Bejelentkezés Regisztráció

Szkrjabin


550 Búbánat 2022-10-04 10:41:20

Szkrjabin két arca - Szkrjabin 150

Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem
Budapest, Liszt Ferenc tér 8.

2022. október 10. hétfő 19:00

Ötödik alkalommal kerül megrendezésre az Orosz Zenei Fesztivál, mely ezúttal a 150 éve született Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin zenéjét helyezi fókuszba. A késő romantikus komponista már életében megosztó személyiség volt, zenéje nagy utat jár be a korai romantikus hangvételtől a kései euforikus, expresszionista stílusig. Szkrjabint egész életében vonzotta a miszticizmus, a teozófia. Kezdeti vallásosságát felváltotta egy Messiás-komplexus, amiben saját teremtő erejét szerette volna művészete által a végsőkig elvinni, mellyel az emberiség megmentését és felemelését tűzte ki az elérendő végső ars poeticájának. Bár hasonló célokra fesztiválunk nem vállalkozhat, de reméljük, hogy a fesztivál végén egy emelkedettebb lelkiállapotba kerülünk, ezzel is közelebb kerülvén a fájóan fiatalon elhunyt alkotó által megálmodott célokhoz.

Műsor:

„A ROMANTIKUS”
Zongora: Palojtay János


III. fisz-moll szonáta op. 23
4 mazurka
cisz moll op. 3 no. 6 • fisz-moll op. 3 no. 2
C dúr op. 25. no. 2 • e moll op. 25 no. 3
Valse op. 38
3 prelüd:
f moll op. 17. no. 5 • a moll op. 11. no. 2
H dúr op. 11. no. 11
2 poéma op. 32
Fisz dúr • D dúr
IV. (Fisz dúr) szonáta


„A MISZTIKUS”
Zongora: Csalog Gábor


9. szonáta („Fekete mise”) • B-dúr prelűd op 35. no. 2
G-moll prelűd op. 37 no. 4 • D-dúr prelűd op. 39 no. 2
G-dúr prelűd op. 39. no. 3 • Asz-dúr prelűd op. 39. no. 4
Fisz-dúr etűd op. 42 no. 3 • Fisz dúr etűd op. 42 no. 4
Fisz-dúr prelűd op 48, no. 1 • Albumlap op. 45. no 1
C-dúr prelűd op. 48. no. 2 • Fragilité op. 51 no. 1
Enigme op. 51. no. 2 • Nuances op. 56 no. 3
Etude op. 65 no. 2 • Poéma op. 71 no. 1
Poéma op. 71 no. 2 • 5. szonáta


549 Búbánat 2022-03-06 16:29:17

Ma délutáni műsor a Bartók Rádióban, 18.30 – 19.30:

„Muzsikuslegendák”Alekszandr Szkrjabin zeneszerző, zongoraművész

Szerkesztő-műsorvezető: Némethy Attila


548 Ardelao 2021-01-06 03:43:34

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/ba/Leonid_Pasternak_-_Alexander_Scriabin.jpg

149 éve született 

ALEKSZANDR NYIKOLAJEVICS SZKRJABIN *

(1872. január 6. – 1915. április 14.)

Ebből az alkalomból idézek részleteket a MUZSIKA 1975. évi 11. számában megjelent írásból:

          „Borisz Leonyidovics Paszternak (1890—1960) költő, műfordító, prózaíró és publicista egész élete folyamán rendkívül erős szálakkal kapcsolódott a zeneművészethez. Édesapja, a neves festő, és édesanyja, a kiváló zongoraművésznő — A. G. Rubinstein tanítványa — baráti köréhez tartozott Szkrjabin és Rahmanyinov is, több jeles akkori orosz muzsikussal együtt. Zenei tanulmányait egy ideig édesanyja irányította, majd Glier vette át, s eleinte maga is zeneszerzőnek készült. ** […] későbbi irodalmi munkássága is ragyogó tükre a zeneművészethez fűződő mélységes és életre-szóló vonzalmának […] Muzsikus kortársai közül kétségtelenül Szkrjabin állt hozzá legközelebb […]  Minden bizonnyal kettőjük közös beszélgetéseinek is nagy szerepe van abban, hogy Paszternak írói műhelyében megszületett az itt közölt esszé, melyet először a Szovjetszkaja Muzika című folyóirat 1967. évi 1. száma adott közre.

Borisz Paszternak:

SZKRJABIN

          1903 tavaszán apám kibérelt egy nyaralót Obolenszkben […] Kiderült, hogy házszomszédaink Szkrjabinék, akikkel akkor még nem voltunk személyes ismeretségben.
          A házak az erdőszélen álltak, egymástól elkülönítve. Mint rendesen, kora reggel érkeztünk meg a nyaralóba. A napfény átszűrődött a tetők fölé benyúló falombokon. […]

          […] Mindenünnen át- meg átjárta a nap, koronáját hol erre, hol arra ingatta az imbolygó erdei árnyék, ágain megtelepedő és felröppenő madarak özöne, […] S ugyanúgy, ahogy az erdőbeli fények és árnyak váltakoztak, s ahogy az énekesmadarak röpködtek ágról-ágra, hol közeledett, hol távolodott néhány dallamfoszlány és részlet a III. szimfóniából, az Isteni költeményből, , amelyet a szomszéd nyaralóban játszott valaki zongorán. […]

          Istenem, micsoda zene volt ez! A szimfónia szüntelenül megsemmisült és összeomlott, mint egy tüzérségi ostrom alá vett város, majd a romokból és maradványokból újraépült és felnőtt. A tartalom, mely teljesen kitöltötte, eszeveszetten kidolgozott és új volt — olyan új, mint aznap reggel az életet és elevenséget lehelő erdő, amely 1903 és nem 1803 tavaszi lombjaiba öltözött.

          […] a kompozíció tragikus ereje ujjongva nyújtott nyelvet mindenre, ami roskatagul hajbókoló és felségesen ostoba — és bátor volt, esztelenül, gyermekien merész, pajkosan ösztönös és szabad, mint a bukott angyal.

          Feltételeztem, hogy az az ember, aki ilyen zenét alkot, tudja magáról, hogy mit ér, s munka után derülten ragyog, és nyugalmasan pihen, mint isten a teremtés hetedik napján. Így is volt.
          Gyakran sétált apámmal a varsói országút mentén, ami átszelte a vidéket. […] Szkrjabin szeretett nekieredve, teljes erőből futni, a tehetetlenségi nyomatéktól szinte szökellve, ahogy a víz sodorta kő görög ide-oda pattanva […] Szorgalmasan fejlesztette magában az átszellemült könnyedség és a repülés határát súroló súlytalan mozgás különböző formáit. Ezekhez a jelenségekhez hozzátartozott az az elbűvölő választékosság és nagyvilági modor is, amivel a társaságban minden komolyságot elkerülve üresnek és felületesnek mutatkozott. Annál megdöbbentőbbek voltak az obolenszki séták paradoxonjai.
          Vitába szállt apámmal az életről, a művészetről, a jóról és rosszról, támadta Tolsztojt és dicsőítette az emberfelettit, az amoralitást, a nietzschei filozófiát. Csak egyben jutottak közös nevezőre: a mesterség mibenlétének és feladatainak kérdésében. Minden egyébben ellenlábasok voltak.
          Én a magam tizenkét évével vitáik felét sem értettem, de Szkrjabin szellemének frissessége lenyűgözött. Megszerettem, szinte az eszméletlenségig. Anélkül, hogy felfogtam volna véleményének tartalmát, mindig a pártjára álltam. […]

          Istenem és bálványom az Eksztázissal és utolsó műveivel érkezett meg külföldről. Moszkva ünnepelte sikereit és hazatérését. Dicsősége tetején merészeltem jelentkezni, hogy eljátsszam neki szerzeményeimet. A fogadtatás felülmúlta várakozásaimat: Szkrjabin meghallgatott, tanácsokkal látott el, felvilágosított és megdicsért.
          Az „emberfeletti” szkrjabini tétele nem más, mint tősgyökeresen orosz vonzalom a rendkívüliség iránt. Valóban, nemcsak a zenének kell zenefelettinek lennie, hogy jelentsen valamit, hanem a világon mindennek felül kell múlnia magát, hogy önmaga lehessen. Az ember és az ember tevékenysége magában kell, hogy hordozza a végtelenség elemeit, amelyek irányt és karaktert adnak a jelenségeknek.

          […]            

         Korán eltávozott emberek: Andrej Bjelij, Hlebnyikov és mások haláluk előtt belemélyedtek új kifejezőeszközök kutatásába, s az új nyelvről álmodtak, alakítva és kitapintva szótagjait, magán- és mássalhangzóit.

          Soha nem értettem ezeket a kísérleteket. Szerintem a legigazabb megnyilatkozások akkor születnek, mikor a művészt úgy feszíti a mondanivaló, hogy még töprengeni sincs ideje, hanem sietve mondja ki az új szót a régi nyelven, nem is gondolva arra: régi-e vagy új az a nyelv. Így mondott ki Chopin a régi mozarti—fieldi nyelven olyannyira meghökkentő újdonságokat a zenében, hogy magát a nyelvet is újjáteremtette.
          Szkrjabin is szinte az elődök eszközeivel újította meg a zenei érzékenységet már életpályájának kezdetén. Már az  
op. 8-as etüdökben vagy az op. 11-es prelúdiumokban is teljesen korszerű, tele bensőséges, a zene nyelvén megközelíthető analógiákkal az őt körülvevő külső világról […].

          Ezeknek a műveknek a dallamai azonnal előcsalják könnyeinket […] idegeinken keresztül egyenesen a szívbe jutnak, s mi nem a fájdalomtól sírunk, hanem attól, hogy ezt a bensőnkbe vezető utat olyan igazul és tévedhetetlenül sikerült megtalálniuk.
          Aztán a dallam hullámzásában hirtelen feltűnik a felelet egy magasabb, női hangon, vagy egy másik, egyszerű dialógus színében megjelenő ellenszólamban. Váratlan ellentmondás, pillanatok alatt elsimuló félreértés. És ez a hang is megrázó egyszerűséggel simul a kompozícióba, azzal a természetességgel, amely eldönti az alkotások sorát.

          A művészet tele van közismert és mindennapi igazságokkal. De […] a közismert szabályok sokáig hiába várnak, nem használja őket senki. A közismert igazságoknak csak nagyritkán, száz évben, ha egyszer jut osztályrészül, hogy avatott kézben ragyogjanak fel. Ilyen kéz volt a Szkrjabiné. Ahogy Dosztojevszkij is több volt, mint regényíró, és Blok is több volt, mint költő, ugyanúgy Szkrjabin sem volt egyszerűen csak zeneszerző, hanem örökös tisztelgésünk obeliszkje, az orosz kultúra arcvonásokat viselő diadala és ünnepe.”

Fordította: KERÉNYI MÁRIA

*   A fenti rajzot Nyikolaj Oszipovics Paszternak, Borisz Paszternak édesapja készítette Szkrjabinról.

** Íme Borisz Paszternak egyik szerzeménye, a b-moll zongoraszonáta, amelyet 19 évesen komponált. (Szkrjabin hatása tagadhatatlanul érződik zenéjén.)   


