Gálakoncert a horvát - magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója alkalmából
Horvátország és Magyarország között 1992. január 18-án jött létre hivatalosan a diplomáciai kapcsolat. Az esemény 30. évfordulója alkalmából a Budapesti Operettszínház 2022. január 25-én 18.30-tól nemzetközi operettgálával lepi meg Önöket.
Az est során felcsendülnek Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Huszka Jenő remekműveinek részletei kiegészülve a horvát operaszerző, Jakov Gotovac műveivel az Eszéki Horvát Nemzeti Színház művészeinek előadásában.
A horvát-magyar barátságot az Operettszínház szólistáinak (Fischl Mónika, Lukács Anita, Homonnay Zsolt, Vadász Zsolt, Szendy Szilvi, Bojtos Luca, Laki Péter, Dénes Viktor) közreműködésével és a legnagyobb operettslágerekkel ünnepelnénk”
"Esti Broadway ma 19 órától, a Klasszik Rádióban. H. Varga Mariann vendége Kiss-B. Atilla Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes, akadémikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, a Színház- és Filmművèszeti Egyetem docense, osztályvezető tanára, a Budapesti Operettszínház főigazgatója."
/Adás: 2021. november 2./
"Szó lesz ma este arról, hogy Kiss-B. Atilla operaénekesként hogyan kapcsolódik Pucccini és Lehár világához; Stephan Medcalffal való szakmai kapcsolata mikor kezdődött; milyen bemutatók várhatóak a következő hetekben az Operettszínházban; de beszélünk a Színművészeti Egyetemen indult énekes-színész képzésről, amely a musical és operett műfaját kívánja erősíteni és arról is, miért más egy olyan igazgató, aki művészként érti és érzi azokat társulati tagokat, akiket képvisel a szakma és a közönség felé egyaránt."
Megjegyzem: a Klasszik Rádió 92.1 minden kedden este hét és nyolc óra között operett és musical műsort sugároz - vendégművészek meghívásával - az Esti Broadway című élő adásában.
02. Herbert Stothart - Harry Ruby - I wanna be loved by you [00:47:29] -
03. Lou Handman - Are you lonesome tonight? [00:48:32] -
04. Irving Berlin - Puttin' on the Ritz
Johann Strauss, jr. - Ralph Benatzky [00:49:46] - 12. Spanisches Tanzlied - In Hispaniens heißem Sommerland (Spanish dance song - In Hispania hot summer land) from the revue operetta Casanova Johann Strauss, jr. -
Ralph Benatzky [00:52:07] - 13. Ich steh´ zu dir - Ich hab´ dich lieb (I stand by you - I love you) from the revue operetta Casanova
Franz Lehár [00:55:36] - 14. O Mädchen, mein Mädchen (O girl, my girl) from the operetta Friederike**
Franz Lehár [00:58:19] - 15. All mein Fühlen, all mein Sehnen (All my feeling, all my longing) from the operetta Friederike*/**
Emmerich Kálmán [01:01:43] - 16. Im Himmel spielt auch schon die Jazzband (In heaven also already plays the jazz band) Foxtrot from the operetta The Duchess of Chicago after an arrangement by Marek Weber****
Paul Abraham [01:04:42] - 17. Toujours lamour from the operetta Ball at Savoy*
Enrique Santeugini [01:09:55] - 18. Für dich, Rio Rita, Paso doble (For you, Rio Rita, Paso doble)**** after an arrangement by Marek Weber
19. Im weißen Rößl - The White Horse Inn (Medley)*/**
Robert Stolz - Robert Gilbert [01:11:35] - 01. Die ganze Welt ist himmelblau (The whole world is sky blue)
Ralph Benatzky - Robert Gilbert [01:13:13] - 02. Es muss was wunderbares sein (It must be something wonderful)
Robert Gilbert [01:15:50] - 03. Was kann der Sigismund dafür, dass er so schön ist? (How can Sigismund be so beautiful?)
* Hanna Elisabeth Müller, soprano ** Saimir Pirgu, tenor *** Igor Levit, piano **** Salonorchester der Staatskapelle Dresden Staatskapelle Dresden Christian Thielemann, conductor Recorded on 30.12.2021 at the Semper Opera, Dresden Note: The concert was recorded without audiene. The applause that can be heard in parts comes from the orchestra musicians.
Tehát változott a műsor az eredetileg meghirdetetthez képest.
Utólag közlöm a drezdai 2021. december 31-i műsort
Silvesterkonzert Staatskapelle Dresden
CASTING
Staatskapelle Dresden
Christian Thielemann (Conductor)
Igor Levit (Piano)
Hanna-Elisabeth Müller (Soprano)
Saimir Pirgu (Tenor)
PROGRAM
Gottfried Huppertz
Excerpts from the suite for the film "Metropolis" (1927)
Ralph Erwin
"I kiss your hand, Madame" from the film of the same name (1929)
Werner Richard Heymann
"There's only one time, that won't come back" from the film "The Congress Dances" (1931)
Anton Profes
"What is Maier doing in the Himalayas?" Based on an arrangement by Marek Weber
Werner Richard Heymann
»Somewhere in the world« from the film »A blond dream«
George Gershwin
"Rhapsody in Blue"
Leonello Casucci
"Just a Gigolo"
George Gershwin
"Someone to Watch Over Me" from the musical "Oh, Kay!"
"I Got Rhythm" from the musical "Girl Crazy"
Johann Strauss (son), arr. Ralph Benatzky
"In Hispania's hot summer country" from the revue operetta "Casanova"
"I stand by you - I love you" from the revue operetta "Casanova"
Franz Lehár
"O girl, my girl" from the operetta "Friederike"
"All my feelings, all my longings" from the operetta "Friederike"
Marek Weber
“The jazz band“ Foxtrot ”from the operetta“ The Duchess of Chicago ”is already playing in heaven, based on an arrangement by
Marek Weber
Paul Abraham
"Toujours l’amour" from "Ball in the Savoy"
"Are you loyal to me" from "Ball in the Savoy"
Enrique Santeugini
Paso doble "For you, Rio Rita" based on an arrangement by Marek Weber
Ralph Benatzky
Medley from the Singspiel "Im Weisse Rößl"
A mezzo tévé ezek szerint leadta, de én nem láttam, pontosabban Ábrahám Pál: Hawaii rózsája című operettjének rádiófelvételét halltattam a német kultúrális rádióból, majd pedig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szilveszteri gáláját. Mindkettő nagyon élvezetes előadás volt.
Az Operettszínház hírlevele szerint a holnapi, 12-i, előadásra interneten a TORZS50 kód alkalmazásával 50%-os kedvezménnyel lehet rá jegyet vásárolni.(nincs külön kezelési költség)
Korábban megosztottam a hírt: tavaly ősszel megjelent az Egy primadonna naplója - Domonkos Zsuzsa című, sok képpel illusztrált életrajzi könyv. Szerzője: Bartók Gergely.
Most találtam a neten egy fotót is a könyvborítóról.
Az albumszerű könyvet megvásároltam, és elárulhatom: igen tartalmas, jól szerkesztett, a Művésznő pályájának és civil életének megörökített epizódjai sok-sok fényképen is, még közelebb hozza Őt, személyét az olvasóhoz.
A könyv végén külön egybegyűjtve találjuk Domonkos Zsuzsa színpadi szerepeit, rendezéseit, kitüntetéseit, diszkográfiában pedig a rádiós- és lemezfelvételeit, a filmográfiában a televíziós - Zenés TV Színház - munkáit.
A kötet szerkesztője, Bartók Gergely köszönetét fejezi ki azoknak a megnevesített személyeknek - közöttük nekem is -, akik segítségére voltak a forrásanyag összegyűjtésében, vagy valamivel hozzájárultak az adattár teljesebbé tételéhez.
Domonkos Zsuzsa facebook oldaláról:
"Nagy örömömre elérhető már a könyv, ami összefoglalja az elmúlt 75 évemet, és persze azon belül az 50 éve kezdődött operettszínházi, és egyéb énekesi múltamat. Szívesen mesélnék illusztrálva, kiegészítve a leírtakat és mutatnám meg a mai önmagam, de sajnos a könyvbemutatók a pandémiás helyzet miatt nem jöhetnek létre. Remélem, tavasszal pótolhatom, és akkor mindenki felszabadultabban, szívesebben lesz résztvevője egy velem töltött délutánnak, vagy estének! Addig is lehet forgatni a könyvet, ami kapható a Rózsavölgyi könyvesboltban, és a Zenei Antikváriumban. Aki a Fészek klub felé jár, ott is megveheti... Remélem a mielőbbi személyes találkozást veletek, addig is virtuális ölelés mindenkinek!" Domonkos Zsuzsa
„ Földes – Nóti – Kemény: Fekete liliom (Fővárosi Operett)
Mozgalmas mese a spanyol polgárháborúból: Földes Imre színpadismeretével, Nóti Károly humorával – ezt egy új komponista, az operett kereteiből kilépő muzsikája kíséri –, ragyogó díszletek, jelmezek. – Primadonna: Karády Katalin, ennek a szerepkörnek vitathatatlanul rangelsője. – Főmulattató: Latabár Kálmán. Egy jókiálllású új színész: Zentay Ferenc. – Fejes Teri, Somogyi Nusi, Nagy István, Gozmány”
"az új komponista"–, aki karrierje kezdetétől, 1927-től, színpadi szerző volt – Kemény Egon életművében a sorban második színpadi nagyoperettjéről. A bemutatót 1946. december 20-án tartották a Fővárosi Operettszínházban, a mai Budapesti Operettszínházban. A premier előtt Fényes Szabolcs igazgató újságcikkben árulta el a közönségnek, hogy Kemény Egon zenéjétől várja azt a sikert és a bevételt, amely megmenti az Operettszínházat a csődtől, – és ebben a reményében nem csalódott! A Fekete liliom átütő sikert aratott, annak ellenére, hogy a librettó –, mint oly sok operett esetében –, bizonyos tekintetben össztűz alá került. A kritikusok és más hangok kifogásolták a darabot nyitó mulató-helyszínt és légkört... Emellett azonban sokkal nagyobb hatást keltett a zene és a szereplők játéka. Ennek köszönhetően a színház kifizette tartozásait, megvásárolhatta a téli tüzelőt és a közönség fűtött nézőtéren élvezhette az Operettszínház sztárjainak egy spanyol grófi kastély, Párizs, egy tengerparti hotel színekben játszódó előadását.
