Jól cserélni nem csak a fociban lehet, avagy a Császárné diadala a MET-ben egy Ariadne helyett.
"1981. szeptember 16-án késő este egy körkapcsolás keretében amerikai menedzserünk, a Semon-házaspár/New York/, a Chicago Opera igazgatósága, a MET igazgatósága, valamint szerény személyem részvételével a végén megegyeztünk abban, hogy Éva nem Ariadnét fog énekelni Chicagóban, hanem Császárnét a MET-ben. Leonie Rysanek pedig Éva helyett énekel Chicagóban. Mint később kiderült, ez Birgit Nilsson kifejezett kérése volt. Az anyagi differencia kiegyenlítését is átvállalta a MET. Éva különösebb reakció nélkül tudomásul vette, kottát váltott és szeptember 26-án nem Chicagóba, hanem New Yorkba repült. A Mayflower Hotelben szállt meg, gyakorlatilag minden este beszéltünk telefonon. Én sem unatkoztam, a klinikai munka mellett az új házunk körüli munkák lebonyolítása, a gyerekek és Éva további dolgainak, valamint az amerikai utunk szervezése teljesen lekötötte minden időmet.
Okt. 6-án megbeszéltem a távlati terveket Hamburgban Christoph von Dohnányival és Peter Mario Katonával. A házat rendbe tettem, az ügyeletemet lerendeztem, Assy kutyusunkat leadtam Corneliának, akitől vettük, és október 9-én, pénteken elrepültem a gyerekekkel New Yorkba. Egy éjszakát töltünk a Mayflower Hotelben és 10-én átköltözünk a Hampshire House-ba Plácido Domingo 36.-ik emeleti lakásába, ami az „Otello” nevű vállalatának a tulajdona volt. Volt még egy kisebb lakása is, de abban nem fértünk el. A házban lakott még Luciano Pavarotti, és itt szállt meg Sophia Loren is, ha New Yorkban tartózkodott. A vasárnapot – „Columbus Day” – pihenéssel töltöttük, én futottam egyet a Central Parkban."
Elhalasztják a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt
, 2020-06-28 [ Hírek ] Café Momus
A koronavírus-járvány miatt 2021 őszére halasztja a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a Zeneakadémia.
A rekordszámú pályázó közül kiválasztott 116 elődöntős automatikusan jogot nyert arra, hogy induljon az új időpontra kitűzött megmérettetésen.
A szervező Zeneakadémia a névadó-zsűrielnök operaénekesnővel egyeztetve ezért úgy döntött, hogy a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a tervek szerint 2021. augusztus 29. és szeptember 5. között valósítja meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.
Marton Éva kétszer énekelt együtt Ilosfalvyval a Manonban:
1971. szeptember 28., 1971. november 7.
Egyébként a Manont elénekelte még itthon az említett Réti Józseffel, és egy alkalommal – 1970-ben - Szabó Miklóssal is, és jó párszor Karizs Béla szereptársaként.
Ilosfalvy mindig minden estét "vitt". Ettől függetlenül, érdekes párosítás lehetett. Persze, az opera 4 felvonásból áll, és ha csak az egyik felében jó valaki, az meglehetősen illúzióromboló. Elismerés a beugrásért- mert különben nyilván lemondták volna az előadást - de Marton Éva nem ilyen szerepekre született!
Az, hogy az évekkel később keletkezett emlékirat a múltat pozitív vagy negatív előjellel tünteti fel, persze más dolog. De ebben a tekintetben nem ritkán akadnak meglepő fordulatok, mindegy, kinek a visszaemlékezéseit olvassuk.
Szerződésben volt biztosítva milyen szállodában fog lakni és milyen autó szállítja be a városba a repülőtérről.Manonként Egyszer Ilosfalvy Róbert mellett beugrott Házy Erszébet helyett(még itthon volt) Hangilag(III.és IV felvonás) oké de figurában medve a porcelán boltban.Persze nem is volt könnyű helyzete,mert a nézők nem rá számítotttak.Ilosfalvy pedig vitte az estét!
Nekem éppen Marton Éva volt az első Manonom, Réti Józseffel. Még tinédzser voltam és kicsit bizarr látványt nyújtottak ők ketten együtt. Kevés össze-nem-illőbb "szerelmespárt" lehet elképzelni náluknál és sem egyéniségük sem alkatuk nem passzolt: sem egymáshoz sem a szerepükhöz. Hangilag viszont kifogástalanok voltak és ma már a fentiek ellenére becses emlék marad az az előadás velük, ezért is maradt meg az emlékezetemben.
