Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


5002 joska141 2021-12-20 17:09:21 [Válasz erre: 5001 zenebaratmonika 2021-12-20 15:13:06]

Komárom-Esztergom megyében, Bajna település legmagasabb pontján áll Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese, az Ördöglovas kastély, azaz a Sándor–Metternich-kastély.

Bajna Budapesttől észak-nyugatra, 46 km-re fekszik, az Esztergomot Tatabányával összekötő főút mellett. (Esztergom 21 km-re, Tatabánya 25 km-re fekszik.)

M1-es autópályáról a zsámbéki lehajtótól Zsámbékon és Szomoron keresztül, illetve Budakeszi-Páty-Zsámbék-Szomor irányból.


5001 zenebaratmonika 2021-12-20 15:13:06 [Válasz erre: 4999 joska141 2021-12-20 14:56:41]

Az melyik városban van?


5000 zenebaratmonika 2021-12-20 15:10:21 [Válasz erre: 4999 joska141 2021-12-20 14:56:41]

Engem inkább a Hawaii rózsája vagy a 3:1 a szerelem javára érdekelne Ábrahám Páltól, tegnap előbbi koncert formájában műsorra került a Komische Oper Berlinben, a 3:1 pedig a Volksoper Wien-ben ment 2021.  szeptember októberben nagy sikerrel. Igazából Ábrahám sose megy Budapesten, pedig ő ugyancsak nemzetközileg jegyzett és számos helyen játszott szerző. Pl. Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország, Bulgária, Észtország, Lettország, Oroszország.... jövő novemberben 130 éve született Ábrahám. Kálmán Imre az már uncsi kissé, mindig az megy mindenhol, és az ő zenéje kevésbé modern.


4999 joska141 2021-12-20 14:56:41 [Válasz erre: 4997 Búbánat 2021-12-20 13:29:30]

Viszont 2023.évre a tervezett Ördöglovas bemutatóját megtarthatnák az „ördöglovas” most felújított bajnai Sándor-Metternich kastélyában is. Ahogy olvasom, most már csak a kertrész van hátra, így nyáron ideális helyszíne lenne az operettnek.


4998 zenebaratmonika 2021-12-20 14:19:36 [Válasz erre: 4997 Búbánat 2021-12-20 13:29:30]

Jacobi Viktor magyar zeneszerző. Wikipédia

Született: 1883. október 22., Budapest

Meghalt: 1921. december 10., New York, New York, Egyesült Államok

Jacobi halálának 100 évfordulójáról megemlékezett valaki? A Leányvásár elmaradt....

Ha végigpörgetem, egyedül a János vitéz került színpadra a tervezetből... na jo Covid ide vagy oda, hát nem sok....

várok jövő évadban egy Ábrahám operettet, hátha megvalósul....

de színre került pár meg nem említett musical: Hegedűs a háztetőn, La Mancha Lovagja, Nine és hát lesz még a Jekyll és Hyde.... az operettekből semmi sem valósult meg, csak felújították a Maricát....


4997 Búbánat 2021-12-20 13:29:30 [Válasz erre: 4995 ferocissimoato 2021-12-20 01:02:11]

Teljesen jogos a felvetésed!

A pályázatban beígért Lehár: Giuditta, Suppé: Boccaccio, J. Strauss: Cigánybáró, Huszka: Bob herceg  egyike sem valósult meg!  A tervbe vett darabok közül eddig a János vitéz került színpadra.

A Covid'19 járvány persze sok mindent átírt/átír, de a "Lehár150" évfordulóra ütemezett Giuditta végképp "elfelejtését" sajnálatosnak tartanám! (Ahogyan a Boccaccio elhagyását is.)  Viszont igaz: ebben az évadban - októberben -  bemutatták A mosoly országa c. Lehár-operettet. 

Kiss-B. Atilla főigazgatói pályázatában szereplő zenés darabok évadonkénti bemutató-tervezete ez volt:

2019/2020

Nagyszínpad

1. Kacsóh: János vitéz

2. Suppé: Boccaccio

3. Szakcsi Lakatos: Bestia

4. Kocsák: Légy jó mindhalálig

Teátrum

1. Weill: Koldusopera

2. magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

Eisemann: Egy csók és más semmi

 

2020 - Lehár-év

2020/21 Nagyszínpad

1. Lehár: Giuditta

2. Strauss: Cigánybáró

3. Elton John: Aida

4. pályázatnyertes magyar musical bemutatója

 Teátrum

Legrand: Yentl (megjelenés a zsidó fesztiválon)

Raktárszínház

Huszka: Bob herceg

 

2021 - Jacobi-év

2021/2022 Nagyszínpad

1. Jacobi: Leányvásár

2. Offenbach: Orfeusz az alvilágban

3. Szakcsi Lakatos: Az ember tragédiája

4. Kocsák: Tűzről pattant tündérország (családi musical)

Teátrum

Menotti: A vénkisasszony és a tolvaj (The Old Maid and the Thief) magyarországi bemutató

Raktárszínház

Eisemann: Zsákbamacska

 

2022 - A Magyar Operett Éve - A színház fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A centenáriumon túl ebben az évben ünnepeljük Kálmán Imre születésének 140. és Ábrahám Pál születésének 130. évfordulóját.

Kálmán Imre eredeti szándékait megvalósítandó, a színház a Fővárosi Nagycirkusszal együttműködve a Cirkuszban mutatja be a Cirkuszhercegnőt.

2022/23 Nagyszínpad

1. Ábrahám: Bál a Savoyban

2. Millöcker: Madame Dubarry

3. Szörényi: Atilla

4. Kander: Chicago

Teátrum

Tolcsvay: Lúdas Matyi

Raktárszínház

magyar zenés darab ősbemutató

 

2023 - Kacsóh-év - Kacsóh Pongrác születésének 150., halálának 100. évfordulója alkalmából a nemzetközi operettfesztivál Kacsóh Pongrác műveire összpontosít, az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek az alkotásai. A korábban bemutatott János vitéz mellett a szerző további műveiből: Rákóczi, Csipkerózsa és Dorottya című darabok közül tervezünk bemutatókat.

2023/24 Nagyszínpad

1. Kálmán: Az ördöglovas

2. Planquette: A corneville-i harangok

3. Menken: Aladdin

4. Tolcsvay: A kőszívű ember fiai

Teátrum

 magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

 Huszka: Gül baba

 

2024 - Daljátékok éve - Kárpát-medencei koprodukciós előadásként tervezem bemutatni a Székely fonót, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban. Koprodukciós előadásban (Debrecen, Szeged, Győr) terveim szerint Donizetti: Az ezred lánya, az első, zeneirodalom által nyilvántartott operettjét láthatja majd a közönség.


4996 Edmond Dantes 2021-12-20 08:32:21 [Válasz erre: 4993 zenebaratmonika 2021-12-19 17:22:56]

Búbánat már mindent megírt, ami tudható. A müncheni Giuditta, Vida Miknevičiūtė Litvániából, igazi drámai szoprán, komoly operaszerepekkel, akárcsak az első magyar Giuditta, Walter Rózsi, a "magyar Jeritza", aki Sybillt és A mosoly országa Lizáját is énekelte. Érdekesség: Bajza utcai híres modernista villájukat most restaurálják.


4995 ferocissimoato 2021-12-20 01:02:11 [Válasz erre: 4993 zenebaratmonika 2021-12-19 17:22:56]

Giuditta Lehár Ferenc egyik legjobb, vagy talán a legjobb müve. Magyarország szégyene, hogy nem játszák és nem becsülik, nem is ismerik. Külföldre kell elutazni, ha látni szeretnéd. Kiss B Attila a pályázatában beigérte azt hiszem 2022-re, azóta elfelejtette, hogy mit igért, mit akart, mit tervezett. Nagyon nagy kár!


4994 Búbánat 2021-12-19 23:17:17 [Válasz erre: 4993 zenebaratmonika 2021-12-19 17:22:56]

A Magyar Királyi Operaházban ment először (1934) a Giuditta. (összesen 19 előadást ért meg április és december között)

Pécsett játszották (1940).

1940. december 13.   Pécsi Napló

"Ma pénteken este van a Giuditta nagysza­bású premierje. Lehár Ferenc, a világhírű ma­gyar zeneszerző legutolsó gyönyörű nagyope­rettje az Operaházban került színre az elmúlt években nagy sikerrel és egyetlen vidéki szín­ház sem adhatta elő, mivel a darab óriási ze­nei és színpadi felkészültséget igényel és Lehár mester ezt a darabját csak tökéletesen és főleg nagy énekes darabokra szervezett társulat szá­mára volt hajlandó átengedni.

