Ebben a darabban sokkal több zene van, mint amit ő eljátszik. És a tempo, a virtuozitás miatt marad el a zene.. Talán, ha öregebb lesz pár évvel akkor tényleg az lesz, amit mondasz...
A trombitás társadalom egyszerre szisszent fel a soraidon. Ez a pali az elmúlt négy év legnagyszerűbb felfedezése számomra. A tökéletes zenész. Egyszerűen hibátlan. Mindig tizest dob. Ha majd jön Magyarországra, én ott leszek a koncertjén. Sőt! Ha választanom kellene, hogy az egyik teremben Dantone lép fel, a másikban ő, akkor én gondolkodás nélkül az övére mennék be. Ez nem is lehet kérdés.
Ja, a zene az nagyon jó.. de az előadás..túl sok a tempo. Eladta a zenét a virtuozitásnak...nincs benne semmi megcsinálva, a rohanáson kívül... az mondjuk jó, de sztem nem erről szól a darab.
Hát, a saját koordináta-rendszerében ez nagyon jó zene.
Tágabb horizontok, amikor bejönnek, akkor kicsit fajsúlytalannak tűnik, de azért én elég jónak hallom így is.
Nem szabad azt keresni benne, mint a da Milano darabban, nem is arra való, de megvan a helye az Ég alatt.
Szóba hoztam da Milano-t.
Francesco da Milano.
Akit szimplán úgy neveztek a kortársai, hogy 'Il Divino'.
Na de miért ez a barokkos, ill. barokk-előtties túlzás?, hát, nyilván jól tudott bánni a hangszerrel, ezt tudjuk is a fennmaradt lejegyzésekből.
Meg azért mást is tudunk.
Pl. ezt a Recercare-t is ránk hagyta.
Hogy ez milyen zene?
Nem, nem tánc-alap, nem egyszerű dallam variációi, nem régi dolog átirata lantra, nem felgyűjtött és aztán kibelezett-szétrontott nép-izé, és legfőképp, nem valami skolasztikus f@szság, hogy megmutogassuk az ellenpontok rendszerét, vagy a szólamok labirintusát, vagy hogy legyen mit gyakorolni a. zeneiskolásoknak.
Véleményem szerint a megvalósult, színtiszta, egyenesági zenei avantgard.
A legjobb fajtából.
Mindig úgy gondolok a lantkönyvekre, mint a régizene kifogyhatatlan raktáraira. Ez már nem fog változni. A lant-letét egy kicsit hasonlít a konzerválásra szerintem..tudás és bátorság kell életre kelteni belőle a zenét.. Nem sikerül mindenkinek. De ott vannak konzerválva, és meg is maradnak.
Én meg azt mondom, hogy ez egészen pazarul jó.
Ezen a területen higgy nekem vakon.
Mondjuk, nekem nem kell elmagyarázni, hogy miért, meg hogy Bakfark miért jó egyáltalán.
Amúgy az egyik legnehezebben játszható szerző; lantosok kétszer is meggondolják, hogy kikezdjenek vele.
Olykor azt hiszem, hogy pontosan tudom, hogy a 'népnek', mi tetszik a régizenében, mivel lehet becsalizni őket; én pl. ezt is annak gondolnám. Furcsa, hogy nem mindenki vevő rá mégsem, de aggasztónak azért nem mondanám.
Mindjárt ránézek, hogy lemezen becserkészhető-e ez a felvétel; nem ismertem, úgyhogy köszönöm.
Látod...ha torkon szúrtad volna magad, most nem döntöd romba a szombat délutánomat..
Mindegy, egyetlen dolog segíthet csak : nem nyitod meg a linkjeimet... nekem borzasztó nehéz lesz, de belátom, nincs más választásod. :) Az élet a legfontosabb..
