Nilsson önéletrajzi kötetének, -zéta- beszámolójának, és operatikus Corelli-méltatásának kapcsán jutott eszembe egy élményem - lehet, már megosztottam a Momus Olvasóival, lehet, máshol írtam le.
2010-ben a Metben néztem a Turandotot. Idős úr ült mellettem, leejtette műsörfüzetét, nem vette észre.
Feladtam neki, és elkezdtünk beszélgetni.
Az egyik legérdekesebb, amit mesélt, egy Met-es Turandot-előadással kapcsolatos.
Nilsson és Corelli énekeltek A kettősben a tenor a színpad elején, Nilsson hátul.
Toscanini utolsó teljes operaelőadása volt 1954-ben, a dirigens 87.életévében járt ekkor, az Álarcosbál. A korábbiakat követve az NBC stúdiójában, két részben.
Toscanini eredetileg valóban Bjölinget szerette volna Riccardonak, de ő éppen az egyik alkoholelvonó kúráját abszolválta. Ekkor hívta fel Jan Peerce-t, aki persze meg volt sértődve, hogy a Maestro eredetileg nem rá gondolt, és azt mondta Toscanininel: Nem megyek Peerce mellett állt felesége, Alice, aki viszont azt mondta: Jan ha te nem mész, én megyek.
Az előadás az egyik legjobb fennmaradt Toscanini felvétel. Kevesen tudják, de a rádióközvetítés előtt Toscanini felhívta az NBC főnökét, "Semmire sem emlékszem". A közvetítés lemondását tervezték, de aztán ismét telefon Toscaninitől, "Mindenre emlékszem".
Az se nagyon ismert, hogy Toscanini utolsó, 1954. április 4-i, memóriazavaros hangversenye után még visszatért a stúdióba, hogy a lemezkiadás végett az Aida és a Ballo néhány részletét újravegye. A zenekari tagok egy fiatalember energiájáról beszéltek. Az újravett részek között van az Álarcosbál szerelmi kettőse, hallható, más az akusztika, mint a többi résznél - és ez valóban káprázatos.
A szerkesztő számos kisebb tévedést korrigál, vagy egyes adatokhoz megjegyzést fűz.
Egy kapitális hiba azonban a kötetben maradt.
Az Álarcosbál - soha el nem készült - felvétele kapcsán Nilsson Riccardoról: "Korábban már énekelte párszor Solti tanítómesterével, Toscaninivel a szerepet."
Björling SOHASEM énekelt Ballot Toscanini vezényletével.
So kind of you to write us about Ladislas, our dear Haandel. I think we all are symphatising with you to loose him. It is a big deficit for us Momus members too. I was also very sad to loose him. But our lost friend will always present in our memory. We will remember him as a young fellow. I hope we will touch with you here in the virtual platform and with him in the heavenly region.
Mélyen megrendített Palcsó Sándor halálhíre. Legelső opera-vezénylésem a MÁO-ban 1966 január 16-án délelőtt Mozart Szöktetése volt. Konstanza: Gábor Artemisz, Blonde: Erdész Zsuzsa, Belmonte: Szigeti László, Pedrillo: PALCSÓ SÁNDOR, Ozmin: Várhelyi Endre, Szelim basa Bordás György.
Vážená a milá pani Hanka. dakujem za Vaše úprimné slová. I ked Lacka som osobne nepoznal, stali sme sa dobrými priateľmi. Viete ja som človek veriaci a pri každej večernej motlibe prosím Hospodina za spásu duše mojej Aničky a Vášho Lacka. A čo nám ostáva - čakať a dúfať, a s láskou spomínať.
Ak by som Vám mohol v niečom pomôcť, kľudne sa na mňa obrátte.
Végtelenül kedves Tőled, hogy mély gyászodban arra is kiterjedt a figyelmed, hogy név szerint mondj köszönetet megemlékező sorainkért. Sokat köszönhetek Laconak, nem csak a csodás tippeket, hogy mit hol érdemes megnézni, meghallgatni, de privátban is élveztem segítségét. Sokszor jártam Kassán, sok barátom van arrafelé, magyarok és szlovákok is. Remélem, a pandémia elmúltával eljutok még oda, és Rá is emlékezni fogok!
Hanka szép levele nekem is szól és külön köszönöm az alábbi sorait:
"Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months."
(gépi, nyersfordításban):
„Igen, Búbánat, Haandel története akkor kezdődött, amikor írsz. Házy Erzsébet és a rajongása iránta és művészetéért vezette a Momus ösvényre. Tehát hozzád fordult. De el kell mondanom, hogy élete első és utolsó betegsége nem tartott sokáig, csak nagyon rövid 4 hónapig."
Kedves Hanka!
Haandel emlékét nem feledem, itt a Momus fórumán az „Élő előadások” oldalán az Ő szelleme kísér bennünket; kötelez hogy töretlenül folytassuk, frissítsük amit elkezdett, amit én is a szívügyemnek érzek és tartok.
Költői vénája, egykori verseiben megfogalmazott gondolatai – azokat visszaolvasva - elgondolkodtathatnak bennünket akár olyan sorskérdésekről is, amelyeket rímekbe szedve „üzent” és sok esetben máig érvényes tartalommal bírnak.
