Színház és politikamenteskultúra1966-ban 2022-ben ..
"Miniszteri látogatás a Nemzeti Színházban
2022. szeptember 15-én a budapesti Nemzeti Színházba látogatott Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, valamint Pataki András művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, és találkoztak Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával. Csák János miniszteri kinevezését követően a kulturális intézmények közül elsőként a Nemzeti Színházat kereste fel.
A miniszteri látogatás a Nemzeti Színházban zajló két próbafolyamatba való betekintéssel kezdődött. Rátóti Zoltán rendező (a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója) az Ők tudják, mi a szerelem című Hubay Miklós-dráma szeptember 22-i premierjére, Avtandil Varzimasvili grúz rendező pedig A kaukázusi krétakör című Bertolt Brecht-darab október 14-i bemutatójára készül a teátrum színművészeivel.
A próbák után Csák János miniszter úr és delegációja megbeszélést tartott Vidnyánszky Attilával az európai uniós szankciós politika következtében várhatóan kialakuló intézményi nehézségekről. Megállapodtak, hogy a Nemzeti Színház a megnövekedett üzemeltetési költségek között is megőrzi a nemzeti kultúrában betöltött stratégiai szerepét. Miközben a teátrum megfelel a növekvő rezsiköltségek miatti takarékosság követelményeinek, továbbra is a törvény által előírt módon kiszolgálja nézőit. Miniszter úr biztosította Vidnyánszky Attilát, hogy a 2023-ban rendezendő nemzetközi Színházi Olimpiát a magyar kulturális kormányzat változatlanul támogatja." Forrás: nemzetiszinhaz.hu
PS Külön öröm, hogy addig is, amíg Bp. nem kapja meg a ... évi olimpiai játékok megrendezésének jogát, vigaszágon Színházi Olimpiát rendez ... a takarékosság jegyében és a "megnövekedett üzemeltetési költségek" ellenére között.
Talán képet adhat a kultúra, a kulturális turizmus és a lakosság kulturális felvevőerejének jelenlegi, járvány és gazdasági válság közbeni helyzetéről a világban az a hír, hogy New York-ban 35 év után leveszik a műsorról Az operaház fantomját. A produkció már nem tudja eltartani magát. Szász Tamás jelentése az origo.hu-n itt olvasható.
Rátóti Zoltán (aSZFErektora -ED) az új (sic!) SZFE-ről: Nyitott, befogadó, mindenki számára esélyt adó intézmény
"A Színház- és Filmművészeti Egyetemnek komoly múltja van. Van jelene is, hiszen kiválóan működik: akkreditált, rendezett, jogszerű, szabályos és transzparens. De van jövője is: folyamatosan épülnek például az intézmény nemzetközi kapcsolatai és az SZFE kiváló kapcsolatokat ápol a hazai és nemzetközi filmiparral is – egyebek mellett ezért is nem mindennapi karrier lehetősége várja az SZFE hallgatóit." - mondta Rátóti Zoltán, azt SZFE rektora az ünnepélyes tanévnyitón." Teljes cikk origo.hu-n ide kattintva.
Alapban helytelen! Minden magára valamit adó és édes anyanyelvünk alakulását szívén viselő tanár következetesen gyomlálja a nebulók fejéből ezeket a fordulatokat!
Igen, iskolai fogalmazások kedvelt formulája, az apja hároméves korában meghalt. Az a probléma, hogy igazából nem helytelen a használat, hiszen úgy is lehet érteni, ahogyan az író gondolta, csak nem teljesen egyértelmű, és félreértésekre adhat okot. Célszerűbb elkerülni a szófordulatot, de önmagában még nem helytelen.
Az összművészet még teljesebb lenne, ha Rost Andrea debreceni hangversenyét a virágkarnevál napjára időzítik és mint Nedda a Bajazzókban (ami szerepe is volt), az egyik feldíszített kocsin énekelve tündökölt volna a karnevál útvonalán.
Már kezd megvalósulni Demeter Szilárd elképzelése az egyes művészeti ágakban szereplő személyek, szervezetek összevonásáról, egybeolvadásáról, itt például a Debreceni Virágkarnevál alkalmából:
Az idézett cikkben teljesen keveredik a Nemzeti Színház és az SZFE, az sem derül ki, hogy a Nemzeti Színház virágkocsijába rejtik-e az SZFE fiatalok a jövőnek szóló üzeneteiket.
Idézet egy másik oldalról: "A kutatók szerint mindennapi életünk általában kiszámíthatóan telik, azonban sokszor megtörténik a váratlan: kihagy alvás közben a szívverésünk, hó esik áprilisban vagy beszakada tőzsde, összeomlik a pénzpiac." Itt majd jobban fog másoknak is tetszeni, nemde? Meg itt is. Csak a "megfelelő" helyről kell idézni ;-)
Szerintem meg éppen kreatív és találó - de ízlések és pofonok. Pár cikk a portfolióról (azért onnan, mert online gazdasági magazinok közül Magyarországon az az irányadó), ahol használják, de lehetne még rengeteget, más gazdasági portálokról. A jelenségre én nem tudok pontosabb szót (beesett, visszaesett, bezuhant, stb., de a beszakad kifejezőbb).
Sok mindent "szoktak csinálni" - pl. lopni, ittasan vezetni, verekedni, és még furcsább dolgokat is - ami nem erkölcsös, nem dícséretes, nem követendő, stb. Ezen az alapon maholnap ezek is elfogadottak lesznek? A grafikon beszakadására is lehetne megfelelőbb kifejezést használni! Ez nyilván egy idegenből átvett szakzsargon gondolkodás nélküli tükörfordítása.
Szokták így használni. Mint például beszakadt xy részvény árfolyama, beszakadt az új lakásépítések száma, stb. Nincs a beszakadt szó használatával itt semmi gond. Különben meg a nyelv nem romlik, hanem változik, alkalmazkodik. (Az, hogy a "beszakad" jelentése így változott, a grafikonokból ered: ha azon ábrázolja valaki a csökkenést, ott látható a meredek esés, amit szakadásnak is lehet nevezni)
Az elmúlt hetekben új szakaszához érkezett a Szinház és Filmművészeti Egyetem. Kinevezték Dr.Herczeg Tamást a SZFE Színházművészeti Intézet vezetőjének.
Ebből az alkalomból nyilatkozott az alábbi honlapon:
A nyilatkozatából 2 mondatot szeretnék idézni és ezen a fórumon minden érdeklődő számára elérhetővé tenni:
„Meglátásom szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem vonatkozásában a struktúraváltás mellett fontos, hogy a színházi életünkben a tartalmi, esztétikai változások is szerepet kapjanak. Mindezek tudatában készülök az elkövetkezendő időszakra, azzal a felelőséggel, hogy a formai változások bonyolítása mellett a művészoktatás egyik legfontosabb feladata a tartalmi, esztétikai értékek képviselete.”
Most már minden világos a színházművészet vonatkozásában.
Köszönöm az interjú belinkelését. Szerintem nagyon érdekes, egy-két esetben „tiszta vizet önt a pohárba”. Feltételezem a HVG újságírói nem olvasták, ami azért hiba volt. Ha olvasták volna, akkor nem írtak volna olyan mondatot, hogy „a Vidnyánszky Attila irányítása alá került Színház- és Filmművészeti Egyetem”.
Szarka Gábor kancellár úr szavaiból kiderül, hogy az egyetemet Rátóti Zoltán rektor irányítja, lényegében az ő megválasztása fejezte be az egész átalakítási folyamatot.
Ezt tükrözi, hogy az interjúban Vidnyánszky neve csak egyszer fordul elő, míg Rátóti Zoltán neve kétszer is elhangzik a 6 (!!!) portréfényképpel illusztrált kancellár úrtól, aki természetesen művészeti kérdésekbe nem szól bele, mint ahogy azt több alkalommal el is mondja.
Az természetesen nem művészeti kérdésekbe beleszólás, hogy a lényegében pénzügyi-adminisztratív funkciót ellátó kancellár mondja– idézem: „lehetőséget adunk azoknak a tehetségeknek is, akik eddig kevésbé tudtak kibontakozni ezen a pályán, mert mindenféle módon éreztették velük, hogy más az értékrendjük” Nem tisztázta a riporter, hogy ezekkel a „tehetségek”-kel valakik már a felvételi előtt vagy az új első évfolyamban „éreztették velük, hogy más az értékrendjük, és ezért kevésbé tudtak kibontakozni.”
A cikk egyik – nem szövegkörnyezetből kiragadott – bekezdés része a következő:
„sok intézmény jelentős veszteséget könyvelhet el e téren. A Vidnyánszky Attila irányítása alá került Színház- és Filmművészeti Egyetem például tavaly 130 hallgatóval indult neki a tanévnek, idén csupán 84-gyel fog. Azaz több, mint harmadával szakadt be a felvettek aránya.”
