A 80 éves Medveczky Ádám karmesterre emlékező/emlékezett műsorok a közmédiában:
- A Bartók Rádió július 16-án, pénteken 19 órakor kezdődő Arckép című portréműsorának lesz vendége Medveczky Ádám, 19.35-től pedig a Győri Filharmonikus Zenekar általa vezényelt korábbi hangversenye csendül fel a tiszteletére.
- Az M5 kulturális csatorna július 18-án, vasárnap folytatja a karmester köszöntését. A 2019-es Armel Opera Festival keretén belül Bécsben bemutatott Figaro házassága című előadást tűzi műsorára 21.05-től; a darabot Szabó Máté rendezésében a Győri Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekarának kíséretében, Medveczky Ádám vezényletével láthatta ott a közönség.
- A Kossuth Rádió július 29-én látja vendégül a karmestert. A 21.30-kor kezdődő Nagyok című portréműsorban Medveczky Ádám kedvenc zenéiről is mesél a hallgatóknak.
MEDVECZKY ÁDÁM LESZ A 2022-ES ÚJÉVI NYITÁNY KARNAGYA IS. AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN JANUÁR 1-JÉN A NÉZŐK A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS A ZENEAKADÉMIA KÖZÖS KONCERTJÉVEL INDÍTHATTÁK AZ ÚJ ESZTENDŐT.
Tegnap, 23.30-tól a Katolikus Rádió„Zenei kincsestár” műsora emlékezett meg a 80. életévét betöltött Kossuth-díjas karmesterünkről:
Elhangzott művek:
1. Beethoven: Coriolan nyitány Op.62
2. Balassa Sándor: Lovagi erények I.-II.-III. IV. tétel
Előadja: Capella Savaria, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Medveczky Ádám
Szerkesztő: Szakács Emese
A Dankó Rádió Az a szép című műsorában tegnap délelőtt a szerkesztő-műsorvezető,Tölgyi Krisztina emlékezett meg Medveczky Ádámról; egyik hangversenyfelvételének részletét hallottuk: ifj. Johann Strauss: Éljen a magyar! - gyorspolka (Győri Filharmonikusokkal)
Hja kérem, egy Mocsári ... naná, hogy a víztől -és nem a mocsártól- irtózik. André Böröcz neve ismerősen cseng. Azt hiszem, luxus hajóutakat szervezett a (Földközi?) tengeren, amiken tényleg híres művészek szolgáltatták, ha nem a talpalávalót, de a magas kultúrát. Érdekes kisérlet volt. Ahogyan az is érdekes, hogy Mocsári művész úr ezeken a hajós koncerteken úgy látszik, nem irtózott agázsitólvíztől...
Mocsári Károlyt hallottam egyszer egy Kocsis dirigálta hangversenyen. Valamelyik Bartók zongoraverseny volt terítéken. Játékával nem lopta be magát a szívembe, meglehetősen mechanikusan nyomkodta a billentyűket. Amikor bejött a színpadra, mindenki azt hitte, hogy ő a zongorahangoló. Nagyon meglepődtünk, amikor meghajolt és leült a klaviatúra elé.
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a nagyon tartalmas, nagyon sok magánemberi vonatkozást is megmutató-megvalló Mocsári Károly interjúra. Egy-egy ilyen mélységű interjú elolvasása után az ember a művészre is más szemmel tekint, jobban érti az egyes cselekedeteinek mozgatórugóját. Még egyszer köszönöm.
Egyetlen egy apróságot szeretnék az interjúból idézni és utána, mintegy a riporter helyett, kérdezni: (néhány szó elhagyásával, de az értelmén nem változtatva)
„Daniel Barenboim ….hívott, ……hogy menjek vele horgászni. Mivel irtózom a víztől, kihagytam ezt a lehetőséget”
Mit jelent, hogy valaki „irtózik a víztől”? Művész életrajzokban sokszor olvasok fellépés előtti szokásokról, nevezhetjük fóbiáknak is, de ez újdonság volt számomra. Sajnálom, hogy a riporter nem kérdezett tovább, hanem hagyta a mondatot így lecsengeni.
Magyarkurir.hu - 2021. július 10., szombat | 19:06
„A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész világszerte ismert. Már huszonévesen bejárta az öt kontinenst, világversenyeket nyert. Amerikában, majd húsz évig Franciaországban élt. Nagy zongoristák tanították, és jó barátai között tarthatta számon Kocsis Zoltánt is. A monori Vigadóban beszélgettünk vele, illetve otthonában, egy különleges atmoszférájú épületben, ahol gyakorolni szokott.”
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. július 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Puccini: Turandot – Liu áriája és az I. felvonás fináléja (Galina Visnyevszkaja, Franco Corelli, Nicola Zaccaria) – Milánói Scala évadnyitó előadása, 1964, vezényel: Gianandrea Gavazzeni
Lehár Ferenc: A cárevics – Alekszej, a cárevics áriája, II. felv. „ Heute hab' ich meinen schonsten Tag...O komm es hat der Frühling, ach, nur einen Mai..."(Nicolai Gedda) – Bayerischen Staatsoper München/Symphonie-Orchester Graunke/Willy Mattes, 1968
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Pogner elbeszélése, I. felv. (Josef Greindl) – Bayreuthi Ünnepi Játékok, vezényel: Wilhelm Furtwängler
- Amelia és Riccardo szerelmi kettőse, II. felv. (Maria Callas és Giuseppe Di Stefano) – Milánói Scala évadnyitó előadása, 1957, vezényel: Gianandrea Gavazzeni
A Bartók Rádió sugározza ma - emlékműsor a nemrég távozott orosz basszistára, felvételeivel:
11:00 - 12.00 Mesterek órája
– Jevgenyij Nyesztyerenko(1938. január 8. - 2021. március 20.) énekel
I. Giuseppe Verdi: Attila – Attila áriája I. felv. (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez.: Lamberto Gardelli),
II. Mogyeszt Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – dalciklus Arsenij Goleniscsev-Kutuzov verseire – 1. Bölcsődal, 2. Szerenád, 3. Trepak, 4. A hadvezér (Jevgenyij Senderovics – zongora – 1977.),
III. Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – 3. ajtó (Jelena Obrazcova – mezzoszoprán, Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.. Ferencsik János – 1981.),
IV. 1. Pavel Csesznokov: Esti áldozat, 2. Tizenkét rabló – orosz vallásos ének (Szent Efrém Férfikar, művészeti vezető.: Bubnó Tamás – Szent István Bazilika, 2011.),
V. Mihail Glinka: Ruszlán és Ludmilla – Farlaf rondója II. felv. (Moszkvai Nagyszínház Zenekara, vez.: Fuat Manszurov),
VI. Mogyeszt Muszorgszkij:
1. Dalok - a) A papnövendék, b) Bolhadal (Vlagyimir Krajnyev – zongora - Zeneakadémia, 1977. november 29.),
2. Borisz Godunov – Borisz monológja II. felv. (Moszkvai Nagyszínház Zenekara, vez.: Jurij Szimonov)
