A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19:00 – 22.00
A New York-i Metropolitan Operaház archívumából
Mozart: Don Giovanni
Kétfelvonásos opera
Szövegét Lorenzo Da Ponte írta
Vez.: Andrew Davis
Km.: New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo)
Continuo: Howard Watkins (csembaló)
Mandolin szóló: Joyce Rasmussen Balint
Rendező: Michael Grandage
Szereposztás:
Don Giovanni - Gerald Finley (bariton),
Leporello - Bryn Terfel (basszus),
Kormányzó - James Morris (basszus),
Donna Anna - Marina Rebeka (szoprán),
Don Ottavio - Matthew Polenzani (tenor),
Donna Elvira - Ellie Dehn (szoprán),
Masetto – Shenyang (basszbariton,
Zerlina - Isabel Leonard (szoprán)
227 éve, ezen a napon hunyt el Wolfgang Amadeus MOZART (1756-1791)
"... Mozartot, mint csodagyermeket, mint természeti ritkaságot, afféle „mutatványt” megcsodálták, ünnepelték, de a szárnyát kibontó zseniális alkotóművészt nem méltányolták érdeme szerint. A legnagyobb kitüntetés, amit a felnőtt Mozart hazájától kapott, az «udvari kamarazenész» cím volt, évi 800 forint jövedelemmel. De már Gluck halála után nem ő, hanem az akkoriban nagyhírű Kozeluch* kapta az «udvari főzeneigazgató» címet, évi 2000 forint járadékkal együtt.
Az utókor felháborítónak tarthatja, hogy egy ma már névtelen zenészt előnyben részesítettek Mozarttal szemben. Tudnunk kell, hogy Mozart kortársai nem ismerték el fenntartás nélkül zeneszerzői érdemeit.
Egy korabeli újságban például ezt a kritikát olvashatjuk:
„Kozeluch munkái maradandók, és mindenütt megállják a helyüket, míg Mozart művei általában nem tetszenek annyira. Sajnos, Mozart abbeli igyekezetében, hogy egészen újat alkosson, túl messzire megy, azonban az érzelem és a szív keveset nyer ezzel. Nem vitás, hogy Haydnnak ajánlott vonósnégyesei túlságosan fűszeresek – és melyik íny bírja tartósan a fűszert?”
Ha a bécsi táncos-kedvű, könnyed stílust kedvelő közönség nem is értette meg Mozart legfejlettebb alkotásait, azért akadt, akinek az „ínye” kitűnően bírta zenéjének fűszerességét. Ez pedig éppenséggel Haydn volt!
„A nagy Mozart mellé nemigen lehet valakit is állítani – mondta. – Bárcsak minden zenebaráttal, kivált a nagyokkal, megértethetném és éreztethetném Mozart példátlan nagyságát!”
Ha Haydn vágya teljesedik, akkor bizonyára nem Kozeluch, hanem Mozart ült volna Gluck örökébe."
*
Mozart késői operái iránt a prágai közönség tanúsította a legnagyobb megértést. A zeneköltő boldogan írja 1787-ben Prágából egy bál után:
„Nagy örömmel láttam, hogy az emberek mind a Figaróm zenéjére ugráltak őszinte élvezettel, amelyet csupa kontratánccá és német tánccá alakítottak át. Mert itt nem beszélnek másról, mint a Figaróról. Ez minden bizonnyal nagy megtiszteltetés számomra. ...”
Péterffy Ida: „Kis történetek nagy zeneszerzőkről.” 1959.
* Leopold Koželuch (1747-1818), cseh zeneszerző, zenetanár. Az utóbbi években (2013-2018 között) a Grand Piano lemezcég kiadta: CD-n, Koželuch, Leopold COMPLETE KEYBOARD 1-12.(Megj., A.)
A kórus remek volt, mint mindig, Vashegyi tűrhető volt, a női főszereplők jók, Cser Krisztián óriási hang, Vargas nagy csalódás, ez nem neki való szólam, inkább valami romantikusat énekeljen, Berchtold meg még nagyobb csalódás, róla inkább nem is írok semmit.
Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2016.04.10. 18.00
Április 10-én Mozart Idomeneo című operáját adja elő az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus, Vashegyi György vezényletével.