Hozzád "Héterő" fórumtársunk figyelmes, szeretetteljes közvetítéseiért pedig neki is köszönettel tartozunk.
Szeretettel: Búbánat
(Előzmény: "Hozzászólások a Momus írásaihoz" - 7441. sorszámú bejegyzés)
Továbbra is izzon-égjen parazsad ily szépen,
hogy körötted fénye mindent felderítsen.
Vegyíts valót is bátran álmodás-szövettel,
úgy a lángolásod biztosan nem vész el.
Sőt, ha hő sziporkád gyakran lángra kap,
sötét fejek fölé világosságot ad;
csak mélyben létező, elfojthatatlan őserő
világos intelemmel zúg elő a színre:
Dear All,
Excuse me for writing English, but I'm sorry I don't speak Hungarian.
It is not always easy to thank. Not because we can't do it, but because every word, however accurate, carefully chosen, never expresses what one who wants to express gratitude feels. Only if he was the master of the pen. And sorry, that is not me.
You all made me cry. But for the first time since departure of Haandel, my tears of joy were mixed into tears of grief. Thank you for feeling that way.
Dear Zéta,
I would especially like to thank you in particular. For your generous gesture when you decided to pay so much attention to Haandel at Café Momus. For all your touching words and already in the title of the obituary “Who always just gave to others.”
Dear Héterö,
Thank you for your true friendship with Haandel. I'm sorry it can't continue. Thank you for translating his poems. Thank you for the many kind words of consolation. And without your selfless help, no one would know on Momus about Haandel´s death.
Dear Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav Kozlok, Búbánat ,
Dear All,
Thank you for your warm words of consolation.
Thank you Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav and Búbánat for your friendly relationship with him. Thank you for your personal memories of Haandel. Thank you for appreciating his work. I'm very sorry he didn't hear that. But as Smaragd writes: “ you are somewhere up there and listening to us, reading "Momus", aren't you? “ he is here with us.
Thank you Ladislav Kozlok for your condolences and appreciation to Haandel. I value it all the more because you yourself are experiencing the greatest sorrow for the loss of a loved one right now.
Yes, Lujza, you recognized it. Although Haandel origin is Hungarian, he received his education only in Slovak schools, so he did not speak standard Hungarian.
Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months.
Finally I would like to thank Daunerni for making my contact with Héterö possible.
I have to tell you all, Haendel not only liked to give, but also liked to receive. All your passionate evaluations of opera and singing performances, no matter how personal, were a source of new, another and deeper knowledge for him and both of us. The music sounded permanent in our house and Momus and his group were part of our household. Thank you for that.
And now that I see the richness and impressiveness of your language in the speeches of all of you I fully understand that my husband was so attracted to Momus.
Just as Zéta encourages you all: “ let us nurture the Live Broadcasts” Haandel would definitely wish that and so do I. I believe that many of you also want for Live broadcast to continue in whatever form and whoever of you did it. However, Haendel would have liked if he will be Héterö, who is skilled for this. Of course if he had the interest and the free time.
I will definitely come to Café Momus from time to time.
Thank you for your time and listening to me.
Hanka
Metamorfózisok. Kutyából szalonna és vice versa. - könnyen elképzelhető. Emberré vált Isten (érettünk) - egyedi eset. Istenné vált ember? - ezt csak a görögök-rómaiak gondolták. Állatból ember? - evolúció. Emberből állat? - na, ez a leggyakoribb. De, hogy emberből ember? - gondolod, hogy bárki ennyire kivetközhet önmagából? :)
Bár nem egyformán gondolkodunk a politikáról,soha nem éreztem rosszindulatot Zéta írásaiban.Emberségesnek mondanám,azokkal szemben is,akik éppen nem nyűgözték le az adott produkciójukkal.
"Ott van leírva, analfabéták kíméljenek." Ezt azért nem kellene! A vitapartnert nem fikázni kell, hanem meggyőzni! Persze,ez nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép. Igaz, ehhez érvek kellenek.
Kedves Cilike, én köszönöm, hogy időt szántál rá, és próbáltad magyarázni a korábban bedobott mondatodat. Természetesen nem kötelességed ide írni, de ha csak úgy bedobsz egy mondatot, azt azért nem árt megmagyaráznod.
Említed, hogy dolgozol. Jó Neked! De azt én is tudom, hogy amiért az ember megkínlódik, azt nagyon fogja szeretni. Ezért jogodban áll akár elfogultnak is lenni vele, senki se fogja felróni Neked. Mi viszont "csak" nézők voltunk, ráadásul az online forma miatt erős handicappel. És nem olyannak láttuk az előadást, ahogy szerettétek volna. De a sok év alatt, mióta Zéta kritikáit olvasni szoktam, sosem éreztem azokat szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek vagy rosszindulatúnak.
