vissza a cimoldalra
2022-06-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63441)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5519)
Társművészetek (2543)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7674)
Kedvenc felvételek (635)
Opernglas, avagy operai távcső... (21388)
Momus társalgó (6381)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8710)
Haladjunk tovább... (232)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11857)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kolonits Klára (1204)
Ilosfalvy Róbert (1002)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1546)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5159)
W.A.Mozart (1554)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5381)
A nap képe (2312)
Gaetano Donizetti (1008)
Operett, mint színpadi műfaj (5174)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2387)
Pantheon (3100)
Momus-játék (6298)
Franz Schmidt (4123)
Kimernya? (4549)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (901)
Eiffel Műhelyház (725)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Fórum - Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (Momo, 2007-10-05 23:03:48)

   
3176   Gabor11 • előzmény3174 2022-06-12 18:06:19

Így már jobb lett volna nem tudni......de mit is vártam? 

A Don Giovanni tapasztalata után nem gondoltam volna, hogy még Gyüdit is visszasírom.....

 

3175   Tejberizs • előzmény3173 2022-06-12 08:42:08

Korábban - 2022.03.27., 3051. hsz. - belinkeltem ide egy, a delmagyar.hu oldalon megjelent interjút, amiből az alábbi részt idéztem akkor:

"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában. 
Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."

Ezek alapján úgy gondolom, Dinyés Dániel fog vezényelni.

3174   Heiner Lajos • előzmény3173 2022-06-12 08:22:59

Biztosan kíváncsi vagy a nevére?

3173   Gabor11 • előzmény3172 2022-06-11 22:02:28

Én azért a karmesterre is kíváncsi lennék.....aki szintèn főszereplő. 

3172   Tejberizs 2022-06-03 21:03:35

Szabadtéri honlapján megjelent néhány újabb név az idei Traviata-produkció tervezett szereposztásából. Kolonits Klára neve már régóta ott volt Violettaként, és Juronics Tamásé is rendezőként. Az új nevek: Vajda Júlia (Flora), László Boldizsár (Alfredo), Alexandru Agache (Germont)

3171   Tejberizs 2022-06-01 20:03:20

Az Évadzáró társulati ülésről a Színház honlapján.

3170   Gabor11 • előzmény3169 2022-05-30 16:58:17

Gratulálok minden díjazottnak!

3169   Tejberizs 2022-05-30 08:37:59

Beszámoló a Dömötör-gáláról a tiszatajonline-on.

3168   Tejberizs 2022-05-29 08:52:14

Tegnap este volt a Színházban a Dömötör-díjak átadó gálája. A operai díjakat kapták:

Legjobb operaénekesnő: Ferenczy Orsolya

Legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter

Nagyon örülök Ferenczy Orsolya elismerésének! Igazán megérdemelte!

Az életműdíjat Vajda Júlia kapta, akit a Legjobb női mellékszereplőnek is választottak. Remélem, még sokáig megörvendeztet minket művészetével!

3167   lujza • előzmény3164 2022-05-18 03:49:59

Szép ez az előadás, de nem változtat azon, hogy míg az opera szerint DG folyamatosan cselekszik, addig DO csak beszél a cselekvésről, szerintem ez a legfőbb különbség kettőjük között. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ő belopózna éjjel DA szobájába.

3166   lujza • előzmény3162 2022-05-18 03:44:11

Én Don Ottavio két áriájáról írtam, mert neki tényleg annyi van, bár néha az egyiket kihagyják.

3165   Edmond Dantes • előzmény3164 2022-05-17 10:19:00

Figyelem, innentől csak 18 éven felülieknek!!

Kérdés: DO vajon az ágyban is "méltó társa" ... lenne? A két gyönyörű tenorária ellenére legalábbis kétséges. Ebben a felhozatalban pláne és kétségkívül a kanos (copyright Pál Tamás maestro) Don Giovanni a ... khm ... lepedőbajnok. Lepedőn kívül is  ;-)

3164   Nagy Katalin • előzmény3161 2022-05-17 10:12:59

Nekem Alfredo Kraus bebizonyította (pedig "csak" a hangját lehetett hallani a tubuson, nem lehetett délceg alakját látni a színpadon), hogy Don Ottavio méltó társa Donna Annának.

https://www.youtube.com/watch?v=NHIZh_8jgT8

3163   Nagy Katalin • előzmény3162 2022-05-17 10:01:59

Én is nagyon szeretem ezt a kis áriát. Az én kedvencem Giuseppe Taddei: https://www.youtube.com/watch?v=CfsYEvkz4SY

3162   Edmond Dantes • előzmény3161 2022-05-17 07:11:24

Érdekes, hogy -zéta- is és te is két Don Giovanni-áriáról írtok. Először Dietrich Fischer-Dieskau lemezén hallottam a darabot (vez. Karl Böhm) és azonnal megragadott a harmadik is: a 2.felv. "Metà di voi qua vadano"-ária DFD szuggesztív előadásában. Későbbi előadásokon aztán tényleg azt tapasztaltam, hogy ezt az áriát a mindenkori címszereplők eléggé "elbújva" adják elő az éj és a színpad sötétjében, hogy az azt követő recitativóban annál "látványosabban" püföljék el a jó Masettót. Hallgassátok meg pl. vele (DFD) ezt a kis rejtett gyöngyszemet, szeretni fogjátok! Erwin Schrott DG-járól még itteni új koromban írtam be (Erkel/5992), és emlékeim szerint alig találtam rá szavakat, -zéta- szerencsére igen :-) Azóta sem járt mifelénk túl sok vendégművész (szerepben) ilyen emlékezetes sikerrel MÁO-ban vagy Erkelben. (MüPában inkább.)

3161   lujza • előzmény3158 2022-05-17 02:27:24

Hát ez remek! Ott voltam ezen az előadáson, sőt, kétszer is megnéztem akkor, de erre a cikkre nem emlékeztem. De valami ilyesmire gondoltam. Vajon miért csináltak a szerzők Don Ottavióból egy ilyen nyámnyila jellegű figurát (miközben két gyönyörű áriája is van)? Csak nem azért, hogy ne is lehessen méltó vetélytársa Don Giovanninak? Donna Anna igazán tűzrőlpattant, valóban nem ő lenne való hozzá.

3160   Héterő • előzmény3159 2022-05-16 23:38:01

Máshol is van utalás a történtekre:

LEPORELLO
Non ne so nulla.
Ma essendo l'alba chiara, non sarebbe qualche nuova conquista?
Io lo devo saper per porla in lista. (Tudnom kell, hogy fölvegyem-e a listára.)

DON GIOVANNI
Va là, che sei il grand'uom!
Sappi chi'io sono innamorato d'una bella dama, e son certo che m'ama.

Úgy tűnik, Donna Anna nem kerül föl a végtelen gondossággal vezetett listára.
(A listát itt egy kiváló ukrán fiatalember ismerteti.)

3159   márta 2022-05-16 15:03:37

Lehet, hogy túl sok krimit néztem az utóbbi dőben, de az, hogy mi történt Anna és Don Giovanni között kizárólag Anna, azaz a sértett (?) vallomásából tudjuk. És hát ő állítja be magát sértettnek. Az általam ismert felügyelők mind kétkedve fogadnák ezt a tényállást. Különösen, hogy a lány csak jó pár óra múlva meséli el.

Meg hogy elsőre összetéveszti Don Giovannit Ottavióval. És Ottavio vajon miért megy éjnek évadján Anna szobájába? Nekem csak kevés valószerű tippem van... És miért dönt úgy Anna a végén, hogy még egy évig nem megy hozzá Ottavióhoz?

3158   -zéta- 2022-05-16 06:40:18

Nagyon érdekes, de pár évvel ezelőtt egy határozottan izgalmas előadás nyomán ebben az írásban pontosan azt próbáltam körüljárni a magam módján, hogy mi történt Donna Annával (akit történetesen Kolonits Klára alakított)... 

3157   lujza 2022-05-16 01:01:24

Szeretném egy igazi zeneértő, például Pál Tamás karnagy úr véleményét megkérdezni arról, hogy vajon Mozart mit gondolhatott erről a témáról? Mert nekem az számítana igazán, hogy mi van a zenében, mit írt ő oda, hogy mi történt Donna Annával? Mert hogy nagyon mélyen érinthette őt az a találkozás, és nem csupán negatív értelemben, az itt-ott kiderül.és bizony, Freud se teljesen a spanyolviaszt találta fel, az odi et amo elég régi tapasztalat. Nem kellett ahhoz megtörténnie az erőszaknak, ettől még utána mégse nagyon akar a vőlegénye karjába omolni valamiért.

3156   Edmond Dantes • előzmény3151 2022-05-15 17:26:24

Vagy pont ellenkezőleg írta le, mint ahogy gondolta ld.ez alatt. Avagy: "gondolta a fene".

3155   Edmond Dantes • előzmény3148 2022-05-15 16:59:05

Kedves Csákovics, a librettó,ha létezik is, csupán holt anyag. Nem is mindig jó anyag. És maguk az alkotók sem 1/1 gondolták mindig "úgy", ahogy megírták. Cenzúra és száz más ok miatt.