"Szinetár Miklós: Miért kellett mindent összetörni?
Szinetárszerint, - aki51 évig tanított a Színművészetin, - az egyetemet renoválás helyett „felgyújtották”, megspékelve baromságokkal. Az egyik ilyen rossz döntés, hogy megszüntették az Ódry Színpadot, amit szintén fel kellett volna újítani." Teljes interjú Pepita Magazinban itt.
"Péterfy Bori: Ami most ránk vár, az már szinte a teljes kivégzés lehet
A másképp gondolkodás nem tűnik célravezetőnek, ha a színházak állami támogatásáról van szó – mondta a HVG-nek adott interjúban Péterfy Bori. Szerinte a helyzet azért is tragikus, mert nem lehet minden terhet a nézőkre tenni.
Ma művésznek lenni Magyarországon mentálisan szinte túlélhetetlen – mondta Péterfy Bori a HVG-ben megjelent interjújában. A színész-énekes többek között arról beszélt, hogy ő nem politizál, hanem alapvető emberi értékek mentén él és gondolkodik, és ha ez valakinek politizálás, azzal nem tud mit kezdeni.
Aki emiatt elfordul tőlünk, mint alkotóktól, az nem rólunk árulkodik.
Péterfy Bori szerint hosszú ideje zajló folyamat az, ami a színházakkal történik. Példaként említi Mundruczó Kornélt, aki hiába ért el nemzetközileg nagy sikereket, „mégis, ahelyett, hogy öröm és boldogság lenne a hazájának, hogy van társulata (a Proton Színház – a szerk.) egy világhírű rendezőnek, a színháza egy fillér támogatást sem kap.”
Péterfy szerint nem lehet minden terhet a nézőkre tenni, ugyanakkor hiába futnak telt házas előadásokkal ezek a színházak, így sem jönnek ki anyagilag, és nem tudnak már hova emelni jegyárat.
„A háború és az infláció miatt azért is szorongok, mert ami most ránk vár, az már szinte a teljes kivégzés lehet” – mondta." (Teljes interjú: HVG)
„Most először múzeumként született újjá egy pazar modern villa Budapesten”
VÁLASZ online.hu - Zsuppán András -·2022.06.09
„Walter Rózsi operaénekesnő villája a Bajza utcában mai szemmel is lenyűgözően modern, elegáns ház. Fischer József alkotása évtizedekig kopott gyerekorvosi rendelőként szolgált, majd sokáig üresen állt. Gondos rekonstrukció után most a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ első elkészült egységeként nyílt meg az 1930-as évek modern lakóházépítészetét bemutató kiállítással. A magyar Bauhaus nagy korszakához méltó helyszín született.”
Némi habozás után úgy döntöttem, nem a musical-topikba, hanem ebbe írom be véleményemet a vígszínházi Kabaré-előadásról, amivel azt a sajnálatos benyomásomat is szeretném hangsúlyozni, miszerint inkább egy betétdalokkal, táncbetétekkel bővített színházi előadást láttam, semmint azt, amire régebbi előadásokról és főleg a fim kapcsán emlékeztem: hogy a Kabaré egy musical, valamennyi prózai összekötő szöveggel. Színpadon először ezt a Kabarét láttam és halvány emlékeim szerint az Operettszínházban tényleg musicalt játszottak. Úgy tűnt, mintha az egészet a közönség és egyik-másik szereplő kedvéért turbózták föl -le?- hozzáírt prózai szövegekkel, viccekkel, szójátékokkal, de a turbózás inkább felhígított. A darabról nem írnék, úgyis mindenki ismeri vagy legalábbis azt hiszi, hogy ismeri, pedig pl. már a Broadway-n bemutatott musical és a belőle készült film is eltér egymástól. (Az ősbemutatón Frau Schneidert Kurt Weill felesége, az első Kocsma Jenny, Lotte Lenya játszotta.)
Úgy tűnik, a Vígszínház és a rendező, Béres Attila tökéletesen egymásra talált ebben a produkcióban, már amennyiben a biztonsági játék, kiszámítható rutin, bármilyen formabontó kísérlet hiánya felől vizsgálódunk. Unalomig ismert fogások: felvonás közben kigyúló nézőtéri fények, nézők közül felemelkedő, éneklő kisfiú, nézőtéren át-, ki-be járkáló színészek és hasonló attrakciók közepette köszönt be, mantrázza a Konferanszié unos-untalan: "Willkommen, bienvenue, welcome". Pár áthallásos napi aktuális sem hiányzott.. A Víg és mindenkori igazgatóinak örök -talán igaz, talán hamis- ütőkártyája, miszerint nem lehet kockáztatni egy olyan színházban, ahol "minden este le kell ültetni ezer embert"; nos ezt a vezérlő csillagot követték ezúttal is az alkotók. Nem érheti kifogás a forgó díszletet (Czigler Balázs) és a jelmezeket (Tihanyi Ildi) sem, a táncok (Barta Dóra) azonban igencsak közepesek és valahogy keveselltem őket, nem csupán minőségben, hanem "kilóra" is, bár lehet, hogy ebben a minőségben ennyi is elég volt. A rengeteg próza okán csaknem statisztáló zenekart Mester Dávid irányította.
A rendezés láthatóan a Konferansziét helyezte az előadás fókuszába, ami egy, ahhoz megfelelő adottságokkal rendelkező művész esetén is véleményes: Seress Zoltán jó színész (és egykor jó szinidirektor volt), de sem személyisége, sem életkora, sem énekhangja, pontosabban utóbbinak a hiánya nem predesztinálja a szerepre, különösen ennyire a középpontba állítva. Etikátlan volna nevesítenem olyan, már szintén nem annyira fiatal kollégáját, aki bizony elvitte volna a hátán a darabot és ellopta volna a show-t a Sallyt alakító Dobó Enikőtől, aki számomra felfedezés. Hangban-játékban egyaránt meggyőző, sokszor emlékeztetett Liza Minnellire, (szerintem) anélkül, hogy konkrétan a nagy elődöt akarta volna utánozni. Betöltötte a színpadot, sőt a híres zárószámot ("What good is sitting alone in your room") a nézőtérre benyúló kifutón adta elő, emlékezetesen.Szívesen meghallgatnám, megnézném más zenés műben, minél messzebb a Szent István körúttól. A fiatal Brasch Bence érdektelen, külsőre öregecskedő-korpulens Cliff. Tutira bebiztosítandó a (törzs)közönségsikert, a rendezés úgyszólván párhuzamos főszereplővé emelte Fräulein Schneidert és Herr Schultzot, azaz Igó Évát és Kern Andrást. Még jól emlékszem a Csókos asszony egykori fergeteges sikerére ugyanitt, benne egyebek közt Igó Éva (és Méhes László) nagy "kiugrására" és Kern András kabinetalakítására. Igó most sem okozott csalódást, énekben és játékban is hiteles volt, Kern, a végtelenített (játszd-újra-) Sam/Woody Allen a számtalanszor látott manírokkal és/de énekhang nélkül hozta az "örök zsidó" zöldségkereskedő figuráját. A közönség pedig -kétli valaki?- tapsolt önfeledten.
A Kabaré akkor is, így is, örökké él, ahogyan zeneszerzője, a még mindig csak 95 éves John Kander és egykori filmes sztárjai, Minnelli, Joel Grey és Michael York is...
Kander-Ebb-Masteroff: Kabaré - Vígszínház, 2022. május 28.
"Mindennél fontosabb, hogy józanok maradjunk - Vidnyánszky Attila a Mandinernek
Nem lehet egy kultúrát egészében és visszamenőleg büntetni és eltörölni, ez rossz emlékeket idéz — mondja Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatója ugyanakkor nem vitatja Bán Teodóra döntését, korábban ő maga is lemondta az oroszok szereplését a MITEM nemzetközi színházi fesztiválon, provokációtól tartva.
M: ...ön a koncert megtartása mellett döntött volna Bán Teodóra helyében? V.A.: Ebben a konkrét helyzetben én is hasonlóan tettem volna, mint ő, csakhogy én nem a konkrét helyzetre reagáltam, hanem az egész világon elharapódzó folyamattal kapcsolatban; az orosz kultúra eltörlésének szándékával szemben fejeztem ki nemtetszésemet. És ezt tenném bármely más kultúra eltörlésének szándéka kapcsán is." ... M: "A művészet soha nem állt és nem áll a politikán kívül – olvasható a (nagyköveti - ED) nyílt levélben. Ezt hogy kommentálná? V.A.: Ez így van. De mi a művészet felelőssége? Nem tudom, hová vezet az, ha egy kultúrát, egy ország minden polgárát kollektív módon kiközösítünk." Teljes interjú Mandineren itt.