Zéta egyáltalán nem ír csupán rosszat a rendezőről, legfeljebb nem mindenben ért vele egyet, ahogy megvallom, én sem. Kérdezted, hol itt a szabadság? Hát lett volna rá mód ábrázolni. Szerintem Posa alakja itt félre van értve vagy rosszul ábrázolva. Ő az egész lényével a szabadságot képviselné az operában, az életével és a halálával egyaránt. Ehelyett itt csak egy fura figurát látunk. Ha valakit csak az elnyomás foglalkoztat, akkor az azt fogja ábrázolni. De lenne még sok más apróság is, ami elsikkadt. A rendezőnek voltak jó ötletei, és bizony, másolatai. Az elmúlt években elég sok Carlost láttam, hogy felismerhessem egyik-másik ötletét. De ami sajátja volt, az se mindig remek.Például az a retikül! Borzalmas volt az első megjelenésétől kezdve, és szükségtelen. Erzsébet ládikáról beszél, nem lehetett volna azt megtartani?
Én nagyon szerettem a régi Don Carlost az operában, nyilván a kiváló énekesek mellett a gyönyörű díszletek és jelmezek miatt is. De amikor először megláttam a fontaneblaui jelenetet, végre helyére került a történet a fejemben. Szerintem anélkül nem is szabadna játszani ezt az operát. De itt az is csonkolva volt, mint ahogy a MET produkciójában. Ezért én is úgy jártam, hogy a reklámok után semmi karmester bejövetel, hanem egyszer csak nini, hát már énekel Carlos. Riverót már hallottam itthon élőben, nem is egyszer. Nekem ennél sokkal jobb emlékem volt róla, ebben az előadásban nem volt a helyén sem hangilag, sem alakításban. Megnézheted, a revizoronline kritikája sokakat dicsér, de őt nagyon nem.
Én nagyon szeretem ezt az operát, lehet, hogy túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de ettől még nem utálkozom, amikor azt mondom, hogy nem éppen ezt vártam.
Miután leírtam, hogy nem láttam az előadást, ezért semmi olyanhoz nem tudhatok szólni, ami ott történt. Annyit tettem, hogy összehasonlítottam, ki mit írt róla, és közel sem akkora különbséget láttam, mint amit egyesek megpróbálnak nagy indulatokkal - ha úgy tetszik: fikázva - beállítani.
Aki pedig kíméletre vágyik, az mutasson példát belőle...
Nem szavakat, kifejezéseket ragadtam ki, hanem a kritika sarokpontjait. Nem csak a rendezést nem értette, a szereplőket is fikázta. Ott van leírva, analfabéták kíméljenek.
Nem láttam az előadást, csak e bejegyzés után elolvastam zéta kritikáját. Biztos én vagyok alulkulturált, de egyáltalán nem éreztem egetrengető ellentmondást a kettő között. (Természetesen a tenorista minősítésével nem tudok mit kezdeni, ahhoz hallani kellett volna őt). Viszont azt látom, hogy Cilike fórumtársunk lelkesen kiragadott az összefüggő szövegből néhány szót, kifejezést, majd nagy hévvel megcáfolta azt, amit zéta sem állított. Egyáltalán nem éreztem a kritikát negatívnak a rendezést illetően, de biztos én értelmezem rosszul. Még annyit hozzátennék, hogy a próbafolyamat milyensége egy dolog, de ez a szereplők, alkotók magánügye, a kritikus abból kell dolgozzon, amit az előadásból lát. Így aztán értelemszerűen neki nem kell, hogy olyasmi egyértelmű legyen, amit a rendező egyszer egy próbán, horribile dictu egy interjúban elmondott a darabról, és adott esetben teljesen másként látja ugyanazt, mint a szereplő, aki végigéli a rendezés megszületését az első próbától a többedik előadásig, amire összecsiszolódik a produkció.
Az általános meg nem értésre akkor reagálnék. Megmondom őszintén, nem tekintem napi feladatomnak az itteni tevékenységet, már csak azért sem, mert a közhiedelemmel ellentétben keményen dolgozunk. Ami a kritikát illeti, lehet persze bárkinek véleménye, egészen addig a pontig, amíg az ember nem azt érzi, hogy kifejezetten elfogult, rosszindulatú. Erre mondom én, hogy szakmaiatlan.
Igyekszem a leírtak időrendjében haladni. Miért kell a fontainebleau-i kép? Szerintem is hosszú az opera amúgy is, de ebben a koncepcióban számomra végül igazolta magát ennek a szükségessége. Azáltal, hogy megcsillantotta a sors a két fiatal előtt a boldogság esélyét, aztán rögtön el is vette, és ezt mi látjuk, a későbbi két kettősük is teljesen már jelentőséget kap. ami természetesen LÁTHATÓAN más, mint például az előző rendezésben volt. Magam sose láttam még ennyire világosan, hogy közük van egymáshoz, noha igazából egy soha be nem teljesedett kapcsolat fűzi őket össze. Talán épp ez a lényeg. Mert Erzsébetnek kinyilvánítottan, megrendezetten Fülöppel intim a viszonya, hiszen ők házasok. Ami mégis Carloshoz húzza, az éppen a meg nem történtség.
A kritika írója szerint nem izgatta Hilbrichet a szabadság, csak az elnyomás. Miért, van benne valaki, aki szabad? Épphogy nincs. Még Fülöp sem, aogy láthatjuk. Az elnyomás, ami megjelenik a színpadon, maga a szabadság hiánya.
