Csak egy kis perc türelmet kérek,
Barátomat bemutatom:
Külföldön járt, idegenné lett,
Bolyongott zordon utakon.
A családfája ezeréves,
Ő maga csupa vaderő.
Bár kissé a modora érdes,
A fellépése megnyerő.
Refr.:
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a nő mind lángra gyúl!
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a szív kigyúl!
II.
Tigrisvadász s világos elme,
E vegyülék ritka ma már!
És legfőképp nők veszedelme,
A hangja szinte muzsikál.
Szemében valami mély tűz
És csupa eszprí a szava.
Ha ő egy célt maga elé tűz,
Ez már győzelem maga.
Refr.:
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a nő mind lángra gyúl!
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a szív kigyúl!
(Ezt a vidám operett-kettőst Zentay Anna és Rátonyi Róbert éneklik hanglemezfelvételükön.)
I.
Szép leány volt a Gizus,
Karcsú formás kis cicus,
Gödrös huncut arcocskáján
Rózsapír.
Szemben volt egy szobaúr,
Civil volt, nem hadnagy úr,
Költő volt az istenadta,
Verset ír.
Románcot, ódát, száz szonettet,
Madrigált,
Mert hát imádta istennő gyanánt.
S míg
Ablakánál
Sóhajtozva álldogált,
Így csalta, hívta, főzte ő a lányt:
Ref.: Uncili-smuncili, drága kis kutyám.
Uncili-smuncili, jöjj el délután.
Nem fogod megbánni, nem lesz kár,
Mert finom, pikáns uzsonna vár.
Kapsz százféle jót ott, tortát, kompótot,
Ha eljössz, kis kutyám.
II.
Négy óra múlt, negyed öt,
Mikor a kis lány bejött
És egy csésze kakaót
Reszketve kért.
S elütötte a hetet,
Sőt már fél nyolc lehetett,
Mikor az a kis uzsonna
Véget ért.
S hogy ízlett nékik, abból sejtem én csupán,
Hogy folytatása is következett.
Mert
Négy órakor minden áldott délután
Hallom én a hívó éneket:
Ref.: Uncili-smuncili...
III.
Addig járja a vizit,
Míg a fiú a Gizit
Az anyakönyvvezetőhöz elvivé!
Nagy ebédet, vacsorát,
A házaspár sokszor ád,
A konyhájuk jobb, mint a Lukullusé.
De ők csak vendég nélkül
Akkor boldogok,
Ha az uzsonna órája jön el,
Mert
Szívükben a régi emlék fellobog,
S hol egyik, hol másik kezdi el:
Ref.: Uncili-smuncili...
ifj. Johann Strauss - Victor Leon, Leo Stein - Fischer Sándor: Bécsi vér
Gróf Zedlau és lakája, Joseph„levélkettőse”
(Fülöp Attila és Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. augusztus 19., Kossuth Rádió 19.30-21.40
Ránki György - Hubay Miklós - Vas István: Egy szerelem három éjszakája (1961)
Búcsú Budapesttől
Isten veled, Budapest te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl mindig csak sötét lesz...
Mit keresek én itt? - ó, lala!
Tündöklés a boldog keveseknek,
Mely a ránk csukódó éjbe tűnt...
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!
Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
Hogy valóság volt ez valaha...
A jogász-bált egyszer rég mi ketten:
Ő meg ő nyitottuk... - ó, lala!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
Tudtuk, hogy tilosba tévedünk..!
Isten veletek, ti régi flörtök!
Isten veled, édes életünk!
Pannónia-szálló és Vadászkürt,
Ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a bár, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
És a sikk, amellyel vétkezünk...
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!
Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
Pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo,
Néha nyáron egy vidéki kastély,
Ezt szeretjük ez nekünk való!
Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!
Hm-hm-hm-hm-hm...
Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!
A híres Lili-keringőt nem Bánffy György báró írta, hanem Bánfi Sándor pesti zenetanár
(A Világ tudósítójától.) Március húszadikán éjjel Bajor Gizi ajkáról csendül fel a Lili-operett édesbús keringője, az a leheletszerű múltszázadvégi érzékiségtől átfűtött dallam, amelyet Hegyi Aranka és Küry Klára megvesztegető művészete csaknem teljes három évtized legnépszerűbb áriájává avatott. A Nemzeti Színházmai csarnokának falai közül indult el hódító útjára a Lili-keringő, a Népszínház fénykorában, Evva Lajos igazgatása alatt szárnyalt fel először és most, hosszú némaság után, újra ezeken a deszkákon szólal meg. Éjjeli előadást rendeznek a Nemzeti Színház művészei K. Hegyesi Mari emlékezetére s ezen az éjszakán Hegyi Aranka, az első diadalmas Lili emlékén kívül egy boldogtalan életű, tragikus sorsú magyar muzsikus szomorú árnyéka is odavetül a rivalda elé... A Bánfi Sándoré.
Hányan vannak még, akik tudnak róla, akik hallottak róla? A Lili-keringő szerzőjét sohasem Bánfi Sándorban látta a közönség, hanem Bánffy Györgybáróban, a szilágysomlyói eredetű ismert muzsikusban, aki kortársa volt Bánfi Sándornak, csak valamivel szerencsésebb, mert bárónak is, tehetségesnek is született és országgyűlési képviselő volt, elég súlyos ahhoz, hogy egyik operettjéhez, A fekete hajó-hoz Rákosi Jenő írjon szöveget.
Az a nemzedék, amely ma az élet delelőjén áll, amely a Lili-keringő epedő hangjai mellett vallott szerelmet, ennek a híres operett-betétnek a szerzőjéül mindig Bánffy bárót ismerte és nem is csoda, hiszen szegény Bánfi Sándor szürke veréb volt hozzáképest: előbb jogász, aztán — a budapesti izraelita tanítóképző zene- és énektanára.
Harminchat esztendős volt Bánfi Sándor — családi nevén: Deutsch —, amikor hóna alatt selyempapírba burkolt papírtekerccsel beállított Szirmai Imréhez, a Népszínház verhetetlen bonvivánjához.
És most átadom a szót a LiliPlinchard-jának:
— Szomorú, beesett arcú, ha jól emlékszem, oldalszakállt viselő ember volt ez a Bánfi. Engem a színházban keresett: Kérem, — mondta — egy keringőt írtam, azt hiszem, sikerült a dolog, nagyon kérem, protezsáljon be engemet Hegyi Arankának. Szeretném, ha ő énekelné el. Lezongorázta előttem a keringőt s én, úgy, ahogy voltam, siettem Hegyi Arankához a szomszédba. A szerzőt magammal vittem. Arankának is tetszett a szépen felépített valcer. Most már csak Evvát, a direktort kellett megnyerni. Evva is el volt ragadtatva, annyira, hogy a nagy sikert ígérő Hervé-operettbe, a Lili második felvonásába szúrta betét gyanánt.Ő maga írta hozzá a szöveget. Azt hiszem, kevés operett-vers van, amit olyan sokan tudtak volna fejből, mint ezt. A múlt század végén százezren és százezren énekelték:
„Oh, ha e kis könyvbe nézek,
Feltűnnek mind az emlékek.
Zeng újra kürtszó,
Oly bűvösen hangzó,
Mint az álom
Zeng újra felém
Szép ifjúságom.
Oh, mily bohó valék,
Mily balga gyermek!
Oh, e szerelmek ábrándvilága rég,
— Mint könnyű felhő —
Úgy eltűnék.
Kacagnom kell szinte rajta:
Ez voltam én,
De könnyű ragyog át a mosoly felszínén,
A múltat visszasóhajtva.
Csalfa remény!
Tudom, ah ily boldog nem leszek én."
— Ez a Bánfi Sándor — folytatja Szirmai — valami hitközségi alkalmazott volt Pesten. A nagy dicsőség után, amelyet a Lili-keringővel szerzett, még több dalt írt, úgy tudom, operettet is komponált, de nem boldogult vele. Búskomor lett s többször említette előttem, hogy nem bírja sokáig, mert még az egyetlen sikerét is elorozzák tőle ...
(Itt eszembe jutott Kiss Józsefnek az a mondása, hogy vannak poéták, akik egyetlen négysoros versben tökéletesen kiélik magukat és ki is égnek.)
— Aztán eltűnt a szemünk elől. Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a derék, nagytehetségű ember a lipótmezei elmegyógyintézetben meghalt. Lehetett akkor vagy hatvan éves. Annyi bizonyos, hogy a köztudatban még ma is az erdélyi Bánffy György báró szerepel, mint a Lili-keringő szerzője. Szó sincs róla! Ezt a gyönyörű dalt a szürke, sovány kis zsidó zenetanár írta. És hogy énekelte azt Hegyi Aranka!... 1882-ben volt a bemutató, 1894-ben az első repríz, akkor már Küry Klárával. Nem tudtam ellent állni, — a napokban bekukkantottam a Nemzetibe, amikor a Lili-t próbálták. Még csak nyers képet láttam, de biztos, hogy Bajor Gizi, Kiss Feri (az én szerepemben), Pethes Sándor nagyszerűek lesznek. Bajor Gizinek nincs erős énekhangja, ő majd zongorakísérettel adja elő a Bánfi Sándor keringőjét.
— Hadd mondjam itt el — emlékezik vissza Plinchard —, milyen nehéz volt Küry Klárit kapacitálni a Lili eljátszására. -— Hogy én Hegyi után eljátsszam? — tiltakozott Küry — és volt benne valami igazság, mert nagyon is eleven emlékkel kellett megbirkóznia. A Népszínház akkor rendszerint üres karzatok előtt játszott. Evvának az volt a kabalája, hogy Küry mint Lili behozza a karzatot. Ez az érv hatott, Küry föllépett és megtelt a karzat. A történeti hűség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy Küry az én partnerségemhez kötötte a föllépését. Abban az időben ugyanis még nem énekeltem olyan sűrűn, mint később, a Lili-repríz nagy sikere után. A premiertől a reprízig Tihanyi Miklós és Solymossi Elek játszotta Plinchard-t. Különben ezt mind megírom a memoárjaimban, amelyeken most dolgozom. És én is rehabilitálni fogom Bánfi Sándort.
Talán nem érdektelen följegyezni, hogy a Lili, Hennequin és Millaud e pompás vígjátéka, amelybe Hervé dallamai pókhálószerűen szövődnek, a világ minden színpadán megbukott — Párizs és Budapest kivételével. Bécsben háromszor próbálkoztak vele; sem Girardi, sem Treumann nagy művészete nem tudta a műsoron tartani. A harmadik fölújításhoz Küry Klárát szerződtette a bécsi direktor. Treumann volt a partnere.
— Ügy dolgozott, szegény, mint egy artista — mondta Küry, mikor a kudarc után hazajött —, a földhöz vágta magát, a deszkát harapta, —: semmi sem használt, a bukás teljes volt.
Párizsban ma is játsszák a Lili-t, aminthogy állandóan műsoron van Hervé másik bűbájos vaudeville-je, a Mamselle Nitouche is („Nebáncsvirág”). Budapesten Hegyi Aranka, Tihanyi Miklós és Kassai Vidor (mint Saint Hypothèse márki), azután Küry Klára és Szirmai Imre művészete avatta klasszikussá a Lili-t.
