vissza a cimoldalra
2021-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7567)
Kedvenc előadók (2872)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5121)
Társművészetek (2466)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Opernglas, avagy operai távcső... (21078)
Kedvenc felvételek (152)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8621)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62716)
Momus társalgó (6360)
Milyen zenét hallgatsz most? (25095)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11809)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (651)
Richard Strauss (778)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5244)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4897)
Erkel Színház (10935)
Operett, mint színpadi műfaj (4935)
Zenei események (1024)
Eiffel Műhelyház (563)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2282)
Franz Schmidt (4014)
Kimernya? (4284)
A MET felvételei (1608)
Bartók Rádió (795)
A nap képe (2290)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (892)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1496)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Fórum - Palcsó Sándor (Búbánat, 2008-08-29 17:11:57)

   
350   Búbánat • előzmény335 2021-08-27 11:34:39

Kapcs. 335. sorszám      

"Feuer Mária: 50 muzsikus műhelyében"

/Zeneműkiadó, Budapest, 1976/

„Felelős: a rendező!”

PALCSÓ SÁNDOR

(1975)

Mime és Albert Herring, Pedrillo és Borisz Godunov Bolondjának szerepe jelzi, hogy milyen széles skálán mozog a karaktertenorista művészete. Ma Monteverdit énekel, holnap Prokofjev operájában bukfencezik a színpadon, s a sokszínű, klasszikus repertoár mellett odaadó és kiváló tolmácsa az új magyar műveknek is. 1952-ben katonaként jelentkezett a Honvéd-együttesbe. Zenei képzését is itt szerezte. 1957 óta tagja az Operaháznak. Teljesítményeit mindig tiszta intonáció és eminens zenei pontosság jellemzi, szerepformálása, szövegejtése, sőt prózamondása mintaszerű.

- Hol tanulta mindezt?

- A nagyon fontos fegyelmet és pontosságot, de az zenei felkészülést is a Honvédegyüttesben szereztem. Lehet, hogy néhányan lenézik ezt az iskolát, de én mindent onnan hoztam. Ott szoktam rá többek között a rendszeres munkára, arra az agytréningre, a melynek a gyors és megbízható szereptanulást köszönhetem. Tudom, a hangom nem elég szép, de büszke vagyok rá, hogy jó. Soha életemben nem ambicionáltam a lírai szerepkört, soha nem akartam Lenszkijt, Ottaviót énekelni – talán ennek a makacs elhatározottságnak és tudatosságnak is köszönhetem, hogy cserébe kiépíthettem egy valóban színes és szerteágazó repertoárt. A gyakorlatban aztán arra is rájöttem, hogy mennyire fontos az érthető szövegejtés. Hiába a legcsodálatosabb éneklés, a leghajlékonyabban csengő hang, ha a közönség – amelynek egy része valószínűleg akkor hallja először a darabot – nem érti, miről szól. Felfedeztem, hogy  nem az a fontos, ami ebből a színpadon, közvetlen közelről érződik: az erősen formált vokálisok csúnya látványa, a szükségszerűen háromszorozva ejtett mássalhangzók látszólagos torzulása, mert a nézőtéren mindennek csak a jó oldalát érzékelik. A jó prózamondás kedvéért igen sokat olvasok hangosan; általában egy új szerep tanulását is mindig a szöveggel kezdem, mert hála az imént említett ifjúkori edzéseknek, a zene úgyis gyorsabban és könnyebben belémívódik. A színpadi mozgás alkat dolga: imádom a szerepeimet és természetes, hogy megpróbálok élni a szerep adta lehetőségekkel. Ami meg a modern műveket illeti, engem éppen az vonz bennük, ami néhány kollégámat elriasztja: a feladat újszerűsége.

- A fegyelmezettséget az imént hangsúlyosan említette. Korábbi beszélgetőpartnereimről is kiderült: igényelnék a pontos munkát. Nem értem, mi akadályozza ezt, ha a színház vezető művészei síkraszállnak érte. Vagy csak szavakkal teszik?

- Azt hiszem, nem mindannyian igénylik ezt. A vezetőség pedig nem követeli meg, mert egy kissé tart a tagjaitól. Mondok egy példát. A Pomádé király új ruhája felújításakor olyan feladat elé állított a rendező, amelyeket nem tudtam vállalni, mert ellenkeztek a darab alapkoncepciójával. Nevezetesen: a láthatatlan kelmét szembeszökően látványos szálakból kellett szőnünk. Mivel én hajthatatlan vagyok, a szerepről lemondtam, de a premiert becsületből végigcsináltam. Aztán, amikor a wiesbadeni vendégszereplésre került sor, nagy meglepetésemre engem jelöltek ki. Természetesen lemondtam, az igazgatóság azonban olyannyira ragaszkodott személyemhez, hogy ezúttal hajlandó volt fontolóra venni javaslatomat – és végül igazat adni.  Remélem, érthető, hogy itt nem az én személyes harcomról volt szó, hanem a mű igazáról. A példát csak azért mondtam el, mert nem értem, miért kell egy vendégjáték presztízse ahhoz, hogy az igazgatóság beleavatkozzék a téves irányításba, s miért nem elég ok erre a hazai közönség érdeke? Persze még számos hasonló, nem személyes történetet sorolhatnék, amely mind azt igazolná: jó néhány esetben a színház vezetősége nem csap oda, ahová kellene. Úgy érzem például, hogy a Don Juant a próbák tapasztalatai alapján, ebben a formájában nem kellett volna a színpadra engedni, mert nem nagyon jó dolog, ha a közönség egy remekmű élvezete helyett csalódással távozik.

- Azt hiszem, ez nem ilyen egyszerű. És ne felejtse el az utóbbi évek kiemelkedő produkcióit, például a Lulut és a Lombardokat.

Mindkettő azért volt jó, mert olyan zenei vezetők irányították a felkészülést – Mihály András, illetve Lamberto Gardelli -, akik könyörtelenül ragaszkodtak igényeik teljesítéséhez. Sőt, ahhoz is – persze más-más ok miatt -, hogy a nem odavaló művész szerepét más vegye át. (Persze ha őszinte akarok lenni, nem vagyok benne biztos, hogy ezt akkor is megtették vagy megtehették volna, ha állandó tagjai a színháznak.) – S azt is hozzá kell tennem, amit talán kevesen mondanak: mindkét karmester Mikó Andrással dolgozott együtt, aki nemcsak szenvedélyesen szereti a színházat, hanem szenvedélyesen tud dolgozni is és nagyon érti a mesterségét. S ez a két produkció azért sikerült olyan jól, mert időt engedtek a munkára. Az előadások gyöngeségének másik oka a rövid és nem eléggé alapos felkészülés. Ne higgye, hogy kizárólag a nyugati operák példájára hivatkozom: a világranglista vezető színházai mind hagynak időt a tanulásra, próbára. Nézzen meg egy előadást bármelyik NDK-beli operaházban – , hogy a Bolsojról ne is beszéljünk. Évek múlva is úgy áll a produkció, mint a premier napján. Nálunk viszont a bemutatókat épp hogy összetartja a lendület, az erőfeszítés, de négy-öt előadás után – amikor a két szereposztás összekeveredik – már szétesnek.

- Sokan arról panaszkodnak, hogy a kétféle szereposztás kétféle koncepciója okoz zavart. Segíthet-e ezen a véleménye szerint hosszabb előkészület?

- Természetesen, mert akkor kiküszöbölődik a legnagyobb hiba, a pontatlanság. Ha egy szereplőgarnitúra nagy része zenei hibákat ejt már a premieren – mert többnyire ez történik -, akkor mi lesz később? Ebből a tényből máris következik a magyarázat: erősen hibáztatom – tisztelet a kivételnek – a karmestereket. Ha ők elnézők, gyöngék, bátortalanok (vagy agresszívek, de nem a minőségért harcolnak), akkor ki várhatja el az énekestől, hogy a képességük teljét nyújtsák? Azt hiszem, nemcsak az olyan nagy tekintélyű karmester érhet el eredményeket, mint Ferencsik János (amíg ő dirigált a színházban, addig viszont az volt a baj, hogy a próbákon alig vett részt s jóformán csak az előadásokon volt jelen – igaz, akkor aztán teljes súlyával), hanem olyan következetes és szívósan lelkiismeretes dirigens is, mint például a fiatal Medveczky Ádám. Pedig vannak néhányan, akik képesek lennének a színvonal tartására, ha lenne elég idejük elképzeléseik megvalósítására.

- Ön szerint követelni kell az énekestől, hogy képességei javát nyújtsa? Nem természetes ez? Nem saját érdeke, hogy jót produkáljon?

- Érdeke, mégsem természetes. Méghozzá azért nem, mert nálunk pillanatok alatt iszonyúan önteltek és nagyképűek lesznek a legtöbben. Különösen a nagyon tehetséges fiatalok, akiknek nincs módjuk arra, hogy végigjárják a szamárlétra fokait; azonnal egyre-másra főhősöket alakítanak s a súly alatt összeroppannak. Persze ez is színházvezetési koncepció kérdése. Én úgy kezdtem, hogy kis szerepekkel szereztem rutint, tanultam a mesterséget, mert az élő színpadi gyakorlatot nem lehet elsajátítani sem a Honvédegyüttesben, sem pedig néhány főiskolai szerepgyakorlat-órán – akármilyen jól tanítják. Nálunk most az a szokás, hogy rögtön a mélyvízbe dobják a kezdőt, s ha fuldoklik, utánahajítják a mentőövet. Vagy partra evickél, vagy úy fejbetalálják vele, hogy biztosan elsüllyed.

- Az imént Mikó András munkáját dicsérve, azt mondta: erről kevesen beszélnek. Miért?

- Mert a vezetőséghez tartozik és sokan félnek tőle.

- S Ön, aki jóformán mást sem tett, mint a vezetőséget bírálta, vállalja, amit mondott?

- Nincs mitől félnem. Személy szerint elégedett vagyok, jó kapcsolatot tartok a vezetőkkel s tudják rólam, hogy szenvedélyesen szeretem a színházat. Nyilvánvaló, azért veszekszem, mert eredményesebbé szeretném tenni munkánkat.

349   Búbánat 2021-08-19 15:47:20

A Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtti zenei műsorában újra elhangzott az alábbi operettrészlet:

  • Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

- Bessy és Fritz vidám kettőse – a Dzsilolo-duett, II. felv.: „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! – dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo...” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

348   Búbánat • előzmény328 2021-07-29 18:49:48

Kapcs. 328. sorszám

Palcsó Sándor és felesége - Ildikó - emlékére

A Dankó Rádió Az a szép című műsorában (szerkesztő-műsorvezető: Tölgyi Krisztina) ma délelőtt ismét felcsendült ez a szép, megható operettdal.  Palcsó Sándor gyönyörű ének-tolmácsolásában szívszorító volt újra meghallgatni!

 

 

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ2nHmNvGCOhAw8y82jUAToSR3lZOAqWuLfXQ&usqp=CAU

  • Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 

- A király dala: Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére…./Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!”  (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának új felvétele, keresztmetszet - bemutató: 1980. július 2., Petőfi Rádió, 18.35 - 19.25

347   Búbánat 2021-07-26 12:13:27

A Dankó Rádió Az a szép című, most véget ért műsorában hangzott el ez az operett-dal:

  • ifj. Johann Strauss - Heinrich Bohrmann-Riegen - Julius Nigri - Ditrói Mór - Blum Tamás: A királyné csipkekendője  

- A miniszter dala: „Főurak asztalánál, ha minden étel romlott, jó képet kell hogy vágjál, hogy milyen jó a koszt… /Ez a mesterség, ehhez tartozik…” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – A Rádió Dalszínházának bemutatója:  1967. november 4., Kossuth Rádió, 20.30 - 22.00 (Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő)

346   Búbánat 2021-07-19 19:42:50

A Dankó Rádió Az a szép c., ma délelőtt elhangzott zenei adásában hallottuk ismét ezt a vidám operett-kettőst:

  • Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

- Bessy és Fritz vidám kettőse – a Dzsilolo-duett, II. felv.:

 „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! – dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - . dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  ...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: dzsilolo. / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha, ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, dzsilolo....” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

 A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

A ma 57 évvel ezelőtt  bemutatott rádiófelvételen Házy Erzsébet, Németh Marika,  Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László énekelt,  továbbá az MRT Énekkara működött közre.​​​

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Cserés Miklós dr.

345   Búbánat 2021-05-06 13:16:21

​​​​​​A Dankó Rádió ma délelőtti, Az a szép című műsorában a szerkesztő-műsorvezető, Tölgyi Krisztina megemlékezett az idén márciusban elhunyt Palcsó Sándor operaénekesről - ezzel a rádiófelvételével: 

  • Jacques Offenbach - Laurencin és Michel Delaporte  - Huszár Klára: Szökött szerelmesek

- Bellerose rendőrőrmester kupléja:  „Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok, mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok!… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék hárem őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. július 13., Kossuth Rádió, 20.06 - 20.57

344   Búbánat 2021-05-04 12:38:22

A  Dankó Rádió ma délelőtti, Az a szép című műsorában hallhattuk ezt a dalt:

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: Bécsi asszonyok

- Katonakarmester-induló: A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!   Csupa lány! Csupa szép! Ellepik a főutat. Sok kis kéz ím rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító, elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz! /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem. »A forró számam lesz zenekarod, édes, ugye, akarod?« … / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás) – Részletek, 1965., Kossuth Rádió

343   Búbánat • előzmény338 2021-05-04 12:36:06

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

342   Búbánat 2021-05-01 09:38:45

Rátaláltam egy régi újságközleményre:

Délmagyarország, 1973. február 24.,

A Víg özvegytől a Csárdáskirálynőig címmel operettest a Postás Művelődési Házban febr. 27-én, kedden este 7-kor.

Közreműködnek: Lehoczky Éva, Eszenyi lrma és Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház művészei és a Budapesti Postás Szimfonikus Zenekar.

341   Búbánat 2021-03-28 10:08:26

Offenbach: A 66-os szám – Bordal – Radnay György – László Margit – Palcsó Sándor

Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00

Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényli.

Az 1850-es évek elején, osztrák és német tájakon játszódó történet szereplői – az eredeti, francia verzió alapján:

Francois, vándor házaló – Radnai György;

Suzon – László Margit;

Piccolo – Palcsó Sándor

340   Búbánat 2021-03-26 13:04:01

Az MHV lemezfelvételén (Qualiton)  Palcsó Sándor és Zentay Anna két ritkán hallható Gyöngy Pál- operettből énekel egy-egy duettet:

1.) 

https://www.youtube.com/watch?v=ng7scjOqlY8&ab_channel=VariousArtists-Topic

„Kecskemét az híres város” Gyöngy Pál – Békeffy István – Szilágyi László Kadétszerelem című operettjéből.

Palcsó Sándor és Zentay Anna, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

„Minden jegy elkelt” – Gyöngy Pál dalaiból – 1971 Hungaroton Records LTD

2.)

https://www.youtube.com/watch?v=nFVgb01KZlw&ab_channel=VariousArtists-Topic

 „Úgy érzem” –   Gyöngy Pál – Csizmarek Mátyás - Halász Rudolf Narancshéj című operettjéből (zenés vígjáték):

„Úgy érzem, hogy ez nem mindennapi találkozás, a szívem csupa-csupa találgatás, mi lesz a folytatás?..../ Úgy kérem, ne legyen véletlen e találgatás, ne legyen szalmaláng e fellángolás, mely hamar véget ér!”

Palcsó Sándor és Zentay Anna, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

„Minden jegy elkelt” – Gyöngy Pál dalaiból – 1971 Hungaroton Records LTD

339   Búbánat 2021-03-23 15:30:39

A március 4-én 92. életévében elhunyt Palcsó Sándor operaénekesre emlékezett Tölgyi Krisztina, szerkesztő-műsorvezető, a Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtt elhangzott zenei műsorában. A nagyszerű tenor énekhangját ezúttal egy magyar zenés játék rádiófelvételének részletében hallhattuk:

Kerekes János – Bíró Lajos – Hárs László: Sárgarigó és az alkirály 

 Dal a legyezőről: „- A felség, feltehető, rém szófukar szerető….Csak azért kell a szép legyező, mellyel jelzi, hogy ha kegyes ő…”  (Palcsó Sándor, km. Kalmár Magda és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel a szerző, Kerekes János) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1973. augusztus 19., Kossuth Rádió, 18.25 – 19.00

338   Búbánat • előzmény319 2021-03-22 13:47:43

Kapcs. 319., 318., 310. sorszámok

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

337   Búbánat • előzmény336 2021-03-20 19:16:23

Az össszes régi rádió-adást - amelyben Nagy Ibolya Palcsó Sándorral beszélgetett és az operett-felvételeit is hallhattuk  a "Túl az Óperencián" -  az elhangzásuk idején felvettem a rádióból, majd CD-re is átírattam! Bármikor elővehetem és újra meghallhathatom! Mindezekről itt a fórumon akkor beszámoltam, sőt, Palcsó Sándor élőszavait, mondatait idéztem. Úgyhogy örülök a jövő heti kora reggeli ismétlő műsoroknak.  Aki tudja, hallgassa meg újra -  vagy először. Érdemes. Közben szomorúak vagyunk hogy immár Palcsó Sándor Emlékműsor lett belőle..

336   smaragd 2021-03-20 18:24:28

Dankó Rádió             reggelente: 5:00 – 5:55

Felelősszerkesztő-műsorvezető 2012 2020: Nagy Ibolya

                         Túl az Óperencián: Palcsó Sándorra emlékezünk

https://mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2021/03/19/tul-az-operencian-palcso-sandorra-emlekezunk/

Palcsó Sándorra, a kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekesre, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjára emlékezünk Nagy Ibolya Túl az Óperencián című korábbi műsoraival. Az egy héten át tartó zenés beszélgetésekben Palcsó Sándor felidézi gazdag pályájának állomásait egészen pécsi gyermekkorától, de mesél legendás szerepeiről, kollégáiról, rádiós munkáiról, az operairodalom klasszikus és kortárs műveiről, melyekben színpadra lépett. A beszélgetés kiindulópontja Palcsó Sándor A többi néma csend címmel 2016-ban megjelent portrékötete. Palcsó Sándor március 4-én hunyt el 92. életévében.

Túl az Óperencián március 22-től 28-ig minden reggel 5 órától a Dankó Rádióban!

       Operettek – slágerek – kulisszatitkok a Dankó Rádióban

„Túl az Óperencián” – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió

335   Búbánat 2021-03-20 12:42:57

Szervusz, Sanyi bácsi! – búcsú Palcsó Sándor operaénekestől

Papageno.hu - 2021. március 19.

A Caruso blog szerzője a 2021. március 4-én, életének 92. évében elhunyt Palcsó Sándor legendás karaktertenorra emlékezik.

Nagy ígéretként indult az 1956 utáni, a tenor fronton is megtépázott Operaházban. Később többen úgy érezték, nem futotta be azt a karriert, amit kezdetben vártak tőle. Palcsó Sándorból valóban nem lett Faust, Rodolfo vagy Tamino. Helyette a karakterfigurák mesterévé érett.

De vajon a lelke mélyén szerette-e, elfogadta-e ezeket az elrajzolt alakokat?

A Fra Diavolo délceg dragonyosa és a Sárdytól átvett Kukorica Jancsi után jött Albert Herring, a nagy kiugrás. 1960-ban még fontos volt idehaza az opera műfaja, a Britten-premier híre bejárta a sajtót, Palcsó nevét hamar megtanulta az ország.

Testi valójában és átvitt értelemben is szokatlanul egyenes tartású férfi volt. Önfejű, aki pontosan ismerte a saját értékeit. Szakmailag kikezdhetetlen, de nem jó káder. Református lelkész egyházi nevelésben részesült fia, a Honvéd Művészegyüttes híres-hírhedt 1956-os szovjet-kínai turnéjának résztvevője enyhén szólva sem a legjobb pedigrével indult. Az Opera florárumában azonban szabadon burjánozhatott. Távol álltak tőle a színházi faxnik, ebben az értelemben egész életében kívülálló maradt. Szenvedélyesen szerette a szakmáját, de képes volt az Operaházra munkahelyként tekinteni, mellette teljesen hétköznapi életet élni.

Időskori vallomáskötetéből úgy tűnik, Szymon Rimanowski, a koldusdiák és Barinkay Sándor, a cigánybáró lehettek a kedvenc főszerepei.

Önmagát sokkal inkább azonosította ezekkel a snájdig, diadalmaskodó operetthősökkel, mint azokkal a karakterfigurákkal, melyeket muzikalitása és összetéveszthetetlen hangszíne miatt rendre megkapott. Talán éppen ez az ellentét táplálta azt a belső feszültséget, melytől alakításai oly egyedi színeket kaptak. „Én ezeket a különleges figurákat szerettem játszani, érdekes volt, ha más ember bőrében lehettem.” Mintha a hangsúly a játékon, az elbújáson, és nem az azonosuláson lenne.

„A karakterszerep mindig a háttérben állt, valójában nem vették komolyan, én pedig csak azért is meg akartam mutatni a lehetőségeit, a fontosságát. (…) Húsz év alatt hetven szereppel a hátam mögött csakugyan nem érzem már a skatulya korlátait, persze a darabtól függetlenül hinnem kellett a szerep lehetőségeiben, s fontos volt, hogy úgy fogjam fel a magam dolgát, mintha az a legjelentősebb lenne.” Megdöbbentő az őszinteség, és az operaénekeseknél ritka realitásérzés, ahogy a pályája vége felé járó tenor önmagáról beszél Feuer Máriának.

„…tudom, hogy nem elég szép a hangom, de elégedett vagyok vele, mert jó.

Szerintem még a különleges hanganyaggal rendelkező művészek esetében sem az határozza meg az énekes-produkciót, hogy milyen az illető magas c-je (sokkal fontosabb a középfekvés biztonsága), hanem az, hogy közvetíteni képes-e a színház varázsát. (…) Az éneklés másik igen fontos tényezője az érthető szövegmondás. Hiába a legvarázslatosabban, leghajlékonyabban csengő hang: ha a közönség nem érti, miről szól az énekes, odavész a játék varázsa.”

Ma már világosan látszik, ami akkoriban „csak” evidencia volt: Palcsó Sándor a 20. század második felének egyik legjelentősebb hazai énekművésze. Szerepei között minimális a törzsrepertoár, a Mozart-, Verdi-, Puccini-figura. Ám annak, hogy Nádasdy Kálmán, Lukács Miklós, majd Mihály András el tudott rugaszkodni a Tóth Aladár által kijelölt, kizárólag remekművekre koncentráló repertoártól, egyik alapfeltétele volt, hogy

Palcsó Sándor éjjel-nappal a színház rendelkezésére állt, és Monteverditől Bergig vagy Szokolayig bármit hibátlanul le tudott énekelni.

Két évtizeden keresztül nem létezett nélküle kortárs premier. Olyan szélsőségesen eltérő karaktereket jelenített meg, mint a nem evilági Pelléas, vagy Lucifer, a tagadás szelleme, az Együtt és egyedül tépelődő, illegális kommunista Fiúja, vagy a Katyerina Izmajlova Részeg muzsikja.

Közalkalmazott magánénekesként hatvan előadást teljesített évadonként. Az állandó idegmunka az 1980-as évek elejére felőrölte a testet, sorra jöttek a betegségek. A felújított Operaházba diadalmasan tér vissza a Hovanscsina Írnokával, de nem sokkal később – Petrovics Emil igazgatásának kezdetén – egy Rózsalovag-előadás után búcsút mond a színháznak. „…többet nem tettem a lábam a Dalszínház környékére sem. Most már bevallhatom, nem volt nagyon könnyű a lelkem, de nem tehettem mást. (…) Kissé megkeseredett ember lett belőlem.” – írta memoárjában a rá jellemző kíméletlen egyszerűséggel.

Micsoda elhatározás egy olyan embertől, aki még valóban hitt a kultúra és a közönség szolgálatában, akinek munkájáért nem a szűkre szabott fizetés, hanem a taps volt a valódi díjazás. Palcsó Sándor megtartotta szavát. Közel harminc évig nem jelent meg a dalszínház környékén. Mígnem 2014-ben az Operaház örökös tagjai maguk közé választották. Az átadó lett az egyetlen alkalom, amikor megszegte a szavát, és egyszer, utoljára ellátogatott az Andrássy útra. Szép beszédben köszönte meg a társulatnak az elismerést. Vajon milyen érzések-gondolatok kavarogtak benne a viszontlátáskor?

Én a pásztorok királya… ezt a rejtélyes címet adta könyvének egy olyan művész, aki valódi királyokat, (fél)isteneket, de még Hamletet is énekelt. Gimnazistaként öltötte először magára Kukorica Jancsi subáját, utoljára pedig – legalább 80 fellépés után – 54 évesen mentett előadást Győrben. Miként Petőfi és Kacsoh hőse, ő is egy kicsiny faluból indult, hogy egy aranytól-bársonytól roskadozó palotában közel ezernégyszáz estén vívjon győztes csatákat. De a János vitéz mégiscsak egy mese. Valóban megtörténtek a kalandok, egyesült végül a bojtárgyerek és az árvalány Tündérországban?

A tetemes korkülönbség ellenére ragaszkodott a tegezéshez, „Szervusz, Sanyi bácsi”-val kellett üdvözölni. Utolsó levelét így zárta:

„Amikor a Francia király megköszönte a jóságomat, azt válaszoltam neki: Nem jár ezért köszönet felség.”

