Valószínűleg "barkácsoltak" egy magyar szöveget, ennél lehet, hogy az éneklési szempontokat vették figyelembe (attól még lehet borzalmas), és azt vetítették ki, mert lustaságból vagy igénytelenségből nem készítettek szöveghű fordítást. Nem az első eset, és tartok tőle, hogy nem az utolsó.
Nem értem, miért nem érted. Egymás mellett látszott a MűPa-kivetítőn az eredeti, szép, német nyelvű, ihletett wagneri szöveg a torz magyar szöveggel.
És ugye németül énekeltek.
Ismétlem, hogy világos legyen: senki nem énekelt magyarul.
Látjátok-e?
▼Ugye látod, Ne látnátok...?
▼úgy, mint én?
Pazar fényár futja körül,
▼Pillantása száll az égbe, csillagfény-burokban röpül.
▼Csillagfénybe fölrepül. Nem látjátok?
▼Így van-é?
Bátor szíve hévvel dobban,
▼Csókja ízét most is érzem, nemes vére lüktet, lobban.
▼Édes, édes hangját idézem. Gyönyörteli bársony-ajka
▼Ajka méla sóhaját édes sóhajt lebbent tova.
▼Érzem szállni át a légen,
Ti mind !
▼Hallgasd! Nézzétek csak! Nem halljátok?
▼Lásd! Mégse láttok hát?
Ezt a dalt csak én érthetem?
▼Árnyak bűvös képe látszik, Nagy-csodásan, nagy-csendesen
▼Égi hangú dallam játszik gyönyört sirat, elmond mindent,
▼Lágyan így zeng, elmond mindent, belőle szól, úgy békít meg;
▼Áldva, vágyva, megbocsátva, belém hatol, bennem rezeg,
▼Mintha élne, mintha kérne, szépen zendül, szertelebeg!
▼Mintha értem visszatérne!
Fennen csengő, átölelő,
▼Hangok szárnya átfog várva, simogató, lenge szellő?
▼Lengve lágyan, mint a szellő, Kéjillatú mámorfelhő? ▼Vagy egy édesillatú felhő.
Ó, hogy árad, zsong köröttem,
▼Puha hangja, érzem, szólít, szippantsam be, vagy csak lessem?
▼Föld honából égbe bódít. Igyam? Magam belevessem?
▼Átfog engem szelíd karja, Kábán – ködébe enyésszem?
▼Szállva lendít szent hatalma,
Hullám-áradásba,
▼Odahív, odahúz, zajló morajlásba,
▼Hol a mindenen át a Mindenség
▼Nyitva áll nekünk sóhajába
▼tárul a menny belefúlni,
▼örökre elmerülni,
▼Gyönyörbe öntudatlan,
▼Lelkünk hull mély mámorban!
▼Léten túl!
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Valóban "kissé" més! Még akkor is, ha a versláb és ritmus, énekelhetősg, stb miatt szükséges módosításokat belekalkulálkuk.
Csak ismételni tudom a Nemzeti hangversenyterem fórumban tett megjegyzésem egy részét: Ha pedig annyira aggódunk - egyébként jogosan - Wagner irdalmi értékű alkotásaiért, akkor tisztességes, korrekt magyar fordítás kellene, és elsődlegesen az adott mű tartalmának és szellemiségének megfelelő rendezés, színpadkép, stb, nem pedig valami modernizálz förmedvény!
Wagner így írta meg:
▼...és amit az egyik 2018-as Budapesti "kb.-Wagner"-napon láttunk:
Bár fogadna minket az éj kegyébe!
▼Áldott éjszaka, szent palástunk, Az álnok nappal kész a cselvetésre:
▼Ne hagyd, hogy a nap, a gyűlölt csillag, csókunk hervassza el! Hivalkodó pompáját, kérkedő tündöklését
▼Ki a szívnek él, akit kerget a vágy, csak neveti az, aki az éjbe pillanthat!
▼azt nem tántorítja napsugár, Villogó fények, elillanó villámok már nem vakítanak el.
▼Azt a perzselő fény, a lángoló pompa nem vakítja el!
Aki a halálos éjre rajongva tekint,
▼Síron túl is hű társunk az éj, akire az éj rábízza legmélyebb titkait;
▼rejtelmes hangja nékünk zenél. akinek a csalfa nappal kincse:
▼S a nap, a cselszövő, csábos nap hírnév, dicsőség, hatalom, vagyon,
▼számunkra zord és dőre láng, – hisz' csillog csupán, mint napfényben az ócska por –,
▼mely minden földi rútat annak mindez semmiség!
