Akkor bizony nagy élményben lehetett részed. Milaskina se volt akárki. Ezek mind nagynevek, világjáro énekesek, az orosz vokális iskola / fokép a moszkvai és pétervári konzervatorium/ eredményei, briliánsai.
Obrazcova Pozsonyban is sokat énekelt, be voltam neki mutatva, mondhatom, hogy jo barátok lettunk.
Köszönet a megjelölt elérhetőségért! Néha nem árt böngészni a tubuson, valódi kincseket lehet találni! Egyelőre csak a vonatkozó részt hallgattam meg, de végig fogom nézni az egész felvételt! Így igaz, ha valaki idős szerepet alakít, annak azért megfelelő színvolanúnak kell lennie.
Számomra kellemes meglepetés volt a londoni 2015-ös Andrea Chénier előadásban Elena Zilio, aki 70 évesen ragyogó Madelon-t énekelt, és a BSO előadásain is ezt e szerepet énekelte.
Mert az sokkal jobban rendben van, hogy 70-80 évesen hősbariton szerepeket énekelt világos tenor színnel? Szerintem itt Domingo szinte fénykorát idéző módon énekelt, vagy ha úgy jobban tetszik, fénykorában is hallottam már ennél sokkal rosszabb produkciókat tőle. Szóval ez nekem egy egészen jó Hermann volt.
Borodina Polináját, Putyilin Tomszkij grófját és Hvorostovsky Jeleckij hercegét több más produkcióból, CD-ről, DVD-kről már ismertem, nem okoztak sem meglepetést, sem csalódást. Remek volt Gorcsakova Lizája is.
A gyenge pont számomra Söderström öreg grófnője volt. Az odáig rendben van, hogy öreg, annak is kell lennie, de sajnos a hangja messze nincs meg a szerephez. Kínosan testetlen, erőtlen és színtelen szopránhangon énekel, teljesen hiányzik belőle a formátum, ezidáig csak sokkal jobbakat hallottam ebben a szerepben, és nem kevesen voltak, Martha Mödl-től kezdve Jelena Obrazcován át Budai Líviáig...
Igen, a MET-hez méltó előadás, klasszikus rendezés, díszletek, jelmezek, semmi ízetlen modernizálás (akkortájt még nem jött divatba!). Csodálatos hangok, alakítások. Egy halk megjegyzés: Domingónak úgy 60 felé már nem kellett volna ezt a szerepet elénekelnie!
Szerintem is nagyon izgalmas, jó opera (minusz pásztorjelenet...az nekem felejtős). Először még tinédzser koromban láttam, nem akárkikkel lásd MÁO-topik/56423. A MET-névsorból kihagytad Elisabeth Söderström-öt, az öreg dámát. Ezen a felvételen 72 éves volt...
Pique Dame Csajkovskij legjobb operája. A Metropolitan eloadás nekem ideális, nagyon szép klasszikus rendezés, Gergijev egy varázslo. És micsoda nagy hangok - Domingo, Hvorostovskij, Gorcsakova, Borodina. Feltétlenum meg kell nézni.
vagy közvetlenül a lenti operacímekre kattintva indulhattok el.
Week 49
Franco Zeffirelli Week - ZEFFIRELLI-rendezések e héten!
Monday, February 15 Puccini’s La Bohème (Bohémélet)
Starring Angela Gheorghiu, Ainhoa Arteta, Ramón Vargas, Ludovic Tézier, and Oren Gradus, conducted by Nicola Luisotti. Production by Franco Zeffirelli. From April 5, 2008.
Tuesday, February 16 Verdi’s Falstaff
Starring Mirella Freni, Barbara Bonney, Marilyn Horne, Bruno Pola, and Paul Plishka, conducted by James Levine. Production by Franco Zeffirelli. From October 10, 1992.
Starring Tatiana Troyanos, Jean Kraft, Plácido Domingo, and Vern Shinall; Teresa Stratas, Plácido Domingo, Sherrill Milnes, and Allan Monk, conducted by James Levine. Production by Franco Zeffirelli. From April 5, 1978.
Thursday, February 18 Puccini’s Tosca
Starring Hildegard Behrens, Plácido Domingo, and Cornell MacNeil, conducted by Giuseppe Sinopoli. Production by Franco Zeffirelli. From March 27, 1985.
Friday, February 19 Mozart’s Don Giovanni
Starring Carol Vaness, Karita Mattila, Dawn Upshaw, Jerry Hadley, Samuel Ramey, Ferrucio Furlanetto, and Kurt Moll, conducted by James Levine. Production by Franco Zeffirelli. From April 5, 1990.
Saturday, February 20 Bizet’s Carmen
Starring Angela Gheorghiu, Waltraud Meier, Plácido Domingo, and Sergei Leiferkus, conducted by James Levine. Production by Franco Zeffirelli. From March 25, 1997.
Sunday, February 21 Puccini’s Turandot
Starring Maria Guleghina, Marina Poplavskaya, Marcello Giordani, and Samuel Ramey, conducted by Andris Nelsons. Production by Franco Zeffirelli. From November 7, 2009.
Week 50 Dmitri Hvorostovsky Week (Dimitrij Hvorosztovszkij emlékhét)
Monday, February 22 Verdi’sIl Trovatore (A trubadúr)
Starring Sondra Radvanovsky, Dolora Zajick, Marcelo Álvarez, and Dmitri Hvorostovsky, conducted by Marco Armiliato. Production by Sir David McVicar. From April 30, 2011.
