Köszönöm a hivatkozásokat. Nekem ő (In-Ho Jeong) tetszett a legkevésbé. Kétségtelenül gyönyörű nagy és sötét hang, de mint előadóművész, zenész, nagyon fura. A gálán - közvetítésben nézve - hatalmas hiányérzetem maradt: semmi sem volt meg az Apa (utolsó) intelméből, búcsújából a Fiának, csak a hatalmas hangban fürdőzés. Ebben a rágalomáriában is az elején - és aztán egy két piano részben - ha kicsit furán is, játékos(nak tűnik), de hamar előretör a kifejezésben a nyers erő és agresszió, és végül teljesen el is uralkodik.
Ilyen lassú rágalomáriát egyébként még nemigen hallottam, és nem áll jól az áriának (mint ahogy az sem hogy az utolsó előtti Si va Crepar kimaradt: egy dolog hogy hosszú és gyors stretták vége előtt bevett előadói gyakorlat az ilyesmi, de ebben az áriában ez teljesen felesleges, zavaró - bízom benne hogy nem a fórum névadója tanácsolta neki ezt)
Valóban nagyon szép és jól kezelt hang. És még van benne lehetőség, hogy tovább fejlődjön. Natália esetében nem volt szerencsés választás a döntőben énekelt Leonora-ária. Én Mozartban hallottam eddig és abban technikailag nagyon biztosnak mutatkozott.
Az első Marton-verseny, ahol igazságos ítélet született, az orosz tenor minden eddigi verseny résztvevője között a legjobb. Natália egy tipikus lírai szoprán hang, teljesen téves fachra állítva. Erőltetés miatt állandóan lefelé disztonál, áriák végére lefárad. Döbbenetes, hogy nála sokkal jobb szopránokat nem engedtek a döntőbe, hozzátéve, hogy nem volt kiemelkedő nagyon más se. A döntőbe került mezzo pedig egyértelműen rövid szoprán, aki nem hangjához illő fachot énekli. Mint a mai "mezzók" 90 %-a.
A magyar szopránnak nagyon drukkoltunk, szép jövö vár rá, de talán meg különdijat kaphat, csak kap valamit? Még nem tejesen profi de nagy igéret:Tuznik Natalia.
A magyar szopránnak nagyon drukkoltunk, szép jövö vár rá, de talán meg különdijat kaphat, csak kap valamit? Még nem tejesen profi de nagy igéret:Tuznik Natalia.
Én beérem egy "no comment" kommenttel ... remélem, az is elég kifejező, érthető és talán-talán "nem sérti azokat sem, akik egyetértenek Marton Éva művésznő gondolataival". Vannak ilyenek.
Kedves (?) Kati, "ilyen nagyságrendű művészhez" kocsmaszintű jelzőid nagyon nem illenek!
Sérted azokat is, akik egyetértenek Marton Éva művésznő gondolataival; – és hidd el, vannak ilyenek.
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, bemutató: 1972. július 7.
Giancarlo del Monaco rendező az olasz nyelvű előadás főszerepeit Gregor Józsefre (Attila) és Marton Évára (Odabella) osztotta, a MÁV Szimfonikus Zenekart és a Magyar Állami Operaház Énekkarát Lamberto Gardelli vezényelte.
Hát, ez az Ókovács monológ elég meglepő, mert sikerült az énekesekről szinte semmit sem írnia, hacsak azt nem, hogy a többségük nem tekinthető muzsikusnak. (?). Hogy az emeletről hogyan szóltak a hangok, azt én nem tudhatom, de egy dologban igaza lehet, a zenekar differenciálatlanul szólt, ez az online közvetítésben is pontosan így hangzott, de nem hiszem, hogy az akusztika vagy a hangmérnökök hibája lett volna, az okot másban kellene keresni. Én nem sopánkodnék azon, hogy keletről jött az énekesek többsége, ez általános trend, nézzünk csak körül a világ nagy színpadain, úgy tudom, hogy pl. Netrebko is keletről jött. A belcantót pedig már régen ellepték a kis sárga énekesek, ez a miénk is úgy szórta a magas c-ket, hogy öröm volt hallgatni, aztán később majd megtanítja valaki Bohéméletet is énekelni. Azt az ukrán basszistát pedig jó lenne nemcsak egy előadásra megszerezni, csakúgy, mint a kisinyovi szexi mezzót. Voltak nyugatiak is, legalább ketten, a német-török hölgy is megérne egy misét, nemcsak Marton Éva különdíját, az amcsi baritonnal is érdemes lenne egy énektanárnak intezíven foglalkozni, mert kiváló hang-matéria (sőt, volt még egy, nyugati kontratenor is, de őrá tényleg kár egy szót is pazarolni). Kár, hogy róluk, illetve a többi énekesről Ókovács főigazgató szinte egy szót sem írt, de talán a következő levelében rájuk is szán néhány sort, addig is Zsdú stb...