Éppen azért kü­lönösen értékes az Unger-társulat mai pre­mierje, amikor első ízben mutat be vidéki szín­ház Lehár-újdonságot a fővárosi operettszínhá­zakat is megelőzve. Gyönyörű új díszletek és ruhák teljesen készen várják a ma esti bemuta­tót, amelyre óriási az érdeklődés. Szűcs László énekli a tenor főszerepet, amely szerepben az Operaházi előadáson is átütő nagy sikere volt. Radnóthy Éva Giuditta óriási ének- és színészi feladatot igénylő szerepében önmagát múlja felül. Nagy Csilla és Rajz a humort és a remek táncokat képviselik. Kormos, Süli, Selmeczy és Hortobágyi kitűnő figurákat mutatnak be."

Tervbe vették Győrben (1962) és Budán, a Városmajori Színpadon (1971), de tudomásom szerint végül egyik helyen sem mutatták be az operettet.

Viszont a Rádió Dalszínháza 1982-ben bemutatta a Lehár darabjának teljes stúdiófelvételét: 

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta

(1982. szeptember 13., Kossuth Rádió, 20.19 – 22.00)

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara

 Vezényel: Oberfrank Géza

Zenei rendező: Fejes Cecília.

Rendező: Bozó László.

Szereposztás:

Giuditta – Kalmár Magda
Octavio kapitány – Molnár András
Antonio főhadnagy, Octavio barátja – Póka Balázs
Pierrino, vándorkereskedő – Korcsmáros Péter
Anita, haláruslány – Zempléni Mária
Manuele, Giuditta férje – Mersei Miklós
Ibrahim, mulatótulajdonos – Buss Gyula
Ali, pincér – Tándor Lajos
Kocsmáros – Csákányi László
A herceg – Sinkovits Imre

Korábban a Rádióban keresztmetszet-felvétele is elkészült  a Giudittának (1968-ban): Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György és Palcsó Sándor  énekel, a Földényi-kórust és az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.,


4993 zenebaratmonika 2021-12-19 17:22:56 [Válasz erre: 4992 Edmond Dantes 2021-12-19 15:49:54]

Nekem ebből az operettből igazából csak a két nagy sláger ismert. Nálunk ment valamikor a 30-as évek óta?


4992 Edmond Dantes 2021-12-19 15:49:54 [Válasz erre: 4990 zenebaratmonika 2021-12-19 12:15:38]

A cikkben szimplán elfelejtették megemlíteni, hogy a bécsi premieren a címszerepet Jarmila Novotná alakította, akinek világkarrierje kb. ezzel a bécsi Giudittával kezdődött. Clemens Krauss nem rendezője, hanem igazgatója volt a Staatsopernek 1929-34 között, de ez már a Google-fordítás hibája.


4991 zenebaratmonika 2021-12-19 12:17:32

Saját vélemény....

na olcsón megoldották a díszletet úgy nézem, mint ha az Ódry Színpad előterében lett volna az előadás, kissé szocialista realista látvány tárult elénk.


4990 zenebaratmonika 2021-12-19 12:15:38

2021. december 17., 18:47

Opera:A világkereső

Részletnézet megnyitása

Anna Viebrock a "Giuditta" című operettet szerelte fel a Bajor Állami Operaházban.

 (Fotó: Winfried Hösl)

Christoph Marthaler Franz Lehár Giuditta című operettjét állítja színpadra a Bajor Állami Operaházban – Anna Viebrock pedig a színpadi tervezést.

Készítette: Egbert Tholl, München

  • Hallgassa meg
  • Észrevesz
  • Oszt
  • Visszacsatolás

Operett a Bajor Állami Operában - lehetséges ez? Eddig ennek a műfajnak az egyetlen darabja, amelyet érdemesnek tartottak a Nemzeti Színházban való előadásra, a "Denevér" volt és az. De most Christoph Marthaler franz lehár Giuditta című művét állítja színpadra, mert Serge Dorny,az új állami operaigazgató alig ismeri fel a repertoár határait. És amikor Marthaler színpadra lép, azt is kitalálhatja, ki csinálja a színpadi tervezést: Anna Viebrock. A nyolcvanas évek vége óta újra és újra együtt dolgoznak, néha színészetben, néha zenés színházban, idén májusban Aribert Reimann Learcímű operáját készítették együtt a Staatsoperben.

A Giuditta világpremierje 1934. január 20-án volt a Bécsi Állami Operában, a premier szenzációnak számított, 120 műsorszolgáltató közvetített, maga a zeneszerző állt a pódiumon, az este hozta a háznak az akkori legnagyobb bevételt, és Clemens Krauss operarendezőnek kijelentette: "A box office sikere meghaladta a legrosszabb várakozásaimat." Krauss nem akart operettet, de a komor anyagi helyzet arra kényszerítette, hogy a közönség elé vesse magát.

A müncheni produkció jelentősen eltér a premiertől.

Természetesen a müncheni produkciónak nem sok köze lesz a premierhez, feltehetően nem annyira a gyakran kissé kétes operett boldogság. Anna Viebrock azt mondja: "Ez majdnem egy projekt." Marthaler és Malte Ubenauf dramaturg sok szöveget dobott ki - Viebrock: "túl hülye" - újakat, Horváth Ödön "Sladek"-jét, és a zenei kínálatot is kibővítették. A kor darabjaival: Bartók, Berg, Eisler, Korngold, Schönberg, Viktor Ullmann. És valószínűleg mások is.

Általában a darab Dél-Olaszországban kezdődik. Pierrino szeretett Anitával észak-afrikába akar vezetni, és ott művészi élet, Octavio megjelenik, énekel :"Barátok, az élet érdemes élni", miért, nem tudjuk pontosan, a gyönyörű Giuditta elbűvölte. Octavio is el van bűve, de a hadsereggel Észak-Afrikába is el kell mennie; Szóval Giuditta elhagyja a férjét, és Octavio-val megy. Afrikában először szerencse, majd a hadsereg továbbhalad, Giuditta egyedül marad, énekesként és táncosként végzi egy szórakoztató létesítményben, Anita és Pierrino is újra megjelenik, szintén Octavio, aki végül elhagyta a Barrymore hadsereg szolgálatát, és látja, hogy a gazdag Lord Giuditta ensnares. A végső képen Octavio egy bárzongorista, akinek Barrymore-ban és Giuditta-ban kellene játszania, bevallja neki a szeretetét, de már túl késő.

A premierprodukcióban Richard Tauber, az akkori szupersztár octavio-t énekelt, és a polgárháborúhoz hasonló körülmények hamarosan tomboltak az operán kívül, mert a nácik és az osztrák jobboldal a hatalomért harcoltak. Tauber 1938. március 7-én énekelte az utolsó előadást, néhány nappal később Hitler átvette a hatalmat Ausztriában, Tauber száműzetésbe vonult, ami nem minden, a "Giuditta" résztvevője sikerült. Lehár maradt, Hitler udvarolt, az operett elvesztette ártatlanságát. Octavio utolsó mondata, a darab utolsó mondata így szól: "Ez egy tündérmese volt."

Opera: A díjnyertes színpadi tervező Anna Viebrock.Részletnézet megnyitása

A díjnyertes színpadtervező, Anna Viebrock.

 (Fotó: Gerard Julien/AFP)

A müncheni programfüzetet Alexander Kluge készítette. Viebrock azt mondja, elképzeli, hogy Octavio Sztálingrádban esik el. "Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk." Hogyan folytatódott a történet. Horváth dalszövegei és a hozzáadott zene más légkörbe hozná a darabot. E kiterjesztés lehetősége nélkül umtönung nem készítette volna el a darabot. De azt is szabadon bevallja: "December 31-én kezdődnek - nem tudom, hogyan kell ezt csinálni."

Anna Viebrock nemcsak a legátkedveltebb színpadi tervező, hanem a legkörnyezetesebb is. Ez a "szégyen", amikor egy darabot játszanak, és a berendezést eldobják. Jobban szereti felvenni. És a régebbi produkciók egy része újra megjelenik a jelenlegiekben. A "Giuditta"-ban például ez egy türkizkék szoba, amely Grönlandról származik, ahol Viebrock és Marthaler kifejlesztette a "+-0" darabot. Itt van egy észak-afrikai sivatag is, itt van egy homokozó, amely máshol is játszott.

Opera: Anna Viebrock újra felhasználja a régi színpadi készletek elemeit. A türkiz szoba már látható volt Grönlandon.Részletnézet megnyitása

Anna Viebrock újra felhasználja a régi színpadi készletek elemeit. A türkiz szoba már látható volt Grönlandon.