( Egyébként kifejezetten chordnak címeztem....neki erős a lelke )
Nem lehetne, hogy olyat linkelj be, amitől nem hullik ki a hajunk? Én a szép felvételekért és előadásokért látogatom a fórumot, nem az elrettentő példák miatt. Lassan gyomorgörcsöm lesz az ajánlóidtól. Komolyan mondom, félek megnyitni a linkjeidet. Némelyik veszélyesebb az antraxnál. :)
Még annyit mondanék a Bakfark témához - és chord , ezt most kifejezetten neked mondom - hogy Bakfark csak annyival gyengébb szerző, mint a kortársai, hogy NEM JÁTSZUK. . Egy kincsesbánya. Minden hangszeren megszólal, mert zseniális. Evvan.
Mindig mondom, mi a baj. Játszani kell ! Anélkül nemhogy " nagy " név nem lesz , hanem még kis is nevetik, mint itt a fórumon az oldott szórakozás jegyében....
Dehogynem van. Mert tudod, a nincsnél is van rosszabb, csak keresni kell. Itt van a mi nagy lantművészünk, ugyanazt játssza , mint az előző, csak egy kicsit másképpen, amúgy magyarosan.
Csak azért linkeltem be, hogy meg legyen a kontraszt.
A szlovén Tartininek ma van évfordulója. Mondom a szlovén Tartininek! Khm.
Ezen a LINN albumon nem Rachel Podger nyiszatolja a cuccost, szóval no para! A szólista Rodolfo Richter. Megérdemli, hogy a nevén nevezzük ezt a hegedűs félistent. 2003 óta tagja a The Palladians együttesnek.
A kiadvány 2008-ban került a polcokra. A hangminőségre nincs panasz. LINN. És hát a műsorban ott találjuk az egyik legemblematikusabb Tartini szerzeményt: Az ördög trilláját. Lehetőség szerint ne keressük benne sem Bartók, sem Kodály harmóniavilágát.
A Psalmus valóban hálásabb darab. Zenekarban is játszottam, kórusban is énekeltem, így nyugodt szívvel állítom, hogy semmilyen tekintetben nem okoz kihívást. Még a karmesternek sem. Három próba bőven elég rá. Könnyű pénz.
Ma reggel nagyon megijedtem. Bárhogyan mesterkedtem, nem tudtam belépni a Mumusba, nem tudtam se írni, se privát üzenetet olvasni. Azt hittem, hogy örökre kitiltottak, amin persze nem lennék nagyon meglepődve. Mindenesetre megfogadtam, hogy magamba szállok, és önkritikát gyakorlok. Itt van máris Bakfark. Érveitek súlya alatt meginogtam, és kérdésemmel zenész feleségemhez fordultam. - Édes, mondd, Bakfark Bálint magyar volt?? Kedvesen rámnézett őzike-szemével és azt mondta: - Hát persze, hogy magyar volt, te buta. Hiszen Pest-isben halt meg, más mi lehetett volna?
Bizony igaza van, miért is kételkedtem. És lám-lám, ez újabb adalék arra, hogy a középkorban milyen jelentős tényező voltunk. Még egy ilyen fontos és méltóságteljes betegséget is rólunk neveztek el, és mégcsak nem is a csikorgó érckakasáról híres Budáról, hanem a mellette szégyenkező, mocskos kis Pestről. Bizony, nagyok voltunk akkor és jelentősek, hová is tűnt régi nagságunk, hogyan törpülhettünk el ennyire, hogy manapság már csak apró, jelentéktelen pont vagyunk az univerzum eseményhorizontján, és még a Covidot sem a Magyar Koronáról nevezték el. No, de nemcsak Bakfark volt nagy zenész a középkori Magyarországon, készségesen elismerem. Kár, hogy a török időkben minden kottájuk, minden emlékük megsemmisült. De tágítsuk kicsit a horizontunkat, és örüljünk annak, hogy a szorgos, könyvégető bégek csak a kottákra specializálódtak. Így aztán egy másik B betűs nagy magyarnak, Balassi Bálintnak az egész életműve fennmaradhatott. Örüljünk ennek, hiszen az első magyar költőnk nemcsak költő, hanem költőóriás is volt, hiszen sokan nemcsak nagy, hanem a legnagyobb költőnket tisztelik benne. Jó magyar ember volt, aki teljes életet élt, Corvette szavaival szólva még a legyet is röptében... (no, inkább hagyjuk). És írt mindefélét, pajzántól az istenesig, olyan nagy ívű spektrumban, amit aztán csak Ady közelített meg, évszázadokkal később. És milyen szép magyar nyelven írt, azon az ősin, még Kazincy nyelvrontása előttin, amit most is tanítani kéne a kis nebulóknak. Én is Balassit adtam először gyermekeim kezébe, azt olvasgatták, amíg el nem költöztek.
