Drága Beatrice, én voltam az kiabálo - Eviva Edita, Éljen Edita. Mert amíg lesz Opera és Operabarát a Foldon, addig emléke élni fog. Neki koszonhetem, hogy beleszerettem a színházba, zenés színházba és az orokifju holgybe az OPERÁBA.
Gomorország fovárosában Rimaszombatban szulettem, itt is jártam iskolába. 1969 tavaszán iskolakiránduláson vettem részt Besztercebányán, este a helyi operába mentuk, a My Fair Ladyt adták. Képzeljétek, Elisát Edita énekelte. 12 éves voltam és nagyon tetszett ahogy Edita énekel és táncol, jétszik. Mikor Pozsonyba kerultem /1980/ elkezdtem az operába járni, osztrák TV-t nézni, rengeteg operakozvetítést láttam. Megismertem Editát mint Luciát, Violettát, Elvírát..........1986 tol edig rendszeresen láttam és hallottam már éloben.
Igen Edita PRIMADONNA volt, de csak a szíházban, egypárszor beszéltem vele, civilben egy szerény, kedves mosolygos holgynek ismertem meg.
Szép és felemelő volt a vasárnapi emlékkoncert. A kis templom teljesen tele volt, a karzat is, mindez úgy 200 főt jelenthetett. Három külföldi rajongót ismertem fel a maszk mögött, a közönség nagyrésze helyi lehetett. (Tudható, hogy a művésznő tartotta a kapcsolatot a račaiakkal.) A koncert közben egyszercsak egy katicabogár jelent meg a programfüzetemen. Arra gondoltam, talán Edita küldte... Aztán a bogárka eltűnt. Az utolsó szám a művésznő kedvenc szlovák dala volt, a Dolina, dolina, az összes közreműködő részvételével. Mikor végetért, hátul valaki elkiáltotta magát: "Edita, Edita!" Álló ováció volt. Utána gratuláltam a művészeknek. Pavol Breslik azt mondta nekem, hogy biztos benne, hogy [ezt a koncertet Edita] hallotta odaföntről.
Pavol Bršlík-kulfoldon Breslik, kituno szlovák tenor, bejárta már az egész világot, intelligens és szép lírai tenor. Nagyon sokat koszonhet Editának, aki szeretett vele énekelni/ Lucrezia Borgia - Gennaro, lásd TUBUS/.
Drága Beatrice, 1000 koszonet. Ha az égészségem megengedi, biztos ott leszek. Habár bejutni nehéz lesz. Kár, hogy a koncert nem a belvárosi Evangélikus Nagytemplomban lesz megrendezve, kituno akusztika.
November 14-én 16 órakor Gruberova-emlékkoncert lesz Pozsonyban, abban a kis evangélikus templomban, ahol a művésznőt keresztelték, és ahol a pap azt mondta neki, hogy legyen operaénekesnő.
Ezt a nekrológként újrahasznosított írást 8 éve már elsütötte Bóka Gábor a fidelio.hu-n ... önpálgium ajavából!Még "szerencse", hogy legalább az elment szót odabiggyesztette az elejére...valóban elment.
Csak a "cikk" "szerzőjének" neve látható, az impresszumot nem találtam. A szöveg nyilván egy külföldről átvett vagy inkább átlopott -szintén gyatrának tűnő- cikk még gyatrább Google-fordítása. A többi cikk láttán ez egy celeb-oldal lehet, ahová a Gruberová-írás betévedt és ahol vagy el sem olvassák vagy észre sem veszik a sok gyagyaságot, ami benne áll.
Először azt hittem, ez valami ízléstelen vicc, de végiglapozva a szövegeket, az egész oldal ilyen. Ami leginkább megdöbbentett, hogy a készítők a nevüket adják ehhez, és meg van nevezve felelős szerkesztő is.
Bocs, én mikor megkaptam a linket, csak belenéztem, láttam, hogy milyen áriák vannak benne, feltettem a Momusra. Nem volt időm elolvasni, fel nem tételeztem volna, hogy valami nem helyénvaló lehet benne! Tanulság, bárhol jelenik meg valami, a kisbetűs szöveget is el kell olvasni!