Dehogynem jár, Sanyi bácsi! Számos betegség és családi tragédia terhét cipelted magaddal. Aztán férfikorod delelőjén megadatott számodra, hogy új családot alapítsál. Érden, a színpadtól és a pesti nyüzsgéstől távol, hosszú és békés öregkor lett osztályrészed. Tisztánlátásodat mindvégig megőrizted, sőt, az életet a maga teljességében csak a színpadi szolgálatot letéve kezdted el igazán élvezni és megélni. A halál nem kíméletesen ragadott magához, de legalább azt nem kellett megtudnod, hogy szeretett feleséged, Ildikó is alulmaradt a vírussal szembeni küzdelemben. Utatokat bizonyára kéz a kézben folytatjátok…

334   Búbánat • előzmény333 2021-03-18 23:11:18

Időközben megszereztem a hanglemezt:

"100 éves a Magyar Posta" - 1967

Qualiton EP 25023

A kis korong A oldalán van rajta az említett, Palcsó Sándor énekelte induló-dal:

"Dal a postáról" (dr. Vasady Balogh Lajos - dr. Vajda Endre szerzeménye; km. a Postás Szimfonikus Zenekar, vezényel a zeneszerző: dr. Vasady Balogh Lajos),

a lemez B oldalán meg Vámosi János énekelte  dal található:

"Egy levél"  (Hajdu Júlia - dr. Vajda Endre szerzemény; km. a Ritmus Együttes, vezényel: Rózsa Árpád)

A felvétel készült a Qualiton stúdióban.

Zenei rendező: Mátyás János

Hangmérnök: Lukács Judit

Borítóterv: Zsigmond Endre

333   Búbánat 2021-03-18 17:10:38

Sajnos, a mai Sándor napon már nem tudom élőszóval felköszönteni „Sanyi bátyámat”, ezért  most az Ő énekszavával emlékezem a körünkből eltávozott Palcsó Sándorra neve napján és  küldöm az Égi otthonába, hol bizonyosan szívesen fogadja és örül neki:

Kuriózum! Ritkaság!

Dal a postáról - Palcsó Sándor

  • Provided to YouTube by Hungaroton

Dal a postáról · PALCSÓ SÁNDOR - 100 éves a Magyar Posta

 Postás Szimfonikus Zenekar · Dr. Vasady Balogh Lajos

Zeneszerző: Dr. Vasady Balogh Lajos

Szöveg: Dr. Vajda Endre

Qualiton EP 25023

  • ℗ 1967 HUNGAROTON RECORDS LTD.
  • Released on: 1967-06-29
332   Búbánat 2021-03-18 17:09:56

 

Dal a postáról - Palcsó Sándor

331   Búbánat 2021-03-17 19:47:08

Szirmai Albert: Mézeskalács - Édes-kedves krumplileves - Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

/YouTube/

A Dankó Rádió Az a szép című műsorában hangzott el ma:

  • Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács

- Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - „Bemutatjuk új felvételünket”. 1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg, 17.19 – 18.04 között.

330   Búbánat 2021-03-16 08:47:17

2021. 03. 10. 20:00

teol.hu – TEOL – a Tolna megyei hírportál

A pásztorok királya már az égi mezőkön legelteti a nyáját

/Szeri Árpád /

[...] 

A művész ugyanakkor a gyönki időszakot is kiváltképp fontosnak tartotta, nem utolsó sorban későbbi pályafutása szempontjából. Ez derül ki az Operaélet című folyóirat 1998. szeptember-októberi összevont számából.

– A gyönki református gimnáziumban »érintett meg« engem a zene – nyilatkozta Dalos László színházi hírlapírónak. – 1940-től 1948-ig voltam ott növendék. Volt egy matematika-fizika szakos tanárunk, nagy-nagy zenerajongó. Ő szervezte az énekkart. Énekeltünk, hanglemezeket játszott le nekünk, ezekről tanultunk »zenéül«. Tanárunk egyik kedvencét, Csajkovszkij 1812 nyitányát többször is meghallgattuk.”

A visszatekintésből az is kiderül, hogy Palcsó Sándor a vakációkon „hazament Szentgyörgyre. Édesapja, a község református lelkésze, egyik karácsony előtt betanította a műkedvelőknek a Rákóczi harangjai című darabot. Igen ám, de az egyik szereplő megbetegedett. Édesapja vele játszatta el a szerepet, a nyolcvanéves, kehes, göthös öregembert. Úgy kimaszkírozták, hogy senki sem ismert rá.”

Ez az epizód a Magyar Nemzet 1999. június 30-i lapszámában is olvasható, Osgyán Edina tollából: „– Vasárnaponként apám színjátszókört vezetett a Kálvinista Ifjúsági Egyletben, mint a falu református lelkésze vallási témájú művekkel foglalatoskodott. Egy alkalommal nyakon csípett, és beállított egy Poroszlay-darabbal. Ez 1946 karácsonyán történt. A vén­ember szerepében még szegény édesanyám sem ismert fel, ám ahogy kibújtam a jelmezemből, ugyanaz az eleven gyermek voltam, mint előtte.”

Az igazán nagy alakítás azonban 1948-ban várt rá, amikor is a gyönki gimnázium diákjai előadták a János vitézt. „– Kukorica Jancsi voltam… a címszereplő!” – emlékezett érezhető örömmel. „Mint majd tizenegy évvel később leszek az Operaházban, amikor az Operettszínházhoz szerződött Sárdy Jánostól vettem át a stafétabotot…” Ezek után az is érthető, hogy miért éppen az Én a pásztorok királya… címmel – Kukorica Jancsi dalának kezdő sorával – jelent meg a legendás karaktertenor életrajzi jellegű könyve.

Végezetül zárójeles megjegyzésként idekívánkozik, hogy Sárdy János Nagykónyiban született, ebből a szempontból tehát Palcsó Sándorral akár földikként is tekinthettek egymásra.

 „Palcsó Sándor különös, szinte kisdiákos izgalommal említi: hamarosan Gyönkre utazik, ötvenéves érettségi találkozóra… ” Ez a sokatmondó részlet is szerepel az Operaélet című folyóirat már hivatkozott írásában.

Egyébként nem csak az érettségi találkozók alkalmával kereste fel – már amikor azt elfoglaltságai közepette tehette – a gyönki gimnáziumot. A Tolna Megyei Népújság 1970. december 23-i lapszáma arról tájékoztatta az olvasókat, hogy az Országos Filharmónia hangversenysorozatának második előadása keretében „huszonkét évvel az érettségi után az egykori diák visszatért az ódon falak közé, de most már mint sikereket elért művész, az Állami Operaház magánénekese.”

Az intézmény alapításának kétszázadik évfordulóján rendezett iskolatörténeti kiállításon – közölte a Tolnai Népújság 2006. május 4-i lapszáma – a Palcsó Sándor által 1948-ban elmondott ballagási ima is olvasható volt a falon.

329   Búbánat 2021-03-14 11:55:11

Tanúvallomások a Bűn és bűnhődésről

Hétfői Hírek, 1967. október 27.

Az idei Budapesti Művészeti Hetek — és a magyar operairodalom — kimagasló eseménye Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájának vasárnapi premierje. Nem csak azért, mert magyar opera jóval ritkábban születik, mint regény, színdarab vagy film, hanem mert a nagy orosz író legjelentősebb művének operaváltozata világviszonylatban is merész vállalkozás. Petrovics mai hangvételű zenéje, s a szövegkönyv dramaturgiája szokatlan feladatot ró a rendezőre és az együttesre.
Ne librettót írj, hanem filmszerűen pergő prózai drámát! ez volt az egyetlen instrukció, amit Petrovicstól kaptam, amikor felkért a „Bűn és bűnhődés” opera-szövegkönyvének megírására mondja Maár Gyula, a fiatal filmrendező és forgatókönyvíró, - aki a zeneszerző növendéke volt a Filmművészeti Főiskolán.
— A regény: nyolcszáz gépelt oldal. Ebből emeltem ki alig ötvenet, minden változtatás nélkül. Ennyi fér bele egy háromórás operába. El kellett hát hagynom a mellékszálakat, hogy megmaradjon a lényeg: a bűn — és a bűnhődés. Raszkolnyikov gondolatait, azaz belső monológjait operaszínpadon szokatlan formában: magnóról, hangszórón át hallhatja a közönség, a színváltozásokat pedig — időrabló szünetek helyett — négyszintes színpaddal és fényjátékkal sikerült megoldani. A közönség úgy látja mintha csak modern film peregne a szeme előtt.

Ütő Endre — Raszkolnyikov alakítója — a szó szoros értelmében legnagyobb ifjú operaénekesünk: 188 centiméter magas, s nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt még válogatott kosárlabdázó volt... 1964-ben végezte el a főiskolát, egy évig ösztöndíjasként tanult Olaszországban, s március óta készül élete első főszerepére. A figura kedvéért növesztett szakállt is a nyáron, hogy ne kelljen esténként ragasztgatni... Harminchat mondatot énekelt magnóra. Nemcsak a karmester intésére kell hát figyelnie, hanem a hangszóróra is, mert — a technika segítségével — önmagával énekel olykor duettet.

A „Bűn és bűnhődés” láthatatlan főszereplője: Peter Fitzwalter, a londoni Rank— Strandelectric gyár technikusa. Az ő irányításával mutatkozik be a Petrovics- opera premierjén ez Operaház tizennégy millió forintért Angliából vásárolt fénykomputere, azaz világító berendezése. A készülékbe lyukkártya-rendszer segítségével betáplálják a színpadi reflektorok kigyulladásának és elhalványulásának, fényerejének és színváltásainak sorrendjét, másodpercnyi pontossággal. A gép kétujjnyi széles papírcsíkra rögzíti a sorrendet — egy teljes opera alig negyven méter hosszúságú papírcsíkon elfér — és fölöslegessé teszi a fővilágosító és a világosítók seregének munkáját. Ha a komputer jól vizsgázik, sorra betáplálják majd a gépbe a repertoárban szereplő operák fény -partitúráját.

Úgy látszik én vagyok a magyar operaszerzők üdvöskéje!mondja mosolyogva Házy Erzsébet, Szonja alakítója. — A „Vérnász”- ban és a „Hamlet”-ben is én énekeltem a női főszerepet, s most Petrovics is rám bízta a vezető női szólamot. Aki a klasszikusokon nevelkedett, annak nem okoz problémát a modern operastílus. Az idei évad egyébiránt is különlegesnek ígérkezik számomra: Szonja után máris készülök Gershwin dzsessz-operájára: a február 1-én bemutatásra kerülő „Porgy and Bess”-re ...

Palcsó Sándor két szerepet is alakít a „Bűn és bűnhődés‘’-ben: a diákot, aki önkéntelenül inspirálja Raszkolnyikovot a gyilkosság elkövetésére és a vizsgálóbírót, aki leleplezi a bűnöst. „Mindkét szerepet nagyon szeretem — mondja —, mert egymásnak felelgetnek, s mert alkalmam van végre karakterisztikus színészi alakításokra is.”

A nagy sikerű C’est la guerre után a Bűn és bűnhődés Petrovics Emil második  operája; másfél évig dolgozott művén, s most hetek óta ott ül minden próbán. „Mit mondhatnék ... — tárja szét karját — zenéről — prózában? ...” És félrevonul egy páholy mélyére, Mikó András rendezővel és Kórodi András karmesterrel, az utolsó „haditanácsra” ...

/Garai Tamás/

328   Búbánat 2021-03-11 20:26:53

Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra  - A király dala:

 „Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére…./Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!”  

(Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának új felvétele, keresztmetszet - bemutató: 1980. július 2., Petőfi Rádió, 18.35-19.25

327   smaragd 2021-03-11 17:23:03

Nagy Ibolya búcsúja Palcsó Sándortól és feleségétől...

Palcsó Sándor - Malatromba álma

326   Búbánat 2021-03-11 12:38:26

Az opera mindenese elköszönt – Palcsó Sándor halálára

- zéta -, 2021-03-07 [ Kommentár ]  - /Café Momus/

325   Búbánat • előzmény266 2021-03-08 15:41:47

Kapcs. 266. sorszám

Életének 92. évében, 2021. március 4-én elhunyt Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes- és Kiváló Művész, a  Magyar Állami Operaház Örökös Tagja.

Visszaemlékezés - Palcsó Sándor 90. születésnapjának köszöntése

/MimiBlog/

2019 őszén ezzel a kedves szöveggel köszöntötte Ókovács Szilveszter főigazgató úr Palcsó Sándor operaénekest, a művész 90. születésnapján:

Érd, Zenei Könyvtár – Ünnepség, 2019. november 9.

Gyüdi Melitta protokollfőnök köszönti Palcsó Sándort, 90. születésnapján és felolvassa Ókovács Szilveszter köszöntő levelét:

"Tisztelt Művész Úr,

Kedves Sanyi bácsi,

Kedves Családtagok, ünneplő kollégák és rajongók!

Nemzedékének legendás karaktertenorját ünnepeljük ma. Olyan operaénekest, akinek pályája valóban párját ritkító, egyike a legsokoldalúbb művészeknek. Elég csak sokszínű repertoárján végigtekintenünk: az általa kifejezetten szeretett vidám szerepek, Pedrillo és Basilio mellett a Bánk bán Ottója és V. László az Erkel-darabokban, a Saloméban Első zsidó és Heródes is, a Turandotban Pangot és Pongot is énekelt, a Pillangókisasszonyban Császári biztos és Yamadori. Országosan operettszerepei tették híressé, de olyan nagy kortárs zeneszerzők támaszkodtak Palcsó Sándor muzikalitására, mint Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Mihály András és Ránki György. Ki ne felejtsük a sorból Kukorica Jancsit, Mimét, Logét, Cassiót és Sportin’ Life-ot és még hosszan sorolhatnánk. A karakterszerepek kis skatulyáját ládává bővítve lett kiváló Pelléas, valamint Albert Herring, ez utóbbi – egy kortárs nyugati szerző magyarul előadott műve – akkoriban annyira új volt, hogy rögtön berobban vele a hazai zenei közéletbe.

Mai szemmel elképesztő számokat látunk operás karrierjét áttekintve: a dalszínházban töltött 29 évben 63 mű 68 szerepét énekelte, összesen 1432 előadáson. Legtöbbször (92 alkalommal) a vidám Pedrillóként állt nálunk színpadra. Összességében azt mondhatjuk: ez a teljesítmény, ez az előadásszám példátlan az Opera hosszú történetében.

Híresen kiváló színészi adottságokkal megáldott művész, aki a legkisebb figurákból is főszerepet varázsolt a színpadon. szeretett elbújni egy-egy maszk mögé, eggyé vált a szereppel, átlényegült minden egyes alakítására. És tette ezt úgy, hogy minden szerepformálása „palcsó” volt, nem másolta az elődöket, hanem a történetnek utánaolvasva saját maga építette fel a karaktert, és a jellem kívánalmainak adott esetben még a hangtechnikát is alávetette. Ma már ez nincs, vagy nagyon ritka: aki önmagára képes reflektálni, zokszó és keseredés nélkül felismerni saját tálentumát, és az adott szerep szolgálatába meri állítani a voce színét. Bámulatos, ma pláne az.

És kevés olyan elvhű művészt ismerünk, mint Sanyi bácsi. Az önazonosság, a humor és a felkészültség kivételes egyvelegét ajándékozta közönségének és pályatársainak minden alakításával és a színpadon kívül is. És ezt nem tudjuk eléggé megköszönni neki."

324   Búbánat • előzmény323 2021-03-07 10:48:50

Csőzik László, Érd polgármestere a leírt nekrológjában  említi, hogy Palcsó Sándor 8 tévéfilm főszerepét játszotta.  Kiegészítésképpen ideírom Palcsó Sándor televíziós zenés filmjeinek  számát (nemcsak főszerep és köztük énekhang is van), ami közel 30 produkciót jelent:

Offenbach: A 66-os szám (daljáték)  - 1964

Donizetti: A csengő (vígopera) - 1966

Tamássy Zdenkó: Énekóra (vígopera) – 1967

Suppé: Pajkos diákok (operett) – 1971; énekhang

Sullivan: Egy esküdtszéki tárgyalás (operett) – 1971; énekhang

Lendvay Kamilló: A bűvös szék (kisopera) - 1972

Planquette: Garasos menyasszony (nagyoperett) - 1972; énekhang

Kodály Zoltán: Székelyfonó (daljáték) - 1972

Tamássy Zdenkó: A palacsintás király (zenés mesejáték) - 1973

Sárközi István: Y háború (bábopera) - 1973

Ivo Lothka-Kalinsky: A gomb (opera-szatíra) - 1973

Schubert: Házi háború (vígopera) - 1973

Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló (opera-groteszk) - 1974

Tamássy Zdenkó: Vendégek (vígopera) - 1974

Puccini: Gianni Schicchi (vígopera) - 1975

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény (opera) - 1975

Suppé: A szép Galathea (operett) - 1976

Hidas Frigyes: Az asszony és az igazság (opera) – 1976; énekhang

Vajda János: Barabbás (opera) – 1977

Erkel Ferenc: Hunyadi László (történelmi opera) - 1978; énekhang

Lamberto Gardelli: Az impresszárió (kis vígopera ősbemutató) - 1978

Suppé: Boccaccio (nagyoperett) - 1978; énekhang

Ránki György: Pomádé király új ruhája (meseopera) - 1979; énekhang

Puccini: A köpeny (opera) – 1981

Lortzing: Az operapróba (vígopera) - 1983

Verdi: Falstaff (vígopera) - 1984

Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (zenés tréfa) – 1985

Ránki György: A furfangos csecsemő (gyermekopera) - 1985

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya (operett) – 1988; énekhang

Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás (operett) – 1991

Továbbá:

Jókai Mór nyomán: Sárga rózsa – TV-film  (rendező: Zsurzs Éva; zeneszerző: Behár György) – 1969; énekhang

Liszt Ferenc életének epizódja: Szekszárdi mise  - TV-film (rendező: Bodnár István) – 2001; énekhang

Valamint: 

"Genovéva, Jupiter, a házaló és a többiek..." - Összeállítás Jacques Offenbach műveiből
Szerkesztő: Nemlaha Görgy, 1998
A fekete-fehér, archív filmfelvételeken (1957 és 1963 között készültek) közreműködnek:
Házy Erzsébet, Ágai Karola, Déry Gabriella, Dunszt Mária, Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit, Szőnyi Olga, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Réti József, Szabó Miklós, Radnay György, Maleczky Oszkár és a Magyar Állami Operaház énekkara és balettkara.

Részletek [...] 

10. Hoffmann meséi – részletek: Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Lakatos Gabriella-tánc (énekhang: Ágai Karola), Dunszt Mária, Szőnyi Olga, énekkar -
benne: - Jelenet és Kleinzack-legenda ((Ilosfalvy, Palcsó, kórus); Olympia áriája: „Babaária” - Lakatos Gabriella-tánc (énekhang: Ágai Karola), énekkar; Barcarola (Déry Gabriella, Szőnyi Olga és énekkar)

323   Búbánat • előzmény322 2021-03-07 08:56:15

Palcsó Sándor 1991 óta élt Érden.

erdmost.hu – 2021.03.04.

Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas (1962, 1971), Érdemes és Kiváló művész, az Operaház örökös tagja. Sikeres pályaívet járt be, a magyar operaszínjátszás egyik legnagyobb alakjának tartják. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhatta meg a közönség. Palcsó Sándor 91 éves volt.

Csőzik László, Érd polgármestere a közösségi oldalán búcsúzik Palcsó Sándortól:

"Megtört szívvel tudatom Érd polgáraival, hogy Palcsó Sándor itthagyott bennünket. Hatalmas művész volt, igazi őstehetség, a minden akadályt legyűrő akarat és szorgalom megtestesítője.
A kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, színész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja igen jelentős pályát futott be. 74 operában élvezhette a közönség csodálatos tenorját, 8 tévéfilm főszerepét játszotta, és száznál is több zenés produkció fűződik a nevéhez. Bár nem volt könnyű sorsa, és kérlelhetetlen őszintesége miatt is sokszor megkeserítették az életét, évtizedeken át örvendeztette meg a zenerajongókat gyönyörű orgánumával, ihletett játékával.
Hűséges volt a színpadhoz, a hivatásához, és hűséges maradt Érdhez is, ahol éppen három évtizede, 1991 óta élt a családja körében. Nem csak Érd Város Életműdíjának hivatalos birtokosa volt: a szívünkben is operabérlettel rendelkezett.
A közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő Palcsó Sándor 91 évet és néhány hónapot élt. Lánya, a régóta a városunkért dolgozó Ildikó fájdalmában Érd közössége most egy emberként osztozik.
Sanyi bácsi! Emlékedet és halhatatlan hangodat mi, hálás honfitársaid, örökre megőrizzük! Isten áldjon végső utadon!"

322   Búbánat 2021-03-06 13:32:48

ÉRD TV 2019

YouTube  2021. március 4.

90 éves a Pásztorok királya

video, 53:12

Szereplők:

Barlay Zsuzsa

Fülöp Attila

Kincses Veronka

László Zsuzsa

Ókovács Szilveszter

Palcsó Sándor

Rozsos István

Szinetár Miklós

Operatőr: Katona Szabolcs és Palcsó Ildikó

Szerkesztő - riporter: Endresz Dóra

Vágó: Palcsó Ildikó

Animáció: Jeney Gergő

Narrátor: Endresz Dóra és Gárdos Attila

 

A filmben elhangzott zenei részletek

Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok ‒ Nyitány

Mogyeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov – Nyitány

Giacomo Puccini: Manon Lescaut

Giacomo Puccini: Turandot

Kacsóh Pongrác: János vitéz

Jacques Offenbach: Sóhajok hídja

Archív felvételek:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

Kodály Zoltán: Székelyfonó

Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból

Giacomo Puccini: A köpeny

Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató

 

A filmben felhasznált könyv részletek és archív képek:

Palcsó Sándor – Bartók Gergely: „A többi néma csend” - Palcsó Sándor portréja, 2017;   Mezei Béla

321   Búbánat • előzmény320 2021-03-05 09:55:58

Palcsó Sándorra emlékezem operett-felvételeivel:

https://www.youtube.com/watch?v=I-2Nw2T4SuE&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor - Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi ‒ Andris dala „Újra szabad a mi urunk” (Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=ujwCyQt7fcY&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Szirmai Albert - Martos Ferenc: Alexandra ‒” Alexandra és a király kettőse  „Miért vagy oly szép, mint az álom” (Pászthy Júlia, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=6ZV3DJhPBS4&ab_channel=otvoske

Szirmai Albert – Rajna Ferenc:Táncos huszárok - duett  (Ötvös Csila, Palcsó Sándor)  - videó

https://www.youtube.com/watch?v=GzNL6bNM9yM&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Robert Planquette - Romhányi József: Rip van Winkle  - Nick dala  (Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=mnrbMXa8494&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor – Bródy Miksa ­­- Martos Ferenc: Leányvásár„Volt valahol, élt valahol” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=MtgHPogOvRg&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor – Bródy Miksa ­­- Martos Ferenc: Leányvásár„Kettecskén” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=c93K1CvVX0g&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor ‒ Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár – Tengerész-dal (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, az MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=hdQohWAKttU&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva – „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=9xyuBqjmR7Q&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja - „Gimbelem, gombolom”  (Zentai Anna, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=If9pQyOUSBc&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Szirmai Albert  -  Gábor Andor: Mágnás Miska „Te kis angyal, édes angyal” ( Andor Éva, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=2sToQ_8YhIs&ab_channel=waria75

Iszaak Oszipovics Dunajevszkij ‒ Innocent - Vincze Ernő: Szabad szél – „Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=qDa2ipAdxrQ&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Carl Millöcker - Blum Tamás: A koldusdiák  „A jókedélyem megmaradt” (Palcsó Sándor, Bende Zsolt)

https://www.youtube.com/watch?v=2pH2W0xbFXw&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Jacques Offenbach - Meilhac - Halévy - Fischer Sándor: A szép Heléna ‒ "Kockajáték" - Együttes: Házy Erzsébet, Maleczky Oszkár, Melis György, Palócz László, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT Énekkara

https://www.youtube.com/watch?v=mjDG57RT7FA&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Nádor Mihály - Kulinyi Ernő: Babavásár - Agglegények dala - induló  (Palcsó Sándor, MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=ZUEC_881lfo&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

KáImán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő„Szép város Kolozsvár”         (Kalmár Magda, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=yEGvhfNVgns&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Carl Millöcker – Theo Mackeben – Szenes Andor: Dubarry  - „Egy a fő”  (Petress Zsuzsa,  Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=jlcI12bzzzA&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Franz von Suppé: A szép Galathea „Kedves papa, mama”finálé, részlet  (Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

320   Búbánat 2021-03-04 14:12:04

Meghalt Palcsó Sándor operaénekes

24.hu

 2021. 03. 04. 13:31

Életének 92. évében, csütörtökön elhunyt Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. A hírt az Operaház közölte csütörtökön az MTI-vel.

A karaktertenor 1929-ben született Pécsett, énektanulmányait a Honvéd Művészegyüttes kariskolájában végezte. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának szólistája volt. Az Operában 1957-ben mutatkozott be Parpignol szerepével Puccini Bohéméletében, ezt követően az intézmény sokoldalú művésze lett, aki több mint 70 opera tenorszerepét alakította.

A közönség főként MozartErkelVerdiWagner, Puccini és Richard Strauss műveiben láthatta. Jelentős orosz és 20. századi magyar repertoárral is rendelkezett, valamint szerepelt Mihály AndrásSzokolay SándorPetrovics Emil és Ránki György szerzeményeinek ősbemutatóján is.

Palcsó Sándor magyarországi karrierje mellett rendszeresen fellépett Európa több országának színpadain is. A Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett és népdal felvétele található a szereplésével, a Zenés TV Színház című sorozatban pedig 15 filmben működött közre.

Liszt Ferenc-díjat két alkalommal, 1962-ben és 1971-ben is odaítélték neki, 1974-ben érdemes művész, 1980-ban kiváló művész elismerésben részesült, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2010-ben középkeresztjét is megkapta. A Magyar Állami Operaház 2014-ben vette fel örökös tagjai közé.

A tájékoztatás szerint Palcsó Sándor búcsúztatásáról később intézkednek.

