Figyelj! Jó ez. Én mondjuk lassabbra vettem volna az egészet ( már csak a téma miatt is ) és jobban megrágtam volna a variációkat, de így is egészen hallgatható a darab. Sokat dobna rajta, ha egy régi hangszeren adnák elő, annak minden recsegésével és időnkénti hamisságával.
Nem értünk egyet.
De nem baj.
Engem nagyon megfogott. Meg még sok más embert is.
Ráadásul, furcsa mód ezt egy külföldi barátomtól kaptam,ő ajánlotta, konkrétan, a kezembe nyomta - jómagam nem vagyok ráindulva a magyar előadók lemezeire.
Nem.
Nagyon is jól csinálja.
Csak itt mi hozzászoktunk a koloratúra-akrobatikához. De a Reneszánsz zenéje, a profán vonalon sem, az nem erről szól. Nem az énekes a sztár. Nincs sztár, nincs Zaicik meg nincs Jaroussky.
A zene van.
Amúgy, kicsi odafigyeléssel rengeteg minden ott van abban az énekhangban. Írtam már alant is, hogy a kicsi eltérések a képzelt 'egyenességtől', azok nagyobb hatásúak lesznek, mint a leg-kacifántosabb kidíszítettség.
Sok ilyen lemezt hallgatok. A világ legjobbjait.
És ez nagyon jó.
El sem hiszem, hogy magyar.
Emlékszel arra az esetre, amikor a klarinétos véletlenül benne felejtette a törlőrongyot a hangszerében és úgy állt ki a színpadra? Senkinek sem tűnt fel. Ez az ária is ilyen. Mert van itt egy képzett hangú énekes, aki jelen esetben úgy akar énekelni, mintha nem lenne képzett a hangja. Csak hát ez a csalás nem jön be. Rosszul csinálja.
Azon kívül is, chord külön hangsúlyozta az élő előadást ebben az esetben...Ami ( úgy látszik kevesek szerint sajnos ) a LEGFONTOSABB tényező a kérdésben. Ott ugyanis MINDIG van valami plusz, ami a felvételen egyáltalán nem rögzíthető. Talán a Star Trek-ben...bár azt is kétlem.
Lehet, hogy a linkelt nóta koncepciója jó, de a megvalósítás sajna harmatosan gyenge. Ez az éneklés egyszerűen katasztrófális. Próbálja tolni az egyenes hangokat, de nem megy, mert nincs mögötte levegőtámasz. Ettől az egész imbolyog és legfőképp erőtlen. Befullad. Rákerestem az előadóra, és hát minden tiszteletem, hogy próbálja a hazai régizenei életet szervezni és előrébb vinni, csak szerintem ez így pont, hogy ellenébe hat annak, amit akar.
Nyugi... az igazán nagyszerű dolog az a teremtés..:) Hogy felfedezzük ezt, keresünk benne összefüggéseket és azokat megpróbáljuk fogalmilag megragadni ( sonett, fuga, tarantella, siciliana, jacaras, lied, fantasia, toccata, fandango, ) , az a természetünkből következik. Ki ezért van oda, ki azért.
Az a szó, hogy 'kreálmány', az valahogy nem jön a tarantellához.
A fúgához, vajon?
Pedig elolvastam, hidd el, az Üveggyöngyjátékot, ott nagyon szépen írnak a 'futásról', de én itt nem tudok mit tenni, nem tudok a bőrömből kibújni...
Tudod, most meg kéne kérdeznem, hogy akkor a szonett (sonata) , fuga, stb is csak úgy vannak ( ezek szerint igen ) és hogy akkor miért kárhoztatod szegényeket.. de inkább hagyjuk, meghallgatom a zenéidet :)
Annyit pumpogtunk, hogy sz@r a magyar régizenejátszás, meg nincs jó lemez, meg jaj-a-ZAK, na, most jött el a történelmi pillanat.
Van kivétel, mindig.
Koncert, az olykor van nagyon jó, írtam is ezekről, de lemez, az talán az első lesz, amit én itt nagyon ajánlok.
Nem, nem magyar eredetű/feldolgozású művek..
Hanem ibériai régizene.
Minden megtalálható benne, amit én szeretek.
A repertoár. Az előadásmód furcsasága. A hangszerek színezete. Az improvizáció bátorsága. Ez utóbbi annyira, hogy ettől meredekebbet nem sokat tudok én sem, a L'Arpeggiata-t sem, talán, a Pandolfo-féle Improvisando, az ennyire merész.
