Az összeállításban részletek szólnak - ezek a dalszámok is:
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba
- Gábor diák belépője: „Rászállt a galambom a budai várra, a budai várnak bástyája fokára…/Szép fehér madárka, minek szálltál a budai várra? Nem illik ez gyönge tollú, puhatestű madárra, Kutyafejű török népnek rabtartó láncára....” (Ilosfalvy Róbert,km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínházának bemutatója – a daljáték keresztmetszete: 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió, 13.42 – 14.57
- Gábor diák és Leila szerelmi kettőse, II. felv.:„Ha volnék egy énekesmadárka, tehozzád szólna mindegyik dalom…/Szép égi virágom, jó sorsomat áldom…. /Jer, vélem, édes, szökjünk el innen, senki sem érhet nyomunkba, kincsem…” (Németh Marika és Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
„Az első számú Puccini-szakértőnek számító főrendező-direktor Nádasdy Kálmán állította be azt a Bohém-előadást 1957-ben, amelyre utóbb minden krónika csak mint a fiatalok Bohéméletére emlékezik. Ön ott találkozott a színpadon először a Mimit alakító Házy Erzsébettel, aki később több darabban is - Manon Lescaut, A Nyugat lánya - állandó partnere lett. Hogyan emlékezik arra a Ferencsik János vezényelte előadásra?
Máig emlékezetes szép este volt. Azzal a hölggyel együtt fellépni, akit nagyon szeret az ember, különleges élmény. Mi ugyanis akkoriban jóformán együtt éltünk, és tervezgettük, hogy esetleg össze is házasodunk.
Együtt készültek a premierre?
Sokszor átbeszéltük a teljes operát, benne a két főszereplő, Rodolphe és Mimi szerelmét. És a színpadon, a közönség előtt tulajdonképpen megelevenedett az életünk.”
Dankó Rádió pénteki Az a szép című műsorában hangzott el:
Fényes Szabolcs – Harmath Imre: Maya
- Maya és Charlie szerelmi kettőse, II. felv.: „De nem erről van most szó, könyörgök, a szíve, mint a börtön, előttem oly bezárt! … De messze-messze tűnt már a tegnap…/ Szívem, ezt a dalt szívemből téptem én, de majd szíven talál, my sweetheart…" (Petress Zsuzsa és Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara)
A karmesterről és a felvétel időpontjáról pontos adatom nincs, csak feltételezem, hogy Gyulai-Gaál Ferenc vezényelte a Rádiózenekart; a Rádió Dalszínháza teljes Maya-felvételének bemutatója is az ő nevéhez fűződik (1971. április 12.). Ott Házy Erzsébet és Bende Zsolt éneklik a szerelmespár szólamait.
De ez a duett Petress Zsuzsával és Ilosfalvy Róberttel – a hangzás alapján – jóval korábban készülhetett.
Dankó Rádió reggelente: 5:00 – 5:55 Felelősszerkesztő-műsorvezető 2012 – 2020: Nagy Ibolya
Ma a Szinetár Miklós-hét keretében a 2019. október 26-i, szombati összeállítást ismételték. A műsor elején a hét vendége pályakezdésük közös vonásait majd Házy Erzsébet szerepeinek rendezését elevenítette fel.
Ehhez a részhez kapcsolódott Nagy Ibolya szerkesztésében a "Komáromi farsang" című Kemény Egon-daljáték és műsorvezetőként megemlítette a 2019-ben megjelent Hatvani diákjai és a Gyermekjátékok CD kiadványokat is.
A részleteket ide kattintva olvashatjuk:
Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: Komáromi farsang
rádiódaljáték-változatból a Nyitányt és operaénekeseink: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Fekete Pál kiváló előadásában hallhattunk szólószámokat és duettet, valamint Bilicsi Tivadar és daljátékbeli katonazenekara szerenádját. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.
Operettek – slágerek – kulisszatitkok a Dankó Rádióban „Túl az Óperencián” – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió
Verdi: Un ballo in maschera - Lá rivedrá nell'estasi (in unghereseI Riccardo: Róbert Ilosfalvy Oscar: Éva Andor dir.: Ervin Lukács Erkel Theater, Budapest 1965. (nella foto: János Ferencsik e Róbert Ilosfalvy nel camerino
A Dankó Rádió Az a szép műsorában hallhattuk ma délelőtt:
Ilosfalvy Róbert operaénekesre emlékezve, aki 81 éves korában, ezen a napon hunyt el 2009-ben, a gyönyörű tenorján csendült fel a következő szép operettdal a Bob herceg rádiófelvételéről:
Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg –„Dal az első szerelmes csókról”
(Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00
„Holdvilágos, bűvös éjjel jártam messzi tájon, árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon. Ott édes, fűszeres a lég, csak illat és madárdal, s egyszerre csak találkozék egy csodás tündérleánnyal. / Az első édes találkozásnál rabul ejtett meg engemet; az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet..../ Te más világban, én más világban, de híven őrzöm képedet, az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet!”
Egy másik felvételről is meghallgatható Ilosfalvyval Bob dala (km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kerekes János - részletek Huszka Jenő operettjeiből. Qualiton, 1962
Schubert-Berté Három a kislány című daljátékának rádiófelvételéről szólalt meg az alábbi szép duett ("Az a szép" - Dankó Rádió)
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1963. január 5., Kossuth Rádió, 18.55 – 22.00 (szünet 19.55-20.30)
A daljáték teljes stúdiófelvétele – három részben
Fordította: Harsányi Zsolt
Rádióra átdolgozta: Innocent Vincze Ernő
Vezényel: Fischer Sándor
Km.: Magyar Állami Hangversenyzenekar és az MRT Kamarakórusa
Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Solymosi Ottó
- Médi és Schubert kettőse, I. felv.:„- Lelkem boldog, mily nagy dolgot értem meg véletlenül! Ennyi szóval, széppel, jóval, attól félek: túlbecsül…/- Ó drága szép muzsika, drága hang, úgy zeng a szívemben, mint lágy harang…” (László Margit és Ilosfalvy Róbert)
I.
MÉDI:
Lelkem boldog, mily nagy dolgot értem meg véletlenül
SCHUBERT:
Ennyi szóval, széppel-jóval attól félek túlbecsül
MÉDI:
Túl szerény, mert az tény, hogy nagyon szép minden műve
SCHUBERT:
Műveim és nem én, persze, hogy ne érteném ?!
MÉDI- SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
Úgy simul a mámoros lelken át.
A csendülő, zendülő, szívemben benn ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
ism.: A csendülő, zendülő, szívemben benn ülő
Libbenő, ringató nóta szó.
II.
MÉDI:
Ennél szebbet, édesebbet,
Nem csinálhat senki más!
SCHUBERT:
Ó Istenkém, régi gyengém
Egy kis komponálgatás.
MÉDI:
Mennyi mély szenvedély
Lángol minden kis dalában!
SCHUBERT
Bennem is lenne még,
Hogyha szólni merhetnék!
MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
A csendülő, zendülő,
Szívemben bent ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
ism.: A csendülő, zendülő, szívemben benn ülő
Libbenő, ringató nóta szó
Ma 57 éve, Karácsony első napján mutatta be a Rádió Dalszínháza:
Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00) -
Házy Erzsébet (Rosalinda, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert (Alfréd), Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György –Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.
A felsorolt művészek közül egyedül Palcsó Sándor van még köztünk - Hála Istennek!
b.-j.: Szőnyi Ferenc, Mikó András, Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet
2020. november 15., vasárnap 20.04 – 21.00 Katolikus Rádió – „Az opera világa”
Szerkesztő: Boros Attila
„Magyar nyelvű gála – II. rész”
(Ism. november 21., szombat, 22.34 – 23.00)
Benne – az időskálán 48.17 – 59.15perc között - visszahallgatható
Gioacchino Rossini: Tell Vilmos- Arnold és Tell Vilmos kettőse, I. felv. (Ilosfalvy Róbert és Jámbor László, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli) - Erkel Színház, élő előadás hangfelvételéről (1963) – magyar nyelven
Budapest, 1963. február 21. Jámbor László Tell Vilmos és Ilosfalvy Róbert (j-b) Arnold szerepében Gioacchino Rossini Tell Vilmos című operájának próbáján. A darabot Mikó András rendezésében, Lamberto Gardelli vezényletével 1963. február 28-án mutatta be a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza.
Kiváló magyar művészekkel ismerkedett meg Bratislava
Új Ifjúság, 1962. szeptember 11.
A budapesti Operaház két nagytehetségű magánénekese szerepelt a Bratislavai Nemzeti Színház színpadán:Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert. Szereplésüket nagy érdeklődés előzte meg. S nem is csalódtunk bennük. Bemutatkozásuk az Anyegin és a Bohémélet című operák főszerepeiben — nagy tetszést váltott ki.
Néhány kérdést intéztünk a művészekhez.
— Melyik a legkedvesebb szerepe ? — kérdeztük a művésznőtől.
— Mindig az, amit legutoljára énekelek.
— Ki a kedvenc zeneszerzője?
— Ki is? Hát— a legjobban Wagnert szeretem, sajnos, kissé még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy operaáriáit énekelhessem. Persze, nagyon kedvelem Mozartot is.
— Kit tart a legjobb előadóművésznek?
— Lawrence Oliviert és Audrey Hepburnt!!
(A művésznő két világhírű prózai színészt említ, mindjárt meg is okolja miért!)
—Az én véleményem szerint az igazi, ideálisan nagy énekművésznek úgy kellene játszania, mint Oliviernek és úgy énekelnie, mint Callasnak!
— Mi volt eddigi legnagyobb színpadi élménye?
— A múlt év decemberében a Manon Lescaut! Felejthetetlen élményt jelentett számomra!
— Véleménye szerint melyik a nehezebb műfaj, a film vagy az opera?
— Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy végeredményben - művészi fokon - minden műfaj nagyon nehéz...
— Mi a véleménye az opera jövőjét illetőleg?
— A klasszikus művészet síkján — lett légyen az opera, festészet, szobrászat, irodalom — óriási dekadencia mutatkozik. De az opera: mindenképpen élni fog — ebben nagyon bízom...
— Legvégül: meg volt elégedve bratislavai kollégáival?
— Mindenekelőtt: L. Holoubek rendkívül biztoskezű karmester! Az egész előadás folyamán otthonosan és biztosan vettem tempóit! Egyébként, a bratislavai kollégák nagyon előzékenyek voltak, remélem, hogy a későbbi szereplések csak megerősítik a barátságot!
— Mit üzen az „Új Ifjúságnak?“
— Úgy találom, hogy a mai fiatalság szellemileg rendkívül fejlett és nagyon rokonszenves! Nos hát — üdvözlöm a fiatalokat, és — a mielőbbi viszontlátásra!
— Hogyan lett énekes? — kérdeztük Ilosfalvy Róberttól.
— Régi, gyerekkori vágyam teljesült, amikor érettségi után a budapesti Zeneakadémia ének-tanszakának a növendéke lettem! 1949-ben végeztem.
— Hol kezdődött művészi pályafutása ?
— 1949-től 1953-ig a Honvéd-együttes magánénekese voltam. Az első igazi nagy öröm, és az első komoly siker Bukarestben ért, 1953-at írtak ekkor. VIT-díjas lettem! Rövid időn belül leszerződtetett a budapesti Operaház, melynek 1953 óta vagyok a tagja.
— Szerepei az új évadban?
— Sok nehéz, de gyönyörű szerep vár rám! Álarcosbál, Tosca, Tell Vilmos, Rigoletto.
— Operákon kívül mit szeret még énekelni?
— Nagyon szeretem az oratóriumokat. Eddig Mozart és Verdi Rekviemjét énekeltem. Mahlertől „Dal a földről", Kodálytól a „Psalmus Hungaricus”-t.
,.. Sűrűn szerepelek a budapesti rádióban is. Legújabb felvételeim: Schumann- és Brahms-dalok...
— Külföld; szereplések?
— Meghívás érkezett Olaszországból. A Manon Lescaut egyik főszerepét éneklem majd olaszul,
— Egy indiszkrét kérdés! Mi a véleménye a bratislavai kislányokról?
— Erre nagyon könnyű válaszolni. Nagyon, de igazán nagyon csinosak!
— Valamit — az „utolsó szó“ jogán!
— Őszinte és igazi szeretettel köszöntöm az Új Ifjúság olvasóit...