 

319   Búbánat • előzmény318 2021-01-29 22:24:37

Nem értem, miért és hogyan tűnt el innen megint a fotó (ki tünteti el? kitől milyen felhatalmazással a beavatkozáshoz?)  most már másodszor a fórumról: egyszerre mind a Házy Erzsébet, mind a Palcsó Sándor topicjából!  

Így most harmadszorra is bemásolom a képet, és remélem, ezúttal végre nem nyúl hozzá senki illetéktelen.

De ha van illetékes, akkor „bújjon elő” a némaságból és indokolja meg a miértet, ne hagyjon kétségek közt…

A t. Szerkesztőséget is kérdezem a háttérről: van-e információja, tud-e valami érdemlegest a felvetett kérdésemre adni?

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

A kép forrása:Klemen Terézia magángyűjteménye. Az Ő engedélyével!

318   Búbánat • előzmény310 2020-12-28 10:55:34

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

317   Búbánat 2020-12-26 20:15:33

A Dankó Rádió mai, karácsonyi operettműsorában („Az a szép”)  többek közt Offenbach zenéjét élvezhettük:

  • Jacques Offenbach Hector-Jonathan Crémieux, Ludovic  Halevy Romhányi József: A sóhajok hídja 

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió 18.50 - 20.13

-  Malatromba dala: „Úgy gyötör a vágy, kérlek, hallgass meg hát, te szépség! Az ostromlott vár adja meg magát már de végképp! Ne félj ha győz, zsarnokot győz,  trallalala-trallalala-trallalalala-la,  előtted majd térdet is hajt, trallalala-trallalala-trallalalala-la... /Míg üldözlek, szíved ostromlom rég, én drágám, míg küzdenem kell, addig kell csak a csel, az ármány!. Ne félj ha győz...” (Palcsó Sándor)

316   Búbánat 2020-12-25 17:30:39

Ma 57 éve, Karácsony első napján mutatta be a Rádió Dalszínháza:

  • Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00)  -

Házy Erzsébet (Rosalinda, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György –Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.

A felsorolt művészek közül egyedül Palcsó Sándor van még köztünk - Hála Istennek!

315   Búbánat 2020-12-19 09:33:56

Lendvay Kamilló: A bűvös szék – finálé

video  - youtube (17 perc)

A „Zenés tv színház” produkciója (opera)

Bemutató: 1972. szeptember 30.

Szövegét Karinthy Frigyes nyomán Devecseri Gábor írta.

Rendező: Vámos László

Km. a  Magyar Állami Operaház zenekara

Vezényel: Lukács Ervin

Szereplők:

Géniusz – Bende Zsolt

Államtitkár – Sólyom-Nagy Sándor

Titkárnő – Sudlik Mária

Tanácsos – Udvardy Tibor

Miniszter – Nádas Tibor

Költő – Palcsó Sándor

Lány – Domonkos Zsuzsa

Hivatalszolga – Katona Lajos

314   Búbánat 2020-12-14 21:57:43

Szeged, 1968. július 18. - Palcsó Sándor (b) és Nádas Tibor operaénekesek Erkel Ferenc: Bánk bán című operájának főpróbáján. Július 20-án ezzel az előadással veszi kezdetét az 1968. évi Szegedi Szabadtéri Játékok. Az opera rendezője Szinetár Miklós.

 MTI Fotó: Keleti Éva

313   Búbánat 2020-12-11 12:09:38

Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház örökös tagja 

312   Búbánat • előzmény311 2020-12-10 10:23:26

A régi interjú szövegéből, ami idén, 2020-ban jelent meg a  /Parlandóban – 2020 /2020– 6./Hankiss Ilona/

HANKISS ILONA: „PALCSÓ SÁNDOR OPERAÉNEKES”

Hankiss Ilona /H.I./: Ha Rád gondolok, a „Pelléas”, „Borisz Godunov” és a „János vitéz” előadása jelenik meg előttem. Három nagyon különböző alakításod, ami általad, minden alkalommal valódivá vált. Bűvészmutatvány lett volna? Ugye nem annak érezted?

- Amikor behívtak katonának, akkor úgy gondoltam, jobb énekelni, mint harcolni, ezért jelentkeztem a Honvéd művész-együttesbe. Felvettek. A „Rigoletto”-t mutattuk be. Érsek Marika, a kórus szólista részlegének korrepetitora, tanította be nekem Borsa szerepét. „Kisfiam, téged az Isten is színpadra teremtett, boldogan előkészítenélek az operai pályára.” mondta. Kétségbeesetten tiltakoztam, önbizalmam nem volt, féltem ettől a pályától. De Marika győzött, tüneményes lelkiismeretességgel, szeretettel dolgozott velem. A próbaéneklés után csodák csodájára felvettek. 1957-től megindult tehát a nagyüzemi munka, egyre jobban megszerettem ezt az életet

H.I.: A Honvéd művészegyüttes ontotta a jobbnál jobb énekeseket, kiváló ajánlólevelet adott a pályára: Réti József, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Nagy János és még sokan mások indultak el onnan.

- Zenei biztonságot szereztünk, ez az állandó agytorna nagyon megkönnyítette későbbi munkánkat. Nekem főleg a modern művek megoldásához adott nagy segítséget. Lassan ráállt a fülem, fejem, erre a zenére. A legnagyobb hálával az „Albert Herring” -nek tartozom. Fiatal voltam, ez a szerep színészileg, zeneileg rengeteg lehetőséget nyújtott. A Hamlet, a Lucifer, a Vizsgálóbíró… kivételes színskála még egy prózai színész számára is.

H.I.: A csúcspont a Pelléas volt.

- Ez a darab maga a csoda. Az Operaház történetének is kiemelkedő, megismételhetetlen produkciója volt.

Ezután a gyönyörű szerep után, végül karakter szerepeknek szenteltem az életemet. Számomra ez nem volt megalázó, mert így sok érdekes figura bőrébe bújhattam: Mime, Loge, a „Borisz Godunov” Bolondja a „Hovanscsina” Írnoka, a „Katerina Izmailova” részeg Muzsikja…Mindig arra törekedtem, hogy kiszedjem a szerepek zsírját.

H.I.: Hogyan?

 - Emberfeletti fizikai és szellemi munkával. Először alaposan megrágtam a szöveget, értelmeztem, majd megpróbáltam a hangjegyeket rárakni. A rossz fordítások sokszor akadályozzák ezt a munkát. Ha jól olvasom az anyagot, akkor már tudom is kívülről, gyorsan tanulok.

A figurát keresem mindenütt, lesem, figyelem az embereket: hogy mozog egy púpos, egy nyomorék? A „Brankovics”-ban „megvakítottak”. Meg kellett lesnem, hogy jár egy vak, hogy tartja a fejét, mikor mások szavára figyel? Regényekben kerestem hasonló típusokat. Egy karakterszínész nem dolgozhat sablonokkal, sok élményt kell begyűjtenie, hogy legyen miből válogatnia. Igyekeztem mindig példamutató munkával kiugró produkciót létrehozni.

H.I.: A rendezőtől mit vártál?

- Legyen társ, aki nem tekint kísérleti nyúlnak, akitől tudok tanulni, aki nem erőszakos. Fogadja el az én jó megoldásomat, építse be elképzeléseibe. Így válok én is alkotó partnerré.

H.I.: Kész a szerep, kezdődhet az előadás. Nyugodtan lépsz színpadra?

- Mindig volt, van lámpalázam. Talán azért tanultam annyit, mert biztos akartam lenni magamban. Nehogy arra keljen gondolnom, uramisten most mi következik? Még így is sokat szenvedtem előadás előtt, de mikor elkezdődött a játék, már hideg fejjel dolgoztam.

H.I.: S ha valami hiba csúszott a játékba, azt is hidegen ráztad le magadról?

 - Nem, akkor egyenesen sírva fakadtam. A kis hibát is óriásinak képzeltem, amit talán a közönség észre sem vett. Bántott, mert mindent megtettem, hogy jól sikerüljön. Egész napom memorizálással telt el, ismételgettem, dúdoltam szerepemet egészen addig, míg le nem mostam magamról a festéket. De emberek vagyunk, így hibázunk néha. Engem nagyon megviselt a pálya, de talán azért sikerült néhány szép pillanatot létrehoznom.

H.I.: Kellenek ezek a kis botlások, elgondolkozások, így mélyül, gazdagodik a szerep. De azért jó, ha ilyenkor van valaki, aki átsegíti az embert a mélypontokon.

- Feleségem „kos érvekkel” mindig kiemelt ezekből a hangulatokból. Otthon több órás beszélgetés alatt elmondta a véleményét, amiből sokat tanultam. Közben vacsorázgattam, s fél éjszaka már el is telt. Igen, a legőszintébb véleményt a házastárstól kapja az ember. Fiatal énekes koromban egy rádiófelvétel után feleségem így szólt hozzám: „Édesapám, úgy énekeltél, mintha fejjel lefelé lógattak volna.” Egy világ omlott össze bennem. Később utánagondoltam, igaza volt, rossz voltam. Hiú, gyarló emberek vagyunk, az esik jól, ha zseniálisnak tartanak és kétségbeesünk, dühöngünk, ha rosszat írnak rólunk. Én nagyon szenvedek, ha bántanak. Férfiasan bevallom, legtöbb esetben összeszedtem magam és vissza is vágtam. Általában nem kollégákkal volt bajom, hanem a kicsit feljebbvalókkal.

H.I.:  Apró, jelentéktelen viták lehettek ezek, hiszen pályád során minden lehetőséget megkaptál, munkádat kitüntetésekkel elismerték, ennél többet nem kívánhat az ember. Vagy talán mégis?

 – Egy furcsa nagy vágyam volt, ami nem teljesült. Úgy éreztem, hogy az Otello, a zeneirodalom legnagyobb karakterszerepe, bonyolult, fantasztikus személyiség. Démoni vágyak fűtik, tobzódnak indulatai. Nem szükséges bel canto hangon énekelni, csak talán az első felvonás duettjét. Óriási színészi lehetőség, a karakter színek hatalmas kavalkádja. Fáj, hogy ez a lehetőség bennem maradt.

S hadd beszéljek itt még egy mániákus ideámról. Olyan együttest szeretnék létrehozni, valódi művész egyéniségekkel, melyben egyik este X Jóska lenne a vezető szereplő, Y Péter a karakter énekes. A másik este megfordulna a szerepkör. Így mindenki meg tudná mutatni, mire képes, s az előadás nívója kiegyenlítődne.

Nem lehet hosszútávon vezető szerepet énekelni. Fizikai képtelenség kiegyensúlyozott munkát nyújtani, pihenés nélkül. Helyes ökonómiára van szükség. De ne úgy kíméljenek minket, hogy szerepeinket elveszik, mert ezzel megölnek.

H.I.: A mai kezdők is csak főszerepet vállalnak szívesen.

- A szamárlétrát végig kell járni. Futóversenyre nem lehet akkor menni, amikor még járni se tud az ember. Sok aggódó fiatalt látni, nagy felelősség van a vállukon, mindent meg kell oldaniuk, amit rájuk bíznak.

H.I.: Amikor Te indultál, más volt a gyakorlat? 7

- Több időnk volt a fokozatos munkára. Az idősebb kollégák maguk közé fogadtak. Én felnéztem rájuk, figyeltem őket, meg akartam tőlük tanulni mindent, amit csak lehetett. Csodálattal néztem Nádasdy rendezéseit. Egy névsor a „Mesterdalnokok”-ból: Osváth, Simándy, Székely, Losonczy, Maleczky. Ebbe az előadásba kerülhettem be én, mint Dávid.

Kedves emlékeim is vannak a „Nagyokkal” kapcsolatban.

Székellyel először a Szöktetésben kerültem össze. Bementem az öltözőjébe: „Mester, nagy öröm számomra, hogy önnel énekelhetek, nem szeretnék valami szamárságot csinálni, milyen kívánsága van?” „Figyeltem Magát eddig is, jól tudja szerepét, biztos vagyok benne, hogy kettőnkkel az előadáson baj nem lesz.”

Losonczy csodálatosan rajzolt, festett, maszkjait is egyedül készítette. Szerettem volna ellesni tudományát, ezért egyszer hozzá is bekopogtam. Kicsit félve, mert sokan barátságtalan, morózus embernek tartották. Kértem, engedje meg, hogy nézzem, hogy készül híres maszkja. Arca ellágyult, elhomályosodott a szeme, éreztem, jól esett neki a kérésem.

Svéd egyszer rosszhangulattal indított egy Rigoletto előadást. Hangja se szólt úgy, mint máskor. Odamentem hozzá jelenet közben: „Ezt a csodás technikát, ezt a fantasztikus tudást gyönyörűség hallgatni…” Tetszett neki a dicséret és a híres Cortigiani előtt odasúgta nekem. „Figyelj Sándorkám, most neked fogok énekelni”. Attól kezdve ragyogóan ment minden. Így tudta a szakmát, így tudott jól, vagy rosszul énekelni.

Gyurkovics is izgult, egyszer egy Rigolettóban így szólt: „Palcsókám, szorítson nekem, ez a kettes a magáé. „Nagy művészektől 10-t szoktam kapni az izgulásért” mondtam mosolyogva. Mária nagy művész volt, megadta a 10-t. Boldog vagyok, hogy ennek a nagy korszaknak részese lehettem. Ma is ebből élek.

H.I.: És ma?

- Valahogy összekuszálódott minden. Persze féltékenység mindig volt, hiszen mindenki arra vágyik, hogy este ő legyen a sztár. De ma valahogy szoprán irigyli a tenort, basszus az altot. Rossz hangulatban, érzelmi rendetlenségben pedig nem lehet színházat játszani. Gyűlölet nem tarthat össze egy foci csapatot. Összjáték nélkül nincsen gól, az a játék viszont, ahol nincs gól, nem ér semmit.

H.I.:  Néha az a vád ér bennünket, hogy emlékeink kiszínesedtek, hogy az úgy nevezett „arany korszakot” ifjúságunk lelkesedése teremtette csupán. Kevés kezünkben a bizonyíték, egy-egy rossz minőségű lemez és sok-sok rajongó elbeszélés, amelyek mindegyike számunkra nagyszerű emléket kelt. Sajnos munkánk fájdalmas sorsa a megismételhetetlenség. De folytassuk történetedet ott, ahol pályád töretlen vonala hosszabb időre megszakadt.

- Jó kis figyelmeztetéseket kaptam a Jóistentől, kemény betegségeken estem át. Nyugdíjba mentem. A régi intenzitással nem tudnék dolgozni már, csak olyan munkát vállalok, ami nem erőltet meg. Mégis ott vagyok a pálya szélén.

H.I.: Nagyon megváltozott az életed? A tiltások, az önkímélet kényszere nem kísért már?

- Sose kíméltem magam, próbáltam úgy élni, mint egy civil ember. Részt kellett vállalnom a házi teendőkben, család apa-anya voltam egy személyben, feleségem sokat betegeskedett. Mostam, vasaltam, reggel ébresztettem a fiamat, reggelit készítettem, indultam bevásárolni. Nehéz színházi feladatomra így töltődtem fel. Persze előadás előtt nem fárasztottam ki magam.

Mikor túl voltam a munkán és kis szabadidőm volt, igyekeztem nagyon szeretni az életet, jól enni, inni, nótázgatni tábortűz mellett, kis nyaralómban kertészkedni. Két helyen voltam található mindig, a színházban és otthon. Olyan nem volt, hogy valahol vagyok. Legfeljebb az unokámnál.

H.I.:  Baráti kör?

- A mai élet valójában alkalmatlan arra, hogy igazi baráti kapcsolatok létrejöjjenek. Azért vannak barátaim, például a „Pécsi Öregdiákok.”

H.I.:  Kik ezek? Igen emlékszem, híres társaság volt.

- Pécset végzett jogászok, orvosok, akik szórakoztató gruppot alakítottak. Remek társaság. Elég gyakran találkozunk születés-névnapokon, nyári szabadságidőben. Sajnos sokan haltak meg már közülük.

H.I.: Felszabadult időddel, hogy sáfárkodsz?

- Megbűvölten bámulom a tévét, ez változatlanul nagy csoda számomra. Nem szívesen mozdulok ki a házból. A rádióval most is jó a kapcsolatom, sokat koncertezem. A tespedés nem nekem való.

Hankiss Ilona: Most is az öltözőben ülünk, jelenetre várva. A fali mikrofonon át beszűrődnek Borisz hangjai. Én a cárevics arany jelmezében, rajtad a „bölcs” Bolond rongyruhája. Sokszor voltunk partnerek a színpadon. A legkedvesebb emlék mégis talán a „János vitéz.” Egyformán hittük a mesét, komoly felnőttként játszottunk, sírtunk, nevettünk. Boldogok voltunk a játékban és reméltük, hogy ez az érzés túljut a rivaldán és találkozik a közönséggel.

311   Búbánat 2020-12-10 09:24:39

Évekkel ezelőtt készült interjú most olvasható a "Parlandó"-ban

HANKISS ILONA: „PALCSÓ SÁNDOR OPERAÉNEKES”

"A figurát keresem mindenütt, lesem, figyelem az embereket: hogy mozog egy púpos, egy nyomorék? A „Brankovics”-ban „megvakítottak”. Meg kellett lesnem, hogy jár egy vak, hogy tartja a fejét, mikor mások szavára figyel? Regényekben kerestem hasonló típusokat. Egy karakterszínész nem dolgozhat sablonokkal, sok élményt kell begyűjtenie, hogy legyen miből válogatnia. Igyekeztem mindig példamutató munkával kiugró produkciót létrehozni."

Az interjú szövegének illusztrációi között két Házy Erzsébet- Palcsó Sándor közös fotót találunk - operajelenetekből:

Erkel Ferenc: Brankovics György c. operájában Házy Erzsébettel (momus.hu)

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor a Koldusoperában /Benjamin Britten - John Gay/ (momus.hu)

/Parlando.hu – 2020 /2020– 6./Hankiss Ilona/

Hankiss Ilona operaénekesnő: Az Operaélet című legendás művészeti folyóiratban kollégáimmal „Az opera fény-árnyékában” címmel készített interjúim a parlandóbeli megjelenése után előre láthatólag könyv formájába is olvashatók lesznek.

310   Búbánat 2020-11-13 19:44:01

Palcsó Sándor  november 8-án betöltött 91. születésnapjára

Isten éltesse, szeretettel:

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

Forrás: Klemen Terézia magángyűjteménye - az Ő engedélyével

309   Búbánat • előzmény305 2020-11-08 21:54:34

Palcsó Sándor énekfelvételei (opera, oratórium, operett, daljáték, zenés játék, mesejáték, egyebek) egykor  - a hatvanas évek elejétől évtizedeken át - szinte napi rendszerességel voltak hallhatóak a Kossuth, a Petőfi és az URH (később  3. műsor; Bartók Rádió)  adókon.  (A televízió zenés színházi felvételeiről nem is szólva...)

Utóbbi években a Dankó Rádió operettműsoraiban ("Túl az Óperencián", "Az a szép") Nagy Ibolya és Erdélyi Claudia műsorvezetők szerkesztésében hangzottak és  hangzanak el több kevesebb rendszerességgel Palcsó Sándor ének közreműködésével (is) készült Rádió Dalszínháza felvételeinek részletei.  Úgy tudom, Palcsó Sándor olykor-olykor belehallgat ezekbe az adásokba... 

Operákból, daljátékokból, operettekből - Palcsó Sándor énekel, 75. születésnapján, felvételeiből

2004. november 8., 23.04 – 24.00 Kossuth Rádió

Szerkesztő: Szőkefalvi-Nagy Katalin

(A műsor részletezését nem közölte a korabeli rádióújság)

 

„Egy énekes – több szerep”

1988. november 8. , Kossuth Rádió, 21.00 -22.00

Szerkesztő: Schubert Ferenc

Palcsó Sándor felvételeiből

  1. Ránki György: Pomádé király – jelenet és szövőkettős, II. felv. (Palcsó Sándor mellett km. Palócz László, Dene József és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza)
  2. Lendvay Kamilló: A bűvös szék – Szív Sándor áriája (km. Sólyom-Nagy Sándor)
  3. Szokolay Sándor: Hamlet „Lenni vagy nem lenni”, Hamlet monológja, II. felv.
  4. Wagner: Siegfried – Mime halála (km. Csányi János)
  5. Beethoven: Fidelio – Marcellina és Jaquino kettőse, I. felv. (km. Andor Éva)
  6. Offenbach: A sóhajok hídja – Malatromba álma
  7. J. Strauss: A királyné csipkekendője – A miniszter dala
  8. Planquette: Rip van Winkle – Nick dala
  9. O. Straus: Varázskeringő – keringő (km. Bende Zsolt)
  10. Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra „Kicsi feleség”
  11. Fall: Pompadour „Ó József, ó József” (km. Kalmár Magda)
  12. Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár – Agglegények dala (km. az MRT Énekkara)
  13. Kálmán Imre – Dalos László: Joséphine császárné – „Kislány, kislány” (km. Domonkos Zsuzsa)
  14. Lehár Ferenc – Szabó Miklós: A bécsi asszonyok „A banda élén”
  15. Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár „Dzsilolo”  (Km. Házy Erzsébet)
308   tiramisu • előzmény306 2020-11-08 13:44:39

Boldog születésnapot! Isten éltesse sokáig egészségben , jókedvvel!

307   tiramisu • előzmény306 2020-11-08 13:39:36

Boldog születésnapot! Isten éltesse sokáig egészségben , jókedvvel!

306   Búbánat • előzmény305 2020-11-08 13:07:09

Budapest, 1961. szeptember 28. Palcsó Sándor Dávid szerepében Richard Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című operájának próbáján a Magyar Állami Operaházban. A darabot október 3-án mutatják be.

MTI Fotó: Keleti Éva

 

Palcsó Sándor ma 91 éves!

Előkerestem az Operaélet 1998. szeptemberi számát, benne Dalos László cikkét, melyben egy hosszú interjú olvasható Palcsó Sándorral.

Most ebből idézem az utolsó bekezdéseket:

[...] „Beszélgetünk. Idézzük a múltat. Előrefutunk, majd visszatekintünk az időben. Észrevesszük, hogy az 1959. február 17-én először énekelt Valzacchi A rózsalovagban az a comprimario-buffo karakterszerep, amelyet - már nyugdíjasként - utolsó fellépésén énekelt az Operaházban, 1986. október 22-én.
- íme, a tyúk meg a tojás problémája - jegyzi meg mosolyogva Palcsó Sándor -, tehát: azért nem fejlődött-e ki a hangom szép bel cantósra, mert korán belekerültem a modern karakterszerepekbe is?! Vagy azért tudtam-é ezt a szerepkört viszonylag jól csinálni, mert eleve nem volt bel cantóm?! Emlékszem, 1958-ban határozták el, hogy minden szezonban bemutat az Operaház egy nem szokványos művet. Ezekbe én mind bekerültem.
Az ember persze sokszor érezte, hogy azon az estén nem ő az úgynevezett első tenor. De ettől még az ügynek pontosan ugyanolyan rangja lehet! Hadd hivatkozzam egy német meg egy olasz példára.
Gerhard Unger és Piero De Palma egész pályafutásuk alatt comprimario-, buffó- és karakterszerepeket énekeltek. Mégis a maguk helyén legalább akkora volt a nemzetközi ázsiójuk, mint mondjuk, René Kollónak. Más kérdés, hogy nálunk a karakter-tenornak nincs akkora hangja. A lényeg mégis az, hogy ha este kiálltam a színpadra, hogy a Wozzeck kapitányát vagy a Katyerina Izmajlova részeg muzsikját énekeljem, nem is várta el tőlem a közönség azt, amit egy Don Ottavio „Dalia sua pace”-áriájától... Ezen nincs mit spekulálni. Nekem mindig úgy kellett énekelnem, hogy a közönség azt a figurát higgye el, amelyet akkor este szólaltattam meg... Karaktertenor! Sokan azt hihették, hogy „be vagyok skatulyázva”. Én viszont úgy látom: ez a skatulya egy óriási láda, sok-sok fiókkal...
És a különböző fiókokban (az eddig emlitetteken kívül) olyan figurák, mint a Brankovics György megvakított fiúja, a Hunyadi László V. László királya, a Bánk bánban Ottó merániai herceg, a Carmen Remendadója, a Trisztán és Izolda pásztora, A Rajna kincse és a Siegfried Miméje, az Otelló Cassiója, az Igor herceg Jaroskája, a Manon Lescaut Edmondója, a Falstaff doktor Caiusa...

Itt van, az egyik fiókban az egyik fő-fő Palcsó-nevezetesség is... Nem véletlen, hogy ha azóta találkozunk, így köszönök rá a Britten-opera főhősére:
- „Nyilvánvaló, hogy szöges ellentétben áll, amit tőlem a mama és Cid kíván..." Ezt a kacskaringós mondatot Albert Herring énekli...
Fölragyog a két szeme:
- Az csoda-emlék, az a Herring! A bemutatója 1960. október 23-án volt. Micsoda nagyságokkal énekelhettem: Gyurkovics Mária, Szilvássy Margit, dr. Palló Imre, Neményi Lili, Németh Anna, Komlóssy Erzsébet, Domahidy László. A három gyereket éneklő Házy Erzsébet, Koltay Vali, Fehér András. Varga András, „pofon csapta” Cid szerepe. És Göndöcs József! Olyan polgármester volt, hogy az csoda... Az Albert Herring nagyon lendített előre a pályámon, sokat adott nekem. Eredetileg egy évvel előbb kellett volna bemutatnunk, de valamiért elcsúszott az egész. És ez a csúszás jót tett a produkciónak. Rengeteget tudtunk próbálni. A premierre aztán a Mikó András rendezte darab úgy állt, mint a Sión hegye.
Herring: abszolút főszerep, karakter-főszerep. Innét olyan emlékezetes újabb alakitásokig jutott el Palcsó, mint a Mesterdalnokok Dávidja, A koldusdiák címszerepe, Debussy Pelléasa - micsoda három különböző égtáj, hangulat és vérmérséklet! Szokolay Sándor Vérnászának Holdja, Hamlet-operájának címszerepe; Ránki György Az ember tragédiájának Luciferé, Petrovics Emil Bűn és bűnhődésének Porfirij Petrovicsa - micsoda nagyszerű sorozata magyar operák jelentős szerepeinek! A Salome félelmetes Heródese; a Porgy és Bess fanyar-ficsúr Sporting Life-ja... A Wagner-„kettős”: Mime és Loge! A Muszorgszkij-„kettős”: a Borisz Godunov Bolondja és Sujszkij hercege: a legemlékezetesebb Palcsó-alakítások közé tartoznak.