A 75 évvel ezelőtti bemutatóról a Dankó Rádióban (MTVA) Tölgyi Krisztina szerkesztő-műsorvezető Az a szép című műsorában idén már többször is megemlékezett. Tőle hallhattuk Rátonyi Róbert Operett II. című könyvéből a Fekete liliom zenéjéről a december 20-i adásban ezt az idézetet:
„Különösen tetszett Kemény Egon szép és ragyogóan hangszerelt muzsikája. Ábrahám Pál legjobb barátja és állandó hangszerelője eddig csak egy saját művel jelentkezett a zenés színpadon, az 1928-ban bemutatott Kikelet utca 3. című darabjával. A Fekete liliom 18 évi szünet után született, és mindenki megállapította, hogy milyen sajnálatos volt ez a nagy kimaradás, hiszen Kemény Egon muzsikája lehári és kálmáni nívót képviselt, ugyanakkor magán viselte a modernebb zenei irányzatok stílusjegyeit.”
A Fekete liliom című romantikus nagyoperettről épp az említett, akkor 18 éven felülinek tartott jelenet miatt, nem készült teljes rádiófelvétel, megmaradt viszont a Zenei Archívumban a két Karády-dal, amelyet Kemény Egon hangszerelt gramofonfelvételhez. Tegnap a Ma éjjel című tangódalt hallottuk.
A Fekete liliom gramofonfelvételei az Országos Széchényi Könyvtár Zenei Gyűjteményében is megtalálhatóak, így a Ma éjjel című Kemény Egon CD-n is meghallgatható.
Komárom-Esztergom megyében, Bajna település legmagasabb pontján áll Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese, az Ördöglovas kastély, azaz a Sándor–Metternich-kastély.
Bajna Budapesttől észak-nyugatra, 46 km-re fekszik, az Esztergomot Tatabányával összekötő főút mellett. (Esztergom 21 km-re, Tatabánya 25 km-re fekszik.)
M1-es autópályáról a zsámbéki lehajtótól Zsámbékon és Szomoron keresztül, illetve Budakeszi-Páty-Zsámbék-Szomor irányból.
Engem inkább a Hawaii rózsája vagy a 3:1 a szerelem javára érdekelne Ábrahám Páltól, tegnap előbbi koncert formájában műsorra került a Komische Oper Berlinben, a 3:1 pedig a Volksoper Wien-ben ment 2021. szeptember októberben nagy sikerrel. Igazából Ábrahám sose megy Budapesten, pedig ő ugyancsak nemzetközileg jegyzett és számos helyen játszott szerző. Pl. Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország, Bulgária, Észtország, Lettország, Oroszország.... jövő novemberben 130 éve született Ábrahám. Kálmán Imre az már uncsi kissé, mindig az megy mindenhol, és az ő zenéje kevésbé modern.
Viszont 2023.évre a tervezett Ördöglovas bemutatóját megtarthatnák az „ördöglovas” most felújított bajnai Sándor-Metternich kastélyában is. Ahogy olvasom, most már csak a kertrész van hátra, így nyáron ideális helyszíne lenne az operettnek.
Jacobi halálának 100 évfordulójáról megemlékezett valaki? A Leányvásár elmaradt....
Ha végigpörgetem, egyedül a János vitéz került színpadra a tervezetből... na jo Covid ide vagy oda, hát nem sok....
várok jövő évadban egy Ábrahám operettet, hátha megvalósul....
de színre került pár meg nem említett musical: Hegedűs a háztetőn, La Mancha Lovagja, Nine és hát lesz még a Jekyll és Hyde.... az operettekből semmi sem valósult meg, csak felújították a Maricát....
A pályázatban beígért Lehár: Giuditta, Suppé: Boccaccio, J. Strauss: Cigánybáró, Huszka: Bob herceg egyike sem valósult meg! A tervbe vett darabok közül eddig a János vitéz került színpadra.
A Covid'19 járvány persze sok mindent átírt/átír, de a "Lehár150" évfordulóra ütemezett Giuditta végképp "elfelejtését" sajnálatosnak tartanám! (Ahogyan a Boccaccio elhagyását is.) Viszont igaz: ebben az évadban - októberben - bemutatták A mosoly országa c. Lehár-operettet.
Kiss-B. Atilla főigazgatói pályázatában szereplő zenés darabok évadonkénti bemutató-tervezete ez volt:
Menotti: A vénkisasszony és a tolvaj (The Old Maid and the Thief) magyarországi bemutató
Raktárszínház
Eisemann: Zsákbamacska
2022 - A Magyar Operett Éve - A színház fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A centenáriumon túl ebben az évben ünnepeljük Kálmán Imre születésének 140. és Ábrahám Pál születésének 130. évfordulóját.
Kálmán Imre eredeti szándékait megvalósítandó, a színház a Fővárosi Nagycirkusszal együttműködve a Cirkuszban mutatja be a Cirkuszhercegnőt.
2022/23 Nagyszínpad
1. Ábrahám: Bál a Savoyban
2. Millöcker: Madame Dubarry
3. Szörényi: Atilla
4. Kander: Chicago
Teátrum
Tolcsvay: Lúdas Matyi
Raktárszínház
magyar zenés darab ősbemutató
2023 - Kacsóh-év - Kacsóh Pongrác születésének 150., halálának 100. évfordulója alkalmából a nemzetközi operettfesztivál Kacsóh Pongrác műveire összpontosít, az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek az alkotásai. A korábban bemutatott János vitéz mellett a szerző további műveiből: Rákóczi, Csipkerózsa és Dorottya című darabok közül tervezünk bemutatókat.
2023/24 Nagyszínpad
1. Kálmán: Az ördöglovas
2. Planquette: A corneville-i harangok
3. Menken: Aladdin
4. Tolcsvay: A kőszívű ember fiai
Teátrum
magyar zenés darab ősbemutató
Raktárszínház
Huszka: Gül baba
2024 - Daljátékok éve - Kárpát-medencei koprodukciós előadásként tervezem bemutatni a Székely fonót, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban. Koprodukciós előadásban (Debrecen, Szeged, Győr) terveim szerint Donizetti: Az ezred lánya, az első, zeneirodalom által nyilvántartott operettjét láthatja majd a közönség.
Búbánat már mindent megírt, ami tudható. A müncheni Giuditta, Vida Miknevičiūtė Litvániából, igazi drámai szoprán, komoly operaszerepekkel, akárcsak az első magyar Giuditta, Walter Rózsi, a "magyar Jeritza", aki Sybillt és A mosoly országa Lizáját is énekelte. Érdekesség: Bajza utcai híres modernista villájukat most restaurálják.
Giuditta Lehár Ferenc egyik legjobb, vagy talán a legjobb müve. Magyarország szégyene, hogy nem játszák és nem becsülik, nem is ismerik. Külföldre kell elutazni, ha látni szeretnéd. Kiss B Attila a pályázatában beigérte azt hiszem 2022-re, azóta elfelejtette, hogy mit igért, mit akart, mit tervezett. Nagyon nagy kár!
A Magyar Királyi Operaházban ment először (1934) a Giuditta. (összesen 19 előadást ért meg április és december között)
Pécsett játszották (1940).
1940. december 13. Pécsi Napló
"Ma pénteken este van a Giuditta nagyszabású premierje. Lehár Ferenc, a világhírű magyar zeneszerző legutolsó gyönyörű nagyoperettje az Operaházban került színre az elmúlt években nagy sikerrel és egyetlen vidéki színház sem adhatta elő, mivel a darab óriási zenei és színpadi felkészültséget igényel és Lehár mester ezt a darabját csak tökéletesen és főleg nagy énekes darabokra szervezett társulat számára volt hajlandó átengedni.
Éppen azért különösen értékes az Unger-társulat mai premierje, amikor első ízben mutat be vidéki színház Lehár-újdonságot a fővárosi operettszínházakat is megelőzve. Gyönyörű új díszletek és ruhák teljesen készen várják a ma esti bemutatót, amelyre óriási az érdeklődés. Szűcs László énekli a tenor főszerepet, amely szerepben az Operaházi előadáson is átütő nagy sikere volt. Radnóthy Éva Giuditta óriási ének- és színészi feladatot igénylő szerepében önmagát múlja felül. Nagy Csilla és Rajz a humort és a remek táncokat képviselik. Kormos, Süli, Selmeczy és Hortobágyi kitűnő figurákat mutatnak be."
Tervbe vették Győrben (1962) és Budán, a Városmajori Színpadon (1971), de tudomásom szerint végül egyik helyen sem mutatták be az operettet.
Viszont a Rádió Dalszínháza 1982-ben bemutatta a Lehár darabjának teljes stúdiófelvételét:
Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta
(1982. szeptember 13., Kossuth Rádió, 20.19 – 22.00)
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Oberfrank Géza
Zenei rendező: Fejes Cecília.
Rendező: Bozó László.
Szereposztás:
Giuditta – Kalmár Magda
Octavio kapitány – Molnár András
Antonio főhadnagy, Octavio barátja – Póka Balázs
Pierrino, vándorkereskedő – Korcsmáros Péter
Anita, haláruslány – Zempléni Mária
Manuele, Giuditta férje – Mersei Miklós
Ibrahim, mulatótulajdonos – Buss Gyula
Ali, pincér – Tándor Lajos
Kocsmáros – Csákányi László
A herceg – Sinkovits Imre
Korábban a Rádióban keresztmetszet-felvétele is elkészült a Giudittának (1968-ban): Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György és Palcsó Sándor énekel, a Földényi-kórust és az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.,
A cikkben szimplán elfelejtették megemlíteni, hogy a bécsi premieren a címszerepet Jarmila Novotná alakította, akinek világkarrierje kb. ezzel a bécsi Giudittával kezdődött. Clemens Krauss nem rendezője, hanem igazgatója volt a Staatsopernek 1929-34 között, de ez már a Google-fordítás hibája.
na olcsón megoldották a díszletet úgy nézem, mint ha az Ódry Színpad előterében lett volna az előadás, kissé szocialista realista látvány tárult elénk.
Operett a Bajor Állami Operában - lehetséges ez? Eddig ennek a műfajnak az egyetlen darabja, amelyet érdemesnek tartottak a Nemzeti Színházban való előadásra, a "Denevér" volt és az. De most Christoph Marthaler franz lehár Giuditta című művét állítja színpadra, mert Serge Dorny,az új állami operaigazgató alig ismeri fel a repertoár határait. És amikor Marthaler színpadra lép, azt is kitalálhatja, ki csinálja a színpadi tervezést: Anna Viebrock. A nyolcvanas évek vége óta újra és újra együtt dolgoznak, néha színészetben, néha zenés színházban, idén májusban Aribert Reimann Learcímű operáját készítették együtt a Staatsoperben.
A Giuditta világpremierje 1934. január 20-án volt a Bécsi Állami Operában, a premier szenzációnak számított, 120 műsorszolgáltató közvetített, maga a zeneszerző állt a pódiumon, az este hozta a háznak az akkori legnagyobb bevételt, és Clemens Krauss operarendezőnek kijelentette: "A box office sikere meghaladta a legrosszabb várakozásaimat." Krauss nem akart operettet, de a komor anyagi helyzet arra kényszerítette, hogy a közönség elé vesse magát.
A müncheni produkció jelentősen eltér a premiertől.
