A tegnapi Lucia di Lammermoor rádióközvetítés Nadine Sierra és Javier Camarena főszereplésével Barcelónából - ők lesznek a jövő évi MET premierben is. Link
Kedves Laci, amikor Elina kijön az orvos kíserétében, a libretto így írja le a helyzetet:
MARTY (vejde jako zjevení, jako stín. Lékar ji podržuje.
Všichni vstanou. Blede zelenavé svetlo zaplaví jevište i hledište)
Nem túlzás átalakítani Elinát múmiává? Az előbb még nyönyörű, 30 - 40 évesnek kinéző asszonyból percek alatt múmia lesz?
Mennyivel hatásosabb lenne, ha annak ellenére nem akar tovább élni, hogy szép, híres, gazdag, a férfiak mind körüludvarolják?
Az én értelmezésem szerint a vejde jako zjevení, jako stín csupán azt jelenti, hogy a mozgalmas éjszakai kaland és a whiskyvedelés után hullafáradt, és úgy kerül elő, mintha egy jelenés vagy szellem, mintha sajátmaga árnyéka volna. Hiszen 16+321 évig egész jól bírta! Néhány perc alatt járt volna le a 337 év, a mintegy 320 000 nap? Mi a véleményed?
Persze az előadás gyönyörű, a rendezés ettől az apróságtól eltekintve mintaszerű.
Itt egy régi Tosca (Milanov, Björling, Warren, Leinsdorf, 1957), amely talán kevésbé lesz megosztó, mint a mostani madridi felvétel. Van egy óriási előnye: nincsen kép, nincsen felirat, csak hang. Ja, és az ima 3:11 hosszú. :)
Az alább felsorolt Janáček-operák mindegyikébe belehallgattam a múlt hét végi zenében, mert nyilvánvalónak tűnt, hogy az ő zenéje, de egyik sem volt. Sőt, a Broucek úr librettójába is belenéztem és nem találtam benne olyan szavakat, amiket felismerni véltem az énekelt szövegben. Később derült ki, hogy -ha jól értettem- egy többnyire kihagyott részlet volt a bejátszás. Utólag is gratula a helyes megfejtést beküldő Broucek-szakértőknek..
A pastorkyňa jelentése az értelmező szótár szerint: nem saját lánya.
Lehetne a cím kissé kifejezőbben ilyesmi is: Az ő édes mostohalánya / gyámleánya / vagy Édes nevelt lánya.
A másik, sajnos alig ismert Smetana-operát talán még jobban szeretem. Itt látható-hallható-olvasható (magyarul) a teljes
Preissová így ír: "A címet egyértelműen megváltoztattam; a „Její pastorkyňa“ első szava, a „její“ megmutatja, hogy Kostelnička a főszereplő, és mindenki fölött áll." Erről korábban is volt szó.
Grandmother Buryjovka, Jill Grove --- Jenůfa, Malin Byström --- Laca Klemeň, William Burden --- Jano, Sarah Tucker --- Foreman at the mill, Matthew Stump --- Kostelnička Buryjovka, Karita Mattila --- Števa Buryja, Scott Quinn --- Barena, Toni Marie Palmertree --- The maid, Laura Krumm --- The mayor of the village, Anthony Reed --- The mayor's wife, Zanda Švēde --- Karolka, Julie Adams --- A woman's voice, Angela Moser --- A man's voice, Torlef Borsting --- Kostelnička's aunt, Buffy Baggott
Angol felirattal, hagyományosnak mondható rendezéssel.
Nem korrekt pótlás! Meli nagyon jól énekel, sőt egyre jobban, a Bartók Rádió tegnapi Aida közvetítésében is nagyon jó volt. De ha a konkrét közvetítés első 10 perce pótlandó, akkor illik a yt-n egy Calleja Reconditát keresni! Akad pár belőle.
Ó, köszönöm. :-) Viszont kívánom!
A "halál" ábrázolása koponya-lábszárcsont-csuklya-fekete köpeny szokott lenni. Ebben az "öltözékben" azonban egyáltalán nem tűnik a szereplő visszataszítónak, ezért inkább a mohó Scarpia által elképzelt Tosca-figura naturális megjelenítésére asszociáltam. Meg a "halál" kaszát használ, nem lekerekített végű konyhakést.
Kicsit zavart, hogy elég meleg volt-e a színpadon, mert két felvonást végigállni ebben a szerelésben... A tapsrendre már felruházták.
Sajnos nagyon zaklatott napom volt, ezért lemaradt az első 10 perc, de talán így is örömöt tudok szerezni néhány fórumtársnak, akik velem együtt szívesen hallgatják a mai világ legnagyobb szopránját, ahogyan Toscát énekelt Alvarez és Calleja társaságában, ma este Madridban. És ha nézitek-hallgatjátok, akkor talán már nem is tűnik annyira szörnyűnek a rendezés, és annyira végtelenül-hosszúnak a megismételt ima. Ha pedig egy kicsit mégis hosszú, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy nekünk is adatott legalább annyira hosszú élet, hogy mindez a szépség beleférjen.
