Kedves vasmacs100 , próbáld meg egyszer így is, annyira nem bonyolult. Használd a Hivatkozás beillesztése/módosítása (Ctrl+L) -fülecskét (kapocs).
Nagy interjú Tetelmannal angolul és magyarul. 2021-22-ben hallottam a Toscában, azután a "La bohème"-ben, idén meg a Francesca da Riminiben... Nagyon-nagyon ígéretes... Jonathan Tetelman - OperaWire
Egy nagy interjú Tetelmannal angolul és magyarul. 2021-22-ben hallottam a Toscában, aztán a "La Boheme"-ben, idén meg a Francesca da Riminiben... Nagyon-nagyon ígéretes...
Szerénykedésre semmi ok: a 24 évet megért Café Momus létezése már önmagában is derék teljesítmény; az általad megalkotott2008-as működtető program – íme! – teszi ma is szorgalmasan a dolgát, ami a számítástechnika rohamos fejlődésére tekintettel igazán informatikai nonplusultra.
Ennek az internetes lapnak az is dicséretére válik, hogy kiváló egyéniségek vannak [voltak... :-( ] az olvasói, írói, (be)írói között. Haandelszép példa a kiválóságra, a felesége, Hanka pedig a nemes nagyvonalúságra is. Örömmel tudatom, hogy Haandel verseskötete nemrég megjelent Szlovákiában.
Úgy látszik, Heiner úr levésbé figyeli a legújabb kínálatot. Tetelmann valóban egyszer már megfordult nálunk is, sajnos akkor nem sokat énekelt, de azért szerintem szó volt róla itt, a Momuson is. Sokan voltunk kíváncsiak rá. A hangja nem is okozott csalódást, de érzelmet nem sokat produkált akkor.
Aztán láthattuk őt egy közvetítésben (néhányan személyesen is) tavaly a Theater an der Wien borzalmas Tosca produkciójában, Opolais és Bretz Gábor társaságában. Tényleg szép és üzembiztos a hangja, és jó kiállású, vagy kétméteres tenor, igazán szép jövő előtt áll. Már most rengeted felvételét meg lehet találni a you tube-on, de azért Domingóhoz nem hasonlítanám!
Schillernél a kérdéses duett -az operával ellentétben- a darab vége felé zajlik le és abban Fülöp ajánlja fel az inkvizíciónak önként s dalolva ... még csak nem is a márkit, hanem tulajdon egyetlen fiát, az infánst, tudván-tudva, hogy ezzel megpecsételi Carlos sorsát, sőt, tudatosan így óhajtja őt elveszejteni. Carlost, a trónörököst és Carlost, saját gyermekét. Ennél nagyobb meghunyászkodást, áldozathozatalt trón (és szülő!) részéről az oltár számára, nehéz elképzelni.
Schillernél a Großinquisitorhoz eleinte valóban így, meghunyászkodva beszél a király: König (wirft sich in den Sessel)
Ich bin ein kleiner Mensch, ich fühl's –
Du forderst von dem Geschöpf, was nur der Schöpfer leistet.
Ám amikor a pap megfenyegeti, a király kirobban, nem tűr tovább:
Nicht diese Sprache! Mäßige dich, Priester!
Ich duld' es nicht. Ich kann in diesem Ton nicht mit mir sprechen hören.
Az egyház előtti meghátrálás a költeményben nem is kerül elő, a fordulat az opera-libretto terméke.
A ’60-as években már igen. De az írásban említett, 1958-as előadás idején még más volt a „vonal”, a legkatolikusabb uralkodó sem hajlongott az oltár előtt – legalább is szóban…
Én már "csak" ötven fölött énekelve hallhattam pár darabban Faragó Andrást, de hangja és személyiségének kisugárzása máig él bennem. Nagy gratula az alapos tanulmányhoz!
