vissza a cimoldalra
2022-10-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Digitális kerekasztal (129)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7729)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5703)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63759)
Kedvenc felvételek (703)
Opernglas, avagy operai távcső... (21499)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2407)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Verdi-felvételek (635)
Ilosfalvy Róbert (1006)
Szkrjabin (551)
A díjakról általában (1170)
Rost Andrea (2127)
Miklósa Erika (1288)
Kimernya? (4590)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3273)
Pantheon (3147)
Operett, mint színpadi műfaj (5230)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5221)
Erkel Színház (11301)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3178)
A nap képe (2338)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kedvenc felvételek (Momo, 2005-06-09 20:35:11)

- lemezek, filmek, vélemények -
 
602   lujza • előzmény601 2022-05-18 03:41:52

Tűnődtem, hogy miért nem használja ki a lehetőséget a máskor oly ügyes Müpa? Amikor összeállt egy csapat ennek a nem könnyű operának a színrevitelére, miért nem csapnak le rájuk, és hívják meg legalább a szólistákat és a karmestert egy koncertszerű előadásra, mikor ez egy soha vissza nem térő alkalom? Lehetséges, hogy azért, mert felmérték a hazai érdektelenséget, hogy hiába tekintik ma a világ legnagyobb élő zeneszerzőjének Kurtág Györgyöt, egyszerűen lehetetlen lenne a művére megtölteni a hangversenytermet? Itt se túl nagy az érdeklődés, nem tudom, hogy rajtam kívül bárki is megörült-e Takátsa fórumtársunk feltöltésének?

601   lujza • előzmény597 2022-05-17 02:42:59

https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/kritikaszemle-kurtag-gyorgy-parizsi-operabemutatojarol-171154.html

Szerencsére mindenütt nagy sikere van a műnek.

És egy interjú a rendezővel: https://www.youtube.com/watch?v=XRPkP6ZBHJU

Pierre Audi rendezte egyébként a legutóbbi müncheni Parsifalt is, ami többeknek nem tetszett.

600   Klára • előzmény599 2022-05-14 21:03:15

Néha fáziskésésben vagyok, de nem hagyok ki egyetlen lehetőséget sem! Nagy ostobaság lenne, mert ezek többnyire unikális lehetőségek, méltóak a megtekintésre, és - ami nem megvetendő szempont - még csak pénzbe sem kerülnek. Max egy "köszönöm" jár érte!: :)

599   takatsa • előzmény598 2022-05-14 19:48:19

Köszönöm szépen, kedves Klára visszajelzésedet. Már azt hittem, hogy senki sem nézte meg ezt a feltöltésemet, amelyet Korngold élete fő művének tartott, de szerencsére tévedtem. :)

598   Klára • előzmény563 2022-05-14 19:13:12

Kedves T.!

"Húsvéti meglepetésként" adtad nekünk a " Das Wunder der Heliane" c. Korngold operát. Húsvét ide, vagy oda - és ez nem blaszfémia - számomra megdöbbentő erejű meglepetés volt! Jó ideje ismertem a Halott Várost, a magyar felirat új színt hozott az opera megtekintésekor, és érdekes volt a Marlis Petersen - Jonas Kaufmann féle nagyon jó előadás után az Andrea Denoke – Torsten Kerl  előadást is megismerni, egy régebbi és egy újabb rendezői felfogást és előadást összehasonlítani.

Valami hasonlóra számítottam a Heliane esetében is, legfeljebb Lotte Lehmann véleménye gondolkodtatott el. Ha egy Lotte Lehmann formátumú és karriert magáénak tudható énekesnő ennyire lelkesedett Heliane szerepéért, akkor abban kell lennie valaminek... És valóban!

Nem az opera cselekménye a fantasztikum, mert az valóban pár mondatban összefoglalható.  Nincs is igazi cselekmény! A lényeg az eredendően jó, segítőkész, önzetlenül adni akaró és adni tudó ellentéte és harca a gonosszal, a bosszúállóval. Első körben a gonosz kerekedk felül, de végül vesztes lesz. Közben azért az is kiderül, hogy a gonosz, a  Király egy korábbi félresikerült  kapcsolat feletti bosszúját tölti ki a feleségén, a Királynőn, aki nem is igazán a felesége...Az opera egy csodálatos történet, egy nő köré fonva, pazar, korához képest modern és rémesen nehéz áriákkal, nem kevés színészi teljesítményt igényelve. Minden és mindenki más mellékes, csak háttér, kivéve a Királynő és az Idegen közötti jeleneteket. Heliane valóban csodálatos szerep, de nem csak énekesi, komoly  színészi követelményeknek is meg kell felelni. Hálás köszönet ezért a felfedezésért!

597   Klára 2022-05-14 08:39:13

"Párizsban is bemutatták Kurtág György operáját"  Linket csinálni én sem tudok, de az alábbi helyen megtalálható!

https://24.hu/kultura/2022/05/13/kurtag-gyorgy-opera-parizs-premier-a-jatszma-vege-komolyzene/

596   lujza • előzmény594 2022-05-14 02:15:44

És reméljük, még Kurtág György életében történik meg ez! Sajnos a következő évadban nem láttam semmi nyomát. De valószínűleg akkor is inkább csak hallani fogjuk, eredetileg is koncertszerű előadást tervezett a Müpa, amit nem csodálnék így, egyetlen előadás kedvéért. Nemrég Eötvös Péter Sleepless című legújabb operáját adták ugyanígy elő a Müpában a szerző vezényletével, és így is nagyon megrázó előadás volt. Az eredeti berlini premier énekesei énekeltek itt is, és nekem nem hiányzott az óriási cethal, ami Berlinben a díszlet volt.

Egyébként miért nem a Magyar Állami Operaház mutatja be a Kurtág operát? Nem akarnak a Scala nyomába jutni ezzel is?

595   takatsa • előzmény594 2022-05-13 12:27:40

Ne tartsd magadat visza, kedves Klára, a te véleményed pontosan annyit ér, mint bárki másé. :)

594   Klára • előzmény591 2022-05-13 11:39:27

Már korábban letöltöttem a Kurtág operát, de nem volt időm egy "köszönöm" erejéig beírni, sem meghallgatni.  Érdeklődéssel és nem kis meglepetéssel olvastam a két kritikát. Igen, mi emberek különbözőek vagyunk, és tévedhetünk is - még a legnagyobbak is! Erre a zenetörténetből nálam okosabbak tucatjával sorolhatják a példákat.  Az opera meghallgatása után nyilván nekem is lesz véleményem, de ennyi okos enber után nem biztos, hogy előállok vele. Mindenesetre nagyon remélem, hogy mielőbb itthon is bemutatásra kerül, és élőben is megtekinthetjük!

593   takatsa • előzmény592 2022-05-13 07:42:43

Kedves Lujza, köszönöm a hozzászólásodat, és örülök, hogy te is fontosnak tartod Kurtág művének "közkinccsé" tételét, a mi kis baráti társaságunk számára. Én nem kívánom vitatni senki álláspontját, a tiédet sem, és főképp nem Pál Tamásét, azt azonban megjegyzem, hogy Pál Tamás szarkasztikus megjegyzésével, miszerint nincsen balett ebben a francia operában, nem értek egyet, hiszen Kurtág operája balettel kezdődik, amelyet Clov egy létrával ad elő (Clov pantomimja), és különben is, a mozgásnak - és a mozgásnélküliségnek - kitüntetett szerepe van az előadás egészében. Kurtág opeája nem antiopera és nem is az operajátszás végét jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy az opera, mint műfaj lehetőségei határtalanok, alkalmas az emberi lélek legmélyebb rétegeinek a bemutatására, ahová a szó vagy az ecset sohasem juthat el.

A rendezői önkény kérdésében viszont abszolút osztom Karmester Úr véleményét. A rendező sohasem társszerző, nem az a feladata, hogy megalkosson, átírjon vagy újraalkosson egy művet, hanem az, hogy az előadás többi résztvevőjével együtt, szakmai alázattal, színre vigye a zeneszerző alkotását.

592   lujza • előzmény589 2022-05-13 04:27:38

Nekem óriási meglepetés, és nagy-nagy öröm, hogy közzétetted ezt a felvételt! Nagy tisztelője vagyok Kurtág Györgynek, bár nem állíthatom, hogy igazán felkészült lennék a munkáiból, de hallottam már ezt-azt tőle, és elég sokszor láttam is törékeny alakját különféle zenei eseményeken, és hallottam beszélni is. Legendás párost alkottak feleségével, óriási veszteség lehet számára az elvesztése. Persze, hogy izgatott, amikor megtudtam, hogy milyen operát írt. Én a hatvanas évek közepén voltam gimnazista, amikor kinyílt a világ, amennyire a szocializmusban lehetett, előttem is. Akkor létezett már a Nagyvilág folyóirat, és más módokon is lehetett kortárs nyugati írók műveit, köztük Beckettet is olvasni. A Godot viszonylag hamar színpadra került, és ugyanabban az időben kezdte megszervezni a Zeneakadémia évente a Korunk zenéje heteket is. Vagyis fiatalon megismerhettem mindenféle stílust és művet, és így ma se áll távol tőlem hogy többfelé is tájékozódjam, és nem utasítom el ami nem hagyományos, vagy nehezebben érthető.

Nagyon tanulságos a kétféle hozzáállás, Pál Tamásé és Fazekas Gergelyé ehhez a műhöz. Mindketten ott voltak a bemutatón, és a hatása pont ellentétes volt számukra. Azt hiszem, hasonló jelenik meg a napjainkban dúló vitákban is a formabontó operarendezésekkel kapcsolatban. Persze egyikünknek se könnyű szétválasztani a búzát az ocsútól, főleg, ha nem sikerül megérteni egy-egy rendezést. De mégis, nem mindig a hagyományos a jó, és a formabontó a rossz, erre bőven vannak példák. Nálam pl. a legújabb itthoni Parsifal igencsak kihullik a rostán, miközben a méginkább formabontó és nem könnyen nézhető legutóbbi bécsi előadás fennmarad.

De visszatérve a Játszma végéhez, én nagyon vártam, hogy legalább koncertszerűen előadják nálunk is a Müpában, de sajnos ezt a pandémia, és talán más is ezidáig meghiúsította. Ez a felvétel a magyar szöveggel együtt nagy kincs, hálásan köszönöm!

591   takatsa • előzmény590 2022-05-12 23:41:58

Itt van egy másik cikk az operáról, az írója - csakúgy, mint Pál Tamás - szintén nem hallotta a 8 perces tapsot, de más okok miatt.

590   -zéta- • előzmény589 2022-05-12 22:49:16

Köszi a linket, érdekes lesz. 

Itt olvasható beszámoló az előadásról.... 

589   takatsa 2022-05-12 19:32:35

A minap egy online beszélgetésnek voltam hallgatója, illetve szerény résztvevője, amelyet nagy tudású, és általam nagyrabecsült zenészek és zene-szakértők folytattak az operajátszás mai helyzetéről, különös tekintettel az elmúlt évek opera-rendezői túlkapásaira. Elhangzott, hogy manapság az értékek devalvációjának vagyunk tanúi, a rendezők többségének hiányosak a zenei- operatörténeti ismeretei, hiányzik belőlük a szakmai alázat, a partitúrában nem a zenszerző zsenialitásának bizonyítékát látják, hanem csak egy olyan nyersanyagot, amelyet kényük-kedvük szerint fromálhatnak. Kérdésként felmerült, hogy a közönség nem tudna-e megálljt parancsolni a rendezői túlkapásoknak, a válasz pedig az volt, hogy sajnos a mai közönség jelentős része üdvözli ezeket a törekvéseket, minden eszement ötletre lehet találni lelkes közönséget, jó példa az, hogy a Scalában, az opera fellegvárában nemcsak elő lehetett adni azt a szörnyű Kurtág operát, hanem ráadásul az a minősíthetetlen mű, több mint 10 perces szünni nem akaró tapsban és ovációban részesült.

És akkor most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el ezen a kijelentésen. Kurtág Györgynek, Fin de partie (Végjáték) című operájáról van szó, Samuel Beckett hasonló című drámáján alapszik. A művet 2018. november 15-én mutatták be a Scalában, és óriási sikert aratott. A Müpa 2020-ban és 2021-ben is tervezte az opera bemutatóját, amely a Covid-járvány miatt elmaradt. Most viszont innen letölthetitek a Kurtág opera bemutatójának jó minőségű felvételét, magyar felirattal. Javasolt lejátszó: VLC.

Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, Kurtág Györgyöt is. Kérlek, töltsétek le a videót, és utána szánjatok rá 2 óra 8 percet, üljetek le, nézzétek, hallgassátok. Döbbenetes élményben lesz részetek, megérdemli Beckett, megérdemli Kurtág, megérdemli a világ, az emberi sors - a sorsunk a figyelmeteket.

