Elolvastam a Parsifalról szóló kritikát, de az alapos elemzés ellenére se értettem meg, mi a fenét akart a rendező. Megnéztem a képeket, röhögtem nagyon. Főleg Palerdi tetszett abban a tökfödőben. Az előadást meg nem nézném, még ha nem laknék 220 kilométerre, akkor se. A Wagner rajongókat sajnálom csak, akik minden évben nézhetik ezt a borzalmat.
Kedves Zéta, hogy jutott eszedbe az autisztikus általános iskolai hivatalsegéd? Telitalálat!
Először csodálkoztam, hogy tudtad ilyen pontosan megjegyezni, mikor mit kavart a rezsóján, de aztán kapcsoltam, persze, a felvétel. Én még bele se mertem nézni.
Hát éppen az, hogy semmi akcentus, hanem amolyan ízes magyar tájszólás, egy olyan embertől, aki idegen nyelvi környezetben, a magyar nyelvet ténylegesen csak az anyukájától, a közvetlen családjától tanulta-hallotta.
Kedves joska141, köszönöm megtisztelő bizalmát. Mondanám,hogy "türelmét kérem, megnézem", de egyrészt már többen megelőztek, másrészt sajnos nem ismerem a művész nevét és ittjártakor még kisfiú voltam, mint ahogy Margaret Tynes fénykorában is. Utóbbit leszálló ágában láttam, egy felejtős Aidát énekelt, történetesen Simándyval az oldalán, már bőven a 70-es években.
Nézd, azt nem tudjuk, hogy mikor készült ez a felvétel. Lehet, hogy 20 évesen... Hangja van, csak még fényévekre az Otellótól...
Az Operaház nyilvántartása szerint Barcelónából érkezett, viszont a korabeli újságcikkek a gersenkircheni opera tagjának írják le...
Az előadás közbeni lerekedés szomorú, de nem olyan ritka eset, magam is láttam már Mesterdalnokokat két Sachs-sal, vagy Trisztánt két Kurvenallal, s olyan Turandotot, amikor az első felvonás után kellett beugrasztani új címszereplőt. Ilyen mindenkivel előfordulhat.
Mehringer odakint született, nyilván kivándorolt a családja és onnan őrizte azt a amerikás magyar tájszólást...
Azt a bizonyos feladni kényszerült Otellót úgy tudom, Simándy József fejezte be. Bánk bán elmondja című könyvében írja le a sztorit, és valami olyasmit említ, hogy az ő Otello-kosztümje nem volt kéznél, így sebtében a Brankovics György-beli Murat nagyvezír szerepében viselt kaftánját adták rá, és abban ment be Otellóként....
Köszi a youtube-idézetet. El sem tudom képzelni, hogyan tudott (volna) Otellót énekelni, ilyen hanggal. Mellesleg ez az amerikai tájszólás nagyon érdekes. :)
Az Operaház nyilvános adatbázisa szerint 1917-ben született az USA-ban. Ugyan azt a bizonyos Otello-t félidőben feladni kényszerült, de egy évvel később két Florestant énekelt, az sem egy sétagalopp.
Még arra gondoltam, hogy Tynes 1963-ban már nem lépett fel akárkivel, még az is lehet, hogy Ő hozta ide hozzánk.
Arról a bizonyos Otellóról találtam egy visszaemlékezést, 2004-ből Várnai Péterét:
"Éppen hunytak ki a földszinti lámpák, Kórodi András karmester megjelent a zenekari árokban, és földübörögtek Verdi Otellójának első hangjai. Meg is érkezett nemsokára velencei mórként Menringer Ernő, Amerikában élő magyar tenorista. „Esultate!” - énekelte, ahogyan már szokás. Majd a rá várakozó Desdemonával, az Aidában már egy évvel azelőtt megismert, majd a Salomeként forrón ünnepelt, egzotikus szépségű Margaret Tynesszel bevonult palotájába. Nemsokára igen szép szerelmi kettőst énekeltek.
