A salzburgi Tosca Cavaradossi-ja Eyvazov lesz. Minden jegy elkelt.
Én inkáb az Elektrát választanám. A címszerepben Aušriné Stundyté, kiválo litván szoprán./ A muvésznot Tosca szerepében lathattuk az Operavision jovoltábol Helsinkibol/.
Tegnap este 22:00-órától az ORF 2 " Der Fall Parsifal" címen kb 2 órás műsort sugárzott . Nem találkozott vele véletlenül valaki? Érdekelne.Elméletileg 7 napig visszanézhető, de csak a szokásos szöveg (aus rechtlichen Gründen etc.) jelenik meg, csak Ausztriában sugározható.
Nagy örömmel olvastam otello beszámolóját az Otello barcelonai előadásáról.
Dudamelt generációja kiemelkedő dirigensének tartom - de operakarmesterként még nem hallottam. Ebben a minőségében kapott hideget-meleget. Biztos, hogy nem a dögunalmas Welser-Möst vagy a taktusverő Marco Armiliato fajtájából való.
Kundet egyetlenegyszer látta-hallottam élőben, az Opera Comique-ban, a La Dame Blanche-ban. Emlékszem, tetszett.
És ott van a Tubuson egy 2014-es Luisa Miller Liege-ből. Javaslom megnézni, mégha a sok "töltelék" unalmas is lehet. Kunde legalább annyira tetszik, mint vagy két éve Beczala Salzburgban. Luisa pedig Patricia Ciofi, a Neten látott-hallott produkciói alapján kicsit egyenetlen énekesnőnek tűnik, időnként túl sok vibratoval (Verdi Requiem). De itt nagyszerű - és ahogy ez az aprócska, fragilis nő játszik, testével, ujjaival, szemeivel! A dirigens a nálunk méltatlanul kevéssé ismert Massimo Zanetti, huszonéve egy belgiumi, sistergően vezényelt Ernani kapcsán figyeltem fel rá, aztán jóval később a Liceu Boccanegrajában találkoztam vele ismét - mellesleg azon az előadáson, ahol Domingo a Házban adott első fellépésének ötvenedik évfordulóját ünnepelte.
Kunde tartja a színvonalát. Mielőtt a németek eladták a Classica tv csatornát, rendszeresen voltak ott minőségi operaközvetítések. Akkoriban két Otellót is láttam Kundéval, az egyik szintén Barcelonából volt, egy egészen modern rendezésben, a másik talán a velencei dozse palotában játszódott. Mindkettőben egészen kiváló volt a címszerepben.
Nézni csak óvatosan, azoknak, akik nem vetik meg a formabontó rendezéseket! :)) Másoknak inkább a hallgatást ajánlanám, azt hiszem, az oe1-en egy hétig még visszahallgatható. És érdemes!
Jordan épp most hagyja ott Párizst, és szerencsénkre Bécsbe jön, ahol nagyon jól járnak vele. Pont most kezdődik a www.oe1.orf.at rádióadón az új Parsifal közvetítése, meg lehet hallgatni, micsoda karmester!
Remek beszámoló, a megszokott "otello szinvonal"! Bocs! Tényleg, mintha ott ülnék és nézném, hallgatnám! Kár, hogy nincs róla hangos dokumentum! Kunde is a kortalan tenorok közé tartozik, nagyon jó előadásokat láttunk-hallottunk tőle, nemrég igen jó Aidát Bécsból.
Ami Dudamelt illeti - nem minden jó zenekari karmester jó egyúttal opera-karmesternek, és fordítva! Erről profi énekesek tudnak köteteket mesélni!
Legyen Párizsban Yannick Nézet-Séguin! Vagy Philippe Jordan! Netalán Franz Welser-Möst? Sőt, Marco Armiliato! Nyilván mindegyikük tehetségesebb és izgalmasabb, mint Dudamel.
Lejjebb beszéltetek róla, hogy vajon hol vannak még/már nyitva operák. Nos, a Liceu a rövid novemberi bezárás óta töretlenül nyitva tart, szigorú biztonsági protokollal mutatva be a Traviata, Hoffmann meséi, Lessons in love and violence után az Otellót két szereposztásban. Sajnos most nincsen rádió felvétel (sokba került volna a karmester jogdíja?), se videók – de talán így is érdekes lehet, amiről írok.
