• Kampis Antal - Pásztor Gizella - Staud Géza (szerk.): A Kultúra világa 3. - A képzőművészetek. A zene. A színház és a film (Budapest, 1960)

A Zene - Gál György Sándor: A könnyű múzsa

"A magyar világsikerek útján"

A történetet feltétlenül Lehár Ferenccel (1870—1948) kell kezdenünk, akit — talán némi szeretetteljes túlzással — nem egy méltatója ifj. Johann Strauss egyenes örökösének tart.

Az ifjú Lehár Prágában végzi stúdiumait. Az első zeneszerzési útmutatásokat nem kisebb mestertől kapja, mint Antonin Dvorzsáktól, aki figyelmezteti a fiatal akadémistát, hogy inkább zeneszerzői stúdiumokkal foglalkozzék, mint a hegedűjátékkal (Lehár ugyanis hegedűsnek indult), mert ez a terület jóval több sikert ígér, mint a hangszerrel való bajlódás.
A prágai akadémia elvégzése után Lehárral, a fiatal katonakarmesterrel találkozunk, aki a szokásos „kincstári” vándorlás közepette eljut Losoncra is. Egy afférja támad, amelyben az ifjú karmester nagyon derekasan, nagyon önérzetesen megállja a helyét, de amely mégiscsak kettéroppantja pályafutását. Távoznia kell a hadseregtől. Apja — katonakarmester maga is — kétségbe van esve, hogy egy „erarisch” fiú kicsöppenjen a közszolgálatból és állástalan, de mindenekfelett: egyenruhátlan vagabundusként járja a világot. Gyorsan elszegődteti hát a fiút a tengerészeti zenekarhoz, ahol mélységes unalom, csend és töméntelen munkalehetőség vár rá. A pólai hadikikötőben nem túlságosan gyakori a zenekari koncert, viszont az ifjú Lehár Ferencben csakúgy duzzad a munkakedv. így hát nekilát és rendkívüli könnyedséggel, biztonsággal veti papírra, első jelentős művét, a vígoperai stílusban megírt Kukuschkát. A sikert nem lehet egetverőnek nevezni, de mégis csak jelentős dolog, hogy a névtelen kis pólai katonakarmester megjelenik Berlin és Budapest operaszínpadán és boldogan hajlong, megköszönve a kitüntető tapsokat, azon gondolkodva, miből is fizeti vissza majd a töméntelen kölcsönt, ami lehetővé tette az utazást, a frakkot, a plasztronos inget, az elegáns lakkcipőt és azt a töméntelen más kiadást, amivel egy sikeres szerző első európai körútja jár.
Ezek a gondok azonban szinte percekig tartanak csupán, hiszen hat esztendővel a Kukuschká (1896) bemutatója után a könnyed műfaj mestereként lép színpadra, megkomponálja a Drótostótot (1902) és ettől kezdve pályája nyílegyenes. A Drótostót megérdemelt sikere után ugyanis a Víg özvegy-gyel (1905) jelentkezik, amelyet életrajzírói joggal neveznek telitalálatnak. Mulatságos, szatirikus szövegkönyv — mulatságos, pikáns, csupadallam muzsika, mely természetesen ölti magára az operett különböző dal- és táncformáit.
Megcsendíti az érzelmes hangot csakúgy, mint a gúny és vidámság csípős hangzatait s mindezt oly mulattatóan, oly játékosan cselekszi, hogy az operetthallgató a színházból nemcsak mosolyt, vidámságot visz magával útravalóul, hanem jónéhány behízelgő, mesterien megformált dallam kedves emlékét is.

A Luxemburg grófjától — a Mosoly országáig

Sikert siker követ. Négy évvel a Víg özvegy bemutatója után megjelenik a Luxemburg grófja (1909), alig egy évvel később a Cigányszerelem (1910). A világháború félelmetes esztendeiben sem hallgat, ekkor írja a Pacsirtát. Bécs úgyszólván még a nagy csatavesztés agóniájában hever, mikor Lehár, a nagy mulattató már jelentkezik a Kék mazúrral. És ez a mester, aki oly mélyen átérezte Bécs háromnegyedes ütemét, ez a hallatlan tanulékony, kaméleonként változó muzsikus hamarosan a Tangókirálynő- vel lép színpadra, majd ismét egy világsiker: Frasquita, aztán megint a vadonatúj táncmelódiák és táncritmusok visszhangja: A három grácia (1922).
A Tangókirálynőben már megkísérli a világváros új lelkiségének, a világvárosok új tánckultúrájának operettben való összefogását.

A három gráciában még tovább megy: itt már a jazz-szel kacérkodik.

A világsikerek mestere is megkóstolja a bukás keserű kenyerét. A sárga kabátot visszautasítja a közönség és éppen ebből a bukásból lesz Lehár pályafutásának talán leghangosabb sikere. Sok évi pihentetés után előveszi ismét a partitúrát, fölfrissítteti a librettót, néhány új zeneszámot is komponál, s a bukott Sárga kabát mint világsikerű Mosoly országa jelenik meg az opera-és operettszínházak deszkáin, olyan eufóriát keltve, amilyenre még nem volt példa a nagy Offenbach-i és Strauss-i sikerek óta.
Lehár és munkatársai itt megint zseniális szerkesztői munkát végeztek. Offenbach alapreceptjét jócskán ki is bővítették.

