Liszt Ferenc forradalmunk és szabadságharcunk előtt tisztelgő szerzeményeiből - válogatás:
Magyar történelmi arcképek című sorozatból (1885) három darab: Széchenyi, Vörösmarty, Petőfi alakját megidéző zeneműveket Jandó Jenő zongorafelvételéről
Petőfi szelleméhez (1877), impresszionisztikus hangvételű zongoradarab (Jandó Jenő)
Szózatunk és Himnuszunk Liszt által egybeötvözött fantázia-változatát játsszák a Budapesti Szimfonikusok Joó Árpád vezényletével.
A Cziffra György-emlékév fantasztikus sikerű Liszt-gálakoncerttel zárult tegnap este a Zeneakadémián. A hangverseny kezdetén átadták a Cziffra Fesztivál díjait, a moderátor: Bősze Ádám zenetörténész volt.
Az ünnepi eseményt mások mellett személyes jelenlétével megtisztelte Áder János köztársasági elnök is.
Balázs János zongoraművész az első részben az Esz-dúr zongoraverseny és a Magyar fantázia, szünet után az A-dúr zongoraverseny és a Haláltánc című Liszt-műveket adta elő.
Hihetetlen szellemi és fizikai kondíció kell ahhoz, hogy valaki ezt a négy nehéz zongoraversenyt egymást követően, egy estén eljátssza. Balázs Jánosé most ez bravúr, aki fölényes virtuozitással adta elő a műveket, és dicséret illeti a kíséretet ellátó Concerto Budapest zenekart és Keller András karmestert, méltó partnerként szolgáltak neki.
És kaptunk még Balázs Jánostól négy ráadást is! Szűnni nem akaró tapsok és ovációk után ért véget a koncert.
Balázs János - aki a Fesztivál művészeti vezetője is - írja a Facebookon ma reggel: „Tegnap véget ért a 2022-es Cziffra György Fesztivál. Köszönöm a Concerto Budapest zenekarnak és Keller Andrásnak a tegnapi koncertet, gratulálok az idei díjazottjainknak: Perényi Eszter, Lantos István, Berecz Mihály és Eszenyi Zsombor. Szeretném Szilvivel együtt hálánkat kifejezni mindazon munkatársainknak, támogatóinknak, közönségünknek, védnökeinknek, akik sokat tettek idén és az elmúlt években is azért, hogy Cziffra György öröksége méltó módon legyen hazánkban kezelve.”
A tegnap esti koncert hangfelvételét ma este a Bartók Rádió sugározza 20:45 órától.
Ma este pedig a Bartók Rádió sugározza, 17.48 – 18.55
Polgár Éva Liszt zongoraestje
(Márványterem, 2021. július 6-i koncert felvétele)
1. Sursum corda
2. Magyar Koronázási mise – Benedictus
3. Magyar Koronázási mise – Offertorium
4. A Villa d’Este szökőkútjai
5. XI. magyar rapszódia
6. Csárdás
7. Csárdás obstinée
8. A puszta keserve
9. A genfi egyház zsoltára
10. A-dúr legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
11. E-dúr legenda – Paolai Szent Ferenc a hullámokon
A Bartók Rádió sugározza, ma délután (17.57 – 18.55):
Kovács Gergely Liszt Ferenc-műveket zongorázik
h-moll szonáta
Mefisztó keringő
B-A-C-H fantázia és fúga
/Márványterem, 2021. augusztus 17-i koncert hangfelvétele/
Ma délelőtti koncert volt a Régi Zeneakadémia Kamaratermében:
Hodozsó György (zongora)
Liszt: Consolations
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc ‒ 1. Tell Vilmos kápolnája
Liszt: Költői és vallásos harmóniák ‒ 3. Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten áldása a magányban)
Liszt: Három svájci darab ‒ 1. Ranz de vaches: Variációk Ferdinand Huber dallamára
Liszt: 11. magyar rapszódia
A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR ÉS A NEMZETI ÉNEKKAR hangversenye
MŰSOR:
Liszt: Haláltánc Chopin: Andate Spianato et Grand Polonaise, Op. 22 Liszt: Koronázási mise
KÖZREMŰKÖDIK:
Balázs János zongora
Szabóki Tünde szoprán Szántó Andrea mezzoszoprán László Boldizsár tenor Cser Krisztián basszus
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
MÁV Szimfonikus Zenekar
VEZÉNYEL: Kesselyák Gergely
Liszt Ferenc és Frédéric Chopin nagyjából egy időben kerültek Párizsba és jó barátok lettek. Ebben az időben, 1830 és 1834 között keletkezett Chopin harmadik zongorára és zenekarra írott műve (a két zongoraverseny után). A mű első része, az Andante zongoraszóló, utána csatlakozik a zenekar, a zeneszerző szülőhazáját idéző lengyel nemzeti tánc, a polonéz formájában. Liszt ekkoriban kezdett a programzene gondolatával foglalkozni, 1838-tól több mint húsz évig érlelte harmadik zenekaros zongoraművét, amelyet nem nevezett zongoraversenynek, hanem a „Haláltánc – parafrázis a Dies irae témájára” címet adta neki. A művet 1865-ben mutatták be, nem sokkal ezután komponálta Ferenc József császár és Erzsébet királyné magyar királlyá és királynővé koronázásának ünnepi ceremóniájára a Magyar koronázási misét. A műben a katolikus szentmise hagyományos zenei eszközei mellett sok magyaros motívum is megszólal. A császári udvar szertartásrendjének előírásai szerint az 1867. június 6-án megtartott koronázási szertartáson bécsi muzsikusok játszottak és énekeltek, Liszt Ferencet hivatalosan nem is hívták meg, Buda és Pest népe azonban hatalmas ünneplésben részesítette, amikor a szertartás után gyalog ment vissza pesti lakásába.