Beckett ezt az alig 50 oldalnyi drámáját 7 éven keresztül írta. Kurtág is pontosan 7 évig, 85 éves korától 92 éves koráig szerezte az operát, bár az igazság az, hogy ez az opera szinte egész életében foglalkoztatta, 1957-től, amikor párizsi útja alkalmával először látta a színdarabot. Kurtág francia-tudása akkoriban igencsak hézagos volt, szinte semmit sem értett a darabból, de lenyűgözte a darab drámaisága és szavakon túli, mély mondanivalója. Azonnal megvásárolta a drámát, és ebből az 1957-es kiadásból dolgozott 50 évvel később is, amikor az operát szerezte. Beckett drámája egy szavakon- időn- és teren túli világba vezet minket, a végítélet előtti napba, amikor már szinte semmi sincsen, csak négy, embernek már alig nevezhető lény,  a halál előtti, puszta létezés állapotában. A főszereplő Hamm, kerekesszékben ülő vak és béna ember, valamikor talán író volt, apja (Nagg) és anyja (Nell), bicikibaleset következtében láb nélküliek, 1-1 kukában tengődnek, és van egy fiatalabb, sánta ember (Clov), aki viszont ülni nem, csak állni- és járni képes. Két órán keresztül ők beszélnek és szitkozódnak, monológizálnak, vagy párbeszéd formában mondják a magukét, többnyire összefüggéstelen emlékfoszlányokat, megélt, megálmodott vagy az életük során elszalasztott történeteket. Aztán a szinpad lassan kiürül, Nell meghal, Naggot talán elviszi a szemetes, Clov megszökik, egyedül Hamm marad bénán a kerekesszékben, egy vén ronggyal a fején várva a végítéletet. 

És ehhez a drámához, amelyben már a szavak is mérhetetlenül idegenen hangzanak és nem odavalóan csetlenek-botlanak, ehhez a drámához - a lehetetlent megkísértve - szerzett zenét Kurtág.  Egy ilyen feladat közönséges ember számára megoldhatatlan, de egy zseninek minden lehetséges. A hangok életre kelnek, és életre keltik ezeket a világvégi lényeket. És a zene segítségével megnyílik és értelmezhetővé válik a szöveg, mert Kurtág metrumot ad a becketti szónak és mondatnak, a zene és a csend artikulálja a becketi gondolatot. Ez az opera az ember általi teremtés csodája: a csendből hang lesz, a semmiből felépül Kurtág univerzuma.

De hát ki ez a Kurtág György? Én nem tudom, én nem ismerem őt. Annyit tudok róla, hogy a lányom zeneakadémista korában feljárt hozzá, és Kurtág tanítgatta a saját darabjaira, Márta néni pedig süteménnyel kínálta. Aztán zongorázott nekem a lányom, Kurtágot. És néhány éve  ráakadtam erre a youtube felvételre. Philemon és Baucis. És ha megnézitek az operát, akkor látni fogjátok őket, mint Nellt és Naggot, egymás mellett két kukában, ahogyan próbálják megcsókolni egymást. És aztán Nell énekel-énekeli a világ legszebb dallamát,  csillogó szemmel, azon a földöntúli hangján : ez a szerelem.  Életemben egyszer láttam Kurtágot, ősszel a Müpában, kerekesszékben, pontosan olyan volt, mint Hamm, az operában.  Azt hiszem, hogy valami ilyesmiről szól ez az opera, de én nem ismerem ezt az operát, és Kurtág Györgyöt sem ismerem, és ez szomorúsággal tölt el. Kis megnyugvást csak az hoz, hogy magamat sem ismerem.

588   takatsa • előzmény581 2022-05-12 17:30:07

Kedves Klára, köszönom soraidat, öröm számomra, ha néhányatoknak örömmet szerzett a feltöltésem. Részemről ez a Boccanegra csak egy gyors- és átmeneti kitérő volt és egészen hamarosan visszatérek a XX. sz-i és kortárs operákat bemutató sorozatomra. Remélem, hogy jó szívvel fogadjátok a következő feltöltésemet is.

587   Heiner Lajos • előzmény586 2022-05-12 14:05:39

Kedves Klára,

 

 

Volt többminden, én nyilván azokra emlékezek, amiket láttam.

 

Kézcsókkal

 

Lajos

586   Klára • előzmény582 2022-05-12 12:41:35

Kedves Lajos!

Nem dicsekedhetek  az Ön által felsorolt előadások megtekintésével, ennek több oka van. Nem ígérhetem, hogy behozom a lemaradást, mert nem hiszem, hogy ezek az előadások megtalálhatóak lennének a yt -n. Vagy ha egyesek igen, nyilván nem mindegyik!

De ha jól emlékszem, volt valamikor egy Traviata őreg Germont, egy Posa márki a Don Carlosban., egy Luna gróf  a Trubadurban. 

Egyéb megállapításaival tökéletesen egyetértek!

Üdvözlettel

585   macskás 2022-05-12 12:23:38

585

584   Heiner Lajos • előzmény583 2022-05-12 12:10:45

Kedves Búbánat,

 

 

Köszönöm, természetesen ott voltam. Koncertszerű előadás volt, pát héttel Domingo vastagbélműtéte után, féltünk, lemondja. Netrebko is remek volt.

 

Sok üdvözlettel

 

Lajos

583   Búbánat • előzmény582 2022-05-12 10:25:08

Kedves Lajos!

Kifelejtetted a  bő felsorolásból  - jól összeszedted - Domingo nagy Verdi-baritonszerepei közül  Giovanna D’Arco Giacomo-megformálását. 

Koncertelőadás, Salzburg, 2013

https://www.youtube.com/watch?v=cIVp0xwIErI&ab_channel=vocedivina

https://www.prestomusic.com/classical/articles/1050--recording-of-the-week-verdis-giovanna-darco-with-anna-netrebko-and-placido-domingo

582   Heiner Lajos • előzmény581 2022-05-12 09:46:06

Kedves Klára!

 

Kérem, engedjen meg pár megjegyzést, illetve kiegészítést Domingo Boccanegrája kapcsán.

1995-ben a Metben még Adorno szerepében láttam, akkor már kicsit öregnek tűnt ehhez.

2003-ban jelentette be, hogy 2009-ben a címszerepben búcsúzik az operaszínpadtól.

Operaénekes barátom, akinek a véleményére nagyon adok, azt mondta: Nem fogja megcsinálni.

De megtette, 2009 őszén Berlinben. Akkor még érződött, hogy "kóstolgatja"  a szerepet, a második előadást láttam.

Legközelebb a következő év elején láttam a Metben. Szombat délutáni előadás volt, amit nem igazán szeretnek az énekesek.

Aztán tavasszal a Scalaban - és azt mondtam magamnak, ez hihetetlen, ez egy harmincas éveiben járó hang.

Jött a Covent Garden, kétszer a bécsi STOP, és utoljára Barcelona.

S persze nem állt le a Boccanegra után, újabb és újabb szerepek jöttek. Nagyszerű volt Bécsben a Két Foscariban, 2019-ben Salzburgban a Luisa Millerben, utóbbit Kozlok Laci barátunk is tanusíthatja.

A Rigoletto, Nabucco talán kevésbé sikerültek.

Korábban azt mondtam, Domingo a XX. század utolsó negyen évének legnagyobb operaénekese.

Most már hozzáteszem: és a XXI. század első húsz évének is.

581   Klára • előzmény579 2022-05-11 09:23:05

Hogy ne "csak" kritika legyen, szokás szerint egy csepp pozitív élményt is írok. Elsősorban hálás köszönet e két feltöltésért! Én valóban mindkét változatot ismertem, az 1991-es Takatsa fórumtárs egy korábbi nagylelkűsége révén jutott el mindenkihez, aki letöltötte. Számomra azért volt külön érdekes, mert Solti György vezényelt, ami önmagában élmény, és persze Agache és a remek partnerek miatt is. Agache ekkortájt még harmincas évei közepén járt, ami baritonként szinte gyerekkornak számít, de ez a szerep nem véletlenül találta meg, és Solti nyilván kihozott belőle (is) apait-anyait. Miután én a mostani MÁO előadások révén két alkalommal láthattam a Boccanegrát, volt módom Agache alakítását összemérni a 30 évvel ezelőttivel. Mivel különlegesen szerencsés voltam, mert első alkalommal Rost Andrea, második alkalommal Boross Csilla volt Amélia, egyéb összehasonlításra is volt akalmam, de erről már volt szó.

A 2010-es MET beli Boccanegrát a covid alatti stream jóvoltából ismertem, Domingo elbűvölt, tehát kb tudtam, mire számíthatok a szintén 2010-es Scala Boccanegra előadásból.  Ennek az előadásnak egy részét láttam pár éve a Mezzo tv műsorán, de sajnos csak egy részét. Most viszont itt van az egész előadás! Remek rendezés, semmi borzalmas modernizálás, nagyon jó énekesek, a Scala zenekar és énekkar csak jó lehet, és Barenboim vezényel. Domingo káprázatos, színészi alakításban és hangban is - a Boccenegra az első, vagy talán a második bariton parti, amit énekel. Hogy milyen művészet megtanulni és elénekelni a bariton főszerepet egy olyan operában, melynek tenor főszerepében évekig brillírozott, ezt tőle kellene megkérdezni!  Ami a bónusz ebben a Scala előadásban, az Anja Harteros Amelia alakítása!  1999-ben nyerte meg a Cardiff-i énekversenyt, tehát cca tíz éve van a nemzetközi térképen. Csodálatos alakítást nyújt, méltó partnere a két bölénynek, Domingonak és Furlanettonak. Egyúttal bizonyíték arra, hogy megfelelő, egymással összhangot teremteni képes szereplők igazi Sternstunde-t varázsolnak a színpadra. A túlsúlyos tenorok kapcsán pár napja említettük Fabio Sartori nevét - nagyon jó Adorno-t énekelt, de egyes jelenetekben már érezhető, hogy kicsivel kevesebb kilóval talán jobb lenne!  Mindkét változat maradandó élményeim közé tartozik!

580   takatsa • előzmény579 2022-05-09 19:53:46

Klára felhívta a figyelmemet egy hibára, mindkét magyar feliratban egy helyen Genova helyett véletlenül Verona szerepel. Ez egy elég bosszantó hiba, mindenkitől elnézést kérek, és köszönöm Klárának a jelzést. A hibát kijavítottam, ha valaki újra letöltené az operákat, akkor magánban szívesen küldöm az új letöltési linket.

579   takatsa 2022-05-08 15:23:40

Most egy kis bónusz következik, az Operaházi Simon Boccanegra bemutatóin fellelkesülve. Két felvételt ajánlok a figyelmetekbe, a szokásos magyar felirattal, javasolt lejátszó VLC.

Az első felvétel 1991-ben készült a Covent Gardenben (Agache, Roberto Scandiuzzi, Kiri Te Kanawa, Michael Sylvester, Solti), ezt a felvételt lehet, hogy régebben már megosztottam veletek, de érdemes újra letölteni, mivel jelentősen sikerült javítanom a videó- és hangminőséget). Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jelentős előadás volt, Solti fantasztikus vezénylésével. Agache-nak elég kevés felvétele van, ez talán a legszebb, rajta kívül is minden énekes elsőrangú, nagyon szép, hagyományos felvétel. 

Domingónak - tudomásom szerint - három Boccanegra alakítása is hozzáférhető bluray felvételen (MET, ROH, Scala), ezek közül a legjobbat, a 2010-es Scala-felvételt osztom meg veletek (Domingo, Furlanetto, Harteros, Fabio Sartori, Barenboim). Számomra ez az abszolút tökéletes Boccanegra előadás, külön kiemelném Anja Harteros felülmúlhatatlan alakítását, amelyet nagyon szívesen ajánlanék nagyhírű szopránunk figyelmébe is.Domingónak nincsen bariton hangja, ez nem vitás, de szerepformálása túllép a hangi adottság behatárolta kereteken, operatörténeti jelentőségű, általunk eddig ismeretlen Boccanegrát állítva elénk, és biztos vagyok abban, hogy az utókor Domingóra nemcsak, mint a XX. sz. egyik legnagyobb tenorjára fog emlékezni, hanem mint Boccanegra leghitelesebb alakítójára is. Zárójelben csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy Domingo itt, Budapesten, talán még a 2010-es Scala-beli produkcióját is felülmúlta, Boccanegrája még nemesebbé vált az elmúlt 12 év öregedése-szenvedése-megtöretése által.

578   takatsa • előzmény577 2022-05-03 22:36:58

Prokofjev Ukrajnában született, így a státuisza feltehetően ukrán nemzeti hős.

577   Klára • előzmény576 2022-05-03 18:57:31

Ami biztos, az biztos alapon gyorsan letöltöttem. Megnézni valamikor később lesz lehetőségem. Őszintén remélem, hogy az opera és Prokofjev művei iránti jelenlegi érdeklődés fennmarad, és nem lesz a tomboló politkai agyrém újabb áldozata! Külön öröm számámra Gorchakova -  csodálatos Leonora volt a  La Forza-ban - és Leiferkus szereplése. Vannak operák, melyeket nem (lenne) szabad az eredeti környezetből a mába transzferálni, de ezt a rendezők sose fogják megérteni.

576   takatsa 2022-05-03 14:34:27

És akkor jöjjön a következő opera, Prokofjev Tüzes angyal című operájának két felvétele innen töltető le, a szokásos magyar felirattal, ajánlott lejátszó:VLC.