És, végezetül, a hangminőség. Magyar lemezt én így szólni még soha nem hallottam.
Teljesen odavagyok tőle.
Nem Jaroussky hang, vagy egy Carlos Mena. Csak normál, egyenes éneklés.
Nincs akkora virtuozitás, sem pedig agyon-díszítés a hangszereknél sem.
Nincs cirkusz.
De valami van ebben a megközelítésben, ami ragyogni engedi ezeket a zenéket.
A Tarantella, az nem jó, vagy rossz. Az csak úgy van. Amiről te beszélsz, az a fertőzés következménye; kinél így, kinél úgy sült el. Ki-ki készsége szerint zenélt tovább utána is. A rossz zenész tarantellája rossz lesz, ebben egyetértünk.
Mert maga a Tarantella, az csak ennyi, semmi több:
Kedves chord, ezzel a JÓ tarantellával csak megerősítettél abban , hogy van JÓ meg Rossz tarantella. És nem mind jó.
---------
Mint amikor elkezdték a silány és egyre disznóbb szövegű népdalokat előszedni és Kodály azt mondta : " Hé, azért mert népdal, azért a jó és rossz közötti különbségtevést nem adhatjuk fel ...a silány népdalt miért is kéne piedesztálra emelni? "
Azért, mert tarantella, még lehet jó is, meg rossz is.
Az Egyház, megelégelvén az őrület érthetetlen terjedését, egy tudós papot küldött a pínea-illatú Dél-Itáliába, hogy derítse már ki végre, mi ez a furcsa kórság.
Padre Athanasius sok dologot látott már a világból.
Foglalkozott:
teológiával
apokrif Biblia-magyarázatokkal, és ezek utánzataival
aritmetikával
csillagászattal
tudományos asztrológiával
a boszorkányokkal, démonokkal és nyughatatlan lelkekkel
botanikával
a Piramisokkal
szobai vízpárologtatókkal
perpetum mobile építésével, és egyéb, az Ördögtől származó gépezetekkel.
.....a fertőzés magával a gyógyító zenével is terjed; először a felső húrokon, majd az alsókon is megfigyelhető az a 'Resonance', amelyet csakis a méreg hatásának lehetséges tulajdonítani.....
Van ezen a lemezen sok szép dolog. Amúgy is szóló hárfa, rendkívül megnyerő tónussal.
De az 5. track, amely egy szabad fantázia egy Ortiz fantáziára, az nagyon-nagyon különlegesre sikeredett.
Nekem is ( jó régen) mondta egy lány, hogy van új bútora, de nincs aki összeszerelje, felmennék-e ? . . Mivel már nős voltam akkor, mondtam neki, hogy ( ez ) nem szerelem.
Jó film volt a Hetedik pecsét, de nálam a legnyerőbb a Suttogások, sikolyok volt, no meg a Fanny és Alexander.Kár, hogy már meghalt Bergman, élhetett volna még vagy száz évet, elnézegetném az el nem készült filmjeit.Nem tudom, hogy Chord milyen magyar filmre gondol, talán a Kincsemre? Én egy, igazán jó magyar filmet láttam, de azt is már jó régen. A címe: Szerelem.
Bocs, hogy csak most válaszolok kedves Corvette, de majdnem jó helyen kapisgáltál, a fehér botomat tényleg elveszítettem valamelyik ingyenkonyhán, de a hallócsövem, az hála Istennek még megvan.
A XV.sz-i metszeteken ketten-hárman mindenféle hangszereken zenélnek. Sok képen, sokféleképpen.Kamarazenélnek. Nem piaci, nem egyházi, hanem kamarazene, szobamuzsika, házizene ?
Jó, de mit játszanak ? Hát canzonákat pl. Johannes Martininak volt egy kötet.
Ja, és ugyanaz zajlott Peruban, mint Mexikóban. Mármint zeneileg.
Ez a videó, az énekelt verzió, egy teljesen másik csapattól.
Mielőtt felszaladnak a szemöldökök, a válasz 'de', meg hogy 'akár pont így'; ne feledjük, Martínez Companon pap volt, egy püspök, és nagyon sok mindent beemelt a perui hagyományokból. Igen, a miséjének a kellős közepébe.
Van ez a Bailar Cantando lemez. Hogy 'énekelve és táncolva', amúgy, azt jelenti.
A végén, 20. track, a Cachua Serranita, a 'Felvidéki tánc'.
Egészen varázslatos.
Amit itt Savall művel 'improvizáció' címén, az nem is igazán az, hanem inkább egyfajta zene-költészet. Egy versmondó-döntő.