Tuesday, February 23 Tchaikovsky’sThe Queen of Spades (Pikk Dáma)
Starring Galina Gorchakova, Elisabeth Söderström, Plácido Domingo, Dmitri Hvorostovsky, and Nikolai Putilin, conducted by Valery Gergiev. Production by Elijah Moshinsky. >From April 15, 1999.
Wednesday, February 24 Tchaikovsky’s Eugene Onegin (Anyegin)
Starring Renée Fleming, Ramón Vargas, and Dmitri Hvorostovsky, conducted by Valery Gergiev. Production by Robert Carsen. From February 24, 2007.
Thursday, February 25 Verdi’s Ernani
Starring Angela Meade, Marcello Giordani, Dmitri Hvorostovsky, and Ferruccio Furlanetto, conducted by Marco Armiliato. Production by Pier Luigi Samaritani. From February 25, 2012.
Friday, February 26 Verdi’s La Traviata
Starring Natalie Dessay, Matthew Polenzani, and Dmitri Hvorostovsky, conducted by Fabio Luisi. Production by Willy Decker. From April 14, 2012.
Saturday, February 27 Verdi’s Un Ballo in Maschera (Álarcosbál)
Starring Sondra Radvanovsky, Kathleen Kim, Stephanie Blythe, Marcelo Álvarez, and Dmitri Hvorostovsky, conducted by Fabio Luisi. Production by David Alden. From December 8, 2012.
Sunday, February 28 Verdi’sIl Trovatore (A trubadúr)
Starring Anna Netrebko, Dolora Zajick, Yonghoon Lee, and Dmitri Hvorostovsky, conducted by Marco Armiliato. Production by Sir David McVicar. From October 3, 2015.
Aki esetleg elszalasztotta a 02.01-i parádés Porgy és Bess előadást, vagy aki újra meg akarja hallgatni, az megteheti ezt.
A letöltendő mkv fájl tartalmazza - a szokványos nyelveken kívül - az általam írt magyar feliratot is. A lejátszás VLC mdiaplayerrel javasolt. MIndernkinek szép élményt kívánok.
Kwiecenért az én szívem is fáj néha, főleg egy szép előadás megtekintésekor. Az orvostudomány sok mindenre képes, de sajnos nem mindenható. A gerincprobléma egy előadóművésznél, aki sokat, adott esetben több órát áll, okozhat megodhatatlan problémát, persze ennek pszichés okai is lehetnek.
Franz Welser-Möst, aki nem akárki a karmester-palettán, ígéretes hegedűs volt, és egy autóbeleset okozta sérülés miatt kellett váltania.
Pont egy MET-Don Giovanni eloadas kozben serult meg a gerince es pont egy MET-Gyongyhalaszok eloadas volt az utolso fellepese. Nem latom, mi mas oka lehet a visszavonulasanak. A wroclawi opera igazgatasa aligha hozhat neki annyit -sem anyagilag sem presztizsben- mint az enekesi karrier, aminek baritonkent meg a csucsan volt es lehetett volna sok evig es maganeleti gondokrol, netan botranyokrol sem olvastam, amik miatt jobb "eltunni". Igaz, nem neztem utana, de a nagy nevek ugyei tobbnyire atjonnek.
Újranézve a Gyönyhalászt, még jobban fáj a szívem Kwiecen-ért. Vajon tényleg csak a gerince miatt hagyta abba az éneklést? Hát milyen az orvostudomány, hogy nem tudott segíteni rajta?
a New York-i Metropolitan Opera 2006-os ifjúsági előadása, amit Julie Taymor rendezett Mozart Varázsfuvolájából. Az Éj királynőjének szerepében Miklósa Erikát hallhatjuk.
"This was the groundbreaking broadcast that launched the Met’s heralded Live in HD series, seen by opera lovers in movie theaters around the world. Adults and children alike were enchanted by the whimsical humor and breathtaking puppetry of Julie Taymor’s hit production, presented in a shortened English-language version. Under the baton of Maestro James Levine, a winning ensemble cast – including Nathan Gunn, Ying Huang, Matthew Polenzani, Erika Miklosa, and René Pape – brings fresh life to Mozart's timeless fairy tale.”
Nagyon jó darab, és jó előadás. Remek szereplőkkel, akik nem csak jól énekelnek, de nem kevés humorérzékkel is rendelkezek, egyesek még remekül mozognak is. Domingonak ez speciel jutalomjáték. Biztos, hogy elsősorban szilveszteri darab - nem párhuzam, de a Denevér is többnyire olyankor van műsoron. Katyvasznak semmiképpen nem nevezném, bár több szálon fut a történés. Nagyra értékelem a második rész mondanivalóját: létezik bocsánatkérés és megbocsátás, bár manapság egyre inkább kimegy/kiment a divatból!
Könnyednek tűnik, de ha kicsit az egyes áriákra, szólamokra koncentrálunk, rájövünk, hogy egyáltalán nem könnyű! Le a kalappal a barokk muzsika és a tekervényes koloratúrák megszólaltatói előtt.
A magyar szöveghez külön gratuláció jár! Köszönet mindkét darabért, ezért is, és a más műfajú, de szintén szenzációs "Királynőért" is!
"Die Metropolitan Oper präsentiert Puccinis "amerikanische" Oper, die auf David Belascos Theaterstück "The Girl of the Golden West" basiert.
Am Höhepunkt des kalifornischen Goldrausches muss die Protagonistin sich auf ein Unglück gefasst machen, um das Herz ihres Angebeteten zu erobern. Trotz der höchst prestigevollen Opernpremiere geriet La Fanciulla del West für geraume Zeit in Vergessenheit. Kritiker führen dies mutmaßlich darauf zurück, dass Fanciullas Handlung trotz der thematischen Schwerpunkte um Opergabe und Vergebung nicht förderlich für Grand Opera Inszenierungen war. Zusätzlich dazu ist die Hauptrolle der Oper eine extrem anspruchsvolle, der nicht jede Solistin gewachsen ist.