1. Jean-Philippe Rameau: Dardanus – Antenor áriája IV. felv. (Bolgár Rádió Szimfonikus Zenekara, vez.: Ettore Gracis),
2. Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni – Leporello áriája (Regiszterária) I. felv. (Philharmonia Zenekar, vez.: Wilhelm Schüchter - London, Abbey Road Studio 1, 1952. március 17.),
3. Giuseppe Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája III. felv. (Philharmonia Zenekar, vez.: Herbert von Karajan – London, Kingsway Hall, 1949. november 28.),
4. Modeszt Muszorgszkij: Gyermekszoba – dalciklus a zeneszerző saját verseire – a) Nyanyával, b) A sarokban, c) A bogár, d) A babával, e) Esti ima, f) A vesszőparipa, g) A kandúr (Alekszandr Labinszkij – zongora, Párizs, Salle de la Mutualité, 1955.),
5. Alekszandr Borogyin: Igor herceg – Kórusrészlet és Galickij bordala I. felv. (Kiril Djulgerov – tenor, Szófiai Opera Ének- és Zenekara, vez.: Jerzy Semkow),
6. Charles Gounod: Faust – Templomjelenet IV. felv. (Victoria de Los Angeles – szoprán, Párizsi Opera Ének- és Zenekara, vez.: André Cluytens)
5. Edvard Grieg: Szeretlek (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
II. 1.Jules Massenet: Manon - Des Grieux áriája II. felv. (Álomária),
2. Giacomo Puccini: Bohémélet - Rodolfo áriája I. felv. (km.: Hilversumi Rádió Zenekara, vez.: Frieder Weissmann- Hilversum, 1939. június 8.),
III. Giuseppe Verdi: Rigoletto –
1. Kesztyűária,
2. A herceg áriája, II. felv.,
3. A herceg áriája, III. felv. (km.: Stockholmi Királyi Opera zenekara, vez.: Kurt Bendix - Stockholm, Royal Operaház, 1957. január 5.),
IV. Giuseppe Verdi: A trubadúr –
1. Jelenet és Stretta III. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Olle Sivall - ének, Stockholmi Királyi Opera Énekkara),
2. Jelenet és hármas IV. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Kerstin Meyer, Hugo Hasslo - ének, Stockholmi KirályiOpera zenekara, vez.: Herbert Sandberg - Stockholm, Royal Operaház, 1960. március 6.)
Magyar Kurír. hu - 2020. december 15., kedd | 20:58
Bodnár Dániel
Kétszázötven évvel ezelőtt, 1770. december 16-án született a németországi Bonnban Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb géniusza. Az évforduló kapcsán Keller András Liszt Ferenc-díjas hegedűművésszel, karmesterrel, a Concerto Budapest zeneigazgatójával beszélgettünk.
"– Hogyan és mikor találkozott a pályája során Beethoven zenéjével?
– Életem több fordulópontja kötődik Beethovenhez. Gyermekkoromban édesapám hatására kezdtem el zenélni, aki nagyon szépen hegedült. A Zeneakadémiára is járt, de mivel a nagyapám horthysta tiszthelyettesként nem kapott nyugdíjat, így apámnak kellett eltartania a szüleit és a nővéreit, ezért kénytelen volt abbahagyni a zenei tanulmányait. Én azonban a zene légkörében és szeretetében nőttem fel. Apám ugyanis a pesti ferencesek Liszt Ferenc kórusának alapító tagja volt, élete végéig énekelt a Bucsi László vezette legendás kórusban. Én pedig minden héten az orgonista,Gergely Feri bácsi mellett ültem a padon. Korán elkezdtem hegedülni, több versenyt is nyertem, de nem gondoltam arra, hogy zenész legyek, mígnem egyszer megbetegedtem skarlátban. Nem mehettem iskolába, öt hétig voltam otthon. Eközben fölfedeztem apu lemezgyűjteményét. Az első, ami megaragadott, Beethoven D-dúr hegedűversenye volt Leonyid Kogan előadásában. Ez eldöntötte az életemet. Gyönyörű felvétel volt, talán 1955-ben készült, szakadatlanul ezt hallgattam, mert úgy éreztem, hogy az angyalok szólnak ebből a zenéből."
[...]
Beethoven az én mindennapi kenyerem, imádságom. A hazaszeretetem, az Bartók.
Számomra szorosan kapcsolódik egymáshoz Beethoven és Bartók. Bartók is a szellemi atyjának tekintette Beethovent, én pedig a Beethoven-hagyaték igazi örökösének tekintem Bartókot. Erő, hit és mélységes tisztaság van mindkettőjük zenéjében, csak az aspektus más, mert Bartók mégiscsak a mi zenénket írta. Beethoven zenéjében az istenszeretetet érzem, Bartókéban a hazaszeretetet, és ez így kerek. Amikor Beethoven a legnagyobb gondolatait mondja el, a legegyszerűbb eszközökkel teszi, különösen a késői vonósnégyeseivel, melyek talán a legjelentősebb művei. Persze minden műve remekmű. Mai szóhasználattal úgy fogalmazhatnánk, hogy minimalista eszközökkel tudta elérni a mindenséget, amire talán senki sem volt képes."
1. Mihail Glinka: Kamarinszkaja (Royal Filharmonikus Zenekar - London, Royal Albert Hall, 1969. június 15.),
2. Szergej Rahmanyinov - Arkagyij Dubenszkij-: Vocalise op. 34/14 (Anna Moffo - szoprán, Amerikai Szimfonikus Zenekar - New York, Manhattan Center, 1964. április 14.),
3. Claude Debussy: Egy faun délutánja (Leopold Stokowski Szimfonikus Zenekara - 1969. június 20.),
4. Anatolij Ljadov: Nyolc orosz népi tánc (Philadelphiai Szimfonikus Zenekar),
5. Liszt Ferenc: II. magyar rapszódia (RCA Victor Szimfonikus Zenekar - New York, Manhattan Center, 1960. február 7.)
6. Johann Sebastian Bach - Leopold Stokowski: d-moll toccata és fúga BWV 565 (Londoni Szimfonikus Zenekar - London,Waltharnstow Town Hall, 1974. július)
2. Arrigo Boito: Mefistofele - Faust áriája I. felv.,
3. Jules Massenet: Thais - Meditáció (a hegedűszólót Oláh Vilmos játssza),
4. Arrigo Boito: Mefistofele - Faust áriája az Epilógusból,
5. Jules Massenet: Werther - Werther áriája III. felv.,
6. Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital - Nemorino románca,
7. Amilcare Ponchielli: Gioconda - Enzo románca,
8. Giacomo Puccini: Manon Lescaut- Intermezzo,
9. Francesco Cilea: Az arles-i lány - Federico románca II. felv.,
10. Giuseppe Verdi:
a) A végzet hatalma - Nyitány,
b) Simon Boccanegra - Gabriele áriája II. felv.,
11. Giacomo Puccini: Tosca - Képária,
12. Mexikói népdalfeldolgozások - a) La Negra, b) Tu Enamarado, c) El Cascavel, d) Mexico Lindo, e) Serenata Huasteca (km.: Mariachi Los Caballeros Együttes)
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2012. november 28.)