▼nagy fényözönbe bújtat!
A nappal dőre képzelgését egyetlen óhaj váltja fel:
▼Jöjj, a nap hiú világa kerget az éjszakába, vágyódás a szent éj után,
▼mely minden földi bajtól véd ahol az örök, egyedüli igazság, a szerelem mámora nevet reá!
▼és szent üdvöt áraszt szét két szerelmes szíven!
A tegnapi STOP-ban előadott Walkür nagyszerű volt.Fischer Ádám vezényelt.Aztán tudjuk ,hogy a bécsi zenekarnak a vérében van Wagner és R Strauss.Hosszan nem ínék ,de ,akit feltétlen említenem kell IRENE THEORIN lehengerlő,csodálatos Brünnhildéje.
Hamarosan bemutatásra kerül az Erkel Színházban az Íphigeneia Auliszban című Gluck-opera Richard Wagner-féle átdolgozása - koncertszerű előadásban, egyetlen alkalommal.
Időpont: 2017. november 27.
Az Opera műsorkalendáriumából idézem az alábbi sorokat:
Richard Wagner egész élete – legalább egyik olvasatában az opera reformjáról szól. Miközben ifjúságában és egzisztenciális problémái közepette több, számára értékes darabot betanít, elvezényel vagy feldolgoz, a kevésszámú tisztelt előd egyike Christoph Willibald Gluck – és az ő korai operareformja. 1847-ben Wagnert oda ragadja a rajongás, hogy a drezdai színház számára átiratot készít Gluck korai, ún. auliszi Íphigeneiájából, maga tanítja be, és maga is vezényli a mű premierjét.
A dramaturgiailag és hangszerelésében is wagneri verzió mára feledésbe merült, most azonban eljátsszuk, mert szeretnénk látni és jobban érteni a Tetralógia alkotó zsenijét.
Koncertszerű operaelőadás három felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal
François Gand Le Bland du Roullet francia librettóját német nyelvre átdolgozta: Richard Wagner
Karmester: Alpaslan Ertüngealp
Agamemnón - Haja Zsolt
Akhilleusz - Rab Gyula
Kalkhász - Palerdi András
Klütaimnésztra - Gál Erika
Íphigeneia - Fodor Gabriella
Artemisz -Töreky Katalin
Arkász - Kőrösi András
Az Operaház Énekkara (karigazgató: Strausz Kálmán)
A Műsorkalendáriumban olvasható, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar játszik.
Megjelent a Wagner-Ring Alapítvány kétnyelvű Wagner-szövegkönyv sorozatának zárókötete, a PARSIFAL. A friss, pontos fordítás Jánszky Lengyel Jenő munkája. Megvásárolható a Müpa Wagner-előadásain (az aulában, a Wagner Társaság asztalánál) vagy megrendelhető a wagner.konyv@gmail.com címen. Ára a Wagner-napok idején kedvezményesen 3900 Ft.
Szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap - 2016.07.24
A színház és a zene szeretetéről, a művészeti vezetés kihívásairól, valamint aktuális munkáiról beszélgettünk...
[…] - A közelmúltban két Wagner-művel is behatóan foglalkozott. Az abszolút kuriózumnak számító, ritkán megszólaló Szerelmi tilalom című korai vígoperáját a Kolozsvári Magyar Opera társulatával Budapesten, az Erkel Színházban mutatták be. A bolygó hollandi pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok idei nagy zenei produkciója volt. Az elátkozott hajósról szóló „ballada” cselekményének helyszíne a világűr lett…
– Az ember kipróbál valamit – az eredmény következményeivel számolva vagy nem számolva. Szerettem volna megfelelni a Szegedi Szabadtéri Játékok fesztiválszínházi jellegének. Bizonyos tekintetben földhözragadt, túlzottan is tudatos vagyok, ezért most kifejezett szándékom volt, hogy szabadabban használjam fel a rendelkezésre álló teret. A bolygó hollandi cselekményét egy űrbázisra helyezem, ami talán merész és megkérdőjelezhető, de sok szempontból helytálló koncepciónak adott alapot. Négyezer néző megszólítása volt a cél, ezért a zenedráma költőiségének megtartása mellett a „cirkuszi” látványosság meghökkentő erejével is éltem. Természetesen beleszerettem a wagneri megváltásgondolatba, és úgy éreztem, hogy a végtelen térbe álmodva ez még „indokoltabb” és hatásosabb. Nyilván megvolt ennek az ára, mert nem feltétlenül tetszik mindenkinek. De gondoltam, érdemes bátornak lenni azért, hogy megszülethessen az operának e szabadabb, nyitottabb „ötletvariációja”. […]
Bevallom, csupán "közkinccsé" ill feltettem a felvételt, de nem néztem meg, csak az elejébe hallgattam bele, az kihagyhatatlan és keresni se kell. Kit tolnak széken? Gondolom, nem a viráglányokat, mert az hatszoros (tolószék) költség lenne, bár kétségtelenül igen látványos (lenne)...