Azt írja, hogy a rendező nem ért a tömegmozgatáshoz. Na ezen hangosan kacagtam, mint olyan, aki részt vett a próbákon, ahol a 90 énekkari tagot, a szólistákat, statisztákat beállította. Aránylag kevés rendezővel találkoztam, aki ennyire TUDJA kezelni a színpadon jelenlévő tömeget. Más kérdés, hogy nem menetelést és vonuló sorokat rendezett, mint Mohácsi az Aidában -ó be szép is volt, ugye? EZ volt a cél, amit a kritika írója őskáosznak nevez. ami azért, ha megfigyelte volna, a kellő pillanatokban varázsütésre rendeződni tud, nyilván véletlenül, ugye? Nem azért, mert ki lett gyakorolva?
Az, hogy Erzsébetből csak annyi maradt meg az úrnak, hogy ügyetlenül hurcilássza a retikuljét, elég furcsa, mert a retikülnek egyrészt szerepe van, ki is derül, másrészt a Carlossal való első duett végén el is tűnik, és csak Lerma kezében látjuk viszont, ugye? Ezzel szemben ennél az énekesnő sokkal többet tesz. Eljátszik egy nagyon fiatal, két férfi között őrlődő nőt, aki szembe is mer szállni a királlyal -a férjével -, aztán mégis tőle kér védelmet, hiszen akárhogy is megsértette azzal, hogy a bizalmasát csúful elkergette, mégiscsak ő az egyetlen, akihez valódi kapcsolat fűzi. Élő ez a viszonyrendszer , a maga bonyolultságában, mindenkinek mindenkihez zavaros és ambivalens a kapcsolata. Észre lehet ám venni, ha az ember nem úgy ül oda, hogy eleve utálja az egészet. Olvastam olyat, akinek sikerült, pedig szintén csak a streamet látta.
Felrója a szerző Eboli széttört tükrét. Mintha arról szólna az ária szövege, hogy a szépség mennyi bajt hozott a hölgyre. ennek TÜKRÉBEN talán nem is logikátlan a tükörtörés. Az "Ágnes asszonyság" inkább annak a látvánnyá konvertálása, hogy a száműzetésbe küldött udvarhölgyet már nem kötik a látszat-magatartási szabályok. (Szerintem.)
Ami Eisenstein és Bergman felemlegetését illeti, ha akarom, bármely rendezésben ki tudom mutatni, honnan inspirálódott a rendező. Aligha lehet újat kitalálni, minden eszközt ismerünk már. Ezt is kifejezetten rosszindulatú megjegyzésnek kellett tekintenem.
Azt írja a kritika szerzője:Carlosról nem jön át rendezői olvasat. Ó, dehgynem. Azért nem vette észre, mert mást várt. Egy hőst, aki csalódott szerelmében és emiatt az elnyomott nép megmentését teszi élete vezérlő csillagának. Ezzel szemben ennek a Carlosnak a háta közepére se kell a flamandok szabadságharca. Tesz ő magasról az egészre. Posa rángatja bele, aki puszta jószándékból sikeresen tönkreteszi barátja életét. (És mellékesen a megszemélyesítője nagyon szépen és árnyaltan el is játssza ezt a figurát, aki igyekszik egyensúlyozni és mindenkivel korrekt viszonyban maradni,egy tökéletesen elvarázsolt alak, aki egyszerűen nem veszi tudomásul a körülötte levő realitást. ) A kinézetét bírálni meg elég ciki, mert én ugyan imádtam Kelent, de elég viccesen nézett ki ebben a szerepben. Azu, hogy Riveronak g fölött elfogyna a hangja, az szakmailag egyszerűen értelmehetetlen. Fogalmazzunk úgy, nem igaz. Tökéletesen szólt, és én élőben hallottam. Nem volt ott semmiféle kevert fejhang, hacsak nem a pianokra gondol, na olyanok voltak, ez tény. Nem üvöltötte végig a szerepet, tényleg felháborító.
Szóval, megismétlem:szakmaiatlan és hozzá nem értő. Azt kihagytam, hogy kifejezetten rosszindulatú.
minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.
Ez nem derült ki. Cilike szokása újabban, hogy beír valami otrombát, majd eltűnik. De nehéz lenne Zétát szakmaiatlansággal vádolni, nem hinném, hogy neki szólt volna.
Ha ezt nekem címezted, akkor nem kritikát írtam, csak beszámolót, hogy legalább ennyi megjelenjen. Mit kellett volna írnom? Öt oldalt a művek keletkezéséről?
Valamikor az ötfelvonásos változatot is gyakran játszották számos helyen, több felvétel van a Tubuson ebből a változatból. A salzburgi bemutatón valóban Kaufmann énekelte, de az egész jelenet egy remek kórussal és hasonlóan remek szopránnal komplett. Mint ismeretes, jelentősége abban áll, hogy ad némi magyarázatot arra, miért is szerelmes ez a boldogtalan a saját nevelőanyjába, és hogyan lett az infáns menyasszonyából a király felesége.Persze, ha a rendezés ezt nem kezeli valahogy - és a hozzásszólásokból kiderül, hogy nem kezelte, sőt a jelenetet még meg is kurtította, akkor csak hosszabb lesz az előadás! Köszönet a linkért, és a jó magyar szövegért!