1. Georg Friedrich Händel: Xerxes - Largo (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
2. Franz Schubert: a) Szilviához, b) A Mindenható, c) Szerenád (zong. km.: Frederick Schauwecker - New York, Carnegie Hall, 1958. március 2.),
3. Giuseppe Verdi: a) Rigoletto - A herceg áriája III. felv., b) A trubadúr - Jelenet és Stretta III. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Olle Sivall - ének, Stockholmi Királyi Opera ének- és zenekara, vez.: Herbert Sandberg - Stockholm, Királyi Operaház, 1960. március 6.),
4. a) Louis Niedermeyer: Pieta Signore, b) Giuseppe Verdi: Requiem - Ingemisco (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
5. Giacomo Puccini: Bohémélet - Rodolfo áriája (Hilversumi Rádió zenekara, vez.: Frieder Weissmann - Hilversum, 1939. június 8.)
„Nagy felhorkanást váltott ki múlt héten, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik fő kultúrpotentátja közös fotót tett közzé Szörényi Leventével és Bródy Jánossal. A Válasz Online hirtelen véleményalkotás helyett úgy döntött: inkább megkérdezzük a legendás párost, mit kerestek Demeter Szilárd irodájában. Utóbbiról Bródy gyorselemzést is ad, Szörényi pedig mesél a hatalom másik nagyon fontos emberéről, aki arra kérte: írja át az István, a királyt, mert nem tetszik neki Koppány figurája. Páros interjú könnyűzenéről és közállapotokról.”
Szörényi:
„Leköti a figyelmemet, amit Amerikában látunk. Évekkel ezelőtt írtam egy cikket. „Valaha vágytam Amerikát”. Ez volt a címe. Mégis: hogy ennyire eszkalálódik a helyzet, azt azért nem hittem volna. Szomorú látvány, ahogy George Washington szobrait döntögetik. Persze az ókor óta minimum az orrát letörjük annak a szobornak, amelyet nem mi faragtunk, az ember már csak ilyen, de azon azért eltűnődtem, miért a feketéket küldik a balhéra.
Azt még csak-csak érteném, ha indiánok döntögetnék Kolumbusz szobrát, de így azért ez tényleg tragikomédia.
Valaki a minap átdobott egy képet a zongora billentyűiről, azzal a kérdéssel: ez vajon még maradhat így? Hiszen jóval több a fehér billentyű, ráadásul a feketék kisebbek is! Jót röhögtem rajta, pedig valójában nem vicces. Mutatja az őrületet, amely tombolni kezdett ott, ahonnan a jazz, a blues, a rock and roll származik – mindaz, ami sorsfordító volt a mi életünk szempontjából.”
AZ ILLÉS ZENEKAR ESETE A NÓGRÁDVERŐCEI KISZ-TÁBORRAL
2020. JÚLIUS 11. SZOMBAT 08:07 2020. 07. 11. 15:06. MNO.HU
A magyar rock történetében az első magyar nyelvű dalokként számontartott Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled 1965 júliusában születtek. Azon a legendássá vált lapos háztetőn jött az ihlet, ahova az Illés zenekar tagjai felcipelték az erősítőket és a gitárokat.
A nagy áttörést a magyar nyelvű dalszövegeket illetően kétségkívül az a négy szám jelentette, amelyeket 1965-ben Nógrádverőcén, az ottani KISZ-táborban írt a rövidesen emblematikussá vált Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros.
Nem találok az alábbi interjú számára ideális helyet (ED)... itt már volt szó (és cikk) az István, a királyról és szerzőiről. "Gáz van, babám?" - Szörényi és Bródy Demeter Szilárdról és öntörvényű vezetőkről:
"Nagy felhorkanást váltott ki múlt héten, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik fő kultúrpotentátja közös fotót tett közzé Szörényi Leventével és Bródy Jánossal. A Válasz Online hirtelen véleményalkotás helyett úgy döntött: inkább megkérdezzük a legendás párost, mit kerestek Demeter Szilárd irodájában. Utóbbiról Bródy gyorselemzést is ad, Szörényi pedig mesél a hatalom másik nagyon fontos emberéről, aki arra kérte: írja át az István, a királyt, mert nem tetszik neki Koppány figurája. Páros interjú könnyűzenéről és közállapotokról."
...Bródy: Hogy egy ilyen közös fotó ma ekkora indulatokat vált ki, elég sötét képet fest aktuális közállapotainkról, erről a végletes megosztottságról. A fotó nyilván nem nekünk volt fontos. Demeter vetette föl, hogy készítene egyet. Az ember pedig, ha már ott van, nem mondja a házigazdának, hogy márpedig ne készítse el, ne tegye ki. Akkor meg az lenne a szöveg, hogy titokban esküszik össze Szörényi és Bródy Demeter Szilárddal, nem? ...
...Szörényi: Nyilvánvaló volt, hogy (Demeter Szilárd - ED) azért hívott meg, mert amit Bródyval közösen letettünk az asztalra, azt tiszteli... Bródy: Azt üzente, örülne, ha elolvasnánk egy bizalmas anyagot: a könnyűzenei stratégiát, amit írt...
...-Stumpf András (SA): Azért akinek hirtelen hatalma lesz, gyakran elkezd mindenhez is érteni.
Szörényi: Persze, ez igaz, volt is nemrég egy ilyen abszurd élményem.
– SA: Mi történt?
Szörényi: Nagyon fontos emberrel találkoztam…
– SA: Kivel?
Szörényi: Nem lenne korrekt névvel kikotyogni, s amúgy is: a jelenség a fontos, nem a személy. Nagyon barátságos volt először, még a Holdvilágárokban folytatott ásatásainkról is kérdezősködött. Később aztán közölte, hogy nagyon nem szereti ezt a Koppányt, akit mi a darabban megírtunk Tinivel. Szóval, ha még terveink vannak a művel, netán támogatás is kellene azokhoz, valamit csináljak vele.
– SA: Koppánnyal?
Szörényi: Igen.
– SA: Hogy írjon át egy 37 éves darabot a fontos ember kedvéért?
Bródy: Amelynek ráadásul mindenki tudja kívülről a szövegét!
Szörényi: Igen! Agyrém. Tűnődtem, vajon mit szeretett volna látni. Angyalszárnyas, tépelődő Koppányt? Magát jobboldalinak, konzervatívnak mondó kormány idején történt ez, holott még az elvtársak is képesek voltak kezdeni valamit Koppánnyal. Beleképzelték Nagy Imre figuráját, ő tehát a vesztes hőzöngő, szuper volt nekik úgy. És pont ez a mostani társaság nem tud mit kezdeni az István, a királlyal?
Bródy: Levente, tudod, mit jelent ez? Azt, hogy ha ma írnánk meg, sokkal nehezebben kerülne színpadra – ha egyáltalán.
Szörényi: Hogyne. Ezt már számtalanszor átgondoltam. Ma nem biztos, hogy be lehetne mutatni. Itt tartunk. Napi politikai ügyekkel egyébként nem foglalkozom egy ideje, de ez azért elkeserítő tapasztalat."
...– SA: Eddig is mentek állami milliárdok a könnyűzenébe minden évben. Akkora újdonság, hogy most kétszer-két és félszer annyi megy majd – már ha megvalósulhat a Demeter-terv?