Valószínűleg Gobbi ugyanekkor énekelt Scarpiát is az Erkelben, amin ott voltam. Nagyon tisztelem Abodyt, de ebben a szövegben erős költői túlzás is van. Tele a yt Gobbival, hallgasd meg magad, hogy volt-e hangja. És igen, A Scarpia is ő volt.
off Mindig udvarias a hangvételem és remélem, többnyire kedves is. Nem írtam " bölcs tanítást folytató drag queenről", olvasd el még egyszer. Úgyszólván soha nem "révedek" (szójáték vö. "révemen") = nem idézek 444-ből és atv-ből. ("Félre": a kettő összemosása -már ha a két médium azonos "ellenzékisége" lenne a közös vonás- enyhén szólva is botorság hibádzik nézetem szerint.) Annál többször idézek/szemlézek -figyeld majd!- t.k. mandiner.hu, origo.hu, mno.hu kulturális híreiből, mert igen tanulságos, mulatságos olvasmányok, ezért közkinccsé kell tenni őket, de más fórumtársunk "kenyerét" sosem elvéve.
on A művészt valóban nem ismerem, ezzel talán nem vagyok egyedül. Nem tudom, hogy Verdi mit szólna hozzá. Bing sem szerette Stravinsky operáját, mert mint írta, nem prűd, de egy szakállas nő neki sok. A világ és a Rake's Progress túlélte-meghaladta az ő véleményét (is). Az operairodalom ismeretesen tele van hunczutságokkal, nemi szerepek felcserélésével, queer dolgokkal: kasztrált énekesektől kezdve férfi ("nadrág-") szerepeket éneklő meg férfiruhába bújtatott, olykor nőkkel hentergő nőkig, sőőőt, dupla csavarral: megjelentek a nőkre írt férfi szerepeket éneklő férfiak is, úgy bizony! Meg volt kizárólag férfiak által előadott Hattyúk tava -nem tegnap!- és sok más egyéb. És ki tudja, mi jön még. Armageddon!? Vagy csak egy szőrös Violetta. Nagy a kavar, tudom, néha nem könnyű követni, de hát a világban is nagy a kavar és azt sem könnyű követni. A közönség meg majd kiszűri, mi érdekli, mi nem, oszt'jó napot.
PS Köszönöm az utólagos forráspótlást. Forráshiányos nyugger volnék elvégre ;-)
Idézet Abody Béla Gyere velem Operába! c. könyvéből (szó szerinti kiemelés tőlem - ED):
Tito Gobbi (Jago, 1967 április)
"Ez tudniillik nem éneklés. Több is, meg kevesebb is, de nem éneklés. Ez a hangmatéria nem alkalmas a bel canto, az olasz szólamok megkívánta sőt megkövetelte 'dolcezza' közvetítésére Drámai ereje sincs, magassága korlátozott, mélysége nagyon kevéssé összefogott, pianót énekelni nem tud. Lényegében minden, amit csinál, az énekhangképzés közismert, bevált, kodifokált keretein kívül mozog. Pontos, tehát durva példával élve: ha Operaházunk kórusának tagjaival olyfajta versenyre kelne, amelynek egyetlen feladata a C-dúr skála pontos, érzelemmentes, karakterizáló igény nélküli eléneklése, okvetlenül helyezetlen lenne. Sőt. Kínos dolgok derülnének ki." Idézet vége. Innentől következik az ájult laudáció, az élmény indoklása. Az élményt azonban, mint a fenti idézetből kiviláglik, éppenséggel nem a hang, hanem a személyiség, szerepformálás, színészi játék szerezte a recenzensnek, aki szerint, ismét idézem: "ez a Jago - Jago. Sőt, A Jago."
"Kedves, udvarias" hangvételed meglep. A szerinted bölcs tanítást folytató drag queen képi forrása a Könyvkultúra Magazin. Sejtetted nyilván, hogy nem a 444 vagy az atv, ahová a réveden gyakran nyílik a momus olvasói számára bőséges betekintés.
A beírásomban felhozott idézeteknél mindenhol ott a forrásnyelvi szöveg, jó keresővel rátalálhatsz a forrásokra.
Kíváncsi lennék, Giuseppe Verdi mit szólna ahhoz, hogy ez a felkapott énekes Traviata-szerepre készül:
Nos, nem Alfredo lesz, hanem Violetta...
Em uma trajetória tão vertiginosa, Bruno tem alguns planos ousados – como cantar o papel de protagonista na ópera La Traviata, de Verdi. “Quando você pensa em ópera, o que vem primeiro à sua cabeça? A voz ou o gênero? Não podemos deixar que nos limitem a uma caixinha. Minha ideia é explorar a voz além das caixinhas”, afirma. Mi számít, a hang vagy a nem? - teszi föl a kérdést.