Saját (ED) megjegyzésem: az a máshol,másoknál is megjelenő narratíva, miszerint (konkrétan) az orosz kultúra általános "eltörlése", "büntetése" stb. zajlik és ez egy "az egész világon elharapódzó folyamat" lenne: csúsztatás, terelés, összemosás, álhír. Miként Csehov, Prokofjev, Csajkovszkij, Puskin és az orosz nép nem/sem azonos az ország jelenlegi vezetésével.
Mácsai Pál és Máté Gábor is nemet mondott a Vidnyánszky-féle Színházi Olimpiára
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója azt szeretné, ha az általuk koordinált 2023-as Színházi Olimpián minden hazai, illetve határon túli teátrum részt venne. A színházak többségével még tárgyalások zajlanak, a budapesti Katona József és Örkény István Színház igazgatója azonban az Index kérdésére a távolmaradás okairól beszélt: kemény szavak hangzottak el.
"...Vidnyánszky is elismerte, hogy vannak színházak, amelyek még nem döntöttek, és van, amelyik azt mondta, hogy inkább nem csatlakozik a Színházi Olimpiához, de reményét fejezte ki, hogy mire „oda jutunk”, már az összes színház részt fog benne venni. Ezzel együtt is szembetűnő volt, hogy a Nemzetin kívül egyetlen budapesti prózai kőszínház sem volt ott a kerekasztal-beszélgetésen." ...
"De mi az a Színházi Olimpia? ...A nagyszabású fesztivál célja a világ minden tájáról érkező színházi alkotók közötti párbeszéd kialakítása. Magyarország a tizedik olimpiának ad otthont 2023 tavaszán-nyarán, Madách Imre születésének 200. évfordulóján. Ebben az évben rendezik meg tizedik alkalommal a drámaíróról elnevezett nemzetközi színházi fesztivált, a MITEM-et is – az olimpia keretein belül ... decemberben hivatalossá vált: 6,8 milliárd forintot fordít a kormány az eseményre ... Vidnyánszky ... szerint a korábbi Színházi Olimpiákhoz viszonyítva ez a költségvetés nem kiugró ... 2021 decemberében a Magyar Narancs a New York Timesra hivatkozva arról írt, hogy az eddigi legdrágább Színházi Olimpia a 2019-es szentpétervári volt, ami ráadásul fél évig tartott, és így került 10 millió dollárba, azaz – 2021-es árfolyamon számolva – nagyjából 3,24 milliárd forintba. A New York Times arra is kereste a választ, hogy ha az olimpia valóban olyan jelentős rendezvény, ahogy azt a szervezői állítják, akkor miért nem ismeri jóval szélesebb közönség, és miért nem taksálja jóval magasabbra a nemzetközi közvélemény is? A helyszínek között nem volt eddig egy nyugat-európai vagy tengerentúli sem... A Katonán és az Örkényen kívül "a Berliner Ensemble, Európa egyik meghatározó színházi műhelye Vidnyánszky kultúrpolitikai tevékenységét kifogásolva szakította meg a kapcsolatot a Nemzeti Színház nemzetközi fesztiváljával, a MITEM-mel, és a Nemzeti vezérigazgatójának szándékai ellenére egyelőre nem szerepelnek a tervezett programban." ...
"Hiába szeretné tehát Vidnyánszky Attila, hogy a valóban sok érdekes, értékes és izgalmas hazai és külföldi produkció mellett azok is jelen legyenek, akikkel az elmúlt években politikai csatát vívott, erre a párbeszédre, úgy tűnik, már nincs lehetőség. Pedig mindez méltó lezárása lehetne második ötéves színházigazgatói ciklusának, ami éppen 2023-ban jár le, ugyanis azt rebesgetik, hogy harmadszor már nem pályázza meg a Nemzeti Színház vezérigazgatói székét: a Színházi Olimpia lenne az utolsó nagy dobása." Máté Gábor, Mácsai Pál és a Berliner Ensemble vezérigazgatójának nyilatkozata és a teljes írás index.hu-n itt.
Főigazgatói klubot gründol a fideszes intézményvezetőknek, új épülettel készíti elő a Magyar Nemzeti Múzeum felújítását, de közben azon is gondolkodik, hogyan lehetne integrálni a Természettudományi és az Iparművészeti Múzeumot. L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum tavaly augusztusban kinevezett főigazgatója kész terveket tesz majd a leendő tárcavezető asztalára, bárki legyen is az.
/Index - Sümegi Noémi - 2022.04.11/
„Meghívtuk az összes nagy állami közgyűjtemény főigazgatóját, a nagy előadó-művészeti intézmények vezetőit a Müpától a Budapesti Operettszínházig, a fővárosi kiemelt közgyűjteményeket, illetve azon intézményvezetőket is, akik kultúrával is foglalkoznak, de nem feltétlenül ez a profiljuk, például a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatóját. Alapesetben az Egyetemi Könyvtár főigazgatója nem feltétlenül tart kapcsolatot a Hagyományok Házáéval, a Mezőgazdasági Múzeumé pedig a Capa Központ igazgatójával. Jó, ha van egy ilyen kifejezetten baráti légkörben folyó közös gondolkodás a kulturális intézményrendszerről.”
A Centrál Színház jó érzékkel vitte színpadra Sidney Lumet egykori nagysikerű, díjakkal elhalmozott filmjét, a Hálózatot (a színpadi változat szerője: Lee Hall, 2017), ami ma Pest talán legnagyobb színházi slágere. A televízió, tágabb értelemben a média mindent (el)uraló, féktelen és fékezhetetlen hatalmáról szóló keserű szatíra ma is aktuális, sőt: aktuálisabb, mint valaha. Az internet, a közösségi oldalak tömege a film elkészülte, 1976 óta végletesen kitágította a hírek, köztük az álhírek áradását, tágabb nézőpontból a média véleményformáló erejét, kevésbé diplomatikusabb kifejezéssel: a népbutítás, agymosás lehetőségeit. A televízió ma sem elhanyagolható szelete ennek a virtuális világbirodalomnak.
A Centrál előadása nem mentes az aktuális áthallásoktól -ugyan hol és mi az, ami nem "áthallásos"?- de nem helyezi át 1/1 a cselekményt a mába, még kevésbé teszem azt, a mai magyar médiavalóságba. Anélkül is mindenki tudja, aki akarja. Azt, amit.
Puskás Tamás a kétórás filmet szünet nélkül, 95 percbe sűrítette, lendületes, feszes előadást állított színpadra. Szinte főszereplővé lép elő a díszlet, az egész színpadot betöltő tévéstúdió, villogó képernyőkkel, stúdióberendezéssel, kivetítővel (jelmez- és díszlettervező: Pallós Nelli, technikai és videórendező: Gothár Márton) és az élő technikát mozgató népes személyzet és statisztéria. Valójában egyszerre nézünk tévét és színházat.Hatásosak a tévés főcím- és egyéb zenék. (Puskás Dávid) A főszereplőt, (Peter Finch posztumusz Oscar-díjas figuráját) Alföldi Róbert alakítja: hatásosan vezeti végig a nézőt az elegáns műsorvezetőből látszólag (?) megtébolyodott próféta-világmegváltó jósba változó tragi(komik)us Howard Beale alakjában. Mellette nehéz érvényesülni: Martinovics Dorina nem rossz, de nem mérhető a filmbéli Diana Christensen, Faye Dunaway szintén Oscar-díjat hozó szerepformálásához és László Zsolt -talán a rendező szándéka szerint- szürkébbnek, "kevesebbnek" tűnt a tőle megszokottnál. Nagy ötlet Bodrogi Gyula képfelvételről történő szerepeltetése a fináléban. Ő az egész birodalom fő-fő-főnöke, övé az utolsó szó,a kinyilatkoztatás.
Network - a Centrál Színház előadása, 2022. március 21.
A Nemzeti Színház friss közleménye a színház honlapjáról:
"Tisztelt Nézőink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2021. március 7-től, a járványügyi korlátozások megszüntetésére tekintettel sem a nézőtéren, sem a közönségforgalmi területeken nem kötelező a maszkviselés. Köszönjük eddigi együtműködésüket!
Kedves joska141, köszönöm kedves figyelemfelhívását. A sors és a jegyvásárlás ördöge úgy hozta, hogy március 19-ére és 21-ére is váltottam már színházjegyet. Remélem, ezekről a produkciókról alkalmam nyílik majd beszámolni itt a fórumon. Tartok tőle azonban, hogy ilyen nagyívű és -különösen- nagy terjedelmű darabnál, mint a Rocco, agyi és ülőkapacitásomban fentiek miatt már nem bízhatom. Mivel a jövő hét végi előadásra még 200 jegy kapható úgy, hogy a Nemzeti teljes karzatát és összes páholyát (egyelőre?) lezárva tartják, remélhetem, hogy ha mégis meggondolnám magam, kis szerencsével last minute még bejuthatok.
Tisztelt Edmond Dantes! Ezen a helyen is köszönöm az Operaház fórumon írt, Nánási Henrikre vonatkozó hozzászólását.