Bródy: Ez a kormány az elmúlt tíz évben kizárólag elvett a zenészektől. Amit nagy kegyesen kiosztott közöttük, azt is tőlük, tőlünk vette el – lásd az üreshordozó-díjak történetét például. Ilyen pénzekkel nagylelkűsködött. Ez az első olyan kezdeményezés, amely, úgy fest, adni akar és nem elvenni. Persze ha ennek az egésznek az lesz a vége, hogy a haverok kapják a zsozsót, az katasztrófa. Teljes interjú: valaszonline.hu-n itt.
A világhírű orosz származású zongorista és karmester hetvenévnyi aktív koncertezés után bejelentette azonnali hatályú visszavonulását. Az idei év májusára és júniusára Ausztráliába tervezett koncertjei is lemondásra kerültek.
A Szovjetunióban született, jelenleg izlandi állampolgárként Svájcban élő, nyolcvankét éves Vladimir Ashkenazy nem csupán igazi világpolgár, de élő legenda is.
A művész 1937-ben született a mai Nyizsnyij-Novgorodban. Az 1955-ös moszkvai Csajkovszkij-versenyen második, míg 1962-ben már első helyezést ért el. Pályája töretlennek tűnt hazájában, ám váratlanul disszidált, és 1968-ban Izlandon telepedett le.
Mint előadóművészt sztárként fogadják, ettől kezdve ugyanakkor egyre többször állt a karmesteri pulpitusra, majd a 2000-es évek elejétől szinte teljesen el is hagyta hangszerét. Vlagyimir Ashkenazy több ízben járt Budapesten zongoristaként és karmesterként is. Visszavonulását a HarrisonParrott művészeként jelentette be.
KOKAS KATALIN ÉS KELEMEN BARNABÁS A CIGÁNYPRÍMÁS NAGYPAPÁRÓL, A TOMBOLÓ SZAKMUNKÁSTANULÓKRÓL ÉS EGY MELEGÍTŐNADRÁGOS KONCERTRŐL
Ozsda Erika
Az előszobában bőröndök állnak, a család néhány óra múlva elutazik. A szülők humorral és végtelen türelemmel terelgetnek mindenkit. A nagymama a kutyát viszi el, a nagylány a legkisebbet az óvodába. A fiú a szobájába húzódik vissza. A Liszt Ferenc-díjas Kokas Katalin és a Kossuth-díjas Kelemen Barnabás otthonában jártunk.
Gyönyörű, szlávos színezetű hangja különleges kifejezőerővel párosult.
A kiművelt baritonjával és szibériai termetével megjelenő művész az egész színpadot besugározta. Megjelenésének - szinte védjegyévé vált ezüstös hajának - köszönhetően bálvány, ikon volt: igazi sztár. Három éven át vívott drámai küzdelmet betegségével, az agydaganattal. 2017. november 22-én, 55 éves korában halt meg Londonban. Fényes hangja már az égben szól az angyalok között. Enigmatikus szerepeivel (Luna gróf, Rigoletto, Germont, Jago, Anyegin, Igor herceg) emlékezünk rá.
Hegedűs Endre előtt bizonyos ajtók sokáig zárva maradtak. Azt mondja, az, hogy felvették a Filharmónia szólistájának, a csoda kategóriájába tartozott. Pedig akkor már elismert zenész volt. Először ráadásul csak próbaidős szólista volt. Csakhogy közben a legrangosabb nemzetközi versenyekről hozott díjakat. Megnyerte többek között Monzában a Rina Sala Gallo zongoraversenyt, majd a Rahmanyinov Nemzetközi Zongoraversenyt, és II. lett Sydney-ben a Nemzetközi Zongoraversenyen, valamint a milánói Scalában. Nem nagyon lehetett vele mit kezdeni, pedig, ahogy meséli, a tanácsadók állandóan mondták, hogy el kell őt küldeni. Az élet végül őt igazolta, többek között 84 turnéja volt Japánban. Annyi, hogy már beszél is japánul. És 24 az Egyesült Államokban. De játszott ezenkívül a legnagyobb koncerttermekben. A Kossuth-díjas zongoraművész ma már túl van bántásokon, és ahogy mondja, arra koncentrál, hogy visszaadjon abból a csodából valamit az embereknek, amit akkor kap, amikor egy művet gyakorol. Azt is mondja, neki nem az a fontos, hogy tökéletes produkciót szólaltasson meg, hanem hogy az adott darabot minél jobban eljátssza. Illetve azt is fontosnak tartja, hogy nemcsak az atom-tengeralattjáró civilizációs csúcsteljesítmény, hanem a zongora is.
Azt kérte, hogy az interjút a házában készítsük el. Ennyire nyitott ember, nem zavarja, hogy belelátnak a privát szférájába?
A fiatal magyar zongoristageneráció kiemelkedő egyénisége, tizenhat évesen mutatkozott be Kocsis Zoltán vezényletével a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A nagy sikerű koncertet számos hazai és külföldi meghívás követte, augusztusban az Esterházy-kastélyban és a Kaposfesten is fellép Berecz Mihály.
„Hétéves korától hegedül, a Zeneakadémia legendás korszakában Kovács Dénes, Rados Ferenc és Kurtág György voltak a tanárai, Salzburgban pedig Végh Sándor tanítványa volt. 1983-ban megnyerte a Hubay hegedűversenyt, majd Ferencsik János meghívására az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere, emellett az Országos Filharmónia szólistája lett. 1984-től a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere volt, 1987-ben pedig megalapította a Keller Quartettet, amellyel három év múlva megnyerték a világ két legjelentősebb vonósnégyes versenyét: az Evianit és a Reggio Emiliai Borcianit. A kamarazenei együttest világhírűvé tette, több mint hetven elsőrangú nemzetközi díjjal, többek között két alkalommal MIDEM Classical Awarddal, Victoire Prix-vel és a japán Record Academy Awarddal értékelték munkásságát, de birtokosa a francia Grand prix du Disque és az év legjobb kamarazenei felvételéért járó belga Caecilia Prix elismeréseknek is. Bartók összes vonósnégyese című lemezét a kritikusok szavazatai alapján beválogatták a XX. század ötven legjobb kamarazene-felvétele közé. A Keller Quartett tagjaként Liszt Ferenc-díjas, 2012-ben Bartók-Pásztory-díjat kapott, és átvehette a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést is. 2016 óta a világ egyik legjelentősebb zenei intézménye, a londoni székhelyű Guildhall School of Music and Drama professzora. Keller András hegedűművésszel, karmesterrel, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenei hangok életéről, a Mozartra aggatott parókákról, a zenekarában működő demokratikus utópiáról és egy sorsfordító müncheni ébredésről is beszélgettem.”
[…] Joseph Calleja második alkalommal járt Budapesten. 2007-ben Miklósa Erika vendégeként szerzett benyomásokat a magyar közönségről. „Nem is tudtam, hogy a magyarok szigorú szakértő bírálók. Hallottam, hogy egyszer még Carusót is kifütyülte a magyar közönség.”
