Renata Tebaldi első énekesi fellépte 17 évesen az iskola falai között zajlott, Giordani pályakezdőknek való lírai dala, a ’Caro, mio ben’ mellett egy cseppet sem tanulóknak való áriával jelentkezett, Pillangókisasszony híres nagyáriájával. Akkoriban biztosan vakmerő lett volna a feltételezés, de utólag nyugodtan belemagyarázhatjuk, hogy az ezt követő szédítő karrier is e különös kettősség jegyében zajlott, líra és dráma példás váltakozásában.

Feldolgozhatatlan szinte, hogy a visszavonulás után ilyen hirtelen, ennyire rövid idő elteltével hagyott itt minket Edita Gruberova. Hiszen mostanában sorozatosan olvastunk kilencven év körüli életkorban távozott egykori operacsillagokról, akik visszavonulásuk után évtizedekig boldogan élhettek civil életet. Editának azonban mindössze két év adatott meg.

Karikó Teréz rendkívüli szépség volt, egy olyan színű szopránnal, amit száz közül is azonnal fel lehetett ismerni. A pesti Zeneakadémiát követően a Római Santa Cecilián tökéletesítette tudását. Vaszy Viktor szerződtette Szegedre s egész karrierje a Tisza-parti városhoz kötötte.

Hatalmas hang, atletikus termet, elképesztően hatásos megjelenés, de ez mégis kevés indokként ehhez a páratlanul egyenesívű karrierhez. Talán a magas intelligencia, az ösztönösen összetett szerepjáték, a hideg fejjel történő szakmai döntések? Vagy ez mind együtt? 100 éve született Jerome Hines.

Edita Gruberova több volt, mint énekesnő. Ikonná vált már életében. Pedig mindvégig csak az az egyszerű szlovák-német-magyar lány volt, akinek született. A műfaj megkerülhetetlen idolja lett, akit mindig is Callas, Sutherland, Sills, Caballé társaságában fognak emlegetni, amíg a földön az operajátszásnak tábora lesz.

Ő adott értelmet az operai előadó-művészetnek, egyesítve a valószínűtlent: Callas drámai jelenlétét, tragikus művészetét Schwarzkopf tökéletes énektechnikájával, a hang varázsát a művészi kifejezéssel. A kiválóság és tökéletesség fáklyavivője. A finomság és az árnyalatok művésze.

Giuseppe Giacomini arra volt csodálatos példa, hogy az éneklés maga képes a teljességet kifejezni, a teljesség katarzisát előidézni, s ehhez nincs szüksége semmiféle pótszerre. Művészete azt bizonyította, hogy nem az opera színpada teremti meg a drámaiságot, hanem a drámai éneklés teremti az operaszínpadot.

Elhunyt Christa Ludwig. Mérték volt. Felvételei legnagyobb része etalon a későbbi nemzedék részére. Nemcsak nagyszerű énekes, de végtelen okos nő is volt, aki amellett, hogy páratlan színpadi emócióval rendelkezett, ésszel is irányította a pályáját. Interjúi ritka közhelymentesek, minden sorából a higgadt tapasztalat szólt.

Franco Corellit örökké szépnek és fiatalnak láttuk a színpadon, s amikor egy kicsit meglegyintette az öregedés szele, nyomban visszavonult. Pedig csak 55 éves volt, és csak 30 évesen kezdte a pályát. De hát olyan hőfokon égett, amitől hamarabb elhamvadt ez a csodás hang.

Életének 92. évében elhunyt Palcsó Sándor, a magyar operajátszás egyik doyenje. Mindenesnek is hívhatnánk, hiszen évtizedekig az egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze volt a dalszínháznak.

És még egy kérdőív, ezúttal Bősze Ádám kérésére:

Szívességet kérek: legyen kedves kitölteni az alábbi kérdőívet. Szeretném ugyanis felmérni, hogy a közönség előtt megtartott zenetörténeti előadásokra online is lenne-e igény. A megosztásért külön hálás vagyok. Köszönöm szépen. Virtuális zenetörténet - Kérdőív

Ismét a Kedves Olvasó segítségék kérjük! Egy, az énektanítással kapcsolatos kérőívet körözünk amiben semmiféle személyes adat nem szerepel...
k é r d ő í v...
Ha lehet, küldjétek is tovább!

Peskó Zoltán annak a kornak embere volt még, amelyben azon kevés dirigensek egyike lehetett, akiért nem ügynök házalt mindenféle háttéralkuk segítségével, hanem saját érdemei révén jutott előbbre. Európa szinte valamennyi fontos zenekarát vezényelte és azon kevés dirigensek egyike volt, aki a XX. század második felé összes jelentős komponistájával beszélő viszonyt tartott fenn.

Mind tudtuk, hogy a szíve fogja elvinni. Ő is tudta. De reméltük: még nem ma, vagy nem a jövő héten, s talán belefér még a 2020-as Salzburgi Fesztivál...