 (Fotó: Winfried Hösl)

Marthaler hasonlóan dolgozik, kollázsokat, régi darabokat idéz. És az előadók is magukkal hozzák tapasztalataikat. A közös munka egy olyan világ megteremtéséről szól, amiről már nem kell sokat beszélned. Tudom, mire van szüksége a rendezőnek." Más a helyzet Jossi Wielerrel, egy másik rendezővel, aki közel áll a szívéhez. Sok beszélgetés van, a színpadi tervezés a játék pontos értelmezéséből származik. René Pollesch egyszerűen leteszi, és örül, hogy hasonló a Meg Stuarthoz - a művész autonómiájéhez.

Anna Viebrock színpadra lépett, műveit kiállításokon mutatták be, sokáig tanított a bécsi Képzőművészeti Akadémián, amíg a professzori munkához kapcsolódó utazás túl hülye lett számára. De: Az első dolog, amit a találkozón mond vele, egy köszönöm, hogy írt az egyik korábbi diákjáról.

Bármit is épít, hogyan vonzza az embereket a színpadra, mindig kapcsolatban kell lennie a külvilággal. Ezért a múltban a "lepett" kocsmai szobák, a "felperzselt állomás büfék", amelyek ma már nem léteznek Svájcban. És ezért a sok, szeretettel megtervezett részlet is. Viebrock inspirációt keres a világban, még többet talál. A "Giuditta" -ban a kiindulópont egy nadrágruha volt, amelyet felfedezett. Ez aztán világgá válik.


4989 Búbánat 2021-12-13 12:58:03 [Válasz erre: 4987 joska141 2021-12-11 20:32:49]

Ezt a megosztott Lehár-Giuditta-cikket érdemes átvinnem a Lehár-topicba...


4988 Edmond Dantes 2021-12-12 08:58:07

A nagy hejehuja, könnyes-mosolygós Lehoczky Zsuzsa-ünneplés közben a világ és az illetékes társulat mintha megfeledkezett volna egy rangos pályatárs évfordulójáról: Galambos Erzsi december 5-én töltötte be 90. életévét.


4987 joska141 2021-12-11 20:32:49

A Szinház Online az alábbi, hosszú cikkben foglalkozik a müncheni Staatsoper közelgő, december 18-i, Lehár bemutatójával.

https://szinhaz.online/guiditta-christoph-marthaler-lehar/?fbclid=IwAR1loO8mNm_0XD4m8eZTxG1u_jdE2e_uGbm4YFxb-jK8xM-ibsMUNccwVgM

A cikkből – melyet érdemes lenne az Operettszínház vezetőinek is elolvasni – a következő bekezdést idézem:

„A Giudittát szokás nagyoperának, zenés komédiának, operettnek is tartani, ám a lehári kompozíciót a bajor operaházi bemutatóban a tervek szerint áttörik majd Lehár kortársaitól kölcsönzött zenekari művek és dalok: Bartók, Berg, Eisler, Hindemith, Korngold, Krenek, Schönberg, Sosztakovics, Sztravinszkij, Ullmann szerzeményei.”

Sajnálatos, hogy a COVID miatt jelenleg nem igazán biztonságosak az utazások, pedig nagyon szívesen megnézném, még a viszonylag magas jegyárak ellenére is. Egyébként ez a mű lesz a Staatsoper szilveszteri produkciója is.


4986 Búbánat 2021-12-11 17:59:30 [Válasz erre: 4985 zenebaratmonika 2021-12-11 16:20:40]

Képgaléria  Lehoczky Zsuzsát ünneplő gálaestről.

Ez a beszámoló a Fidelio.hu oldaláról:

"A gálán megidézték ikonikus szerepét, a My Fair Lady Elizáját, melynek betétdalai felvételről és a Budapesti Operettszínház művészeinek közreműködésével is felcsendültek, de felelevenítették 65 éves pályafutásának legnagyobb pillanatait is.

Mágnás MiskaA Montmartre-i ibolya, vagy épp a Lili bárónő részletei mind a színésznő pályájának egy-egy emlékezetes momentumához köthetők, a kollégák pedig a dalok között elhangzó történetek mellett rózsával vagy Lehoczky Zsuzsa kedvenc virágával, fréziával köszönték meg az együtt töltött éveket.

Felvételről tértek vissza a régi pályatársak: Rátonyi Róbert, Ráday Imre, Csányi János és Básti Lajos, a bejátszásokat mind a művésznő, mind a közönség meghatottan nézte.

A könnyek mellett a nevetés sem hiányozhatott az estéből, a színésznő egy-egy félmondattal reflektált a produkciókra, vagy épp kezdett humoros párbeszédbe a házigazdával, Homonnay Zsolttal.

A gála végén egy 1905-ben írt dal magyar változata is felcsendült, a műre Peller Károly írt az alkalomhoz illő új szöveget. A Korál Amikor vége az utolsó dalnak is című gyönyörű balladáját Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója énekelte, Lehoczky Zsuzsa pedig levéve kesztyűjét és parókáját, utoljára meghajolt."

Tehát, ma éjjel, 21 órától láthatjuk az ünnepi gála teljes felvételét az M5 csatornán. 


4985 zenebaratmonika 2021-12-11 16:20:40 [Válasz erre: 4984 Búbánat 2021-12-11 10:30:26]

Nincs meg a pontos műsor?


4984 Búbánat 2021-12-11 10:30:26

Ma éjjel az M5 csatornán láthatjuk

2021. 12. 11. – 21.05 – 23.40

Nekem élet a színház” – gálaműsor közvetítése a Budapesti Operettszínházból 

Szeptember 27-én gálaműsorral köszöntötte a Budapesti Operettszínház társulata a Lehoczky Zsuzsát, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművészt, Érdemes és Kiváló Művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, akit a zenés színházi műfajban elsőként választottak a Nemzet Színészei közé, aki pályatársai körében ünnepelte 85. születésnapját.

A nagyszabású gálaműsor keretében a művésznő szakmai pályafutásának, legikonikusabb szerepeinek dalrészleteit hallhatta a közönség a társulattól és az ünnepelttől, melyek archív felvételekkel kiegészülve elevenítették fel Lehoczky Zsuzsa szakmai életútját.

Kiss B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója így méltatta a művésznőt:

 "Lehoczky Zsuzsa olyan élet- és karrierutat tudhat magáénak, amely egyedülálló a huszadik századi magyar művészvilágban. Egészen fiatalon lépett fel először táncosként, majd szubrett szerepkörben vált ismertté, később pedig teljesen eltérő szerepekben és műfajokban is jeleskedett. Primadonnaként, drámai szerepekben, és tévéjátékokban egyaránt elbűvölte a nézőket. Hosszú évtizedek óta szórakoztat magas színvonalon, egyaránt elnyerve a közönség és a szakma szeretetét, tiszteletét, nagyrabecsülését. Választott hivatásának olyan legendás képviselőivel lépett együtt színpadra, akikkel rajta kívül csak nagyon kevesen."

A gálaesten a nézők álló vastapssal fogadták a színésznőt, a közel háromórás műsor során pedig a társulat valamennyi tagja fellépett, megidézve Lehoczky legsikeresebb darabjait. 

„Elfáradtam, pihenni szeretnék. Engedjetek el” – nyilatkozta a művésznő, aki megígérte, hogy a 90. születésnapján újfent találkozhatunk majd vele.


4983 Búbánat 2021-12-06 10:08:22

A Classica csatornán láthatjuk ma éjjel: 21.00 – 23.06

Jacques Offenbach: La Grande-Duchesse de Gérolstein

A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. (2013)

With conductor Cyril Englebert,

Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.


4982 Búbánat 2021-12-02 13:27:23

Cikk

Laki Péter: "Az operett mindig megtalálja a közönségét"

Szerző:  Ur Máté  . Papageno.hu - 2021. november 28.

Laki Péter, aki közel tíz éve rendszeres fellépője a Budapesti Operettszínháznak, eredetileg történészként végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Az opera sem áll távol tőle, nemrég a legjobb Mozart-énekesnek választották a Musicum Laude Énekversenyen. A fiatal művésszel operettszínházi szerepeiről, az előtte álló feladatokról, valamint az opera és az operett átjárhatóságáról beszélgettünk.

[...]

„– Az operett és a musical mellett az opera sem idegen számodra. Milyen volt a közös munka A mosoly országát rendező Stephen Medcalffal, aki dedikáltan az opera világából érkezett?