Te atyaúristen, ilyen szakmai és nyelvi igénytelenség! Gruberova éneklései csodálatosak, de a szöveg mellé! James Lavine, lelki kivetülés, nevetős dal, ami megfagyasztott mindenkit stb. Szégyen.
Nagyon kedves vagy :-) örülök, hogy megnézted, szinte véletlenül "dobta fel" nekem a YT. Megható néhol, azaz meghatódtam, a vége is nagyon illik a búcsúzáshoz. Karrierje is megkapó, szépsége és... hangja :-).
Auf einer großen internationalen Bühne wird Edita Gruberová nicht mehr stehen. Ihr letzter Liederabend, der in Florenz hätte stattfinden sollen, wurde wegen der Corona-Krise von Juni auf Oktober verschoben: eine zu lange Pause für die 73-Jährige. So musste der Intendant des Maggio Musicale Fiorentino, Alexander Pereira, die Absage verkünden, und damit auch gleich quasi das Karrierende der Star-Sopranistin.
Edita Gruberová will Fans nicht enttäuschen
"Eine Stimme muss ständig trainiert werden", erklärte der Agent der Sängerin, Germinal Hilbert, auf Anfrage von BR-KLASSIK. Jetzt wieder hineinzufinden wäre für Edita Gruberová schwer. Den ursprünglich geplanten Termin im Juni 2020 hätte sie wahrgenommen – wäre Corona nicht dazwischengekommen. Doch nun will die Sängerin ihre Anhänger nicht enttäuschen und hat das Konzert abgesagt. Singen habe etwas mit einer Tagesform zu tun, sagt Hilbert. Es könne funktionieren oder auch nicht. Da war Edita Gruberová das Risiko nun offenbar zu groß.
Sängerin schlägt slowakischer Präsidentin Wunsch nicht ab
Doch so ganz ihr Karriereende verkünden will die Sopranistin dann aber wohl noch nicht. Am 22. Oktober möchte die slowakische Sängerin einem Wunsch der Präsidentin der Slowakei nachkommen und beim Staatsbesuch von Zuzana Čaputová in der Schweiz vor geladenen Gästen auftreten: Beim offiziellen Staatsakt in Bern wird Edita Gruberová die beiden Nationalhymnen singen – sowie beim abendlichen Galadinner ein slowakisches Lied und eine Arie.
Finaler Abschied in der Slowakei?
Und weil ihre slowakische Heimat für Edita Gruberová immer von ganz besonderer Bedeutung war, könnte es sein, dass die Sängerin Ende November/Anfang Dezember noch zwei konzertante Aufführungen der Oper "Roberto Devereux" von Gaetano Donizetti singt – in Košice, im Osten der Slowakei. Ob das klappt, ist laut dem Management der Sopranistin noch nicht ganz klar. Es wäre wohl der endgültige Abschied von der Bühne in ihrer Heimat. Von der Opernbühne hatte Edita Gruberova sich bereits im März 2019 verabschiedet, bei ihrem letzten Opernauftritt an der Bayerischen Staatsoper in München. Auch damals stand "Roberto Devereux" auf dem Spielplan. Schließlich war die Elisabetta in Gaetano Donizettis Oper eine ihrer Paraderollen.
Hír Kínából: az októberi sanghaji koncertre 4 óra alatt fogytak el a jegyek, a pekingi koncertre meg 15 perc alatt. (Müpa-méretű koncerttermekről van szó.)
Mégiscsak volt magyar vonatkozású (bár nem magyar származású) az aktív résztvevők között: kiderült, hogy az igen tehetséges horvát Mia Malezija részben Magyarországon végezte a tanulmányait, többek között Tokody Ilonánál, és, ha jól értettem, jelenleg Pécsett él. Amikor a mostani mesterkurzuson Marietta dalát adta elő (Korngold: A halott város), Gruberova azt mondta neki utána, hogy amikor hallgatta, libabőrös lett a gyönyörűségtől. (Ilyet más résztvevőnek nem mondott.) Azt is mondta, hogy Agathét (A bűvös vadász) meg Wagnert hall a hangjában. Ez utóbbi nagyon meglepte az énekesnőt. Donna Annáról viszont Gruberova lebeszélte.
