A Bartók Rádióban tegnap sugárzott, "Muzsikuslegendák" – Carlo Bergonzi operaénekes című összeállítás visszahallgatható: itt.
(mediaklikk.hu)
Bergonzi énekfelvételei közül ezek kerültek adásba:
Verdi: Aida – jelenet, Amneris és Radames kettőse, IV. felv. (Giulietta Simionato, Carlo Bergonzi, a Bécsi Filharmonikusokat Herbert von Karajan vezényli)
Puccini: Tosca – Cavaradossi Levéláriája (Carlo Bergonzi, a Párizsi Conservatoire Zenekara, vezényel: Georges Prêtre)
Verdi: Don Carlos – Szabadságkettős /Posa és Don Carlos/ (Dietrich Fischer-Dieskau, Carlo Bergonzi, a Londoni Covent Garden Zenekarát Solti György vezényli)
Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románca (Carlo Bergonzi, a Veronai Aréna Zenekarát Anton Guadagno vezényli)
Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán és Pinkerton szerelmi kettőse (Renata Scotto, Carlo Bergonzi, a Római Operaház Zenekarát John Barbirolli vezényli)
Verdi: A két Foscari – Jelenet és Jacopo kavatinája (Carlo Bergonzi, a Milánói Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Carlo Maria Giulini) – Milánó, 1951
Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza és Turandot kettőse (Fiorenza Cossotto, Carlo Bergonzi, km. Giangiacomo Guelfi, a Milánói Scala Zenekarát Herbert von Karajan vezényli - 1966)
„Világszerte ismert és nagyra becsült zongorista. A zenekritikák mindig kiemelik rendkívüli muzikalitását, költői előadásmódját. Zenészként tartja a kapcsolatot a közönséggel, de csak úgy, hogy muzsikál az embereknek. Számára elég felesége, a zongoraművész Klukon Edit, a család és néhány barát közelsége. Kérdéseinkre Ránki Dezső zongoraművész válaszolt.”
2018.áprilisban Kamilla Nylund és Jonas Kaufmann csodálatos Trisztán és Izolda 2. felvonást énekelt Bostonban. A yt-n szép számmal vannak ebből részletek, de bőben vannak más művészek felvételei is. Búfelejtőnek kiválóak...
Renata Tebaldi (1922. február 1. - 2004. december 19.) énekel
1. Giuseppe Verdi: Aida - Aida áriája I. felv. (Bécsi Filharmonikus Zenekar, vez.: Herbert von Karajan),
2. Giacomo Puccini: Bohémélet - Mimi áriája I. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Tullio Serafin),
3. Umberto Giordano: André Chénier - Madeleine áriája III. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Gianandrea Gavazzeni),
4. Giacomo Puccini: Tosca - Tosca imája II. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Francesco Molinari-Pradelli),
5. Arrigo Boito: Mefistofele - Marti áriája III. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Tullio Serafin),
6. Giuseppe Verdi: A végzet hatalma - Leonóra áriája, IV. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Francesco Molinari-Pradelli),
7. Giacomo Puccini:
a) Angelica nővér - Angelica áriája (Firenzei Maggio Musicale Zenekara, vez.: Lamberto Gardelli),
b) Pillangókisasszony - Nagyária, II. felv. (Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Tullio Serafin),
8. Giuseppe Verdi: Otello - Fűzfadal és Ave Maria - IV. felv. (km.: Luisa Ribacchi - mezzoszoprán, Római Szent Cecília Akadémia Zenekara, vez.: Alberto Erede)
Nagyon szép beszélgetés. Engem nagyon megragadott a Muvészno oszintesége és intelligenciája. Biztos vagyok benne, hogy Klárika még legaláb 20 évig az elso rangban fog énekelni.
Köszönöm a linket! Meghallgattam Kolonits Klárával készült podcast-interjút. Rém érdekes és elgondolkodtató témákról esett szó, nem csak mint énekművész, de mint „civil” ember is, saját életsorsának fontos mozzanatait beleszőve tárulkozik ki előttünk, és helyenként önkritikus vallomásaival mindvégig leköti a figyelmünket. Én is csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel a rokonszenves Művésznő személyisége, hallgassa meg ezt a közel egyórás beszélgetést!
Eddig is a kedvenc magyar opera-énekesnőim között tartottam számon Kolonits Klárát, mind a mai napig nagy tisztelője vagyok neki és rajongója művészetének, és most meghallgatva újabb megnyilatkozásait, a csodálatom, szimpátiám iránta tényleg, szavakba nem önthető...
Gáti István (bariton) miután ott hagyta a Magyar Állami Operaházat, másfél évtizeden át Bécsben működött, ma már visszavonult az énekléstől, talán most is ott él? Vörös Szilvia kaphatna tőle tanácsokat ha kérdezné őt (akár feleségét, Takács Máriát, az egykori itthoni szopránt...)
A mai bizonytalan világban egy bécsi státuszt meg kellene becsülni. Vörös művésznő azt gondolja, itthon jobb lenne? Nagyot téved, azt hiszem. Kérdezze meg budapesti kollégáit, olyan boldogok-e. Akkor is téved, amikor azt hiszi, megkapná Carment.
Nyilván ez nagyjából így is van, bár coverként ő is beugrott már főszerepbe. De ez csak azt jelenti, hogy Bécs a legjobb, leghíresebb művészekből válogathat, vagyis ha neki sikerül más, kisebb helyeken keresztül híressé válnia, akkor mondjuk 5-10 év múlva meg fogják hívni főszerepekre őt is. És így nem is teszik idő előtt tönkre a hangját.
"Hátránya is van ilyen impozáns társulat tagjának lenni. Bécsben a covid előttig kiemelkedően fontos volt az operaturizmus. Ehhez az is kellett, hogy világsztárok lépjenek színpadra. Nyilván a vendégművészek viszik itt el a címszerepeket. Így ami előnye Bécsnek, az a hátránya is: nagyon sokat lehet tanulni, de egy pont után nincs feljebb. Van olyan szerep, amihez itt egyszerűen nem lehet hozzájutni.
Otthon talán eljátszhatom majd mondjuk Carment egyszer, itt ez társulati tagként szinte lehetetlen."
(Persze lehet, hogy nincsen igaza, nekem ebben személyes tapasztalatom nincsen.)
Azért ez így nem teljesen igaz!
A Bécsi Staatsoper tagjai közül elég sokan kaptak főszerepeket, sőt, vannak akik pár év kis és középszerepes fellépések után nagy szerepekben karriert csináltak!