Bármennyire is dicsérik São PauloCallasát, a momus olvasói közül bizonyára számosan fogadnak szívesebben Violettaként, Toscaként, Butterflyként... egy sopranot, mint egy sopranistát.
Kérdés, egy énekesnek mennyire van joga, lehetősége ezekbe a dolgokba beleszólni? Erről különböző énekesek önéletírásai, interjúi elég érdekes információkat szolgáltatnak!
Muszáj mindent elhinni? Forrás? Szíved joga amúgy. És vajon számít egy no-name fiúka ellenőrizhetetlen locsogása? Helyi értékén kezelni! Ha pedig bejön a közönségnek, akkor neki volt-lesz igaza. A közönséget, tudjuk, nem lehet leváltani. Leváltani a közönség tudja ... pl. a rendezőt.
A közönségnek egyáltalán nem mindegy, de egyéb eszköz nem lévén, az előadás végi nemtetszés nyilvánításon kívül csak a távolmaradásával tud véleményt mondani!
Ez a "Gobbinak nem volt hangja" vélemény már párszor megjárta ezt a fórumot. Láttam, hallottam őt a MÁO-ban, csodálatos hangja volt és remekül játszott. Egy hajdani vezető tenoristánk szerint - aki együtt lépett fel vele - vérfagyasztó volt a színpadon.
Mi baj(od) azzal a Don Pasqualéval? Nem kedvelem a darabot, de jól szórakoztam rajta, mert jópofa előadás. Az Ókovács-korszak egyik sikerült produkciója. Még Káel Csabánál is el tudott egyszer sülni a kapanyél ;-)
Szép teljesítmény egy vad- és (Tosca-) témaidegen rendező és nyilatkozatainak idefo...khm...hányása, ki tudja, honnan összeollózva, forrás megjelölése nélkül. Azon tűnődöm, vajon a drag queen tanítja így vagy a PestiSrácok. Gyanítom, az utóbbi. A drag queen ennél értelmesebb dolgokat csinál a képen a gyerekekkel. Vagy tán Scarpia lehet ő, újszerű rendezői megközelítésben, drag queen-jelmezben és maszkban ... különben hogy a fészkes fenébe' került az Opernglas-topikba? Vagy az iránta érzett szimpla vágy pottyantotta őt ide csupán, mely vágy vetekszik Scarpiáéval? Köszönjük, Emese! Mostantól tehát politizálgathatunk. Jó tudni. Vagy csak egyesek?
Vajon szándékos rongálás az opera meghamísított képi bemutatása, nem tudnak újat írni a nyilvánvalóan mai tartalomhoz? Erről is szó volt már itt: szellemi szegénységi bizonyítvány az eredeti műre erőltetve ráhúzni a korszellemet sugalló elemeket.
Köszönöm a videókat.
Köszönöm! Itt bizony nincsenek a földön, hanem Scarpia, ahogy Schrottról is írták, elvonul a háttérbe és italt tölt magának. Úgy látszik, a madridi előadást a rendező vagy az asszisztense még tovább instruálta. Mindenesetre Radvanovsky helyében a földön csúszáshoz nem engedtem volna, hogy a ruhám hasig ki legyen vágva, ahogy a barcelonai szopránnak se volt.
Én nem vagyok álszent. Nyilván még megválogathatom, hogy mire viszem el őket. Ezért nem vittem el például a Don Pasquale Erkel színházbeli előadására sem őket, pedig a mű már igazán élvezhető lett volna nekik, és a yt-n láttak is részleteket belőle. De a hazai rendezés kritikán aluli.
Egy 16 évest már nem biztos, hogy én fogok vinni, mindenesetre igyekszem az ízlésüket és a véleményüket a világról minél inkább befolyásolni addig, és felkészíteni őket, amire csak képes vagyok.
Félreérthetően fogalmaztam. A rendezés Pasolini élete és Tosca sorsa között von elvileg valahogyan párhuzamot. Saló nekem ugrott be (a trailer képeit látva), hogy úgy-ahogy passzolhat a második felvonáshoz - ahogy Te is mondod, Scarpia perverzióit felnagyítva.
Nem láttam élőben az előadást (sajnos), szóval én is annyit tudok, ami a videóban van. Viszont itt van ugyanez a rendezés pár éve Barcelónából (kb 1:40:00-től van az ominózus rész).
Én nem bánnám, ha Otello is hozzászólna, de nekem az volt az érzésem, hogy már az ima előtt is volt egy kis dulakodás Scarpia és Tosca között, így kerültek mindketten a földre. De csak aki látta, az tudná megírni, hogy miért is vannak a földön ők.
‘El Dictador’ se representará en un programa doble por delante de ‘El Emperador de la Atlántida’, cuyo tema es el nazismo. El Emperador de la Atlántida la compuso Ullmann en Terezin, el gueto que era antesala del envío de judíos a los campos de concentración y exterminio.