Természetesen a müncheni produkciónak nem sok köze lesz a premierhez, feltehetően nem annyira a gyakran kissé kétes operett boldogság. Anna Viebrock azt mondja: "Ez majdnem egy projekt." Marthaler és Malte Ubenauf dramaturg sok szöveget dobott ki - Viebrock: "túl hülye" - újakat, Horváth Ödön "Sladek"-jét, és a zenei kínálatot is kibővítették. A kor darabjaival: Bartók, Berg, Eisler, Korngold, Schönberg, Viktor Ullmann. És valószínűleg mások is.
Általában a darab Dél-Olaszországban kezdődik. Pierrino szeretett Anitával észak-afrikába akar vezetni, és ott művészi élet, Octavio megjelenik, énekel :"Barátok, az élet érdemes élni", miért, nem tudjuk pontosan, a gyönyörű Giuditta elbűvölte. Octavio is el van bűve, de a hadsereggel Észak-Afrikába is el kell mennie; Szóval Giuditta elhagyja a férjét, és Octavio-val megy. Afrikában először szerencse, majd a hadsereg továbbhalad, Giuditta egyedül marad, énekesként és táncosként végzi egy szórakoztató létesítményben, Anita és Pierrino is újra megjelenik, szintén Octavio, aki végül elhagyta a Barrymore hadsereg szolgálatát, és látja, hogy a gazdag Lord Giuditta ensnares. A végső képen Octavio egy bárzongorista, akinek Barrymore-ban és Giuditta-ban kellene játszania, bevallja neki a szeretetét, de már túl késő.
A premierprodukcióban Richard Tauber, az akkori szupersztár octavio-t énekelt, és a polgárháborúhoz hasonló körülmények hamarosan tomboltak az operán kívül, mert a nácik és az osztrák jobboldal a hatalomért harcoltak. Tauber 1938. március 7-én énekelte az utolsó előadást, néhány nappal később Hitler átvette a hatalmat Ausztriában, Tauber száműzetésbe vonult, ami nem minden, a "Giuditta" résztvevője sikerült. Lehár maradt, Hitler udvarolt, az operett elvesztette ártatlanságát. Octavio utolsó mondata, a darab utolsó mondata így szól: "Ez egy tündérmese volt."
Részletnézet megnyitása
A díjnyertes színpadtervező, Anna Viebrock.
(Fotó: Gerard Julien/AFP)
A müncheni programfüzetet Alexander Kluge készítette. Viebrock azt mondja, elképzeli, hogy Octavio Sztálingrádban esik el. "Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk." Hogyan folytatódott a történet. Horváth dalszövegei és a hozzáadott zene más légkörbe hozná a darabot. E kiterjesztés lehetősége nélkül umtönung nem készítette volna el a darabot. De azt is szabadon bevallja: "December 31-én kezdődnek - nem tudom, hogyan kell ezt csinálni."
Anna Viebrock nemcsak a legátkedveltebb színpadi tervező, hanem a legkörnyezetesebb is. Ez a "szégyen", amikor egy darabot játszanak, és a berendezést eldobják. Jobban szereti felvenni. És a régebbi produkciók egy része újra megjelenik a jelenlegiekben. A "Giuditta"-ban például ez egy türkizkék szoba, amely Grönlandról származik, ahol Viebrock és Marthaler kifejlesztette a "+-0" darabot. Itt van egy észak-afrikai sivatag is, itt van egy homokozó, amely máshol is játszott.
Részletnézet megnyitása
Anna Viebrock újra felhasználja a régi színpadi készletek elemeit. A türkiz szoba már látható volt Grönlandon.
(Fotó: Winfried Hösl)
Marthaler hasonlóan dolgozik, kollázsokat, régi darabokat idéz. És az előadók is magukkal hozzák tapasztalataikat. A közös munka egy olyan világ megteremtéséről szól, amiről már nem kell sokat beszélned. Tudom, mire van szüksége a rendezőnek." Más a helyzet Jossi Wielerrel, egy másik rendezővel, aki közel áll a szívéhez. Sok beszélgetés van, a színpadi tervezés a játék pontos értelmezéséből származik. René Pollesch egyszerűen leteszi, és örül, hogy hasonló a Meg Stuarthoz - a művész autonómiájéhez.
Anna Viebrock színpadra lépett, műveit kiállításokon mutatták be, sokáig tanított a bécsi Képzőművészeti Akadémián, amíg a professzori munkához kapcsolódó utazás túl hülye lett számára. De: Az első dolog, amit a találkozón mond vele, egy köszönöm, hogy írt az egyik korábbi diákjáról.
Bármit is épít, hogyan vonzza az embereket a színpadra, mindig kapcsolatban kell lennie a külvilággal. Ezért a múltban a "lepett" kocsmai szobák, a "felperzselt állomás büfék", amelyek ma már nem léteznek Svájcban. És ezért a sok, szeretettel megtervezett részlet is. Viebrock inspirációt keres a világban, még többet talál. A "Giuditta" -ban a kiindulópont egy nadrágruha volt, amelyet felfedezett. Ez aztán világgá válik.
A nagy hejehuja, könnyes-mosolygós Lehoczky Zsuzsa-ünneplés közben a világ és az illetékes társulat mintha megfeledkezett volna egy rangos pályatárs évfordulójáról: GalambosErzsi december 5-én töltötte be 90. életévét.
A cikkből – melyet érdemes lenne az Operettszínház vezetőinek is elolvasni – a következő bekezdést idézem:
„A Giudittát szokás nagyoperának, zenés komédiának, operettnek is tartani, ám a lehári kompozíciót a bajor operaházi bemutatóban a tervek szerint áttörik majd Lehár kortársaitól kölcsönzött zenekari művek és dalok: Bartók, Berg, Eisler, Hindemith, Korngold, Krenek, Schönberg, Sosztakovics, Sztravinszkij, Ullmann szerzeményei.”
Sajnálatos, hogy a COVID miatt jelenleg nem igazán biztonságosak az utazások, pedig nagyon szívesen megnézném, még a viszonylag magas jegyárak ellenére is. Egyébként ez a mű lesz a Staatsoper szilveszteri produkciója is.
"A gálán megidézték ikonikus szerepét, a My Fair Lady Elizáját, melynek betétdalai felvételről és a Budapesti Operettszínház művészeinek közreműködésével is felcsendültek, de felelevenítették 65 éves pályafutásának legnagyobb pillanatait is.
A Mágnás Miska, A Montmartre-i ibolya, vagy épp a Lili bárónő részletei mind a színésznő pályájának egy-egy emlékezetes momentumához köthetők, a kollégák pedig a dalok között elhangzó történetek mellett rózsával vagy Lehoczky Zsuzsa kedvenc virágával, fréziával köszönték meg az együtt töltött éveket.
Felvételről tértek vissza a régi pályatársak: Rátonyi Róbert, Ráday Imre, Csányi János és Básti Lajos, a bejátszásokat mind a művésznő, mind a közönség meghatottan nézte.
A könnyek mellett a nevetés sem hiányozhatott az estéből, a színésznő egy-egy félmondattal reflektált a produkciókra, vagy épp kezdett humoros párbeszédbe a házigazdával, Homonnay Zsolttal.
A gála végén egy 1905-ben írt dal magyar változata is felcsendült, a műre Peller Károly írt az alkalomhoz illő új szöveget. A Korál Amikor vége az utolsó dalnak is című gyönyörű balladáját Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója énekelte, Lehoczky Zsuzsa pedig levéve kesztyűjét és parókáját, utoljára meghajolt."
Tehát, ma éjjel, 21 órától láthatjuk az ünnepi gála teljes felvételét az M5 csatornán.
„Nekem élet aszínház” – gálaműsor közvetítése a Budapesti Operettszínházból
Szeptember 27-én gálaműsorral köszöntötte a Budapesti Operettszínház társulata a Lehoczky Zsuzsát, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművészt, Érdemes és Kiváló Művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, akit a zenés színházi műfajban elsőként választottak a Nemzet Színészei közé, aki pályatársai körében ünnepelte 85. születésnapját.
A nagyszabású gálaműsor keretében a művésznő szakmai pályafutásának, legikonikusabb szerepeinek dalrészleteit hallhatta a közönség a társulattól és az ünnepelttől, melyek archív felvételekkel kiegészülve elevenítették fel Lehoczky Zsuzsa szakmai életútját.
Kiss B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója így méltatta a művésznőt:
"Lehoczky Zsuzsa olyan élet- és karrierutat tudhat magáénak, amely egyedülálló a huszadik századi magyar művészvilágban. Egészen fiatalon lépett fel először táncosként, majd szubrett szerepkörben vált ismertté, később pedig teljesen eltérő szerepekben és műfajokban is jeleskedett. Primadonnaként, drámai szerepekben, és tévéjátékokban egyaránt elbűvölte a nézőket. Hosszú évtizedek óta szórakoztat magas színvonalon, egyaránt elnyerve a közönség és a szakma szeretetét, tiszteletét, nagyrabecsülését. Választott hivatásának olyan legendás képviselőivel lépett együtt színpadra, akikkel rajta kívül csak nagyon kevesen."
A gálaesten a nézők álló vastapssal fogadták a színésznőt, a közel háromórás műsor során pedig a társulat valamennyi tagja fellépett, megidézve Lehoczky legsikeresebb darabjait.
„Elfáradtam, pihenni szeretnék. Engedjetek el” – nyilatkozta a művésznő, aki megígérte, hogy a 90. születésnapján újfent találkozhatunk majd vele.
A Classica csatornán láthatjuk ma éjjel: 21.00 – 23.06
Jacques Offenbach: La Grande-Duchesse de Gérolstein
A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. (2013)
With conductor Cyril Englebert,
Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.
Laki Péter: "Az operett mindig megtalálja a közönségét"
Szerző: Ur Máté . Papageno.hu - 2021. november 28.
Laki Péter, aki közel tíz éve rendszeres fellépője a Budapesti Operettszínháznak, eredetileg történészként végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Az opera sem áll távol tőle, nemrég a legjobb Mozart-énekesnek választották a Musicum Laude Énekversenyen. A fiatal művésszel operettszínházi szerepeiről, az előtte álló feladatokról, valamint az opera és az operett átjárhatóságáról beszélgettünk.
[...]
„– Az operett és a musical mellett az opera sem idegen számodra. Milyen volt a közös munka A mosoly országát rendező Stephen Medcalffal, aki dedikáltan az opera világából érkezett?
– Az előbb említett komplexitás egyik fontos eleme, hogy külföldi rendezőkkel is dolgozzunk, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük. Így volt ez Medcalf esetén is, aki egy angol úriember és való igaz, hogy egy klasszikusabb előadást készített Lehár darabjából. Zseniális rendező, aki új szemléletet hozott az általam alakított Hatfaludy Ferenc szerepébe is. Azt lehet mondani, hogy már-már bonvivánt csinált az alapvetően táncos-komikus karakterből, hiszen a főszereplő Liza iránt érzett szerelme a darab végéig jelentőséggel bír. Nagyon inspiráló volt ez a felfogás.”
