Jó ez a felvétel, egyedül Ausrine Stundyte nem tetszik, azzal a kicsi és fátyolosan-fedett-seszínű hangjával. Önmagában ez sem lenne baj, csak sajnos ő játssza Elektrát.
Mi ez a felháborodás? Ashmik Grigorianra gondoltam, aki litván szoprán, neve ellenére. Az előadást a youtube-on láttam, annak alapján merészeltem véleményt nyilvánítani. Ön volt Salzburgban?
Enek az 1981-es filmnek (rendezője Götz Friedrich) nagyon érdekes a története. Ez egy stúdió-felvétel, a 86 éves Böhm dirigál, aki meg sem érte a film bemutatóját, mert a felvételt követően néhány hónap múlva meghalt. Aztán a filmet felvették az énekesekkel, úgy hogy zúdították rájuk az esővizet, és órákig hemperegtek a vízben, vérben, sárban. A szájmozgásukra szinkronizálták utólag a zenei felvételt. Olyan az egész film, mint egy némafilm korszakból való horrorfilm, de még annál is sokkal expresszívebb, groteszkebb és ijesztőbb, mert ennek hangja is van. Az énekesek többsége már túl van pályája csúcsán, de ez egy rendkívül szuggesztív és izgalmas előadás, valódi élmény, látnotok kell (és fogjátok is majd látni, magyar felirattal).
Végignézegettem legalább 7 felvételt, és végül kettő maradt, ami igazán tetszik, mind az énekesek, zenekar, vezénylés, rendezés és a kép- és hang minőség szempontjából. Az egyik az 1981-es Elektra film (Böhm, Leonie Rysanek, Astrid Varnay, Catarina Ligendza, Dietrich Fischer-Dieskau). Van egy blue ray változata, amely érdekes módon technikailag is egészen jó minőségű. A másik felvétel pedig ami maradéktalanul tetszik a 2014-es salzburgi előadás unitel felvétele (René Pape, Daniele Gatti, Iréne Theorin, Robert Gambill, Eva-Maria Westbroek, Waltraud Meier stb).
Nagyon jo Elektra volt tavaly Salzburgban - Ausrine Stundyte, Tanja Ariane Baumgartner, Asmik Grigorian. Sajnos a Tubuson csak részletek vannak. De Te biztosan megtalálod valahol az egész darabot.
Köszönöm szépen a javaslatokat. Nekidurálom magamat és végignézem mindegyiket, aztán majd meglátjuk, melyikhez lesz a legnagyobb affinitásom. Persze, húzok a régiekhez, de lényeges (sajnos) az a szempont is, hogy a hang- és képminőség ne legyen nagyon rossz. És jó lenne első nekifutásra valami hagyományosabb rendezés, hogy a meghökkentő megoldások ne vonják el a figyelmemet. Megvallom Stemme-t nem kedvelem, de azért ő is kap egy esélyt. És azért érdekel az Abbado féle felvétel is, mert Abbadót nagyon szeretem. Érdekes, hogy mennyi, jobbnál jobb videót lehet fellelni erről az operáról. Bezzeg az Árnyéknélküli asszonyból rosszabb a felhozatal, pedig az a nagy kedvencem, és jó lenne belőle egy olyan video felvétel, amely maradéktalanul tetszik.
Lenne egy kérdésem a Strauss rajongókhoz. Szeretnék egy picit foglalkozni az Elektrával. Van néhány video-felvétel, ami szóbajön, csak nem tudom, meyikbe érdemes igazán belemélyednem. Közülük melyiket javasoljátok? (Vagy esetleg Theorin, vagy valami más?)
Varnay-Rysanek-Böhm
Nilsson-Rysanek-Levine
Marton-Fassbaender-Abbado
Behrens-Voigt-Levine
Stemme-Pieczonka-Salonen
A Bayerische Staatsoper új Rózsalovagot mutat be március 21-én, ingyenes livestream formájában. Ehhez tartanak most vasárnap 11-től egy bevezető matiné beszélgetést az alkotókkal:
A párizsi vendégszereplés utóhangjai. — Egyiptomi Heléna. — Zene — problémák nélkül.