Más téma, nagyon lazán kapcsolódik Nánási Henrikhez, de bízom benne, hogy az Ön érdeklődésére számot tarthat.
Az általa vezényelt hangverseny utáni napon, azaz március 20-án a Nemzeti Színház ismét előadja az Ön részéről korábban nagy-nagy elismeréssel említett Rocco és fívérei produkciót.
A cikk a következő, Ön gondolataira rímelő, mondattal fejeződik be: „aki szeretne beférni erre az ínyenceknek való előadásra, annak érdemes minél előbb jegyet váltania.”
"Vidnyánszky Attila csodája - nácik, kommunisták, csernobili likvidátorok és a többbiek - Óriási sikerű magyar dráma bemutatója a Nemzeti Színházban
Kulturális, történelmi, mitikus, egyházi és politikai utalások hallhatók Józsa Péter Pál: Agón című darabjában. A szöveg indulatból született, tele fájdalmakkal és sikolyokkal. A nézőtér és a színpad is különleges: egy arénában játsszák az előadást, a nézők pedig körbeülik a játékteret több emelet magasságban. A darab rendezője, Vidnyánszky Attila az Origónak azt mondta: a zenekar, a Honvéd Férfikar, operaénekesek és a színészek együtt szólaltatják meg a darabot, amely inkább operához hasonlít, ahol az áriákat prózai szövegek, szabadversek helyettesítik. A felvételek a főpróbán készültek, a darabot pénteken mutatták be a Nemzeti Színházban - hihetetlen sikerrel." A jegymester.hu jegytérképe szerint a jelenleg meghirdetett, közeljövőbeni 4 előadásra a mai állás szerint kb.20-25%-os a telítettség a 280 fős kamarateremben, de ha a jelek szerint mind a 4 előadáson "nem hozzáférhető", vélhetően nemeladott, hanem lezárt utolsó sort nem számítjuk, a lefoglalt helyek aránya jelenleg 10-15%. Van még kis idő. Forrás: origo.hu
Én is láttam az előadást tavaly nyáron, "járványcsönd" idején, még zászló nélkül. Itt van két további tudósítás a turnéról és a produkció + a zászló fogadtatásáról: ez és ez.
Évekkel ezelőtt a Müpa meghívott a Recirquel "My Land" előadására. Addig sosem láttam újcirkusz előadást, de azóta már többet is. A My Land-ot 7 ukrán artista, egy nő és hat férfi adta-adja elő. Nem gondoltam volna, hogy egy artista produkció egyben ilyen erejű, drámai történetmesélés legyen. Engem nagyon megfogott az a hazaszeretet és honvágy, melyről ez az előadás szavak nélkül is mesélt. És mostanra ez a produkció különös aktualitást nyert. Érdemes megnézni, hogyan ünnepelték a szereplőket Franciaországban:
Szerintem Krumpli és Nárcisz kutya -és gazdáik!- élete jóval izgalmasabb és a róluk készülő film(sorozat?), musical stb., Vidnyánszky Attila ill. Kálomista Gábor rendezésében, Rákay "Philip" Kálmán kimagasló produceri és Demeter Szilárd gondos irodalmi-dramaturgi tevékenységével kiegészülve, országos, sőt, nemzetközi szakmai és közönségsikert arathatna.
Én nagyon szeretem a kutyás filmeket. Emlékszem gyerekkori nagy élményemre, Homoki István zseniális "Cimborák" és "Hegyen-völgyön" c. filmjeire, ahogyan megígézetten ültem a moziban, mert még ott is ritka volt az egész estét betöltő, ráadásul színes természet-kalandfilm. És szerettem a Kincsemet is, amely egy nagyon látványos, pergő, kosztümös film volt, ráadásul mindenféle nézőcsúcsot megdöntött a saját kategóriájában igencsak kiváló alkotás. Igaz, hogy Bergman a kedvencem, de vallom, hogy ilyen Kincsem féle film is kell. Ráadásul volt némi fanyar és önkritikus mondanivalója is: ha másra nem is, egy magyar lóra (no jó, angol telivérre) büszke lehetett egy egész ország, egész nemzet, függetlenül nemre, korra, vallásra, politikai beállítottságra. Nemzeti öntudatunknak kellett ez, volt egy lovunk, egy csaknem ember, akire büszkék lehettünk, és feledtette velünk minden keservünk. De jó lenne most is egy Kincsem. És kis hozzászólásom stílszerű befejezéseképen még annyit mondhatok, hogy hátrébb az agarakkal (kérem)..
Viszonylag ritkán foglalkozunk a Társművészetek rovatban filmművészeti kérdésekkel, de azt hiszem, hogy egy-egy jelentősnek ígérkező mozgóképalkotás néha megérdemli a figyelmet ennek a fórumnak az oldalain is, és mi sem mehetünk el említés nélkül a többek között az Origo Film készült Fátyolról, a Vadászati és Természeti Világkiállítás kabalakutyájáról c. cikkéből ismertté vált azon örvendetes tény mellett, hogy film készült Fátyolról, a Vadászati és Természeti Világkiállítás kabalakutyájáról. A műfaját tekintve talán inkább fotóriportnak tekinthető tudósítás (Fotók: Polyák Attila – Origo) képanyagából és képaláírásaiból egyebek mellett megállapíthatjuk, hogy a Fátyol – Erdőn innen, városon túl című alkotást az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás mutatja be nekünk (legalábbis ha sikerült helyesen átírnom AZ „EGY A TERMÉSZETTEL” VADÁSZATI ÉS TERMÉSZETI VILÁGKIÁLLÍTÁS BEMUTATJA A FÁTYOL ERDŐN INNEN VÁROSON TÚL CÍMŰ FILMET filmbeli főképcímben szereplő alakokat), továbbá hogy a rendezvény kabalaállatának szerepét „név szerint a Csővárberki Kennelből származó Fátyol töltötte be”, illetve hogy a róla készült alkotás „nagyszabású film”. A magam részéről rendkívüli módon bízok benne, hogy a hiánypótló jellegű mű elkészülte az illetékes döntéshozók részéről minden szükséges erkölcsi, szervezeti, főként pedig anyagi jellegű támogatást megkapott, hiszen a Herendi Gábor Kincsem c. filmjének 2017-es bemutatásával kijelölt hagyomány megköveteli, hogy igényes, magas művészi színvonalú filmalkotás örökítse meg a tavalyi vadászati világkiállítás nemes kabalafigurájának, Fátyolnak az életét is.
Itt azonban nem szabad megállnunk!
Nem szabad megfeledkeznünk ugyanis arról a tényről, hogy a tudósításból megállapítható módon Fátyol még mindössze 2, azaz kettő éves, így tehát bizonyára sok film- és kutyarajongó ki nem mondott vágyát váltom valóra, amikor követelem: az alkotók továbbra is kísérjék figyelemmel az illusztris jószág életpályáját, és abból készítsenek nagyszabású, a történelmi jelentőségű eb szerepének fontosságához igazodó finanszírozással bíró filmsorozatot is, amelyet a közmédia főműsoridőben mutasson be, és amelynek színvonala és költségvetése semmi esetre se tükrözzön valamiféle elvtelen kompromisszumot az olyan külső tényezőkkel, mint egy hosszan elhúzódó koronavírus-járvány, vagy az ahhoz kapcsolódó gazdasági válság.
Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a többi jelentős alkotóművészeti ág művelői is bontsák ki a Fátyol kabalakutya életének bemutatásában rejlő kulturális potenciált, és a témából mihamarabb készüljön musical is. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek a műfajnak a szemünk előtt lezajló, örvendetes hazai izmosodása és szerzői, alkotói körének folyamatos bővülése hamarosan kitermeli majd azt az alkotói gárdát, amelyik gond nélkül képes megfelelni a feladat által támasztott színvonalbeli elvárásoknak, és amelynek tudása, hozzáértése és művészi arányérzéke megfelelően biztosítja majd a feladat fontosságával arányban álló költségvetési források hatékony, mértéktartó felhasználását is. Nagy izgalommal és várakozással nézek tehát a jövőbe, és remélem, hogy a magyar kultúra új fejlődési irányaiba kódolt szinergia egy jelentős filmalkotás mellett hamarosan egy valóban rendkívüli zenés színházi művel is megajándékoz majd minket valamelyik fontos magyarországi színház színpadán!