– Az előbb említett komplexitás egyik fontos eleme, hogy külföldi rendezőkkel is dolgozzunk, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük. Így volt ez Medcalf esetén is, aki egy angol úriember és való igaz, hogy egy klasszikusabb előadást készített Lehár darabjából. Zseniális rendező, aki új szemléletet hozott az  általam alakított Hatfaludy Ferenc szerepébe is. Azt lehet mondani, hogy már-már bonvivánt csinált az alapvetően táncos-komikus karakterből, hiszen a főszereplő Liza iránt érzett szerelme a darab végéig jelentőséggel bír. Nagyon inspiráló volt ez a felfogás.”

[...]

„– Tapasztalataid szerint mennyire tud egymás mellett működni az operett és az opera?

– Szeretném azt gondolni, hogy a kettő nem zárja ki egymást, attól függetlenül, hogy mindkettőnek megvan a saját közönsége. Sokszor esünk abba a hibába, hogy mindenképpen be akarjuk skatulyázni a műfajokat, elsősorban az operettet, de az gondolom, hogy ez egy rossz beidegződés. Arról nem is beszélve, hogy számtalan olyan operett létezik, melyek zenei anyaga igenis operai igénnyel van megírva. Azt gondolom, hogy nyitottnak kell lenni. Az opera és az operett is megtalálja a közönségét, és fontosnak tartom, hogy ennek a halmaznak egyre több közös része legyen.”


4981 Edmond Dantes 2021-12-02 07:00:27 [Válasz erre: 4980 joska141 2021-12-01 20:14:02]

Igazán szűkmarkú volt a főigazgató. Ha 18 euróért valóban pápai áldást lehet vásárolni (. búcsúcédulák), ld. itt, akkor kiterjeszthette volna a deal-t a teljes társulatra. Azt talán senki nem vitatja, hogy az áldásos tevékenységet a Nagymező utcában nem egyedül Kiss-B. Atilla végezte, hanem az Operettszínház teljes kollektívája.


4980 joska141 2021-12-01 20:14:02

Az Operettszínház honlapjáról, az első adventi gyertya gyújtásának ünnepi estjéről (nem a teljes beszámoló):

„lépett a színpadra Dr. Novák István kanonok úr, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese, aki a Szentatya, Ferenc pápa áldását közvetítette, és üzenetét hozta el a Vatikánból: "Őszentsége Ferenc pápa szívből adja apostoli áldását Kiss-B. Atilla életére, kérve számára a mennyei kegyelmek bőséges kiáradását és a Boldogságos Szűz Mária folytonos anyai pártfogását (Vatikán Város 2021 novemberében)". Kívánom, hogy ez a szentatyai áldás az Ön családja, az Operettszínház minden művésze és dolgozója és a közönség minden ide látogató tagja számára hosszú időn keresztül közvetítse Isten jóságát és szeretetét."

Az új egyházi év kezdetén Horváth Zoltán István kanonok-esperes, terézvárosi plébános, Illés Dávid esperes, református lelkész és Cselovszky Ferenc esperes, evangélikus lelkész áldotta meg az Operettszínház épületét, társulatát, munkatársait és nézőit.

Horváth Zoltán István kanonok: "Az operettek, a musicalek közel állnak a szívemhez, és éppen ezért külön megtiszteltetés, hogy Őeminenciája Erdő Péter bíboros urat ezen a mai estén én képviselhetem. Valóban nagyon fontos, hogy a megpróbáltatások idején tudjunk hálát adni, megköszönni azt, amit kaptunk. Nekem gyerekkoromban Olofsson Placid atya volt az egyik lelki atyám, nevét bizonyára sokan ismerik, aki a Gulagról hazatérve sokáig munkásemberként dolgozott, és csak élete alkonyán szolgálhatott, mint pap, lelkipásztor. Ő mindig mindenért tudott köszönetet mondani, óriási példa számomra." 


4979 Búbánat 2021-11-19 14:32:19 [Válasz erre: 4964 Búbánat 2021-10-27 20:11:49]

Kapcs. 4964. sorszám

Megjelent az Egy primadonna naplója (Domonkos Zsuzsa) című, sok képpel illusztrált életrajzi könyv. Szerzője: Bartók Gergely

A Kodály Zoltán Zeneműboltban (Budapest, Múzeum krt.) kapható a kötet.


4978 Búbánat 2021-11-16 22:09:40

A DÍSZLETEKRE A VILÁGÍTÁS TESZI FEL A KORONÁT – VALLJA SOMFAI PÉTER

"Fényekkel kápráztat el a színpadon és a szabadtéren"

/MNO.hu – 2021.11.16. - PETROVICS GABRIELLA/

„Több mint húsz éve a Budapesti Operettszínház műszaki igazgatója, a teátrum minden zegzugát ismeri a süllyesztőtől a padlásig. Emellett a világ kétszáz színházában szerzett világítási, szcenikai tapasztalatot, legutóbb a Dubaji Világkiállítás gálaestjének látványtervezőjeként, és egyben műszaki vezetőjeként nyűgözte le a közönséget különleges háttérvetítésekkel. Somfai Péterrel egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy milyen hatások érhetők el a fényekkel a színpadon, mennyit változott a világítás- és vetítéstechnika az utóbbi évtizedekben, de Somossy Károly is szóba került.”


4977 zenebaratmonika 2021-11-16 12:16:41

OPERETTE SICH WER KANN
Ein Spiel mit der leichten Muse

„Operette sich wer kann“ spielt mit der Absurdität der Operette und präsentiert vorbehaltlos, was an gehobenem Unsinn und frechen Anzüglichkeiten in ihr steckt. So wird die Operette wieder zu dem, was sie ursprünglich war: eine vitale und vitalisierende Kunstform, welche die Lage der Welt mit süffisanter Leichtigkeit kommentiert – gestern so wie heute.

In der bewährten und bekannten Handschrift der „Schönen“ entfaltet sich ein Spiel mit der leichten Muse. Ohne falsche Scham wird die Seele der Operette genommen und in einen neuen, springlebendigen Körper gesetzt.

Serviert werden die Lieder und Szenen von drei charmanten jungen Musikern. Katrin Mayer (Sopran), Rubén Olivares (Tenor) und Max Langer (Klavier) gehen mit Herzschmerz, Witz, Ironie und Kitsch auf eine musikalische Reise zwischen Waikiki, Berlin, Wien und Varazdin. Mit dabei als charmanter und schlagfertiger Operettenführer ist Klaus Gülker, langjähriger Redaktionsleiter Unterhaltung im SWR Studio Freiburg.

Lehnen Sie sich zurück und lassen Sie Ihre Phantasie an die diversen Schauplätze entschweben. Genießen Sie die wunderbare Musik! Und geben Sie sich getrost den großen Gefühlen und dem Lachen hin.

DIE SCHÖNEN
Musiktheater im E-Werk
Ferdinand-Weiß-Str. 6a
79106 Freiburg
Info-Telefon: +49 (0)761 – 31514

PROGRAMM

Zu Hilfe! Zu Hilfe!
W.A. Mozart „Die Zauberflöte“

Operette sich wer kann – Medley

Kann nicht küssen ohne Liebe
Paul Abraham „Die Blume von Hawaii“

Strahlender Mond
Paul Linke „Der Vetter aus Dingsda“

Dein ist mein ganzes Herz
Franz Lehár „Das Land des Lächelns“

Meine Mama war aus Yokohama
Paul Abraham „Viktoria und ihr Husar“

Loca
Chico Trujillo

My Little Boy
Paul Abraham „Die Blume von Hawaii“

Im Weißen Rössl – Medley
Ralph Benatzky „Im Weißen Rössl“

Es ist so schön am Abend bummeln zu geh´n
Paul Abraham „Ball im Savoy“

Ganz ohne Weiber geht die Chose nicht
Emmerich Kálmán „Die Czardasfürstin“

Grisetten Lied
Franz Lehár „Die Lustige Witwe“

Meine Lippen, sie küssen so heiß
Franz Lehár „Giuditta“

Warum soll eine Frau kein Verhältnis haben
Oscar Straus „Eine Frau, die weiß, was sie will“

Weißt du es noch
Emmerich Kálmán,„Die Csardasfürstin“

Wiener Schmarrn
Friedrich Holländer

Ich lade gern mir Gäste ein
Johann Strauß „Die Fledermaus“

Mein Herr Marquis
Johann Strauß, „Die Fledermaus“

Jaj Mamam, Bruderherz
Emmerich Kálmán, „Die Csardasfürstin“


4976 Edmond Dantes 2021-11-15 11:54:26

Törvényt sértett az Operettszínház a zaklatásvád kivizsgálásakor

Továbbra is vizsgálat zajlik azzal kapcsolatban, hogy több áldozat állítása szerint a Budapesti Operettszínház igazgatója eltussolta a zaklatási ügyeket. Újabb részletek derültek ki az ügy kivizsgálásáról. Teljes cikk itt.