Ami engem egészen lenyűgöz, az az ritmussal való kapcsolat, az a sorozatos leheletfinom, de fontos ott-rögtön-kitervelt csalás és átverés, amivel szintén szépen megszólal ennek a bonyolult meta-nyelvnek a sokadik rétege.
Egy barátom jóval egyszerűbben fogalmazott:
Savall-nak új felesége van.
:)
1. verzió
Valami nagyon elfuserált keveréke a gregoriánnak meg a Carmina Burana-nak, meg egy pici beethovenes magamutogatás és individuum-fetrengés, van benne Phil Glass, meg van benne tutti, mindenkinek fullgázon kell a szerszámját nyomni, aztán vissza, hogy dinamika legyen, de inkább üresség, vagy egy érthetetlen kanyar;
az eleje fimzene, ilyesmit Vangelis csinált szintetizátoron, csak az jobb volt,
A kórus olykor a legrosszabb Kodály fonó-feldolgozásaira emlékeztet, de van q..vanagy zenekar, 500 tagú kórus, ez a lényeg, a hangerő, a bömbölés, a repesztés, a lehengerlés,
a zenészek imádták, mert a rájukporosodott Bach-Mozart-Beethoven bestof vákuumot meg Sibelius érthetetlenséget már komolyan kezdték gyűlölni, és bármit, komolyan, csak valami más legyen már, akármi, még ez is....
2. verzió
Hááát, az hiszem, én ezt csak messziről fogom tisztelni, de biztos jó, annyian mondják, okos emberek... majd még tanulok, hogy nyíljanak meg az ajtók...
Valami mégis ott marad. Amit hordoz. Amiről szól, ami a tartalma. Én arra figyelek.
Engem nem zavar a szonátaforma, mint chordot. Ha van ott tartalom, amit hordoz, részemről ok. De ez az Adams pl számomra nem hordoz olyan tartalmat, ami meg is maradna...vagy szeretném ha megmaradna... lehet, h defektes vok....Másodszorra is alig várom, h vége legyen..evvan.
Sajnos az énekesek nem tetszenek.... nem tudom, mi a bajom; valami a megformálással, a szűk hanggal, vagy inkább a gépiességgel. Tudom, ők még gyakorlatilag fel voltak tűzve a kottára, mint a hangszerek szólamjai, de ahol kísérettel énekelnek csak, az is olyan, mintha egy billentyűt nyomogatnának.
Igen, tudom, én szájalok itt mindig nem-individuális kifejezés mennyeiségéről, de valahogy mégsem így képzelem, hanem hogy hús-vér emberek voltak ők is.
Ó, ebben nincs semmi kiábrándító. Amikor zenét tanultam, a szakiban és a fősulin sem tolongtak a tanszaki hangversenyeken. Kb. csak a tanszak hallgatói vettek rajta részt, és közülük is csak azok, akik az adott tanárhoz tartoztak. Magyarán csináltak maguknak egy saját kis hangversenyt. Csinosan felöltöztek rá, illedelmesen meghajoltak egymásnak a színpadon, eljátszották a darabjaikat és a végén megtapsolták egymást. Ez volt a normális. Emlékszem, amikor a szakis tanárom bemutatkozó koncertet tartott, az ő koncertjén is csak az oboisták voltak jelen. A többi hangszeres tanárt nem érdekelte a dolog. Figyelj, ezek leszarják egymás művészetét. Nem foglalkoznak a másikkal. Nem beszélgetnek, nem járnak össze, nem szakmáznak. Jó esetben a vizsgákon összefutnak, olyankor biccentenek egymásnak és kész.
José de Torres. Ő még egy érdekes, karakteres spanyol szerző. Amellett, hogy késői barokk létére ( vagy éppen azért? ) egyedi hangon tudott megszólalni, a nevéhez fűződik az első ibériai zenei nyomda, nyomdász is :) , A zenéi nagyon jók, mind, régi kedvencem.
Hát ez nagyon kiábrándító lehet.
Vagy képzeld el a lantos barátomat, aki gitártanár; és egyszer, még régen, szerveződött ott, a Zeneiskolában, egy szóló koncertje; és szinte csak külsősök voltunk, a közönség... na, ezt hogyan lehet kibírni, azt tényleg nem tudom.