Hamarosan kezdődik a koncert-előadás (18:00 órakor) a Budapest
BMC, Koncertteremben
Ránki Fülöp (zongora) Dino Benjamin (színművész)
"Melodrámák Minifesztivál - Liszt"
Liszt Ferenc: Des toten Dichters Liebe / Jókai Mór szövegére
Felix Draeseke-Liszt Ferenc: Helges Treue / M. G. Strachwitz szövegére / fordította: Márton László
Liszt Ferenc: Lenore / G. A. Bürger szövegére / fordította: Reviczky Gyula Liszt Ferenc: Der traurige Mönch / N. Lenau szövegére / fordította: Vajda János Lenau után Liszt Ferenc: Der blinde Sänger / A. K. Tolsztoj szövegére / fordította: Vörös István
Klukon Edit és Ránki Dezső négykezes zongoraestje ma este a Müpában:
Válogatás Liszt Ferenc szimfonikus költeményeiből a komponista által készített négykezes változatban:
„Liszt zenéje és személyisége mindig közel állt a szívünkhöz, művei közös zenélésünk egyik alappillérét alkotják. Liszt a zenekari változatok komponálásával egy időben készített kétzongorás kivonatokat, viszont évekkel, sok esetben 15-20 évvel később négykezes formába is öntötte őket, rengeteg változtatással, így igazi, csodálatos zongoraművek születtek. Hatalmas, örömteli és felemelő feladat ezeket a nagyközönség által jórészt ismeretlen változatokat eljátszani.”
LUKÁCS MÓNIKA (ének) ÉS STEFANO LIGORATTI (zongora)
Liszt Ferenc CD-bemutató
Liszt: Freudvoll und leidvoll Liszt: Ich liebe dich Liszt: Kling leise, mein Lied Liszt: Im Rhein, im schönen Strome Liszt: Oh! quand je dors Liszt: Három dal Schiller Tell Vilmosából – 1. A Halászfiú (Der Fischerknabe) Liszt: Die Loreley Liszt: Szerelmi álmok – 3. O lieb, so lang du lieben kannst Bellini: „Casta Diva” – Norma áriája a Norma első felvonásából
Verdi: „Caro nome che il mio cor” – Gilda áriája a Rigoletto első felvonásából
RENDEZŐ:
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Olasz Kultúrintézet
A WEIMARI HOCHSCHULE FÜR MUSIK FRANZ LISZT NEMZETKÖZI VERSENYÉNEK GYŐZTESEI
Liszt: 1. (A-dúr) legenda („Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál”) Liszt: Transzcendens etűdök – 12. Chasse-neige Liszt: Norma-parafrázis
Anton Yashkin (zongora) Liszt: Don Juan-parafrázis Liszt: Bécsi esték (Valses caprices d’après Schubert) – 6. Allegro con strepito/Allegro con spirito Liszt: Paganini-etűdök – 6. Téma és variációk
Dina Ivanova (zongora) Liszt: Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátájának témájára Liszt: Nagy koncertszóló
Tamta Magradze (zongora)
JEGYÁR:
A belépés ingyenes a terem befogadóképességének határáig.
LISZT Ferenc (Franz Liszt, 1811-1886) világhírű magyar zeneszerző, minden idők egyik legkiválóbb zongoraművészének autográf, tintával írt, aláírt francia nyelvű levele bizalmas barátjának, lelki atyjának Hugues-Félicité Robert de Lamennais (1782-1854.) francia katolikus pap, filozófus, abbénak a francia értelmiség egyik kimagasló alakjának, a katolikus liberalizmus korai képviselőjének.
Levelében két nemrég írt kórusművéről értekezik. Az egyik a Le Forgeron (A kovács), amely Lamennais abbé versére íródott. Közli, hogy szeretné három kórussal előadni a művet és személyesen részt venni a próbákon is. Hamarosan Bonnba utazik a Beethoven emlékmű avatására (ennek költségeit Liszt fedezte), ahol előadja az erre az alkalomra írt Első Beethoven-kantátát.
Marseille, 1845. április 28. 4 lev. 3,5 beírt oldal. (155 x 214 mm.) Korábbi hajtások mentén gondosan restaurált levél.
Lamennais abbé La Chênaie-i otthona az értelmiségiek Mekkája volt, gondolatai a lelkiismereti szabadságról és az általános választójogról szólnak. A romantikusok, mint Victor Hugo, Lamartine, Sainte-Beuve és George Sand is követői voltak. Liszt 1834-ben háromhetes zarándoklatot tett La Chênaie-be, ahol teológiáról és művészetről beszéltek a „breton szenttel”, ahogy hívták. Liszt még a pap meditációit is kísérte a zongorán, miközben beszélt. A fia halálára írt gyászódát, a Le morts ódát is Lamennais abbé versére írta. Bensőséges barátságukra jellemző, hogy Liszt 1835-ben Lamennais abbét tájékoztatta arról, hogy szerelmével, a férjezett Marie d’Agoult grófnővel elhagyják Párizst és Genfben telepednek le. 1845-ben egy másik levelében Liszt magyarságáról ír az Abbénak és, hogy gyermekei is magyar állampolgárok.
Pasztircsák Polina, Láng Dorottya, Brickner Szabolcs, Bretz Gábor – ének, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), a Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Farkas Róbert
Liszt Ferenc úgy vélte, „az egyházi zeneszerző prédikátor és pap is, s ahol a szó már nem elég az érzés kifejezésére, ott a hang ad neki szárnyakat és magasztosítja fel”.