Die Hauptrollen dieser Inszenierund von 2018 aus dem Metropolitan Opera House in New York Cityspielen Eva-Maria Westbroek , Carlo Bosi und Oren Gradus , die das, was inzwischen als eines dr größten Werke Puccinis gilt mit Bravour interpretieren."
Errol a kutyurol nem tudom bemasolni a linket. Usd be a google keresobe: scala fidelio 2014 youtube. (Vogt enekli Florestant.) ARTE-adasa fent van. DVD:
Akinek ez nem tetszett, az magára vessen. Ez - mint ahogyan írtam - egy kedves, szilveszteri előadás volt, sok humorral, csodás zenével és rendkívül szép hangokkal. Nem lehet számonkérni rajta Shakespeare Vihar c. darabjának drámaiságát és titokzatosságát, arra ott van az Ades mű. Itt nem erről van szó, hanem egészen másról.
Komolyabb mű - véresen komoly - a másik "ajándékom" volt, Purcell Indian Queen, ami még most is letölthető, de gondolom, nem sokan vették rá a fáradságot, pedig az tényleg egy csodálatos előadás, Currentzissal, és társaságával.
Ja, a bocsánatkérés és a megbocsátás egyre távolabb van a mi kis világunktól, kedves Héterő. Azért évenként legalább egyszer megkisérelhető.
Kedves takatsa. minden elismerésem: a feliratod a legjobb összetevője ennek az összegyurmázott egyvelegnek. Néhány szerző bizonyára forog a sírjában. Thomas Neuwirthtra is szavaztak sokan, hát ez a katyvasz is tetszhet sokaknak. Karácsonyi öröm...?
Egy férfi, egy herceg, egy harcos énekeljen úgy,
mint egy férfi, egy herceg, egy harcos!
Ne nyivákoljon, ne esedezzen bocsánatért.
A "forgiv me" (n+1)-szer hangzik el, így a fordítás viszonylag egyszerű lehetett. :-)
Nekem - bocsánatot kérek a KFV fanoktól - ebben a felállásban mindig a 2014. decemberi Scala évadnyitó jut eszembe, ahol a premiert még úgy-ahogy abszolválta, aztán a második előadásra Kaufmann ugrott be, akiért privát JET -et küldtek, hogy odaérjen.
Klaus Florian Vogt jó énekes, és a neki megfelelő szerepekben brilliáns alakítást nyújt, de - és ez nem csak rá vonatkozik - nem kell minden szerepet elénekelni, ami abban a fachban íródott!
Majd leellenőrzöd, hogy könnyű dolgom volt-e, és azt, ami volt, sikerült-e megoldanom.:)
Amúgy csak két kontratenor van az operában, ráadásul a másodiknak csak egy áriája és egy (igen szép) duettje van. De rajtuk kívül van egy koloratúr-szoprán, két lírai szoprán, egy drámai mezzo, egy alt, 2 tenor, egy bariton és egy (csodás) basszbariton. Remélem senkit sem hagytam ki. És zene-zene-zene három órán keresztül.
Nem lehetett könnyű dolgod, főleg egy ilyesféle vegyesfelvágottnál, ahol minden herceg szopránszerű hangon dalol...
The Met, being the Met, has put Jeremy Sams on the case.
As we know from previous Sams translations/adaptations/contrivances like The Enchanted Island and Fledermaus, this writer seems to be paid by the syllable, or possibly by the simile. He packs too many complex words into each line (even compared to the original, which is, remember, in German), slowing the tempos to a crawl. He likes lines which have “sycophantic” and “romantic” as internal rhymes and also likes rhymes that are slanted at best. He has a penchant for alliteration which makes me morbidly curious as to what would happen if he were to be set loose on Götterdämmerung. He has little control over register, veering from modern colloquialisms to faux archaism to Sondheim lite at every opportunity.
Közeledik a Karácsony, és a májustól folyamatosan élvezhető MET felvételek már az ismétlések ismétlésének az ismétlésénél tartanak. Reménykedtem benne, hogy karácsonyra végre előkerül a MET egyik nagy meglepetése, egy "vadonatúj" barokk opera, amelynek a bemutatója 2011 december 31-én volt és nagy-nagy meglepetést szerzett világszerte. Ez tulajdonképpen egy opera-utánzat, amely a barokk operák színe-javának felhasználásával készült, alapvetően Handel és Vivaldi zenéjére támaszkodva. A történet pedig igazán kedves, könnyed és mulatságos, Shakespeare Vihar és Szentivánéji álom c. művéből lett "összebarkácsolva". Az opera fantasztikus, az egész barokk kor keresztmetszetét prezentálja, lenyűgöző látványvilággal és a lehető legjobb szereposztásban. Elég, ha utalok DiDonatora, David Danielsre, vagy a - talán - utolsó tenor szerepét éneklő Domingóra. A karmester pedig a barokk előadások egyik legkiválóbbika: William Christie.
Karácsony alkalmából egy hétig letölthetővé teszem féltve őrzött DVD felvételem, amelyhez a magyar feliratot én fordítottam. A DVD kiírható, vagy PC-ről is játszható pl. VLC lejátszóval. Nagyon ajánlott nagy képernyős monitor és jó hangrendszer vagy fejhallgató. Ez garantáltan szívet melengető 3 órás karácsonyi kikapcsolódásaz egész családnak, inkább ezt ajánlom ahelyett, hogy negyvenötödször megnézzétek a Reszkessetek betörőket. Szeretettel kívánok minden Mómus tagnak békés és boldog Karácsonyt.