Én igazából nem akartam megnézni a PILLANGÓT, de próbakép odakapcsoltam. de MOZART.meni na tévedés van --gondoltam ..s el is zártam. Köszi ZÉTA, h emlitette.
További - meghökkentő - "apróságok" a látott Don Carlos mostani verziójából az Erkel Színház premier-előadásában:
A fontainebleau-i kép nem teljes, e rendezésben kihúzták a „szénégetők” jelenetét és a kórusok is rövidebb lettek.
A „fátyoltánc” jelenetben (II. felv.) az udvarhölgyek csaknem megerőszakolják Tebaldót, körbefonják, leguggolva rávetik magukat és köpenyeik alatt kvázi „csoportszex” van kialakulóban, közben Eboli fátyoldalát énekli; mikor betoppan Fülöp király, mind szétrebbennek – és ott áll zavarodottan az apród letolt nadrággal, „bugyiban”, s előttünk kezd szedelődzködni, ruháit magára kapkodva, a „sliccének cipzárját” felhúzni…
Fülöp megszégyeníti Erzsébetet azzal, hogy a szolgálatos udvarhölgyét, Aremberg grófnőt elküldi az udvartól, hazájába, Franciaországba. A királyné a fájdalomtól megtört hölgynek adja gyűrűjét, de nyomban ott terem a kémkedő Tebaldo, erőszakosan elveszi tőle és szolgálatkészen átadja az eseményeket figyelő Fülöpnek. A király pedig cinikusan, fogja és óvatlan pillanatban a nadrágja hátsó zsebébe dugja a gyűrűt.
Az erotika egy másik, "képes" megnyilvánulása, amikor a III. felvonás kertjelenetében Eboli szerelmesen nyalja-falja Carlost s ezt csak akkor hagyja abba, amikor világossá válik számára, hogy nem őt várta oda a kertbe, hanem talán - Erzsébetet…
Furcsa volt Eboli alakítása - "kinézete" a IV. felvonás végén, a szobaképben: Erzsébet előtt szánja-bánja bűneit de mintha megőrült volna tetteinek súlya alatt: összeroppant, kifordult szemekkel, égnek emelt, reszkető karokkal látjuk viszont. Ezek a külsődleges jegyek nem teszik hitelesebbé Eboli lelkiismeretfurdalását, a bensejéből fakadó önvád megnyilvánulási formáját alakításában.
Egyébként a televíziós kamerák közeli képei, premier plánban, nyilván többet mutatnak, "láttatnak" nekünk nézőknek; de az énekművészek kissé teatralis, "színészi" megnyilvánulásai: a gesztikulálás, a mimika, a kifejezésteljes mozdulatok ami a képernyőn át zavarba ejtenek, mind arra irányulhatnak, hogy majdan a közönség előtt játszva, a színházban messzebb ülők őket nézve más optikából fogják mindazt lekövetni ami a színpadon velük történik.
A börtönben (IV. felv.) kínpadon látjuk Don Carlost: kezét-lábát kikötik, majd egy csigával felhúzzák a magasba, lábainál fogva felakasztják – és úgy kell hosszasan elhaló hangon énekelnie, miközben az érkező Posa csak nézi kínszenvedését, és csak akkor lép közbe, mikor a herceg elhallgat. Minden elismerésem Gaston Rivero-é, aki bevállalta ezt a hajmeresztő pozitúrát és így, fejjel lefelé a magasban függve énekel. Nem irigylem a későbbi tenorokat, akiknek ugyanezt meg kell majd tenniük…
Volt a Carlos előtt két igazi bemutató a Dohnányi és Hubay egyfelvonásosok és a Gyöngyösi mű. Miért nem arról írtok? A Carlos kapcsán már az előzmények alapján lehetett tudni, hogy nem sok jóra számíthatunk. Az a két bemutató viszont a maga nemében igen is jó volt. Sokkal inkább megérdemelné a méltatást, kritikát, mint újra egy csalódott produkción keseregni.
Pont azért kérdeztem annyiszor, hogy miért fontos most ez a Fontenebleau-kép, mert erre a rendezés nem válaszolt. Mintha ők sem tudnák. Jó lenne, hogy kinek a fejéből pattant ki a modenai változat, de gyanítom, nem a rendezőéből....
Én Búbánattal értek egyet ebben, nekem a fontainebleaui jelenet nagyon fontos ebben az operában. Mivel gyerekkoromtól kezdve sokáig csak enélkül láttam a Don Carlost, igazi reveláció volt, amikor egy felvételen már ez is szerepelt.
Egyébként csak ismételni tudom Zéta meglátásait, bár számomra pont a sok "apróság" miatt a végeredmény erősen közepes lett. A rendezéstől nem voltam elragadtatva, a viszolygást és a paródiát, amit Zéta említett, egyaránt osztom. Nekem túl sok volt a megfélemlítés, és kevés a barátság és a hősiesség. A lépcsősor nem lenne rossz ötlet, de sajnáltam a szereplőket, akiknek éneklés közben ott kellett le-fel rohangálniuk. A szólisták jelmezei közül néhány nagyon előnytelen volt, például Erzsébeté, akinek a frizurája és a maszkja is szerencsétlenre sikeredett. Pedig a külső bizony meg tudja határozni a belsőt is, Fülöp már a megjelenésében is elegáns volt. A hangokkal kapcsolatban teljesen egyetértek, és két szereplő helyett jó lenne azonnal mást találni!