Ilosfalvy Róbert énekhangja ma Lehár- és Huszka -művek egy-egy szerelmi kettősében szólalt meg, Házy Erzsébet partnerével közös rádiófelvételeikről, a Dankó Rádió mai operettműsorában ("Az a szép"):
Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky - Gábor Andor: Cigányszerelem
- Józsi és Zórika szerelmi kettőse, I. felv.(Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - 1965-ös hanglemezfelvétel, részletek, Qualiton kiadvány, LPX 6550, CD-n is kiadták, 2004
„... Hosszú kék hegy ormán ott vár egy tünde táj, ott édes nóta csendül, ott még a szív sem fáj. - Ott teljesül az álom, mely mindig tova tűn. Szép tündérkertbe vágyom, hol nincsen árva szív..../-Jöjj vélem már, Zórika, a mennybolt a földre száll! Boldogságom várva vár rám, menjünk kéz a kézben már!”
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő
– Illésházy gróf és Lili szerelmi kettőse, I. felv.(Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1961. március 25., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.35
„Dombtetőkön, völgy ölében, kis faluban mennyi ház! És szavakban és szívekben mennyi szép szerelmi láz!... Ablak ha kinyílik valahol, kihajol rajta egy leány. Messze gitár szava pengő, szerelem szava zengő... és a fiú szava oly esengő: Tündérkirálynő légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon, hajadból összeszőtt aranysugáron...”
Továbbá Ilosfalvy egy kései rádiófelvételéről csendült fel az ismert operettdal:
Kálmán Imre - RudolfSchanzer, Ernst Wellisch -Szenes Andor nyomán Szenes Iván: Az ördöglovas
-Sándor Móric dala, II. felv.:„Suhan az éj, elkerül az álom, a kicsi szobámba beragyog a nyár.../Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom, de nincsen abban semmi bűn, hogy Önről álmodom!....”(Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bolberitz Tamás) - „Operettkedvelőknek”, „Bemutatjuk új felvételeinket” (Ilosfalvy Róbert meg Pitti Katalin és Kalmár Magda énekel – Bolberitz Tamás meg Sebestyén András ill. Nagy Ferenc vezényli a Magyar Rádió ill. a Magyar Állami Operaház zenekarát), szerkesztő: Bitó Pál, 1984. február 23., Kossuth Rádió 19.15 – 20.10
1957. január 13. Zeneakadémia, Állami Hangversenyzenekar. Vezényelt Ferencsik János. Előadók: Szecsődi Irén, Tamássy Éva,Ilosfalvy Róbert, Horváth L. (Horváth László, az Operaház tagja „fedezhető fel” e rövidítésben.)
Önnek -sajnos- igaza van Tamássy Évát illetően, lásd ez alatt. És igaza van a Manon Lescaut-val kapcsolatban is. Az első felvonás nagy téblábolás. (A 4. pedig <20 perc.) Ez a bajom pl. az Anyeginnel is és több másikkal is, de nem mernék több példát hozni :-)
Hamburgból érkezett a hír: 2019. december 11-én Kölnben meghalt Tamássy Éva operaénekes, aki 1951 és 1958 között a budapesti Operaház méltán ünnepelt mezzoszopránja volt. A szomorú hír hallatán – a Nyugodjék békében! elrebegése után – az volt az első gondolatom, nem a művészt kell búcsúztatnom, nem is a személyes ismerőst, akivel olykor családi körben találkoztam. Hanem azt az erős egyéniséget, akit 1991-ben, egy hirtelenjében összehozott telefonbeszélgetés alkalmával megismerhettem. A példaértékű embert, aki idegen földön sem feledte, hogy Ötvenhatra emlékezni s másokat emlékeztetni – méghozzá a nagy múltú polgári napilap, a Magyar Nemzet hasábjain – minden másnál, a kölni opera főpróbájánál is ezerszer fontosabb! A Magyar Nemzetben 1991. november 2-án Ferencsik János gyászszertartása ’56 halottaiért – Régvolt Requiem címen megjelent írást azonban heteken át hiába kerestem. Aztán, koronavírusos karanténomból szabadulván, nagy hirtelen, mégis megtaláltam…
[…]
1957. január 13. Zeneakadémia, Állami Hangversenyzenekar. Vezényelt Ferencsik János. Előadók:Szecsődi Irén, Tamássy Éva,Ilosfalvy Róbert, Horváth L. (Horváth László, az Operaház tagja „fedezhető fel” e rövidítésben.)
Én sem. Az említett Ilosfalvy-könyvben volt utalás az opera bemutatójára, és a kíváncsiságom győzedelmeskedett, kezdtem kutatni utána, fellelhető további forrásokat keresve.
Tudtommal nem él már .de lehet keverem egy másik külföldre távozott énekesnővel.Na ilyen példám nekem is van.Massenet Manonját azért sikerült túlnőnie Puccininek a mManon Lescauttal.Bár mindkettőre jellemző ,hogy igazán a második felvonástól jó.
"Strauss Richard „Salomé”-ja után nem könnyű feladat az azonos témát újra feldolgozni..": azt gondolhatta Mortari maestro, ha Straussnak negyedszázaddal később sikerült nem is kicsit überelnie Massenet Heródiását, akkor neki is bejöhet a téma ... nem lett igaza.
Mint látom, a pesti női (fő)szereplő, a fiatalon disszidált külföldre távozott Tamássy Éva ma is Németországban él.
Megnyugtatlak Magyarországon senki nem hallott még ezen műről.Talán egy embert tudiok ,aki csak a nagy ritkaságok felé érdeklődik .megkérdezem.Nyilván tenor szerepre írta a szólamot!
Olasz szerzők műveiből összeállított, érdekes műsort dirigált hétfőn a Zeneakadémián Virgilio Mortari, a velencei La Fenice színház főintendánsa. A hangversenyen a dirigens mellett a zeneszerző Mortarit is alkalmunk volt megismerni, hisz az első két műsorszám, Vivaldi Olimpiádé nyitánya, s Monteverdi Tankréd és Klorinda párviadala című oratóriuma is az ő átdolgozásában hangzott fel; az est nagy érdeklődéssel várt eseménye pedig egyfelvonásos operájának, Az ördög lányának magyarországi bemutatója volt.
A karmester Mortari széles gesztusokkal, patetikus mozdulatokkal irányítja a zenekart.
[...]
Mortarinak a Salome-témát feldolgozó operája nagy sikert aratott. Az opera zenéje inkább tradicionális, mint újító, drámai kifejezésében egyformán él az izgatott deklamáció, a hatásos kórus-unisono, s a nagyzenekar eszközeivel. Legfőbb érdeme, hogy a feszültséget tartani tudja, pedig ezúttal nélkülöztük a színpadi megjelenítés előnyeit. Fogyatékossága, hogy stílusában nem kiegyensúlyozottan egységes, de feltétlenül értékes, figyelemreméltó alkotás a problematikus operai műfajban. A kiváló közreműködők: Tamássy Éva, Ilosfalvy Róbert és Melis György magas művészi színvonalú előadásban tolmácsolták Mortari alkotását.”
Fotón: Virgilio Mortari Az ördög lánya című opera szólistáival (Ilosfalvy Róbert, Tamássy Éva, Melis György)
1957. november 21. Esti Hírlap
/Péterfi István/
[...] Az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus estja a Zeneakadémián [...] A szünet után Mortarinak Az Ördög leánya című, Corrado Pavolini szövegére komponált egyfelvonásos operáját mutatták be. Strauss Richard „Salomé”-ja után nem könnyű feladat az azonos témát újra feldolgozni és még kevésbé a színpadot, látványt, játékot igénylő operát koncertteremben oratóriumszerűen előadni. Az azonban így is megállapítható volt, hogy szerzője nagytudású, művelt muzsikus. (Ami nem meglepő, mert Mortari zeneszerzés-professzor is.) Az előadásra példásan felkészült az együttes. Különösen a szólistákat emeljük ki, Operaházunk három széphangú, fiatal művészét, Melis Györgyöt, Ilosfalvy Róbertet és főként a címszerep nehéz szólamát éneklő, igen tehetséges Tamássy Évát.
A saját művét hitelesen vezénylő Mortarival együtt hosszasan ünnepelték az est valamennyi közreműködőjét, zenekart, kórust és a magánénekeseket."
Magyar Nemzet, 1957. november 23.
/Szá./
Mortari-opera hangversenybemutatója
Virgilio Mortari egyik ismert képviselője a jelenkori olasz zeneszerzésnek; La figlia del diavolo (Az ördög lánya) című operája pedig mindössze páréves. Ennek tudatában olyan reményekkel ültünk le a Zeneakadémia nagytermében meghallgatni a mű magyarországi bemutatóját, hogy a nagy múltú Itália zenéjének legfrissebb hajtásával ismerkedhetünk meg. Mortari, aki Velence operaházának, a Teatro Fenicének igazgatója, személyesen jött el Budapestre, hogy vezényelje hangversenyszerűen előadott dalművét.
Az ördög lánya ősi, biblikus témához nyúl: Keresztelő Szt. János, Heródes és Heródiás a szereplői s a történet alapjában megegyezik Richard Strauss Salamé-jával. Ami Mortari elgondolásában újszerű, az a kórusnak igen aktív szerepeltetése, valamint az operának a pantomimmal való összefonása.
Sajnos, éppen a mű strukturális szerkezete miatt, nem kaphattunk róla teljes képet, minthogy a hangversenyelőadásban természetszerűen elmaradtak a pantomimikus szereplők. Hallani Itt nem elég; okvetlenül látni is kell. […]
Talán nem véletlen, hogy a bemutató előtt épp Monteverdi szólalt meg, a Tankréd és Klorinda párviadala; hiszen Az ördög lánya bizonyos vonatkozásban folytatta az előbbit (jó háromszáz évnyi időközzel). Monteverdi drámai eszköze, a stile concitato, az “izgatott stílus”, mintha megtízszerezve jelennék meg Mortari kifejezőeszközei közt (úgy értve, izgalom dolgában). A modern zeneszerzőnek rendelkezésére áll a zenekar tökéletesen feloldott, felszabadult nyelve, szinte korlátlan hangszínkombinációval, effektusaival: Mortari tud is élni a lehetőséggel s zenekara elismerésreméltó faktúrája alkotásában igen hatásosan ábrázol két, egymással szembenálló világot, a démonit és az eszményien tisztát.
A különös kompozícióból valami szélesformátumú, modern misztérium rajzolódik ki. Érdekes kísérlet, érdekes vitákat lehetne róla folytatni.
Emlékezzünk meg a hazai előadóegyüttesről: Melis György, Tamássy Éva, llosfalvy Róbert, Budapesti Kórus, Állami Hangversenyzenekar, valamint a Tankród és Klorindá-ban Tamássyn kívül részt vevő Kövecses Béláról, Sándor Juditról és a csembalista Margittay Sándorról.
Boncsér Gergely operaénekes a vele készült interjúban a karantén-helyzetre utalva említi: reménykedik, hogy jövőre lesz lehetőség pótolni mindent, amit idén keresztülhúzott a vészhelyzet, többek között a közreműködésével alapított Ilosfalvy Róbert-díj átadását is.
"Történelmi jelentőségű magyar énekesek emlékére hozott létre új díjat a Zeneakadémia"
/Papageno - 2019. szeptember 9./
2019/2020 tanévtől a Zeneakadémia, azon belül az Ének tanszék megalapítja az Ilosfalvy Róbert díjat. Ezzel a kezdeményezéssel az intézmény szeretné életben tartani a régi magyar énekesek emlékét, akiknek példája és szakmai életútja érdemes arra, hogy irányadója legyen egy pályakezdő fiatal művésznek.
Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora és Meláth Andrea, az Ének tanszék vezetője ezzel a díjjal szeretnék tovább ösztönözni a diákokat. Az elismerést minden tanévben egy tanuló kaphatja meg, aki a tanári kar döntése alapján az adott évben – nemtől és kortól függetlenül – a legméltóbb az emlékplakettre szakmai fejlődése, szorgalma és művészi alázata által.
Az intézmény vezetőinek elismerése mellett a díj egy fellépési lehetőséget is kínál, hiszen a bemutatkozás nagyon fontos egy ifjú növendék számára. Ezt látja Dr. Vadász Dániel is, aki a CoOpera Produkció keretein belül ajánlotta fel a díjazottnak ezt a lehetőséget."
A díj Boncsér Árpád szobrász és Kecskés Zoltán asztalosmester alkotása.