Norman Lebrecht (!) nagyjából Thielemannt tartja felelősnek, akinek Kirill Petrenko után most Andris Nelsons-szal is megromlott a kapcsolata. Lebrecht forrásai szerint Thielemann-nak a próbákba való kéretlen beavatkozása provokálta ki Nelsons kiszállását.
Forrás:
http://slippedisc.com/2016/07/bayreuth-its-a-christian-divorce/
(Bayreuth - Egy keresztény válás)
Biztonság, kerítés, motozás...
Klaus Florian Vogt katonajelmezben volt az ebédlőben; a gyanakvó biztonságiak nekiestek.
Ráadásul baj van egyes énekesek teljesítményével is. A rendező - állítása szerint - kiválóan működött együtt a lelépő karmesterrel.
Édekes, hogy a NYT nem említi ezeket a szempontokat.
Biztonság, kerítés, motozás...
Klaus Florian Vogt katonajelmezben volt az ebédlőben; a gyanakvó biztonságiak nekiestek.
Ráadásul baj van egyes énekesek teljesítményével is. A rendező - állítása szerint - kiválóan működött együtt a lelépő karmesterrel.
Édekes, hogy a NYT nem említi ezeket a szempontokat.
2016.06.30. New York Times online kiadása -a Wagner-család belső civakodásain túl- meg nem nevezett forrásra hivatkozva ezeket véli a távozás okainak:
1) a rendező (Uwe Eric Laufenberg) "az iszlámra történő utalásokat" emelt be a produkcióba. A rendező szerint (csak) rövid utalás történik az iszlámra, a rendezés a kereszténységről szól.
2) Christian Thielemann főzeneigazgató beült egyes próbákra és olykor be- illetve beleszólt ("offered input": szabad fordításban tőlem), ami szokatlan karmesterek között. A fesztivál sajtósa szerint Thielemann mint főzeneigazgató ült be próbákra és ezt Nelsons kérésére tette.
A szerencsétlen marha feltehetően életében nem hallott Mahlerről, említett remekéről még kevésbé. Ugyanakkor feltehetően a popszemetet kiválóan ismeri.
Érettségi találkozóval való ütközés miatt elcserélném a június 26-ikai Mesterdalnokok előadására szóló jegyemet a MüPa földszint 22. sorába szóló jegyemet lehetőleg a 24-ikei Mesterdalnokokra, vagy a Ring bármelyik estjére (lehetőleg Rajna kincse kivételével). Nagyvonalú emberként az esetleges értékkülönbözetet készségesen kifizetem. Választ ide vagy a sogyula@gmail.com címre.
Attól tartok, a leírtakat véresen komolyan gondolták.
A Hollandinak lesz egy egyértelműen pozitív vetülete: a hozzá csatolt Ajándékkoncertet Pál Tamás dirigálja majd.
Elég zagyva egy szöveg. Persze a szerző nyilvánvalóan ironizalni is akart. Gondolom. Mondjuk az egész Magyar idők egy borzalmas sajtó orgánum. Elképesztően primitívek tudnak lenni.
Első ízben láthatjuk Wagner A bolygó hollandiját a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Pontosabban, a Jurányi Házban tartott sajtótájékoztató alapján, az operából csak a zene lesz Wagner. A látvány és az értelmezés nem is lehet, hiszen Wagner nem ismerte Arthur C. Clarke-ot, Isaac Asimovot vagy Stanley Kubrickot, meg az ő idejében azért még a tenger sem volt annyira unalmas, kiszámítható és szalonképes, mint fejlett korunkban, nem kellett minden metaforáért a világűrig repülni.