A kivételes műgonddal komponált Esztergomi mise zenéje tökéletes példa arra, amikor a komponista valóban prédikátorrá és pappá lényegül át. A bazilika felszentelő ünnepségén bemutatott darabot (1856) maga a zeneszerző vezényelte, míg a Liszt Ünnepen Farkas Róbert vezényletével, kiváló énekesek közreműködésével a Pannon Filharmonikusok adják elő a művet.
A mise egykori premierjét nagy érdeklődés övezte, részben azért, mert Liszt akkor már hosszú ideje nem járt Magyarországon. Egy különösen lelkesült fültanú szerint „ez a zene olyan mértékig vallásos, hogy magát a Sátánt is megtérítené”. Liszt rendkívül nagy becsben tartotta e művét, melyről így vallott: „Nem úgy komponáltam, ahogyan az ember a felöltője helyett miseruhát ölt, hanem az a szívem valódi buzgó hitéből fakadt, amilyet gyerekkorom óta mindig is éreztem. Valóban elmondhatom, hogy a misémet inkább imádkoztam, mint komponáltam.”
A mű a Pesti Vigadóban Liszt vezényletével hangzott el először,
de nem a Médiaújságban közölt évben, hanem 1865-ben, augusztus 15-én.
Nagy köszönet az előadói gárda felsorolásáért, amit a Magyar Rádió műsorközlése szokás szerint mellőz, és aki nem az elejétől követte a tévé közvetítést, talán sosem tudhatja meg, kiket látott-hallott.
"Liszt Ferenc első oratóriuma Árpádházi Szent Erzsébet történetét beszéli el.
A komponista weimari évei alatt látogatott el a város közelében található Wartburg várába, ahol a tragikus sorsú királylány, Erzsébet Lajos thüringiai őrgróf feleségeként élte rövid életének megrendítő pillanatait. Ez a látogatás inspirálta a mű megszületését. Lisztet mélyen megérintette Erzsébet élete, jótevő cselekedetei, aki a szegények istápolójaként, jótevő cselekedetei és csodák létrehívójaként vonult be a szentek körébe.
A mű 1862-ben a Pesti Vigadóban Liszt vezényletével hangzott el először, majd rövid idő alatt népszerűvé vált Európában: Münchenben, Prágában, Weimarban, valamint Angliában is előadták."
Vezényel: Hamar Zsolt
Szereplők:
Szent Erzsébet - Kele Brigitta
Zsófia őrgrófné - Kutasi Judit
Hermann őrgróf / II. Frigyes - Albert Pesendorfer
Lajos őrgróf - Johannes Kammler
Egy magyar mágnás / Udvarmester - Haja Zsolt
A gyermek Erzsébet - Csorba Kinga
A gyermek Lajos - Kristofics Kornél
Közreműködők:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)
2021. október 11. hétfő 19:30 Zeneakadémia - Nagyterem
Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga (1855-ös első változat) Liszt: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen (Alexander Winterberger átirata) Liszt: Ave Maria d’Arcadelt Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai (Szabó Balázs átirata) Liszt: Excelsior! Liszt: Orfeusz – szimfonikus költemény (August Wilhelm Gottschalg átirata) Liszt: Ave maris stella Liszt: Fantázia és fúga az „Ad nos ad salutarem undam” kezdetű korál dallamára
Liszt Ferenc pályája delelőjén fordult az orgona felé. Előadóként természetesen már korábban is játszott a hangszeren, de az első önálló kompozícióig egészen 1850-ig várt. Ekkor született meg a romantikus orgonairodalom kulcsdarabja, A próféta című Meyerbeer-opera egyik dallamára írt fantázia és fúga (Ad nos ad salutarem undam). Szabó Balázs koncertje tehát azzal az ikonikus művel zárul, mely Liszt egészen kivételes orgonadarabjainak sorát megnyitotta.
Liszt több művének – zenekari daraboknak, zongorakompozícióknak éppúgy, mint vokális tételeknek – elkészítette az orgonaváltozatát, illetve számos átiratot készítettek Liszt kortársai is, melyeket – mint az Orfeusz című szimfonikus költemény esetében – Liszt igen alaposan átnézett, és ha úgy látta szükségesnek, javított is. Ő maga biztosan nem csodálkozott volna azon, hogy egy, a zongora sajátos lehetőségeit maximálisan kihasználó darab orgonán is megszólal, miként Szabó Balázs átiratában A Villa d’Este szökőkútjai.
LISZT FERENC NEMZETKÖZI ZONGORAVERSENY 2021- ELŐDÖNTŐ
Zeneakadémia Koncertközpont
2021.09.17. 18:30
DÖNTŐ: 2021. 09. 18. 19:00
A nagy hagyományokkal rendelkező Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt a Filharmónia Magyarország és a Zeneakadémia közös szervezésében, 5 év után 2021. szeptember 12-19. között kerül megrendezésre.
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
közreműködnek a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny döntősei
vezényel: Vajda Gergely
A XVII. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál augusztus 27–29. között az emlékezet mélyen emberi tapasztalatára figyel, középpontba állítva Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkásságát. A Ránki család pannonhalmi zenei hitvallásairól, az általuk szervezett hangversenyekről Klukon Edittel beszélgettünk.
[...]
„– Tekintettel arra, hogy mindhárman töretlenül foglalkoznak a Liszt-repertoárral, rendszeresen játsszák a műveit, szerepet vállalnak a mind szélesebb körű népszerűsítésében, hogy tapasztalja: alakult a róla kialakított kép, változott a zenei megítélése?
– Az Arcus Temporumhoz írt rövid köszöntőmben Liszttől vettem egy idézetet, amit tizenöt és fél éves korában jegyzett be – a már magyar nyelven is olvasható – fiatalkori naplójába: „Legyetek telve jósággal, alázattal és türelemmel.” Ez a gondolat jellemzi az egész életét, megnyilvánulásait. A zeneszerzői zsenialitásán túl talán emiatt is szeretjük őt annyira.