3154   Edmond Dantes • előzmény3146 2022-05-15 16:51:51

Tisztelt Karnagy Úr, lehet, hogy önben egy korszerű, 1-1 klasszikus művet merészen újraértelmező rendező veszett el? Rövid összefoglalója mindenesetre ígéretes! Ha rossz olvasni(a) a soraimat, kérem, ne vesztegesse rá(m) drága idejét. Megjegyzem, a Don Juant, újabb nevén Don Giovannit, amióta ismerem, az operairodalom legnagyobb alkotásának tartom és akként szeretem, tisztelem. Humánus (az itt mi?) mondandójával és anélkül. Ha pedig  gondolataimat közhelyesnek minősíti, azzal implicite elismeri, hogy nagyjából mégiscsak hasonló közmegegyezés-féle alakult ki a "témában". 

3153   Edmond Dantes • előzmény3145 2022-05-15 16:42:03

Úgy bizony! És ha 1930-ban ezt énekelték, bele se gondolok, mi van ma ;-)

3152   Kolonits Klára • előzmény3148 2022-05-15 16:09:45

Ehhez még hozzátartozik, hogy a végső kézjegy az előadó idegrendszere, érzései. Sok énekes a kapott instrukcióval párhuzamosan, vagy akár ellenében belül végigéli a saját igazát, a szerepről alkotott zsigeri véleményét. 

3151   bölcsész • előzmény3150 2022-05-15 16:04:14

Nem kell feltámasztani, tudjuk, hogy gondolta: úgy, ahogy leírta.

3150   Búbánat • előzmény3148 2022-05-15 15:53:52

Bizony. Lorenzo Da Pontét már nem lehet feltámasztani, hogy ő hogyan gondolta. Meg aztán Mozart előtt is voltak szerzők, akik merítettek Don Juan/Don Giovanni legendájából és operaként megzenésítették: Letellier (1713), Righini (1777), Tritto (1783), Gazzaniga (1787 - Mozartéval egy évben).  Mozart után is több komponista írt Don Juan-operát.

3149   takatsa • előzmény3148 2022-05-15 15:49:42

Ahogyan olvasgatom a bejegyzéseket, kezdem azt hinni, hogy a librettót Freud írta. :)

3148   Csákovics 2022-05-15 14:36:54

Azt sosem szabad elfelejtenünk: csupán a librettó létezik, az összes többi csak képzelgés! Fiktív szereplők fiktív élete a szövegkönyvön kívül.

3147   bölcsész • előzmény3138 2022-05-15 13:15:33

Nem támad rá karddal, párbajra hívja, Don Giovanni először elhárítja (ergo módja lenne kitérni a párbaj elől), de aztán belemegy a párbajba, s világos, ki fog győzni.

3146   Pál Tamás • előzmény3144 2022-05-15 12:08:22

Kedves Edmond Dantes, ha úgy volt, ahogy a „közmegegyezés” feltételezi, akkor Donna Anna egy hozzá betörő álarcos ismeretlennel szeretkezett, majd mikor kielégült, üldözni kezdte, fellármázta az egész palotát, és okozója lett apja tragédiájának, ahelyett hogy új randevút beszélt volna meg a kanos látogatóval?

Rossz olvasni az Ön sorait, ahogy az alkotókat lekicsinyelve („kár a librettót idézni”) bele akarja gyömöszölni egy remekmű humánus mondandóját saját közhelyes gondolatainak zsákjába.

3145   Búbánat • előzmény3144 2022-05-15 11:15:49

Mondanivalódra rímel - nem tudom kihagyni:

Lehár Ferenc – Szenes Andor: Szép a világ

- A fináléból: "A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…”

Rádió Dalszínháza - "Bemutatjuk új felvételünket” címmel 1974. május 1.-jén, a Kossuth Rádióban 14.29 órai kezdettel hangzott el először ez a  stúdiófelvétel.

A felvételen Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István énekel, km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

3144   Edmond Dantes • előzmény3141 2022-05-15 10:29:29

Erről a régi vicc jut eszembe: ha egy hölgy azt mondja: "nem", az azt jelenti: "talán". Ha azt mondja: "talán", az azt jelenti: "igen". Ha azt mondja: "igen", akkor ő q... khm ... szóval akkor ő a legősibb mesterséget űzi ;-) ... vagy szimplán csak vonzzàk a "dissoluto" (szabad fordításban menő macsó) pasik.

3143   Edmond Dantes • előzmény3139 2022-05-15 09:47:03

Tudja, kedves Katalin, én (sok) mindent elhiszek (sok) mindenkinek, de jó ideje szinte közmegegyezés tárgya, hogy az aktus igenis megtörtént hősünk és hősnőnk között, legfeljebb azon van -néminemű?- vita, hogy a hölgy részéről megvolt-e az a bizonyos "consent", beleegyezés vagy sem, de sokaknál már a "yes" győz, amit persze hogy nem vallhat be sem az apjának, még kevésbé a vőlegényének. Kár a librettót idézni: a kimondott szó, mint ismeretes, sajnos nem mindig bontja ki az igazság minden részletét, ahogy azt nálunk egy ideje szokás megfogalmazni. Megjegyzem, Mozart idején, a felvilágosodás századában, a "léha", "feslett", "dekadens" rokokó korában nem is számíthatott akkora nagy "mitwas-nak" az ilyesmi. Majd az álszent, (túl)buzgó, később viktoriánus erkölcsű, de nem kevésbé romlott 19.szd. ítéli el, minősíti elítélendőnek az ilyesmit (és hagyja el az opera zárószextettjét). Aztán a 20.szd., különösen annak 2. fele, a női egyenjogúság, majd a szabad szerelem, hippikorszak, házasságon kívüli szex, nyitott házasság térhódítása szinte aprósággá tette az efféle "botlásokat". Az 1960-70-es évek Donna Annája és Elvirája, pláne Zerlinája jó eséllyel inkább eldicsekedett volna azzal,hogy ő is "megvolt" a "csúcsszuper" Don Giovanninak.

... aztán eljött a 21. szd. és a #meetoo és napjainkban talán tényleg nem úszná meg Don Giovannink egyik-másik vagy több aktusát. Netán "szexuális ragadozónak" minősíttetne. Esetleg olyanokat sem úszna meg, ahol az aktus megtörténtekor igenis megvolt a "consent" a másik fél részéről vagy legalábbis nem bizonyítható az ellenkezője. Napjainkban ki-ki a saját szimpátiái, politikai vagy egyéb értékrendje szerint hiszi el vagy nem 1-1 hasonló celebbotrány valóságtartalmát és áll teljesen szubjektív alapon az "elkövető" (??) vagy a "sértett" (??) mellé. Bíró legyen a talpán, aki 1/1 tisztán lát és ítél... ;-) Konkrét ügyeket nem említenék, úgyis, anélkül is tudjuk.

3142   Nagy Katalin • előzmény3129 2022-05-14 23:33:00

Azt hiszem, hogy a romantika óta nem tudunk mit kezdeni a felvilágosodás "egyszerű" világával. A problématikája, a mondanivalója mintha már túl kevés lenne. Don Giovanni egy gazember, amit eleinte nem vesz észre ill. nem hisz el a környezete, mert hiszen úr, gazdag, előkelő. A XX.-XXI. század emberének már egyértelmű, hogy egy gazdag ember is lehet közönséges bűnök elkövetője. A XVIII. században ez még nem ilyen evidens, még érdemes drámát építeni arra a tételre, hogy egy nemes is lehet romlott. Óvatosan felvetem: Lehet, hogy eredetileg ennyi lenne csak a tanulság?

3141   Nagy Katalin • előzmény3140 2022-05-14 23:16:55

Valóban. Ezt hívják a büntetőjogban úgy, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. De jelen esetben ez nem kisebbíti az elkövető felelősségét, mert nem önszántában hagyott fel a cselekménnyel, hanem a sértett hatékony ellenállása folytán nem tudta befejezni azt, amit elkezdett.

Héterő barátom, a határozott késztetést elváró hölgyek kora szerintem lejárt. A fehértelefonos filmekből ismerős helyzet, hogy a hölgy először ellöki/pofon üti/ elfordul stb. az őt megcsókolni készülő/őt erőteljesen megragadó férfit, majd szépen engedelmesen belesimul az ölelésbe és szelíden viszonozza a csókot.

3140   Héterő • előzmény3139 2022-05-14 19:47:41

Dehát végülis tényleg nem erőszakolta meg:
               (Allora rinforzo i stridi miei, chiamo soccorso...)
        Újult erővel kezdtem kiáltozni megint segítségért;
        a gazember megfutamodik,
        én követem nagymerészen még az utcára is, hogy megállítsam;
        üldözöttből üldözővé váltam.

Az irodalomban (is!) gyakran kerülnek elő némi határozott késztetést elváró hölgyek, hogy kimutathassák (sokszor nem is túl erősen) erkölcsösségüket bizonyító ellenkezésüket.