„Megtisztelő, hogy a több mint hétezer éves máltai kultúra képviselője, kulturális nagykövete lehetek. Ha csak a Keresztelő Szent János barokk katedrálisra gondolok, benne Caravaggio világhírű festményével, amely a világ egyik legnagyobb csodája, a lelkemet büszkeség tölti el. Örülök a diplomata-útlevélnek, s igyekszem meghálálni ezt a címet. Évekkel ezelőtt beindítottam a mára turisztikai látványosságot és vonzerőt jelentő nyári koncerteket. Sok tehetséges fiatal énekesünk van, akiket az alapítványomon keresztül is támogatok. Szívesen lépek fel számomra idegen zenés műfajok kiemelkedő képviselőivel is, mint például Zucchero, Anastasia, Bolton, Dionne Warwick, vagy Bocelli és Ramazzotti, akikkel idén már másodszor állok színpadra. Ezzel is támogathatom Málta zenei életét. A nagyköveti szerepkörből a gazdasági kapcsolatok, a filmes, televíziós aktivitások és a promóció sem hiányzik. Nekünk nincs híres csokoládénk, nincsenek nemzetközi sportversenyeink, exportunk ereje az embereinkben rejlik.”
Gondoljon csak Nicholas Monsarrat The Kappillan of Malta című regényére – fogalmaz az operaénekes. – Ez a könyv a szigetország II. világháború alatti kiszolgáltatottságáról, kiéheztetéséről, szenvedéséről szól. Egy nép lelke, érzésvilága fejeződik ki benne, ugyanakkor kellő humorral viszonyul az élethez. Itt van például a húsvét ünnepe. Mélyen vallásos nemzet vagyunk, böjtölünk is, ha kell, de még böjtidőben sem vetjük meg a nyalánkságokat. Minden egyes napban próbáljuk megtalálni azt, ami szép, örömteli. És igyekszünk bizonyítani a szorgalmunkat, hiszen ez minden kis nép közös sorsa.”
Tekinthetjük ezt akár az énekes ars poeticájának is, akinek a világ legjobbjai, többek között Domingo, Hampson, Garanča, Netrebko a partnerei. Milyen érzést mindez? „Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem nagyszerű. Jó érzés nagy művészekkel együtt dolgozni, baráti gesztusok részesévé válni. Nem lehet azonban hosszan fürdeni a dicsőségben, elidőzni egy-egy sikernél. Az ember a saját hangjának a rabja és kiszolgálója. Az énekhang érzékeny jószág, egyszer mindent lehetővé tesz, máskor sztrájkol. Vigyázni kell rá, ápolni, de mindenekelőtt művelni. És persze van, akinek tetszik, van, akinek nem. A kritikákat mindig fontosnak tartottam, igaz, ma már kevesebb időm jut az olvasásukra. Örök igazság azonban, hogy a sikerért keményen kell tanulni, dolgozni.”
Vajon mit tesz Joseph Calleja a sikerért? Veleszületett adottságának köszönhetően könnyen az ölébe hullik, vagy meg kell küzdenie érte? Ösztönös művész, vagy inkább olyan, aki szorgalmasan elsajátítja a művészi interpretáció titkait? A művészet számára játék, vagy a szívét-lelkét is beleadja a produkcióba?
„Úgy gondolom, a kettő együtt igaz. Teljes szívemmel, lelkemmel jelen vagyok a szerepben, a munkában. Tudja, a hang olyan, mint a jó francia vagy olasz bor. Idő kell, hogy igazán beérjen. Manapság azonban a zenei képesség nem elég, a rendezők színészi alakítást is várnak az énekesektől. Kétségtelenül előnyt jelent a szerencsés külső, a jó fellépés, de a színészi készséget is fejleszteni kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki mozdulatlanul állva énekeljen a színpadon. Úgy gondolom, egy kis dráma jót tesz, mert a leküzdése kihívást, motivációt jelent. A túl sok dráma azonban, bár művészként naggyá tette Callast, aki valóban egyetlen volt a történelemben, borzasztóan meg is nehezítette az életét.”
Hogy lehet, hogy Callast, s később Pavarottit is még látványosan ünnepelték, bármerre jártak a világban?
„Callas olyan volt, mint egy amerikai filmsztár; bárhova utazott, százak, ezrek várták. Rólunk ilyen szempontból tudomást sem vesz a világ. A publikum elkényelmesedésével magyarázható ez, vagy az azzal, hogy túl sokan vagyunk mi, operaénekesek? Nem tudom.”
Joseph Calleja otthonosan mozog a romantikus olasz operazenei repertoárban, és elsősorban a belcanto művésze, jóllehet nem igazán ért egyet a lírai tenor, a drámai tenor és az egyéb hangfaji-stílusbeli megkülönböztetésekkel.
„Verdinél megvan a Donizetti-féle belcanto vonal, mégis ugyanolyan tenor hangra komponálta a Rigolettót, mint a Traviatát vagy A trubadúrt. Mindehhez hozzáadódik még a tenorok korábbinál jóval nagyobb interpretációs szabadsága. A lényeg azonban – és a belcanto igazi jelentése is – a szép éneklés!”
Lehet, hogy Joseph Calleja azért sem szereti a drámai tenor megjelölést, mert pozitívan gondolkodó vérbeli máltaiként kevésbé kedveli a negatív karaktereket. Természetéhez tartozik az optimizmus, az örök máltai nyár.
„Arra gondol, hogy elégedett vagyok-e? Igen, az vagyok. Persze főképpen akkor érzem ezt, amikor elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nem nevezném meg a legkedvesebb partnereimet, mert a többiek esetleg megharagudnának. De számtalan nevet említhetnék, kiváló partnereim és karmestereim voltak és vannak. Úgy érzem, a munkakapcsolatokban a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elismerés. Pier Giorgio Morandi például, akivel most Budapestre érkeztem, kedves barátom és a romantikus olasz operazene kiváló specialistája. A legfőbb vágyam az életben az, hogy lássam egészségben felnőni és kiteljesedni a gyermekeimet. Az sem volna ellenemre, ha még egyszer annyi színpadon töltött idő adatna meg számomra, mint amennyit eddig megéltem. A legközelebbi tervem pedig a Giocondából Enzo szerepének megformálása, amire 2020-ban kerül majd sor. Az élet rövid, már elmúltam negyvenéves. Igyekeznem kell, amennyire csak lehet!”
Last 19 December, Josep Carreras took part to a Christmas Gala Concert at the Papp Lászlo Sportarena in Budapest.
He was joined by soprano Polina Pasztircsák, baritone Roberto De Candia and the MÁV Symphony Orchestra conducted by maestro János Ács.
This was quite unexpected for most people who actually had purchased a ticket for a concert with Josep Carreras as main artist, accompanied by a soprano, as this event seemed to be about at the beginning. Obviously, a concert with three singers supposed for the legendary tenor a more reduced part than we are used to. Nevertheless, Carreras turned out to be in a very good shape and wonderfully sang each of the seven songs he was assigned plus two encores. His voice, phrasing and intention were really incredible. During the press conference, Josep Carreras talked about his relationship with Budapest, which started in the mid 70's with some performances of Verdi's operasUn Ballo in Maschera and Don Carlo. Furthermore, he has even spent a few weeks there in some occasion, such as the recording of Giordano's Andrea Chénier with Hungarian soprano Éva Marton. For this reason he knows quite well this city, and he is very happy every time he performs there.