Már tudtam róla, hogy régóta beteg, de vártam, hogy felépül. Lesújtott a gyászhíre, hiszen sokat leveleztünk egymással, különösen Házy Erzsébet-témában, akinek külföldi fellépteiről, de lemez- és televíziós munkáiról is, sok-sok hasznos információval, adattal volt felbecsülhetetlen segítségemre. Már régóta hiányzott a Momus fórumáról személye; mindig vártam a napi rendszerességgel bejegyzett "élő közvetítések" aktuális "tudósításait", óriási szakmai munkát fektetett bele.
Megrendített, lesújtott a hír! Hiszen még annyira fiatal volt (hozzám képest legalábbis!) Szerettem, tiszteltem - ismeretlenül is - bölcs gondoltaiért, és azért a nagylelkű gesztusért, amivel kinyitott előttünk egy képzeletbeli zenei rádióújságot. Hiszen evvel megadta a kiválasztás lehetőségét olyan műsorokból, melyeknek a létezéséről enélkül nem tudtam volna. Váltottunk levelt privátban is, önzetlen segítségének mindig hasznát vettem.
Ha mód van rá, valaki tolmácsolja őszinte részvétnyilvánításomat Hanka Asszonynak. Hiányozni fog!
Megrendített halálhíred és nem is tudom elhinni. Hosszabb ideje nem írtál, de mégis, mintha itt lettél volna velünk. Így érzem most is, nickneved mögé bújva rejtőzöl valahol ott fent és figyelsz ránk, olvasod a "momus"-t. Ugye?
Most látlak először, a fényképen. Most olvastam először az életedről. Sajnálom, hogy nem ismertük egymást.
Kassa mindennél erősebben egybefűzi láthatatlan lelki szálainkat. Nem tudtam, hogy kassai vagy.
Halálod előtt egy héttel a Fő utcán, a Színház mellett kávéztunk a csodaszép nyárvégi napon. Ez az élmény olyan pecsét, ami most már égi lényeddel is összeköt.
Kedves Zéta én mindig örülök az írásaidnak, de most az egyszer nagyon elszomorítottál! Nem tudom, hogy halálhír mikor rendített meg utoljára ennyire, pedig sajnos mostanában elég sok volt belőle itt is és a környezetemben is.
Haandelt személyes ismerősömnek tekintettem, mert néha leveleztünk privátban is, és sokat segített nekem is. Nem ismertem, lassan jöttem rá, hogy férfi lehet, aki nem Magyarországon él, sőt a magyar mintha nem is egészen az anyanyelve lenne, a csodás szókincse és kifejezésmódja ellenére se. Nagy szív és nagy lélek volt, tele finomsággal, érzékeny humorral és iróniával.
Egyszer már eltűnt kis időre, amikor túl nagy veszekedések voltak itt. Akkor írtam neki, hogy mennyire hiányzik, gondolom, nem én egyedül, mert újra visszajött. Tavaly mintha akkor tűnt volna el, amikor a karantén kitört, és nem voltak élő közvetítések, én magamban ezzel magyaráztam a távolmaradását. És lehet, hogy mire igazán hiányolni kezdtem, talán már nem is volt az élők sorában. Nem tudom, hogy lehetne betölteni az űrt, amit maga után hagyott? Itt gyakran jönnek-mennek emberek, én se voltam mindig itt, és nem is leszek, de az ő munkája a saját topicjában (majdnem rovatát írtam) pótolhatatlan! Jó lenne valahol, valahogy egy jelet hagyni Róla, ahogy most egy ideig nézhetjük a fényképét, amíg újabb beírások át nem veszik a helyét.
A 2020. december 30-án elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező műsorban a Kossuth-díjas művész - a Magyar Állami Operaház Mesterművésze - ária- és dalfelvételeiből hallunk:
1. Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Hans Sachs „orgona-monológja”, II. felv.„Was duftet doch der Flieder” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
2. Richard Wagner: Parsifal - Amfortas monológja, I. felv.„Wehnvolles Erbe, dem ich verfallen” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
3. Gustav Mahler: Egy vándorlegény dalai ciklusból:
- "Szívemben izzó kés van"
- "Az a drága szempár"
(Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Hungaroton, 1980
4. Kodály Zoltán: Háry János -Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Eszik-iszik a táborba', semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet. Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret...” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János) - Hungaroton, 1982
Szép és méltó megemlékezés egy nagy művészről. Sokszor, sokat láttuk - hallottuk hazai színpadon. Tudtam, hogy Bayreuthban gyakori vendég-énekes volt, láttam őt különböző közvetítések során. De a 238 előadás nagyon meglepett! Annyi mindennel, mindenkivel példálózunk, percemberkéket magasztalunk fel. Nem inkább az ilyen és ehhez hasonló teljesítményt produkáló igazi művészeket kellene piedesztálra állítani? Ilyenkor jó lenne egy, az életműek legalább egy részét bemutató emlékműsor valamelyik tv csatornán!