"Rátóti Zoltán (az SZFE frissen kinevezett rektora - ED) nem lehetne rektor a világ egyetlen valamirevaló egyetemén sem ...pontosan tudja, hogy semmilyen képesítése sincs ehhez. Nem végzett doktori iskolát, nincsen nyelvvizsgája ... Szakmailag egy deszkatemplommal, néhány jól megoldott szereppel tud elszámolni ... Színháztörténeti munkák apróbetűs lábjegyzetei fognak megemlékezni a működéséről. Eljött az ő ideje." Sándor Erzsi újságíró, színházi sajtóreferens írása a szinhaz.online-on ill. a nepszava.hu-n ide kattintva olvasható. Karsai György színház-történész, egyetemi tanár a Hírklikkben: "Rátóti esetében is: az egyetemi tanárság, mint feltétel kikerült a kiírásból, ezzel persze automatikusan a habilitáció is, ami az egyetemi tanárság egyik feltétele. Rátóti márciusban Kossuth díjas lesz ... és akkor már egyébként sem lesz akadálya egyetemi tanári kinevezésének." Teljes cikk itt. 2522: nem vagyok Karsai György!
Vagy kipótolják egy Kossuth-díjjal. Éppen Rost A. topikjában írták, hogy az is felér(t?) egy doktori címmel ... és még jó sok pénzt is hoz és nem kell disszertáció-írással sem bajlódni. Win-win.
Nem szeretnék rossz kislány lenni, de miután egy másik topicban hosszú vita folyt Rost Andrea művésznő nem létező DLA-járól, most csak csendben jegyzem meg, hogy remélem, Rátóti Zoltánnak nemcsak a PhD-je van meg, de már habilitált is.
Miután felszállt a füst és a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium elfogadta az általa vezetett Nemzeti Színház színésze, Rátóti Zoltán, mint egyetlen jelentkező, pályázatát az SZFE rektori tisztségére, mai napon Áder János államfő átnyújtotta nevezett részére a kinevezési okmányt.
Az elmúlt hónapok interjúi szerint Vidnyánszky Attila rendező osztályt vezet az SZFE-n.
Így Rátóti Zoltán, mint az egyetem rektora, Vidnyánszky Attila főnöke lesz.
De, ha Vidnyánszky Attila osztályvezető tanárnak nem tetszene Rátóti Zoltán Rektor utasítása, akkor fordulhat a Vidnyánszky Attila vezette Kuratóriumhoz, amely testület végső soron Rátóti Zoltán főnöke.
Azt hiszem erről írt Karinthy: álmomban két macska voltam és játszottam egymással.
Figyelembe véve a jelenleg zajló Momus Fórumok eszmecserét, azt hiszem ez a hozzászólás pontosan a Társművészetek fórum oldalára illik.
Ókovács Szilveszter az elmúlt héten – ahogy az eddigi hetekben is – nagyon zsúfolt programot bonyolított le. Szokásos heti nagyinterjúját adta az Indexnek, egyeztetett a nem budapesti operatársulatok vezetőivel, és végül Pécsen bemutatta Hoppál Péter volt kulturális államtitkár, pécsi országgyűlési képviselő, most megjelent könyvét.
A könyvbemutatóról szóló cikk szerint „Ókovács és Hoppál régi barátokként kedélyesen beszélgetnek közel két és fél órán keresztül” Ókovács késett és a késésért természetesen a Karácsony Gergely által irányított Budapest útjainak minőségét tette felelőssé.
A beszélgetés alatt Ókovács és Hoppál maximálisan egyetértettek abban, hogy
„be kell vinni mindenkit a kultúra felemelő liftjébe”.
Ez a kijelentés, most az Operaház újbóli megnyitása alkalmából a III.emeletre látogató közönség felé különösen aktuális.
A beszélgetés döntő része természetesen egymás munkájának magasztalása volt. Ennek jegyében Ókovács kijelentette: „jót tett a magyar kultúrának, hogy egy ilyen államtitkára volt”
Tekintettel Ókovács örökös opera főigazgatói kinevezésére és saját előrehaladott koromra, szeretném még megérni, amikor a jelen kulturális államtitkár tevékenységét illeti hasonló, a szó szoros és átvitt értelméb3en felemelő jelzőkkel.
Csalódást okozott Herczeg Ferenc legismertebb darabjának, a Kék rókának az új tévés feldolgozása, amit a Magyar Kultúra Napján sugárzott a Duna TV. Fullasztóan poros szinmű, amit az sem ment meg,-sőt!- hogy ez a feldolgozás nagyjából a 30-as évek elejére helyezi a cselekményt. A színészek mesterkéltek, a diszletek-jelmezek pazarok, de nem mentik meg a produkciót. Rendező: Pacskovszky József, a főbb szerepekben Zsigmond Emőke, Száraz Dénes, Fekete Ernő, Schmied Zoltán és Sodró Eliza. Operatőr Gózon Francisco.
Irgalom atyja. Lezsákot és Erdőt mindig is kapitális barmoknak tartottam. De vigadjunk: Petőfi-musical is lesz, igaz, nem idén. L. még József Ferenc főherceg Columbusról írott drámáját, amelyet a Kossuth Lajos téren adtak elő, közönségként állami és fővárosi alkalmazottakat (tisztviselők, hivatalnokok, tanarak) ingyenjeggyel ellátva.
Meg kell mondanom, egyetértek. E fórumon többször bátorkodtam már leírni, hogy semleges illetve politikamentes kultúra szerintem nincs, nem is volt. Shakespeare, Molière, Beaumarchais, Orwell vagy Szolzsenyicin korában sem, ahogyan Mozart, Verdi-Wagner, Erkel, Prokofjev korában és részükről sem ... soha. A gond inkább az, hogy a cikkben és a kávéházi dumapartin beszélgetésben említett fatvát éppenséggel a "liberális", "globalista", "hazafiatlan" kultúrára mondják ki mifelénk mostanában. És nem is először, nem új találmány. A múlt században -szinte?- folyamatosan jelen volt ez a vád és napjainkban ismét virágzik.
Olyan megdöbbentő, elborzasztó, hidegrázós kijelentések hangzottak el, hogy egyszerűen nem lehet semmit sem kiemelni a beszélgetésből.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom, a teljes cikk elolvasását, melyből megtudható, hogy a jelenlegi kultúrpolitika magas poszton levő irányítói milyen országot képzelnek el a következő 70, de minimum 10 (!!!) évre.
A februárban bemutatandó Szikora Róbert-Lezsák Sándor „Az ég tartja a földet – Erzsébet a szerelem szentje” című musical februári bemutatója alkalmából hosszú cikk jelent meg a https://www.thehungariantimes.hu/hirmegtekintese.php?id=30470 oldalon, a mai napon.
A cikkből csak 2 mondat:
„Pataki András, a musical producere elmondta: a tervek szerint az előadás létrejöttét és turnéját az EMMI több mint 156 millió forinttal, a Miniszterelnökség mintegy 310 millió forinttal támogatja.
A produkció két fővédnöke Kasler Miklós miniszter és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.”
Ugyanezen a napon jelent meg Kocsis Krisztián nyilatkozata Kocsis Zoltán hagyatékának feldolgozásáról.
Nem tisztem állást foglalni, hogy miért nem valósult meg a Kocsis Zoltán Emlékház, miért nem támogatja az állam – melynek legfőbb közjogi méltósága, Áder János Köztársasági Elnök gyászbeszédet mondott a ravatalnál – a hagyaték feldolgozását.
De azért a Miniszterelnökség nyilatkozata figyelemre méltó:
„A kormány tisztelettel adózik Kocsis Zoltán emléke előtt. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy megőrizzük és gondozzuk Kocsis Zoltán szellemi hagyatékát, ezért támogatjuk a Kocsis Zoltán által létrehozott Kocsis–Hauser Alapítványt.
Ezenkívül közvetett módon forrást biztosítunk Kocsis Zoltán két legfontosabb szellemi műhelye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Nemzeti Filharmonikusok által megalapított Magyar Klasszikus Zene Napjára, amely minden évben május 30-án, Kocsis Zoltán születésnapján kerül megrendezésre.
A tervek szerint a Debreceni Tudományegyetem Zeneművészeti Karán kiállítjuk Kocsis Zoltán egész alakos bronzszobrát, amelyet a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. közreműködésével Buda István szobrászművész készít el. Ezt a kormány 25 millió forinttal támogatja.”
Továbbá 10 millió forinttal járultunk hozzá Kocsis Zoltán síremlékének elkészítéséhez a Farkasréti temetőben.”
Viszonylag érdekes karácsonyi hír, a 168 óra honlapjáról:
A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozíciójára kiírt pályázatra a megadott határidőig egy pályázó adta be jelentkezését Rátóti Zoltán személyében – tudatta a Színház- és Filmművészetért Alapítvány – írja a szinhaz.online.hu
Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumának, illetve a Nemzeti Színháznak is tagja. (Rektori kinevezéséről tehát egy olyan kuratórium dönt, amelynek ő is a tagja és amelynek elnöke színházának igazgatója, Vidnyánszky Attila.)
Itt van a folytatás: egy Anonymus lelkes néző eljuttatta az origo.hu szerkesztőségének az előadás végi tapsokat rögzítő, valószínűleg mobiltelefonnal felvett videót. Sajnálatos, hogy a tomboló siker a mintegy 30 fős színészgárdára korlátozódott és a rendező még véletlenül sem jelenik meg az álló taps alatt.