Jeritza Mária párizsi vendégszereplése körül tartó viták még mindig nem ültek el.
Jeritzának a bécsi operával való háborúsága most különösen súlyosan esik a latba, mert itt mutatnák be Strauss Richárdnak legújabb operáját, az Egyiptomi Helénát. A mester kijelenti, hogy ragaszkodik Jeritzához s a közoktatásügyi minisztérium, az állami színházak igazgatója békitgetik az énekesnőt.
Strauss Richárd az új operájáról így nyilatkozik:
— Félek, — mondta gúnyosan — hogy a zeném nagyon is melodikus és harmonikus. Az ultramodern füleknek semmiféle problémát nem nyújt, pedig a problémát végtelenül szeretik azok, akik — tökéletlenek. Mozartban sincs probléma, helyesebben olyan problémák vannak, melyeket megoldott, minekelötte elénk tett volna. Egyébként azon igyekeztem, hogy a zeném nemes, görögös legyen, hasonló ahhoz a stílushoz, melyben Goethe az Iphigeniát irta meg.
A szövegkönyv — mint ismeretes — Hugo von Hofmansthalnak, a bécsi költőnek a müve, aki a tárgyat az Odyssea negyedik énekéből, illetve Euripides egyik tragédiájából vette, mely szerint Helénát nem is rabolta el Páris, csak egy hozzá hasonló bábot, mig az igazi királynét Egyiptomba vitték, ahol békességben élt Proteusz udvarában. Eszerint a fölszarvazott férjek ősapja és mintaképe, Menelausz. a legboldogabb férj volt, sohasem csalták meg és mikor Trója bevétele után hajóját kedvező szelek Egyiptom partjaihoz vitték, ismét meglelte hűséges feleségét, aki talán még Pénelopénál is hűségesebb volt.
Strauss Richárd végül ezt a kijelentést teszi:
— Remélem, hogy ez a veszedelmes hölgy, aki előidézte a trójai háborút és annyi viszontagságot zúdított rám, mig a munkámat írtam, végül is szerencsét hoz mind a költőnek, mind a zeneszerzőnek.
Épp most megy a Bartók Rádióban: archív élő felvételről operaközvetítés
19:00 – 21.45 Richard Strauss: Arabella
Háromfelvonásos opera
Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta
Vez. Joseph Keilberth
Km.: Bécsi Állami Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Waldner gróf - Otto Edelmann (basszus),
Adelaide, a felesége - Ira Malaniuk (mezzoszoprán),
Arabella - Lisa Della Casa (szoprán),
Zdenka - Anneliese Rothenberger (szoprán),
Mandryka - Hugh Beresford (bariton),
Matteo - Ivo Žídek (tenor),
Elemer - Anton Dermota (tenor),
Dominik - Hans Christian
(1864.VII.11. München – 1949.IX.8. Garmis Partenkirchen)
69 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el RICHARD STRAUSS, német zeneszerző.
Rá emlékezve idézek egy részletet Matthew Boyden könyvéből:
»Epilógus: Egy túl hosszú élet
Richard Strauss volt az utolsó tisztán német zeneszerző – végső pontja a kulturális tapasztalat fejlődési görbéjének, amely Mozartból fakadt, Beethoven fejlesztette, és Wagner eszményítette. Akárcsak bálványaié, Strauss ösztönei, filozófiája és zenéje is a német történelem évszázadaira vezethetők vissza. Ha nem lett volna háború, ugyanezt lehetett volna elvárni követőitől, de a Harmadik Birodalomnak és örökségének rohamos tagadásával a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is, és a háború utáni német zeneszerzők, néhány kivétellel, mindennel kísérleteztek, csak éppen a német hagyománnyal nem. Reaktív mozgalmak, mint amelyek Darmstadtból nőttek ki az 1950-es esztendőkben, átpolitizált, baloldali, antiromantikus, nemzetietlen és társadalmilag tudatos esztétikához nyúltak, s éppoly ellenségesen viseltettek a „kizsákmányoló” burzsoázia iránt, amennyire kevés közük volt az „üldözött” többséghez. Ám ha Strauss pszichológiája és zenéje a fejlődés terméke, akkor szakított mintaképeivel: hitte, hogy a zene komponálása, előadása és terjesztése fontosabb, mint a nép, amelynek íródott.