Ami egyik kedvencemet, az operairodalom talán leghatalmasabb basszus-basszus kettősét illeti, amit számtalanszor meghallgattam már "magában" is, abból, fordítsa bárki bármelyik nyelvről bárhogyan, mindig az jön le, hogy hiába "fél világ ura" II. Fülöp, szinte törpévé zsugorodik a Főinkvizítor verdiktje, de már puszta jelenléte nyomán. Akkor kiált a főpap után, amikor az már eltávozott, úgy, mint amikor a kisdiák anyázza tanárát, a kishivatalnok a főnökét ... amikor a tanár, a főnök már hallótávolságon kívül van. Meg véletlenül se hallja meg, mit kiáltottak utána. A Főinkvizitor úgy ítélkezik, úgy tartja, hogy őfölötte már csak a legfőbb "Főnök" van. Ezt a félelmetes hatalmat, személyiséget kell(ene) sugároznia minden korok minden Főinkvizítorainak.
Az ötfelvonásos eredetiben:
[francia] L’orgueil du Roi fléchit devant l’orgueil du prêtre!
[lefordított olasz] L’orgoglio del Re si inchina davanti all’orgoglio del prete!
A királyi gőg fejet hajt a papi gőg előtt!
A négyfelvonásosban:
Dunque il trono piegar dovrà sempre all'altar!
Lám, a trón engedni kénytelen mindig az oltárnak!
Mert akkoriban magyarul énekelték a művet, és - feltételezem, politikai okból - az eredeti jelentés helyett éppen az ellenkezője hangzott el Fülöp szàjából: "Soha meg nem hajlíthatja hatalmam az egyház!".
A spanyol birodalom pedig hatalma csúcsán volt, II. Fülöp, ha nem is az egész, de ahogyan Posa márki mondja, "a fél világ" felett uralkodott. Az sem kicsi...
Dunque il trono piegar dovràs empre all’altare! Ez miért is annak bizonygatása, hogy Fülöp nem hajlítja be a derekát? A duett meg nem arról szól, ki a világ ura.
Tudnék mesélni. Énekeltem én németországi turnéban harmadmagammal szoprán szólamot az Aidában. Vagy tavaly egy vidéki nyári előadásban Medveczky karnagy úr kedvéért egyedül énekeltem a Varázsfuvola kórus szopránját. De itt azért egy normál méretű kórus lépett fel, csak nem akkora, mint mondjuk a Carminában.
Én - naív lélek - azt gondoltam, hogy a színpadon fellépő énekkar összetételét, nagyságát a szerző, az opera cselekménye, az énekelni való és ehhez kapcsolódva a szólamkiosztás határozza meg. A jelek szerint tévedtem!
Nyilván van együttműködés, tavaly a Bieito Carmenjének előbemutatóját vette meg a Szabadtéri, az Opera meg így előre próbált a szeptemberi bemutatóra. De hogy Bán Teodóra kit hív meg, ahhoz Ókovácsnak nincs köze.
Csak ismételni tudom magam: fél futballpályányi színpadon, ráadásul mikroporttal, szabad téren, ekkora nézőtér előtt túl sok művészkedésre nincs szüksèg-lehetőség. Jó énekes, ez kiderült.
Azokhoz csatlakoznék, akik egy kissé meglepődtek Haja Zsolt egy ilyen fajsúlyos szerepben való felléptetésén az Attilában! Rendben, hogy sokan a hangosításban bízva elfogadhatónak tartják a malőrt, ám ezt az énekest az égvilágon semmi nem predesztinálja a szerep eléneklésére. Kevés hozzá a hangja, világos, súlytalan, a technikája pedig enyhén szólva is hiányos.
Papageno, igen! Hős bariton szerepek, semmiképpen nem!
Nemzeti Hangversenyterem...topik/5599 alatt (ld.ott) magam is ezt írtam: "Azt nem tudom, milyen "kreatív tanácsokat" adott a színlapon feltüntetett Dobó Kata."
Ókovács Bán Teodóra szavazatával lett igazgató. És azóta az egész zenei életet eluralta, mindenben ő dönt, vagy súg. Valahol olvastam, hogy Dobó Kata szakmai tanácsadója volt az Attilának. Vajon mit tudott tanácsolni?