Samson és Dalila szép eloadás, habár Garanča hangja túl világos e szerephez, kifejezése hideg, kevés erotika. Dalilához olyan hangok kellenek mint Obrazcova vagy Borodina, mostanában Gubanova.
Tudod-tudom, nalunk ma lathato a Boccanegra. Azt viszont talan nem tudod, hogy olykor fent felejtenek (?) +1 napra egy-egy darabot. En sem vettem eddig eszre. Igy fordulhatott elo. hogy pl. az ott mult csutortokon, itt penteken esedekes Elektrat szombaton csiptem el ld. lejjebb. Ugyhogy javaslom most-ma atkapcsolni, ha erdekel a Boccanegra.
Nem túl sokszor láttam életemben az Elektrát, de nem is nagyon fogom: a minapi MET-előadáshoz foghatóban aligha reménykedhetem. Nina Stemmére még mindig nem találok szavakat: mindent tudó hang és megszállottságig szuggesztív színészi játék. Csak azt nem értettem, hogy amikor a fináléban felkonferálja "győzelmi táncát", miért ült le. Igaz, valamilyen vitustáncot már sokkal korábban ellejtett. Rendezői ötlet? Waltraud Meier igazi királynő: szerepe szerint és a személyisége, egész lénye is. Hangilag -a felvétel idején (2016) mindössze hatvan volt- perfekt, színészileg pedig prózai színpadon is helytállna. Apró gesztusai, arcizmának egy-egy rándulása, amit csak tévén keresztül lehet látni, mindent elmond Klytaimnestráról...és Meier képességeiről. Adrianne Pieczonka igazán nagyszerű énekesnő, úgy pozícionálnám: méltó partnere a két megasztár-kolleginának. Esa-Pekka Salonen biztos kezű ura volt az operairodalom legnagyobb zenekari együttesének. Nagy produkció "Patrice Chéreau emlékére".
Igen, akkor tért vissza hosszú betegség után a színpadra, abban a hitben, hogy minden rendben van. Az a noname tenor volt az egyetlen gyenge pontja az előadásnak!
2015 MüPában láttam A trubadúrt, csodálatos Netrebkóval, remek Zajick-kal, felejtős tenorral és a betegségéből éppen visszatért Hvorosztovszkijjal, akit tomboló közönség és virágözön köszöntött. Viaskodott a szereppel és a betegséggel, megható, emlékezetes este volt.
Nekem is! Nagyon jó szereposztás, a nyári közvetítés-sorozatban csak a felét láttam, de erősen reméltem, hogy a folytatásban ismét előkerül. Most fogom megnézni - nálam az éjszakai fennmaradás nem nagyon jön össze! Sokan nem szeretik Hvorosztovszkyt, és néha a Momuson is leszólják - miért éppen őt ne? - de szerintem Luna az egyik legjobb alakítása! Gyakran kimarad a felsorolásból, de Stefan Kocán remek Ferrando!
A mai nap c. rovat tanúsága szerint 1883-ban ezen a napon nyílt meg a New York-i Metropolitan Operaház. Az idei évforduló szomorú, ahogyan a teljes évad szomorú ... mert nincs.
A MET folytatja -mert élő szezon nélkül, élő szezon helyett sajnos folytatni kénytelen- stream-adásfolyamát. Ezen a héten "Operai komédiák", jövő héten "Politika az operában" mottóval. Úgy hallottam, de lehet, hogy már mások is megírták itt: a teljes szezont törölték és a felbontható szerződéseket is mindenkivel felbontották. Lehet, hogy a tiszta képletek az igaziak és az egyenes út a legrövidebb...kapkodás, vergődés, erőltetett évadfenntartás helyett?
Ez így igaz. De mint minden más, ez is több okra vezethető vissza. A MET ugye állami támogatás nélkül, a különböző MET- barát társaságok és privát alapítványok támogatásából működik. (a jelenleg futó MET -stream mellett is ott szerénykedik annak az alapítványnak a neve, amely többedmagával ezt lehetővé teszi) Tehát gyakran elvárásként jelenik meg, hogy a más operákban fellépett és sikeres, neves művészek ott is fellépjenek, mert nehogy már a MET lemaradjon valamiről! És ezek a nagy adományozók nem mindig profi zenészek, vagy értő zenehallgatók. Ezen kívül vannak a közönség-kedvencek! Rudolf Bing ominózus könyvében finoman megemlít pár esetet, mikor a szponzorok valamelyikével "egyeztetnie" kellett a tervezett szereposztást. Egyébként teljesítmény ide vagy oda, az előadás végi meghajlásnál a hazai művészeket mindig viharos taps fogadja, akik lelkesen dobálnak csókokat az úri közönség felé! Azt már csak zárjelben teszem hozzá, hogy ezek a művészek többnyire részt vesznek az operabarátok családi, baráti összejövetelein, ami alól a dologhoz nem szokott európai vendég-énekesek elég nehezen tudják kivonni magukat.
Ettől függetlenül, már több alkalommal több topicban megtárgyaltuk, hogy kevés kivételtől eltekintve ma nincsenek igazi nagy hangok, de ennek az okát és a megoldást nyilván nem mi fogjuk megtalálni.