Mozart egész életében büszkeséggel emlegette a München számára huszonnégy évesen komponált Idomeneót, egyik legnagyobb zeneszerzői teljesítményének tekintette. A két sztárénekes, a mexikói Ramón Vargas és az orosz Margarita Gricskova vendégjátéka magasztos operai pillanatokkal kecsegtet.
Az opera erős drámai és zenei színekkel megrajzolt alakját, Elektrát a leghíresebb operaházakban főszerepeket éneklő, a Luciano Pavarotti Énekversenyt megnyerő Serena Farnocchia alakítja. Ilia szerepében Baráth Emőkét, a nemzetközi operaéletben sikert sikerre halmozó fiatal magyar szopránt hallhatjuk.
A kortársak közül a legtöbben elragadtatással beszéltek Mozart operájáról, „az öröm és gyönyörűség könnyei futották el a szemeket”, a premier zenekari muzsikusai pedig egyként állították, hogy „a legszebb zene, amit valaha hallottak, új és különös”.
Szereposztás:
Ramón Vargas - Idomeneo, Kréta királya
Margarita Gricskova - Idamante, a fia
Serena Farnocchia - Elektra, Agamemnon lánya
Baráth Emőke - Ilia, Priamos lánya
Bernhard Berchtold - Arbace, Idomeneo bizalmasa
Megyesi Zoltán - Főpap
Cser Krisztián - Égi hang
A Figaro kontratáncá átalakított zenéje annyit tett, hogy a Figaro dallamaiból írtak a prágaiakat tánczenét. A 19. században is divat volt ismert operák dallamainak zongoradarabokká való átalakítása. Erkel a saját operáinak dallamaira is írt zongoradarabokat és szerintem mindenki előtt ismertek Liszt Verdi-operaparafrázisai zongorára.
Az álruhás kertészlány eredeti partitúráját pedig maga Mozart is átírta 1780-ban Johannes Böhm utazó operatársulata számára. A librettót németre fordíttatta, a recitativókat prózai dialógusokkal helyettesítette, illetve a zenét is átdolgozta a társulat igényeinek megfelelően. Úgy tudom, ha egyáltalán elővették ezt az operát, sokáig ezt a német verziót játszották, nem az eredeti, olasz művet. Persze ez esetben mindkét mű Mozart darabja.
Egyébként én szeretem a Giardiniera zenéjét is - még nem az igazi, nagy Mozart, de van benne valami ellenállhatatlan báj. Persze színpadon nem láttam még, úgyhogy nem tudom mennyire színpadképes, dramaturgiailag azért vannak vele gondok - nagy gondok. Sokkal nagyobbak, mint szegény Erkel operáival.
Mozart korában eleve nem volt akkora fontossága a kottához való ragaszkodásnak. Ő is dolgozta át régebbi szerzők (Handel, J. C. Bach) műveit és az övét is adták elő jócskáőn átalakított változtaban még az életében is (az más kérdés, hogy egyes átalakításoknak mennyire örült). Sőt, ő írja egy levelében, mekkora dicsőségnek tartja, hogy a prágai közönség a Figaro kontratánccá alakított zenéjére táncol!
"Az 1910-es években gróf Bánffy Miklós és hevesi Sándor indított egy Mozart ciklust, ennek utolsó állomása volt az Álruhás kertészlány átdolgozása Goldini Mirandolinájának cselekményére. Tehát előbb „írtak” egy új Mozart operát és csak utána mutatták be az abszolút nem aktuálisnak tartott Cosi fan tuttét." - vagyis a nagy Mozart sem kerülte el az átírásokat, átdolgozásokat. Ugyanis az operák átdolgozása és más színpadi művek átírása nem egyedi jelenség, ami csak az Erkel operákra igaz és sokáig természetes és magától értetődő része volt a színházművészetnek! A prózai színházban ma is az - gondoljunk csak Zsótért borzalmas Shakespeare rendezéseire. Az átdolgozásokat pedig még a legnagyobb szerzők művei sem kerülhették el.
És még valami: A Cosi fan tutte "magyarországi bemutatóra Lorenzo da Ponte szövegét Lányi Viktor fordította, a díszleteket és a jelmezeket az előadás rendezője, Márkus László tervezte. Már ekkor táncokkal dúsították a hatszereplős vígoperát, melynek koreográfusa Brada Ede, karmestere Rékai Nándor volt." Vagyis ez se mostani találmány. Forrás szintén a Caruso-blog.