547 Ardelao 2020-05-28 09:11:23 [Válasz erre: 546 Búbánat 2020-05-27 17:43:37]

Scriabin: Piano Concerto in F sharp minor, Op. 20, etc.

Anatol Ugorski (piano), Chicago Symphony Orchestra, Pierre Boulez

DG CD felvételen


546 Búbánat 2020-05-27 17:43:37

2020.05.27  20:40 - 22:00  Bartók Rádió

A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye

Vez.: Kovács János

Ének: Zemlényi Eszter (szoprán),

 Lajkó István-zongora

 Kodály Kórus Debrecen Nőikara (Karigazgató: Szabó-Sipos Máté)

 

1. Alexander Szkrjabin: fisz-moll zongoraverseny op. 20 (Lajkó),

2. Liszt Ferenc: Dante szimfónia (Zemlényi, nőikar)

(Miskolc, Művészetek Háza, 2020. február 24.) 


545 Ardelao 2020-04-27 08:03:07 [Válasz erre: 541 Ardelao 2020-04-27 06:31:49]


544 Ardelao 2020-04-27 08:02:09 [Válasz erre: 543 smaragd 2020-04-27 07:37:31]

:-)


543 smaragd 2020-04-27 07:37:31 [Válasz erre: 542 Ardelao 2020-04-27 06:46:47]

:-) régi, szép fórumtársi emlékek!


542 Ardelao 2020-04-27 06:46:47 [Válasz erre: 541 Ardelao 2020-04-27 06:31:49]

«Zenei portré
 

Titkos kiáltás
 

Vizsgadarabjával nem készült el,

„Egy őrült látomása” volt csak?

 

„Istenem, micsoda zene volt ez! A szimfónia szüntelenül megsemmisült és összeomlott, mint egy tüzérségi ostrom alá vett város, majd a romokból és maradványokból újraépült és felnőtt. A tartalom, mely teljesen kitöltötte, eszeveszetten kidolgozott és új volt — olyan új, mint aznap reggel az életet és elevenséget lehelő erdő, ... a kompozíció tragikus ereje ujjongva nyújtott nyelvet mindenre, ami roskatagul hajbókoló és felségesen ostoba és bátor volt, esztelenül, gyermekien merész, pajkosan ösztönös és szabad, mint a bukott angyal.” — Borisz Leonyidovics Paszternák írta ezt Szkrjabin III. szimfóniájáról.
 

Miféle zene váltotta ki a kiváló költő, műfordító, prózaíró és publicista elragadtatását? Ki volt az a szerző, akinek újrafelfedezése világszerte csak a legutóbbi években kezdődött; akit például a tavalyi Stájer ősz (Steirischer Herbst) fesztivál a középpontba állított, s akiről egyre több tanulmány és könyv lát napvilágot? 

 

Jobb keze béna egy ideig

Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin 1872. december 7-én* született Moszkvában. Zenei tehetségét kiváló zongorista hírében álló édesanyjától örökölhette. A kétévesen árván maradt, rendkívül érzékeny, mindenre fogékony kisfiút mindaddig nagynénjei nevelték, míg a katonai iskolába nem került. Zenét csak tizenegy éves korában kezdett tanulni. Elvitték A. G. Rubinsteinhez, aki a szigorúságáról híres Tanyejev zeneszerző-zongoraművész professzorhoz ajánlotta be, végül is a korabeli „jobb” társaság egyik legnevesebb zeneoktatójához került. Osztálytársa volt — a többi között — a nála tizenöt hónappal fiatalabb Szergej Rahmaninov is. A fiatal Szkrjabin útja innen a moszkvai konzervatóriumba vezetett, ahol 1882 és 1892 között zongorista, zeneszerzői tudását tökéletesíthette.  
 

Korai darabjaiban könnyű fölidézni példaképei, elsősorban Chopin és Tanyejev hatását, azzal a különbséggel, hogy zenéjéből teljességgel hiányzik a népi elemek leolvasztása. Viszont a hangszínek is összetett ritmusmegoldások iránti különleges érzéke már korán feltűnt. Élete első válságába is ekkor, még tanulmányai befejezése előtt sodródott: zongorista virtuózitását különböző erőltetett gyakorlatokkal kívánta fejleszteni, aminek következtében jobb keze egy dőre teljesen megbénult. Naplójában olvashatjuk:

„Húszéves korom volt életem legnehezebb időszaka. Problémáik a kezemmel, akadályok céljaim előtt, első vereségem.” ...

De mint későbbi válságait, ezt is nem kis akaraterővel „hasznosította” — így születtek kizárólag bal kézre írott darabjai.

Zongoraművészi oklevelét 1892-ben kitüntetéssel nyerte el, de a zeneszerzői diplomát megtagadták tőle, formailag jogosan; vizsga-darabjával ugyanis nem készült el. Szabad művészként kezdte pályáját, viszonylag előnyös helyzetben, mivel Belajev kiadó támogatását élvezte. 1895-ben indult első európai útjára, melynek állomáshelyei: Drezda, Luzern, Heidelberg, majd Párizs. 1896 őszén, már Moszkvában befejezett zongoraversenyével kapcsolatban fejti ki először meglehetősen ködös, úgynevezett „alap- elv”-eszményét. A legalapvetőbb nála „valamiféle feszültséget sugárzó összekötő kapocs a szigorú logika és a magával-ragadó érzelem s képzelőerő között.” Ennek a jelenléte számára döntően fontos a témák s a kompozíció egészének létrehozásában.

Többen kifejezték aggodalmukat, hogy Szkrjabin nem lesz képes elveit, lebegő-illanó dallamait, áttetsző harmóniáit nagyobb formákra átvinni. Közéjük tartozott a zeneszerzőről a legteljesebb képet rajzoló biográfus, Faubion Bowers szerint Rimszkij-Korszakov is: „Sohasem tud kitörni a zongorára írt etűdzene bűvköréből, Chopin, Schumann, Wagner és Liszt műveinek hatása alól.”

 

„Megőrülök!
Hová menekülhetünk?”

Nem lett igaza. Hiszen Szkrjabin saját alapelveit is „áthágta” későbbi terjedelmesebb műveiben. Amit egyaránt köszönhet belső és külső indítékoknak. Elsősorban kísérletező hajlamának, különc, egzaltált egyéniségének, továbbá látóköre kiszélesedésének; utazási élményeinek, a legújabb zenei irányzatok megismerésének, nem utolsósorban filozófiai tanulmányainak. A filozófiát nemcsak az általános műveltség részeként fogta fel, hanem mint mesterségének, hivatásának előfeltételét. Először Schopenhauer ragadta magával, később Nietzsche világával érzett szorosabb rokonságot, s főképp a metafizikus spekulációkkal. Vakon hitt a zene megtisztító erejében, abban, hogy a zene által az ember „átistenül.”

Zenéjében is mindinkább előtérébe került a révületbe, önkívületbeejtés szándéka, az irracionalizmus, a meghatározatlanság: „A ritmus és a zenei idő precíz meg nem határozása a kompozitorikus struktúra integrált princípiumává válik.” Mindez követhető Szkrjabin hanglemezfelvételein, az eredeti kottaképet szinte csak alapul vevő, szabadabb zenei tolmácsolásban. Műveit saját maga játszotta. Alighanem ez a jelenség mutat leginkább előre a mai kortárs zene olyan megnyilvánulásaihoz, mint például a véletlen és a rögtönzés lehetőségeivel élő aleatória.

1898-tól Szkrjabin a moszkvai Konzervatórium zongoratanára, ami életében némi nyugalmat hozott, bár Gösta Neuwirth szerint „az alkotás állandóságát, az önfegyelmet mindig valósággal ki kellett harcolnia állandóan ingadozó, túlságosan érzékeny alap-beállítottságával szemben. ... Nagy műveit hihetetlen rövid idő alatt komponálta, ám ezekért a lendületes időszakokért erős hipochondriával és életválságokkal kellett keservesen megfizetnie.”

Mindezt tetézhette első két szimfóniájának elutasító fogadtatása. Ljadov, a zeneszerző kortárs, pedig így vélekedett a II. szimfóniáról: „Megőrülök! Hová menekülhetünk ilyen zene elől? Segítség!”

Mindazonáltal hírneve egyre növekedett. Megvált állásától, hogy több ideje maradjon a munkára: valóságos alkotói megszállottság űzte-hajtotta. (A IV. zongoraszonáta mindössze két nap alatt készült el!) Ebben az időszakban alakult ki véglegesen személyes hangja, világképe. Panteista-misztikus filozófiáját Paszternák így jellemzi:

„Az «emberfeletti»- szkrjabini tétele nem más, mint tősgyökeresen orosz vonzalom a rendkívüliség iránt. Valóban, nemcsak a zenének kell zenefölöttinek lennie, hogy jelentsen valamit, hanem a világon mindennek felül kell múlnia magát, hogy önmaga lehessen. Az ember és az ember tevékenysége magában kell, hogy hordozza a végtelenség elemeit, amelyek irányt és karaktert adnak a jelenségeknek.”

 

Riadt kapaszkodás, hajsza a titok után

1902—1903-ban írta III. szimfóniáját, az „Isteni költemény”-t, mely a „megszemélyesített istenség által leigázott és a szabad ember közti harcot ábrázolja, ebben az utóbbi lesz a győztes, s beleveti magát az érzéki világ gyönyörűségébe.” Hasonló gondolatokat hordozó, nagyszabású operaterv is foglalkoztatja századunk első éveiben. Hőse az Ember-Isten, aki ebben a téren és időn kívül játszódó, felajzott képzelettel alkotott, szürrealisztikus operában létrehozhat valamiféle „tökéletes egységet.” De ez természetesen még itt, ebben az utópisztikus szférában sem születhet meg: a Hős és a Hősnő szexuális eksztázisban leli halálát. ...

Nemcsak művészetében, magánéletében is elrugaszkodott a valóságtól. 1904 márciusában „önkéntes száműzetésre” Svájcba utazott. Opera helyett újabb szimfóniát írt, a már címében is jellemző „Az eksztázis költészeté”-! Bár a kortársak „egy őrült látomását” vélték; benne felfedezni, a pétervári bemutatón a mű komoly sikert aratott.

A folytatás — szerencsére zenéjében kevésbé, de magyarázataiban, eszmefuttatásaiban annál jobban — zavaros, homályos. Egyik szonátájával kapcsolatban így írt: „Meghallottátok titkos kiáltásomat, az élet rejtett erőinek hangját. ... Létem álomvízió, átfogja az egész világot.” Mentségére: feljegyzéseit nem a nyilvánosságnak szánta, egy részüket halála után mégis kiadták „Prométheuszi fantáziák” címmel. Érdekes, hogy effajta lidércnyomásos gondolatai „békésen” megfértek Marx-tanulmányaival, a Plehanovval társadalmi kérdésekről folytatott intenzív vitákkal. Teozófiai idealizmusát jól ismerő barátai azonban mindig is „javíthatatlan misztikusnak” tartották.