Gyanítom, hogy amerikaiból fordította a port.hu munkatársa, így akaratlanul is rátévedt a valódi jelentésre, ami bizony nem esik egybe a megszokott magyar címmel. V.ö:
der Sohn vom Freunde meines Vaters * apám barátjának a fia
die Bewohner von Ungarn * Magyarország lakosai/lakossága
eine Gruppe von Künstlern * művészek egy csoportja, egy művészcsoport;
Gedichte von Goethe * Goethe-versek;
die Gedichte von Goethe * Goethe versei;
der König von England * Anglia királya, az angol király
Wagner tényleg megelőlegezte korát.
A Classica csatornán épp most megy:
Wagner: Heldenleben (sic, és "Ein" nélkül).
Egy az egyben ugyanaz a zene, mint Richard Straussé.
Wagner volt zseni?
Strauss plagizált?
Van egy hülye a Classicánál?
— 1855-ben történt Londonban, ahol Richard Wagner a filharmonikus hangversenyeken Beethoven szimfóniáit dirigálta. A kritika és a közönség szemrehányást tett a mesternek, hogy Beethoven lebecsülését látja abban a körülményben, hogy Wagner Beethovent kotta nélkül, kívülről vezényli. Wagner tudomást szerzett az észrevételről, a következő alkalommal tüntetően nagy partitúrát helyezett el a dirigensi pultjára. A siker nem maradt el s a jóhiszemű közönség a partitúra jelenlétének tulajdonították a „különb előadást.”
Végre a hallgatóság közül az egyik betekintett a partitúrába s ámulva látta, hogy ott Rossini „A sevillai borbély”-a feküdt.
A „ZENEI SZEMLE” c. Folyóirat
1918.II. évf. 7. számából (szeptember hó).
„- Említette a szép díszletet, szép ruhát. Az a hír járja, hogy Németországból indult el az a rendezői szellemiség, amit modernnek is nevezhetünk, s ami igencsak megosztja a nézőket, a kritikusokat. Bayreuthban is találkozott fura rendezésekkel?
– Természetesen. A II. világháború után a testvérpár, Wieland és Wolfgang Wagner vette át a bayreuthi opera vezetését. Kettőjük közül Wieland volt a kísérletezőbb, aki próbált változtatni és újítani. Neki ez annyira jól sikerült, hogy olyan modernizálást vitt véghez, ami mindig elvarázsolta az embereket. Minimalizálta a színpadképet, a bútorokat, díszleteket, viszont adott helyette mást. Számomra az fontos, hogy mit adnak a régi helyett. Olyan fénytechnikát és színpadképeket alakítottak ki, ami illett a darab hangulatához. Minden egyes rendezésnek, díszletelemnek megvolt az oka, és semmilyen öncélúság nem vezette őket. Nem rendeztek a darab ellen, a fényekkel, a színekkel nagyon sok mindent elértek. A színek emóciókat váltanak ki, és azokat pontosan egy-egy adott témához, jelenethez megfelelően alkalmazták.
- Ezzel csak egyet tudok érteni, mert láttam olyan rendezést vidéken, ahol a színpad állandóan forgott, túlzsúfolt volt a színpadkép.
– Sajnos erre ma már van példa Bayreuthban is – említhetjük a Schlingesief rendezte Parsifalt. Ennek ellene vagyok, mert pont a wagneri műveknél kell folyamatosan nyomon követni a történést, és ha sok minden elvonja a néző figyelmét, akkor ez nem sikerül. Nagy divat lett a folyamatos filmvetítés a háttérben, vagy az, hogy a többi szereplő is mozog a háttérben. Ilyenkor a néző nem a darabon gondolkodik, hanem próbálja megfejteni a szimbólumokat, töri a fejét azon, hogy mi ennek az egésznek az értelme, hogyan kapcsolódik a zenéhez. Azt tapasztaltam Németországban, hogy a modern rendezések hatása kétféleképpen csapódik le. Egyrészt megmaradtak az operarajongók, akik irtóznak ezektől a kortársnak mondott produkcióktól, de annyira szeretik a zenét, a műfajt, hogy mégis megnézik ezeket az előadásokat. Másrészt, akik korábban rendszeresen jártak operába, inkább otthon maradnak, s megkímélik magukat a negatív élménytől. Szinte minden operaház vezetőségének a célja, hogy megszólítsa a fiatalokat. Viszont önmagában a modern rendezésekkel nem sikerülhet ez. A modern rendezések is lehetnek jók, de sajnos nagyon sokszor előfordul, hogy többen úgy igazodnak egy irányhoz, hogy koncepciójuknak semmi köze a darabhoz.