The Gala was opened by baritone Roberto De Candia with Tonio's Prologo from Leoncavallo's Pagliacci, which was followed by the Bolero from Verdi's I Vespri Siciliani sung by Polina Pasztircsák. Josep Carreras finally joined the stage and offered a superb, heart-breaking rendition of Pregària, a Catalan Traditional prayer to the Holy Mother by Álvarez.
After the Intermezzo from Kodály Zoltán's Háry János played by the Orchestra conducted by János Ács, Carreras was back with Dicitencello Vuje and then with traditional carol Adeste Fideles, which he was actually supposed to sing in the second part, that created some Chrismas atmosphere on that minimal stage with no flowers nor Christmas trees.
Of course, big sport arenas are neither theatres nor concert halls, but sometimes some little details would be appreciated. Nevertheless, there are widescreens providing a good vision from every point, which is positive though.
The Gala followed with Roberto De Candia who sang Riccardo's Recitativo, Aria and Cabaletta from Bellini's I Puritani. After that, Maestro Ács conducted Békeangyal Himnusz (Angel of Peace Hymn) by Ács József, soprano Polina Pasztircsák joined the Catalan tenor in a duet-version of Cantique de Noël.
After the intermission, the concert resumed with the Ouverture from Rossini's Il signor Bruschino and the Violetta - Germont Father duet from Verdi's La Traviata. Josep Carreras warmed up the concert when he sang Musica Proibita and Franck's Panis Angelicus; his prodigious use of mezza voce was really impressive and sublime.
The official program of the Gala offered a sequence of three different versions of Ave Maria: Roberto De Candia proposed the Schubert version, while Polina Pasztircsákthe one from Verdi's Otello. At the end, the three opera singers joined together for the Bach - Gounod version, the premiere of a particular arrangement by János Ács.
At the end of the concerts, bunches of flowers for the acclaimed artists, ovationed throughout the whole concerts. In particular, Carreras received several roses, and deserved bravos and standing-ovations in some occasions, like during the encores, when he thrilled the audience with his renditions of I'll be home for Christmas and White Christmas, which you can enjoy by watching the videos below. At that point we all were waiting for Stille Nachts, which turns 200 years, but sadly the concert was finished.
Én inkább úgy írnám, hogy "Biztos NEM úgy volt minden, ahogy Szekáry Zsuzsanna leírta." Igen, hát ez az az újság, amiben fél éve a Billy Elliot-"ügy" megkezdte világraszóló diadalát...hogy én is ütős jelzőt használjak.
Pár további gyöngyszem a cikkből (szó szerint idézem!): kiderül, hogy Kodály Háry Jánosa magyar vonatkozású (sic!) mű, hogy a fináléban a három énekes Bach/Gounod Ave Maria című oratóriumát(sic!)adta elő, hogy (Carrerasnál) 1987-ben egyéves leállás (sic!) következett, ugyanis akut leukémiát diagnosztizáltak nála. A művésznőt először Polina Pasztircsák néven konferálja fel az írás, hasonlóan az Art Anzix honlapjához, miként azt is, hogy a művésznő "világszerte óriási népszerűségnek örvend." Hogy Ács János mióta lett János Ács, nem tudom, de kétségtelen, hogy már a koncert előtt is így írták a nevét.
A Carreras- koncertről beszámoló cikkében Szekáry Zsuzsa eredeti megfogalmazásában ez ekként olvasható: "Bach/Gounod Ave Maria című oratóriumát adta elő"... Nem akarom kommentálni.
José Carreras katalán operaénekes, a három tenor egyike telt házas koncertet adott szerdán a Papp László Budapest Sportarénában. A 72 éves mester fellépő vendégeivel igazi karácsonyi hangulatot varázsolt.
Már gyermekként José Carreras-rajongó voltam, számtalanszor hallgattam meg a karácsonyra kapott három tenor lemezt. Hatalmas örömmel töltött el, hogy végre élőben is hallhattam, miközben a világhírű tenor rajongói színültig megtöltötték a hatalmas arénát.
A három tenor karnagyaként is ismert Ács János vezényletével az Art Anzix Szimfonikus Zenekar Ruggero Leoncavallo Bajazzók című művével nyitotta meg az estet. Ezután Pasztircsák Polina világhírű szoprán operaénekesnő adott elő egy részletet Giuseppe Verdi A szicíliai vecsernye című operájából.
Majd színpadra lépett a mester. Amint belekezdett Fermín María Alvarez Plegariajába, azonnal megmutatta azt a hihetetlen belső tüzet, amely miatt évtizedek óta világszerte megtelnek a nézőterek, bár hangját ma már csak különleges alkalmakra tartogatja.
Carreras a budapesti koncertjén összesen nyolc áriát adott elő, duettet énekelt Polina Pasztircsákkal és Roberto De Candia bariton operaénekessel is, amelyeket az Andor Ilona Ének-zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola Gyermekkara kísért.
A hetvenkét éves tenor nyolc áriát énekelt a különleges gálaesten
Az esten olyan klasszikusok is elhangzottak, mint például Verdi Traviata című operájából Violetta és Germont áriája Roberto De Candia és Pasztircsák Polina előadásában, de magyar vonatkozású művek is, például Kodály Zoltán Háry János című operájának intermezzója.
Az ismert operarészletek mellett olyan adventre hangoló darabok csendültek fel, mint Schubert Ave Maria vagy César Franck Panis Angelicus című művei. A fináléban a három énekes Bach/Gounod Ave Maria című művét adta elő, majd ráadásként Carreras két karácsonyi dallal búcsúzott a magyar közönségtől.
José Carreras 1946. december 5-én született Barcelonában. Tehetsége korán megmutatkozott, ötévesen már egy helyi rádió adásában szerepelt. Eredetileg vegyész szeretett volna lenni, de a szíve a konzervatóriumba vezette. Miután Parmában 1971-ben megnyerte a nemzetközi Verdi-énekversenyt, tárt karokkal várták a világ operaházai. Több operafilmet is forgatott, majd 1987-ben egyéves leállás következett, ugyanis akut leukémiát diagnosztizáltak nála.
A széles tömegek 1990-ben ismerték meg a nevét, amikor először lépett fel kollégáival, Luciano Pavarottival és Plácido Domingóval a három tenor néven, akikkel híres operaslágereket adtak elő, és több lemezt is kiadtak. Először 1976-ban járt Budapesten, és azóta több alkalommal is fellépett Magyarországon.
Engem leginkább az zavart, hogy szegény Carlos és Rodrigo nem bírtak ölelkezni, de még egymás kezét fogni se. A ketrec csak akkor működött volna, ha a befejezés valami rácson keresztüli érintkezés, mint Spock halálánál az üvegfalon át, de neeeem...
Ellenszerként kiváló a 2013-as salzburgi előadás, valahogy úgy kéne mindig.
Úgy általában eléggé wtf rendezés volt, bár láttam már vadabbakat is XD az énekesek szerencsére kiválóak, bár Abdrazakov még túl fiatalos kinézetű Fülöp királynak.
Ami Carlos ketrecbe dugását, meg az egész Don Carlos rendezést illeti, ami első pillantásra eszembe jutott, azt inkbb nem írom le! Tézier-vel kapcsolatos véleményét osztom, sokak szerint a legjobb Verdi-bariton manapság!