A férjem szeptember 8-án – Kisboldogasszony napján – lesz hetvenéves. És idén emlékezünk Liszt születésének 210. évfordulójára is. Dezső meg is jegyezte, hogy „háromszor hetven: kétszáztíz”. Így mi azzal ünnepelünk, hogy megtanuljuk és októberben két este eljátsszuk Liszt összes (tizenhárom) szimfonikus költeményének négykezes változatát. Most éppen – többek között – a Hamlet augusztus 5-i előadására készülünk. Az Arcus Temporum keretében, az augusztus 29-i matinén az Amit a hegyen hallani, az Orpheus, az Ünnepi hangok és Az ideálok hangzik el.
A Via Crucis négykezes változatát 1986-ban mi mutattuk be Dezsővel Lékán, a Lockenhausi Kamarazenei Fesztiválon, és azóta nem telik el év, hogy ne játszanánk. Bármikor foglalkozunk vele, rácsodálkozunk, mindig újdonságot nyújt. Erről nem szoktunk beszélni, a próbák alatt nem téma, de
ahogy mi alakulunk, változunk, úgy változik, formálódik az interpretációnk is. Remélem, hogy egyre jobban meg tudjuk közelíteni azt, amit Liszt elképzelt.
Maga írt is róla, de előadóként és hallgatóként is érezhető, hogy milyen finoman, félve és szeretettel nyúlt ehhez a témához. Mert a „cselekmény”, a megváltásunk története kifejezhetetlen, megfogalmazhatatlan, ábrázolhatatlan. De megpróbálta. Nem illusztrálni, magyarázni akarta az eseményeket, hanem azt mutatta meg, hogyan él mindez a lelkében. És ez megrendítően csodálatos. „
[...]
/Szerző: Pallós Tamás/
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. augusztus 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Ha én lennék a halott Liszt, akkor biztosan találnék érveket, amelyek felmentik szeretett lányom magatartását. Pl. azt, hogy Cosima nagyon el volt foglalva a Tristan és Isolda színreállításával, és ez lekötötte minden idejét és energiáját. Ha tudta volna, hogy Liszt meg fog halni, akkor biztosan másképpen viselkedett volna, de egy gyerek - életkortól függetlenül - nem hiszi el, és nem is számol a szülei halálával. Liszt biztosan megbocsátott neki, illetve - mivel nem is haragudott rá - nem volt mit megbocsátania.
Az is olvasható itt és ott (mende-monda?) hogy a már súlyos beteg Liszt halálát talán siettette Cosima szeretetlen, nem törődöm viszonya is az idős apjával...
Az biztos, hogy Liszt többet tett Wagnerért,
mint amennyit Beethoven tett Lisztért.
Sőt Liszt végül belehalt Wagnerbe,
miközben a Parsifal útját egyengette.
De azt tudom, hogy rengeteget és még annál is többet tett Wagnerért, az operái bemutatásáért, stb. Hogy a Lohengrint Liszt közreműködésének köszönhetően, az ő vezénylésével mutatták be 1850.-ben, az csak egy csepp a tengerben.
A cikkecskében ez áll: " A legenda szerint első bécsi hangversenyén jelen volt Beethoven is, aki meghatottságában nyilvánosan homlokon csókolta".
Ennek a csók dolognak a valódisága erősen vitatott. Miért állítod be ténynek azt, ami biztosan nem akkor és ott, és nagy valószínűséggel meg sem történt?
A világ 24 országának 26 városában működő, magyar kulturális intézetei a 135 évvel ezelőtt meghalt zeneszerző és zongoraművész Liszt Ferenc nevét veszik fel, munkássága előtti tiszteletből. … - fogalmazott Menczer Tamás a közösségi oldalára feltöltött videóban.
A Magyar koronázási misét Liszt Ferenc 1866–67. fordulóján komponálta Ferenc József és felesége, Erzsébet magyar királyi párrá koronázásának alkalmából. A Koronázási misét Liszt alkalmi kompozíciónak tekintette, funkcióját a koronázás megtörténtével betöltöttnek tartotta. Azonban 1869. április 26-án, Liszt első önálló szerzői estjén éppen a Pesti Vigadóban ismét elhangzott a mű. Ez volt a mise első nyilvános, Liszt által vezényelt előadása az 1867-es koronázás óta. Liszt egy levelében így jellemezte a darabot:
„A kényszerűség, hogy a lehető legkevesebb zenét írjak, nehogy feleslegesen elnyújtsam a királyi koronázás amúgy is igen hosszú szertartását, arra szorított, hogy teljességgel lemondjak a nagy műveket, a nagy mestereket jellemző kidolgozásról, epizódokról, művészi megoldásokról. Mégis, úgy tetszik, hogy a Koronázási mise e szűk keretek között is inkább koncentrált, mintsem megkurtított, és hogy elejétől végig áthatja, mégpedig egymással összhangban, kétféle alaptónusa: a magyar nemzeti érzésé és a katolikus hité.”
Közreműködik:
Magyar Rádió Énekkara
Szemere Zita, Bakos Kornélia, Szerekován János, Hámori Szabolcs - ének
MIért kellene új trükköket tanulnom, amikor tudok én mindent. Hiszen tudok ugatni, tudok vonyítani, és ami a legfontosabb: tudok a kettő között különbséget tenni.