Érdekes, hogy senki sem említi a darab teljes címét:
        Il dissoluto punito ossia il Don Giovanni - Dramma giocoso
melléknévként - léha, ledér, feslett, kicsapongó, erkölcstelen, (vál) obszcén
főnévként - parázna, duhaj, kicsapongó

Bizony, ez a Don Giovanni dissoluto, tetszik - vagy sem. Ilyen alak az opera címszereplője, amint maestro Pál Tamás tökéletes jellemzése is mutatja.

3139   Nagy Katalin • előzmény3138 2022-05-14 19:12:15

Átolvastam a librettót. Azt nem tudom, hogy a különböző fordításokban mi szerepel, de az eredeti olasz szövegben Don Giovanni nem csábítja, hanem szabályosan letámadja Donna Annát. Donna Anna így számol be róla (saját legkevésbé sem művészi igényű, hanem a lehető leginkább szó szerinti fordításomban): " Némán közeledik hozzám és át akar ölelni; próbálok kibontakozni, egyre jobban szorít; kiabálok./Senki sem jön. Egyik kezével igyekszik befogni a számat, a másikkal olyan szorosan ragad meg, hogy már legyőzöttnek érzem magam./A végén a fájdalom, a becstelen merénylet miatti iszonyat úgy megnövelte az erőmet, hogy a kapálózás, hajolgatás révén kiszabadultam a szorításból." Az én olvasatomban ez nem széptevés, hanem nyers erőszak.

3138   márta 2022-05-14 14:01:06

Én úgy gondolom, Don Giovanni soha egyetlen nőt nem erőszakolt meg. Mindegyiket valami módon elcsábította. Lehet, hogy ebben voltak tisztességtelen módszerei, hazudott is sokat, de soha nem erőszakoskodott! A nők pedig nem azért haragszanak rá, mert elszédítette, hanem mert utána elhagyta őket.

A Komtúrral ugyan nem szabályos párbajt vív, de azért mégiscsak a Kormányzó támad rá karddal, ő pedig csak védekezik. Sőt először ki is akar térni. Továbbá ő nem megölni vagy elrabolni akarta Annát, csak elcsábítani. Ami azért nem halálos bűn.

3137   Edmond Dantes • előzmény3135 2022-05-14 12:13:26

Kedves bölcsész, köszönöm beírását. Sajnos kissé figyelmetlen volt, a lényeg mellett elsiklott. Ezt írtam: "Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne." A szereplők s nem a zenéjük! Nekem nem csupán "Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény", hanem a másik áriája, Elvira mindkét áriája, a tényleg jelentéktelennek mondható Ottavio mindkét áriája stb. is élmény, ahogyan az említett szextett is, ami szintén Don Giovanniról szól, nélküle tök értelmetlen lenne, mint ahogyan az egész opera. A záró szextettről nem azt írtam, amit ön ("pocsék"), hanem azt, hogy sivár és földhözragadt. De nem a zenéje az, -bár messze nem a partítúra csúcsa- hanem amiről ők hatan ott énekelnek. (Megjegyzem, tudtommal úgy száz évig ezt a záró jelenetet többnyire kihagyták az operaházak.) Szóval szép lenne, gyönyörű lenne a zene a címszereplő ill. az ő összetett személyisége nélkül, de értelmetlen. Az egész darab, (számomra) fénypontként a Kőszobor-vacsorajelenettel: Don Giovanniról szól, faltól-falig, amikor nincs a színen, akkor is, sőt, olyankor talán még inkább. Szégyenre semmi oka nincsen, legfeljebb elgondolkodásra. Fodor Géza következtetését pedig sem cáfolni, sem megerősíteni nem áll módomban, tekintve, hogy Don Juant/Giovannit is megilleti az ártatlanság vélelme: semmilyen bizonyíték nincsen egyéb, általa elkövetett megölésre, legfeljebb egy dramaturg gondolatkísérletéről beszélhetünk. A Komturt sem "megöli": a lányát védelmezni óhajtó apa ránt kardot és hívja párbajra az ismeretlen támadót, aki ezt még hárítaná is. (Gondolatkisérlet tőlem: talán mindenki jobban jár, ha az öreg nyugton marad :-) ... igaz, akkor nincs cselekmény, nincs opera, ahogy lejjebb már írtam.)

3136   Heiner Lajos 2022-05-14 11:17:35

Don Giovanni azért tud haladni a korral.

Jónéhány éve egy prágai rendezésben Skodát vezetve jött be a színpadra (a produkciót amúgy a neves autógyár sponsorálta...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9

3135   bölcsész • előzmény3131 2022-05-14 08:22:20

Kedves Edmond Dantes, nekem a jelentéktelen Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény, valahányszor hallom. Ugyanígy a jelenet, ahol a gazdája ruhájába öltözött Leporellót majdnem megölik, amit a hat jelentéktelen senki énekel, akik közül egy sem Don Giovanni. Most, hogy fejtegetéseit elolvastam, szégyellem a dolgot, de alig hiszem, hogy tudok rajta változtatni.

Ami a Kormányzó ledöfését illeti, Fodor Géza nagyszerű Don Giovanni tanulmányában Felsensteint idézi: "A cselekmény miliőjéből és korából arra következtethetünk, hogy a kormányzó nem az első ember, akit Don Juan megöl."

Végül pedig őszintén sajnálom, hogy nem volt módja figyelmeztetni Wolfgang Amadeust, ne írja meg azt a pocsék zárószextettet, mert lebőg vele.

3134   lujza • előzmény3131 2022-05-14 02:00:43

Hát az a párbaj, khm, khm, az éjszaka közepén, segédek nélkül egy öreg emberrel! Én ezt nagyon nem írnám a javára.De igazad van, ez kellett az igazi drámai véghez.

3133   Edmond Dantes • előzmény3128 2022-05-13 11:00:32

"És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjj." Mármint, teszem hozzá: fujjj, de neki ... vagy legalábbis fujjj, de volt neki tegnapig. Hát Istenem, a cselekmény napja, azaz a mai nap nem jött össze. Nem kicsit nem,nagyon nem.Majd "odalent" megint összejön minden ;-)

3132   Tejberizs 2022-05-13 08:34:08

FREE SZFE: Operavizsga – FREESZFE zenés rendező szakos hallgatók vizsgája

2022. május 26., 19 óra, Nagyszínház

3131   Edmond Dantes • előzmény3130 2022-05-13 08:29:08

Én is csak dadogni tudok. Kolonits művésznő megjegyzése, csakúgy, mint a te álláspontod, úgy 100 éve evidenciának számítanak. Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne. Mindannyian DG személyén keresztül válnak -ha nem is teljesen egyformán- érdekessé, figyelemreméltóvá, főleg a két női főszereplő és Leporello. (DO még így sem.) DG nélkül kiüresedik, elszürkül a világ, ahogy ezt a záró szextett sivársága, földhözragadtsága vakítóan példázza. Egy-egy operai (fő)szereplő drámai, dramaturgiai súlyát pedig nem szólamuk terjedelme határozza meg. Közeli példa erre az Éj királynője 7-8 perces színpadi jelenlétével, amin azonban mégis az egész előadás sikere múlhat, ahogy azt Till Géza is leírja. DG pedig nem gyilkosságot követ el, hanem párbajban öli meg a Kormányzót, ami nélkül nem bontakozna ki a drámai történés. DA valszeg eltitkolná "szégyenét" (ha volt), függöny.

3130   lujza • előzmény3129 2022-05-13 05:18:06

Én csak dadogni tudok Don Giovanni ügyben, ki vagyok én Mozart zsenialitása mellett? De talán ő se tett volna csodálatos operája címszereplőjévé pusztán egy gazembert. Itt mégis valami több is van, találó Kolonits művésznő mondata arról, hogy a többiek mint kisbolygók keringenek körülötte. És nemcsak a nők, Don Ottavio számára is legyőzhetetlen ellenfél maradt. És itt van Donna Elvira, aki többször is bosszúért kiállt, de mégis mindig megbocsát, és meg akarja menteni, pedig ő egyértelműen jobban ismeri őt a másik két nőnél. És ebben a történetben nem sok sikere van ennek a csábítónak, folyton hoppon marad. Mégis inkább nagystílű szélhámos ő, nem követendő példakép, de aki másokat igencsak meg tud mozgatni. Csak az elején azt a gyilkosságot ne követné el, ami a vesztét okozza. És valahogy halványan lehetnek vonásai, melyek Mozarttal is rokonságban vannak.