Ez egy nagyon jó beszélgetés, sokmindent érint, és talán természetes is, hogy kinek-kinek más és más kelti fel ebből a figyelmét. Nekem pl. nagyon-nagyon tetszett a Késkszakálluról való beszélgetés, az, hogy milyen elmélyülten és sokrétűen gondolkozik a szerepéről. Aztán az is tetszett, hogy iskoláskorában elaludt az Erkel Hunyadin (ez talán nem véletlen). És persze az is érdekes, hogy Bécsben sem fenékig tejfel, a Covid őket is ugyanúgy megviselte, mint a pestieket. És aztán szóbahozta azt is, hogy úgy érzi, tovább kell lépni Bécsből, mert társulati tagként soha-de soha nem fog főszerepekhez jutni, hiszen azokat csak vendég-énekesek játsszák. Hogy is van ez? Talán nem is olyan jó társulati tagnak lenni, mert kezdetben jó a biztonságos akolmeleg, de ugyanakkor behatárolt a pálya és bedeszkázott a mennyezet? Viszont a beszélgetésnek arra a részére, amire amire te utalsz, egyáltalán nem emlékszem. :)) (Ez persze nem jelenti azt, hogy idehaza rendben van minden.)
Azért tettem be elsősorban, mert egy Operaháztól jelenleg többé-kevésbé független művész nyilatkozata talán meggyőzi a kétkedőket, hogy nincs talán minden rendben azzal, ahogy idehaza a magánénekeseket kezelik az intézmények...
Engem is "megkapott" a Vörös Szilvia-interjúban taglalt témakörök. Roppant érdekes és elgondolkoztató, akár a (meg)tapasztaltak okán, a Művésznő által megfogalmazott mondatok, melyek tovább gondolásra késztetők.
Köszönöm, az interjút, valóban nagyon érdekes. Egyúttal tanulságos is. Kezdő énekeseknek javasolnám, valamint azoknak is, akik azt hiszik, hogy a nagy énekesek, énekesnők élete fenékig tejfel
A Kultúra.hu és a Liszt Ünnep most induló podcastsorozatának első részében velük beszélgettünk kötetlenül, játékosan, a közös pontokat keresve.
A cikkből idézek:
Farkas Róbert és Láng Dorottya számára a közös pontot Liszt Ferenc Esztergomi miséje jelenti, amelyet október 22-én adnak elő az esztergomi bazilikában.
Láng Dorottya Bécsben tanult, tizenkét évig élt külföldön – a bécsi- és a hamburgi operaháznál volt szerződése –, ám 2019-ben rátört a honvágy, és rájött: a hazai közönségnek szeretne énekelni. „Impulzív személyiség vagyok, a döntéseimet inkább érzelmi alapon hozom meg, és ez talán nem mindig sül el jól, de már megtanultam együtt élni a következményekkel. Ha egy színháznál művészként nem tudok fejlődni, akkor tovább kell állnom.”
1. a) Francesco Cilea: Az arles-i lány – Federico románca II. felv.,
b) Ruggero Leoncavallo: Mattinata,
c) Salvatore Cardillo: Hálátlan szív – nápolyi dal,
d) Leonard Bernstein: West Side Story – Tony és Maria kettőse (km.: Rost Andrea, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez.: Vjekoslav Šutej – Budapest, Népstadion, 1996. július 30.),
2. a) Jules Massenet: Cid – Cid áriája III. felv.,
b) Richard Rodgers – Lorenz Hart: Egy dallal a szívemben,
c) Ernesto de Curtis: Tu, ca nun chiagne,
d) Giuseppe Verdi: Traviata – Bordal I. felv. (km.: Plácido Domingo, Luciano Pavarotti, Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar, vez.: Zubin Mehta – Los Angeles, Dodger Stadium, 1994. július 16.),
3. Lehár Ferenc: A cárevics – Volga-dal I. felv. (km.: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vez.: Marcello Viotti – Bad Ischl, Kaiservilla, 1998. július),
4. a) Jules Massenet: Werther – Ossian dala,
b) Pietro Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza és Turiddu kettőse (km.: Agnes Baltsa, The London Arts Orchestra, vez.: Jacques Delacote – London, Theatre Royal Drury Lane, 1991),
5. Jacques Halévy: A zsidónő – Húsvéti jelenet (km.: Tokody Ilona, kórus és zenekar ismeretlen, vez.: Gerd Albrecht – Ausztria, 1981),
6. Paolo Tosti: Az én dalom (km.: Barbara Frittoli – ének, Lorenzo Bavaj – zongora, Ensemble Wien – Bécs, Musikverein, 1996. április 13.),
7. Giacomo Puccini: Turandot – Kalaf áriája III. felv. (km.: Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, Firenzei Maggio Musicale Zenekara, vez.: Zubin Mehta – Róma, Caracalla Termái, 1990. július 7.)
Áthoztam ide a bejegyzésem a "Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban?" topikból (2967. sorszám); "-zéta-" javaslatára legyen meg itt is:
Kálmándy Mihály operaénekesünk Vincenzo Bellini: Beatrice di Tenda - (részlete a youtube-ról) nagy bariton szerepét olaszul énekelte – csodálatosan. Magyarul nem tanulta meg.
Teatrao Massimo Vincenzo Bellini di Catania – 2010. december
(A teljes operaelőadás felvétele a Dynamic kiadó gondozásában - 2013 - kapható volt, megvettem.)
6. George Gershwin: a) Boy Wanted, b) Things Are Looking Up, c) Love Is Here To Say (The New Princess Theatre Orchestra, vez.: John McGlinn – New York, RCA Studio, 1986. június),
7. Hine e hine – tradicionális maori bölcsődal (Új Zélandi Nemzeti Gyerekkórus, vez.: Guy Jansen)
A mikrofonnál: Fellegi Lénárd
Szerk.: Ottmár Dávid
A 80 éves Medveczky Ádám karmesterre emlékező/emlékezett műsorok a közmédiában:
- A Bartók Rádió július 16-án, pénteken 19 órakor kezdődő Arckép című portréműsorának lesz vendége Medveczky Ádám, 19.35-től pedig a Győri Filharmonikus Zenekar általa vezényelt korábbi hangversenye csendül fel a tiszteletére.
- Az M5 kulturális csatorna július 18-án, vasárnap folytatja a karmester köszöntését. A 2019-es Armel Opera Festival keretén belül Bécsben bemutatott Figaro házassága című előadást tűzi műsorára 21.05-től; a darabot Szabó Máté rendezésében a Győri Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekarának kíséretében, Medveczky Ádám vezényletével láthatta ott a közönség.
- A Kossuth Rádió július 29-én látja vendégül a karmestert. A 21.30-kor kezdődő Nagyok című portréműsorban Medveczky Ádám kedvenc zenéiről is mesél a hallgatóknak.
MEDVECZKY ÁDÁM LESZ A 2022-ES ÚJÉVI NYITÁNY KARNAGYA IS. AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN JANUÁR 1-JÉN A NÉZŐK A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS A ZENEAKADÉMIA KÖZÖS KONCERTJÉVEL INDÍTHATTÁK AZ ÚJ ESZTENDŐT.