Prokofjev 1918-ban - a kommunisták engedélyével - Amerikába költözött, ahol évekig ünnepelt koncertező-művészként tevékenykedett, de a zeneszerzést is folytatta, többek között első operáját, a Három narancs szerelmesét a Chicagói opera felkérésére készítette. 1922-től édesanyjával együtt, több mint egy évet töltött a Bajor Alpokban, és ekkor kezdett hozzá a Tüzes angyal komponálásához. A librettót saját maga készítette Valerij Brjuszov szimbolista regényéből. Brjuszov önéletrajzi ihletettségű regényét a XVI. századba helyezte, a regény főhőse egy őrült nő, akit gyermekkora óta kísért egy "tüzes angyal", egyszerre édesítve és keserítve, majd a teljes tébolyba kergetve az életét, végül a főhősnőt az inkvizició elítéli, és boszorkányként máglyán elégetik. Prokofjev a regény történetének csomópontjaiból alkotta 5 felvonásos, 7 jelenetből álló operáját, amely egy olyan szerelmi történet, amelyet átitat az őrület és a XVI: századi vallási miszticizmus, de fellelhetők benne olyan filozófiai elemek is, amelyeket Prokofjev a protestáns ihletésű Christian Science szekta szubjektív-idealista szemléletéből kölcsönöz, amely felekezetet Prokofjev akkortájt ismert meg, és élete végéig követője maradt. Prokofjev lassan haladt az opera komponálásával, és azt csak 5 évvel később, 1927-ben fejezte be. Addigra Porokofjev anyagi lehetőségei alaposan megcsappantak, köszönhetően annak is, hogy a komponálás miatt elhanyagolta a koncertezést, neve Amerikában és Európában is megkopott és zenésztársaival sem volt jó a kapcsolata (pl. Sztravinszkijjel egyszer majdnem összeverekedett), aztán jött a gazdasági válság, Prokofjev egyre többet tartózkodott hazájában, majd 1936-ban véglegesen visszaköltözött a Szovjetúnióba. Ez a hányatott időszak, majd a kommunizmus nem kedvezett egy Tüzes angyal-féle opera bemutatására, így Prokofjev legjobb operája az íróasztalfiókba került, és bemutatójára csak a zeneszerző halála után, 1954-ben került sor. 

Az utóbbi években viszont a Tüzes angyal reneszánszát éli, szine a villág összes jelentősebb operájában bemutatták, többek között Rómában, Bécsben, Madridban, Németországban több helyen, Moszkvában, Szentpéterváron. Magyarországon Szegeden játszották az operát, 2010-ben.

Két felvételt hoztam. Az első, amelyet feltétlenül javaslok letöltésre és megnézésre, a Mariinsky Opera 1993-as előadása, Gergijev vezényletével,  Galina Gorchakova és Sergei Leiferkus főszereplésével. Ez az előadás mű gold standardjának tekinthető, a hagyományos és színpompás rendezés híven követi a cselekményt, a két világsztár, Gorcsakova és Leiferkus pedig tökéletes hangi állapotban, nagy átéléssel formálja meg szerepét. A rendezés - mai szemmel nézve - hagyományos, bár bővelkedik a naturális elemekben, különösen az ötödik felvonás orgiáig fajuló záróképében. A másik felvétel, amit közzéteszek, még teljesen friss, hiszen a Madridi Opera 2022 ápriilisi premierjéről van szó. A főszerepet korunk legnagyobb "Renátája", Aušrinė Stundytė, litván énekesnő énekli, akinek alakítása egészen lélegzetellállító, már csak ezért az alakításért is érdemes letölteni és megnézni a felvételt. A többi énekes is nagyszerű, és persze 30 év alatt az audiovizuális rögzítés óriási minőségi fejlődésen ment keresztül, így technikailag is sokkal jobb ez a felvétel, mint a 30 évvel ezelőtt készült Mariinsky színházbeli. 

Viszont a madridi előadásnak van egy árnyoldala; a rendezés, amely ezt a XVI. században zajló történetet korunkba helyezi. Ez az aktualizálás az első órában nem zavaró, és amúgy is Stundité alakítása mindent visz, de ahogyan haladunk a történetben, a rendezés egyre zavaróbbá válik, az énekelt szöveg és a vizuális cselekmény teljesen elválik egymástól, teljes zavart okozva. A Tüzes angyal egy olyan történet, amelyet nem lehet büntetlenül a történelmi közegéből, kiemelni, nem lehet inkviziciót, ördögűzést, boszorkányüldözést apácák-papok nélkül, Isten és Sátán kiiktatásával bemutatni vagy eljátszani, egy ilyen törekvés teljes kudarcra van ítélve.  Éppen ezért, ez a részleteiben nagyszerű és jobb sorsra érdemes előadás - véleményem szerint - torzó marad, a mai kor ártalmas rendezői önkényének bizonyítékaként. Ha valaki ennek az előadásnak kapcsán találkozik először ezzel az operával, akkor pórul fog járni, szinte semmit sem fog megérteni belőle, és lázálomként fogja átélni a 2 órás előadást. (Persze még az is lehet, hogy ez a rendezői szándék.) Éppen ezért mindenképpen az 1993-as előadást javasolnám az operával való ismerkedésre, és utána már bátran nézhetjük a madridi színreállítást, mert ha már tudjuk, hogy mit nézünk, akkor felejthetetlen színészi és énekesi alakításnak leszünk a tanúi.

575   takatsa • előzmény574 2022-05-03 12:17:59

Kedves Klára, nagyon köszönöm az értékelésedet. Számomra ez az opera óriási meglepetés volt, egy minden szempontból tökéletes mű, bizonyítva azt, hogy az opera a maga komplexitásával a művészet csúcsa, amely ötvözi a zenét, a drámát, a táncot-mozgást, és egyáltalán nem halott, hanem élő műfaj, amelynek a mai ember számára is van mondanivalója. Ebben az operában a zene és a librettó teljesen egyenrangú, egyik a másikra épül, és tartalmát kiegészíti, elmélyíti: a zene megszólal és életre kelnek a szavak. Ez a felvétel olyan, mint egy Bergman film, amelyet elsősorban nem a ráció oldaláról kell megközelíteni, hanem csak ülni, nézni, hallgatni, befogadni, hagyni, hogy belédhatoljon és benned kiteljesedve életre keljen, formáljon. Egy csodálatos, rendkívüli élmény, ezt nyújtja ez az opera.

574   Klára • előzmény565 2022-05-03 11:16:17

Talán most sikerül! Mert kb két napja kísérletezem a beígért vélemény megfogalmazásával, de eddig mindig  elakadtam. Megnéztem a Written on skin című operát. Nem könnyű darab, az igaz, de nem is megemészthetetlen. Mivel nem egy szokványos klasszikus mű, figyelni kellett, nézni és koncentrálni! Az első jelenetben látható osztott színpad értelme nem ugrott be azonnal, de mikor ott csereberéltek ruhát, onnan hoztak a játéktérre kellékeket,stb., már összeállt a kép. Egyszerű történet, de nem kevés filozófiai, pszichológiai és pszichikai háttérrel! Hogyan lesz felnőtt a feleség, akit a Protector gyermekként kezel (vajon miért?), hogyan ébred fel benne a nőiség, amikor megnevezi önmagát, és kéri, hogy Ágneshez szólítsák. Miért fordul egy kvázi idegenhez, akitől megkapja azt, amire szüksége van. A többi szereplőnek neve sincs. A férfi szereplő, a Protector egy könyv elkészítését kéri, őseiről.  Ahogyan a könyv készül, és annak  lapjairól/lapjain olvassák a történéseket, a cselekmény evvel párhuzamosan zajlik, mintha minden meg lenne írva a sors könyvében! Nem írok tartalmat, akit valóban érdekel, szánjon rá kb másfél órát, megéri!
Nagyon jó, de tényleg abszolút modern zene, a szaggatottság a szereplők lelkiállapotának kifejezése. Az énekesek is jók, nem akármilyen teljesítmény ezt így végigjátszani, énekelni! Szokatlan, de nem lehet örökké "12 egy tucat" műveket nézni, hallgatni!

573   Klára • előzmény572 2022-04-26 19:02:00

Köszönöm, kíváncsi vagyok! Nagyon hozzászoktunk a 2-es kezdetű évszámokhoz, de nagyobb baj sose legyen!:)

572   takatsa • előzmény571 2022-04-26 17:31:42

Ah, ED volt kedves felhívni magánban a figyelmemet, hogy Szymanowski nem 2011-ben és 2014-ben kirándulgatott, hanem 100 évvel hamarabb. Köszönöm a helyreigazítást. :)

571   takatsa 2022-04-26 16:15:03

Egy kedves fórumtársam nemrég magán-üzenetben köszönte meg az eddigi munkámat, és a folytatásra biztatva egy listát is küldött arról, hogy milyen operákkal kellene foglalkoznom. A listáról választottam egyet, és máris le tudjátok tölteni Szymanowski, Król Roger (King Roger, Roger király) c. művét, két nagyszerű előadásban, magyar felirattal. A fájlok elég nagyok lettek, mert HD minőségűek, és eredeti, bluray minőségben tartalmazzák a sztereó és az 5.1 Surround hangsávot is. Lejátszásuk VLC media playerrel ajánlott.

Ez bizony egy elég furcsa opera (legalábbis a számomra az volt). A zene egészen rendkívüli, színes kavalkádban ötvöződik benne Wagner, Mahler, R. Strauss és az impresszionisták zenéje, de valami új minőséget és egészen egyedit alkotva. Én ezt az operát előzőleg sohasem hallottam, és egészen magával ragadott a zenéje. De az opera cselekményével kapcsolatban már eléggé tanácstalan vagyok és az érzéseim nagyon ambivalensek. Roger király történelmi személy, a XI. században Szicilia királya volt. Azt kell tudni róla, hogy korának művelt felvilágosult uralkodója volt, és híd-szerepet töltött be az európai keresztény és a keleti, arab kultúra között. Szymanowski 2011-ben és 2014-ben hosszabb időt töltött Sziciliában, és Roger királyhoz hasonlóan Szymanovskit is szinte betegesen érdekelte a hellén, az arab és az indiai kultúra,  ezért  megfordult Tuniszban, majd Biskrában behatóan tanulmányozta az iszlám miszticizmust. Ekkor érlelődött meg benne a Nyugat és Kelet közötti zenei, vallási és filozófiai híd víziója, és ez eredményezte a Roger király c. háromfelvonásos operája megírását. Szymanovski az operát 1918 és 1924 között komponálta, a librettót unokatestvére segítségével saját maga írta, és az opera bemutatójára a Varsói operában 1926-ban került sor. Ezt követte néhány éven belül a németországi, majd csehországi bemutató. A művet viszonylag keveset játszották, de a 80-as évektől "újra felfedezték" és azóta több jelentős színreállítás született. 

Az opera története néhány mondatban összefoglalható. Roger király palermói udvarába a távoli keletről egy pásztor-próféta érkezik, aki tanításával zavart kelt a nép között, ezért a keresztény egyházi előljárók azt követelik a királytól, hogy eretnekként bélyegezze meg a prófétát és büntesse meg. Roxana, a király felesége is a próféta bűvkörébe kerül, ezért kéri a királyt, hogy ne ítélkezzen elhamarkodottan, hallgassa meg először a prófétát. A kihallgatásra az esti órákban kerül sor, a Pásztor mágikus-szuggesztív hatása alá kerül az udvar népe. A király megpróbál ellenállni, de ez csak részben sikerül neki, a próféta extázisig fokozódó rituális tánca után szinte az egész udvar, a királynővel együtt a próféta nyomába szegődik és elhagyja az udvart. A király, arab tanácsadójával együtt, hosszas vándorlást követően megérkezik a próféta országába, hogy visszaszerezze feleségét. Roxana arra kéri Roger királyt, hogy ő is csatlakozzék a Pásztorhoz. A Pásztor követői körülveszik őket, tüzet gyújtanak és táncolni kezdenek. A tánc közben a Pásztor is megjelenik, majd Dionüszosszá változik. A bacchanália végeztével Roger király megtér, és most már ő is imádja új istenét, a Napot. Ez tehát egy negatív megigazulási történet, ahogyan egy ember Jézustól a pogány görög kultuszig, a napimádatig jut. Én nemigen tudom, hogy mi volt Szymanovski célja ezzel a furcsa történettel, lehet, hogy csak a sok arab és misztikus irodalom olvasása ártott meg neki, bár az is tagadhatatlan, hogy a Roger király és a Pásztor között kialakuló, és az egész operán átívelő ambivalens viszonyban, megnyilvánul Szymanovszki szexuális irányultsága is. Ettől függetlenül ez egy ragyogó, és fantasztikus zene és én jószívvel ajánlom mindenki figyelmébe. 

A linkről két előadás tölthető le. Az első a 2009-es Bregenzi produkció, ez volt az opera első videó felvétele. A Bécsi Szimfonikusokat Mark Elder dirigálja, a főbb szerepeket Scott Hendricks, Olga Pasichnyk, John Graham-Hall és Willy Hartmann alakítja.  (Most vettem észre, hogy a fájl nevében helyesírási hibát vétettem, ez a videó használatát nem befolyásolja, mindenkitől elnézést kérek.)  A második felvétel a Covent Garden 2015-ös előadása, a ROH zenekarát Antonio Pappano vezényli, a szereplők: Mariusz Kwiecień, Georgia Jarman, Kim Begley és Saimir Pirgu. Mindkét felvétel mind technikailag, mind zeneileg nagyszerű, de ha választani kell, akkor én elsősorban a ROH felvételét ajánlom, varázslatos.

570   takatsa • előzmény569 2022-04-24 11:00:47

Köszönöm Klára ezt a szép és részletes visszajelzést, ismertetést. Jó lenne, ha egyszer Billy Budd itthon is színpadra kerülne. Nem is tudtam, hogy Glyndebourne így indult, alaposan kinőtte magát, fantasztikus előadások születtek ott az utóbbi időben. Igyekezz, mert ott van a két Korngold és a Benjamin darab, és 1-2 nap múlva jön a Roger király is. :))

569   Klára • előzmény550 2022-04-24 10:37:19

A Húsvét ünnepe  és a kapcsolatos családi látogatások elmúltával visszatértem Brittenhez, és a Billy Budd -hoz.