3129   Pál Tamás • előzmény3128 2022-05-12 18:44:26

Kedves takatsa, jó pár dologban egyetértünk, mindenekelőtt abban, hogy DG talán egyetlen igazán méltánylandó jellemvonása, hogy vállalja sorsát. Azt is jó volt olvasni, hogy egy remekmű sokféleképpen tudja megszólítani az embert, magam is így gondolom. A darab alapkérdését illetően azonban nagyon más a véleményünk, valószínűleg azért, mert nem ugyanarra gondolunk, mikor érvelünk. Ön egy nőcsábász DG-ról ír, akinek hódításai irígylésreméltóak is lehetnek, aki még éppenséggel számíthat is egyetértő megbocsájtásunkra.  Szerintem azonban Mozart és Da Ponte művének megrázó erejű indítása egy gyilkost mutat be, aki másik, sikerületlen gaztettének helyszínérül menekül, s öl, hanyagul és fölöslegesen..Ezt a jelenetet nem lehet többféleképpen értelmezni, fölösleges is lenne, nyilvánvaló, hogy a szerzők egy "libertínus" gaztetteiről és bűnhődéséről kívántak operát írni, ezt a darab címe is bizonyítja. 

Csak ezek után tudjuk meg, hogy az Anna elleni merényletkísérlet csak egy a hosszú sorból, emberünk "lepkegyüjtő", a becsapott, megerőszakolt, elhagyott nőket gyűjti és listázza. Hogy hódító lenne? Alig hiszem, inkább egyszerűen gátlástalan. Anna iszonyodva utasítja el, Zerlina ugyanígy iszonyodva menekül, mikor felismeri, hogy a házassági ígéret csak csaliként szolgált, s még a DG-t szerető Elvira is azzal a szándékkal lép színre, hogy ha megtalálja, kikaparja a szemét.

Kedves takatsa, igyekeztem tényeket felsorolni, s nem a saját véleményemet eröltetni, remélem megért, annál inkább, mert nekünk előadóknak fokozott a felelősségünk az értelmezés terén, hiszen amit a mi interpretációnk sugall, az esetleg irányadó lehet a közönség számára is.

Hogy itt is konkrét legyek, éppen DG figurájának óriássá növesztése miatt kevés figyelmet szentelünk a mű valódi hőseire, mindenekelőtt a két női alakra, Annára és Elvrára. Ami zenét Mozart nekik adott, mind mennyiségében, mind mélységében, valamint vokális feladatként lényegesebb és csodálatosabb DG szólamánál. Így aztán elsiklunk Anna mély szenvedése és lelkiismeretfurdalása felett, hiszen közvetve ő is oka apja halálának, félreértjük, félremagyarázzuk Ottavioval való viszonyuk mélységét és tragikumát. Nem vesszük észre, hogy válik Elvira. Komikus Özvegyből a mű legtragikusabban megalázott alakjává a szeksztettben, ahol -nota bene - DG nincs is jelen..Ennyit tudok írni hirtelenjében, bár a téma - mint azt nyilván Ön is tudja - kimeríthetetlen.

Kedves takatsa, remélem soraim nem rendítették meg Önt a mű iránti szeretetében, amely mélységesen rokon az enyémmel. 

Üdvözli Pál Tamás

3128   takatsa • előzmény3127 2022-05-12 16:59:13

Egy igazán jó mű nagyon sok rétegből áll, kezdve a külszíni csillogástól az egészen mélyben rejlő súlyos erkölcsi mondanivalóig, és így egyrészt nagyon sokféle értelmezésre nyújt lehetőséget, másrészt pedig - ami a legfontosabb - szinte minden embert meg tud szólítani és minden ember (jogosan) érezheti azt, hogy ez a mű hozzá szól. A Don Giovanni pontosan ilyen mű, a legzseniálisabb Mozart, legzseniálisabb alkotása. Megvallom, én sokszor láttam, és engem ez a mű mindig megszólított, és mindig mást. és mást súgott a fülembe. Volt, amikor azt súgta, amit Pál Tamás művész úr üzen most nekünk, és volt, amikor valami mást, egészen mást. Való igaz, Don Giovanni egy gazember volt, sőt, mi több, piti kis gazember. És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjjj. És közben mit gondolunk róla?  Hát, ez egy fogas kérdés. Én nem tudom, hogy a nők milyenek, vannak ugyan sejtéseim, de azért a lényegük számomra titok. De mi, férfiak, tegyük a szívünkre a kezünket, sohasem irigykedtünk egy ici-picit az eféle Don Giovannikra? Nem akartunk egy pillanatig sem az ő bőrükbe bújni? Nem hittük el egy pillanatra sem hódításainak névsorát? Nem fantáziáltunk sohasem arról, hogy jó lenne egy kis szabadság, egy kis változatosság, legalább az életben egyszer, vagy ha nem, akkor legalább gondolatban? És persze a Don Giovannik sem haltak ki, most is közöttünk járnak, ők a celebek, akiket persze utálunk, de azért mégis elolvassuk a róluk szóló híreket, ha másért nem, akkor legalább azért, hogy meglegyen a napi szörnyűlködni valónk. És aztán ha elbuknak a celebek, akkor kis kárörömöt érzünk, konstatálva azt, hogy ők sem különbek mint mi, ők is halandóak. Hát így állunk mi Don Giovannival, vannak pillanatok, amikor mi is azok akarunk lenni, aztán utána megkönnyebbülten felsóhajtunk: de jó, hogy mi csak amolyan homo ordinarius vagyunk. De azért azt se feledjük, hogy valamiben példát vehetünk Don Giovanniról: a következetességet és elszántságot. Mert Don Giovanni a végső pillanatban sem tagadta meg magát, vállalta a sorsát.

Minden műalkotás addig él, amíg lezáratlan, amíg új- és új mondanivalója van, új- és új kérdéseket vet fel. A Don Giovanni egy ilyen mű, sokféleképpen lehet értelmezni, sok véleményt lehet írni róla, de végső verdikt sohasem fog születni, mert ez egy izgalmas, mindig meglepetést nyújtó, örökéletű alkotás.

3127   Pál Tamás 2022-05-12 11:08:18

Pár szó a Don Giovanniról

Mikor Don Giovanni megjelenik a színen, sarkában az elszánt Donna Annával, Leporello még el tud viccelődni a látottakon: "Che tumulto, oh ciel, che gridi, il padrone in nuovi guai. Sta veder che il libertino mi fará precipitar!" (Hevenyészett fordításban: " Micsoda tumultus, micsoda sikolyok, a gazdám már megint balhét kavart, világos, hogy ez a libertinus vesztemet fogja  okozni!"). Ám, mikor gazdája ledöfi a kormányzót, abbahagyja a tréfálkozást és Don Giovanni szemébe mondja: "Due imprese leggiadre, sforzar la figlia, ed ammazzar il padre." (Két csinos kis tett, megerőszakolni a lányt, és megölni az apját.) S aztán a replika: "L'ha voluto suo danno. - Ma Donna Anna, cosa ha voluto?" Harsányi Zsolt szerint: "Maga hívta ki sorsát. - És Donna Anna, ő mit hívott ki?"

Egyértelmű: Mozart operájában Don Giovanni erőszaktevő gyilkos, s méltó büntetését nyeri el, mikor pokolra kerül. Az  operának nem ő a hőse, csak névadója. A hősei mi vagyunk, a világ, Anna, Ottavio, Elvira, Zerlina, Masetto, a mű arról szól mit tudunk tenni, hogy tudjuk elviselni, ha találkozunk a gátlástalan amoralitással.

Amikor a "felsőbbrendű ember" fogalma megjelent a filozófiában és a művészetekben, Don Giovanni alakja egyszercsak a kötöttségek nélküli személyiség szimbólumává változott, s ez a szemlélet uralta el és uralja a mai napig a Mozart mű interpretációit is.

Kolonits KLára művésznő szeretettel és hozzáértéssel megírt kritikájában olvashatjuk a szegedi előadásról: "Napként sugárzik Don Giovanni, és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők" Ugyanerről az előadásról Horváth Péter: "És erre tessék, most egy olyan, minden szempontból felforgató előadást láttam, ami nem erről szólt, hanem arról a fékezhetetlen életörömről, amit Don Giovanni alakjából és Mozart muzsikájából árad. Gyönyörű az operát lezáró drámai szextett, de nem tudja felülírni azt, ami addig a sztoriban és a zenében történt. Mert az elsöprő volt, mulatságos és izgalmas. Ha fiatalon azt gondoljuk, hogy a szabadság minden büntetést megér, akkor igazunk van, bár ezt vénkorunkra általában elfelejtjük. (Nem véletlen, hogy Mozart harmincötévesen meghalt.)"

Akárhogy forgatom, nem tudom másképp érteni, csak úgy, hogy a gyilkosság és az erőszaktevés jelenti a szabadságot, s a gyilkos erőszaktevő napként ragyog a közönséges emberek felett.

Távol álljon tőlem, hogy a színpadraállítók áldozatos munkáját bíráljam, én az előadás szemléletéről kívántam megjegyzést tenni, mert az kétségtelen, hogy a szegedi interpretáció is a kierkegaardi felfogás szelleméből fakadt.

3126   Gabor11 • előzmény3124 2022-05-12 09:34:20

Rendben, akkor elnézést!

Gyüdi alatt is rendezett még itt ő. Bál a Savoybant. Mérsékelt sikert aratott. 