A Magyar Televízió 1965-ben, Horváth Ádám rendezésében operettfilmre vette a darab keresztmetszetét; Házy Erzsébet itt Adélt formálta meg (Bródy Tamás vezényelt, km.: Moldován Stefánia, Házy, Ilosfalvy, Szigeti L., Radnay, Melis, Darvas Iván, Major Tamás, Csűrös Karola) – erről a felvételről szó esett Házy Erzsébet televíziós munkáinak ismertetései között (lásd ott az 559. sorszám).
Ilosfalvy Róbert születésnapi évfordulója, 2020. június 18.
"Komáromi farsang"
„A zene a két főhősnek, Csokonai – Ilosfalvy Róbert, Lilla – Házy Erzsébet, olyan hátteret biztosított hogy az komolyságban, drámai feszültségben az opera színvonalát közelítette meg.”
A belinkelt „Muzsikus Legendák – Ilosfalvy Róbert” rádióadásban a szerkesztő-műsorvezető , Némethy Attila egy megjegyzésére meglepetten kaptam fel a fejem: szerinte Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert „összeházasodtak”. Pedig tudható, hogy nem voltak házasok, csak együtt éltek. Egy zenei szerkesztőnek nem ártana utána nézni egy ilyen információnak, mielőtt rádióműsorában leközöl, egy ilyen megállapítást/kijelentést tesz!
„A főrendező-igazgató Nádasdy Kálmán állította be azt a Bohémélet-előadást, ’57-ben, amelyre utóbb minden krónika csak mint a «fiatalok bohéméletére» emlékezik. Ilosfalvy ekkor találkozott először színpadon a Mimit alakító Házy Erzsébettel, aki később több darabban is állandó partnere lett. «Máig emlékezetes, szép este volt – mondja Ilosfalvy - Azzal a hölggyel együtt fellépni, akit nagyon szeret az ember, különleges élmény. Mi ugyanis akkoriban jóformán együtt éltünk, és tervezgettük, hogy esetleg össze is házasodunk.» Össze is házasodtak.”
A műsorban Ilosfalvy Róbert énekfelvételei közül az alábbi dalművek részletei szólaltak meg:
Giuseppe Verdi: A trubadúr - Manrico f-moll áriája, II. felv. (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Erkel Ferenc: Hunyadi László - László áriája, II. felv.: „Van végre néhány nyugodt pillanat…./Ó szállj hozzám ég angyala…” (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Georges Bizet: Carmen – Virágária (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin)
Giuseppe Verdi: Traviata - Alfred áriája, II. felv. (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli)
Johann Strauss: A cigánybáró – Barinkay belépője, I. felv. „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…./ Mert a szív és az ész, együtt mindenre kész, mindigelőre nézz, légy merész s célhoz érsz…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János) – A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30
Giacomo Puccini: Manon Lescaut – Manon és Des Grieux szerelmi kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, km. aMagyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli)
Erkel Ferenc: Bánk bán – Bánk áriája, II. felv.: „Mint száműzött ki vándorol a sűrű éjeken át…./Hazám, hazám, te mindenem…” (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Walter versenydala(Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya - Ramerrez áriája, III. felv. (losfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Giacomo Puccini: Manon Lescaut - Des Grieux áriája, III. felv. (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)
Ha már "A nap képe" (Galéria):Beverly Sills (ezen a napon született: 1929; elhunyt: 2007), úgy azonnal "beugrik" számomra Ilosfalvy Róbert, akivel közös hangfelvételük Donizetti Roberto Devereux-je LP-n, 1969-ből:
Beverly Sills, Robert Ilosfalvy, Peter Glossop, Beverly Wolff, Kenneth MacDonald, Don Garrard, Gwynne Howell, Richard Van Allan,
Royal Philharmonic Orchestra, Ambrosian Opera Chorus, Charles Mackerras 1969 EMI
Vicomte Cascada - Kenéz Ernő (Somogyváry Lajos – július 20.,22.)
Raoul de St. Brioche -Bende Zsolt (Pálfi Endre – július 22.)
Kromov, a pontevedrói nagykövetség tagja - Palócz László
Bogdanovics, a pontevedrói nagykövetség tagja - Göndöcs József
Prisics, a pontevedrói nagykövetség tagja - Kerekes Gábor
Nyegus, nagykövetségi írnok - Fekete Pál(Kishegyi Árpád – július 20., 22.)
Olga, Kromov felesége - Szőnyi Olga
Sylvaine, Bogdanovics felesége - László Margit
Arany-ezüst keringő - szólótáncosok: Ugray Klotild, Havas Ferenc, Róna Viktor
Balettbetét szóló - Lakatos Gabriella
A második szereposztásban:1958. július 19., augusztus 19.
Karmester: Németh Amadé
Szereposztás:
Glavari Hanna, a víg özvegy - Vámos Ágnes
Mirko Zéta, pontevedrói nagykövet - Hámory Imre (Maleczky Oszkár – augusztus 19.)
Valencienne, Zéta felesége - Koltay Valéria (Raskó Magda – augusztus 19. – a harmadik szereposztásból)
Danilo, nagykövetségi titkár - Nagypál László
Camille de Rosillon - Ilosfalvy Róbert
Vicomte Cascada - Somogyváry Lajos (Kenéz Ernő – augusztus 19.)
Raoul de St. Brioche - Pálfi Endre (Bende Zsolt – augusztus 19.)
Nyegus, nagykövetségi írnok – Kishegyi Árpád (Fekete Pál – augusztus 19.)
(A többi szereplő azonos az első szereposztásból)
II.Jacques Offenbach: A szép Heléna
Bregenzi Fesztivál - Tószínpad - 1966
"La Belle Hélène" ("Die schöne Helena") - Opéra bouffe in drei Akten
Ilosfalvy Róbert tizenkét előadásban alakította a tenorfőszerepet – „Páris”-t
(Zárójelben jegyzem meg, Ilosfalvy Róbert abban az évben debütált A szép Helénában, Bregenzben, amikor elhagyta Magyarországot és a Kölni Operaházhoz szerződött; itthon még az évben -1966. július 16. - mutatta be a Rádió Dalszínháza Ilosfalvy utolsó teljes operettfelvételét, Johann Strauss: Egy éj Velencében - Házy Erzsébet, Zentay Anna, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Kishegyi Árpád, Maleczky Oszkár, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Karmester: Bródy Tamás. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám)
A szép Heléna premierje a Bregenzi Fesztiválon:1966. július 23.
A további előadások 1966. július 24., 27., 30., 31., augusztus 3., 7., 9., 13., 15., 20. és 21.
Karmester: Franz Bauer-Theussl
Közreműködött: a Bécsi Szimfonikus Zenekar, a Bécsi Állami Opera balettkara, a Bregenzi Fesztivál kórus
Produkció: Edwin Zbonek
Színpadi tervezés: Walter von Hoesslin
Jelmezek: Grete Volters
Koreográfia: Dimitrije Parlic
Szereposztás:
Páris - Robert Ilosfalvy
Menelaos - Karl Dönch
Helena - Gerda Scheyrer
Agamemnon - Fritz Hoppe
Orestes - Liselotte Ebnet
Achilles - Willy Ferenz
Ajax I. - Leonhard Packt
Ajax II. - Helmut Böhm
Kalchas - Herbert Prikopa
Bacchis - Elfriede Pfleger
Parthenis - Sigrun Lücking
III. Johann Strauss: A cigánybáró
(„Der Zigeunerbaron”)
Kölni Operaház – 1971. január
Karmester: Kertész István
A szereposztásból:
Barinkay Sándor– Ilosfalvy Róbert
Czipra – Tamássy Éva
Zsupán – Kelemen Zoltán
Szaffi – Wendy Fine (amerikai vendégművész)
Több adatom nincs a produkcióról (Dátumok; összesen hány előadásban lépett fel Ilosfalvy; további szerep-partnererek; rendező…)
A kritikákból idéz z.Tóth Antal Ilosfalvyról írt könyvében („Forró szívvel, hideg fejjel” – Holnap Kiadó, 2014) és egy fotó is van Ilosfalvyról Barinkay szerepében.
IV. Johann Strauss: A cigánybáró
Szegedi Szabadtéri Játékok
Előadások: 1981. július 25., augusztus 1., 2., 7., 9.
Fordította: Szinetár György; átdolgozta: Tarbay Ede. Versek: Fischer Sándor
Rendező: Horváth Zoltán
Karmester: Pál Tamás
Díszlettervező: Varga Mátyás
Jelmeztervező: Márk Tivadar
Koreográfus: Barkóczy Sándor
A szereposztásból:
Barinkay Sándor – Ilosfalvy Róbert
Szaffi – Zempléni Mária
Czipra – Jablonkay Éva
Zsupán Kálmán – Melis György
Arzéna – Terebessy Éva
Mirabella – Mészöly Katalin
Gróf Carnero – Katona Lajos
Ottokár – Réti Csaba
Homonnay Péter – Gyimesi Kálmán
Szólót táncol: Pongor Ildikó, Hegedűs Zsuzsa, Erdélyi Sándor
V. Lehár Ferenc: A mosoly országa
Óbuda, Zichy Kastély udvara - 1983/1984
Két nyári évad, 16 – 16 előadás!
Bemutató dátuma: 1983. július 7.
1983. július 7- 10., 14-17., 21-24., 28-31.
1984. július 4-7., 11-14., 18-21., 25-28.
Rendező: Horváth Zoltán
Koreográfus: Bogár Richárd
Díszlettervező: Csányi Árpád
Jelmeztervező: Kemenes Fanny
Harsányi Zsolt fordítása alapján Rácz György dolgozta át és tömörítette két részben
Közreműködik:
- a MÁV Szimfonikusok
- az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
- a Fővárosi Operettszínház Balettkara
Az első évad szereposztása volt:
Lichtenfels gróf, tábornok - Zentay Ferenc
Lisa, a leánya - Kukely Júlia
Hadfaludy Ferenc gróf, huszárfőhadnagy - Németh Sándor
Szu-Csong herceg - Ilosfalvy Róbert
Mi, a húga - Ötvös Csilla
Csang, a nagybátyja - Hadics László
Fu-Li követségi titkár - Korcsmáros György
Tábornok - Orbán László
Hardeggné - Lakos Mária
Tóni, fiatal lány - Sánta Rózsa
Fini, fiatal lány - Erdős Melinda
Franci, fiatal lány - Alföldi Zsuzsa
Vali, fiatal lány - Bartos Kornélia
Lóri, fiatal lány - Buváry Lívia
Főajtónálló - Harkányi Endre
VI. Lehár Ferenc: A mosoly országa
Szegedi Szabadtéri Játékok
Ilosfalvy Róbert két nyári évadban alakította Szu-Csong herceget: 1989-ben és 1990-ben
Vezényel: Cser Miklós /Pál Tamás: augusztus 19-én, 20-án
Karigazgató: Gyüdi Sándor
A szereposztás:
Lichtenfels gróf, tábornok – Kátay Endre
Lisa, a leánya – Pitti Katalin
Hadfaludy Ferenc gróf, huszárfőhadnagy– Póka Balázs
Szu-Csong herceg - Ilosfalvy Róbert
Mi, a húga – Zempléni Mária
Csang, a nagybátyja – Gyimesi Kálmán
Fu-Li követségi titkár – Herceg Zsolt
Tábornok – Szakály Péter
Fini, fiatal lány – Láng Györgyi
Vali, fiatal lány – Falusi Mariann
Főeunuch – Király Levente
Szólót táncol: Metzger Márta, Sárközi Gyula, Éliás Zsuzsa, Pápai György
A következő nyáron - 1990 júliusában - játszottelőadásokatCser Miklósvezényelte,a szereposztás megegyezik az előző évadéval.
A most véget ért operettműsorban ( Dankó Rádió - "Az a szép") Ilosfalvy Róbert énekét Franz von Suppé Boccaccio c. operettjének teljes rádiófelvételéről két részlet bejátszásában hallottuk:
- Bocccaccio dala, I. felv. (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: - 1961. június 24., Kossuth Rádió 20.30 – 23.35)
„A fiatalúr, ha jő az est, egy kis huncut hölgyet les.../Láthatja minden férfi az eskü mennyit ér, csak egy pillantás és a nőcske félrelép…”
- Bordal (Boccaccio, Leonetto, Pietro jelenete)(Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt):
- A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… /
már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó…
- Az Édenben Ádám oly árva, oly letört,
de elmúlt a bánat, mert végre Éva jött,
hozott az Éva almát, azt reggel-este falták,
benépesült a Föld.