Mindenekelőtt a két címszereplőről: Gregory Kunde és Jorge de Leon. Kunde egész egyszerűen elképesztő. Igen, sose voltak acélosak a mély hangjai és már középen se a régi. Igen, ő egy lírai tenor és nem del Monaco. Igen, öreg korára is néha egy vidéki színjátszó társulatot idézve mozog a színpadon. De nem igazán cserélném el egy másik mai Otellóra se. Már a belépő Esultate! is impozáns. Az amerikai tenor hangja a passaggiótól felfelé lényegében intakt és őrzi színét még 67 évesen is (széljegyzet: nem operafan barátaim 50-55 évesre becsülték őt!). Korlátait jól ismerve, mindenféle erőltetés nélkül, csak a kifejezetten hosszú frázisokban „lebegve” jut el a Niun mi tema-hoz. Számomra emlékezetes pillanatai a szerelmi kettős muzikális, gyengéd megoldásai a belcanto múltját idézve, a harmadik felvonás eleji Otello-Desdemona kettős izzása, de leginkább a szívet tépő Dio mi potevi… utóbbi örök élmény, igazi nagybetűs művészet. Minden hiányossága és a hang kétségkívüli hanyatlása ellenére formátumos alakítás – noha néhány évtizede ezzel a „megizmosodott” lírai hanggal sose énekelhette volna a szerepet. Ez jutott mára. Jorge de Leonnal már legalább harmadszor (Manon Lescaut, Turandot és Otello) tol ki a Liceu és kettőzi le Kundéval. A tenerifei tenor matériája közel tökéletes Otellót ígérne – azonban minden másban másodrangú Kundéhoz képest (szerintem). Mégis talán de Leon eddigi legjobb itteni alakításáról beszélünk. A szerelmi kettőstől kezdve sikerül kordában tartani a rá gyakran jellemző lebegést, bombasztikus erővel énekel például a második felvonás végén (meg más helyeken is, ahol a forte nem lenne indokolt) és áriáiban meg-megcsillan egy emlékezetes alakítás hamar tovatűnő reménye. Sajnos de Leon (még) nem tanult meg a színpadon mozogni-élni és teljesen civil túljátszásai sokszor elveszik a helyzetek élét – vagy éppen semmilyen reakciót nem mutat zeneileg indokolt helyzetekben. Kár érte, a ma Otellóval próbálkozók közül tán az ő hangja áll a legközelebb a kívánt színhez.
A mórok oldalán a múlt és jövő, Krassimira Stoyanova és Eleonora Buratto énekeltek. Előbbi talán már túljutva karrierje csúcsán is emlékezetes Desdemona. Fő erényei a remek legato, finom piani/pianissimi és mélyen kidolgozott alakítás (különösen a harmadik felvonás vége és későbbi nagyjelenete). A szerep legmélyebb hangjai azonban halkak és szárazon szólnak, valamint a csúcshangok már nem a régiek. Fiatal kolléganője, Buratto ezzel a sorozattal debütált a szerepben. Jó volt hallani egy ilyen gyönyörű, friss hangot remek pianotechnikával – és, ami nekem külön öröm volt, kidolgozott mellhangokkal (erősebben szóltak, mint sok mai „drámai” szopránnál). Utóbbinak hála még mélyebb fekvésben is tökéletesen lehetett érteni-hallani, amit énekel. Ha a szerep leülepszik és megold még pár kissé problémás csúcshangot, meggyőződésem, hogy generációja egyik vezető Desdemonája lehet. Remélem nem hallgat a MET-ből jövő szirénhangokra túl gyakran (jövőre elvileg Butterfly lesz ott – ahhoz ez a hang kevés) és rajta marad az úton, ami az igazán nagy Liuk/Desdemonák közé emelheti.
Jágóként a szerep régi birtokosai, Carlos Alvarez és Zeljko Lucic léptek fel. Előbbi nagy kedvencem, most azonban nem a legjobb alakítását láttam. Jago szerepe több vívóerőt, drámai kraftot kíván Alvarez jelenlegi hangi állapotánál - a nagyjelent végén vagy a Jago-Otello kettős zárásánál a zenekarban eltűnt a hang. Ettől eltekintve azonban magas színvonalon énekelt, értő frazírozását külön kiemelném. Továbbá színészileg tán az esték legjobb alakítása az övé: kis gesztusokból építkezik, sosem játssza túl a „gonoszul nézek, tehát én vagyok a gonosz” kártyát (példa: az Ecco il leone! utáni diadalmas megfordulása és kézzsebretétele beégett a memóriámba). Lucic hangilag nem győzött meg (igencsak megkopott ez a matéria – bár volumenproblémái még nincsenek) és színészileg is jóval hagyományosabb volt.