Mi történt 1983. március 1-jén?
A Borisz Godunov volt műsoron. Megdöbbentő fölismerés: csak egy Bolond van és egy Sujszkij: Palcsó! A két szerep többi tulajdonosai külföldön vannak vagy betegek...

Ekkor történt, hogy tenoristánk - mind a kettőt elénekelte! Minthogy a két figura csak egyszer találkozik, a templom előtti képben, Sujszkij ott esedékes énekelni valóját átadták Scselkalov alakítójának. A díszlet mögötti gyors átöltözés után Palcsó Sándor a Bolondot is, Sujszkijt is megszólaltatta! Emlékezetes napja ez a magyar operajátszás krónikájának...

Az ilyen múltidézéseket nem lehet befejezni, legföljebb abbahagyni.
- Mivel fejezzük be ezt a beszélgetést? Természetesen azzal, hogy találkozásainkat folytatjuk...
-Hadd mondjak valamit, amit nagyon szerettem volna... Én elvből soha nem kértem szerepet. Amit nem tartottam nekem valónak, például A sevillai borbély Almaviváját, azt nem vállaltam. De kérni nem kértem. Viszont az operairodalom legnagyobb karakterszerepét - az én hangomon! - szívesen elénekeltem volna. Azért nem mertem megkockáztatni, hogy kérjem, mert talán kinevettek volna és megbántották volna az elképzelésemet, ahogyan az egészet fölépítettem magamban... De hagyjuk a rébuszokat. Kimondom, miről van szó: nagyon sokat gondolkoztam Otellón. Szerintem Otelló az operairodalom legcsodálatosabb karakterszerepe. Ezernyi hangszínnel lehet benne elmondani Shakespeare-t..."

/Dalos László/

305   Búbánat 2020-11-07 21:01:07

Holnap, november 8-án ünnepli 91. születésnapját a Magyar Állami Operaház  magánénekese (tenor), örökös tagja, Palcsó Sándor! 

Ebből az alkalomból - már ma - idemásolom az "Operaélet"  magazin 2004-es, ötödik számából Palcsó Sándor 75. születésnapja alkalmából írt köszöntő sorokat, melyek szerzője a napokban elhunyt aranytollas újságíró, egykori rádiós-televíziós szerkesztő-riporter, tanár, László Zsuzsa volt


„Palcsó Sándor 75 éves”

Csendben, visszavonultan, szerető családja körében ünnepelte 75. születésnapját az Operaház egyik legkiválóbb magánénekese, a Liszt-díjas, érdemes művész, Palcsó Sándor.

Mi, akik még élvezhettük a dalszínház színpadán alakításait, csak sajnáljuk, hogy ma nemigen akad hozzá hasonló összetett egyéniség. Palcsó Sándor számára ugyanis a szerep egyszerre volt zenei és drámai feladat, hangi kívánalmaknak éppúgy eleget tett, mint ahogy a művek egészéhez járult hozzá magas színvonalon a drámai vagy a vígjátéki, vagy a tragikus figurák tökéletes kidolgozásával. Számára nem volt „kis szerep”, mert a legkisebb figurából is igazi karaktert tudott formálni. Oroszlánrészt vállalt magára a XX. századi új magyar operák színpadra vitelében, Ránki György, Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil műveinek ősbemutatóiban. Repertoárja 80 szerepet (!) ölelt fel, otthon volt Britten, R. Strauss, Wagner, Mozart világában és kiváló operetténekes is volt.

Szerencsére a Magyar Rádió számtalan felvételen örökítette meg remek énekkultúráját, gyönyörű szövegmondását, és 75. születésnapja alkalmából a Kossuth adón egyórás műsorral köszöntötték Palcsó Sándort november 8-án.

Az Operaélet szerkesztősége is további jó egészséget kíván a remek művésznek.

E cikk írója pedig köszöni az évtizedek alatt tőle kapott élményeket, és csak csendben reménykedik, hogy Palcsó Sándor minél előbb megkapja a már régen megérdemelt „Örökös tag” kitüntetést.

/László Zsuzsa/ 

László Zsuzsa és sokunk kívánsága megvalósult: Palcsó Sándor 2014-ben a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja lett!

Itt említem meg Palcsó Sándor két könyvét, melyekben életére, művészi pályájára tekint vissza, sok fénykép-illusztrációval:

  • "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" (Bartos Csilla szerkesztésében, 2011)
  • "A többi, néma csend." Palcsó Sándor portréja (Bartók Gergely szerkesztésében, 2017)

Talán Palcsó Sándor van már egyedül csak köztünk, mint "utolsó mohikán",  a Magyar Állami Operaház "aranycsapatából" - doyenként.

A mostani születésnapi  gratuláció mellé kívánkozik: Isten éltesse még soká jó egészségben, nyugalomban - szeretetünkben -, az "örökifjú" operaénekesünket, Palcsó Sándort!

304   Búbánat 2020-09-15 17:50:29

Palcsó Sándor operaénekes visszaemlékezése Házy Erzsébetre

Részlet Klemen Terézia Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet című képes könyvkiadványból (2018)

Palcsó Sándorral 2017. szeptember 17-én készítettem beszélgetést, ekkor mondta el élményeit és emlékeit a művésztársról, pályatársról, Házy Erzsébetről.

[…]

A legelső közös darabnál kezdte a visszaemlékezést.

"1957-ben Auber Fra Diavolóját próbáltuk az Erkel Színházban - (Búbánat: elírás lehet ez az évszám, ugyanis az opera premierje 1959. január 23-án volt.) -, melyet Szinetár Miklós rendezett. Erzsi már akkor ismert volt, nem igen akart velem próbálni. Még zöldfülű voltam, hiszen akkor kerültem oda, s nem azt csinálta, amire kérte a rendező. Nagyon méregetett, gondoltam, ez a nő ki akar próbálni engem. A bemutató előadáson van egy olyan rész, hogy már rég találkozott a két szereplő, s Zerlina, azaz Erzsi örömében a nyakamba ugrik. Észrevettem, hogy igencsak teljes erőből nekiiramodott. Kitámasztottam a lábam, nehogy elessünk, mert valószínű ez volt a szándéka, és ahogy belerepült a nyakamba, bizony jól megfogtam, még a bordája is reccsent, s a fülébe súgtam: most jobb? Ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy milyen gondolkodásmódja volt Erzsinek. Észrevette, hogy megvan bennem is a megfelelő vagányság, merészség, és többet soha semmi konfliktus, de még piszkálódás sem volt közöttünk. Amolyan hasonszőrűek voltunk, ráéreztünk a dolgokra, mit hogyan kell.

[...] Manon élete legnagyobb szerepe volt. Alakításban és lelke mélyén is ezt szerette. Nagy találkozás volt szerep és szereplő között. Először is sugárzóan szép volt, amikor felöltözött a szerepben. Egyszerű lányként érkezik az első felvonásban a fogadóba, és ahogy a második felvonásban átváltozik gazdag dámává a híres aranyruhában, aztán bebörtönzött kurtizán, aztán a sivatagi vándorlás és végül a halála, egyszerűen döbbenetes a szerkezetfelépítés. Az átváltozás csodája volt.

Csak néhány szerepet, darabot szeretnék kiemelni, mindet lehetetlen. A Margitszigeten a nyári szabadtéri színpadon, az első Cigánybáróban játszottunk együtt 1962-ben. Nagyon sikeres darab volt, szerették az emberek is, mi is. Szegeden és Pesten is Erkel Ferenc Brankovics György című művében a két testvért játszottunk, ő volt az öcsém. Nagyon szép és sikeres munka volt. Puccini Turandotjában is sikerült nagyon szép operaházi élményt szereznünk a nézőknek. Mihály András főiskolai tanár első operaszerzeménye volt az Együtt és egyedül című mű, ahol szerelmespárt alakítottunk 1966-ban. Nagyon nehéz darab volt, sokat dolgoztunk vele, de mindketten addig csiszoltuk, míg az olyan nem lett, amilyennek mi elgondoltuk, mert egyforma volt a mércénk, amolyan» egy húron pendülők «találkozása volt ez mindig. Ráéreztünk a dolgokra, és azért is adták nekünk a szerepet, mert tudták, általunk siker lesz.”

1972-es évad vége, a felújított Salome. A címszereplő természetesen Házy Erzsébet volt. Palcsó Sándor életműkönyvében így emlékezik:

„Nagy kedvvel készültem a bemutatóra. Éreztem, hogy fontos állomása lesz a pályámnak, életemnek, mint azután ez később be is igazolódott. Jó partnereim voltak, elsősorban Házy Erzsi, akivel pályám során sokat voltunk együtt, sőt barátilag is összejártunk. Erzsi nagyon jó kollégám volt, és mondhatom, jó barátom is.”

„1973-ban a Szegedi Szabadtéri Színház leszerződte az egész Porgy és Bess darabot a teljes operaházi szereposztással. Ezen kívül Szokolay Sándor elkészült új operájával, a Sámsonnal, ahol ismét nagy szereposztással tanultuk a művet: Melis György, Házy Erzsébet, Faragó András és én, Palcsó Sándor, ugyanis ez a szereplőgárda biztosíték volt a szerzőnek, hogy a darab biztosan jó fogadtatásban részesül, s a nagyközönség kíváncsi lesz rá már a színészek miatt is.”

„A szívem majd megszakadt, amikor értesültem halálhíréről. Még előtte a kórházban meglátogattam, de én naivul reméltem, hogy felgyógyul. A munkánk mindig olyan volt, mikor a szív és a lélek összehajol… egy jó embert veszített el a társadalom. Nagyon jó volt vele dolgozni, nekem a későbbiekben soha többé nem volt ilyen kaliberű, nagy partnerem. Nyugodjék békében!”

303   Búbánat • előzmény302 2020-09-15 12:15:49
  • Pesti Műsor, 1982. november 3.

JUBILEUM

„Kérem az obsitot, de ha baj van, gyüvök én”

Negyedszázados operaházi jubileumát ünnepli az  idén Palcsó Sándor, akinek eddigi pályafutását a sokszínűség, az alakítások változatossága jellemzi, a János vitéztől Wagner-szerepeken keresztül Balassa Sándor Az ajtón kívül című operájának Beckmannjáig. 25 év, 72 szerep — jellemezhetnénk röviden énekesi múltját.

— Valójában harminc éve, 1952-ben kezdtem énekelni a Honvéd Művészegyüttes férfikarában. Innen hoztam útravalóul a zene szeretetét, itt tanultam meg a színpadi fegyelmezettséget, a művészi alázatot. Nem hallgathatom el hálámat az áldott emlékezetű Érsek Mária iránt, aki fiatal koromban rengeteget foglalkozott velem s haláláig tanárom maradt.
Visszatekintve az elmúlt 85 évre, a pályám tele volt örömmel, művészi gazdagsággal. Olyan lehetőségekkel élhettem, amelyeket az operaszínpad csak kevés embernek nyújthat a szélsőséges karakterszerepek hosszú sorával. Korábban számos mai szerző igényes, nagyfokú muzikalitást és
biztos zenei memóriát igénylő darabjában énekeltem, amelyekkel komoly művészi rangot vívtam ki, és elismerést is hoztak.

Mostanában a Borisz Godunov Bolondjaként láthat és hallhat az Erkel Színház közönsége. Nem túl nagy szerep, de talán pályám legkedvesebbike, mert már 22 éve énekelem.
Az idő múlásával nem lettem boldogtalanabb és bár a szerepköri adottságok változnak és így a nagy feladatok csökkennek, változatlan igényességgel dolgozom. Amíg a hangszálaimat meg tudom mozgatni és amíg hívnak, örömmel énekelek mindenhol. Szeretett Hárymmal szólva: „Kérem az obsitot, de ha baj van, gyüvök én...”

—tarján—

302   Búbánat 2020-09-13 17:46:45
  • Esti Hírlap, 1982. november 9.

A tenorista jubileuma

MA ÜNNEPELIK PALCSÓ SÁNDORT

Az Erkel Színházban ma este fél 6 órakor a Borisz Godunov előadása előtt ünnepséget rendeznek a színpadon. Palcsó Sándor kiváló művészt köszöntik operai tagságának 25. évfordulója alkalmából. Utána Palcsó Muszorgszkij művének Bolond-szerepében lép fel.

— Hogyan foglalná össze negyedszázados jubileumát? — kérdeztük ebből az alkalomból tőle.
— Csak az operaházi munkám kezdete óta telt el ennyi idő — felelte —, hiszen valójában három évtizede vagyok a pályán. Ugyanis színházi szerződésem előtt öt évig a Honvéd- együttesben énekeltem szólistaként.

— Hány szerepet alakított eddig a társulatban?
— Hetvenhármat! Főként Mozart, Puccini, Verdi és Wagner (Mime, Loge) operáiban. De segítettem a magyar szerzők zenedrámáit is. Szokolay Sándor mindhárom dalművében, a Vérnászban, a Hamletben és a Sámsonban volt fontos alakításom. Nem feledkezhetem meg a vizsgálóbíró szerepéről Petrovics Emil Bűn és bűnhődésében, Luciferről Ránki György Az ember tragédiája című misztikus operájában vagy Durkó Zsolt Mózesének Józsuájáról.

Első nagy sikerem Britten Albert Herringjében volt, de szívesen emlékezem a „Pelléas és Mélisande”-beli fellépéseimre. Játékos tenoristának érzem magamat, aki mindig igyekszik valamilyen jellemet megformálni a színpadon, operában és operettben egyaránt, hiszen közreműködtem a János vitéz, A cigánybáró és a Koldusdiák előadásain is. Nem említettem még rádióbeli felvételeimet, ugyanis Balassa Sándor Az ajtón kívül című operájának ott volt velem az ősbemutatója. (A színházban betegségem miatt más kreálta.)

— Mi volt legnagyobb énekesi bravúrja?
— Egyszer 24 óra alatt betanultam Verdi Macbethjének Macduff szerepét!

(Kristóf)

 

301   Búbánat 2020-09-13 16:59:37
  • Esti Hírlap, 1974. május 30.

GYORSÍNTERJÚ

Palcsó Sándor 64 szerepe.

Az idén nyáron Erkel Ferenc Hunyadi László című zenedrámája is felcsendül a Margitszigeten. Palcsó Sándor egyik legjobb szerepét — 1957 óta  hatvannégyet tanult be —, V. Lászlót alakítja. Pályafutását a Honvéd Együttesben kezdte. Lendvai Andor volt első énekmestere; elterjesztette, hogy felfedezett egy fiatal tenoristát, akiről elmondhatja „van ott voce”, azaz van hangja. A „van ott voce” szállóige lett az Operaház tájékán. Palcsó egyike azoknak az operaénekeseknek, akiket a zenebarátokon kívül szerte az országban ismernek, mivel a Zenés Tévé Színház állandó közreműködője. Éneklecke, A csengő, Házi háború, A bűvös szék, legutóbb pedig a Tökéletes alattvaló című daljátékokban láttuk-hallottuk

— Operaházi éveim kezdetén — mondja —, János vitéz, a Koldusdiák, a Cigánybáró voltak a szerepeim. Később bábáskodhattam új művek színpadi születésénél. Például Szokolay Sándor mindhárom operájában, sőt a Hamlet címszerepében is énekeltem. Szerepeltem a C’est la guerre rádiófelvételén, s a szerző, Petrovics Emil Bűn és bűnhődésében a vizsgálóbírót alakítottam. Lucifer voltam Az ember tragédiája Ránki-féle operaváltozatában, Fiú az Együtt és egyedül című Mihály-zenedrámában. Szívügyem a magyar zene szolgálata, akár az operaszínpadon, akár pedig a hangversenypódiumon.  Közreműködtem Liszt Requiemjének, Kodály Székelyfonójának lemezfelvételén. A ma muzsikusai érdekelnek, ezért interpretálom Bozay, Lendvai, Dávid, Soproni műveit.

— Terve?
— A Rajna kincse Loge szerepe. Erre készülök.

(Kristóf)

300   Búbánat • előzmény298 2020-09-11 20:40:04

Kapcs. 298. sorsszám:

(A rádió stúdiófelvételt két évvel megelőző Erkel Színházi operett-bemutatóról.)

  • Film Színház Muzsika, 1962. január 12. /Somogyi Vilmos/

Karmester , rendező , főszereplők  A KOLDUSDIÁK -ról

Palcsó Sándor, a Koldusdiák megszemélyesítője mondja:

— Eddig is sokféle szerepet játszottam különböző hangvételű operákban, fő- és epizódszerepeket egyaránt. Most ez az első olyan szerepem, amelyben a szokottnál is nagyobb jelentősége van a színpadi játéknak. Bonyolult szerep Simon diáké. Nem papiros-alak, hanem élő, hús-vér figura. A zenei feladat operai igényű.

 

Film Színház Muzsika, 1962. február 9. /Szenthegyi István/

Millöcker daljátéka  az Erkel Színházban

„Maga a címszereplő, Palcsó Sándor, sok vonzó vonással eleveníti meg a koldusdiák figuráját, tenorja is meggyőzően szól, s tudatában van a cselekmény-adta potenciális erejének.”

299   Búbánat 2020-09-11 19:44:31

Ma délután a Dankó Rádió Az a szép című műsorában Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös rádiófelvételéről szólalt meg ismét:

  • Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.

Bessy és Fritz három vidám kettőse:

I. felv.: „- Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon s unalommal nézek szét.  - Megyek ide-oda már, ha kegyeskednék helyet adni cseppecskét.  - Ne papoljon már, az idő eljár,  ide mellém, úrficskám!  - Kicsi szívem ijedez, tudom isten,  lesz  szigorú vizsgám.  /- Kettecskén,  az élet édes álom kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.  - Kettecskén,  veszélyes üldögélni kettecskén, bizseregve forr a vérem,  furcsa kérem, kettecskén…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

II. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó, kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés? - Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá illő szavam. Lázban égve és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan. /- Na, de, méltóságos úr, nem szokás ölelni ily vadul! …- Mert a Méltóságos úr túlontúl dúl-fúl…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

II. felv.: „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! – dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - . dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  ...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: dzsilolo. / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében  termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha, ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, dzsilolo....” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

298   Búbánat 2020-09-05 16:58:17

Örömteli hír! 

A YouTube-ra   feltették Carl Millöcker A koldusdiák c. nagyoperettjének  a Rádió Dalszínháza bemutatójaként 1964-ben sugárzott   teljes stúdiófelvételét!!!

Ezen a  linken érhető el.  (0:00 - 1:40:43)

A linkre kattintva, a kísérőszöveg pontosításra és kiegészítésre szorul:

A felhangzó zene alatt megjelenő szöveges felirat tévesen tünteti fel: "Erkel Színház, 1964." Helyesen: Magyar Rádió, 1964,  stúdió-rádiófelvétel

 

A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza 1962. február 1-jén mutatta be az operettet, a második szereposztásban 1962. február 3-án láthatta először a közönség.

A főbb szereplők:

Szymon Rimanowski, a koldusdiák - Palcsó Sándor/Kövecses Béla

Jan Janicki - Bende Zsolt/Turpinszky Béla

Nowalska Palmatica grófnő - Neményi Lili/Szilvássy Margit

Laura, Palmatica grófnő leánya - Ágai Karola/Vámos Ágnes

Bronislawa, Palmatica grófnő leánya - Komlóssy Erzsébet/Svéd Nóra

Bogumil gróf - Maleczky Oszkár/Hámory Imre

Ollendorf, szász ezredes - Faragó András/Palócz László

Wagenheim, őrnagy – Pálfi Endre/Petri Miklós

Porkoláb – Göndöcs József/Kenéz Ernő

 

Az előadás rendezője Békés András volt és ugyancsak az ő rendezésében és szintén Kerekes János karmester vezényletével készült el a rádiófelvétel, amelynek a bemutatója: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00

Békés András rendező és Kerekes János karmester az Erkel Színházban 1962-től játszott, felújított operett két szereposztásából állította össze stúdiófelvételen hallhatót: az énekművészek ugyanúgy, mint a színházban, a dialógusok szövegét is „felmondják”.

Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György

A verseket Blum Tamás fordította

Vezényel: Kerekes János

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Békés András

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczki – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura. a leánya – Vámos Ágnes
Bronislawa. a leánya – Svéd Nóra
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf  szász ezredes – Palócz László
Őrnagy – Pálfi  Endre

Porkoláb – Göndöcs József
Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor
Ulászló – Verdes Tamás
Pifke – Almási József
Pufke – Gál János
Kocsmáros – Balázs István
Herold – Harkányi Ödön

297   Búbánat • előzmény292 2020-07-12 15:03:14
  • Látóhatár, 1970. május 1. (5-6. szám)

RIB ÁRI ANTAL  - PORGY ÉS BESS

„Az első szereposztás négy kitűnő énekes bravúrjára épít.

Radnay György Porgy szerepében élete egyik legjobb, legdrámaibb alakítását nyújtja. A nyomorék, térdcsonkjain járó, kecskekordén kolduló jólelkű néger alakját, ki a megvetett, kiközösített prostituált Besst feleségül veszi és gyilkossá, majd földönfutóvá válik érte - Radnay szívbemarkolóan állítja elénk. Két duettje Bess-szel („O, Bess, én édes asszonykám” és „Szeretlek Porgy”), Házy Erzsébettel, mindenben méltó partnerével, - felejthetetlen.

 Házy roppant finoman, diszkréten rajzolja meg a prostituált néger nő figuráját. Annyira nem frivol-,  hanem pasztellszínekkel dolgozik, hogy rokonszenvünket még legborzalmasabb erkölcsi botlásaiban is alig veszti el. Színészileg is remeklés a Kittiwah szigeti elbukása, volt szeretőjével, Crown-nal, majd később kábítószeres szédület hatása alatti szökése Sporting Life-fal.

Palcsó Sándor olyan hiteles Sportingnak, ennek a visszataszító, sétapálcás néger gigerlinek alakjában, ami csak a legkomolyabb színészi azonosulásban lehetséges, - ahogy ezt Sztanyiszlavszkij kívánta színészeitől. A darab legegyénítettebb figurája, egyszerre aljas intrikus, hitvány csábító és népének renegátja. Renegát, mert az első pillanatban, mikor Besst végre befonhatja, máris a közösség elhagyására és az általa elképzelt „nagy életnek” megragadására sarkallja. Palcsó hangszínével is kitűnően karakterizálja a figurát. Nazálisán énekelt, magas fekvésben plasztikusan kifejező piánói, helyenként szinte jágóian félelmetessé teszik alakítását.

A negyedik művész, ki lelke a darabnak: Szirmay Márta, Serena szerepében. Ö már régebben bebizonyította, hogy operaénekesi kvalitásai mellett az improvizatív jazzéneklés Ella Fitzgerald által fémjelzett stílusának magyar reprezentánsa. Serena figurájában a néger közösség sámán-szerű gyógyító, békebíró, halottsirató asszonyát állítja elénk. Spiritual-szerű anyagát olyan hitelességgel, meggyőző erővel, érett szépséggel adja elő, mely hangját szinte újonnan fedezheti fel híveivel. Kiállása, szerepformálása méltó a híres néger Everyman-együttes stílusához, mely hosszú éveken keresztül az egész világon sikerre vitte a Porgyt.”

296   Búbánat • előzmény191 2020-07-03 09:50:09

Kapcs. 191. sorszám

2019. november 8-án ünnepelte 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes.

Bartók Gergely: „A többi néma csend.” – Palcsó Sándor portréja – Magánkiadvány – 2017.

A könyv szövege - ami életrajzi visszatekintés - egyes szám első személyben íródott, Palcsó Sándor szavai.

Az összeállítás és szerkesztés, a kiadás gondozása Bartók Gergely segítsége.  A kötetben szereplő képek Palcsó Sándor archívumából származnak. A fényképek jelentős részét Mezey Béla fotóművész készítette. 

295   Búbánat 2020-07-03 09:39:52

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ajánlja

Palcsó Sándor művészetéhez kapcsolódó, a képeken látható, szabadon kölcsönözhető dokumentumainkat ajánljuk most szíves figyelmükbe!

294   Búbánat • előzmény293 2020-06-25 12:58:21

Kapcs. 293., 187. sorszámok

Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért (1969) - magyar felirattal

/YouTube/

Nem divat az 1970-es évek magyar kortárs zenéjét hallgatni. Persze, mert más világból szólnak, mint amiben mi élünk. Ezek is megérthetők, megközelíthetők, csak meg kell próbálni belehelyezkedni ebbe a világba, a korba, amelyben íródtak, háttérismeretek megszerzésével, akár például korabeli politikai vagy kulturális lapok, folyóiratok lapozgatásával. Ehhez a műhöz azonban nem szükségesek háttérismeretek ahhoz, hogy megközelítsük; természetes zeneiségével, a szöveg és zene tökéletes egységével, érzelemközpontúságával, a zenei elemek, effektusok takarékos és indokolt használatával, úgy érzem, a mű képes megszólítani laikus hallgatóját is. Ráadásul az előadás is kiemelkedő: az énekesek minden szava érthető, a hangmagasságok is világosan érzékelhetők. /"Várkonyi tanár úr"/

Előadja Sziklay Erika, Palcsó Sándor, Ütő Endre (ének), a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Lehel György vezényletével, a felvétel 1971 körül készült.

A képen: Kondor Béla: Gyöngyösi húsüzem építkezése (1959).

1. tétel: 0:00

2. tétel: 8:04

3. tétel: 15:30

4. tétel: 21:52

Kroó György kritikája az Élet és Irodalom hetilap 1971. szeptember 4-i számában (részlet).