- Azt szokták mondani, hogy azért vannak ezek a rendezői koncepciók, mert a filmek nézése közben hozzászoktak a fiatalok ahhoz, hogy egy alakot nem mutatnak 5 másodpercen túl. Minden pillanatban más képet látnak.
– Ez világos, de miért nem lehet megtalálni az arany középutat? Ha valaki eljön az operába, annak tudomásul kell vennie a műfaj sajátosságait. A műfaj törvényszerűségéhez hozzátartozik az, hogy miként lehet énekelni. Fejen állva, futva, lépcsőkön rohangálva énekelni nem ideális állapot egy operaénekes számára. A másik, hogy normális testalkatú és persze jó technikájú énekes képes egészséges hang megszólaltatására. Sok kolléganőm erre bizonyára azt mondja, hogy a testalkat nem számít. Azt gondolom, hogy a csodás hangú nagy egyéniségeket sosem kilóban mérték. Azért válogatnak egyes szerepekre nagyon sovány énekesnőket a rendezők, mert a fiatalok a filmekben ilyen típusú színésznőket látnak. Az operában viszont a zene és a szép hang a fontos. A látvánnyal akarják megfogni a közönséget, közben pedig eltűnik az az élmény, ami az operajátszás sajátja. A közönségnek, a fiatal generációnak ezért az opera műfajának a sajátosságait kéne megtanítani és ezt elfogadtatni velük. Azt, hogy milyen különleges élmény várja őket az operaházakban.”
Azt meg végképp nem értem, hogy milyen funkciót lehet annak, hogy a viráglányok burkába csábítgatják majd a címszereplőt. Szegény Wagner - szerintem nincs még egy zeneszerző aki annyit forogna a sírjában, mint ő.
Szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap - 2016.03.27.–04.0
Éppen túl A walkür bemutatóján, de már a Parsifal idei előadásaira próbál. A jövő évadban folytatódó Ringben a Siegfried címszerepe vár rá. Lassan teljessé válik Kovácsházi István Wagner-repertoárja, amelynek központi pillére évek óta a Parsifal. „Nekünk, színészeknek, operaénekeseknek lehetőségünk van arra, hogy mások bőrébe bújjunk. Átélhetünk, elmondhatunk, közvetíthetünk. Az emberek többsége szerepet játszik, mindig valaki más szeretne lenni. Nekünk pedig ez a hivatásunk. Fantasztikus érzés, hogy ez a színpadon »legálisan« megadatik nekünk” – meséli mosolyogva hivatásáról. Aztán rátérünk a Parsifalra. Egy másik világba lépünk. Elgondolkodik, úgy kezd bele, mintha élete történetét mesélné el. Kinek és hogyan ajánlaná a Parsifalt?
És majdnem az Andrássy úton is Achim Freyer rendezte a Ring-ciklust! Csak aztán a Kovalikék utáni átmeneti időszakban ez nem valósult meg. Pedig a műsor kalendáriumban benne volt, hogy Győriványi Freyer-t kérte fel a rendezésre.
Zenés beszélgetés Németh Judittal – Különleges pályafutás az övé. Koncert-, illetve oratóriuménekesnek indult, aztán nagyot fordult vele a világ, és a barokk zene avatott tolmácsolójából nemzetközileg ismert Wagner-heroinává érett. Mezzo, aki az elmúlt tizenöt évben egy sor drámai szoprán szerepben is letette a névjegyét. Visszatérő vendégként megjárta a Bayreuthi Ünnepi Játékokat, a Budapesti Wagner-napok egyik oszlopa, és változatos repertoárt visz az Operaházban is. Németh Judittal művészi fejlődéséről, tavaly kiadott Ring-DVD-jéről, aktuális feladatairól és kedvenc szerepéről, a Parsifal Kundryjáról beszélgettünk. De mindezek előtt a cseppet sem „szabályos” kezdetekről…
„[…] Közeledik a húsvét és vele az ünnepi Parsifal. Jóllehet idén Evelyn Herlitzius lesz Kundry az Operában, muszáj szóba hoznom régi – számtalanszor, sok helyen és a legkiválóbb partnerek oldalán alakított – szerepét. Miért Kundry a kedvence?