Köszönjük a nagyon szép méltatást. Külön örülök, hogy a Krisztus oratórium meg lett említve. Első lemezeim egyike volt ez a csodálatos album, ahol még "Sólyom nélküli" Nagy Sándorként énekelt. A Nyolc boldogságot azóta sem hallottam senkitől így énekelni, elő sem kell vennem a lemezt, mert hangja bennem él.
„Elismert művészként is kivételes volt, hogy az efféle feladatoktól ódzkodó Ferencsik János elvállalta portrélemezének dirigálását”. „Immer am Ort” – Sólyom-Nagy Sándor halálára
(- zéta -, 2021-01-02) [Főtéma]
Kiegészítésként hozzáteszem, hogy nemcsak Sólyom-Nagy Sándor portrélemezén vezényelt Ferencsik.
Gulyás Dénes szólólemezét (Donizetti-Verdi áriák) is Ferencsik János dirigálta.
Ne tartson vissza semmitől a Covid. Az életet élni kell, és nem lehet félelemben élni. Én nagyon kiváncsi vagyok az Operaház Poppeájára, és majd szombat este minden kiderül...
Én azóta várom Székely Kriszta Hoffmannját -már írtam is róla- amióta bejelentették. A Hoffmann különben is speciális kedvencem és szerintem sok mindent kibír ... még egy rendezőcentrikus produkciót is. Csak -Lujzához hasonlóan- a covid engem is visszatart a színháztól. Ezért nem tudok színházi élményeket megosztani hosszabb ideje és sajnos még jó ideig. Ellenállok a csábításnak, pedig van csábítás: olyasmikre is elég könnyen lehet jegyet szerezni, amikre máskor szinte lehetetlen vagy csak hosszas várakozás után. (Poppea is be volt tervezve tavasszal, de a premier után -vagy még előtt?- kitört a járvány.)
Velem többször előfordult, hogy lelkesedtem Cseh Antalért, mélybasszusként is tetszett helyenként, meg magasabb baritonszerepekben is. (Bár ez a pendlizés életveszélyes játék.) De ezen az estén nem jött össze.
Bátor előadás a Poppea, mi több: szerethető, mégha a színpadi világa elüt a szokványostól. Kiváncsian várom, Székely Kriszta mit kezd majd a Hoffmann meséivel...
Kedves Zéta, nekem nem lett volna bátorságom leírni, hogy a Katona Poppeája jó, pedig én is így éreztem. Bár én még a premier környékén láttam, a zárlat előtt, amikor még Nagy Ervin volt Otho, de ő is tetszett, sőt nekem akkor Cseh Antal is. Félnék is most megnézni az Opera produkcióját, szerencsére a vírus jelenleg amúgy is távol tart az ilyen kirándulásoktól.
Jürgen Sacher 2014 júniusában a Strauss-fesztiválon már fellépett Heródes szerepében, még a Szikora János-féle rendezésben, Manuela Uhl volt akkor a címszereplő. Sachert teljesen jól lehetett hallani abban a díszletben, egyáltalán nem tűnt a szerepre alkalmatlan hangnak, alakítása pedig legalábbis korrektnek volt nevezhető. Az igaz, hogy a hangfaja karaktertenor, de Heródest, bár eredetileg hőstenor szerep, elég gyakran Mimék szokták énekelni, ez a másik nagy csúcsszerepe a karaktertenoroknak, mivel főszerepet az ő hangfajukra nem nagyon írtak. Azt nem tudom, hogy most milyen lehetett Sacher Heródese, de nekem egyáltalán nincs rossz emlékem róla és nem is emlékszem, hogy akkor is ennyire szidták volna.
Heródessel kapcsolatban végig az volt az érzésem, hogy nem találja helyét a színpadon. Ez felveti a kérdést, hogy volt-e egyáltalán színészvezetés a rendező részéről! Abban is igaza van ppp-nek, hogy szinte az összes fontos jelenet a palota felső szintjére lett rendezve, ezáltal pedig akkusztikailag lett elcseszve az egész opera. A próféta viszont a zenekari árokból énekelhette a ciszternás részeket, így ő abból az állásból jobban hallatszott a többieknél, ami etikátlan húzás a karmester és a rendező részéről! Lukács eleve erős drámai egyéniség, és remek jellemformáló színész, tulajdonképpen az egyetlen nagy hatású figura az egész rendezésben.
De ha valaki mégis kedvet kapna, ha mástól nem, hát az ingyenjegy soha vissza nem térő lehetőségétől?
Egyébként nagyon optimista vagy: Ahányszor már előfordult, hogy egy kissé kétesre sikerült produkciót megismételtek, még jelen esetben is sor kerülhet rá!