A kisebb szerepek közül kiemelném Airam Hernandezt (Kolonits Klára toulouse-i Pollionéja), aki minden értelemben meggyőző Cassiót énekelt.
Februártól kezdve Gustavo Dudamel fejével gyakran lehetett találkozni plakátokon Barcelona utcáin – a helyi közönség nagy kedvence a már spanyol állampolgársággal is bíró mester. Operát vezényelni először tavaly szeptemberben hallottam, ugyanitt Verdi Trubadúrját dirigálta. Azon kívül, hogy egy pompás hangzást sikerült kihoznia a Liceu nem mindig elsőrangú zenekarából (ez az Otello előadásokra is igaz!), sokszor rosszul választott tempót és csalódással távoztam (sose gondoltam volna, hogy egyszer Leonora kabalettája közben kis túlzással az alvás fog kerülgetni). Mostani működésével sikerült ebből a rossz élményből sokat helyrehoznia. Bár most sem volt ez tökéletes vezénylés (néha túl hosszú szünetek, a zenekar ráengedése az énekesekre…), de általában nagyon magas színvonalon dirigált, a Viharkép, a harmadik felvonás zárlata vagy a szerelmi kettős és Desdemona nagyjelenet kísérete remek volt.
A rendezés egy félig tele pohár (akit bővebben érdekel: az az új müncheni rendezés, ami a Kaufmann-Harteros kettőssel debütált). Kifejezetten jó ötletek mellett produkál a rendezői koncepció groteszk, néhol nevetségesbe hajló megoldásokat is.
Összességében feltöltődve távoztam, lassan még a maszkot is megszokom…
Maradjunk annyiban, hogy réges-régóta követem -és csodálom!- Lukács Gyöngyi életét, pályafutását ... régebb óta, mint gondolnád és valószínűleg régebb óta, mint más fórumos hívei, köztük -egyes hírek szerint- itteni baráti asztaltársasága...
Megnéztem, ha nem is az egészet. A művészek egészségét remélhetőleg sikerült megőrizni, az előadás művészi szintje és a hangulata nem vethető össze egy normális előadáséval, ahogy arról itt lejjebb Klára is írt. Az énekesek nekem is tetszettek és a "Vasarely-s" padló-díszlet is.
Ha csak a nemzetkozi karriert vesszuk - Berlini Toscátol a Bécsi Abigélig- ez 22 év, aztán jottek a pesti Toscák és Santuzzák amelyeket világszinvonalon énekelt.
Ott úgy sincsen állandó társulat, ha újra indulnak, akkor majd összeszedik őket. És azért ezek olyan felvételek, amelyeket bármikor, bármennyiszer szívesen újra nézek.
Azért a MET streamek is szépen folytatódnak. Pl szombaton lesz a Turandot, Marton Évával, Domingoval, Plishkával és számomra talán a legmegejtőbb Liuval; Leona Mitchellel. Ez a Zefirelli rendezte előadás elejétől a végéig bámulatos.. Ha valaki esetleg még nem látta, akkor mindenképpen nézze végig, érdemes. Például az a jelenet, ahogyan Marton Éva röptében kapja el a behajított virágcsokrot, cirkuszi produkciónak sem az utolsó. :)
Drága Edmond, nézd meg a Zurichi eloadást, de az egészet, és rájosz, hogy lehetnek olyan intézedések, amelyek megorzik a muvészek egészségét és az eloadás muvészi szintjét.
Lukács művésznő már kisérletet tett drámai mezzo irányban ld. előzőmet. Sajnos nem volt 30 évig az "első rangban". -ppp- véleménye pedig nem (volt mindig) teljesen elfogulatlan, sem X "pro" művész(nő) sem Y "kontra" művész(nő) irányában ... ahogy kb. senkié. Igen, Netrebko marketing produktum is (is!), mint legkésőbb Callas óta mindenki, de pl. már Farinelli is -ha úgy vesszük- marketing produktum volt és minden megasztár azóta, csak a média fejlődött valamelyest az elmúlt 300 évben.