De elég volt a B-kből, jöjjön Kodály, vele szemben is van bocsánatkérni valóm. Talán csak egy mentségem van, hogy én láttam Kodályt. Kisiskolás lehettem, amikor egyik vasárnap igyekeztünk fölfelé a macskaköveken a pécsi székesegyházhoz, a 10:15-ös gyerekmisére, amikor nyílt a székesegyház ajtaja, és egy szürke-szakállas ember lépett ki belőle. Nézzétek, ott a Kodály, szólalt meg nővérem, és ez a kép beleégett a retinámba, Kodály Zoltán lobogó szakállal. Régen volt ez, akkoriban még élt Kodály Zoltán, és Liszt Ferencet sem állították ki a püspöki palota erkélyére, hogy üdvözölhesse a kései, de avitt utódját. És amikor Kodály meghalt, még szintén őszinte gyermek voltam, és megsirattam, hidd el, Apika, nem örömkönnyeket hullajtva. Ez a találkozás a nagy zeneszerzővel, átmenetileg kizökkentett napi életritmusomból, és csaknem döntően befolyásolta pályám további alakulását. Rászoktam a könytár látogatására, és belevetettem magamat a Kodály-irodalomba. Leginkább a kortársak méltatása hatott rám, mert naív gyermekként úgy gondoltam, hogy ezekből az írásokból jutok közelebb Kodály nagyságának megértéséhez. Találtam is érdekes dolgokat, még egy kis versikét is, amelynek hallatán talán még a Google és Magoogle is dobna egy hátast: Kot-kot-kokot kotkodály,/ Zoltánka ne komponálj.
Na, de térjünk inkább a zenére. Ott van példának kedvéért a Psalmus Hungaricus és a Táncszvit. Micsoda jubileum lehetett az az 1923-as év. Volt is nagy rökönyödés. Derék zenészeink dülledt szemekkel nézték a bartóki kottát, próbálva elkülöníteni a kottafejeket a légypiszoktól, mert legyek már akkor is voltak. Próbálkozásuk nem járt eredménnyel. Így aztán a Psalmus győzedelmeskedett, a Táncszvit pedig csúfosan megbukott. Pedig szegény, szerencsétlen Bartóknak mi volt a bűne? Tán tehetett arról, hogy zseninek született? Nem. Erről senki sem tehet.
Persze, az kicsit gáz, hogy a Bartók-féle 'Román népi táncok', az lett az eredeti, mert hiszen azt ismeri mindenki, a Jánosiék, meg a Muzsikás, ezt feldolgozta, és az lett a 'Botostánc'.
Ez így leírva kicsit vicces-majdnem, de tényleg akad, aki szerint ez így van.
A klasszikusok diszkóritmusban, az lett a klasszikus.:)
Kicsit a lentiekből az jön le, mintha az lenne a fő gond, hogy nincsenek régi magyar szerzők, régi lejegyzések. Mert sosem voltak, csak lóhús volt / voltak, csak elveszek.
De nekem az is elég lenne, ha idegenföldi régizenét játszanának / énekelnének, attól még ugyanolyan becsületes, Szíriuszról származó szittya-magyarok maradnánk...
De semmi gond, van egy Bartókunk, és a nagynemzeti probléma meg is van oldva.
Aha, szittya magyar, persze. Szerintem ezt hagyjuk.
Kodálynak németalföldi felmenői voltak, Kossuth felvidéki evangélikus volt, szóval ez is off.