— Mikor a Népszínház összeomlott — fejezi be reminiszcenciáit Szirmai — és azt a páratlanul gazdag ruhatárat elárverezték, olt ültem sírva és néztem, hogyan kótyavetyélik el ezt a sok nagyemlékű drágaságot. Másnap hordár állít be hozzám, csomaggal és levéllel a kezében.
A levelet Braun Sándor, a Budapesti Napló és A Nap boldogult főszerkesztője írta. A csomagban két színpadi ruha volt: Plinchard és Napóleon uniformisai.Friedmann Adolf, Ősbudavára volt tulajdonosa vette meg az árverésen Braun Sándor biztatására és aztán nekem ajándékozta. Ma is ott őrzöm a szekrényemben két legismertebb alakításomnak e drága emlékeit.
... Plinchard tüzéruniformisa március huszadikán Kiss Ferencen fog feszülni. Bánfi Sándornak az egyetlen sikerű dalköltőnek keringőjét Bajor Gizi fogja énekelni. Akiket a boldog tizenkilencedik századvég hangulatába hódítanak az Oh, mi bohó valék akkordjai, áldozzanak egy meghatott pillanatot Bánfi Sándornak, a névtelennek, akinek külön tragikuma volt, hogy egy másik — ma már szintén — névtelen muzsikussal cserélték össze.
Tegeződés-magázásba ebben az esetben próbáltam némi (sajátos) logikát követni, bár néhol kizökkentem belőle, ha elkapott a hév.
Tehát (általában) a feliratomban a gróf tegezi az alábbvalókat, részeg katonát játszva tegezi Bartolót, de Alonsoként magázza Bartolót. Figaro tegezi Rosinát, Basiliót, magázza Almavivát és Bartolót. Bartolo tegezi Figarót, Rosinát, Basiliót, magázza a részeg katonát. Rosina tegezi Lindorót, Figarót, magázza Bartolót. Kicsit bonyolult és szövevényes, és időnként belegabalyodtam és lehet, hogy nem voltam következetes. És lehet, hogy az olaszban Figaro és Rosina magázódnak, de az operában való kapcsolatuk annyira közvelen, baráti és cinkos, hogy a tegeződés számomra természetesebbnek tűnt.
Enneken a 2016-os magyar fordításnak a megítélésében teljesen egyetértünk. Én egyébkként sem szeretem a trágárságot, de aki ezt művelte ezzel a bájos operával, annak a számára nincsen kegyelem.:)
Kedves takatsa, nagyon reméltem, hogy nem lesz túl sértő a rád vonatkozó rész; valójában nagyon hálás vagyok, mert fény derült korábbi balfogásomra, így lesz módom javítani.
A 2-3 hét, amit valóban írtál, nálad munka melletti, "főleg éjszakai" tevékenységet jelentett, így bátorkodtam teljes munkanapokra átszámítani. :-)
Nyomatékosan ismétlem, amit korábban is mondtam:
csináld bátran, ne riasszon el semmi kritika, valóban sokan örülnek, ha tudják követni a tartalmat.
Amint láthattad, mások hajlamosak nálad sokkal jobban eltérni az eredeti szövegtől, és azok a sorok korántsem olyan szellemesek, mint a tieid, sőt, rendkívül közönségesek is tudnak lenni – teljesen indokolatlanul.
De hogy ne úszd meg most sem némi korholás nélkül:
az angolból nehéz megfejteni, mikor tegeződnek és mikor nem, olaszul viszont nagyon kifejező és tartalmilag meghatározó.
Kedves Héterő!
Ha már az én munkám került górcsöved alá, akkor úgy gondolom, illik rá válaszolni.
Először is pontosítani szeretnék; nekem sem egy hétig tart egy felirat elkészítése, és nem ez szerepelt a válaszomban, amelyre hivatkozol:
"Lehet, hogy más ember másképpen működik, de én egy operában is akkor tudok a megértés magasabb szintjére jutni, ha egy-egy zenei mondatot, frázist, aztán egy áriát, utána egy nagyobb egységet újra- és újra, teljes figyelemmel végighallgatok. Tehát a feliratkészítésem nem a librettóból indul ki, hanem a zenéből, a konkrét videó-felvételből, az énekes gesztusaiból, mimikájából, tekintetéből, szerepformálásából. Így a feliratom abszolút szubjektív, egyedi, egy előadáshoz kötött, leginkább az érzéseimet tolmácsolja, és azt, amit én megérteni és felfogni voltam képes a műből. Ebből a szempontból az idő nem jellemző és nem jelentős faktor, a napszak - mivel sok, és egyéb elfoglaltságom van - leginkább éjszaka, és ha számszerűsíteni szükséges, akkor nagyjából 2-3 hét."
Szóval - nagyjából 2-3 hét. Privátban már folytattam veled egy hosszabb csevegést a feliratkészítésről, ezt most csak ismételni tudom. Én nem librettót fordítok, hanem feliratot készítek egy konkrét videóhoz, a szintén az adott videóhoz készült angol feliratból kiindulva. Mivel az angol feliratból indulok ki, ez lényeges kötöttséget jelent, a magyar felirat megtartja az angol felirat időzítését, és a librettóból azok a sorok lesznek lefordítva, amelyet az angol feliratkészítő fontosnak tartott. A felirat a librettóhoz képest tehát mindig redukált, rövidített szöveg. A célja az, hogy úgy adja vissza az opera hangulatát, úgy segítse a történések megértését és úgy vezesse végig a hallgatót az operán, hogy közben a háttérben maradjon és ne vonja el a hallgatót a zene és a látvány komplex élményétől.
A felirataim egyrészt erősen kötődnek az angol felirathoz, másrészt mérhetetlenül szubjektívek. Én azt szeretném bennük visszaadni, amit nekem jelent ez a zene és ez a konkrét előadás. Én (büszkén) vállalom a szubjektivitásomat, és ezt megtehetem: nem vagyok költő, nem vagyok nyelvész, a napi munkám (orvos vagyok) egyáltalán nem kötődik ehhez a területhez, én műkedvelő vagyok, nekem ez (az egyik) hobbim, nem tartozom számadással ezzel senkinek. Te, kedves Héterő, párhuzamosan nézed az operát az angol és a magyar feliratommal (és persze ez is sokkal jobb, mintha csak a feliratokat néznéd zene nélkül), de reményeim szerint vannak és lesznek olyanok, akik az operát fogják nézni önfeledten, és a feliratom talán egy icipicit hozzátesz majd az élményükhöz. Én (saját magamon kívül) nekik készítettem a feliratot.
Írtam már jó pár feliratot opera-videókhoz, de eddig csak "komoly" operákhoz (pl. Don Giovanni, Rigoletto, Traviata, Simone Boccanegra, Anyegin, Bohémélet, Pillangó kisasszony, Turandot, Manon, Parsifal, Trisztán és Izolda, Kisvárosi Lady Macbeth, Ades: the Tempest, stb) de ez az első vígopera-feliratom. Az a cél vezérelt, hogy visszaadjam azt a bájos és ártatlan, mindenféle szarkazmustól, cinizmustól vagy durvaságtól mentes humort, ami ezt a csodálatos operát jellemzi. Ebbéli igyekezetemben gyakran elrugaszkodtam az eredeti szövegtől, ezt nem tagadom, de talán bocsánatos bűn ez. Mindenesetre ennek eldöntését rábízom a felhasználóra, a Sevillai borbély néhány napig még letölthető. Ez egy csodálatos előadás, bátran adja mindenki a gyereke, unokája kezébe, ha az a célja, hogy megszerettesse vele az operát, amelyért itt, velem- és veled együtt sokan, élünk-halunk.
A MET operaközvetítéseinek kapcsán kérdezte nemrég egyik fórumtársunk a másiktól: mennyi ideig tart egy feliratot elkészíteni? Úgy egy hét. – volt a válasz.
Nos, ha némi elrugaszkodást megengedünk az eredetitől, akkor elképzelhető. A sevillai borbély -libretto azonban humorral gazdagon átszőtt olasz szöveg, óvni kellene az eredetiségét, amennyire lehetséges. Ha egyetlen szó jelentésén is el tud szöszmötölni az ember, akkor bizony kissé tovább tart a dolog.
A MET-oldalon belinkelt Sevillai-DVD nagy örömömre szolgált, azonnal letöltöttem és nézni kezdtem. A magyar szövegen kívül angol is van, jelezte takatsa, ezért egyszerre bekapcsoltam mindkét feliratot, a képernyőn fent az angol, lent a magyar, dupla élvezet. Nagyszerűen ment minden – a PIÓCA szóig. Emlékeztem, hogy én "eret vágatna"-ként fordítottam régebben, ám – sajnos – mindkét értelmezés csúnya baki! Merem remélni, hogy takatsa barátom nem orrol meg rám, hiszen nemcsak ő meg én, hanem – egyetlen kivétellel (!) – az átnézett összes fordítás alaposan félreértelmezte asanguigna -szót, ráadásul takatsának mentsége lehet, hogy az angol szöveg vezette félre, ilyen mentségem nekem sajnos nincs.
Az operákban rendszerint tocsognak a vérben (egyes rendezéseknél néha szószerint), így könnyű asszociálni a sangue = vér szóra, és máris a borbélyok által korábban gyakran művelt érvágás vagy piócázás ugrik be.
A szótárban ennyi áll: sanguigna n fn műv 1. vörös kréta 2. vöröskréta-rajz
Első látásra nem illik a szövegbe, és a "vér" már gyorsan kimosta a józan gondolatokat a fordítók agyából.
SANGUIGNA
Eredeti:
Tutti mi chiedono, tutti mi vogliono,
donne, ragazzi, vecchi, fanciulle,
qua la parrucca, presto la barba,
qua la sanguigna, presto il biglietto...
takatsa feliratában új szavak jelennek meg, merészen még sort is cserél,
a biztonság kedvéért van érvágás is, pióca is:
Vénség, süldő lány, pisis (!!!) kisgyerek,
mindenki mindig csak engem keres.
Parókát, parfümöt, érvágást, piócát,
és ezt a levelet diszkréten adja át!
Az angol forrás takatsa fordításához, piócával bizony:
Everyone wants me... (mindenki engem akar)
children, old men, young maidens. (gyerekek, öregek, fiatal lányok)
A wig, a shave, leeches for the liver! (parókát, borotválást, piócákat a májra)
A note to deliver! (egy levél, vidd el)
Az alábbi idegen nyelvű szövegek forrása egy Párisban készült DVD-felvétel.
Angol: itt egyszerűen kimarad a sanguigna, ami bölcs megoldás, ha elképzelés sincs arról, hogy mi akar ez lenni; és sokkal jobb, mintha bekerülne valami könnyfakasztó pótszöveg, amiben lehetőleg szerepel a "szív".
My wig! Quick, shave me! (A parókámat! Gyorsan borotválj meg) 0000000, Deliver this letter! (Vidd el ezt a levelet)
Francia: itt is kimarad a sanguigna, az előzővel azonos a tartalom:
Ma perruque! Vite, rasez-moi! 0000000, Portez cette lettre!'
Spanyol: itt a pióca:
Trae la peluca, corta la barba, (Ide a parókát, borotválj meg)
las sanguijuelas, pronto, la carta. (piócákat, gyorsan: a levelet)
Német: – és az egyetlen fordító, aki eltalálta a sanguigna jelentését.