Jó a zenekar, jó az akusztika, jók az énekesek. Akkor ki nem jó? Hát a karmester. Ez a tény bizony fényesen igazolódott most is, amikor különböző műveket, különböző stíulsokat kellett (volna) megszólaltatni, ráadásul az énekesekhez alkalmazkodva, mert bizony, a rutintalan fiatal énekeseket ezzel is segíteni kell(ett volna). Ez mind-mind a karmester dolga. De, hát mit lehet tenni? Sajnos semmit sem.
Kösz, hogy felhívtad a figyelmet a favoritjaidra.
A Gálán természetesen nemcsak a díjazottak sorrendjére, hanem az ő szereplésükre is spóroltam.
Uzun Deniz abszolút színpadképes, remek előadó - ő Marton Éva különdíját kapta (előbbre soroltam, de akkor borult volna az egész),
Alcantara Germán Enrique hatalmas hang, viszont Malik Azatnak szerintem szebb a hangszíne (tőlem megosztott 2. ill. 3. díjat kaptak volna),
Tyshkov Volodymyr, fiatalság ide vagy oda, basszusa gyönyörű és persze, hogy még érni fog. Talán a zsüri is így gondolta? Mindenesetre a Rágalom-ária ígéretesen indult, azután - szinte hihetetlen - az ária közepén ezt a hatalmas hangot is sikerült a zenekarnak elnyomnia.
Az Operaház zenekara fél, vagy mondjuk kétharmados létszámmal is bőven elég lett volna az énekesek kíséréséhez.
Több hangverseny-évad tapasztalatai erősítik a véleményemet, hogy a Zeneakadémia akusztikája a 2013-as felújítással sokkal jobb lett.
Azonban a lezárás alatt a zenekarok átszoktak más terekhez, leginkább a MüPa-hoz, és a visszatérésük óta szétrepesztik a Zeneakadémia falait ill. a közönség fülét, még a földszint utolsó soraiban is.
Értem én, hogy a zenekarok minden tagja fellépési lehetőséghez kell, hogy jusson, akkor is, ha már alig férnek el a ZAK pódiumán, de ha a karmester figyel és akarja, meg tudja oldani, hogy az együttes hangerejét a mindenkori programhoz és helyszínhez igazítsa.
Tisztelt Takatsa! Önnek tökéletesen igaza van. Én nem tudok számolni és figyelmetlen is vagyok. Elnézést kérek érte. Persze, most már úgy vetődik fel a kérdés: a 11 Döntőben részt vevő közül a Gálán miért csak 8 szerepelt. Az itt is olvasott vélemények szerint, a Döntő nagyon magas színvonalú volt. Lehetett volna akkor még egy alkalmat adni az összes részt vevő számára. Persze, ez már történelem.
Csak nyolcan szerepeltek a gálán, azok énekeltek, akiket érdemesnek tartottak. Az a kontratenor eléggé kilógott ebből a sorból, csoda, hogy döntőbe jutott.
Sorrendben a következők léptek fel: Alcántara Germán Enrique, Uzun Deniz, Vincent Ethan, Tyshkov Volodymyr, Fürjes Anna Csenge, Son Jihoon, Malik Azat és Šarić Sonja. Így pl. nem lépett fel a kisinyovi Istratii Liliana sem, aki nemcsak a legszebb lány volt, hanem énekelni is nagyon szépen énekelt. :)
Mégegyszer meghallgattam a döntőt, és ha lehet, akkor még jobban el vagyok ragadtatva. Egészen csodálatos, hogy Marton Évára, mint hívószóra ilyen fantasztikus versenyző-gárda állt ki a pódiumra. Megnyugodhatunk, az opera élt, él, és élni fog, amíg ilyen az utánpótlás, és biztosak lehetünk abban, hogy a jövőben is, akárcsak a múltban leszenk dívák, csodaénekesek, akikért rajonghatunk. Emlékszem a fanyalgókra, akik megérdezték Marton Éva egyik állami kitüntetése kapcsán, hogy a saját karrierépítésén kívül, ugyan mit tett a magyarságért. Hát itt van a válasz: ezt. Bartókon kívül nagyon-nagyon kevesen vannak, akik az elmúlt száz évben jó hírünket vitték a nagyvilágba, és Marton Éva - előkelő helyen - közöttük van.