További ígéretes résztvevők voltak a szlovák Martina Masaryková és a német illetőségű Sophia Theodorides. Remélem, még hallunk róluk.
"Két hölgyet eltanácsolt Konstanzától, egyet Gildától, mondván, hogy nem illik a szerephez a hangjuk karaktere."
Igen, ez a hosszú élet és leginkább a hosszú énekesi karrier titka - még más egybek mellett is, de engem ez fogott meg legjobban! Csak azt énekelni, ami az énekes egyéniségéhez, hangjához passzol, és nem azt, amit az igazgatók és menedzserek elvárnak! És legkevésbé azt, amiben a konkurrens énekes/nő tomboló sikert aratott, mondván, hogy "én is vagyok olyan jó"!
Passzív résztvevőként (azaz megfigyelőként) én is ott vagyok az órákon, és nagyon élvezem, hogy belepillanthatok olyan műhelytitkokba, amik számomra mint néző számára nem tárultak fel eddig. Úgy gondolom, érdemes lehet laikusként is megosztanom az érdeklődőkkel a tapasztalataimat.
Sose voltam még ennyi koloratúrszopránnal összezárva. :-) 13 aktív részvevő van, egy félaktív (kisebb óraszámban), és jó néhány passzív, köztük nemcsak énekesek, hanem énektanárok és Gruberova-rajongók is. Minden aktív résztvevő néhány maga által kiválasztott áriát gyakorolhat a művésznővel, mindenkire kétnaponta kerül sor kb. 35 perc erejéig (esetenként ez több is).
Elvileg nem énektechnika-tanításról van szó - hiszen itt már kiképzett énekesek vannak -, hanem kifejezésről, interpretációról, de a művésznő mindenkinél talált technikai hiányosságot, így kénytelen technikát is tanítani, hiszen házat építeni alap nélkül nem igazán lehet. A hiányosságok legtöbbje pedig közös. Visszatérő kritika a művésznőtől, hogy nagy levegőt kellene venni, ezt ő hallani szeretné, de nemigen hallja eléggé senkinél. A levegővétel előtti kilégzés fontosságát is hangsúlyozza. A szerdai órái után, valakivel beszélgetve megemlítette példának a Lucrezia Borgiát, ahol a prológusban ő hosszú fil di vocét csinál, ez előtt két teljes ütemen keresztül kell kilélegeznie, aztán be. Miután ezt mondta, kapásból meg is csinálta az egészet fil di vocestül, én meg ott álltam 2 méterre, és tátva maradt a szám. Stopperrel nem mértem a fil di voce hosszát, de saccra annyi lehetett, mint amennyi szokott lenni, 20 másodpercnél több. Mindezt az aznapi 5 órányi tanítás után. 72 évesen. És szemmel láthatóan élvezi.
Én meg a műhelytitkokon túl élvezem azt is, hogy énekelni hallom (nem egyszer hosszú áriarészleteket demonstrál, az esetek egy részében koncertminőségben), és bepillantást nyerhetek élőben abba a szerepébe is, amelyet élőben sose hallottam vele: az Éj királynőjébe. (Az F-es részeket nem énekelte. Más áriákban E-ig azonban fölment.)
Visszatérve a technikához: a has szerepét nagyon hangsúlyozza, leginkább hasból kell énekelni, vagyis a hasizmoknak kell dolgozniuk, elsősorban a középfekvésben fontos ez, és az egésznek összhangban kell lennie az arcizomzat munkájával. A szájat hosszanti irányban kell nyitni - egyszer azt mondta, bizonyos helyzetekben akkorára, mintha egy anakonda egy nyulat akarna elnyelni. A felsőajkat fel kell húzni, az orcákat felnyomni, még a füleket is fel kell tolni. Akinek nem így rögzült eddig a technikája, az gyakoroljon tükör előtt, bármilyen nehéz is áttanulni. Az egyik tanítványnak ez sikerült 2 nap alatt, és a művésznő nagyon elégedett volt az eredménnyel.