A magyar himnusz zeneszerzőjét, Erkel Ferencet Franz Erkl-ként anyakönyvezték a még ma is 4 (magyar, német, tót, román) nemzetiségű Gyulán. Úgyhogy ő sem egy ősi sztyeppeharcos familía sarja... De mindegy is,
Nem vagyok sem soviniszta, sem nacionalista (tényleg!), de mondjon valaki kapásból egy nemzetközileg MOST is ismert/elismert szlovák_román_szerb-horvát_szlovén stb. zeneszerzőt! (Bővíthetném a monarchia további nemzetiségeivel: osztrák, cseh, morva?:-)
Amúgy Kodály nagyságáról eszembe jutott egy édes töténet, a 80-as évek elejéről. Helyszín egy óvoda Pesten, (az Apáczai Csere János szobor közelében), november 6-án.
Óvónéni: (egy Lenin mellszobrot helyez az asztalra). Gyerekek, most Lenin bácsiról fogok mesélni, aki a legnagyobb ember volt.
Unokaöcsém (4.5 éves): Nem igaz, hogy Lenin bácsi volt a leggnagyobb ember. Apáczai Csere János sokkal nagyobb, mert neki lába is van.
Idegorvosom szerint jót tesz, ha kiírom magamból a gondolataimat. Azt is mondta, hogy destruktív ösztöneimet szublimáljam és adjak eszményi tartalmat gyermekkori vágyaimnak.
Nem szívesen mondok ellent neked, de a 20 filléres rajzlapra azért - ha átlósan is - de ráfért. De nem is a centiken van a hangsúly, hanem azon, hogy ő szittya magyar volt.
Valami ilyesmire számítottam, örülök, hohgy Lavottáról lehullott a szemem hályogja. A Bihari Csermákot már magam is el tudom képzelni, ennyi ösztönzés éppen elég, a többit pótolja a fantázia. Kodály valóban elég morcos ember volt, még Rákosi is tartott tőle.
Magyar zeneszerző, magyarabb zeneszerző, legmagyarabb zeneszerző, messze a legmagyarabb zeneszerző. Jól hangzik. Lehet ezt még tovább fokozni az esetlegesen késöbb érkezőkre való tekintettel?
Egyetértek. Kodály igazán magyar volt, egy szittya magyar, mint Kossuth Lajos, még a szakálla is rá hajazott. Meg Bárdos Lajos is magyar volt, sokat énekeltük. A Werner atyát pedig többször láttam a villamoson, hát úgy nézett ki, mintha egyenesen Liszt támadt volna fel a sírból. A Mercédesz miséjét is nagyon szeretem, az is szépen van magyarul. Egyáltalán nem kell panaszkodnunk, nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk.
Azt írod: "Bartók az egyetlen !!!!( még Kodály sem ! ) , aki a feldolgozásaiban NEM használ egyetlen idegen elemet sem. Csak tisztán magyart. Még Kodálynak sem ment ez Időnként a legmagyarabb ( Galántai, Marosszéki, Budavári, stb ) műveiben is megjelennek idegen harmóniai fordulatok ( főleg németek ) Népdalfeldolgozásaiban is. Bartóknál tiszta minden. "
Tévedsz! Lehet, hogy nem szándékosan, de tévedsz. Ő ugyanis egy híres, 1931-ben írott levelében szerint csakis "tiszta forrásból" merített, legyen az magyar, szlovák, román, vagy bármilyen eredetű is.
Ld: Négy szlovák népdal, Falun, Négy tót népdal, Román népi táncok, Táncszvit, IV.-VI. vonósnégyes, MIkrokozmosz 6., stb.
Ami pedig Kodályt illeti: a Budavári sohasem volt deklaráltan magyar, sőt! 1686-ról szól, mert EURÓPA (igen, csupa nagybetűvel!) ekkor üzte ki a kontinensről végérvényesen - legalábbis akkor azt hitték... - a törököt. Tehát ez egy egyetemes (=katolikus) Te Deum, amiben amúgy Verdi hatása inkább tetten érhető, mint bármilyen magyaros(ch) befolyás. Persze Kodály ettől még messze a legmagyarabb szerzőnk, de erről most nem tartanék nyilvános vitát.