A művészetben Strauss megoldást tételezett fel, a személyes és a nemzeti identitás tükröződését, és eseményt, amelyre minden egyes nemzedék törekszik. A művészet a hagyomány újra feltalálása; ennek a folyamatnak szentelte életét, és általa szükségszerű kapcsolatot érzett elődeivel. Zenéje, a Domestica és az Intermezzo kivételével, megkerüli a viszonylagos társadalmi tapasztalatot. Egyenrangú társaitól és a „való élet” folyamatától kevés ihletet kapott, vagy egyáltalán semmit, s élvezhette ugyan a nyilvános csodálatot, és a vele járó gazdagságot, de viszolygott a mindennapi emberekkel való érintkezéstől. Antiszociális teremtmény lévén, olyan humanisztikus idealizmus motiválta, amely kizárta az együttérzés és a közösségi érzéket. A Strauss utáni német zene keserű iróniája, hogy míg ő a többség számára érthető és népszerű zenei nyelvvel volt megáldva, sohasem használta olyasminek a kifejezésére, amihez a többség tartósan kapcsolódhatott. Hans Werner Henze zeneszerzőt és kortársait viszont társadalmi és politikai vonatkozású etikai kérdések mozgatták, csakhogy ezeket nem tudták a többség által élvezhető zenében kifejezni.
A társadalmi valóság és a művészet funkciója közötti összhang hiánya jellemzi Strauss lutheránus menekülését a múlt valamiféle romantikus irracionális, nem európai és elképzelt Németországába – ahonnan viszonylagos biztonságban figyelhetők a modernizmus pusztításai és a hagyomány hanyatlása. De még ha homokba dugta is a fejét, hallotta a progresszívizmus moraját, és végső depressziója sokban köszönhető a német nép jövőjét illető aggodalmának, az atonális esztétika, gyorsuló előretörésének fényében.
A háború után egyszer felkereste egy fiatal zeneszerző, frissen befejezett szeriális művével. Strauss átlapozta a kottát, és megkérdezte: „Maga tehetséges – miért komponál ilyesmit?” A történet ugyan apokrif, de egybehangzik azzal, hogy Strauss képtelen volt megérteni a tonalitás elvetését. Felismerte annak szükségét, hogy túl kell látni a kései romanticizmuson – amely erőfeszítéséhez legalább négy remekművű operájával járult hozzá, – de ez sohasem tompította a bécsi modernizmus iránti gyűlöletét, hiszen a tonalitás és a tonalitást képviselő szimbolizmus az ember legnagyobb civilizáló teljesítménye. […]«
Matthew Boyden: Richard Strauss, Weidenfeld & Nicobson, London 1999.
Nyúl (Bob)megvan, megpedikűröztük, -manikűröztük az ünnepre.
A sün (Pötyi) két hónappal múlt hatéves, távoltartja magát az emberiségtől. Teljesen belelkesült a főtt sonkától, és a tojásos galuskától, a salátát meghagyta (gondolom, a nyúlnak).
Van egy eladó jegyem a Magyar Állami Operaház Strauss - Elektra 2017. május 14. vasárnap 11 órai előadására 1700 forintért. A jegy a II. emeleti jobb 11-es páholyba, a 2. sor 1. székre szól. Elektronikus jegy, az eredeti ára 2700 forint volt.