Isten ments, hogy példát vegyenek Zürichről! Majd ha nálunk is olyanok lesznek a covid-mutatók, mint ott, akkor lehet óvatos ("zürichi") kezdésen gondolkodni. Egyelőre rémisztőek a számaink, csak nem teszik ki őket a kirakatba. Köszönik szépen zenekaraink és főleg kórusaink, de biztosan nem kérnének újabb covid-cunamit.
A Met kikapcsolt......és a tobbi amerikai opera is. Hálistennek Europa vígan-szomorúan streamel - Párizs, Milano, Roma, Emilia-Romagna operái, Barcelona, Munchen stb. Budapest - Pozsony hallgat. Példát vehetnének Zurichbol.
Lukács muvészno nyugodtan fachot is válthat, k ituno drámai mezzo lehet. Lukács Gyongyi nagyszeru karriert futot be, 30 évig az elso rangban lenni nem semmi.
Marton és Lukács igazi, vérbeli drámai szopránok. Netrebko pedig nem drámai szoprán, sot még spinto se. O egy szép lírai hang volt, belépett a drámai fachba, úgyhogy már nincs vissza út. Engem csak kétszer kellemesen lepett meg. Salzburg - 2004,Traviata 2013 - Leonora/Trubadúr/. Egyszer már montam, hogy Annácska egy marketing produktum. Nem jo Aida, Tosca, nagyon rossz Lady Macbeth..... A mellezését ki nem állhatom. És evvel a nézettel nem vagyok egyedul a momuson. /lásd parampampoli megjegyzéseit/
Nem szabad beskatulyázni az énekeseket, sem a közönségnek sem a művésznek önmagát. Életkorukkal a külsejük, személyiségük és a hangjuk is változik. Netrebko nagyjából kinőtte a ruháitéletkorát régi szerepkörét, mint szinte mindenki. Átáll vagy már át is állt. Pár hónap múlva szép kerek évfordulót fog(unk) ünnepelni, már nem csitri...sem a naptárban, sem a mérlegen :-)
PS Marton Éva is hosszú utat tett meg olasz drámai szoprán szerepektől a nagy Wagnereken, Straussokon át a Kostelničkáig, Gertrudisig stb. sőt operán belül is átállt (Elektra, Lohengrin..) Lukács Gyöngyi is sok mindent énekelt a Lady-től és Normától kezdve a neki (szerintem) leginkább passzoló olasz drámai szopránokon át szintén a mezzo Gertrudisig és Heródiásig. Kissé "takarékosabb" beosztással a pálya még nyitva állna számára.
Mit ne mondjak, szomorú lenne, ha ide jutnánk! Képzeljük el pl az Aida, a Don Carlos, vagy bármely más kedvelt opera előadását úgy, hogy pár főszereplő lézeng a színen, és valahonnan hallatszik a kórus! Még viccnek is rossz!
Egyébként szép dolog és nekünk, közönségnek kifejezetten hasznos amit most a vezető operaházak csinálnak, hogy előadják a darabokat közönség nélkül, felveszik és lejátsszák - a semminél több, de jobb lenne az élő! Nem beszélve arról, hogy az énekeseknek is hiányzik a közönség jelenléte és reakciója - és nem csak a végén elmaradó taps miatt!
Zurichben egy érdekes covid-technikai megoldás van. A zenekar és a korus a probateremben énekel és játszik. Az osszhangot a svájciak jol megoldották, így komplett zenei élményben volt részem. Lehet, hogy ez lenne az opera jovoje, remélem nem !?
A szunetekben érdekes beszélgetések vanna az eloadás protagonistáival Kellemes meglepetést szerzett nem Ekaterina Bakanova. Nagyon intelligens orosz énekesno akcentus nélkul és okosan beszél. / ezt nem lehet elmondani Netrebko kolléganojerol /
Azt is, bár a két karmester és a két tenor nincs egy súlycsoportban. "Főúr, egy Tosca rendel Mehtával, Netrebkóval és Kaufmannal. A borválasztást baritont önre bízom!"