4975 Búbánat 2021-11-13 14:37:09

Interjú Oszvald Marikával

/SZTANKAY ÁDÁM - 2021.11.12. 15:50 – Origo.hu/

"Az Isten is színésznek teremtette" – mondták róla már kislánykorában szakmai nagyságok, ahogy átlagemberek ugyancsak. A Kossuth-díjas, érdemes művész Oszvald Marika művészcsaládban nőtt fel, s ha gyermekként volt is hajlama némi szertelenségre, színészként a tökéletes fegyelmet, ritmusérzéket, poentírozó készséget követelő operett műfajában lett nemzetközileg elismert művész. Ugyanakkor olyan prózai feladatokban is bizonyította színészetes sokszínűségét, mint például Csehov Sirálya, amelyben Arkagyinát alakította. Mindemellett Oszvald Marika számtalan hitelesen megformált főszerep után is megmaradt annak a derűs, közvetlen személyiségnek, aki önmagáért is szerethető. A Kiss-B. Atilla főigazgatásával teljesen megújult Budapesti Operettszínházban egymás után kapja a fontos szerepeket. Sztankay Ádám interjúja.


4974 Búbánat 2021-11-11 14:41:44 [Válasz erre: 4966 Búbánat 2021-11-04 17:11:19]

A dubaji világkiállításon lépett fel Laki Péter és Homonnay Zsolt

LifeTV, Ébredj velünk - 2021.11.09.

„A Magyar Operett Napja alkalmából a Budapesti Operettszínház múlt héten a Dubaji Világkiállításon mutatta be nemzeti kultúránk sajátosságát: a magyar operettet. A nem mindennapi élményekről Laki Péter és Homonnay Zsolt mesélt nekünk az Ébredj velünkben. A fellépés mellett egy kis turistáskodásra is maradt idő, így számos élménnyel gazdagodva tértek haza a színészek. „


4973 Búbánat 2021-11-05 13:38:29 [Válasz erre: 4972 Klára 2021-11-05 12:24:26]

Hozzáteszem: az A víg özvegy-produkció a Budapesti Operettszínház vendégjátéka volt Dubajban; Szabó Máté rendezésében, 2017. március 31-én mutatták be a Nagymező utcai teátrumban, ez került ki két évvel később az „arab  világba” kosztümestül, jelmezestül... 


4972 Klára 2021-11-05 12:24:26 [Válasz erre: 4971 Búbánat 2021-11-05 11:19:01]

A cikkben lévő képek alapján elég sébig kiszerelés lehetett! Ha már operettet visznek színpadra, adják meg a módját!


4971 Búbánat 2021-11-05 11:19:01

Az Operettszínház társulata egyébként nem először jár Dubajban: 2019-ben Lehár Ferenc A víg özvegy című nagyoperettjét mutatták be három alkalommal a Dubai Operában.

cikk


4970 Edmond Dantes 2021-11-05 09:47:01 [Válasz erre: 4969 joska141 2021-11-04 23:14:52]

Elnézést kérek az újabb okvetetlenkedésért, átkozott fiskális szemléletem nem hagy nyugodni: meg tudná valaki becsülni, mennyibe kerülhetett ez a világraszóló diadal az operett egyik fellegvárában, Dubajban? Mármint nekünk, adófizetőknek. Mert lett légyen bármilyen gazdag és pláne operettrajongó a dubaji uralkodó és háznépe, komoly képzelőerővel is nehéz elhinni, hogy ezt a "turnét" (vö. MÁO/USA-"turné") faltól-falig a fogadó ország vagy a világkiállítás -ha van neki- szervező bizottsága finanszírozta volna. Lehet, hogy a "magyar polka" tovább öregbíti hazánk és kultúránk jó hírét a nagyvilágban, de a jó hírből nem lehet kenyeret venni. Még enni sem.


4969 joska141 2021-11-04 23:14:52 [Válasz erre: 4968 zenebaratmonika 2021-11-04 21:57:29]

A műsort illetően tovább idézem az Origo nagyon tárgyilagos beszámolóját:

„Ezt követték A Magyar Operett Napján bemutatott A mosoly országa legszebb dalai, valamint a többi közt a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, A Cirkuszhercegnő részletei. A színház szólistái, Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Kiss Diána, Homonnay Zsolt, Vadász Zsolt és Laki Péter virtuozitása egyaránt nagy hatással volt a közönségre.

Természetesen ez a másfél órás műsor nem tudott egy teljes képet alkotni hazánk kulturális és építészeti gazdagságáról, de a produkció során egyebek mellett megjelentek a magyar népművészeti motívumok, valamint a Budai vár, a Lánchíd, a Parlament, a Hősök tere, a Halászbástya, az Esztergomi Bazilika, Tihany, a Balaton, a Hortobágy, Egerszalók és természetesen a Budapesti Operettszínház nézőtere, épülete is.

Az est fényét emelte a Budapesti Operettszínház Szimfonikus Zenekara, valamint az egyedülálló magyar koreográfiákat bemutató Tánc - és Balettkara. A gálaműsor karmestere Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, rendezője Vincze Balázs művészeti vezető volt.”

Persze, ha nyitányként az „Éljen a magyar polka!” című dal hangzik el, a többi műsorszám már nem olyan érdekes.


4968 zenebaratmonika 2021-11-04 21:57:29 [Válasz erre: 4965 joska141 2021-11-04 17:02:31]

Gondolom a műsort nem adták ki.


4967 zenebaratmonika 2021-11-04 21:57:23 [Válasz erre: 4965 joska141 2021-11-04 17:02:31]

Gondolom a műsort nem adták ki.


4966 Búbánat 2021-11-04 17:11:19 [Válasz erre: 4965 joska141 2021-11-04 17:02:31]

Kiss-B. Atilla főigazgató, továbbá Kiss Diána és Vadász Zsolt énekművészek mellett még  - ezen a linken elérhetően - Szendy Szilvi nyilatkozik Dubajból.


4965 joska141 2021-11-04 17:02:31

Az Origo oldaláról:

https://www.origo.hu/kultura/20211104-a-dubaji-vilagkiallitason-mutatkozott-be-az-operettszinhaz.html

A bevezető mondatban:

(Természetesen) „hatalmas sikerrel csendültek fel Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Huszka Jenő és Strauss melódiái. A nézőket Homonnay Zsolt köszöntötte a Budapesti Operettszínház társulatának nevében, majd nyitányként Johann Strauss Éljen a magyar polka! című dala (???) hangzott el.”

A cikk több részletet közöl Kiss-B. Attila Főigazgató Úr Gálaestet megnyitó beszédéből:

„Világszerte elismerik, hogy egyedül a magyarok éneklik-játsszák az operettet lendületes muzsikával, hévvel, tűzzel, akrobatikus táncelemekkel, gazdag látványvilággal és megdöbbentő érzéki-érzelmi viharokkal. Társulatunk rendszeresen turnézik külföldön, Európa, Ázsia és Amerika számos országában megfordult már operett és musicalprodukcióival, gálaelőadásaival.”

„Operettet nem csupán mi, magyarok játszunk, ám a magyar ember temperamentuma termékenyíti meg a világon egyedülálló módon ezt a műfajt, és teszi egyedivé. Budapest újra az operett fővárosa, Magyarország pedig a hazája lehet."


4964 Búbánat 2021-10-27 20:11:49

„Ha belép a színpadra, a néző rögtön érzi, hogy be is jött valaki” – 75 éves Domonkos Zsuzsa

Szerző: Bartók Gergely

Papageno.hu - 2021. augusztus 25.

Augusztus 25-én ünnepelte születésnapját Domonkos Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó Életmű-díjával kitüntetett színésznő, operettprimadonna.

„Előkészületben a Domonkos Zsuzsa művészi pályáját bemutató, fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet: A primadonna naplója.”


4963 smaragd 2021-10-27 05:53:56 [Válasz erre: 4962 Búbánat 2021-10-26 19:29:31]

Na, így már más, :-) köszönöm. Lehet, hogy egyeztetési bonyodalmak voltak.


4962 Búbánat 2021-10-26 19:29:31 [Válasz erre: 4961 smaragd 2021-10-26 18:48:05]

Köszönöm én is.

Megérdeklődtem és kaptam információként, hogy legközelebb január közepétől öt-hat előadást kap A mosoly országa-produkció (novembertől jegyelővétel), hogy aztán tavasszal ismét  játssza az Operettszínház. 

Biztosan ott leszek újra!...


4961 smaragd 2021-10-26 18:48:05 [Válasz erre: 4960 Búbánat 2021-10-26 01:28:25]

Köszönöm szépen érdekes és képszerű írásodat, alapos!