– Sokat gondolkodtam rajta. Egyesíti magában az általam elénekelt Wagner-figurákat. Kundryban minden benne van: elvarázsolt, örökké tartó, örökké élő, de átokkal sújtott, mindent látó, mindent sejtő… Benne van Ortrud mágiája, a csábító Vénusz… A wagneri hősnők összefoglalása. Valójában kibogozhatatlan, szinte megfejthetetlen. Vajon Wagner akarta, hogy megfejtsük? Szerintem nem. Az élete folyamán megtapasztalt női sokoldalúságot, sokszínűséget ábrázolta, ettől olyan elképesztően izgalmas. E megfoghatatlanságból fakad, hogy egy énekes, illetve egy rendező bármelyik oldaláról megragadhatja Kundryt.
Mikó András 1983-ban bemutatott Parsifaljának egyik előnye, hogy szabad teret enged az előadónak, aki habitusából fakadóan közelítheti meg. Megerősíthető Kundry elátkozott oldala, a vad, a csábító, a szolgáló… És mindenek¬előtt ott a megváltásra vágyó ember, aki megfáradt, akinek elege van a rengeteg szenvedésből, a kárhoztatásból. Elege van abból, amit rákényszerítenek; elege van, hogy a démoni Klingsor bábjaként kell romlásba döntenie másokat. Szabadulna a rossztól, és kívánja a békét, a megváltást. És Isten megbocsátását! Mert tisztán szeretne meghalni, hiszen csak tisztán léphetünk be oda, ahova vágyunk. Mondhat valaki ennél többet rólunk, vajon létezik-e ennél összetettebb, mélyebb emberábrázolás?”
Gyerekkoromban a Magyar Postának is voltak gyönyörű operás bélyegei, nem csak Wagner, de az is. Nekem is volt pár darab, de aztán elkallódtak... valahol. A történelem viharaiban... -:)
Vagy Richard Strauss. Vagy Rossini. Vagy Verdi, fiatal- vagy időskorában. Percekig látni sem lehetett a lezúduló víztől és jégtől. Ha Ciprus partjain ilyen vihar lett volna, az énekkar nem tudná, mit énekeljen, mert nem lehetett volna látni, mi történik Otello hajójával.
A 2015-ös Budapesti Wagner-napokon újra láthatja a közönség a már világhírűvé vált tetralógiát, A nibelung gyűrűjét. A Budapesten rendszeresen fellépő kiváló Wagner-énekesek között ismét köszöntheti Németh Juditot, Szabóki Tündét, Iréne Theorint, Petra Langot, Waltraud Meiert, Christian Franzot, Gerhard Siegelt és Walter Finket. A Wagner-életmű eddig még hiányzó darabját, A bolygó hollandit Kovalik Balázs rendezi, a címszerepet a vissza-visszatérő James Rutherford énekli, Mary Wiedemann Bernadett lesz. A hétestés fesztivál művészeti vezetője és dirigense 2015-ben is Fischer Ádám.
A mai repülőgép-katasztrófában két operaénekes is életét vesztette: a düsseldorfi operaház baritonja, az 54 éves Oleg Bryjak, és a kontraalt Maria Radner, aki gyermekével és férjével együtt utazott. Mindketten Barcelonában léptek fel Richard Wagner Siegfriedjében.
Szeretettel várunk mindenkit 2015. március 22-én, vasárnap délután 16 órára a Barabás Villába (1122 Budapest, Városmajor utca 44.), ahol Szmodis Jenő: Palazzo Vendramin című egy felvonásos komédiáját tekinthetik meg.
A szereposztás
Richard Wagner: Újréti László
Liszt Ferenc: Csikos Sándor
Cosima Wagner: Újhelyi Kinga
Friedrich Nietzsche: Molnár Csaba
A műről
Nietzsche váratlanul érkezik Wagnerék velencei szállására, a Palazzo Vendraminba, ahol épp Liszt látogatására készültek. A komponistát felzaklatja volt barátjának megjelenése, de kapóra jön a hívatlan vendég, aki talán felfogja a Liszt és Wagner közt támadó feszültségeket. Cosima – aki háziasszonyi teendői mellett a ház békéjének őre – sóvárogva várja apját, akiben Wagner is valami atyai tekintélyt tisztel. Eközben el kell viselniük Nietzsche kamaszos lázongásait Wagner ellen, aki a filozófus apapótléka. Ennyi komplexus között nem csoda, ha Liszt látogatása igencsak rövidre sikerül.