Hat évig dolgoztam egy főtárgyas kiemelt zeneiskolában . A tánári koncertre alig lehetett rávenni valakit. Szó szerint RIMÁNKODNI kellett, egy kiemelt zeeiskolában. Annyira nem értettem ezt ! Hiszen ENNÉL NINCS JOBB pedagógia. A gyerek látja, hogy a tanárja szereti a zenét, élvezi játszani, látja az örömödet, hallja az EREDMÉNYT, ahova el fog jutni. Szerintem, aki ezt nem tudja mind en directe felmutatni , az mit keres ott, mint tanár. Nagyon meg kell magyaráznia !
Eléggé rendesen rágyógyultam arra a Schenck lemezre, a Duftscmidt félére, pár napja érkezett az eredeti.
Olyan hangminőség, hogy alig kapok levegőt, pedig egy-két dolgot hallottam már.
És hogy miért tetszik ennyire, az rejtély.
Van ebben a zenében valami nyílt szembefordulás az idegölő szonátaformával, de úgy, hogy ő maga beteszi a satuba a fejét, és onnan magyarázza, hogy milyen jó szabadnak lenni.
Aztán kiderült, hogy Hille Perl is rárepült erre a különlegességre; én valahogyan átsiklottam e fölött, soha nem hallottam. Valószínűleg egy freudi blokád van bennem, a németes nevek egyszerűen kidobódnak a horizontomból.
Szóval, a következő, a gambakirálynő lesz, nem tudom kikerülni, hogy kézbe ne fogjam ezt a lemezt.
Itt meg egy másik szonáta (pedig már a szóalak is deszörnyű, nem?, ül 3-4 nyomorult zenész, aztán kínlódanak, hogy eltalálják pontosan a ketrec fomráját), ez is olyan különös-forma. A harmadik perc körül, mintha csúfolódna, de valahogy olyan mélyen, elgondolkodtatóan... Vivace - Hille Perl
A szakmai hitelesség egy iskolában szerintem nagyon fontos. Tudok olyan tanárt, aki az országos kémia versenyen pusztán ránézésre megmondta tíz azonos színű és állagú porról, hogy melyik micsoda. Képzeld el, hogy most te egy olyan zongorista hallgató vagy, aki reggelente Liszt Haláltáncával melegít be. Milyen érzésekkel űlnél be délután egy olyan elméleti órára, ahol az előadó hangszeresen gyenge, egyszerűen nem megy neki, és bevallottan még az elméleti dolgok is erősen próbára teszik a képességeit. Figyelj, van olyan ismerősöm, aki summa cum laude végezte el a fogorvosi egyetemet, és mellette párhuzamosan MA diplomát is szerzett kitűnő minősítéssel az ország és egyben a világ egyik legjobb fuvolatanáránál. Egy ilyen kaliberű zenész nem csak az előadó tábláját keni össze pálpusztaival, de a szivacsát és krétáját is! :)
Nekem még a beszame múcsó is elég jól legurul vele.
Olykor elgondolkodom, hogy a szép hangszerelés, gyönyörű hangú régi hangszerekkel, nekem, lehet, hogy túlontúl sok minden is lecsúszna...
Hát ez nagyon finom munka. Kedvenc szerzőm, és az egyik kedvenc énekesem. Amit itt a hangjával csinál...ez a "vékonyítás "..ez zseniális. Egyáltalán nem ilyen ( csak ) a hangja. A kíséret "kóborlása " is kifejezetten élvezetes...
Igazából, szerintem nem ez számít. De még az sem, hogy profi zenész-e, vagy sem.
Egyetlen dolog lényeges itt. Az output. Hogy miféle zenészek, miféle emberek jönnek ki végzettként az intézménye kapuján, hogy milyen koncerteket és milyen felvételeket csinálnak majd, és hogy mire tanítják a gyerekeinket a zeneiskolákban.
És hogyan kapcsolódnak be, vagy nem, a különféle nemzetközi zenei történésekbe, áralmlatokba. Ilyen (lett volna) pl. a régizene is.
Téged érdekelne? Ha érdekelt volna, már régen utána jártál volna. :)
Zenetöri órán amúgy semmi érdekes dolog nem történik. Évszámok, évszámok, unalmas életrajzok, rengeteg latin, olasz és német műcím, kevéske zenei illusztráció. Nagyot csalódnál, ha bemennél egy ilyen órára. 10 perc után távoznál.
Szerintem a szolfézsosok dolga lenne, hogy ezt a témakört részleteiben ismertessék. Az én esetemben nem forszírozták a kérdést,de annak már vagy 30 éve. Lehet, hogy azóta történtek változások. Majd megkérdezem a volt szakis osztálytársamat, ha már kinevezték tanszékvezetőnek.