Az énekkar be van osztva, ugyanis mindenkinek ki kell adni a szabadságot. Egy kisebb létszámú csapat tudta az Attila előadásokat abszolválni, míg a nagyobb létszámú együttes még júliusban is dolgozott, ezért most jól megérdemelt pihenését tölti.
Hát nem tudom engem nem nyűgözött le vasárnap - nem igazán éreztem a drámai erőt, hogy átéli a szerepét, hogy tényleg ő Odobella - olyan semmilyen volt. Elénekelte a kottát, az tény, minden fajta probléma nélkül énektecnikailag, gördülékenyen, szakamai rutinnal, de nem a legeklegje - ezért kár volt vendégénekest hívni. Középszer. De lehet Szilveszternek tetszett. Nekem nem.
Én arra lennék kíváncsi, hogy hallatszottak volna ezek az énekhangok erősítés nélkül. Mert ennek igen kevés köze van a valósághoz. Bretz Gábor hangja soha nem szólt így. Maria Agresta ebben a részben elénekli a hangokat, de nincs drámai ereje, se formálásban, se hangszínben. Vagy én nem hallom. Mikor elovastam a címlapos kritikát, megdöbbentem. Haja Zsolt Ezio szerepében? Akiket én videóról ismerek ebben a szerepben, teljesen más hangok.
Kösz,hogy betetted ezt a részletet,meggyőzött,hogy jól tettem,hogy nem mentem el. Nem érdemes korai Verdit énekelni, ha a matéria nem éppen korainak hallik.
Deutekom pölö nem így énekelte,már a hang élességére gondolok. Odabellát csak akkor,ha van tartalék a hangban.Puhaságról ne essék szó.
Az Attila 12-i premierjén Maria Agresta jól énekelt, nem voltak intonációs gondok sem, lehet, hogy történt valami 14-ére. Ha jól látom, a második előadásról szólt a Momus kritikája.
Ugye Várady Júliára gondolsz ? Szerintem Abigél nehezebb szerep mint Odabella. Abigél egy hanggyilkos szerep, eztet soha sem ajánlanám Kolonitsnak, viszont vígan énekelheti Odabellát.
Abigél - dráma, líra. koloratúra, legmélyebb hangoktol az égi magasságig. Jelenleg legjobb magyar Abigél Boross Csilla, a világban S.Hernandez, A.Pirozzi, L.Monastyrska stb. De hol vannak ezek Callas és Dimitrova-hoz ?
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, bemutató: 1972. július 7.
Giancarlo del Monaco rendező az olasz nyelvű előadás főszerepeit Gregor Józsefre (Attila) és Marton Évára (Odabella) osztotta, a MÁV Szimfonikus Zenekart és a Magyar Állami Operaház Énekkarát Lamberto Gardelli vezényelte.
Nagyon sajnálom, hogy őt kifelejtettem, bár s akkor még csak Uldino volt, és B. nélkül. Forestót a kolozsvári Szilágyi Ferenc énekelte. Megjegyzetem az Attilát 1977-ben ismertem meg, amikor az MTV közvetítette a kolozsvári előadást. Ott is Szilágyi volt. Szerencsére van tévéfelvétel a margit-szigetiről is.
Zéta a második, vasárnap esti előadásról írta beszámolóját. Agresta a pénteki premieren - amennyire meg tudom ítélni - "gond nélkül" énekelte el a legkényesebb részeket is... (a vasárnapi előadást nem láttam).
Megjegyzem, anno Kolonits Klára is legalább ilyen jó volt Odabella szerepében - ott voltam azon az előadáson is - 2004-ben.