Gustavo quería huir de la puesta en escena que se desarrolla en Terezín, y yo también evitaba que los personajes se identificaran con Mussolini y con Hitler. = Az ifjú titánt nyilván nem a "Der Kaiser von Atlantis oder Die Tod-Verweigerung" szenzációsan szellemes, rímes szövege vonzotta...
En Europe, à notre époque traversée par tous ces conflits (le Brexit, Viktor Orban, la Pologne etc.) = Mi a baj Európában? ...Orbán és Lengyelország.
Berta chanté par un contre-ténor = Az ő rendezésében Berta szerepét kontratenor énekli.
...l’homosexualité refoulée et l’homophobie de Bartolo = Nála Don Bartolo rejtőző homoszexuális és homofób.
He vuelto a residir en Sevilla ... Tiene idiosincrasia propia: muy cerrada en algunos aspectos pero muy tolerante en otros. Cada vez acepta más a personas del colectivo LGTB. = Jó élni Sevillában, mert ott az emberek nagyon elfogadók az LMBTQ...XYZ -közösségek iránt.
Nyilvánvaló, hogy többtucatnyi klasszikus Tosca megtekintése után a kritikusok és a notórius operalátogatók örülnek némi változatosságnak, lett légyen az akárminő ocsmányság vagy agyrém. Tizenéves lányosztály épülésére azonban nem szolgál igazán a Villalobos-féle pimpilő-himbilimbizés és csupaszon meredező fiúpopó-kínálat. Ne legyen ilyesmi az első Tosca-élménye ifjonti hölgyeknek - és fiataluraknak sem!
Mai rendezések is lehetnek jók, a genderlobbi erőszaktétele nélkül is, lásd: Teatro alla Scala - 2019
Én erre invitálnám inkább a nyolcadikos lányosztályt.
Régen láttam Pasolini Salóját, alig emlékszem rá, de annyira mégis, hogy sehogyan se tudjak párhuzamot vonni a két darab között. Ha mégis, akkor a filmről nem Tosca figurája, hanem inkább a báró perverziója jut az eszembe. Bár ma már sokkal kevesebb dolog számít perverziónak (is), mint 120 éve...
A két idézet erősen hasonló tartalmú: "ő maga is másképpen alakítaná a szerepet és a maszkját" és "fokozatosan minden külsőséget lehántott és elhagyott". Azaz követte az ízlés(ek), a korszellem változását. A ma ízlése -leegyszerűsítve- talán éppen az, hogy minél kevésbé vagy semennyire ne változtassuk el a színpadi külsőt.Jó eséllyel ő is ehhez alkalmazkodna. Mondjuk Gobbi úgy fejezett ki mindent a hangjával és főleg a játékával, hogy sosem volt szép hangja ... rossz nyelvek szerint semmilyen hangja nem volt. Nem becsülném le a "mostaniakat" sem. Ahogy már többször vélekedtem így, egy idő múlva a "mostaniak" is nosztalgiák alanyai és tárgyai lesznek. Remélem, megérjük ;-)
A második felvonást én is el tudám képzelni egy "Salò-szerű" helyzetben! De a rendezés elvileg Tosca és Pasolini élete/sorsa között akar párhuzamot vonni. Még egy kritikát se olvastam, aminek írója értette/érteni vélte volna a rendező üzenetét.
Tényleg úgy tűnik, hogy ma már a közönségnek mindegy.
Mindenestre jól megmondtad a "tutti"-t.
Nem biztos azért, hogy az teljes mértékben így is van. Sokan csak elviselik. :-)
Nekem boldogság volt a szép magyar fordítást olvasni az olasz szöveg alatt és az eredeti Tosca szerepet hallani a stúdiófelvételen (lsd lejjebb). Még akkor is, ha magával ragadott egy korosabb Tosca szép hangja.
Pontosan Tito Gobbi lenne, aki ma már biztosan nem készítené saját maga Scarpia maszkját. Magyarul is megjelent életrajzi kötetében írja, hogy a Báró figurájáról az évtizedek során fokozatosan minden külsőséget lehántott és elhagyott, hiszen a hanggal minden érzelmet, magatartást ki lehet fejezni. Bár a mostaniakról – tisztelet a kivételneki – is el lehetne ugyanezt mondani. A pozitív és negatív példáktól most tekintsünk el.
Ide vele, tökjó lehet! Kis túlzással azt mondanám: mindegy, csak ne 1800-ra datált díszletek és jelmezek legyenek. Olyant már sokat láttunk -Zeffirelli-stílt is nyugodtan be lehet tenni a múzeumba- és Tito Gobbi s.k. készített maszkját sem kérjük senki mástól és senki máson, csak őrajta ... ő azonban régen elhunyt. Ha élne, forogna a sírjában, ő maga is másképpen alakítaná a szerepet és a maszkját, mint 50-70 évvel ezelőtt. És Callas is boldogan venne fel egy -rendezéstől függően- 20. vagy 21. századi öltözéket. Istenien mutatna benne és rajta, a közönség pedig ugyanúgy imádná őt, őket, mint anno. Pucéran is.
