Ránézésre az 1. felvétel zenei anyaga mindkét katalógus szerint azonos, csak a kiadás éve tér el emitt és amott. Szerkesztő legyen a talpán, aki 2022-ben meg tudja állapítani a kb. 70 évvel ezelőtti kiadás dátumát. Talán már Berganza sem emlékezne rá.
Én is ezt a két forrást néztem, azaz először az operadis-t, aztán amikor rájöttem, hogy nem csak basszistáról lehet szó, gondoltam, hétfőn akár mindkét feladvány állíthat emléket a nagy Teresa Berganzának és az ő diszkográfiáját kerestem ki. Arra a következtetésre jutottam, hogy az 1993-ban készült Don Quixote után kiadott lemezei már nem eredeti, új felvételek, hanem újrakiadások, válogatások és az 1953-1993 közötti 40 év megfelel a kérdésnek: "vette fel az utolsót".
Az első lemeze és az utolsó között a meghatározott 40 évnél több mutatkozik, és Massenet Don Quijote c. operájának 1992-es vagy 1993-as (?) lemeze nem is az utolsó volt az énekesnő lemezfelvételeinek sorában:
Éreztem, hogy Teresa Berganza lesz a válasz, de nem találtam nyomát az első lemezfelvételének. Ezek után nagyon izgat a kérdés. Zéta megjelölné a forrását?
UDVARHELYI BOGLÁRKA: OPERA ÉS OPERETT AZ 1867-ES ÉV PÁRIZSÁBAN - DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS
„Romeo és Júlia témája mind az irodalomban, mind a zenében nagyon népszerű volt. A negyedik fejezet a különböző feldolgozásokat, a librettó és a dráma közötti különbségeket, valamint az operában szereplő négy szerelmi duett vizsgálatát helyezi a középpontba” (IV. oldal)
Lásd: 33. és 43. közötti oldalakon kifejtve a téma
Van némi kétség bennem, hogy az "első háromban a búcsúznak és a közeli elválásról szól, egyedül az utolsóban találnak egymásra...", de tanulmányozom a Rómeó és Júliát a hétvégén...
A tegnapi technikai kalamajka még nem teljesen ért véget. Értékelni, a hátteret kezelni még nem tudunk, szerencsére a mai kérdéseket már korábban feltettük.
? Wiki:
Az operett szövegkönyvét Alfred Grünwald, német verseit Fritz Löhner-Beda írta,
a librettót magyarra Heltai Jenő fordította,
a magyar verseket Romhányi József és későbbi feldolgozásokban Zöldi Gergely szerezte.
Eszembe jutnak Ábrahám Pál népszerű operettjéből – Bál a Savoyban - Daisy és Musztafa kettősének refrénsorai: „Bár a bál csöpp lokál, minden este visszavár…/Ó, Mr. Blue nagyszerű fiú, és Lady Bleu elragadó nő…”
A "kék" nyilván totál sületlenség. Reading it, I feel blue. :-)
Inkább ilyesmire tippelnék:
8 music : of, relating to, or used in blues //a blue song (see blues sense 3) sense 3:
a: low in spirits : melancholy //has been feeling blue
b: marked by low spirits : depressing //a blue funk //things looked blue
Márpedig a kék az kék. Más nyelvekben is Kék rapszódiának fordítják. Merő véletlen, hogy a blue és blues szavakat csak egy betű különbözteti meg. Zenetudósok terepe, hogy a Kék rapszódia tartalmaz-e blues-os elemeket. Létezik továbbá bluenotes kifejezés a blues-szócikkben, de az már annyira szakmai, hogy meg sem próbálom megérteni, mi az.
Filológiai értelemben igaz, de én mégis a Kék rapszódia fordítást szeretem. Emlékeztet zsenge éveimre. Elbűvölt, merengtem, kutattam, miközben hallgattam, hogy vajon mitől kék ez a zene... Biztos vagyok abban, hogy a rapszódia blues stílusban cím nem váltott volna ki semmilyen hatást.
Bocsánat, a csapos közbeszól... Gershwin Rhapsody in Blue című remekét nem helyes "Kék rapszódiának" fordítani. Szó nincs a színről, hanem a Blues stílusról...
Bocsánat, a csapos közbeszól... Gershwin Rhapsody in Blue című remekét nem helyes "Kék rapszódiának" fordítani. Szó nincs a színről, hanem a Blues stílusról...
Én az eredeti orosz szöveget írtam be, de a munkahelyi gépemen, melyen válaszoltam, nincsenek cirill betűk - van rá icipici esélyem, hogy válaszom elfogadásra kerül?
Aszongya a gép, hogy ma már küldtem be választ, pedig nem. De ha írtam volna, azt írtam volna, hogy Lenszkij arról énekel, hogy gyermekkora óta szeretik egymást Olgával....