Olvasom a férje visszaemlékezéseit. Szeretem, de kicsit sok nekem a luxus emlegetése.Gondoljuk, hogy nem egy útszéli kalyibában szálásolták el a művészmőt :) Manonként viszont nem tudom elképzelni.
Tokodí Ilona Bécsben 2x is énekelte Martonnal a Turandotban.De A művésznő Neki is beszólt igaz nem az előadás alatt ,hanem utána.Saját fülemmel hallottam.
Igazad van kedves Klára, Pozsonyban is voltak kissé nevetséges szituáciok, például egy Bohémélet, Pitti Katalin magyarul a tobbiek szlovákul, e két nyelv a színpadon valahogy nem jon ossze.
Sokáig ment a vita arról, hogy eredeti nyelven adják-e elő az operákat, vagy mindenhol a nemzeti nyelven, aztán a vendégénekes énekelhet ahogy akar, boldoguljon, ahogy tud! (Most az esetenként nyakatekert magyar fordításokról semmit, az Héterő fórumtárs profilja). Nyilvánvaló, hogy nem könnyű egy komplett operát idegen nyelven megtanulni, és énekelni, pláne,hogy a drága szerzők ugye különböző nyelvű librettókra írtak zenét, de talán megéri. Ifjabb koromban volt szerencsém (?) olyan Bohémélet előadáshoz, ahol az egyébként tündéri Mimi lengyelül énekelt, a Musettát alakító szintén vendég művésznő olaszul, a többi szereplő és a kórus természetesen magyarul. Úgy szétmentek, mint annak a rendje! Nem csoda, hogy az így keletkező hangzavar kizökkenti az énekest. Akkor már inkább eredeti nyelven, még ha ez nehézséget okoz is!
Lehet, hogy csak frusztrálta Marton Évát a környezet, ahol - Polgár Lászlón kívül - nagyságrendekkel gyengébb énekesekkel volt körülvéve. És - ha jól emlékszem - a kórus pedig, az olasz nyelven előadott opera közepette magyarul énekelt. Ez egy eléggé összegányolt, provinciális előadás volt, ahol Marton Évában elszakadhatott a húr. Abban az időben voltak azért sikeresebb produkciók is Marton Évával itthon, pl. a Végzet hatalma, erre szívesebben emlékezem. (Persze nem arra az előadásra gondolok, amit balesete miatt aznap reggel kellett lemondania - akkor viszont Szergej Larinnal vígasztalódhattunk.)
Erősen legenda!De Pitti Csodálatosan énekelte Liut és pechére volt mersze Turandot előtt ülni a lépcsőn éneklés közben így a nem túl magas Pitti Katalin eltakarta a 2 méteres Marton Évát egy lépcsövel lejjebb ülve.Botrány!De volna még egy két történet ,de már a múlt nem éredemes felemlegetni
Mind Marton, mind Pitti utóbb interjúkban, cikkekben leírva, elmondták a saját - vélt vagy valós - "igazukat"...
Különben én is ott voltam azon az ominózus Turandot előadáson, és annyira nem volt szembetűnő az eset - legalábbis onnan nézve, ahol ültem; a figyelem pedig nem elsősorban Pittire irányult, hanem az akkoriban ritkán látott "vendégre", heroinánkra... A közöttük megesett "sérelem" mivolta nem számított a közönség érdeklődésére...
Hogy aztán még a függöny mögött is, mi és hogyan zajlott le, nem tudhatjuk - a hitelesnek mondott forrásokra ne vegyünk mérget... Így keletkeznek a legendák...
Nem legenda, valóság. Ott voltam az előadáson, a végén Pitti Katalin nem jött ki a tapsrendre, viszont távozásomkor az Erkel előtti téren láttam elsietni, nem éppen jókedvűen ... meg kell hagyni, ő is tett érte, hogy Marton Éva a 3. felv-ban odasziszegje néki a híressé vált szavakat: "Io son Turandot!"
Lásd emlékezetes afférját Pitti Katalinnal a Turandotban - amikor egyik hazalátogatása alkalmából fellépett a címszerepben és a Liu szerepét alakító Pittit "könnyekre fakasztotta" - az ő verziója szerint... De ez is már csak legenda...