Előzmény

Több oka is  lehet, hogy csak ötször ment a darab, valójában mégsem értem, hogy miért nem játszák.


4960 Búbánat 2021-10-26 01:28:25 [Válasz erre: 4936 Búbánat 2021-10-20 21:08:06]

A mosoly országa bemutatója a Budapesti Operettszínházban – a „szomorú operett”

Kosztolányi Dezsőtől vettem „kölcsön” a szomorú operett jelzős szerkezetet, aki 1921-ben írta a következő sorokat:

„Ma már vannak szomorú operettek is. Sőt – úgy rémlik – csakis a szomorú operettek népszerűek. A vidámak, az elmúlt divat portékái, sorra buknak itthon is, külföldön is... Valaha voltak piros operettek, a vad szerelem lángoló színével és cifra lármájával. Aztán műsorra kerültek a fehérek, melyekbe fiatal leányokat is el lehetett vinni olykor, vasárnap délután. Ma a fekete operettek járják, gyászszalaggal és ciprussal, megindító haldoklási jelenetekkel és felhők közt kísértő holdvilággal, szomorú és megoldhatatlan bonyodalommal.”

Erről rögtön eszembe jut A mosoly országának egyik szomorú-bús duettje, amit az egymástól búcsúzó két szerelmes, a síró Mi és a bús, szomorkás Feri énekelnek a darab végén:

Mi: Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig...
Feri: Fehér virág, kacér virág, Idegen mezőkön termettél, Fehér virág, kacér virág,
Miért hogy muskátli nem lettél? Miért is nem lehet, hogy kalapomhoz tűzzelek?!
Miért is nem lehet, hogy pántlikába fűzzelek?! Fehér virág, kacér virág, De kár hogy nem otthon termettél!


Mi: Piros virág, tilos világ, Idegen mezőkön termettél. Piros virág, tilos világ, De kár hogy virágom nem lettél?!

[...]”

Csak utólag olvastam el Stephen Medcalf brit rendező egyik interjúját, amelyben azt nyilatkozta a pesti, Lehár-operettbemutatóhoz készülő új rendezéséről, hogy nem árt, ha a nézőközönség kézközelben tart papírzsebkendőt. Persze tudható, hogy „A mosoly országa” nem happy and-re végződik: fájdalmas búcsúval válik el egymástól mindkét nő/férfi-pár - és ez a szituáció ebben a műfajban egyedülálló, hiszen más, nem boldog végű operettek is vannak, de ott a partitúrában  az egymásról való lemondást, az egymástól eltávolodást nem fejezi ki ilyen egyértelműen és töményen a zenei szövet, úgy mint itt, és azokban csak a primadonna és a bonviván válik szét, míg a szubrett és a táncos-komikus pár a szerepük szerint akár még boldog révbe érhetnek.

Úgyhogy most a három szereposztásban is látott előadások utolsó jeleneténél bizony könny borította el a szemem, amikor Liza és Szu-Csong meg Mi és Feri megható, szívszorító búcsújelenetéhez ér el a történet szála a második fináléban; a szöveget, a dialógust itt már teljesen átkomponált ének-zene súlyozza, a zenekari hangszerelés színes, "Puccinis": hol érzelmesen lírai, hol sistergő, súlyos színeket vegyítő, mely által  a kibontakozó drámában kifejezésre jutó szomorúság tényleg (meg)gyötri akarva-akaratlan a „kívülálló” de a szereplők lelki kálváriáját mélyen átérző néző-hallgató szívét, és könnyen kicsordul a könny.  Bizony, ez az a szomorú „operás” operett, melyre beülve a színházba, jó ha van kéznél ilyen célra (is) valami kendőféleség...

És mégis, a vidám, érzelemdús jelenetek és a könnyes „végbúcsú” arányaiban jól kiegészítik egymást, és ezekre együtt emlékszik vissza az ember, amikor kiér a színházból az utcára, és zúg a feje a dallamözöntől meg a látottaktól.  

A dallamok persze szentimentálisak, szívhez szólók, de a téma nem is lehetne kortársabb. Egy nagyon aktuális példázat a kulturális határokon átívelő szerelem lehetetlenségéről. Egy nő kedveli a számára szokatlan férfit, beleszeret, ám annak hazájában azt tapasztalja, hogy önbizalma szemben áll a hagyományokkal. Rádöbbenve a köztük meglévő kulturális különbségekre, visszavágyik hazájába.  Régen egzotikusnak tekinthettek ilyen kapcsolatra, manapság, ha szerencséjük volt, nem is mindig kell hogy tragikusan fejeződjék be, szívbeli kapcsolatuk akár tovább élhet...

A brit rendező a bécsi életmód és a kínai visszafogottság ellentéteivel játszik: Bécsben a vágy és az élvezet uralkodik, míg Kínában az erős hagyomány és az irányítás, a törvények betar(ta)tása az uralkodó. Szu-Csong Bécsben kitárja a szívét, Kínában elnyomja érzéseit. Találkozása Lizával, a kozmopolita és melegszívű arisztokrata lányával kibillenti az egyensúlyából. Két erős személyiség találkozik itt, de nem állnak készen a kompromisszumokra. És nem csak nekik, de a bohó-vidám Mi és a pajkos-gáláns Hatfaludy Ferenc gróf, huszárfőhadnagy egymáshoz vonzódásuknak sincs jövője, idő előtt el kell köszönniük egymástól – előtte azonban ők ketten még táncduettjükkel kvázi előre „megsiratják” a keserves búcsút.

Medcalf rendezése nem hoz újat külsőségekben sem: szép, kosztümös, hagyományos színrevitelt látunk.

A színpad nem túlzsúfolt, ami kellék szükséges, az mind a helyén van, ugyanakkor a színpad mégsem üres, hamar megtelik mozgalmassággal: a kitűnő teljesítményt nyújtó énekkar, a balettkar többször is jelentős szerepet kap ott a darab cselekménye folyamán.

A történet és a szereplők jellemzése, motivációi, cselekedetei, a kor melyben a darab játszódik, a háttérbeli fordulatok ismertek, nem különben a szépséges dalok, áriák, duettek, ezért beszámolómban ezekre az ének-zenei betétekre sem, külön nem térek ki.  

A rendezés itt keretbe foglalja az operettet: amikor felmegy a függöny, egy néma jelenetben a színpad két oldalán áll Szu-Csong herceg, a kínai diplomata és nővére Mi hercegnő, kínai császári öltözékükben, de mielőtt azokat levetve korabeli európai viseletre váltanának, kisminkelik magukat szolgák által kezükbe adott egy-egy kendővel. Majd felveszik bőröndjeiket és vidáman, mosolyogva, készen állnak az elutazásra. Ezután következik a nyitány. A darab végén, mikor lehull a függöny, megint ott látjuk őket a színpad két oldalán ugyanabban a pózban és császári ruhában, és megint megkapják a kendőket, hogy azokkal - ezúttal – már letöröljék arcukról nemcsak a sminket, de a könnyeiket is.

A nyitány alatt vetítést látunk a színpadon a háttérdíszlet-együttes közepén szabadon hagyott hatalmas kör alakú vászonra: fekete-fehér életképek, dokumentumfilm-részletek a korabeli kínai császárság mindennapjaiból, majd áttünéssel máris a bécsi polgárság társadalmi életének epizódjai villannak be, ugyancsak kis filmrészletekből, majd a zene utolsó taktusaira – egy belső függöny kinyílását követően - máris ott vagyunk Lichtenfels gróf, táborszernagy bécsi villájának szalonjában... 

A dramaturgiában egy jelentős változás van: az említett néma indító jelenetből már talán sejthető, az eredetileg csak a második felvonásban, Szu-Csong pekingi palotájában színre lépő szereplő Mi ebben a rendezésben már az első felvonásban itt van Bécsben, testvérbátyja társaságában. Jó ötletnek tartom, hogy a szubrett első, belépő dalára ne kelljen a következő felvonásig várnunk. Ekkor énekli: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…” 

A rendezés ezen túl hűen követi a librettóban foglaltakat, a cselekményben más változás nincs.

A közönséget – persze engem is - a látott premier-előadásokon lenyűgözte a második felvonást nyitó kínai belső palotakép, melyben  az énekkar és sok statisztát igénybe vevő, a császári udvar bevonulása együttese kap fontos szerepet, amit nagyszabású balett (tánc)  jelenete koronáz meg:  a tablóban öt tétel kerül színre - csodálatos, kínai melodikai motívumokat beleszövő zenei aláfestésel.  Minden alkalommal vastaps fogadta a koreográfiát (Bajári Levente munkája) és a színház táncművészeinek látványos, színpompás produkcióját minden alkalommal, de igazán jól sikerült az ugyanebben a felvonásban következő kínai „Sárga kabát”-szertartás- illetve a négy kínai lánnyal készülődő esküvői jelenet is, mely már átmenetet képez a darab végi, több szakaszos, igazi operai nívójú drámai fináléhoz.