Meg őszintén, mit vársz egy olyan országban, ahol a "fő" zenetudós kutatási területe Liszt, Weiner és Richard Strauss zenéje, valamint az osztrák-magyar operettek világa ? De ő legalább zenész. Professziónálisan játszik egy hangszeren. Ez sajnos az utódjáról már nem mondható el.
Borzalmasan nehéz szövegek... Neki biztosan az volt. A többiek meg lazán végigcsinálták a szakjaikat és lediplomáztak. :)
És hát a gyerekét sem ő szülte meg, nem ő vajúdott vele a szülőszobán, hanem a felesége. Nálunk kétszer is apás szülés volt, a nejem ragaszkodott hozzá, láttam a kölyköket kicsúszni az anyjukból és hallottam, ahogyan felsírnak, de, hogy én ettől nem lettem több, hogy nem tudtam meg többet a világról, az is biztos. Egy szép, életre szóló élmény, de ennyi. Nem kell túlragozni. Elképzelem, ahogyan Fazekas bement az órájára, felsőbbrendűen lenézett a katedráról és többnek hitte magát csak azért, mert képes volt teherbe ejteni az asszonyt. Hát kérem, én biztos vagyok benne, hogy a diákjai is élnek nemi életet.
Az sem rossz megoldás, mint amit a Roman Turovsky csinál, Ukrajna hiányzó reneszánsz zenéjével.
Kipótolja.
Kitalálja.
És, összeköti a mai világgal. Konkrétan, NY cityvel.
Az akadémista lantosok erre húzzák a szájukat, ez nyilvánvaló.
Én, közönségként, azt mondom, OK, és jó zene. Sokkal jobb, mint amit sokan művelnek minálunk, egy 16.sz.-i valódi, hiteles tabulatúra előtt szerencsétlenkedve.
Ha lennének magyar kiadású lemezek, komoly miniesszékkel a kísérőfüzetekben, a honi zenei mozgásokról a régi időkben, akkor nagyon szívesen megosztanám veled, és eloszlatnánk a homályt a magyar zene gyökereiről.
De nincsenek.
De hát ti vagytok a zenészek, egyetemi szintű iskolát végeztetek, biztosan volt valami zenetörténet órátok, nem?
Vagy ott kimaradt ez a rész?
Engem is érdekelne. De én nem jártam oda, nem tudhatom.
Addig viszont marad Mexikó.
Meg a Delfines Könyv.
Meg a vörös, a Llibre Vermell.
Félre ne érts, nem okoskodni akarok.. csak a végére járni. Ha nem volt a jövendőmondókon, meg énekmondókon kívül semmilyen zene nálunk a kereszténység előtt, akkor derüljön ki :)
Ahá, nagyon vágod , hogyan ment ez a mexicoiaknál... Azt is tudod ennyire, hogy nálunk hogy ment ? Máris ott lennél a zenei múltunk körül :) Hogyan lovagolta meg Szent Gellért a mi ősi Boldogasszöny kultuszunkat ? A mexicoiak olyanok, ez oké. És mi ? Mi milyenek vagyunk, mi magyarok ? A mi sajátságaink milyen változást , igazítást tettek szükségessé az akkori római meg bizánci kereszténység elterjesztésében ? Minket is meg kellett szólítani valahogy:)) Vajon egyáltalán sikerült ???
A mifelénk dúló merev egyházzenei megközelítésből ezt valóban elég nehéz elképzelni. Arrafelé ma is másképpen zajlik egy mise.
Az Egyház szervezte az egész gyarmati életet; fontos volt a meghódított alattvalók megszólítása. Ilyesmi utasítások mentek akkoriban, hogy olyan zenék kellenek, hogy 'szívük megnyíljon és lábuk a ritmusra megmoccanjon'.
Az Óhazából nagyon komoly zenei anyag jött át, nyilván, és ez ötvöződött az ott előtalálható, vagy az ott nagyon népszerű dallamokkal.
Ja, csak képzeld el, hogy nálunk, a Ferenciek terén, a nagytemplomban, vasárnap kiáll az atya, és énekel egy jó vastagot egy hölgyről, akit egy egész palotával kínáltak meg egyetlen éjszakáért...
Van ebben valami őszinte dolog.
Pont, mint amikor a Tarantella bekerül egy nápolyi misébe.
Ezeket én jobban elhiszem, mint a BWV halmok álszent ürességét a fehérre meszelt falak között.