Aha, most már emlékszem, valóban írtál már erről a fantazmagóriáról, amely szerint az Ad nos-t 45 perc alatt kell eljátszani, mivel a Merseburgi Dóm orgonájának 1855-ben történt ünnepélyes átadási koncertjén a művet maga Liszt játszotta 45 perc alatt. Ezen akkor nagyon meglepődtem, mert már sokszor, és sok előadótól hallottam ezt a művet, de ilyen lassú tempóban sohasem.Meg is kérdeztem erről Nagy Istvánt, aki azt mondta, hogy a merseburgi orgona közismerten nagyon nehéz billentésű, így minden művet picit lassabb tempóban lehet játszani rajta, de ő minden nehézség nélkül 34 perc alatt előadta azon az orgonán is ezt a Liszt művet. Másrészt pedig még annyit mondott, hogy azon az ünnepi koncerten Liszt csak egy énekesnőt kísért, és az Ad nos-t nem ő, hanem az egyik tanítványa adta elő. Így aztán én inkább maradnék a 29-34 perces tempónál, már csak azért is, mert ez a mű a végítéletről szól, és azt nem érdemes húzni, mint a rétest, abból 30 perc is bőven elég.
Az előadók döntő többsége ezt a művet 29-34 perc között játssza el. A 45 perces hosszúságú előadás eléggé szokatlan. Melyik nagy orgonaművésznél hallottad ezt? Talán Virtuosa Valentinánál? :)
A Via Crucis – A kereszt útjának 14 állomása, kórusra és szólistákra, orgona- [vagy zongora-] kísérettel) Liszt Ferenc 1879-ben befejezett passiója. Műjegyzékszáma: S.53.
Liszt életében nem adták elő, nem is adták ki, bemutatója 1929-ben volt Budapesten, Harmat Artúr vezényletével.
Előadja: Kecskés Mónika
A felvétel 2021-ben készült a Belvárosi Ferences Templom Acquincum orgonáján.
"Liszt Ferenc monumentális alkotása Krisztus életét és tanításait jeleníti meg hatalmas zenei tablókban. A programzenei mű változatos, bensőséges, lírai képekben jeleníti meg a Megváltó születését majd filozofikus mélységű tételek szólnak tanításairól, csodáiról, ünnepélyes kórustétel az egyház alapításáról, fájdalmas drámai jelenetek idézik fel a szenvedést, végül a 'Feltámadás' profetikus zenével zárja az oratóriumot. A mű bemutatója 1873-ban volt a weimari Herder-templomban a szerző vezényletével, majd ugyanebben az évben a Pesti Vigadó előadásán Richter János volt a karmester."
Közreműködők:
Ének - Szabóki Tünde, Vörös Szilvia, Horváth István, Kovács István, Sebestyén Miklós
Orgona -Zita Nauratyill
a Staatskapelle Weimar
a Magyar Rádió Énekkara(karigazgató: Pad Zoltán)
a Magyar Rádió Gyermekkórusa(karigazgató: Matos László)
Egy finom lemez és három figyelemre méltó előadás. Az ajtót nem fogják ránk rúgni velük, de így is garantált az 56 percnyi értelmes kikapcsolódás. Különösen ajánlott a meghallgatásuk.
Megfelelő kicsinyítést alkalmazva elfér 1 db A4-es oldalra, sőt kisebbre is. Aztán vegyél hozzá egy elektronmikroszkópos ebook-olvasót, alibaba.com-on most kedvezménnyel kapható.
Regény? Hát nem is tudom. Az több, mint egy A/4-es oldal? :)
A szakkönyvek inkább vonzanak, de azért köszönöm a tippet. Nem állítom, hogy már holnap belevetem magam, de fejben fogom tartani. Polcz Alaine Gyermek a halál kapujában c. könyvét pl. nagyon szerettem. Kár, hogy nem lett happy end a vége. Végig nagyon szurkoltam az anyukának és a fiának. Welcome to the real world! Szóval csak erős idegzetűeknek!
Nagyon szép mind a kettő felvétel. Vannak, akik nem kedvelik a Busoni átiratokat, különösen a mai, régizene kultuszos időkben, túl romantikusnak tartják. De éppen ez mutatja Bach időnkívüliségét és univerzialitását, hogy nagyon-nagyon sokféle felfogásban lehet játszani, a szépsége és hitelessége mindig megmutatkozik. És vannak nők, akik olyan puhán tudnak billenteni, hogy a zongora szinte hárfaszerűen szólal meg erre egy férfi képtelen, persze ez nem is baj. Hogy ki a zseni? Hát eléggé tág értelemben használtam ezt a fogalmat, ezek az előadóművészek csak kis zsenik, Bachhoz képest eltörpülnek, de a mi béka-perspektívánkból nézve, ők is megfelelnek a kritériumnak.
Az ember albérlő a saját testében? Hát igen, tulajdonképpen mindnyájan, állandó bizonytalanságban és életveszélyben élünk, lehetséges, hogy a mai nap számunkra az utolsó nap, ez a perc az utolsó perc, és a mostani pill...
Úgy látszik mégsem. Jó ennek tudatában lenni, és ennek megfelelően élni, de vannak, akikben ez az érzés állandóan a figyelmük fókuszában van. Biztosan ez is az őrület egyik formája.
A közelmúltban egy nagyon érdekes, 2 napos Zoom-os konferencián vettem részt, amely a halálról és a gyászról szólt. Összesen 18-an voltunk, így eléggé személyesre sikeredett. Számomra nagyon tanulságos volt, mert én túlságosan is szervi betegség centrikus vagyok, és sohasem foglalkoztam elmélyülten, pláne nem tudományos igénnyel ezzel a problémakörrel. A társaság többsége pszichológus volt, a néhány orvos között akadt onkológus, mentőorvos, neonatológus. Érdekes volt, hogy milyen markáns és éles törésvonal húzódik az orvosok és pszichológusok látásmódja között ebben a kérdésben.
Közben eszembe jutott egy csodálatos könyv a halál témájáról, Ishiguro Kazuo regénye, a Temetetlen óriás. Ha kezedbe kerül, akkor föltétlenül olvasd el.