Így alakult ki róla az-az évtizedekig élő kép, amelyet Szabolcsi Bence a következőképpen fogalmazott meg: „Jelszava a világrendből való kitörés, az erőszakkal meghódított Nirvána, az önkívület, eszközei a hangzatforgatagok, torlódások és örvények. ... Riadt, vad kapaszkodás ez, futás a démonok elől, hajsza az elérhetetlen mindenség s a megoldhatatlan titok után — és végül belehullás a semmibe. ... Sorsában ott sötétlik nemzedékének katasztrófája.”

 

Fényzongora, vetített fény

Életének további eseményei: 1906-ban amerikai út; a következő évben hatalmas siker Párizsban; ismét Svájc, majd 1909-ben visszatérés szülőhazájába. Újabb patrónusa, Serge Koussevitzky számára megírta az óriási előadói apparátust (nagyzenekart, zongorát, orgonát, „fényzongorát”) foglalkoztató, utolsó szimfóniáját („Prométheusz, a Tűz költeménye”). A „Kozmosz látható zenéjét idéző” fényzongora hangok és vetített fények, illetve színek összehangolására szolgáló szerkezet, amelyen billentyűk működtetik a szivárvány színeit sugárzó reflektorokat. Pontosan jelzi a partitúra; hol, milyen fényeket, fényakkordokat képzelt el a zeneszerző. (Az 1959-ben megnyílt moszkvai Szkrjabin Múzeum ereklyeként őrzi a zeneszerző színasszociációs kísérletei során kialakított, maga szerkesztette színorgonáját.)

A „Prométheusz” teljesen feladja a hagyományos alapokat: egyéni, úgynevezett „misztikus,” „szintetikus” akkord- és dallam- modellek szerint építkezik. Ismét a zeneszerzőt idézve:

„A Tűz fényt, életet, harcot, növekedést, bőséget és gondolkodást jelent, … megjelenik a lélek és az anyag polaritása — az alkotói princípium legyőzi az anyagot. ...”

Utolsó zongoraműveiből is — egyik méltatója szerint — a „misztérium távlata sugárzik.” Valamifajta „világrituálé,” előkészítő szertartás — Action préable — foglalkoztatja, melyet ezrek részvételével „egy tibeti Bayreuthban” adatott volna elő, de ennek is csak szövege maradt fenn. ...

Negyvenhárom éves korában bekövetkezett halála tett pontot különös, ellentmondásokkal teli életművére.»
 

JUHÁSZ ELŐD

MAGYARORSZÁG, 1979.IV.1. (18. Évfolyam, 13. szám)

 

*(Megj., A.) Pontosan: 1872. január 6-án született. (A régi orosz naptár szerint 1871.XII.25.)


541 Ardelao 2020-04-27 06:31:49

 

115 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin (1872.I.6.-1915.IV.27.)

 

 


540 Búbánat 2019-09-07 16:31:24

Bartók Rádió ma esti műsora:

19:00 -21.35: 

 Alekszandr Szkrjabin - Alekszandr Nyemtyin: Misztérium - liturgikus aktus

a) Világegyetem, b) Emberiség, c) Átváltozás

Szövegét a zeneszerző írta

Nagyezsda Gulitckaja (szoprán),

Alekszandr Gindin (zongora),

Magyar Rádió Énekkara,

Belga Nemzeti Zenekar,

Vezényel: Sztanyiszlav Kocsanovszkij
 

(KlaraFesztival, Brüsszel, 2019.  március 16.)

 


539 Ardelao 2019-01-06 01:03:41

147 évvel ezelőtt, ezen a napon született

ALEXANDR NYIKOLAJEVICS SZKRJABIN, orosz zeneszerző és zongoraművész

(1872.01.06-1915.04.27.)

Rónai István A HÉT 1972.01.07-i számában a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából az alábbi sorokkal emlékezett meg róla:

Szkrjabin szimbolizmusa

           A romantika óta nem egy művészeti áramlat mohó zaklatottsággal, tudatosan, programszerűen igyekszik elmosni a határokat az egyes művészetek között. A különböző művészetek expanziója a romantikában ölt először feltűnő méreteket: a romantikusok elirodalmiasítják a zenét. Majd az impresszionizmus a maga módján pikturálissá teszi a muzsikát. A szimbolizmus azzal kezdi, hogy zenévé oldja az irodalmat. De ha a l’art poétique-et mindenek előtt és felett a zene érdekli, hol keresse most már önmagát a muzsika?
         Több út áll a századforduló zenésze előtt. A zenére törő irodalmat filozófiává párolhatja, mint Richard Strauss. Megkísértően gazdag kísérőzenét szerezhet a nyelv muzsikájához, a szimbolista költő szózenéjéhez, mint Claude Debussy, és megteremtheti a maga különbejáratú szimbolizmusát — mint Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin.
          Száz évvel ezelőtt, 1872. január 6-án született. Ő a par exelence szimbolista, mi több: a szélsőségesen szimbolista zeneszerző. Meghatározó élménye a szinesztézia, a szín, a fény, a hang, a természet, a művészet korrespondenciája. Prometheus (1913) című szimfonikus művének partitúrájában nemcsak hangszereket szerepeltet, hanem egy fényszórót, az úgynevezett Luce-t is, mely számára a szerző hangjegyekkel jelzi a fény színét, időtartamát. (Kár, hogy akkor — 1913-ban — a világ még nem ismerte Bartók Kékszakállújának szimbolizmuson túlmutató színpadi fényjátékát, szenvedélyes színpompáját, a bartóki szerkezet tengelyének árny- és fénypilléreit.) Szimbolista Szkrjabin az önkívület trombitaszínében (Poéme de l’extase), a mindenséggel való kapcsolatának misztikus, sátános voltában, a végső szintézis reménytelen hajszolásában (misztériumjátékának, a L’acte préalable-nak zenéjéből csak töredékek készültek el). Látnoki színzenéje magán viseli a szimbolizmus múlandóságának bélyegét.
             De sokban igazolta is őt az utókor.
Úgynevezett misztikus hangzatával (kifejtése szétfeszítené e cikk kereteit) az elsők közt lép a hagyományos tonalitáson túli zene talajára, amennyiben a tercépítkezést kvartakkordokkal helyettesíti. Kitervelt hangrendszerével, azzal, hogy előre meghatározott hangzat hangsorára támaszkodik, hatással van a dodekafóniára. Hatással van a folklorizmusra is: a misztikus hangzat szűkített és bővített kvartjaival az akusztikus hangsor lényegére tapint rá. Precedenst jelent a huszadik század majd minden klasszikussá lett zenei irányzata számára.

          »Zenét nekünk« — verselte Verlaine. Színt nekünk — zenélte Szkrjabin. „


538 Búbánat 2018-12-13 10:21:40

 

Ma koradélutáni adás

13:20 - 15:00  Bartók Rádió

 

100 éves a Clevelandi Szimfonikus Zenekar (XIII/5. rész)

Vez.: Franz Welser-Möst

Km.: Michael Sachs, Jack Sutte (trombita)

1. Ludwig van Beethoven: IV. szimfónia,

2. Matthias Pintscher (1971-): Chute d'étoiles (Sachs, Sutte),

3. Ludwig van Beethoven: Nagy fúga Op. 133.

4. Alekszander Szkrjabin: Az extázis költeménye Op. 54.

 

(Cleveland, Severance Hall, 2012. november 10.)


537 Ardelao 2018-04-27 23:29:05

 

103 éve hunyt el Alexandr Nikolajevics Szkrjabin (1872.I.6. – 1915.IV.27.) orosz zongoraművész és zeneszerző.

 

Szkrjabin a századforduló egyik legérdekesebb zeneszerzője, újítója. Zongoraműveit ritkán hallhatjuk, talán azért, mert csak magas fokú zongoratudással és az ezzel párosuló szuggesztivitással lehet megszólaltatni.

 


536 Búbánat 2018-02-05 23:29:55

Volt a Magyar Televízió műsorán egy szovjet balettfilm - Szkrjabin zenéjére. Címe: "Szkrjabiniána" 

Km. a Moszkvai Nagyszínház táncművészei

Koreográfia: K. Golejzovszkij

Rendező: J. Aldohin.

MTV 2. műsor:  1974. november 22, 20.01 - 20.20

 

Érdemes lenne ezt a filmet előbányászni, ha még megvan a Televízió (import) archív anyagai között, és újra másorra tűzni valamelyik köztévé csatornán.


535 Ardelao 2018-01-06 00:08:09

Képtalálat a következőre: Scriabin

146 évvel ezelőtt, (1872. január 6-án [a régi ortodox időszámítás szerint: 1871. december 25-én] ) született Alexandr Nyikolajevics SZKRJABIN, orosz zeneszerző és zongoraművész .

Emlékére: 

Részlet  a "Puskin és Szkrjabin töredékek, 1915-1919" című írásból.

(Ignácz Adám: „Misztérium - vagy a halál”)

SZKRJABIN FILOZÓFIÁJÁRÓL

[…] … „Szkrjabin „filozófiájának" és kockáztassuk meg: zenéjének megértéséhez a kultúr- és eszmetörténeti gyökerek kulcsfontosságú adalékokkal szolgálnak. Mai szemmel nézve a komponista nézetei szellemi környezetükből kimetszve valóban egy zavaros idealista álmodozásainak tűnhetnek. De vajon ugyanez volt-e a helyzet akkor is, mikor általános volt a meggyőződés, miszerint a világ addigi történelmének végére érkezett, s egy új mitologikus, eszményi korszak kapujában áll? Egy olyan korszak küszöbén, melyben az ember utat törhet a jelenségek addig láthatatlan, rejtett szférái felé, meghódíthatja a kozmoszt, és úrrá lehet a kaotikus elemi erőkön.
Az orosz istenkeresők és istenépítők népes táborában többen is lázadtak a „régi világ" konvenciói, a hagyományos tér-idő képzetek ellen, s merész, nemritkán forradalmian újszerű megoldásokkal operálva az önkifejezés lehetőségeinek addig nem ismert határait feszegették. Egy ilyen légkörben nemcsak Szkrjabin zenéje és Misztérium projektje érezhette otthonosan magát, de a képzőművészet terén Kandinszkij absztrakt expresszionizmusa, Kazimir Malevics a látható világ mögött létező struktúrák mértani formáiról alkotott víziói, Valdimir Tatlin konstruktivizmusa, vagy Marc Chagall haszid miszticizmus és kabbala befolyása alatt született képi kaleidoszkópjai is. E négy mester munkássága nemzetközi szinten is nagy visszhangot váltott ki, csakúgy, mint a színházi életbe 1903-ban berobbanó, a moszkvai Művész Színházban kísérletező Kosztyantin Sztanyiszlavszkij pszichológiai realizmusa, Vszelovod Meyerhold színész-laboratóriuma, Mihail Tairov színházesztétikája, valamint a Szergej Gyagilev és Vaszlav Nizsinszkij nevével fémjelzett, a táncművészet későbbi fejlődése szempontjából kulcsfontosságú balettelőadások.