[...]
„– Tapasztalataid szerint mennyire tud egymás mellett működni az operett és az opera?
– Szeretném azt gondolni, hogy a kettő nem zárja ki egymást, attól függetlenül, hogy mindkettőnek megvan a saját közönsége. Sokszor esünk abba a hibába, hogy mindenképpen be akarjuk skatulyázni a műfajokat, elsősorban az operettet, de az gondolom, hogy ez egy rossz beidegződés. Arról nem is beszélve, hogy számtalan olyan operett létezik, melyek zenei anyaga igenis operai igénnyel van megírva. Azt gondolom, hogy nyitottnak kell lenni. Az opera és az operett is megtalálja a közönségét, és fontosnak tartom, hogy ennek a halmaznak egyre több közös része legyen.”
Igazán szűkmarkú volt a főigazgató. Ha 18 euróért valóban pápai áldást lehet vásárolni (vö. búcsúcédulák), ld. itt, akkor kiterjeszthette volna a deal-t a teljes társulatra. Azt talán senki nem vitatja, hogy az áldásos tevékenységet a Nagymező utcában nem egyedül Kiss-B. Atilla végezte, hanem az Operettszínház teljes kollektívája.
Az Operettszínház honlapjáról, az első adventi gyertya gyújtásának ünnepi estjéről (nem a teljes beszámoló):
„lépett a színpadra Dr. Novák István kanonok úr, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese, aki a Szentatya, Ferenc pápa áldását közvetítette, és üzenetét hozta el a Vatikánból: "Őszentsége Ferenc pápa szívből adja apostoli áldását Kiss-B. Atilla életére, kérve számára a mennyei kegyelmek bőséges kiáradását és a Boldogságos Szűz Mária folytonos anyai pártfogását (Vatikán Város 2021 novemberében)". Kívánom, hogy ez a szentatyai áldás az Ön családja, az Operettszínház minden művésze és dolgozója és a közönség minden ide látogató tagja számára hosszú időn keresztül közvetítse Isten jóságát és szeretetét."
Az új egyházi év kezdetén Horváth Zoltán István kanonok-esperes, terézvárosi plébános, Illés Dávid esperes, református lelkész és Cselovszky Ferenc esperes, evangélikus lelkész áldotta meg az Operettszínház épületét, társulatát, munkatársait és nézőit.
Horváth Zoltán István kanonok: "Az operettek, a musicalek közel állnak a szívemhez, és éppen ezért külön megtiszteltetés, hogy Őeminenciája Erdő Péter bíboros urat ezen a mai estén én képviselhetem. Valóban nagyon fontos, hogy a megpróbáltatások idején tudjunk hálát adni, megköszönni azt, amit kaptunk. Nekem gyerekkoromban Olofsson Placid atya volt az egyik lelki atyám, nevét bizonyára sokan ismerik, aki a Gulagról hazatérve sokáig munkásemberként dolgozott, és csak élete alkonyán szolgálhatott, mint pap, lelkipásztor. Ő mindig mindenért tudott köszönetet mondani, óriási példa számomra."
"Fényekkel kápráztat el a színpadon és a szabadtéren"
/MNO.hu – 2021.11.16. - PETROVICS GABRIELLA/
„Több mint húsz éve a Budapesti Operettszínház műszaki igazgatója, a teátrum minden zegzugát ismeri a süllyesztőtől a padlásig. Emellett a világ kétszáz színházában szerzett világítási, szcenikai tapasztalatot, legutóbb a Dubaji Világkiállítás gálaestjének látványtervezőjeként, és egyben műszaki vezetőjeként nyűgözte le a közönséget különleges háttérvetítésekkel. Somfai Péterrel egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy milyen hatások érhetők el a fényekkel a színpadon, mennyit változott a világítás- és vetítéstechnika az utóbbi évtizedekben, de Somossy Károly is szóba került.”
OPERETTE SICH WER KANN Ein Spiel mit der leichten Muse
„Operette sich wer kann“ spielt mit der Absurdität der Operette und präsentiert vorbehaltlos, was an gehobenem Unsinn und frechen Anzüglichkeiten in ihr steckt. So wird die Operette wieder zu dem, was sie ursprünglich war: eine vitale und vitalisierende Kunstform, welche die Lage der Welt mit süffisanter Leichtigkeit kommentiert – gestern so wie heute.
In der bewährten und bekannten Handschrift der „Schönen“ entfaltet sich ein Spiel mit der leichten Muse. Ohne falsche Scham wird die Seele der Operette genommen und in einen neuen, springlebendigen Körper gesetzt.
Serviert werden die Lieder und Szenen von drei charmanten jungen Musikern. Katrin Mayer (Sopran), Rubén Olivares (Tenor) und Max Langer (Klavier) gehen mit Herzschmerz, Witz, Ironie und Kitsch auf eine musikalische Reise zwischen Waikiki, Berlin, Wien und Varazdin. Mit dabei als charmanter und schlagfertiger Operettenführer ist Klaus Gülker, langjähriger Redaktionsleiter Unterhaltung im SWR Studio Freiburg.
Lehnen Sie sich zurück und lassen Sie Ihre Phantasie an die diversen Schauplätze entschweben. Genießen Sie die wunderbare Musik! Und geben Sie sich getrost den großen Gefühlen und dem Lachen hin.
DIE SCHÖNEN
Musiktheater im E-Werk
Ferdinand-Weiß-Str. 6a
79106 Freiburg
Info-Telefon: +49 (0)761 – 31514
PROGRAMM
Zu Hilfe! Zu Hilfe!
W.A. Mozart „Die Zauberflöte“
Operette sich wer kann – Medley
Kann nicht küssen ohne Liebe
Paul Abraham „Die Blume von Hawaii“
Strahlender Mond
Paul Linke „Der Vetter aus Dingsda“
Dein ist mein ganzes Herz
Franz Lehár „Das Land des Lächelns“
Meine Mama war aus Yokohama
Paul Abraham „Viktoria und ihr Husar“
Loca
Chico Trujillo
My Little Boy
Paul Abraham „Die Blume von Hawaii“
Im Weißen Rössl – Medley
Ralph Benatzky „Im Weißen Rössl“
Es ist so schön am Abend bummeln zu geh´n
Paul Abraham „Ball im Savoy“
Ganz ohne Weiber geht die Chose nicht
Emmerich Kálmán „Die Czardasfürstin“
Grisetten Lied
Franz Lehár „Die Lustige Witwe“
Meine Lippen, sie küssen so heiß
Franz Lehár „Giuditta“
Warum soll eine Frau kein Verhältnis haben
Oscar Straus „Eine Frau, die weiß, was sie will“
Weißt du es noch
Emmerich Kálmán,„Die Csardasfürstin“
Wiener Schmarrn
Friedrich Holländer
Ich lade gern mir Gäste ein
Johann Strauß „Die Fledermaus“
Törvényt sértett az Operettszínház a zaklatásvád kivizsgálásakor
Továbbra is vizsgálat zajlik azzal kapcsolatban, hogy több áldozat állítása szerint a Budapesti Operettszínház igazgatója eltussolta a zaklatási ügyeket. Újabb részletek derültek ki az ügy kivizsgálásáról. Teljes cikk itt.
"Az Isten is színésznek teremtette" – mondták róla már kislánykorában szakmai nagyságok, ahogy átlagemberek ugyancsak. A Kossuth-díjas, érdemes művész Oszvald Marika művészcsaládban nőtt fel, s ha gyermekként volt is hajlama némi szertelenségre, színészként a tökéletes fegyelmet, ritmusérzéket, poentírozó készséget követelő operett műfajában lett nemzetközileg elismert művész. Ugyanakkor olyan prózai feladatokban is bizonyította színészetes sokszínűségét, mint például Csehov Sirálya, amelyben Arkagyinát alakította. Mindemellett Oszvald Marika számtalan hitelesen megformált főszerep után is megmaradt annak a derűs, közvetlen személyiségnek, aki önmagáért is szerethető. A Kiss-B. Atilla főigazgatásával teljesen megújult Budapesti Operettszínházban egymás után kapja a fontos szerepeket. Sztankay Ádám interjúja.
„A Magyar Operett Napja alkalmából a Budapesti Operettszínház múlt héten a Dubaji Világkiállításon mutatta be nemzeti kultúránk sajátosságát: a magyar operettet. A nem mindennapi élményekről Laki Péter és Homonnay Zsolt mesélt nekünk az Ébredj velünkben. A fellépés mellett egy kis turistáskodásra is maradt idő, így számos élménnyel gazdagodva tértek haza a színészek. „
Hozzáteszem: az A víg özvegy-produkció a Budapesti Operettszínház vendégjátéka volt Dubajban; Szabó Máté rendezésében, 2017. március 31-én mutatták be a Nagymező utcai teátrumban, ez került ki két évvel később az „arab világba” kosztümestül, jelmezestül...
Az Operettszínház társulata egyébként nem először jár Dubajban: 2019-ben Lehár Ferenc A víg özvegy című nagyoperettjét mutatták be három alkalommal a Dubai Operában.
Elnézést kérek az újabb okvetetlenkedésért, átkozott fiskális szemléletem nem hagy nyugodni: meg tudná valaki becsülni, mennyibe kerülhetett ez a világraszóló diadal az operett egyik fellegvárában, Dubajban? Mármint nekünk, adófizetőknek. Mert lett légyen bármilyen gazdag és pláne operettrajongó a dubaji uralkodó és háznépe, komoly képzelőerővel is nehéz elhinni, hogy ezt a "turnét" (vö. MÁO/USA-"turné") faltól-falig a fogadó ország vagy a világkiállítás -ha van neki- szervező bizottsága finanszírozta volna. Lehet, hogy a "magyar polka" tovább öregbíti hazánk és kultúránk jó hírét a nagyvilágban, de a jó hírből nem lehet kenyeret venni. Még enni sem.
A műsort illetően tovább idézem az Origo nagyon tárgyilagos beszámolóját:
„Ezt követték A Magyar Operett Napján bemutatott A mosoly országa legszebb dalai, valamint a többi közt a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, A Cirkuszhercegnő részletei. A színház szólistái, Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Kiss Diána, Homonnay Zsolt, Vadász Zsolt és Laki Péter virtuozitása egyaránt nagy hatással volt a közönségre.
Természetesen ez a másfél órás műsor nem tudott egy teljes képet alkotni hazánk kulturális és építészeti gazdagságáról, de a produkció során egyebek mellett megjelentek a magyar népművészeti motívumok, valamint a Budai vár, a Lánchíd, a Parlament, a Hősök tere, a Halászbástya, az Esztergomi Bazilika, Tihany, a Balaton, a Hortobágy, Egerszalók és természetesen a Budapesti Operettszínház nézőtere, épülete is.