Hangsúlyozta még, hogy nem szabad nyomni, többeket kritizált, hogy túl sok hanggal énekelnek és így idő előtt ellövik az összes puskaport, és így hogy akarnak az ária végére jutni, meg még 20 év múlva is a pályán lenni. Intelligensen spórolni is kell tudni, a kevesebb több is tud lenni, jó technikával (lásd fent) elérhető, hogy a nézőtér utolsó sorában is hallható legyen az ember, anélkül, hogy nyomna. A túl sok hanggal éneklőknek azt ajánlotta, hogy énekeljenek úgy, mintha otthon a fürdőszobában énekelnének, majdnem mintha markíroznának, de a megfelelő száj- és arcmozgással, és akkor szebben fog hangzani, amit énekelnek (ez be is igazolódott, amikor a tanítványok második vagy többedik nekifutásra így énekeltek).
Kifejezés tekintetében többek között azt említette, hogy minden szó fontos. A Zerbinetta-áriában (melyet többen is választottak, de csak az egyikkel volt elégedett) pl. hangsúlyozta, hogy a "So war es mit Pagliazzo" résznél (amikor Zerbinetta felsorolja korábbi szeretőit), minden egyes névnek külön karaktert kell adni. Zerbinettánál fontos az életfilozófia átadása is az interpretációban. A szerep egyébként szerinte nem szubrett-szerep.
Két hölgyet eltanácsolt Konstanzától, egyet Gildától, mondván, hogy nem illik a szerephez a hangjuk karaktere.
A fentieken túl is még rengeteg mindenről esett-esik szó, amit most nem tudok felsorolni. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ott lehetek. A mezőny nagyon nemzetközi (az aktív résztvevők között több német, szlovák, orosz van, spanyol és délszláv is akad köztük, meg több távol-keleti). Magyar egy szál se. Mindenki becsületesen felkészült. Meglepett, hogy milyen jól csinálják a legtöbben a staccatókat és a trillákat, az egyik orosz valami hihetetlenül jól trillázik.
A légkör nagyon normális, ha a művésznő kritikát fogalmaz meg, az mindig az énekesi megoldásra vonatkozik, és sosem az énekes személyére
Interjú Edita Gruberovával az Opera magazin online kiadádsában 2019:
Bocsánat, én 51 éve állok a színpadon”Kell-e, lehet-e újat mondani az élő legendáról, Edita Gruberováról? Szuperlatívuszok sorolása helyett érezzük magunkat kiváltságosnak, hogy februárban két estén újra Budapest vendége volt: egyik legkedvesebb szerepét, Luciát énekelte az Erkel Színházban.Jászay TamásLAMMERMOORI LUCIA KONCERSZERŰ ELŐADÁS, 2014 | Fotó: Nagy Attila25Portré25
Ő sem tud fejből pontos adatot, de a Lammermoori Lucia címszerepét két-száznál többször énekelte a világhírű koloratúr szoprán. „1975-ben debü-táltam vele Grazban, azóta van velem ez a hősnő. Ez majdnem fél évszázad, az ember életének több mint fele. És közben mennyi minden változik: a test, a gondolkodás, mindaz, amit az életről tudok... Ez mind-mind hat a hangra, a kifejezésmódra. Donizetti és Bellini zenéje olyan terep, ahol igazán mindent ki lehet fejezni. Annak idején a tanárom azt mondta, hogy az elő-dök lábnyomai kezdetben túlságosan nagyok, de beléjük lehet nőni. Ma már tudom, hogy a talpam kitölti a lenyomatot.”Gruberova esetében szinte lehetetlen mérleget vonni: az Éj királynője, Zerbi-netta, Anna Bolena, a Roberto DevereuxErzsébetje, megannyi meghatározó szerep. „Erzsébet királynő most különösen közel áll hozzám, a testi adottságaimnak, a saját koromnak leginkább ez a szerep felel meg. De aztán ha hívnak, hogy