Látszólag egyszerű történet, a francia forradalom utáni vészterhes időszakban egy angol hajó vitorlázik a tengeren, az ellenséges vizek felé. Mindenkinek legfőbb vágya elcsípni és legyőzni egy ellenséges hajót. Ez nem sikerül, közben lejátszódik egy tragédia, egy ifjú hajós kivívja a fegyermester ellenszenvét, az megvádolja lázadás szításával, az ifjú felindultságában szólásra képtelen, megüti a tisztet, az meghal. Az ítélet kötél általi halál.

Ha kicsit mögéje nézünk, az opera cselekményében két dráma rejlik - ez a konkrét valóságos, és egy lélektani, a kapitány visszaemlékezése,  lelkiismereti drámája, mely keretbe foglalja a tulajdonképpeni cselekményt. Az eredendően gonosz és az eredendően jó elkerülhetetlen összecsapása, mely a jó vesztével végződik, az egyik szál. A kerettörténet a kapitány személyes drámája, aki vádolja ömnagát, mert későn ismerte fel a fegyvermesterben a gonoszt, és mert ennek felismerése után, ennek ellenére hagyta a földi törvények alkalmazását, a "jóság és szépség" vesztét. Nekem mindkét változat tetszett, rendezés, zenei megvalósítás és a szereplők tekintetében a második, a Glyndebourne-i változat sokkal jobban.

Ami viszont meglepett, mintha két teljesen külön történetet láttam volna! Nem azért, mert az 1966-os változat fekete-fehér, a másik pedig színes, inkább a két merőben eltérő rendezői felfogás miatt. Az 1966-os változat film, tehát mások a lehetőségek, Ebben a hajó, a hajón zajló élet konkrét, testközeli bemutatását látjuk. A merev brit tengerészeti hagyományok, fegyelem, alá- és fölérendeltségi viszonyok megjelenítése, a kapitány és a tisztek egymás közötti visekedése, a legénységgel szemben megkövetelt vakfegyelem mind megjelenik. Az erőszakkal összefogdosott és a hajóra besorozott emberek "beilleszkedésének" problémája kézzelfogható közelségbe kerül, aki bármilyen tekintetben kilóg a sorból, az bukásra van ítélve. (nekem a megtekintés során a negyvenes, ötvenes években forgatott, hasonló korban játszódó angol filmek jutottak eszembe.) Az énekesek közül a kapitányt éneklő Peter Peers és méginkább Peter Glossop (Billy) fogott meg, aki ezt a filmet követően hosszú  és sikeres operaénekesi pályát futott be.

A 2010-es Glyndebourne-i előadás színpadi változat, tehát eleve más megvalósítási lehetőségeket teremt, a hajó és a hajósélet megjelenítése korlátozottan lehetséges, de szemlátomást nem ez a cél. A rendezői felfogás elsősorban az emberek bemutatására törekszik. A függelmi viszonyok ábrázolása  itt is megjenenik, hszen a történet nem írható át, de a szerepek megformálásában, a szereplők magatartásában érezhető a  személyes vélemény  és a hatályos törvények alkalmazási kényszere közötti komoly ellentmondás. A zenekar alkalmazkodik a rendezői  felfogáshoz, sokszor többet mond, mintha a színpadon megjelenő szereplők énekelnék el a történéseket. A három főszereplő, a kapitány, Billy és a fegyvermester megszemélyesítői előttem ismeretlen nevek, de mind színészi, mind énekesi teljesítményük megragadott.  Egy személyes megjegyzés: mikor John Christie Glyndebourne-i házában elindította az első operaelőadást, megfordult-e a fejében, hogy ebből mi fog kilalakulni? Szerintem ő maga se hitte  volna, hogy ilyen maradandót alkotnak. Mindenesetre Mr. Bing-nek jó előgyakorlat volt a későbbi MET-hez!

 

 

 

568   Klára • előzmény565 2022-04-20 17:48:29

Köszönet ezért is, már letöltöttem.!  A Heliane megtekintésére még nem volt  módom, de azt sem hagyom ki, és ezt is megnézem!

567   takatsa • előzmény566 2022-04-20 16:00:56

Köszönöm a hozzászólást, kedves piszli. Megvallom, én most találkoztam ezzel az operával először, és le vagyok nyűgözve tőle. Remélem letöltöd a közreadott felvételemet, mert ez a ROH felvétel egyedülálló, tökéletes megvalósítása ennek a kivételes operának.

566   piszli 2022-04-20 15:53:48

Örülök, hogy felhívta George Benjamin remekművére és a kiválóü közreműködőkre a figyelmet. Néhány éve a most éppen tatarozásnak elébe néző Theater an der Wienben adták és valami különös véletlen folytán betévedtünk. Illetve nem is volt az akkora véletlen; a színháznak olyan kitünő volt a vezetése, hogy nem vállalt az ember túl nagy kockázatot azzal, ha ismeretlen művet választott. Nekünk nem sikerült barátainkat rávenni a megtekintésére (DVD-n is elérhető), remélerm az Ön beszámolója és ajánlása meggyőzőbb lesz.

565   takatsa 2022-04-20 08:38:14

Előző bejegyzésemben Korngold Das Wunder der Heliane c. operája kapcsán a szerelemről elmélkedtem, maradjunk még egy kis ideig ennél a témánál mert egy igazi remekműre akadtam. Ez a kortárs opera számomra óriási meglepetés, jöjjön tehát a kritikusok általános véleménye szerint a 21. század eddigi legnagyobb operája, George Benjaminnak, Written on Skin (Bőrre írva) c. műve. A Royal Opera House 2013-as előadása innen tölthető le, magyar felirattal. (A linken két fájlt találtok, csak az egyiket töltsétek le. A kisebb méretű videó csak a sztereó hangsávot tartalmazza, a nagyobb méretű pedig két hangsávos, a szterereó mellet a 6 csatornás surround sávot is tartalmazza. Lejátszásra VLC-t használjatok).

A történetről csak annyit írnék, hogy egy  - Boccaccio Dekameronjában is megörökített -  a 13. századi Provance-ban játszódó szerelmi történetről van szó, amelyből a mai kor legismertebb angol drámairója írt egy lebilincselően izgalmas és felkavaró, szürreális librettót. És ehhez, a valódi irodalmi minőséget képviselő librettóhoz szerzett George Benjamin egy olyan operát, ahol a zene és a szó megbonthatatlanul eggyé válva egy új minőséget hoz létre. Ez egy igazi remekmű, elképesztő audiovizuális élmény, amely az opera tökéletes megvalósításának köszönhető, a rendezésnek, az énekeseknek (Barbara Hannigan, Christopher Purves, Bejun Mehta), és a szerző által vezényelt ROH zenekarának. Én most nem is akarom tovább szaporítani a szót, töltsétek le, nézzétek-hallgassátok ezt a fantasztikus felvételt, éljétek át ti is ugyanazt az élményt, mint amit én átéltem.

564   Klára • előzmény563 2022-04-16 12:17:50

Kedves Takatsa! Nekem húsvéti ajándékul tökéletesen megfelelt és elegendő volt a tegnapi János Passió, mert ez valóban nagyon jó előadás, ahogyan a pár napja feltöltött Máté Passió is remek (Őszintén örültem, hogy azt rajtam kívül még valaki észrevételezte! Lehet, hogy egy fecske mégis nyarat csinál?)

A mostani Korngold csak hab a tortán, amiért külön köszönet jár Neked! Érdekes, hogy Korngoldot hosszú csend után elkezdték felfedezni, de ezekhez az operákhoz (is!) megfelelő rendezés és énekesek kellenek. A Halott város különböző operaházakban színre vitt előadásai mutatták, mennyi minden múlik ezen! Érdeklődve fogadom a Heliane két változatát. Sara Jakubiak remek énekesnő, Münchenben Kaufmann mellett ragyogő Éva volt a Mesterdalnokokban (mit nem adnék egy erről készült felvételért!) , és Brian Jadge sem ismeretlen számomra. Mindenesetre gyorsan letöltöttem, és "bespájzoltam" - Húsvét után nézem  meg, de jobb későn, mint soha! És természetesen erről is megírom, tetszett-e, vagy sem!

563   takatsa 2022-04-16 10:53:59

És akkor jöjjön a húsvéti meglepetésem: Korngold Das Wunder der Heliane (Heliane csodája) c. operája. Innen tölthető le az opera 2018-as berlini, és 2019-es New York-i előadása, a szokásos formában, magyar felirattal. A lejátszáshoz VLC lejátszó szükséges (!)

Ez a mű Korngold negyedik operája, amelyet 1927-ben a Hamburgi Állami Operaházban mutattak be. Korngold 3 évig dolgozott ezen az operán, és addigi élete "mesterművének" tartotta. A mű csak néhány előadást ért meg, a közönség és a kritikusok egyöntetűen elutasították,  sokan egyszerűen giccsnek nevezték. Az 1928-as, Bruno Walter által vezényelt berlini bemutató után aztán 80 évig el is tűnt az operaszinpadokról. Persze voltak, akik rajongtak ezért az operáért, a címszereplő Lotte Lehmann egyenesen élete legnagyobb szerepének nevezte. 


Nehéz néhány szóban elmondani, hogy miről is szól ez az opera. Persze van egy viszonylag egyszerű történet, tulajdonképpen egy mese, van valahol-valamikor egy ország, a király kegyetlen, totális diktátor, és az elnyomott nép, napfény, öröm, nevetés nélkül éldegél. Persze a király hatalma sem korlátlan, a felesége, Heliane fölött nem tud uralkodni, a hitvesi ágyat nem tudja vele megosztani. Az országba vetődik egy fiatal idegen, aki hírt hoz a szabadságról, az örömről, a fényről. Mint felforgató eszmék terjesztőjét bebörtönzik, és az ítéletre vár. Éjszaka a király megjelenik, fejére olvassa bűneit és kárörvendően kihirdeti a halálos ítéletét. Az ifjú a hír hallatán összetörik. A király távozását követően megjelenik Heliane, a királynő, aki felebaráti szeretetből, vigaszt kíván nyujtani az ifjúnak, utolsó éjszakáján. Szerelmesek lesznek egymásba, végül a királynő ott áll az Idegen előtt meztelenül. A király közben visszatér, egy ajánálattal: megkíméli az Idegen életét, és a szabadságát is visszaadja, ha az Idegen, varázsereje segítségével eléri, hogy a királynő végre szeresse őt. Az Idegen visszautasítja a király ajánlatát, majd ezt követően a király észreveszi a sötétben meztelenül rejtőzködő feleségét. Hívja az őrséget, letartóztatja a királynőt, majd még az éjszaka, összehívja a bíróságot, hogy ítélkezzék a királynő felett. A királynő a bíróság előtt azzal védekezik, hogy a látszat ellenére, a férjét nem csalta meg, nem szerelmes az Idegenbe, csak a fájdalmát igyekezett csillapítani és a szenvedésében osztozni. A király tanúnak behívja az Idegent, az Idegen megkéri a bíóságot, engdélyezze számára, hogy néhány szót négyszemközt válthasson a királynővel. Az engedélyt megkapja, és amikor magukra maradnak, az Idegen öngyilkos lesz, azt remélve, hogy halála kiengeszteli a királyt, és ő meg fog bocsátani feleségének. De a király nem engesztelődik ki, ráveszi a bíróságot, hogy Heliane -t istenítéltnek vessék alá: ha valóban bűntelen, akkor Isten segítségével, az Idegent támassza fel a halálból. Heliane-nak nem sikerül a halottat feltámasztania, a bíróság előtt bevallja, hogy szerelmes volt az Idegenbe. A feldühödött tömeg máglyára akarja vonszolni, amikor az Idegen feltámad. A király végső elkeseredésében és csalódásában leszúrja Heliene-t. Ezt követően a szerelmespár megdicsőülten száll fel a mennybe.

Huh, a vége tényleg giccses és szirupos kissé. :) Persze ez a melodráma csak a váz, hiszen ennek a szimbolikus-allegorikus műnek feltehetően mélyebb mondanivalója is van, és mint minden jó mű, számos értelmezésre ad lehetőséget. A műnek nem kevés aktualitása is volt, hiszen 1927-ben a totális diktatúra, a fasizmus-kommunizmus árnya már ott lebegett egész Európa felett. És persze nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az opera keletkezésének ideje Korngold életének a legboldogabb korszaka volt; ez az opera az ifjú házas férfi szerelmes vallomása, a szerelem, a testi szerelem apoteózisa és mindenen győzedelmeskedő allegóriája. (Igen, az élet - bonyolultságában is - ennyire egyszerű.)