Tegnapra a vélhetően nem jó választ 11,59-kor úgy küldtem el, hogy azzal időben éppen kilőttem a már felugró Závodszky-kérdést ill.annak helyét, úgyhogy utóbbira privátban válaszolok.
Tulajdonképpen mi a kérdés, mert ez a mai feladvány önmagában kevéssé értelmezhető: hhhhhhhhhhhhh
A neten sok minden érhető el ha bemásolom, de kellene itt egy konkrét eligazítás is, hogy mégis mire kíváncsi a feladvány kiötlője? (Szerző/k és a mű/vek címe? Műfaji meghatározás? Stílus? Kotta, hangjegy? Előadók személye? vagy más, zenetörténeti összefüggés, dolog felismerése? stb)
Tehát valami iránymutató mégis szükséges lenne, hogy a kapott betűsor alapján mire irányuljon a keresésünk, mert a Google kereső is csak akkor tud segíteni, ha célírányos kérdést teszünk fel.
(Persze a jószándékú segítő, nehogy beírja ide a helyes megfejtést! - csak írja körül, mi lehet a szándék ezzel.)
Amúgy Nagypénteken kissé komolyabb kérdést vártam volna, hiszen nem április elsejét írjuk...
Két moszkvai méltatás, mindkettő a hetvenes évek végéről való. A Pesti Műsor idézte fel ezeket a sorokat 1985-ben, nemsokkal az Operaház Anyegin- felújítását követően, a művésznővel folytatott beszélgetésében:
Moszkvában, a Nagy Színházbeli felléptéről, az Anyegin Tatjánájának megformálásáról Igor Morozov, a Nagy Színház világszerte ismert szólistája – aki az Anyeginként partnere volt Pitti Katalinnak – szinte vallomásszerű mondatai:
„Egy évvel ezelőtt gyönyörködtünk szereplésében a Csajkovszkij-énekversenyen. Aki pedig most látta-hallotta őt először, egy kitűnő színésznő és egy csodálatos énekesnő moszkvai bemutatkozásának lehetett tanúja. A magyar vendégművésznő valósággal dísze volt az előadásnak. A nézőtér ujjongott. Ez érthető is, hiszen hangja és megjelenése tökéletesen megfelel Puskin és Csajkovszkij Tatjánájának életre keltéséhez. Más szóval Pitti Katalin győzelmeinek forrása művészi és emberi kiválóságaiból fakad.. Nem hiszem, hogy mint partnere elfogult lennék vele szemben, persze nagyon kellemes és kényelmes dolog ilyen Tatjánával énekelni. Igyekszem objektív maradni, de azért meg kell vallanom, hogy rajongok Magyarországért és zenei kultúrájáért, és nagyon örülök, hogy most magyar Tatjana énekelt a Nagy Színház – Bolsoj – színpadán.”
A „Bolsoj” karmestere E. Manszurov, aki számos világnagysággal találkozott már, mind Moszkvában, mind külföldi turnéin, a következőket mondta:
„Pitti Katalin gyönyörűen énekelte oroszul a szólamát, Puskin és Csajkovszkij költőiességét érzékenyen és hűségesen tolmácsolta. Tatjana alakját magas színtű zenei és dramaturgiai következetességgel építette fel: nagy meggyőző erővel, elbűvölő lényének gazdag árnyalataiban jelentette meg a gyermeki álmodozó, félénk és visszahúzódó ’falusi kisasszonyt’ aki szenvedélyes szerelemre lobban Anyegin iránt, és később a régi eszményeit és érzelmeit őrző nagyvilági szépséget.”
Sajnos errol a kolcson kutyurol nem tudok forrast linkelni, de olvastam cikkeket. Azt mondtak neki, "te vagy a tokeletes Tatjana". Talan 1982 vagy 1984.
Mai évforduló: 120 évvel ezelőtt született Sir William Walton (Oldhaim, Egyesült Királyság, 1902. március 29. – 1983. március 8., Ischia, Olaszország) - 20. századi angol zeneszerző.
Házy Erzsébet egyik emlékezetes televíziós alakítása volt Popova szerepe WaltonCsehov színdarabja nyomán komponált operája – „A medve” - filmváltozatában.
A Zenés TV Színház égisze alatt bemutatott operafilmet - rendező: Ádám Ottó - 1976. június 5-én sugározta a televízió 21.30 órától.
Paul Dehm és William Walton szövegét fordította: Romhányi József
Díszlet: Mátay Lívia
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Sík Igor.
Szereplők:
Grigorij Sztyepanovics Szmirnov földbirtokos és a gárda tartalékos hadnagya (a „Medve”) – Melis György
Jelena Ivanovna Popova, özvegy– Házy Erzsébet
Luka, Popova szolgája – Begányi Ferenc
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.