Különösen jó zene.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a linkelt részlet azt az elképzelt verziót tárja elénk, amelyet Mexikóban adtak elő. És valahogy úgy, mintha az énekes szólót Maria Calderón adná elő, alias Marizapalos, az ünnepelt színésznő, mondjuk, 1628 körül. Azért csak mintha, mert az évszámokkal van egy kis probléma, nem jön ki sehogyan sem, Calderón idejében ő már rég kolostorban sínylődött, szóval, inkább emlékezés a szexbálványra, az éneklést hallgatva, ez akkor is így van, ha egy szerzetes-szerzőről van szó,
igen, ez Mexikó, a prüdantéria elég jól feloldódott, a zene megszínesedett, az Újvilág szépen felékszerezte az amúgy is firstclass zenét.
A lemez kitűnő.
Másnak is ez lehetett a véleménye, mert kiadták SACD-n, a Harmonia Mundinak ez nem szokása alapvetően. Ez az SACD kiadás amúgy többet mond el, mint akár a legrangosabb zenei díj.
Teljesen egyedi hang a montserrat-i szerzetesé. Ez a legjellegzetesebb darabja. Kicsit hosszú, de gyönyörű zene és a szöveg is a helyén van. A születésről és a halálról ( Jézus ) szól tulképpen és ez az utolsó sora:
" pues mirar tan divino lo humano es cosa que apenas se puede entender. " azaz
Nézd Olyan ( annyira ) isteni (ez) az ember , ez a dolog alig érthető.
Justin Taylor. Ránézésre egy nyuszi. Na, ne egy ilyet tessenek elképzelni,
hanem egy olyat, akitől még a személyit is elkérik a dohányboltban vagy a Spar-ban. Ha ránézek, Matula bácsi szavai jutnak eszembe: " Na Gyula, maga sem töri össze a mázsát ". Ő ilyen. Egy cingár kis denevér. Akarom mondani nyuszi. Viszont jól csembalózik. És ez a Scarlatti darab különösen élvezetesen szólal meg az ujjai alatt. Akit érdekel, ezen az albumon megtalálhatja:
Irónia? Humorérzék? Dogmáktól mentes gondolkodás? Ebben meg te nem vagy jó. De elvétve te is beraksz ide egy-két éppen még hallgatható nótát, és valahol ez a lényeg. A zene szeretete vagy mi.
Azt hiszem, annyira sok érzéked nincs a szimbólumokhoz..de sebaj, a Nebra, amit belinkeltáél az jó.. és ez a lényeg :)
( Most gondolkozunk éppen Bartókkal, hogy mi is legyen az adatközlők hirtelen ingyen közzétett anyagaival... Neki vannak jó ötletei .. mindig is szerettem ezt benne. Ha jutunk valamire, majd mondom )
Elmentél a szerző mellett? Akkor kétszer is. Jesszusom, te mennyi ajánlómról maradhattál le! Bele sem merek gondolni. :)
Ott a 7-es nóta a kép alatt. Rákattintasz és hirtelen az is olyan ismerős lesz.
José de Nebra
01. Iphigenia en Tracia, zarzuela (Aria d'Orestes Llegar ninguno intente)
02. Iphigenia en Tracia, zarzuela (Recitatif d'Iphigenia Suspéndete tirano)
03. Iphigenia en Tracia, zarzuela (Aria Piedad, Señor)
Vicente Martin y Soler
04. La Madrileña, o Tutor burlado, zarzuela (Ouverture)
05. La Madrileña, o Tutor burlado, zarzuela (Seguidilla de Violante Inocentita y niña)
José de Nebra
06. Amor aumenta el valor, zarzuela (Récitatif Triste cárcel oscura)
07. Amor aumenta el valor, zarzuela (Aria d'Horacio Ay! amor! Clelia mia)
Antonio Rodríguez de Hita
08. La Briseida, opera (Aria No. 4. Amor, sólo tu encanto)
Luigi Boccherini
09. La Clementina, zarzuela, G. 540 (Ouverture)
10. La Clementina, zarzuela, G. 540 (Cavatina de Clementina Almas que amor sujetó)
Antonio Rodríguez de Hita
11. La Briseida, opera (Aria No. 13. Deydad que las venganzas)
José de Nebra
12. Amor aumenta el valor, zarzuela (Aria d'Horacio. Adiós, prenda de mi amor)
13. Iphigenia en Tracia, zarzuela (Ouverture)
14. Amor aumenta el valor, zarzuela (Aria de Porsena. Más fácil será al viento)