A mű utóélete korántsem annyira diadalmas, mint a Halott városé, amelynek az utóbbi időben több, igen figyelemreméltő előadása és felvétele született. Több, főként koncertszerű előadást követően a 2018-as berlini előadás említhető meg (Berlini Operaház Zenekara és kórusa, vez. Marc Albrecht, főbb szerepek:  Sara Jakubiak, Josef Wagner,  Brian Jagde), amely igen jó kritikákat kapott, és ez az előadás az egyetlen, amely jelenleg elérhető DVD-n és Bulray-n. Ehhez az előadáshoz készítettem el a magyar feliratot. Nehézséget az jelentett, hogy sehol sem találtam meg a teljes librettót, így a dvd-hez készített orosz- és francia feliratot tudam csak felhasználni. Megvallom, én nem voltam elragadtatva a felvételtől. A szólisták közül a királyt alakító Josef Wagner tetszett a legjobban, a többiek is jók voltak, de nem kimagaslóak. Ami viszont nagyon nem tetszett, az a rendezés sivársága, és a díszleteknek szinte a teljes nélkülözése volt, amely elidegenítően hatott és - számomra - megakadályozta a mű teljes átélését és befogadását. Tulajdonképpen meg volt minden, leltár szerint, csak valahogyan az előadás nem állt össze egésszé, nem kelt életre, valami hiányérzet maradt bennem. Na mindegy, elkészültem, éppen közre akartam tenni, amikor ráakadtam egy másik előadásra, a mű 2019-es amerikai ősbemutatójára, amely New Yorkban, a Bard SummerScape festival keretében történt.  Az Amerikai Szimfonikus Zenekart Leon Botstein vezényelte, a főbb szereplők: Ausrine Stundyte, Daniel Brenna és Alfred Walker. És igen, ezen a felvételen Heliane csodája életre kel. Fantasztikus a rendezés, a koreografia, a zenekar, a zene, és az összes szereplő elképesztő intezitással és átéléssel énekel. Csodálatos. Egyáltalán nem tökéletes, pl. a tenor Daniel Brenna hangja és technikája csapnivaló, de ez valahogyan abszolút másodlagos szemponttá válik, mert az énekesek eggyé válnak szerepükkel és mindent betölt ez a fantasztikus, és semmihez sem hasonlítható zene, kibomlik előtted és teljes fényében pompázik ez a csodálatos világ. Jó szívvel ajánlom nekek ezt a boltokban egyáltalán nem forgalmazott és nem megvásárolható felvételt, minden apró hibája ellenére, és még úgy is, hogy a felvételen levakarhatatlanul rajta van a ráégetett angol felirat, amely alá applikáltam a magyar feliratot, reményeim szerint olvashatóan és könnyen követhetően. Ezt a felvételt mindenképpen VLC lejátszóval nyissátok meg. 

Aki többet szeretne olvasni erről az operáról, annak Michael Haas írását ajánlom.

562   takatsa 2022-04-15 15:56:31

Aki esetleg - hozzám hasonlóan - nem Parsifált, hanem János passiót kíván hallgatni nagypénteken, az innen letöltheti. (Berliner Philharmoniker, Simon Rattle)

561   takatsa • előzmény560 2022-04-12 20:37:55

Igen, ez a helyes szó rá: unikum. Peter Sellars némileg megosztó és excentrikus, de összességében - a nagyszerű és átszellemült zenei megvalósítás mellett - felkavaró élmény, egy igazi, szenvedélyes passió.

560   -zéta- • előzmény558 2022-04-12 18:58:04

Ez egy egészen unikum előadás, mindenkinek ajánlom figyelébe.... 

559   Klára • előzmény558 2022-04-12 18:19:12

Köszönöm!

558   takatsa 2022-04-12 13:11:45

Nagyhétre tekintettel közzé teszem Bach Máté passióját, a Berlini Filharmonikusok előadásában, Sir Simon Rattle vezényletével és Peter Sellars rendezésében. 

557   Edmond Dantes • előzmény556 2022-04-08 13:48:51

Vagy héber .. netán éceszg-éber ;-) avagy ki korán kel, 555-öt lel.

556   macskás • előzmény555 2022-04-08 13:14:36

Ez van, ha nem vagyok elég éber :)

Vagy Weber? :)

555   Edmond Dantes 2022-04-08 07:16:23

555

554   takatsa • előzmény553 2022-04-07 22:36:02

Kösz a helyesbítést.

553   Edmond Dantes 2022-04-07 20:23:12

Die Teufel von Loudun / The Devils of Loudun

552   takatsa • előzmény551 2022-04-07 09:07:42

A Loudini ördögök típikusan olyan opera, amelyet nem élvezetből néz meg az ember. Élvezetre a vígoperák valók, pl. a Sevillai borbélyon mindig halálra röhögöm magam. De egy Otellót, Végzet hatalmát, Oedipus rexet, Lear királyt nem élvezetből néz meg az ember. A Loudini ördögök ékes példája annak, hogy a koncepciós perek, vagy az embereknek a végtelenségig történő manipulációja nem mai találmány, hanem a mindenkori hatalom régi, és jól bevált gyakorlata. Nem állítom, hogy könnyű ennek az operának a befogadása, sőt abban sem vagyok biztos, hogy első nézésre lehetséges ez. Elárulom, ez nekem sem sikerült. Amikor - teljesen gyanutlanul - el kezdtem nézni ezt az operafilmet, akkor 10 perc múlva kikapcsoltam, mert rájöttem arra, hogy a tájékozatlanságom, a nem-tudásom akadályoz a mű befogadásában. Elővettem, hát Aldous Huxley regényét és elolvastam. Utána, ezzel a háttértudással felfegyverezve már könnyen ment a Penderecki opera befogadása. Mindenkinek ezt a módszert ajánlom, ezért tettem letölthetővé a Huxley regényt is, amely egy tudományos alapossággal, ugyanakkor "élvezhető" stílusban megírt nagyszerű alkotás, és hozzásegít minket nemcsak a konkrét opera, hanem saját magunk jobb megismeréséhez, megértéséhez is.

551   lujza • előzmény549 2022-04-07 03:18:07

Veled tényleg nem lehet lépést tartani! Még szerencse, hogy hosszú időre tetted fel, bő lehetőség van a letöltésére. De az fantasztikus, ahogy írsz róla, nem szeretnék hízelegni, de mint egy költő. Viszont a Loudini ördögöket én ugyan megnéztem, de a téma annyira taszított, hogy hiába tudtam, hogy jó az előadás, élvezni nem tudtam.

550   Klára • előzmény549 2022-04-06 17:32:00

Kedves T. Lassan nem tudlak követni, pedig mindig örülök műveidnek és érdeklődve várom az újakat! A felvezető soraid  olvasása közben a korabeli angol hajókon uralkodó rettenetes állapotokat ábrázoló könyvek, filmek jutottak eszembe.  A szerencsétlen, gyakran iskolázatlan, kényszersorozott emberek élete akkor is rettenetes lehetett, ha nem volt egy basáskodó, szadista hajlamokkal megáldott magasabb rangú tiszt, vagy kapitány felettes. Kiváncsi vagyok, már letöltöttem, vissza fogok jelezni! (Úgy tűnik, ha valahol két azonos nemű ember szerepel, akár csak egy légtérben is, sokaknak egyből a homoszexualitás jut eszükbe - ilyen időket élünk! Én inkább a tartalomra, adott esetben a zenére koncentrálok)

549   takatsa 2022-04-06 14:21:18

Egy újabb fantasztikus, megrendítő, és kevéssé ismert operával jelentkezem, Britten Billy Budd c. operájával. Két felvételt javaslok megnézésre-meghallgatásra, amelyet innen tudtok letölteni, 30 napig. Elsőnek mindenképpen a 2010-es Glyndebourne-i fesztiválon készült felvételt javaslom. Úgy gondolom, hogy ez Billy Budd legkiválóbb előadása, amely valaha született, ráadásul ez a bluray felvételen alapuló videó technikailag (mind képi, mind hangi vonatkozásban) is tökéletes.  Lejátszására mindenképpen a VLC lejátszó szoftvert  javaslom, tekintettel arra, hogy az 5.1 DTS hangsáv problémát jelenthet egyéb lejátszók esetén. A fájl valamivel nagyobb, mint 5 GB, így a letöltéséhez némi türelem kell, de ez az ára a HD minőségnek. Az automatikusan induló magyar felirat mellett választhatóak az eredeti feliratok is (angol, francia, német és spanyol).  A másik felvétel, amelyet le tudtok tölteni, a BBC 1966-os operafilmje, amelyet Carles Mackerras vezényel, és az előadás külön érdekessége, hogy a kapitány szerepét Peter Pears énekli, az a Peter Pears, aki az opera bemutatóján is énekelt, és akire írta Britten ezt a szerepet. Ez a fekete-fehér film meglepően jól lett rekonstruálva, élvezhető minőségű, és ráadásul - Mivel Britten tanácsadóként maga is részt vett a munkában - autentikusnak tekinthető, így mindenképpen figyelmetekbe ajánlom.  Ehhez is adaptáltam a 2010-es előadáshoz készített magyar feliratot. (E két előadáson kívül foglalkoztam még két felvétellel, az 1988-as, David Atherton által dirigált felvétellel, amelyben Thomas Allen énekli a főszerepet, valamint a a Teatro Real 2016-os produkciójával, de ezek nem lettek a kedvenceim.)

Britten operája Melville kisregényéből készült. Melville-ről, a XIX. században élt amerikai regényíróról elmondható, hogy életében nemigen volt sikeres. Egészen fiatalon megírta a saját élményekből táplálkozó főművét, a Moby Dicket, amely langyos fogadtatásban részesült, és csak a XX. században vált kultikus művé. (Ezzel a művel már részletesebben foglalkoztam, Heggie operájával kapcsolatban.) Melville ezek után jobbára versírással foglalkozott, inkább kevesebb, mint több sikerrel, majd élete vége felé, 30 évvel a Moby Dick után írt még néhány novellát, és a Billy Budd c. kisregényt. Melville 1891-ben halt meg és a Billy Buddot már nem tudta befejezni, a mű befejezetlen-rendezetlen kézirat formájában maradt fenn, és majd 30 évig az íróasztal mélyén hevert. Első kiadására 1924-ben került sor, majd 1962-ben jelent meg a tudományos igénnyel revideált, hitelesnek mondható kiadása. A történet egyszerű: Billy Budd egy fiatal, apátlan-anyátlan tengerész egy angol hadihajóra kerül a napóleoni háborúk idejében. Az eredendően tiszta és naiv, nyílt szívű, segítőkész és nagyon jóképű fiatal tengerész varázslatos hatással van a társaira, és a kapitánytól a hajósinasig, mindenki kedveli.  Az alapvetően durva, és rosszindulatú fegyvermester is többé-kevésbé Billy hatása alá kerül, de belőle ezek az ambivalens érzések irigységet és agressziót váltanak ki, szabadulni kíván, meg akarja semmisíteni Billyt, ezért a kapitánynál bevádolja, hazaárulással és lázadás szításával. Billynek egyetlen hibája van: idegességében dadogás tör rá, amely a szembesítéskor újra előveszi, egy szó sem tudja elhagyni száját, nem tudja megvédeni magát, a szavak helyet az ökle dolgozik, és egy csapással leüti az őt vádoló fegyvermestert, aki ettől az egyetlen, szerencsétlen ütléstől szörnyethal. A kapitány, a hadiállapotra tekintettel, összehívja a rögtönítélő hadbíróságot, és bár ő is és tisztjei is tisztában vannak azzal, hogy Billy ártatlan az ellene felhozott vádakban, a lázadástól tartva, szigorúan betartják a katonai törvénykönyv rendelkezéseit, amely szerint háború esetén főbenjáró bűn a felettes megütése vagy bármelyik társ megölése, Billyt halálra, akasztásra ítélik és az ítéletet néhány órával később végrehajtják. 

A történet nagyon egyszerű, de mesterien van megírva és korát évtizedekkel megelőzve olyan morális problémákat feszeget, mint a jog és az erkölcs viszonyát, az Isten által adott-,  és az emberi törvények hatáskörét és alkalmazhatóságát, a jó és a rossz abszolút vagy relatív természetét, vagy a vezetők személyes felelősségét. A kisregény utolsó három fejezete igencsak talányos. E fejezetek közül az elsőben röviden leírja a Billy akasztása utáni napok történetét: az angol hadihajó egy francia hadihajóval harcba keveredik, és bár győzedelmeskedik, a kapitány megsebesül, és néhány napra rá meghal. Az ezt követő fejezet újságírói stílusban számol be a Billy Budd körüli eseményekről, hősnek tüntetve fel a fegyvermestert, aki leleplezte Billy lázító szerveszkedését, és ezért halállal fizetett, majd az azt követő tárgyalástról, és az elvetemült Billy nyilvános kivégzéséről. Végül az utolsó fejezetben egy direkt nehézkes és darabos stílusban megírt tengerész-ballada állít emléket az ártatlanul meghurcolt és kivégzett Billynek. Melville ezzel a technikával eléri, hogy a regény nem záródik le, nyitott marad, és a feltett kérdésekre mindenkinek, saját magának kell megadni a választ. Melville nem mondja ki a végső verdiktet, nem tör pálcát senki feje fölött, szereplőit empátiával mutatja be, így vele együtt mi is át tudjuk érezni Vere kapitány dilemmáját és vergődését a törvény, a célszerűség, az erkölcs és a lelkiismeret hálójában, sőt, még azt is megláttatja velünk, hogy a gonosz fegyvermester is szenved, önmagától, és a jó hiányától. Melville - bár rabja a korára jellemző romantikus stílusnak - látásmódjában, probléma-felvetésében, gondolatiságában messze túllép korán, és kisregénye korunkban is újszerű és aktuális. Az általam feltöltött csomagban ezt a kisregényt is megtaláljátok, pdf formátumban, Szász Imre fordításában.