293   Búbánat • előzmény187 2020-06-25 12:32:21

Kapcs. 187. sorszám

A Bartók Rádió hangtárából az alábbi linken visszahallgatható:

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-bartok/?date=2020-06-23_22-00-00&enddate=2020-06-23_23-00-00&ch=mr3#

22:00 – 23.00  Ars Nova 

- a XX-XXI. század zenéje

Tribune Internationale des Compositeurs 1955 – 2019

A díjazott magyar művek (VIII/1. rész)

1. Ligeti György: Lontano – kiválasztott mű: 1969 (Berlini Filharmonikus Zenekar, vez.: Jonathan Nott – Berlin, Filharmónia, 2001. december 13.),

2. Szőllősy András: III. concerto – kiválasztott mű: 1970 (Liszt Ferenc Kamarazenekar, vez.: Sándor János – 6-os stúdió, 1970. február 14.),

3. Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért – kiválasztott mű: 1972

Sziklai Erika – szoprán,

Palcsó Sándor – tenor,

Ütő Endre – basszus,

Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György  – 6-os stúdió, 1971. július 6.

Szerkesztő-műsorvezető: Bánkövi Gyula

(A Bartók Rádióban, 2020. június 23-án. 22 és 23 óra között hangzott el)

Az időskálán: 22:28:10 -től hallgatható vissza.

292   Búbánat • előzmény226 2020-06-13 09:48:11

Gershwin: Porgy és Bess

Palcsó Sándor (Sporting Life) és Házy Erzsébet (Bess)

Erkel Színház, 1970

291   Búbánat • előzmény286 2020-04-22 22:22:34

Kapcs 286. és 283. sorszámok

Legutóbb április 8-án hallottunk részleteket Jacobi Viktor Leányvásár című operettjéből a Dankó Rádióban (lásd 283. sorszám). 

Ma is felcsendültek a Leányvásár részletei részben más betétdalokkal kiegészülve a rádió „Az a szép” műsorában.

Hozzáteszem, most elhangzott az a negyedik duett Házy Erzsébet és Palcsó Sándor énekével (Jenki-kuplé) – amely az elmúlt alkalommal kimaradt a négy Bessy - Fritz kettős közül, és akkor itt hangot adtam reményemnek, hogy legközelebb ezt is meghallgathatjuk. Úgy lett! (lásd 286. sorszám)

Köszönet érte!

290   Búbánat 2020-04-22 11:02:27

Palcsó Sándor (Pécs, 1929. nov. 8.– ): énekes (tenor). 

Nádas Tibor (Budapest, 1918. december 7. – 1995. november 5.) - énekes (basszbariton)

Szeged, 1968. július 18. Palcsó Sándor (b) és Nádas Tibor operaénekesek Erkel Ferenc: Bánk bán című operájának főpróbáján.

Július 20-án ezzel az előadással veszi kezdetét az 1968. évi Szegedi Szabadtéri Játékok. Az opera rendezője Szinetár Miklós.

 MTI Fotó: Keleti Éva

289   Búbánat 2020-04-19 22:28:14

A Dankó Rádió ma délutáni operettadásában ("Az a szép") hallottuk: 

Carl Millöcker - Hugo Wittmann, Julius Bauer  - Reiner Ferenc, Fáy (Jakab) Béla Harmath Imre: A szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

  • Jonathan Tripp belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem, kirúgtak itt nagy ívben. Jaj, Istenem, ez borzalom, hol főzhet majd egy volt szakács?! Sem kedvesem, sem otthonom, ez igazán már sorscsapás,  ez igazán már sorscsapás!. Ó, jaj!  A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él. Megáll az ész, a gulyásfazék, te drága hely, te spárgafej, agyő-agyő, szalontüdő, te szerelmeslevél! Ó, jaj nagy ég, nincs aki velem érez! Csak szerelem! Nincs kegyelem!   … A végzet kihívni az én művészetem, hogy ily rémséget sütött ki nekem.  /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám! A reggeli és ebéd gondok, annyit mondok, mélyen sérti a gyomrot! Ha reggelig, estelig koplalunk, a bajjal is, jajjal is jól lakunk,… csak nyomor vár, ezt az életet nem bírom már!...”

  • Rondó (Palcsó Sándor) - eredetileg Tobias Quickly, impresszárió dala basszus hangra

„Csupán az impresszárió, az érti csak mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható és már rohan tovább. Mi kell ehhez, ki gyors, merész, ki gyors, merész, ha van kis ész.  Na persze hozzám könnyű lész,  ha tiéd a nagyvilág! /Voltam táncoktató, medvetáncoltató, ültem elefánton, jártam teveháton, krokodilt neveltem, mázsás súlyt emeltem, persze karcsú voltam, érthető. /Nézek művésznőket, közvetítem őket, dúsat vagy soványat, hozom mindahányat, kell egy tenorista? kérem itt a lista, nálam bármi beszerezhető! Ide jövök-e, oda megyek át, hozom a csodát, tűzön-vízen át! Máma Budapest, holnap Bukarest, ahol viheted, oda sietek, Párizs, Róma, Bécs, Nyiregyháza, Pécs, nagy igényű a publikum! Tratata, csim-tratata! Csim-bum- bum-bum-bum-bum! / Csupán az impresszárió, az érti csak mi szép, mi jó…”

288   Búbánat 2020-04-14 13:15:32

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban:

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962) - Házy (Glavari Hanna), Palcsó (Zeta Mirko)

Johann Strauss: A denevér (1963) - Házy (Rosalinda), Palcsó (Dr. Blind)

Jacobi Viktor: Leányvásár (1964) - Házy (Bessy), Palcsó (Fritz)

Jacques Offenbach: A szép Heléna (1965) - Házy (Heléna), Palcsó (Akhilleusz)

Leo Fall: Pompadour (1967) - Házy (Pompadour), Palcsó (Calicot)

Lehár Ferenc: Giuditta (1968) - Házy (Giuditta), Palcsó (Pierrino)

Fényes Szabolcs: Maya, (1971) - Házy (Maya), Palcsó (Légiós kapitány)

Carl Millöcker: Dubarry (1973) - Házy (Dubarry =Jeanne), Palcsó (Brissac márki)

Szirmai Albert: Mézeskalács (1977) - Házy (Örzse), Palcsó (Buhú, udvari bolond)

Jacques Offenbach: Kékszakáll (1978) - Házy (Klementina királyné), Palcsó (Kandeláber /Bobèche/ király)

287   Búbánat 2020-04-10 19:58:28

Húsvét Nagypéntekjén az alkalomhoz illő dallamokkal teli, szép zenei összeállítást sugárzott a Dankó Rádió ma délutáni operettműsora, „Az a szép” – a műsorvezető-szerkesztő: Erdélyi Claudia

A műsorban elhangzottak részletek ebből a daljátékból is:

Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor, Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

- Rákóczi dala, jelenet és Rákóczi megtérése: „- Hogyha jő az este, várom félve-lesve, vár-e rám a csöndes álom, vagy kerget a kétség, kerül a reménység, leszel-e az én párom?... /- Nagyságos fejedelem, mindnyájan megértjük szíved fájdalmát. Hidd el. Közülünk nem egy dúdol ilyen dalt…/-  Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég. A dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél…”   (Udvardy Tibor, km.  Agárdy Gábor, Palcsó Sándor, Ujlaky László  - ének és próza)

Amália és Rákóczi búcsúkettőse: „- Kezembe a kezed, szívemre a szíved, édes párom, tudom, hogy utolszor, tudom, hogy örökre el kell válnunk…”  (Barlay Zsuzsa,  Udvardy Tibor)

- Reuthreim Magda dala: „Fáj, fáj, fáj! Fáj a szívem… Sír, sír, sír!  Sír a lelkem, szegény árva!... ” (Sándor Judit - próza és ének; előtte a dialógusban Palcsó Sándor prózája is elhangzik)

- Magda és Jancsi jelenete – melodráma: „- Magda! Én halálomig a fejedelem mellett maradok!  - Én is, Andris! - Jó éjszakát, Magda!...(Sándor Judit, Palcsó Sándor – prózai dialógus zenei aláfestéssel)

- A III. felvonás fináléja - prózai jelenet, Rákóczi dala, együttes és kórus:  „És ön nem gondol a feleségére? Sem a gyermekeire? – Igenis gondolok. De ez nem tartozik sem Önre, sem a császárra…/ - És ez nem sejtelem, itt állnak most előttem: az álmok…  - Hadd csókolom meg ajkad, édesem! Hadd ölelem meg gyermekem!.../- Rajta, e végszó: Pro Libertate!…- Lipót császárnak még ezt üzenem. Rajta hát, talpra állj, kesergő nemzetem!  Elég volt a kegyből, elég volt a szó! Lipót császár nem királyunk, eb ura fakó!...” (Udvardy Tibor, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Andor Éva, MRT Énekkarának férfikara)  

286   Búbánat • előzmény283 2020-04-10 13:11:57

Örültem, hogy  Erdélyi Claudia  a korábban hiányolt Leányvásár című operett teljes rádiófelvételéről részleteket szerkesztett be műsorába; Házy Erzsébet és Palcsó Sándor énekében Bessy és Fritz kettősei csendültek fel. Megemlítem, hogy a hallott három kettős mellett még egy negyedik Bessy-Fritz kettős is rajta van ezen a stúdiófelvételen - talán egy következő adásban ez a pompás duett is elhangzik majd:

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

- Bessy és Fritz kettőse, 3. felvonás -  Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

1. vers

Fritz:

Volt valahol, élt valahol
Egy aranyos nő,
Róla e dalban sok szó lesz,
Yorkba bemegy és nyitott egy
Boltot is ott ő,
Egy pálinkás-boltot, au, jesz.
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Félti a lányt mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

2. vers

Bessy:

Csak hamarán gazdag a lány,
Jól megy a kis bolt.
Házat is épít, való ez.
Cifra terem, pince, verem,
Nyolc szoba is volt,

És hálóterme is. Au, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig,
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt
Mindegyikük hoz jenkit,
Tíz jenkit, száz jenkit,
Nincs itt holt idény,
Náluk fő az erény

Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

3. vers

Fritz:

Múlik egy év, meg sok egyéb,
És a derék nő
Borzasztó nagy titkot érez,
Bús a regény, bús a szegény,
És a baját ő
Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki.
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt
Megszületett gyorsan az
Új jenki, kis jenki,
Izmos kis legény,
És ha ordítja: apám,
Megfordul száz jenki,
Jót mosolyog mindenki
Ifjú és vén. 

4. vers

(a zenekari játék után dalszövegismétlés, majd a refrén együtt:)

Bessy:

Járt oda majd mindenki,

Fritz:

Tíz jenki,

Bessy

Száz jenki,

Fritz:
Gazdag és szegény,

Bessy:

És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt

Együtt:

Félti a lányt mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

285   Búbánat • előzmény284 2020-04-10 10:53:06

:-) - valamilyen rejtélyes oknál fogva a "z" betűt "elsikkasztottam"...

284   IVA • előzmény283 2020-04-10 01:05:50

Nahát, én eddig csak a gilolo és a dzsiloló írásmódokat ismertem. Lehet, hogy már a hottentotta helyesírási szabályzat is megengedőbb?

283   Búbánat 2020-04-08 20:29:24

A Dankó Rádió Az a szép című műsorában hallottuk ma: 

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon, unalommal nézek szét..."… Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén …” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Lassan uram, édes uram, miért oly mohó!? … Na de méltóságos úr, nem szokás ölelni ily vadul…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy dala és Tengerész induló a 2. felvonásból: „- A kis kadétnak pehely a bajusza…Ha zúg a szél és viharos a tenger, gyorsan közeleg a vész, de nem remeg tőle mégsem az ember, ha igazi tengerész!... - Hip-hip hurrá, rajta legények, mindenki a helyén…/ - Nincs szebb élet, mint a tengerész, bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész, ne csodáljad hát, ha kedveli a lány, bolondul érte mind valahány!...” (Házy Erzsébet, km.  Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar és az MRT Énekkarának férfikara)

282   Búbánat 2020-03-06 11:22:05

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.03.05. 12:02 ORIGO.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL

"Kedves Néném,..."

A cikk egyik bekezdését idemásolom:

"Kövecses Béla ugyanis 30 év alatt nem kevesebb, mint 1.400 operai előadásban lépett fel, ami alsó hangon is évente 40-nél több éneklést jelentett, gyakorlatilag pontosan ugyanannyit, mint amennyit a híres comprimarioPalcsó Sándor teljesített, márpedig rá mindenki úgy emlékszik, hogy le se jött a színpadról! (Ezúton is jó egészséget a 91-ben járó Palcsó művész úrnak!)"

281   Búbánat 2020-01-29 20:41:34

„Az a szép”  - a Dankó Rádió napi sugárzású zenés műsora, melyben 18 és 19 óra között operettmelódiák is hallhatók.

A mai adásban Johann Strauss három operettjéből szólaltak meg részletek, köztük A denevérből is: 

Ifj. Johann Strauss  - Karl Haffner -  Richard GenéeFischer Sándor:  A denevér

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00 

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) 

- Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind hármasa, I. felv.: (Szőnyi Ferenc, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

Eisenstein:

Minden zugprókátor átok!

Ilyen védőt még kilátott?

Ez már botrány, mondhatom!  

Rosalinda, Dr. Blind:

- Nyugalom! – Nyugalom!

Eisenstein:

Nem hogy enyhítést elérne,

sokkal rosszabb lett a vége,

ő az oka, állítom.

[…]

Rosalinda:

Így dühbe jönni kár,

hagyd abba végre már.

Ön tűnjön el, legyen elég,

a vége skandalum lesz még.

[…]

Dr. Blind:

Micsoda hang! Ez még se szép,

ebből elég, megyek is én.

Ez még se szép, ebből elég.

[…]

Rosalinda:

Ön tűnjön el, legyen elég,

a vége skandalum lesz még.

No, csillapodj le, édesem,

ha így ítéltek, hát legyen.

Majd vége lesz e néhány napnak,

Öt napra kell bemenned,  szót sem érdemel.

[…]

Dr. Blind:

Revokálni, apellálni, reklamálni, reparálni,

korrigálni, replikálni, applikálni, komplikálni,

protestálni, likvidálni, referálni, perorálni,

arbitrálni, kriminálni, regisztrálni, vindikálni,

kalkulálni, konkurálni, így fog végül triumfálni!

[…]

280   Búbánat 2020-01-29 18:41:04

Érdi Újság 2019. évi 46. szám

2019. november 22.

Palcsó Sándor: „Gyönyörű pályát futottam be”

Gimnazistaként egy diákelőadásban volt először Kukorica Jancsi, ami aztán jóval később egyik legnépszerűbb szerepe lett a kilencvenedik életévét a minap ünneplő Palcsó Sándornak, a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művésznek, Érd város életműdíjasának, az Operaház örökös tagjának.

Az idő megszépíti a múltat – szokták mondani, de a magas kort megért művészt hallgatva nincsenek kétségeink, hogy tényleg jó szívvel gondol vissza pályafutására, hogy isteni ajándéknak tartja énekesi és színészi talentumát, amivel sikerült jól sáfárkodnia neki magának s azt őt foglalkoztató Operaháznak egyaránt. Pedig nem vezetett egyenes út a sikerig, kezdetben egészen más pályát képzelt magának, komolyat, nem kevésbé tudományosat, mint az agysebészit, mígnem belátta, hogy édesapja tanácsára hallgatva inkább művészi tehetségét kellene kamatoztatnia. De addigra volt már kirúgott egyetemi hallgató, segéd- és mezőgazdasági munkás, sofőr, tisztviselő és katona Záhonyban, ahonnan aztán a Honvéd Művészegyüttes által hirdetett meghallgatásra jelentkezett, mivel legalábbis sejtette, hogy van hozzá tehetsége. Akik meghallgatták, azok viszont azonnal tudták, hogy egy ígéretes tenorra bukkantak – ezzel lényegében elkezdődött Palcsó Sándor énekesi karrierje. Ez a pályafutás a néhány tanulóév után a Magyar Állami Operaházban folytatódhatott és teljesedhetett ki, amikor a neves karvezető, zenepedagógus Érsek Mária, aki korrepetált a művészegyüttesben, beajánlotta és fölkészítette meghallgatásra.

„– Fölvettek. Aztán amikor a művészeti titkár megkérdezte, hogy én milyen szerepre vágyom, akkor azt mondtam, én nem kérek, sok kis szerepet szeretnék, hogy a szakmát megtanulhassam, kaptam is az ilyen feladatokat sorban, vagy tizenötöt másfél év alatt – emlékezik vissza a több mint hat évtizeddel ezelőtti eseményekre –, aztán rám osztották Benjamin Britten Albert Herringjét. Lényegében ez volt az első címszerepem, az első pillanatban fölfogtam, hogy ez egy remek lehetőség, ezzel be lehet mutatkozni a főváros közönségének. Ez volt a beköszöntő, utána sorra kaptam a tenor karakterszerepeket. Szerencsés voltam, mert rendkívüli zenei memóriával áldott meg a jóisten, irtózatos gyorsan tanultam, amit a színház ki is használt, ha váratlan beugrásokra volt szükség.”

Mintegy nyolcvan opera szerepeit énekelte pályája során, az egyik leggazdagabb repertoárral rendelkező karakterénekesnek tartják, aki még ma is azt vallja, hogy soha nincsen kis szerep, ő a legkisebb figurából is tud főszerepet csinálni.

„– Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre sem, gyönyörű pályát futottam be – mondta egy korábbi interjúban, s vallja most is. – Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt Aranykornak hívták. Nagyszerű volt együtt játszani olyan nagy énekesekkel, mint például László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. „

279   Búbánat • előzmény271 2020-01-28 13:00:44

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor a Koldusoperában

/Benjamin Britten - John Gay/

Erkel Színház, 1975

278   Búbánat 2020-01-23 23:18:05

Erdélyi Klaudia, a Dankó Rádió Az a szép című zenei műsorának összeállítója és műsorvezetője a mai adásban egyebek közt három olyan operettrészletet szerkesztett be, amelyekben Palcsó Sándor tenorja is felcsendül:

Szirmai Albert: Mágnás Miska

-  Rolla és Miska kettőse - "Te kis angyalédes, édes angyalnézz reámölelj puhán karoddal át, azt a cifra angyalát!” (Andor Éva és Palcsó Sándor)

- Marcsa és Miska kettőse: "Hoppsza Sári, hoppsza hó! Mindennap egy forduló! Ráadásnak három csók, csattanók, cuppanók!” (Zentay Anna és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1969. április 5., Kossuth Rádió 19.52 – 22.00

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja – Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek…/Ó, te kis balga lélek…” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió 18.50 - 20.13

277   Búbánat 2020-01-21 23:15:52

Egy régi televíziós portré:

1972. november 7.  MTV 21.45 - 22.20  Egy este Palcsó Sándorral.

Közreműködik: Érsek Mária (zongoraművész, zenepedagógus), Házy Erzsébet (operaénekes), Gärtner András (ütőhangszeres művész), Maklári József (karnagy), Pál Tamás (karmester), Ruzsonyi Béla (nagybőgőművész) és Ütő Endre (operaénekes)

276   Búbánat • előzmény275 2020-01-19 13:54:46

Rádió- és Televízióújság – 1990. Április 16-22. szám

Heródes nyugdíjban” – interjú Palcsó Sándorral

Palcsó Sándor derűje szinte magával sodor, pedig a művész már jó ideje otthagyta a színpadot és most nyugdíjasként él…

- Nyugdíjasként, de nem öregként!... – teszi hozzá azonnal a népszerű operaénekes, Heródes, Albert Herring, János vitéz oly karakteres alakítója.  – A feleségem halála után ismét megnősültem, van egy négyéves kislányunk. Az első házasságomból való nagyfiam jóvoltából pedig már unokám is született. Szeretek élni és szerencsém is van, mert úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna.

- Ezek szerint nem hiányzik a színpad?

- Ezt nem mondtam, mert a deszkáktól elszakadni más sem igen tud, én sem tudok. De … Az a légkör, amelyben ma dolgoznak az énekesek, muzsikusok, nem nekem való. Sokat szerepelek ezzel szemben vidéken és a különböző fővárosi rendezvényeken. És most szerénytelen leszek: még mindig nagyon szeret a közönség, és még mindig sikerem van. Pedig de sokszor megfogadtam már, hogy nincs tovább, nem énekelek egy hangot sem. Mert egy dologtól tartok, attól, hogy valaki – legyen az akár csak egy néző – arra gondoljon: „Istenem, de eljárt felette az idő”. Ezt nem szeretném megélni.

- Gondolom, ez a veszély nem fenyegeti, hiszen – ahogy hallottam – naponta gyakorol…

- Meg sem próbálom elbliccelni, mert leánykám rám szól, hogy „tessék gyakorolni”. Végül is a színház nélkül jól megvagyok, énekelni változatlanul szeretek, és senki kedvéért nem vagyok hajlandó a morózus, szerencsétlen nyugdíjast alakítani. Egy témáról azonban nem szeretnék megfeledkezni, és ez a rádió. Imádok ide járni, imádok itt énekelni. Élvezem ezt a légkört és kedvelem az embereket, akikkel így összekerülök, akikkel együtt dolgozom. Itt itthon érzem magam, és valahol a szívem mélyén azt hiszem, a „rádió” is szeret engem.

/Nyárádi Éva/

275   Búbánat 2020-01-19 13:54:09

Operaházi portrék: Palcsó Sándor

Huszár Klára  összeállítása

Elhangzott: 1990. április 20., Bartók Rádió, 10.27 – 11.03

274   Búbánat 2019-12-27 20:22:46

Budapest, 1963. április 3. A Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett Róna Viktor táncművész és Palcsó Sándor operaénekes az Erkel-díjjal elismert Békés Andrással és a szintén Liszt Ferenc-díjjal jutalmazott Házy Erzsébettel beszélgetnek a 1963. évi művészeti díjak átadása után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc termében. MTI Fotó: Keleti Éva
 

Róna Viktor (Budapest, 1936. augusztus 17. – Budapest, 1994. január 15.) Kossuth- (1965) és Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar táncművész, Érdemes (1972) és Kiváló művész (1976) koreográfus, balettigazgató. Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8. –) Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar operaénekes (tenor), színész, Békés András (Debrecen, 1927. március 23. –) Kossuth- (1995) és Erkel Ferenc-díjas (1963) magyar rendező, érdemes (1970) és kiváló művész (1980), Házy Erzsébet (1929–1982) Kossuth- (1970) és Liszt-díjas (1963) operaénekes (szoprán), érdemes és kiváló művész.

Készítette: Keleti Éva
Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Azonosító: MTI-FOTO-841747

273   Búbánat • előzmény272 2019-12-08 00:00:35

„Hat kérdés Palcsó Sándorhoz”

/RTV Újság, 1986. október 13 – 19.) – Németh Ibolya

„Vívtam életemben sok nehéz csatát…” – énekli a francia király szerepében Palcsó Sándor.

- Csatázik még?

- Nem. 1980 óta vagyok a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekese. Most már megtehetem, hogy csak a kedvemre való szerepeket vállaljak.

- 74 operaszerep van a háta mögött. Maradt-e valamilyen hiányérzete?

- Nem. A szamárlétra – mert én hiszek benne – valamennyi fokát megjártam. A karakter szerepkör bőséges és színes játéklehetőséget biztosított számomra. Unalmas lehet állandóan hősszerelmest énekelni. Az én világom a játék, a bukfencezés, a komédia. Mindehhez szükséges a „mesterség” szeretete. A skatulyámba – ami tulajdonképpen egy óriási láda – belefért daljáték, klasszikus és modern szerep egyaránt. Szerepeim közül a Borisz Godunov esetlen bolondja állt hozzám legközelebb. De említhetném Mimét, Logét, Davidot, vagy az Albert Herring címszerepét, Szokolay Hamletjét, Ránki Tragédiájának Luciferjét.

- Említette, hogy ön a népszerűségét elsősorban a rádiónak köszönheti. Hogyan került kapcsolatba a mikrofonnal?

- Már öt éve az Operaház tagja voltam, de még nem léptem át a rádió küszöbét. Egyszer megbetegedett az egyik kolléga, s a helyére gyorsan be kellett ugrani valakinek. Akkor szólt Udvardy Tibor az illetékeseknek: „Miért nem hívjátok be a Palcsót, ő azonnal leénekli. Így kerültem be a Rádióba. Attól kezdve gyakori vendég voltam, sokszor foglalkoztattak. Csak azt sajnálom, hogy mindössze egyetlen önálló operafelvételem van, a Siegfriedből Mime halála. A többi mind népdal-, nóta- és operettfelvétel. Megtörtént, hogy levelet kaptam a Fővárosi Operettszínház címén. Sajnos még ma sem tudják a hallgatók közül, hogy igazából operaénekes vagyok. (Búbánat: Sebestyén András karmester A víg özvegy Zéta Mirko szerepének felvételére hívta be Palcsó Sándort a Rádióba, Udvardy Tibor - aki Danilót énekelte -  ajánlására, 1962-ben.)

- Ön a kortárs magyar zene egyik leggyakoribb megszólaltatója.

- Valóban sokszor énekeltem a mai szerzők műveit. Sokan nem szeretik, hiszen nem mindig hálás dolog egy-egy modern művet betanulni. Többe kerül a tanulás, mint amennyit profitálni lehet belőle. Én azonban szerencsés vagyok, több rádiós felvételemet átvette a Hanglemezgyár is.

- Úgy tudom, hogy több szerző egyenesen az ön számára írt új művet.

- Ilyen volt Dávid Gyula Lakjatok vígan! dalciklusa, Tardos Béla Négy zenekari dala Illyés-versekre, Botay Attila Nem én kiáltok József Attila-ciklusa, Balassa Sándor Kassáh requieme. Említhetném még Láng István és Ribári Antal műveit is. Balassa Az ajtón kívül című operájából először rádiófelvétel készült, s csak utána mutatta be az Operaház.