Tegnap, 23.30-tól a Katolikus Rádió„Zenei kincsestár” műsora emlékezett meg a 80. életévét betöltött Kossuth-díjas karmesterünkről:
Elhangzott művek:
1. Beethoven: Coriolan nyitány Op.62
2. Balassa Sándor: Lovagi erények I.-II.-III. IV. tétel
Előadja: Capella Savaria, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Medveczky Ádám
Szerkesztő: Szakács Emese
A Dankó Rádió Az a szép című műsorában tegnap délelőtt a szerkesztő-műsorvezető,Tölgyi Krisztina emlékezett meg Medveczky Ádámról; egyik hangversenyfelvételének részletét hallottuk: ifj. Johann Strauss: Éljen a magyar! - gyorspolka (Győri Filharmonikusokkal)
Hja kérem, egy Mocsári ... naná, hogy a víztől -és nem a mocsártól- irtózik. André Böröcz neve ismerősen cseng. Azt hiszem, luxus hajóutakat szervezett a (Földközi?) tengeren, amiken tényleg híres művészek szolgáltatták, ha nem a talpalávalót, de a magas kultúrát. Érdekes kisérlet volt. Ahogyan az is érdekes, hogy Mocsári művész úr ezeken a hajós koncerteken úgy látszik, nem irtózott agázsitólvíztől...
Mocsári Károlyt hallottam egyszer egy Kocsis dirigálta hangversenyen. Valamelyik Bartók zongoraverseny volt terítéken. Játékával nem lopta be magát a szívembe, meglehetősen mechanikusan nyomkodta a billentyűket. Amikor bejött a színpadra, mindenki azt hitte, hogy ő a zongorahangoló. Nagyon meglepődtünk, amikor meghajolt és leült a klaviatúra elé.
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a nagyon tartalmas, nagyon sok magánemberi vonatkozást is megmutató-megvalló Mocsári Károly interjúra. Egy-egy ilyen mélységű interjú elolvasása után az ember a művészre is más szemmel tekint, jobban érti az egyes cselekedeteinek mozgatórugóját. Még egyszer köszönöm.
Egyetlen egy apróságot szeretnék az interjúból idézni és utána, mintegy a riporter helyett, kérdezni: (néhány szó elhagyásával, de az értelmén nem változtatva)
„Daniel Barenboim ….hívott, ……hogy menjek vele horgászni. Mivel irtózom a víztől, kihagytam ezt a lehetőséget”
Mit jelent, hogy valaki „irtózik a víztől”? Művész életrajzokban sokszor olvasok fellépés előtti szokásokról, nevezhetjük fóbiáknak is, de ez újdonság volt számomra. Sajnálom, hogy a riporter nem kérdezett tovább, hanem hagyta a mondatot így lecsengeni.
Magyarkurir.hu - 2021. július 10., szombat | 19:06
„A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész világszerte ismert. Már huszonévesen bejárta az öt kontinenst, világversenyeket nyert. Amerikában, majd húsz évig Franciaországban élt. Nagy zongoristák tanították, és jó barátai között tarthatta számon Kocsis Zoltánt is. A monori Vigadóban beszélgettünk vele, illetve otthonában, egy különleges atmoszférájú épületben, ahol gyakorolni szokott.”
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. július 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Puccini: Turandot – Liu áriája és az I. felvonás fináléja (Galina Visnyevszkaja, Franco Corelli, Nicola Zaccaria) – Milánói Scala évadnyitó előadása, 1964, vezényel: Gianandrea Gavazzeni
Lehár Ferenc: A cárevics – Alekszej, a cárevics áriája, II. felv. „ Heute hab' ich meinen schonsten Tag...O komm es hat der Frühling, ach, nur einen Mai..."(Nicolai Gedda) – Bayerischen Staatsoper München/Symphonie-Orchester Graunke/Willy Mattes, 1968
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Pogner elbeszélése, I. felv. (Josef Greindl) – Bayreuthi Ünnepi Játékok, vezényel: Wilhelm Furtwängler
- Amelia és Riccardo szerelmi kettőse, II. felv. (Maria Callas és Giuseppe Di Stefano) – Milánói Scala évadnyitó előadása, 1957, vezényel: Gianandrea Gavazzeni
A Bartók Rádió sugározza ma - emlékműsor a nemrég távozott orosz basszistára, felvételeivel:
11:00 - 12.00 Mesterek órája
– Jevgenyij Nyesztyerenko(1938. január 8. - 2021. március 20.) énekel
I. Giuseppe Verdi: Attila – Attila áriája I. felv. (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez.: Lamberto Gardelli),
II. Mogyeszt Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – dalciklus Arsenij Goleniscsev-Kutuzov verseire – 1. Bölcsődal, 2. Szerenád, 3. Trepak, 4. A hadvezér (Jevgenyij Senderovics – zongora – 1977.),
III. Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – 3. ajtó (Jelena Obrazcova – mezzoszoprán, Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.. Ferencsik János – 1981.),
IV. 1. Pavel Csesznokov: Esti áldozat, 2. Tizenkét rabló – orosz vallásos ének (Szent Efrém Férfikar, művészeti vezető.: Bubnó Tamás – Szent István Bazilika, 2011.),
V. Mihail Glinka: Ruszlán és Ludmilla – Farlaf rondója II. felv. (Moszkvai Nagyszínház Zenekara, vez.: Fuat Manszurov),
VI. Mogyeszt Muszorgszkij:
1. Dalok - a) A papnövendék, b) Bolhadal (Vlagyimir Krajnyev – zongora - Zeneakadémia, 1977. november 29.),
2. Borisz Godunov – Borisz monológja II. felv. (Moszkvai Nagyszínház Zenekara, vez.: Jurij Szimonov)
1. Jean-Philippe Rameau: Dardanus – Antenor áriája IV. felv. (Bolgár Rádió Szimfonikus Zenekara, vez.: Ettore Gracis),
2. Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni – Leporello áriája (Regiszterária) I. felv. (Philharmonia Zenekar, vez.: Wilhelm Schüchter - London, Abbey Road Studio 1, 1952. március 17.),
3. Giuseppe Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája III. felv. (Philharmonia Zenekar, vez.: Herbert von Karajan – London, Kingsway Hall, 1949. november 28.),
4. Modeszt Muszorgszkij: Gyermekszoba – dalciklus a zeneszerző saját verseire – a) Nyanyával, b) A sarokban, c) A bogár, d) A babával, e) Esti ima, f) A vesszőparipa, g) A kandúr (Alekszandr Labinszkij – zongora, Párizs, Salle de la Mutualité, 1955.),
5. Alekszandr Borogyin: Igor herceg – Kórusrészlet és Galickij bordala I. felv. (Kiril Djulgerov – tenor, Szófiai Opera Ének- és Zenekara, vez.: Jerzy Semkow),
6. Charles Gounod: Faust – Templomjelenet IV. felv. (Victoria de Los Angeles – szoprán, Párizsi Opera Ének- és Zenekara, vez.: André Cluytens)
5. Edvard Grieg: Szeretlek (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
II. 1.Jules Massenet: Manon - Des Grieux áriája II. felv. (Álomária),
2. Giacomo Puccini: Bohémélet - Rodolfo áriája I. felv. (km.: Hilversumi Rádió Zenekara, vez.: Frieder Weissmann- Hilversum, 1939. június 8.),
III. Giuseppe Verdi: Rigoletto –
1. Kesztyűária,
2. A herceg áriája, II. felv.,
3. A herceg áriája, III. felv. (km.: Stockholmi Királyi Opera zenekara, vez.: Kurt Bendix - Stockholm, Royal Operaház, 1957. január 5.),
IV. Giuseppe Verdi: A trubadúr –
1. Jelenet és Stretta III. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Olle Sivall - ének, Stockholmi Királyi Opera Énekkara),
2. Jelenet és hármas IV. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Kerstin Meyer, Hugo Hasslo - ének, Stockholmi KirályiOpera zenekara, vez.: Herbert Sandberg - Stockholm, Royal Operaház, 196. március 6.)