Szóval a mezőny fantasztikus volt, rosszat szinte senkiről sem tudnék mondani, jót annál inkább. Itt vannak például az ukránok. Elképesztőek. és gondoljuk bele, hogy ez számunkra is nagy lehetőség, mert pl. Kisinyovból talán ide lehetne csábítani énekest (Istratii, Liliana) Budapestre, és hogy jól járnánk vele, az nem vitás. Persze a jók között vannak legjobbak is, nekem azonnal három favoritom is van: a nők közül Uzun Deniz, a férfiak közül pedig Alcántara Germán Enrique. Mindketten vérprofi énekesek, lehet, hogy holnap már a MET műsorfüzetében találkozunk a nevükkel, nagy csoda lenne, ha egy-egy előadáson itt, Budapesten is találkozhatnánk velük a jövőben. És a harmadik favorit egy döbbenetes hang, még csak 28 éves, de akkora basszus, mint egy ház, mint Székely Mihály, Gregor József és Nyeszterenko egybegyúrva, úgy hívják, hogy Tyshkov Volodymyr. Persze ő még nincsen teljesen készen, hiszen egy basszusnak a 28 év még szinte csecsemőkor, de elképesztő hang, és annyira aranyosan néz ki a szinpadon, hogy azt el sem lehet mondani. Nagy kedvence lesz ő a világnak. De megismétlem, a többiek is nagyon jók, láttunk egy nagyszerá dél-koreai belcantót, vagy egy amerikai baritont, akinek a hang-matériája Hvorostovskyhoz hasonló.
Nagyon kíváncsian várom az esti gálát, ahol kiderül az is, hogy jók-e a tippjeim.:)
Csatlakozom. Igen magas színvonalú volt az énekverseny döntője.
Kíváncsian várom én is a mai gálán az eredményhirdetést.
2021. szeptember 5. 19.30 - 22.00
Zeneakadémia Nagyterem
IV. MARTON ÉVA NEMZETKÖZI ÉNEKVERSENY / GÁLA
A Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Kocsár Balázs
Az élő közvetítés megtekinthető a Marton Éva Énekverseny honlapján, a Zeneakadémia honlapján, a YouTube csatornán, valamint a Marton Énekverseny, a Papageno és a Zeneakadémia Facebook-oldalain.
Ez a döntő egészen fantasztikus volt. A zsürinek igencsak nehéz lesz a dolga, de nem sajnálom őket. A stream után, úgy tűnik, hogy továbbra is látható az egész döntő. Mindenkinek melegen ajánlott! :)
A döntőben a versenyzők két áriát énekelnek, zenekari kísérettel. Az egyiket maguk választották, a másikat a zsűri. A döntő közönsége szavazhat kedvencére, aki a közönségdíjat kapja. A díjakat a másnapi Gálakoncerten adják át.
Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Kocsár Balázs
Műsor:
Fürjes Anna Csenge (22):
Verdi: O don fatale – Eboli hercegnő áriája a Don Carlosból
Donizetti: Fia dunque vero... O mio Fernando – Leonora recitativója és áriája A kegyencnőből
Istratii, Liliana (26):
Verdi: Nel giardin del bello – Eboli hercegnő áriája a Don Carlosból (Fátyol-dal)
Bizet: Près des remparts de Séville – Seguidilla a Carmenből
Kyreiev, Oleksandr (41):
Rossini: Largo al factotum – Figaro cavatinája A sevillai borbélyból
Verdi: Son io mio Carlo... Per me giunto... Io morrò – Rodrigo recitativója és áriája a Don Carlosból
Malik, Azat (26):
Mozart: Hai già vinta la causa! – Almaviva gróf áriája a Figaro házasságából
Verdi: Alzati la tuo figlio… Eri tu che macchiavi quell’anima – Renato áriája Az álarcosbálból
Šarić, Sonja (63):
Bellini: Casta Diva – Norma áriája a Normából
Verdi: Tacea la notte placida... Di tale amor – Leonora cavatinája A trubadúrból
Son Jihoon (68):
Rossini: Sì, ritrovarla io giuro – Ramiro herceg áriája a Hamupipőkéből
Puccini: Che gelida manina! – Rodolfo áriája a Bohéméletből
Sosa, Rodrigo (69):
Gluck: Che farò senza Euridice – Orfeusz áriája az Orfeusz és Euridikéből
Händel: Empio, dirò, tu sei – Caesar áriája a Julius Caesar Egyiptomban-ból
Tyshkov, Volodymyr (74):
Rossini: La calunnia è un venticello – Don Basilio áriája A sevillai borbélyból
Verdi: Ella giammai m’amò – Fülöp király áriája a Don Carlosból
Uzun, Deniz (75):
Rossini: Cruda sorte! Amor tiranno! – Isabella cavatinája az Olasz nő Algírban-ból
Donizetti: Fia dunque vero... O mio Fernando – Leonora recitativója és áriája A kegyencnőből
Vincent, Ethan (77):
Verdi: Alzati la tuo figlio… Eri tu che macchiavi quell’anima – Renato áriája Az álarcosbálból
Tchaikovsky: Ya vas lyublyu – Jeleckij áriája A pikk dámából
Alcántara, Germán Enrique (1):
Verdi: Alzati la tuo figlio… Eri tu che macchiavi quell’anima – Renato áriája Az álarcosbálból
Leoncavallo: Si può?... Si può?... – Tonio áriája a Bajazzókból
Buialsky, Vladyslav (6)
Gounod: Vous qui faites l’endormie – Mefisztó szerenádja a Faustból
Mozart: Madamina, il catalogo è questo – Leporello Regiszter-áriája a Don Giovanniból
Az élő közvetítés megtekinthető a Marton Éva Énekverseny honlapján, a Zeneakadémia honlapján, a YouTube csatornán, valamint a Marton Énekverseny, a Papageno és a Zeneakadémia Facebook-oldalain.
Jól cserélni nem csak a fociban lehet, avagy a Császárné diadala a MET-ben egy Ariadne helyett.
"1981. szeptember 16-án késő este egy körkapcsolás keretében amerikai menedzserünk, a Semon-házaspár/New York/, a Chicago Opera igazgatósága, a MET igazgatósága, valamint szerény személyem részvételével a végén megegyeztünk abban, hogy Éva nem Ariadnét fog énekelni Chicagóban, hanem Császárnét a MET-ben. Leonie Rysanek pedig Éva helyett énekel Chicagóban. Mint később kiderült, ez Birgit Nilsson kifejezett kérése volt. Az anyagi differencia kiegyenlítését is átvállalta a MET. Éva különösebb reakció nélkül tudomásul vette, kottát váltott és szeptember 26-án nem Chicagóba, hanem New Yorkba repült. A Mayflower Hotelben szállt meg, gyakorlatilag minden este beszéltünk telefonon. Én sem unatkoztam, a klinikai munka mellett az új házunk körüli munkák lebonyolítása, a gyerekek és Éva további dolgainak, valamint az amerikai utunk szervezése teljesen lekötötte minden időmet.
Okt. 6-án megbeszéltem a távlati terveket Hamburgban Christoph von Dohnányival és Peter Mario Katonával. A házat rendbe tettem, az ügyeletemet lerendeztem, Assy kutyusunkat leadtam Corneliának, akitől vettük, és október 9-én, pénteken elrepültem a gyerekekkel New Yorkba. Egy éjszakát töltünk a Mayflower Hotelben és 10-én átköltözünk a Hampshire House-ba Plácido Domingo 36.-ik emeleti lakásába, ami az „Otello” nevű vállalatának a tulajdona volt. Volt még egy kisebb lakása is, de abban nem fértünk el. A házban lakott még Luciano Pavarotti, és itt szállt meg Sophia Loren is, ha New Yorkban tartózkodott. A vasárnapot – „Columbus Day” – pihenéssel töltöttük, én futottam egyet a Central Parkban."