Igen, a klasszikus megoldás évtizedek óta az volt, hogy Scarpia hátravonult, sétált, ült az asztalnál, stb.mintegy érzékeltetve, hogy Tosca bármit mond, énekel, nem érdekes, az adu ász az ő kezében van. Ehhez képest ez a földön fekvés némi magyarázatot igényel (ha van egyáltalán, az ilyen még nem volt indokon kívül.) Ami a hivatkozott Trailert illeti, sajnálom az énekeseket, akik ilyen produkciókra kényszerülnek! Sok mindent el tudok képzelni, ha a mondanivalót szolgálja, de ezek a mai rendezések egyre kevésbé! Számomra egy név ismerős, Pavel Černoch - kíváncsi lennék az ő véleményére.
Ha már mai Tosca rendezések, ajánlom figyelmetekbe a La Monnaie új produkcióját. Trailer Az egész valami furcsa Pasolini párhuzamra van felfűzve - elég bizarr, random meztelen emberekkel. Ehhez képest egy ima alatt földön fekvő Scarpia maga az ortodox operarendezés (amúgy mikor ezt a madridi rendezést Barcelónában játszották pár éve, tisztán emlékszem, hogy Schrott hátravonult az italos asztalhoz míg Monastyrska az imát énekelte. Jó kérdés, kinek az ötlete volt a változtatás...).
Úgy száz, de legalább 65-70 éve minden rendezőt tutira "az önmegvalósítás érdekli", pontosabban a saját elképzelését rendezi meg, ki így, ki úgy, olykor forradalmasítva az operajátszást vagy annak bizonyos szegmensét (ld. Wieland Wagner), olykor meg botránykövet állít elő. "Korhű" produkció(k), mint pl. de Bosio pesti Don Giovanni-ja, legalább annyira botrányos/ak, botrányosan unalmas/ak, mint amennyire botrányos némely félresiklott rendezői elképzelés.
Boldogult anyósom ezt már nem láthatta, halálának egyik oka az elkeseredés is lehetett: évtizedekig támogatója volt az ünnepi játékok körének... és még megérte a művészi zuhanás, lavina idejét. Nem csak ő volt kétségbeesve, bár akkor az új irányvonal még generációs kérdésnek is tűnhetett.
Sejti-e a mai modern rendező, hogy mit vált ki a nézőből? Nyilván mindegy neki, csak az érdekköre számít.
Gyengébbek kedvéért mégegyszer... viszont szeretettel :-)
A B alatti ikonra illesztve a nyilat megjelenik a felirat: Kép. Erre kattintva és ebben az ablakban lehet szerkeszteni, ki lehet próbálni, ha nem tetszik valami törölni lehet, és újrakezdeni.
Megelőzött :-) néhai nagynéném mesélte ugyanezt Jeritzáról, ha jól emlékszem, egy Városi Színházban látott Tosca alapján. Radvanovsky Normájáról ebben a bejegyzésben írtam 2017-ben, történetesen Netrebko helyett ugrott be akkor a szerepbe, aki majd Pesten énekel -remélhetőleg- Toscát. Forog a körhinta..
Érdekes eszmefuttatás, de nem hiszem, hogy egy adott énekesi teljesítmény - mert akkor is az, ha netán vájtfülűek egy hamis hangot, rossz intonálást vélnek felfedezni - megítélének legjobb módja a "ki hány perc alatt énekelte el" az áriát!
Hasonlít a "ki hány percig birja szuflával a Wälse-Ruf éneklését" címen futó, igen kedvelt tenor-versenyhez, aminek szintén nem sok értelme van!
Számomra egyébként sokkal értékesebb egy élő előadás, még ha nem is mindig tökéletes, elvégre az ember nem gép, mint egy másodprcre kidolgozott, ki tudja hány felvételből összevágott, ezerszer átfésült stódiófelvétel!
Egyébként a földön fekve énekelt "Tosca imája" első megvalósítója egy Jeritza Mária nevű szoprán volt, akit Monarchia beli születése kapcsán sokan büszkén neveznek magyar énekesnőnek, pedig nem volt az
Köszönöm, éppen kérdeztem volna, ki az a szegány Scarpia, aki földön fekve élvezi ezt a produkciót. Ami akkor is teljesítmény, ha az ária csak egyszer hangzik el!
Ama bizonyos 2018-as salzburgi Tosca óta, ahol Scarpia atléta trikóra vetkőzve kerékpározik, Tosca az asztalon fekve énekel, és a harmadik felvonás végén ketten pisztolypárbajban lövik le egymást, én már semmin nem csodálkozom!
Köszönöm bejegyzésedet, kiváló elemzés.
Amikor megnéztem ezt a videót, akkor a művésznő hangja bájolt el, a klasszikusnak vélhető színpadkép és a ruhája.