Lett erre undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó….
- A borról, a lányról, de sok - sok nóta száll,
konyíts hát a dalhoz, és szótlanul ne állj,
mert jó dalolni együtt, ha végre újra kezdjük,
a bánat messze jár!
így múlik egy óra, két óra, négy óra, ez a derék, így a jó…
(a férfihármas együtt énekli, megismételve a harmadik strófát)
Igaz kihagyttam,mert azzal azelőadással kapcsolatban Házy marad meg örökre és a többi szereplő ia 3asszereposztásból bár kiváló volttösszecserélúdikUdvardy Makeczky.Elfelejtettem. Egy mentséhegem lehet,hogy kizárólag fejből írok,tehát nerm feljegyzésekből nézem meg,így bakik előfordulnak.
Fényes Szabolcs - Békeffi István - Kellér Dezső: Szombat délután
Házy Erzsébet, Petress Zsuzsa, Ilosfalvy Róbert, Maleczky Oszkár, Palócz László, Rátonyi Róbert, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc
A Magyar Rádióban 1956-ban hangzott el először. (Tehát nem 1954-ben; abban az évben mutatta be a Vígszínház.)
Néhány részlete gyakran elhangzott a rádió műsoraiban:
- Hármas: „Így is tetszik, úgy is tetszik” (Házy, Petress, Ilosfalvy)
- „Ibolya-dal” (Petress)
- Hármas: „Jaj, nem lehet szerelem nélkül élni” (Házy, Petress, Maleczky)
- Vidám hármas (Maleczky, Palócz, Rátonyi és a kórus)
- Kettős: „Rügyeznek a pesti fák”(Házy, Palócz)
- Kettős: „Szombaton, ha ötöt üt az óra”(Házy, Rátonyi)
- Dal a lányokról (Petress, Maleczky, Rátonyi)
- Kettős: „Kezdőbetűk a padba vésve”(Petress, Palócz)
A Dankó Rádióban Nagy Ibolya két alkalommal biztosan játszott be a felvételről részleteket:
- Ibolya-dal (Petress)
- Hármas: „Jaj, nem lehet szerelem nélkül élni” (Házy, Petress, Maleczky)
2015. március 2. Dankó Rádió "Túl az Óperencián"
2014. augusztus 7. Dankó Rádió "Túl az Óperencián"
Tisztelt joska141! Nem kell a Klárát idézőjelbe tenni, ez a valódi nevem. Sajnálom, ha félreértette soraimat! Nem kívántam leszólni az Ön által felsorolt nb tenoristák - ha jobban tetszik - TENORISTÁK - művészetét és képességeit, én is azon többek közé tartozom, akiknek sok örömet szereztek.
De engedje meg, hogy fenntartsam azon véleményemet, hogy egy opera ária vagy egy operett ária merőben más hozzáállást, stílust, előadásmódot, stb igényel, még akkor is, ha mindkettő a tenor hangfekvésben található. Sok operettet láttam, hallottam akár szinpadon, akár a televizó műsorán. Higgye el kérem, kevés nevetségesebb dolog van, mint mikor egy operett ária hallgatása közben az "Én Lohengrin vagyok" ugirk be, mert az egyébként kiváló hangi adottságokkal rendelkező énekes ugyanzzal a vehemenciával, pózzal, stb énekli az operett áriát, amihez "operista" korában hozzászokott. Lehár Ferenc kedvenc operett bonvivánja Richard Tauber volt, késői darabjait szinte neki írta. De ha talál egy korabeli operafelvételt Tauberrel, éreznie kell az előadásbeli különbséget!
Egyébként nem szokásom a mi lett volna ábrándozás, megjegyzésem tényszerű volt.
Ilosfalvy operaénekesként Csokonai szerepében szinte felismerhetetlen, amikor Lavotta dalát (Kemény Egon zenéje) énekli, oly mértékben felvette a stílust, átadta magát a szerepnek, mindemellett természetesen kolosszális ebben a dalban is, főszereplőként a "Komáromi farsang"-ban!
(Ugyanitt óriási alakítás Fekete Pálé, aki az első magyar nyelvű színtársulat direktora, Bájligeti néven... a többieket, szintén operaénekes szereplőket a daljátékban, ezen a fórumon nem említem, érdemes meghallgatni.)
Számomra az operett énelés mást jelent ,mint amit egyes operénekesek nyújtanak ,többnyíre operai manírokkal súlyosbítva. Ez alol egy kivétel volt és van Ilosfalvy Róbert.Igaz Magyarországon csak a Denevérben a Mosoly országában a Cigánybáróban volt hallható,de számtalan lemezt és rádiófelvételt készítettek vele,amiket bármikor szívesen hallgatok.
Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert első daljátékfelvétele 1957-ben a Magyar Rádióban.
Nemcsak azért, mert 1957-ben az első daljátékfelvételük volt a Magyar Rádióban, hanem a színmű zenei, irodalmi, dramaturgiai, kor- és színháztörténeti értéke miatt is, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert életművének is ékköve a„Komáromi farsang”.
Tisztelt „Klára”! Úgy gondolom, most már soha nem tudjuk meg, hogy egy-egy teljes Lehár operett főszerepét néhai Ilosfalvy Róbert esetleg mennyivel jobban énekelte volna, mint a néhai Udvardy Tibor, néhai Szabó Miklós vagy a néhai Kövecses Béla.
Ezen Ön által „hős vagy kevésbé hős”-nek aposztrofált tenoristák a maguk idejében az Operaház és a Magyar Rádió megbízható oszlopai voltak, sok szép előadáson, rádiófelvételen szereztek örömet a nézőknek, hallgatóknak, többek között nekem is.
Nincs értelme azon töprengeni, hogy ki, hol, mikor milyen lehetett volna. Maradtak a hangzó, egyes esetekben még látható, felvételek, azokban kellene – összehasonlítás nélkül – élvezetett találnunk.
És mennyivel jobban énekelte ezeket a felvételeket, és nyilván a komplett operetteket is jobban énekelte volna, mint a felsorolt hős- vagy kevésbé hős tenorok!
Ha végigtekintek Ilosfalvy Róbert itthon készült operettfelvételeinek listáján, meglep, hogy közöttük nincs teljes Lehár-operett! Igaz, két dalt felvett vele a Rádió, jócskán megkésve,1984-ben: „Vágyom egy nő után” - A mosoly országa),„Ó lányka, ó lánykám” - Friderika). Mielőtt Ilosfalvy a Kölni Operaházhoz szerződött, még 1965-ben, a Hungaroton hanglemezén kijött vele néhány dal a Cigányszerelemből (Házy Erzsébet és Radnay György énekpartnereként). Mindösszesen ennyi (ha nem számítom ide az EMI Classics 1968-ban megjelent hanglemezkiadványát, melyen A víg özvegy keresztmetszetében énekli Camille de Rosillon szólamát, neves külföldi operaénekesek mellett).
Nálunk közben Lehár operettjeinek operai igényű tenorszerepeit teljes vagy keresztmetszet stúdiófelvételeken (rádióban és hanglemezen) Ilosfalvy kor- és pályatársai (pld. Udvardy Tibor, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Simándy József, Korondy György és mások) éneklik. Csak találgatni tudom az okokat..., pedig Ilosfalvy Róbert már pályája elejétől fogva olyan „klasszikus” operettfelvételeken énekelt a rádióban, mint tudjuk A cigánybáró, A denevér, Egy éj Velencében, Boccaccio, Fortunio dala, Sztambul rózsája, Három a kislány, Bob herceg, Sybill.
Persze így is szép a lista, a szerepek sokszínűsége, a varázslatos énekhang önmagáért beszél. Eszembe jut, ha Ilosfalvy nem ment volna "világgá" 1966-ban, bizonyára itthon a Rádióban számítottak volna Rá Lehár-operettek stúdiófelvételeinek készítésekor.
Ilosfalvy Róbert1966-ban,Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjének rádiófelvételét követően, külföldre szerződött és csak 1982-ben tért vissza.
Ilosfalvy Róbert tizennyolc év elteltével (1984) énekelt újra operettet (részleteket) a magyar rádióban - stúdiófelvételen.
„Operettkedvelőknek”
Szerkesztő: Bitó Pál
„Bemutatjuk új felvételeinket – I. Pitti Katalin (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András),II. Ilosfalvy RóbertésIII. Kalmár Magda (km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) énekel”
Adásba került először: 1984. február 2., Kossuth Rádió, 19.15 – 20.10
Ilosfalvy Róbert műsora
Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Bolberitz Tamás
Huszka Jenő: Mária főhadnagy – „Nagy árat kér a sors a boldogságáért”
Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Vágyom egy nő után”
Lehár Ferenc: Friderika – „Ó lányka, ó lánykám”
Kálmán Imre: Az ördöglovas– „Ma önről álmodtam megint”
Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő– „Egy drága szempár”
Kálmán Imre: Marica grófnő – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”
Carl Zeller: A madarász – „Nagyapám még ifjú volt”
Ilosfalvy Róbert 1966 és 1984 között mindössze egy operettfelvételen hallható, lemezen, ami Nyugat-Németországban jelent meg:
Lehár Ferenc: A víg özvegy
"Die Lustige Wittwe"
Annaliese Rothenberger
Nicolai Gedda
Erika Köth
Robert Ilosfalvy
Chor des Bayerischen Rundfunks
Symphonie-Orchester Graunke
Conducted by Willy Mattes
1968, LP (EMI Classics, 2006 - CD)
Ilosfalvy Róbert ezen a keresztmetszet-felvételen Camille de Rosillon szerepét énekli; az együttes-jeleneteken túl a híres „Pavillon-duett” Erika Köth-tel többször felcsendült a Magyar Rádióban is.
Ilosfalvy hazajötte évében, már 1982-ben, közreműködött a Magyar Rádió kihelyezett operett-estjén a Csepeli Munkásotthonban: Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából tartott hangversenyt a rádió közvetítette(1982. október 25., Kossuth Rádió 19.30 – 21.25) - Kalmár Magda, Kincses Veronika, László Margit, Zempléni Mária, Ilosfalvy Róbert, Fülöp Attila, Mersei Miklós, Rozsos István, Sólyom- Nagy Sándor – ének, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András
- Az ördöglovas – „Ma önről álmodtam megint”(Ilosfalvy Róbert)
- Marica grófnő – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”(Ilosfalvy Róbert)
Ilosfalvy Róbertet az ötvenes évek közepétőltíz éven át (1957 – 1966) rendszeresen foglalkoztatta a rádió (és a hanglemezgyár is), amíg külföldre nem távozott:
Operettjei (teljes, keresztmetszet, részletek):
Fényes Szabolcs: Szombat délután (1954) – Ilosfalvy
Kemény Egon: Komáromi farsang (1957) – Ilosfalvy (Csokonai)
Jacques Offenbach: Fortunió dala (1958) – Ilosfalvy (Valentin)
Franz Schubert – Berté Henrik: Három a kislány (1959)– Ilosfalvy (Schubert)
Lehár Ferenc: Cigányszerelem (részletek, Qualiton, 1965; CD - 2004) –(Jonel és Józsi)
Kálmán Imre: Marica grófnő (keresztmetszet, Qualiton, 1965)–(Tasziló gróf)
Huszka Jenő: Bob herceg (1965)– Ilosfalvy (Bob)
Leo Fall: Sztambul rózsája (1965)– Ilosfalvy(Ahmed bey)
Jacques Offenbach: Az elizondói lány (1966)– Ilosfalvy(Miguel)
ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében (1966) –Ilosfalvy (Caramello)
Továbbá egy-egy dal, kettős - amelyeket ugyancsak itthon a rádióban felvett:
- Fényes Szabolcs: Régi nyár - „Van-e szerelmesebb vallomás, mint egy szál virág és semmi más…” (Ilosfalvy Róbert)
- Fényes Szabolcs: Ma utoljára - "Várlak én" (Ilosfalvy Róbert)
- Fényes Szabolcs:Maya - „De nem erről van most szó, könyörgök, a szíve, mint a börtön, előttem oly bezárt! …/ Szívem, ezt a dalt szívemből téptem én, de majd szíven talál, my sweetheart…" (Petress Zsuzsa, Ilosfalvy Róbert)
- Ábrahám Pál: Viktória - „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night…” (Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert) - televíziós felvétel is készült erre a kettősre.