Kezdték ellepni a pályát olyan karmesterek, akik semmit, vagy alig tudtak zongorázni, nem tanultak az idősebb kollégáktól, mesterektől, nem járták végig a műfaj elsajátításának rögös útját.
Jöttek olyan rendezők is, akik például egyáltalán nem tudnak kottát olvasni.

Nagyon sok minden eszembe jutott az Ön nyílt levelével kapcsolatban. Én pontosan tudom, hogy saját magam alatt vágom a fát azzal, ha szembemegyek, vagy megpróbálom a saját igazamat, vagy igazamnak vélt gondolataimat bizonyítani egy olyan kaliberű művésszel "szemben", mint Ön. (Azért írtam idézőjelesen, mert nem vagyunk egymásnak ellenségei, sőt.) Bár az "alkotók" név nélkül szerepelnek az Ön nyílt levelében, semmi titok nincs abban, hogy az egyik alkotó én vagyok.

Kovács János karmester az alábbi nyílt levél közzétételére kérte szerkesztőségünket, melynek örömmel teszünk eleget. Mivel az írás egy adott előadáson túli kérdéseket feszeget, örömmel adnánk teret mások véleményének is.

Talán nem kellően értékeljük Pál Tamás kutatókedvét, aki egy kisgyerek kíváncsiságával veti be magát az újba, az ismeretlenbe, az újrafelfedezendőbe. Gondoljunk számos ritkaság hangfelvételére, vagy arra, hogy az ismertet, a megszokottat is hányszor tudta új fényben megmutatni!

Ma lenne 90 esztendős Ilosfalvy Róbert. Emlékezzünk a jeles tenoristára a pályájára vetett húsz pillantással. Húsz kép egy majd fél évszázados művészpályáról.

Pontosan úgy távozott, azzal a kicsit hűvös, de végtelenül nemes és távolságtartó eleganciával, ahogyan egész életét intézte. Mire a zajos nagyvilág tudomást szerezhetett haláláról, már el is temették. Mindig visszavonultan élte életét, sohasem magamagát tolta előtérbe.

Georges Prêtre karmesteri művészete a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a dirigens legfontosabb eszköze a jelenlét. Nagysága, hogy ezt fölismerte, s a partitúrát nem azért tette félre, hogy memóriáját csillogtassa, hanem mert tudta, nincs fontosabb annál, mint hogy zenészei szemébe tudjon nézni.

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy lehet képes valaki abból a hangszerből nemhogy épkézláb, hanem egyenesen éteri hangzást kihozni. Akkor és ott megint megtapasztaltam, mennyire más dimenzióban van a létezése.

Sokszor valódi örömöt mutatott a hangverseny végén, néha udvarias, protokolláris félmosollyal vette tudomásul a tetszésnyilvánítást. Most azonban azt a régi kópés, szinte kisfiúsan nevetős kifejezést véltem felfedezni az arcán, amely nagyon régen volt utoljára látható, legalábbis nyilvános szerepléseken.

Az unokáknak majd mesélni fogjuk a kalandjaid, a rettentőt és a hihetetlent, a félelemkeltőt és a csodálatost egyaránt. Elővesszük majd a felvételeid és az utódok irigykedni fognak ránk, hogy olyan boldog időkben élhettünk, amikor volt Valaki, akihez lehetett igazodni...

Giuseppe Di Stefano a húszas évei végére már világsztár, akinek lába előtt hevernek a legnagyobb operaházak és lemezgyárak. Kinyílt a világ, már 25 évesen debütál a Teatro Liceuban, egy évvel később a Scalában és a Teatro Municipalban, s mindössze 27 esztendős, amikor kapitulál előtte a Metropolitan és a San Carlo.

Mindössze hat évig volt Pesten társulati tag, mert elszippantotta a világhír. Bayreuth kivételével a világ szinte minden jelentős operaszínpadán sikerrel szerepelt. Ma lenne 110 éves Svéd Sándor!

Ha Bende Zsolt művészetét egyetlen szóval kellene jellemezni, az az ’elegáns’ volna. Megjelenése, hanghordozása, szerepformálásai mindig, mindenen átsütő nemes eleganciát hordoztak.

A Simándy-fődíj mellé kapott egy sereg különdíjat, köztük számos színházi és koncertmeghívást. A gratuláció mellé csak azt kívánjuk, hogy vigyázzon magára, ne szédítsék meg a lehetőségek, s minél tovább őrizze meg egyedülálló képességeit.

1964-ben új időszámítás kezdődött vén kontinensünk zenei interpretációtörténetében. Akkor jelent meg ugyanis a Nikolaus Harnoncourt irányította Concentus Musicus Wien kamarazenekar lemeze, amelyen Bach 6 Brandenburgi versenye hallható eredeti hangszereken, autentikus előadásban.

Úgy hiszem, nincs Magyarországon olyan komolyzene-rajongó, aki ne találkozott volna az ő nevével – akár a Ki nyer ma? kapcsán, akár valamelyik rádiósorozatát hallgatván – vajon műsoron lesz-e ismét a Mi a titka? – vagy épp egy metropolitanes közvetítés kommentátoraként.