Egy-egy zenemű különböző előadásainak összehasonlítása egy meghívott vendég és a műsorvezető beszélgetése közben. A műsor végén a legjobbnak ítélt előadásban hangzik el a teljes zenemű vagy annak terjedelmesebb részlete.
Ma este a Duna Televízióban Mozart-est- korabeli hangszereken a Művészetek Palotájában
Müpart Classic 23:35 – 01:40
c-moll mise, K. 427;
Requiem, K. 626 (Richard Maunder rekonstrukciói).
Művészetek Palotája, 2011. október 20.
Közreműködik: Vashegyi György, Orfeo Zenekar, Purcell kórus, Csereklyei Andrea, Halmai Katalin, Németh Judit, Megyesi Zoltán, Kovács István.
„Wolfgang Amadeus Mozart két legnépszerűbb és legnagyobb szabású egyházi műve, a c-moll mise (K. 427) és a Requiem (K. 626) ritkán hangzik el egy műsor keretében, pedig számtalan zenetörténeti és stilisztikai szál – elsősorban a barokk zene óriásai, Händel és Bach Mozartra gyakorolt hatása – köti őket egymáshoz a szerző életművében. Mindkét mű – különféle módon és különféle okok miatt – torzó maradt. Teljes előadásuk csak idegen kéz modern vagy korabeli kiegészítésének felhasználásával lehetséges.
A kiváló angol zenetudós, Richard Maunder – Mozart zeneszerzői stílusának és módszereinek egyik legkiemelkedőbb mai ismerője –mindkét műhöz rekonstrukciót készített, melyek véleményem szerint a legsikerültebbek a modern kori kiegészítések közül. Mindkét rekonstrukciót (külön-külön koncert keretében) a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar szólaltatta meg első ízben itthon: mai előadásunkban korabeli hangszereken tudomásunk szerint először szólal meg a két remekmű egymás mellett Magyarországon.” (Vashegyi György)”
Tudod, csakis azért jegyzem meg mindig, ha szóba kerül, mert ez az áldatlan helyzet viszonylag egyszerűen megoldható lenne, és mégse. Emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Már rutinból csaholok, de ez már így marad...
Annyira HERVASZTÓÓÓÓ!!!!
A magyar komolyzenei valóság.
Mottó:
"... olyan hülyék az emberek.... a homokba' fekszenek..."
Kedves zalbarna! Eredeti kérdésedre csak azt válaszolhatom: a Szent István Bazilikában - igen ritka kivételektől eltekintve - mindig az általad is jelzett ponton - a kupola alatt - lesznek az előadók. És előttük foglal helyet a közönség. Az akusztikai viszonyokat mindnyájan ismerjük. Vannak szerencsések, akik olyan helyen ülnek (még a kupola alatt), hogy zavartalanul élvezhetik a koncertet. De ültem már olyan helyen is, ahová egyszerűen nem érkezett el a hang. Oldalsó hajók. Akkor már inkább maradok a boltozaton kívüli - visszhangos – központi térben, ahol azért még hallok valamit.
Engem a Dohány utcai Zsinagóga akusztikája sem zavar: legutóbb a Mózes koncertszerű előadásán, az emeleten foglaltam helyet. Ott tökéletes volt a hangzás. A Bazilikában, erre a magaslati elhelyezkedésre, sajnos, nincs lehetősége a néző-hallgatónak.
Szabatosabban: Akik a kupola alatt vannak, egy tökéletesen másik akusztikai közegben vannak, mint azok, akik nem a kupola alatt vannak. Azok a hallgatók, akik még beférnek a kupola alá, élvezik a koncertet, ám a többiekről olvasd el pl a Hozzászólások topic 4378-4391 ig. Itt már vagy ötödször van szó róla ...
Nem kell "hajrázni" senkit: Mozart volt, van és lesz. És ez igaz zenéjének mindenkori interpretálóira is: az előadókat nem kell biztatni, buzdítani. Tudják azt, amit tudnak...és az is, hol a helyük!