Magyar Kurír. hu - 2020. december 15., kedd | 20:58
Bodnár Dániel
Kétszázötven évvel ezelőtt, 1770. december 16-án született a németországi Bonnban Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb géniusza. Az évforduló kapcsán Keller András Liszt Ferenc-díjas hegedűművésszel, karmesterrel, a Concerto Budapest zeneigazgatójával beszélgettünk.
"– Hogyan és mikor találkozott a pályája során Beethoven zenéjével?
– Életem több fordulópontja kötődik Beethovenhez. Gyermekkoromban édesapám hatására kezdtem el zenélni, aki nagyon szépen hegedült. A Zeneakadémiára is járt, de mivel a nagyapám horthysta tiszthelyettesként nem kapott nyugdíjat, így apámnak kellett eltartania a szüleit és a nővéreit, ezért kénytelen volt abbahagyni a zenei tanulmányait. Én azonban a zene légkörében és szeretetében nőttem fel. Apám ugyanis a pesti ferencesek Liszt Ferenc kórusának alapító tagja volt, élete végéig énekelt a Bucsi László vezette legendás kórusban. Én pedig minden héten az orgonista,Gergely Feri bácsi mellett ültem a padon. Korán elkezdtem hegedülni, több versenyt is nyertem, de nem gondoltam arra, hogy zenész legyek, mígnem egyszer megbetegedtem skarlátban. Nem mehettem iskolába, öt hétig voltam otthon. Eközben fölfedeztem apu lemezgyűjteményét. Az első, ami megaragadott, Beethoven D-dúr hegedűversenye volt Leonyid Kogan előadásában. Ez eldöntötte az életemet. Gyönyörű felvétel volt, talán 1955-ben készült, szakadatlanul ezt hallgattam, mert úgy éreztem, hogy az angyalok szólnak ebből a zenéből."
[...]
Beethoven az én mindennapi kenyerem, imádságom. A hazaszeretetem, az Bartók.
Számomra szorosan kapcsolódik egymáshoz Beethoven és Bartók. Bartók is a szellemi atyjának tekintette Beethovent, én pedig a Beethoven-hagyaték igazi örökösének tekintem Bartókot. Erő, hit és mélységes tisztaság van mindkettőjük zenéjében, csak az aspektus más, mert Bartók mégiscsak a mi zenénket írta. Beethoven zenéjében az istenszeretetet érzem, Bartókéban a hazaszeretetet, és ez így kerek. Amikor Beethoven a legnagyobb gondolatait mondja el, a legegyszerűbb eszközökkel teszi, különösen a késői vonósnégyeseivel, melyek talán a legjelentősebb művei. Persze minden műve remekmű. Mai szóhasználattal úgy fogalmazhatnánk, hogy minimalista eszközökkel tudta elérni a mindenséget, amire talán senki sem volt képes."
1. Mihail Glinka: Kamarinszkaja (Royal Filharmonikus Zenekar - London, Royal Albert Hall, 1969. június 15.),
2. Szergej Rahmanyinov - Arkagyij Dubenszkij-: Vocalise op. 34/14 (Anna Moffo - szoprán, Amerikai Szimfonikus Zenekar - New York, Manhattan Center, 1964. április 14.),
3. Claude Debussy: Egy faun délutánja (Leopold Stokowski Szimfonikus Zenekara - 1969. június 20.),
4. Anatolij Ljadov: Nyolc orosz népi tánc (Philadelphiai Szimfonikus Zenekar),
5. Liszt Ferenc: II. magyar rapszódia (RCA Victor Szimfonikus Zenekar - New York, Manhattan Center, 1960. február 7.)
6. Johann Sebastian Bach - Leopold Stokowski: d-moll toccata és fúga BWV 565 (Londoni Szimfonikus Zenekar - London,Waltharnstow Town Hall, 1974. július)
2. Arrigo Boito: Mefistofele - Faust áriája I. felv.,
3. Jules Massenet: Thais - Meditáció (a hegedűszólót Oláh Vilmos játssza),
4. Arrigo Boito: Mefistofele - Faust áriája az Epilógusból,
5. Jules Massenet: Werther - Werther áriája III. felv.,
6. Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital - Nemorino románca,
7. Amilcare Ponchielli: Gioconda - Enzo románca,
8. Giacomo Puccini: Manon Lescaut- Intermezzo,
9. Francesco Cilea: Az arles-i lány - Federico románca II. felv.,
10. Giuseppe Verdi:
a) A végzet hatalma - Nyitány,
b) Simon Boccanegra - Gabriele áriája II. felv.,
11. Giacomo Puccini: Tosca - Képária,
12. Mexikói népdalfeldolgozások - a) La Negra, b) Tu Enamarado, c) El Cascavel, d) Mexico Lindo, e) Serenata Huasteca (km.: Mariachi Los Caballeros Együttes)
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2012. november 28.)
1. Georg Friedrich Händel: Xerxes - Largo (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
2. Franz Schubert: a) Szilviához, b) A Mindenható, c) Szerenád (zong. km.: Frederick Schauwecker - New York, Carnegie Hall, 1958. március 2.),
3. Giuseppe Verdi: a) Rigoletto - A herceg áriája III. felv., b) A trubadúr - Jelenet és Stretta III. felv. (km.: Hjördis Schymberg, Olle Sivall - ének, Stockholmi Királyi Opera ének- és zenekara, vez.: Herbert Sandberg - Stockholm, Királyi Operaház, 1960. március 6.),
4. a) Louis Niedermeyer: Pieta Signore, b) Giuseppe Verdi: Requiem - Ingemisco (km.: Bergeni Szimfonikus Zenekar, vez.: Garaguly Károly - Bergen, 1954. június 9.),
5. Giacomo Puccini: Bohémélet - Rodolfo áriája (Hilversumi Rádió zenekara, vez.: Frieder Weissmann - Hilversum, 1939. június 8.)
„Nagy felhorkanást váltott ki múlt héten, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik fő kultúrpotentátja közös fotót tett közzé Szörényi Leventével és Bródy Jánossal. A Válasz Online hirtelen véleményalkotás helyett úgy döntött: inkább megkérdezzük a legendás párost, mit kerestek Demeter Szilárd irodájában. Utóbbiról Bródy gyorselemzést is ad, Szörényi pedig mesél a hatalom másik nagyon fontos emberéről, aki arra kérte: írja át az István, a királyt, mert nem tetszik neki Koppány figurája. Páros interjú könnyűzenéről és közállapotokról.”