A szerzőről
Szmodis Jenő (Budapest, 1966) jogász, jogfilozófus a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1993-ban. Jogtanácsosként, ügyvédként, valamint a közszolgálatban látott el szakértői, illetve vezetői feladatokat, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója. A hatályos jog, a jogelmélet és a történelemfilozófia tárgykörében több tanulmányt, illetve könyvet publikált magyar és idegen nyelven. PhD értekezését jogbölcseleti témában védte meg a Debreceni Egyetemen. Kutatásaiban a jog antropológiai, történeti és kulturális aspektusaival foglalkozik.
Főbb munkái: A jog realitása – Az etruszk vallástól a posztmodern jogelméletekig (2005), Kultúra és sors (2007), A görögökről – Nietzsche és Spengler nyomán (2012), Multidiszciplináris jogi tanulmányok (2012) Wagner – Hatalom, vallás, pszichológia (2013) Komédiái: Tiberius vendége (1991), Hétköznapi gyilkosok (2002), Őrültek szigete (2002), Utolsó felszólítás (2002), Leszámolás (2002) Palazzo Vendramin (2013), Premier (2014)
Mondjuk Shakespeare évad lesz és ez a korai Wagner opus a Szeget szeggel feldolgozása. No, meg a repertoárt is német irányba igyekeznek eltolni. Remélem lesz Macbeth is Verditől, mert ha nem az nagy baklövés lesz - ugyanis vannak hozzá nagyon jó énekesek.
2015. január 11., vasárnap 15 óra, Marczibányi Téri Művelődési Központ Richard Wagner: Lohengrin
- a Bayreuthi Ünnepi Játékok 2011-es előadása magyar felirattal -
Karmester: Andris Nelsons
Rendező: Hans Neuenfels
A főbb szerepekben: Klaus Florian Vogt, Annette Dasch, Jukka Rasilainen, Petra Lang
• 2014. július 4. -
• (fgy) -
• New York Times/Fidelio -
„Wagner rajongóit aligha érhetik meglepetések: a monumentális Ring-ciklust sűrítették már kétórás bábelőadásba, Lorin Maazel szimfonikus művé gyúrta össze a tizenhat órás zeneanyagot, az Apocalyptica nevű finn metálzenekar pedig külön albummal tisztelgett a zeneszerző 200. születésnapja előtt. De mi történik, ha valaki úgy dönt: hangszerek nélkül lát neki a darabnak?”
MNO,hu, 2014. június 21., szombat 11:12, frissítve: szombat 11:26 , szerző: Kiss Eszter Veronika
„Napjaink egyik legkeresettebb hőstenorja, Stephen Gould énekli a Budapesti Wagner-napokon a Tannhäuser címszerepét. Lapunk az amerikai művésszel többek között arról beszélgetett, hogyan is válik valaki Wagner-énekessé.”
Eladó 3 db jegy a június 22-i (vasárnapi) Tannhäuser előadásra a Müpába. A jegyek a 2. emeleti középerkély első sorába szólnak, eredeti áruk 9000 Ft/db, ami természetesen alkuképes... Érdeklődni a 06-30-376-7288-as telefonszámon lehet.
2014. január 12., vasárnap, 15 óra Wagner – a filozófus
– Szmodis Jenő előadása könyvbemutatóval –
2014. február 2., vasárnap, 15 óra Richard Wagner: RIENZI
– operafilm vetítése magyar felirattal –
2014. február 25., kedd, Olasz Intézet* Japán énekművészek koncertje
– zongorákkal és tradicionális japán hangszerrel –
2014. március 9., vasárnap, 15 óra 150 éve született Richard Strauss
– Boross Attila zeneesztéta előadása sok zenével –
2014. március 10., hétfő, 19.30, Művészetek Palotája* A tokiói Keio Egyetem Wagner Zenekarának koncertje
Beethoven: 3. Leonóra nyitány, Wagner: A bolygó Hollandi – Nyitány, Mahler: VII. szimfónia
Vezényel: Masahiko Okouchi
(A Generáció Koncert Média és a Wagner Társaság közös rendezvénye.)
2014. április 6., vasárnap, 15 óra Közgyűlés
– a szünetben az ösztöndíjasok bemutatkozása –
2014. május 18., vasárnap, 15 óra Gioacchino Rossini: Ory grófja
– a New York-i MET 2011-es előadásának vetítése –
a főbb szerepekben: Juan Diego Florez, Diana Damrau, Joyce DiDonato
Ahol külön nem jelöltük, ott a helyszín a Marczibányi Téri Művelődési Központ.