Baj a második felvonásban támadt. Egyre növekvő indiszpozíció kezdte legyűrni a tenoristát, fogyva fogyott a hangja, a Jagóval való párbeszédben alig- alig szólt - a bosszúkettősben Faragó András már egymaga énekelt, úgy hullt le a függöny."
1964-es Fideliójáról ezt írta a Film-Színház-Muzsika:
"Tavaly ismertük meg az amerikai magyar születésű Mehringer Ernőt — meglehetősen szerencsétlen körülmények közt —; az Otelló címszerepét énekelte, jobban mondva elkezdte s aztán berekedés miatt kénytelen volt abbahagyni. A művész mostani vendégszereplése alkalom volt arra, hogy »-javítson-«. Mint Fidelio Florestanja, meg is tette ezt, s meggyőződhettünk, hogy Mehringer Ernő jelentékeny orgánummal rendelkező, németes hőstenor (legalábbis az iskoláját tekintve), hatalmas hangok meg éneklésére is képes, és feltétlenül megtalálhatjuk benne a törekvést, hogy a színpadi hősről hatásos képet adjon. (Más kérdés, hogy ez a robusztus fizikumú Florestan nemigen tudta elhitetni: évek óta senyved a börtönben, kenyéren és vízen . . .) A rendkívül kényes áriát is, amellyel Florestan bemutatkozik, vendégünk sikerrel küzdötte meg."
Tisztelt Edmond Dantes! Ha már „elfelejtett” magyar énekesekről írunk. Ön biztos jobban emlékszik. Volt nálunk egy Otello előadás anno…Margaret Tynes és talán Mehringer Ernő (???) vendégfelléptével. Aztán a tenorista a szerelmi kettős után berekedt és előadás közben Simándy József ugrott be. Ki volt Mehringer Ernő?
Mindkét énekes rövid életrajza olvasható Várnai Péter Operalexikonában, úgyhogy ismertem a nevüket. Böhm Endre tragikus halálát megemlíti a szócikk. Gafni Miklós eredeti nevén, mint Vári-Weinstock Miklós szerepel a könyvben. Kezdő énekesként -zsidó származása okán- a Goldmark-teremben lépett fel, később munkaszolgálatos lett, majd Mauthausenbe deportálták. Itthon teljes családját kiirtották. Egyes hírekkel ellentétben sosem lépett fel a MET-ben, legalábbis nem találtam ott egyik nevén sem. Böhm Endre szerencsésebb volt, mert időben Svájcba költözött, így megmenekült az üldöztetéstől. A sors így is szomorú, korai halált rendelt számára.
Ez a felvétel tényleg nagyon szépen szól, és jó is, érdemes hallgatni, köszönet érte! Emlékeim szerint sosem hallottam még Böhm Endre nevét (Gafni Miklósét igen), pedig igazán érdekes, kiváló hangú énekes. A 2. felvonás első jelenetét talán még sosem hallottam ennyire ütősnek, nagyon jó előadás lehetett ez akkoriban, és nem is avult úgy el, mint sajnos sok másik.
Szörnyű, hogy szegény ember így halhatott meg, legalább olyan szerencsétlen, mint mondjuk Kertész István karmester halála.
Oly sok köszönet - zéta - mai Böhm Endre-portréjához. Igen, most jutott eszembe, tényleg, ő is volt, persze főleg tragikus halála maradt meg bennem. Szegedi fellépései valahogy elsikkadtak számomra.
Most elkezdek gondolkodni, hány, mára elfeledett, külföldön karriert befutott magyar énekes van, most épp Gafni Miklós neve ugrik be.