Ilosfalvy Róbert színpadon is énekelt – ugyan nem sokat – operetteket, melyekre később még visszatérek.
Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky - Gábor Andor: Cigányszerelem
1965-ös hanglemezfelvétel, mely a Qualiton kiadványa volt, LP-n, majd CD-n is kiadták (2004)
Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás
Dragotin, román földbirtokos – Radnai György
Zórika, a lánya és Körösházy Ilona, magyar özvegy – Házy Erzsébet
Ionel Bolesku, földbirtokos és Józsi, cigánylegény – Ilosfalvy Róbert
- Zórika dala, I. felv. (Házy Erzsébet)
Magamban éltem s eljöttél értem,
A szerelemről nem tudtam semmit sem még.
Aludt a szívem, de vártalak híven,
Mert tudtam, hogy eljön az álmom még.
Az erdőnek sírtam el, ha bánatom volt,
A társam a szél, jó barátom a Hold.
És álmodtam ébren sok éjjelen át,
Hol vár majd az ismeretlen boldogság.
És halkan, csak halkan, ne sejtse meg más,
Szép álomba hívott egy bűvös varázs...
Nézz rám, ha szeretsz igazán,
Érted tüzel úgy a szám!
Nézd, csak a tűz, csak a vágy
Lobog szívemen át!
Hidd el, így sohasem vártak rád!
Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt rád még!
Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt még rád!
- Zórika és Józsi szerelmi kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)
„- Megnézem mégis… senki nem lát… - Ölelj meg szép szemű lány! - Ki tudja, ki vagy? És honnan hozott a szél? A hegedű miről beszél? /- Hosszú kék hegy ormán ott vár egy tünde táj, ott édes nóta csendül, ott még a szív sem fáj. - Ott teljesül az álom, mely mindig tova tűn. Szép tündérkertbe vágyom, hol nincsen árva szív. - Szép tündérkertbe vágyom, hol nincsen árva szív. - Szerelem vár ott a szívem mélyén… Ó, ne tétovázz, mert múlik a nyár, és hiába mind, ha tél újra vár!…Szerelem vár ott a szívem mélyén …Zórika, boldog légy! …Jöjj a karomba!… Jöjj vélem már, Zórika, a mennybolt a földre száll! Boldogságom várva vár rám, menjünk kéz a kézben már!”
Kitűnő előadás volt! Házy nagyon szép, Ilosfalvy pedig kitűnő! Gyönyörű tónus, hatalmas szenvedély! Erdélyi Miklós nagyszerűen dirigált és az összes kisebb-magyobb szerep jól volt megoldva.
Ja, és Ilos szívbaj nélkül megismételte híres áriáját ("Hadd higyjen engem...)
Ma este Giacomo Puccini A nyugat lányamár-már legendásnak számító, 1966-os előadásának felvételét közvetíti a Bartók Rádió, főszerepben a kor nagyságaival: Házy Erzsébettel és Ilosfalvy Róberttel.
A műsort megelőző Prológban 19 órától László Ferenc avatja be a hallgatókat a mű titkaiba.
Prológ
2020.04.28 19:00 - 19:30 Bartók Rádió
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya
A mikrofonnál: László Ferenc
2020.04.28 19:35 - 21:45 Bartók Rádió
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya
Háromfelvonásos opera
Szövegét - David Belasco színműve nyomán - Guelfo Civinini és Carlo Zangarini írta
Fordította: Nádasdy Kálmán
Vez.: Erdélyi Miklós
Km.: Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Németh Amadé) és Zenekara
Szereposztás:
Minnie, csaplároslány - Házy Erzsébet (szoprán),
Jack Rance, seriff - Jámbor László (bariton),
Dick Johnson alias Ramerrez, bandita - Ilosfalvy Róbert (tenor),
Nick, a Polka szalon pincére - Kishegyi Árpád (tenor),
Ashby, a Wells Fargo Vasúttársaság ügynöke - Domahidy László (basszus),
Aranyásók:
a) Trin - Erdei Gyula (tenor),
b) Sid - Kövesdy Károly (bariton),
c) Bello - Pálfi Endre (bariton),
d) Harry - Somogyvári Lajos (tenor),
e) Joe - Göndöcs József (tenor),
f) Happy - Bódy Tivadar (tenor),
g) Larkens - Dene József (basszbariton),
Billy Jackrabbit, vásári énekes - Veress Gyula (basszus),
Wowkle, Billy felesége - Szabó Anita (alt),
Jace Wallace, vásári énekes - Reményi Sándor (bariton),
Joes Castro, mesztic férfi - Katona Lajos (basszbariton),
Ilosfalvy Róbert az 1960-as évektől vált a magyar operajátszás meghatározó egyéniségévé, de ezzel párhuzamosan komoly nemzetközi karriert is befutott. Neve összeforrt Puccini Manon Lescaut című operájának férfi főszerepével, Des Grieux lovaggal.
1927. július 18-án született Hódmezővásárhelyen. Alap- és középfokú iskoláit itt végezte, 1945-ben érettségizett a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Egy évig a helyi katolikus templom kántoraként működött, majd 1946-ban felvételt nyert a Zeneakadémia ének szakára, ahol Molnár Imre, dr. Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként tanult.
Pályáját 1949-ben, az akkor megalakult Honvéd Művészegyüttes Énekkarában szólistaként kezdte. Első komoly sikerét Bánk bán nagyáriájával érte el, melyet 1950. május 1-jén énekelt a Hősök terén. 1953-ban ugyanezzel az áriával elnyerte a bukaresti Világifjúsági Találkozó nagydíját operai kategóriában.
Sikeres koncertjeinek köszönhetően Tóth Aladár igazgató külön meghallgatás nélkül szerződtette az Operaházhoz. Erkel Hunyadi Lászlójának címszerepében debütált 1954-ben, majd sorra kapta a lírai tenorszerepeket: a Traviata Alfredóját, a Faust címszerepét, Lenszkijt az Anyeginből, illetve a Szöktetés a szerájból Belmontéját – utóbbi az egyetlen Mozart-szerepe volt egész karrierje során.
1961-ben meghatározó sikert aratott Lamberto Gardelli vezényletével a Manon Lescaut budapesti felújításakor, amelyben René des Grieux szerepét énekelte Házy Erzsébet oldalán.
Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert A Nyugat lányában – forrás: Fortepan
Az énekesnővel több darabban – Bohémélet, A Nyugat lánya – alkottak párt, és később a színpadon kívül is egymásra találtak.
Az ezt követő, Gardelli által jegyzett további premierekben is szerepelt, előbb a Tell Vilmos Arnoldjaként, majd a Carmen Don Joséjaként. A végzet hatalma 1964-es premierjét a szakkritika a második világháború utáni legnagyobb sikernek könyvelte el, ebben Don Alvaro szerepét énekelte. Az olasz karmesterrel megkezdett sorozat 1966-ban, A Nyugat lányával zárult le.
A nemzetközi szakma ezekben az években figyelt fel Ilosfalvy különlegesen szép, olaszos hangjára. 1964-ben San Franciscóban, a Traviatában mutatkozott be Joan Sutherland partnereként, két évvel később a Holland Fesztiválon az Iphigénia Auliszban című operában énekelt, a Bregenzi Fesztiválon pedig Offenbach Szép Helénájában lépett fel.
1966-tól kezdődően másfél évtizedet külföldön töltött. Kertész István, a Kölni Operaház fő-zeneigazgatójának meghívására a Manon Lescaut-ban nyűgözte le a közönséget, le is szerződtették a társulathoz. Des Grieux pályafutásának emblematikus szerepévé vált, többek között Berlinben, Koppenhágában, Moszkvában, Rómában és San Franciscóban énekelte.
A vezető német intézmények mellett sikerrel lépett fel Amszterdam, Brüsszel, Firenze, Genova, Lisszabon, Madrid, Lyon és Zürich operaházaiban, illetve rendszeresen közreműködött a Bécsi Állami Operaház és a londoni Royal Opera House előadásain is. Emlékezetes 1968-as Carnegie Hall-beli koncertje, ahol először énekelt magyar énekesként anyanyelvén: Kodály Psalmus Hungaricusát a Londoni Filharmonikusokkal, Kertész István vezényletével adták elő.
Közben repertoárját is folyamatosan bővítette olasz drámai szerepekkel (Rigoletto: a mantovai herceg, Don Carlos, Aida: Radames, A trubadúr: Manrico, A szicíliai vecsernye: Arrigo). Münchenben a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként mutatkozott be Claudio Abbado vezényletével, és ugyanitt énekelte A köpeny Henrijét Dietrich Fischer-Dieskau, Várady Júlia és Wolfgang Sawallish társaságában.
Idővel a német repertoár fontos szerepeit is sikerrel hódította meg, így Beethoven Fideliójának Florestánját, a Lohengrin címszerepét és Stolzingi Waltert A nürnbergi mesterdalnokokból. Utóbbit a londoni Covent Garden felújított előadásán is énekelte, remek kritikai visszhanggal. Szerepelt Richard Strauss Az árnyéknélküli asszony című operájában is, melyet Jean-Pierre Ponnelle rendezett.
Nemzetközi karrierje mellett a hazai zenei életben is folyamatosan jelen volt, gyakran vállalt fellépést koncerteken, az Operaházban és a hazai szabadtéri színpadokon (Szeged, Margitsziget). 1982-ben tért vissza Magyarországra. Régi szerepei közül repertoáron tartotta a Carmen, A végzet hatalma és a Manon Lescaut tenorhőseit, de énekelte a külföldön megkapott szerepeit is, illetve újabb feladatokra is vállalkozott. Ezek közül az Otello és a Bánk bán címszerepében nyújtott alakítása emelkedik ki. 70. születésnapját A nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásával ünnepelték meg az Operaházban. 2000-ben a Bánk bánnal búcsúzott a színpadtól.
Külföldi és magyar kiadókkal is készített lemezeket, első szólóalbuma 1967-ben jelent meg. 1963-ban részt vett az első magyar televíziós operafilm elkészítésében, melynek során Dallapiccola Éjszakai repülés című művét rögzítették Szinetár Miklós rendezésében.
Ilosfalvyt 1962-ben Liszt-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel, 2003-ban pedig a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjjal tüntették ki. 1992 óta az Operaház örökös tagja.
82 éves korában, 2009. január 6-án hunyt el.
(Via Opera, Zeneakadémia, BMC)
Az eredeti cikkben linkről videobejátszás a Manon Lescaut-ból: Manon és Des Grieux kettőse
Tartalmas és esztétikus összeállítás, Ilosfalvy Róbert operaénekes a "Komáromi farsang" című daljétékban játszott főszerepét, Csokonai Vitéz Mihály énekszerepét, azért hiányolom belőle, CD-ként is.
Huszka Jenő zeneszerző, a magyar operett egyik megteremtője otthonában munka közben 1954. december 14-én (Fotó: MTI Zinner Erzsébet)
A Dankó Rádióban a műsorvezető, Erdélyi Claudia, emlékezett Huszka Jenőre, és művei közül aBob hercegből, a Gül Babából és a Szabadság, szerelem-bőlszerkesztett be részleteket a ma délutáni Az a szép című műsorában.
Itt csak azokat a dalszámokat említem meg, amelyekben Ilosfalvy Róbert énekel:
Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00
- A II. felvonás fináléja (Ágai Karola,Németh Marika,Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Várhelyi Endre, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
Tom, varga – Várhelyi Endre (Makláry Zoltán)
Annie, a lánya – Németh Marika
A királynő – Sulyok Mária
György herceg, a fia (Bob) – Ilosfalvy Róbert (Körmendy János)
Viktória hercegnő – Ágai Karola
Pomponius, udvarmester – Palócz László
Lord Lancaster, gárdakapitány – Bende Zsolt
Plumpudding, borbély – Palcsó Sándor
Gipsy, pék – Kishegyi Árpád
Pickwick, kocsmáros – Külkey László
Bob: - Halld hátborbély! Mondj le a lányról, sose lesz a párod más szerető!
Plumpudding: - Mert elcsavarta a fejét, Bob úrfi, ez a csibész… a ház vagy a lány, egyik az enyém! Nem engedek én! Hát elveszem én!
Bob: - Szólj, Tom apó!