A budapesti operajátszás történetének jelentős pillanatait éltük át az elmúlt néhány napon. Hangzásban elvitathatalan világszínvonalat mutatott a két Strauss-opera! Igazi díva született, egészen fiatal énekeseket hallhattunk felsőfokon énekelni.
A rendezés? Jó! Ez a fiatalember annyi nagyszerű ötlettel hozakodott elő, hogy talán még az eredeti, Straussi környezetet is képes lesz egyszer érdekfeszítően megrendezni. Figyelemre méltó, hogy nem kellett nyüzsgő kukachalomból kivadászni a protagonistákat.
A kétnyelvű szöveggel kapcsolatban: végre tudomásul kell venni mindenkinek, hogy felelősséget jelent egymás mellett megjeleníteni a két szöveget! A MűPás Wagnerek során tapasztalhattuk, hogy a nevetségesség határáig eltérő szövegképekre felszisszen a közönség. A nézőt nagyon bosszantja és műélvezetében durván korlátozza, ha ordító eltéréseket tapasztal, főleg akkor, ha a pontos szövegkönyv jóval előbb már olvasható az előadók honlapján.
Kár, hogy kedvenc internetes lapunk Főtémája egy ilyen felemelő pillanatban a hazai csoda helyett a Salzburgi Ünnepi Játékok (jókora késéssel)...
Kár, hogy az éppen nagyon aktuális fórumot rendre kitolja két másik, egyre jobban burjánzó, rekordsebességgel szaporodó fórum. Noha nyugodtan folyhatnának a csevegést akár privátban is, hiszen a bejegyzések 99 %-a ugyanattól az egy, esetleg két fórumozótól ered, közérdeklődésre számítani ezek szerint hiú remény.
Richard Strauss - és ez a ritkaságszámba menően tökéletes előadás több figyelmet érdemelne.
Nem akarom a helybelieket leszólni, de kötve hiszem, hogy közülük sokan jönnének el. Mindez persze manapság szinte bármely európai ország bármely településéről elmondható. Szerencsére Érd közel van Bp.-hez, sőt gyakorlatilag összenőtt vele.
Az unoka, Christian Strauss visszaemlékezése -II. rész
Ismétlés:
2015. január 3. 9.30
Tegnap meghalgattam az I. részt, nagyon kellemes műsor volt. Érdekelt, hogy mit mond a nagy mester unokája. Sok eredeti német szöveget hagytak benne, amit azután jó fordításban szépen felolvastak magyarul, és e zene...!
Egyik barátom hallotta Battle-t élöben. Illetve azt mondta, hogy alig hallotta, olyan mini, ici-pici, cincogós hangocska jött ki belöle. Szerencséjére a mikrofonban, lemezen viszont elég jól szól a voce. De én az énekest élöben hallani is szeretem, és tényleg hallani...ès ha nem hallom, akkor aztán nekem mindegy, hogy milyen a szövegmondása.
De, elfogult vagyok G-val, csak fordított értelemben, mint te gondolod: nem azért találom csodálatosnak, mert imádom, hanem azért imádom, mert annyira csodálatos. Az általad furának tartott részeken én az égvilágon semmi furcsát nem találtam, többször meghallgatva sem. Puhaságát, gyönyörű hangszínét végig megőrizte, a csúcshangokon pedig... hát mutass valakit, bárkit, akinek azokért a hangokét nem kell megdolgozni. Azok maguktól, csak úgy nem jönnek ki -- de Gruberovának HOGYAN, MILYEN HANGMINŐSÉGGEL jönnek ki, az a lényeg. Ja, és még esett szó arról a bravúrról, amit 10:28-10:39 közt csinál, amikor a csúcshangról egy trillával leszállva kacagásba megy át: na, olyat rajta kívül soha, senki!
Hogy Battle szövege érthetőbb időnként, mint Gruberováé, ebben van igazság. De a német akcentusa nekem nagyon amerikaias, ezért furcsa. A levegővétele nem hibás, hanem rossz helyen teszi, frázis közben, a dallamot elképesztően megtörve vesz egy akkora levegőt... (hogy milyen grimasszal, azt már nem is kommentálnám.) Azt meg, hogy a hangja egyenesen "teltebb" lenne, mint Gruberováé, végképp nem.