 

3125   Gabor11 • előzmény3124 2022-05-12 09:32:47

 

 

3124   lujza • előzmény3120 2022-05-12 01:54:49

Néha nem árt pontosan olvasni. A szerző ennyit ír: "Vannak emlékeim a szegedi szimfonikusok jó pár évvel ezelőtti színházi megszólalásairól". Mivel az élménybeszámolója alapján ez az úr már a hetvenes éveit tapossa, és mint írja, nem komolyzene rajongó, az emlékei valószínűleg Pál Tamásnál jóval régebbi időkre vonatkoznak, vagyis nincs értelme felháborodni rajta.

3123   Gabor11 • előzmény3115 2022-05-11 22:27:22

Igen, nagyon szerettem a Pomádé király új ruháját Szegeden. Többször is megtekinttük. 

3122   Gabor11 • előzmény3121 2022-05-11 22:21:30

Rendben.

 

De Pál Tamás karnagy Úr zenei vezetését nem hagyom blamàlni. 

3121   -zéta- • előzmény3120 2022-05-11 19:31:39

Valamiért a te beírásaidon én jobban érzem a sértett csakazértis felhangot... 

3120   Gabor11 • előzmény3119 2022-05-11 13:06:56

Kissé tompítja a hitelességét azzal, hogy Dinyés dirigálását az Szegedi Nemzeti eddigi zenei megvalósításai fölé helyezi. Az először megmosolyogtatott, de tulajdonképpen mint néző, kikérem magamnak! Főleg Pál Tamást tekintve. Ez egy sértődött, csakazértis írás......

Nevetséges.....

3119   Tejberizs 2022-05-11 11:39:11

Don Giovanni Szegeden, a XXI. században, valamint egy előadás, amiből egy szót se értettem - Horváth Péter színházi élménybeszámolója két előadásról a tiszatajonline-on

3118   Gabor11 • előzmény3114 2022-05-10 13:41:56

Valóban helytelenül, csak Pomádé király volt a borítón. Én sem voltam biztos, hogy mi lehet. Mert "Pomádé király új ruhája" a valódi címe.

3117   Heiner Lajos • előzmény3111 2022-05-09 14:23:48

Örülök a Freischűtznek.

Ha Weber nem hal meg negyven évesen, ma a másik W előtt emlegetnék.

3116   Tejberizs • előzmény3115 2022-05-09 14:13:42

Hát igen, a tervezett szereposztásokról nincs hivatalos hír. Nem voltam ott a REÖK-palotánál a meghirdetéskor; lehet, hogy az ott előadott részletekből lehetne következtetni. A legjobban arra lennék kiváncsi, vajon ki énekli Agatha szólamát.

3115   márta 2022-05-09 12:18:42

Toronykői Pomádéja remek előadás, és Göttinger Pál is igazi operarendező. De én kiváncsi lennék a szereposztásokra is. De 3 opera meg egy Denevér, az nem rossz. A próza is Hegedűs a háztetőnt és Macskajátékot tervez, azoknál sem mindegy ki játssza.

3114   Tejberizs • előzmény3112 2022-05-08 18:52:31

Természetesen igaza van. Először csak "Pomádé király" volt kiírva, és nem voltam biztos benne, hogy ez azonos a "Pomádé király új ruhája" operával. A "Denevér" egy operett.

3113   Gabor11 2022-05-08 01:35:17

Plusz a kontár Szőcs Artúr, aki mindenben is jó. De jó látni, hogy ismét hozzáértő kezekben a műfaj. 

3112   -zéta- • előzmény3111 2022-05-07 22:45:44

+ Denevér, + Pomádé....

3111   Tejberizs 2022-05-07 20:59:39

A Színház meghirdette a 2022/23-as évadot. Ami az operákat illeti: A bűvös vadász, Falstaff.

3110   Tejberizs 2022-05-02 08:51:32

Az idei Szabadtéri La Traviata-produkcióját Juronics Tamás rendezi.

A szereplőkről még nincs adat a Játékok honlapján. Az előbbi írás szerint: "hamarosan pedig arra is fény derül, kik énekelhetik a világhírű szerepeket [...]"

3109   Tejberizs 2022-04-29 19:47:38

"Királynők párharca Szegeden" -  Kondor Kata írása a Maria Stuarda-produkcióról a fidelio.hu oldalon.

3108   Gabor11 2022-04-27 21:44:10

Na, hàlisten legalább Szélpàl Szilvesztert lecserélték a Primaverara, így lesz központi figurája a darabnak Sándor Csaba személyében.

Egyáltalán minek adták neki oda....

3107   Tejberizs 2022-04-23 21:41:46

Kolonits Klára fb-oldalán találtam a Művésznő alábbi - április 18-i - írását a Don Giovanni-produkcióról:

"DON GIOVANNI (március 18,20)

Szubjektív beszámoló és ajánló az április 28,30, május 14. szegedi, és a május 17.-i Primavera Fesztiválon, Budapesten, az Eiffel Műhelyházban tartandó előadások elé

Énekes kollégaként és családtagként is érintett, ezáltal vállaltan elfogult vagyok a szegedi, Horváth Csaba által rendezett Don Giovanni előadással. Azért írtam egy hosszabb beszámolót/kedvcsinálót, mert véleményem szerint az utóbbi évek egyik legfontosabb előadása született meg, bebizonyítva, hogy lehetséges a fizikai színház eszközeivel új utat nyitni az operajátszás előtt. Magam is részt vettem több ilyen fúziós előadásban ( Trigon, Lautrec táncolni fog) ezért szívügyemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet. Érdemes megnézni, vitatkozni, gondolkozni!

Ez a beszámoló az első írásom operai témában, szándékom szerint a jövőben több előadásról is szeretnék olyan kritikákat írni, amelyek több gondolatot szánnak az énekesek teljesítményének.

Don Giovanni Szeged 2022.március 18, 20

A kortárs tánc és az opera műfajának keresztezése nem új keletű ötlet, bár jellemzően barokk operák nemzetközi előadásaiban találkoztam eddig evvel a fúzióval: A genfi Dido és Aeneas és a berlini (Händel opera-részleteken alapuló) Rituale kapcsán.

Horváth Csaba egész munkássága, akár a bartóki életmű több alapművének megkoreografálása, vagy két kortárs opera-produkció megrendezése szerencsés pillanatban érkezett el az opera műfajához. Bátor lépéssel rögtön a repertoár sarokkövének tekintett, mitikus szent szörnyeteggel, a Don Giovannival kezdett.

Horváth nem a hagyományos operai rendezések erővonalai mentén halad. Napként sugárzik Don Giovannija és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők. Az egész viszonyrendszer, ami egyben a mozgás rendszere is, nem értelmezhető könnyen a hiperrealizmushoz szokott vagy a régebbi, klasszikus operarendezések video-felvételein edződött nézők számára. Ez a rendezés sok szempontból kiemelkedően költői és rengeteg metaforikus elemet tartalmaz. Az előadásban szinte csak Don Giovanni figurája lesz mozgásában laza, oldott és vonzó: önazonos marad mindvégig. Ez magával hozza azt a jelenséget, hogy érzelmileg és sokszor morálisan is mellé állunk. Természetesnek vesszük mindazon megnyilvánulását, amin a való életben felháborodnánk, de titokban persze vágynánk rá. Horváth képes megfordítani a látásmódunkat azzal, hogy csak Don Giovanni mozoghat szabadon, az ő koreográfiájában van a legkevesebb, apró ismétlődésekkel, elakadásokkal terhelt „kényszeres” elem. Nála ez csak akkor jelenik meg, ha valamely így mozgó szereplővel interakcióba lép. Horváth ars poeticává emelte Don Giovanni azon mondatát: „ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne”. Konzekvensen végig tudja vinni ezt a szemlélet-módot, azon az áron is, hogy mindenki más epizodista lesz ebben a drámában. Egyetlen kivételt érzek, Zerlinát, őt emeli egyenragú féllé, igazolva a tézist - Zerlina hozza el a bukást Don Giovanninak.

A színpad (Kiss-Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán munkája) vállaltan puritán és időtlen tér. Egyszerű dobogó rendszer, pár felhajtható geometrikus elemmel. A legerősebb és legtöbbet felhasznált kellék a nagyjából másfél tucatnyi hosszú fa rúd. Míg a felhajtható geometrikus helyek hús-színnel béleltek és erősen nőies asszociációkat keltenek, addig a botok az alap fallikus asszociációs rendszeren felül fegyverként, lámpaként, hangszerként, ecsetként, nyársként, bútorzatként és erdőként is funkcionálnak. A jelmezek (Benedek Mari) abszolút modernek, csak a 3 alapszínt (piros, kék, sárga) valamint feketét és fehéret tartalmaznak. Egyetlen kivétel Donna Anna pongyolájának ragyogó narancsszín csíkjai, amely akár azt is jelentheti: Donna Anna meg tudná fordítani ezt az alaprendet, de a kormányzó megölése felett érzett gyász befeketíti őt.