Szörényi:
„Leköti a figyelmemet, amit Amerikában látunk. Évekkel ezelőtt írtam egy cikket. „Valaha vágytam Amerikát”. Ez volt a címe. Mégis: hogy ennyire eszkalálódik a helyzet, azt azért nem hittem volna. Szomorú látvány, ahogy George Washington szobrait döntögetik. Persze az ókor óta minimum az orrát letörjük annak a szobornak, amelyet nem mi faragtunk, az ember már csak ilyen, de azon azért eltűnődtem, miért a feketéket küldik a balhéra.
Azt még csak-csak érteném, ha indiánok döntögetnék Kolumbusz szobrát, de így azért ez tényleg tragikomédia.
Valaki a minap átdobott egy képet a zongora billentyűiről, azzal a kérdéssel: ez vajon még maradhat így? Hiszen jóval több a fehér billentyű, ráadásul a feketék kisebbek is! Jót röhögtem rajta, pedig valójában nem vicces. Mutatja az őrületet, amely tombolni kezdett ott, ahonnan a jazz, a blues, a rock and roll származik – mindaz, ami sorsfordító volt a mi életünk szempontjából.”
AZ ILLÉS ZENEKAR ESETE A NÓGRÁDVERŐCEI KISZ-TÁBORRAL
2020. JÚLIUS 11. SZOMBAT 08:07 2020. 07. 11. 15:06. MNO.HU
A magyar rock történetében az első magyar nyelvű dalokként számontartott Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled 1965 júliusában születtek. Azon a legendássá vált lapos háztetőn jött az ihlet, ahova az Illés zenekar tagjai felcipelték az erősítőket és a gitárokat.
A nagy áttörést a magyar nyelvű dalszövegeket illetően kétségkívül az a négy szám jelentette, amelyeket 1965-ben Nógrádverőcén, az ottani KISZ-táborban írt a rövidesen emblematikussá vált Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros.
Nem találok az alábbi interjú számára ideális helyet (ED)... itt már volt szó (és cikk) az István, a királyról és szerzőiről. "Gáz van, babám?" - Szörényi és Bródy Demeter Szilárdról és öntörvényű vezetőkről:
"Nagy felhorkanást váltott ki múlt héten, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik fő kultúrpotentátja közös fotót tett közzé Szörényi Leventével és Bródy Jánossal. A Válasz Online hirtelen véleményalkotás helyett úgy döntött: inkább megkérdezzük a legendás párost, mit kerestek Demeter Szilárd irodájában. Utóbbiról Bródy gyorselemzést is ad, Szörényi pedig mesél a hatalom másik nagyon fontos emberéről, aki arra kérte: írja át az István, a királyt, mert nem tetszik neki Koppány figurája. Páros interjú könnyűzenéről és közállapotokról."
...Bródy: Hogy egy ilyen közös fotó ma ekkora indulatokat vált ki, elég sötét képet fest aktuális közállapotainkról, erről a végletes megosztottságról. A fotó nyilván nem nekünk volt fontos. Demeter vetette föl, hogy készítene egyet. Az ember pedig, ha már ott van, nem mondja a házigazdának, hogy márpedig ne készítse el, ne tegye ki. Akkor meg az lenne a szöveg, hogy titokban esküszik össze Szörényi és Bródy Demeter Szilárddal, nem? ...
...Szörényi: Nyilvánvaló volt, hogy (Demeter Szilárd - ED) azért hívott meg, mert amit Bródyval közösen letettünk az asztalra, azt tiszteli... Bródy: Azt üzente, örülne, ha elolvasnánk egy bizalmas anyagot: a könnyűzenei stratégiát, amit írt...
...-Stumpf András (SA): Azért akinek hirtelen hatalma lesz, gyakran elkezd mindenhez is érteni.
Szörényi: Persze, ez igaz, volt is nemrég egy ilyen abszurd élményem.
– SA: Mi történt?
Szörényi: Nagyon fontos emberrel találkoztam…
– SA: Kivel?
Szörényi: Nem lenne korrekt névvel kikotyogni, s amúgy is: a jelenség a fontos, nem a személy. Nagyon barátságos volt először, még a Holdvilágárokban folytatott ásatásainkról is kérdezősködött. Később aztán közölte, hogy nagyon nem szereti ezt a Koppányt, akit mi a darabban megírtunk Tinivel. Szóval, ha még terveink vannak a művel, netán támogatás is kellene azokhoz, valamit csináljak vele.
– SA: Koppánnyal?
Szörényi: Igen.
– SA: Hogy írjon át egy 37 éves darabot a fontos ember kedvéért?
Bródy: Amelynek ráadásul mindenki tudja kívülről a szövegét!
Szörényi: Igen! Agyrém. Tűnődtem, vajon mit szeretett volna látni. Angyalszárnyas, tépelődő Koppányt? Magát jobboldalinak, konzervatívnak mondó kormány idején történt ez, holott még az elvtársak is képesek voltak kezdeni valamit Koppánnyal. Beleképzelték Nagy Imre figuráját, ő tehát a vesztes hőzöngő, szuper volt nekik úgy. És pont ez a mostani társaság nem tud mit kezdeni az István, a királlyal?
Bródy: Levente, tudod, mit jelent ez? Azt, hogy ha ma írnánk meg, sokkal nehezebben kerülne színpadra – ha egyáltalán.
Szörényi: Hogyne. Ezt már számtalanszor átgondoltam. Ma nem biztos, hogy be lehetne mutatni. Itt tartunk. Napi politikai ügyekkel egyébként nem foglalkozom egy ideje, de ez azért elkeserítő tapasztalat."
...– SA: Eddig is mentek állami milliárdok a könnyűzenébe minden évben. Akkora újdonság, hogy most kétszer-két és félszer annyi megy majd – már ha megvalósulhat a Demeter-terv?
Bródy: Ez a kormány az elmúlt tíz évben kizárólag elvett a zenészektől. Amit nagy kegyesen kiosztott közöttük, azt is tőlük, tőlünk vette el – lásd az üreshordozó-díjak történetét például. Ilyen pénzekkel nagylelkűsködött. Ez az első olyan kezdeményezés, amely, úgy fest, adni akar és nem elvenni. Persze ha ennek az egésznek az lesz a vége, hogy a haverok kapják a zsozsót, az katasztrófa. Teljes interjú: valaszonline.hu-n itt.
A világhírű orosz származású zongorista és karmester hetvenévnyi aktív koncertezés után bejelentette azonnali hatályú visszavonulását. Az idei év májusára és júniusára Ausztráliába tervezett koncertjei is lemondásra kerültek.
A Szovjetunióban született, jelenleg izlandi állampolgárként Svájcban élő, nyolcvankét éves Vladimir Ashkenazy nem csupán igazi világpolgár, de élő legenda is.