Idézek a Napi.hu oldaláról (2004. július 8.- Sebők Miklós)
„Verdi Attilájának utolsó jelentős előadása ugyanitt, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt több mint 30 éve Gregor Józseffel, Marton Évával, a világsztár Lamberto Gardelli vezényletével. Most a címszerepre hoztak sztárt a szervezők – a Szabad Tér Színház Kht. és a zenekart, kórust biztosító debreceni Csokonai Színház – az orosz Konstantin Gorny személyében. Bár a bemutatót felvezető sajtótájékoztatón Gorny még viccelt is, hogy Olaszországban Attilával riogatják a rosszcsont gyerekeket, azért az ő hun vezérét nem vetik szét az érzelmek és a vadság. A további – magyar – főszereplők közül Kolonits Klára emelkedik ki Odabellaként, az Attila által elfoglalt Aquileja város hős védőjeként. Bár Kolonitsot a rendezői akarat többnyire a huntól az elismerés jeleként kapott kard emelgetésére korlátozza, szopránja szárnyalt a kissé fakó tenor (Kiss B. Attila – Foresto, Odabella kedvese) és bariton (Massányi Viktor mint Ezio római hadvezér)mellett."
Én a főpróbán voltam és akkor Agresta kifogástalan volt hangilag. Lehet, hogy megfázott a premierre, ezt nem tudom, de én úgy hallottam, hogy minden magas hangot elénekelt és tökéletes volt a (nehezebb) lassú ária is.
Annyira már nem is fiatal és/de nem éreztem a lejtmenetet sem. (A közönség sem.) Csúcséveiben van, legalábbis, ami az adatbázisban fellelhető aktuális szerepeit és a fellépési helyek számát és rangját illeti.
Miután az ünnepelt – Isten éltesse! – írásait mindig a tökéletes magyar helyesírás jellemzi, érdemes lenne ezt a cikket is abban a szellemben közreadni.
Tomikám van egy tervünk
nagyon hasonlóan álluk hozzá,
még akkor is ha egy-egy dologról más a véleményünk
ahogy ücsörögtünk a lépcsőkön hallgattuk saját együttesét,
sőt egy ideig
egy hosszabb, amely
De az ő előadásikban bontogatta szárnyait
Születésnapi koncertjén július 13-án
De nem a memória, a művészi igény ami inkább ámulatot kelt. azt nem is tudom igazán.”
Továbbá az ÉS-sel való mondatkezdés kerülendő. S-sel sem az igazi.
Kedves Heiner Lajos, megvallom, kis humort kívántam belevinni hozzászólásomba, de ha már megtiszteltél válaszoddal, akkor komolyra fordítanám a szót. "...nem kívánok hitvitát nyitni, ez egy zenei, és nem vallással foglalkozó site..." írod, pedig ez a téma a szájthoz sokkal, de sokkal jobban tartozik, mint az itt felvetett témák többsége. Hiszen a zene és a hit, a zene és a vallás összefonódik, ha a zenéről lehántjuk a hitet, nem sok marad. Bizonyítja ezt akár a tegnap esti csodás Pape est is. És, hogy a mai Magyarországon nem köztudott a nyolc boldogság? Ez lehetséges, bár erre vonatkozó statisztikai adatokkal nem rendelkezem, de az utca embere jobbára azt sem tudja, hogy mit ünneplünk karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, tehát ebben valószínűleg igazad van, de, hogy egy zenei szájton ezt ne tudnák, azt kötve hiszem. Ahogyan azt sem hiszem, hogy neked valóban utána kellett érdeklődnöd a nyolc boldogságnak, mint ahogyan írtad (ezt gondolom humornak szántad).
Mindenesetre térjünk vissza a zenéhez, hallgassunk egy kis nyolcboldogságot Liszttől, és hallgassunk César Francktól (ezt az utóbbi, kevésbé ismert művet különösen ajánlom, a művet megszólaltató művészek miatt is: Jessye Norman, Brigitte Fassbaender, Birgit Finnilä, René Kollo, Kimmo Lappalainen, Dietrich Fischer-Dieskau, Raffaele Arié, Karl-Christian Kohn, Rafael Kubelik).
Krisztus tanítása a mai Magyarországon messze nem "köztudott" (megjegyzem, a mai Csehországban még kevésbbé).
Megérdeklődtem, a vonatkozó egyház tanítása szerint úgy van, ahogy írtad.
De egy másik értelmezés szerint - a közkeletű forrást nem nevezem meg, nem kívánok hitvitát nyitni, ez egy zenei, és nem vallással foglalkozó site "Mert akkor igazán szegények az emberek, amikor már az értékeket sem ismerik fel, amikor a lelki értéktáruk is kiüresedik"Í.