Megérdemli, hogy megismerjük a nevét: Inken Henkel
hier die Perücke, rasch den Bart,
hier das Rot, schnell den Brief ...
A "presto / presto"-ból "rasch / schnell" lett, stilizálás nélkül még pontosabb lett volna.
Harsányi Zsolt és Blum Tamás szövegében a sanguigna csokorrá változott:
Parókát gyorsan, hozni a csokrot,
Szakállat nyírni, levelet vinni,
_______________________
Létezik fordítás, amelyiknél csak abból ismerhető föl, hol járunk, hogy a Figaro, Figaro... következik sorra (forrás: tarjangz -oldal).
Állítólag a fiatalok számára manapság ebben a stílusban kell írni...
Galambos Attila (2016)
Percenként hívnak, Már várni se bírnak,
Hát rám tör a falka, Mert viszket a farka,
Száz különös óhaj, Sok ezer sóhaj.
Szükségük van reám! Ilyen a karmám...
A "választékos" nyelv végigvonul a művön:
Ezek manapság csak fércműveket írnak.
Hát van ezekben jómodor vagy ízlés?
Vagy kecsesség? Egy lószart!
És ez engem úgy, de úgy elborzaszt...
(Engem is elborzaszt, és remélem: nem csak engem!)
_______________________
Végül a strófa a SANGUIGNA = PIROSÍTÓ, helyes értelmezésével
(a *-melletti szórend stilizált):
Mind engem hívnak, mind engem akarnak, asszonyok, leányok, öregek, gyerekek. * Ide parókát, hamar a szakállát, ide pirosítót, hamar a levelet.
Zórika dala, I. felv. (Házy Erzsébet lemezfelvételén ezzel a szöveggel hangzik el a dal)
Magamban éltem s eljöttél értem,
A szerelemről nem tudtam semmit sem még.
Aludt a szívem, de vártalak híven,
Mert tudtam, hogy eljön az álmom még.
Az erdőnek sírtam el, ha bánatom volt,
A társam a szél, jó barátom a Hold.
És álmodtam ébren sok éjjelen át,
Hol vár majd az ismeretlen boldogság.
És halkan, csak halkan, ne sejtse meg más,
Szép álomba hívott egy bűvös varázs...
Nézz rám, ha szeretsz igazán,
Érted tüzel úgy a szám!
Nézd, csak a tűz, csak a vágy
Lobog szívemen át!
Hidd el, így sohasem vártak rád!
Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt rád még!
Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt még rád!
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Tengerész induló
Bessy:
Kis kadétnak pehely a bajusza...
Ha zúg a szél és viharos a tenger,
Gyorsan közeleg a vész,
De nem remeg tőle mégsem az ember,
Ha igazi tengerész!
Hullámra hullám, robog a vitorlán,
Szörnyű csata folyik ott,
Ám végre mégis menekül az orkán,
Kiragyog a horizont!
Hip-hip hurrá, rajta legények,
Mindenki a helyén!
Tengerészek:
Hip-hip hurrá, senki mással
Nem cserélek én!
Bessy:
Hip-hip hurrá, tengeren élni
Az csuda jó, az szép!
Tengerészek:
Hogyha lép, hogyha lép,
Női szíveket összetép!
Bessy:
Nincs szebb élet, mint a tengerész,
Bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljad hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!
Tengerészek:
Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!
Bessy:
A hosszú útnak gyönyörű a vége,
Partra evez a legény,
A párja várja odahaza végre,
Csókért eped a szegény.
A tengerésznek, ha ölel a karja,
Szörnyen viharos a csók,
És abbahagyni soha nem akarja,
Ölelik a kis kacsók.
Hip-hip hurrá, rajta, legények,
Mindenki a helyén!
Tengerészek:
Hip-hip hurrá, senki mással
Nem cserélek én!
Bessy:
Hip-hip hurrá, tengeren élni
Az csuda jó, az szép!
Tengerészek:
Hogyha lép, hogyha lép,
Női szíveket összetép!
Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!
Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!
„Éltem alkonyán kezdtem érdeklődni a zene iránt, azután, hogy Bruneau Alfrédot megismertem. Ő egyike a legelmésebb, legszenvedélyesebb és leggyöngédebb zenebarátoknak, akit valaha ismertem. A zenedráma kérdésében mindennap újra meg újra csodálkozom azon a nagy befolyáson, melyet a jó szövegkönyv a zeneszerzőre gyakorol. Gounod halála alkalmából elolvastam mindazon cikkeket, melyek életének munkásságát bírálták s azt vettem észre, hogy a kritikusok azt a sok kudarcot, melyet Gounod a színpadon vallott, mindig a szerencsétlen szövegnek rótták fel. Pedig ez volt az a korszak, melyben a költemény csak ürügy volt a komponáláshoz.
Ma, midőn a zenedráma új alakban diadalmaskodik, lehetetlen fel nem ismerni a jó szöveg rendkívüli fontosságát. Meggyőződésem az, hogy több fiatal és tehetséges zeneszerző balsikerét csakis a szöveg rossz megválasztásának tulajdoníthatjuk. Azt hiszem, hogy a megzenésítendő drámában feltétlenül szükséges a logikusan indokolt milieu, a húsból és vérből való szereplők, egyszóval a cselekmény emberi volta; a zeneszerző egyedüli teendője azt kommentálni, az eseményeket zeneileg szemléltetni. Szóval, elsősorban minden e személyektől és a milieu-től függ; hiába pazarol a komponista óriási tehetséget, sosem fog érdeklődést kelteni, nem fog nagyot és igazat alkothatni, ha arra kényszerítik, hogy valószínűtlen cselekvénnyel, szív- és értelemnélküli bábukkal küzdjön.
Utóbbi időben gyakran vitatkoznak azon a lapokban, hogy a komponista és librettista miként osztozzanak a darab anyagi és erkölcsi sikerén. És úgy hallom, hogy a szövegírót csak kontárnak tekintik, kinek feladata a másiknak a dolgát elrontani. Csakugyan, úgy látszik, hogy mi sem könnyebb, mint egy operaszöveg megírása; annál is inkább,
mivelhogy verselés dolgában igen türelmesek vagyunk. Gondoljuk meg, hogy ezzel szemben mekkora a komponista munkája: a partitúra megírása hónapokat, némelykor éveket követel; aztán a hangszerelés, több mint ezer lap írott hangjegy. Az a gondolat, hogy a színháztól a librettista ugyanannyit kapjon, mint a komponista, igazságtalannak látszhatik. Másrészt a szövegek általában, — még a műsoron megmaradt operáknál is — olyan rosszak, hogy érthető az emberek csodálkozása, ha azt hallják, hogy a szöveg és a zene írója egyenlően osztoznak. De az is bizonyos, hogy az igazság végül mégis kiderül, mert csakis a komponista neve marad fenn.
Mégis, éppen az imént állítottam, mennyire ritka egy jó költemény; természetesen olyan szöveget értek, mely segíti a komponistát, a helyett, hogy hátrányára volna. Kérdezzük csak meg a fiatal zeneszerzőket és ők el fogják panaszolni gondjaikat és kétségbeesésüket, melyeket a jó librettóra való vadászat okoz, olyan librettóra, amilyenről álmodnak és amilyent nem találnak. Tehát nem helyes, ha kicsinyeljük a szövegíró feladatát. Bármily szerény is az, kiváló fontosságú lesz abban a pillanatban, midőn az egész mű sikere függ tőle. Sajnos, erre elég példánk van; minden kárba vész, ha a költő nem támogatta a komponistát.
Úgy vélem, kissé gyermekes dolog a szövegíró és zeneszerző jogos osztályán vitatkozni. A kérdés legegyszerűbb megoldása az, hogy a komponista saját magának librettistája is legyen. Igen, az a meggyőződésem, hogy a zenésdráma mai alakjánál, a zeneszerző dalművéhez saját maga írjon szöveget.
Nem is bocsátkozom annak tüzetesebb tárgyalásába, hogy lehet-e másként.
Fontoljuk meg, a mit feljebb mondottam: a zene nem különálló dolog, hanem beburkolja a cselekvényt, egybeforr a személyekkel. Ezért lehetetlennek tartom, hogy a cselekmény és a személyek az egyik részről származzanak, míg életük és lelkűk forrása másutt legyen. Olyan szoros itt az összefüggés, hogy a műnek csakis egy alkotója lehet. Ha elképzelem egy zenésdráma alakulását, a cselekményt és a személyeket a zenével egybeolvadni látom. Hogy e gyermeknek, melynek egy feje és egy szíve van, két apja legyen, — e gondolat határozottan bánt... Ha a komponista már nem írja meg saját maga a szövegét, van még egy út, hogy azt mégis sajátjává tegye: ha a költőhöz oly barátság fűzi, hogy csaknem egy lélek vele.
Bizony nehéz a francia zenedráma sorsa! Egy olyan despotikus, mindenható szellem, mint Wagneré, szörnyen ránehezedik a következő generációra. Láttuk ezt irodalmunkban. Hugo, Lamartine és Musset után, úgy látszik, hogy a lírai költészet örök időkre kimerült. Fiatal költőink kétségbeesetten kínlódnak, hogy egy kis eredetiségre tegyenek szert. Éppen így a zenében a wagneri forma saját logikájában, teljességében és tökéletességében zsarnokként uralkodik, olyannyira, hogy azt gondoljuk, miszerint hosszú ideig nem teremtenek újat s oly kitűnőt. A tér el van foglalva és csak utánzatokat termel... Mióta Bruneau barátom megszerettette velem a zenét, némelykor elgondolkozom ezeken. Wagnert elhanyagolni gyerekesség volna. A mit ő meghódított, azt nekünk is meg kell szereznünk. Ő új formát teremtett s nekünk nem szabad visszafelé haladnunk s egy régebbit elfogadnunk. De a helyett, hogy az újabbnál megállnánk, elválhatunk tőle; a mi francia zenészeinknél ugyanez a megoldás. Semmisem mozdulatlan, minden indul és halad. Új mesterek fognak jönni, akik mellett Wagner elavul. Ne feledjük, hogy különböző nemzetek különböző műveket termelnek, még ha ugyanaz a teremtő szellem uralja is a világot. Én úgy képzelem, hogy a francia dalmű, megtartván a zenekar folytonos helyzetfestését, kommentálván a személyeket s nem juttatván nagyobb szerepet az éneknek, mint hogy az ész és szív kifejező eszköze legyen, fajunk szenvedélyességének, derűit genialitásának festésében fog nagyot és újat teremteni. Zenedrámát látok, mely közvetlenül emberi, nem vész el az Észak homályos mitológiájában, hanem körünkben játszik s visszatükrözi a mi fájdalmainkat és örömeinket. Nem kívánok én frakkba, avagy munkásblúzba öltözött operát. Nem: elég, ha bábuk és képzelt színhelyek helyébe élő lényeket adnak elénk, kiknek örömében és bánatában osztozunk. Megkívánnám, hogy maga a szöveg lekösse figyelmünket, mint valami érdekfeszítő történet, melyet nekünk elmondanak. Öltöztessék bársonyba a szereplőket, ha úgy tetszik, de a bársonyban is emberek legyenek s az egész műben az emberiség hangja zengjen! Erről álmodom: a dalmű legyen emberi, anélkül, hogy a képzeletet túlcsigázza, vagy a misztikusát hajhássza. Egész tájunk keljen életre a műben, hol az emberiség szenvedélyeit, örömeit, bajait a zene magyarázza.