Szerintem mintha félreértettél volna engem. Ppp volt az, aki úgy írt róluk, mintha az Opera szerződtette volna őket más szerepekre is, úgy beszélt róluk. Azt írta, hogy "nem lennének alkalmasak az alaprepertoár műveinek főszerepeit énekelni." Majd Verdit és Puccinit említette, mintha azt énekelnék legközelebb. Én nem hiszem, hogy szó lenne ilyesmiről, de itt, ebben a műben viszont ragyogóak voltak. Ezt a zeneakadémiai vizsgaelőadást érdemes volt ide, a Műhelyházba adaptálni.
Igen, erről a produkcióról írt a vitrioloss tollú FM valami olyasmit, hogy az I. felvonás után a publikum nagy része meglódult a Dankó Pista-szobor felé.
Gondolod, hogy szegediek, csak hakniztak egyet? :) Tudtommal szabadúszók az énekesek, csak produkcióra szerződnek. Ezt a művet a Zeneakadémián adták át az énekes-hallgatók néhány éve, gondolom, ez az előadás annak a felfrissítése.
Érdekes lenne megfigyelni a Bánffy színpad akusztikáját. Ppp elöl ült és nem hallotta Puckot, én hátul, és remekül. De arról se vagyok meggyőződve, hogy ez a sok fiatal énekes az Opera szólistája lenne. Többüket biztos csak erre a szerepre hívták meg, és itt igazán jók voltak. És szerintem nagyon is jó lenne itt megtartani ezt a produkciót, mert vonzza a fiatal nézőket, akiket talán épp így lehet becsalogatni az Operába.
Brittent én nagyon szeretem. Bármelyik operáját meghallom, azonnal tetszik. Megjegyzem a Szentivánéji álmot 2001-ben a Szegdi Nemzeti Színház is bemutatta Zsótér Sándor izgalmas rendezésében. Puck a színház idős táncos-komikusa Herczeg Zsolt volt. Remekül csináűlta, az előadást meghívták a POSZT-ra, és ő kapta a legjobb mellékszereplő díját.
Örülök, kedves Lajos, hogy téged is megfogott Garanca személyisege, kisugárzása és persze a hangja, miként engem itt a MüPában. Csak annyit jegyeznék meg szelíden, szerényen, hogy élő művész koncertjét sosem szerencsés régiekével összehasonlítani. Garanca "live"-ot sem Schwarzkopf "live"-val. Holt költők énekesek, karmesterek: már egy másik glóbusz.
Én is köszönöm -zétá-nak ezt az igen érdekes, kétrészes interjút Perencz Béla operaénekessel! Rendkívül sok hasznos és érdekes információt osztott meg magáról és az énekképzés-énektechnika "rejtelmeiről" is, igazán kedvet kaptam most megjelent könyvének megvásárlásához.
Utánanéztem: bár az OPERÁ-ban utoljáraMandrykát énekelte az Arabellában (2014) és a Debreceni Csokonai Színház 2014-es Nabucco-produkciójának címszerepébenis láthattuk, baritonunk azóta – tudomásom szerint - kizárólag opera-koncerteken lépett fel itthon, például:
Bakáts tér - Ferencvárosi Ünnepi Fesztivál - 2016. augusztus 28.
20:00 „OPERAGÁLA” – Népszerű részletek Puccini, Rossini, Verdi és Saint-Saëns operáiból.
Közreműködik: Concerto Budapest
Vezényel: Kovács János
Szólisták: Kolonits Klára - szoprán, Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán, Boncsér Gergely - tenor, Perencz Béla – bariton
Perencz Béla a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának avendége volt 2016-ban: a szerkesztő-műsorvezető,Nagy Ibolyabeszélgetett vele a 49. heti adás-sorozatban: MediaKlikk - Akkor ezt írtam itt a fórumon az első rádióadást követően, ezen a linken megnyitható: Perencz Béla Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban
Köszönjük a Perencz interjú második részét. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem, nem ez a végszó és látjuk még Perencz Bélát az Operaházban, mindnyájunk nagy örömére.