A művész 1937-ben született a mai Nyizsnyij-Novgorodban. Az 1955-ös moszkvai Csajkovszkij-versenyen második, míg 1962-ben már első helyezést ért el. Pályája töretlennek tűnt hazájában, ám váratlanul disszidált, és 1968-ban Izlandon telepedett le.
Mint előadóművészt sztárként fogadják, ettől kezdve ugyanakkor egyre többször állt a karmesteri pulpitusra, majd a 2000-es évek elejétől szinte teljesen el is hagyta hangszerét. Vlagyimir Ashkenazy több ízben járt Budapesten zongoristaként és karmesterként is. Visszavonulását a HarrisonParrott művészeként jelentette be.
KOKAS KATALIN ÉS KELEMEN BARNABÁS A CIGÁNYPRÍMÁS NAGYPAPÁRÓL, A TOMBOLÓ SZAKMUNKÁSTANULÓKRÓL ÉS EGY MELEGÍTŐNADRÁGOS KONCERTRŐL
Ozsda Erika
Az előszobában bőröndök állnak, a család néhány óra múlva elutazik. A szülők humorral és végtelen türelemmel terelgetnek mindenkit. A nagymama a kutyát viszi el, a nagylány a legkisebbet az óvodába. A fiú a szobájába húzódik vissza. A Liszt Ferenc-díjas Kokas Katalin és a Kossuth-díjas Kelemen Barnabás otthonában jártunk.
Gyönyörű, szlávos színezetű hangja különleges kifejezőerővel párosult.
A kiművelt baritonjával és szibériai termetével megjelenő művész az egész színpadot besugározta. Megjelenésének - szinte védjegyévé vált ezüstös hajának - köszönhetően bálvány, ikon volt: igazi sztár. Három éven át vívott drámai küzdelmet betegségével, az agydaganattal. 2017. november 22-én, 55 éves korában halt meg Londonban. Fényes hangja már az égben szól az angyalok között. Enigmatikus szerepeivel (Luna gróf, Rigoletto, Germont, Jago, Anyegin, Igor herceg) emlékezünk rá.
Hegedűs Endre előtt bizonyos ajtók sokáig zárva maradtak. Azt mondja, az, hogy felvették a Filharmónia szólistájának, a csoda kategóriájába tartozott. Pedig akkor már elismert zenész volt. Először ráadásul csak próbaidős szólista volt. Csakhogy közben a legrangosabb nemzetközi versenyekről hozott díjakat. Megnyerte többek között Monzában a Rina Sala Gallo zongoraversenyt, majd a Rahmanyinov Nemzetközi Zongoraversenyt, és II. lett Sydney-ben a Nemzetközi Zongoraversenyen, valamint a milánói Scalában. Nem nagyon lehetett vele mit kezdeni, pedig, ahogy meséli, a tanácsadók állandóan mondták, hogy el kell őt küldeni. Az élet végül őt igazolta, többek között 84 turnéja volt Japánban. Annyi, hogy már beszél is japánul. És 24 az Egyesült Államokban. De játszott ezenkívül a legnagyobb koncerttermekben. A Kossuth-díjas zongoraművész ma már túl van bántásokon, és ahogy mondja, arra koncentrál, hogy visszaadjon abból a csodából valamit az embereknek, amit akkor kap, amikor egy művet gyakorol. Azt is mondja, neki nem az a fontos, hogy tökéletes produkciót szólaltasson meg, hanem hogy az adott darabot minél jobban eljátssza. Illetve azt is fontosnak tartja, hogy nemcsak az atom-tengeralattjáró civilizációs csúcsteljesítmény, hanem a zongora is.
Azt kérte, hogy az interjút a házában készítsük el. Ennyire nyitott ember, nem zavarja, hogy belelátnak a privát szférájába?
A fiatal magyar zongoristageneráció kiemelkedő egyénisége, tizenhat évesen mutatkozott be Kocsis Zoltán vezényletével a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A nagy sikerű koncertet számos hazai és külföldi meghívás követte, augusztusban az Esterházy-kastélyban és a Kaposfesten is fellép Berecz Mihály.
„Hétéves korától hegedül, a Zeneakadémia legendás korszakában Kovács Dénes, Rados Ferenc és Kurtág György voltak a tanárai, Salzburgban pedig Végh Sándor tanítványa volt. 1983-ban megnyerte a Hubay hegedűversenyt, majd Ferencsik János meghívására az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere, emellett az Országos Filharmónia szólistája lett. 1984-től a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere volt, 1987-ben pedig megalapította a Keller Quartettet, amellyel három év múlva megnyerték a világ két legjelentősebb vonósnégyes versenyét: az Evianit és a Reggio Emiliai Borcianit. A kamarazenei együttest világhírűvé tette, több mint hetven elsőrangú nemzetközi díjjal, többek között két alkalommal MIDEM Classical Awarddal, Victoire Prix-vel és a japán Record Academy Awarddal értékelték munkásságát, de birtokosa a francia Grand prix du Disque és az év legjobb kamarazenei felvételéért járó belga Caecilia Prix elismeréseknek is. Bartók összes vonósnégyese című lemezét a kritikusok szavazatai alapján beválogatták a XX. század ötven legjobb kamarazene-felvétele közé. A Keller Quartett tagjaként Liszt Ferenc-díjas, 2012-ben Bartók-Pásztory-díjat kapott, és átvehette a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést is. 2016 óta a világ egyik legjelentősebb zenei intézménye, a londoni székhelyű Guildhall School of Music and Drama professzora. Keller András hegedűművésszel, karmesterrel, a Concerto Budapest zeneigazgatójával a zenei hangok életéről, a Mozartra aggatott parókákról, a zenekarában működő demokratikus utópiáról és egy sorsfordító müncheni ébredésről is beszélgettem.”
[…] Joseph Calleja második alkalommal járt Budapesten. 2007-ben Miklósa Erika vendégeként szerzett benyomásokat a magyar közönségről. „Nem is tudtam, hogy a magyarok szigorú szakértő bírálók. Hallottam, hogy egyszer még Carusót is kifütyülte a magyar közönség.”
„Megtisztelő, hogy a több mint hétezer éves máltai kultúra képviselője, kulturális nagykövete lehetek. Ha csak a Keresztelő Szent János barokk katedrálisra gondolok, benne Caravaggio világhírű festményével, amely a világ egyik legnagyobb csodája, a lelkemet büszkeség tölti el. Örülök a diplomata-útlevélnek, s igyekszem meghálálni ezt a címet. Évekkel ezelőtt beindítottam a mára turisztikai látványosságot és vonzerőt jelentő nyári koncerteket. Sok tehetséges fiatal énekesünk van, akiket az alapítványomon keresztül is támogatok. Szívesen lépek fel számomra idegen zenés műfajok kiemelkedő képviselőivel is, mint például Zucchero, Anastasia, Bolton, Dionne Warwick, vagy Bocelli és Ramazzotti, akikkel idén már másodszor állok színpadra. Ezzel is támogathatom Málta zenei életét. A nagyköveti szerepkörből a gazdasági kapcsolatok, a filmes, televíziós aktivitások és a promóció sem hiányzik. Nekünk nincs híres csokoládénk, nincsenek nemzetközi sportversenyeink, exportunk ereje az embereinkben rejlik.”