Végezetül: ha szereted Battle-t és ezt felvételét is, akkor véleményedet tiszteletben tartom. Varietas delectat. -:)
No persze - igen nehéz ez a Zerbinetta-ária. De mondd, nem vagy kicsit elfogult G javára? Fantasztikusan énekel ezen a felvételen, de nála is lehet fura részeket találni, pl. 4:18-4:24; 5:46-5:52; talán icipicit 9:03-nál is. És 10:33-nál kiénekli szépen a csúcshangot, de 11:12-nél küzd keményen.
B hibás (?)levegővételére nem figyeltem föl. Kíváncsi lennék gyakorló énekesek véleményére.
Ami B német kiejtésének kritikáját illeti, úgy tűnik, ezúttal nemcsak a szokott (és nagyon helyes!) szigorúságod, hanem záró mondatodban írt alapállásod is közrejátszhat. Én kifogástalannak hallom, sőt: a hangot teltebbnek, a szöveget sokkal jobban érthetőnek, mint G-nál.
2014. november 12. szerdán és 13. csütörtökön is, 19:30 — 21:15 órakor
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Műsoron:
• - R. Strauss: Japán ünnepi zene, op. 84
• - R. Strauss: József-legenda, op. 63 – balett
Km.: a Nemzeti Filharmonikusok és a Szegedi Kortárs Balett
Vezényel: Kocsis Zoltán
Koreográfia alkotó:Juronics Tamás
„Folytatódik a zenekar Richard Strauss Magyarországon még be nem mutatott vagy ritkán játszott zenés színpadi műveit bemutató sorozata. A koncert egy Strauss-kuriózummal, a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulójára 1940-ben írott zenével kezdődik, amelyben japán templomi gongok is megszólalnak.
A bibliai történetet feldolgozó József-legenda című balettet Szergej Gyagilev, a Párizsban működő Orosz Balett impresszáriója rendelte, és mutatta be száz éve. A mű Juronics Tamás kifejezetten erre az alkalomra készített látványos koreográfiájával kel életre, a Szegedi Kortárs Balett művészeinek közreműködésével.
A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciója.”
Bocsi, de ha megnézed azt a Zerbinettát, amit mellékeltem, észre kell venned a különbséget. Battle hangja kicsi, éles, elég csúnyácska hang, az én fülemnek legalábbis. (9:12) Ezen kívül elég sajátos a német kiejtése, ami ebben az operában nem mellékes. De a fő bajom az énektechnikája, hogy folyton levegőt vesz, képtelen helyeken is. Figyeld meg a 9:48-9:50 közötti részt pl, ahol a futamból ki is hagyja a csúcshangot. Illetve a 10:32-es fülsértő magas hangot. Csúnya, éles, alig szólal meg. Semmi virtuozitás, fölényes megoldás. De ez az én véleményem. Megjegyzem: soha, semmiben nem szerettem Battle-t.