ARTE 08. September 23:55
W.A. Mozart - La Finta Giardiniera
Colin Balzer (Il Podestà)
Layla Claire (Sandrina)
Julian Prégardien (Il Contino Belfiore)
Ana Maria Labin (Arminda)
Julie Robard-Gendre (Don Ramiro)
Sabine Devieilhe (Serpetta)
John Chest (Nardo)
csak egy gyorsjelentés / bejelentkezés: Anett Fritsch igen imponáló ma este Fordiligi szerepében. Thomas Rösner valahogy meg nem amolya Kózisan dirrrrriál, e q..va jól viszi a zenekart!
Mozart Varázsfuvolájának részletei (mintegy keresztmetszete az operának) csendülnek fel január 30-án 17 órakor a Marczibányi téri Művelődési Központban.
A műről beszél, vezényel, valamint zongorán közreműködik: Medveczky Ádám.
Műsorvezető: Rácz-Kassay Hajnal
A fellépő énekművészek:
Herczenik Anna
Hertelendi Rita
Rácz-Kassay Hajnal
Kováts Kolos
Rácz István
Horváth Ádám
Pataki Potyók Dániel
Medgyesi Zoltán
Rendező: Palcsó Sándor
Az Operaház művészeinek felajánlása a II. kerületben élő rászorulók megsegítésére.
A koncert bevétele – a II. kerületi Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központ javaslata alapján – biztosítaná, hogy ne maradjon kerületben család télen fűtés nélkül.
Az est fővédnöke: Dr. Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere.
Belépő: 2.500 Ft.
Medveczky Ádám: „Nagyon megtisztelő felkérést kaptam Kassay Hajnaltól, amit örömmel fogadtam. Jótékonysági rendezvényekre mindig nyitott vagyok, kiváltképpen, ha ilyen nemes célt szolgálhatunk általa. A mostani előadásnak a szolidaritás gondolata mellett még egy, számomra nagyon fontos küldetése van: közelebb vinni az operát a nagyközönséghez.
Hármas feladatom lesz: zongorán kísérem az énekeseket, időnként vezényelni is fogok, és mesélek a műről. […]”
Tudom, hogy van újrakiadása, de én az eredetire gondoltam. 25-35 dollárért már lehet kapni az eBayen vagy az Amazonon, az nekem megfelel (majd fizetés után...) És ha jól vettem észre az a különbség, hogy a Gardineresen rajta vannak a prózai részek is.
Az Amazonon megnéztem, de sem a hozzászólások sem a belehallgatás alapján nem tudtam dönteni. Persze a Gardineres jól mutatna a polcon az ugyanolyan dobozú Titusz kegyelme mellett, de hát azért nem ez alapján akarok dönteni.
az Idomeneo zeneileg kiváló darab, szeretem. Ugyanakkor mégsem érezni azt a féktelenséget mint pl. a Lucio Silla-ban, Mitridatéban. (Jó Elettra azért erős kivétel ez alól.)
:) Nem tudom, hogy bírod felfedezni Magad a kijelentésemben:)) De nagyon furmányos a mondatod:)))
Angyalkám, kihagytad a giardinierát, hát az ojjan kiráj zene, hogy lepetézek!
Albában ott leszek.
Az énekesek kérdése túllihegett, tanálnának jó pacsirtákat, csak kicsit ismerni kéne a kvalitásokat. Nem egyszer olyan képtelen a szereposztás, hogy az ember csak csodálkozik...
Akkor a két operán nem veszünk össze! Az Idomeneo számomra kevésbé olyan jó, mint a Pásztorkirály! Sokkal jobban szeretem! Persze a Krétai király sem rossz ... Valami miatt azonban mégsem a legkdveltebb 'fital Mozartom'
Annyira nem kötött le, mint az Idomeneo, amit akár már délután örömmel meghallgatnék megint, ezt viszont nem fogom megint elővenni egyhamar. Voltak benne szép részek persze, de valahogy egyhangúnak tűnt.
Kijelentésedben, akár magamat is felfedezhetném. :) Én is mindig felvetem ezt. (Most lesz majd ugyan Ascanio in Alba a MÁO-ban) Viszont ami továbbra is hiányzik a Tisztelt Házból :
Mitridate ré di Ponto
Idomeneo
Lucio Silla
Scipione
Il ré pastore
La finta semplice ....
az nem baj, hogy ez az öt opera megy, csak hát a szerepeket nem éppen tudják úgy kiosztani, hogy az nagyot is szóljon.
Meghallgattam. Röviden: nagyon tetszett.