Britten opráját 1951 december 1-jén mutatta be a Royal Opera House. A librettót E.M. Forster és Eric Crozier írta. MIndig problematikus egy regény-kisregény film- vagy opera adaptációja, hiszen nehéz, szinte lehetetlen feladat 2-3 órába sűríteni egy regényt, amelyet az olvasó nemcsak napokig olvas, hanem utána hetekig- vagy akár évekig töpreng rajta. A feldolgozások nagy hibája, hogy - kényszerűen - cselekmény központúak, így éppen a gondolatiság, a "lélek" vész el belőlük. A Billy Budd esetében viszont - igaz a cselekményt kissé megváltoztatva - egy remek libretto született. Az opera-változatban Vere kapitány nem hal meg, hanem magas kort elérve, a színpadon megjelenik, és prológus valamint epilógus formájában keretbe foglalja a történetet. Ez a szerkezeti megoldás Vere kapitányra fókuszál, a kapitány maga mondja el a történetet, illetve a történetet az ő önmarcangoló és gyötrődő perspektívájából láthatjuk.  Igaz, hogy ezzel a fókuszálással az eredeti mű veszít a komplexitásából, de cserébe egy zeneileg- és opera-technikailag megvalósítható nyersanyag születik, amely egy eljátszható, izgalmas történet mellett magában hordozza az eredeti mű morális tartalmát és üzenetét is.  Én nem ismerem annyira Brittent, hogy ki merjem mondani, ez a legnagyobb műve, de az biztos, hogy ez egy kivételesen nagy alkotás, a XX. század egyik legnagyobb operája. Persze nemcsak az egyik legnagyobb, hanem az egyik legnehezebben előadható is. Előadásához óriási, precízen és virtuózan játszó zenekar szükséges, kiváló karmester, nagy férfi-kórus, és 17 férfi énekes (6 tenor, 5 bariton és 6 basszus), és a 17 énekesből legalább 12-nek nagyszerűnek kell lenni, hiszen kulcsfontosságú áriákat, duetteket énekelnek. Nő viszont egy sem szükséges, bár ez inkább nehezíti az előadást, mint könnyíti. :)
A Glyndebourne-i előadásban minden adott: a Londoni Filharmoniusokat Mark Elder vezényli, Vere kapitány szerepében John Mark Ainsley, Peter Pearset felülmúlóan énekel, Jacques Imbrailo mind hangjában, mint megjelenésében tökéletes Billy Budd, Philip Ens pedig félelmetes fegyvermester. és mellettük a többi szerepben is mindenki tökéletes, a rendezés, a díszletek kifogástalanok és a felvétel minden percében lélegzetellállító. 

Szót kell ejtenünk még arról, hogy az utóbbi időben sokan homoszexuális szálat vélnek felfedezni az opera cselekményében, utalva arra, hogy a jóképű, szinte szépségnek nevezhető Billy Buddhoz valamelyest az egész legénység és a kapitány is szexuálisan vonzódik, a fegyvermester ambivalens érzései is erre vezethetőek vissza, és erre utalhat az is, hogy Billyt a társai "Szépség"-nek, "Baby"-nek becézik.  És persze ezt a vélekedést táplálja Britten ismert (bár általa sohasem hangoztatott) homoszexualitása, és Peter Pearshez fűződő több évtizedes kapcsolata. Véleményem az, hogy a szexuális frusztráltság természetesen jelen van egy XVIII. századi hadihajón, ahol a legénység hetekig-hónapokig össze van zárva, és tétlenségre kárhoztatva jobbára csak várakozik, vagy hülye parancsokat teljesít. És a szexualitás amúgy is átitatja az ember tevékenységét, a mélyben mindig jelen van, minden ösztönben, minden emberi reakcióban és tetten érhető minden agresszív cselekedetben is. Billy biztosan nem homoszexuális, ő csak eredendően szép, naiv, és jó; az embernek a teremtés utáni állapotát testesíti meg, persze benne is van egy kis hiba, a sátán apró jele, a dadogás. És mit lehet kezdeni Isten százszorszép virágával? Lehet vonzódni hozzá, gyönyörködni benne, ahogyan a legénység teszi, lehet vonzódva-tartani tőle, ahogyan a kapitány teszi, aki minden szépségben-népszerűségben a lázadás csíráját sejti, és lehet a szépséget látva törni és zúzni, azt megsemmisíteni, ahogyan a kisfiúk átgázolnak a homokváron, vagy kitépik a pillangó szárnyát, vagy ahogyan a fegyvermester elbánik Buddyval. Sem Melville, sem a librettó-írók, sem Britten nem foglalnak állást a homoszexualitás kérdésében, ránk bízzák, hogy gondolkodjunk el a cselekedetek mozgatórúgóin.

Keresgéltem az interneten, és nem találtam semmilyen adatot arra nézve, hogy előadták-e hazánkban a Billy Budot. Ha valóban nem adták még elő, ez az operajátszásunk egyik nagy mulasztása, amelyet valahogyan - illő módon - pótolni kellene.

548   takatsa • előzmény547 2022-04-06 14:16:54

Köszi szépen a visszajelzést, kedves Klára, számomra sokat jelent. :)

547   Klára • előzmény542 2022-04-06 13:22:27

Én mindenképpen megnézem a BSO Loudon ördögei előadását is, ha közvetíteni fogják, de az még a távoli jövő. Ez a Loudoni ördögei viszont itt van, méghozzá magyar szöveggel, tehát tökéletesen érthető, és követhető. Számomra nagy élmény volt! Abszolút modern zene, ma is születhetett volna. A történelmi háttér megértéséhez kellő alapot szolgáltattak Dumas pére XIII. Lajos korában játszódó romantikus regényei, és a konkrét cselekmény követéséhez a magyar felirat. A szereplők remekül megfeleltek a feladatnak, csodálatos énekesi teljesítményük mellett nem kevés prózai szöveg is elhangzott, ami profi énekesek számára nem minden esetben könnyű. Nem egy közülük olyan alakítást nyújtott, amivel prózai színpadon is megállná a helyét. Tatjana Troyanost egy sor klasszikus operában láttam, régóta csodálatos énekesnőnek tartom. Amit ebben az előadásban produkált, az párját ritkítja!

A  rendezés méltó a zenéhez, és a feladathoz, bár egyes jelenetek számomra túl realisztikusak  voltak! Kedves Takátsa, ne add fel kérlek! Remélem, előbb-utóbb valaki más is felfedezi és értékeli ezeket a lehetőségeket!

546   takatsa • előzmény545 2022-03-30 06:32:02

Igen, engem hajt a kiváncsiság, és hála Istennek mindig van újabb és újabb felfedezni való.

545   lujza • előzmény542 2022-03-30 00:04:37

Köszönet ezért a különleges felvételért, okvetlenül meg fogom hallgatni! Úgy tűnik, nagyon egy hullámhosszon vagy a BSO közvetítéseivel. A Peter Grimes után legközelebb pont a Loudini ördögöt fogják adni, de lesz még egy Ravasz rókácska is nyáron. :))

544   Klára • előzmény542 2022-03-26 20:13:00

Letöltöttem, ezer köszönet!

543   macskás 2022-03-26 17:40:45

543

542   takatsa 2022-03-26 15:32:38

Nem tudom, hogy hányan követitek nyomon opera-feltöltéseimet, de most újra találtam egy olyan „gyöngyszemet”, amely mindenféleképpen felsorakozik a XX. század nagy, de többé-kevésbé elfeledett operái közé. Penderecki Loudun ördögei c. operájáról van szó, amelynek bemutatója 1969-ben, a Hamburgi Operaházban volt, ez tölthető le egy hétig, magyar felirattal, lejátszása javasolt VLC lejátszóval. Ez a több mint 50 éves felvételnek egy nagyon jó minőségű, 2007-es kiadása, a képminőség több mint elfogadható, a hangminőség pedig szinte tökéletes, megtartottam mindkét hangsávot (AAC és PCM), amely között lehet választani. Az automatikusan induló magyar felirat mellett a videó angol, német és francia feliratot is tartalmaz. A Hamburgi Philharmonikusokat és a Hamburgi Operaház énekkarát Marek Janowski vezényli, a főbb szerepeket Tatiana Troyanos, Andrzej Hiolski, Bernard Ladysz, Hans Sotin, Karl-Heinz Gerdesmann, Rolf Mamero, Kurt Marschner és Heinz Blankenburg énekli.

Az opera librettója Aldous Huxley 1952-ben megjelent, Loudun ördögei c. regényének alapján készült. Sokan ezt a művet tartják Huxley legnagyobb regényének. Ez a mű leginkább a dokumentum-regény kategóriába tartozik, ragyogó példája a történelmi-egyháztörténelmi ismeretek, az enciklopédikus tudás és az írói tehetség szinte páratlan találkozásának. Ha valaki veszi a fáradságot a könyv elolvasására, akkor nemcsak egy tragikus-horrorisztikus, izgalmas történetben lesz része, hanem bepillantást nyerhet a XVII. századi Franciaország mindennapjaiba, megismerheti a kort foglalkoztató természettudományos-filozófiai-pszichológiai-etikai kérdéseket és az azokra adott válaszokat és a jog- az igazságosság- és a hatalom egymás közötti viszonyát. Melegen ajánlom ezt a regényt elolvasásra mindenkinek, annyira melegen, hogy a regényt is az opera-videó mellé csomagoltam, pdf formátumban. Ebből a komplex regényből viszonylag könnyen kiemelhető és elmesélhető a regény vázát alkotó történet. Loudun egy francia kisváros, amelyet többségében hugenották laknak, így a város megbízhatatlannak minősül az uralkodó- és a katolikus egyház szemében. A város ráadásul erős falakkal körülvett, így bármikor a protestánsok dacoló fellegvára lehet. A falakat le kellene rombolni, az uralkodó biztonsága ezt kívánná, és a király tanácsadója, Richelieu bíboros is folyamatosan ezt sugalmazza, de a király habozik, tart a botránytól a város elszántságától, és a város vezetőitől. Jó lenne valami kiadós botrány, amely egyrészt elterelné a lakosság figyelmét, másrészt okot adna a beavatkozásra, és a falak lerombolására. Az ürügyet, az okot meg is találják a plébános személyében, aki egy igazi 17. századbeli celeb, ragyogó elme, nagyszerű szónok, híres szépfiú és nagy nőcsábász: imádat és gyűlölet tárgya. De a liliomtiprás, özvegy-hajkurászás  nem elegendő indok a perbefogásra, ezek bocsánatos bűnök az akkori egyházban. „Szerencsére” a hisztérikus orsolyita apácák, púpos főnöknőjük vezetésével tálcán kínálják a megoldást, egy pici irányítással elérhető, hogy hisztériájuk ördögtől való megszállottságba konvertálódjon, amelynek oka a sátánnal lepaktáló plébános. Meg is kezdődik a több hónapig tartó, ördögűzés, természetesen az egyházjogot lábbal tipró és minden teológiai megfontolást súlyosan sértő módon, egy igazi koncepciós per formájában, amely során igazolódik a plébános bűnössége, és az ítélet sem kétséges: eleven megégetés, óriási népünnepély formájában. Már csak a beismerő vallomás hiányzik, amely a jogi eljárást utólagosan törvényesítené, de erre a plébános nem hajlandó; aki a szenvedés stációjain áthaladva, minden régi bűnétől megtisztulva, Istennel, a sorsával és a világgal megbékélve, vértanúként áll a máglyára.

És akkor itt van ez a fantasztikus zene, a csodálatos énekesekkel, a regény méltó zenei megvalósítása, egyszerre rémítő, fölemelő és letaglózó, nagyszerű és emlékezetes alkotás. Ezt az operát a 70-es években nagyon sok helyen bemutatták, és az igazság az, hogy általában az értetlenség övezte és negatív kritikákat kapott, aztán el is tűnt a színpadról, azóta csak hébe-hóba volt egy-egy színrevitele. Most viszont megtörni látszik a jég, hiszen a Bayerische Staatsoper műsorra tűzte, 2022. Június 27-én lesz a premier és ez azért jelent valamit. Én éppen ezért bányásztam elő ezt az operát, és magam is nagyon meglepődtem: ez egy csodálatos zene. Mert mit ismertem én eddig Pendereckiből? Leginkább a Lukács passiót, amelyet a 70-es évek lengyel lemezéről rongyosra hallgattunk, de elsősorban a mondanivaló, és nem a zenei élvezet miatt. De most meghallgatva ezt az operát, én úgy vélem, hogy az eltelt 50 év alatt Penderecki avantgárd  zenéje klasszikussá változott (persze nem Penderecki zenéje lett más, hanem mi), ez az opera óriási élmény, üzenete ma is aktuális, bátran ajánlom mindenkinek.

541   takatsa • előzmény540 2022-03-23 13:18:08

Kedves Klára, köszönöm a "leveledet". Örülök, hogy legalább Te letöltötted és megnézted ezt a nem mindennapos Oedipus Rex-et. Ne aggódj, a tevékenységemmel nem hagyok fel, nem szerzek senkinek sem ekkora örömet. :) Kitartás, nemsokára megint jön egy kuriózum, ami lehetséges, hogy még nálad is ki fogja verni a biztosítékot. 

540   Klára • előzmény537 2022-03-23 11:35:32

Kedves Takátsa! Úgy tűnik, továbbra is én vagyok az a "Mikes Kelemen", aki leveleket írogat Neked. (Mivel Te nem vagy T.  néni, és én nem vagyok főigazgató, egyéb párhuzam nem jutott eszembe!)

Szóval, a CSODA - mert ez az opera valóban az! Fantasztikus és borzalmas! Jártam pár jobb-rosszabb állapotban leledző görög amfiteátrumban, a hasonlóság, a megjelentés kísérteties! A jelmezek csak fokozzák a hatást.  Én láttam annak idején a Blahán, a régi Nemzeti Színházban (ahol a hatos megáll!) az  Oedipus király-t Básti Lajos, Tőkés Anna főszereplésével  a klasszikus görög színházon alapuló remek rendezésben, tehát ismertem a történetet, a drámát is.  (zárójelben, akkoriban a tanárok nem tüntetni küldték a nebulókat, hanem színház - és operalátogatást szerveztek, ahova az a diák is eljutott, aki bármely ok miatt egyébként nem jutott volna el!) Ez az opera ebben a rendezésben arra emlékeztetett! Az egész nem több, mint egy röpke óra, de mi minden van benne! A sorszerűség, hogy hiába akarod kivédeni a rád váró rosszat, semmit sem tehetsz ellene! Már az egyébként remek narrátor megjelenésekor kitört a frász! Radásul 3 csodálatos szereplő: Jessye Norman-t láttam, hallottam sok remek szerepben, de ez a zene merőben más, mint a megszokott operaszerepek, és a rendezés által megkövetelt mozgás sem az, ennek ellenére tökéletes! Ez maga a művészet! Philip Langridge nevét előtte sose hallottam, a Wiki-n kerestem rá, hasonlóan remek. A csapat Benjamin-ja az alig 30 éves Bryn Terfel a későbbiekben igazolta a bizalmat, amivel Kréon szerepét rá osztották.