Az Unitel Classica csatorna programja a hétvégén tematikusan Richard Strauss művei köré irányul:
08.06.2014 16:50 – 19:25
Aus der Wiener Staatsoper: "Arabella" von Richard Strauss (1864-1949). Musikalische Leitung: Franz Welser-Möst - Inszenierung: Sven-Eric Bechtolf. Mit Emily Magee (Arabella), Tomasz Konieczny (Mandryka), Genia Kühmeier (Zdenka), Michael Schade (Matteo), Daniela Fally (Fiakermilli). "Arabella" war das letzte Werk, das Strauss und sein Librettist Hugo von Hofmannsthal gemeinsam schufen. Sie wollten mit dieser Oper die Leichtigkeit der Spieloper und der Operette zu neuem Leben erwecken. Die Uraufführung fand 1933 in Dresden unter der Leitung von Clemens Krauss statt. (2012)
Ism. 23.50 –
08.06.2014 13:00 – 16:15
Von den Salzburger Festspielen: "Ariadne auf Naxos" von Richard Strauss (1864-1949). Musikalische Leitung: Daniel Harding - Inszenierung: Sven-Eric Bechtolf. Mit Emily Magee (Primadonna/Ariadne). Elena Mosuc (Zerbinetta), Jonas Kaufmann (Tenor/Bacchus). Strauss und sein Textdichter Hugo von Hofmannsthal wollten Oper, Schauspiel und Ballett kombinieren. 1912 wurde die Urfassung als Einlage in Molières "Bürger als Edelmann" uraufgeführt, 4 Jahre später erfolgte die Premiere der endgültigen Fassung. Für diese Jubiläumsproduktion wurde die Urfassung mit Schauspiel und Ballettmusik rekonstruiert. (2012)
Ism. 20:00 -
09.06.2014 17:00 – 18:45
Aus dem Festspielhaus Baden-Baden: "Salome" von Richard Strauss (1864-1949). Musikalische Leitung: Stefan Soltesz - Inszenierung: Nikolaus Lehnhoff. In den Hauptpartien Angela Denoke (Salome), Kim Begley (Herodes), Alan Held (Jochanaan), Doris Soffel (Herodias). "Hier wird eine meisterliche Oper modern und klarlinig aufgeführt, sorgsam im Detail, überzeugend im Ergebnis" (Die Welt). "Lehnhoff kann sich in Baden-Baden auf ein fabelhaftes Ensemble verlassen, allen voran auf die stimmlich wie darstellerisch schier umwerfende Angela Denoke"
09.06.2014 10:20 – 13:00
Aus der Deutschen Oper Berlin: "Die Liebe der Danae" von Richard Strauss (1864-1949). Musikalische Leitung: Andrew Litton - Inszenierung: Kirsten Harms. In den Hauptpartien Manuela Uhl (Danae), Mark Delavan (Jupiter), Matthias Klink (Midas), Burkhard Ulrich (Pollux). Prinzessin Danae soll von ihrem bankrotten Vater Pollux mit einem reichen Bewerber verheiratet werden. Anstelle des erwarteten König Midas erscheint Jupiter in dessen Gestalt. Danae entscheidet sich für den echten Midas auch dann noch, als dieser arm geworden zu sein scheint. Jupiter schwört seiner Liebe zu irdischen Frauen ab. (2011)
09.06.2014 13:00 – 15:45
Aus der Wiener Staatsoper: "Capriccio" von Richard Strauss (1864-1949). Musikalische Leitung: Christoph Eschenbach - Inszenierung: Marco Arturo Marelli. Mit Renée Fleming (Die Gräfin), Bo Skovhus (Der Graf, ihr Bruder), Michael Schade (Flamand), Markus Eiche (Olivier), Kurt Rydl (La Roche, ein Theaterdirektor), Angelika Kirchschlager (Die Schauspielerin Clairon). "Capriccio" beschreibt einen Tag im Salon der Gräfin Madeleine; sie inspiriert als Muse den Dichter Olivier und den Komponisten Flamand. Mit ihnen stellt sich für sie auch die Frage nach dem Vorrang von Wort oder Ton in der Oper (2013)
Ism. 20:00 -
Ezentúl, R. Strauss szimfonikus- és versenyművei is a képernyőre kerülnek (pld. Alpesi szimfónia, Oboaverseny...)