Tom apó: - Így szól a törvény, tartozom én: a ház vagy a lány. Csak egyik enyém.
Bob: - Nos, hadd döntsek most én ebben a perben!... Egy ódon ház a Bowie streeten, egy ifjú lány a gyermeked, akárhogy szóljon ez az ósdi törvény, ily alku tárgya nem lehet! Vigye az ördög a Plumpuddingt! Tom, vidd el házadat! Ifjú lányod tiszta szívét megvédem én! Legyen szavam!.../
Annie: - .... a szép ősi fészektől nem szeretnék elválni!
Bob Plumpuddinghoz: - Nahát, utadra!
Plumpudding: - Jól van, odébb állok, de jaj, annak, akit ma megberetválok!
Viktória hercegnő: - Megállj! Bocsánat, hogy szólni merek, amíg el nem mennek az emberek.
Bob: - Mit kíván, hercegnő?
Viktória hercegnő: - Ez furcsa ítélet herceg úr, nem önre vall e felfogás… ez a döntés majdnem törvénykezés!
Bob: - Csakis a jog vezetett, semmi más!
Viktória hercegnő: - Egy ódon törvényt, ősi szokást, nem tör meg egy herceg, kivált nem ön! De azt suttogják: ön nem is ön!
Bob: - Elég a szó, köszönöm!
Viktória hercegnő: - Azt suttogják, meglátni vakon, hogy fenségedre hasonlít nagyon. Itt ily eset nem volt soha még!
Bob: - Elég a szó! Mondom, elég!... Ki hallott még ily dőreséget! Bob úrfit én nem ismerem! Ha mégis volna hozzám ily hasonló, hozzák elém, megbüntetem! Majd én kimondom rá a börtönt, de addig minden szóbeszéd! Mindenki hallja, ezennel döntök: borbély, a lány legyen tiéd! …- Pomponius! Megbízlak téged, hogy nagyudvari dísszel kísérd templomba a néped!. Majd hívj, ha zúg a harang, hogy a templom kapuja megnyílt a nászmenet előtt!
Pomponius: - Értem fenséges úr.
Plumpudding: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk az esküvőre!...
Tom apó: - Fura egy ügy! Semmit sem értek. Fura egy ügy! Semmit sem értek.
Annie Bobhoz:...
Bob Annie-hoz: - …az első édes szerelmes csókot feledni fogja könnyedén! Plumpudding: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk az esküvőre!
Bob: - Egy ódon törvényt, ősi szokást, nem szeghet meg egy herceg sohasem! De más is tartsa meg kereken, mert hogyha nem, a fejét vetetem! Ezt jól jegyezze meg! /- Magasra tartom fényes kardom, hadd lássa hát a nagyvilág! Igazra, jóra szánom kardom, a rosszat ősi, hősi kardom legyőzi majd, amerre jár! Diadalmon, győzelmen át kivívja majd az igazát és karba kapja majd régi zászlaját! Lesz gárda! Lesz gárda, mely én velem vívja ki majd igazát! E gárda, e gárda, meghal, de megadni nem adja meg magát!
Kórus: - A gárda! A gárda, viharsebesen tör az ellenen át! A gárda! A gárda, meghal, de megadni nem adja meg magát! Hurrá!!! Hurrá!!!”
(Külön nem jeleztem: minden énekszólót követően a kórus is énekel.)
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Gül Baba
- Gábor diák dala, III. felv. (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – Rádió Dalszínháza bemutatója, 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió, 13.42 – 14.57, keresztmetszet
„Szállj, szállj, sóhajom, szállj kedvesemnek ablakára! Mondd el, mondd el, óh, bent vagyok, itt vagyok bezárva. Mondd el, mily nagyon égek a csókja tüzéért. Érette fáj csupán, hogy el jő már a vég. Többé már sohasem tapadhatok égő ajakára… Áldjon hát az ég, ott könnyet ne pazaroljon értem! Gondolj néha rám, őrizd meg szívedben a képem. Dalolj a síromon vidám szerelmes éneket! Könnyű lesz nékem ott megpihenve rólad álmodozva!...”
Huszka Jenő zeneszerző, a magyar operett egyik megteremtője otthonában munka közben 1954. december 14-én (Fotó: MTI Zinner Erzsébet)
A Dankó Rádióban a műsorvezető, Erdélyi Claudia, emlékezett Huszka Jenőre, és művei közül aBob hercegből, a Gül Babából és a Szabadság, szerelem-bőlszerkesztett be részleteket a ma délutáni Az a szép című műsorában.
Itt csak azokat a dalszámokat említem meg, amelyekben Ilosfalvy Róbert énekel:
Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00
- A II. felvonás fináléja (Ágai Karola,Németh Marika,Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Várhelyi Endre, Bende Zsolt, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
Tom, varga – Várhelyi Endre (Makláry Zoltán)
Annie, a lánya – Németh Marika
A királynő – Sulyok Mária
György herceg, a fia (Bob) – Ilosfalvy Róbert (Körmendy János)
Viktória hercegnő – Ágai Karola
Pomponius, udvarmester – Palócz László
Lord Lancaster, gárdakapitány – Bende Zsolt
Plumpudding, borbély – Palcsó Sándor
Gipsy, pék – Kishegyi Árpád
Pickwick, kocsmáros – Külkey László
Bob: - Halld hátborbély! Mondj le a lányról, sose lesz a párod más szerető!
Plumpudding: - Mert elcsavarta a fejét, Bob úrfi, ez a csibész… a ház vagy a lány, egyik az enyém! Nem engedek én! Hát elveszem én!
Bob: - Szólj, Tom apó!
Tom apó: - Így szól a törvény, tartozom én: a ház vagy a lány. Csak egyik enyém.
Bob: - Nos, hadd döntsek most én ebben a perben!... Egy ódon ház a Bowie streeten, egy ifjú lány a gyermeked, akárhogy szóljon ez az ósdi törvény, ily alku tárgya nem lehet! Vigye az ördög a Plumpuddingt! Tom, vidd el házadat! Ifjú lányod tiszta szívét megvédem én! Legyen szavam!.../
Annie: - .... a szép ősi fészektől nem szeretnék elválni!
Bob Plumpuddinghoz: - Nahát, utadra!
Plumpudding: - Jól van, odébb állok, de jaj, annak, akit ma megberetválok!
Viktória hercegnő: - Megállj! Bocsánat, hogy szólni merek, amíg el nem mennek az emberek.
Bob: - Mit kíván, hercegnő?
Viktória hercegnő: - Ez furcsa ítélet herceg úr, nem önre vall e felfogás… ez a döntés majdnem törvénykezés!
Bob: - Csakis a jog vezetett, semmi más!
Viktória hercegnő: - Egy ódon törvényt, ősi szokást, nem tör meg egy herceg, kivált nem ön! De azt suttogják: ön nem is ön!
Bob: - Elég a szó, köszönöm!
Viktória hercegnő: - Azt suttogják, meglátni vakon, hogy fenségedre hasonlít nagyon. Itt ily eset nem volt soha még!
Bob: - Elég a szó! Mondom, elég!... Ki hallott még ily dőreséget! Bob úrfit én nem ismerem! Ha mégis volna hozzám ily hasonló, hozzák elém, megbüntetem! Majd én kimondom rá a börtönt, de addig minden szóbeszéd! Mindenki hallja, ezennel döntök: borbély, a lány legyen tiéd! …- Pomponius! Megbízlak téged, hogy nagyudvari dísszel kísérd templomba a néped!. Majd hívj, ha zúg a harang, hogy a templom kapuja megnyílt a nászmenet előtt!
Pomponius: - Értem fenséges úr.
Plumpudding: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk az esküvőre!...
Tom apó: - Fura egy ügy! Semmit sem értek. Fura egy ügy! Semmit sem értek.
Annie Bobhoz:...
Bob Annie-hoz: - …az első édes szerelmes csókot feledni fogja könnyedén! Plumpudding: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk az esküvőre!
Bob: - Egy ódon törvényt, ősi szokást, nem szeghet meg egy herceg sohasem! De más is tartsa meg kereken, mert hogyha nem, a fejét vetetem! Ezt jól jegyezze meg! /- Magasra tartom fényes kardom, hadd lássa hát a nagyvilág! Igazra, jóra szánom kardom, a rosszat ősi, hősi kardom legyőzi majd, amerre jár! Diadalmon, győzelmen át kivívja majd az igazát és karba kapja majd régi zászlaját! Lesz gárda! Lesz gárda, mely én velem vívja ki majd igazát! E gárda, e gárda, meghal, de megadni nem adja meg magát!
Kórus: - A gárda! A gárda, viharsebesen tör az ellenen át! A gárda! A gárda, meghal, de megadni nem adja meg magát! Hurrá!!! Hurrá!!!”
(Külön nem jeleztem: minden énekszólót követően a kórus is énekel.)
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Gül Baba
- Gábor diák dala (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – Rádió Dalszínháza bemutatója, 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió, 13.42 – 14.57, keresztmetszet
„Szállj, szállj, sóhajom, szállj kedvesemnek ablakára! Mondd el, mondd el, óh, bent vagyok, itt vagyok bezárva. Mondd el, mily nagyon égek a csókja tüzéért. Érette fáj csupán, hogy el jő már a vég. Többé már sohasem tapadhatok égő ajakára… Áldjon hát az ég, ott könnyet ne pazaroljon értem! Gondolj néha rám, őrizd meg szívedben a képem. Dalolj a síromon vidám szerelmes éneket! Könnyű lesz nékem ott megpihenve rólad álmodozva!...”
Bartók Rádió, 2020. április 23. csütörtök, 19.00 – 19.30
"Kritikus füllel"
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya
Ea.: Házy Erzsébet (szoprán), Ilosfalvy Róbert (tenor), Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Erdélyi Miklós
A kiadványról László Ferenc és Dvorák Zsuzsanna beszél
Szerk.: Ottmár Dávid
(Ism. kedd, 9.30)
Az 1966-os, legendás Erkel Színházi „A Nyugat lánya”-előadásról, az előadókról, a premier rádiófelvételének digitalizált, az OperaTrezor gondozásában megjelent CD-kiadványáról fejti ki véleményét László Ferenc és Dvorák Zsuzsanna a rádióműsorban – ének-zenei bejátszásokkal illusztrálva mondanivalójukat.
A lemezre rögzített hanganyag, az archív élő felvétel értékelése mellett szó esik Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbertoperai álompárról, a szerepmegvalósításukról is. Idézem a róluk megosztott gondolatokat:
„…Az a szerencsés helyzet, hogy a legenda helytállt magáért, mert az az 1966. április 16-i előadás – ahogy a színházakban mondani szokás – átjön, és ez mindenekelőtt Házy Erzsébet érdeme, akinek a teljesítményét nemigen lehet, sőt talán képtelenség is, hidegen mérlegelni, annyi szenvedély, nőiesség, mindössze hallás útján is egyértelművé váló színpadi tehetség volt benne. Pontosan az a fajta zenésszínpadi személyiség, akinek el lehet hinni Minnie komplex figuráját, vagyis akinek el lehet hinni, hogy női bájjal, jó szóval és fegyverrel elkormányozza maga körül a férfivilágot. Meg akinek a hangjában mind e mellett, ha másként is, mint Maria Callas esetében, mindig ott rejlik valamiféle sebezhetőség. Házy egyszerűen nem tud nem csábító lenni. És közben az operai létezése mégis szüntelenül sérülékenynek sejthető. A vokális produkciója talán sohasem hibátlan, hanem sokkal több annál: eleven, kockázatvállaló, akár a saját lehetőségeinek a határán is túlmerészkedő. Egyszóval mindi valódi tétje van.
Házy oldalán pedig ott van Ilosfalvy Róbert – aki maga az ideális, nemeslelkű haramia. A tenorja szárnyaló és megejtő emberi nyíltság árad belőle. A hang minősége meg a szólamformálás plaszticitása és fegyelme érezhetően kiemelkedik az előadás és hát egyúttal a korabeli magyar operaélet mezőnyéből. De az igazi ajándék az útókor számára mégiscsak az, hogy a kettejük között - vagyis Házy és Ilosfalvy között - valósággal szikrázik a levegő, ami messze túlmutat a magánéleti háttérismeretek szintjén. Ők ketten csodálatosan reagálnak egymásra. A kettejük összhangjában nincsen semmi esetlegesség. El lehet hinni nekik a szerelmet, még a szerelem születését is, azt a pillanatot, ahogyan két ember egymás felé tapogatózik és megnyílik egymás előtt.