Nem tudom, mi van még a tarsolyodban, kérlek ne hagyj fel evvel a tevékenységgel, én nagyra értékelem, és hálás vagyok érte.

539   Klára • előzmény538 2022-03-11 08:46:02

Nos, ahogyan megígértem, beszámoló és talán kedvcsináló a Hersant operához. A címe: "Les Eclairs" -Villám. Számomra cskugyan az volt, egy enyhe villámcsapás, bizonyíték arra, hogy az  OPERA mint műfaj nem haldoklik, csak jó librettó és tehetséges zneszerző kell hozzá.  Jelen esetben mimdkettő megvolt.

Friss, modern zene, nyitány n, rögtön a lényegre tér!  A kicsit elvarászolt zseni, Gregor az elmaradhatatlan kalappal és a 3-as szám és többszöröseinek bűvöletében! Aki a madarakkal társalog, és az egész világegyetemmel! Akiért két nő rajong, az egyik - Betty - megérti a zsenialitást, a másik csak a jóképű pasit látja! Nem tudom, honnan ásták elő az énekest - Jean-Christophe Lanièce - szenzációs alakítás, a zene sem az a megszokott klasszikus dallamvezetés, ráadásul színészi alakítás is kell hozzá, nem semmi! A két női alak is nagyon jó, kettős jelenetük többet mond el a zseniről, mint az önmagáról! A megszemélyesítő énekesnők is nagyon jó énekesnők, és a zenekar  a karmester hölgy vezénylésével teljesíti feladatát. . 
 

538   Klára • előzmény537 2022-03-07 19:38:56

Bocs, ahogyan írtam, én letöltöttem a Hersant operát. Nem írtam még, mert  csak ma jutottam hozzá, hogy megnézzem. Figyelemre méltó, izgalmas modern zene! Nyitány semmi, rögtön a lényegre tör! A többire sajnos, várnod kell!

A Sztravinszkijt is letöltöttem, remélem, nem tiltják le ezt is, a több már kétesnek minősített darab és a  jobb sorsra érdemes művészek mellett.

537   takatsa 2022-03-07 18:56:23

Úgy tűnik, hogy a Philippe Hersant opera senkinek sem keltette fel az érdeklődését, amit nagyon sajnálok, mert tényleg jó zene és nagyszerű felvétel. No, de sebaj, lépjünk tovább. Most egy nagy tartozásom következik. Sztravinszkíj Oedipus Rex c. operája, innen tölthető le, a teljes opera, a szokott formában, magyar felirattal, ajánlott lejátszó: VLC. Ennél az 1993-as, Peter Gelb rendezte felvételnél azt hiszem, jobbat nem találsz. Seiji Ozawa vezényel, a főbb szerepekben Jessye Norman, Philip Langridge és Bryn Terfel. És, hogy miért nagy tartozásom ez a mű? Azért, mert amikor megismertem a leendő feleségemet, akkor ez volt a kedvenc operája, éjjel-nappal mindig ezt nyűtte egy supraphon lemezen, iszonyatosan rossz énekesekkel, és már minden testnyilásomon ez a zene dőlt ki, csaknem belehaltam, de túléltem, mert nagyon szerelmes voltam.

Azt hiszem, hogy magát a művet nem kell bemutatnom, annyira alapmű ez, bár az utóbbi időben keveset játsszák, és ha játsszák, akkor is általában koncertszerűen. Ez a Peter Gelb rendezte produkció viszont maga a csoda, az idők mélyéről előhalászott valódi görög dráma, így játszhatták ezt 2500 éve is, igazi horror, hogy milyen szörnyű volt akkoriban az ember, és azóta sem változott egy cseppet sem: szörnyeteg az ember, ilyenek vagyunk, valamennyien...

536   lujza 2022-03-02 01:19:00

Néhány évvel ezelőtt a Bayerische Staatsoperből volt egy livestream szintén ebből az operából. Igen jó előadás volt az is, sajnos csak a címszereplő Anja Kampe nevére emlékszem, pedig a férfiak is jók voltak, és az egész megrendített. Nincs valaki, aki nálam jobban emlékszik erre az előadásra, vagy netalán sikerült rögzítenie is?

535   Klára • előzmény534 2022-03-01 15:06:36

Ha Denoke 1961-ben született, akkor a harmincas évei második felében járt, tehát jól tippeltem. Az oroszországi rabszolgaság vagy a mi megnevezésünk szerint jobbágyság fordítási kérdés! Tény, hogy akkor még létezett - sajnos!

534   takatsa • előzmény533 2022-03-01 13:31:35

Kedves Klára, örülök, hogy tetszett a darab. Pici pontosítás: Angela Denoke 1961. november 27-én született. Tudtommal Oroszországban nem volt rabszolgaság, ez az USA-ban volt divatos, bár a jobbágyi sors sem lehetett kellemes státusz. 

533   Klára 2022-03-01 12:31:25

Kicsit megkésve, de jobb későn, mint soha!

Megnéztem a Katya Kabanova mindhárom változatát, érdekes összehasonlításra adott alkalmat! Én a MET közvetítések alkalmával is összehasonlítottam a különböző felvételeket. Részben a különböző rendezői megoldások érdekeltek, hiszen minden rendező mást lát az adott műben (néha egészen jókat, néha nem annyira),  pláne, ha a két rendezés között hosszabb idő telik el, részben az énekesek alakításai miatt. A Katya Kabanova 1998-as és 2015-ös előadásai között nem sok idő telt el, de mégis mindegyik más.  Az elszigeteltség, a kilátástalanság megjelenítése akár a kopott lépcsőházban, akár a Volga vizén elhelyezett pallók által biztosított korlátozott területen nagyon kifejező. Mai szemmel és gondolkodással nehéz megérteni azt a mélységes kiszolgáltatottságot, melynek a "mater familias"  Kabanicha jóvoltából a családtagok ki vannak téve. (mindhárom változat modernizált, kortalan, de a szereplők öltöztetése alapján akár a bemutató idején is játszódhat!)  Nem szabad elfelejteni, hogy Osztrovszkij drámájának keletkezése idején Oroszoszág egyes területein még rabszolgaság uralkodott,  és a gazdag kereskedőcsaládban is a családfő volt a teljhatalom birtokosa. A három főszereplő énekesnő mindegyike kiváló alakítást nyújtott, habitusuknak és adottságaiknak megfelelően mindegyik más és más, de színészileg és énekesileg is nagyon jók. Andrea Denoke életkorára nem találtam adatot, de a salzburgi bemutató idején még az ifjabb korosztályhoz tartozik, Karita Mattila pályája csúcsán énekelte ezt a szerepet, más megjelenítés, de mindkettő nagyon jó. A 2015-ös zongorakiséretes "kamaradarab" Kelly Hodsonja is remek énekesnő, a szűkített színpadkép kevesebb mozgásteret ad. Mindhárom előadás remek a maga nemében, érdekes és érdemes volt időt szánni rá!

532   lujza • előzmény528 2022-03-01 02:18:44

Már az is elképesztő, amiket találsz, de a tempód aztán nekem igazán irigylésre méltó! Én olyan vagyok, mint egy csiga, mndent letöltök és elrejtek a házamban, azán lassan találom meg őket. De azért köszönöm!

Tesla élete tényleg érdekes lehetett, rémlik, hogy egy amerikai filmet láttam, amiben szó volt róla. És nekem Tesla magnóm volt, méghozzá orsós. :))

531   Klára • előzmény528 2022-02-28 18:38:33

Hűha! Te tényleg benne vagy a "nemzetközi operaélet" mindennapjaiban! Megkerestem az Operavision oldalon ezt az operát, friss, ropogós! (szinte még meleg, mondanám, de inkább nem!) Az Opéra-Comique előadásában van fent - erről a Lujza fórumtárs által idézett Caruso Blog írása  jutott eszembe, Párizsról, az ottani operaéletről, és az egymás mellett remekül mőködő, és egymás köreit nem zavaró operaházakról! ...Boldog emberek!

Nikola Tesla élete valóban érdekes, róla eddig a  tudományok művelőin kívül nem sokat tudtak, akiknek az őskorban Tesla rádiójuk, vagy lemezjátszójuk volt, azok sem biztos, hogy rögtön rá asszociáltak. Biztosan érdekes lesz! Köszönet a feltöltésért, és főleg a magyar feliratért! (mert az angol feliratos franciául énekelt művel nem sokra mennék!)

530   takatsa • előzmény529 2022-02-28 17:12:26

Én ennél többet nem tudok tenni, mint azt, hogy írok magyar feliratot, feltöltöm a komplett operát, és próbálok írni kedvcsinálónak néhány sort. Mások helyett letölteni, megnézni, lelkesedni, örülni nem tudok. :)

529   Klára • előzmény527 2022-02-28 16:19:43

Ezt is letöltöttem, de megnézni még nem volt időm. Külön köszönet a figyelmes ismerősnek, mert az előző változat valóban csak nehezen volt olvasható! Amint ezt sikerül megnézni, megírom hogy tetszett-e vagy sem. Remélem, akadnak még érdeklődők, akik letöltik és megnézik! Persze, ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha meg is írják a benyomásaikat!

528   takatsa 2022-02-28 14:21:36

Itt van a legújabb ajánlatom, remélem, hogy sokak számára meglepetés lesz (mint ahogyan nekem is az), amit az Operavision-on találtam, egy valódi kortárs francia opera, annyira kortárs, hogy 2021. november 2-án volt a bemutatója, a párizsi Opéra-Comique-ban. Innen tölthető le Philippe Hersant "Les Eclaris" (Villám) című 4 felvonásos operája, a szokásos magyar felirattal, a lejátszás ajánlott VLC lejátszóval.
Mindenkinek üzenem, nem kell tőle félni, vagy alapból elutasítani, ez egy kifejezetten jó, nemcsak hallgatható-nézhető, hanem élvezhető előadás, kiváló zenekarral és nagyszerű énekesekkel. Ez a mű is bizonyítja, hogy az Opera nem halott, hanem élő, létező és fejlődő műfaj, amelynek nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van, nem kell aggódnunk addig, amíg időről-időre ilyen nagyszerű darabok születnek. A mű szerzőjéről, a 73 éves Philippe Hersantról én csak annyit tudok, hogy Olaszországban született, három operája mellett jó pár zenekari, és kamarazenekari művet, valamint filmzenéket szerzett. A librettót Jean Echenoz írta, saját verses regényéből.
 Az opera Nikola Tesla életéről szól. Tesla (1856-1943) egy zseniális, de ugyanakkor szélsőségesen excentrikus személyiség volt. Szerbiában született, édesapja ortodox lelkész volt. Iskoláit Szerbiában, majd Grazban végezte, megfordult Prágában, 2 évet Budapesten töltött, ahol Puskás Tivadar munkatársa volt, majd két évig Párizsban dolgozott. Az opera az 1884-es évvel kezdődik, Tesla ekkor lépett amerikai földre, ahol aztán haláláig élt. Felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi találmány, szabadalom fűződik Tesla nevéhez. Az opera középpontjában Edisonnal folytatott nagy csatája áll, amely az egyenáram-váltóáram csatája volt, és Tesla máig tartó győzelmével végződött. A két lángész csatája egyszerre volt lenyűgöző és gyomorforgató, amelyben a jószándékú és végletesen naiv Tesla csak pirruszi győzelmet arathatott, hiszen a tudományos csatát ugyan megnyerte, de minden egyéb mást elveszített, és a csata végsősorban az őrületbe kergette. A hosszú évekig tartó küzdelem hozadékaként egyik tudós sem nyerte el a Nobel díjat, pedig két óriási géniuszról van szó. Tesla pl. teljesen mellékesen feltalálta a rádiót, hosszú évekkel Marconi (és Popov, haha) előtt. A rádióért Marconi kapott - tévesen -Nobel díjat, persze ezt a díjat sohasem kelllett visszaadnia. Mindenesetre Tesla élete és emberi sorsa rendkívüli volt, regénybe illő, egy igazi dráma, a zsenialitás és az őrület mezsgyéjén bukdácsoló emberé, az őrült tudósé, aki két találmánya között a madarakkal - egyetlen barátaival - beszélgetett, majd a mars- és vénuszlakókkal kommunikált Coloradóban, egy hegy tetején épült mindentől-mindenkitől elzárt kastély-laboratóriumban, majd elszegényedve-elfeledve egy lerobban hotelszobában halt meg.  Élete tehát tragikus volt, mivel az anyagiak nem érdekelték, rengeteg ember kihasználta és élősködött rajta,  és néhány barátja bárhogy is próbálkozott, az őrült zsenit nem tudta megmenteni. Ez tehát az opera történetének magja, de nem kell megijedni, nem matematikai-műszaki elmélkedésekről szól, hanem egy nagyon színes és izgalmas világról, a századforduló Amerikájáról, ahol a férfiak - a mi világunkhoz képest szokatlanul - férfiasak, a nők pedig nőiesek és ez elég is ahhoz, hogy pergő és élvezetes legyen az előadás. A díszlet, a jelmezek, a rendezés kiváló, és hoppá, egy nagyszerű női karmester, Ariane Matiakh vezényel. 
Ez az opera egyszerre humoros, szatirikus, komikus, filozofikus, melodramatikus és tragikus, így kedve szerint mindenki megtalálhatja benne a nevetni-, sírni-, elgondolkozni-, töprengeni-, de legfőképpen a szeretni valót. Egy nagyszerű, ismeretlen és felfedezni való kortárs opera, amelyet örömmel nyújtok át mindannyiotoknak.