Az biztos, hogy ppp kritikája sokkal visszafogottabb volt, mint amit megszoktunk tőle, de azért nagyon távol állt a szerecsenmosdatástól. Mert a véleménye ugyanúgy lesújtó volt, mint Zétáé, vagy bármelyikünké a fórumban, akik látták az előadást. Hogy Gösh alulmúlhatatlan produkciójáról nem írt hosszú sorokat, ez érthető, mi már ezt megtettük. És, hogy nem Gösh az igazi felelős, ezt is helyesen írja. Hogy szinte egyetlen pozitívumként Lukács Gyöngyinek a zárójelenet alatti drámai nézését emeli ki, ez is minősíti az egész előadást. Örülök, hogy kiemelte Jürgen Sacher alkalmatlanságát is erre a szerepre, bár én Bándit sem szívesen hallgattam volna. Abban pedig teljesen igaza van, hogy Rálik ezerszer jobb Salome lett volna. Rálik a német operákban kiváló, emlékezzünk csak az Árnyéknélküli asszonyban, vagy a Walkürben nyújtott alakítására.
Akik ppp kritikájától kedvet kaptak a Salome megnézésére ebben a szereposztásban, azoknak ingyenjegyet biztosítok (reménykedve abban, hogy az iszonyatos kudarcból tanulva, az operaház vezetősége soha, de soha többet nem tűzi műsorra a Salomét ebben a szereposztásban.)
Pedig elhiheted, hogy egy nagy tévedés volt ez a Salome! Bár én nem is láttam végig, mert menekülőre fogtam, de ahhoz eleget láttam és hallottam, hogy ezt megállapíthassam. Szerintem azért is írnak már másodszor róla, mert sajnos nincs más előadás, és ki tudja mikor lesz? Én ráadásul az írás végével még inkább egyetértenék: miért kellett egy jó produkciót lecserélni egy gyengébbre?
Egyébként a földszinten hátul volt egy kamera, az előadást rögzítették. Sőt, ki tudja, hogy nézők nélkül nem vették-e föl mégis valamikor?
Nem lehetett olyan rossz ez a Salome előadás,ha két jó hosszú ktritikai is csámcsog rajta.Az első még érthető.Új produkció,a második a szokásos célból született,érezhető,hogy célja van ugyan de célba nem ér.minden erőlködése ellenéreKár,hogy a tv nem vette fel,biztos belenéznék,hogy mi istörtént ezen az estén .
Tavaly én is örömmel vettem meg a méregdárga könyvet,amely reményeim szerinrt a játékok törénetét meséli el ,korabeli képekkel illusztrálva . Na messsze nem erről van szó és ,egy nagy csalódása volt az egész .Gyakorlatilag az utoldó pár évtizedet fogalalta magába mind a szöveg ,mind a képanyag.Átlapoztam azóta sem volt a kezemben!
Par honapja en is orommel forgattam Szekely Gyorgy Salzburg-konyvet. Valosagos enciklopediaja nagy -es kevesbe sikerult- produkcioknak, nagy -es kisebb szamban kevesbe nagy- eloadoknak, alkotoknak, sok fotoval. Csak "nyomokban" = parszor volt szerencsem ott lenni 1-1 eloadason, nagy felhajtasra, pucc- es/vagy smukkparadera nem emlekszem. Kocsik nem hajthatnak be a "box-utcaba", de az automarkak szerintem nem okvetlenul jelzik a kozonseg, meg kevesbe a produkciok szinvonalat. Ezen az alapon igazi "muveszi" szinvonalert a monte-carloi kaszinoba kell(ene) menni. Na oda aztan mar delutan zudulnak a RR-ok, Bentley-k es Ferrarik ... es nem am kevert parkolasi rendben: RR/Bentley-parkolo balfele, Ferrarik jobbra. Vagy forditva. Legalabbis, amikor arra jartam. Mondom: jartam, sajnos gyalogszerrel.
A nagy nyári "felfutásból" számolj vissza kilenc hónapot, és eljutsz a legsötétebb, leghidegebb téli hónapokhoz. A tizenkilencedik-huszadik század fordulójakor nemhogy televízió nem létezett még, de nagyon sok helyen villanyvilágítás sem. Az embreknek csak el kellett foglalniuk magukat valahogy ...-)
Pedig a Vesprihez hozzátartozik a balettzene, az általam ismert felvételek többségén szerepel is (így Muti Scalás videofelvételén, illetve 1978-as firenzei felvételén is, vagy az RCA teljes stúdiólemezén). Az igaz, hogy az élő előadásokból gyakran khúzzák, akárcsak az Otello, a Trubadúr vagy Don Carlos balettzenéit, melyek kimondttan a párizsi köznöségnek tett engedményként készültek, utólagos betoldásként. A Macbeth balettzenéje "határeset", mert annak eredetileg is van egy rövidebb balettje, de a hosszabb verziót is gyakran beleteszik a felvételeken és előadásokon.
A Szicíliai vecsernye balettzenéjéről tudomásom sem volt, amíg egy hónappal ezelőtt -dni- fel nem adta a Kimernyában. Nagyon Verdis zene volt, először a nyitányai között kerestem, szerencsére Muti összerakott egy lemezt Verdi-nyitányokból. -kórusokból és -balettzenékből és ezen keresztül találtam meg a Vespri-balettzenét. Apró csel volt, hogy -júniusban- az "Ősz"-tétel volt a feladvány :-) Azért érdekes, hogyan tud egyazon -számomra ismeretlen- karmester hitelesen elvezényelni (ráadásul hegedül is a Vivaldiban) két ennyire másfajta zenét.