Most éppen ezt a jelenetet választanám ki kettejükkel, az I. felvonás utolsó negyedéből, ahol a korabeli rádiófelvétel helyenként kimondottan zajos mellékzörejeit teljességgel feledteti az a kémia, amelynek jó esetben minden Minnie és minden Dick Johnson között ott kellene munkálnia.”
"A III. felvonásbeli Johnson áriát, „Hadd higgyen engem szabadnak” kezdetű áriát (a magyar nyelvű előadást Nádasdy Kálmán több mint korrekt fordításában adták elő) kétszer is hallhatjuk a lemezen. Az első eléneklés után spontán egy olyan ováció fogadta ezt az áriát, hogy az előadás leállt, és több mint másfélperces taps köszöntötte Ilosfalvy Róbertet. A taps elhangzása után Ilosfalvy Róbert megismételte az áriát, mintegy ráadást, és utána folytatódott a cselekmény."
(Ez az ária is lejátszásra került most az adásban.)
László Ferenc - az előadás ének-zenei hanganyagát értékelve - a sok szereplő közül kiemeli és dicséri még Jámbor László, Kishegyi Árpád, Palócz László és Domahidy László érdemeit, továbbá Erdélyi Miklós karmester és az Operaház énekkarának és zenekarának nívóját.
A rádióműsorban elhangzott részletek:
- Bevezetőzene és kórus (A Magyar Állami Operaház Énekkara)
- Minnie áriája, az I. felv. utolsó negyedéből (Házy Erzsébet)
- Dick Johnson (Ramerrez) áriája, III. felv. (Ilosfalvy Róbert)
- Minnie és Jack Rance „pókercsata”-jelenete, II. felv. (Házy Erzsébet, Jámbor László)
Minnie – Házy Erzsébet(1929 – 1982)
Dick Johnson alias Ramerrez – Ilosfalvy Róbert(1927 – 2009)
Jack Rance, sheriff – Jámbor László(1911 – 1995)
Nick, pincér – Kishegyi Árpád(1922 – 1978)
Ashby – Domahidy László(1920 – 1996)
Sonora, aranyásó – Palócz László(1921 – 2003)
Karmester: Erdélyi Miklós (1928 – 1993)
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara.
Karigazgató: Németh Amadé
A felvétel az Erkel Színházban készült, 1966. április 16-án.
(Az előadás rendezője: Mikó András)
Az 1966-os rádiófelvétel zenei rendezője: Járfás Tamás
Bartók Rádió, 2020. április 23. csütörtök, 19.00 – 19.30
"Kritikus füllel"
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya
Ea.: Házy Erzsébet (szoprán), Ilosfalvy Róbert (tenor), Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Erdélyi Miklós
A kiadványról László Ferenc és Dvorák Zsuzsanna beszél
Szerk.: Ottmár Dávid (Ism. kedd, 9.30)
„Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Operaháznak” (Mihály András Házy Erzsébetről 1982-ben)
„Díszpolgári címet kapott a vásárhelyi közgyűléstől Janovics István kántor, aki hatvan éve teljesít szolgálatot. Édesapja nyomdokain haladt, a háború után mégis választania kellett a kántori állás és a konzervatórium között.”
[…]
Kántori munkásságát a vásárhelyi közgyűlés 1994-ben már Pro Urbe-kitüntetéssel jutalmazta. Október 23-án pedig díszpolgári címet adományozott a város Janovics Istvánnak, aki akkor került a kántori munka közelébe, amikor 1940-ben behívták katonának egyik elődjét, a később operaénekesi pályára lépett Tóth Lajost.
[…]
- Koncz Ernő tanító és a később szintén operaénekesi pályát befutó Ilosfalvy Róbert is énekelt a templomban. Édesapám a Szent István-templomban volt kántor, így gyermekkoromban megismerkedtem e munka szépségeivel - mondta Janovics István.
[...]
"Janovics István, a Szent Antal utcai katolikus elemi iskolában egy padban ült barátjával, a későbbi híres tenorral, Ilosfalvy Róberttel. Szüleik is baráti viszonyban álltak egymással. Mindketten a Bethlen gimnáziumba iratkoztak be, ám Janovics elhúzódó betegsége miatt elmaradt a többiektől, emiatt átiratkozott a polgári fiúiskolába. A barátságot még akkor is tartották, amikor Ilosfalvy az 1950-es évek elején a Honvéd Művészegyüttesbe került, majd szólókarrierbe kezdett. Kapcsolatuk akkor szakadt meg, amikor a tenort 1966-ban leszerződtette a kölni opera."
Janovics István iskoláit Hódmezővásárhelyen ill. Szegeden, a Katolikus Tanítóképzőben végezte. 1944-ben besorozták, de Székesfehérvárról megszökött, s apjának testvére Budapesten bujtatta. Az újpesti főplébánia kántora lett. 1947-től haláláig a Belvárosi Római Katolikus Templom kántora volt.
„Ötvenen túl általában már inkább visszatekint az ember. De nálunk, vásárhelyieknél ez is rendhagyó módon történik. Nem az eltelt évek számától függ, hogy találkozásaink második mondatától máris diákkori élményeink jönnek elő: Banga Samu szigorú testedzőórája; a hatalmas, korszerű tornaterem; a gimnáziummal szemközti iskolaim sportpálya, ahol ’vérre’ menő pólómeccseket játszottunk. Ezt a játékot egyébként Banga tanár úr találta ki. A mai kézilabdához hasonlított, csakhogy azt szőrrel tömött kis bőrgolyóval játszottuk. Erőt kifejtő szórakozás volt. Ma is büszke vagyok arra, hogy a jó pólójátékosok közé tartoztam és szertornán is jegyzett eredményeket értem el.
Ma is él bennem a nyári vakációk élménye: a gyönyörű strand, a trambulin, az ötvenméteres versenymedence, ahol vízifogósdit, ahogy mi hívtuk, ’be nem eresztőt’ játszottunk. A napot pedig mindig a strand nagy homokos fövenyén focimeccsel zártuk.
Banga tanár úr testet edző nevelésének köszönhetem, hogy ma is tornázom, úszom, s képes vagyok még ebben a korban is Otelló szerepét megformálni, elénekelni - , úgy érzem – a közönség tetszésére.
Boldog vagyok, hogy pályám során elénekelhettem az operairodalom legjelentősebb lírai tenorszerepeit, s boldog, hogy magyarként operaénekesi pályám Erkel Hunyadi Lászlójával kezdődött. De részt vehettem Petrovics Emil C’ est la guerre című operájának színrevitelében és Erkel Bánk bánjáig is eljutottam.”
"Elkészült a Komáromi farsang rádiójáték felvétele"
Hajdú-Bihari Napló
1957-03-08 / 56. szám
(Budapesti tudósítónktól)
A stúdió párnázott ajtaja mögött, mint a színes pillangók röpködnek Csokonai szavai. A debreceni költő a Komáromi farsang derűs forgatagában lázas szavakban vallja meg szerelmét Lillának. László Endre, a darab rendezője az utolsó simításokat végzi a felvételre kerülő legújabb daljátékon, melynek fő alakjait kettős, — egy énekes és egy prózai — szereposztásban veszik fel. Csokonait Zenthe Ferenc alakítja, Kemény Egon friss, melodikus zeneszámait pedig llosfalvy Róbert énekli. Lilla alakjánál az énekes szerep Házy Erzsébeté, a prózai szöveg Korompay Valié. Lavottát is ilyen kettős alakításban adja a rádió: Molnár Miklós és Gönczöl János formálja és énekli a zeneszerző szerepét. A zord apát, a kérőként jelentkezett Csokonait kikosarazó Vajda Pétert Deák Sándor, a többi főszerepet Berki Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Gózon Gyula, Rózsahegyi Kálmán játsszák, tehát igazi parádés szereposztásban hallgathatják a debreceni tárgyú rádiójátékot a hallgatók. A lehallgató fülkében Gál György Sándor, a rádió zenei fejtörőjének közismert szerkesztője mondja el a legújabb magyar daljáték születésének körülményeit.
— Néhány évvel ezelőtt Visegrádon voltam az alkotók házában, ahol egy operatanulmányon dolgoztam. Itt találkoztam társszerzőmmel, Erdődy Jánossal, és megbeszéléseink során határoztuk el, hogy Csokonai édesbús poétikus szerelmének történetéből daljátékot írunk. A téma valósággal rabul ejtett. A daljáték szövege nagyrészt Visegrádon elkészült, de akkor még színpadra szántuk. Úgy volt, hogy vidéken lesz az ősbemutatója, a győri Kisfaludy Színházban. Aztán mindinkább rájöttünk, hogy a darab elsősorban rádióelőadásra kívánkozik. így is döntöttünk szerzőtársunkkal, Kemény Egonnal együtt, akinek a Hatvani diákjai című szintén debreceni tárgyú rádió játéka, a Valahol Délen c. operettje és más hangulatos, szép zeneszámai jól ismertek a rádió hallgatói előtt. Bízom benne, hogy daljátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a rádiókészülék mellől.
A hangjáték, melynek előadása március 9-én, szombaton lesz a Kossuth-rádióban, különösen a debreceni hallgatók részéről tarthat számot nagy érdeklődésre.
Nagy Ibolya felelős-szerkesztő vendége volt ezen az ismételt műsorhéten:
Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor.
A mai műsorban Nagy Ibolya bevezetőjével elhangzott:
KEMÉNY EGON - Gál György Sándor - Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957)
Magyar Rádió, Daljáték 2 részben
Főszerepben: HÁZY ERZSÉBET és ILOSFALVY RÓBERT
Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert, Zenthe Ferenc,
Lilla – Házy Erzsébet, Korompai Vali,
Deák Sándor, Gönczöl János, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Völcsey Rózsi, Gózón Gyula, Rózsahegyi Kálmán
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte
Zenei rendező. Ruitner Sándor
Rendező: László Endre
Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető a műsorban a darabból szinte keresztmetszetet adva, több dalfelvétellel is megörvendeztetett minket.
Csokonai dala - Ilosfalvy Róbert és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Az üldözők kara - Bilicsi Tivadar, Göndöcs József, Hlatky László, Kibédy Ervin, Szabó Ernő és Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 10. Üldözők kara "Gézengúz, léhűtő, imposztor..." - 02:12
Lilla románca - Házy Erzsébet és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
A nápolyi király dala - Fekete Pál, Kishegyi Árpád, a Földényi kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 2. A nápolyi király dala "Ferdinándusz büszke nevem..." - 03:08
Az első reggel, Lilla és Csokonai kettőse - Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 22. Lilla és Csokonai kettőse "Az első reggel" - 01:56
A korcsmáros dala (Kajdács Kelemen) - Gózon Gyula és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 20. Kajdács Kelemen dala "Kelemen, menj vissza a konyhába..." - 04:28
Kraxelstumpf szerenádja - Bilicsi Tivadar, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
„Túl az Óperencián” – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió
ILOSFALVY ROBERT MONDJA: Házy Erzsébettel együtt felléptünk az elmúlt napokban a kelet-berlini televízióban,több berlini énekessel együtt egy nagyszabású esztrádműsor keretében.Házy Erzsébet a Figaróházasságából, én a Rigolettóból énekeltem egy-egy áriát zenekari kísérettel, majd régebben Lipcsében előadott műsorunkból közkívánatra együttesen a Csárdáskirálynőből adtunk elő részleteket.
Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg
A Dankó Rádió nemrég véget ért operettműsorában („Az a szép”)ebből az operettből csendültek fel részletek, amelyek között szerepelt:
- Bob dala, II. felv.: „Én vagyok az utca királya.” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)
- Dal az első szerelmes csókról – „Holdvilágos, bűvös éjjel jártam messzi tájon, árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon../ Az első édes találkozásnál rabul ejtett meg engemet, az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkarának Női kara)
- Finálé „ - Londonban, hej…; A gárda, a gárda, viharsebesen tör ez ellenen át…” (Ilosfalvy Róbert és az MRT Énekkara)
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András
Az OperaTrezor gondozásában most megjelent A Nyugat lánya operaházi premier-előadás (1966) élő rádióközvetítésének archív felvételéről készült dupla CD kísérőfüzetében két operakritikából olvashatunk idézeteket:
„Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert nemzetközi színvonalon mérhető teljesítményt nyújtanak; Ilosfalvy teljes ragyogását adja a szép tenorszerepnek; Házy Erzsébet — ha nem is egészen a szerep olasz típusára szabott eszményt nyújt alakításában — saját, személyes eszközeivel, egyéniségének intenzitásával teszi jelentőssé, átütővé, s majdnem teljessé Minnie figuráját.” – írta Kovács János a premier után a Magyar Nemzetben.