A ma születésnapos William Walton 1948-as Hamlet-filmzenéje, ami egy múlt heti kérdés volt, teljes egészében illetve két részlete (szvit) meghallgatható.
Érdekesség: kevésbé ismert, de jegyzett ausztrál zeneszerző-orgonista, Thomas Ball Paganini-variációi a 24. caprice-ra: https://www.youtube.com/watch?v=ipIySoqTVwc
A szólista csak az utolsó variációnál játszik mellső lábaival kézzel is.
Kedves Katalin, ha addig nem felejtem el, holnap délben megsúgom azt a forrást, ahol ugyancsak Communale-t írnak (ezek szerint hibásan), éppen ennek az előadásnak a kapcsán :-)
Caro zéta, a kérdés szempontjából teljesen lényegtelen, de nem állhatom meg. A comunale szóban csak egy "m" van. Érdekes, hogy miközben az olasz nyelv tele van kettős mássalhangzóval, pont a "comune" szó és annak minden származéka (így a comunale, de pl. comunicazione, comunismo) kivétel.
Érdekesség: a 19.szd. végének egyik vezető énekesnője, Ábrányiné Wein Margit is először -de nem első szerepeként- Frasquitát énekelte a Carmenben, pár év múlva már a címszerepet.
A sok további név közül érdemes még kiemelni a számtalan filmben szerepet vállaló, 90 éves Csányi Jánost és a régi nagy generáció egyik jeles tagját, a prózai szinésznek indult Fekete Pált, aki t.k. a Hyppolit, a lakájban is játszott, igaz, abban énekelt.
A hétvégi kérdésre Búbánat Játékostársunk válaszát idemásolom:
"Melis György (Hány az óra, Vekker úr?; Banánhéjkeringő) Házy Erzsébet (Alázatosan jelentem; Új Gilgames; És akkor a pasas...; stb.) Palócz László (Szomszédok – a televíziós filmsorozatban „Sümeghy úr”) Moldován Stefánia (Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? – „Hudákné”) Gregor József (Tiszta Amerika – „a kabinos”)"
Kiegészítésül hozzáfűzőm: a Magyar Televízió stúdiójában készült dalkoncert-filmet először 1977. június 26-án láthatták a tévénézők, 21.50 és 22.15 óra között. A Wesendonck-dalok előadása előtt a stúdióban Hildegard Behrens-szel Fikár László szerkesztő-riporter beszélgetett.
A mai rejtvény kapcsán: Behrenst 1986-ban egy igazán emlékezetes MET-előadáson hallottam, a Walkür Brünnhildéjét énekelte. Partnerei Jeannine Altmeyer (Sieglinde), Peter Hofmann (Siegmund). Brigitte Fassbaender (Fricka) és Auge Haugland (Hunding) voltak,Levine vezényelt.
Lehet, hogy már senkit nem érdekel, de ha eddig ennyirte belemelegedtünk a hozzászólásokba, nem állhatom meg, hogy ne mutassak rá arra, hogy az Operaritkaságokban a Rossini-bemutatók 1810-ben kezdődnek, s 1820 végéig 18-t sorol föl (108-116.old.), de ezek közül csak a Török Itáliábannál, az A szevillai borbélynál és a Hamupipőkénél jelöl magyar bemutatót (a Török Itáliábannál is az 1976-os bp-it), pedig a 18-ban nemcsak a Tankréd, hanem pl. az Olasz nő Algirban, a Selyemlétra, az A tolvaj szarka, az Otello és a Mózes Egyiptomban is szerepel.
Az elmúlt héten megpróbáltam a végére járni (persze, nem csak ezzel foglalkoztam), ennek eredménye lett a Tankréd.
Várnai könyve jó, de én már futottam bele hibákba, s a szinte ugyanakkor megjelent Operaritkaságok (Németh Amadétól) nem említi, pedig ilyen szempontból alaposabbnak érzem.
Nem találtam nyomát az elérhető korabeli sajtóban és a Színháztörténeti Múzeum arhívumában sem. Ettől még lehetett, sajnos egyikünk sem volt ott...
Ha a Tankrédot küldte be, kedves Katalin, akkor nagy gratula, mert mint látom, egyedül ön küldte be ezt éscsak ezt a címet és Tankréd lett a befutó kilencszeres díjjal :-)
Mózes Egyiptomban - 2013. 07.13., Zsidó Nyári Fesztivál – Dohány u. Zsinagóga, koncertszerű előadás - (* ”Rossinia Mózes-témájú operájából két változatot is komponált, amelyeket önálló műveknek tekintett. Mi az első, 1818. március 5-én Nápolyban bemutatott változatot mutatjuk be - mondta el Pál Tamás karmester az MTI-nek.”)