Elhalasztják a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt
, 2020-06-28 [ Hírek ] Café Momus
A koronavírus-járvány miatt 2021 őszére halasztja a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a Zeneakadémia.
A rekordszámú pályázó közül kiválasztott 116 elődöntős automatikusan jogot nyert arra, hogy induljon az új időpontra kitűzött megmérettetésen.
A szervező Zeneakadémia a névadó-zsűrielnök operaénekesnővel egyeztetve ezért úgy döntött, hogy a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a tervek szerint 2021. augusztus 29. és szeptember 5. között valósítja meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.
Marton Éva kétszer énekelt együtt Ilosfalvyval a Manonban:
1971. szeptember 28., 1971. november 7.
Egyébként a Manont elénekelte még itthon az említett Réti Józseffel, és egy alkalommal – 1970-ben - Szabó Miklóssal is, és jó párszor Karizs Béla szereptársaként.
Ilosfalvy mindig minden estét "vitt". Ettől függetlenül, érdekes párosítás lehetett. Persze, az opera 4 felvonásból áll, és ha csak az egyik felében jó valaki, az meglehetősen illúzióromboló. Elismerés a beugrásért- mert különben nyilván lemondták volna az előadást - de Marton Éva nem ilyen szerepekre született!
Az, hogy az évekkel később keletkezett emlékirat a múltat pozitív vagy negatív előjellel tünteti fel, persze más dolog. De ebben a tekintetben nem ritkán akadnak meglepő fordulatok, mindegy, kinek a visszaemlékezéseit olvassuk.
Szerződésben volt biztosítva milyen szállodában fog lakni és milyen autó szállítja be a városba a repülőtérről.Manonként Egyszer Ilosfalvy Róbert mellett beugrott Házy Erszébet helyett(még itthon volt) Hangilag(III.és IV felvonás) oké de figurában medve a porcelán boltban.Persze nem is volt könnyű helyzete,mert a nézők nem rá számítotttak.Ilosfalvy pedig vitte az estét!
Nekem éppen Marton Éva volt az első Manonom, Réti Józseffel. Még tinédzser voltam és kicsit bizarr látványt nyújtottak ők ketten együtt. Kevés össze-nem-illőbb "szerelmespárt" lehet elképzelni náluknál és sem egyéniségük sem alkatuk nem passzolt: sem egymáshoz sem a szerepükhöz. Hangilag viszont kifogástalanok voltak és ma már a fentiek ellenére becses emlék marad az az előadás velük, ezért is maradt meg az emlékezetemben.
Olvasom a férje visszaemlékezéseit. Szeretem, de kicsit sok nekem a luxus emlegetése.Gondoljuk, hogy nem egy útszéli kalyibában szálásolták el a művészmőt :) Manonként viszont nem tudom elképzelni.
Tokodí Ilona Bécsben 2x is énekelte Martonnal a Turandotban.De A művésznő Neki is beszólt igaz nem az előadás alatt ,hanem utána.Saját fülemmel hallottam.
Igazad van kedves Klára, Pozsonyban is voltak kissé nevetséges szituáciok, például egy Bohémélet, Pitti Katalin magyarul a tobbiek szlovákul, e két nyelv a színpadon valahogy nem jon ossze.
Sokáig ment a vita arról, hogy eredeti nyelven adják-e elő az operákat, vagy mindenhol a nemzeti nyelven, aztán a vendégénekes énekelhet ahogy akar, boldoguljon, ahogy tud! (Most az esetenként nyakatekert magyar fordításokról semmit, az Héterő fórumtárs profilja). Nyilvánvaló, hogy nem könnyű egy komplett operát idegen nyelven megtanulni, és énekelni, pláne,hogy a drága szerzők ugye különböző nyelvű librettókra írtak zenét, de talán megéri. Ifjabb koromban volt szerencsém (?) olyan Bohémélet előadáshoz, ahol az egyébként tündéri Mimi lengyelül énekelt, a Musettát alakító szintén vendég művésznő olaszul, a többi szereplő és a kórus természetesen magyarul. Úgy szétmentek, mint annak a rendje! Nem csoda, hogy az így keletkező hangzavar kizökkenti az énekest. Akkor már inkább eredeti nyelven, még ha ez nehézséget okoz is!