A fórumozás folyton kibabrál velünk. Óhatatlan, hogy időnként félreértjük egymást, mert nem úgy beszélünk, mint a hülyék.
Ogdon zseni volt? Biztos? Szerintem csak egy nagyon jó zongorista, fantasztikus adottságokkal, akivel ugyanakkor alaposan kibabrált a saját elméje. Én azt vallom, hogy az ember csak egy albérlő a saját testében, és a háziúr akkor pakolja ki, amikor csak kedve tartja, mindenféle előzetes figyelmeztetés vagy indoklás nélkül. :)
De tegyük fel, hogy Ogdon tényleg zseni volt. Akkor Edna Stern is az kell, hogy legyen. 05:26-tól egészen csodálatos, amit ez a nő varázsol a hangszeren.
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Én egy pillanatig sem vontam kétségbe Ogdon zsenialitását, és ezt többször hangsúlyoztam is. Amúgy a zsenialitás és az őrület kéz a kézben jár. Mindkettő az elme szélsőséges működése. Nem azt mondom, hogy minden őrült zseni, de fordítva azért lehet benne valami. Mindenesetre jó tanácsként csak annyit mondhatok: ha találkozol egy zsenivel, akkor óvatosan nézz körül és mérjed fel az esetleg szükségessé váló menekülés lehetőségeit.
Öröm látni, hogy így rámozdultál a témára. Ez igen! Csak így tovább! Ilyen vehemenciával. Mondjuk nem is várnék mást tőled. :)
Ja, hát érdekes dolog ez, hogy miért vonzódom ennek a pasasnak a művészetéhez. Mert hát ugyebár az volna az üdvözítő, ha nem így volna, de valamiért érzem vele a sorközösséget. Számomra tök érthető minden egyes leütött hangja és egyszer sem gondolnám, hogy ez az ember amúgy totál defektes, akit jó messzire elkerülni. Talán azért, mert az én családomba is volt egy ilyen tragikus sorsú hozzátartozó. És mielőtt rákérdeznél, nem, anno fogalmam sem volt arról, hogy Ogdonnak mentális problémái lettek volna. Csórival jól kibabrált az élet. Jó az Isten, jót ád. :)
Tán mondanom sem kell, hogy nagy Csáth Géza rajongó is vagyok.
Kösz szépen Ladislav az ötletet. Itt a link. Érdekes zene, nem őrültebb, mint bármelyik zeneszerzőé. Persze ez csak a magánvéleményem, a zenéhez nem értek. Furcsa, hogy nem játssza senki.
Hát, a neje sohasem állította azt, hogy tök normális volt. Ogdon saját maga által is elismert pszichiátriai betegségben szenvedett, és élete végéig pszichiátriai kezelésre szorult. Kezdetben betegségét skizophreniának tartották, amely diagnózis valószínüleg hibás volt, és később a diagnózist bipoláris elmezavarra módosították (az akkori terminológia szerint psichosis maniaco-depressivára). Az is közismert tény, hogy többször követett el öngyilkossági kísérletet. És így tovább, és így tovább. Én most mindenkit megkímélek attól, hogy oldalakon át linkeket másoljak be ezekről a tényekről. Mindenesetre a mindenki által mértéktartónak elismert Guardian így ír erről:
És igen, igen, csak neked találtam egy nagyon élményszerű beszámolót és életrajzot Ogdonról. Ezt a linket csak neked küldöm. Kérlek, hogy vegyél be egy Seduxent olvasás előtt, és kötözd be magadat a székbe, mert borzalmas pillanatokat fogsz átélni. Véleményem szerint az a világ csodája, hogy Ogdon ilyen elmeállapotban képes volt csodálatosan zongorázni.
Hogy Ogdon őrült lett volna? Eleinte skizofrénnek titulálták a dokik, majd bipolárisnak. A neje szerint tök normális volt. Kinek higgyek? A dokiknak, akik skizofrénekkel soha nem beszélgetnek mert az szabályellenes, vagy a feleségnek, akivel együtt élt és akivel megosztotta szinte minden pillanatát? Ha egyszer kezedbe kerül R.D Laing Bölcsek, balgák, bolondok c. könyve, akkor lapozz bele egy kicsit. Érdemes.
Ajjaj, meg akarlak védeni, aztán kikéred magadnak. Így próbáljon jót tenni az ember. :(
Amúgy mindenki endorfin függő, csak ez ritkán tudatosul bennünk. Visszatérve szegény John Ogdonra, aki most az endorfinról jutott az eszembe, nem akarok ünneprontó lenni, és provokálni sem akarlak, de azért te is tudod, ugye, hogy ő egy komplett ő....t volt? Ez persze semmit sem von le az előadói készségéből, vagy a zsenialitásából, csak inkább hozzáad. De ez is hozzátartozik a személyiségéhez, így kerek a történet, és ő egy kerek ember volt, a szó legszorosabb értelmében is, egy nagyranőtt és nyájas óriás.
Szenved ám a radai rosseb! Szimplán csak szeretek zenét hallgatni. Céltalanul, minden előzetes elvárás nélkül. Ha endorfin függő lennék, akkor biztosan nem a zene lenne a szenvedélyem.
Pedig, kedves Orfeo, a szenvedés ugyanúgy hozzátartozik az élethez mint az öröm. Nagy költőnk is arról ír: "Öröm és bánat együtt ért." Van, akit váratlanul ér a szenvedés, boldogságai közepette; csendesen elrejtőzik, majd hirtelen rátámad, mint csokiban a chilli vagy kutyaszar a töltöttkáposztában. De vannak olyan emberek is, akik tudatosan készülnek erre a találkozásra, sőt, a szenvedést beépítik a napi rutinjukba. Ilyen ember a mi Corvette barátunk is, akit csak csodálni lehet bölcs előrelátásáért.