A legfontosabb szín azonban a bőr színe, a nyers, éppen, hogy csak eltakart testű táncosok látványa. A tánckar szerepe rendkívül összetett ebben az előadásban. Ha az ő nyelvezetüket, mondanivalójukat, kommentárjaikat nem tudjuk dekódolni, esélyünk sincs megérteni az előadást. Ez a nyelvezet önmagában is több rétegű, a kortárs táncon kívül akrobatikus, néptánc, és butoh-tánc elemeket is tartalmaz. Nem csak direkt szereplők a táncosok, például parasztlegények, báli tömeg, zenészek, sóvárgó nők, hanem épületek, szobafalak, valamint a szereplők lelki rezdüléseinek kivetülései és a legköltőibb metaforák kifejező eszközei. A legszebb megvalósulások feltűnően mind Don Giovannihoz köthetőek. A darab érzelmi csúcspontja Don Giovanni Canzonettája volt, amikor egy mozdulatlan, élettelen táncosnőt megfest az éppen ecsetként használt egyik fa rúddal és a hangjával életet lehel belé. Olyan finomsággal van megkomponálva a jelenet, hogy ez a nem könnyen énekelhető szerenád tökéletes értelmet nyer: a „vágy” maga a főszereplő, nem annak a tárgya, az ismeretlen nő. Ő csak eszköz, hogy a művészi mondanivaló létrejöhessen. A darab záróhangjaira az életre keltett leány ledöfi az ecsetből lándzsává avanzsált bottal Don Giovannit, utalva a szereplő sorsára, hogy ez a vágy önmagában hordozza végzetét. A másik röpke pillanat az ars poeticává emelt recitativo alatt születik meg. Leporello és Don Giovanni az egyik lépcső fokán lezserül beszélgetnek, amikor egyszer csak megjelenik két férfi táncos, akik levadászott zsákmány gyanánt egy gyönyörű nőt hoznak be fejjel lefelé lógatva egy rúdon. Halottnak, legyőzöttnek hisszük ezt az ismeretlen nőt, akinek göndör vörös hajzuhatagját Don Giovanni ösztönösen, simogató, beletúró mozdulattal babrálja a ”ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne” mondata alatt. Don Giovanni oda sem figyel, nála mindez automatikus, ha egy nőt érez kartávolságra, azonnal megérinti, bevonzza. A táncosnő gyönyörűen játssza el, hogy a nő még ebben a félhalott állapotban is reagál, szinte leolvad a nyársról, torz, megmerevedett tartásban is Giovanni közelében akar maradni. Szintén emlékezetes pillanat, amikor a híres „La ci darem la mano” duett alatt Don Giovanni stilizált, széki forgatós néptánc elemeket tartalmazó koreográfiával „főzi” Zerlinát, folyton kibillentve a lányt állhatatosságából. A rövid válaszolgató frázistöredékek zenei gépiességének átemelése a tánc nyelvére igazi stílusbravúr. A többi duettben és áriában is megfigyelhető, hogy amikor repetitív zenei megoldásokkal él Mozart avval együtt jár a koreográfia gépies szaggatottsága is. Mint ahogy a szereplők maguknak is sulykolják sokszor saját mondanivalójukat, pl: „Batti, batti!” a Zerlina áriában, „Vammi ondeggiando il cor” a Donna Anna - Don Ottavio duettben)

A legmegrázóbb metafora ideje a finálé vacsorajelentében jön el, amikor a Leporelló által felkínált étkek és fogások mind hús-vér eleven nők. Gyönyörű a felajánlkozások és kiszolgáltatottságok orgia szerű megjelenítése, és különösen kegyetlen egy férfitáncos bevonása, amikor Don Giovanni azt mondja Donna Elvirának: „ha tetszik neked, fogyassz te is velem”.

Az énekeművészek példás bátorsággal vetették bele magukat a fizikailag láthatóan nagy kihívást jelentő játékba. Mindkét Don Giovanni ideális korú és fizikumú, kondíciójukat jól illusztrálja az a momentum, hogy a darab végén, a vacsorajelentben is helyből ugranak fel a magasított asztal tetejére, valóban démonikus belső energiát sugározva evvel.

Szélpál Szilveszter jól pozícionált, jelenleg kissé németes, világos baritonjával minden akció közben kontúrosan hallható. A canzonetta dal-hangszínét ugyanolyan hitelesen és természetesen keveri ki, mint a finálé sötétebb, átütőbb frázisait. Játékában ugyan ez a természetesség játssza a főszerepet, oldottan vagány, a Pezsgő áriában a modern, diszkótánc improvizációt és a szinte egy lélegzetre énekelt áriát egyaránt csúcsra járatja. Maximálisan hozza a rendező által képviselt mondanivalót: Don Giovannija nem romlott vagy gonosz, neki oly mértékig természetes a saját világlátása, hogy az utolsó percekig nem is érti, mi evvel a baj.

Sándor Csaba figurája összetettebb fiatalembert mutat. Több a groteszk, sötét elem, ugyanakkor sok a játékos, kópés vonás a játékában. Hangszíne olaszos tónusú és az elmúlt években színben és fényben sokat gazdagodott. Az ő Don Giovannija sokszor önmagát is szórakoztatja, megbotránkoztatja, aztán riadt kisfiú módjára szemléli tetteinek következményét. A finálé pillanatában azonban vált, hirtelen felnőtt lesz, karaktere megnemesedik a halál pillanatában.

Leporello figurája is összetettebb a hagyományosnál. Cseh Antaltól ritkán láthatunk ilyen rengeteg fizikai akciót végrehajtó figurát, amit a művész meglepően kifinomult mozgáskultúrával teljesít. Több jelenetben kiütközik a vágy és az irigység az alakított figurából, ilyenkor az alak egyszerre fenyegetővé válik, majd a másodperc töredéke alatt válik szervilissé, visszataszítóan gyáva kisemberré. Az alakítás nagy pillanata a Regiszter ária, amelyben a hangi akrobatizmus mellett döbbenetes fizikai erőpróbát is abszolvál-remekül.

Tötös Roland Don Ottavio figurája is kétarcú. Kiváló és szívszorító „unterman” Donna Anna mellett. Külön kiemelendő, hogy a kétféle Donna Anna karakter mellett kétféle untermant játszik, mindenkor alkalmazkodva partnernőjéhez. A klasszikus papucs-férj figura csak az ária alatt válik azzá a hőssé, akire Donna Annának szüksége lenne, csak éppen akkor ő, Donna Anna, nincsen ott. Ebben a jelenetben Don Ottavio átlényegül, egy más, nemesebb és férfiasabb karakter és hangszín kel életre, hogy aztán az ária hosszú utójátéka alatt visszaváltozzon az örök, tétova és félénk kispolgárrá.

Masetto és a Komtur figurája az egykori ősbemutatóhoz hasonlatosan egy személyre lett kiosztva. Kelemen Dániel tökéletesen hozta Masetto figuráját, aki harsány dúvadból pillanatok alatt elesett kisfiú vált, ha úgy hozta a drámai szituáció. Együgyűségében volt benne valami félelmetes. Ezt a kétarcúságot bele vitte a Komtur figurájába is. A hivatalnok rideg, öltönyös polgári figurája egyszerre volt nevetséges, kisszerű és agresszív. Nem volt semmi nagyszabásúan félelmetes benne, ezért volt mesterien kifordított jelentésű a finálé is: Don Giovanni bukását egy zakós hivatalnok okozta, a középszer hozta el a nagyság bukását.

Donna Anna figurája két különböző olvasatban egyformán hiteles volt: Ferenczy Orsolya hangban és játékban összetett fiatal leányt formált. Indulataiban a vadmacska és a doromboló házi cicus éppúgy megjelent. A szaggatott, erőteljes fizikai mozgások hitelesen ellenpontozták az ájulást vagy az elgyengülést. Vokálisan is színes és gazdag volt az alakítás, a szólam kereteit tökéletesen kitöltötte, gyöngyöztek a koloratúrák, hangja a nagy együttesek vezető szólamában imponáló erővel és fénnyel szólt.

Kriszta Kinga pályáján mérföldkő ez a szerep. A közismerten nehéz szólam könnyedén, olvadó természetességgel szárnyal a szépséges, puha és nemes fényű hangon. Játékban konvencionálisabb, lekerekítettebb, de ezt ellensúlyozta a figura emelkedettsége.

Donna Elvira szerepe nem annyira látványos, ugyanakkor sokkal közelebb van a dráma epicentrumához, mint Donna Anna. A dekoratív égőpiros jelmez, a szaggatott, robot-mozgású, örök perpetuum-mobile sorsra kárhoztatott, fojtott agressziót hordozó női figura egyszerre kelt megvetést és sajnálatot. Csábítóan és buján nőies és mégis taszító. Horák Renáta a karcsúbb hang dacára markáns és hiteles figurát hoz, a „Fuggi traditor!” hírhedt futamai és a belépő ária oktávnál is tágasabb kitörései hibátlanul szólalnak meg. Azokban a jelenetekben, amikor éppen nem énekel, ugyanolyan intenzíven van jelen, rendkívüli test-tudatossága vetekszik a táncosokéval. Egy-egy mozdulata, tekintete különösen sokat tesz hozzá a szerephez.