Ó zenészek! Remegtessétek meg szívünk húrjait, hogy könnyeink peregjenek, vagy
csengő kacaj fakadjon az ajkakon s oly nagyot alkossatok, hogy a szimbólumok piedesztálján pihenő kolosszus, Wagner is elsápadjon bele.. Zengjétek az életet, az élet örökszép dalát!“
*
Zola remek cikke, melynek nyomán a fenti kivonatos és szabad fordítás készült, 1893. novemberében jelent meg a Le Journalban. A cikket a múlt évben újra leközölte a nemzetközi zenetársaság folyóirata, elég szellemes, bár Zola soraival távolról sem vetekedő kommentár kíséretében. Hasznos szolgálatot véltünk tenni azzal, hogy a magyar olvasóközönség számára is megmentettük a feledés nirvánájából azokat az örökértelmű, lángésztől és hazaszeretettől duzzadó eszméket, melyek a fenti sorokban foglalván s melyekből a magyar zeneszerzők és szövegírók is bőségesen meríthetnek tanúságot.
Huszka Jenő – Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg
Annie dala a kis királykisasszonyról
[Eredeti verssorok 1902-ből (a rádióból - későbbi felvételekről - részben más, átírt dalszöveggel ismerjük)]
Volt egyszer egy kis kurta szoknya és abban egy kis királylányka.
Szerette őt egy hős királyfi, kinek lyukas volt a topánja.
Szép volt a kis királykisasszony, de nem volt neki több szoknyája.
És mégis-mégis a királyfi szívének ő volt a királya.
Oh, mért hogy egy kis kurta szoknyát, meg egy lyukas topánt manap,
Egymást akárhogy is szeressék, nem esket össze már a pap.
A nóta vége mindig oly bús. A pénzes zsák arannyal telve,
Elvitte a királykisasszonyt, hiába lázadt föl szerelme.
Lesz néki majd hintója pompás, ragyogni fog szép köntösében.
De hogyha egy lyukas topánt lát, elfojtja majd a könnyét szépen.
Oh mért hogy egy kis kurta szoknyát, meg egy lyukas topánt manap,
Egymást akárhogy is szeressék, nem esket össze már a pap.
19. Kemény Egon – Dalos László: Kinyílott a pitypang… - 3:14:64
(„Szökkenj, pajtás, pattanj ki az ágyból! …”)
Közreműködött: Andor Ilona Gyermekkórusa, a Magyar Állami Hangversenyzenekart Gergely Pál vezényelte.
Johann Strauss – Karl Haffner – Richard Genée – Fischer Sándor: A denevér
Dr. Falke és Eisenstein kettőse, I. felv.
Dalszöveg
Falke
Azért jöttem, hogy ma este meghívjalak egy pazar hercegi estélyre, ahol ott lesznek az opera összes táncosnői.
Eisenstein
Mondd, megbolondultál? Hát egy óra múlva be kell rukkolnom a dutyiba!
Falke
Ráérsz holnap reggelig. Ma eljössz velem az Orlovszky villába, tudod, az a lengyel herceg, aki nem győzi a pénzét egyedül elkölteni. Te, az új generációból, a balettiskolából is lesznek néhányan! Remekebbnél remekebb kis patkányok.
Eisenstein
Patkányok! Te, még gusztust kapok, ne uszíts! (előveszi az óráját)
Falke
A herceg arra kért, hogy hívjak meg néhány jó kedélyű cimborát. Az, ez az a bizonyos patkányfogó?
Eisenstein
Patkányfogó?
Falke
Azt mondják, hogy te ezzel a kis órával minden nőcskét behálózol. Udvarolgatsz nekik, mindegyiknek odaígéred.
Eisenstein
De még egyiknek sem adtam oda…
Falke
No, majd este újra kipróbálhatod az órád vonzóerejét, mert okvetlenül számítok rá, hogy eljössz.
Eisenstein
Te én mennék, de a dutyi… Mutyiba a dutyiba? …
Falke
Gyere el, hallgass rám! Oda érdemes ám.
Holnap úgyis vár a zárka, alhatsz békén, jól bezárva.
Szép az élet, hogyha mersz, hiszen úgyis röpke perc.
Balerina, rózsalánc lenge báli toalettben
vár ma rád, hogy átöleljen,
hogyha hív a polkatánc. Szép lesz, hidd el, mire vársz?
Fellángol a véred, a szíved dobog,
ha égi szírének igéznek ott.
Elröppen az éj gyönyörök közt majd,
elűzi a nappali gondot, bajt.
Könnyebb lesz a fogda, csak emlegesd mily nagyszerű volt a búcsúest.
Belátod ezt?
Eisenstein
Belátom ezt.
Csak meg ne tudja majd az asszony!...
Falke
Csókold meg úgy, hogy nyugton maradjon, búcsúzz el így: „Aludj, kis macska”.
Eisenstein
Nem, nem! „Egérke” jobb, lesz majd, mert ő oly csacska
Falke
Jó, ne macska
Együtt
mert a macska úgy oson ki, akárcsak mi.
Falke
Ha elalszik, nincs veszély, ahelyett, hogy börtönbe térj,
ma vár ránk egy tündéri éj.
Együtt
Ma vár ránk egy tündéri éj.
Falke
Majd álnéven viszlek oda, marquis Renard jól illik rád. Senki sem tudja ezt meg soha. No, jössz?
L. Beethoven: Fidelo, Leonora áriája 20
P. Csajkovszkij: Anyegin, Levéljelenet 75
Erkel Ferenc: Bánk bán, Melinda áriája 96
Ch. Gounod: Faust, Ékszerária 67
W. A. Mozart: Don Juan, Donna Anna levéláriája 8
W. A. Mozart: Figaro házassága, Susanne áriája (Rózsaária) 3
W. A. Mozart: Varázsfuvola, Pamina áriája 17
G. Verdi: Aida, Nilusparti ária 58
G. Verdi: Álarcosbál, Amália áriája 49
G. Verdi: Trubadur, Leonora börtönáriája 44
R. Wagner: Lohengrin, Elza álma 37
R. Wagner: Tannhäuser, Erzsébet áriája (Csarnokária) 30
…az eredeti bécsi, nagyvárosi népnyelv kifinomult kétértelműségeit csak „bécsiül” lehet érteni, szolgai fordításuk magyarul értelmetlen…
Az Operettszínház a 2006-os premier óta hol megfontoltan, hol ingerülten reagál a Csárdáskirálynő dalbetéteinek átköltésével kapcsolatos értetlenkedésre, fanyalgásra. Az 1915-ös bécsi
változat remake-jének szánt előadás alkotóinak a maguk szempontjából igazuk lehet: nyilatkozataikból, de még az előadás promóciójából is jól látszik, hogy nemcsak új műfajkoncepciót, de az Operettszínház új imázsát is erre a korszerűsített változatra igyekeznek építeni. A „koncepció” amúgy alighanem méltányolható szempontja, hogy külföldi turnékon valóban a nemzetközi operettvilágban ismert és játszott
eredeti Csárdásfürstint érdemes előadni.
A fanyalgók helyzete sem irigylésre méltó, mert nem könnyű szabatosan megfogalmazni (bár a továbbiakban kísérletet teszünk rá), mi a baj azzal, hogy a Túl az Óperencián helyett Messze száll a fecskepár, az Álom, álom, édes álom helyett Százezernyi angyal zengi: boldogság, a Jaj, cica… helyett Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér (s az ugyancsak átírt A lányok, a lányok, a lányok angyalok és Szilvia belépője) idegenül ható, új szövegeivel halljuk a Csárdáskirálynő ismert dallamait. Kállai István és Kerényi Miklós Gábor új magyarításai a szótári hűség szempontjából valóban jobban illeszkednek az 1915-ös bécsi Béla Jenbach-Leo Stein-szöveghez, s ritmikai, prozódiai problémák is ritkán akadnak. (Kérdés persze, hogy ha ezeket a dalokat átfazonírozták, miért kegyelmeztek meg a többi Gábor Andor-versnek.) Voltaképpen azonban mégsem teljesen ezt a bécsi variánst játsszák. Akkor ugyanis nem hagyhatták volna meg a Hajmási Péter, Hajmási Pál-tercettet (igaz, itt duettként); és nem használnák még csak nem is a Gábor Andor-féle dalszövegek némelyikét, hanem az 1954-es Kellér-Békeffy-féle változat átiratait, Innocent Vince Ernő szövegeit, és mindenekelőtt Anhilte prózai szerepéből sem csinálnának újfent éneklő ál-Cecíliát.
Alapvető kérdés, hogy az 1916 novemberében bemutatott magyar Csárdáskirálynő (akkor még Csárdáskirályné!) valóban az „Urtext” Csárdásfürstin műfordítása-e. Látszólag alig van különbség köztük, mégis inkább két különböző darabról kell beszélnünk.
[…]
Gábor Andor a Hajmási Péter szövegében ezt a nagy trükköt veti be: a szőlő, a kenyér motívumát és a Hajmási nevet szintén kölcsönveszi. Amivel a közönség rejtett emlékezetét megmozgatja, az Szilágyi és Hajmási székely népballadája, melyet először Toldy Ferenc közölt nyomtatásban 1827-ben, de Vörösmarty, utóbb pedig Gyulai Pál is feldolgozta költői beszélyben. Gábor Andor az indító kép elemeit a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-ben megjelent I. kötetéből veszi (amelynek további népszerű kiadásai ott sorakozhatnak az operettlátogatók családi könyvesvitrinjeiben):
– Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk
Császár tömlöcébe, két gerezd szőllőért…
Innen tehát a kenyér és a szőlő metaforája az operettdalban:
Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…
De a ballada szituációja is áthallásos. A Szilágyi és Hajmási legtöbb változatában a török császár leánya segít megszökni a két magyar rabnak, s velük is menekül; az út során azonban a férfiak összekülönböznek, hogy melyiküké legyen a lány. (Ha a népköltészet növényi szimbolikájának közkeletű értelmezésére gondolunk, akkor a „két gerezd szőllő” említése valamilyen szexuális kihágást sejtet, és egyértelmű, hogy a leány erotikusan is vonzódik a magyar nemesifjakhoz.) Egyes változatok szerint a férfiak párbajra mennek, melyben Hajmási László halálos sebet kap. Más, komikus változatokban azonban egyikőjüknek eszébe jut, hogy otthon várja a feleség, s így a párbaj elmarad. Gábor Andor mindkét szituációt bekapcsolja a történetbe. Bóni és Edvin első felvonásbeli párbajában vagy Kerekes Ferkó és Bóni Szilvia sorsa feletti elkeseredett civakodásában – harmadik felvonás – nem nehéz felismerni a párhuzamot, különösen, hogy Bóni a Stázi iránt érzett vonzalma miatt nem egészen veszi komolyan lovagias felajánlását. Bizonyos értelemben ez az operett csúcspontja, a Csárdáskirálynő dramaturgiailag legfontosabb dala.
Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy 1954-ben Kellérék Honthynak ügyeskedték át a tercettet, és emiatt aztán a Honthy Hanna kedvéért Cecíliává átírt Anhilte-szerep lesz a voltaképpeni főszerep. Így kerül át a Hajmási Péter az első felvonásba, ahol Cecília partnerei Kerekes Ferkó és – Bóni helyett – Miska (Feleki Kamill) lesznek.Miska szerepe miatt Innocent Vince át is írja a második versszakot. A „Gyere rózsám, gyújtsál gyertyát, / Vagy gyújtsd meg a villanyt” helyett Miska azt énekli: „Józan fejjel nem jó nézni, / Hogy mulatnak mások…” Bóninak, Szilviának és Kerekes Ferkónak az 1954-es változatban a Kivilágos virradatig jut, amelyben jószerével csak a sírva vigadás nemzeti közhelye marad meg. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a Bónit az 1948-as felújítás után nagy sikerrel játszó Latabár Kálmán az új változatban átadja szerepét a fiatal Rátonyi Róbertnek. Kellérék megoldásával nemcsak a Szilvia- Edvin-Bóni-Stázi vonal, vagyis az alapszerepkörök, a klasszikus primadonna-bonviván-táncoskomikus- szubrett konfliktuscsoport színtelenedik el, de a darab voltaképpeni értelme is megváltozik. Cilikéék tercettjében ugyanis már csak az egykori vetélkedés emlékéről van szó, és ez dramaturgiai szempontból sokkal gyengébb, mint az 1916-os változat megoldása. Ez a szituáció mutatja a legjobban, hogy az 1954 után leggyakrabban játszott Kellér-Békeffy-librettó voltaképpen törli a darab alapkonfliktusait, és igazából csak nosztalgiázik egy letűnt, tétek nélküli, békés világ fölött. Revüoperetté válik, amibe, kényszerűen, összekötő szövegek is kellenek.
[…]
Tulajdonképpen lehangoló, és feltehetően a tercett drámai helyzetének meg nem értéséből fakad, hogy a Hajmási-csárdás az Operettszínház mostani remake-jében is egyszerű revüelemmé fokozódik le: a Weilersheim-házban énekli Anhilte, az egykori sanzonett, duettben Miska „ikertestvérével”, Alfonzzal. A bécsi változatnál erősebb Gábor Andor-féle verzió tercettje így veszíti el kulcsszerepét Kelléréknél, és így válik gyakorlatilag jelentéktelenné a Kerényi rendezte előadásban.
Miért kell vajon 2006-ban a bécsi változathoz visszaigazítani az Álom, álom, édes álom refrénjét erre: „Százezernyi / angyal zengi: / boldogság, / Százezernyi / forró csókkal / várok rád!”? Vajon az Álom, álom, édes álomból ma már nem hallatszik ki Csongor panasza Vörösmarty mesejátékából?
Álom, álom,
Édes álom,
Szállj a csendes föld fölé;
Minden őrszem
Húnyjon, csak nem
A várt s váró kedvesé. […]
Álom, álom, édes álom,
Ah, csak most ne légy halálom.
Gábor Andor szövege arról szól, amit Csongor is panaszol Tünde eltűnése után: az egymástól búcsúzó szerelmesek (Edvin és Szilvia a második felvonás végén) nem mernek hinni abban, hogy egyáltalán találkoznak-e még. (Ráadásul éppen 1916-ban fut az Operaházban a Csongor és Tünde egy igen reprezentatív kiállítású szériája.)
Valószínűleg kevesebben vennék ma már észre, mint 1916-ban, hogy az első felvonás fináléjában, a házastársi ígérvény aláírásakor elhangzó duett (megint csak Edvin és Szilvia), az Egy a szívem, egy a párom szövegötlete Petőfi 1843 márciusában írt, Kakasszóra hajnal ébred című népdal-imitációjából való kölcsönzés:
Kakasszóra hajnal ébred,
Én lányokkal nem beszélek.
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.
Így valaki azt gondolná,
Én is kakas vagyok talán;
S hej, a kakas hamis madár,
Untalan más fészekhez jár.
Pedig én kakas nem vagyok,
Hanem filemile vagyok,
Egy a fészkem, egy a párom,
Egyért élek a világon.
Gábor Andor átveszi Jenbachék német szövegének „üzenetét” („Eine nur – die ist die Echte, / Eine nur – die ist die Rechte…”), a hűség illuzórikus témáját, de a Petőfi-vers ízeit keveri bele:
Egy a szívem, egy a párom,
Boldogságom tőle várom,
Más leánytól még az édes csók sem kell.
Egy a párom, egy a szívem,
Egyet tud szeretni híven…
S ha ez nem lenne elég: a Te rongyos élet refrénje Laczkó Géza Zrínyi-regényének, a Német maszlag, török áfiumnak a Nyugat 1913/8. számában megjelent folytatásában olvasható részletéből származik, alighanem ezek a regény szimbolikus kulcsmondatai: „A király? Távoli kegyes idegen… A harc? Patkány-marakodás! A hadi pálya? Bohóc-kapaszkodás! Az élet? Rongy, rongy, rongy!”
Maga a „Túl az Óperencián” verssor azonban megint csak Petőfinél, a Pató Pálban olvasható:
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
A laikus befogadó értelmezői kontextusát a magyar szöveg úgy helyezi át, hogy nem a házastársi hűtlenkedést, hanem a házasság halogatásának témáját sugallja: hol lesznek boldogok? Seholsincsországban, a mesében, vagyis sehol és soha:
Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk,
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!
Minden egyéb érthető a dal verzéiből. Érdekes módon Kállai és Kerényi ezeket változatlanul hagyják:
EDVIN De megesik a férjjel ott is, trallala, a hámból hogy kirúg!
STÁZI A férjek, kikről kegyed beszél, trallala, de furcsa kisfiúk!
EDVIN A feleség az csak ül otthon, trallala, és stikkel és imád!
STÁZI S ha kimaradsz, nincs egyéb dolga, trallala, csak szépen várni rád!
EDVIN Ez így van, és nem változhatik, trallala, Pesten úgy, mint Bergengócián!
Rózsavölgyi és Társa császári és királyi udvari zeneműkereskedése
Oldalszám: 147
Megvásárolható: 9.800 Ft – a www.antikvarium.hu oldalon.
Kötés típusa:
Félvászon
Oldalszám:
147 oldal
Nyelv:
Magyar
Méret:
30 cm x 24 cm
Megjegyzés:
A A kottaborító grafikája Kürthy munkája.
TARTALOM
I. felvonás.
Előjáték 3
1. sz. Ludmilla: Perdülj rokka 9
2. sz. Hamupipőke belépője 23
3. sz. Dal a karosszékről 26
4. sz. Induló (kar) 29
5. sz. Ország báró belépője 31
6. sz. Együttes 34
7. sz. Finale 42
II. felvonás.
1. sz. Együttes 58
2. sz. Gavotte (kar) 72
3. sz. Dal a mesebeli herczegkisasszonyról 81
4. sz. Együttes 86
5. sz. Az álom játszik tán velem 94
6. sz. Pista dala 96
7. sz. Finale 102
III. felvonás.
Előjáték 129
1. sz. Óh édes, szépséges álom 133
2. sz. Pista dala 137
3. sz. Dal a papucsról 138
Záró szám 145
Miért, miért, ki tudja, miért,
mért szenved egy ember a másikért?
Miért, hogy egyik gazdag úr,
a másik a porba hull?
Ahol a sorsa örökös áldomás,
van háza, földje száz,
de mindenéből mi jut neked,
csak sáros cipője, semmi más.
Az életedben más cél úgy sincsen,
hát fényesítsed szépen!
De itt van már a fényes hajnal,
már süt reám a napsugár.
Indul a nép diadalmas rajjal,
és büszke szívünk zenéje száll.
Mert eljött az a boldog óra,
már hallom szép harangszavát.
A szabadság lemosolyog ma a porba,
és nem lesz többé szolgaság.
Mert eljött az a boldog óra,
már hallom szép harangszavát.
A szabadság lemosolyog ma a porba,
és nem lesz többé szolgaság.
Bojárok, bojárasszonyok, fiuk,lányok, matrózok, szolgák, női cselédek, szakácsok.
- 2 -
Első felvonás.
/Szmurov kalmárnak, a cári hajók vitorlavászon szállítójának a kertje Moszkvában. A háttérben, lehetőleg magasabban az előtérnél ünnepi asztalokat terítenek a szolgák és cselédek. A szín mögé a Nagy Péter kori Moszkva tájképe és aranyló ősze borul/
l. szám. Megnyitó kar:
/terités közben, ételhordás etb./
Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház
Perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár.
Ünnep van ma, ünnepi napra
készítsd gyorsan, mind, ami kell
Hordj fel tüstént minden jót!
mákos patkót, mogyorót
Nem marad itt ma senki éhen, itt a tál
kés meg a villa vár
s hogyha kedved szeszre áll
itt a telt pohár.
Itt van a tányér, itt a kancsó, itt a bor
melytől a véred forr.
Ennél bővebb ételsor
nincs sehol!
Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház!
perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár!
Ünnep van ma, ünnepi napra
kész van máris, mind, ami kell
itt az asztal, itt a szék
Jöhet már a vendégség.
/a kar után belép Szmurov kalmár és a cselédek közül eléje siet Arina, a dajka, a zene elhalkul, melodráma/
Kerekes János – Darvas Szilárd – Szenes Iván: Állami Áruház
Glauziusz bácsi dala (először Feleki Kamill előadásában vált ismeretessé, az 1952-ben bemutatott operettfilmből)
Sok éve ennek, jaj de régen, mondhatnám úgyis: hajdanán;
egy borzas kisfiút a képen, pont így becézett nagyapám;
és fűnek-fának elmesélte, hogy nálam nincsen szebb gyerek;
és dolgozott, sosem henyélve, hogy nála sokkal több legyek.
Ő életében hajlongott sokat,
és mást se tett, csak szolgált másokat.
És nyár és ősz, és tél jött, sok tavaszra,
de életének nem volt semmi haszna.
Sok gondja közt csak egy volt a remény,
hogy életem majd másként élem én.
A képem nézte és büszkén mondta rám:
te boldogabb leszel, kis unokám!
Hány évtized múlt el mögöttem, örömtelen és sótalan;
a kenyerem javát megettem, s csak tűrtem egyre szótalan;
hány aljas fráter rámkiáltott, hány semmi ember rángatott;
hogy untam azt a rossz világot, mit nagyapám énrám hagyott.
Én életemben hajlongtam sokat,
és szolgáltam csak egyre másokat.
És nyár és ősz és tél jött sok tavaszra,
s az életemnek nem volt semmi haszna.
Csak egyben bíztam, mint már annyian,
hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam.
De tudva jól, a semmit kergetem,
csak szánni tudtam minden gyermeket.
És ha most egy kis képre nézek, sok régi dolgot szégyellek;
de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek;
de mert tudom, hogy két kezemmel, az ő jövőjét védhetem;
s hogy végre megtelt értelemmel, az életünk s az életem.
Ő mások előtt nem hajlong soha,
az ő élete nem lesz mostoha.
Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra,
és életének egyre több a haszna.
Mert bizonyság már, nem csupán remény,
hogy szolga nem lesz ez a kis legény.
A képét nézve, büszkén mondja szám:
hogy EMBER lesz az én kis unokám!
Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő.
Lauretta és Valentin szerelmi kettőse, Valentin dala:
(Részlet a kettős dalszövegéből:)
Laura: Nos, üljön mellém és mondja el.
Valentin: Ó, Lauretta, ne íly közel!
Laura: Ugyan mitől fél?...
Valentin: A szívem fél, van így az ember. Hallgatni nem tud, beszélni nem mer, ó lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….
Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….
Laura: Ki ő?
Valentin: A szeme, mint a napsugár!
Laura: A színét még most sem tudom.
Valentin: A szeme kék, mint Önnek, kisasszony.
Laura: Mondja csak, meghallgattam magát…
Valentin: Ó, nem! Hisz azt se tudja még, hogy én milyen régen imádom! Ki sose mondtam még!
Laura: A szerelméről még nem szólt sosem…
Valentin: Sosem!... A bánatomra nincsen ír, betemet majd a néma sír! Betemet majd a néma sír! Lelkem mélyén él egy édes álomkép.
Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég, fáj a szívem érte régesrég….
Laura: Nos, mondja meg énnékem titkon, hogy kit szeret, oly végtelen?
Valentin: A neve az én drága titkom.
Laura: Csak egyszerű leány?:
Valentin: Nem, nem..
Laura: Bárónő talán?
Valentin: Nem, nem..
Laura: Nagyúri asszony?
Valentin: Nem…
Laura: Hercegkisasszony?..
Valentin: Nem! Nem-nem-nem, százszor is nem-nem-nem, ezerszer nem!
Laura: Mondja hát, ki az a valaki?
Valentin:
Azt nem merem bevallani.
Jöjj bűvös dal! Segítni hív.
Egy régen fájó, néma szív.
Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejtek el,
ha bennünk él egy kép, mely éltet, hallgatni kell.
Számomra, míg csak él az élet és él a nyár,
nevét elhallgatom, míg élek, mert így muszáj!
De érte éget minden sóhaj, mely felzokog,
s kívánja bár egy könnyes szóval, én meghalok.
Haja oly szőke, mint a búza, s szempárja kék.
Fájdalmam, lelkem összezúzza, és mégis szép.
Ez lesz az életemnek vége, bús némaság,
nincs arra szó, hogy kín az élet, szenved a vágy!
Laura: … bennem is csak érted ég a vágy!
Együtt:: Ez lesz az életemnek vége, bús némaság! Nincs arra szó, hogy én mit érzek…
(Ez a szerelmi kettős elhangzott ma délelőtt a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolásában. Km. a Magyar Álllami Hangversenyzenekar, a karmester Fischer Sándor - a Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvétele: 1958. június 22., Kossuth adó, 20.20 – 21.25.
Újra meghallgathatjuk a rádió ma délután hat és hét óra között elhangzó műsorismétlésében.)
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Bessy és Fritz vidám kettőse, III. felv.
Jenki-dal (kuplé)
1. vers
Fritz:
Volt valahol, élt valahol
Egy aranyos nő,
Róla e dalban sok szó lesz,
Yorkba bemegy és nyitott egy
Boltot is ott ö,
Egy pálinkás-boltot, au, jesz.
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
2. vers
Bessy:
Csak hamarán gazdag a lány,
Jól megy a kis bolt.
Házat is épít, való ez.
Cifra terem, pince, verem,
Nyolc szoba is volt,
És hálóterme is. Au, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig,
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt
Mindegyikük hoz jenkit,
Tiz jenkit, száz jenkit,
Nincs itt holt idény,
Náluk fő az erény
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
3. vers
Fritz:
Múlik egy év, meg sok egyéb,
És a derék nő
Borzasztó nagy titkot érez,
Bús a regény, bús a szegény,
És a baját ő
Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki.
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt
Megszületett gyorsan az
Uj jenki, kis jenki,
Izmos kis legény,
És ha ordítja: apám,
Megfordul száz jenki,
Jót mosolyog mindenki
Ifjú és vén.
4. vers
(a zenekari játék után dalszöveg ismétlés, majd a refrén együtt:)
Bessy:
Járt oda majd mindenki,
Fritz:
Tiz jenki,
Bessy
Száz jenki,
Fritz:
Gazdag és szegény,
Bessy:
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Együtt:
Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Bessy és Fritz vidám kettőse, II. felv.
„Dzsilolo”
1. vers:
Bessy:
Történt hajdanán,
Hogy egy hottentotta lány
Párizsba ment a kis bohó!
Fritz:
Gilolo, gilolo, gilolo
Bessy:
Oly szörnyen szegény,
Derekán egy kis kötény,
Több éppenséggel semmi, ó!
Fritz:
Gilolo, gilolo, gilolo
Bessy:
Csak ment, mendegélt,
Egy kukkot sem beszélt,
Csupán az utcasarkon posztoló...
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
...rendőr úr előtt,
Ki rendre inti őt,
Monta hottentottául:
Gilolo!
Együtt (refrén:)
Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!
2. vers
Bessy:
Bár múlt az idő,
Soha nem tanult meg ő
Egy szót sem franciául, ó!
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Ma már nem szegény,
Tele pénzzel a kötény,
S alatta habselyem trikó!
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Csak megy, mendegél,
Egy kukkot sem beszél,
S ha férfinép utána fordul, ó...
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Kacéran csak int,
És rögtön érti mind,
A szót hottentottául:
Gilolo!
Együtt (refrén:)
Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Lucy belépője
1. vers
De nagyot iramodtam,
Amíg ide jutottam
A meredeken és a sűrűn át!
Egyenesen előre,
Falusi levegőre,
Oda, ahol a szemünk
Oly messze lát!
Falusi szelek szállnak,
Tovarepül a bánat,
A faluban az élet oly vidám!
A falu csupa ének,
Dalolnak a legények,
Dalol a kicsi kisleány,
Falun az élet oly vidám!
(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!
2. vers:
Ha a faluban élnék,
Én sohase henyélnék,
Hanem amire rám köszönt a nap,
A falu füve selymén a teheneket fejném,
Hajamon a virágos nagy kalap!
Falusi liba lennék,
Sok pirosítót tennék,
A falusi legényt hódítanám!
S ha közeleg az este,
Valahol a füzesbe'
Valaki, tudom, várna rám,
Falun az élet oly vidám!
(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!
Ránki György - Vas István - Hubay Mikós: Egy szerelem három éjszakája c. musicaljéből (1961)
"Búcsú Budapesttől " (Sennyei Vera előadásában a rádió sugározta)
Isten veled, Budapest, te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl minden csak sötét lesz.
Mit keresek én itt? Oh la la!
Tündöklés a boldog keveseknek,
mely a ránk csukódó éjbe tűnt.
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!
Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
hogy valóság volt ez valaha.
A jogászbált egyszer még mi ketten,
ő meg én nyitottuk. Oh la la!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
s tudtuk, hogy tilosba tévedünk.
Isten veletek, ti régi flörtök,
Isten veled, édes életünk!
Pannónia-szálló és Vadászkürt,
ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
és a sikk, amellyel vétkezünk.
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!
Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo.
Néha nyáron egy vidéki kastély,
ezt szerettük ez nekünk való.
Egész ország, de csupán az úri,
ez kellett, csak ez jutott nekünk.
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni.
Isten veled, édes életünk!
Hűvös a kút vize, hűvösebb a lány szíve,
Hogyha benne megbúvik a búbánat.
Sáros a fő utca, tipeg rajta száz ruca,
Nyári naptól elég hamar felszárad.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.
Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Jó magyar lány leszel, kurta szoknyát felveszel,
Megcsodálja mindenki a formáját.
Két szoknya, bő szoknya, van ám néki száz fodra,
Nem ez teszi magyarrá a szép lánykát.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.
Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája
Megjegyzés az 575. sz. bejegyzésemhez: a gépiratos szövegkönyv tetején Farkas Ferenc és Dékány András neve alatt feltüntetett Bálint Lajos a második világháború előtt a Nemzeti és a Magyar Színház dramaturgja, illetve a Thália Társaság egyik alapítója volt. Az ő neve a Csínom Palkó rádióoperett csak színpadi változata szövegével összefüggésben merült fel.
Köszönöm. Természetesen, 1950-ben volt az első rádióbemutató, mely évszámot magam számon tartom és többször leírtam már (itt elgépeltem és utóbb sem vettem észre, hogy 1949: a komponálás és a rádiófelvétel éve). Jó, hogy erre rámutattál.
Farkas Ferenc dalművének, a Csínom Palkó című daljátéknak 1950. január 20-án volt a bemutatója a rádióban.
Farkas Ferenc: "Csínom Palkó" című daljátékának rádióbeli bemutatója 1950-ben volt, és nem 1949-ben, ahogy az alábbi bejegyzésben megjelent.
Az 1950-es időpontot nemrég az „Operett a magyar rádióban (1949 - 1990)” fórumban is nyomatékosítottuk.
Ruitner Sándor műsorában „ A Rádió Dalszínháza története – 50 év” szó szerint az alábbiak hangzottak el:
Ruitner Sándor:
„1950. január 22-én, majdnem 50 esztendeje köszöntek be a Magyar Rádió hullámhosszán Farkas Ferenc és Dékány András "Csínom Palkó" című daljátékának hősei a hallgatók otthonába.”
Ezt követően Farkas Ferenc elmondta, hogy 1949-ben kapta meg a megbízást, a fölvételek kitűnő szereposztásban kerültek előadásra 1950-ben.
2008-ban a Békéscsabai Jókai Színház színpadra állította a daljátékot - a régi librettó /Dékány András/ szövegét Bálint Lajos némileg átdolgozta; a leírt anyag bizonyos helyeken feltünteti illetve a versek után betoldja az eredeti szövegkönyv szerinti ill. a daljáték 1963-as rádiófelvételén hallható dialógusokat és dalszövegeket; így követhetők az eltérések az eredetihez képest.
Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.
A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:
Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó
3 felvonásos daljáték
Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András
Szereposztás:
Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili
Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található betétszámok megnevezését – részben azonos az internetre feltett szövegkönyv verseivel.
- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)
- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)
- Kati és Jankó kettőse „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)
- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)
- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)
- Balogh Ádám dala „Ahol te jársz” (Melis György)
- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)
- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)
- Prózai jelenet, I. felv. „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet, Sándor Judit, Radnay György, Szabó Ernő)
- Zsuzsika dala „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)
- Jelenet és Palkó dala, I. felv. „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).
- Éduska és Palkó kettőse, I. felv. „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)
- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar)
- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)
- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv. „ Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)
- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)
- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv. „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)
- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv. „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)
- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)
- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)
- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)
MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
Úgy simul a mámoros lelken át.
A csendülő, zendülő,
Szívemben bent ülő,
Libbenő, ringató nótaszó. .
II.
MÉDI:
Ennél szebbet, édesebbet,
Nem csinálhat senki más!
SCHUBERT:
Ó Istenkém, régi gyengém
Egy kis komponálgatás.
MÉDI:
Mennyi mély szenvedély
Lángol minden kis dalában!
SCHUBERT
Bennem is lenne még,
Hogyha szólni merhetnék!
MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
A csendülő, zendülő,
Szívemben bent ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
a német szövegre írt libretto betétszáma – amit olasz nyelven énekli a két szereplő.