Sajnálatos, hogy ezen a fórum oldalon még senki nem adott hírt róla, nem osztotta meg, Vidnyánszky Attila újabb sikerét, hogy mi is együtt örülhessünk ennek.
„Álló tapssal, óriási sikerrel mutatták be Vidnyánszky Attila új rendezését az egyik leghíresebb orosz színházban”
„Óriási, állótapsos ovációval fogadta a nagy múltú Alekszandrinszkij Színház közönsége Vidnyánszky Attila második szentpétervári rendezését, Franz Kafka A per című regényének színpadi adaptációját. Első szentpétervári rendezése, a monumentális, az avignoni színházi fesztivállal koprodukcióban készült hatórás Bűn és bűnhődés a legnagyobb orosz színházi díjat, az Arany Maszkot kapta, és öt év óta is műsoron tartják.
A nézők és az orosz színházi szakma kiemelt figyelme, illetve a mintegy négyórás látványos előadás kirobbanó sikere is jelzi, hogy Vidnyánszky Attila rendezései hosszú évek óta a rendkívül gazdag és színvonalas oroszországi élet fontos tényezőivé váltak.”
Örvendetes, hogy az ottani, csökkenő tendenciájú Covid-járvány módot ad olyan országokból is vendégrendezők fogadására, ahol a járvány csökkenő mértéke még nem hasonlítható az orosz tapasztalatokhoz.
/Közbevetőleg: Kálmán Imre híres operettje volt az"Ördöglovas", amiből az ismert dal: „Ma önről álmodtam megint”erről a linkrőlmeghallgatható Nyári Zoltán (Szolnoki Szigligeti Színház, 2009) előadásában.
A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. tájékoztatása szerint
a kastély főépületében kapott helyet egy modern, élményközpontú interaktív tárlat, mely szimulációs eszközök segítségével mutatja be a mozgalmas életű gróf Sándor Móricot és lányát, a divatdiktátor Sándor Paulina grófnőt.
A bajnai kastély egykori tulajdonosa, gróf Sándor Móric, a félelmet nem ismerő Ördöglovas a legendák szerint saját kastélya erkélyéről is leugratott, és az épületen belül is gyakran lovon járt.
Lánya Metternich-Sándor Paulina a XIX. századi közép-európai kultúrtörténet egyik legizgalmasabb személyisége volt. Diplomatafeleségként bejárta Európát, Franciaországban a császárnéval együtt diktálta a trendet, Bécsben divatklubot alakított, Wagner neki ajánlotta egyik zongoradarabját, Edgar Degas pedig megfestette őt egy fénykép alapján.
A közönség nem zsákbamacskát vesz, ha Pintér Béla egy-egy új darabjára vált -már ha szerencséje van, és kap- jegyet. Nem valamelyik klasszikus drámába csomagolva nyújtanak neki napjainkba helyezett, aktualizált rendszerbírálatot, átértelmezett rendezői színházat. Hanem ő maga írja színműveit, rendezi őket és legtöbbször játszik is bennük. (Ebben pont nem.) Na jó: új alkotása, a Marshal Fity-Six merít a Szentivánéji álomból, de annak számomra kibogozhatatlanul kusza cselekménye csak váz; a Marshal Fifty-Six öntörvényű, saját színháza, mint mindig. Az elhíresült állítólagos mondás -"a krumplileves legyen krumplileves"- tartalmát Pintér Béla itt a magáévá teszi. Néhány aktuális hívószóval: "Pasa-park", "Balaton-felvidéki szőlőbirtokok", "56-os hazug (ál?)szabadságharcos" gyorsan összetereli nézőit, mindenki tudja, hol és mikor járunk térben és időben, kiket rejtenek az olyan nevek, mint Stefánka László (ő éppenséggel 2 az 1-ben, lehet találgatni) vagy az őt ugráltató-sztároló-ejtő befolyásos közéleti szereplő történész hölgy, dr. Sánta Marietta. A szerző végképp leveti máskor sem gyakran használt "álarcát": alaposan kioszt mindent és mindenkit, ami és aki nem tetszik neki.Nagyon sok minden nem tetszik neki. A hazugságok sűrű hálója-áradata, a másság és a gendertéma körüli hiszterizált, egyben álságos légkör, a fennhéjázó életvitel, vagyonhalmozás és egyebek. Mondhatni: semmi nem tetszik neki és nemtetszését hangosan, rendkívül hangosan vágja a pofánkba, hogy stílszerű legyek. Őrjöngve, kérlelhetetlen dühvel tombol, üt és vág. Dübörögnek a decibelek, a párbeszédek olykor -nem ritkán- torkukszakadtából-ordibálásra váltanak. A szerző úgy érezheti, ilyen fokú szemérmetlenül hitvány közegben neki sincs oka-joga szemérmesnek maradni. ELÉÉÉG! Ezt hallom ki a darabból. Közben azért jut idő a humorra, abból a jól ismert P.B.-féléből, meg kapunk zenét állandó zongorista-zenész művésztársától, Kéménczy Antaltól, klasszikusat, modernt. Van-e ennél lejjebb? - kérdezheti a darab végén az értetlen-másik oldali néző. Van-e ennél lejjebb mifelénk? - kérdezi tán Pintér Béla. Mi jöhet még ezek után őtőle? - kérdezzük mi. Mi jöhet még ezek után őtőlük-ezektől? - sugallja tán a kérdést Pintér Béla. A színészek ismét kiválóak, noha vegyes a közreműködők listája: régi pintérbélások, mint Fodor Annamária, a szerzőtárs-dramaturg feladatát is ellátó Enyedi Éva, a nagyszerű Roszik Hella mellett Messaoudi Emina, Jankovics Péter, Szabó Zoltán, Takács Géza, Fáncsik Roland új arc, és három "nagy név" m.v.: az utánozhatatlan, remek Rezes Judit, Szabó Kimmel Tamás, végül, de valóban nem utolsósorban, kulcsszerepben Gálvölgyi János, igazi színészként, egy szánnivalóan parodisztikus figura alakjában, mértéktartással, nem paródiát prezentálva. Khell Zsolt (díszlet) és Benedek Mari (jelmez) a szerző-rendező régi, állandó munkatársai.
Pintér Béla: Marshal Fifty-Six, Pintér Béla és Társulata, UP Újpesti Rendezvénytér, 2021.dec.7.
Egy kicsit segítek neked, hogy Vashegyi mire gondolt: arra a kommunista kulturpolitikára, amely az egyházzenét megpróbálta minden eszközzel háttérbe szorítani. Ha valaki picit is tájékozott, az jól tudja, hogy a kommunista érában megszüntették a Zeneakadémia egyházzenei tanszakát, és az egyházzenészek (pl. a kiváló templomi orgonisták és karvezetők, templomi kórusok) ténykedését a lehető legminimálisabbra redukálták. Mivel az egyházi zene a régizene jelentős szegmentjét tette ki, ezért a régizene fejlődése is csorbát szenvedett. A nyugati világtól való lemaradásunk nemcsak a színestévék viszonylatában, hanem a kulturális élet területén is megmutatkozott. Ha vetted volna a fáradságot, és meghallgattad volna a riportot Vashegyi Györggyel, akkor nem kellene találgatnod, hogy mire gondolt Vashegyi. Nekem elsősorban nem az a problémám, hogy visszasírod a Kádár rendszert, ez neked szíved joga, hanem az, hogy ezt ilyen demagóg módon, és alacsony színvonalon teszed.
„Jóvátenni a szocializmus világának szörnyű örökségét”
Itt valószínűleg Vashegyi György arra gondolt, hogy a szocializmus világában, 1986-ban, 16 éves fiataloknak lehetővé tették nyilvános hangversenyen vezénylést. (Lásd: Wikipédia V.Gy. szócikk)
Amitől elkerekedett a szemem, kivonat a Wikipédia "Vashegyi György" linkjéből: "1992 óta a Zeneakadémia tanára, jelenleg egyetemi docens, valamint a 2010-ben, vezetésével megalakult Régi-zenei csoport irányítója"
Gondolkodtam, hová másoljam be az alábbi gyöngyszemet: mivel legutóbb itt esett szó MMA-ról, jobb hely híján itt osztom meg az MMA elnökével, Vashegyi György karmesterrel készült origo.hu-interjút: minden cseppje kincs. 19 perc, de megéri!
"Jóvátenni a szocializmus világának szörnyű örökségét. Interjút adott Vashegyi György, a régizene világszerte ismert karmestere és kutatója, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke Szilléry Évának."
Úgy észlelem, hogy az Eperjes-opusz kapcsán -finom kifejezéssel- a vallási hovatartozás is bekerült a fórum kánonjába. Vagy nagyon félreértem, akkor ez storno.
off Én ugyan hogy nem "tusakodtam" senkivel. Velem próbáltak "tusakodni" = kötekedni, félreértelmezni, azt is igen mérsékelt, mondhatnók, zéró eredménnyel.