Jaj, hát rám ne haragudj! A zeneszerzők magasról tesznek rád és a rangsoraidra. Fenyves Lóránd is egyszer odaosont Kodályhoz Svájcban, illedelmesen bemutatkozott és megemlítette, hogy járt hozzá zeneszerzés órákra, sőt, szerzett is pár darabot. Erre Kodály felkapta a fejét, és megkérdezte Fenyvestől, hogy mostanában mit komponált. Amikor kiderült, hogy semmit, tovább már nem beszélgetett az akkor már világhíres hegedűssel.
Lavottáról annyit tudok, hogy a 10. kerületben, egy lakótelepen, elneveztek róla egy ronda kis utcát. Rövid ideig udvaroltam oda egy hegedűs lánynak. Sajna kikosarazott. Szóval nekem ezzel a Lavottával csak rossz emlékeim vannak. Megfelel a válasz?
Ki mondta, hogy nagyobb volt? Ne csak írj, olvass is. Én azt mondtam, hogy Bartók volt a zeneszerző. Tehát, az egyetlen magyar zeneszerző. Ha vitatkozni akarsz, akkor ezen vitatkozz. És az nem az én vétkem, hgy neked mindenről a tenyészcsődörök jutnak az eszedbe.
(Persze okosodom én köztetek, most már tudom, hogy Bakfark is zeneszerző volt. Éljenek a B betűsök! A végén még az is kiderül, hogy Erkel is zeneszerző volt??? No, azért ezt kétlem. Aztán, ha már itt tartunk, egyszer az énektanárnéni, úgy rémik, azt mondta, hogy Csermák Bihari Lavotta. Ha kedvetek tartja, arról is meséhetnétek)
Ez nem az állatvásár topik. :) Jössz itt egy objektív szempontok alapján értelmezhetetlen mércével, centivel méregeted a riadt arcú zeneszerzőket, nézegeted, hogy melyiknek nagyobb a füle vagy a farka, vagy ad több tejet.
Bartók tudtommal nem egy tenyészprogram eredménye, akivel az volt a terv, hogy majd végigfedeztetjük vele Európát. Soha nem értettem, hogy az iskolában miért kell magasság szerint sorakozni. Zeneszerzők esetén sem értem ezt a nagy, nagyobb, legnagyobb csoportosítást. Mihez képest? Kihez képest?
Azt kihagytad ( ja, nem támasztja alá az állításodat ) hogy Szapolyai udvarában nevelkedett Nagyváradon. Szerinted biztos nem is tudott magyarul...Nem volt magyar, csak Erdélyben lakott és a Szapolyai udvarban nevelkedett.
Ja és csak egész Európa zenei életére hatással volt..de hát ez neked nem elég kirááá.
( és ténylegesen elég sajt zene amit csinált, legyünk őszinték, ...mi ? )
-------------------------
Óh Rómeó, miért vagy te Rómeó.. tagadd meg gatyád és dobd el neved...
Hát az igaz, nem sokat tudok róla. Csak talán annyit, hogy Brassóban született, szászként, aztán főleg Lengyelországban élt, de megfordult szinte egész Európában, híres lantművész volt, és talán Páduában, pestisben halt meg. Aztán - járványügyi megfontolásból - elégették őt is és a művei többségét is. Élete fennmaradó idejében, amit nem tárgyaltam, magyar volt.
Aztán a Bakfark Bálint mellé másolj be 50 olyan olasz-német-francia-angol-spanyol szerzőt, aki Bakfark Bálint kortársa volt. És ha végignézel a névsoron, akkor rájössz arra, hogy ki is volt Bakfark Bálint, és hol van az ő helye.
Szóval a nemzetközi mércével is jelentős magyar zene Bartókkal kezdődött, és nagyjából ott is ért véget. Egy olyan zeneszerzőt sem tudsz mondani, aki előzőleg világszínvonalú lett volna (na jó, Lisztet kivéve).