Az 1879. február elsején Bécsben, a Karl Színházban bemutatott Boccaccio szövegét és verseit Zell és Genée írták.
Harsányi Zsolt fordította le a verseket, munkájában természetesen az "Olasz kettős" verseit nem kellett magyarra átültetetnie… a világ legtöbb színházában az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen épp ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt.
Ismét ideírom ennek a duettnek az eredeti olasz szövegét: ez a harmadik felvonásban, a herceget megtévesztendő komédia- jelenet részeként hangzik fel Boccaccio és szerelme, Fiametta között.
Ezen túl Winkler Gábor Operett könyvéből idemásolom ennek szöveghű, de nem prozodikus magyar fordítását is, Blum Tamás gondozásában
III. felvonás – Duettino
Boccaccio:
Mia bella fiorentina
Disprezzi l’amor.
Ignori furbettina
Le piaghe del cor.
Coll’aria di contento
Derisi il mio lamento,
Non calmi i mesti gemiti
Con un sorriso almen!
E pur vedrai ti scorgerai,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il seno,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il sen!
Fiametta:
Le scalire fiorentine
No sprezzan l’amor.
Boccaccio:
O, si !
Fiametta:
Sorrisi ed occhiatine
Le sorton dal cuor.
Boccaccio:
No, no !
Fiametta:
Si pascon pel contento
Derider il lamento,
E pur nascoste lagrime
Si lasciano fuggir.
Boccaccio:
Ignoran l’amor !
Fiametta:
Ah si, vedrai
Ti scorgerai.
Quando il bramato capita
D’amore san’ morire!
A - si la bella fiorentina
A - sembra cruda, senza cuore
Un sorriso, un occhiatina,
Firulin, firulin, firulera –
L’infiamma al dolce amor.
Boccaccio:
E pur ver, che la fiorentina
Al parer, alper sembra cruda senza cuore
Un sospir, un languir
Una dolce occhiatina,
Firulin, firulin firulera
L’in fiama al dolce amor.
Cosi mia fiorentina
Più speme non ho !
Fiametta:
Il cuore e la manina
Io perder non ho’!
Boccaccio:
In van io dunque gemo,
In van d’amor io fremo.
Fiametta:
Se vero son quei gemiti
Allor t’ascoltaro !
Ah si vedrai –
Boccaccio:
Ignori l’amor ah si!
Ti scorgerai –
Fiametta és Boccaccio
Che dell’amor i fremiti
Con te dividero!
A 72. sorszám alatt beírt dal szövegét pontosítom és kiegészítem:
Carl Millöcker – Theo Mackeben: Dubarry
Szöveg: Szenes Andor
„Mindegy nekem, mi lesz velem…” – Dubarry keringő dala
1. vers
Átéltem már néhány szerelmet
És csókokat,
És bókokat,
A férfiak úgy érdekelnek,
S a pillanat,
Mely elszalad…
A szívem nékik adtam
A szívemért
Mi volt a bér?
Hogy végül itt maradtam,
Semmit sem kaptam
Mindenér?
Refrén:
Mindegy nekem,
Mi lesz velem,
Ha egyszer felgyúl a szívem,
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Csak engem nagyon szeressen.
Akármi lesz,
Akárki lesz,
Öleljen forrón szívéhez.
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Király vagy koldus,
Én Aristeusz vagyok, a kincsem néhány bárány,
És egy-két bödön méz, mely ragyog szépen sárgán.
Nem gyötri lelkem kín, a szívem sose fáj.
Hiszen más gondom nincs, csak ez a kicsi nyáj.
Zöld mezőben, tarka réten járom utam én.
Kék gyönyörű tiszta égről árad rám a fény.
Száll, zümmögve ágról-ágra mézet gyűjt a méh.
Nincs édesebb élet, mint a jámbor pásztorlét,
Mint a jó jámbor pásztorlét.
Imádom sorsomat, sohasem kérek mást.
Így élem éltem, mint egy boldog áldomást.
Styx Jankó dala, II. felv.:
Voltam király Beóciában,
Hatalmas, fényes, nagy király.
Szerettek úgy, úgy általában,
Nevem emléke most is áll.
Térdre borult előttem népem,
Látván e pompás, büszke fényt.
Imát is mondtak gyakran értem,
Hogy mennybe jussak mielőbb.
Kriptám egy nagy márványlap zárja,
Ilyenkor lám, semmi sem drága,
Ó, jaj, ó, jaj, bárcsak még visszamehetnék!
Családom hős emlékét őrzöm,
Háborút vívtak, vérezőt.
Ott veszett el nagyhírű ősöm,
Bősz Lipót, kint a harcmezőn.
Nővérem volt Mária Nosztra,
Magányban élte életét.
Semmit sem költött ő a kosztra,
S így élte gyorsan véget ért.
Öcsém sok szép érdemet szerzett,
Összesen élt vagy negyven percet,
Ó, jaj, ó, jaj, nagy a baj, kihal ez a faj!
Borzasztó baj, hogy így meghaltunk,
Mert roppant tetszik ön nekem!
És ha már éppen ennél tartunk,
Legyen kérem, az özvegyem!
Viszonylag szép boldogult volnék,
Nem baj, ha mégse tetszem én.
Királyné lenne, s tudja jó ég,
Ilyen rang holnap lesz-e még?
De ez a vén csavargó Plutó,
Ez visszatart a földi úttól,
Ó, jaj, ó, jaj, ez a baj, irigy a tulaj!
Egy kedves fórumtársam segítségemre sietett!
Megvan az ominózus verssor helyes szövege, további, más javításokkal, idemásolom a teljes dalszöveget:
Lehár Ferenc: Frasquita
Magyar dalszöveg: Harsányi Zsolt
Armand dala Frasquitához (II. felv.)
Kicsikém ne tétovázz,
Vár egy csöndes kicsi ház
Oly régóta kér, hogy jöjj, ne félj!
Pezsgő majd behűtve vár,
Cigaretta füstje száll,
Néked adom át az éjszakát!
Gyere el ha kél a Hold,
Ilyen éj még sose volt, Szirmát hinti rád a jázminág.
Este fél kilenc után,
Nyitva vár a kis szobám,
Néptelen a ház, csak ő a Hold vigyáz!
Két szívet rejt a boldog éj.
Mily csöndben jár ott künn a szél.
A holdfény benéz a homályon át.
Egy szót se szól, akármit lát. Hűs park ölén, a lomb alól,
Egy árva kismadár dalol.
Míg végül beszól a friss napsugár:
Jó reggelt! Itt az óra, reggelizni már!
A kiemelt, aláhúzott részeknél történtek javítások.
Tehát, ez a hibátlan dalszöveg leírva.
Ezt a változatot énekli Udvardy Tibor az operett keresztmetszetéből készült rádió-stúdiófelvételen.
Egyébként a kitett német szöveg is megérdemelne egy misét, pl. melléütések vannak benne, írásjelek hiányoznak.
Küldtem neked sírmákot (Haladjunk tovább...).
Csak az a kék, mennyezetes ágy, amiről szól az egész, csak legalább az benne lenne! Mondjuk a kleine Maus, mint kis zsivány helyett. És a "lámpafényes légyott" is jó lett volna.
A "megmagyarázás" helyett, íme, egy másik magyar fordítását is leközlöm Lehár híres dalának – ez teljesebb – és - talán (közért)hetőbb szöveg?!…
„Kicsikém, ne tétovázz!”
Kicsikém, ne tétovázz!
Szűk utcában kicsi ház,
Oly régóta vár,
hogy jössz-e már?!
Mindent kapsz te kis zsivány,
Amit szemed, szád kíván.
Nem bánod meg ám,
hidd el, cicám!
Gyere el ma tubicám,
Öt perccel kilenc után,
Magam állok őrt ajtóm előtt.
Bátran jöhetsz, nincs veszély,
Senki sem lát, ó, ne félj!
Néptelen a ház,
Nem kell, hogy úgy vigyázz,
Jöjj szívecském, ne félj, ne félj!
Hisz kettecskén oly szép az éj,
A holdfény benéz a homályon át,
És szemet huny, akármit lát,
A park felől, a fák alól
Egy szunnyadó madár dalol,
S egyszer csak beszól a friss napsugár:
Gyerekek itt az óra, reggelizni már.
Minden elkészítve vár,
Drága szívem, gyere már!
Ne mondd, hogy igen,
Csak jöjj, szívem,
Olyan gyötrő már a vágy,
Olyan árva már a ház,
Nem aludnám át az éjszakát!
Abban a reményben, hogy IVA, a lefordított magyar nyelvű éneklés nagy pártolója is elolvassa, miből lesz a sírmák... :-)
Franz Lehár - Hab' ein blaues Himmelbett (Frasquita)
Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht,
Alles ist bereit gemacht
Für ein Stelldichein
Beim Lampenschein
Wenn der Sekt im Glase sprüht
Und die Zigarette glüht
Fühlst du, kleine Maus,
Dich wie zu Haus'
Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht,
Alles, was dir Freude macht,
Geb' ich gerne dir,
Ach, komm zu mir.
Fünf Minuten nach halb Neun
Werd' ich an der Türe sein.
Niemand wird dich seh'n
Beim Kommen und beim Geh'n.
Ein Glück mir winkt wo wie noch nie,
Kein Laut uns stört, kein Vis à Vis.
Beim Mondenstrahl ganz verstohlen noch spät,
Doch was er sieht, er nicht verrät.
Im nahen Park die Nachtigall
Singt süss dazu ein Madrigal,
Bis dann sie Sonne uns sagt ganz diskret,
Es ist schon Zeit, dass ihr zum Gabelfrühstück geht.
Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht,
Alles, was dir Freude macht,
Geb' ich gerne dir,
Ach, komm zu mir.
Hab' ein blaues Himmelbett,
Drinnen träumt es sich so nett,
Aber nicht allein,
Geh, sag' nicht nein.
Ne kérd, hogy meghallgassam! Hiszen én sem bántottalak. Inkább segíts a többit megmagyarázni, ha már érdemesnek tartottad közkinccsé tenni.
Néked adom át az éjszakát! ... Gyere el ha kél a hold, ... Este fél kilenc után...
Végülis hányra menjen a lány?
Mily csöndben jár a fű...
Meghiszem azt; biztosan papucs van a fű lábán.
Hű hangszerén a lomb alól, Egy árva kismadár dalol.
Miért hű a hangszere?
...beszólt a friss Napsugár, Itt az óra, reggelizni már!
Nyílik ilyen rímre a bicskám, Nekem a zsebemben ám.
A Parsifal "Liebesmahl"-ja, mint Úrvacsora is kiakasztott, hiszen Wagner a librettoban háromszor is utal arra, hogy dél van. Ehhez képest a sírmák tulajdonképpen kismiska.
Bizonyára az énekszám felvételének hallgatása közben írták le és belekerült ez az értelmetlen szövegű sor.
Most töröm a fejem, de egyelőre számomra is rejtvény, de így volt leírva a sor ahonnét kimásoltam; nem értelmeztem, jó hogy felfigyeltél erre az értelmetlenségre!
Kicsikém ne tétovázz,
Vár egy csöndes kicsi ház
Oly régóta kér, hogy jöjj, ne félj!
Pezsgő majd behűtve vár,
Cigaretta füstje száll,
Néked adom át az éjszakát!