Rég nem láttam és hallottam olyan jo Hoffmann meséit mint amit a Zurichi opera ingyen streamel április végéig. Itt minden jo, igazi Gesamunstwerk. A rendezo magyar származású Andreas Homoki/ az opera intendánsa/. Hoffmannt Saimir Pirgu/albán származású, Olaszországban elo spinto tenor/ - nagyot énekelt és kitunoen játszott, Olympiát virtuozan adta elo Katrin Galka, Antoniát gyonyoru lírai hanggal énekelte Ekaterina Bakanova. A 4 gazembert egy fiatal angol baszbariton Andrew Foste-William testesítette meg.
Rég nem láttam és hallottam olyan jo Hoffmann meséit mint amit a Zurichi opera ingyen streamel április végéig. Itt minden jo, igazi Gesamunstwerk. A rendezo magyar származású Andreas Homoki/ az opera intendánsa/. Hoffmannt Saimir Pirgu/albán származású, Olaszországban elo spinto tenor/ - nagyot énekelt és kitunoen játszott, Olympiát virtuozan adta elo Katrin Galka, Antoniát gyonyoru lírai hanggal énekelte Ekaterina Bakanova. A 4 gazembert egy fiatal angol baszbariton Andrew Foste-William testesítette meg.
Ezt a pünkösdi fesztiválos Toscát, Mehtával és ezzel a szereposztással szívesen megnézném. A Pásztorfiút Bartoli énekli ... mellesleg Harteros, Kaufmann, Terfel... és koncertáns. Óvatosak.
Nem tudom, de nem hiszem, max. online/stream üzemmódban, de ilyenek se nagyon. Közönségtoborzást, színházi nyitást még Magyarországon sem engedélyeznek. A sportban más a helyzet. Mivel sportrendezvényeket bizonyára sportos, erős fizikumú emberek látogatnak, akik az illetékesek szerint vélhetően nem kapják el a koronavírus semelyik változatát, semmi akadálya nincs pl. foci EB-mérkőzések teltházas (!!) rendezésének, éspedig úgy, hogy várhatóan külföldről is jöhet közönség. Mint mindenhol olvashatjuk: "újraépítjük a gazdaságot!" Ehhez és máshoz pl. az átoltottsági eredmények demonstrálásához kiváló lehetőség a mo.-i foci EB-meccsek megtartása, esetleg szaporítása. Teltházas koncertek, szinházi előadások kevésbé látványosak .... szerencsére, mert ezért nem szükséges és nem szabad ilyenekkel "feszíteni".
Ez nem opera téma, csak mondom, senki se tudja a covid halálok pontos számát, hisz sokakat nem teszteltek, illetve vannak akik bár covidosok, mégse ebbe halnak bele.
Végül is ha az utcán hirtelen rosszul lesz valaki és nem lett tesztelve, az nem covid halott, pedig lehet fertőzött.
Másrészt az is elég gáz, hogy már 2.7 millió ember be van oltva és mégis álllandó a betegek és a halottak száma, mintha nem is hatna semmit a vakcina. Persze, hisz a kínai a második oltástól számíva 2 hét, de 4-5 hét is lehet, sőt sokaknál semmit se ér.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem "sajnos", hanem szerencsére nem lesz Brnóban Nabucco és remélhetőleg más sem. Magyarország éppen Csehországgal "küzd" a szomorú elsőségért a covid-elhalálozások tekintetében, még ha ezt nálunk nem is teszik olyan intenzíven a kirakatba, mint az oltottsági számot. Tudomásul kell venni, hogy ennek az évadnak "annyi" = zéró, sőt, a nyári előadások is ma még minimum kérdőjelesek.. A MüPa éppen a napokban írt, hogy minden májusi-júniusi előadásra visszaváltja a jegyeket, bérleteket. A MET és sok más intézmény már régesrég kapcsolt ... és kikapcsolt, azaz törölte jóelőre a teljes évadot. Igazuk lett ... sajnos.
Polgár Lászlót a nagyszerű operaszerepeiben itthon szinte mindegyikben láttam. A külföldi - zürich-i korszakából pedig igen szerettem sok más (pl. Fidelio, A bűvös vadász....) mellett Donizetti Linda di Chamounixc. operájának "A prefektus" nagy basszus szerepében. EditaGruberova és más neves művészek partnereként lépett fel a produkcióban. (1996) - (DVD-ről)
Nem tisztem védeni MÁO mindenkori vezetését, de azt hogy tetszik érteni, hogy "nem volt Polgár László jó nekünk annak idején"? Fiatal korától főszerepeket énekelt, köztük több tucatszor Leporellót. Talán a címszerep is belefért volna, de a Ljubimov-premier idején (is) valami balhé volt a Házban, szerepek cseréltek gazdát a felújítás előtt, végül és sajnos a szerephez öreg és (nekem?) már nem hiteles Melis György lett-maradt Don Giovanni. Polgár László 36 (!) évesen már-még Ferencsikkel énekel(het)te Gurnemanzot, szintén több tucatszor és nagyszerűen és sok (minden?) nagy basszus szerepet ezeken kívül. Az ő emberi-művészi nagyságát mutatta, hogy kis(ebb) szerepeket is vállalt itthon, amikor már külföldön sztár volt.