A szereplők közül nehéz bárkit is kiemelni, mert mind három szereposztás kiváló, tehetséges, jól éneklő és játszó művészeket vonultat fel; az első szereposztásból kiemelem Fischl Mónikát és Vadász Zsoltot, akik hatalmas tapasztalatokkal bírnak A mosoly országát is illetően, hiszen mindketten már a harmadik rendezésben alakítják főszerepüket. Bordás Barbara is volt már Liza a 2014-ben bemutatott előző rendezésben, most sem kellett csalódnom benne, gyönyörűen énekelt. Homonnay Zsolt is mindent beleadott szerepalakításába Szu-Csongként. Laki Péter és Dénes Viktor mint Feri és Szendy Szilvi meg Széles Flóra mint Mi, remekeltek az igazán nem is szubrett és nem is igazán táncos-komikus karakterek szimpatikus megszemélyesítőjeként.

Számomra mégis a harmadik premier-előadás szereposztásában bemutatkozott művészek éneklése és játéka nyűgözött le igazán! A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long Szu-Csong-alakítását már megelőzte híre, eddigi művészi munkái az operában csakúgy, mint televíziós gálakoncertek fellépője: egy Távol-Keletről érkezett, nálunk tanuló fiatal énekművész vajon hogyan fog megbirkózni élete első nagyoperett-szerepével a pesti teátrumban, magyarul énekelni, sőt, a dialógusokban prózát is magyarul mondani?  Kimerem mondani, a még kevés tapasztalattal rendelkező Ninh Duc Hoang Long jött, látott, győzött!  A darab elején még mintha kissé elfogódott lett volna, de a belépő énekével („Mosolygó nézés és jól nevelt arc”) már tanúsította, hogy jól felkészült a szerepből, megnyerő énekével prolongálta a várt folytatást, mert a „Barackfavirág-dal” előadásával s az élményszerű „Teakettősben”  Kiss Diánával  már forrt a levegő a közönség körében, hogy aztán robbanjon a második felvonásban énekelt „Vágyom egy nő után”  áriáját követően.  Ilyen hatalmas ovációkat régen hallottam az Operettszínházban, mint ezen a vasárnap esti Mosoly országa-előadáson e dal után. Ezt a nívót már végig tartotta mind a két nagy szerelmi fináléban. Ninh Duc Hoang Long diadalt aratott, hozzáteszem a magyar kiejtése, olykor alig érezhető akcentussal bár és ami számomra mindig lényeges: tisztán, érthetően  ejtette ki a magyar szavakat, intonációjára semmi panaszom nem lehet, szépen csengő tenorja engem talán anno Gulyás Dénesére emlékeztetett. Ha marad az Operettben, megvan benne az utánpótlás lehetősége is, és hogy stabil bonviván szerepkörben, hasonló karakterek megformálásával (pl. A bajadér Radzsani indiai hercege; Danilo A víg özvegyben, René a Luxemburg grófjában..)  működjék tovább majd a színházban.  Nyilván van még hová fejlődnie (műfajok, stílusismeret, nyelv) , előtte az élet és a pálya...  A másik nagy, örvendetes meglepetés számomra Kiss Diána beállása volt Liza szerepébe. Szopránja talán nem olyan színű és „kifinomult” mint mondjuk a több évtizede pályán lévő „díváé”, Fischl Mónikáé, de a meglévő szép, könnyed, koloratúrába hajló szopránjára „ráerősítve” a két finálé nagyon nehéz énekelni valóit csodálatos technikájával illúziót keltően abszolválta, sőt, a már operai igényű Honvágydal interpretálásával, de a „Szív-kettősben” is, nyugodtan kijelenthetem, minden igénynek maximálisan eleget tett, a közönség lelkesedését kiváltva. Örömömre szolgált, hogy a II. felvonást megelőző ünnepség keretében, a Magyar Operett Napján, ő vehette át Kiss-B. Atilla főigazgatótól az Évad legjobb operettszínésze címet. A két mellékszerepet megformáló fiatal énekművészek személye és produkciója is inkább közelebb állt hozzám, jobban élveztem Mi megtestesítőjeként Bojtos Lucát, aki fiatalságával, üdeségével, szépen csengő szopránjával és nem utolsó sorban rátermett színpadi alakításával bűvölt el – nem véletlen, hogy a Magyar Operett Napján őt is érdemesnek találta az Operettszínház vezetése és a kollégák, hogy megkapja a Legígéretesebb fiatal tehetségnek járó marsall-botot ; nem különben Feri karakterében bemutatkozó Erdős Attila opera-operetténekes alakítását, aki nekem Bende Zsoltra emlékeztető személyiség, aki a vidám szerepeiben a komoly vénáját is éreztetni tudja vagy fordítva, a komoly színpadi szerepei mellett a vidámság, a könnyed lazaság sem áll távol tőle, és ami a legfontosabb, van szép orgánuma, jól énekel, van kiállása, ő is tehetség, akit megbecsül a szakma, még sok szép szerep áll előtte,  nagyívű karrier-lehetőség, ami nem elhanyagolható szempont sem az opera, sem az operettjátszás terén.  Bojtos Luca és Erdős Attila amúgy nagyon „összeillő pár” – a színpadon mindenesetre...

Dicséret illeti az Operettszínház többi művészét is, akik a kisebb szerepeket megformálták. Közülük a főeunuch szerepében Földes Tamás nevét említem. Csang, aki Szu-Csong nagybátyja, a szerepben leginkább Kiss Zoltán bemutatkozását értékelem pozitívan.

A díszlettervező Túri Erzsébet és a jelmeztervező Berzsenyi Krisztina munkái nyilvánvalóan szervesen illeszkednek a rendező koncepciójához, az alkotók elvárásaihoz, megteremtve azt a légkört, hátteret, amit a darab cselekménye igényel és amelyben a játszó művészek karaktereiket „önmegvalósíthatják” a színpadképekben.

Az Operettszínház Énekkara és Zenekara professzionális teljesítményt nyújtott, köszönet érte a karigazgatónak, Szabó Mónikának, és az előadásokat vezénylő két karmesternek, Pfeiffer Gyulának és Sándor Szabolcsnak.

Ha kissé megkésve is jutott operettszínpadra Lehár Ferenc örökbecsű színpadi alkotása (január helyett október), örömmel fogadtam és tetszett a megvalósítás. Kár, hogy idén csak öt előadást láthattunk, pedig az ilyen grandiózus és színvonalú produkció megérdemelné, hogy a repertoáron maradjon sokáig, folyamatos színpadra állítást és játéklehetőséget kapjon. Remélhetőleg, jövőre visszatér a darab a Budapesti Operettszínházba, és tapsolhatunk újra a benne fellépő összes, itt megnevezett művésznek!

Szomorú operett A mosoly országa. Könnyes búcsút vettem a darabtól. Mégis felvidultam, mikor arra gondoltam, hogy végre megint Lehár-darabot mutatott be a teátrum, számomra a legkedvesebb és legnagyobb operettszerzőmtől – akiről már az életében elterjedt az a mondás - bonmot -, hogy a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!

 

A galériában képek az első premier-előadásról

Lehár Ferenc: A mosoly országa – háromfelvonásos operett két részben, három szereposztában

Szövegét írták: Victor Léon, Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda

Fordította: Harsányi Zsolt

Bemutató: Budapesti Operettszínház

2021. október 22. este; október 23. délután; október 24. este 


4959 joska141 2021-10-25 22:12:30 [Válasz erre: 4954 joska141 2021-10-24 18:35:18]

Még egy adalék, most már kizárólagosan csak a „La Mancha lovagja” közelgő előadásai kapcsán.

Ma kaptam meg az Operettszínház hírlevelét, mely szerint, aki most a napokban megvásárolja az Operett Aranyklub Törzsvásárlói Kártyát (2.000 Ft), akkor a „La Mancha lovagja” 2021.november 6-i előadására ajándékba kap egy 7.100 Ft értékű belépőjegyet.


4958 smaragd 2021-10-25 18:06:45 [Válasz erre: 4955 smaragd 2021-10-24 18:41:02]

Megjelentek a fotók, illúziókeltő, szép színű, korhű jellegű színpadképeket és jelmezeket látok, például ezen az előadáson: http://www.operett.hu/index.php?inc=kepgaleria&kId=513
Ez a szókapcsolat viszont különös szerintem: "premierhétvége" - sietve most nem néztem pontosan utána, úgy emlékszem, ezt olvastam :-) a 3 napos premier, amit nem követ előadássorozat, vagy majd mégis? Később megnézném én is.