Nekem a zenehallgatás nem okoz élvezetet. Sok minden történik bennem olyankor, de hogy kellemes érzések áradjanak bennem végig, mint mondjuk egy kávé elfogyasztásakor, azt nem mondhatnám. Nem. Egészen biztosan nem. Nem tudom, hogy miért hallgatok zenét. Csak. Nálam ez életstílus. Ugyanakkor szeretek tájékozott, jól értesült lenni, és ha valakit nagy tehetségnek kiáltanak ki, begyűjtöm a lemezeit és meghallgatom. Mert illedelmes vagyok. Persze azt is megtehetném, hogy nem hallgatom meg és ennek ellenére alakítanék ki róla határozott véleményt. Mondjuk a frizurája, a Gramophone magazin, Fazekas Gergely, vagy Hurwitz ajánlói alapján. De az nem én lennék.
Liszt azért egy icipicit bonyolultabb, vagy ha úgy tetszik, mélyebb.Nézd csak meg a Mazeppát. Lisztet nagyon sokan félreértik, zongorazsonglőrnek és szalonhősnek hiszik, de ennél sokkal-sokkal több volt, egy óriás, wagneri nagyság - őrülettől mentesen.
Miben? Tempóban? Lendületben? Hangerőben? Netán több hangot játszik?
Azért ez nagyon szubjektív dolog. De lehet, hogy neked van igazad. Jobb és kész. Csak hát én nem kedvelem Trifonov játékát. Van pár lemezem tőle, illendőségből meg is hallgattam őket, de a hatás valamiért mindig elmaradt. Berman tetszett. Miért? Passz.
Igen, a felvétel 1963-as, viszont a mesterszalagot újra utómunkálatoknak vetették alá, hogy jobb hangzásélményt hozzanak ki belőle, mint az az első alkalommal sikerült.
" A remaszterelés (újramaszterelés) az a folyamat, amikor új mesterpéldányt készítenek egy korábban már kiadott hangfelvételből, rendszerint egy korábban analóg hanghordozón megjelent felvétel digitális kiadásához. Például egy régebbi hanglemez CD-n történő újrakiadásához, esetleg a nem túl jó minőségű első generációs CD-k újbóli kiadásához is készülhet remaszter".
Van ilyen is, meg olyan is. Richter pl. későn érő típus volt. Nagyon sok csodagyerek eltűnik, de az, aki igazi tehetség, az túléli még a csodagyerekséget és a szülői önkényt is. (ld. Mozart) A világ sajnos ebbe az irányba halad, a médiát csak a különlegesség, a cirkuszi mutatvány érdekli. Megszűnt az a lehetőség, hogy egy introvertált zsenit észrevegyen és felkaroljon valaki, mindenkinek saját magának kell utat törni, és átrágni magát a kásahegyen, segítséget nemigen kap, csak ellendrukkereket. Ha valaki nem produkál versenyeken, akkor nem lesz belőle előadóművész, mert a közönség csak a nagy nevekre megy be a koncertterembe és fizeti ki a jegyet. És nézd végig az összes versenyt, kik indulnak és kik nyernek. Nem a 26-28-30 évesek, hanem a 18-20 évesek. Aki 22 éves koráig nem nyer meg egy két nagy versenyt, abból nem lesz senki. És hogyan lehet 18 évesen versenyt nyerni? Úgy, hogy a gyereket már 4 évesen a zongorához ültetik. Nézd meg pl. a Van Cliburn versenyanyagát, ekkora repertoárt nem lehet 1-2 év alatt elsajátítani. Ha valaki 7 évesen még csak a fagyit nyalja, aztán 3.-os korában beiratják a zeneiskolába, ahol egy évig csak szolfézst tanul (ami persze szükséges is, hogy tudjon valamelyest kottát olvasni), utána egy évig furulyázgat, és 10-11 éves korában kapja először kézbe a hangszerét, mi lesz abból? Zenei téren semmi. Mert a másik kölyök 12 éves korában már a Zeneakadémia különleges tehetségei között van, vagy két éve. Tehát ez az érem másik oldala. A világ kegyetlen.
Ügyes. Mondjuk abból a népes populációból 30 évente kitermelni egy világszinten is vállalható zongoristát, nem is olyan nagy mutatvány. Valamiért nem kedvelem ezeket a játék közben eltorzult arcú, koravén gyerekeket. Mintha valami lelki kórság gyötörné őket. Egyértelmű, hogy Malofeev olyan érzelmi hullámvasúton van, amely nem tesz jót neki. Este meg majd nem alszik jól, bevesz valamit, iszik rá, jön a paraszt légkondi és kész a baj. Ezt a darabot, sőt, minden darabot el lehet játszani pókerarccal is. Nem értem, hogy miért kell hozzá ez a színjáték. A lányok miatt? Ugyan! Ennek a srácnak a napi 8-10 órás gyakorlás mellett sehol nincs ideje arra, hogy akár csak egyet is levarjon közülük. Húsz éves korukra ráadásul mindent eljátszanak, utána pedig únják magukat. Nigel Kennedy szindróma. Vagy mondjak inkább Justin Bibert? Borítékolható, hogy itt is az lesz. Egy-két év, és már a nevére sem emlékszünk. És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már megint Ashkenazyval hallgatjuk ezt a rém giccses darabot.
Hát, ahogyan elnézem ezt a hangsugárzót, galambdúcnak éppen jó lenne, úgyhogy ingyen jöhet, a postadíjat szívesen állom, hogy te is nyerjél rajta valamit. Valós igény nincsen ezekre a zenékre, azt támasztani kell. Ti támasztjátok, én kielégítem, egy ilyen munkamegosztás működőképes lehet. Neked még tartozom egy Adams operával, már csak a térerőre várok.