újra énekeljem Luciát – mint amikor Budapestről kértek, hogy Japánban lépjek fel a magyar produkcióval –, akkor nem tudok ellenállni.”Az énekesnő sosem titkolta, hogy a színrevitelnél fontosabbnak tartja a zenei megvalósítást. Kedvvel beszél az 1978-as, első bécsi Luciájáról, amit lo-gikus, klasszikus rendezésben játszott. „Később, amikor olyasmit kértek tőlem a rendezők, amihez nem volt kedvem, mindig erre az előadásra gondoltam.” – meséli nevetve. „És sok mindent kita-láltak már: volt, hogy egy hatalmas lyuk tátongott a színpadon, amitől nem tudtam az éneklésre koncentrálni. Az új bécsi előadásban a színpadon havazik, önöknél Budapesten pedig esik az eső... Egyszer azt kérték, hogy egy fán adjam elő a duettet Edgardóval, de azt nem vállaltam.” Budapesten 2014-ben koncertszerű produkcióban már énekelte Luciát. 2017-ben a Japánban vendégeskedő Magyar Állami Operaház csapatá-val lépett fel először Szabó Máté új rendezésében, majd 2019 februárjában két estén az Erkelben újra teljes értékű előadásban formálta meg a szerepet. „Japánban a rendező nélkül próbál-tunk, Budapesten már vele együtt, és egyáltalán nem esett nehezemre követnem az utasításait. Én sok min-denre hajlandó vagyok a színpadon, de éneklés közben leginkább állni szere-tek, mint a normális emberek, amikor beszélgetnek egymással. Minden azon múlik, mi játszódik le belül, a többi csak koreográfia. Jobban szeretem a koncertszerű előadásokat, mert ott csak a hangomra hagyatkozhatok. Két négyzetméterem van, ahol az összes érzelmet meg kell tudnom jeleníteni.”Gruberova hosszú pályája során meg-formálta már mások mellett Mozart, Verdi, Massenet, Strauss hősnőit, de valódi otthonra Bellini és Donizetti művei között lelt. „Mozarttal kezdtem, és a mai napig a legnagyobb géniusz-nak tartom őt. Aztán jött a bel canto, és azt éreztem, hogy ezeket a szerepeket nekem írták. Az egész testemmel befogadom ezt a zenét.”A bel canto Gruberova szerint jóval több egy technikánál. Érteni kell a LAMMERMOORI LUCIA, 2019 | Fotó: Nagy AttilaLAMMERMOORI LUCIA - JAPÁN TURNÉ, 2017Fotó: Farkas Péter26Portré26
zene grammatikáját, mondja, és ha emellett a technika is megvan, az még mindig nem elég az érzelmek bemutatásához. „Sokan hiszik, hogy a hang a torokból jön, de ez tévedés: lentről, a hasból kell énekelni! Fiata-labb kolléganők kérnek tőlem taná-csot: megvan a hangjuk, de valahogy mégsem jön elő, amire vágynak. Hát persze, egy házat sem a tetőnél kez-dünk el építeni, hanem az alapoknál. Én egész életemben ezen az épüle-ten dolgoztam... A nőknél negyven körül bekövetkezik egy kisebb krízis. Változik a test, az izomzat, az egész élet. Mindeközben a torokban ott dolgozik a két kis hangszalag, segíteni kell nekik, támogatni kell őket ennyi átalakulás közben. Viszonylag későn ismertem fel az új tanárom segítsé-gével, hogy mi a helyes út: a régi, és a tőle tanult új technikám ötvözésével megértettem a változás lényegét.”De vajon miben áll a bel canto titka? „Vannak énekesek, akik Verdit énekel-nek akkor is, amikor bel cantót adnak elő, és ez helytelen. Vagy ott van Norma, akit Callas óta egy hanggal mélyebben szólaltat meg mindenki, holott Bellini nem ezt írta. Sokáig vártam vele, de én az eredeti hangfek-vésben énekelem. Egyszerűen másho-gyan szól, és ettől minden logikussá válik. Verdi bravúros, persze, de Bellini közelebb áll az élethez: a bel canto egy életstílus.” A két budapesti fellépés között beszél-gettünk, így az első, tomboló sikerű előadás tapasztalatairól is kérdeztem. „A magyar közönség az egyik legjobb a világon. És ez nem csak frázis, érzem az energiáikat. A kadenciánál létrejön a nagy csönd is: »Most megvagytok, mehetünk tovább!