Az ilyesmi sajnos nem ritka! Astrid Varnay 18 éven át nem lépett fel a MET-ben, mert nem volt azonos véleményen Rudolf Bing-gel, és csak annak eltávozása után hívták vissza!
Ismert varosi legenda szerint, de allitolag megtortent, valoban volt nyilvanossag elotti osszetuzes a fozeneigazgato es a muveszno kozott. Utobbi, fogalmazzunk igy az erzekenyebbek kedveert, Levine nemi identitasara tett kozismert egyszavas megjegyzest. Behrens Walkur-Brunnhildejet magam is lattam, de akkor nem tudtam, hogy Behrens Marton Eva helyett enekli a szerepet.
Megoszlanak a vélemények Marton Évával is fémjelzett Trubadúr produkcióról a MET-ből (DVD-n is kijött) – James Levine - Dolora Zajick, Luciano Pavarotti, Sherrill Milnes… (1988)
Nem Levine-nel volt baja, de az akkori igazgato Marton elott széttépte a szerzodést Berhrens javára/ a férje volt az egyik Met-sponzor/. Marton természetesen ott hagyta az unfair Met igazgatoságát és a színházat, Europa pedig igen nagyon orult, hogy a világ akkori legnagyobb drámai szoprán szabad lett.
Amennyire homályosan emlékszem: M.É. összeveszett James Levine-nel, mert a MET akkori Ring produkciójához, ami megjelent minden hordozó eszközön is, nem Őt, hanem Hildegard Behrens-t kérte fel Brünnhilde szerepére. Ezután hosszú évekig nem is lépett fel a MET-ben M.É.
Erdekes, hogy pl. a MET sosem foglalkoztatta Marton Evat a Ringben, csak a "harom-E" Wagnerekben mint Elzat, Evat es Erzsebetet, pedig sok nagy hazban enekelt "eloben" is Brunnhildeket.
A Ringben Marton Éva lemezen vagy dvd-n( San Francisco) nem volt rossz, Egy teljes Ring ciklust bavállat anno az Operaházban,De ebből csak a Walkürben lépettt fel.nem a legjobb formájában és a utolsó két estét lemondta.
Martonnak az osszes Brunnhildejet erdemes meghallgatnia annak, aki ketelkedik abban, hogy Wagner neki valo lenne-e. Elza egyebkent sztem se - figurara, ahogy sztem mondjuk Tosca se igazan, viszont csodasan enekelte mindkettot.
Hát ezek a felsorolt szerepek igazán jól feküdtek a művésznőnek, nem úgy, mint Elza, amihez nem sok köze volt. Egyébként Pozsony földrajzilag nagyon jó helyen van, ha Ti a bécsi adókat tudtátok fogni. Gyerekkoromban Budapesten csak a szlovák tv jött, édesapám örömére, aki szívesen nézte a jéghoki meccseket.
Bécsbe utazni a rendszerváltás elott nekunk nem nagyon lehetett, de viszont jol fogtuk az osztrák televiziot. Orokké az emlékezetemben megmarad - André Chenier-Marton,Carreras, Gioconda- Marton,Domingo Turandot - Marton,Carreras. Éloben a muvésznot 1988 ban Budapesten a kongresszusi palotában láttam, aztán Tosca szerepében Dvorskyva, Bécsben mint Elektrát és a Végzet hatalma Leonoráját/Dvorsky,Bruson/ , végul Pesten mint Kostelníčkát. Minden oloadás nagy unnep volt számomra.
Hát Pogner Éva se egészen passzív! Amit csak tud, megtesz a szerelméért, nem beszélve a kisded játékáról Sachs-sal. De ezen szerepek egyike se lett volna Marton művésznőnek való. Nem véletlen, hogy milyen részleteket vágtak be az interjúba tőle.
A harom Wagner-"E": Elza, Erzsebet es Eva szerintem egyarant monoton, passziv. Csupan Elza aktivizalja magat egyetlen "akcio"=kerdes erejeig, de jobban jart volna, ha azt az egyet is kihagyja. Kilora Ortrud es Venus kevesebb, de szexibb. A jugendlich-dramatisch Wagner-alakok kozul kimagaslik Senta, akkor is, ha csak a 2.felv.-ban szolal meg eloszor: ugy tunik, az egesz Hollandi a ballada kore es a balladara epul, visszamenoleg (1.felv.) is. Vilag es Hollandi Senta korul forog.