Ludovic Tézier nagy kedvencem lett, amióta a müncheni Végzetben láttam. Valamiért korábban sosem találkoztam vele, bár a nevét hallottam, de azóta kb. mindent fellelhető dolgot megnézek vele.
(ez egy gyönyörű produkció, de Liza alkalmasint bolond, hogy egy ilyen szép hangú, gyengéd, figyelmes férfit mellőz egy olyan zűrös tenor kedvéért, mint Hermann)
Luna gróf: https://www.youtube.com/watch?v=ovyR65QdCn4
Petrovics Eszter rendező Ágoston Gábor operatőrrel – 2013-ban, Nádasladányban - nagyon szép portréfilmet készített Kassai Istvánról. Ezen a zongoraművész Szecsődi Ferenccel muzsikál, és feleségével, Csányi Valériával négykezest játszik. Kassai Istvánról tanára, Kertész Lajos beszél.
A filmet – amely felvehető – a Duna World február 17-én, szombaton, 13:17 h-kor sugározza újra.
Sajnos az osztrák - Graz és Salzburg - búcsúfellépéseit az ottani kuponos oldalakon már eleve 50% kedvezménnyel hírdették, minden helyszínen és árkategóriában. Sic transit...
Kertesi Ingrid (szoprán) és Szabadi Vilmos (hegedű)
Händel: Lascia ch’io pianga – Almirena áriája a Rinaldo című operából Händel: „Ombra mai fu” – Xerxes áriája a Xerxes című operából (Kertesi – Vigh) Händel: C-dúr chaconne, HWV 484, John Thomas: The Minstrel's Adieu to his Native Land (Vigh) Massenet: Thais meditáció Bizet–Drdla: Carmen-fantázia (Szabadi – Vigh) Donizetti–Mosshammer: Hárfa szóló a Lammermoori Lucia című operából (Vigh) Bellini: Amina áriája az Alvajárók című operából Puccini: Lauretta áriája (Kertesi – Vigh) Tournier: Au matin
Smetana–Trneček: Moldva-fantázia (Vigh)
2017. november 21. (kedd), 19.30 óra – Zeneakadémia Nagyterem
(Ism. január 23., 12.36)
Megjegyzem: eredetileg Rost Andrea lépett volna fel Vigh Andrea hárfa-estjén, de megbetegedett és helyette Kertesi Ingrid vállalta a közreműködést a koncerten. (Emiatt részben változott az előzetesen tervezett műsorösszeállítás; a fent ismertetett műsorszámokat adták elő a művészek.)
Az M5 csatorna ma éjjeli műsorán szerepel (23.30 – 0.20)
„Tisztelem a műveltséget…” – Portréfilm Devich János gordonkaművészről
Írta és rendezte: Petrovics Eszter
Időtartam: 55 perc
Operatőr: Sibalin György
Magyar Művészeti Akadémia, 2016
Gordonkaművészként a nemzetközi hírű Kodály Vonósnégyes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem méltán elismert és nagyra becsült tanára életéről, művészetéről vall.
Éppen én írtam, hogy nem lehetünk egészen következetesek, sajnos. Van az idegen neveknek egy része, amelyet „magyarul”, „magyarosan”, pontosabban a magyar művelt nyelv szerinti hagyományos közmegegyezéssel használunk a beszédben. Ilyen a Gilda, a Guglielmo is, amelyekben az eredeti nyelv legfontosabb kiejtési „buktatóin” nem esünk el. És ha valahol fontos ezeket figyelembe venni, az a Magyart Állami Opereraház saját készítésű, ismeretterjesztő videójának alámondása, amelyben a kevésbé avatottnak magyaráznak. Ez pedagógiai felelősség is.
Grétsy László, még vendéglátó üzemegységek feliratairól szólva, többször is elmondta, hogy a Café alak egyik nyelv írásmódjának sem felel meg. Azóta sem változtattak a feliratokon, az interneten pedig úgy elszaporodtak a Cafék, mit a sicc.
Tisztelt professzorod szabályával egyetértek és rokonszenvezek, hiszen milyen kellemetlen lenne, ha a Hamletről magyarul beszélgetve (kb.) hemlitet és afílját kellene mondanunk. Egészen következetesek mégsem lehetünk a fonetikus kiejtésben. Pl. a Tartuffe címét és hősét már egy gimnazista is tartüffnek mondja, a Musette-et is müzettnek ejtjük ki, a Musettát muzettának. Schaunard, Benoît, Alcindor neve még akkor is némi francia nyelvismeretet kíván tőlünk, ha a Bohémélet más hőseinek nevét olaszos változatban tünteti fel a színlap.
Temérdek gondunk van a bábeli nyelvzavar óta!
Nyelvművelés professzorom, dr. Hernádi Sándor szerint a külföldi neveket magyarul fonetikusan kell kiejteni, tehát a Jeleckij olvasat a helyes. Ugyanígy tisztán artikulált magánhangzókkak, Csajkovszkij és nem redukált első és második gyenge helyzetben lévőkkel "Csijkóóvszkij".
Hogy ki? Talán nem is fontos, hiszen ordítóan hallatszik, hogy szegénykének halvány lila... stb. Azt lenne jó inkább tudni, hogyan lehet még másnap is a helyén az, aki ilyen munkatársat alkalmaz.
Köszönöm a tanácsokat! A Shift + Enter -t daunerni is említette nemrég (kissé méltatlankodva). :-)
A Delete két böngészőben is hatástalan nálam, de - mint látod -, a harmadik (Mozilla) "helyből" jól kezeli.
Ha ugyanarra gondolunk: a bekezdések között nem lesz sorköz, ha a sorváltáshoz nem entert, hanem Schift + entert ütünk. A szöveg végén pedig a Delete billenytűvel biztosíthatjuk, hogy ne legyen utána üres sor. (Az utóbbit azelőtt is tettem. Az előbbit azért kísérleteztem ki, mert nem szeretem a széthúzott szövegeket, illetve ha nincs különbség a bekezdések és a nagyobb gondolati egységek tagolása között.)
Vajon ki mondja az OperaCafé portréinak összekötőszövegét, és ki (nem) ellenőrzi, hogy az legalább ismeretterjesztői szinten helyesen hangozzék el? Vagy csak én nem tudom, hogy a Guglielmo nevet a Google magyar becenevéből eredeztetjük? Haja Zsolt-portré
Köszönet a tudósításért!
Akkor álljon itt a többi hiányzó neve is, ABC-sorrendben: Dózsa Imre, Kasza Katalin, Kaszás Ildikó, Keveházi Gábor, Kun Zsuzsa, Molnár András, Pongor Ildikó.
(Dózsa Imrét szoktam látni az Operaház nézőterén.)
A képen látható operaházi örökös tagok között ott van László Margit is - az ő neve kimaradt a felsorolásból. Ezt pótolom itt.
Ugyanakkor több örökös tag hiányzott az összejövetelről, kiragadva néhány név közülük: Barlay Zsuzsa, Hágai Katalin, Misura Zsuzsa, Volf Katalin, Tokody Ilona, Berczelly István, Palcsó Sándor, Kovács János karmester
Szinetár Miklós, Kelen Péter,Lukács Gyöngyi, Kalmár Magda, Miller Lajos,Berkes János, Kincses Veronika, Medveczky Ádám,Orosz Adél, Pártay Lilla, Kováts Kolos, Sólyom-Nagy Sándor és Szakály György társaságában.