E kétségtelenül impozáns - s korántsem végleges - névsor, az orosz irodalom ezen évtizedekben alkotó nagyjaival (Dosztojevszkijtől Hlebnyikovig) kiegészülve arra intheti a korszakot és benne Szkrjabint vizsgáló kutatót, hogy ne tekintse periferikusnak a modern művészet vívmányainak kultúrtörténeti vonatkozásait, még ha azok alkalmasint - ahogy jelen esetben is — kívül is esnek a teológiai és tudományos kánon keretein. Ez vonatkozik a teurgikus és profetikus művészetszemléletre is, amellyel kapcsolatban a szakralitás 19. század végére világszerte bekövetkező „inflációjának", illetve a modern társadalmak a világ „újravarázsolására" tett kísérleteinek elemzése talán sokkal tovább vezet, mint a hagyományos vallástörténeti és vallásfilozófiái paradigmák felől történő megközelítés. Az orosz írók, művészek és gondolkodók küldetéstudata, messianisztikus önszemlélete kétségtelenül egy új vallásosság körszemlélete kétségtelenül egy új vallásosság körvonalait rajzolja elénk, melynek az ember hite éppoly elidegeníthetetlen része, mint a világvallásoknak. E hit és az azt terjesztő „próféták" küldetése elsősorban az élet elementáris erői és a modern individuum között tátongó szakadék eltüntetésére irányul, az ember modern világban betöltött szerepének megtalálására, a természeti törvényekre és a valóságra gyakorolt befolyásának visszaállítására.

A «fin de siécle» kultúrájának eme élharcosai a világ átalakításának és az új dimenziók meghódításának esélyét a régi művészi tradíciók megsemmisítésétől és új rendszerek megteremtésétől remélték, mondván, a művészet az elsődleges eszköz arra, hogy az ember az anyag feletti uralmát visszanyerje. Hittek benne, hogy a művészet mágikus alkalmazásával át lehet lépni a profán tér és idő korlátait, sőt, le lehet vetkőzni azokat.

Alexander Szkrjabin filozófiájának esszenciája, a Misztérium tehát korának jellegzetes művészi kísérlete, amely a filozófia, a vallás és a művészet szétválaszthatatlanságának szellemében fogant. Létjogosultságát számos hasonló elképzelés vagy konkrétan meg is valósult mű erősíti meg, a szerzőjéről kialakított, előítéletekkel terhes képet a korszak szellemi termékeinek tanulmányozása pedig képes árnyalni, illetve más kontextusba helyezni. Ügy tűnik, erre nagyon is szükség van ahhoz, hogy a zeneművészet terén véghezvitt szkrjabini újítások is méltó megítélésben részesüljenek.”

 Forrás: HOLMI 2000. (20. Évfolyam) április


534 Búbánat 2017-09-30 16:06:04 [Válasz erre: 532 smaragd 2017-09-13 16:56:28]

Bartók Rádió, mai műsorán szerepel:

19.35 – 20.51: Látomások a Tűzről és a Halálról

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Veényel:  Kovács János

Km. Ránki Dezső - zongora és a Magyar Rádió Énekkara (karig.: Pad Zoltán)

1. Szkrjabin: Az extázis költeménye

2. Liszt: a) Haláltánc (Ránki),  b) Prometheus - szimfonikus költemény

 3. Szkrjabin: A tűz költeménye (Prometheus) (Zongoraszóló: Báll Dávid, énekkar),

(MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. szeptember 28.)


533 Búbánat 2017-09-14 16:39:27
[url] http://epiteszforum.hu/godolloi-szentharomsag-templom; Tervezői gondolatok a Gödöllői Szentháromság Templomról [/url] www.építészfórum.hu Nagy Tamás, építész tervező: „A templom centrális tere a szentélyre, mint középpontra szervezett. Mint ahogy a három épületszárny veszi körbe az udvart, úgy öleli körbe a karzat „U” alakú tere a szentélyt, az épületegyüttes igazi középpontját. Az apszis nem csak formájában különbözik a többi térelemtől (az egyetlen íves forma az épületen), de színvilágában is. A 63 színes üvegablak rejtett üzenetet tartalmaz. Alexander Szkrjabin, századvégi orosz zeneszerző kutatása eredményeképpen, mely a zenei hangok és a színek összefüggésére irányult, létrehozott egy [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Nyikolajevics_Szkrjabin#/media/File:Scriabin-Circle.svg; mátrixot, melyben minden hangnak egy szín felel meg. [/url] Ezt a hang–szín kódot felhasználva, az íves fal ablakaira a Kyrie eleison, könyörgésünk gregorián dallamát írtam fel.”

532 smaragd 2017-09-13 16:56:28
A ZENE ÖRÖK MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEK 2017/2018 DOHNÁNYI-BÉRLET 2017. szeptember 28. csütörtök 19:30 MÜPA, BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM "LÁTOMÁSOK A TŰZRŐL ÉS A HALÁLRÓL" Szkrjabin: Az extázis költeménye Liszt: Haláltánc Liszt: Prometheus Szkrjabin:  A tűz költeménye (Prometheus) Zongoraszóló: Báll Dávid Vezényel: Kovács János Közreműködik: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara, Ránki Dezső (zongora)   Semmi kétség, hogy a 19. század legnagyobb hatású zeneszerzői között előkelő hely illeti Liszt Ferencet. Újragondolta a versenymű műfaját - például a Haláltáncban - valamint megálmodta a szimfonikus költemény ideáját, mely a legkülönbözőbb stílusú és szemléletű zeneszerzők Csajkovszkij, Richard Strauss, Smetana, Rachmaninov, sőt, a fiatal Bartók - számára jelentett referenciát. A liszti elgondolás egyik legkülönösebb, legizgalmasabb, legrejtélyesebb leágazása pedig Szkrjabin nevéhez kapcsolódik.

531 Ardelao 2017-09-09 08:49:28 [Válasz erre: 530 Ardelao 2017-09-08 22:19:07]
„Pintér Éva ALEXSZANDR SZKRJABIN: ETŰDÖK (1986) Július 14. Kossuth 9 h (2. rész) „Ugyancsak fontos stílusjegy Szkrajbin etűdjeiben a nagy ugrások, a szélesre „kifeszített basszusfigurációk használata, amely néhány művében a lejátszhatóság határait súrolja: a bal kéz szólamának technikai igényessége nem hogy egyenrangú a jobb kezével, hanem szinte túlszárnyalja a jobb kéz szólamának nehézségét. Ez a – Szkrjabin zongoramuzsikáját mindvégig jellemző – virtuóz balkéz-technika a zeneszerző zongorista pályafutásának egyik nehéz korszakából eredeztethető: az alig huszonéves Szkrjabin csak bal kézzel gyakorolhatott (ekkor keletkezett bal kézre írt Prelűdje és Noktürnje , op. 9). […] keze meggyógyult. Hogy az egyoldalú gyakorlási időszak milyen mértékben fejlesztette ki Szkrjabin balkéz-technikáját, az a balkezes darabokkal egyidőben komponált op. 8-as etűdsorozat számos darabja illusztrálja – legjobban talán a befejező, 12-es számú disz-moll etűd . A basszusszólam szakadatlanul száguldó trioláival, hatalmas ugrásaival, gyakran csak „törve” játszható kettősfogásaival Szkrjabin olyan elementáris hatást ér el, mely csak Chopin Forradalmi etűdjének viharos lendületéhez hasonlítható. […] […] „Viharmadár”-etűdként emlegették. […] ([url] https://www.youtube.com/watch?v=VfYMFNjSMnU; SCRIABIN PLAYS SCRIABIN ETUDE Op 8 No 12 [/url]) A magasrendű technikai követelményekkel Szkrjabin nemcsak csillogó virtuozitásra törekedett: etűdjei abban az értelemben is „tanulmányok”, hogy a zeneszerző egy-egy technikai elem segítségével új hangszíneket, hangzásbeli árnyalatokat kísérletez ki. 1903-ban keletkezett Fisz-dúr etűdje (op. 42 No. 3) […], ahol […] olyan szivárványosan csillámló színhatást alakít ki, amely későbbi műveinek (különösen 10. szonátájának ) villódzó-zsongó trillaeffektuasait előlegezi: […] […] a ritmust is újszerű hanghatások elérésére használja fel. Etűdjeiben különösen fontos szerepet játszik a különböző ritmusértékeket (pl. triolát és kvintolát) egymással szembesítő poliritmika . […] […] […] zongorajátékából a kortársak elsősorban a különösen finom rubato-játékot, a rendkívül rugalmas agogikát méltatták. Kompozícióinak bonyolult ritmikája legtöbbször valójában kísérlet ennek a játéknak egzakt kottaértékekkel való rögzítésére, s ez okozza számos Szkrjabin etűdben a metrikai keretek fellazítását is. […] Minden műben dúl a metrum és a ritmus harca. […] legkonzekvensebben talán az op. 42-es sorozat utolsó, Esz-dúr etűdjében . […] ([url] https://www.youtube.com/watch?v=Hf4EIJB4DGc; Alexander Scriabin ‒ 8 Etudes, Op.42 [/url]) […] […] 1907-08 között keletkezett Négy zongoradarabjának (op. 56.) utolsó, Etűd tételében […] szétfeszíti a tonalitás kereteit […] ([url] https://www.youtube.com/watch?v=ma-r9V9kOJg; Alexander Scriabin ‒ 4 Pieces, Op.56 [/url]) […] Késői műveiben Szkrjabin a hagyományos hármashangzat-terc-építkezés felől egyre inkább a kvart felépítésű akkordok felé fordul, eljut az atonalitásig, az extrém kromatikáig és harmónai feszültségekig […] különösen érdekes és jellemző módon pl. az op. 65-ös etűdök első darabjában. […] oktávok helyett nóna -meneteket ír. […] maga is érezte, hogy utolsó etűdsorozatával túllépett a tradicionális etűd műfaján. 1912 nyarán így írt egy barátjának: „Olyan dolgokról tudósítalak, mely számomra örvendetes, számodra talán érdektelen, ám a klasszkus hit vádelmező számára igen fájdalmas: egy általad is ismert zeneszerző három etűdöt komponált! Kvintekben (borzalom!), nónákban (mily perverz!) és … nagyszeptimekben (az utolsó szentségtörés?!). Mit fog szólni ehhez a világ …?” Szkrjabin ironikus aggálya alaptalannak bizonyult: utolsó etűdsorozatát az utókor a zeneszerző egyik legegyénibb hangú, legérdekesebb alkotásaként tartja számon.” ([url] https://www.youtube.com/watch?v=fRrm7Zh09ec; Scriabin - Etude Op.65 No.1 [/url])