Egyetértek, ebben a Lohengrinben Elzával csak történnek az események. Egyetlen aktív tevékenysége van, mikor felteszi azt a bizonyos kérdést. De hogy a házasságkötés, a nászinduló és a "Das süsse Lied verhallt; wir sind allein" -tól hogyan jut el a kérdésfeltevésig, az a folyamat az alakításból - nekem legalábbis - hiányzott!. Ennek a Lohengrinnek Ortrud a női főszerepője! Persze, ez lehet rendezői felfogás is. Félreértések elkerülése végett, ez a vélemény nem csökkenti Marton Éváról alkotott véleményemet, nagy művész és nagy ember, de ez a szerep ebben a rendezésben nem az Ő jutalomjátéka volt!
Valóban meglepően kedves, rokonszenves itt a művésznő, persze nem akárkivel beszélget. Megkönnyebbültem, amikor azt mondta, Elza egy unalmas szerep, hát olyan is volt nekem a múltkor a Met felvételében. Ortrud volt az ő szerepe.
A jelentkezésekhez tartozó videofelvételeket Ks. Marton Éva professzor emerita és az előzsűri további két tagja, Kiss B. Attila Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas operaénekes és Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes művész hallgatja meg, majd dönt alapos mérlegelés után az élő elődöntőkbe továbbjutókról.
Nemzetközi zsűri: Marton Éva, Miguel Lerín, Peter Mario Katona, Larissza Gergieva, Anatoli Goussev, Peter Dvorsky, Dmitry Vdovin, Meláth Andrea és Ókovács Szilveszter
A koronavírus-világjárvány miatt megtörténhet, hogy későbbi időpontra kell halasztani a verseny szeptemberi élő fordulóit. Ha erre kényszerül a Zeneakadémia, akkor az elődöntőbe jutott jelentkezők korhatártól függetlenül folytathatják a versenyt.
Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is teher... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.
Nem teljesen pontos, amit írsz. Domingo lett volna a tenor, de akkor halt meg az édesanyja, lemondta. Lamberti ugrott be, de nem utólag, együtt énekelt a többiekkel.
Marton Éva Szerelmes földrajza több egy emlékeket felidéző, budapesti barangolásnál: egyúttal az éppen 75 éves, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas, világhírű operaénekesnő köszöntése is.
A Magyar Szent István Rend kitüntetettje gyermekei, ifj. Marton Zoltán és Marton Diana társaságában keresi fel számára fontos fővárosi helyszíneit: a Józsefváros utcáit és épületeit, a Zeneakadémiát, az Operaházat, a Vigadót, a Mátyás-templomot, a Halászbástyát, az Alabárdos Éttermet.
Közben még néhány kedves barátjával is találkozik: Vígh Andreával, Ókovács Szilveszterrel és Batta Andrással
Behrenst A walkürben volt szerencsém ott látni és nagyon tetszett, Altmeyer Sieglindéje kevésbé. Sajnos abból a produkcióból Behrensen kívül az ideális Siegmund, Peter Hofmann és a remek Aage Haugland is (korán) elment már.
Veriano Luchetti Az Erkel Színházban nagyszerű Cavaradossit énekelt Vannak énekesek akik művászete átjön ,másoké meg nem a hangfelvételen.Egyébként is a hangfelvétel főszereplőja a hamgmérnök.Ezért is nem tudok olyan hozzászólaásokért lelkesedni,ahol csak lemezeek alapján ítélkeznek egy éneks minőségén
Ezt már én is kérdeztem itt valahol, és ha jól emlékszem azt a választ kaptam, hogy eredetileg Domingo énekelt volna, csak magánéleti probléma miatt nem tudott eljönni. Szerintem is Lamberti itt a gyenge pont, mint ahogy az Ernani felvételen is. Egyszerűen nem találom szépnek a hangját és nem is elég testes Marton mellett.
De ugyanígy nem szerettem Veriano Luchettit sem a Hungaroton Medea felvételén.
Ha jól rémlik ez volt az a felvétel, amire Nem Lamberti volt kitűzve. Az eredeti tenor nem érkezett meg (vagy megjött, de beteg volt, erre már nem emlékszem), így a darabot tokkal-vonóval felvették NÉLKÜLE. Mivel az eredeti énekes az utófelvételen sem akart megjelenni, beugratták Lambertit, aki éppen ráért és Patané amúgy is csípte (lásd. még az Ernani lemezt is...)