A rendezői elképzelésre ezekbe a pózokba kényszerített művészek inkább sajnálatot és együttérzést váltottak ki belőlem, erről nem is akartam írni (20961).
Bírták az iramot... A női főszereplő testhelyzetébe, kezébe, mozgásával szinte beleláttam az egykori felmosórongyot. Ilyen időket élünk...
Szerintem nem kellett volna ismételnie, de valami rávitte. Hiúság vagy a közönség szeretete, nem tudom. Óriási testi teljesítményt nyújtott.
Ceterum censeo adnotationem 20956 esse delendam. (A fölösen túlméretezett képet jó lenne törölni vagy konszolidálni, hogy helyreálljon az oldalszélesség.)
Most hiányzik nagyon parampampoli, telramund. Hová tűntek a jófülűek?
Ezt a - leginkább cirkuszi - tornász-produkciót elandalodva magasztalók szíves figyelmébe ajánlom az alábbiakat.
- Scarpia bárótól még retteg egész Róma. Miért lapít fekve, nyúlbélaként a rendező-zseni kissé beteges elképzelése szerint? Tosca mindjárt letérdel előtte! (...mármint a hason fekvő Scarpia előtt!)
- Az (egyébként valóban nagyszerű) énekesnő az előírt singhiozzando -t némi nyögdécsélés formájában tárja elénk; még menetközben is, ahol ez az előírás nem szerepel. A szemmel láthatóan és füllel hallhatóan tüdővel gazdagon megáldott énekesnőnél a "perché me ne rimuneri cosììììììììì?" előbb némi saskeselyűs vijjogást követően bukkan elő, HAMISAN ! Alig talál rá a helyes hangra, nekifut alulról, majd fölészalad, nem is csoda, hiszen vonatfütty-hosszan tartja ki: 4:03-ig. Tessék meghallgatni.
- Elődjei, közöttük egy bizonyos Callas három perc alatt "hadarta el" ezt a számocskát; Tebaldi 3:06ig húzta; Sass Sylvia 3:13 alatt énekelte el; a máig etalonnak számító Gheorghiu 3:22 alatt tudta le; Annácska 3:33 -ig danolta el, az isteni Marton Éva is befejezte 3:40-nél. Nem nyögtek és nem énekeltek hamisan.
- Remélem, soha nem lesz 8 perces Vissi d'arte, ahol Scarpia miniatűr spermiummá zsugorodva szűköl az egyébként hatalmában lévő, földön hentergő Tosca lábánál.
Még annyit, hogy a július 10.-i előadás, ha jól olvasom, YouTube-on is közvetítve lesz. Radvanovsky partnerei Joseph Calleja és Carlos Alvarez lesznek.
Dicsérjük egy kicsit a Scarpiát játszó/fekvő Carlos Alvarezt is, aki a csaknem 9 percet szinte teljesen mozdulatlanul, az ujjaira támaszkodva töltötte...
Kedves otello, köszönet, mint minden alkalommal! Lebilincselő alakítás, és magatartás. A "természetesen" csodálatos előadáson túl, ahogyan nem pattant fel, hogy sűrű hajlongások közepette köszönje meg a tapsot, csak finoman jelezte, hogy érti és köszöni. és kész megismételni az áriát. Amit ugyanolyan intenzitással és átéléssel énekelt, mint első alkalommal, majd nyilván minden ment tovább. Radvanovskyhoz méltó produkció volt.
Szabadbérletezés a 2021/22-es évadra 2021. június 14-től augusztus 31-ig
2021. május 31. 13:57
2021. június 14-től a megszokott kötött bérletek helyett egy bérlethez hasonló jegyvásárlási lehetőség nyílik. Június 14. és 16. között a 2019/20-as évadban bérlettel rendelkező vásárlóinkat, június 17-től augusztus 31-ig pedig minden kedves érdeklődőt várunk egy új kedvezményes jegyvásárlási konstrukcióval. Az ún. szabad bérlet lehetőséget biztosít vásárlóinknak, hogy kedvenc előadásaikat az általuk preferált dátumokon és a nekik tetsző ülőhelyeket kiválasztva tekinthessék meg.
A kedvezmények mértéke:
• két különböző előadásra való vásárlás után 10% kedvezmény;
• három különböző előadásra való vásárlás után 20% kedvezmény;
• négy különböző előadásra való vásárlás után 30% kedvezmény;
• öt különböző előadásra való vásárlás után 40% kedvezmény;
• hat különböző előadásra való vásárlás után 50% kedvezmény jár a vásárlás értékéből
A kedvezmény kizárólag a saját szervezésű nagyszínpadi előadások esetében érvényesíthető. Más egyéb kedvezménnyel nem vonható össze. A 2021/2022-es évadra meghirdetett előadások vásárlása során az ajándékutalványok és szabad felhasználású jegyek online és jegypénztári vásárlás esetén is beválthatók. Az Erkel Színházban a IV. kategóriába szabad bérletek nem válthatók.