« Lucia kadenciá-jánál teljesen jelen kell lenni fejben is: bocsánat, de én már 51 éve állok a színpadon, és higgye el, ennyi idő után ez a rész átkozottul nehéz! Azt szoktam mondogatni: »Édes Iste-nem, segíts meg! Ha sikerül, boldog leszek, de ha nem megy, akkor tudni fogom, hogy ennyi volt.« Szerencsére Isten szeret engem, és megengedi, hogy elénekeljem a kadenciát. Ez pedig őrületes örömet ad. Valóságos adrenalinbomba.”A kivételes estét vajon kivételes órák előzik meg? „A fellépés napján legszívesebben kifutnék a világból. A délelőtt borzalmas, de amíg fiatal az ember, van tennivalója: elvinni a gyerekeket az iskolába, bevásárolni. És bár ma már csak magammal kell foglalkoznom, ma is ott a kérdés: mi szükség van erre? Délután gyorsab-ban telik az idő, és mire színpadra lépek, minden rendben van. Előadás után visszamegyek a hotelbe, ahol képtelen vagyok elaludni, hajnalig nyomkodom a tévé távirányítóját, annyi energiával tölt fel az előadás.”Zárásképp arról kérdeztem Edita Gruberovát, mit tart legkomolyabb szakmai sikerének. „Mindennél job-ban vágytam arra, hogy Salzburgban énekelhessem az Éj királynőjét, és megkaptam. Csodálatos volt, amikor Zerbinettát formáltam meg, szintén Salzburgban, Karl Böhm irányításával. Újabb csúcspont volt a Traviata Carlos Kleiber mellett. Nagy ajándék volt Jean-Pierre Ponnelle-lel dolgozni a Manonban. Meg persze ott van Lucia, akivel utoljára talán épp önöknél, Bu-dapesten volt lehetőségem találkozni. Nehéz ezt abbahagyni, de muszáj lesz. Az éneklés nekünk olyan, mint a kábítószer. De ugyanakkor gyógyszer is: egy zürichi rajongóm sok évvel ezelőtt súlyos beteg lett, és megírta, hogy rengeteget segített neki, hogy a lemezeimet hallgatta. Egyébként tud-ja, mi akartam lenni 13-14 éves korom körül, amikor pályát kellett választani? Sokat betegeskedtem, ezért biztos voltam benne, hogy ápolónő leszek. Aztán jött a plébános, és közölte, hogy muszáj énekelnem. A folytatást ismeri. És mindenen túl, azt hiszem, valahol mégis ápolónő lettem, aki képes a zenével segíteni...”
Grandiózus búcsú volt a színpadtól a tegnapi Roberto Devereux Münchenben, a végén egy őrületesen jó, pontos és igen hosszan kitartott D-vel. Utána 58 perces ünneplés.
Na itt azért az életért való küzelemről nam volt szó.Aki ilyen örülési jelenetet produkál az nem az életéért küzd.Operavilág megint mondani akart valamit.
18:00 : Budapest Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye) A klasszikus ének új generációja: tanítványok, tehetségek, jelen és jövő csillagai
Prof. Laki Krisztina ének mesterkurzusának záró koncertje
Műsoron áriák és dalok klasszikus remekművekből.
Kísér Mezei Pál zongoraművész.
20:00 : Budapest Magyar Állami Operaház "Tenorissimo" - ünnepi operagála Fabio Sartorival és magyar énekesnőkkel18:00 : Tokaj Kulturális és Konferencia Központ, Zsinagóga "Zempléni Fesztivál"
A XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál kórusai