———————————————
*A csillaggal jelölt rendezvényekre kedvezményes belépőjegy váltása szükséges, a jegyigénylés módjáról a későbbiekben rendezvényeinken és e-mailben adunk bővebb tájékoztatást.
Szeretettel várunk mindenkit december 15-én, vasárnap délután 15 órakor a Marczibányi Téri Művelődési Központba, a Wagner Társaság karácsonyi koncertjére.
Műsor:
Wagner: Lohengrin, Grál-elbeszélés
Wagner: A walkür, Tavaszi dal
Molnár András, zongorán kisér: Gábos Judit
Schubert: D-dúr szonáta
Jobbágy Andor, Dubócky Gergely
Parsifal parafrázis
A Medikus Zenekar csellista kvartettje
szünet
Wagner-Liszt: Tristan és Isolde, Isolde szerelmi halála
Wagner: Wesendonck dalok
Verdi-Liszt: Ernani-parafrázis
Wagner: A walkür, Sieglinde áriája az 1. felvonásból („Du bist der Lenz”)
Verdi-Liszt: Rigoletto-parafrázis
Wagner: Tannhäuser: Erzsébet áriája a 2. felvonásból („Dich, teure Halle grüβ ich wieder”)
Szeretettel várunk mindenkit 29-én, vasárnap délután 15 órára a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermébe, ahol évadnyitó összejövetelünkön a 200 éve született Giuseppe Verdi Requiemjével emlékezünk örökös tiszteletbeli elnökünkre, Király Évára.
Érdekes, hogy a tudósítás tartalmához képest a képeken látható jelmezek nemigen térnek el A Rajna kincse általában stilizált jelmezeitől, és egyáltalán nem idézik az 1960-as évek Amerikáját.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a Richard Wagner Társaság örökös tiszteletbeli elnöke
† KIRÁLY ÉVA
nemes lélekkel viselt hosszú betegség után 2013. július 7-én békésen elhunyt.
Szerettünktől 2013. augusztus 2-án, pénteken 9.45 órakor a Farkasréti temető Makovecz termében veszünk végső búcsút. A temetést követő gyászmise 11 órakor lesz a farkasréti Hegyalja út 139. alatti Mindenszentek plébániatemplomban.
Gyászolják mindazok, akik szeretetében részesülhettek.
Levelezési cím: dr. Király László, 1148 Budapest, Kerepesi út 76/e.
Oper Leipzig, Leipzig, February 16 - May 24, 2013.
The Team
Der Feenkönig / Groma - Igor Durlovski / Sejong Chang
Ada - Christiane Libor
Drolla - Jennifer Porto
Arindal - Arnold Bezuyen
Gernot - Milcho Borovinov
Farzana - Jean Broekhuizen
Zemina - Viktorija Kaminskaite
Morald - Detlef Roth
Lora - Eun Yee You
Gunther - Guy Mannheim
Harald - Roland Schubert
Bote - Tae Hee Kwon
A rádió honlapján ez időpontban nem Wagner-felvételek kerülnek adásba, viszont az RTV Részletes műsorismertetője szerint Wagner-ritkaságokat sugároz a rádió. Azért ideírom, hátha mégis ez utóbbit hallhatjuk a rádió Hang-fogó műsorában:
WAGNER-ritkaságok:
Előadó: a Skót Nemzeti Zenekar, vezényel: Neeme Järvi.
Felvétel ideje: 2010. augusztus
1. Faust-nyitány
2. Két tragikus közjáték – 1832-es vázlatok Henk de Vlieger kiegészítésével
3. Columbus – koncertnyitány
Az RTV Részletes ismertetésében olvashatunk erről még:
„Wagner az 1830-as évek derekán operakarmesterként tevékenykedett. Az ambiciózus fiatalember korának meghatározó és népszerű olasz illetve német dalműveit tanította be. Első komolyabb zeneszerzői kísérletei is ebben az időszakban születtek. Hangversenynyitányokat, egy szimfóniát, valamint a Tündérek című operát is ekkor írta, és komponált egy nyitányt és kísérőzenét barátja, Theodor Apel Columbus című drámájához. A darab csúfosan megbukott, de a nyitány még néhány alkalommal – különböző német városokban – felhangzott. A mű hűen tükrözi a húszas évei elején járó Wagner zenei világát: zajos és nehézkes, és van benne valami ’magasztos banalitás’.”