Gondoljon csak Nicholas Monsarrat The Kappillan of Malta című regényére – fogalmaz az operaénekes. – Ez a könyv a szigetország II. világháború alatti kiszolgáltatottságáról, kiéheztetéséről, szenvedéséről szól. Egy nép lelke, érzésvilága fejeződik ki benne, ugyanakkor kellő humorral viszonyul az élethez. Itt van például a húsvét ünnepe. Mélyen vallásos nemzet vagyunk, böjtölünk is, ha kell, de még böjtidőben sem vetjük meg a nyalánkságokat. Minden egyes napban próbáljuk megtalálni azt, ami szép, örömteli. És igyekszünk bizonyítani a szorgalmunkat, hiszen ez minden kis nép közös sorsa.”
Tekinthetjük ezt akár az énekes ars poeticájának is, akinek a világ legjobbjai, többek között Domingo, Hampson, Garanča, Netrebko a partnerei. Milyen érzést mindez? „Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem nagyszerű. Jó érzés nagy művészekkel együtt dolgozni, baráti gesztusok részesévé válni. Nem lehet azonban hosszan fürdeni a dicsőségben, elidőzni egy-egy sikernél. Az ember a saját hangjának a rabja és kiszolgálója. Az énekhang érzékeny jószág, egyszer mindent lehetővé tesz, máskor sztrájkol. Vigyázni kell rá, ápolni, de mindenekelőtt művelni. És persze van, akinek tetszik, van, akinek nem. A kritikákat mindig fontosnak tartottam, igaz, ma már kevesebb időm jut az olvasásukra. Örök igazság azonban, hogy a sikerért keményen kell tanulni, dolgozni.”
Vajon mit tesz Joseph Calleja a sikerért? Veleszületett adottságának köszönhetően könnyen az ölébe hullik, vagy meg kell küzdenie érte? Ösztönös művész, vagy inkább olyan, aki szorgalmasan elsajátítja a művészi interpretáció titkait? A művészet számára játék, vagy a szívét-lelkét is beleadja a produkcióba?
„Úgy gondolom, a kettő együtt igaz. Teljes szívemmel, lelkemmel jelen vagyok a szerepben, a munkában. Tudja, a hang olyan, mint a jó francia vagy olasz bor. Idő kell, hogy igazán beérjen. Manapság azonban a zenei képesség nem elég, a rendezők színészi alakítást is várnak az énekesektől. Kétségtelenül előnyt jelent a szerencsés külső, a jó fellépés, de a színészi készséget is fejleszteni kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki mozdulatlanul állva énekeljen a színpadon. Úgy gondolom, egy kis dráma jót tesz, mert a leküzdése kihívást, motivációt jelent. A túl sok dráma azonban, bár művészként naggyá tette Callast, aki valóban egyetlen volt a történelemben, borzasztóan meg is nehezítette az életét.”
Hogy lehet, hogy Callast, s később Pavarottit is még látványosan ünnepelték, bármerre jártak a világban?
„Callas olyan volt, mint egy amerikai filmsztár; bárhova utazott, százak, ezrek várták. Rólunk ilyen szempontból tudomást sem vesz a világ. A publikum elkényelmesedésével magyarázható ez, vagy az azzal, hogy túl sokan vagyunk mi, operaénekesek? Nem tudom.”
Joseph Calleja otthonosan mozog a romantikus olasz operazenei repertoárban, és elsősorban a belcanto művésze, jóllehet nem igazán ért egyet a lírai tenor, a drámai tenor és az egyéb hangfaji-stílusbeli megkülönböztetésekkel.
„Verdinél megvan a Donizetti-féle belcanto vonal, mégis ugyanolyan tenor hangra komponálta a Rigolettót, mint a Traviatát vagy A trubadúrt. Mindehhez hozzáadódik még a tenorok korábbinál jóval nagyobb interpretációs szabadsága. A lényeg azonban – és a belcanto igazi jelentése is – a szép éneklés!”
Lehet, hogy Joseph Calleja azért sem szereti a drámai tenor megjelölést, mert pozitívan gondolkodó vérbeli máltaiként kevésbé kedveli a negatív karaktereket. Természetéhez tartozik az optimizmus, az örök máltai nyár.
„Arra gondol, hogy elégedett vagyok-e? Igen, az vagyok. Persze főképpen akkor érzem ezt, amikor elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nem nevezném meg a legkedvesebb partnereimet, mert a többiek esetleg megharagudnának. De számtalan nevet említhetnék, kiváló partnereim és karmestereim voltak és vannak. Úgy érzem, a munkakapcsolatokban a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elismerés. Pier Giorgio Morandi például, akivel most Budapestre érkeztem, kedves barátom és a romantikus olasz operazene kiváló specialistája. A legfőbb vágyam az életben az, hogy lássam egészségben felnőni és kiteljesedni a gyermekeimet. Az sem volna ellenemre, ha még egyszer annyi színpadon töltött idő adatna meg számomra, mint amennyit eddig megéltem. A legközelebbi tervem pedig a Giocondából Enzo szerepének megformálása, amire 2020-ban kerül majd sor. Az élet rövid, már elmúltam negyvenéves. Igyekeznem kell, amennyire csak lehet!”
Last 19 December, Josep Carreras took part to a Christmas Gala Concert at the Papp Lászlo Sportarena in Budapest.
He was joined by soprano Polina Pasztircsák, baritone Roberto De Candia and the MÁV Symphony Orchestra conducted by maestro János Ács.
This was quite unexpected for most people who actually had purchased a ticket for a concert with Josep Carreras as main artist, accompanied by a soprano, as this event seemed to be about at the beginning. Obviously, a concert with three singers supposed for the legendary tenor a more reduced part than we are used to. Nevertheless, Carreras turned out to be in a very good shape and wonderfully sang each of the seven songs he was assigned plus two encores. His voice, phrasing and intention were really incredible. During the press conference, Josep Carreras talked about his relationship with Budapest, which started in the mid 70's with some performances of Verdi's operasUn Ballo in Maschera and Don Carlo. Furthermore, he has even spent a few weeks there in some occasion, such as the recording of Giordano's Andrea Chénier with Hungarian soprano Éva Marton. For this reason he knows quite well this city, and he is very happy every time he performs there.
The Gala was opened by baritone Roberto De Candia with Tonio's Prologo from Leoncavallo's Pagliacci, which was followed by the Bolero from Verdi's I Vespri Siciliani sung by Polina Pasztircsák. Josep Carreras finally joined the stage and offered a superb, heart-breaking rendition of Pregària, a Catalan Traditional prayer to the Holy Mother by Álvarez.