4957 Búbánat 2021-10-25 15:22:45

A nem kitalált páros: Bojtos Luca és Erdős Attila

Részlet a papageno.hu oldalán 2019. évben megjelent páros-interjúból (készítette: Papp Timea):

" Operettszínházban ülünk, de az Operában is énekeltek, és egészen különleges, független zenés színházi projektekben is közreműködtök. Ez a sokféle közeg eltérő megfelelési igényt vagy elvárást támaszt elétek előadóként?

Erdős Attila: Az alapvető színészi és éneklési minőséget tekintve nem, ugyanolyan magas színvonalon kell teljesíteni. Persze másképp kell viselkedni egy operett színpadán, az operákat tekintve eleve széles a skála – és bár sokan úgy gondolják, a próza hiányában eleve kevesebb alkalom van a színészi játékra, ez azonban egyáltalán nem igaz, sőt –, a munkához való hozzáállásban nincs különbség.

Bojtos Luca: Minden műfajnak megvannak a maga szabályai, azokat pedig be kell tartani. Az operett nagyon nagy kihívás, hiszen rengeteg kritériumnak kell megfelelned. Egy kísérleti színházi előadásban a formanyelvi eszközök lehetnek szélsőségesebbek, és nem biztos, hogy ugyanazokat az ötleteket mutatnád meg egy operettszínházi próbafolyamat improvizációjában. Ezzel tisztában van az ember, de helytől függetlenül ugyanazzal az energiával próbálunk és játszunk. Miközben én úgy érzem,

minden helynek van szelleme,

ami akár arra is hat, hogy hogyan öltözik fel az ember. A közeg máshová viszi a fókuszpontokat: ezek közé a falak közé nem illik a szakadt farmer és a bakancs, ha pedig például az Artusban vagy más alternatív közegben próbálunk, az itteni elegancia hatna furcsán.

Erdős Attila: Valóban más bemenni az Artusba megcsinálni egy Úrhatnám szolgálót vagy Tankréd és Clorindát jedijelmezben, mint bejönni az Operettszínház színpadára frakkban a Csárdáskirálynőben. De ez talán nem is szorul magyarázatra, az ember kimondja, és már látatlanban érzékeli a különbséget. A belefektetett munka azonban mindenhol a maximumot kell, hogy jelentse, azt nem lehet elmismásolni. Abba a kivételes helyzetbe kerültünk, hogy

belekóstolhatunk az operába és az operettbe, és csak tisztelettel lehet beszélni mindkét műfaj művelőiről.

Sokat lehetett hallani régen az operettesek és az operisták ellentétéről. A mostani tapasztalatommal azt tudom mondani, ez kizárólag abból fakadt, hogy nem ismerték egymás munkáját. Melós műfaj mindkettő. Az operák és az operettek is elképesztő mennyiségű energiát igényelnek, minden egyes előadáson kilókat ad le az ember.

Bojtos Luca: Az operettben hatalmas hőfokon kell égni az elejétől a végéig, egyetlen pillanatra sem engedhetsz le. A közönségnek pedig semmilyen erőfeszítést nem szabad észrevenni.

A valódi könnyedség iszonyú nehéz dolog.

Az talán különbség, hogy az opera műfaja bizonyos szempontból kötöttebb forma. Ennek például a gyakorlatra olyan kihatása van, hogy mivel a próbakezdésre teljes szereptudással érkezel, ha idegen nyelvű, akkor a fordítást is ismered és a zenei dramaturgia is sok iránymutatást ad. Emiatt már az elején, még mielőtt a rendezővel találkoznál, teljesebb képed van a szerepről, mint más műfajok, például az operett esetében.

Erdős Attila: A formai kötöttségeken belül mindig a valós emberi karakterek létrehozására kell törekednünk...

[...]

– És mikor, hogyan lett belőletek páros?

Bojtos Luca: Mi mindig azok voltunk! Egymásnak voltunk teremtve! (Nevet.)

Erdős Attila: „Kitalálva” nem lett, inkább csak észrevették, hogy jól működünk együtt civilben is.

Bojtos Luca: Hasonló a temperamentumunk, ez már a Zeneakadémián kiderült. Az egyébként érdekes, hogy amióta végeztünk, többször hívtak bennünket együtt úgy, hogy külön-külön jutottak el hozzánk, nem tudták, hogy mi osztálytársak voltunk, nem ismerték a mi „előéletünket”. Szerelmes párt viszont most először játszunk.

Erdős Attila: Már mindketten dolgoztunk itt, az Operettszínházban – Luca a Kékszakállt, A kék madarat és a Notre-Dame-i toronyőrt csinálta, én a Kékszakállt –, de párként, ráadásul klasszikus szubrett-táncos komikusként a Csárdáskirálynő az első előadásunk."

[...] 


4956 Búbánat 2021-10-25 00:35:42 [Válasz erre: 4951 Búbánat 2021-10-24 14:03:39]

A mosoly országa három nap alatt három szereposztással bemutatott  premier sorozatának vasárnap esti utolsó előadása keretében  kis ünnepség zajlott le az Operettszínházban.

Amikor a szünet után a függöny felment, nem a második résszel folytatódott az operettelőadás, hanem a Magyar Operett Napján az ilyenkor hagyományosan a műfaj díjainak átadási ceremóniája vette kezdetét a színpadon: a Budapesti Operettszínház idén huszadik alkalommal ünnepelte az operett műfaját, és adta át elismeréseit a kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek. A díjakat a színház főigazgatója, Kiss-B. Atilla és a Musica Hungarica Kiadó részéről a két Életmű díjat Éliás Tibor énekművész nyújtotta át a nyerteseknek.  

Itt most a díjazottak közül  csupán három nevet említek meg: az esti előadásban is szereplő Bojtos Luca, szubrett (Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó vándordíjat, a Marsallbotot)  és Kiss Diána, primadonna (Évad Operettszínésze elismerést) kapta, míg Virágh József, bonviván, aki kereken ötven éve tagja a teátrumnak, az Életmű díjat vehette át. 

A díjkiosztási ünnepség után rövidesen folytatódott a Lehár-operett előadása.


4955 smaragd 2021-10-24 18:41:02 [Válasz erre: 4953 joska141 2021-10-24 18:13:48]

Köszönöm szépen.

(Annak örülök, hogy a színház megmaradt...)


4954 joska141 2021-10-24 18:35:18 [Válasz erre: 4953 joska141 2021-10-24 18:13:48]

Ja, és még egy abszolút pozitívum.  A belépéskor mindenki kapott egy kupont. Felhasználásával 30% kedvezménnyel lehet jegyet vásárolni a „La Mancha lovagja” és a „Tajtékos napok” előadásokra.

Idén, november elején a La Mancha lovagja még 6 alkalommal, a Tajtékos napok 2 alkalommal szerepel a műsoron. Most ne legyünk ünneprontók és ne említsük az előadások jelenlegi foglaltsági adatait, örüljünk a kezdeményezésnek.


4953 joska141 2021-10-24 18:13:48 [Válasz erre: 4952 smaragd 2021-10-24 17:35:57]

Hát…Nem vertük szét a végén a színházat. A vasfüggöny leeresztése után csak egyszer jöttek ki a főszereplők, külön-külön, együtt már nem.

Az első felvonás, ha nem tudtuk volna az előzetes filmvetítésből, bécsi helyszínéből semmi, de semmi nem volt látható, érzékelhető. Az egész felvonás összefolyt, nem lehetett megállapítani, hogy hol is vagyunk akkor, az adott jelenetnél, pontosan.

Mind az első, mind a második felvonásban díszlet tulajdonképpen nem volt, egy-egy asztal, szék, vagy láda kivételével. A határoló, forgó rácsozat az nem díszlet.

Nincs annyi zenei ismeretem, hogy meg tudjam ítélni a mikroporttal előadott dalok, kettősök színvonalát, de a földszint utolsó sora mögötti hangstúdiósokat feltétlen elismerés illeti folyamatos munkájukért.

Abszolút szubjektív tapasztalat: a János vitéz bemutatóján voltunk szintén az emeleten és láttuk a bankettre készített terítékeket akkor is, most is. A János vitéz estéjén a szalvéták a magyar zászló színeiben pompáztak minden asztalon. Most pedig csak egyszínű szalvéták voltak, pedig a darab a két kultúra ütköztetéseként alkalmat adott volna különböző színű szalvéták használatára.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.