530 Ardelao 2017-09-08 22:19:07
Kivonat „A HÉT ZENEMŰVE” c. kiadványból (szerkesztette: Kroó György), amely az 1985. év októberétől az 1986. év szeptember végéig terjedő időszakot öleli fel. „Pintér Éva ALEXSZANDR SZKRJABIN: ETŰDÖK (1986) Július 14. Kossuth 9 h (1. rész) A Szkrjabin állítólag úgy szerette Chopin muzsikáját, hogy Chopin-kottákkal a párnája alatt aludt éjszakánként. A effajta visszaemlékezések ugyan gyakran túlzottak, sokszor inkább anekdotába illőek – de mint minden anekdotának, ennek is van valóság-alapja: Alekszandr Szkrjabin zeneszerzői és zongorista pályafutásának első időszakát döntő módon Chopin zongoramuzsikája határozta meg. „Barátnak, fivérnek tekintettem őt” – mondta később Szkrjabin ifjúkori vonzalmáról: mazurkák, keringők, prelűdök mutatják életművében Chopin műfajainak, zongorastílusának, forma- és harmóniavilágának hatását. Két műfaj ezek közül Szkrjabint egész életében végigkísérte: a prelűd mint általános megjelölés rövid karakterdarabokra, és az etűd mint zongorajáték különböző technikai-zenei lehetőségeivel foglalkozó kompozíció. Szkrjabin három etűdsorozata közül az első (Tizenkét etűd op. 8) 1894-ben keletkezett; ezt követte 9 évvel később a Nyolc etűd op. 42. A késői Szkrjabin-stílust képviseli a Három etűd op. 65. E három sorozat mellett még három opuszban szereplő etűd: a Három zongoradarab (op. 2), illetve a Három zongoradarab (op. 49) első, valamint az op. 56-os Négy zongoradarab utolsó kompozíciója. Az etűd Szkrjabin számára a romantika, Chopin és Liszt öröksége: nem pedagógiai célzatú ujjgyakorlat, hanem csillogó hangversenydarab, mely egyrészt virtuozitásával kápráztat el, másrészt zenei igényességével messze túllépi a technikai tanulmány kereteit. Az ördöngős technikai nehézségek, a szinte már lejátszhatatlanságig bonyolult zongorafaktúra Szrjabin etűdjeiben is a darabok legjellemzőbb vonása; ugyanakkor azonban e kompozíciók a szkrjabini életmű ritmikai-harmóniai-stiláris alakulásáról, fejlődéséről is képet adnak: hogyan formálja át a zeneszerző-előadóművész a romantikus zongoramuzsika technikai-zenei eszköztárát, s hogyan fejleszt ki ezekből az eszközökből egyedi nyelvezetet. A korai etűdök mély Chopin hatásról tanúskodnak, melodikában és harmonizálásban egyaránt. (Szkrjabin maga mondta később, hogy ifjúkorában „Chopiniánus” volt. Legelső etűdjének, az 1887-ből származó, 15 évesen komponált cisz-moll etűdnek (op. 2 No. 1) az alaphang oktávra felfutó, majd onnan visszahajló dallamszkémája sok Chopin-műből ismerős, a g-moll noktürnből (op. 15 No. 3) éppúgy, mint a c-moll mazurkából (op. 30 No. 1). […] ([url] https://www.youtube.com/watch?v=327D03P5Xxc;Horowitz - Scriabin: Etude for piano in C# minor, Op. 2 no. 1 [/url]) […] A nyilvánvaló reminiszcenciák ellenére is súlyos tévedés lenne azonban Szkrjabin műveiben Chopin utánzatokat látni. […] ha egyes darabjainak melódiafordulatai, harmóniái Chopin muzsikájára rímelnek vissza, úgy ezek inkább csak külsőséges jegyei egyfajta lelki rokonságnak, kettejük sok szempontból hasonló zeneszerzői és előadói alkatának. Boris de Schloezer így ír Szkrjabin és Chopin zongorastílusának kapcsolatáról: „[…] Mi teszi őket hasonlóvá? Az erős érzékenység, a kifinomult érzelmesség, a majdnem beteges gyengédség; de éppúgy a lázas szenvedések kiváltotta krízisek, a vonzódás melankolikus álmokhoz s hevesen robbanó indulatokhoz.” […] feltűnő, hogy Szkrjabin már korai etűdjeiben is olyan jellegzetes-egyedi technikai és zenei eszköztárral rendelkezik, amely szorosan kapcsolódik a zongoraművész Szkrjabin interpretációs stílusához. […] már a 15 évesen komponált cisz-moll etűd is számos olyan technikai-zenei megoldást mutat, melyek később is karakterisztikus vonásai maradnak Szkrjabin zongorastílusának. Jellemzőek a telt, nagy fogások, a gyakori akkordrepetíciók, a bal és jobb kéz hüvelykujjának keresztezése, ahol a bal kéz legfelső szólama magasabban fekszik, mint a jobb kéz akkordjainak legalsó szólama. Ezt a keresztező technikát (mely gyakran önálló és fontos szólamot bíz a hüvelykujjal játszott hangokra) mutatja az op. 8-as sorozat b-moll etűdje (No. 11) […] ([url] https://www.youtube.com/watch?v=XeEVFkEHqGc;Sviatoslav Richter plays Scriabin Etude Op. 8 No. 11 [/url]) (Folyt. köv.)

529 Búbánat 2017-09-01 09:18:31
A Bartók Rádióban ma 14.09 -15.00 között egy élő koncertről hangzik el Szkrjabin IX: szonátája (Fekete mise). A Lantos István zongoraművész előadásában elhangzó darab előtt Beethoven: f-moll (Appassionata) szonáta Op. 57., Szkrjabin műve után meg Prokofjev VII. szonátáját játssza. (Pesti Vigadó, 1983. február 18.)

528 smaragd 2017-08-05 14:25:51
RTV RÉSZLETES INTERJÚ KOVÁCS GÉZÁVAL, az MRZE ügyvezető igazgatójával "A zenei élet színe-java" benne az új évad programjai között szerepel, kiemelem: "A Dohnányi  bérlettel a Művészetek Palotájában található Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem koncertjei látogathatók, itt olyan grandiózus művek szólalnak meg, mint...Szkrjabin költői poémái, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara adja elő Kovács János karmester és az egyik legnagyobb ma élő zongorista, Ránki Dezső közreműködésével."

527 Ardelao 2017-07-15 20:23:51
[url] http://www.klavierpodium-muenchen.de/de/Klavierpodium;Münchner Klavierpodium 2017 [/url] „Das „Münchner Klavierpodium“ ist für Teilnehmer aller Nationalitäten ausgeschrieben und verfolgt den unkommerziellen Zweck, jungen Musikern die Möglichkeit zu bieten, ihr Talent unter Beweis zu stellen und als Preisträger Konzerterfahrung zu gewinnen. Die Teilnehmer werden in 5 Alterskategorien bewertet: I 5 - 7 Jahre II 8 - 10 Jahre III 11 - 13 Jahre IV 14 - 16 Jahre V 17 - 25 Jahre Stichtag ist der erste Tag des Wettbewerbs (29. Juni) .” Ha a fenti linket megnyitjuk, a „Müncheni zongorapódium” elnevezésű, fiatalok számára meghirdetett, nemzetközi versenyről valamennyi információ elolvasható. A versenyen induló művészpalánták vagy ifjú művészek a zsűri által megjelölt művekből választhatnak, azokat kotta nélkül kell lejátszaniuk. Érdekesség: A választható zeneművek között – az első és a második korcsoport számára megjelöltek kivételével – minden esetben szerepel Szkrjabin mű. Szkrjabin tehát, úgy tűnik „élt, él és élni fog” (?) :) [u] A III. korcsoport számára kiírva:: [/u] [url] https://www.youtube.com/watch?v=WS4tD5MHG50;Prélude es-moll op.11 Nr.14 [/url] vagy [url] https://www.youtube.com/watch?v=D50eo43YZO0;Prélude g-moll op.11 Nr.22 [/url] [u] A IV. korcsoport számára kiírva: [/u] [url] https://www.youtube.com/watch?v=P4eKJVD52sI;Prélude c-moll op.11 Nr.20 [/url] [u] Az V. korcsoport számára kiírva: [/u] [url] https://www.youtube.com/watch?v=uv_xN8HA5hU;Prélude d-moll op.11 Nr.24 [/url]

526 Ardelao 2017-04-27 22:58:32 [Válasz erre: 525 smaragd 2017-04-27 13:33:46]
A nap befejezéseként még egy Szkrjabin remekmű: [url] https://www.youtube.com/watch?v=gZn-IhkY1yE; Skrjabin - Vers la flamme [/url]

525 smaragd 2017-04-27 13:33:46 [Válasz erre: 523 Ardelao 2017-04-27 09:34:03]
Elolvastam, meghallgattam és köszönöm.

524 Ardelao 2017-04-27 10:47:39
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BV0EdS0YRFY; Skrjabin : Sonate Nr. 9 op. 68 [/url]