Írásom célja nem az volt, hogy vallási magyarázatokat nyújtsak, hanem hogy rányissam Olvasóink szemét egy nagyszerű Sokolov-kiadványra.
Heiner Lajos: Grigory Sokolov at Esterházy Palace.
Bizony, ez egy nagyon szép felvétel, gondoltam, gyorsan közzéteszem, hogy mindenki élvezni tudja, de nagyon elbizonytalanított tisztelt kolégám utolsó mondata: "Legyen elég annyi: aki úgy távozik az árnyékvilágból, hogy legalább egyszer nem adja át magát e kiadványnak, lelki szegényként hal meg."
Mint köztudott, Krisztus tanítása szerint a lelki szegénység az egyik boldogság, és én sokáig azt gondoltam, hogy ezt a boldogságot a legkönnyebb elérni, pedig dehogyis. MIndenesetre nem akarok én senkit sem boldogtalanná tenni, ezért kérem, hogy mindenki csak mérlegelés után, és saját felelősségére töltse le ezt a csodálatos DVD-t. És aki letöltötte, megnézi, annak felhívom figyelmét a ráadásokra, ahol Szokolov Rameau-tól Debussy-ig sokmindent játszik, és mint tudjuk, Szokolov koncertjein a ráadások a legszebbek, legizgalmasabbak.
A zétai megemlékezés Kocsis Zoltán művész úrról igazán kiváló írás. Minden mondat helyénvaló, ellentétben az azonnal felbukkanó fanyalgó megjegyzéssel. Nem csoda, hogy a művészetét illetően és emberileg is toronymagasan kiemelkedő géniuszt még halála után is kíséri a féltékeny irigység.
Zéta sokkal szakavatottabban írt a 19-i győri Teremtés-koncertről, mint én valaha is tudnék, de nekem is igen pozitív élmény volt.
Alexander Kaimbacher neve ismerősnek tűnt. Rémlett, hogy valamikor, valahol Gruberovával együtt énekelt. És tényleg: 2008-ban a bécsi Staatsoperben énekeltek együtt az Ariadne auf Naxosban. Nagyon halványan emlékszem csak rá, nem volt különösebben rossz, de átütő sem.
Rajna Martin ma a Pomádé királyt vezényelte az Eiffelben, és abban is igencsak tetszett.
Elolvastam a Parsifalról szóló kritikát, de az alapos elemzés ellenére se értettem meg, mi a fenét akart a rendező. Megnéztem a képeket, röhögtem nagyon. Főleg Palerdi tetszett abban a tökfödőben. Az előadást meg nem nézném, még ha nem laknék 220 kilométerre, akkor se. A Wagner rajongókat sajnálom csak, akik minden évben nézhetik ezt a borzalmat.
Kedves Zéta, hogy jutott eszedbe az autisztikus általános iskolai hivatalsegéd? Telitalálat!
Először csodálkoztam, hogy tudtad ilyen pontosan megjegyezni, mikor mit kavart a rezsóján, de aztán kapcsoltam, persze, a felvétel. Én még bele se mertem nézni.
Hát éppen az, hogy semmi akcentus, hanem amolyan ízes magyar tájszólás, egy olyan embertől, aki idegen nyelvi környezetben, a magyar nyelvet ténylegesen csak az anyukájától, a közvetlen családjától tanulta-hallotta.
Kedves joska141, köszönöm megtisztelő bizalmát. Mondanám,hogy "türelmét kérem, megnézem", de egyrészt már többen megelőztek, másrészt sajnos nem ismerem a művész nevét és ittjártakor még kisfiú voltam, mint ahogy Margaret Tynes fénykorában is. Utóbbit leszálló ágában láttam, egy felejtős Aidát énekelt, történetesen Simándyval az oldalán, már bőven a 70-es években.
Nézd, azt nem tudjuk, hogy mikor készült ez a felvétel. Lehet, hogy 20 évesen... Hangja van, csak még fényévekre az Otellótól...