Donna Elvira mindig is "dühödten vehemens" szokott lenni, különösen az első felvonásban ... pont azért, mert erotikusan (túl)fűtött ÉS a történtek ellenére vagy épp amiatt :-) még mindig ...khm... jólnevelt leszek: fülig szerelmes Don Giovanniba. Hja, az a bizonyos libidókémia...
Kb. a második felvonás végéig láttam, aztán elszállt az internet, onnantól az okostelefon lépett előtérbe, de annak a képenyője bolhacirkusz méretű. Most kerestem meg a neten, szerencsére még fent van! Nem az megszokott rendezés, a Marschalln neglizséje, az ezüsthintó a szinpadon (a szobában), az öreg félpucér hol kocsis, hol angyal. Volt pár meglepi! Nekem az Ochs sem nagyon tetszett - fele ennyi handabandázás elég lett volna! A szereplők közül csak Marlis Petersen nevét ismertem, őt már láttam-hallottam, és ha jól emlékszem, Osch megszemélyesítőjét a müncheni Lohenginben. Remélem ma sikerül végignézni nem csak hallgatni!
A Zürichi Operának, illetve a több évig ott intendáns Pereirának valahogy sikerült fix társulatot kialakítania, sok fiatal, igéretes énekest szerződtetnie, akiket szépen fokozatosan kineveltek és kellő időben szárnyra bocsátottak. Persze, volt mellettük egy stabil gárda idősebbekből, jó zenekar, karmester.
Cecilia Bartoli, Emily Magee, Jonas Kaufmann, Thomas Hampson, Michael Volle, és még jó pár "nagy név" kezdett valamikor ott. Harnoncourt, Franz Welser-Möst, hogy a karmesterek se maradjanak ki.
Nagyon jó volt a zürichi Don Giovanni. Polgár remek, nem tudtam, hogy színésznek is ilyen jó volt. Bartoli nekem mindig a határokat feszegeti, erős a vibrátója, inkább egyes hangokat énekel, nem dallamokat. Azért ez is Elvira, megértjük, hogy a Don miért hagyta ott...Zerlina sem igazán tetszett. Inkább Elvira hatott rá, mint Don Giovanni. Masetto visszacsábítása is inkább erőszakos volt, mint erotikus. Jó a zárókórushoz a kis piros partitúra mindenki kezében, csak akkor már pont együtt kellett volna lapozniuk...Na de ne keressünk a kákán is csomót, remek előadás.
Milyen jó, hogy más is ennyire szereti a Don Giovannit! :)) És tán pont azért jó a zürichi opera, mert bebizonyítja, hogy nemcsak világsztárokkal lehet jó előadásokat csinálni, ráadásul nem is a díszleten múlik az előadás élvezhetősége, az viszont nem árt, ha meg is rendezi valaki.
Egyetlen dologban érzek másképp, nekem Bartoli valahogy nem tetszett, számomra nem ilyen dühödt vehemenciával kellene énekelni Elvirát, túl sok volt belőle, főleg az elején, nekem ez így nem Mozart volt.
Mondtam már, hogy imádlak? Én tegnap néztem, mert Lujza megírta privátban, nagyon jó előadás volt. Nem lehet mindenki világklasszis, és vannak rosszabbak is! Máig nem értem, miért nem volt Polgár László jó nekünk annak idején, miközben nem egy helyen énekelt, és a Pereira kapva kapott rajta - ez valahol arra rímel, amit a Kocsis Zoltán topicban feszegettünk, hogy középszer és posvány!