Hát igen, én leginkább az olyan filmekre gondoltam, amelyek konkrétan a katolikus egyházra vonatkoznak. Tarkovszkíj, Bergman viszonylatában igazad van, de talán könnyebb általánosságban a hitről filmet csinálni, mint kornkrétan, persze ennek is vannak buktatói. Bergman egész életében eszeveszetten kereste Istent, pedig Istent nem lehet elveszíteni, és nem kell keresni, hiszen mindenhol ott van, és mindig megtalál.
Az általad felsorolt 3 film a hitről tényleg jó, bár kicsit giccs gyanúsak. De közvetve pl. Tarkovszkij filmjei is nagyrészt erről szólnak, sőt Bergman is beszél a hitről, illetve annak hiányáról. Persze ezek valóban rendezők, de úgy látszik manapság nálunk egyes színészek is azt hiszik, hogy csak úgy lehet filmet rendezni. És persze pénzt is kapnak hozzá.
Maximálisan elismerem én is Reviczky Gábor művészi teljesítményét. De azért: a Wikipédia szerint 2012-ben Kossuth díjat kapott, melynek akkori összege – szintén a Wikipédia szerint – adómentes 12,9 millió forint volt.
A Wikipédia vonatkozó szócikke részletesen taglalja, meghaladná ennek a hozzászólásnak a kereteit Reviczky Gábor film, tévé, szinkron, szinpadi szerepeinek felsorolása, melyeket a vélhetően 2012-es, 62 éves korában történt nyugdíjba vonulása után abszolvált.
Részére a 110.000 Ft-os havi nyugdíj ebben az időszakban csak „aprópénz” lehetett, ami másnak egy élet munkája utáni valós megélhetési lehetőség.
"Ha beteg lenne és nem tudna dolgozni, akkor „a 110.800 forintos nyugdíjjal mit kezdenék?” – kérdezte."
Minden elismerésem Reviczky Gábor művészi teljesítménye, mondhatni életműve előtt, azt semmilyen módon nem akarom kisebbíteni. A "Reviczkyvel az erdőn" cimen futó filmsorozat adásait szívesen nézem. De a 110.800.- Ft-os nyugdíjjal ő is annyit kezdene, mint az a nem kevés, esetleg nála idősebb honfitársunk, akinek ehhez hasonló összegű nyugdíja van. És nem azért, mert Bt-ben dolgozott, vagy mert kihasználta a trükközési lehetőségeket, hanem azért, mert akkoriban olyan fizetések voltak, amilyenek, és az utánuk fizetett járulék alapján ennyi nyugdíj jár!
Így a színművész a nyugdíja közel hatszorosát kapja kézhez, ami nélkül – mint mondta – bajban lenne.
A 72 éves színészt múlt héten választották meg a Nemzet Művészének, ezzel nemcsak az egyik legmagasabb állami elismerést nyerte el, hanem élete végéig anyagi biztonságban tudhatja magát és a szeretteit is – írta az acnews.hu. A díjazott az élete végéig életjáradékot kap, amelynek összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a huszonháromszorosa, ami jelenleg így 655.500 forintra jön ki.
A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművész elmondta, hogy a járvány komolyan megviselte őt művészileg és anyagilag is. Elismerte, hogy a díjjal járó anyagi elismerés is jól jött a számára. Ha beteg lenne és nem tudna dolgozni, akkor „a 110.800 forintos nyugdíjjal mit kezdenék?” – kérdezte. Utalt arra is, hogy a kilencvenes években a színházak nem akarták fizetni a járulékokat, a TB-t, ezért elküldték őket betéti társaságokba. Ezért ilyen alacsony a legtöbb művésznek a nyugdíja, mert akkor mindössze 2600 forintot kellett fizetniük a társadalombiztosításra – mondta Reviczky Gábor a portálnak. Forrás: itt. Idézet vége.
Megjegyzés(em): a jelzett időszakban, pontosan 1991-2013 között a művész a Vígszínház tagja volt. Akkoriban köztudott volt, amit ő is mond, hogy -ha nem is feltétlenül "elküldték őket"- aki tehette, a Vígben és másutt, Bt-be ment vagy egyéni vállalkozó lett, később "ekhózott". Így sokkal több pénz maradt náluk, nem feltétlenül azért, hogy mindet elköltsék. Ahogy nincsen ingyen ebéd, úgy ára van annak is, ha az öngondoskodás és más megfontolások alapján ill. ellenére-híján az adózó a keresményéből nem tett/tesz félre elegendő összeget "nyugdíjpótlék" céljából. Ahogy a minimálbéresek is -tévedjek!- egyszer még jó eséllyel fognak tüntetni alacsony nyugdíjuk miatt és addigra "elfelejtik", hogy aktív korukban jól jött a adóelkerülő zsebbe kapott jövedelem-kiegészítés.
Megfordult a fejemben, hogy megnézem a filmet, de megkíméltél tőle! Köszönöm. A "szakmai alázat" ma már nem követelmény, ahogyan a tárgybeli ismeret, és uram bocsá" a megfelelő felkészülés sem! Azt, hogy a történelmet a győztesek írják, régóta tudtuk. De hogy a saját történelmünk meghamisításában ennyire élen járunk, az azért túlzás!
Gondolom, hogy ez a szakmai alázat teljes hiánya. Hol van itt a kontroll, hol vannak a szakértők? Pedig lehet, hogy csak annyi kellett volna, hogy elmegy bármelyik öreg ferences szerzeteshez, leül mellé és megkéri: - Atyám, mesélj.
Akciófilmet könnyű lehet csinálni, de a lélek rezdülését nehéz a filmvásznon rögzíteni, erre csak a legnagyobbak képesek. Vallásról, hitről filmet készíteni pedig még nehezebb, ezek a filmek általában borzasztóan sematikusak, szájbarágósak, sűrű szirupos giccsel leöntöttek, és az emberi lélekig nem jutnak el, csak a felszínt kapargatják. Nem is tudom, mikor láttam a hitről jó filmet. Talán Napfivér holdnővér? Legyetek jók, ha tudtok? Misszió?
Köszönöm, ettől legalább megkíméltél! Még a 90-es években egyszer Eperjes előadást tartott Szűz Máriáról, elég meglepő nézetei voltak, melyek nem egyeztek a katolikus egyház tanításával, de ez nem zavarta. Színes ember, azt hiszem, könnyen elereszti a fantáziáját.
Megnéztem a Magyar passiót, és ígéretemhez híven, itt van az érdemi beszámoló. Röviden: ritkán láttam ilyen pocsék, ennyire ártalmas és félrevezető filmet. A magam részéről fel vagyok háborodva. A film hemzseg a súlyos tárgyi tévedésektől, látnivaló, hogy a rendezőnek sem az egyházról, sem az ÁVH-ról alapvető ismeretei sincsenek. Így lehet a kisvárosi ÁVH parancsnoka egy orosz őrnagy, a ferences szerzetesek hosszú szakállasak, 1950-es úrnapi körmenetben "Trianon 30" felirat, Apor Vilmos az ÁVH áldozata, stb. stb. Ez a kisebbik hiba. A nagyobbik hiba az, hogy ahelyett, hogy a filmben feldolgozták volna egy valódi vértanú szerzetes történetét (sok ilyen van, aki nyilasok ellen zsidókat mentett, kommunista időben a szegényeket szolgálta, és az ÁVH börtönében halt kínhalált), de nem, ez a rendező szerint nem lett volna elég izgalmas, ezért összegyúrtak a sok történetből egyet, úgy gondolva, hogy így lesz érdekesebb. De hát sokat akar a szarka, de nem bírja a farka: lett egy hústalan-vértelen, abszolút sematikusan ábrázolt perjel. Aztán premier plánban ezt a sematikus perjelt többszörösen jól megkínozzák, folyik a vér-szar-epe, a végén még szögeket is kalapálnak a kezébe (a film 12 éven aluliaknak nem ajánlott!). Aztán perjelünk meghal az igazságszérumtól, amit túladagolnak: "nyomj még bele", ordibál az orosz örnagy, aki hirtelen megtanult magyarul bár a film elején még tolmácson keresztül kommunikált, az orvos persze nem a fecskendő dugattyúját, hanem a tűt nyomja egyre mélyebbre. És miért is halt vértenúhalált a mi sematikus perjelünk? A szegényekért? Az üldözöttekért? A rábízott szerzetesekért? Egy fenét! A nagy értékű arany szentségtartóért, amit a szerzetesek jól elrejtettek, és rejtekhelyének titkát a perjel az élete árán is megőrizte. Ez aztán a vértanúság! Gratulálok Eperjes Úr, ezzel a filmmel sikerült sokat ártania az egyháznak, és sikerült meggyaláznia sok-sok hősies, a vértanúságot is vállaló keresztény szerzetes és apáca emlékét. Fáradjon a pénztárhoz, itt van a 40 ezüst, "méltó a munkás a maga bérére".