Deborah Voigt Brünnhildéje nemcsak Hildegard Behrenshez nem mérhető igazából, de a közelmúlt többi jelentősebb Brünnhildéihez sem, hogy csak párat említsek: Deborah Polaski, Jeannine Altmeyer, Linda Watson vagy éppen Nina Stemme. Voigt mindnyájuktól fényévekre van, és még egy sor más szoprántól is, legfeljebb az különbözik, hogy éppen hány fényévnyire. Amikor meghallottam Voigt-ot Brünnhildeként a Walkürben, nem akartam elhinni, hogy egy ilyen préselt, minden fekvésben kellemetlen színnel megszólaló, a nagy Wagner-heroinákra nem is emkékeztető hangot egy Wagner-opera címszerepében a MET-ben színpadra engedtek. Hasnlóképpen ledöbbentem a Siegfried címszerepében hallott Jay Hunter Morristól is, akire csak az az egyetlen mentség lehet, hogy szükségmegoldás volt, beugrott az eredetileg felkért Gary Lehman helyett. Hunter Morris sem mérhető sem Siegfried Jerusalemhez, sem Stephen Gouldhoz, sem René Kollóhoz, de még Ben Heppnerhez sem. Ahogy Bryn Terfel Wotanja sem mérhető a James Morrisé mellett a John Tomlinsonéhoz, Donald McIntyre-éhez, Robert Hale-éhez vagy Albert Dohmenéhez sem. Nem kell ahhoz egyáltalán 50-60 évet visszamennünk, hogy összemérhetetlen énekeseket találjunk!
Tisztelt joska141! Nem kell az idézőjel, ez nem nickname, ez a becsületes nevem. Én még emlékszem Kroó Györgyre, generációk hallgatták a rádióban - mert ugye eleinte csak az volt - és tanultak tőle zeneelméletet, zenekritikát, és sok mindent. Más tanítómester híján sokan tőle tanulták meg, hogyan öltözünk, hogyan viselkedünk az Operában. Nem egy előadásra már úgy ültünk be, természetesen a kötelezően elolvasott Operakalauz mellett vagy után, hogy már tudtuk, mit fogunk látni, hallani, melyek azok a jelenetek, melyek fokozott figyelmet érdemelnek. Sokat köszönhettünk és a mai napig köszönhetünk neki, a mai operalátogató közönség egyes tagjainak megnyilvánulásaiból látható, mennyire hiányzik ma egy hasonló valaki.
Kedves Klára, Behrens Brünnhilde-jét -A walkürben- a helyszínen csodálhattam meg ... de biztos vagyok benne, hogy előtte pl. Nilssoné még csodálatosabb volt ... őelőtte meg pl. Flagstadé figyelem: a saját korában, még csodálatosabbnak számított. Ahogy immár vállvetve :-) szoktuk megállapítani: minden kornak megvannak a leglegebbjei, hogy utóbb hozzájuk lehessen viszonyítani a mindenkori "maiakat", többnyire az előző generáció(k) javára ítélkezve.
Tiszetl "Klára"! Nagyon figyelemre méltó, amit a MET-Ring-ről tetszik írni.
Még most is, évtizedek távlatából is fülembe csengenek a boldog emlékezetű Kroó György (egyáltalán emlékszünk még erre a nagytudású emberre?) szavai a szintén jó emlékű, akkori rádióbeli Új Zenei Újság hasábjain erről a Rajna kincse előadásról. Lelkendezett, hogy milyen lehetőségek voltak benne, a különböző formájú mozgatásokkal. Ismertetése nagyban hozzájárult Wagner iránti kedvem növekedéséhez. Köszönöm, hogy jelen sorai ezt az akkori élményt visszaidézték.
Kedves Kati, azt hiszem, valamit nagyon félreértett! Nem méricskélek senkit senkihez, csak elmodtam azt a véleményemet, hogy az énekesek megítélése szubjektív dolog. Mivel nem vagyok rendszeres MET-látogató (bocs!) a jelenleg hallható Ring egyes darabjait alkalomadtán láttam, hallottam, mikor valamelyik TV vagy rádió adó véletlenül műsorra tüzte, de nem mindegyiket! Nyilvánvaló, hogy az új szerepel gyakrabban, nem a régi. Egyike vagyok azon nem keveseknek, akik hegyezett füllel és tágranyitott szemmel nézzük - hallgatjuk ezt a sorozatot, éppen mert korábban ezek közül nem mindegyikhez volt szerencsénk.
Hogy Voigt kihez mérhető, és mennyire, az egyéni megítélés dolga. Ahogy Jerusalem, Morris, stb és a szerepeket manapság alakító énekesek összehasonlítása is. De ma Voigt van, ő énekel, sem Behrens, sem a többi szereplő nem fog feltámadni a nosztalgiázó operalátogatók kedvéért.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy kinek ki a kedvence. Meg kell hallgatni mindkét változatot, és akinek az új tetszik jobban, az megkaphatja a díszletet ajándékba, hogy értékesítse a MÉH-ben. Kedves Klára, ugya nem akarja azt állítani, hogy Voigt bármiben is mérhető Behrenshez?
A jelenleg közvetített és az új - ha jól emlékszem 2011- es változat - énekesei közötti összehasonlítás elsődlegesen szubjektv kérdés! Egyrészt, kinek ki a kedvence, másrészt az idő minden emléket megszépít, és a "hol vannak a régi nagy énekesek " témát már csontig lerágtuk.
Az új változat főszereplői igazán nem is az énekesek voltak, hanem az a hatalmas, nemes egyszerűséggel "Masiná"-nak nevezett komplexum, amely a fel-le mozgó hatalmas acél - lemezekkel kívánta a díszletet helyettesíteni, és a bekerülési összeg valamint a sokak által hátrányosnak minősített megoldás miatt nem kevés kritikát kapott anno!