Lehet, hogy csak frusztrálta Marton Évát a környezet, ahol - Polgár Lászlón kívül - nagyságrendekkel gyengébb énekesekkel volt körülvéve. És - ha jól emlékszem - a kórus pedig, az olasz nyelven előadott opera közepette magyarul énekelt. Ez egy eléggé összegányolt, provinciális előadás volt, ahol Marton Évában elszakadhatott a húr. Abban az időben voltak azért sikeresebb produkciók is Marton Évával itthon, pl. a Végzet hatalma, erre szívesebben emlékezem. (Persze nem arra az előadásra gondolok, amit balesete miatt aznap reggel kellett lemondania - akkor viszont Szergej Larinnal vígasztalódhattunk.)
Erősen legenda!De Pitti Csodálatosan énekelte Liut és pechére volt mersze Turandot előtt ülni a lépcsőn éneklés közben így a nem túl magas Pitti Katalin eltakarta a 2 méteres Marton Évát egy lépcsövel lejjebb ülve.Botrány!De volna még egy két történet ,de már a múlt nem éredemes felemlegetni
Mind Marton, mind Pitti utóbb interjúkban, cikkekben leírva, elmondták a saját - vélt vagy valós - "igazukat"...
Különben én is ott voltam azon az ominózus Turandot előadáson, és annyira nem volt szembetűnő az eset - legalábbis onnan nézve, ahol ültem; a figyelem pedig nem elsősorban Pittire irányult, hanem az akkoriban ritkán látott "vendégre", heroinánkra... A közöttük megesett "sérelem" mivolta nem számított a közönség érdeklődésére...
Hogy aztán még a függöny mögött is, mi és hogyan zajlott le, nem tudhatjuk - a hitelesnek mondott forrásokra ne vegyünk mérget... Így keletkeznek a legendák...
Nem legenda, valóság. Ott voltam az előadáson, a végén Pitti Katalin nem jött ki a tapsrendre, viszont távozásomkor az Erkel előtti téren láttam elsietni, nem éppen jókedvűen ... meg kell hagyni, ő is tett érte, hogy Marton Éva a 3. felv-ban odasziszegje néki a híressé vált szavakat: "Io son Turandot!"
Lásd emlékezetes afférját Pitti Katalinnal a Turandotban - amikor egyik hazalátogatása alkalmából fellépett a címszerepben és a Liu szerepét alakító Pittit "könnyekre fakasztotta" - az ő verziója szerint... De ez is már csak legenda...
Az ilyesmi sajnos nem ritka! Astrid Varnay 18 éven át nem lépett fel a MET-ben, mert nem volt azonos véleményen Rudolf Bing-gel, és csak annak eltávozása után hívták vissza!
Ismert varosi legenda szerint, de allitolag megtortent, valoban volt nyilvanossag elotti osszetuzes a fozeneigazgato es a muveszno kozott. Utobbi, fogalmazzunk igy az erzekenyebbek kedveert, Levine nemi identitasara tett kozismert egyszavas megjegyzest. Behrens Walkur-Brunnhildejet magam is lattam, de akkor nem tudtam, hogy Behrens Marton Eva helyett enekli a szerepet.
Megoszlanak a vélemények Marton Évával is fémjelzett Trubadúr produkcióról a MET-ből (DVD-n is kijött) – James Levine - Dolora Zajick, Luciano Pavarotti, Sherrill Milnes… (1988)
Nem Levine-nel volt baja, de az akkori igazgato Marton elott széttépte a szerzodést Berhrens javára/ a férje volt az egyik Met-sponzor/. Marton természetesen ott hagyta az unfair Met igazgatoságát és a színházat, Europa pedig igen nagyon orult, hogy a világ akkori legnagyobb drámai szoprán szabad lett.
Amennyire homályosan emlékszem: M.É. összeveszett James Levine-nel, mert a MET akkori Ring produkciójához, ami megjelent minden hordozó eszközön is, nem Őt, hanem Hildegard Behrens-t kérte fel Brünnhilde szerepére. Ezután hosszú évekig nem is lépett fel a MET-ben M.É.
Erdekes, hogy pl. a MET sosem foglalkoztatta Marton Evat a Ringben, csak a "harom-E" Wagnerekben mint Elzat, Evat es Erzsebetet, pedig sok nagy hazban enekelt "eloben" is Brunnhildeket.