Ha már zenei magazin, a zenéről is essen szó. A szentmise eljén a "Kezdődik az ének" előjátéka hallható, de olyan harmóniákkal, amely teljesen idegen az 50-es évektől, de még a mai kántori gyakorlattól is. Szentáldozáskor viszatér ez az ének motívum, holott ez egy "miseének", áldozásra egyáltalán nem játsszák. Ez is egy olyan tárgyi tévedés, amit egy rendszeres templombajáró, vagy teológiai alapképzettséggel rendelkező ember nem vét. A filmben sok zenei betét hallható, a mozgalmi dalok mellett pl. Franck Panis angelicusának egy "modern" feldolgozása, valamint a Kiállítás képei részletének parafrázisa. Nem tudom, hogy ki volt a film "zeneszerzője" de feltehetően egy ifjú titán lehetett, aki az akkori kor stílusa helyett nagyon meg akarta mutatni azt, hogy mennyire ért a modern összhangzattanhoz (megvan a zeneszerző: Bucz Magor Soma)
A jobboldali elhajlás kicsit mást jelent, nálunk ismert és értett fogalom, és biztos van rá szlovák nyelvű történelmi szakkifejezés is. Megírtam privátban bővebben.
Én nem láttam a filmet, így érdemben nem tudok nyilatkozni arról, hogyan zajlanak le a vallatásos jelenetek. De gondolom, egyikünk sem látta a filmet, se ED, se te, se Amalgam, se Ladislav, de én mindenképpen meg akarom nézni, és utána, ha bárkit is érdekel, majd írok érdemi beszámoolót. Egy biztos: az áldozatok nyilvánvalóan sután viselkedtek a gyakorlatban is, hiszen a papok, szerzetesek, és más meghurcolt egyházi személyek ilyen szempontból igazi civilek voltak, nem voltak harcosok, terroristák, utcaharcosok vagy börtöntöltelékek, így nem voltak szokva ehhez a bánásmódhoz, viszont a kínzók-vallatók vagy profik voltak eredendően, vagy nagyon hamar profivá váltak, mert a kegyetlenség-kegyetlenkedés ragályos, könnyen tanulható, és könnyedén bele lehet szokni, leglábbis ez a történelmi tapasztalat. Úgy gondolom, hogy amire te asszociálsz (börtönkísérlet), erről szó sem volt a beszélgetésben, nem is értem, hogyan jutottál erre a következtetésre. Itt csak arról van szó, hogy mennyire megrendezett egy jelenet, nyilván profi kaszkadőrök esetén minden látványos és kiszámított, amatőr verekedők-résztvevők esetén viszont több a spontaneitás és az esetlegesség. Persze Nemcsák azzal, hogy a kaszkadőrök ellenében nyilatkozik, kicsit ellentmondásba kerül önmagával, mivel előtte éppen azon elmélkedett, hogy jobb profi színészekkel filmet csinálni, mint amatőrökkel, holott az amatőr szereplők alkalmazása éppen abból a célból történik, hogy ne kiszámítható és túl-rendezett, hanem életszagúbb legyen a megvalósítás.
Tisztelt „Takatsa”! Köszönöm figyelemfelhívását, elolvastam a Nemcsák Károly interjút. Előrebocsátom: mindenkinek a politikai nézeteit maximálisan tiszteletben tartom, örülök, ha azokat kulturált formában – Nemcsák Károly interjúja ilyen – közzé is teszik.
A hivatkozott interjúból egy – garantáltan politikamentes – részt szeretnék kiemelni, idézni:
„Mi volt a legszokatlanabb instrukció, amit Eperjes Károlytól kapott a forgatás során?
Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy bár a filmben számos kaszkadőr részt vett, úgy ítéltük meg, hogy a verekedős vagy éppen a vallatásos jeleneteket jobb, ha saját magunk játsszuk el, mert a sutaságunk emberibbé, hitelesebbé és ezáltal kegyetlenebbé teszi ezeket a szegmenseket annál, mintha egy vérprofi szakember tűpontos mozdulatait látnánk.”
Eperjes Károly és Nemcsák Károly itt tulajdonképpen a híres börtönkísérletet ismételték meg (amikor a börtönőr szerepét játszó diákok áramütéssel büntethetik a rabok szerepét játszó embereket)
13:00 : Budapest Magyar Állami Operaház Erkel Ferenc: Bánk bán
18:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem MOZART: Figaro házassága (Szcenírozott koncert zongorával)
PályaStart Mesterkurzus Zárókoncert
Almaviva gróf: Antóni Norbert/Cser Ágoston
Figaro: Borbély Lehel Tihamér/Kereszturi Gergely
Bartolo: Czinke László/Havalda Balázs
Barbarina: Csörgeő Luca/Pusztai Hajnalka/Janovics Gréta
Susanna: Faragó Dóra/Dros Enikő
Almaviva grófné: Farkas-Varga Anna
Basilio: Leszkó Balázs
Cherubino: Ortan Vivienne
Zongorán közreműködik: Harazdy Miklós, Thiago Bertoldi
Rendező: Béres Attila
18:00 : Budapest Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Horti Lilla, Schöck Atala, Szappanos Tibor, Haja Zsolt
Ruskó Rózsa (fuvola), Schunk Franciska (hárfa)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara (karnagy: Makovecz Pál)
Vezényel: Antal Mátyás Mozart: Szöktetés a szerájból, K. 384 - nyitány
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
Mahler: Das klagende Lied (A panaszos dal). „Mese kórusra, szólistákra és zenekarra” - a háromtételes eredeti változat magyarországi bemutatója
- I. Erdei mese
- II. A vándormuzsikus
- III. Lakodalom
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem "Népzene Tanszék 15"
Magyarpéterlaki táncdallamok
Rostás Áron (cimbalom), Nagy Zsolt (brácsa), Bálint Domonkos (nagybőgő)
Szentesi dallamok Váczi József repertoárjából
Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda), Tulipán Zsombor (klarinét)
Karácsonyi énekek és boricák Hétfaluból
Nádasdy Fanni (ének), Várai Áron (ének), Csenki-Túri Luca (hegedű), Csenki Zalán (koboz)
Diákdalok 18. század végi sárospataki melodiáriumokból
Hegedűs István, Horváth Bálint, Csörsz Rumen István, Félegyházi Miklós, Gubinecz Ákos, Gárgyán Zoltán (ének)
Kolovođa – Dráva menti horvát tamburazene Vujicsics Tihamér gyűjtéséből
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori hangszeres és énekes hallgatói, tanárai
Malo kolo – kolófüzér Vujicsics Tihamér, Bartók Béla és saját gyűjtésű motívumok felhasználásával
A tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakos hallgatói, tanárai
Kalino oro és Čarlama – makedón és szerb táncdallamok
A Vujicsics Együttes tagjai, valamint a tanszék jelenlegi és egykori tambura, harmonika és fúvós szakirányos hallgatói, tanárai
Szünet
Válogatás Bartók Béla és Kodály Zoltán Ipoly menti gyűjtéseiből
Avas Bendegúz, Tóth Zsombor (duda)
Moldvától Bácskáig
Berta Alexandra (citera, ének), Csenki Zalán (koboz), Horváth Bálint (basszprímtambura)
Szentes környéki dallamok Szenyéri Dániel repertoárjából
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (klarinét), Horváth Marcell (tekerő), Félegyházi Miklós (duda)
Messzi tájak hangjai – népdalok Bartók Béla törökországi (1936) és algériai (1913) gyűjtéséből
Boros-Guessous Majda Mária (ének), Szlama László (furulya, koboz), Boros Gerzson Dávid (davul, darabuka), Saïd Tichiti (guembri), Smuk Tamás (darabuka)
Magyarszováti keserves és csárdás
Buglyó Petra (ének), Tulipán Zsombor (furulya)
Magyar tánc és összerázás Magyarszovátról
Gombai Tamás, Nyitrai Tamás, Takács Borbála (hegedű), Árendás Péter, Szilágyi Szabolcs (kontra), Bálint Domonkos (nagybőgő), Nyitrai Marianna, Zolnai Sára (ének)
19:30 : Budapest Pesti Vigadó Hegedűs Endre (zongora) Beethoven: c-moll „Pathétique”-szonáta, op. 13
Beethoven: f-moll “Appassionata” szonáta, op. 57
Bach-Busoni: d-moll chaconne
Chopin: Esz-dúr keringő, op. 18
Wagner-Liszt: 2 átirat a Tannhäuser c. operából
– Wolfram románca az Esthajnal csillaghoz
– A vendégek bevonulása
20:00 : Budapest Magyar Állami Operaház Giacomo Puccini: Tosca