Lózsy János szerint pedig (Népszabadság): „Házy Erzsébet ezt az alakot teljes összetettségében színpadra állítja… Minnie-je minden apró rezdülésében tudatosan kidolgozott, egyúttal igazi érzelmekkel áthatott, gyönyörködtető mozzanatokkal teljes alakítás… Dick Johnsont, azaz Ramerrezt, a romantikus útonállót Ilosfalvy Róbert kelti életre… Szerencsére, rendkívül hálás tenorszerep, s a fiatal művész fényesen zengő, diadalmasan szárnyaló hangján, gazdagon árnyalt énekében tökéletesen ki is rajzolódik a figura zenei képe.”
A forgatókönyvet Kertész Iván és Batta András írta.
A játékmester: Batta András
A zsűri tagjai: Sándor Judit, Pitti Katalin, Ilosfalvy Róbert, Meixner Mihály (elnök), Oberfrank Géza
A 80. sorszám alatt írtam:
"Személyes kontaktusba is kerültem Ilosfalvy Róberttel rövid időre, amikor a nyolcvanas évek végén együtt sétáltunk ki a Rádió épületéből egy élőközvetítéses operavetélkedő után, melyben az egyik zsűritagként szerepelt; milyen büszkén emlegette nekem Alvaro, Mantuai herceg, Stolzingi Valter és Otelló szerepét! És amikor az operettre tereltem a szót, bólogatott, hogy pályafutása során a műfajban zeneileg mennyi nívós - hálás alkotással találkozhatott, amelyekben énekelt tenor szerepeire is mindig nagyon szívesen emlékszik vissza, az ötvenes-hatvanas évekből."
1987. augusztus 19. Magyar Rádió 22. stúdiója
Opera vetélkedő - élő adás, a rádió közvetítette.
Zsűri: Kertész Iván, Melis György, Sándor Judit
Első díjat kaptam - két játszótársammal együtt az egyik vetélkedő csoportból. A nyeremény 7.000 Ft megosztásra került köztünk.
Ez volt az első vetélkedő a rádióban, melyen részt vettem és nyertem. Ezt még több hasonló vetélkedő követte, ugyancsak eredményesen...
Múltidézés
1987. augusztus 19., Petőfi Rádió, 19.05 – 20.05
„Kapcsoljuk a 22-es stúdiót” - Opera-vetélkedő
Játékos fejtörő
Játékvezető:Batta András
Zsűri:Sándor JuditésMelis György– operaénekesek;Kertész Iván – a Magyar Rádió zenei szerkesztője
Szerkesztő: Varga F. István
Az RTV Újságban megjelent műsor-előzetes cikkben olvashatjuk az alábbi figyelemfelkeltő, felvezető sorokat:
A zenerajongók népes táborában akad, aki a kamarazenét, vagy a szimfonikus zenekar hangzását szereti. Van, aki szerzőkre, vagy karmesterekre és művekre esküszik.
Ám van egy külön „kaszt”, amelynek tagjait a zenés színpad varázsa kapcsolja össze. Ők az énekhang megszállottjai. Szakma szerint ugyan ők is elkülönülhetnek egymástól, de a kiválasztott műfaj, az opera szeretete valamennyiüket összeköti.
Rendre hasonlítgatják az énekesek teljesítményeit – másokéval is. Szereposztásban tévedhetetlenek, ellentétben a rettegett operadirektorokkal, és karmesterekkel. Az indiszpozícióit ugyan megbocsátják, (olykor), de ha egy epizódista „dob” egy szerepet, azt nem. Maximalisták, elfogultak, kritikusok… és önzetlenek, ha az operáról van szó. Internacionalista társaság, amelyet az ellentétek jellemeznek. Egyszóval: operarajongók!
Rájuk gondoltunk, amikor meghirdettük a játékos vetélkedőt augusztus 19-re, az ünnep előestéjére.
A játékot Batta András vezeti, a zsűri (Sándor Judit, Melis György és Kertész Iván) játékosokért aggódó irányítása mellett.
A három fordulóból álló tusa győztesei pénz-és lemezjutalmat nyernek, de szeretnénk a közönség soraiban ülő „drukkereket” is jutalmazni, ha a szórakoztatónak szánt játékos vetélkedő kérdéseire válaszolni tudnak.
Nyáresti szórakozás tehát, ünnep előestéjén, könnyebb-nehezebb kérdésekkel, sok zenével.
Komáromban, 1798 farsangi bálján Csokonai Vitéz Mihály pártfogója, Fábián Juliánna írónő házában találkozhat szerelmével, Lillával. Csokonai tanítani szeretne, híres költő, de pénztelen, emiatt szóváltásba kerül Lilla apjával, Vajda Péterrel, a gazdag kereskedővel. Ekkor toppan be a bálterembe Lavotta János zeneszerző, hegedűvirtuóz – Csokonai barátja – színtársulata körében. Lavotta magyar dalát Csokonai elénekli, és zenéjére Lillával táncol, ezt látva Vajda Péter haragra gerjed. A költő találkát kér Lillától. Kettesben maradva Kajdács Kelemen fogadójában tervezgetik életüket. Lavotta színészeivel éppen itt szállt meg. Hiányzó társulati tagjai szerepeire Lillát és Csokonait kéri fel. Lilla kedvéért stafírungjáért apja komáromi házához utaznak vissza, ahol Kraxelstumpf óbester éjjeli zenét ad. Lavotta Csokonai szerenádját és a szöktetést készíti elő: jelmezbe öltözött víg komédiásai fondorlatosan leitatják az éjjeli baktert, és a létraállításon szorgoskodnak. Végül lovas szekéren együtt térnek vissza a fogadóba. A két szerelmes első reggelére ébred. Miközben a társulattal generálpróbára készülnek, Lilla dadája gyors esküvőjüket szervezi. Lavotta a paphoz lovagol. Váratlanul Vajda Péter jelenik meg és tanúi előtt, mindenki hallatára végrendelkezik. Ekkor az országúton a csurgói diákok dala hangzik fel – új professzoruknak, Csokonai Vitéz Mihálynak hozzák elnyert kollégiumi katedrája hírét.
Az felvétel a Magyar Rádióban, 1955-ben készült, a Magyar Rádió Szimfonikus ZenekarátLehel György vezényelte.
Lilla – Házy Erzsébet
Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert
A most elhangzott daljáték-részletek:
Csokonai dala "Sötét lepel borul reánk…"
(Ilosfalvy Róbert, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)
Üldözők kara "Gézengúz, léhűtő, imposztor..."
(Bilicsi Tivadar, Göndöcs József, Hlatky László, Kibédy Ervin, Szabó Ernő, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)
Lilla és Csokonai kettőse "Az első reggel"
(Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)
A nápolyi király dala "Ferdinándusz büszke nevem..."
(Fekete Pál, Kishegyi Árpád, Földényi-kórus, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)
A program lekonferálásánál Nagy Ibolya felelősszerksztő-műsorvezető kollégái nevében is búcsúzott hallgatóitól, úgy, mint 2012 óta minden nap.
Ezúttal hozzáfűzte: kedves Hallgatóim, tartsanak velem az ismétlésekben is! Viszonthallásra, viszontlátásra!
Kedves Ibolya, reménykedik a Túl az Óperencián című sikeres és közkedvelt műsor hallgatótábora, hogy lesz még folytatás… az eddigieket nagyon szépen köszönjük!
Nagy Ibolya az eltelthét esztendő alatttöbb, mint 2555 napon át örvendeztetett meg minket kiváló összeállításaival, amely a mai adással lezárult.
Túl az Óperencián – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió
Opera „Puccini Itáliája”-évadában kiemelt figyelmet szentelt az olasz szerző ritkán hallható műveinek, aminek köszönhetően csaknem fél évszázad után új rendezésben tért vissza a színház repertoárjára A Nyugat lánya. Az ezt megelőző, mára legendássá vált 1966-os felújítás főszerepeit a színház korabeli álompárja, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert énekelte, míg Rance seriffet az ugyancsak kiváló kvalitásairól ismert Jámbor László alakította. A felvételt, amelyen az Opera együtteseit Erdélyi Miklós dirigálja, az énekesek pedig a színházat is igazgató Nádasdy Kálmán magyar fordítását éneklik, a Magyar Rádió rögzítette Mikó András rendezésének premierjén.
A több mint kétórás zenei anyag most dupla-CD-n jelent meg a Magyar Állami Operaház kiadásában.
"Az a szép"rádiós műsor első része tartalmaz operettmelódiákat és más műfajú zenéket (musical- és operarészletet, tánczenét, sanzont stb.), míg a második egy óra csak nótaszó.
A Dankó Rádió délután 6 és 7 óra között sugározza az „operett”-blokkot, amit a(z ebben az időintervallumban) megszűnt Túl az Óperencián műsortartalmához, színvonalához képest visszafejlődésnek tartok. Nincs se sava, se borsa. A műsorvezető Erdélyi Klaudia egyszerűen beolvassa, hogy mi lesz a következő zeneszám, kik a szerzők és előadók (karmestert, zenekart vagy más adatokat a felvételről nem említ) . Ennyi.
Most hogy meghallgattam az új „vegyes felvágott” műsort a rádióban, azt tapasztalom, hogy több zeneszám fér a műsoridőbe – ez érthető, hiszen elmarad/megszűnt a hét éven át megszokott és megkedvelt, neves művészekkel-alkotókkal folytatott beszélgetések sora a stúdióban.
A mai adásban hallhattuk Frankó Tünde, Miklósa Erika, Szinetár Dóra, Szóka Júlia, Záray Márta, Dolhai Attila, Vámosi János és mások dalfelvétele mellett két nagy kedvencem, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert varázslatos szép énekét:
Lehár Ferenc: Cigányszerelem
1965-ös hanglemezfelvétel, mely a Qualiton kiadványa volt, LP-n, majd CD-n is kiadták (2004)
Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky
Fordította: Gábor Andor
Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás - 1964
Dragotin, román földbirtokos – Radnai György
Zórika, a lánya és Körösházy Ilona, magyar özvegy – Házy Erzsébet
Ionel Bolesku, földbirtokos és Józsi, cigánylegény – Ilosfalvy Róbert
- Zórika és Józsi kettőse az I. felvonásból – „Ott túl a kék hegy ormán…” (Házy, Ilosfalvy)
- Józsi dala: „Forr a vérem…/Messze hív a nagyvilág…” (Ilosfalvy)
Hiába vártuk ma Nagy Ibolya emlékező szavait és Ilosfalvy Róberttől sem hallhattunk rádiófelvételt ...
Túl az Óperencián…
A mai nappal váratlanul megszűnt Nagy Ibolya műsora, amelyet a Dankó Rádió 2012 decemberi indulása óta szerkesztett és vezetett.
A sokoldalúan képzett, gyönyörű hangú Déryné-díjas színművésznőt és énekművésznőt sorsa elrabolta a rádióhallgatóktól. Hosszan lehetne méltatni munkásságát, kiemelem azállandóságot, amely a naponta jelentkező remek összeállításaival elmélyítette a hallgatóság ismereteit és szórakoztatva emlékeztetett nagy művészeinkre és előadásaikra, műveikre.
Hálás szívvel gondolok az elmúlt évekre, amelyek során Nagy Ibolya Ruitner Sándor zenei rendező, dramaturg évtizedekkel ezelőtt megkezdett majd szándékán kívül megszakított útját folytatta, és naponta jelentkező adásaival, operettműsoraival tárta elénk az egykori Magyar Rádió Zenei Archívuma kincseit.
A „Túl az Óperencián” című műsor nagy nyereség volt a magyar rádiózás számára, új, friss stílus, amelyért ismét érdemes volt a rádió mellé ülni 2012. decemberétől 2020 januárjáig, megszüntetése nagy veszteség.
Kívánom, hogy sok siker és boldogság koronázza Nagy Ibolya művésznő további életútját az Óperencián innen és túl…!
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-7817268-1449495860-7217.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-7817268-1449495867-5260.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-5907783-1406018122-5021.jpeg.jpg)