Hurrogásra nem emlékszem, az én véleményem pl. az, hogy kötelezővé tenni nem tanácsos. Minden embernek, minden művésznek más a személyisége, lelki habitusa. Képzeld el pl. Callast, Netrebkót szoprán 2-ben ;-) vagy itthon mondjuk Sass Sylviát, Marton Évát..továbbá átjáróházzá válnának kórusok, ami bomlasztó hatású lenne és egységes hangzásukat is rontaná a folytonos jövés-menés.
Csak egy apróság: Mikor Dinyés Dániel azt írta, hogy egy fiatal énekesnek nem ártana pár évig kórusban énekelni, többen is lehurrogtatok. Most meglepve olvasom, hogy egykori nagy énekeseink közül milyen sokan kezdték kórusban a pályafutásukat.
Annyit fűznék hozzá, hogy hasonló kísérletek már a XX. század folyamán is voltak, és azok se voltak (pénzügyileg) sikeresek.
Jómagam sok-sok csodálatos operaelőadás és koncert emlékét őrzöm, amelyeket az Erkel színházban láthattam, és szívből remélem, hogy ez a nemes hagyomány továbbra is folytatódik!
Sose felejtem el, zsenge kislánykoromban koncerteztünk Olaszország szerte (még a szoc. időkben). Anaplómba írtam, hogy teatrocomunale, vagy is kommunista színház:)
Ugyanezt éltem meg. Utána rákérdeztem és megbízható forrásból azt az infót kaptam, hogy Bányai Kelemen Barna a marosvásárhelyi színművészetin tanult, ahol alkalmatlanság miatt eltiltották az énekléstől...
Kedves Zéta, köszönöm a Hofmann kritikáidat, azt hiszem, nagyon reálisak! Ebből az alkalomból újraolvastam azt is, amit a Katona Poppeájáról írtál, és csak megerősíteni tudom, hogy Bányai Kelemen Barna énekhangja valóban operai szintű, az állam leesett tőle.
A tinta fogyott ki, vagy a papír volt kevés? Mert valahogyan adós maradtál Mester Viktórián és Kálmán Péteren kívül a többi szereplővel. Persze nem baj, így legalább marad meglepetés számomra szerdára, amikor megnézem. :) Bocs, utólag láttam a római I-et. E szerint lesz legalább egy folytatás.
Tavaly közvetítették is ennek a zürichi Boccanegrának a premierjét. Volt mégegy bravúr: a zenekar másutt játszott, nem az Opera épületében, úgy ment az előadás, és mégse estek szét! Jó előadás volt.
Nyertél, Wichita Kansas állam legnépesebb városa, nagy repülőgépgyára, saját operaháza és a mezzo tv közvetítései alapján pezsgő operaélete van! A felvétel minősége tűrhető, a Recondita armonia biztató kezdet - folyt. köv. - később visszatérek rá.
Itt van egy 2014-es Tosca felvétele Hector Sandovalnak a Wichita Grand Operából (valahol Kansasban lehet, ez az opera, ha nem tévedek), A felvétel nem valami jó minőségű, de annyi megállapítható, hogy a fehér hajtíncs és a mérsékelten ízléses előadói stílus megmaradt.
Több koncertrendező ismerős meséli, hogy papíron eladott telt házak is fél/két-harmados részvétellel mennek. Nyilván a közönség egy része nem kockáztat egy esetleges fertőzést, ezért az utolsó pillanatban otthon marad...