527   takatsa • előzmény518 2022-02-23 13:33:17

És itt van egy - számomra is nagy - meglepetés. Egy barátom elküldte nekem a 2008-as madridi Katia Kabanova DVD-t (Karita Mattilával), így illesztettem hozzá a feliratot, és közkinccsé teszem. Tehát innen lehet ezt a felvételt letölteni egy hétig, ez sokkal jobb minőségű, mint az előző linkemben szereplő madridi felvétel, tartalmazza a sztereo és 5.1-es surround hangsávot is, és természetesen nnicsen ráégetett francia felirat. A salzburgi és a zongorás, 2015-ös változat továbbra is a régi linkről tölthető le.

526   lujza • előzmény525 2022-02-23 01:31:04

Köszi, ő jó karmester!

525   takatsa • előzmény524 2022-02-22 07:39:03

Sylvain Cambreling 

524   lujza • előzmény518 2022-02-22 03:21:20

Fantasztikus a munkabírásod! Nem kis feladat lehetett ez se. Mindenesetre köszönöm, előbb-utóbb letöltöm, mert kíváncsivá tettél a véleményeddel. De Christoph Marthaler tudtommal rendező, akitől ki is telhet egy ilyen salzburgi produkció. De a karmester valószínűleg más volt.

523   takatsa • előzmény522 2022-02-21 11:33:58

Igen, pl. a zongorás változatnál azonnal az jutott az eszembe, hogy ennek a színrevitele szinte csak elhatározás kérdése lenne az Eiffelben. Van pár nagyon-nagyon ígéretes fiatal énekes, akiket pl. a Britten Szentivánéji álomban láttam, nagyszerű lehetőség lenne számukra ez az opera, és a Covid alatti internetes (maszkabál) közvetítések során megismerkedhettünk a zongorakisérőkkel is, Szennai Kálmán tökéletes lenne.

522   ladislav kozlok • előzmény518 2022-02-21 11:10:24

Remélem, hogy valamelyik magyar operatársulat  kedvet kap a Kabanovát szinre vinni.   

521   takatsa • előzmény519 2022-02-21 10:08:48

Köszönöm, de nyugtával dicsérd a napot. :)

520   Klára • előzmény518 2022-02-21 10:07:41

Egyelőre csak megköszönöm, a letöltés folyamatban. Vélemény később lesz.

519   ladislav kozlok • előzmény518 2022-02-21 09:57:52

Keves takatsa, fogadd oszinte elismerésem és  hálámat. 

518   takatsa 2022-02-21 08:31:58

Kozlok Laci kérésére elkészült a Kát'a Kabanová magyar felirata. Három különböző változatban innen lehet letölteni 1 hónapig, lejátszás VLC-lejátszóval.
Érdemes mindhárom felvételt letölteni és megnézni, vagy legalább belehallgatni, mert felfogásuk és megvalósításuk annyira különböző, hogy az embernek időnként az az érzése, mintha nem is ugyanazt a művet látná-hallgatná. Időrendben az 1998-as salzburgi felvétel az első. Én sokáig idegenkedtem ettől a felvételtől, mert elriasztott a rendezés, amely egy 1960-as évekbeli lepusztult bérház gangjába helyezte az egész cselekményt, és a mellékszereplők hangjával sem voltam teljesen elégedett. De a Kátyát éneklő Angela Denoke teljesítménye egészen elképesztő, eggyé vált a szerepével. A Cseh Filharmónikus Zenekart és Szlovák Kórust Christoph Marthaler vezényli. Alapanyagom egy jó minőségű DVD volt, így a magyar felirat mellett használhatjátok a német-angol-francia-spanyol-olasz feliratot is. A 2008-as madridi felvételnek sajnos csak egy Mezzo-tv-ben rögzített változatát sikerült fellelnem, így - az egyébként megfelelő minőségű felvételen - rajta maradt a ráégetett francia nyelvű felirat. A magyar feliratot viszont sikerült úgy applikálnom, hogy zavartalanul olvasható. A rendezői felfogás itt is érdekes. Amíg a salzburgi felvételen a Volgát csak egy szökőkút imitálta, ezen a  felvételen az egész opera a vízben játszódik, és a szereplők pallókon közlekednek, játszanak, énekelnek. Amúgy ez a felvétel a legjobban dícsért, a zenekari hangzás Jiri Belohlavek jóvoltából fantasztikus, és persze ott van Karita Mattila, hangja zenitjén, ereje teljében, a legjobb formájábn. Az ember igencsak gondolkodóba esik, hogyan tud két ennyire eltérő karakterrel és hanganyaggal rendelkező énekesnő, mint a willendorfi vénuszba oltott amazon Mattila, és a bontottcsirke-Denote, ilyen hiteles, átélt, magávalragadó és katarktikus produkciót nyújtani Kátya szerepében. És akkor itt van a harmadik, 2015-ös felvétel. Megvallom, engem ez a felvétel ragadott meg, és - Laci kérésén túl - ez a felvétel beszélt rá a magyar felirat elkészítésére.El tudtok képzelni egy komplett Janacek operát szinte csak jelzésszerű díszletekkel, egészen fiatal énekesekkel, és zenekar helyett egy árva zongora kísérettel? Ugye nehezen? És azt el tudjátok képzelni, hogy egy ilyen előadás megnyitja a lélek legrejtetteb ajtaját, amelyen belépve nemcsak ez a törékeny szépségű, csodálatos alkotás nyer új értelmet, hanem érzékelhetjük azt az egyszerre életet adó és önpusztító erőt is, amit  a 70 éves Janaceknek adott a nála 38 évvel fiatalabb Kamilla Stösslovához fűződő reménytelen-plátói szerelme?
Én ezekkel a gondolatokkal adom át nektek ennek a csodálatos Janacek operának három változatát.

517   ladislav kozlok • előzmény516 2022-02-13 10:51:26

Nagyon szépen koszonom.

516   takatsa • előzmény515 2022-02-13 10:10:03

Én már befejeztem ezt a témát, és nem kívánok hosszadalmas szemantikai fejtegetésbe sem bocsátkozni, de úgy tudom, hogy a "szemfüles" eredeti jelentése a "mindenre figyelő" volt. Ez a jelentés egyben magyarázza is a szóösszetételt, hiszen a szemfüles személy minden érzékszervét - így jelesül a szemét és fülét, mint két legfontosabb érzékszervét - a figyelésre összpontosítja. Ez az eredeti jelentés aztán a későbbiekben bővült, illetve változott és manapság a "szemfüles" az ötletes-ügyes szinonimája lett, az olyan személyé, aki a lehetőségeit fantáziadúsan (a maga javára) kihasználja.

515   ladislav kozlok • előzmény507 2022-02-13 09:47:31

Hogy kerult a ful a szemfules kifejezésbe ?

514   ladislav kozlok • előzmény507 2022-02-12 18:56:22

Janácsektol kell valamikor megkérdezni, de jo a hogy  van , 

 

513   -zéta- • előzmény512 2022-02-12 18:12:46

Van...

512   Klára • előzmény511 2022-02-12 17:18:35

Cseh kultúrintézetet nem tudok, szlovák van, oda jártam pár éve.

511   ladislav kozlok • előzmény507 2022-02-12 17:11:59

Biztos  Pesten van egy cseh kulurintézet, kézdezd meg toluk.

510   ladislav kozlok • előzmény507 2022-02-12 17:03:56

Nominativ - Bystrouška Genitiv - Bystroušky, Dativ - Bystrouške, Akuzativ - Bystroušku,  Vokativ -  Bystrouško,  Local  - Bystroušce,  Instrumental  - Byžtroukou.

509   ladislav kozlok • előzmény507 2022-02-12 17:03:53

Nominativ - Bystrouška Genitiv - Bystroušky, Dativ - Bystrouške, Akuzativ - Bystroušku,  Vokativ -  Bystrouško,  Local  - Bystroušce,  Instrumental  - Byžtroukou.

508   ladislav kozlok • előzmény506 2022-02-12 16:35:56

Drága Takatsa,

várjuk ki az idei agusztusi  salzburgi eloadást, jonak igérkezik. 

Szeretettel  Laci

 

507   Klára • előzmény504 2022-02-12 15:11:45

Lehet, hogy abszolút analfabéta vagyok, de még mindig nem értem, hogy az ügyes, talpraesett a fülecskék hogy jön össze, de ezen én túl tudok lépni.

Egyetlen megjegyzés: amennyiben a genitiv singular egyes szám birtokos (esetet) akar jelenteni, a német nyelvben egyszerűen van!

506   takatsa • előzmény505 2022-02-12 12:58:09

Nekem megvan DVD-n az 1998-as salzburgi felvétel (Denoke, Kuebler, Henschel, Delamboye,Peckova, Marthaler), de valahogyan nincsen hozzá affinitásom. A díszletek, a rendezés, maga az egész környezet, mint egy VIII. kerületi lepusztult bérház belső udvara, illúzióromboló. Denoke-t nagyon szeretem, de annyira aszexuális ezen a felvételen. Szóval kevés inspirációt érzek magamban. Van két másik felvételem, az egyik a 2008-as madridi előadás, Mattilával, na ez jobban tetszik, bár ez is picit fura rendezés, mindenhol víz van. Viszont ez csak kalózfelvételben van meg, ráégetett francia felirattal, ami megnehezíti a feldolgozást, és a gyári DVD nemigen, vagy csak amerikából szállítva, horribilis áron kapható. És van egy nagyon-nagyon izgalmas, 2015-ös párizsi felvétel, André Engel rendezésével, a főszereplő Kelly Hodson, amely egy kamara-változat, zenekar helyet egy szál zongorával, egy rendkívül intim és szuggesztív, csodálatos előadás. De ez is csak TV felvételről, ráégetett angol felirattal van meg, és tudomásom szerint nem is készült megvásárolható kiadás. Egyelőre így állok ezzel a projkttel, nem tudom, hogy mikor lesz belőle valami.

505   ladislav kozlok 2022-02-12 10:31:16

Kedves takatsa, azért kértem és fogy készíts feliratokat, mer a Te mukásságod a legjobb propaganda Janáček muveire. A világban Janáčekot nagyon gyakran játszák. A salzburgi Kátya Kabanová nagyon jonak igérkezik.  

504   ladislav kozlok • előzmény502 2022-02-12 10:15:15

Janáčeknak muszáj volt elégefetnek lenni, mert a Bystrouška/Bystroušky  genitiv singular/a német nyelvben  egyszeruen nincs, csak a magyarban van hasonlo kifejezés  hogy szemfules. Így maradt meg  a ravasz jelzo, és  más nyelvekben is.

bystrý  - ugyes,talpraesett      ouška - fulecskék

503   Klára • előzmény502 2022-02-11 15:27:10

Kedves Takatsa, semmi  rosszat nem kell feltételezni, nyilván tudott csehül és tudott németül is. De  hangfelvétel nem lévén, nem tudható, hogyan beszéltek cca 100 évvel ez előtt! A cseh nyelv széleskörben a Monarhia összeomlása  után terjedt el, és a városi polgárság, értelmiség azt megelőzően évtizedekig (ha nem századokig), és nyilván egy ideig még utána is inkább németül beszélt, mint csehül! (forrás: Leo Slezák önéletrajzi írásai.) A magyar nyelv is sokat változott az eltelt száz év során, elegendő néhány korabeli klasszikus írásának elolvasása.

Azonban, mint említettem, engem Janacek-ügyben sokkal inkább az operái érdekelnek, ezt a különböző alkalmakkor elkövetett bejegyzéseim igazoják.

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon / FSzEK Zenei Gyűjteménye

Traverata együttes
"Fuvolás kvintettek Verebi Végh Ignác kottatárából"
Mozart: Kvintett a Figaro házassága című operából (A K.577-es Al desio... ária korabeli átirata)
Hoffmeister: Esz-dúr fuvolás kvintett, Op. 35 No. 1
Krommer: C-dúr fuvolás kvintett, Op. 58



18:45 : Budapest
Sára Sándor vetítő- és koncertterem

Stephen Waarts (hegedű), Szabó Ildikó (gordonka)
"Kodály 140"
Kodály: Szólószonáta op. 7
Kodály: Duó op. 8

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Baráti Kristóf (hegedű)
A Zeneakadémia Vonószenekara
J. S. Bach: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048
Mozart: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219
Suk: Esz-dúr szerenád, op. 6

19:30 : Budapest
Magyar Zene Háza, Koncertterem

Ács Gabriella (ének),
Revóczky Ottília, Paulik Lídia (barokk hegedű), Draskóczy Eszter (barokk brácsa), Vályi Csilla (barokk cselló), Tóth-Vajna Gergely (csembalo)
vezényel: Tóth-Vajna Zsombor
Esterházy: Harmonia Caelestis
A mai nap
született:
1930 • Soproni József, zeneszerző († 2021)
elhunyt:
1964 • Set Svanholm (sz. 1904)
1982 • Glenn Gould, zongorista (sz. 1932)