Az est fényét emelte a Budapesti Operettszínház Szimfonikus Zenekara, valamint az egyedülálló magyar koreográfiákat bemutató Tánc - és Balettkara. A gálaműsor karmestere Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, rendezője Vincze Balázs művészeti vezető volt.”
Persze, ha nyitányként az „Éljen a magyar polka!” című dal hangzik el, a többi műsorszám már nem olyan érdekes.
(Természetesen) „hatalmas sikerrel csendültek fel Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Huszka Jenő és Strauss melódiái. A nézőket Homonnay Zsolt köszöntötte a Budapesti Operettszínház társulatának nevében, majd nyitányként Johann Strauss Éljen a magyar polka! című dala (???) hangzott el.”
A cikk több részletet közöl Kiss-B. Attila Főigazgató Úr Gálaestet megnyitó beszédéből:
„Világszerte elismerik, hogy egyedül a magyarok éneklik-játsszák az operettet lendületes muzsikával, hévvel, tűzzel, akrobatikus táncelemekkel, gazdag látványvilággal és megdöbbentő érzéki-érzelmi viharokkal. Társulatunk rendszeresen turnézik külföldön, Európa, Ázsia és Amerika számos országában megfordult már operett és musicalprodukcióival, gálaelőadásaival.”
„Operettet nem csupán mi, magyarok játszunk, ám a magyar ember temperamentuma termékenyíti meg a világon egyedülálló módon ezt a műfajt, és teszi egyedivé. Budapest újra az operett fővárosa, Magyarország pedig a hazája lehet."
Augusztus 25-én ünnepelte születésnapját Domonkos Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó Életmű-díjával kitüntetett színésznő, operettprimadonna.
„Előkészületben a Domonkos Zsuzsa művészi pályáját bemutató, fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet: A primadonna naplója.”
Megérdeklődtem és kaptam információként, hogy legközelebb január közepétől öt-hat előadást kap A mosoly országa-produkció (novembertől jegyelővétel), hogy aztán tavasszal ismét játssza az Operettszínház.
A mosoly országa bemutatója a Budapesti Operettszínházban – a „szomorú operett”
Kosztolányi Dezsőtől vettem „kölcsön” a szomorú operett jelzős szerkezetet, aki 1921-ben írta a következő sorokat:
„Ma már vannak szomorú operettek is. Sőt – úgy rémlik – csakis a szomorú operettek népszerűek. A vidámak, az elmúlt divat portékái, sorra buknak itthon is, külföldön is... Valaha voltak piros operettek, a vad szerelem lángoló színével és cifra lármájával. Aztán műsorra kerültek a fehérek, melyekbe fiatal leányokat is el lehetett vinni olykor, vasárnap délután. Ma a fekete operettek járják, gyászszalaggal és ciprussal, megindító haldoklási jelenetekkel és felhők közt kísértő holdvilággal, szomorú és megoldhatatlan bonyodalommal.”
Erről rögtön eszembe jut A mosoly országának egyik szomorú-bús duettje, amit az egymástól búcsúzó két szerelmes, a síró Mi és a bús, szomorkás Feri énekelnek a darab végén:
Mi:Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig... Feri:Fehér virág, kacér virág, Idegen mezőkön termettél, Fehér virág, kacér virág,
Miért hogy muskátli nem lettél? Miért is nem lehet, hogy kalapomhoz tűzzelek?!
Miért is nem lehet, hogy pántlikába fűzzelek?! Fehér virág, kacér virág, De kár hogy nem otthon termettél!
Mi:Piros virág, tilos világ, Idegen mezőkön termettél. Piros virág, tilos világ, De kár hogy virágom nem lettél?!
[...]”
Csak utólag olvastam el Stephen Medcalf brit rendező egyik interjúját, amelyben azt nyilatkozta a pesti, Lehár-operettbemutatóhoz készülő új rendezéséről, hogy nem árt, ha a nézőközönség kézközelben tart papírzsebkendőt. Persze tudható, hogy „A mosoly országa” nem happy and-re végződik: fájdalmas búcsúval válik el egymástólmindkét nő/férfi-pár - és ez a szituáció ebben a műfajban egyedülálló, hiszen más, nem boldog végű operettek is vannak, de ott a partitúrában az egymásról való lemondást, az egymástól eltávolodást nem fejezi ki ilyen egyértelműen és töményen a zenei szövet, úgy mint itt, és azokban csak a primadonna és a bonviván válik szét, míg a szubrett és a táncos-komikus pár a szerepük szerint akár még boldog révbe érhetnek.
Úgyhogy most a három szereposztásban is látott előadások utolsó jeleneténél bizony könny borította el a szemem, amikor Liza és Szu-Csong meg Mi és Feri megható, szívszorító búcsújelenetéhez ér el a történet szála a második fináléban; a szöveget, a dialógust itt már teljesen átkomponált ének-zene súlyozza, a zenekari hangszerelés színes, "Puccinis": hol érzelmesen lírai, hol sistergő, súlyos színeket vegyítő, mely által a kibontakozó drámában kifejezésre jutó szomorúság tényleg (meg)gyötri akarva-akaratlan a „kívülálló” de a szereplők lelki kálváriáját mélyen átérző néző-hallgató szívét, és könnyen kicsordul a könny. Bizony, ez az a szomorú „operás” operett, melyre beülve a színházba, jó ha van kéznél ilyen célra (is) valami kendőféleség...
És mégis, a vidám, érzelemdús jelenetek és a könnyes „végbúcsú” arányaiban jól kiegészítik egymást, és ezekre együtt emlékszik vissza az ember, amikor kiér a színházból az utcára, és zúg a feje a dallamözöntől meg a látottaktól.
A dallamok persze szentimentálisak, szívhez szólók, de a téma nem is lehetne kortársabb. Egy nagyon aktuális példázat a kulturális határokon átívelő szerelem lehetetlenségéről. Egy nő kedveli a számára szokatlan férfit, beleszeret, ám annak hazájában azt tapasztalja, hogy önbizalma szemben áll a hagyományokkal. Rádöbbenve a köztük meglévő kulturális különbségekre, visszavágyik hazájába. Régen egzotikusnak tekinthettek ilyen kapcsolatra, manapság, ha szerencséjük volt, nem is mindig kell hogy tragikusan fejeződjék be, szívbeli kapcsolatuk akár tovább élhet...
A brit rendező a bécsi életmód és a kínai visszafogottság ellentéteivel játszik: Bécsben a vágy és az élvezet uralkodik, míg Kínában az erős hagyomány és az irányítás, a törvények betar(ta)tása az uralkodó. Szu-Csong Bécsben kitárja a szívét, Kínában elnyomja érzéseit. Találkozása Lizával, a kozmopolita és melegszívű arisztokrata lányával kibillenti az egyensúlyából. Két erős személyiség találkozik itt, de nem állnak készen a kompromisszumokra. És nem csak nekik, de a bohó-vidám Mi és a pajkos-gáláns Hatfaludy Ferenc gróf, huszárfőhadnagy egymáshoz vonzódásuknak sincs jövője, idő előtt el kell köszönniük egymástól – előtte azonban ők ketten még táncduettjükkel kvázi előre „megsiratják” a keserves búcsút.
Medcalf rendezése nem hoz újat külsőségekben sem: szép, kosztümös, hagyományos színrevitelt látunk.
A színpad nem túlzsúfolt, ami kellék szükséges, az mind a helyén van, ugyanakkor a színpad mégsem üres, hamar megtelik mozgalmassággal: a kitűnő teljesítményt nyújtó énekkar, a balettkar többször is jelentős szerepet kap ott a darab cselekménye folyamán.
A történet és a szereplők jellemzése, motivációi, cselekedetei, a kor melyben a darab játszódik, a háttérbeli fordulatok ismertek, nem különben a szépséges dalok, áriák, duettek, ezért beszámolómban ezekre az ének-zenei betétekre sem, külön nem térek ki.
A rendezés itt keretbe foglalja az operettet: amikor felmegy a függöny, egy néma jelenetben a színpad két oldalán áll Szu-Csong herceg, a kínai diplomata és nővére Mi hercegnő, kínai császári öltözékükben, de mielőtt azokat levetve korabeli európai viseletre váltanának, kisminkelik magukat szolgák által kezükbe adott egy-egy kendővel. Majd felveszik bőröndjeiket és vidáman, mosolyogva, készen állnak az elutazásra. Ezután következik a nyitány. A darab végén, mikor lehull a függöny, megint ott látjuk őket a színpad két oldalán ugyanabban a pózban és császári ruhában, és megint megkapják a kendőket, hogy azokkal - ezúttal – már letöröljék arcukról nemcsak a sminket, de a könnyeiket is.
A nyitány alatt vetítést látunk a színpadon a háttérdíszlet-együttes közepén szabadon hagyott hatalmas kör alakú vászonra: fekete-fehér életképek, dokumentumfilm-részletek a korabeli kínai császárság mindennapjaiból, majd áttünéssel máris a bécsi polgárság társadalmi életének epizódjai villannak be, ugyancsak kis filmrészletekből, majd a zene utolsó taktusaira – egy belső függöny kinyílását követően - máris ott vagyunk Lichtenfels gróf, táborszernagy bécsi villájának szalonjában...
A dramaturgiában egy jelentős változás van: az említett néma indító jelenetből már talán sejthető, az eredetileg csak a második felvonásban, Szu-Csong pekingi palotájában színre lépő szereplő Mi ebben a rendezésben már az első felvonásbanitt vanBécsben, testvérbátyja társaságában. Jó ötletnek tartom, hogy a szubrett első, belépő dalára ne kelljen a következő felvonásig várnunk. Ekkor énekli: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”
A rendezés ezen túl hűen követi a librettóban foglaltakat, a cselekményben más változás nincs.
A közönséget – persze engem is - a látott premier-előadásokon lenyűgözte a második felvonást nyitó kínai belső palotakép, melyben az énekkar és sok statisztát igénybe vevő, a császári udvar bevonulása együttese kap fontos szerepet, amit nagyszabású balett (tánc) jelenete koronáz meg: a tablóban öt tétel kerül színre - csodálatos, kínai melodikai motívumokat beleszövő zenei aláfestésel. Minden alkalommalvastaps fogadta a koreográfiát (Bajári Levente munkája) és a színház táncművészeinek látványos, színpompás produkcióját minden alkalommal, de igazán jól sikerült az ugyanebben a felvonásban következő kínai „Sárga kabát”-szertartás- illetve a négy kínai lánnyal készülődő esküvői jelenet is, mely már átmenetet képez a darab végi, több szakaszos, igazi operai nívójú drámai fináléhoz.