Az Operaház nyilvántartása szerint Barcelónából érkezett, viszont a korabeli újságcikkek a gersenkircheni opera tagjának írják le...
Az előadás közbeni lerekedés szomorú, de nem olyan ritka eset, magam is láttam már Mesterdalnokokat két Sachs-sal, vagy Trisztánt két Kurvenallal, s olyan Turandotot, amikor az első felvonás után kellett beugrasztani új címszereplőt. Ilyen mindenkivel előfordulhat.
Mehringer odakint született, nyilván kivándorolt a családja és onnan őrizte azt a amerikás magyar tájszólást...
Azt a bizonyos feladni kényszerült Otellót úgy tudom, Simándy József fejezte be. Bánk bán elmondja című könyvében írja le a sztorit, és valami olyasmit említ, hogy az ő Otello-kosztümje nem volt kéznél, így sebtében a Brankovics György-beli Murat nagyvezír szerepében viselt kaftánját adták rá, és abban ment be Otellóként....
Köszi a youtube-idézetet. El sem tudom képzelni, hogyan tudott (volna) Otellót énekelni, ilyen hanggal. Mellesleg ez az amerikai tájszólás nagyon érdekes. :)
Az Operaház nyilvános adatbázisa szerint 1917-ben született az USA-ban. Ugyan azt a bizonyos Otello-t félidőben feladni kényszerült, de egy évvel később két Florestant énekelt, az sem egy sétagalopp.
Még arra gondoltam, hogy Tynes 1963-ban már nem lépett fel akárkivel, még az is lehet, hogy Ő hozta ide hozzánk.
Arról a bizonyos Otellóról találtam egy visszaemlékezést, 2004-ből Várnai Péterét:
"Éppen hunytak ki a földszinti lámpák, Kórodi András karmester megjelent a zenekari árokban, és földübörögtek Verdi Otellójának első hangjai. Meg is érkezett nemsokára velencei mórként Menringer Ernő, Amerikában élő magyar tenorista. „Esultate!” - énekelte, ahogyan már szokás. Majd a rá várakozó Desdemonával, az Aidában már egy évvel azelőtt megismert, majd a Salomeként forrón ünnepelt, egzotikus szépségű Margaret Tynesszel bevonult palotájába. Nemsokára igen szép szerelmi kettőst énekeltek.
Baj a második felvonásban támadt. Egyre növekvő indiszpozíció kezdte legyűrni a tenoristát, fogyva fogyott a hangja, a Jagóval való párbeszédben alig- alig szólt - a bosszúkettősben Faragó András már egymaga énekelt, úgy hullt le a függöny."
1964-es Fideliójáról ezt írta a Film-Színház-Muzsika:
"Tavaly ismertük meg az amerikai magyar születésű Mehringer Ernőt — meglehetősen szerencsétlen körülmények közt —; az Otelló címszerepét énekelte, jobban mondva elkezdte s aztán berekedés miatt kénytelen volt abbahagyni. A művész mostani vendégszereplése alkalom volt arra, hogy »-javítson-«. Mint Fidelio Florestanja, meg is tette ezt, s meggyőződhettünk, hogy Mehringer Ernő jelentékeny orgánummal rendelkező, németes hőstenor (legalábbis az iskoláját tekintve), hatalmas hangok meg éneklésére is képes, és feltétlenül megtalálhatjuk benne a törekvést, hogy a színpadi hősről hatásos képet adjon. (Más kérdés, hogy ez a robusztus fizikumú Florestan nemigen tudta elhitetni: évek óta senyved a börtönben, kenyéren és vízen . . .) A rendkívül kényes áriát is, amellyel Florestan bemutatkozik, vendégünk sikerrel küzdötte meg."
Tisztelt Edmond Dantes! Ha már „elfelejtett” magyar énekesekről írunk. Ön biztos jobban emlékszik. Volt nálunk egy Otello előadás anno…Margaret Tynes és talán Mehringer Ernő (???) vendégfelléptével. Aztán a tenorista a szerelmi kettős után berekedt és előadás közben Simándy József ugrott be. Ki volt Mehringer Ernő?