- Hogyan telnek nyugdíjas napjai?

- Sokat pihenek, jól érzem magam. Ha hívnak valahová énekelni – legyen az operaelőadás vagy koncert a hangversenydobogón -, szeretettel és örömmel teszek eleget a kérésnek. S remélem, azt sem kell elfelejtenem, hogy merre van a Bródy Sándor utca.

272   Búbánat 2019-12-03 20:29:27

LISTA Palcsó Sándor rádiós operett-, daljáték- és zenés játék felvételeiről

Kivételként, a lista elejére Offenbach operájának stúdiófelvételét tettem -  az időbeliség innen indul:

  • Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: Hoffmann meséi  - opera  (1962. április 28., Kossuth Rádió 18.49 – 22.00) - Erdélyi Miklós – Ágai Karola, Orosz Júlia, Déry Gabriella, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Radnay György, Bende Zsolt, Veress Gyula, Várhelyi Endre, Petri Miklós, Palcsó Sándor (Nathaniel), Nádas Tibor, Komlóssy Erzsébet, Domján Edit (próza), az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Zenei rendező: Járfás Tamás

 

  • Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy (1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.) – Sebestyén András – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bilicsi Tivadar, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.
  • Dávid Gyula – Benedek András: Egy éj az Aranybogárban (1963. április 4., Kossuth Rádió, 20.10 – 21.20) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Sándor Judit, Palcsó Sándor, Palócz László, Radnay György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Solymosi Ottó.
  • Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba (keresztmetszet, 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió, 13.42 – 14.57) – Sebestyén András - Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Bende Zsolt, Kovács Péter, Palócz László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Rácz György. Gál Zsuzsa és Kardos György összekötőszövegét elmondja: Mészáros Ági
  • Lendvay Kamilló – Erdődy János: A három testőr (keresztmetszet, 1963. szeptember 29., Kossuth rádió, 13.00 – 13.48) – Breitner Tamás - Lády Zsuzsa, Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Tarnay Éva, Bende Zsolt, Katona Lajos, Kishegyi Árpád, Kövesdy Károly, Maleczky Oszkár, Máhr Ottó, Palcsó Sándor, Palócz László, Sebestyén Sándor, Szalma Ferenc, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus  a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Zenei rendező: Rónay István
  • Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00) – Lehel György – Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.
  • Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor, Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi (1964. január 4., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00–Kerekes János - Barlay Zsuzsa, Sándor Judit, Andor Éva, Neményi Lili, Udvardy Tibor, Palócz László, Palcsó Sándor, Bende Zsolt,…az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
  • Iszaak Oszipovics Dunajevszkij – Innocent Vincze Ernő – Romhányi József: Szabad szél (keresztmetszet, 1964. április 2., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.45) – Sebestyén András – Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál. Zenei rendező: Fejes Cecília. Szerkesztő: Bitó Pál
  • Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Cseberből-vederbe (1964. május 9., Kossuth Rádió, 20.22 – 22.00) – Tóth Péter – Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus és az MRT kamarazenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
  • Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár (1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33 ) – Sebestyén András – Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Carl Millöcker – Gáspár Margit – Kardos György – Blum Tamás: A koldusdiák (1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00) – Kerekes János – Vámos Ágnes, Neményi Lili, Svéd Nóra, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László, Maleczky Oszkár, Pálffy Endre, Göndöcs József, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Békés
  • Franz von Suppé – Innocent Vincze Ernő: A szép Galathea (1964. november 7., Kossuth Rádió 20.10 – 21.35) – Lehel György – László Margit, Réti József, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám
  • Vincze Ottó – Vidor Miklós: A szüzek városa (1964. december 26., Kossuth Rádió, 20.05-22.00) – Vincze Ottó – Andor Éva, Kovács Ibi, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csajányi György, Csákányi László…, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
  • Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám (1964. december 27., Kossuth Rádió 17.00 – 18.00) – Fischer Sándor – László Margit, Palcsó Sándor, Radnay György, az MRT kamarakórusa és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Szécsi Ferenc.
  • Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg (1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00) – Sebestyén András – Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Bende Zsolt, Palócz László, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Solymosi Ottó.
  • Arthur Sullivan – Blum Tamás: Esküdtszéki tárgyalás (1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00) – Blum Tamás – László Margit, Réti József, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor.
  • Hidas Frigyes – Kristóf Károly: Az Asszony és az Igazság (1965. augusztus 14, Kossuth Rádió, 21.10 – 21.42 ) – Hidas Frigyes – László Margit, Szirmay Márta, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre, Domahidy László, Külkey László, az MRT kamarakórus és szimfonikus zenekara. Rendező: Ruitner Sándor
  • Farkas Ferenc – Baróti Géza – Dékány András – Dalos László: Zeng az erdő (1965. augusztus 21.,  Petőfi Rádió 14.45-16.00) – Lehel György – László Margit, Kiss Manyi, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.
  • Jacques Offenbach – Fischer Sándor: A szép Heléna (1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, Réti József, Maleczky Oszkár, Melis György, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Palócz László, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám.
  • Szőnyi Erzsébet – Benedek András: Száz cifra köntös (1965. december 24., Kossuth Rádió,  20.30 – 22.00 ) – Kerekes János – Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Palcsó Sándor, Palócz László, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre
  • Szokolay Sándor – Weöres Sándor: A holdbeli csónakos (1965) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Réti József, Domahidy László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Székely András. Rendező: László Endre.
  • Lehár Ferenc- Gábor Andor: Luxemburg grófja (1966. február 26., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00) – Sebestyén András – Sándor Judit, Zentay Anna, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: László Endre. A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert.
  • Vincze Ottó - Ambrózy Ágoston: Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal  (1966. november 5., Kossuth Rádió, 20.17 – 22.00 ) – Vincze Ottó – Barlay Zsuzsa, László Margit, Szirmay Márta, Palcsó Sándor, Bódy József, Palócz László, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Franz von Suppé – Innocent Vincze Ernő: Pajkos diákok (1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39) – Breitner Tamás – Erdész Zsuzsa, Szirmay Márta, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Gyöngy Pál - Békeffy István – Szilágyi László: Kadétszerelem (részlet, Qualiton,1967) – Gyulai Gaál Ferenc - Szabó Rózsa, Zentay Anna, Bende Zsolt, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Juhász István
  • Oscar Straus – Mérey Adolf – Fischer Sándor: Varázskeringő (1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50) – Sebestyén András – László Margit, Petress Zsuzsa, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Kovács Péter, Külkey László, Várhelyi Endre, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám.
  • Leo Fall – Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour (1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Szirmay Márta, Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
  • Tamássy Zdenkó – Mándy Iván – Dalos László: Női különítmény (1967. szeptember 30., Kossuth Rádió, 21.35 – 23.00) – Hidas Frigyes – Lehoczky Zsuzsa, Galambos Erzsi, Bilicsi Tivadar, Buss Gyula, Katona Lajos, Palcsó Sándor…, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
  • Johann Strauss – Ditrói Mór – Blum Tamás: A királyné csipkekendője (1967. november 4., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00) – Bródy Tamás – László Margit, Orosz Júlia, Bartha Alfonz, Göndöcs József, Korondy György, Kishegyi Árpád, Katona Lajos, Michels János, Nádas Tibor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám
  • Arthur Sullivan – Romhányi József: A mikádó (1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00) – Breitner Tamás – László Margit, Barlay Zsuzsa, Déry Gabriella, Komlóssy Erzsébet, Réti József, Kovács Péter, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Békés András.
  • Oscar Straus – Gábor Andor – Romhányi József: Legénybúcsú (1968.április 14., Kossuth adó 20.32 - 22.00) – Sebestyén András - Andor Éva, László Margit, Kishegyi Árpád, Kovács Péter, Külkey László, Palcsó Sándor, Simándy József, Sikolya István, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Romhányi József összekötőszövegét Bárdy György mondja el. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: László Endre.
  • Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Hétfőtől szombatig (1968. június 15., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.10) – Vincze Ottó – Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre…, a Harmónia együttes, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
  • Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár (keresztmetszet, 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18) – Sebestyén András – Andor Éva, Koltay Valéria, Udvardy Tibor,  Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Albert István összekötőszövegét Váradi Hédi mondja el.. Zenei rendező: Balassa Sándor. Szerkesztő: Bitó Pál
  • Robert Planquette – Romhányi József: Rip van Winkle (1968. december 28., Kossuth Rádió, 19.46 – 22.00) – Breitner Tamás - Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Béres Erzsébet, Erdész Zsuzsa, Nagy Rita, Petress Zsuzsa, Gregor József,  Kishegyi Árpád, Melis György, Palócz László, Palcsó Sándor, Réti József, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Cserés Miklós dr., Szerkesztő: Bitó Pál
  • Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta (részletek, 1968. Kossuth Rádió) – Bródy Tamás - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, Földényi-kórus, az MRT szimfonikus zenekara.
  • Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska (1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00) – Sebestyén András – Andor Éva, Zentay Anna, Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Offenbach-est a Rádió 6-os stúdiójában (1969. június 23., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.00) – Bródy Tamás – Ágai Karola, Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Olga, Korondy György, Palcsó Sándor, Radnay György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Karl Michael Ziehrer – Romhányi József: Csavargók (1971. július 26., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.17) – Sebestyén András – Andor Éva, László Margit, Koltay Valéria, Szőkefalvi-Nagy Katalin, Korondy György, Palcsó Sándor, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bende Zsolt, Katona Lajos, Göndöcs József, Várhelyi Endre, Kovács Péter, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Bozó László.
  • Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Kedves rokonok (1972. augusztus 19., Kossuth Rádió, 19.55 – 21.15) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Ercse Margit, Petress Zsuzsa, Bessenyei Ferenc, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT kamarakórusa és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Florimond Hervé – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Lili (1972. december 25., Kossuth Rádió, 17.31 – 18.58) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Feleki Kamill, Csákányi László, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr. – A Lili- keringő Bánfi Sándor szerzeménye.
  • Carl Millöcker – Theo Mackeben – Szenes Andor: Dubarry (részletek, 1973. január 30., Kossuth Rádió 19.25 - 20.23: „Operettest” – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Petress Zsuzsa, Kónya Sándor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Kerekes János – Bíró Lajos - Hárs László: Sárgarigó és az alkirály (1973. augusztus 19. Kossuth Rádió, 19.35 - ) – Kerekes János - Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Ráday Imre, Baracsi Ferenc, Maros Gábor, a Harmónia Énekegyüttes, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Solymosi Ottó.
  • Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió)- Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Melis György, Palcsó Sándor, Simándy József,  az MRT énekkara, a Magyar Állami Operaház zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Szerkesztő: Bitó Pál 
  1. Cigányszerelem – „Csókban van csak az ifjúság” (Horváth, Palcsó)
  2. A víg özvegy – Daniló belépője (Palcsó)
  3. A víg özvegy – Bevezetés és Vilja-dal (Németh, énekkar
  4. Luxemburg grófja – „Gyerünk, tubicám” (Petress, Palcsó)
  • Lehár Ferenc – Szenes Andor- Dalos László: Szép a világ (1974. május 1., Kossuth Rádió 14.29 – 15.00) – Bródy Tamás – Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István az MRT énekkara és szimfonikus zenekara
  • Carl Millöcker – Harmath Imre: A szegény Jonathán (részletek, 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18) – Bródy Tamás - Andor Éva, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Ránki György – Devecseri Gábor – Weöres Sándor: A furfangos csecsemő (1974. október 13., Petőfi rádió 9.20 – 10.00) - Oberfrank Géza – Galambos Erzsi, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Hadics László, Gregor József, Rozsos István, Begányi Ferenc…, az MRT énekkara és gyermekkórusa, kamarazenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Huszár Klára.
  • Horusitzky Zoltán – Romhányi József: Egyetlenegy éjszaka (1974. november 23,, Kossuth Rádió, 20.59 – 22.00) - Jancsovics Antal – László Margit, Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor, Palócz László, Sólyom-Nagy Sándor, Szénássy István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Jacques Offenbach – Romhányi József: Piaci dámák (1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor, Köteles Éva, Mátray Zsuzsa, Szemere Erzsébet. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám
  • Kálmán Imre - Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő (keresztmetszet, 1976. augusztus 14., Kossuth Rádió, 19.43 – 20.28) – Bródy Tamás – Németh Marika, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Jacques  Offenbach – Romhányi József: A sóhajok hídja (1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13) – Bródy Tamás - Kalmár Magda, Kincses Veronika, Kishegyi Árpád, Antalffy Albert, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Radnai György, Rozsos István, a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Seregi László. 
  • Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács (keresztmetszet, 1977. január 21., Kossuth Rádió 17.19 – 18.04) – Sebestyén András - Andor Éva, Házy Erzsébet, Melis György, Palcsó Sándor, Rozsos István az MRT énekkara és szimfonikus zenekara
  • Offenbach-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1977. január 31., Petőfi Rádió, 19.40-21.40) – Breitner Tamás - Barlay Zsuzsa, Házy Erzsébet, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Gregor József, B. Nagy János, Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Énekkara, az MRT szimfonikus zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (A 66-os szám, Eljegyzés lámpafénynél, A férj kopogtat, A gerolsteini nagyhercegnő, A sóhajok hídja, A szép Heléna, Hoffmann meséi) 

          - A férj kopogtat (Palcsó)

          -  Négyes és kuplé (Lehoczky, Kincses, Palcsó, Gregor)

  • Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36) – Breitner Tamás - Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Korondy György, Melis György, Mersei Miklós, Miller Lajos, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.  (Pikk dáma, A szép Galathea, Boccaccio, Könnyű lovasság)   - Boccaccio – a.) Nyitány, b.) Bevezető jelenet, kórusegyüttes (Mersei, Palcsó, énekkar)
  • Jacques  Offenbach – Fodor Ákos: Kékszakáll (1978. december 26., Kossuth Rádió, 19.53 – 22.00 ) -  Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, Melis György, Szénássy Ernő, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.
  • Kálmán Imre-operettest közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1979. december 3., Petőfi Rádió 19.40 –21.40 – Breitner Tamás - Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Gáti István, Korondy György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara – Kulinyi Ernő: A bajadér - Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse: „Jön-e velem nagysá’d shimmyt járni„ (Kalmár, Palcsó) – Gábor Andor: A csárdáskirálynő - Együttes: „Nincs szebb, mint a szerelem” (Pászthy, Korondy, Gáti, Palcsó); -  Együttes: „Hurrá! Hurrá” (Kalmár, Pászthy, Gulyás, Korondy, Palcsó)
  • Jacques Offenbach - Romhányi József: Párizsi élet (1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00.) – Breitner Tamás - Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Ötvös Csilla, Mészöly Katalin, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Miller Lajos, Rozsos István, Kovács Péter, Bordás György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Cserés Miklós dr. 
  • Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra (1980. július 2., Petőfi Rádió, 18.35-19.25) – Sebestyén András - Pászthy Júlia, Oszvald Marika, Kelen Péter, Maros Gábor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Jacques Offenbach – Romhányi József: Orfeusz az alvilágban (a Magyar Rádió hangversenyszerű előadásában a Csepeli Munkásotthonból, 1980. december 15., Petőfi Rádió, 19.46 –) – Lukács Ervin – Kalmár Magda, Mészöly Katalin, Csengery Adrienne, Zempléni Mária, Takács Tamara, Ötvös Csilla, Korondy György, Bándi János, Rozsos István, Palcsó Sándor, Bordás György, Mersei Miklós, Nádas Tibor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
  • Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini (1981. március 14., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35). -  Sebestyén András – Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Rozsos István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László.
  • Jacques Offenbach – Huszár Klára: Szökött szerelmesek (1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Seregi László.
  • Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házából (1981. augusztus 10., Kossuth Rádió 20.14 – 22.00) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Ötvös Csilla, B. Nagy János, Basky István, Palcsó Sándor, Pere János, Rozsos István, Zimányi István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Szerkesztő: Bitó Pál (A víg özvegy, A három grácia, A mosoly országa, Cigányszerelem, Pacsirta, Giuditta, Paganini, Luxemburg grófja) – az 1981. június 27-i koncert hangfelvétele.

    5.) – Martos Ferenc: Pacsirta
    a.) Bevezető kórus (énekkar)
    b.) Palikám, Palikám (Palcsó, énekkar)

    8.) – Gábor Andor: Luxemburg grófja
    a.) Basil belépője (Palcsó, Basky, Pere, Zimányi)
    b.) Angéla dala (Kalmár)
    c.) Polka táncos (Kalmár, Palcsó)
  • Kálmán Imre - Herczeg Géza – Dalos László: Josephine császárné (keresztmetszet, 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50) – Bródy Tamás - Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Szerkesztő: Bitó Pál. Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el.
  • Kálmán Imre – Szenes Andor – Szenes Iván: A montmartre-i ibolya (1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00)  - Breitner Tamás – Kincses Veronika, Kalmár Magda, Begányi Ferenc, Molnár András, Póka Balázs, Palcsó Sándor, Rozsos István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László.
  • Sárközy István – Benedek András – Semsei Jenő - Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok (1983. augusztus 20., Kossuth Rádió 15.05 – 16.42) – Breitner Tamás – Mészöly Katalin, Sudlik Mária, Zempléni Mária, Divéky Zsuzsa, Miller Lajos, Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, Mersei Miklós, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Békés András
271   Búbánat • előzmény217 2019-11-26 23:20:12

John Gay: Koldusopera

Házy Erzsébet; Palcsó Sándor

Erkel Színház, 1975. január 5.

Fényképész neve: Keleti Éva

Forrás: OSZMI

270   Búbánat 2019-11-21 09:33:00

Palcsó Sándor - fotó - 1980

Palcsó Sándor az Operaházi öltözőben

Fotó:  Szalay Zoltán

Dátum: 1980

269   Búbánat 2019-11-20 23:18:34

Erkel: Hunyadi László – Palcsó Sándor V. László szerepében (1967)

 

Kodály: Háry János – Palcsó Sándor Komlóssy Erzsébettel

Palcsó Sándor és Begányi Ferenc a  Borisz Godunovban

268   Búbánat • előzmény266 2019-11-18 13:15:51

R. Strauss: Salome – Palcsó Sándor és Kasza Katalin (1972)

Palcsó Sándor interjúja az Érd FM 101.3-on.

Kiírtam ide a szöveget:

- Énnekem nagyon-nagyon sok kedvenc szerepem volt, mert nekem egy nagyon jó szerepköröm volt, miután  olyan hangstílusom volt, amivel mindent meg tudtam oldani, mert nagy magasságom is volt, jó mélységem is volt.   És hát az a helyzet, hogy annyira előrehaladt kottaolvasási állapotban voltam, mire az Operába kerültem,   mert akkor már a Honvéd Művészegyüttes férfikarát is megjártam, ahol rengeteg jó zenét tanultunk, ahol meg lehetett nagyon  jól a kottaolvasást és mindenfélét  ismerni. Ebből aztán az ember nagyszerűen táplálkozhatott és sok mindent megoldott. Így aztán, amikor eljött az a divat, hogy mai moderneket is játszott az Opera, akkor bejelentette a direktor, hogy 1958-tól minden évben bemutatunk egy modern operát.  Miután mindenki tudta rólam, hogy én akármilyen komplikált kottát leolvasok, így aztán nem volt gond, hogy a legnehezebb szerepet ki játssza benne. Az mindig én voltam. Ez egy borzasztó hálás dolog volt, mert az ember biztos lehetett abban, hogy hála Istennek, szükség van rá.  Így aztán hát én rengeteget dolgoztam, hála Istennek!  Na most, azért annak azért egy kis hátulütője is volt, mert kétszer is gondok voltak a szívemmel.  Azt ajánlotta a "tudós", hogy jobb lenne egy kicsit pihentetni a dolgokat, mert esetleg nagyobb baj lesz belőle. Így aztán akkor előbb elmentem nyugdíjba, mert nekünk azt megengedték, mert nehéz fizikai munkának van tekintve. És abbahagytam ezt a nagy melót, amit én rendszeresen csináltam, majdnem harminc évig. Olyan szerencsés körülményeink voltak nekünk, hogy például hogyha valaki a Hamletet eljátszhatta, akkor az olyan volt, mintha a Nemzetiben  játssza ezt, a Madáchban azt - mint színész. Mindig a legnagyobb színészek játszották ezeket a szerepeket.  Na most, ezek az Operában mind nekem jutottak. Ami hát azért volt természetes, mert én gond nélkül megtanultam őket.  Így aztán a legcsodálatosabb szerepekhez hozzájutottam: így játszottam el a Hamletet, eljátszottam a Lucifert, eljátszottam a Bűn és bűnhődés Vizsgálóbíróját, ami egy híres színészszerep volt. Nem beszélve arról, hogy az Erkel Színházban mentek a könnyebb darabok. És aztán a könnyebb darabokba belefért még a János vitéz,  A cigánybáró, A koldusdiák! Ezek mind komoly, klasszikus operettek voltak. És hát így nagyon-nagyon jó szerepkörhöz jutottam hozzá.

- Mit üzenne a fiatal generációnak, akik mondjuk operaénekesek szeretnének lenni.

- Nem szeretnék senkiről rosszat mondani, mert nem is ismerem a fiatal kollégákat, mert hiszen évtizedek óta nem vagyok a színházban.  Annyira mást játszik ma már az Operaház, és annyira másképp játsszák, amit én megvallok őszintén, nem akarok én ezzel senkit a világért megbántani, mert a szereplőket sem ismerem.    Olyan kifordított, elferdített, rossz felfogású darabrendezéseket csinálnak, mert modernet akarnak - de hát miért nem lehet azt megérteni, hogy az a modern zene, amit a mai zeneszerző ír, az nem azonos azzal a modernnel, amit Verdiék megírtak és ezek a mai fiatalok elferdítik. Hát ez két különböző dolog. Úgyhogy ezzel nem lehetne így visszaélni. Ettől aztán a mai operajátszás, sajnos, egészen más, mint a miénk volt. Mi a klasszikusat játszottuk…

- Nagyon boldog születésnapot kívánok! Milyen érzések töltik el így a 90. születésnapja alkalmából?

- Én úgy vagyok ezzel az ünnepléssel, hogy elég furcsa ember vagyok, mert én nem törődöm olyannal, hogy élet vagy halál. Én azzal törődöm, hogy rábízom a gondviselő Úristenre, miután úgyis Őnála van a nagykönyv.    s Ő tudja, hogy mikor akarja hazaszólítani az embereket a földről. Így aztán ezzel a dologgal nem törődöm. Meglehetősen boldog vagyok, hogy családom olyan, hogy nyugodt körülmények között élek, hát viszonylagos egészségben, mert vannak ugyan nyavalyáim, de azok a nyavalyák nem múlnak el, csak karba lehet őket tartani. És aztán nekem van két Ildikó: a nagy Ildikó és a kis Ildikó, és ők nagyon szigorúan karba tartanak engem.  Jó és nyugodt körülmények között élek. Szeret a családom, én is őket, így az élet természetesen könnyebb és egyszerűbben felfogható, mint más esetben. Nagyon kevés embert ismerek személyesen, mert hát a nyavalyáim meg a nehezebb mozgásom miatt én nem nagyon mászkálok, így aztán hetvenezer embert azért nem tudtam megismerni, amióta Érden lakunk. De hát, amúgy én nagyon jól elvagyok. Ha valaki jön hozzám, akkor én azzal elbeszélgetek, eszmét cserélek emberekkel. Nagyon kedvesen jött egy csomó ember az elmúlt hét végén, amikor a baráti kör felköszöntött, kellemesen megleptek engem, mert én nem tudtam róla. Így aztán hát nagyon kedves meglepetés volt, és nagyon jól is esett, meg is voltam hatódva. Hát egy boldog születésnaphoz ennyi elég, ha az ember örül és meghatódik!


Kacsóh: János Vitéz – Palcsó Sándor és Erdész Zsuzsa (1968)

267   Búbánat 2019-11-16 21:44:43

90 éves az érdi operaénekes, aki minden szerepben jól szól 

Palcsó Sándor az érdi rádiónak nyilatkozik:  -  a linken megadott Érd FM 101.3 alatt lehet meghallgatni az interjút.

/Érd. Most.hu/

90 éves lett Palcsó Sándor,  a Magyar Állami Operaház örökös tagja,  Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, akinek munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztjével is elismerték. 

Palcsó Sándor csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, de nemcsak énekelte, hanem játszotta el kiváló színészi eszközökkel. Egyike a leggazdagabb repertoárral rendelkező karakterénekeseinknek. 

"Gazdag eszköztára révén nem pusztán életet lehelt e szivárványszín alakokba, de mintegy ki is tágította a karakteréneklés – mint kategória – lehetőségeit. Szerepei sokféleségére gondolva nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy esetében a karaktertenor ’skatulya’ tulajdonképpen mindvégig egy óriási ’ládaként’ funkcionált, hiszen egyik nap még Prokofjev operájában bukfencezett, másnap már ármánykodó Mimeként acsarkodott, megint máskor pedig a Borisz Godunovban nyújtott, valóságos pszichoanalitikus elemzéssel felérő Bolond-alakítását dicsérte a kritika." /Bartók Gergely: „A többi néma csend.” – Palcsó Sándor portréja – Magánkiadvány – 2017./

Európa-szerte vendégszerepelt, számos rádió- és televíziófelvételen hallható még ma is. 2011-ben "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" címen írta meg önéletrajzi könyvét családja biztatására. 2011-ben megkapta Érd Város Életműdíját, és életművét beválogatták az Érdikumok közé is.

Isten éltesse még sokáig szerettei körében!

 

Függelék:

Az Érdi Újság 2017. március 8-ai számában megjelent interjút olvashatja el, melyet Temesi László készített az operaénekessel - ugyanezen cikk után. 