Tisztelt László Ferenc, mint régi olvasója, nem/sem szeretnék számháborúba bonyolódni, de: szombaton a teljes II.-III.emelet le volt zárva, az I. emelet azaz az erkélyszint csaknem üres volt és a földszint bőven nem volt tele és jelentős részüket is "fentről" tessékelhették le udvariasan, ahogyan nekünk is felajánlották a jegyszedők, csak mi -mint írtam- inkább maradtunk a nagyon "szellős", ennélfogva járványügyi szempontból biztonságosabbnak gondolt erkélyen. És akkor még nem említettem a vélhetően jelentős számú "tisztelet"jegyest. Félreértést elkerülendő: utóbbiak tekintetében részemről szó sincsen valamiféle irigységről, csupán azt akartam érzékeltetni, amit korábbi beírásomban már leírtam: világsztár nevek nélkül ma nem lehet Budapesten két MÜPA-nyi Lucrezia Borgiát eladni és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. A tiszteletjegyesek pedig vélhetően -és sajnos- akkor is befértek volna, ha csupán egy előadást tartanak ... és talán a sokaknak kínos címszereplő-affért is megúsztuk volna, ha az a volna ott nem lett volna lenne.
Lucrezia-beugróként nagyszerű volt ez a 25 éves, magas, karcsú, ifjú orosz hölgy.
Méltán ünnepelték a Művészetek Palotájában csütörtökön.
A földszint aznap is szinte teljesen tele volt.
Főszereplő az volt, csak megbetegedett, ebből lett a gond. Nagyobb baj, hogy közönség nem volt, legalábbis szombaton, de nem hiszem, hogy a csütörtöki, hétköznapi előadáson a csilláron lógtak volna...már azért sem, mert nincs csillár ;-) Nem lehet valami jó dolog 1/3 ház előtt játszani...
Kdves Lujza, nem mindig volt ez így. Például 2011-2016-ig az opera egyik aranykora volt. A bajok akkor kezdodtkek mikor Slavomír Jakubek operaigazgato és Friedrich Haider zeneigazgato távoztak. Nem kompetens vezetés és gyenge állami támogatás az oka a mai válságnak a Pozsonyban. Az opera négyszer játszik havonta, az évad elso felében csak 1 premier. Peter Mikulást nyugdíjba kuldték, a vendészereplok kozt nem látom Lászlo Boldit, Dalibor Jenist, Štefan Kocánt stb. Decembertol - juniusig semmi program, nézzétek meg
Nagy köszönet, kedves Laci! Milyen fiatal Gruberova! Persze más még a hangja, de a technikája máris pazar. És tényleg nem rossz ez az érdekes hangú tenor se. Még nem hallottam a Traviatát szlovákul.
De az meglep, hogy egy kisvárosnak jobb az operatársulata, mint a fővárosnak.
Vojtech Kocián/sz.1937/ 1975-ig BB ,utána Nemzeti Színház Prága. Sokat énekelt Ausztriában.
Már sokszor írtam, hogy a szlovák vokális iskola nagyon jo. Jelenleg BB-an van a legjobb szlovák operatársulat, utána jon Kassa. Pozsony - nincsen pénz, a szlovák kormány fukar., a kultuszminiszter asszony nem szereti ezt a gyonyoru zsánert.
Elég megdöbbentő, hogy 1968-ban egy vidéki kisvárosban, ilyen színvonalon szólalt meg a Traviata. És itt nemcsak Gruberováról van szó, hanem pl. ez a fiatal tenor is (némi intonációs bizonytalanságtól eltekintve), egészen jól énekel. Ő vajon ki lehetett?