Minden idők egyik legigényesebb Ringje megy, Levine ugyan nem tartozik a kedvenc Wagner-dirigenseim közé, s az új változatra rengetegett érett is az, ahhoz a művekhez hozzányúlt, az új változatban viszont alig volt értékelhető énekes, szemben az itteni csodákkal: James Morris, Christa Ludwig, Hildegard Behrens, Siegfried Jerusalem, Jessye Norman, Matti Salminen, Kurt Moll, Birgitta Svenden, s feltűnik Tatiana Troyanos is.... óriási.
Én sem rajongok a francia Don Carlosért, bár tegnap azért megnéztem a bécsit (mégiscsak Jonas, meg az unalmas eddiginél legalább egy fokkal érdekesebb produkció, ha időnként fura is). A "Lacrimosa" szerintem mindig benne kéne hogy legyen, láttam már párszor visszarakva az olasz verzióba, és nagyon jó volt. Ellenben a francia Restate rettenetesen idegen, mianyavalyaez érzés. Alig van benne ismerős zene, hol maradnak a nagy drámai kitörések?
A párizsinál valamivel jobban tetszett ez az előadás, legalább némi humor volt benne és nem rakták szegény Carlost ketrecbe XD Viszont Rodrigóval nem tudnak mit kezdeni, csak úgy van.
Végre egy szép, fiatal Eboli, aki énekelni is tud, még a Fátyoldalt is.
A MET-ben a gázsi nem alacsony és a presztizs is sokat használ a karriernek. Ami inkább gond, az a 6 hetes próbaidőszak, amit a betáblázott top-énekesek nem nagyon szeretnek. Ráadásul a próbákat nem fizetik, a köztes időben max egy-két dalestet lehet adni, mert nincs minden városban alkalmas operaház, LA és San Francisco pedig túl messze van!
A fellépti díj negatív rekordját Bayreuth tartja, ott valóban kicsi a fellépti díj, sőt a vendég zenekarok és énekkarok ingyen lépnek fel, gyakran a saját szabadságuk feláldozásával.De kérem, az Bayreuth! És a Salzburgi Ünnepi Játékok sem fizet túl jól.
Hát a bécsi Kundry az nagyon új terep lesz Garancának, hiszen ha jól tudom, ez lesz az első Wagner-szerepe. És nem a legkönnyebb, se szopránoknak, sem pedig mezzóknak! Kimondottan nagy falat, igazi "zwischenfach", kell benne fent is, lent is énekelni, nagy ugrások is vannak benne, viszont figurában meg szinte rá van írva a szerep. Ezzel együtt azt azért nem gondolom, hogy nagyon Wagner felé kéne bővíteni a repertoárját (Ortrud vagy Fricka szerintem se neki való), de hát ő tudja, eddig jól csinálta, én igazából nem féltem. Ha nem sül el jól a dolog, legfeljebb majd nem énekli többször. Nicolai Gedda is énekelt párszor Lohengrint, aztán állítólag ő maga mondta, hogy rossz ötlet volt, mert a biztos magas regiszterére semmi szükség nem volt benne, viszont az állandó középlágé kifejezetten fárasztotta. És nem is énekete tovább, és hasonló hősi szerepekkel sem kísérletezett a továbbiakban.
Ami a gázsikat illeti, csak két név a közelmúlt nagy MET-sztárjai közül: Samuel Ramey, Sherrill Milnes. Mindketten évtizedeken át rengeteg előadást énekeltek a MET-ben, persze vállaltak néha vendégszerepléseket Európában is, de a karrierjük zömmel a MET-hez köthető, valósággal emblematikus alakjai voltak a Háznak. Komoly arccal ki tudná bárki jelenteni, hogy más operaházakhoz képest "viszonylag alacsony" gázsikért énekeltek olyan huzamos ideig a MET-ben? Ugye hogy nem! Hát ennyit a gázsikról, amúgy engem nem érdekel különösebben a téma. :)
Levine és a MET pereskedése kapcsán derült ki, hogy Jimmy minden előadásáért 27000 $-t kapott (a milliós évi fizetése mellett). Ha neki ennyit fizettek, akkor előadásonként mennyit kaptak a közelmúltban a legnagyobb sztárok (Domingo, Netrebko, Kaufmann, Garanca stb.)??
A Covid elintézte, hogy olyan nagy gázsik sokáig nem lesznek. Egy nagy énekes mondta a napokban, hogy ha azt akarják, hogy közönség legyen, csökkenteni kell a jegyek árát. Igaza lehet, de ez is azzal jár, hogy csökkenteni kell a gázsikat is, több hónapos vagy éves kihagyás után még a sztárok is menni fognak kevesebbért. Garanca Amneris a MET-ben? Legyen. Zajick, Borodina után nézze, aki akarja. Olyan rossz Eboli volt, mint a bűn.
Párizsban jó gázsiért Amneris: naná, hogy elénekli. Jó lesz az. Nyilván lesznek vagy már vannak is, akik prejudikálnak: "hideg szőke" és a többi, már ismert bélyeg. Még MET-be is eljuthat a szereppel. Ebolira már szerződtették 2022-re. Step by step építkezik. Tuti, hogy MET meghallgatja a párizsi Amnerisét és ha jó, arra is felkérik. Mint látom, Bécsben Kundryt is megkóstolja nemsokára = új terep.. MET- (és egyéb) gázsikat sajnos nem ismerjük, engem speciel érdekelnének, nem intimpistaságból, hanem "csak úgy", kiváncsiságból. Olvasni-hallani 50-100.000€/$ sávban mozgó gázsikról, -karmestereknél, koncertekért pláne- ennyit MET aligha fizet 1-1 alkalomra. MET-ben szerintem senkinek nem elég egyszer énekelni, oda valszeg átlagnál jóval alacsonyabb gázsiért is visszajár a többség. Néhány megasztár lehet, hogy csúcsgázsit kap, de sanszos, hogy ők is csak MET-viszonylatban kapnak csúcsgázsit. Nagy pénzt pl. Japánban, arab és egyéb egzotikus helyeken kaphatnak vagy pl. gálákon, magánkoncerteken, nyári fesztiválokon lehet szakítani és nyilván pár "igazi" operaházban.