A szereplők közül nehéz bárkit is kiemelni, mert mind három szereposztás kiváló, tehetséges, jól éneklő és játszó művészeket vonultat fel; az első szereposztásból kiemelem Fischl Mónikát és Vadász Zsoltot, akik hatalmas tapasztalatokkal bírnak A mosoly országát is illetően, hiszen mindketten már a harmadik rendezésben alakítják főszerepüket. Bordás Barbara is volt már Liza a 2014-ben bemutatott előző rendezésben, most sem kellett csalódnom benne, gyönyörűen énekelt. Homonnay Zsolt is mindent beleadott szerepalakításába Szu-Csongként. Laki Péter és Dénes Viktormint Feri és Szendy Szilvi meg Széles Flóra mint Mi, remekeltek az igazán nem is szubrett és nem is igazán táncos-komikus karakterek szimpatikus megszemélyesítőjeként.
Számomra mégis a harmadik premier-előadás szereposztásában bemutatkozott művészek éneklése és játéka nyűgözött le igazán! A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long Szu-Csong-alakítását már megelőztehíre, eddigi művészi munkái az operában csakúgy, mint televíziós gálakoncertek fellépője: egy Távol-Keletről érkezett, nálunk tanuló fiatal énekművész vajon hogyan fog megbirkózni élete első nagyoperett-szerepével a pesti teátrumban, magyarul énekelni, sőt, a dialógusokban prózát is magyarul mondani? Kimerem mondani, a még kevés tapasztalattal rendelkező Ninh Duc Hoang Longjött, látott, győzött! A darab elején még mintha kissé elfogódott lett volna, de a belépő énekével („Mosolygó nézés és jól nevelt arc”) már tanúsította, hogy jól felkészült a szerepből, megnyerő énekével prolongálta a várt folytatást, mert a „Barackfavirág-dal” előadásával s az élményszerű „Teakettősben” Kiss Diánával már forrt a levegő a közönség körében, hogy aztán robbanjon a második felvonásban énekelt „Vágyom egy nő után” áriáját követően. Ilyen hatalmas ovációkat régen hallottam az Operettszínházban, mint ezen a vasárnap esti Mosoly országa-előadáson e dal után. Ezt a nívót már végig tartotta mind a két nagy szerelmi fináléban.Ninh Duc Hoang Long diadalt aratott, hozzáteszem a magyar kiejtése, olykor alig érezhető akcentussal bár és ami számomra mindig lényeges: tisztán, érthetően ejtette ki a magyar szavakat, intonációjára semmi panaszom nem lehet, szépen csengő tenorja engem talán anno Gulyás Dénesére emlékeztetett. Ha marad az Operettben, megvan benne az utánpótlás lehetősége is, és hogy stabil bonviván szerepkörben, hasonló karakterek megformálásával (pl. A bajadér Radzsani indiai hercege; Danilo A víg özvegyben, René a Luxemburg grófjában..) működjék tovább majd a színházban. Nyilván van még hová fejlődnie (műfajok, stílusismeret, nyelv) , előtte az élet és a pálya... A másik nagy, örvendetes meglepetés számomra Kiss Diána beállása volt Liza szerepébe. Szopránja talán nem olyan színű és „kifinomult” mint mondjuk a több évtizede pályán lévő „díváé”, Fischl Mónikáé, de a meglévő szép, könnyed, koloratúrába hajló szopránjára „ráerősítve” a két finálé nagyon nehéz énekelni valóit csodálatos technikájával illúziót keltően abszolválta, sőt, a már operai igényű Honvágydal interpretálásával, de a „Szív-kettősben” is, nyugodtan kijelenthetem, minden igénynek maximálisan eleget tett, a közönség lelkesedését kiváltva. Örömömre szolgált, hogy a II. felvonást megelőző ünnepség keretében, a Magyar Operett Napján, ő vehette át Kiss-B. Atilla főigazgatótól az Évad legjobb operettszínésze címet. A két mellékszerepet megformáló fiatal énekművészek személye és produkciója is inkább közelebb állt hozzám, jobban élveztem Mi megtestesítőjekéntBojtos Lucát, aki fiatalságával, üdeségével, szépen csengő szopránjával és nem utolsó sorban rátermett színpadi alakításával bűvölt el – nem véletlen, hogy a Magyar Operett Napján őt is érdemesnek találta az Operettszínház vezetése és a kollégák, hogy megkapja a Legígéretesebb fiatal tehetségnek járó marsall-botot ; nem különben Feri karakterében bemutatkozó Erdős Attilaopera-operetténekes alakítását, akinekemBende Zsoltra emlékeztető személyiség, aki a vidám szerepeiben a komoly vénáját is éreztetni tudja vagy fordítva, a komoly színpadi szerepei mellett a vidámság, a könnyed lazaság sem áll távol tőle, és ami a legfontosabb, van szép orgánuma, jól énekel, van kiállása, ő is tehetség, akit megbecsül a szakma, még sok szép szerep áll előtte, nagyívű karrier-lehetőség, ami nem elhanyagolható szempont sem az opera, sem az operettjátszás terén. Bojtos Luca és Erdős Attila amúgy nagyon „összeillő pár” – a színpadon mindenesetre...
Dicséret illeti az Operettszínház többi művészét is, akik a kisebb szerepeket megformálták. Közülük a főeunuch szerepébenFöldes Tamásnevét említem. Csang, aki Szu-Csong nagybátyja, a szerepben leginkább Kiss Zoltán bemutatkozását értékelem pozitívan.
A díszlettervező Túri Erzsébet és ajelmeztervező Berzsenyi Krisztina munkái nyilvánvalóan szervesen illeszkednek a rendező koncepciójához, az alkotók elvárásaihoz, megteremtve azt a légkört, hátteret, amit a darab cselekménye igényel és amelyben a játszó művészek karaktereiket „önmegvalósíthatják” a színpadképekben.
Az OperettszínházÉnekkara és Zenekara professzionális teljesítményt nyújtott, köszönet érte a karigazgatónak, Szabó Mónikának, és az előadásokat vezénylő kétkarmesternek,Pfeiffer Gyulának és Sándor Szabolcsnak.
Ha kissé megkésve is jutott operettszínpadra Lehár Ferenc örökbecsű színpadi alkotása (január helyett október), örömmel fogadtam és tetszett a megvalósítás. Kár, hogy idén csak öt előadást láthattunk, pedig az ilyen grandiózus és színvonalú produkció megérdemelné, hogy a repertoáron maradjon sokáig, folyamatos színpadra állítást és játéklehetőséget kapjon. Remélhetőleg, jövőre visszatér a darab a Budapesti Operettszínházba, és tapsolhatunk újra a benne fellépő összes, itt megnevezett művésznek!
Szomorú operett A mosoly országa. Könnyes búcsút vettem a darabtól. Mégis felvidultam, mikor arra gondoltam, hogy végre megint Lehár-darabot mutatott be a teátrum, számomra a legkedvesebb és legnagyobb operettszerzőmtől – akiről már az életében elterjedt az a mondás - bonmot -, hogy a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!
Még egy adalék, most már kizárólagosan csak a „La Mancha lovagja” közelgő előadásai kapcsán.
Ma kaptam meg az Operettszínház hírlevelét, mely szerint, aki most a napokban megvásárolja az Operett Aranyklub Törzsvásárlói Kártyát (2.000 Ft), akkor a „La Mancha lovagja” 2021.november 6-i előadására ajándékba kap egy 7.100 Ft értékű belépőjegyet.
Megjelentek a fotók, illúziókeltő, szép színű, korhű jellegű színpadképeket és jelmezeket látok, például ezen az előadáson: http://www.operett.hu/index.php?inc=kepgaleria&kId=513
Ez a szókapcsolat viszont különös szerintem: "premierhétvége" - sietve most nem néztem pontosan utána, úgy emlékszem, ezt olvastam :-) a 3 napos premier, amit nem követ előadássorozat, vagy majd mégis? Később megnézném én is.
Részlet a papageno.hu oldalán 2019. évben megjelent páros-interjúból (készítette: Papp Timea):
" Operettszínházban ülünk, de az Operában is énekeltek, és egészen különleges, független zenés színházi projektekben is közreműködtök. Ez a sokféle közeg eltérő megfelelési igényt vagy elvárást támaszt elétek előadóként?
Erdős Attila: Az alapvető színészi és éneklési minőséget tekintve nem, ugyanolyan magas színvonalon kell teljesíteni. Persze másképp kell viselkedni egy operett színpadán, az operákat tekintve eleve széles a skála – és bár sokan úgy gondolják, a próza hiányában eleve kevesebb alkalom van a színészi játékra, ez azonban egyáltalán nem igaz, sőt –, a munkához való hozzáállásban nincs különbség.
Bojtos Luca: Minden műfajnak megvannak a maga szabályai, azokat pedig be kell tartani. Az operett nagyon nagy kihívás, hiszen rengeteg kritériumnak kell megfelelned. Egy kísérleti színházi előadásban a formanyelvi eszközök lehetnek szélsőségesebbek, és nem biztos, hogy ugyanazokat az ötleteket mutatnád meg egy operettszínházi próbafolyamat improvizációjában. Ezzel tisztában van az ember, de helytől függetlenül ugyanazzal az energiával próbálunk és játszunk. Miközben én úgy érzem,
minden helynek van szelleme,
ami akár arra is hat, hogy hogyan öltözik fel az ember. A közeg máshová viszi a fókuszpontokat: ezek közé a falak közé nem illik a szakadt farmer és a bakancs, ha pedig például az Artusban vagy más alternatív közegben próbálunk, az itteni elegancia hatna furcsán.
Erdős Attila: Valóban más bemenni az Artusba megcsinálni egy Úrhatnám szolgálót vagy Tankréd és Clorindát jedijelmezben, mint bejönni az Operettszínház színpadára frakkban a Csárdáskirálynőben. De ez talán nem is szorul magyarázatra, az ember kimondja, és már látatlanban érzékeli a különbséget. A belefektetett munka azonban mindenhol a maximumot kell, hogy jelentse, azt nem lehet elmismásolni. Abba a kivételes helyzetbe kerültünk, hogy
belekóstolhatunk az operába és az operettbe, és csak tisztelettel lehet beszélni mindkét műfaj művelőiről.
Sokat lehetett hallani régen az operettesek és az operisták ellentétéről. A mostani tapasztalatommal azt tudom mondani, ez kizárólag abból fakadt, hogy nem ismerték egymás munkáját. Melós műfaj mindkettő. Az operák és az operettek is elképesztő mennyiségű energiát igényelnek, minden egyes előadáson kilókat ad le az ember.
Bojtos Luca: Az operettben hatalmas hőfokon kell égni az elejétől a végéig, egyetlen pillanatra sem engedhetsz le. A közönségnek pedig semmilyen erőfeszítést nem szabad észrevenni.
A valódi könnyedség iszonyú nehéz dolog.