Ezt már egyszer bemásoltad. Nem emlékszel? De ez mit bizonyít? Hogy Mátyás udvarában volt néhány zenész? És? Ettől még nincsenek zeneművek, amelyeket magyar szerzők szereztek. Ott van pl. az a Janus Pannonius. Szép szál magyar ember, aki latinul verselt. És mit tesz Isten, a versei fennmaradtak, most is olvashatjuk őket, nagyszerű fordításban. Na, de hol vannak a reneszánsz és a barokk magyar zeneszerzők művei, amelyek vetekednek a kor francia-német-olasz-spanyol-angol zeneszerzői műveivel? Vagy talán az a szegény Esterházy vagy ki, amiket kottázott, az vetekszik ezekkel? Ja, volt egy kórus és néhány zenész Mátyás udvarában. Ennyi a magyar régizene.
Minden tízfalunak, ja, temploma. És? Előtte meg sámánok voltak, meg fejérlófia. Az is régizene?
Állíthat mindenki akármit, még Szendrei Janka is. Na, de az állítást alá kellene támasztani tárgyi bizonyítékokkal. De mindegy. Ha lett volna valami hatalmas zene Magyarországon abban az időben, akkor kinöttek volna itt is a Bachok a földből, mint odaát. Na, de miért nem nőttek ki? Talán nem volt eső? Ezen azért elgondolkodhatnál. De ne gondolkozz, megválaszolom én: Azért nem nőttek ki, mert nem volt olyan zenei közeg, ahonnan kinőhettek volna.
Azt mondod, nem is volt ? Hát.... rajtad jó munkát végzett a török, az már biztos.
--------------------
Ezt most csak neked másolom ide :
" A budai capella már Zsigmond korában is európai hírnévre tett szert, fénykorát azonban Mátyás uralkodásának idején érte el. A korabeli források Mátyás kórusáról elragadtatással írnak. Bartolomeo de Maraschi, aki 1475-ben a pápai énekkar vezetõje volt, 1483-ban diplomáciai küldetésben járt Budán. Követjelentésében „megszégyenülve” ismeri el: „… a királynak olyan énekkara van, hogy annál különbet még nem láttam, a miénkhez [a pápai énekkar] hasonló, a pestisdúlás elõtt.” Vagyis a budai capella a követlátogatás idején jobb, mint a római kórus ugyanabban az idõszakban. IV. Sixtus pápa 1483-ban éppen e követjelentés hatására bõvítette kórusát, a Capella Sistinát 24 személyesre, Mátyás kórusával azonos méretûre. A budai énekkar a gregorián énekek mellett a kor legújabb stílusában írt mûveket tartotta repertoárján, tehát nemcsak méretében, hanem korszerûségében is élen járt a korabeli Európában. A capellának világi feladatai is voltak, énekesei szolgáltattak szórakoztató zenét az ünnepi lakomákon.
( Most még vedd hozzá, hogy minden tízfalunak volt capellája.István király óta. )
Most még majd azt mondod, hogy - ...de hiszen az nem magyar zene volt, hanem pápista...
Csakhogy az egyházzenében igancsak jártas doktoraink ( Rajeczky, Dobszai, Szendrei doktorok ) egybehangzóan állítják, hogy a fennmaradt töredékek ubnikálisak az egyházzenében.
Kiforgatod a szavaimat. Ami nincs, azt fölösleges keresni, mert a nincset nem lehet megtalálni. Arról maximum csak annyit lehet füllenteni, hogy volt, de elveszett. Ezt teszi diósjenő, elismerésre méltó igyekezettel. Arra kéne büszkének lenni, ami van. Vagy nem is büszkének lenni, hanem csak úgy, csendesen hálát adni érte az Istennek. Mert mi van nekünk? Pl. Bartók. Na, de ez a Bartók betölt mindent, ami eddig hiányzott az elmúlt századokban vagy évezredekben, egyszerre ősi és egyszerre jövőn túli, ott búg, dalol, vagy ordít és üvölt a világnélküli csend kellős közepén. És akkor Chord képes ilyeneket leírni, hogy nem elég fülbemászó, vagy mi. Hát dehogynem fülbemászó, sőt agybamászó, ott dörömböl bent, csak nem hallod a tekerőlanttól és a jól-lehangolt csembalótól, nem hallod, mert nincsen hallásod rá, és nem szereted, mert nincsen szíved hozzá
Muszáj voltam valami durvát meghallgatni, hogy helyreálljon a szépérzékem. Nem lehetett rögtön Monteverdit.