Már nem emlékszem arra, hogy ki, és hogy kevesellte vagy sokallta-e László Boldizsár fellépésinek mennyiségét, mindenesetre figyelmébe ajánlom a Kreatív kapcsolatokat
a Kálmán Imre Teátrumban.
- Ön állítja össze a fellépő művészek névsorát és az elhangzó zenék egészét is, amelyben ha jól sejtem, bizonyosan lesznek olasz lírai áriák.
- Természetesen! Szerencsére a stílus tekintetében is szabad kezet kaptam, így könnyedebb darabokat is beemelhettem az estem programjába, megmutatva a sokoldalúságomat. Ez esetemben nem a musicalt vagy a magyar nótát jelenti, holott azokat is szeretem, inkább olyan olasz dalokról van szó, amelyek kapcsán az a bizonyos „könnyű” kitétel nem is olyan súlytalan. Éppen ellenkezőleg! Nagyon nehéz elérni, hogy a hallgató a könnyedséget érezze az előadásban.”
Rákérdeztek világhírű partnereire, Carrerasra és Domingóra is, kaptak-e tőle felkérést, eljönnek-e? Domingó bizonyára nem lesz ott, mert akkor máshol van fellépése, Carrerast szeretné megnyerni az "ügynek"...
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. október 29.)
Km. a Pannon Filharmonikus Zenekar
Vez. Ivan Repusić
1. Mozart: Figaro házassága - a Grófné áriája, II. felv.
2. Verdi: a) Otello - Ave Maria,
b) A trubadúr - Leonora áriája, I. felv.,
c) Aida - Aida áriája, I. felv.
3. Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo, III. felv.
4. Cilea: Adriana Lecouvreur - Adriana áriája, IV. felv.
5. Verdi: A végzet hatalma - a) Nyitány, b) Leonora áriája, IV. felv.
6. Mascagni: Fritz barátunk - Suzel románca, I. felv.,
"A világhírű tenor ma esti budapesti fellépése alkalmából egy világsztárhoz képest szerény listát küldetett át, ám akad köztük egy igazán különleges tétel. Hősugárzókat kért mindenhova, ahol a budapesti tartózkodása során megfordul, legyen az a hotel vagy a fellépése helyszíne.
– Kért hősugárzót a szállodai lakosztályába, az öltözőjébe az Arénában, de még a színpad szélén felállított úgynevezett gyorsöltözőbe is beszereltünk egyet – tudtuk meg a koncertet szervezőitől. Ráadásul úgy tudjuk, ez mind nem volt elég a spanyol művésznek, a mediterrán télhez szokott tenor ugyanis annyira vigyáz a hangjára a koncertsorozat alatt, hogy még a Papp László Budapest Sportaréna folyosóira is be kell állítani pár fűtőtestet, nehogy megbetegedjen a hazánkban is ritkának számító zord időjárási körülmények miatt.
– El kellett menni vásárolni, mert nem volt elég hősugárzó – mesélték a szervezők, akik azt is elárulták, hogy ugyan a művész szerda óta Magyarországon tartózkodik, egy percre sem tette ki a lábát a belvárosi luxusszállodájából.”
Pár szubjektív sor a Carreras-koncertről:
Azért mentem el, mert korábban nem láttam élőben, és valószínűleg ez volt az utolsó lehetőség.
A 2. sorban ültem, de itt is leginkább már az erősített hangzást kaptuk. (Az erősítés léte egy ekkora, kb. 12 ezres befogadóképességű sportcsarnokban amúgy nem kifogásolható.) Úgy vélem, a műsor gondosan, Carreras jelenlegi hangi lehetőségeit és teljesítőképességét figyelembe véve lett összeválogatva, és így a koncert vállalható színvonalú lett, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy búcsúturnéről van szó. A műsor rendkívül vegyes volt, különféle szerzőktől (nem vettem meg a 2000 Ft-os műsorfüzetet, így listával nem szolgálhatok), volt operaária ill. -részlet, operett, zarzuela, musical, dal. Nagyon szépen sikerült a szünet előtti utolsó szám, a La Mancha Lovagjából a The Impossible Dream. Gyengén indult viszont a szopránnal énekelt Libiamo a Travatából - lehet, hogy az ok a köhögés volt, ugyanis a tenor a koncert folyamán a számok között többször is köhögött, nem egyszer a közönségnek hátat fordítva. Mivel nekem is volt a koncert során néha köhögési ingerem (ami egyébként rám nem jellemző), arra gondolok, hogy talán túl száraz volt a levegő.
A szoprán egy másod- vagy inkább harmadvonalbeli orosz énekesnő volt, a nevét a kivetítőn nem írták ki (az egyébként jól muzsikáló Danubia Zenekarét se). A javára annyit tudok mondani, hogy viszonylag korrektül elénekelte a számait, és tud trillázni. Olyan benyomást keltett viszont, mintha nem értené, miről énekel. Sajnos az orosz énekeseknél szokásos erőszakos módon énekelt, a hangja meg elég ronda volt. A koncert mélypontja számomra a belépőária volt a Csárdáskirálynőből - ilyen penetránsan ronda hangú előadásban még nem hallottam, a magas hangtól majdhogynem a fülem is megfájdult. A hölgy elég sűrűn riszálta a nem túl kicsi hátsóját, amivel bennem csak a közönségességét erősítette, bár biztos volt, akinek pont ez tetszett. Érdekesség, hogy énekelte a a Les Filles de Cadix-t, meg ráadásként az O mio babbino caro-t, amelyeket másnap aztán Renée Fleming is elénekelt az Erkel Színházban - nos, az más minőség volt.
A kivetítőről még annyit, hogy a számok címe angolul volt kiírva, az egyetlen magyar felirat a legvégén, a "Köszönöm Budapest" volt, ha jól emlékszem - a vessző mindenesetre hiányzott. A koncert során fotókat vetítettek Carreras leghíresebb szerepeiből, fellépéseiről - volt Turandot is Marton Évával, a művésznő nevét nem írták ki. Kiírták viszont Liza Minnelli nevét - sajnos azonban az egyik n betűt kifelejtették a névből.
Szóval, ezt a koncertet "a tudomány kedvéért" meghallgattam, nem is bántam meg, hogy elmentem, de igazán zsigeri hatást azért nem keltett bennem.
Sokkal többet várok majd júniusban egy Carrerasszal egyidős énekestől (mindössze 18 nap van köztük), ő még ma is énekli több nagy szerepét, nem is akárhogyan, és Pestre is egy ilyennel érkezik: a Roberto Devereux c. Donizetti-opera női főszerepét Edita Gruberova fogja énekelni (és ha már tenorokról van szó: László Boldizsár lesz a címszereplő, tőle is sokat várok).
Idézni (ha már) csak pontosan, szépen...főleg, ha az idézet "véletlenül" (?) lehagyott folytatása teljes forulatot vesz a bemásolt szöveg első feléhez képest:
...“but…I’ve been in a custody battle for two years for my son Ethan, and we have a new schedule now and I’m unable to do it.” Részt vett? N e m vett részt.