Azt,hogy a Giocondában mit ettek Lambertin nem tudom,de azt igen ,hogy az Erkel Színházban énekelt Álarcosbál Riccardoja egyike volt a legjobbaknak ,amit hallottam.Sőt abban az előadásban az általam nem kedvelt Sudlik Mária is nagyon jól énekelt.Igaz a felvétel és az előadás között eltelt néhány eszetendő.
Szövegét - Victor Hugo Angelo c. drámája nyomán - Tobia Gorrio álnéven Arrigo Boito írta.
Vez.: Giuseppe Patané
Km.: Magyar Állami Operaház Énekkara, Magyar Állami Hangversenyzenekar
Szereposztás:
Gioconda - Marton Éva (szoprán),
Enzo Grimaldo - Giorgio Lamberti (tenor),
Alvise Badoero - Samuel Ramey (basszus),
Laura - Budai Lívia (mezzoszoprán),
Gioconda vak anyja - Anne Gjevang (alt),
Barnabás - Sherrill Milnes (bariton),
Zuane, hajós - Bátor Tamás (basszus),
Isepo, írnok - Kállay Gábor (tenor),
Énekes - Tóth János (bariton),
Szerzetes - Moldvay József (basszus)
Szövegét - Victorien Sardou színműve nyomán - Arturo Colaotti írta.
Vez.: Giuseppe Patané
Km.: Magyar Rádió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc), Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Szereposztás:
Fedora - Marton Éva (szoprán),
Loris Ipanov - José Carreras (tenor),
Olga - Kincses Veronika (szoprán),
De Siriex - Martin jános (bariton),
Grech, rendőrtiszt - Gregor József (basszus),
Loreck - Németh József (bariton),
Rouvel báró - Fülöp Attila (tenor),
Dr. Boroff - Kovács Pál (bariton),
Désiré - Rozsos István (tenor),
Cirillo - Kováts Kolos (bariton),
Sergio - Baski István (basszus),
Nicola, valamint Michele - Blazsó Sándor (basszus),
Dimitri - Bokor Jutta (alt),
Egy kis savojai - Csányi Tamás (alt),
Lazinski - Rohmann Imre (zongora).
Mely szakmában szakszerűtlenség összevetni egy művésztelepet, illetve az azonos kerület lakásainak minőségét érintő támogatást egy operaház, illetve az annak kerületében levő lakások minőségét érintő támogatásokkal? Mindegy is, ha bármilyen szakszerűséghez jelen vagy te.
Klára retorikáját kifogásoltam, és ebből a szempontból közömbös, hogy kinek milyen jellegű beruházásáról van szó. Emlékszünk a klasszikus népi demagógiára: miért fordítanak szellemi és anyagi energiákat az űrkutatásra addig, amíg nem tudják gyógyítani a rákot?
Marton Éva mellszobra megrendelőjének feltehetően van elképzelése az alkotás elhelyezéséről.
Operaház felújítását a VI. kerületi szükséges-remélt felújításokkal összevetni: szakszerűtlenség. MÁO állami tuladonban van, felújítása kiemelt állami beruházás. A VI. kerületnek az Andrássy útnál kevésbé fényes részein lévő lakásait, házait önkormányzati tulajdon esetén az önkormányzatnak, magántulajdon esetén a tulajdonosoknak = társasházaknak kell(ene) felújítania, utóbbiak esetében kedvezményes hitelkonstrukcióban teremtve ehhez forrást. Marton Éva szobrát -akár életében- elhelyezhetik pl. az Epreskertben, ott úgyis sok szobor van.
Nem kioktatni szándékoztam, csak igyekeztem válaszolni az „Ami érdekelne...” kezdetű kérdésére.
A Százados úti művésztelepet 1911-ben építették. Ugye, nem baj, hogy nem bontották le és nem adják át az enyészetnek, csak azért, mert a kerületben jelen van a szegénység és sok lakás rossz állapota is? Mert ezen az alapon az Operaház felújítása alkalmával időszerű feltennünk a kérdést, hogy mit terveznek a VI. kerületnek az Andrássy útnál kevésbé fényes részein levő lakások, házak állapotával, illetve a készülő Eiffel Műhelyház mellett hogyan lakik majd Kőbányának talán még a VIII. kerületinél is kevésbé előkelő helyzetű lakossága.