Hosszabban: az első felvonás az énekkaros finálét kivéve nem volt annyira jó. A második és harmadik felvonás sokkal jobban tetszett, azok sokkal drámaibbak voltak. Az énekkaros részek mindenhol tetszettek, az áriák közül is sok tetszett (a négyes pedig különösen). A recitativókat néhol kissé hosszadalmasnak éreztem. Úgy tűnt, sok munkát fektettek a felvételbe, hogy mindenhol olyan legyen, ahogy René Jacobs kívánta. Persze nem olyan fantáziadús, mint a Figaro és nem olyan koncentrált, mint a Varázsfuvola (több Mozart operát egyelőre nem ismerek), de biztos, hogy érdemes többször is meghallgatni.
Hogy tetszettek? A pásztorkirály eme felvételét nagyon szeretem.
Jacobs-nak van egy élő Idomeneoja is, mely zeneileg egy káprázatos előadás :
Wolfgang-Amadeus Mozart Idomeneo
Richard Croft : Idomeneo
Alexandrina Pendatchanska : Elettra
Bernarda Fink : Idamante
Sunhae Im : Ilia
Kenneth Tarver : Arbace
Nicolas Rivenq : Gran Sacerdote
Luca Tittoto : la Voce
Rias Kammerchor Freiburger Barockorchester
Dir. : René Jacobs Concert donné le 29 novembre 2008 la salle Pleyel Paris
Oké! :-)
Különben pont ma jött meg az Idomeneo és az Il re pastore is. Az Idomeneohoz adott "Így készült" DVD-t megnéztem, az nagyon felcsigázta az érdeklődésemet.
Igazad lehet, de azért néha jó lenne tudni, miről is énekelnek, mert az adott esetben szerintem adhat némi pluszt az élményhez.
A recitatívók közben különösen, mert azok enélkül számomra nem túl izgamasak. De mint rutinos operahallgatótól megkérdezném, hogy neked azok tetszenek akkor is, ha nem érted a szövegüket?
Hol lehetne megtalálni valahol letölthető formátumban a következő Mozart operák szövegeinek magyar fordítását (ha van egyáltalán)?
Titusz kegyelme
Idomeneo
Il re pastore
Megrendeltem ezeket CD-n és jó lenne, ha hallgatás közben nem az angol fordítást kellene még fejben fordítanom. Különben hosszas válogatás után a következő felvételekre esett a választásom:
Titusz kegyelme: Gardiner, Rolfe Johnson, von Otter, McNair, Varady, Robbin, Hauptmann, The Monteverdi Choir, The English Baroque Soloists (Archiv, 1991)
Il re pastore: Harnoncourt, Concentus Musicus, Schäfer, Saccá, Murray, Nielsen, Mei (Das alte werk)
Idomeneo: René Jacobs, Richard Croft, Bernarda Fink, Suhnae Im, RIAS kamarakórus, Freiburger Barockorchester (Harmonia Mundi)
...amúgy igen, Mozart remek helyről merített! :) J.Chr.Bach Op.5.billentyűs szonátájábn alapszik az akkor még gyermek Mozart No.1. Csembalóversenye, amit nem mulasztanék el megjegyezni, hogy méltatlanul ismert, ritkán játszott darab....
s, jó :) Porgi Amor & Dove sono is volt! :) Mondjuk a Porgi Amor-nál túl lassú tempót vett a karmester! Zeneileg egy igen laza, pontatlan előadás volt! És az a közönség .... :S az mindent vitt megint .... :(
Most olvasom Maynard Solomon igen érdekes Mozart-könyvét. Rendkívüli alapossággal elemzi benne Mozart és a családtagjai, szerelmei, felesége közötti viszonyt, Mozart (vélt vagy valós) belső indítékait. Meglepő volt olvasni a levelezéséből a részleteket. Már hallottam róla, hogy igen szabadszájú volt bennük, de nem gondoltam, hogy ennyire.
történt: 1824 • Beethoven IX. szimfóniájának bemutatója (Bécs) született: 1833 • Johannes Brahms, zeneszerző († 1897) 1840 • Pjotr Iljics Csajkovszkij, zeneszerző († 1893) elhunyt: 1825 • Antonio Salieri, zeneszerző (sz. 1750) 1942 • Felix Weingartner, karmester (sz. 1863)