Az talán különbség, hogy az opera műfaja bizonyos szempontból kötöttebb forma. Ennek például a gyakorlatra olyan kihatása van, hogy mivel a próbakezdésre teljes szereptudással érkezel, ha idegen nyelvű, akkor a fordítást is ismered és a zenei dramaturgia is sok iránymutatást ad. Emiatt már az elején, még mielőtt a rendezővel találkoznál, teljesebb képed van a szerepről, mint más műfajok, például az operett esetében.
Erdős Attila: A formai kötöttségeken belül mindig a valós emberi karakterek létrehozására kell törekednünk...
[...]
– És mikor, hogyan lett belőletek páros?
Bojtos Luca: Mi mindig azok voltunk! Egymásnak voltunk teremtve! (Nevet.)
Erdős Attila: „Kitalálva” nem lett, inkább csak észrevették, hogy jól működünk együtt civilben is.
Bojtos Luca: Hasonló a temperamentumunk, ez már a Zeneakadémián kiderült. Az egyébként érdekes, hogy amióta végeztünk, többször hívtak bennünket együtt úgy, hogy külön-külön jutottak el hozzánk, nem tudták, hogy mi osztálytársak voltunk, nem ismerték a mi „előéletünket”. Szerelmes párt viszont most először játszunk.
Erdős Attila: Már mindketten dolgoztunk itt, az Operettszínházban – Luca a Kékszakállt, A kék madarat és a Notre-Dame-i toronyőrt csinálta, én a Kékszakállt –, de párként, ráadásul klasszikus szubrett-táncos komikusként a Csárdáskirálynő az első előadásunk."
A mosoly országahárom nap alatt három szereposztással bemutatott premier sorozatának vasárnap esti utolsó előadása keretében kis ünnepség zajlott le az Operettszínházban.
Amikor a szünet után a függöny felment, nem a második résszel folytatódott az operettelőadás, hanem a Magyar Operett Napján az ilyenkor hagyományosan a műfaj díjainak átadási ceremóniája vette kezdetét a színpadon: a Budapesti Operettszínház idén huszadik alkalommal ünnepelte az operett műfaját, és adta át elismeréseit a kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek. A díjakat a színház főigazgatója, Kiss-B. Atilla és a Musica Hungarica Kiadó részéről a két Életmű díjat Éliás Tibor énekművész nyújtotta át a nyerteseknek.
Itt most a díjazottak közül csupán három nevet említek meg: az esti előadásban is szereplő Bojtos Luca, szubrett (Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó vándordíjat, a Marsallbotot) és Kiss Diána, primadonna (Évad Operettszínésze elismerést)kapta, míg Virágh József, bonviván, aki kereken ötven éve tagja a teátrumnak, az Életmű díjatvehette át.
A díjkiosztási ünnepség után rövidesen folytatódott a Lehár-operett előadása.
Ja, és még egy abszolút pozitívum. A belépéskor mindenki kapott egy kupont. Felhasználásával 30% kedvezménnyel lehet jegyet vásárolni a „La Mancha lovagja” és a „Tajtékos napok” előadásokra.
Idén, november elején a La Mancha lovagja még 6 alkalommal, a Tajtékos napok 2 alkalommal szerepel a műsoron. Most ne legyünk ünneprontók és ne említsük az előadások jelenlegi foglaltsági adatait, örüljünk a kezdeményezésnek.
Hát…Nem vertük szét a végén a színházat. A vasfüggöny leeresztése után csak egyszer jöttek ki a főszereplők, külön-külön, együtt már nem.
Az első felvonás, ha nem tudtuk volna az előzetes filmvetítésből, bécsi helyszínéből semmi, de semmi nem volt látható, érzékelhető. Az egész felvonás összefolyt, nem lehetett megállapítani, hogy hol is vagyunk akkor, az adott jelenetnél, pontosan.
Mind az első, mind a második felvonásban díszlet tulajdonképpen nem volt, egy-egy asztal, szék, vagy láda kivételével. A határoló, forgó rácsozat az nem díszlet.
Nincs annyi zenei ismeretem, hogy meg tudjam ítélni a mikroporttal előadott dalok, kettősök színvonalát, de a földszint utolsó sora mögötti hangstúdiósokat feltétlen elismerés illeti folyamatos munkájukért.
Abszolút szubjektív tapasztalat: a János vitéz bemutatóján voltunk szintén az emeleten és láttuk a bankettre készített terítékeket akkor is, most is. A János vitéz estéjén a szalvéták a magyar zászló színeiben pompáztak minden asztalon. Most pedig csak egyszínű szalvéták voltak, pedig a darab a két kultúra ütköztetéseként alkalmat adott volna különböző színű szalvéták használatára.
Kálmán Imre születésének, illetve Lehár Ferenc halálának napját, október 24-ét a szerzők iránti tisztelet jeléül a Magyar Operett Napjává nyilvánították. Az emléknapot a Budapesti Operettszínház művészei hagyományosan minden évben nagyszabású gálaműsorral ünneplik, amelynek idén egyik helyszíne a Dubaji Világkiállítás legnagyobb színpada lesz. (október 28.)
Olvasom az Operettszínház közleményében: "Az előadás során elhangoznak az operettirodalom legnagyobb slágerei, ezzel betekintést adva az expó látogatóinak a magyar operett színes, szórakoztató világába."
A Budapesti Operettszínházban ma délután és este is, Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének előadásával tisztelegnek, emlékezve a szerzőkre, a Magyar Operett Napján.
* Az interjút Fischl Mónikával Tuska Borbála készítette.
/papageno.hu/
Új produkcióban tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára Lehár Ferenc talán legnépszerűbb műve, A mosoly országa. A hármas szereposztású előadást október 22-én, 23-án és 24-én mutatják be.
A női főszerepet alakító Fischl Mónikával többek között a próbafolyamatról, Liza karakteréről és szerepálmokról beszélgettünk.
– Milyen a viszonyod A mosoly országához?
– Alapvetően operaéneklést tanultam, A mosoly országa pedig egy operai igénnyel megírt darab, amiben a hozzám legközelebb álló bel canto énektechnika különösen érvényre tud jutni. Mindig úgy érzem, hogy szárnyakat kapok, ha Liza szerepét énekelhetem.
[...]
– A darabot a brit Stephen Medcalf rendezi, aki először dolgozik Magyarországon. Hogyan zajlik a próbafolyamat?
– Többször álltam már színpadra Liza szerepében, a brit Stephen Medcalf pedig a harmadik rendező, akivel dolgozom ezen a darabon. Amellett, hogy angolul folynak a próbák, ami egy kissé megterhelő, nagyon inspiráló a közös munka. Medcalf leginkább operarendezéseiről híres, ami számomra külön öröm. Aprólékos és határozott elképzelései vannak, nem értelmezi át, nem forgatja ki önmagából a művet, hanem felmutatja a mű azon értékeit, amik önmagukban is érvényesülnek. A jin és jang filozófiája komoly szerepet játszik a rendezésben, mely dualitás a színészi játékban és a vizuális megvalósításban is érzékelhető lesz.
"Álom, álom... " meg ahogy a közönség elképzeli... :-)
De miért nincs úgy, ahogy a közönség képzeli el, legalább részben?
A 3-as szereposztásról először azt hittem, hgy az is csak álom... illetve álompor, diplomatikus kitérő darabok színrevitelének halogatására - sajnálom kétkedésemet :-), látom, hogy megvalósult, talán egyszer megtudjuk, hogy mi az oka.
A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.
[...]
„- Stephen Medcalf először rendez a Budapesti Operettszínházban, ráadásul ő is egy másik kultúrkörből érkezik.
- Ebben az előadásban csak Stephen és én vagyunk külföldiek, mindenki más magyar, ennek ellenére nem látok nagy különbséget egy magyar rendező és az ő munkamódszere között. Stephen nagyon felkészült, és hagyja, hogy az én kultúrám is megjelenjen a darabban, hiszen Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen. Ő pedig egy hagyományos operettet szeretne rendezni. Sok szempontból könnyebbség is, hogy Stephen angolul rendez, és le is fordítják, amit mond, mert így két nyelven is hallom az instrukciókat, így pedig egészen biztosan megértem.”
„- Ki segít a magyar szöveg megtanulásában?
- A súgóval készülünk, vele dolgozom minden nap körülbelül egy órát, hogy jól menjen a szöveg. Az énekes részek egészen mások, könnyebbek, mint a próza. Mivel nem magyar az anyanyelvem, nagyon kell koncentrálnom, és kétszer-háromszor több energiát beletenni a tanulásba, hogy helyesen mondjam, hiszen ha elrontom a szót, vagy elfelejtem a szöveget, nem tudok hirtelen új mondatot kitalálni helyette. Sokat segít, hogy a mindennapokban, illetve a színházban is a magyart használom, vietnámiul csak otthon vagy a baráti társaságban beszélek, ezért folyamatosan fejlődök.”
[...]
"- Lehár darabja eltér a hagyományos operettektől, abból a szempontból legalábbis mindenképp, hogy nem boldog végkifejlettel zárul.
- Kevés olyan darabban játszottam eddig, ahol gyászolnom kellett, az is főként operákban fordult elő, itt pedig ezzel ér véget a történet. A karakteremből adódóan mindig a vidámabb szerepek találtak meg, János vitéz áriája is ilyen volt.
Szu-Csong az első igazán komoly drámai operett szerepem.
Ezeket a történeteket, mint például A mosoly országát, lelkileg és technikailag is nehezebbnek érzem, de nagyon igyekszem, hogy a gyászt és a komolyságot hitelesen tudjam átadni."
Elképzelem, ha Boncsér Gergely operaénekes továbbra is maradt volna félállásban az Operettben, akkor akár a negyedik tenorként is színre léphetne a Mosoly országában... (vendégként ez a lehetősége megmaradhat, jövőre; ebben az esetben szoprán-tenor házaspárra is kiosztható lenne Liza és Szu-Csong szerepe...)
Bizonyára élvezetes, jó és "izgalmas" előadások voltak - a ritkán játszott Ábrahám-operett német nyelvű változatának bemutatásával. Talán DVD-lemezen is elérhető lesz idővel.
A bécsi Volksoper 2021. szeptember 11 és október 23. között játsza Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára c. jazzoperettjének német verzióját Roxy und ihr Wunderteam címmel. Sajnos nem volt még módom megnézni, és hát elég borsos az ára, meg hát ott kellett volna aludni, de úgy gondolom, hogy még műsoron lesz egy darabig, hiszen elég szép számmal fogytak a jegyek rá a Covid időszak ellenére. A képek alapján csodálatosak a díszletek és színvonalas az előadás, ráadásul a téma is magyar.
Az előadást október 22-én, 23-án és 24-én láthatja a közönség a Budapesti Operettszínházban.
„– Bécsben az a mondás járta, hogy a zenés színpadnak három műfaja van: az opera, az operett és Lehár. Mennyire ismeri és kedveli Lehár Ferenc zenéjét?