Gyere el ha kél a hold,
Ilyen éj még sose volt,
Sírmák hinti rád a jázminát.
Este fél kilenc után,
Nyitva vár a kis szobám,
Néptelen a ház, csak ő a hold vigyáz!
Két szívet rejt a boldog éj,
Mily csöndben jár a fű, a szél.
A holdfény benéz a homályon át.
Egy szót se szól, akármit lát.
Hű hangszerén a lomb alól,
Egy árva kismadár dalol.
Míg végül beszólt a friss napsugár:
Jó reggelt! Itt az óra, reggelizni már!
Lehár Ferenc: Garabonciás (a rádiófelvételen az operett A vándordiák címen ismeretes; a komponista Cigányszerelem c. művének átdolgozása, amihez új dalokat is komponált)
Dalszöveg: Innocent-Vincze Ernő
„Utam muzsikálva járom” (tenor hangra)
Józsi dala
Utam muzsikálva járom,
Búsan keresem a párom ...
Négy húron át, zengem a szív szavát ...
Szép asszony, hej, ha rám nevet,
Szétfutnak mind a fellegek!
Párosan ez a világ
Gyönyörű, aranyos délibáb!
Gyöngyvirágom, kicsi violám!
Mondd, az arcod mért oly halovány?
Elepeszti tán a szerelem,
Ami idebenn dalol szíveden?
Sóhajod megérti majd az ég,
Elküldi a párod tefeléd!
Rólad álmodik nótafám,
Szép violám!
Utam muzsikálva járom,
Egyszer meglelem a párom ...
Négy húron át, zengem a szív szavát ...
Szép asszony, hej, ha rám nevet,
Szétfutnak mind a fellegek!
Véled lesz ez a világ
Gyönyörű, aranyos délibáb!
Kereslek rég ...
Álmok csodás ligetén
Tündér Ilonát találtam én!
Kék, hajnali fény ragyog a fákon át,
Én a völgy ölén remegve várok rád.
Már ébred a szép ,harmatos rózsaág,
A tavasz dalos reggelén jössz az úton át.
Száz pipacs virág mezején leng a szél,
Még egy perc csupán, s ajkunk összeér.
Nézd, a napsugár kibontja szép haját,
Lágy fürtökben hull reád,
Elküldi a rét nekünk, illatát.
Száll feléd e halk, hajnali vallomás,
Hidd el, amíg élek én, nem kell soha más!
Fekete szárnyon száll az éj, a boldog napnak vége már.
De holnap újra várlak én, a hajnal újra ránk talál.
Ne feledd el ha véget ér e boldog álmodás.
Ez nem csak múló pillanat volt, ez több, ez szebb, ez más!
Kék, hajnali fény ragyog a fákon át,
Én a völgy ölén remegve várok rád.
Már ébred a szép, harmatos rózsaág,
A tavasz dalos reggelén jössz az úton át.
Száz pipacs virág mezején leng a szél,
Még egy perc csupán, s ajkunk összeér.
Nézd, a napsugár kibontja szép haját,
Lágy fürtökben hull reád,
Elküldi a rét nekünk, illatát.
Száll feléd e halk, hajnali vallomás,
Hidd el, amíg élek én, nem kell soha más!
Ez a dal ma délelőtt hangzott el a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában.
(Ilosfalvy Róbert & Magyar Rádió És Televízió Szimfonikus Zenekara & Gyulai Gaál Ferenc)
Inkább csókolj és ne beszélj!
Hisz a csók időre jár!
Na de jól figyeld, mert mit sem ér,
ha csókod röpke szeszély .
És a hosszú csóktól ne félj,
ha a szám a szádhoz ér!
Inkább csókolj és ne beszélj,
mert a szónál a csók többet ér!
Milyen édes tud lenni az életben
egy kis váratlan, egy kis véletlen!
Olykor át segít bennünket mindenen.
Én a véletlent úgy szeretem!
Ez a perc is véletlen.
Vagy talán csak éget benn…?!
Inkább csókolj és ne beszélj!
Hisz a csók időre jár!
Na de jól figyeld, mert mit sem ér,
ha csókod röpke szeszély .
És a hosszú csóktól ne félj,
ha a szám a szádhoz ér!
Inkább csókolj és ne beszélj,
mert a szónál a csók többet ér!
De a hosszú csóktól ne félj,
ha a szám a szádhoz ér!
Inkább csókolj és ne beszélj!
Mert a szónál a csók többet ér!
Gyöngy Pál – Bródy Tamás: Éva a paradicsomban – (rádióoperett)
Kettős: „Ne kérdezd tőlem”
(Házy Erzsébet és Korondy György éneklik hanglemezfelvételen - Qualiton – 1967. LPX 16572 )
Dalszöveg: Békeffy István
Éva:
Részegít a pezsgő, részegít a csók,
nem tudom mi lesz, de inni jó.
A bonviván:
Könnyű flörtnek indult, máris szívre ment!
Meddig fogsz szeretni engem?
E válasz most mindent jelent!
Éva:
Ne kérdezd tőlem, hogy meddig foglak szeretni még.
Ki tudja előre azt, hogy a szíve meddig ég!
A bonviván:
Ne kérdezd tőlem, tudnék-e még így szeretni mást,
már holnap siratni máris az őszi hervadást.
Ma miénk az élet: szívünkben még a nyár vidul.
Éva:
Hát csókold a számat és minden bánat elsimul! Elsimul…
Ne kérdezd tőlem, hogy meddig foglak szeretni még.
Ki tudja előre azt, hogy a szíve meddig ég.
Együtt:
Egy édes, szerelmes csókból minek csinálunk tragédiát.
Jöjj édes, töltsük hát el most a legszebb éjszakát!
Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Sybill
Sybill és Nagyherceg kettőse
Dalszöveg
Nagyherceg:
Hogy van? Hogy van? Fenséges asszonyom.
Szívem dobban, hogy újra láthatom!
Nos, mért hallgat? Valóban, mégse szép!
Olyan furcsa Ön,
Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét!
Sybill:
Szívem dobban, nincs szörnyű fordulat…
Nagyherceg:
Hogy van? Hogy van? Remélem, jól mulat!
Sybill:
Fenség, fenség! Viseltem bár nevét…
Nagyherceg:
Mily furcsa Ön! Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét!?
Mért nem gyöngéd? Hozzám, fenség!? Nézzen a szemembe jól!
Nézzen a szemembe, honnan múltunk száz emléke szól!
Emlékszik még, nyár volt, nem rég, és az álmok kék taván
Játszottunk, mint balga gyermek a szerelmek csónakán!?
Engedelmével, táncba vinném el.
Csak csodálom, Itt a mámor, ajka rózsaszín tüzét!
Eltűnődni kár, az idő eljár!
Ábrándozás az élet! Álmodásra hív!
Kórus:
Engedelmével, táncba vinném el.
Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsaszín tüzét!
Engedelmével, az idő eljár!
Ábrándozás az élet, álmodásra hív!
Sybill:
Pardon, fenség! Nagy bűnt követtem el.
Nincs más mentség, kegyelmet kérni kell!?
Az alábbi dalszöveg Buday Dénes- Szilágyi László Csárdás c. operettjének vidám kettőse - ma hangzott el a Dankó Rádióban:
„Kis kacsa fürdik a Római part strandon, háp-háp”
Nincs ide messze a Római-part,
Hallom a népszerű dzsesszzenekart,
Dú, digi-dú.
Ránk nevetett az a vén sunyi hold,
És a zenének csak egy dala volt,
Dú, digi-dú.
Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a
Kis kacsa fürdik a római parti strandon
Háp, háp.
Arra jön egy liba, szól neki:
"Kis baba, jöjjön a Hangliba
este, ha ráér, pardon,
Gá-gá".
Rohannék örömmel, de férjem a sanda gúnár,
Az édes, szegény kis nejének ilyet nem kínál.
Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a,
Kis kacsa fürdik a római-parti strandon,
Háp-háp.
És ugye mit tesz a népszerűség,
Csak kacsahúst eszik ottan a nép,
Dú, digi-dú.
Hogyha ma tíz vacsorát abonál,
Önnek e dal már az étlapon áll.
Dú, digi-dú.
782 • smaragd Előzmény 781 • Válasz erre 2017-02-21 15:27:42
KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás" (1950)
sikeresen előadott rádióoperett számok...
erről az el nem készült rádióoperettről már én is írtam korábban az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" fórumban.
Szász Péter nem tudta időben elkészíteni a szövegkönyvet, így elmaradt a szigorú határidőhöz kötött bemutató.
Megmaradtak Kemény Egon kompoziciói, amelyeket Tamássy Zdenkó nem akart veszni hagyni, ezért annak idején egyvelegbe foglalták a jól használható zenét, amely azóta is sikernek mondható, rengetegszer játszotta a Rádió.
Különösen kedvelt volt a "Szerencsés utazás-keringő", Gyurkovics Máriával majd Gencsy Sárival felvéve:
KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás-keringő" (1950)
Bécsi keringő, 4' 20"
Gyurkovics Mária, Szabó Miklós, Gencsy Sári, Fehér Pál, a Földényi kórus felvételei, majd később újra felvették magnóra, részben más közreműködő művészekkel és karmesterrel, korábban Pogány László és Vincze Ottó majd Lehel György dirigálta a Rádiózenekart.
A mai műsorban halljuk - ismétlés 18.53 - 19.00 - az előjátékban annak a kettősnek a témáját, amelyet feltehetőleg a digitalizáláskor nem a megfelelő helyre soroltak, és tévedésből Kemény Egon "Valahol Délen" című nagyoperettje betétdalának írták, adminisztrativ hiba, az elmúlt években.
Legutóbb jeleztem, hogy meg lesz a kettős pontos helye, csak egy kis türelem szükséges, amíg a műsorban is pontosan meg fog jelenni.
A "Szerencsés utazás" előjátéka korábban is ment már a Dankó Rádióban, örülök, hogy ma fórumtársaim is hallották és együtt most már szerencsés utazást is kívánhatunk a kettősnek pontos helyére irányításához.
KEMÉNY EGON-Raics István: "Nézd, hogy ragyog ránk a rét " (újrafelvétel 1956)
kettős, 3', a "Szerencsés utazás" részletekből (1950)
Énekelte Gyurkovics Mária és Szabó Miklós.
A Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.
Zórika dala, I. felvonás ("Óh, add ide édesem...")
Zórika:
Volt egy leányka, egy csöppnyi leányka,
Ki még sose hallotta e szót: szerelem.
Bársony kabátja, selyem a ruhája,
Ezüstje és kincse töméntelen.
Csókolta a virágról a harmatot ő,
Csodálta a holdat, az égre, ha jő,
Úgy várta a boldogság égi hadát,
Tudatta naponta, milyen álmot lát.
Óh, mondd csak, te lány, te kis árva, beteg,
A holdnál s virágnál mi szebb lehetett?
Óh, add ide édesem a kék eget nekem!
Óh, még a csókom is kell?
Vedd a szívemet el,
Csókodban a csillag fénye tüzel!
Hív ez a nagy szerelem,
Csak szeress te híven,
Másra nem vágyik szegény szívem!
Zórika, Józsi:
Hív ez a nagy szerelem,
Csak szeress te híven,
Másra nem vágyik szegény szívem!