Dobrotka Szilvia néha szétfeszíti a Mozart éneklés hangi kereteit, de például az említett „Fuggi traditor”-ban példás önfegyelemről tesz tanúságot. Az ő Donna Elvirája esendőbb, könnyebben elcsügged, önsajnálóbb, ugyanakkor végig sugározza a reményt, hogy megválthatja Don Giovannit - ettől lesz szívszorítóan emberi.

Zerlina szerepét sokszor könnyű, csicsergősen szubrett hangú szopránokra osztják, holott a szerep súlyponti részei mind, az ilyen szopránokat alaposan próbára tevő, középlágéban vannak írva. Épp ezért Máthé Beáta Zerlinája reveláció. A szép, sötét, egynemű hang teljesen kiegyenlítetten tölti ki a középfekvéstől a magas B-ig is felkúszó szólamot. Máthé éneklése természetes és önazonos, a hangadás natúr szépsége egyszersmind jellemábrázolássá is válik. Ez a már-már dalszerű egyszerűség Don Giovanni egyetlen lehetséges párjává avatja őt.

Bordás Barbara Zerlinája jóval rafináltabb. Szépen csengő hangon énekel, fűszeresen, többféle hangi karakterrel. Remekül illik Sándor Csaba szintén több árnyalatú, öniróniától sem mentes alakításához. Érdekes adalék, hogy Máthé Zerlinájához a modern fehér esküvői ruha passzol inkább, míg Bordás Zerlinájának igazi terepe a neki rendkívül jól álló sárga tigris-mintás miniruha.

A zenekart dicséri, hogy mindkét karmester zenei elképzelését magas szinten meg tudták valósítani. Dinyés Dániel vezényletével az első este sodró lendületű volt, a recitativók, áriák és együttesek egymásba kapcsolódva, szinte megállíthatatlanul, egy lélegzetre jutottak el a fináléig. Ebben a zenei megfogalmazásban Horváth Csaba rendezésének dinamizmusa remekül érvényesült. A táncosok mozgása által átkötött jelenetek nem értek véget a zenei zárlatoknál, hanem csupán kettőspontot, kérdő vagy felkiáltó jelet tettek és kívánták az azonnali folytatást. A bemutató estéjén tapasztalt 15 perces taps jelezte, hogy ez a lelkesültség a közönségre is érvényes volt.

A második estén Hermann Szabolcs közel 10 perccel hosszabb előadást vezényelt, de mivel ez a lassabb tempó több szereplő hagyományosabb szerepfelfogásával találkozott, a szereplők közti viszonyok hitelesek maradtak. Ebben a hangzó környezetben is remekül érvényesültek Horváth Csaba rendezésének erényei."

3106   Gabor11 2022-04-23 17:48:32

Ezt egy másik oldalon kialakult vita apropóján írom....

Akármennyire is kenegetjük hájjal a dolgokat. Bár tisztelem Dinyés igyekezetét, sajnos nekem egyelőre megmaradt egy tisztességes, szorgalmas mesterembernek a pódiumon....ez van...

Valamint bármennyire szimpatikus Szélpál Szilveszter, ha megfeszül sem lesz soha Don Giovanni számomra, maximum Papageno....sajnálom. Szubjektív vélemény....

3105   Gabor11 2022-04-23 17:36:10
3104   Tejberizs 2022-04-22 09:57:23

Versengő koronás fők - Márok Tamás írása a Maria Stuarda-produkcióról a tiszatajonline-on.

3102   Búbánat • előzmény3101 2022-04-20 09:32:35

Megjegyzem, nekem öt  DVD-felvételem van a Stuart Máriából plusz egy díszdobozos, több nyelvű librettót is tartalmazó, három darab audiókazettára rögzített DECCA-stúdiófelvétel (1976) -  ez utóbbin énekel Joan Sutherland, Huguette Tourangeau, Luciano Pavarotti - vezényel: Richard Bonynge. (CD-n is kijött, de maradok ennél, amit még negyven évvel ezelőtt Velencében járva vásároltam meg, a Ponte di Rialto-közeli egyik zeneboltban.)

Mindezek ismeretében leszögezem, hogy a "miénknek": a csodálatos szegedi  Maria Stuarda-produkciónak meglétét és értékét tekintve, csak a legnagyobbak közt van helye! Még úgyis, hogy nem scenirozott formában került színre Donizetti e mesterműve. A komponista zseniális zenéje (és Dinyés Dániel remek zenei irányítása) mellett így fokozottan koncentrálhattunk a két énekescsillagunk - Kolonits Klára és Boross Csilla - káprázatos vokális megformálására. Tömény bel canto. Csak kapnánk a jövőben is (gyakrabban), ehhez hasonló színvonalú és ilyen emlékezetes szépségű operaprodukciót kis hazánkban!

3101   Tejberizs 2022-04-20 08:54:25

Mondjátok meg Máriának - László Ferenc írása a Maria Stuarda-produkcióról a revizoronline-on

3100   Edmond Dantes • előzmény3099 2022-04-12 13:56:53

A próféta szóljon belőled. Csak ne az Andrássy útra. Kocsiszín megfelelő lenne.

3099   nizajemon • előzmény3098 2022-04-12 12:51:39

Ilyen éneklést hallva,Ókovács biztosan dörzsöli a kezét,és keresi a helyet a műsorrendben a királynő-trilógiának.Minden adva,ha Klára véletlenül akadályozva van,ott a másik káprázatos magassággal megáldott énekesnőnk,tenorok is vannak,pöpec kórus.Akkor?

3098   Búbánat • előzmény3095 2022-04-12 10:11:36

Erről a Facebook-oldalról jelszó nélkül megnyitható a link:

Klara Kolonits Maria Stuarda finale

3097   Tejberizs 2022-04-12 08:48:54

Van-e valakinek információja, hogyan sikerült a tegnap esti gála?

Más: egy újabb értékelés a Don Giovanni-produkcióról (is) a Színház honlapján a kultura.hu oldalról.

Sajnos, technikai probléma miatt, csak így tudom beilleszteni:

https://szinhaz.szeged.hu/aktualis/uditoen-friss-zenes-bemutatok-szegeden 

3096   lujza • előzmény3095 2022-04-12 01:36:01

Köszönöm! Elolvastam egy hozzászólást, melyben azt kérdezik, hogy miért nem énekel ez a hölgy legalább Európa nagy operaházaiban? Mindenesetre ő el fog jönni Budapestre, hogy legalább itt meghallgathassa. :))

3095   Beatrice 2022-04-11 18:15:02

A Stuarda-finálé videón

3094   Búbánat • előzmény3088 2022-04-11 11:33:24

Boross Csilla szavait idézem: „Remélem, hogy a két szegedi előadás után lesz lehetőségünk másutt is bemutatni a darabot, akár szcenírozott produkcióként.

Forrás: „Királynők küzdelme – Donizetti-bemutató Szegeden” -  Kultúra.hu (2022.04.04.)

3093   laszloferenc • előzmény3092 2022-04-11 10:34:09

Nagyon tisztelem Pál Tamást, de pl. 2019-ben ő is tartott hasonló beavató előadást.

3092   bölcsész 2022-04-11 07:29:55

Pál Tamás írt a blogjában

3091   takatsa • előzmény3090 2022-04-10 22:30:11

Ennek az operának elérhető DVD-n a 2002-ben készült felvétele (Teatro Regio de Parma), megvásárolhatod, de ha nem akarod megvásárolni, akkor itt megnézheted.

3090   piszli 2022-04-10 19:28:27

Hol / hogyan érhető el ez a felvétel? Nagyszerű, hogy ezek a művek ilyen értő kezekben voltak / vannak Szegeden.

3089   Pál Tamás 2022-04-10 19:21:55

Talán érdekelni fogja a kedves fórumozókat, hogy a Maria Stuarda már a második olyan Donizetti opera, amelynek magyarországi bemutatója Szegeden volt. Az elsőt, a Marin, vagy Marino Falierot 1999-ben volt szerencsém vezényelni. Ez a remek darab a Maria Stuardával egyidőben készült, s mintegy ellendarabja volt Bellini utolsó művének, a Puritánoknak a híres párizsi olasz operatársulat, a Théatre Italien színpadán. Az egymással rivalizáló két zseniális komponista közül az utóbbinak, a nem sokkal később elhúnyt Bellininek műve maradt repertoáron, a Faliero a Maria Stuardával együtt feledésbe merült. Mindkettő érdemtelenül.
A Faliero 23 évvel ezelőtti koncertszerű előadására a Deák-gimnátium aulájában került sor, akkortájt ugyanis nem voltam a Szegedi Színház alkalmazottja. A címszerepet, Venezia egyetlen kivégzett doge-jének szerepét Altorjay Tamás énekelte, feleségét Farkasréti Mária személyesítette meg. A többiek: Albert Tamás, aki sajnos már nincs köztünk, Timothy Bentch, Kelemen Zoltán, Réti Attila. A színház kórusa működött közre, Gyüdi Sándor volt a karigazgató.
Az előadásról a milánói Arcadia-Agora lemezcég megrendelésére hangfelvétel készült, amelynek a nemzetközi lemezpiacon tisztességes fogadtatásban volt része, Farkasréti igen magas értékelést kapott, voltak akik az addigi Faliero CD-k legjobb Elenájának találták. A produkció semmilyen támogatásban nem részesült, a termet ingyen kaptuk, belépődíj nem volt, az igen szerény honoráriumokat a lemezcég által a felvételért fizetett vételárból rendeztük.