266   Búbánat • előzmény265 2019-11-11 10:58:04

Nagy örömmel tettem eleget a kedves invitálásnak, hogy jöjjek el Érdre, vegyek én is részt Palcsó Sándor 90. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi megemlékezésen.  A zártkörű rendezvény helyszíne a zenei könyvtár külön terme volt, ahová szép számmal érkeztek a művész tisztelői, pályatársak, barátok, rajongók, de az Operaház képviselői is ott voltak.  

Sokan voltunk. Eljött Barlay Zsuzsa és Rozsos István operaénekesek is. Ott volt a korábbi híres operaházi karmester, Madarassy Albert leánya. Jelen volt László Zsuzsa, a hivatásától már visszavonult aranytollas újságíró, szerkesztő-riporter, ahogy tiszteletét tette az Operaház korábbi protokoll főnöke, Uzoni Mária is. Mintha Mezey Bélát, az Operaház egykori neves fotóművészét is látni véltem volna az érkezett vendégek sűrűjében...

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Palcsó Sándorhoz írott levelének köszöntő sorait -  nevében - egy ifjú hölgy munkatársa olvasta fel, aki virágcsokrot adott át, egy fotós is érkezett vele, hogy megörökítse a szép pillanatokat. Volt élő zene, hangszeresek játszottak.  Szóka Júlianna művésznő és két növendéke énekelt: részleteket adtak elő a János vitézből. Közösen énekeltük Palcsó Sándorhoz a jól ismert születésnapi dalt. Az érdi helyi közösségtől felkért művész vállalta a műsorvezetést, aki szóval tartott bennünket; elmondta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét is. Közös fotózásokra is sor került. Csoportképek, videó is készült az ünnepségről. A beszédek, köszöntők sorát, a virágcsokrok, ajándék-kosarak átadása követte, kedves szavak irányultak az ünnepelthez, majd maga Palcsó Sándor is szólásra emelkedett és pár mondatban, szépen megfogalmazott gondolatokkal nyugtázta jókívánságainkat, amelyeket szívből jövő, hálás szavakkal viszonzott. Az általános társalgás keretében pezsgős koccintásra is sor került. Rozsos István operaénekes is ajándékot hozott és adott át Palcsó Sándornak: az Opera.digitar adatbázisból letöltötte és kinyomtatta az összes szerepét, kronológiába szedve 1957-től 1986-ig, teljes szereposztással, kis füzetbe kötötte. Ajándékát keresetlen, melegszívű szavak kíséretében nyújtotta át neki.  Barlay Zsuzsa is nagyon aranyos volt, vele is beszélgethettem, aki elmondta, hogy bizony, már csak ő meg Palcsó élnek abból a bizonyos aranykorból – ők az „utolsó mohikánok”… Az állófogadás keretében sütemény, pogácsa, innivalók, gyümölcs és persze születésnapi torta kínálattal kedveskedtek a vendéglátók.

Nagyon jól, szépen sikerült, bensőséges ünnepség volt, igen jól éreztem magam a meghatott Ünnepelt, a  Család és a meghívott személyek, vendégek „gyűrűjében”. Köszönöm, hogy ott lehettem!

A  90 éves Palcsó Sándort az Isten éltesse és tartsa meg még soká szeretett családja körében – és nekünk, tisztelőinek!

265   Búbánat • előzmény264 2019-11-10 20:36:19

Folytatom - a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorának második részében elhangzottak ismertetését.

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában:

Radzsani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ajkad, mámorító üdvösség.  Gyenge rózsaszálam, légy a szende párom! Édes szerelemről mesélj! / Ó, bajadérom, kit a szívem imád! Ó, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Palcsó Sándor)

Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse a II. felvonásból: „Egy jó kis bár, hol nóta vár….Ott élni szép, ott élni jó!… Ott kapta az első csókját a lány.”  (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse a III. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi…/Jön~e velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, ha a zenekarban hottentotta tam-tam szól...” (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Tulajdonképpen Palcsó Sándorral életem első premierjét csináltam az Operában: a Britten Koldusoperájában együtt szerepeltünk.  És nagy hatással volt rám az ő felkészültsége, mindig annyira pontosan jött a próbákra és úgy tudta a szerepet, a háttértörténeteit a dolgoknak. És hát nagyon nagy szeretettel fogadta a fiatalokat – minket. Ugye, hát még ő is fiatal volt akkor – de minket, kezdő énekeseket.  És utána nagyon sok felvételt csináltam vele a rádióban. Akár az Erkel Ferenc Brankovics György című operájában énekeltünk együtt, és sok opera-operettfelvételt is csináltunk együtt. Úgyhogy nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. A Falstaffban énekeltünk együtt. És hát mindig meglepett, az hogy milyen fantasztikusan viseli ezt a karakterszínű tenorhangját. Nagyon jó humorú ember és nagyon kellemes volt vele mindig az együttlét. És hát nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ilyen születésnapi köszöntő megemlékezésnek. És Sándor, éljél boldogan! Legyenek szépek a napjaid! És arra gondolj, hogy mi nagyon sok szeretettel gondolunk Rád.

Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 

Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről:

 km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

- A király dala (Palcsó Sándor)

 „- Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére, valami szent, gyönyörű csend jön a sok csók helyébe!... Tűnnek a régi lányok. Valami más, mesevarázs, amire én ma vágyok! /Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...”

A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

„- Minek ez a hideg pillantás?... Ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szép, mint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom! Hozzád repül az álmodás… az ajkam forró csókra vár! Siessünk, minden percért kár!...”

- A grófnő dala (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának  férfikara)

„El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven, hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény, egy, két, három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc/Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd…”

 Palcsó Sándor visszatekintve pályájára, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorában,  egész heti vendégeskedése végén:

Ez a világ az én világomat színessé tette. … Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek.  Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik - , hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja [Le Pont des soupirs (1861., Párizs)] 

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.

Hector Crémieux és Ludovic Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József

- Malatromba álma (Palcsó Sándor)

 „Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Egy bűvös tájra ringatott, hol kék az ég, oly kék az ég!  A vágyról halkan csendült ott, hol tündérszép, oly tündérszép! Én önnek hoztam el e dalt, e bűvölőt, e bűvölőt! Ez nékem meghódítja majd a drága nőt, a drága nőt! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél!  Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!”

Jacques Offenbachtamburmajor leánya – nyitány (a Loire-menti Filharmonikus Zenekart Marc Soustro vezényli)

264   Búbánat • előzmény263 2019-11-10 16:03:18

A 90 éves Palcsó Sándor ezen a héten ma utoljára volt velünk az éter hullámhosszán a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettműsorában: a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgető társaként  visszaemlékszik művészi pályájának egyes eseményeire.

Az adásban egyebek közt szó esett Wagner-szerepeiről;  Nádasdy Kálmán rendezővel való összekülönbözéséről is:

Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; Mime A Rajna kincsében  és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében .  Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért,  a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…

Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem  hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep.  Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)

Még visszatérek erre a záró beszélgetésre, addig is megemlítem a műsor első részében felcsendült operettmelódiákat:

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös stúdiófelvételeiről hallhattuk énekükben:

Szirmai Albert - Emőd Tamás: Mézeskalács

1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg 17.19 – 18.04 között („Bemutatjuk új felvételünket”).

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

 

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Bessy és Fritz kettőse, III. felv. Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában.

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Innen folytatom később…

( a rádióműsor ismétlése ma 18 órától a Dankó Rádióban)

263   Búbánat • előzmény262 2019-11-09 23:42:53

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián" mai műsorában Nagy Ibolya Palcsó Sándorral beszélgetve kitért arra is, hogy a tenorista a klasszikus operákban alakított szerepei mellett modern operákban is énekelt, ami nagy kihívást jelenthetett számára, és nem is csak egy-két darab találta meg.

Palcsó Sándor ehhez a gondolatmenethez a következőket fűzte hozzá:

- Hát volt jó pár… Nagyon érdekesen kezdődött egyébként, mert 1958-ban Lukács Miklós igazgató úr bejelentette, hogy felsőbb elhatározásra, minden évben be kell valamilyen „baráti” országból vagy itthoni szerzőtől új magyar művet mutatni. Operettet, operát, daljátékot, ilyesmit. Ez nincs megadva pontosan, de játszani kell a társországok darabjait. Tulajdonképpen nem gondolkoztunk azon, hogy miért találták ezt ki,  mert ha egyszer új darabot hoznak, akkor nekem olyan mindegy hogy miért hozták; azért mert akkor be kell mutatni. És mindjárt az első, a Suchoň Örvény-e volt 1958-ban, amiben én a Vőfélyt játszottam, és mondom, valamit ki kellene találni. Érdekes, ez a pályám elejétől így működött: hogyha valami megfogott valamiért, akkor ki kell találni valamit hozzá.  Nem lehet mindent csak úgy közönségesen úgy csinálni, ahogy csak egy közönséges ember csinálja. Ha én egy olyan szerepet éneklek, aminek az a neve, hogy „vőfély”, akkor énnekem rögtön előttem van egy falusi lakodalom, ahol elől megy a vőfély, félig berúgva, szalagos kalapban, meg rozmaring, meg öregapámfüle, és mondja hát a sokszor disznónál disznóbb verseket, azért, hogy röhögjön a nép. És én kitaláltam azt, hogy volt Gyulaszentgyörgyön  egy elég idősebb ember, aki kiszolgálta fene tudja hány évtizeden keresztül a falusi lagzikat, ami tulajdonképpen egy nagyszerű dolog volt, mert pénzt is kapott érte, meg kaját is kapott érte, meg haza is vihetett. Jó üzlet volt. És ki kellett találni egy olyanfajta beszédstílust, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. „Kedves szép hajadon!” (Palcsó ezt énekhangján kántálva adja elő)  - így indul a vőfély. Mondom, ez tetszeni fog… Úgyhogy így értek meg nálam az úgynevezett karakterszerepek! Mert nem szégyelltem a csúnya szöveget, és minden gond nélkül megcsináltam, a közönség pedig röhögött a nézőtéren. Igen, mert megértették azt, hogy egy falusi vőfély az így kántál…

Az én különleges isteni szerencsém, és nagy ajándéka a sorsomnak, hogy kegyetlen kitartó hangszálaim vannak. Igen, ez egy borzasztó nagy szerencse! Ez nagy ajándék! Az az igazság, hogy próbálgattam ilyen dolgokat – de ezt még otthon csináltam, mert otthon nem nevetett ki senki -, úgyhogy gyakoroltam én egy-egy dolgot, hogy melyik darabba mit lehet betenni. Hol lehet megváltoztatni valami furcsa hangot, és hát  nagyon sokszor bejöttek a dolgok, és – bocsánatot kívánok – én szívesen csináltam, és nem szóltak meg érte. Soha egy rossz kritikai megjegyzést nem kaptam rá. Szóval, úgy látszik, azért felfogták, hogy ez miről szól…

A modern operáknál oda ezeket nem lehetett betenni. Mert például a Vérnász, amivel végigjártuk szinte a világot, ott kezd énekelni a Hold, ahol más ember már abbahagyja. Gyilkos szólam volt! Gyilkos szólam volt! És ott kicsinálta volna torkom, ha nem olyan a torkom, mint amilyen. Szóval, ott nem lehetett viccelődni, hanem rendesen kellett bánni a hangszálaimmal, de hát olyan magasságokban kellett énekelni, hogy nem lehetett bohóckodni. Ott azokat a hangokat el kellett énekelni.

Hogy bírtam hangilag? Tulajdonképpen miután a hangfestések és ahogy le volt írva a kotta, meghatározták, hogy mit szabad a torkommal csinálni. Engem már aztán más nem érdekelt. Erre vigyáznom kellett. Benne voltam a Vérnászban, a Hamletben, a Sámsonban, akkor a Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, a Bűn és bűnhődésben, akkor két különböző szerepet is énekeltem hanglemezre: az egyikben ezt, a másikban azt – a C’ est la guerre-ben,

akkor a Lysistraté férfi karvezetőjét. Az nagyon érdekes előadás volt, mert akkor volt a nagy balesetem, és hát akkor már úgy sántikálva meg bottal ballagtam, annyit tudtam menni. Megszólalt a telefon karácsony előtt egy nappal: Dárday Bandi – „Szervusz Bandikám, mi újság van?” Azt mondja: „Nagyon szeretnélek rávenni egy őrületre.” „- Képzelem, hogy kitaláltál valamit” Azt mondja: „ Hát tudod, bajban vagyunk,  mert tudod, a Lysistraté megy este. Réti Jóska meghalt, a Szigeti Laci kórházban van, s azonkívül háromnegyedévvel ezelőtt megtanultad a Férfi karvezetőt.” „- Tudom, de azóta nem volt a kezemben, az Isten áldjon meg!” Azt mondja: „Ezt beszéld meg a Nagy Ferivel, ő fog dirigálni és azt üzeni, hogy szeretettel ölel, és veled próba nélkül is kiáll.” Mondom: „Ügyes! Kérek egy negyedórát. Férfi karvezetőként van egy két nehéz rész a kottában.”  S miután a Honvéd Művészegyüttesnél például ilyesmit is tanultunk, hogy: zenei memória, ismétlés, ismétlés…és ráerőltettük az agyunkat arra, hogy: megjegyezni. És hát belenéztem a kottába, hát mondom, addig még kétszer átveszem estig… Felhívtam a Bandit: „Kérlek szépen, a hátam mögött ne röhögjél, megnéztem, talán elmegy, de azt ne kívánjátok – mert tudom, hogy miről szól a Lysistraté természetesen -, nem mászom falakat meg létrát… mankóval vagyok.” „- Nem kell semmi, csak énekelni végszóra.” „- Mondd meg a Nagy Ferinek, hogy köszönöm a bizalmat, vállalom.” Hiba nélkül elénekeltem a Férfi karvezetőt aznap este. Úgyhogy ez is megvan, ez volt a harmadik Petrovics-darab.

Akkor a Mihály András, aki a nagyon jó barátságban volt Schönherz Zoltánnal, aki bujkálásra volt kényszerülve abban az időben, és hát nagyon jóban voltak, tulajdonképpen valami emléket akart Schönherz Zoltánnak állítani, megírta az Együtt és egyedül című dolgot, amiben két szereplő, Palócz Laci volt egymaga a rendőrfőnök és én voltam egymagam a főszereplő, a Schönherz. És Mihály nagyon megköszönte, mert hát ilyenkor ha egyedül van az ember, akkor mind a két szereposztásban ő dolgozik, próbál, főpróbázik, nyilvános főpróbázik, premiert játszik.  És én ezt nagyszámban csináltam, mert volt egy kolléga, aki mániákusan azt csinálta, hogy az első két próba után megbetegedett, meg eltörött a lába – aztán levetettem vele a kötést, mert meglátogattam. Vittem egy üveg bort és azt mondtam: - most leveted a kötést, mert meg akarom nézni a törésed. Azt mondja: - nem veszem le a kötést, de nincs eltörve a lábam. Mondom, de hát akkor miért csinálod ezt?  Azzal egyáltalán nem törődsz, hogy én megdöglöm?  Azt mondja: „- ez nem ellened van, egyszerűen nem érzem jól magam ebben az színházban, nem jó a szellem, egy sereg embert utálok, a vezetőség pedig állandóan el akarja játszani azt, hogy mennyire imádják a magamfajta kommunista gondolkodású embert.” Különben jól megvoltunk - mind a ketten a Honvéd Együttestől jöttünk. Hát így jártam ezzel a dologgal…

262   Búbánat • előzmény261 2019-11-09 11:46:14

Palcsó Sándor tegnap töltötte be a 90. életévét! Ebből az alkalomból a Dankó Rádió Túl  az Óperencián műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, az ünnepelt művésszel érdi otthonában beszélgetett, s ennek hangfelvételéről hallunk egész héten át bejátszásokat.

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művészt, Érd Városának Életműdíjasát, az  Operaházunk Örökös Tagját a mai műsorban arról kérdezi Nagy Ibolya, hogyan viszonyult a modern, kortárs operákhoz, a benne alakított szerepeihez, a nem könnyű énekelnivalókhoz.

Telefoni megkeresésre, Palcsó Sándorról elevenítette fel emlékeit egyik kedves  művészpartnere, Kovács Iby, egykori operettprimadonna, aki együtt szerepelt  vele a rádióban Vincze Ottó A szűzek városa című operettjének stúdiófelvételén:

„- Nagyon sok szeretettel gondolok rá, a kedvességére, és az maradt meg bennem, hogy ő olyan nagyon kedves, és olyan charmeur… Isten éltesse nagyon sokáig és egészségben! A Gellért Gyógyürdőből  - a nappali kórházból - üzenem neki… - minden évben kétszer három hetet töltök ott, és tényleg ajánlom neki is, nagyon jól karbantart. Fel sem kelek, és már az ágyban tornázom, az ágyban lenyomok 45 perc tornát… Ajánlom neki is a tornát és az úszást. És azt, hogy a humorunk maradjon meg végig!  Akkor kellemesebben telik a hátralévő idő."

A következő zenék szólaltak meg a mai adásban:

Ránki György – Károlyi Amy: Pomádé király új ruhája – Jelenet, Dani és Béni úgynevezett Szövőkettőse  „Szövőszékünk könnyen jár”  (Palcsó Sándor, Palócz László, Dene József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - 1968, Magyar Rádió stúdiója; 2001, Hungaroton, CD

Jacques Offenbach - Laurencin és Michel Delaporte: - Huszár Klára: Szökött szerelmesek

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Breitner Tamás

  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)

„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék hárem őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…

  •  Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)

„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt  Bellrose őrmester parancsolok.   Igyál! Igyál! Igyál!  Borral boldog, mindaz,  aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká!  Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!

  • Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)

„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát!  - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen!  Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”

  • Bellerose rendőrőrmester  dala (Palcsó Sándor)

„Sohasem  alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár, édes álmokat!  Mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… Jó polgár, édes álmokat! mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”

Vincze Ottó: A szüzek városa – zenés komédia
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 26., Kossuth Rádió 20.05 – 22.05
Mark Twain A lóvátett város című kisregénye nyomán szövegét és verseit írta: Vidor Miklós
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus, Vezényel a zeneszerző: Vincze Ottó
Szereposztásból:

Becky – Andor Éva
Bill – Csajányi György
Linda – Kovács Iby
Tom – Palcsó Sándor

Utcaseprő – Bilicsi Tivadar

- Kettős (Kovács Iby, Palcsó Sándor)

- Az öreg utcaseprő dala: „Ez itt a szüzek városa, Hadleyburg, itt senki nem vét soha az erény ellen, mindenki jellem..." (Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Csajányi György)

- Együttes: „Egy lány férfival …”  (Andor Éva, Kovács Iby, Palcsó Sándor)

Vincze Ottó: Cseberből-vederbe

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00
Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston

A felhangzott részletekben énekel: Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus, Vezényel: Tóth Péter

Az adásban elhangzott még:

Julius Fučík: Gladiátorok bevonulása  (Km. a Cseh Filharmonikus Zenekar, vezényel Vávlav Neumann)  

Carl Zeller: A madarász  - Ádám belépője:  Nagyapám húszéves volt… Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!....” (Derzsi György énekfelvételéről

Johann  Strauss: A denevér – Nyitány  (A Győri Filharmonikus Zenekart Medveczky Ádám vezényli) – koncertfelvételről

 Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban újra meghallgathatjuk.

261   Búbánat • előzmény260 2019-11-08 23:01:17

Ötvös Csilla operaénekesnő köszöntötte Palcsó Sándort mai kerek születésnapján,  Nagy Ibolya telefoni megkeresésére, az éter hullámain keresztül – a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában:

- Kedves kollégám gyönyörű születésnapja alkalmából  köszöntésetekhez csatlakozva most  Sanyi bátyámról az jut az eszembe, hogy mikor bekerültem  az Állami Operaházba, akkor a Pomádé király új ruhájában én a Dzsufi voltam, és ő is szereplője volt – az egyik szabólegény. Sokat énekeltünk még fellépéseken. Volt a Vigadóban nagyszerű Szirmai-est, amit László Zsuzsa szerkesztett-rendezett.  Ott is aranyos duetteket énekeltünk. El kell mondjam, hogy Sanyi bátyám egy nagyszerű kolléga! Olyan mértékben lehet vele játszani a színpadon, amit kevesekről lehet elmondani. Ezen kívül volt még, azt hiszem, a Szöktetés a szerájban is énekeltünk együtt, de volt egy nagyszerű produkciónk: Kőszegen Boschán Daisy rendezte Haydn Patilkus című operáját és abban voltunk együtt. És olyan aranyos, hogy beszélgettem a férjemmel éppen, hogy mire emlékszünk, és ő azt mondja, hogy ő arra emlékszik, hogy mikor megérkezünk, nem tudta, hogy hova kell menni, akkor gyönyörű hangon megszólalt Sanyi bátyám: – „Művésznő!  Erre tessékI” – erre még a férjem is emlékezett… Én nagyon örülök, hogy köszöntitek, én most sajnos nem tudok ott lenni, de szívem teljes szeretetével köszöntöm őt, és jó egészséget neki, és a drága családjának kívánok..

260   Búbánat • előzmény259 2019-11-08 14:21:25

Palcsó Sándor ma tölti be a 90. életévét!

Dankó Rádió operettműsoránal felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  egész héten át Palcsó Sándorral beszélget a "Túl az Óperencián" adásában.

A mai vendég, akit telefonon keresett meg, hogy szóljon pár mondatot az ünnepelt egykori kollégájáról.  Ötvös Csilla operaénekesnő. 

Nagy Ibolya pedig felolvasott részleteket Palcsó Sándor második életrajzi jellegű, képekkel illusztrált könyvéből (Szerkesztő-összeállító: Bartók Gergely - 2017) - "A többi, néma csend."

A zenei bejátszások a következők voltak:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

 – Palotás  (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)

-  V. László király áriája (Palcsó Sándor) - élő előadás felvételéről.

„Hosszú az éj s az álom messze elkerül...”

Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója, keresztmetszet - 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18 

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  

-  Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. Ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!
A kis menyecske megfejelné száz fuszeklim sorra, s a tűzhelyen, ha náthás lennék, herbatéa forrna.
Süt az otthon langyos napja: ez az érem egyik lapja. De a másik lapja nősülésre épp nem invitál.
Mer’ az asszony százegy óhaj, és anyja is van, óh, jaj! És ha erre gondolsz hajzatodnak szála égnek áll.
Ne zúgolódj hát agglegény, ha néha rongyos a ruhád, sőt fújd, mint én az agglegények híres himnuszát:


Refrén: Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más! Cselszövők, mind a nők, és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...

/Férfikar ism. / ...


- Maca dala, II. felv.: (Koltay Valéria, km. az  MRT Énekkara)
„Jön a farsang, lányok, férjet fogtok…/Farsangi cécó, csengő kán-kán…” 
 

Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy – Romhányi József: A párizsi élet  

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00
Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) 

A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám, a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 

Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam, de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  

Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót, hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!

A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek, mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 

A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár, a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.

Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót, egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!

Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /… -  Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!

A pénz nem számít! Fütyülök rá! - Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá! A pénz nem számít! Fütyülök rá….

Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!

 

Jacques Offenbach - Pittaud de Forges és Laurenciu – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00 óra

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  és Énekkarát Fischer Sándor vezényli.

  • Francois belépője és Bordal (Radnay György, km. László Margit és Palcsó Sándor):     

„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

  • Jelenet és Finálé (László Margit,  Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)

„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már!    De oda már! -  Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/

Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros!  - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek:  - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...  -Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”

 

Lehár Ferenc – Leon Viktor és Stein Leó - Mérey Adolf: A víg özvegy

- Daniló belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás-  koncertfelvételről; Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió) , Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)

„A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”

- Vilja-dal, II. felv.„Ott élt a lidérc…”  (Ötvös Csilla – „Operettcsillogás plusz” CD-jéről)

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Cigányszerelem

Ilona és Dragotin Csók-kettőse (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából

 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Luxemburg grófja

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Juliette és Brissard kettőse (Zentay Anna, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) 

„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…

Lehár Ferenc: Pacsirta -.Induló és Palotás  (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvétel

A mai műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"

259   Búbánat • előzmény258 2019-11-08 08:52:28

Isten Éltesse Palcsó Sándort  90. születése napján!

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Érd Város Életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és középkeresztje kitüntetettje új oldaláról mutatkozott be a Dankó Rádióban tegnap - „Túl az Óperencián”

 Palcsó Sándor saját költeményét maga olvasta fel!

Előtte elmesélte a vers keletkezményének előzményét:

„Az Iluskákkal kapcsolatban valami eszembe jutott, amikor meghívott az Operaház illetve Fülöp Attila, az Operabarátok délutáni klub eseményére, az Operába. Amikor bekonferáltak, előttem volt két műsorszám, azok lementek és akkor jöttem én. Gondoltam, hogy felkészülök valami meglepetéssel, mert már a kutya sem számít rá úgysem, és hát sajnos, nem sikerült igazán, és ez nem került előadásra, amit én kitaláltam.” 