A függőfolyosóknak az a dolguk, hogy lógjanak, a függ ugyanis a lóg szinonimája. Talán arra gondolt, hogy le vannak szakadva – de hát nincsenek, különben a kameraröptében bemutatott helyen fel lennének dúcolva. Igen, még ha a lakások nem „totál” lepusztultak is, valószínű, hogy nincs bennük fürdőszoba, sőt az sem kizárt, hogy szintenként csak egy-egy közös vécé van a folyosók végén. Sok-sok ilyen ház van még Budapesten. Ilyenek voltak a mai Corvin-negyed területén is, de ott legalább elkezdődött a nyomorúságos állapotok felszámolása. Önnek nyiván van olyan polgármester-jelöltje, aki egyszerre, mintegy varázsütésre megszünteti az évszázadok történelmének azt az örökségét, amely az emberek otthonainak nívója közötti különbségekben nyilvánul meg.
A kioktatásért köszönet! Nem az a probléma, hogy nincs a lakásban szárítóhelyiség, hanem az, hogy valószínűleg fürdőszoa sincs, hogy potyog a vakolat, lóg a függőfolyosó, a lakások és házak totál lepusztultak, talán azt is rendbe kellene hozatni, nem csak a művészeknek mini-lakótelepet építeni! Nem csak a társasházakra kell pályázatokat kiírni - egy részét egyébként sem tudják igénybevenni az önrész hiánya miatt - hanem az önkormányzatiakat is rendben tartani. Az pedig nem érv, hogy vannak ennél sokkal lapusztultabbak is, az sem jó, de ez nem érv ebben a helyzetben!
OFF: A videóban látható udvarnál és házsornál sokkal lepusztultabbak is vannak, szerte Budapesten, és világszerte. A VIII. kerületben folyamatosan kiírnak pályázatokat társasházak felújítására. Azt biztosan nem tervezi senki sem, hogy mindenkit állampolgári jogon megillessen olyan otthon, amelyben szárítóhelyiség is van.
Szerintem az „olaszos jelleg” nem külvárosi udvarokra, hanem városi utcákra jellemző, ahol egymással szemben levő lakóházak között feszítenek ki zsinegeket, hogy az utcai forgalom fölött száradhassanak a kimosott holmik. Mert ott talán még udvar sincs erre a célra.
Ez aztán tényleg ki volt cizellálva! Valamikor volt egy olyan rendelet, hogy élő emberről nem készül szobor, nem neveznek el utcát, teret, stb. Csak a minimum a halála után 25 évvel, ha jól emlékszem. Miután én is csak a 17.-ik perctől néztem, nem tudom, a zárt közösségű műteremlakások és bográcsozós művészeik hol vannak, nem is érdekel igazán. Ami érdekelne, hogy az az olaszos jellegű, udvari ruhaszárogatós, kissé lepusztult belső udvar, illetve házsor hol van! Annak a feljavítása érdekében ki mit tervez?
1. Robert Schumann: Dalcsokor Op. 39. - a) Idegenben, b) Intermezzo, c) Erdei találkozás, d) A csend, e) Holdas éj, f) Szép idegen, g) A régi várban, h) Idegenben, i) Bánat, j) Félhomály, k) Az erdőben, l) Tavaszi éj,
2. Liszt Ferenc-dalok: a) Mignon dala, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) Vedd a Nap sugarát, d) Hadd pihenjek, e) Jókedv és bánat, f) A dalaim mérgezettek,
3. Richard Strauss-dalok: a) Holnap, b) Halottak napján, c) Alkonyi álom, d) Ajánlás
Nem tudom,hogy a szopránok miért szeretik fényezni magukat állandóan.
Marton Éva éppen arról beszél az M5-ön milyen volt a pálykazdése.Hát nem olyan ,amilyennek elmondja,mert annak az időnek vannak már tanui.Grimm mesékbe illő történetet egy ekkora karriert befutott énekesnőtől nem vár az ember,mert rém visszataszító.Ragozhatnám tovább,de már lerágott csont az egész..