Mindkét énekes rövid életrajza olvasható Várnai Péter Operalexikonában, úgyhogy ismertem a nevüket. Böhm Endre tragikus halálát megemlíti a szócikk. Gafni Miklós eredeti nevén, mint Vári-Weinstock Miklós szerepel a könyvben. Kezdő énekesként -zsidó származása okán- a Goldmark-teremben lépett fel, később munkaszolgálatos lett, majd Mauthausenbe deportálták. Itthon teljes családját kiirtották. Egyes hírekkel ellentétben sosem lépett fel a MET-ben, legalábbis nem találtam ott egyik nevén sem. Böhm Endre szerencsésebb volt, mert időben Svájcba költözött, így megmenekült az üldöztetéstől. A sors így is szomorú, korai halált rendelt számára.
Ez a felvétel tényleg nagyon szépen szól, és jó is, érdemes hallgatni, köszönet érte! Emlékeim szerint sosem hallottam még Böhm Endre nevét (Gafni Miklósét igen), pedig igazán érdekes, kiváló hangú énekes. A 2. felvonás első jelenetét talán még sosem hallottam ennyire ütősnek, nagyon jó előadás lehetett ez akkoriban, és nem is avult úgy el, mint sajnos sok másik.
Szörnyű, hogy szegény ember így halhatott meg, legalább olyan szerencsétlen, mint mondjuk Kertész István karmester halála.
Oly sok köszönet - zéta - mai Böhm Endre-portréjához. Igen, most jutott eszembe, tényleg, ő is volt, persze főleg tragikus halála maradt meg bennem. Szegedi fellépései valahogy elsikkadtak számomra.
Most elkezdek gondolkodni, hány, mára elfeledett, külföldön karriert befutott magyar énekes van, most épp Gafni Miklós neve ugrik be.
Szerintem mintha félreértettél volna engem. Ppp volt az, aki úgy írt róluk, mintha az Opera szerződtette volna őket más szerepekre is, úgy beszélt róluk. Azt írta, hogy "nem lennének alkalmasak az alaprepertoár műveinek főszerepeit énekelni." Majd Verdit és Puccinit említette, mintha azt énekelnék legközelebb. Én nem hiszem, hogy szó lenne ilyesmiről, de itt, ebben a műben viszont ragyogóak voltak. Ezt a zeneakadémiai vizsgaelőadást érdemes volt ide, a Műhelyházba adaptálni.
Igen, erről a produkcióról írt a vitrioloss tollú FM valami olyasmit, hogy az I. felvonás után a publikum nagy része meglódult a Dankó Pista-szobor felé.
Gondolod, hogy szegediek, csak hakniztak egyet? :) Tudtommal szabadúszók az énekesek, csak produkcióra szerződnek. Ezt a művet a Zeneakadémián adták át az énekes-hallgatók néhány éve, gondolom, ez az előadás annak a felfrissítése.
Érdekes lenne megfigyelni a Bánffy színpad akusztikáját. Ppp elöl ült és nem hallotta Puckot, én hátul, és remekül. De arról se vagyok meggyőződve, hogy ez a sok fiatal énekes az Opera szólistája lenne. Többüket biztos csak erre a szerepre hívták meg, és itt igazán jók voltak. És szerintem nagyon is jó lenne itt megtartani ezt a produkciót, mert vonzza a fiatal nézőket, akiket talán épp így lehet becsalogatni az Operába.
Brittent én nagyon szeretem. Bármelyik operáját meghallom, azonnal tetszik. Megjegyzem a Szentivánéji álmot 2001-ben a Szegdi Nemzeti Színház is bemutatta Zsótér Sándor izgalmas rendezésében. Puck a színház idős táncos-komikusa Herczeg Zsolt volt. Remekül csináűlta, az előadást meghívták a POSZT-ra, és ő kapta a legjobb mellékszereplő díját.
Örülök, kedves Lajos, hogy téged is megfogott Garanca személyisege, kisugárzása és persze a hangja, miként engem itt a MüPában. Csak annyit jegyeznék meg szelíden, szerényen, hogy élő művész koncertjét sosem szerencsés régiekével összehasonlítani. Garanca "live"-ot sem Schwarzkopf "live"-val. Holt költők énekesek, karmesterek: már egy másik glóbusz.