Kedves Lajos, ismét köszönöm, köszönjük az újabb írásodat, Salzburg után Michael Spyres árialemezéről. Eddig semmit nem hallottam sem róla, sem vele. A wiki szócikke szerint ő "bari" nélküli tenor, azon belül is olasz bel canto és francia lírai-spinto szerepeket sorolnak fel. A MET-ben eddig -tavaly- Berlioz Faustját énekelte, ami szintén tenor szólam. YT-on elég sok felvétel található vele, köztük egy hosszabb, beszélgetéssel megspékelt bejátszás, ebben bariton és tenoráriákat is énekel, zongorakísérettel. Egy idei lyoni díjkiosztó gálaesten Figaro belépőjét énekli, az aláírás szerint "kirándulást tett a bariton repertoárba(n)". Máshol, (igaz, kissé falsetto-gyanús) magas E-t (!) énekel egy Donizetti-operaária végén. Megint máshol, a Pesten nyáron megfordult Lawrence Brownlee-vel énekli Az Almaviva-Figaro duettet: ez a stúdiófelvétel talán a legérdekesebb, mert két, hasonló szerepkörben hasító tenor énekel benne, csak éppen az egyikük lement baritonba. Elég egyedi eset a Spyres-é, mert ő nem "úgy" vált, már ha vált, mint pl. Domingo és még kevésbé úgy, mint Melchior vagy Svanholm vagy nálunk pl. Halmos János, később Turpinszky Béla, akik baritonból mentek fel Wagner- illetve hőstenorba. Ha kérdezne, azt tanácsolnám neki, maradjon tenorista, legfeljebb később súlyosabb szerepeket énekelhet.
Köszönet Heiner Lajosnak, írásáért, ami ezen belül kiemelendő: objektivitásáért. Meri dicsérni, sőt: magasztalni Netrebkót, okkal-joggal és párját is méltatni. Ő látta, hallotta őket. Mások meg szidni merik őket, megszokásból, noha nem látták-hallották pesti Toscájukat. Félre/1 én is hiányoltam, szívesebben hallgattam volna Téziert, pár éve igen jó Forza-Carlost láttam vele, külföldön. Félre/2 kár, hogy Flórez olyan volt, amilyen.
Köszönöm dni írását a Nemzeti Filharmonikusok és Ránki Fülöp koncertjéről. Ha ehhez hozzátesszük Fáy Miklós rövid kritikáját, akkor - úgy gondolom - árnyalt képet kapunk a koncertről.
A nevére nem emlékszem, nem volt olyan szint, hogy meg kellene jegyeznünk. A Carmen Met mozis közvetítésekor ugrott be Garanca és Alagna mellé, csak ez biztos.
Garanca négy Escamillót használt (f)el a MET-ben: Mariusz Kwieczient (aligha őrá céloz Kati fórumtársunk), John Relyea-t, Teddy Tahu Rhodes-t, (őket nem ismerem) utóbbi egy alkalommal cover lehetett Kwiecien helyett ... és Bretz Gábort...
Hangban kell ütősnek lenni, nem külsőleg. Az a 2 méteres vezérhím, aki Garancával énekelt beugrással a Metben csak addig volt az, amíg ki nem nyitotta a száját.
Ez is igaz, de szegény torreádor bármilyen fickós (bocs!) és vonzó, neki Abgang, és a nagyérdemű már csak az arénabeli lelkesedést hallja, miközben José és Carmen nagyjelenete felmagasztalja, vagy agyoncsapja az egész estét!
Ez így igaz, bár egy ütős torreádor nélkül hiteltelenné válik Carmen fellobbanása, ld. erről a mindkettőnk által ismert Bing-könyvet, ahol erről ő kb. úgy ír, hogy ha a baritonistában nincs meg a szükséges szexuális vonzerő, quasi (nem ezekkel a szavakkal írja, de) megette az egészet a fene. (Privátban megírom, kik lehettek a "rosszfiúk.)