523 Ardelao 2017-04-27 09:34:03
Néhány gondolat Szkrjabin halálának 102-ik évfordulóján. (1915. április 27.) Idézetek Jurij Vszevolovodics Keldis „AZ OROSZ ZENE TÖRTÉNETE” című könyvében a zeneszerzőről írottakból: „Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin Moszkvában született (1872.január 6-án), itt végezte zenei tanulmányait, és itt töltötte élete nagyobb részét. Anyja tehetséges zongoraművésznő volt, akit korai halála meggátolt abban, hogy álmai valóra váljanak s hangversenyeket adjon. Szkrjabin még gyermek volt, amikor anyját elvesztette. Atyjával, aki diplomáciai szolgálatban állott, s így többször külföldön – a Keleten volt, - csak azokban a rövid időközökben találkozott, amelyeket az édesapa Moszkvában töltött. Szkrjabint nagyanyja és atyai nagynénje nevelte, féltő szeretettel véve körül kisfiút. Ez a valóságos „melegházi” nevelés számos olyan jellemvonás forrása lett, amely egész életére kihatott, s megérződött műveiben is. Fokozottan érzékennyé vált, minden benyomás a lelke mélyéig hatolt, egocentrikus volt s teljesen elszakadt az élettől.” „Már mint zsenge gyermek kitűnik különféle művészi adottságaival. Ötéves korában hallás után játszik zongorán. Rendszeres zenei tanulmányait azonban elég későn kezdi el, hacsak a nagynénjével való alkalomszerű zenei foglalkozásokat nem számítjuk. . . . A zenei előtanulmányok után 1888-ban mindjárt a moszkvai Konzervatórium egyik felsőbb osztályába léphetett. Zongorázni Szafonovnál tanul. Szafonov büszke tanítványának tehetségére, elragadtatással beszél róla és később ő lesz Szkrjabin műveinek egyik leglelkesebb propagátora. . . . Nagyjelentőségű volt számára, hogy 1894-ben megismerkedett Beljajevvel. Mind maga Beljajev, mind körének számos tagja szeretettel támogatta, köztük is különösen Ljadov és Sztaszov. Beljajev elvállalta Szkrjabin műveinek kiadását, és 1895-96-ban külföldi hangversenykörutat szervez számára. Visszatérve Oroszországba, sok időt fordít a zongoraművészetre, számos hangversenyt ad. . . . Műveit nagy átérzéssel maga a szerző adja elő. Játékának feltűnő, egyéni jellege van. Nem a ragyogó, hatalmas külső virtuozitással, hanem az árnyalatok páratlan gazdagságával és finomságával ragadta el a közönséget. A hangárnyalatok sokfélesége, a hajlékony, könnyed és állandóan változó ritmus különös, remegő, érzelmi szint adott játékának. Mint zongoraművész különösképpen nagyszerű pedálkezelésével tűnt ki. Ezzel légiesen átlátszó koloritot és a hangszínek könnyed villódzását érte el. Előadását tiszta és feszült expresszivitás szőtte át, ezt egyik bírálója találóan nevezte az idegek technikájának. Játékának belső érzelmi heve, művészi fennköltsége gyakran feledtették a hangzás-erő hiányát. Filozófiai nézetei a kilencvenes évek végén alakultak ki. Sok filozófiai művet olvas, s gondosan jegyzeteli olvasmányait, választ keres izgató világnézeti kérdésekre. . . . Már kora ifjúságában szükségesnek érezte, hogy az élethez, az emberekhez, a fennálló erkölcsi és társadalmi rendhez való viszonyát meghatározza. Érdekes a vázlatkönyvében egy feljegyzése, amelyet abban az időben írt, mikor első zongora-szonátáján dolgozott; ’Húsz éves vagyok: megbetegedett a kezem. Ez életem legnagyobb eseménye. A sors üzenete. Akadály az annyira kívánt cél, a hír és a dicsőség elérésében. Az orvosok azt mondják, hogy leküzdhetetlen akadály. Ez életem első komoly megpróbáltatása. De egyúttal alkalom az első komoly elgondolkozásra: elemzéshez kezdek. Az a sejtelmem, hogy nem tudok meggyógyulni, a legsötétebb hangulatot kelti bennem. Először gondolkodom az élet értékéről, a vallásról, Istenről. Még mindig erős a hitem benne (inkább – úgy tűnik – Jehovában hiszek, mint Krisztusban). Forrón, szívből imádkozom, templomba járok. . . Zúgolódom sorsom és Isten ellen. Megírom az első szonátát a gyászindulóval.’ Itt Szkrjabin képzeleteiben még teljes a homály. A fiatal Szkrjabin néha hajlamos arra, hogy egészen lemondjon szubjektivitásáról és belső ellentmondásainak megoldhatatlan köréből a természettel való panteisztikus összeolvadásban keresi a kiutat. Később azonban közömbössé vált a természet szépségeivel szemben. Egyik közeli ismerőse ’a természet dilettánsának’ nevezte azt a Szkrjabint, aki ifjúkorában igen fogékony volt a természeti benyomásokra és azokat mélyen és szenvedéllyel átélte. A természettel szembeni közömbösség a természettel való összeolvadás elvének elvetéséhez vezetett, amit Szkrjabin ugyanúgy felszámolt magában, mint a keresztény vallás tanítását, és szélsőséges, korlátlan szubjektivizmusba csapott át. A századfordulóra eső egyik írásában közli, hogy leküzdötte nyomott hangulatát, győzött önmagán és az ismeretlen Istenbe vetett hiten. Az Isten ellen való lázadozásai összekapcsolódnak saját messiási szerepének hangsúlyozásával. Felismerve énjének ’korlátlan erejét’, ’korlátlan hatalmát’ és ’győzhetetlenségét’, valamennyi embert el akarja vezetni az általa elért diadalhoz, hogy önbizalmat öntsön beléjük és megszabadítsa őket a tudatlanság és a gyöngeség okozta szenvedésektől. Innen már csak egy lépés volt az önistenítéshez és ahhoz, hogy magát tekintse a világ alkotójának, ami a szubjektív idealizmus legfelső foka. Ennek a nézetnek világos kifejezését találjuk a következő évekből származó filozófiai feljegyzéseiben. Szerinte ’ez az egész világ, amelyet én külsőnek tekintek,’ tisztán szubjektív, szellemi tevékenység eredménye. Ez nem egyéb, mint az antitézis, amit maga az egyéni tudat teremt. Szkrjabin műveit azonban távolról sem kell csupán elvontan misztikus, filozófiai programú alkotásoknak tekintenünk. Az elgondolás idealista volta ellenére zenéjüket számos életteli realista elem szövi át. A szerző eszmei kereséseinek feszültségét gyakran kíséri éles lelki harc, nehéz és kínzó kétség. Ez felfokozott érzelmekkel, drámai pátosszal, energiával és célratöréssel tölti meg a zenét. Az érzelmek gazdagsága, a kifejezés ereje és a zene tisztasága tekintetében Szkrjabin művészetében a kilencszázas évekből származó alkotásai jelentik a csúcspontot. 1904-ben olyan anyagi körülmények közé jut, hogy teljesen az alkotó munkának szentelheti életét, lemond konzervatóriumi katedrájáról és külföldre utazik. Állandó tartózkodási helyül Svájcot választja, de gyakran utazik más országokba is. 1905 tavaszán részt vesz az ’Isteni költemény’ párizsi előadásán, melyet Nikisch Artur vezényel. 1906 végén és 1907 elején zongora-hangversenyeket ad Amerikában. Az 1905.-1906. évi forradalom egész időszakát külföldön éli át. Minthogy azonban a szubjektív idealizmus szélsősége tartotta hatalmában és minden eseményt kívülről, misztikus vágyainak és várakozásainak prizmáján át látott, természetesen nem tudta megérteni a forradalom reális politikai értelmét. A forradalom éveiben születik meg Szkrjabinban a Misztérium zenei elgondolása, vagyis ama nagyszabású vallásos-művészi aktusé, amelynek teljesülése, a zeneszerző elképzelése szerint ’világkataklizmát’, ’a mai ember nem eltűnését’ és a szellemnek az anyagi-fizikai érzékiség fogságából való megszabadulását eredményezi. A Misztérium megírását Szkrjabin a legnagyobb hőstettnek fogta fel, melynek a végrehajtására önmagát tartotta hivatottnak. A mű terve keresztény apokaliptikus elemeket tartalmaz, keverve óhindu vallási tanításokkal és az abban az időben divatos teozófiával. Lázálomszerű abszurditása ellenére a Misztérium gondolata volt Szkrjabin alkotói munkásságának vezérfonala életének utolsó, 1907-1915 közötti szakaszában. Ez határozza meg valamennyi ez időben keletkezett művének tartalmát. Misztikus elképzelésének egyes részleteivel mintegy elő akarta készíteni önmagát és az emberiséget a ’világ átalakulásának’ nagy titkára. Minél inkább hatalmába keríti Szkrajbint a Misztérium eszméje, annál inkább távolodik a bizonytalan jövőbe annak megvalósítása. Míg azon ábrándozik, hogy alkotó tevékenységének határait mindent elnyelő kozmikus méretekig nagyítja, a valóságban annál inkább belemerül a szűken szubjektív, képzeletbeli, minden realitástól elszakadt élmények szférájába. Ez zenei nyelvének nagymérvű kifinomulását, zenei formáinak elaprózódását eredményezi. A ’Prometheus’után nem ír többé nagy szimfonikus művet. Csak a kamarazenei zongoradarabok műfajában hoz újat, de ezek is egyre inkább miniatűr és töredékes jellegűek. Ebben nyilvánul meg alkotásának egyik alapvető ellentmondása, amely szubjektív, idealista világnézetével függ össze. 1913-ban elkezdi a ’Bevezető aktus’-t (L’acte préalable), ami a Misztérium-nak mintegy a küszöbe akar lenni. A Bevezető aktust hatalmas szintetikus jellegű alkotásnak képzeli, mely felöleli az oratórium, a tánc ás a színpadi játék elemeit. . . . . A Bevezető aktus kidolgozását váratlan halála szakítja meg. . . . 1915. április 14 (27)-én meghal. „ Szkrjabin műveiről korábban már sok szó esett. Művészi hagyatéka ellentmondásos. „A zeneszerző alkotó tevékenységének csúcsán méltó folytatója volt az orosz klasszikus zene mélyen eszmei tartalmú nemes hagyományainak. Tagadhatatlan, hogy egyes műveiben negatív, dekadens vonásokat is találunk. Ez szükségessé teszi, hogy alkotásait ne sematikusan bíráljuk. Amikor történelmi szerepét méltatjuk az orosz zene fejlődésében, tisztában kell lennünk a reá jellemző eszmei és stílusbeli ellentmondásokkal. Műveiből sok minden ma is közel áll hozzánk, nagy művészi értéke napjainkban is megvan.” [url] https://www.youtube.com/watch?v=xQwLcKTAtfs; Skrjabin: Le poème de l'extase [/url] hr-Sinfonieorchester (Frankfurt Radio Symphony Orchestra) ∙ Markus Stenz, Dirigent