Én is köszönöm -zétá-nak ezt az igen érdekes, kétrészes interjút Perencz Béla operaénekessel! Rendkívül sok hasznos és érdekes információt osztott meg magáról és az énekképzés-énektechnika "rejtelmeiről" is, igazán kedvet kaptam most megjelent könyvének megvásárlásához.
Utánanéztem: bár az OPERÁ-ban utoljáraMandrykát énekelte az Arabellában (2014) és a Debreceni Csokonai Színház 2014-es Nabucco-produkciójának címszerepébenis láthattuk, baritonunk azóta – tudomásom szerint - kizárólag opera-koncerteken lépett fel itthon, például:
Bakáts tér - Ferencvárosi Ünnepi Fesztivál - 2016. augusztus 28.
20:00 „OPERAGÁLA” – Népszerű részletek Puccini, Rossini, Verdi és Saint-Saëns operáiból.
Közreműködik: Concerto Budapest
Vezényel: Kovács János
Szólisták: Kolonits Klára - szoprán, Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán, Boncsér Gergely - tenor, Perencz Béla – bariton
Perencz Béla a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának avendége volt 2016-ban: a szerkesztő-műsorvezető,Nagy Ibolyabeszélgetett vele a 49. heti adás-sorozatban: MediaKlikk - Akkor ezt írtam itt a fórumon az első rádióadást követően, ezen a linken megnyitható: Perencz Béla Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban
Köszönjük a Perencz interjú második részét. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem, nem ez a végszó és látjuk még Perencz Bélát az Operaházban, mindnyájunk nagy örömére.
Hurrogásra nem emlékszem, az én véleményem pl. az, hogy kötelezővé tenni nem tanácsos. Minden embernek, minden művésznek más a személyisége, lelki habitusa. Képzeld el pl. Callast, Netrebkót szoprán 2-ben ;-) vagy itthon mondjuk Sass Sylviát, Marton Évát..továbbá átjáróházzá válnának kórusok, ami bomlasztó hatású lenne és egységes hangzásukat is rontaná a folytonos jövés-menés.
Csak egy apróság: Mikor Dinyés Dániel azt írta, hogy egy fiatal énekesnek nem ártana pár évig kórusban énekelni, többen is lehurrogtatok. Most meglepve olvasom, hogy egykori nagy énekeseink közül milyen sokan kezdték kórusban a pályafutásukat.
18:00 : Budapest Ötpacsirta Szalon / FSzEK Zenei Gyűjteménye Traverata együttes "Fuvolás kvintettek Verebi Végh Ignác kottatárából"
Mozart: Kvintett a Figaro házassága című operából (A K.577-es Al desio... ária korabeli átirata)
Hoffmeister: Esz-dúr fuvolás kvintett, Op. 35 No. 1
Krommer: C-dúr fuvolás kvintett, Op. 58
18:45 : Budapest Sára Sándor vetítő- és koncertterem Stephen Waarts (hegedű), Szabó Ildikó (gordonka) "Kodály 140"
Kodály: Szólószonáta op. 7
Kodály: Duó op. 8
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Solti Kamaraterem Baráti Kristóf (hegedű)
A Zeneakadémia Vonószenekara J. S. Bach: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048
Mozart: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219
Suk: Esz-dúr szerenád, op. 6
19:30 : Budapest Magyar Zene Háza, Koncertterem Ács Gabriella (ének),
Revóczky Ottília, Paulik Lídia (barokk hegedű), Draskóczy Eszter (barokk brácsa), Vályi Csilla (barokk cselló), Tóth-Vajna Gergely (csembalo)
vezényel: Tóth-Vajna Zsombor Esterházy: Harmonia Caelestis
A mai nap
született: 1930 • Soproni József, zeneszerző († 2021) elhunyt: 1964 • Set Svanholm (sz. 1904) 1982 • Glenn Gould, zongorista (sz. 1932)