Ugyanis a "Mózes" című Rossini-opera, amit az Erkel Színház bemutatott a kilencvenes években, nem az első olasz változaton, hanem az újraírt, párizsi verzión („Mózes és a Fáraó”)alapul. A "Mózes Egyiptomban"-t Magyarországon még a Pesti Német Színház sem mutatta be, ezért akkor a Dohány utcai Zsinagógában elhangzott opera lenne a Magyarországon utolsóként bemutatott Rossini-opera. Erre is rámutattam az említett 6165. számú hozzászólásomban.
17:00 : Budapest Müpa, Üvegterem Szigeti Bence (gitár),
Kiss Kata Sára (fuvola) "Hangulatkoncert"
Händel: a-moll szonáta, op. 1, No. 8, HWV 366
Bartók: Román népi táncok, Sz. 56, BB 68
Ibert: Entr'acte
J. S. Bach: e-moll szvit, BWV 996 - IV. Sarabande
Coste: Gitárfantázia („Le Depart”), op. 31
Rózsa: Szonáta gitárra, op. 42 - III. Molto moderato, quasi canzone
Paganini: F-dúr gitárszonáta, MS 84, No. 14
Castelnuovo-Tedesco: Capriccio diabolico, op. 85
19:00 : Budapest Régi Zeneakadémia, Kamaraterem Wenjie Zhang (hegedű) Wenjie Zhang (hegedű) MA diplomakoncertje
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Beethoven: 8. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 30/3
Közreműködik: Yubo Wang (zongora)
Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
Közreműködik: Soós Orsolya (zongora)
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Fülei Balázs (zongora) "Hallgasson Füleire"
4. rész / Színek és illatok
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem "Áriavizsga"
Rossini: „Cruda sorte! Amor tiranno!” – Isabella cavatinája az Olasz nő Algírban első felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Monteverdi - Bella: „Vanne, vattene omai… Amici è giunta l’ora” – Seneca recitativója és áriája a Poppea megkoronázása második felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Beethoven: „O, wär ich schon” – Marzelline áriája a Fidelio első felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Gluck: „Che fiero momento” – Euridiké áriája az Orfeusz és Euridiké harmadik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Donizetti: „Una furtiva lagrima” – Nemorino románca a Szerelmi bájital második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lammermoori Lucia első felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Nicolai: „Nun eilt herbei” – Frau Fluth áriája A windsori víg nők első felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Puccini: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut negyedik felvonásából
Tuznik Natália (ének)
SZÜNET
Händel: „Dopo notte, atra e funesta” – Ariodante áriája az Ariodante harmadik felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Mozart: „Giunse alfin il momento... Deh, vieni, non tardar” – Susanna recitativója és rózsaáriája a Figaro házassága negyedik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Mozart: „Bene, io tutto farò… La vendetta, oh, la vendetta!” – Bartolo recitativója és áriája a Figaro házassága elso felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Verdi: „Sul fil d’un soffio etesio” – Nannetta áriája a Falstaff harmadik felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Verdi: „De’ miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Verdi: „Tacea la notte placida... Di tale amor” – Leonora cavatinája A trubadúr első felvonásából
Tuznik Natália (ének)
Erkel: „Élt régen egyszer két kismadár” – Melinda áriája a Bánk bán harmadik felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Donizetti: „C’en est donc fait… Salut à la France” – Marie áriája Az ezred lánya második felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Tanárok: Prof. em. KS Marton Éva, Fried Péter, Iván Ildikó, Kertesi Ingrid
Tanszékvezető: Meláth Andrea
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Szennai Kálmán
20:00 : Budapest Magyar Zene Háza, Előadóterem Czene Rudolf, Kocsis Krisztián (zongora) "Kocsis70"
Bartók-Kocsis: Két kép, op. 10, Sz. 46
Kocsis Esz-Dúr Keringő
Tchaikovsky-Kocsis: Virágkeringő, op. 71
Kocsis: f-moll Scherzo
Liszt: Mephisto Walzer, No.1 (Der Tanz in der Dorfschenke), S. 514
Brahms: Variationen über ein Thema von Joseph Haydn, op. 56b
A mai nap
született: 1830 • Goldmark Károly, zeneszerző († 1915) 1911 • Jámbor László, énekes († 1995) 1914 • Boris Christoff (Borisz Hrisztov), énekes († 1993) 1940 • Kovács Eszter, operaénekesnő elhunyt: 1909 • Isaac Albéniz, zeneszerző (sz. 1860) 1911 • Gustav Mahler, zeneszerző, karmester (sz. 1860) 2012 • Dietrich Fischer-Dieskau, énekes (szül. 1925)