De Amnerisre nem is a MET-ben kérték fel, hanem lentebb valaki beírta, hogy Párizsban, hát sztem ott se lehet annyira kicsi a gázsi! És amúgy a MET-ben se hiszem, hogy annyira bagóért énekelnék a vezető szerepeket, de mindegy, kár ezen vitázni. (Amúgy meg ha ez bármennyire igaz lenne, akkor elég lenne egyszer ott énekelni "viszonylag kis gázsiért" aztán meg felmarkolni másutt a nagy lóvékat, és nem kötődnének a MET-hez több évtizedes karrierek! Hogy is van akkor ez?) :)
A MET -legalabbis regen- arrol (volt) hires-hirhedt, hogy nem fizet/ett nagy gazsikat. Az volt a "gazsipotlek", hogy ott lephetett fel az enekes, ami tobbet er(t) mint egy magasabb gazsi. Ezzel az ajanlolevellel aztan mashol be lehetett soporni a nagyobb penzt. Lehet, hogy par megasztarra ez nem teljesen vonatkoz/ott/ik, de altalaban igen. A tobbi stimmel, de ezt mar lejjebb jeleztem.
Még jó, hogy szívesen vállalta! Amneris igazi álomszerep, sőt a mezzo-fach egyik alapszerepe, és egyik legjelentősebb feladata. Örülhet, akit alkalmasnak tartanak és felkérnek rá, pláne egy nagy házban, nagy gázsiért, és bolond lenne visszautasítani! :) Mi a fenét énekeljen egy 44 éves élvonalbeli sztár-mezzo, ha nem Ebolit meg Amnerist??
Ezeket az anomáliákat pontosan tudom, de az biztos, hogy ez esetben Garanca nagyon szívesen vállalta el Amnerist. Oké, nem írom le, meglátjuk, megnézem majd. Ő még egy olyan énekes, akiért hajlandó vagyok bemenni vagy megnézni egy mai operaelőadást vagy közvetítést.
Garančához 2015-ben, a Müpá-ban adott áriaestjén, egy színvonalas Carmen-keresztmetszetben már volt szerencsém. Jövőre, teljes Carmen-előadásban láthatjuk majd viszont: már egy komplex alakítást kaphatunk - remélhetőleg - tőle.
Kár, hogy bár Garanca nem orosz, de mégiscsak "szovjet iskolán" nevelkedhetett, orosz szerepekre, mondjuk Márfával az élen tényleg világos lehet a hangja, kevés az alja. Talán nincs is orosz darab a repertoárján. A két Eboli áriát már elénekelte legutóbbi pesti koncertjén éspedig igen jól. Nem hinném, hogy az együttesekben kevés volna. Amneris tényleg valamivel nagyobb és zsírosabb falat mint Eboli, de érthető, hogy elvállalta. Szívesen megnézném a jövő nyári MüPa-Carmenben (ha meglesz...), mert Komlóssy és Obrazcova óta először -úgy 50 ill. 40-45 év után- jó lenne végre egy igazi "nagy" Carment hallani élőben, de covidilag egyelőre kivárok...
Oké, mindenkinek megvan a maga ízlése meg véleménye. De azt azért elhiszed ugye, hogy sehol nem úgy működik a dolog, hogy az énekes bemegy mondjuk a MET főzeneigazgatójához, hogy "vagy ideadjátok nekem ezt meg ezt a szerepet, vagy itt se vagyok"? Azt énekli mindenki, amire felkérik és leszerződtetik. Kivételes esetekben, pl. jubileumi előadáson kérheti az énekes, hogy ezt vagy azt a darabot a kedvéért vegyék elő kvázi jutalomjáték címén, de még ez se túl gyakori. Egyébként a színházak (többnyire az ügynökségeken keresztül) diktálják az énekeseknek, hogy mit fognak énekelni. Azok meg rábólinthatnak vagy köszönettel visszautasíthatják. De csak abból, amit már előzőleg felkínáltak nekik. Egy mezzónak 44 évesen már általában drámai szerepeket kínálnak fel. Pont.
Én alapvetően szeretem Garancát, de nekem ezekhez a szerepekhez nagyon kevés. Én látamm az Eboliját és a Deliláját is, mindkettőben több volt a forszírozott mache sötétítés. Eboli félig szoprán szerep, ott a magasságokkal elvitte a show-t, de a Delilánál inkább a kifejezőereje volt nagy, az meg szinte teljesen alt lágé, érezhetően mély volt neki. Amnerisben is a fele lesz meg a dolognak, de mivel profi,valoszinuleg megoldja ugy, hogy a nagyobb kozonsegnek tetszen. Nekem ezzel a hanggal nem, de ez en vagyok.