Joel Leandre. Egy kis John Cage meg Scelsi.
És az a furcsa, hogy szinte értem. Értem, mit akartak ezek az emberek.
És a zagyvaságnak tűnő dologaik mégis csak harmonikusak számomra. Mert valami titkoskapocs van a régizenével.
A katalánoknak meg az Ibériának, ott van Savall, annyi népdalukat be-régizenézte, hogy az már ipari mennyiség.
Nekünk meg itt van Bartók. Meg Kodály. Abból is van elég mondjuk...
Igazad lehet. Bartóki zene, az egy külön valami.
Elismerem, hogy a hatása annyira erős, hogy kicsit hallgatom az említetteket, és gyakorlatilag leblokál, hogy visszarakjam a témát a régizenei sínre.
Nem tudom miért.
Kiirtja az a 'szépségmezőt', ahonnan szoktunk szemezgetni. Egy napalmtámadás. A megmaradt füstölő romokon meg egy olyan zenei mező, ahol pl. a Harmónia, az ott a wikipédián, csak be kell ütni, megvan az, csak keresni kell.... :)
Talán a legellentétesebb zenei világ a régizenével.
Hát, a képet nem sikerült láthatóvá tenned, de ahogyan téged ismerlek, el tudom képzelni. És lehet, hgy félreértettél, én nem a Marxengelszlenint szeretem, hanem az orosz irodalmat és az orosz zenét.
Az én kisfiamnak évekig egy igazi orosz nő volt a zongoratanára. Meg is szerette a lurkó Kabalevszkijt és Prokofjevet. Aztán ott van a Csajkovszkij. Hát az milyen jó orosz népdalokat tudott belekomponálni az operáiba, akkor amikor Erkel-Liszt csak a cigány nótákat ismerte. Én ahogyan öregszem, egyre jobban szeretem az oroszokat. irodalomban verhetetlenek, de zenében sem kutyák.
Bartók egy más entitás, mint a többi magyar, aki valami ok folytán zeneszerzőnek nevezi magát. Bartók magába szívta a népzenét, de ami aztán kijött belőle, az már csöppet sem népzene volt, hanem egy olyan zseniális, mással összehasonlíthatatlan, egyedi, bartóki zene, amit a világ mindig jobban értett, mint mi, földhözragadt magyarok.
Talán igazad lenne, ha nem írta volna Bartók a Concerto-t .Vagy a III.zverseny második tételt. De az bizony esszencia. És tisztán az. És nem népzene.
Mikor gyerek voltam, az utcáról hallottam valamit, ami szó szerint bevonzott. A kisvárosi díszterem egyetlen zongoráján egy ZAK-os gyakorolt a vizsgára. Bartók Tizenöt Magyar P, Román népi táncok.
A srác észrevette, hogy belopakodtam, odavigyorgott és játszott tovább. Több mint két órát gyakorolt, rólam el is felejtkezett. Én meg nem kaptam vacsorát, mert nagyon elkéstem. Dehát nem bírtam elmozdulni, nem lehetett.
Nincs abban hiba semmi. Kérdezd csak meg Pluhart. Vagy Savallt. Meg fogsz lepődni.
Nem.
Nem ez a jövő.
Így, semmiképp sem. És mindenkinek jobb így, hidd el...