522 Ardelao 2017-01-07 10:16:55 [Válasz erre: 521 Ardelao 2017-01-07 08:02:16]
A.V. Lunacsarszkij: Mit jelent Szkrjabin a mának? 3. rész „Szkrjabint ez a tapasztalata, természetének szenvedélyessége és fékezhetetlensége, zsenialitása és metafizikus szemléletmódja vezette arra az őrültnek tetsző gondolatra, hogy éppen ő, Szkrjabin hivatott arra, hogy alkotó szelleme, a hangok feletti uralma segítségével, a zene profetikus erejével – vagy még inkább mágikus hatásának felidézésével – megmentse a világot, felszabadítsa a szellemet, és igazi harmóniával töltse be az árnyékkal, bajjal teli életet. Ez a nagyon is hóbortosnak tűnő gondolat logikus folyománya Szkrjabin zseniális művészi alkatának, amely legtisztábban abban a tervében jutott kifejezésre, hogy hatalmas zenei misztériumjátékot akart írni, amelynek zenéjét fények és színek, énekhangok és szavalatok kísérték volna. Szkrjabint lelkesedése odáig sodorta, hogy azt képzelte: ha misztériuma elkészül és előadják, ugyanolyan csoda történik, mint amilyen az Orpheusz-legendában történt. A világot átjárja majd ez a muzsika, s a misztérium pátosza megrendíti majd. A szellem magához tér, és alkotó élete új, méltóságteljes, tudatos mederbe terelődik. Egyszóval bekövetkezik az, ami különböző népek mitológiájában a messiásvárás, a világvége, a másvilágra költözés. De Szkrjabin megértette, milyen hihetetlen nehéz feladatot vállalt magára. Ezért jelző köveket helyezett el tervezett alkotófolyamán. Különböző előkészítő műveket írt. Ilyennek tartotta a Poème de l’extase (Az eksztázis költeménye) és a Prometheus című zenekari művét, vagy a L’acte préalable (Előzetes cselekedet) című alkotását is, utóbbit mintegy előjátéknak tekintve a nagy misztériumhoz. Szkrjabin már ennek a művének is nagy jelentőséget tulajdonított, fontos zenei vívmányokat akart benne megvalósítani, mágikus hatása azonban még nem lett volna, csupán megrendítette, meghatározott irányba fordította volna az emberek tudatát. Igazságtalan dolog Szkrjabint egyszerűen pszichopatának tartani. Ha az lett volna, az ilyen nagy, de csalfa célok zsákutcájában valóban megőrült volna. De egyáltalán nem ez történt. Minél inkább közeledett az új forradalom, minél feszültebb lett az őt körülvevő légkör, annál jobban csendesedett extatikus felindultsága, annál férfiasabb, magabiztosabb, józanabb lett. És rendkívül érdekes naplójának utolsó oldalain Szkrjabin már arról ír, hogy tökéletesen belátta eszméi hamisságát, hogy nem ő az alkotó szellem egyetlen, kizárólagos képviselője. Már arról beszél, hogy minden ember hordozója a tudatnak és az alkotásnak. Már lemond a zene varázserejéről, és azt fejtegeti, hogy az ő feladata: a muzsikán keresztül megszervezni az emberi akaratot. Így ereszkedett alá Szkrjabin azokból a magasságokból, amelyek végül is csalókáknak, hiábavalóknak bizonyultak, de éppen ezáltal foglalhatott el tényleges magaslatokat, ezáltal kényszeríthette a zenét hatalmas energiák hordozására, ezáltal érhette el, hogy a zene az élet tanítója, az igazi haladás fegyvere legyen. Ezen az úton Szkrjabin kétségtelenül összetalálkozott volna a mi társadalmunkkal, forradalmunkkal, amely akkor benne a legfőbb szószólóját tisztelhette volna. Egy véletlen betegség sírba döntötte Szkrjabint. De hátrahagyott alkotásaiban annyi lendület, a tiltakozás akkora ereje, olyan viharos szenvedély van, a természet szépségeit úgy tudják érzékeltetni, hogy ezek a darabok rokonai, talán éppen legközelebbi rokonai nagyszerű korunk igazi élményekből táplálkozó zenei nyelvének. Beethoven valamennyi zeneszerző közül azért áll hozzánk a legközelebb, mert a nagy francia forradalom szülötte, és mert muzsikája zseniálisan fejezi ki az elégedetlenség, a harc és a győzelmi vágy filozófiáját. Szkrjabin mindebben rokona volt Beethovennek. Igaz, Szkrjabin korunk értelmiségije, Beethovennél erőteljesebben foglalkozott műveinek külsőségeivel, zenei eszköztára színesítésével, választékossá tételével. De ugyanakkor ez a tevékenysége sohasem csak a dekorativitást szolgálta: a színesség, a csillogó külső benne mindig összekapcsolódik az alapvető zenei gondolatok folyamatával. A proletariátus talán több férfiasságot követel majd a zenétől, az eszközök takarékosabb kezelését, több erőt; zenéje így lesz ünnepélyes, életörömet sugárzó, de ha kell, zord és harcias is – ezt követeli meg a proletár önmagától és mindazoktól, akik vele tartanak. Ilyen értelemben a proletár hallgatóság bizonyára közelebb áll Beethoven zenéjéhez, hiszen az kétségtelenül férfiasabb muzsika Szkrjabinénál. De a hangok megszólaltatásának gyönyöre, az élet érzéki szeretete, a hangulatok ideges, gyors változása – mindezek a Szkrjabinban megtalálható tulajdonságok vonzóak a számunkra, még ha egyelőre távolabb állnak is az igazi proletárszellemtől. S ha arra gondolunk, hogy Szkrjabin, Beethovenhez hasonlóan a zene megújítója volt, ha figyelembe vesszük, mennyit tett a muzsikának a szorongató régi béklyóktól való megszabadulásáért – és mindezt kiváló ízléssel, a zseni hibátlan érzékével -, ha arra gondolunk, hogy Szkrjabin kitörései a Beethovenénél is erőteljesebbek, forradalmibb lendületűek, akkor megértjük, milyen közel áll hozzánk Szkrjabin, mennyire rokonunk ő. És azok a muzsikusok, akik megteremtik majd az új zenét, a szocializmus korszakának muzsikáját, rendkívül sokat tanulnak majd tőle. Moszkvában található a Szkrjabin Múzeum. Hasznos volna megőrizni az intézményt, mint hű tanúját annak a kornak, amelyben Szkrjabin élt és alkotott. De jó volna ugyanabban az épületben zenetudományi kutatócsoportot is alakítani, amely feldolgozhatná Szkrjabin hagyatékát, vizsgálhatná, hogyan hat Szkrjabin napjaink muzsikájára. E tevékenységet azután fokozatosan ki lehetne szélesíteni, s a kutatók foglalkozhatnának a zene általános kérdéseivel is, különösen a XX. század kezdete, a Szkrjabin utáni időszak muzsikájával.” Vége Lunacsarszkij ezt az esszét 1930-ban írta. Szövege néhol megmosolyogtató, utalok itt pl. a proletariátussal kapcsolatban kifejtettekre. Szinte minden korszaknak megvannak azonban az irodalmi és egyéb publikációkba ajánlottan vagy kötelezően beillesztendő dogmái, paneljei. E szöveget tehát ezek figyelembe vétele nélkül érdemes olvasni. Nem vagyok biztos abban, hogy Szkrjabin zenéjét éppen Beethovenével kellene összevetni. Ha már mindenképpen hasonlítgatni kellene, engem Szkrjabin zenéje inkább emlékeztet Chopinére vagy Debussyére, de leginkább a saját stílusára. Az itt említett írás azonban mégiscsak zenetörténeti dokumentumnak minősül, és számos olyan megállapítást tartalmaz, amely ma is megállja a helyét.

521 Ardelao 2017-01-07 08:02:16 [Válasz erre: 520 Ardelao 2017-01-06 12:07:09]
A.V. Lunacsarszkij: Mit jelent Szkrjabin a mának? 2. rész A viharos forradalmi napok hajnalán Szkrjabin világosan látta már a világ tragikumát, a mérhetetlen szenvedést, a megrontott, gyötrődő életet, a létezés bizonytalanságát. Tegyük ehhez hozzá, hogy mindezek a tulajdonságok egyáltalán nem tartoznak a kozmosz, a világmindenség alaptulajdonságai közé, bár nagyon furcsa volna azt állítani, hogy e világegyetemből tökéletesen kiküszöbölhetők az összeütközések, a pusztulás – vagyis mindaz, ami sok-sok szenvedéssel jár. A természetet aszerint érzékeljük jónak vagy rossznak, hogy milyen az életünk, és hogyan értékeli a természetet az adott társadalom adott osztályának ideológusa: a költő, a filozófus, a zeneszerző stb. Szkrjabin már azzal is csatlakozott az akkori társadalmi rend ellen tiltakozók táborához, hogy rendkívül érzékenyen reagált az élet igazságtalanságaira, a megalázottságra, a bajokra, a bűnre és kegyetlenségre, mindarra a rosszra, amely csordultig töltötte az akkori társadalmat. A zeneszerző filozofikus agyának nekiszegeződött a kérdés: hogyan írhatja meg az alkotó szellem, disszonáns hangok özönével, belső bizonytalanságok, kétségek, kínok között a világot teremtő poémát, a kozmikus szimfóniát? Talán bizonyos keleti és nyugati pesszimista filozófusok hatására – Szkrjabin arra a következtetésre jutott, hogy a világ építőjét, a teremtő szellemet az alkotás maga, az általa felhasznált különböző színek és lehetőség elégítik ki leginkább, úgy is mondhatnánk: az a végtelen kalandregény, amelybe belekezdett, amelyben eltévedt, de amelynek anyagából megteremtette önmagát – a létezést. Szkrjabin elmélete nagyjából a következő volt: a szellem az önmagából teremtett fantázia hatalmas világával veszi körül magát, és e fantáziában valósul meg. Átéli az édes vagy szörnyűséges álmokat, és ebbe az alkotó látomásba, amelynek mi mindnyájan, gondolkodó és érző emberek részei vagyunk, belefullad, eltékozolja önmagát, és nincs többé ereje, hogy kiszakadjon abból, amit teremtett, annak ellenére, hogy a teremtmény egyre lidércesebbé válik. Ebben a filozófiában Szkrjabin személyes alkotóélményei tükröződnek. A fantáziáló szellemről saját tapasztalatát írta meg. Zeneszerzés közben, önmaga számára is váratlanul, nyugtalansággal, szenvedéssel, gyötrelmekkel teli műveket alkotott (ez természetes, hiszen korának gyermeke volt, és tele ellentmondással). De az alkotásai feletti uralmát, úgy érezte, mégis mindig megőrizte. Bármelyik pillanatban képes volt témát váltani, feloldani a disszonanciát, visszaállítani a zenei egyensúlyt, átmenni egyik hangnemből a másikba, megváltoztatni a ritmust, és a görcsben vonagló melódiát halk epizóddá csendesíteni, vagy élettel teli, hősies győzelmi indulóvá fejleszteni. De ha az alkotó ilyen hatalommal rendelkezik zeneművei felett, vajon a szellemnek nincs ugyanekkora ereje, hogy a világ, az emberi társadalom mai muzsikáját mérhetetlenül, végtelenül boldog énekké változtassa? Ezek a gondolatok vezették el Szkrjabint azokhoz az eszmékhez, amelyek fő alkotókorszakának jellemzői voltak. Szkrjabin éppen a zenében kívánta megtalálni azt a mágikus erőt, amely képes lecsendesíteni a valóság ellentmondásait. És itt szintén önmagáról énekelt. Nyilvánvaló, hogy nagyon gyakran saját pszichológiai élményeit, bánatát, dühét, elégedetlenségét, sértődöttségét olvasztotta bele a muzsikájába, s ezek az érzések a zenei alkotás folyamatában harmonikussá csendesültek.” (Folyt. köv.)

520 Ardelao 2017-01-06 12:07:09
Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin születésnapja alkalmából (1872. január 6., amely ugyan az ortodox időszámítás szerint 1871. december 25-ének felel meg) idézem A.V. Lunacsarszkijnak a „Zene világában” c. könyvében megjelent írását: „ Mit jelent Szkrjabin a mának? A művész nagymértékben attól a társadalomtól függ, amely őt körülveszi, s leginkább annak az osztálynak a függvénye, amelyet képvisel. Szkrjabin rendkívül individualista volt. A régi iskolán nevelkedett művészettörténészek azt állítanák róla, hogy egész tevékenységét művészalkata határozta meg. Mi más véleményen vagyunk. Szerintünk a művészalkat elsősorban a környező világgal szemben álló kifinomult érzékenység, amely nem hogy csökkenti, éppen ellenkezőleg: megnöveli a személyiség társadalmi függését. A művészalkat a környező világ érzékelésének szükségességét jelenti. A művészalkat arra törekszik, hogy a környező világot meghatározott formákba (mivel jelen esetben muzsikusról van szó, tehát zenei formákba) öntse, és e speciális formákban továbbadja élményeit az egész világnak. Szkrjabin a világot megrendítő nagy forradalmat megelőző korszakban élt, de az 1905-ös forradalom hatása közvetlenül is érintette őt. Azok, akik közelebbről ismerték Szkrjabint, azt állítják, hogy érdekelték a politikai és gazdasági kérdések, és egy időszakban közeledett a szociáldemokráciához. Számunkra nem különösebben fontos, így volt-e ez, vagy sem. Elegendő tudomásul vennünk, hogy Szkrjabin tökéletesen megértette annak a társadalomnak az ingatagságát, amelyben élt. És megérezte a készülő vihart. Viharmadár volt ő is, vagyis olyan művész; aki előre megsejti a készülő égzengést, megérzi a levegőben felgyülemlő elektromosságot, és érzékenyen reagál a fenyegető jelekre. A művész reakciója – attól függően, hogy melyik osztály szószólója – természetesen különböző lehet. Gorkij boldog viharmadár lehetett, mert az értelmiségnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely megtalálta az utat a tömegekhez, és később proletáríróvá vált; de sok, a konzervatív rétegekhez tartozó író a készülődő vihart gyűlölettel, szitkokkal fogadta. Szkrjabint rendkívüli erővel rázta meg a hatalmas katasztrófa előérzete. Idegei pattanásig feszültek. Viharos ritmusok, szokatlan hangzatok, sajátos zenei gondolatok és formák születtek agyában. Kezdetben nem adott magának magyarázatot újító törekvéseire; nem fogalmazta meg, miért vágyik új, még sohasem hallott formák teremtésére. De elsődlegesen az okozott számára rendkívüli örömet, hogy felfedezte magában a művészi tudat erejét. A muzsika területén igazi alkotónak tekintette magát, aki a semmiből, csupán zenei anyagok segítségével jellemek és hangulatok egész világát teremtette meg. Az érzései és gondolatai feletti, valamint a műveiben életre keltett alakok feletti hatalma elragadta őt. Az erősen filozofikus hajlamú Szkrjabin művészetének ebben az erősen individualista szakaszában az alkotó szellemről sajátos, metafizikai elméletet alakított ki (különböző individualista filozófusok hatására), amely szerint a művész – mint például ő maga – ül a zongoránál vagy a kottapapír előtt, a káoszból világokat teremt, és ezek a világok az ő játékának az eredményei.” (Folyt. köv.)