– Gálakoncerteken találkoztam egy-egy áriájával, és A mosoly országa sem ismeretlen számomra, hiszen 2014-ben már játszottam Lizát a Budapesti Operettszínházban. Lehár zenéje igazán közel áll a szívemhez, csakúgy, mint Puccini és Mozart zenéje. A mosoly országával párhuzamosan Puccini Bohémélet című operáját próbálom a Szegedi Nemzeti Színházban, s olyan, mintha ugyanabba a zenei világba csöppennék, csak mások a dallamok.
– A mosoly országa éneklés szempontjából kihívást jelent?
– A mosoly országa operai igényességgel megírt operett, amelyet nem könnyű énekelni. A két fináléban például szinte végig csak a két főszereplő énekel, ami egyáltalán nem megszokott az operettekben. A darab tele van gyönyörű szólókkal, duettekkel, amelyek operai mennyiségű és minőségű előadást jelentenek. Annak ellenére, hogy kihívás elénekelni, nagyon jól strukturált, élvezetes zene, amibe az ember örömmel beleengedheti a lelkét és a hangját.”
„– Stephen Medcalfról azt mondta Kiss-B. Atilla főigazgató, hogy rendkívül felkészült, világot járt rendező. Milyen volt vele együtt dolgozni?
– Valóban nagyon felkészült és kreatív rendező Stephen Medcalf, ez már az olvasópróbán kiderült. Felvázolta a komplett koncepcióját az előadásról: ismertette a jeleneteket, a díszleteket, a jelmezeket, közben táncolt, magyarázott. Egy egyszemélyes show-műsort adott elő. Könnyű volt vele együtt dolgozni, mert nagyon impulzív, jó energiákat árasztó ember. Olyan fajta interakció alakult ki közte és köztünk, színészek között, hogy az is könnyen boldogult, aki kevésbé beszél angolul. Én aránylag jól beszélem a nyelvet, így nagyon jól megértettük egymást. Stephen Medcalf olyan nyugati működési mintát képvisel, ami példaértékű. Nagyon jó tapasztalat és visszajelzés volt számunkra a közös munka, ami azt is jelenti, hogy egy nyugati típusú színházban is megállnánk a helyünket. Kicsit sajnálom, hogy véget ért ez a folyamat. Remélem, hogy a jövőben lesz még alkalmunk együtt dolgozni, mert egy különleges embert ismertem meg a személyében.”
Magára valamit adó színház, médium már babonából se minősít "hatalmas sikernek ígérkezőnek" egy még be sem mutatott produkciót. Azt pedig ki-ki maga ítélje meg, hogy az eddigi, elsősorban karmesteri, újabban, egy angol faluban végzett rendezői tevékenysége révén ismeretlen ismert (?) Stephen Medcalf kiérdemli-e a cikkben reá aggatott "világhírű" jelzőt. Forrás: itt. Ennyire nincs a hungarikum-magyar operettre "megbízható" magyar rendező? Vagy egyéb szempontok miatt kérték fel a művészt?
„A muzsika magával ragadja a közönséget, mert aki írta, meggyőződésből, hittel írta" - közli a korabeli sajtó Lehár Ferenc zenéjéről, amely tegnap is meghódította a Budapesti Operettszínház sajtótájékoztatójának résztvevőit. A Párisi Udvar Hotel Budapest impozáns csarnokában A mosoly országának alkotói és művészei avatták be a sajtó képviselőit az előadás és a próbafolyamat kulisszatitkaiba..
Lehár Ferenc egyik leghíresebb operettjét október 22-én, 23-án és 24-én, a Magyar Operett Napja alkalmából mutatja be a teátrum.
A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. (2013)
With conductor Cyril Englebert,
Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.
Előkészületben a Domonkos Zsuzsa művészi pályáját bemutató, fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet: A primadonna naplója.
Általában Lehár-utolsó operettjeire jellemző a boldog vég hiánya.
Jacobi "Sybill"-jében a darab végi fináléban, a cselekmény szerinti prózai részek jelzik: az énekesnő és a hadnagy útjai szétválnak. Mindez a zenében/énekben nincs igazán megkomponálva, hiányzik a fájdalom, a búcsú tragikumának zenei kifejeződése, meghangszerelése. A darab a táncos-komikus és a szubrett ismétlő, vidám tánckettősével és együttessel ér véget.
"A mosoly országá"-ban mind a két pár szomorúan válik el egymástól, a szituáció a zenében is remekül - operai igénnyel - van megkomponálva Lehár partitúrájában.
Ugyanez a megállapítás vonatkozik a Paganini, a Cárevics és a Friderika zenéjére is - a főszereplő párok búcsújeleneteire gondolva.
A magyar operettek közül a Jacobi Sybillje jóval régebbi, 1914-es, és hát ott sincs boldog végkifejlet. Gondolom van még pár ilyen darab ezen kívül is.
Csak fenntartással fogadom el a cikk szerzőjének azt a megállapítását, hogy A mosoly országa (1929) „a világ első operettje, amely nem vidám végkifejlettel zárul.” ; persze ha arra gondolunk, hogy a darab „A sárga kabát” (1923) átdolgozása, úgy - áttételesen - még helytállónak is tartható a megállapítás.
Ismeretes, hogy Lehár Ferenc kései operettjei szinte mind szomorú befejezéssel érnek véget – ezek az ún. „Tauber-operettek”: Paganini (1925), A cárevics (1927), Friderika (1928), sőt, A mosoly országa után írt utolsó operett, a Giuditta (1934) is beleillik a sorba. Egyik színpadi alkotás sem „happy end”-del végződik.
Az mindenképpen igaz, hogy Lehár Ferenc nevéhez fűződik a világ első nem boldog végű operettje, de hogy melyik művére áll ez a megállapítás, én A mosoly országahelyett inkább aPaganini-re voksolnék. Esetleg - némi fenntartással -, A mosoly országa „eredetije”, a nem túl sikeres Sárga kabát operett jöhetne még szóba – ezáltal közvetve, úgy akár még találó is lehet a fenti kijelentés.
Elkezdődtek A mosoly országa olvasópróbái a Budapesti Operettszínházban, Lehár Ferenc műve alapján. A neves brit rendező, Stephen Medcalf ismertette koncepcióját a társulattal.
Az Origo cikke és a rendezővel készült interjú (Video): itt
„A mosoly országa Lehár Ferenc pályafutásának egyik legmeghatározóbb darabja, életművének összefoglalója, amit ő maga legjobb alkotásának tartott. Az operai igényességgel megkomponált háromfelvonásos operettet 1929-ben mutatták be Berlinben. Zenei jellegét és történetét az akkor divatos keleti motívumok inspirálták: a bécsi arisztokrata tábornok lánya, Liza és a kínai trónörökös, Szu Csong herceg szerelmét meséli el.
Bár a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak,
A MOSOLY ORSZÁGA A KIBÉKÍTHETETLEN VILÁGNÉZETI ELLENTÉTEK, KULTURÁLIS ÉS TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK KOMOLY KÉRDÉSEIT JÁRJA KÖRÜL,
és ez a világ első operettje, amely nem vidám végkifejlettel zárul.”
„A mosoly országa egy operai hangvételű darab, a jin és jang filozófiájának megnyilvánulása. Ez a dualitás a színészi játékban, valamint a vizuális megvalósításban is érzékelhető lesz" - mondta a brit rendező a társulatnak. „Az első felvonás Bécsben játszódik, ahol a jin érvényesül: nőies, lágy formák, érzelmes, intuitív hangulatok és hideg színek érvényesülnek a képi világban. A pekingi palotában a maszkulin jang dominál: szögletes formák, harsány, élénk, meleg színek, a racionalitás jellemzi a látványvilágot is."
2019-ben ment a Hawaii rózsája is, én láttam, mert feltették még régebben a youtube-ra rövid időre. Azóta sajnos semmi, kétszer is elmaradt a Mese a Grand Hotelben, ami szintén Ábrahám darab.
És egy operettel kapcsolatos cikk, ami érdekes lehet. Lábass Juci volt különben Viktória 1930-ban Ábrahám operettje bemutatásakor, és más darabokban is főszerepeket alakított:
Katolikus Rádió – 2021. augusztus 15., vasárnap, 15.04 – 16.00
„Kvaterka”
A színház titokzatos világa - vendégünk Wraszcsill Sándor, a Budapesti Operettszínház nyugalmazott főügyelője.
Beszélgetőtárs: Ruff Béla
Ebben a beszélgetős műsorban Wraszcsill Sándor, aki ötven éven át volt az Operettszínház munkatársa, sok érdekeset oszt meg a színházban évtizedek alatt megélt munkáiról, és kulisszatitkokról is szót ejtett.
A bejátszott zenei idézetek:
„Szép volt” „Így volt”(Tábori Nóra és Rátonyi Róbert)
Lajtai Lajos: Bal négyes páholy - „Nekem élet a színház”(Honthy Hanna és Feleki Kamill)
Fényes Szabolcs: Szerdán tavasz lesz – A grófnő dala(Dajka Margit, km. Mucsi Sándor)
„Álmodj hát szívem, száz álmot”(Gregor József, km. Zempléni Mária)
Szentirmai Ákos – Bradányi Iván: Mért jó a jó napot? - „Azt mondod: légy boldogabb, de nem mondod, kivel?” (Ruttkai Éva és Darvas Iván)
Idézet az interjúból: "A forradalom évében nem indított új évfolyamot a Színház- és Filmművészeti Főiskola,.." Lehetséges, bár legalábbis kétséges, hogy színész szakon ez így volt, az viszont biztos, hogy filmrendező osztály indult 1956-ban, nem is akármilyen nevekkel. "Máriássy Félix osztályának tagjai: Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Kardos Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János, Singer Éva, Szabó István, a negyedik évfolyamtól pedig Huszárik Zoltán." Forrás: itt.
Tiboldi művésznőben mély nyomot hagyhatott afférja Honthyval, mert az utóbbinak tulajdonított beszólás ("Hogy merészelsz, te kis senki," ...stb) még akkor is túl erősnek tűnik, ha Honthy Hannáról más(ok)tól is olvasható hasonló szellemű megemlékezés.
19:30 : Budapest Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Elina Vähälä (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor Bernstein: Candide - nyitány
John Corigliano: „The Red Violin” - hegedűverseny
Dohnányi: fisz-moll szvit, op. 1919:00 : Veszprém Hangvilla Győri Filharmonikus Zenekar
vez: Hamar Zsolt J. Brahms: D-dúr szerenád, No. 1, op. 11
Dohnányi E.: fisz-moll szvit, op. 19
A mai nap
született: 1887 • Arthur Rubinstein, zongorista († 1982) 1932 • Szendrey Karper László, gitárművész († 1991) 1944 • John Tavener, zeneszerző († 2013)
Részletnézet megnyitása
Részletnézet megnyitása