Annak idején Hungaroton lemezen elérhető volt ez is, meg a Vándorévek teljes, amiért nem lehetünk elég hálásak a lemezkiadónak. Annál is inkább, minthogy nem sok alternatíva volt (ha egyáltalán).
Kedves Takatsa, egy nagy tehetség van Oroszországban, Alexander Malofeev, mélto utodja lehet S.Richternek. Nézd meg a tubuson hogy játsza 14 évesen a Campanellát és 20 évesen Rachmanov 3. zongoraversenyét. 1 éve evvel nagy sikert aratot Pozsonyban.
Ez nem ilyen. Közkinccsé teszed ezt a Virtuosa Valentina II lemezt? Ez kb. olyan, mintha minden háztartásnak felajánlanál egy Wilson Alexx hangsugárzót.
Azért ilyen könnyen ne jusson már hozzá bárki ehhez a két lemezes kiadványhoz! Kaparjon érte egy kicsit. Pitizzen, rágja a füledet, nyalogassa a hangodat. Te meg majd szépen eldöntöd, hogy megkaphatja-e. Egyszer kértem Chord-tól egy Kapsberger lemezt. Mit írt rá? Nem küldi, mert nincs térerő Veszprémben. Látod, én sem érdemlek meg mindent, pedig én aztán súlyosan komolyzene függő vagyok. Értem én, hogy az ember legyen olyan, mint a tenger, amely mindig csak ad és soha nem apad, de legalább addig várjál már, amíg kiderül, egyáltalán van-e valós igény egy ilyen tömeges megosztásra. Hidd el, sokaknak nem kellene a Wilson Alexx. Még ingyen sem.
17:00 : Budapest Müpa, Üvegterem Szigeti Bence (gitár),
Kiss Kata Sára (fuvola) "Hangulatkoncert"
Händel: a-moll szonáta, op. 1, No. 8, HWV 366
Bartók: Román népi táncok, Sz. 56, BB 68
Ibert: Entr'acte
J. S. Bach: e-moll szvit, BWV 996 - IV. Sarabande
Coste: Gitárfantázia („Le Depart”), op. 31
Rózsa: Szonáta gitárra, op. 42 - III. Molto moderato, quasi canzone
Paganini: F-dúr gitárszonáta, MS 84, No. 14
Castelnuovo-Tedesco: Capriccio diabolico, op. 85
19:00 : Budapest Régi Zeneakadémia, Kamaraterem Wenjie Zhang (hegedű) Wenjie Zhang (hegedű) MA diplomakoncertje
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Beethoven: 8. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 30/3
Közreműködik: Yubo Wang (zongora)
Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
Közreműködik: Soós Orsolya (zongora)
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Fülei Balázs (zongora) "Hallgasson Füleire"
4. rész / Színek és illatok
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem "Áriavizsga"
Rossini: „Cruda sorte! Amor tiranno!” – Isabella cavatinája az Olasz nő Algírban első felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Monteverdi - Bella: „Vanne, vattene omai… Amici è giunta l’ora” – Seneca recitativója és áriája a Poppea megkoronázása második felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Beethoven: „O, wär ich schon” – Marzelline áriája a Fidelio első felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Gluck: „Che fiero momento” – Euridiké áriája az Orfeusz és Euridiké harmadik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Donizetti: „Una furtiva lagrima” – Nemorino románca a Szerelmi bájital második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lammermoori Lucia első felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Nicolai: „Nun eilt herbei” – Frau Fluth áriája A windsori víg nők első felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Puccini: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut negyedik felvonásából
Tuznik Natália (ének)
SZÜNET
Händel: „Dopo notte, atra e funesta” – Ariodante áriája az Ariodante harmadik felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Mozart: „Giunse alfin il momento... Deh, vieni, non tardar” – Susanna recitativója és rózsaáriája a Figaro házassága negyedik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Mozart: „Bene, io tutto farò… La vendetta, oh, la vendetta!” – Bartolo recitativója és áriája a Figaro házassága elso felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Verdi: „Sul fil d’un soffio etesio” – Nannetta áriája a Falstaff harmadik felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Verdi: „De’ miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Verdi: „Tacea la notte placida... Di tale amor” – Leonora cavatinája A trubadúr első felvonásából
Tuznik Natália (ének)
Erkel: „Élt régen egyszer két kismadár” – Melinda áriája a Bánk bán harmadik felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Donizetti: „C’en est donc fait… Salut à la France” – Marie áriája Az ezred lánya második felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Tanárok: Prof. em. KS Marton Éva, Fried Péter, Iván Ildikó, Kertesi Ingrid
Tanszékvezető: Meláth Andrea
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Szennai Kálmán
20:00 : Budapest Magyar Zene Háza, Előadóterem Czene Rudolf, Kocsis Krisztián (zongora) "Kocsis70"
Bartók-Kocsis: Két kép, op. 10, Sz. 46
Kocsis Esz-Dúr Keringő
Tchaikovsky-Kocsis: Virágkeringő, op. 71
Kocsis: f-moll Scherzo
Liszt: Mephisto Walzer, No.1 (Der Tanz in der Dorfschenke), S. 514
Brahms: Variationen über ein Thema von Joseph Haydn, op. 56b
A mai nap
született: 1830 • Goldmark Károly, zeneszerző († 1915) 1911 • Jámbor László, énekes († 1995) 1914 • Boris Christoff (Borisz Hrisztov), énekes († 1993) 1940 • Kovács Eszter, operaénekesnő elhunyt: 1909 • Isaac Albéniz, zeneszerző (sz. 1860) 1911 • Gustav Mahler, zeneszerző, karmester (sz. 1860) 2012 • Dietrich Fischer-Dieskau, énekes (szül. 1925)