3088   Gabor11 2022-04-10 16:40:43

Végre, végre valami jó!

Miért nem ez jön Primavera-ra? Nem akarom a Don Giovannit. Nagyon nem! 

Ezt viszont szeretném még! Mondjuk még esetleg Pàl Tamás vezényletével. De tudom, sokat akarok....

3087   Búbánat • előzmény3083 2022-04-10 16:16:52

Donizetti: Maria Stuarda – előadás utáni tapsrend és közönségreakció (video) – 2022. április 8.

/A Szegedi Szimfonikus Zenekar Facebook oldaláról - feltöltötte: Hollósi Zsolt/

Galéria

A pénteki előadást a helyi tévé felvette; értesülésem szerint a Szegedi Városi Televízió a régió lakosai számára idővel elérhetővé kívánja tenni az operafelvétel megtekintését: sugározni fogja valamikor.

 

Szegedi Nemzeti Színház – ma este (április 10.) a második koncertszerű előadás van soron.

▪ DONIZETTI: MARIA STUARDA ▪

Szereplők:

Elisabetta: Boross Csilla
Maria: Kolonits Klára
Roberto Leicester: Tötös Roland
Talbot: Cseh Antal
Cecil: Szélpál Szilveszter
Anna: Máthé Beáta

3085   piszli 2022-04-10 11:15:13

Csodálatos este volt! Olyan, amilyenhez hasonlót – a MÜPA egyes előadásai kivételével – évek óta nem állt módunkban élvezni Budapesten. Ezt teszi a tehetség, a munka és az elhivatottság. A magyar futballjelen tanulságai annyiban az operára is alkalmazhatók, hogy nem az az ész, tudás, munka és felelősségérzet nélküli pénzszórás hoz eredményt, hanem az előbb említett tulajdonságok. Hátha még anyagi erőforrás is az állna az erre érdemes alkotók rendelkezésére.

Jól láttam egyébként, hogy az OPERA urai nem tűntek fel pénteken este a közönség soraiban? Nem kellett volna távol maradniuk, nem kell aggódniuk; a tehetség nem fertőz.  

3086   piszli 2022-04-10 11:15:13

Csodálatos este volt! Olyan, amilyenhez hasonlót – a MÜPA egyes előadásai kivételével – évek óta nem állt módunkban élvezni Budapesten. Ezt teszi a tehetség, a munka és az elhivatottság. A magyar futballjelen tanulságai annyiban az operára is alkalmazhatók, hogy nem az az ész, tudás, munka és felelősségérzet nélküli pénzszórás hoz eredményt, hanem az előbb említett tulajdonságok. Hátha még anyagi erőforrás is az állna az erre érdemes alkotók rendelkezésére.

Jól láttam egyébként, hogy az OPERA urai nem tűntek fel pénteken este a közönség soraiban? Nem kellett volna távol maradniuk, nem kell aggódniuk; a tehetség nem fertőz.  

3084   zsoly • előzmény3083 2022-04-09 23:14:10

Fantasztikus volt, egyik ámulatból estünk a másikba! Holnap én is másodszor nézem.. :-)

3083   Beatrice • előzmény3082 2022-04-09 22:10:07

Néhány gondolat a Stuarda-előadásról:
Mit mondjak, pazar volt. Belcanto a köbön.
A címszerepben Kolonits Klára nemcsak hogy hozta a kötelezőt, de alaposan túl is teljesítette. Alakítása nemcsak énektechnikailag volt csúcs ("persze" bőven mért csúcshangokkal), hanem emocionálisan is. Felfoghatjuk úgy az utolsó felvonásban Mária alakját, hogy az metaforikusan minden emberről szól, aki a halálra készül. Tudjuk, mindenkire egyszer sor kerül, és azt is tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, voltak ilyen-olyan bűneink, hibázásaink. Felemelő, hogy Donizetti ilyen zseniálisan megírta, és Kolonits Klára így megjelenítette, hogy hogyan lehet méltósággal a halálra készülni, ha egyszer eljön az idő. Az egész felvonásban Mária egyetlen nagy ívben haladt a bűnei megvallásán és megbánásán át a gyilkosának való megbocsátásig. A Preghiera elképesztően átszellemült volt.
A Máriát kivégeztető Erzsébet királynőt alakító Boross Csilla is valami egészen különlegeset hozott. Általában ezt a karaktert úgy szokták megjeleníteni, hogy a hatalomba belekeményedett, belecsontosodott uralkodó, aki megszokta, hogy minden az övé lesz, amire-akire csak kedve szottyan, és mivel a megszerezni akart, játékszerül kiszemelt férfi (Leicester gróf) nem őt, hanem Máriát szereti, és nem tudja-akarja ezt eltitkolni, ezért Erzsébet dühében rettenetesen megbünteti mindkettőt: Máriát kivégezteti, Leicesternek pedig végig kell néznie a kivégzést. (Az ítéletben szerepet játszik, hogy Mária nem hajlandó behódolni Erzsébetnek, sőt, a legitimitását is megkérdőjelezi.)
Boross Csilla új, szokatlan aspektust hozott a képbe. Az ő interpretációjában Erzsébet őszintén szereti Leicestert, nem csak játékszerként, és rettenetesen megsebzi az elutasítás. Borzasztóan szenved. Szenvedése teszi keménnyé és kegyetlenné. Pillanatnyi elégtételt fog jelenteni számára Mária kivégzése és Leicester megalázása, de hosszú távon ő a vesztes, szerencsétlen lesz és viselnie kell tette súlyát. Boross Csilla árnyalt, drámai szopránoknál szokatlanul hajlékony éneklése mindezt gyönyörűen kifejezte.
Nagyszerű volt a zenekar, és általában minden közreműködő beletette a magáét a sikerbe. A tenor (Tötös Roland mint Leicester) is szépen frazeált, abszolúte alkalmas a szerepre, a volumenét azonban némileg soknak találtam. (Elöl ültem a földszinten, nem tudom, hogy hallatszott az emeleten.)
Holnap újra megyek Szegedre...

3082   Beatrice 2022-04-09 02:04:30

Igazán méltó magyarországi ősbemutatója volt a Maria Stuardának pénteken Szegeden! Ez a produkció a világ bármely pontján megállná a helyét.

3081   Gabor11 • előzmény3079 2022-04-07 19:14:07

Magyaràzzàk, magyarázzák...

Közben meg inkompetens a kérdező megint...színészek....jaj....

3080   lujza • előzmény3075 2022-04-07 02:55:51

Én is kérdezem: Miért szörnyű???

3079   Tejberizs 2022-04-06 22:04:28

Újból a Don Giovanni-produkcióról a deszkavizio.hu oldalon:

“A szegedi operatagozat kiváló művészei nyitottak voltak mindenre” – interjú Horváth Csabával

3078   Tejberizs 2022-04-06 21:57:37

Stuart Mária, a reneszánsz hacker - Beszélgetés a Donizetti-opera főszerepét éneklő Kolonits Klárával
Hollósi Zsolt interjúja a tiszatajonline-on

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

John Cranko / Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze: Anyegin

11:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház, Bánffy Miklós terem

Operavizsga
Római láz / Idomeneo / Kréta királya

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Várai Domonkos (zongora), Drahos Botond (harsona), Rinkó Krisztián (cselló)
Szent István Filharmonikusok
vez.: Horváth Gábor

"Versenygyőztes fiatalok hangversenye"

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

John Cranko / Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze: Anyegin

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Professzorok: Magnus Lindberg, Eötvös Péter, Vajda Gergely
Karmesterek: Rajna Martin (mentorált karmester) és a mesterkurzus kiválasztott fiatal karmesterei
Ensemble Ars Nova (FR)
"Fókuszban Magnus Lindberg - Az Eötvös Péter Alapítvány mesterkurzusának zárókoncertje"
Kecskés D. Balázs: Extroadesia – ősbemutató
Jongsung OH: új darab – ősbemutató
Paul Hindemith: Kammermusik no. 1., op.24/1
Francisco Dominguez: Sol de invierno – ősbemutató
Magnus Lindberg: Jubilees – magyarországi bemutató
A mai nap
történt:
1870 • A walkür bemutatója (Bayreuth)
született:
1914 • Wolfgang Windgassen († 1974)
1933 • Claudio Abbado, karmester († 2014)