A rádióban hallottakat próbáltam leírni, de nem minden szót értettem, így azokat a helyeket kipontoztam – a verssorok végi rímek szempontjából pedig fontosak. Kérem, aki hallotta és rajtam kívül még feljegyezte, ha módjában áll, jelezze vissza a hiányt, hogy teljessé tegyem a sorokat:

2016. december 18. Operabaráti Klub

Palcsó Sándor: Beköszöntő
Én a pásztorok királya - Istenem, de régen volt!
Léptek sorban az Iluskák - mindegyik oly édes volt.
Sári, Ági, Ica,…, Adrienne,…, …
Mire János vitéz lettem, mindahányuk meghala.
Törökverés jutalmául ajánlotta királyát,
Hét közül is választhattam, de hűségem ellenállt.
Pedig nem akárkik voltak, Istenemre esküszöm,
Lehetett volna paszomántos, díszmagyaros esküvő.
Gyurkovics, Páka Joli, Lehoczky, Dunszt,
Szabó Rózsa, Erdész Zsuzsi, Kalmár, …
Kedves Bagó pajtás! Indulnunk is kéne!
Messze még a „kék tó”! Ott az utunk vége.
Megköszönjük szépen felségtek jóságát,
Elsőbb is az öreg kan megfüstölt sonkáját.
Elbúcsúzunk mostan a királyi háztól,
Hölgyektől, uraktól, a kisasszonykától.
Áldás, békességet az öreg királynak,
Kitűnő gavallért a szép királylánynak!
Már csak azt nem értem ebben a mesében,
Magyarázza ezt meg valaki énnékem.
Ha kukoricafalván temették el az én Iluskámat,
A világ másik végén egy tóban rózsából feltámadt,
Akkor hisz ez maga a mese!
Most már rögtön vége,
Kedves Mindnyájuknak ezer áldás, béke.
Kezdjük hát együtt azt a nagy utat,
Az Isten megáldja magukat!
258   Búbánat • előzmény257 2019-11-07 17:41:50

Kincses Veronika jelentkezett be telefonon a Dankó Rádióban  Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" operettműsorába, hogy a holnap 90. születésnapját ünneplő Palcsó Sándorhoz fűződő régi, kollegiális, partneri-baráti kapcsolatáról szóljon:

- Palcsó Sanyit nagyon szerettük a színházban és a színpadon, és most is szeretjük! Állandóan tartjuk a kapcsolatot, és rettenetes jókat nevetünk, és olyan szellemes, olyan okos, és olyan jól látja a világot… Ő tényleg mindenben nagyszerű volt. Nagyszerű volt a Borisz Bolondjaként, a Sportin' Life a Porgy és Bess-ben, a Székelyfonóban, a Három narancs szerelmesében, Szokolay Hamletjében és még sok mindenben. Szóval mindenféle műfajban tökéleteset csinált, színészileg és zeneileg is. Külföldön egyszer volt egy vendégszereplésünk, Ő, Ütő Endre meg én: Balassa Sándor Requiemjét énekeltük, és át kellett szállnunk egyik vonatról a másikra, mert vonattal mentünk, és akkor rohangászunk vasúti hidakon, fent-lent…(akkor még tudtam rohangászni)  a pályaudvaron, hogy odaérjünk. És nagyon kellemes út volt, így kollégákkal utazni, amikor együtt megy a csapat, akkor az mindig nagyon jó. Mert örülünk, hogy megyünk, örülünk, hogy szerepelni fogunk, jókedv van, vidámság, mindenki arra vágyik, hogy nagy sikerünk legyen. Hát az meg volt! Nagyon-nagyon örülök, hogy Sanyinak ez a szép születésnapja lesz, és hogy jól van, megvan, és szép családja van, és szeretik a lánya, a felesége, és olyan légkör van velük, náluk, és örülök, hogy mindig vidám! Van olyan ember, aki mufurc… Néha-néha, egy-két olyan megjegyzése volt talán az elmúlt negyven évben – amikor az én életemben már Ő jelen volt meg én az övében, mint operaházi tagok -, amikor mérges volt, de soha nem láttam, csak lelkesnek, imádott dolgozni a színházban. Szóval, Ő „a Palcsó”. Ez azt jelentette, hogy Ő, jó hangulatú, erőt adó, példamutató volt mindig.  Ritka embertípus, aki ennyire – hogyis mondjam, mind ebben a jót láttam. Volt kritikai megjegyzése, az tény, de ez is jó hogy van. Jó volt vele együtt dolgozni. Az ember tudta, hogy ez biztos, ez fix, ez jó, ebből siker lesz, kész. Nem volt az embernek kétsége, hogy hú, most mi lesz vagy hogy, semmi, mindig biztos partner volt. Hát ilyen emlékeim voltak, amelyek nagyon szépek, és most boldogan megyek születésnapjára.

Palcsó Sándor mesél a János vitéz daljáték Jancsi szerepébe beállásáról:  

- Amikor először játszottam életemben a János vitéz-t, akkor ment át az Operettszínházba Sárdy Janika. Az összes szerepét nekem kiosztották. Ez így történt. És jött a vasárnapi János vitéz és kiírták a táblára az Erkelben, hogy Sárdy János helyett Palcsó Sándor Kukorica Jancsi. És kérdezték az emberek, hogy ki ez? Érdemes ide bemenni? Ott volt valaki, nem tudom kicsoda, aki az érdeklődőket nyugtatta ezekkel a szavakkal: Én idetartozom a színházhoz, nyugodtan vegyenek jegyet, nagyon ügyes, fiatal énekesünk van, most jött ide nemrégen, Sárdy művész úr átszerződött az Operettszínházba. Érdemes jegyet venni. Majd meglátják, hogy nagyon tehetséges fiatalember került az Operába, és érdemes lesz megvenni a jegyet.  A Sárdy művész úr összes szerepét ő kapta meg. És akkor bementek…

A műsorban elhangzott operettrészletek voltak:

Buday Dénes – Babay József: Csodatükör  - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bánfalvy Miklós vezényli) – A rádiófelvétel bemutatója: 1962. március 10.

Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala – Furulyanóta, I. felv. (Sárdy János, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27. Kossuth Rádió, 18.40 – 21.05 óra)

„Én vagyok a bojtárgyerek, napszám után éldegélek, napsütött víz az italom, kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.”

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba

- Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András)  A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).

„… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 

Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

-  Plumpudding, Gipsy és Pickwick hármasa (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád,  Külkey László, km. az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) -  A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00

-  „- Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely! - Én nekem most el kell mennem, légy szíves és képviselj! - Nincsen nála citera, hát légy szíves, ne citerázz!... /- Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál? Jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll! Földig görnyed itt az ember, jobbra-balra bókol ám. Aztán kiegyenesedve búcsút int és fittyet hány.... ”

Robert Planquette – Clairville – Charles Gabet – Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok

- Harangdal  (Kincses Veronika, km.. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Bemutatjuk új felvételünket – Operettkedvelőknek – Kincses Veronika és Molnár András énekel,  1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30.

Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!

Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.

Kórus: - S megszólal magától a vén harang.

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…”  
[…]

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Carl Millöcker - magyar szöveg Fischer Sándor: Szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

- Jonathan belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

-Jonathán dala - Rondó (Palcsó Sándor

„Csupán az impresszárió, az érti csak, mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható, és már rohan tovább… /vacsoránál ülök, előttem a csülök… „Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

Jacques Offenbach - Crémieux és Halevy – magyar szöveg Rományi József: A sóhajok hídja - Malatromba dala (Palcsó Sándor, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13

 „Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén!”

Jacques Offenbach – Lapointe – magyar szöveg Romhányi József: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)  

Ciboulette - Kincses Veronika

- Jelenet, Ciboulette-dala és együttes a fináléból  (Km.:  Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor,  az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Hidas Frigyes) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50

 „…Ez a rettentő gond, úgy a szívemnek rontott: ki legyen az anyukád?”

Franz von Suppé: A költő és paraszt - Nyitány  - ( a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János  vezényli) – koncertfelvételről.

 

Ez a műsor hamarosan,  18 és 19 óra között ismét meghallgatható lesz a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségről.

257   Búbánat • előzmény256 2019-11-06 12:22:06

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatában ezen a héten minden nap Palcsó Sándor operaénekes a vendégkét nap múlva 90 éves lesz! Ebből az alkalomból kereste meg a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki régi barátságot ápol vele, hogy ezúttal is meséljen életéről, művészi pályájának kezdetéről és későbbi alakulásáról, egykori kollégáival való partnerségről, az opera- és rádiós szerepeiről…

A mai adásban először a tenorságról, a karaktertenor-szerepkörről fogalmazza meg gondolatait Palcsó Sándor:

- Először is a hálámat nyilvánítom Feléd, mert ez a minimum: tudniillik, én vártam, hogy ez a kérdés megmozdul benned, tudniillik, a legkacifántosabb énekes a szakmában a tenor!  …Félbolond ember tulajdonképpen, mert a  tenorista tökéletesen meg van arról győződve arról, hogy őnélküle nincs világ, nincs élet, és semmi nincs, mert ő annyira fontos. Persze, hogy fontos. Minden szólam fontos. Csak annyira el van terjedve egyébként, hogy a tenor a legfontosabb szólam a zenében. Hát igen, attól függ, hogy a szerző, hogy gondolja. Na most, ha a szerző főszerepnek írja le a tenoristát, akkor annak áriát ír…Igenám, de hogyha egy fontos mellékszereplő van a darabban, akinek az a fajta tudománya szükségeltetik az előadáshoz, hogy egy érdekes játék kerüljön a jelenetbe, akkor ott a színészre van szükség, nem elsősorban az énekesre. Természetesen, a hangokat, a kottát azért el kell énekelni, de nem azzal a fajta szép belcantóval, amit mondjuk elvárnak a vezetőtenortól. Na most, hogyha valaki igyekszik olyan becsületesen csinálni a pályáját, mint én megpróbáltam, akkor az például azt is kimeri mondani, hogy én tudom magamról, hogy énnekem nincs világszép hangom. De nagyon jó használható hangom van, amivel azt csinálok, amit akarok, és mindent el tudok énekelni, és mindennek a színét megtudom adni a saját két hangszálammal. Na most, én azért vállalom büszkén a karakteréneklést, mert az Operaház pontosan olyan színház, mint a Víg- vagy a Nemzeti Színház. És énnekem meggyőződésem és bizonyítékaim vannak rá – majd el is mondom a bizonyítékaimat a nevekkel, mert azokat a neveket örülök, ha mondhatom. Énnekem nagyon kedves darabom az Otello. A világ egyik legjobb, talán a legjobb Otellója: Placido Domingo. Nagyon sokszor meghallgatta, megnéztem… Hiába ő a vezető szólama a darabnak, de ahány színt használ abban az előadásban, és nem szégyelli a könnyeit, nem szégyelli a sajnálkozását, a szenvedését, a düheit, a gyűlölködéseit, szóval kifejezetten karakterszínész! És mindig mondom én ezt: a legnagyobb karakterszerep az Otello! Ezért tudnám például én eljátszani. Mert vannak színei és azt csinálok a hangommal, amit akarok. És nem szabad szégyellni a csúnya hangokat! Időnként, bizony… és nagyon érdekes, figyeltem a közönséget, tanulmányoztam a közönséget. Őket nem zavarja az, hogyha csúnya hangokat hallanak a színpad felől, ha annak van értelme.

Nagy Ibolya: - Nagy korszak tanúja vagy az Operaházban! Amikor bekerültél, gyorsan és könnyen befogadtak?

- Én nagyon jó viszonyban voltam a társulattal. Tulajdonképpen rajtam is múlt, mert én azért éreztem, ez egy olyan fajta kompánia, ez az Operaház, ahol azért már az idősebb kollégákat jelezni kell: a megbecsülés fajtáját, formáját, nagyságát. Szóval, én abba a bizonyos aranykorszakba kerültem az Operában.  És nagyon-nagyon szép emlékeim vannak  attól, hogy mentem sorra az idősebb tagokhoz bemutatkozni, és amikor már harmadszor mentem a Losonczy Gyuri bátyámhoz bemutatkozni, „mondd, lehet, hogy neked arcmemóriád nincs, vagy amúgy is feledékeny vagy” – mondom:  „drága Gyuri bátyám, állandóan azon jár az eszem, nehogy valakit kifelejtsek, inkább háromszor mutatkozzak be, mint egyszer sem, mert akkor azt sose felejti el senki.”  „- Nincs teneked semmi bajod, nagyon igazad van, így kell gondolkozni. Ez tényleg egy bolond ház ilyen szempontból.”  Aztán nagyon-nagyon kedves történetem lett aztán, nem is sokára Losonczy Gyurival, aki egy tüneményes ember volt. Az eredeti foglalkozása: festőművész volt és rajztanár.  És vettem a bátorságot, egy nagy levegőt, bekopogtattam hozzá s azt mondtam neki: - drága, Gyuri bácsi, bocsánatot kérek a zavarásért, hát mondom, ha már én vagyok Dávid, a suszterinas, akkor a Mesteremhez kéréssel jöttem: nagyon szeretném, ha megtetszene engem tanítani maszkot csinálni. Mert olyan gyönyörű maszkjai vannak Gyuri bátyámnak, hogy megirigyeltem és szeretném megtanulni, mert úgy érzem, erre szükség is van. Kell, hogy az ember tisztában legyen hogy és mint… „- Tökéletesen igazad van! Nagyon kellemesen érint engem ez a kérdés, és nagyon meghatottál! Nagyon szívesen segítlek” Ő mondta meg, hogy s mint kell alapozni, ezzel lehet árkot csinálni, ezzel meg árnyékot… Úgyhogy én Losonczy Gyuri bátyámtól tanultam meg maszkot csinálni.

Palcsó Sándor egykori kolléganőjét, Domonkos Zsuzsát  telefonon kereste meg Nagy Ibolya, azzal a kéréssel, hogy meséljen „Sanyi bá’”-ról.

- Tulajdonképpen, ha Rá gondolok, az az első, hogy elmosolyodok – mert olyan aranyos, szeretetreméltó egyéniség, hogy csak kellemes emlékek jutnak eszembe róla. Ifjúkoromban operistának készültem, ergo ott töltöttem az Operában az életemet, amikor ő az ifjúkorát élte, és láttam őt a Koldusdiákban bonvivánnak, láttam Pedrillónak, és ami felejthetetlen számomra, az az ő Albert Herring-je. Mintha ráírták volna annak idején azt a szerepet. Egyszerűen zseniális volt benne. Később már partnerként tudtam őt magam mellett. Egyrészt, Lendvay Kamillónak van az a Bűvös szék című operája, amiben ő lírai költőt alakított, Bende Zsolt volt a főszereplő benne, Sanyinak is így a partnere lettem, a Rádióban pedig többször énekeltünk mi duetteket….Úgyhogy emlékezetes  számomra a vele való munka és az is, amit a színpadi élmény adott nekem annak idején. Nemrégen voltam nála, éppen a nyár folyamán, és akkor kaptam tőle egy nagyon szép könyvet is, már akkor beszéltünk erről a születésnapos dologról és meghúztam a fülét, úgyhogy most távolról kívánok neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! De remélem, hogy még nagyon sokszor fogunk találkozni, ha nem is partnerekként, de barátokként mindenképpen.

Palcsó Sándor rádiós operettfelvételei közül ma háromból szólaltak meg szép részletek:

Kálmán Imre -  Paul Knepler -  Herczeg Géza: Joséphine császárné

A  Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét.
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.

 - Juliette és Bernard vidám kettőse (1) : „Kislány-kislány, mondok én egy jót…”(Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)

- Juliette és Bernard  vidám kettőse (2) :„Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)


Leo Fall  Rudolph Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: Pompadour

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) Bródy Tamás vezényli.

 - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom -  a Pompadour!”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Izgat, ha a szádat nézem….Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! …/- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”

Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- „- Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött,
itt döntened kell a kedv és a méltóság között. /- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver- ver!...


Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő

Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét 1976. augusztus 14-én mutatta be a Kossuth rádióban (19.43-20.28.)

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.

Slukk Tóni dala (Palcsó Sándor, km. Énekkar):

„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy, mint ők …”

Mabel és Slukk Tóni  kettősei (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):

„- Én édes drága férjem, Iván…”

„- Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!Jöjj, nézd, hogy csábít a tarkarét!....  Gréte-Gréte, miért ne jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”

 „- Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél, csókolnál-ölelnél…”

 

Lehár Ferenc: Clo-Clo - Nyitány  ( a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát  Vladimir Mikhailovich Jurowski vezényli.)

Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban 18 és 19 óra között.

256   Búbánat • előzmény255 2019-11-05 22:50:20

Kölcsönös tisztelet és szeretet után Gyurkovics Zsuzsa is köszöntötte Palcsó Sándort 90. születésnapja alkalmából. Nagy Ibolya telefonon kereste meg az ugyancsak 90 éves művésznőt és először azt kérdezte tőle: az hogy Palcsó Sándorral ismeretségük nem színházi, hanem rádiós, ez mennyire más, mint a színpadi partnerség?

- A nagyszínpadra az ember hónapokig készül, a Rádióba pedig benéz - egy ismeretlen de nagyon jó színészpartner olyan, mint a síugrás: nagy ugrásban kezdjük az adást -, tehát nincsen hetekig készülődés, legfeljebb ha zenés anyagot veszünk fel, akkor a zenekari anyagot külön veszik fel délelőtt, és a darabot pedig délután. De külön-külön próbák, mint a színházban, nincsenek.  Tehát úgy kell bemenni, és az a légkör, ami az úgynevezett Pagodában volt, felejthetetlen, és már felkészült az ember erre a hangulatra, erre a szinte ismeretlen, de mégis ráérzett jó ritmusra, amit a mikrofon diktál, mert hiszen a mikrofon ott áll tőle tíz-tizenöt centire, a színpad pedig nagy és ide-oda megy, tehát teljesen más a magatartásod és kifejezése a szerepnek.

Palcsó Sándorral az éterben ötven év után találkoztak ismét össze. Az "Angyal Bandi," ami egy híres novellából készült, gyönyörű kis darab, Magyari Imre zenekarával játszottuk, egy fantasztikus élmény volt. És hát Ővele is úgy találkoztunk, mintha száz éve próbáltuk volna. Mind a ketten boldogan álltunk erre a szerepre, és úgy csináltuk, mintha ez így lenne megmondva vagy megírva, szóval, nem kellett külön próbálni, csak egyszer. Úgyhogy ez nagy élmény volt, és az Ő gyönyörű hangjával meg a világhírű, hangulatos, jókedvű, ritka tüneményes emberi világával. Feloldotta a hangulatot, tehát úgy voltunk ketten, mintha száz évig együtt dolgoztunk volna…. És negyven - ötven év után ott folytattuk a telefonban, ahol abbahagytuk.  Úgy csináltunk, mintha az a legtermészetesebb lenne, holott sajnos, ez a pálya olyan, csak akkor lehet csak ünnepelni, ha az ember produkál valamit – nem lehet ünnepelni tíz, húsz, negyven év múlva… Mi pedig ünnepeltük egymást, hogy emlékszünk a legszebb rádiós emlékekre. Úgyhogy én köszönöm a mai napig az ő rendkívüli emberi tüneményességét és jókedvét.

Azt üzenem neki, maradjon ilyen örökre, mert boldog ember az, aki így tudja tartani és így tud hinni az élet örömeiben. És köszönöm én is, hogy átadta nekem. Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig! És adj még a boldogságból másnak is, mert ma nagy hiánya van mindenkinek ebben, hogy higgyen önmagában és higgyen abban, hogy minden, ami körülötte van, fel kell ismerni, mert mindenben van valami szép és jó, és nekünk való. Köszönöm.

255   Búbánat • előzmény254 2019-11-05 14:46:37

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.

- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.

Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:

- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek. 

Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.”  Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.”  Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán előfordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”

Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető úton… A sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.

- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.

Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban: 

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965

A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!  Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  

Lehár Ferenc Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini

I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35

A Magyar Rádió és Televízió  Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli

Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv.  (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:

II. Keresztmetszet-felvétel  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós

A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus ZenekaraVezényel: Bródy Tamás

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád): 

„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”

Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):

Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…” 

Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:

Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”

Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.

De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát  köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:

- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.

Angyal Bandi  - népdaljáték

Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder LászlóA népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós

Szereposztás:

Angyal Bandi – Palcsó Sándor, 
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, 
Molnár – Kiss Ferenc, 
Onódyné – Sulyok Mária
Mesélő – Gáti József

Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.

Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.

Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)

Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:

Palcsó Sándor prózában,  és ének: „…vetettem gyöngyöt”

Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor  éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.  

 

A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:

(folytatni fogom)

254   Búbánat • előzmény253 2019-11-05 12:41:37

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  ezen a  héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”

Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?

- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején.  Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat.  Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!

Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk.  Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”

253   Búbánat • előzmény252 2019-11-04 21:20:38

„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”

Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.

Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”.  Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt,  tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk;  a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:

„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába.  Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”

A Rádió is felfedezte Őt,  gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap,  de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.

„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem.  Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat,  és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik.  És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni.  Ez az igazság.”

Nemzeti Gyásznap -  november 4.-

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)

Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)

- Palcsó Sándor:Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”

- MRT Énekkarának Nőikara: Nekem olyan emberecske kéne…”

- Andor Éva, Simándy József:  „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”

252   Búbánat 2019-11-04 13:13:47

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét

DANKÓ RÁDIÓ

2019. 11. 04.

A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.

A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”

Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…

Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.

Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

 

Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:

Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György

- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)

- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)

- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)

 

Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő -  „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa,  Palcsó Sándor,  Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás

- Együttes: Az ifjúság… tralalalala…”  (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)

- „Ha  szép virág szirmokat bont,  trallala…”  (László Margit,  Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)

- Ötös  - A mikádó dala és jelenet  (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

 

Ismétlés du. hat és hét óra között. 

251   Búbánat 2019-09-29 14:58:28

Az Opera honlapjáról:

Gálaest a 70 éves Honvéd Együttes tiszteletére

Erkel Színház – ma este 7 órakor

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar mint a Honvéd Együttes két művészeti kara, egész estés gálaműsorral ünnepli az évfordulót és köszönti a nagy múltú együttes egykori és jelenlegi művészeit, tagjait.

Az első részben összeállítás látható a korábbi évtizedek legjelentősebb alkotóinak munkáiból egykori és mostani „honvédosok” közreműködésével. 

A második részben az Együttes jelenlegi művészei a ma is műsoron lévő repertoárjukból adnak színes és látványos válogatást, Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető rendezésében.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián délelőtti adásának tematikáját, zenei összeállítását ez az évforduló aktualizálta. A felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya korábbi műsoraiban beszélgetett a 90. életévét idén novemberben betöltő Palcsó Sándorral, valamint Gulyás Dénes operaénekessel, akik művészi pályájukat a nagy múltú Honvéd Művészegyüttesben kezdték. Ez ünnepi alkalomból a két énekművésszel folytatott beszélgetések vonatkozó részleteit játszotta be hangfelvételről Nagy Ibolya.

Palcsó Sándor beszél a katonaévekről, a Honvéd Művészegyüttesben folytatott énektanulmányairól; kedves korrepetitora, Érsek Mária zenepedagógussal való találkozásáról, aki felkarolta, tanítványává fogadta őt; az '56-os őszi események idején az együttessel Kínában tett több hónapos koncertkörútjáról és a visszaúton, Moszkvába irányított, nem kívánt kerülőjükről, s mindezt követő nem kívánatos következményekről… (Minderről bővebben olvashatunk Palcsó Sándor könyvében is ("Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" - Érd, 2011).

Gulyás Dénes elmesélte, hogy mint fiatalembert, milyen hatások érték a katonaságnál illetve hogyan került be a Honvéd Művészegyüttesbe; Nagy Ibolya részletet olvasott fel az operaénekes pályájára visszatekintő, megírt könyvéből („Mekkora Isten tenyere?” – Helikon Kiadó, 2013): hogyan lett 17 éves korában a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének valaha volt legfiatalabb tagja mint hivatásos énekes 1971-ben.

Ismert, ugyancsak a Honvéd Művészegyüttes Férfikarában énekelt pályája elején mások mellett Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gregor József, B. Nagy János és Kelen Péter is.   Dankó Rádió mai, ünnepi, tisztelgő adásában a nevezett operaénekesek énekfelvételei közül is meghallgathattunk egyet-egyet.

A műsorban felhangzott zenék:

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja, hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!”   (Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel

Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Nemzeti dal – „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha”(Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel

Lehár Ferenc – magyar szöveg Kulinyi Ernő – Erdődy János:„Volt nem egy, de száz babám…” (Gulyás Dénes, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András) - 1981. március 16., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Marci bácsi bordala „Ó, mely sok hal terem az nagy Balaton-bahha-rahha-rahaha” (Gregor József)

Fényes Szabolcs - Halász Rudolf: Két szerelem – Hajnali vallomás "Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, én a völgy ölén remegve várok rád.”  (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) - részletek, 1961., Kossuth Rádió

Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya – „Párizs, te szép...” (B. Nagy János énekfelvételéről)

Jacques Offenbach – magyar szöveg Fischer Sándor: A szép Heléna – Páris ítélete (Kelen Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin) - 1981. január 10. , Petőfi Rádió 7.53 - 8.07

Lehár Ferenc - Innocent-Vincze Ernő: Garabonciás diák (a rádiófelvételen az operett A vándordiák címen ismeretes; a komponista Cigányszerelem c. művének átdolgozása, amihez új dalokat is komponált) - Józsi dala „Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom ...” (Réti József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Közzene – (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás) – koncertfelvételről

 

Egy születésnapi jókívánság is elhangzott a mai műsorban: a párkányi /Felvidéki/ születésű, de évtizedek óta Komáromban élő Klemen Teréziát köszöntötte születésnapján Nagy Ibolya; a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte magyar-történelem szakos tanári diplomáját, aztán 2012-ben az általa életre hívott Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke lett, majd 2014-ben díjat alapított: a Szlovákiai Civil Becsületrendet. Két évvel később megszervezte a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, tavaly pedig Az évszázad Manonja címmel, magánkiadásban, könyvet jelentetett meg a Pozsonyban született Házy Erzsébetről.  Ennek apropóján, az adásban felcsendült Manon áriája Puccini operájából, Házy Erzsébet énekfelvételéről, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.

A műsor ismétlését meghallgathatjuk ma délután hat órától a Dankó Rádió hullámhosszán, és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Bátori Éva - szoprán
DALDÉLUTÁN

19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

BEETHOVEN: István király, Athén romjai

19:30 : Budapest
MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Ránki Fülöp - zongora
vezényel: Kesselyák Gergely
BARTÓK: Két kép
BARTÓK: II. zongoraverseny
BARTÓK: Concerto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia

Christian Tetzlaff - hegedű
Concerto Budapest
vezényel: Keller András
BARTÓK: I. hegedűverseny
LISZT: Két epizód Lenau Faustjából: Az éji menet, Mefisztó-keringő S 110
SUK: g-moll fantázia hegedűre és zenekarra, op. 24
BARTÓK: A csodálatos mandarin - szvit
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)