A Ringben Marton Éva lemezen vagy dvd-n( San Francisco) nem volt rossz, Egy teljes Ring ciklust bavállat anno az Operaházban,De ebből csak a Walkürben lépettt fel.nem a legjobb formájában és a utolsó két estét lemondta.
Martonnak az osszes Brunnhildejet erdemes meghallgatnia annak, aki ketelkedik abban, hogy Wagner neki valo lenne-e. Elza egyebkent sztem se - figurara, ahogy sztem mondjuk Tosca se igazan, viszont csodasan enekelte mindkettot.
Hát ezek a felsorolt szerepek igazán jól feküdtek a művésznőnek, nem úgy, mint Elza, amihez nem sok köze volt. Egyébként Pozsony földrajzilag nagyon jó helyen van, ha Ti a bécsi adókat tudtátok fogni. Gyerekkoromban Budapesten csak a szlovák tv jött, édesapám örömére, aki szívesen nézte a jéghoki meccseket.
Bécsbe utazni a rendszerváltás elott nekunk nem nagyon lehetett, de viszont jol fogtuk az osztrák televiziot. Orokké az emlékezetemben megmarad - André Chenier-Marton,Carreras, Gioconda- Marton,Domingo Turandot - Marton,Carreras. Éloben a muvésznot 1988 ban Budapesten a kongresszusi palotában láttam, aztán Tosca szerepében Dvorskyva, Bécsben mint Elektrát és a Végzet hatalma Leonoráját/Dvorsky,Bruson/ , végul Pesten mint Kostelníčkát. Minden oloadás nagy unnep volt számomra.
Hát Pogner Éva se egészen passzív! Amit csak tud, megtesz a szerelméért, nem beszélve a kisded játékáról Sachs-sal. De ezen szerepek egyike se lett volna Marton művésznőnek való. Nem véletlen, hogy milyen részleteket vágtak be az interjúba tőle.
A harom Wagner-"E": Elza, Erzsebet es Eva szerintem egyarant monoton, passziv. Csupan Elza aktivizalja magat egyetlen "akcio"=kerdes erejeig, de jobban jart volna, ha azt az egyet is kihagyja. Kilora Ortrud es Venus kevesebb, de szexibb. A jugendlich-dramatisch Wagner-alakok kozul kimagaslik Senta, akkor is, ha csak a 2.felv.-ban szolal meg eloszor: ugy tunik, az egesz Hollandi a ballada kore es a balladara epul, visszamenoleg (1.felv.) is. Vilag es Hollandi Senta korul forog.
Egyetértek, ebben a Lohengrinben Elzával csak történnek az események. Egyetlen aktív tevékenysége van, mikor felteszi azt a bizonyos kérdést. De hogy a házasságkötés, a nászinduló és a "Das süsse Lied verhallt; wir sind allein" -tól hogyan jut el a kérdésfeltevésig, az a folyamat az alakításból - nekem legalábbis - hiányzott!. Ennek a Lohengrinnek Ortrud a női főszerepője! Persze, ez lehet rendezői felfogás is. Félreértések elkerülése végett, ez a vélemény nem csökkenti Marton Éváról alkotott véleményemet, nagy művész és nagy ember, de ez a szerep ebben a rendezésben nem az Ő jutalomjátéka volt!
Valóban meglepően kedves, rokonszenves itt a művésznő, persze nem akárkivel beszélget. Megkönnyebbültem, amikor azt mondta, Elza egy unalmas szerep, hát olyan is volt nekem a múltkor a Met felvételében. Ortrud volt az ő szerepe.
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Banda Ádám (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Prunyi Ilona (zongora) Mozart: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Dohnányi: cisz-moll hegedű-zongora szonáta, op. 21
Boëllmann: G-dúr zongoratrió, op. 19
19:00 : Budapest Óbudai Társaskör Óbudai Kamarakórus
vezényel: Erdős Ákos
zongorán közreműködik: Király Miklós "Az Óbudai Kamarakórus 36. éves jubileumi hangversenye"
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem Kriszta Kinga (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Vigh Andrea (hárfa)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Kovács János Ravel: Pavane egy infánsnő halálára
Debussy: Két tánc
Saint-Saëns: Koncertdarab hárfára és zenekarra, op. 154
Debussy: La Damoiselle élue (A kiválasztott hölgy)
Ravel: La valse