Km. a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara ( Karigazgató: Donald Palumbo)
Szereposztás:
A császár - Torsten Kerl (tenor)
A császárné - Anne Schwanewilms (szoprán)
A DAJKA - KOMLÓSI ILDIKÓ (mezzoszoprán)
A szellemek küldötte - Richard Paul Fink (bariton)
A templom küszöb őre - Andrey Nemzer (szoprán)
A fiatalember szelleme - Anthony Kalil (tenor)
A sólyom - Jennifer Check (szoprán)
Égi hang - Maria Zifchak (alt)
Barak, a kelmefestő - Johan Reuter (bariton)
A felesége - Christine Goerke (szoprán)
Barak fivérei: A félszemű - Daniel Sutin (basszus)
A félkarú - Nathan Stark (basszus)
A púpos - Allan Glassman (tenor)
Éjjeli őrök - David Won (basszus),Jeongcheol Cha (basszus).Brandon Cedel (basszus)
Meg nem született gyermekek - Ashley Emerson (szoprán), Anne-Carolyn Bird (szoprán), Monica Yunus (szoprán), Megan Marino (alt), Renée Tatum (alt), Danielle Talamantes (alt)
Szolgálók - Haeran Hong (szoprán), Dísella Làrusdóttir (szoprán), Edyta Kulcak (alt)
A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös Richard Strauss-sorozatában mutatták be hatalmas sikerrel A hallgatag asszony című operát, Kocsis Zoltán főzeneigazgató vezényletével. A művet először láthatta magyar produkcióban a közönség, de vendégjátékban, a drezdai Semperoper előadásában is csak egyszer hangzott el Budapesten 1977-ben.
Hosszú vastapssal ünnepelte a csütörtök esti bemutató közönsége a nemzetközi szereplőgárdát és a karmestert, Kocsis Zoltánt, illetve a karigazgatót, Antal Mátyást. A darabot szombaton este is műsorra tűzik.
A hallgatag asszony című operát adják elő idén Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok Richard Strauss-sorozatában október 10-én és 12-én a Művészetek Palotájában
„Strauss hídformaként felfogható zenedrámai életművében a másik pillér természetesen A rózsalovag, amely Hugo von Hofmannsthal szövegére született. Feltehető a kérdés, mennyivel jobb A hallgatag asszony (Die schweigsame Frau), mint A rózsalovag? Szerintem zeneileg, dramaturgiailag is jobb, mert Stefan Zweig librettója jobb, érdekesebb és mélyebb, így a téma irodalmi megvalósítása erőteljesebben inspirálta a zeneszerzőt” – mondta el az MTI-nek Kocsis Zoltán.
[url] „A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro óta" [/url]
Fidelio, 2013. október 5. -
• Csengery Kristóf -
• Müpa Magazin -
A Nemzeti Filharmonikusok nagyszabású Richard Strauss-ciklusának következő darabja egy Magyarországon jószerével teljesen ismeretlen mű, A hallgatag asszony. Erről az operáról nyilatkozott a Müpa Magazinnak a sorozat gazdája és a két októberi előadás karmestere, Kocsis Zoltán. INTERJÚ
15:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Bartók Világverseny és Fesztivál - vonósnégyes 2021 / elődöntő 3.
17:00 : Budapest Müpa, Üvegterem Kéringer Dávid (klarinét)
Kanizsár Noémi (zongora)
Sándor Norbert, Salamon György, Katrin Mátyás (klarinét) "Hangulatkoncert"
Weber: I. (f-moll) klarinétverseny, op. 73
Schumann: Fantasiestücke, op. 73
J. S. Bach-Kéringer Dávid: a-moll prelúdium és fúga, BWV 543 (átirat klarinétkvartettre)
Wayne Siegel: Jackdaw
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Bartók Világverseny és Fesztivál - vonósnégyes 2021 / elődöntő 4.
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem Fejérvári Zoltán (zongora)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Riccardo Frizza Bartók: Táncszvit, BB 86a
Bartók: Scherzo zongorára és zenekarra, BB 35
R. Strauss: Burleszk zongorára és zenekarra
R. Strauss: Don Juan – szimfonikus költemény, op. 20
A mai nap
született: 1782 • Niccolò Paganini, hegedűs, zeneszerző († 1840) elhunyt: 2000 • Walter Berry, énekes (sz. 1929) 2006 • Gregor József, énekes (sz. 1940) 2019 • Jeney Zoltán, zeneszerző (sz. 1943)