De jó, hogy szóltál, az egyik kedvenc operám és az egyik kedvenc énekesem. Nem vagyok egy Harnoncourt fan, de ebben az operában nagyon jól vezényel, az operaház zenekara kiváló, és Polgár László mellett ott van Cecilia Bartoli. Persze van néhány szereplő, aki jóval gyengébb (különösen fájó a Donna Annát éneklő Isabel Rey teljesítménye), de hát ilyen az élet, örüljünk annak, ami jó és szép, és itt van éppen elég örülni való. Megyek is, rohanok, és nézem, és nézem, és nézem. :)
Ha érdekel valakit, most a zürichi opera is megnyitotta az archívumát. Hétvégeken teszi fel egy-egy régi előadását, ami ingyen nézhető. Kezdetnek, e hét végén a Don Giovannit, Harnoncourt vezényletével és Polgár Lászlóval, mint Leporello. Vasárnap éjfélig nézhető.
Szerintem Larin világsztár volt. Nem olyan értelemben mint Kaufmann vagy Netrebko, akiket én marketing produktumoknak tartok. Sajnos a világkarrier nagyon rovid volt 1990-2006. A maestro eloszor idegen nyelveket tanult - francia, olasz, spanyol. Ez a nyelvtudás nagyban segítette, hogy huen tudta tolmácsolni olasz, francia, orosz,cseh romantikus operákat és otthon volt az olasz veriznusban is.
Fellépet Bécsben, New-Yorkban, Salzburgban, Milanoban, Berlinben, Munchenben, Párizsban, Londonban. Olyan karmesterekkel dolgozott mint Muti, Abado, Levine, Mehta. A Tubuson lehet bongészni, sok szép felvétel van.
Én is hallottam a Végzet hatalmát Larinnal. Ez számomra egy óriási meglepetés volt, majdnem lefordultam a székről ámulatomban. Régen volt már ez, talán a 80-as évek végén, vagy maximum a 90-es évek elején, de nyugodt szívvel állítom, hogy ilyen kvalitású tenort azóta sem hallottam Magyarországon. Meg voltam győződve arról, hogy ez a fiatal énekes a következő években a MET egyik legnagyobb csillaga lesz. Azt, hogy Larin felajánlotta, hogy Magyarországon marad, még nem hallottam, de ha ez igaz, akkor az akkori vezetés vaksága kimondhatatlan vesztesége a magyar operának. Hogy miért nem lett Larinból abszolút világsztár, azt én nem tudom, biztosan nem a tehetségén vagy hangi adottságán múlt. Korai halála megkönnyezett.
Még nem szántam rá magam, hogy megnézzem, elég sok dolog jött közbe. Viszont olvastam az interneten egy osztrák kritikát - nem jegyeztem meg a forrást. A lényeg az volt, hogy amennyiben így halad tovább a rendezői kibontakozás, akkor a STOP gépjármű-garázst nyithat, melyben a gépkocsik (Carmen) mellett a Traviata traktorja is helyet kaphat.
Kedves Zéta, ez így lehetett. Sergej nagyon szerette feleségét lillja Assonyt. O is operaénekes volt, most tanít egy pozsonyi konzervaroriumban. Lehet, hogy Pestnek nem nagyon kellett holgy.
Pozsony pedig megadott minnden feltélt, csak itt legyenek. Élhettek volna Ausztriában is. De Pozsonyban telepedtek le, és jo érezték magukat itt.
és Pozsony kozel van Bécshez, és itt kezdott el a világkarier. A pozsonyi operában mindig otthon volt, jol érezte o magát nálunk. Nem is kért tobb gázsit mint a tobbi kolléga, nem tudom menyit, csak azt hogy soha nem voltak felemelt árak mikor o énekelt.
A rendszerváltás után Gardellivel énekelt nálunk egy sorozat Végzet hatalmát. Felajánlotta, hogy tartósan ide szerződne, de az akkori direktor köszönte, de nem kérte... Később egy Toscát énekelt Pesten összvissz...
Kedves Laci, köszönet az ötletért. Nagyon jó előadás, remek Carmen, és remek Micaela, közepes Escamillo. Én ebben a felállásban Josét választottam volna! Belenéztem a wikipédiába -szegény Larin nagyon korán meghalt.
Sergej Larin ma lenne 65 éves. E Világhíru orosz tenorista Szlovákiát választotta második hazájául, 20 évig volt a pozsonyi opera magánénekese. Egy nagyon szép Carmen felvételt ajánlok ma nektek a párizsi Bastille operábol. Don José - Sergej Larin.