[…] „Talán egyetlen egyszer kellett elmennem orvoshoz, amikor nagyon megfáztam, és este énekelnem kellett. De soha többé. Ez az egyik, amit a diákjaimnak tanítok. A másik pedig a precizitás. Jól ki kell dolgozni a darabot. Apró mozaikokra kell szedni tanulás közben, aztán összerakni újra. Minden hangot, minden szótagot technikailag ki kell dolgozni, meg kell úgy tanulni, hogy a színpadon már jó értelemben vett automatizmussá váljon. Ne kelljen technikai problémákkal küzdeni az előadás közben, hanem csak a kifejezéssel kelljen foglalkozni. A Turandot előtt én 17 különböző előadást hallgattam meg, hogy tudjam, hol jön el a holtpont, ahol különösen kell figyelni. Minden egyes új darab előtt fontos volt, hogy ezeket megtanuljam. Azért egy öt és fél órás Istenek alkonyát végigénekelni nem könnyű, kell hozzá állóképesség, szufla, és tudni kell, hol szükséges tartalékolni az erőt. A mai énekesek nagy részének például nincs középfekvésük - vagy ahogy mi mondjuk, mezzo voce-jük. Mindig ezt mondom a tanítványoknak, hogy a középfekvésből élünk, a magas hangokért pedig fizetnek.
… Mindenesetre a lényeg az, hogy a középhang kevésbé fáraszt, ez ugyanis az ember normál hangja. Ezt kell használni, ha dinamikáról beszélünk. Ez ma nagyon ritka. Vagy kiabálnak, vagy suttognak az énekesek, minden átmenet nélkül. Arra következtetek, hogy a pedagógusok sem tudják megtanítani a középfekvés fontosságát. Nem tudnak egy pianissimóból csengőhangot képezni az énekesek, nem tudják, hogyan kell kiegyenlíteni a magánhangzókat, hogy ugyanazon a helyen szólaljon meg az ő, e, á, é, í, ó, ú, ami egyébként az egyik alapja az éneklésnek. Nem tudják, hogy hogyan kell egy frázist befejezni vagy letenni. Nem ismerik a legatót. Azt látom, hogy az énekesek többsége hangokat énekel. Nem fűzi azokat dallammá, mint egy gyöngysort. Nem tudja, hogy milyen a barokk, és milyen a romantikus éneklés, és többségüknek fogalma sincs, hogyan nyúljon egy mai, modern darabhoz. Tisztelet persze a kivételnek. Mi az akadémián rengeteg modern darabbal foglalkozunk a tanítványaimmal. A diákjaim úgy olvassák a kottát, mint a könyvet. Sok külföldi fiatal alig tudja elolvasni a kottát, a zongorán pötyögteti a dallamot – ez elkeserítő. Állítom: a Budapesten tanult énekesek sokkal képzettebbek a külföldi énekeseknél.
Amikor a világ legnagyobb rendezőivel dolgozott, Jonathan Millerrel, vagy Franco Zeffirellivel, mindig együtt dolgozták ki a szerepeket, átrágták hangról hangra, mozdulatról mozdulatra?
Nem, egyáltalán nem. A munka úgy kezdődött, hogy a karmesterrel és a zenekarral többször összeénekeltük a darabot egy teremben. A karmester korrigált, ha szükséges volt. Ezután mentünk fel a színpadra, és ott kezdett el dolgozni a rendező. Most minden fordítva van, és ez nem jó. Tudja, én nem a rendező elképzeléseit szeretném a színpadon megmutatni, hanem elsősorban a zeneszerzőét, aztán a rendezőét. Ma ez teljesen máshogy működik. Azt veszem észre, hogy a rendezők a saját sérelmeiket próbálják a színpadra vinni – nem pedig a zeneszerző által írt darabot. Persze, ne értsen félre senki, egyáltalán nem akarom, hogy mindig ugyanazt mutassák be, ugyanúgy. Dehogyis. Nagyon szeretem a modern színjátszást is. De hogy a különböző rendezői sérelmeket az énekesnek kell megoldania a színpadon, és ne azt adja elő, amit a zeneszerző megírt, azt nem tartom jónak.
Önnek voltak konfliktusai a rendezőkkel hasonló gondok miatt?
Ó, persze. Például Nizzában. Éppen a Turandot-ot játszottuk. A rendező úgy képzelte el, hogy én egy nagy fekete zongorán ülök – afféle Marlene Dietrich-stílusban -, felsliccelt szoknyában, hosszú, szipkás cigarettával, és éneklem Turandot áriáját: „In Questa Reggia"! A rendező elképzelése szerint a darab Puccini otthonában játszódott, és a szereplők nem az ajtón jöttek be, hanem a kandallón keresztül. Gondolkodtam azon, hogy ezt a darabot visszadobom. De aztán úgy gondoltam, hogy ha így tennék, másnap az olasz és francia sajtó tele lenne azzal, hogy Marton Éva visszadobta a szerepet, és ezzel még nagyobb reklámot kreáltam volna a darabnak, és magamnak pedig inkább rosszat tennék vele. Így végiggondoltam: ha ez a rendező egy Marlene Dietrich típust akar, akkor legyen így. De nem tudom elképzelni, hogy Puccini ezt gondolta volna.