A nyári jegyvásárlási akció keretében az alábbi, 2021. december 31-ig megtartott előadásokra válthatók jegyek:
Operabemutatók
Carmen | Az aranyműves boltja | István király / Athén romjai | Veszedelmes éden | Hoffmann meséi
Balettbemutatók
Sad Case – az Új(ra) lendületben balett-est keretében | Chroma – a KON-TAKT(S) balett-est keretében
Operarepertoár
Salome | Carmina Burana | Bánk bán | A Mester és Margarita | Az úrhatnám polgár | Requiem | István, a király | Poppea megkoronázása | A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása | Az arany meg az asszony / Tóték | Bohémélet | Messiás | A denevér | Edgar
Balettrepertoár
Giselle | Párizs lángjai | A diótörő
A fentiek mellett egyéb különleges eseményeket, zenekari koncerteket, gálaesteket, valamint gyermek- és ifjúsági programokat is kínálunk, amelyekről az Opera honlapján tájékozódhatnak.
Kedvezményes jegyvásárlás:
2021. június 14–18., 10:00–18:00 | Erkel Színház, Eiffel Műhelyház és online
2021. június 21-től | Opera Értékesítési Centrum és online
További információ:
Opera Értékesítési Centrum (hétköznapokon 10:00 és 17:00 óra között)
1061 Budapest, Hajós utca 13–15. Fsz. 1. 90-es kapucsengő
Telefon: +36 1 332 7914
E-mail: jegy@opera.hu
In der neuen Saison 2021/22 erwarten Sie hochkarätige KünstlerInnen und Ensembles: Robert Carsen inszeniert Cavalieris Musiktheater Rappresentatione di Anima et di Corpo mit Giovanni Antonini am Pult seiner Il Giardino Armonico, Christof Loys preisgekrönte Inszenierung von Brittens Peter Grimes gelangt zu einer Wiederaufnahme, Catalanis La Wally wird vom jungen Leading Team Barbora Horáková sowie dem Chefdirigenten der Wiener Symphoniker Andrés Orozco-Estrada interpretiert und Bejun Mehta wird in Händels Giulio Cesare die Titelpartie übernehmen (Regie: Keith Warner). Martin Kušej und Ingo Metzmacher gestalten Puccinis Tosca mit KristīneOpolais in der Titelpartie und Lotte de Beer inszeniert Janáčeks Jenůfa mit Nina Stemme als Küsterin, die ihr Rollendebüt am Theater an der Wien gibt. Noch vor der ersten Opernpremiere erwartet Sie eine “Intrada” mit dem Hamburg Ballett und John Neumeier, die mit ihrem Ballettabend “Beethoven-Projekt II” unserem Genius loci huldigen.
PREMIERE GENRE TITEL
11. September 2021 Operette "Roxy und ihr
Wunderteam" (Paul
Abraham)
30. September 2021 Ballett "Ein Deutsches Requiem"
(Martin Schläpfer)
31. Oktober 2021 Oper "Der Rosenkavalier"
(Richard Strauss)
4. Dezember 2021 Musical "Lady in the Dark" (Kurt
Weill)
15. Jänner 2022 Oper "Boris Godunow" (Modest
Mussorgski)
2. Februar 2022 Ballett "Begegnungen" (Alexei
Ratmansky/Andrey
Kaydanovskiy/Martin
Schläpfer)
20. März 2022 Musical "La Cage aux Folles"
(Jerry Herman)
27. März 2022 Oper (konzertant) "Kleider machen Leute"
(Alexander Zemlinsky)
9. April 2022 Oper (Kasino am "Schoenberg in
Schwarzenbergplatz) Hollywood" (Tod
Machover)
14. Mai 2022 Oper "Der Tod in Venedig"
(Benjamin Britten)
4. Juni 2022 Ballett "Kontrapunkte" (Anne
Teresa De
Keersmaeker/Merce
Cunningham/Hans van
Manen)
Úgy nézem, kevésbé játszott darabok ezek nálunk.
A kellemes meglepetés, hogy Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára c. operettjét is elővették, ami 1937-ben ment utóljára Bársony Rózsival és Dénes Oszkárral, de aztán a nácik levették a músorról és hát a filmváltozatot is betiltották. Az operett különben 2014/15-ös évadban lett felújítva Dortmundban, majd 2019-ben a Komische Oper Berlin is músorra tűzte,
A "jelentései" valóban figyelemre méltóak, ismét csak köszönetet tudok mondani. Olyan programokról kapunk információt, nézni-hallgatni valót, amihez nem nagyon jutnánk hozzá. (vagy inkább nagyon nem!) Ez a videofelvétel is csodálatos, óriási! Radvanovsky valóban kivételes művész, megérdemelte a tapsot. Ahogyan Ön is megérdemelné!
Szerintem is. Sőt a közönség java szerint is. Kétszer énekelte ezt a koncertet itt Barcelónában és - főleg a második végén - az egész közönség állva ünnepelte. Évek óta írom a "jelentéseim", de ez biztosan az egyik legnagyobb személyes siker volt a Liceuban...