Én nem tartozom Garanca rajongótáborába, sőt még azok közé sem, akik nyomon követik a pályáját vagy sokféle szerepben látták-hallották. De láttam a tévében a MűPás áriaestjét, amelynek a második része ha jól emlékszem, Carmen-részletekből állt, valamint megvan vele DVD-n a bécsi Werther Alvarezzel, és a Boleyn Anna Netrebkóval. És ezeken egyáltalán nem tűnt szoprán színezetűnek a hangja. Sajnos nem láttam Santuzza, Delila és Eboli szerepében sem. Az Octavianjára és a Hamupipőkéjre nagyon kíváncsi lettem volna de végülis ezek nem jutottak el hozzám eddig. De a Cenerentola, mint tudjuk, koloratúralt szerep, kell hozzá némi mély regiszter is, ahogy a Delilához is (főleg!) Úgyhogy továbbra is azt mondom, ha a MET-be jó volt Carmennek és Delilának, akkor Ebolinak sem lehet annyira csapnivaló, ezek után pedig a következő állomás a pályáján Amneris kell, hogy legyen szinte törvényszerűen, amit pedig a lírai fachból el lehetett énekelni, már elénekelte. Egy 44 éves mezzó nem énekelhet örökké fiatal lánykákat, nadrágszerep meg nincs olyan sok és azokat is meg lehet unni. Raádásul a legnagyobb sztárok is többnyire abból válogathatnak, amikre felkérik őket, ez a pálya ritkán kívánságműsor... Lehet szeretni vagy nem szeretni Garancát, de hogy az utóbbi két évtized egyik legfényesebben ragyogó mezzoszoprán-csillaga, azt aligha lehet vitatni. Ráadásul nagyon tudatosan építi a pályáját, elég sokáig várt a drámai szerepekkel.
Ezeket a szerepeket már évekkel ez előtt kinézte magának, benne van a 2013-ban megjelent önéletírásában. Az más kérdés, hogyan fogja megoldani. Szerintem már Ebolinak és rémes volt, de nem áll le. Az eddigi szerepeire vonatkozó pozitív megállapítással tökéletesen egyetértek. A MET sorozatban nagy örömömre éppen ezeket a remek alakításokat láthattuk!
Sajna szerintem nincs meg hozzá, egy világos, erősen szoprán színezetű karcsú hang Garanca, amelyik hogyha ezeket a megszélesített pozícióval énekelendő, erős mellregisztert és nagy volument igénylő Verdi-szerepeket énekli, akkor egy Knödel-hangú erőlködés lesz belőle. Bár valószínűleg a teteje meglesz neki, (tekintve hogy nagyon stabil be-i, h-i is vannak) egy mezzonal a közepe és az alja talán fontosabb,ami ilyen esetben egy parodisztikus huhogast fog eredményezni, mint ahogy lírai szopránokkal is ez történik, ha nagyon drámaiak akarnak lenni. ld. Netrebko és társai.
1/1 ez a véleményem. Garanca egy tünemény. Csak hébe-hóba megyek el áriaestre, de az övét nem bántam meg, sőt! És rá is igaz a régi mondás: mindennek ellen lehet állni, csak a kísértésnek nem. Márpedig Amneris (is) "kísértés". És csak emlékeztetném a rajongókat: Obrazcova már nem fog Ebolit énekelni :-( ahogyan Cossotto sem Amnerist, bár ő szerencsére még köztünk van. (Mindkettőt láttam a szerepben az Erkelben.) És Semenchuk is csak egy van.
Tavasszal az Alagnás Don Carlos is franciául ment -talán ugyanaz a produkció- és nagyon élveztem. Az a fajta előkelőség, elegancia, ami a Don Carlost az egyik kedvenc Verdimmé emeli, nekem francia nyelven adekvátabban jön át. (Az énekes színvonal elég vegyes volt...)
Egy mezzó, pláne ha világsztár, ritkán elégszik meg kizárólagosan a nadrágszerepekkel és a líraibb bel canto-szólamokkal, hanem hogyha a hangja ezt megengedi, pályája érettebb szakaszában szívesen bővíti a repertoárját drámaibb szerepekkel is. Garanca pályaívén a MET-ben (is) énekelt Carmen és Delila, meg Eboli után teljesen logikusan következik Amneris, egyáltalán nem kapkodta el, nem hiszem, hogy ne lenne meg hozzá a hangja, a közönség pedig zabálni fogja, gondolom, hiszen sztár, megvan a maga nagy rajongótábora. Bukni egészen biztosan nem fog vele.
Scarpia szerepe valóban "csak" másfél felvonásnyi. Na de Alberiché, ha külön-külön nézzük az egy este előadott darabokat, szerintem nem több. A Rajna kincsében és a Siegfriedben viszonylag sokat énekel Alberich, de szerintem ott sem többet mint Scarpia, az Istenek alkonyában pedig már csak egy monológja van mindössze, amibe Hagen is beleénekel időnként. A Beckmesser már sokkal nagyobb falat, az valóban nagy mennyiségű énekelnivaló, de az meg fajsúlyban, jellegében, hangigényben nem mérhető a Scarpiához, olyannyira nem, hogy olyan (egyébként kiváló) lírai baritonok is énekeltek Beckmessert, akiknél fel se merültek soha a Scarpia-jellegű, volumenű és fajsúlyú szerepek (pl Hermann Prey vagy Thomas Allen.) Scarpia szerepe abszolút hősbariton hangot követel megalkuvás nélkül, míg Beckmesser simán megoldható egy teherbíróbb buffo-karakterhanggal is. (Amennyire én tudom, a Mesterdalnokok hangszerelése sem túl vastag a többi nagy Wagner-műhöz viszonyítva, nem kell benne nagy forte-tuttikat áténekelni.)
Nemzetek, népek zenéit tényleg lehet -ha nem is mindegyiknek mindenét egyformán- szeretni. Minden korok zenéjét talán túlzó elvárás egyformán szeretni és hát még ott van a műfajok szerinti "tagolás": a cappella kórusművektől fúvósötösön és vonószenekari műveken át az operákig sok (lenne) ... nem beszélve a szédületesen hangzó John Cage 4'33"-ról :-)