Ezt akkor mondta a rendezőnek is?
Természetesen. Mondtam neki, hogy megcsinálom, de nem fogadom el a koncepcióját.
Néhány hónapja készítettem egy interjút Molnár Levente operaénekessel, aki azt monda, hogy az ön férje azt mondta neki, soha ne foglalkozzon a kritikákkal. Ezt Molnár Levente be is tartja, és nagyon hálás a férjének. Önnek mi a véleménye a kritikákról, kritikusokról?
A kritikák különböző érzéseket ébreszthetnek az énekesekben. A jó kritikától el lehet szemtelenedni. A rossztól pedig meg lehet halni. Befolyásolja az énekest, ez biztos. Ha az első előadás után kapja az ember, megzavarhatja, és az befolyásolhatja a következő előadásokat is. Ráadásul ma már kevés kritikus van, akik igazán értenek a hangokhoz, és nagyon meg tudják sebesíteni az embert. Ne felejtsük el, hogy a művészek sokkal érzékenyebbek. Nagyon hamar megbillenhet az önbizalmuk. Én egyszer olvastam el egy kritikát Salzburgban rögtön az előadás után, és akkor elhatároztam, hogy soha többé, csak ha befejeződött a sorozat. Miért hagyjam, hogy befolyásoljon bárki, egy vadidegen ember? Ő is csak egy a közönség soraiból. A cikket az újságnak írja, nem nekem. Tájékoztatja az olvasókat, hogy mit hallott, mit látott. Az lehet jóindulatú vagy rossz. Nekem azt nem kell elfogadni. Barátoktól, kollégáktól meghallgatni a véleményt, persze, teljesen más. Nekem is van néhány barátom, akiktől szívesen veszem az észrevételeiket. Ami a legfontosabb – ha kritikáról beszélünk -, az önkritika, ami mindenkinek van. Más kérdés, hogy az egészséges, vagy sem. Nekem pedig hatalmas szerencsém van a férjemmel, aki mindig ott volt mellettem, és én tőle azonnal megkaptam a kritikát – a jót és a rosszat is. Minden előadás után megmondta, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz.
12.36 - 13.52 A Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar hangversenye
Vez. Héja Domonkos
Km. Marton Éva - ének
I. Berlioz: Római karnevál – nyitány
II. Mahler:
1. Egy vándorlegény dalai - a) Hogyha a rózsám, b) Réten jártam hajnalkor, c) Szívemben izzó kés van, d) Az a drága szempár (Marton)
2. Öt dal Friedrich Rückert verseire - a) Ne tekints be dalaimba, b) Hársfaillatot éreztem, c) Éjfélkor, d) A nagyvilágnak én búcsút mondtam, e) Szereted a szépséget (Marton)
M3 csatorna, 2017. november 9. csütörtök 22:20 - 23:25
Marton Éva portré
Portréfilm (2004)
(65')
Örökös tagság sorozatunkban sajnos nem készült portré Marton Évával, a Kossuth-díjas operaénekesnővel, ezért most a 2004-ben készült adással mutatjuk be pályáját, óriási sikereit, hitvallását. Közben láthatjuk nagy operákban és nagy szerepekben, többek között: Puccini - Tosca, - Turandot; Giordano - Andrea Chénier; Richard Strauss - Elektra; Wagner - Lohengrin; Bartók Béla - A kékszakállú herceg vára; Erkel Ferenc - Bánk bán.
A Zeneakadémia harmadik alkalommal hirdette meg az énekversenyt, melyre legkésőbb 2018. március 14-ig jelentkezhetnek a megmérettetés honlapján a 18–32 éves hölgyek, illetve 18–35 éves urak.
Én nem akarok, nem is tudok ebben a vitában részt venni, csak annyi megjegyzés: tudom, tudjuk, Marton Éva emberileg nem könnyű eset. De mégis, próbáljuk meg elválasztani a közéleti megnyilvánulásait a művészetétől. Ami utóbbit illeti, számomra Ő a XX. század második felének egyik legnagyobb operaénekese.