Szerintem a három királynőből abszolút Devereux áll legközelebb a hangjához - de ha jól tudom, egészben ezt az operát nem vállalja már. A másik kettőben kevésbé meggyőző, pl. érthetően nem mindenkinek jön be, hogy a Bolena cabalettát "Turandotra veszi" a hagyományos vokális pirotechnika helyett. Élőben viszont ez a belcanto-idegen megoldás is igen hatásos.
Legutóbb a Devereux kapcsán Gruberovát emlegettem, mint idolt. Akkor hirtelen nem jutott eszembe, hogy a MET-nek is van egy remek felvétele ebből az operából Radvanovskyval, aki szintén fantasztikus ebben a szerepben. És igaz, már túl lehetne ezen a repertoáron, de még így is abszolút meggyőző.
Köszönet a bejegyzésért és az információkért! Figyelmes, és már nem először!
A videót megnéztem, Radvanovsky csodálatos, mint mindig. Valóban, a lehnagyobbak egyike! Figyelemre méltó, hogy milyen kevés gesztussal mennyi mindent ki tud fejezni. Külön értékelem, hogy az ária végén nem rogyott le, hogy szemléltesse kétségbeesését - neki erre nincs szüksége! A koncertet letöltöttem, annak meghllgatása későbbre halasztódik, de semmiképpen nem mulasztom el!
Sondra Radvanovsky félig szcenírozott Három Tudor királynő koncertje (a három nyitány és zárójelenet) a Liceuból, május elejéről. A három felvonás hangfelvétele és a Roberto Devereux videón. Riccardo Frizza vezényel.
Különleges és nagy élmény volt, bár Radvanovskynak ezt a repertoárt már nem kellene erőltetnie szerintem. De ahogy egy spanyol blogon írták: ő ma a legnagyobbak egyike és ekkora díváknak ilyen kalandozásokat is meg lehet "bocsátani", ha szívük-lelkük beleteszik és nagy pillanatokkal ajándékoznak meg. Valahogy így gondolom én is.
Ábrahám Pál-Alfed Grünwald-Fritz Löhner Beda-Alfred Savoir: Mese a Grand Hotelben c. operettjét játsza le Nürnbergből a BR-KlASSIK német rádió, a darab repertoárra került, mihelyt nyitnak a német színházak. Ezt júniusra teszik.
Előadja Staatsphilharmonie Nürnberg
Karmester: Lutz de Veer
A felvétel készült 2021. május 15-én a Staatstheater Nürnbergben
Lustspieloperettte két felvonásban
Infantin Isabella - Andromahi Raptis
Pál nagyherceg - Sebastian Häupler
Andreas Stephan herceg - Jens Janke
Inez de Ramirez grófnő - Almerija Delic
Chamoix, Hotelbesitzer szállodatulajdonos - Ulrich Allroggen
Matard, szállodaigazgató - Jens Krause
Albert, szobapincér - Jörn-Felix Alt
Sam Makintosh, filmmágnás - Hans Kittelmann
Marylou a lánya - Maria-Danaé Bansen
Barry titkár - Adrian Hochstrasser
Dryser, dramaturg - Yoko El Edrisi
és egyéb
Hollywood, a forgatókönyvek valósága, a Côte d'Azur csillogása, a nemesség fantomfájdalma az elveszített hatalom miatt - Paul Abraham operettjeiben mindig felvette kora aktuális, olykor meglehetősen robbanékony témáit, köztük a „Mesék a Grand Hotelben” És nem csak abban az időben, még ma is sok minden (vagy újra) mindenki ajkán áll: az a fiatal nő, aki függetlenné akarja tenni magát a filmiparban a férfiaktól (Én is), vagy az az ötlet, hogy a közönség állítólag igaz történetekkel szórakoztatja a sugárhajtású készletet (dokumentumfilmek, például "The Geissens - rettenetesen elbűvölő család"). Elegendő ok ahhoz, hogy a nürnbergi Állami Színház visszahozza a színpadra a „Meséket a Grand Hotelben”. Paul Abraham zenéje, a frissítő keveréke a keringő, a swing,
A BR-KLASSIK Franken a nürnbergi operaházban volt a premieren, és Pünkösd hétfőn közvetítette a színes táncot az elszegényedett spanyol Infanta Isabella és az ambiciózus fiatal filmgyártó, Marylou körül. Rendező: Otto Pichler, aki szoros együttműködésben van a "könnyű múzsa" Barrie Kosky sztárigazgatójával a Berlini Komische Operben. Zenei vezető: Lutz de Veer.
(Bár a darab jazz-operett, de mivel ennek nincs külön operett távcső fóruma, feltettem ide, hátha érdekel valakit, bár talán jó lenne egy ilyen topicot is nyitni, de én nem tudok. Sőt én a musicalnek is nyitnák topicot, vagy legalább az operettel közöset.)