After the Intermezzo from Kodály Zoltán's Háry János played by the Orchestra conducted by János Ács, Carreras was back with Dicitencello Vuje and then with traditional carol Adeste Fideles, which he was actually supposed to sing in the second part, that created some Chrismas atmosphere on that minimal stage with no flowers nor Christmas trees.
Of course, big sport arenas are neither theatres nor concert halls, but sometimes some little details would be appreciated. Nevertheless, there are widescreens providing a good vision from every point, which is positive though.
The Gala followed with Roberto De Candia who sang Riccardo's Recitativo, Aria and Cabaletta from Bellini's I Puritani. After that, Maestro Ács conducted Békeangyal Himnusz (Angel of Peace Hymn) by Ács József, soprano Polina Pasztircsák joined the Catalan tenor in a duet-version of Cantique de Noël.
After the intermission, the concert resumed with the Ouverture from Rossini's Il signor Bruschino and the Violetta - Germont Father duet from Verdi's La Traviata. Josep Carreras warmed up the concert when he sang Musica Proibita and Franck's Panis Angelicus; his prodigious use of mezza voce was really impressive and sublime.
The official program of the Gala offered a sequence of three different versions of Ave Maria: Roberto De Candia proposed the Schubert version, while Polina Pasztircsákthe one from Verdi's Otello. At the end, the three opera singers joined together for the Bach - Gounod version, the premiere of a particular arrangement by János Ács.
At the end of the concerts, bunches of flowers for the acclaimed artists, ovationed throughout the whole concerts. In particular, Carreras received several roses, and deserved bravos and standing-ovations in some occasions, like during the encores, when he thrilled the audience with his renditions of I'll be home for Christmas and White Christmas, which you can enjoy by watching the videos below. At that point we all were waiting for Stille Nachts, which turns 200 years, but sadly the concert was finished.
Én inkább úgy írnám, hogy "Biztos NEM úgy volt minden, ahogy Szekáry Zsuzsanna leírta." Igen, hát ez az az újság, amiben fél éve a Billy Elliot-"ügy" megkezdte világraszóló diadalát...hogy én is ütős jelzőt használjak.
Pár további gyöngyszem a cikkből (szó szerint idézem!): kiderül, hogy Kodály Háry Jánosa magyar vonatkozású (sic!) mű, hogy a fináléban a három énekes Bach/Gounod Ave Maria című oratóriumát(sic!)adta elő, hogy (Carrerasnál) 1987-ben egyéves leállás (sic!) következett, ugyanis akut leukémiát diagnosztizáltak nála. A művésznőt először Polina Pasztircsák néven konferálja fel az írás, hasonlóan az Art Anzix honlapjához, miként azt is, hogy a művésznő "világszerte óriási népszerűségnek örvend." Hogy Ács János mióta lett János Ács, nem tudom, de kétségtelen, hogy már a koncert előtt is így írták a nevét.
17:00 : Budapest Müpa, Üvegterem Szigeti Bence (gitár),
Kiss Kata Sára (fuvola) "Hangulatkoncert"
Händel: a-moll szonáta, op. 1, No. 8, HWV 366
Bartók: Román népi táncok, Sz. 56, BB 68
Ibert: Entr'acte
J. S. Bach: e-moll szvit, BWV 996 - IV. Sarabande
Coste: Gitárfantázia („Le Depart”), op. 31
Rózsa: Szonáta gitárra, op. 42 - III. Molto moderato, quasi canzone
Paganini: F-dúr gitárszonáta, MS 84, No. 14
Castelnuovo-Tedesco: Capriccio diabolico, op. 85
19:00 : Budapest Régi Zeneakadémia, Kamaraterem Wenjie Zhang (hegedű) Wenjie Zhang (hegedű) MA diplomakoncertje
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Beethoven: 8. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 30/3
Közreműködik: Yubo Wang (zongora)
Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
Közreműködik: Soós Orsolya (zongora)
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Fülei Balázs (zongora) "Hallgasson Füleire"
4. rész / Színek és illatok
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem "Áriavizsga"
Rossini: „Cruda sorte! Amor tiranno!” – Isabella cavatinája az Olasz nő Algírban első felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Monteverdi - Bella: „Vanne, vattene omai… Amici è giunta l’ora” – Seneca recitativója és áriája a Poppea megkoronázása második felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Beethoven: „O, wär ich schon” – Marzelline áriája a Fidelio első felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Gluck: „Che fiero momento” – Euridiké áriája az Orfeusz és Euridiké harmadik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Donizetti: „Una furtiva lagrima” – Nemorino románca a Szerelmi bájital második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lammermoori Lucia első felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Nicolai: „Nun eilt herbei” – Frau Fluth áriája A windsori víg nők első felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Puccini: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut negyedik felvonásából
Tuznik Natália (ének)
SZÜNET
Händel: „Dopo notte, atra e funesta” – Ariodante áriája az Ariodante harmadik felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Mozart: „Giunse alfin il momento... Deh, vieni, non tardar” – Susanna recitativója és rózsaáriája a Figaro házassága negyedik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Mozart: „Bene, io tutto farò… La vendetta, oh, la vendetta!” – Bartolo recitativója és áriája a Figaro házassága elso felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Verdi: „Sul fil d’un soffio etesio” – Nannetta áriája a Falstaff harmadik felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Verdi: „De’ miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Verdi: „Tacea la notte placida... Di tale amor” – Leonora cavatinája A trubadúr első felvonásából
Tuznik Natália (ének)
Erkel: „Élt régen egyszer két kismadár” – Melinda áriája a Bánk bán harmadik felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Donizetti: „C’en est donc fait… Salut à la France” – Marie áriája Az ezred lánya második felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Tanárok: Prof. em. KS Marton Éva, Fried Péter, Iván Ildikó, Kertesi Ingrid
Tanszékvezető: Meláth Andrea
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Szennai Kálmán
20:00 : Budapest Magyar Zene Háza, Előadóterem Czene Rudolf, Kocsis Krisztián (zongora) "Kocsis70"
Bartók-Kocsis: Két kép, op. 10, Sz. 46
Kocsis Esz-Dúr Keringő
Tchaikovsky-Kocsis: Virágkeringő, op. 71
Kocsis: f-moll Scherzo
Liszt: Mephisto Walzer, No.1 (Der Tanz in der Dorfschenke), S. 514
Brahms: Variationen über ein Thema von Joseph Haydn, op. 56b
A mai nap
született: 1830 • Goldmark Károly, zeneszerző († 1915) 1911 • Jámbor László, énekes († 1995) 1914 • Boris Christoff (Borisz Hrisztov), énekes († 1993) 1940 • Kovács Eszter, operaénekesnő elhunyt: 1909 • Isaac Albéniz, zeneszerző (sz. 1860) 1911 • Gustav Mahler, zeneszerző, karmester (sz. 1860) 2012 • Dietrich Fischer-Dieskau, énekes (szül. 1925)