17:00 : Budapest Müpa, Üvegterem Szigeti Bence (gitár),
Kiss Kata Sára (fuvola) "Hangulatkoncert"
Händel: a-moll szonáta, op. 1, No. 8, HWV 366
Bartók: Román népi táncok, Sz. 56, BB 68
Ibert: Entr'acte
J. S. Bach: e-moll szvit, BWV 996 - IV. Sarabande
Coste: Gitárfantázia („Le Depart”), op. 31
Rózsa: Szonáta gitárra, op. 42 - III. Molto moderato, quasi canzone
Paganini: F-dúr gitárszonáta, MS 84, No. 14
Castelnuovo-Tedesco: Capriccio diabolico, op. 85
19:00 : Budapest Régi Zeneakadémia, Kamaraterem Wenjie Zhang (hegedű) Wenjie Zhang (hegedű) MA diplomakoncertje
J. S. Bach: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
Beethoven: 8. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 30/3
Közreműködik: Yubo Wang (zongora)
Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
Közreműködik: Soós Orsolya (zongora)
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Fülei Balázs (zongora) "Hallgasson Füleire"
4. rész / Színek és illatok
19:00 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem "Áriavizsga"
Rossini: „Cruda sorte! Amor tiranno!” – Isabella cavatinája az Olasz nő Algírban első felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Monteverdi - Bella: „Vanne, vattene omai… Amici è giunta l’ora” – Seneca recitativója és áriája a Poppea megkoronázása második felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Beethoven: „O, wär ich schon” – Marzelline áriája a Fidelio első felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Gluck: „Che fiero momento” – Euridiké áriája az Orfeusz és Euridiké harmadik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Donizetti: „Una furtiva lagrima” – Nemorino románca a Szerelmi bájital második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lammermoori Lucia első felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Nicolai: „Nun eilt herbei” – Frau Fluth áriája A windsori víg nők első felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Puccini: „Sola, perduta, abbandonata” – Manon áriája a Manon Lescaut negyedik felvonásából
Tuznik Natália (ének)
SZÜNET
Händel: „Dopo notte, atra e funesta” – Ariodante áriája az Ariodante harmadik felvonásából
Csejtei-Varga Júlia (ének)
Mozart: „Giunse alfin il momento... Deh, vieni, non tardar” – Susanna recitativója és rózsaáriája a Figaro házassága negyedik felvonásából
Ambruzs Berill (ének)
Mozart: „Bene, io tutto farò… La vendetta, oh, la vendetta!” – Bartolo recitativója és áriája a Figaro házassága elso felvonásából
Jóhannsson Aron Ottó (ének)
Verdi: „Sul fil d’un soffio etesio” – Nannetta áriája a Falstaff harmadik felvonásából
Amy Van Walsum (ének)
Verdi: „De’ miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata második felvonásából
Szeleczki Artúr (ének)
Verdi: „Tacea la notte placida... Di tale amor” – Leonora cavatinája A trubadúr első felvonásából
Tuznik Natália (ének)
Erkel: „Élt régen egyszer két kismadár” – Melinda áriája a Bánk bán harmadik felvonásából
Kapi Zsuzsanna (ének)
Donizetti: „C’en est donc fait… Salut à la France” – Marie áriája Az ezred lánya második felvonásából
Brindás Boglárka (ének)
Tanárok: Prof. em. KS Marton Éva, Fried Péter, Iván Ildikó, Kertesi Ingrid
Tanszékvezető: Meláth Andrea
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Szennai Kálmán
20:00 : Budapest Magyar Zene Háza, Előadóterem Czene Rudolf, Kocsis Krisztián (zongora) "Kocsis70"
Bartók-Kocsis: Két kép, op. 10, Sz. 46
Kocsis Esz-Dúr Keringő
Tchaikovsky-Kocsis: Virágkeringő, op. 71
Kocsis: f-moll Scherzo
Liszt: Mephisto Walzer, No.1 (Der Tanz in der Dorfschenke), S. 514
Brahms: Variationen über ein Thema von Joseph Haydn, op. 56b
A mai nap
született: 1830 • Goldmark Károly, zeneszerző († 1915) 1911 • Jámbor László, énekes († 1995) 1914 • Boris Christoff (Borisz Hrisztov), énekes († 1993) 1940 • Kovács Eszter, operaénekesnő elhunyt: 1909 • Isaac Albéniz, zeneszerző (sz. 1860) 1911 • Gustav Mahler, zeneszerző, karmester (sz. 1860) 2012 • Dietrich Fischer-Dieskau, énekes (szül. 1925)