519 smaragd 2016-12-19 07:04:35 [Válasz erre: 518 Ardelao 2016-12-19 02:50:31]
Ennek a videónak egyik erőssége és szépsége - Szkrjabin zenéjéhez hűen -,  hogy több érzékünkre egyszerre hat. Nekem nagyon tetszik.

518 Ardelao 2016-12-19 02:50:31
[url] https://www.youtube.com/watch?v=gpzLdPc7yck; Alexander Scriabin – Towards the Light / Calculation and Ecstasy (1996) [/url] (Oliver Becker filmje) Ez a dokumentumfilm, amely Alexander Scriabin (1872-1915), az úttörő orosz zongoraművész és zeneszerző nem mindennapi életéről szól, rávilágít azokra az eszmékre, amelyek munkájában inspirálták őt. Scriabin a művészetek uniójának az eszméjével vált népszerűvé, azáltal, hogy a zene, a szavak, a mozgás, a fény, a szín és az eszmék összeolvasztása révén transzcendens élmények megteremtésére törekedett. A zeneszerző életének és munkásságának izgalmas feltárásában Vladimir Ashkenazy zongoraművész és karmester, Vladimir Horowitz zongoraművész és zeneszerző, Mikhail Pletnev zongoraművész, karmester és zeneszerző, továbbá Scriabin leánya, Marina közreműködött. E film bemutatja Scriabin írásait, archív fotóit, a vele kapcsolatos dokumentációt, valamint egy Svájcban, Olaszországban és Moszkvában készült filmfelvételt. A zenei bejátszások sokasága között, egy 1908-ban készült felvételen Scriabint is hallhatjuk zongorázni (Poème, op. 32, No. 1).

517 Ardelao 2016-04-30 05:59:01 [Válasz erre: 514 Ardelao 2015-11-21 10:55:22]
[url] https://radioklassik.at/programm/sendungsdetails/?sdk=radio_klassik_das_konzert_am_samstag&sdd=30.04.2016; A Radioklassik (Wien) 2016.04.30-i műsorán, 11:10 h-kor: [/url] Skrjabin, Alexander (1871-1915) Prométhée - Le Poème du feu, op. 60 Deutsches Symphonie-Orchester Berlin; Rundfunkchor Berlin Jablonski, Peter (Klavier) Ashkenazy, Vladimir

516 Búbánat 2015-12-20 09:22:37
A Bartók Rádióban tegnap délután ismét meghallgathattuk a "175 éve született Csajkovszkij, 100 éve halt meg Szkrjabin" - rádióhangverseny közvetítését: a rádió Márványtermében december 8-án adott koncert felvétele Palojtay János zongorázik A műsorban szerepeltek ezek a darabok is: Szkrjabin: Keringő, op. 38. Szkrjabin: IX. szonáta (Fekete ) mise, op. 68.

515 smaragd 2015-12-20 04:42:11

514 Ardelao 2015-11-21 10:55:22 [Válasz erre: 513 smaragd 2015-11-21 08:05:43]
Emlékére szólaljon meg egyik híres műve: [url] https://www.youtube.com/watch?v=V3B7uQ5K0IU; Scriabin's Prometheus: Poem of Fire [/url]

513 smaragd 2015-11-21 08:05:43
100 éve halt meg Szkrjabin Bartók Rádió 2015. november 21. 17.39 Fülei Balázs zongoraestje 1. Schubert: G-dúr szonáta D.894 2. Janáček: Szonáta 3. Szkrjabin:III. szonáta (Márványterem, 2015. november 10.)

512 Ardelao 2015-10-19 01:31:27 [Válasz erre: 511 Ardelao 2015-10-07 10:21:39]
Vassily Primakov orosz zongoraművész. (*1979. Moszkva). Első zongoratanulmányait édesanyjától kapta. Majd a Moszkvai Központi Speciális Zeneiskolában folytatta, azután a West Santa Barbara és a New Yorki Julian Schoolban végezte tanulmányait. Van Cliburn amikor meghallotta őt játszani, elragadtatásában azt mondta róla: „tüneményes technika, igazán csodálatos.” Ma a legjobb Chopin játékosnak tartják! Bővebb információkat itt találálhatjuk:(http://www.wqxr.org/#!/story/288331-vassily-primakov-makes-passionate-case-chopin), (http://www.wqxr.org/#!/story/288331-vassily-primakov-makes-passionate-case-chopin)/ (http://vassilyprimakov.net/)

511 Ardelao 2015-10-07 10:21:39
[url] https://www.youtube.com/watch?v=kbjG0PXIY4k; Vassily Primakov plays Scriabin Piano Sonata No. 4 [/url]

510 Ardelao 2015-10-06 10:48:54 [Válasz erre: 501 Ardelao 2015-10-03 12:05:09]
Andrei Korobeinikov orosz zongoraművész (*1986.július 10-én Dolgoprudny, moszkvai régióban). Már öt éves kora óta zongorázik és vagy húsz díjat is begyűjtött már, különböző Nemzetközi Zongoraversenyeken. Többek között 1.díjat nyert a 3.Alekszander Szkrjabin Nemzetközi Zongoraversenyen Moszkvában (2004). Nagy zenekarokkal és karmesterekkel játszott már együtt, de elmondása szerint nagyon szereti a kamarazenét is. Nehéz lenne felsorolni, hogy hány helyen fordult meg eddigi pályafutása során. Bővebben: (http://www.korobeinikov.com/29.html) Vlagyimir Ivanovics Fedoszejev Konzervatóriumot végzett nagy tudású orosz karmester (*1932.VIII.5.). 1974-1999-ig a Moszkvai Rádió Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarának volt a művészeti vezetője és karmestere. Közben, 1977-2005-ig a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere is volt. Különösen kiállt Rimszkij-Korszakov operái és Valerij Gavrilin (1939-1999) zeneszerzői munkássága mellett. Bővebb információ: (http://imgartists.com/artist/vladimir_fedoseyev)

509 Ardelao 2015-10-06 10:46:19
[url] https://www.youtube.com/watch?v=ZiK15_FOS98; Andrei Korobeinikov. A. Scriabin. Etudes [/url]

508 Ardelao 2015-10-05 19:41:44 [Válasz erre: 499 Ardelao 2015-10-03 12:00:40]
Gustavo Diaz-Jerez spanyol zongoraművész, zeneszerző (*1970.február 27.Tenerife). Tanulmányait otthon, majd Amerikában, New Yorkban végezte. Egyik legragyogóbb zongoristának tartják. Ő is számos Nemzetközi Zongoraverseny győztese. Fellépett egész Európában, Ázsiában, Ausztráliában, Amerikában, jelentős zenekarokkal és karmesterekkel. Többet lehet megtudni: (http://www.gustavodiazjerez.com/?page_id=15) és (https://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://www.gustavodiazjerez.com/&prev=search)

507 Ardelao 2015-10-05 00:45:12 [Válasz erre: 505 Ardelao 2015-10-03 22:01:55]
Alekszej Chernov egy orosz zongoraművész (*1982), aki négy éves kora óta tanult zongorázni. Tanulmányait a Központi Különleges Zeneiskolában, majd a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban végezte. Több Nemzetközi Zongoraverseny díjával büszkélkedik (legalább 10-el). Londonban diplomázott 2011-ben. Világhírű zenekarokkal és karmesterekkel dolgozott már együtt. Bövebben: (https://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://www.piano-e-competition.com/ContestantBios2014/CHERNOVAlexey.asp&prev=search)

506 Ardelao 2015-10-05 00:21:52 [Válasz erre: 500 Ardelao 2015-10-03 12:01:23]
Dinorah Varsi egy uruguayi klasszikus zongoraművész, aki már három évesen kezdett zongorázni tanulni. (*1939.november 15. Montevideo - †2013.június 17. Berlin) 1949-ben, tíz évesen debütált az Uruguay Országos Rádió Szimfonikus zenekarával. Több Nemzetközi Zongoraverseny győztese volt. 1961-ben az Egyesült Államokban is debütált. Fellépett jelentős európai szimfonikus zenekarokkal. Bővebb információk: (https://en.wikipedia.org/wiki/Dinorah_Varsi) és (http://www.dinorahvarsi.com/). (500-ik számon bejegyezve).

505 Ardelao 2015-10-03 22:01:55
[url] https://www.youtube.com/watch?v=Kq4aJsxFdhU; Scriabin - 3 Etudes, op. 65 - Alexey Chernov [/url]

504 Ardelao 2015-10-03 19:25:23 [Válasz erre: 503 smaragd 2015-10-03 19:19:02]
:-) és nagyon köszönöm!

503 smaragd 2015-10-03 19:19:02 [Válasz erre: 500 Ardelao 2015-10-03 12:01:23]
Ez volt a félezredik Szkrjabin bejegyzés! Változatlan lelkesedéssel olvasom és hallgatom az újdonságokat, napról napra örülök neki, követem a fórum menetét. Nagyszerű, hogy elkötelezted magad Szkrjabin zenéje és élete megismertetésének, fáradságot, időt nem kímélve tárod elénk csodálatos világát. Hálásan köszönöm, minden jót kívánok a továbbiakhoz, és egyúttal szeretettel gratulálok az eddigiekhez!

502 Ardelao 2015-10-03 12:38:00
A Szkrjabin halálának centenáriuma alkalmából szerencsére előkerülnek régi és új felvételek az egykori nagy művészek, valamint a mai zongoraművészek előadásában. Így képet kaphatunk arról (és ez egy összehasonlítási alap is), hogy kik azok a művészek, akik megközelítőleg a legjobban játszották, vagy játsszák Szkrjabin műveit. Lehet válogatni és dönteni.

501 Ardelao 2015-10-03 12:05:09
[url] https://www.youtube.com/watch?v=7rUPm2rEzL0; Andrei Korobeinikov Vladimir Fedoseev Scriabin Piano Concerto [/url] The Great Hall of the Moscow Conservatoire Tchaikovsky Symphony Orchestra





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.