A népdaloktól, a népzenétől ez galaxisnyi távolságban van. És ami az igazán fájó, és ami miatt nekem nem jó, és azt mondom, hogy nem jó zene, az az, amikor kilóg valami nép-izé, amit felismerek, mert kilóg, mert nem fejből komponált, mert nem eredeti, mert nem volt eredeti gondolat, mert egy műmájerkedés, és kilóg, és megörülök, hogy na-mégiscsak, ugye, a népzene az tényleg tiszta?, aztán megy tovább, mint a legrosszabb fajta romantkus én-én-én, csak rám figyeljetek, hogy mit kreáltam ebből a tiszta forrásból.... ja, nyomokban tiszta vizet tartalmaz....
Az, hogy te ezt játszottad, és megszeretted, megértetted, az számomra, az én befogadásomra, nem jelent az égvilágon semmit.
OK, abbahagytam.:)
De nem bírom.
Ha Pluharék 1/10 ilyen kifordítást csináltak volna a Tarantellával, akkor kórusban, veled az élen hajtogatnánk, hogy desz@r.
Nem következetlenség ez részedről?
Én sem. Eddig sem tettem. Az én lányom meg népzenét végzett beee.
Több népdalt tud, mint én :) ( Vagy 10-szer többet. )
A Gyermekeknek ciklus eleje mind népdalfeldolgozás. Amit mondtam, hogy nincsenek benne csak ( tiszta ) magyar zenei motivumok. Tehát sem angol, sem francia, sem német, sem semmilyen más nemzet zenéjéből való motivumok. És mégsem népzene. Na ez a jövő. magyar zenei irány. Már ha érdekel valakit. Eddig csak Bartóknak sikerült. Mindenki más becsempészik valami idegent, még Kodály is.
A lányom népdalokon nőtt fel. Én énekeltem neki őket. Fejből. Összesen 140 darabot. És én is játszottam pár darabot a Gyermekeknek és a Mikrokozmoz sorozatból. Ezek Bartók szerzeményei. Nem azonosítanám őket az eredeti dalokkal.
Az van, hogy ez választás kérdése. Én Bartókot JÁTSZOTTAM. Bartókot játszottam, mikor zongorát tanultam. Az elejétől kezdve. Mert hogy azért írta. Nekem írta. ( ja, ha tudta volna :) Mikrokozmosz egy, kettő. Gyermekeknek egy-kettő. Ja, és KELLETT HOZZÁ EGY TANÁR, AKI EZT VÁLASZTOTTA !!!!
Az van, hogy mióta kimentek az oroszok, az élet szabad választás kérdése. Lehet választani zeneiskolát, nem mondok neveket zongoraiskolákat, nemmondommilyen mértékben odafigyelő tanárokkal, meg lehet választani potom pénzért elszegényedett de zseniális zongoratanárokat, akik Bartókból tanítanak. Választás kérdése. Persze sírni könnyebb, mint választani,. főleg, ha beidegződött évtizedekig. Majd szép lassan ráébred mindenki, hogy szabad. Nem mindenható, csak szabad. ( a körülményeken lehet változtatni, a géppisztolyon nem annyira. Van különbség.
Egyébként azt írtam, hogy JÓ ZENE, nem azt, hogy jó FELVÉTEL.
Azt a tiszta forrást sem igazán érted sztem.
Bartók az egyetlen !!!!( még Kodály sem ! ) , aki a feldolgozásaiban NEM használ egyetlen idegen elemet sem. Csak tisztán magyart. Még Kodálynak sem ment ez Időnként a legmagyarabb ( Galántai, Marosszéki, Budavári, stb ) műveiben is megjelennek idegen harmóniai fordulatok ( főleg németek ) Népdalfeldolgozásaiban is. Bartóknál tiszta minden.
Érdekes, hogy Lislevand feldolgozása mekkora gáz, Bartók műanyagiasítása meg mekkora jó zene.
Forrás? Azt mondod, az eredet lényed. Szerintem is. De mi lett belőle? Vagy csak én hallom, hogy egy gyönyörűséges tiszta forrásból, amiből a Csodaszarvas iszik, ja, hogy mivé lett, kifordítva-befordítva-kibelezve?
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-5763913-1507437519-1733.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-15567827-1593772768-1932.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-2173811-1553508301-8741.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2614978-1381277915-4317.jpeg.jpg)