Vizsgáljuk meg csak azokat az elemeket, amelyekből a Mosoly országa világsikere összetevődött:

1. Egzotikus környezet és európai környezet szimultán használata.
2. Európai hős és egzotikus hős párviadala a szerelemért.
3. A dinasztikus cselvetések, intrikák halvány szatírája (ne feledjük el, hogy három-négy évtizeddel ezelőtt még nagyon erősen élt az emberek emlékezetében a Rudolf-ügy: a dinasztikus érdek megöli a boldogságot, sőt megöli az embereket is).
4. Rendkívüli érzelmesség, mely túlnőve a szokványos operettmelodikán, már-már a lírai opera tenoráriájáig ível: „Vágyom egy nő után”, Szu-Csong belépője; és a könnyesen vibráló hang ellentéteként a legvadabb burleszkhumor: Csang, a vérszomjas nagybácsi és a főeunuch - Ozminra ki ne ismerne rá, dinasztikusán megnagyítva, a néhai előképre - akik a közönséget valósággal hideg-meleg váltakozó fürdőbe ültetik, rémítgetve és nevettetve, megborzongatva és harsány kacajra ingerelve a földkerekség minden fajta, minden rangú, rendű publikumát.
5. Háromféle zenei kör érintkezik az operettben:
a) a bécsi operett kitörölhetetlen emlékei;
b) a Puccinit kissé népszerűbb oldatban adó egzotikus muzsika;
c) magyaros zene — lásd: „Ne félj, ne félj, bolond szívem...”
6. Lehár a legmerészebb operadramaturgiai fogást használja fel, ami ezen a színpadon egyáltalán elképzelhető: kettős szerelmi szálat sző. Liza európai szerelme — és Liza egzotikus szerelme. Ezt a kettős szálat végül is úgy fejezi be, hogy a dráma fővonala: Szu-Csong és Liza szerelme nem végződik happy enddel. Hiába a boldog európai szerelem. Hiába a „fehér ember” győzelme: hiszen végül is övé a diadal a szerelemért vívott küzdelemben. Lehár és dramaturgja elég merész ahhoz, hogy a színpadon utolsónak Szu-Csongot és kishúgát, Mit hagyja: mindketten a vesztett boldogság, a szétzúzott illúzió közepette. Lehár tehát okul az operettkritikusok bírálatán, akik elfogadhatatlannak találják az operett szirupfilozófiáját, az örökösen felhőtlen operett-eget, a csalhatatlanul beköszöntő happy endet. A mulattatás nagy mestere így is világsikert arat, mert a történet melankóliáját, enyhe operettbánatát feledteti a dallamözön, amellyel Lehár most sem maradt adós.

Életrajzi regény — életrajzi operettek
Az utolsó évtizedek szellemi divatjához feltétlenül hozzátartozik a történelmi nagyságok életének regényes megjelenítése. A divatot — a film indította el. Az egymással versengő nemzetek s e tágabb körön belül az egymással konkuráló filmgyárak fantasztikus mennyiségű történetet, eredeti vagy adaptált storyt emésztettek fel az elmúlt félévszázad során. Az eredeti témák fogytával sor került a nagy klasszikus alkotásokra: a Bűn és bűnhődésre csakúgy, mint a Faustra, a Nibelung gyűrűjére — és a bánatos Manchai lovagra, Hamletre és Achillesre, sor került az orosz, német, francia, angol, olasz, spanyol, magyar irodalom majd minden remekművére. Aztán a történelmi hősök sem kerülhették el sorsukat, megjelent a vásznon Napóleon, Kutuzov, Caesar, Hannibál és ki tudná felsorolni, ki mindenki még.. .
A szórakoztató regényirodalom, amely mint nagyüzem aligha marad el a film óriási méretei mögött, ugyancsak rávetette magát az elhalt nagyságok életére s innen már csak egy lépés, hogy a film s a népszerű „lecture-roman” útját megjárva, a történeti, műtörténeti hősök átlépjenek az operett színpadára is. így születtek meg azok a librettók, amelyeket Lehár lát el muzsikával s amelynek középpontjában egy-egy történelmi hős (helyesebben: művészettörténeti nagyság) szerepel. Talán elég, ha felidézzük Lehár Paganinijét és a Friderikát, amely utóbbinak szerelmeshőse nem más, mint az ifjú Goethe.
Félreértés ne essék: az életrajzi operett még olyan mértékben sem törekszik az életrajzi hűségre, mint azt a film vagy az életrajzi regény cselekedte. A Paganini operett zenéjében nyoma sincs Paganini zenéjének és a Goethe—Friderika történetben híre-nyoma sincs az ifjú Goethe kereső, új utakat firtató Faust-i szellemének. Mindez inkább csak egy távolból ragyogó név varázsának különös felhasználása. Ha ez operettekben nem marad belőlük semmi, csak puszta nevük, csillagfényük még így is áttűz az operett szeszélyesen és villámgyorsan összeszőtt szövedékén, kissé többet kívánva a szerzőtől s a publikumtól is, mint amennyit az átlagos operett-bohóság megkíván.

[...]

• Érdekes Ujság, 1957-05-25 / 21. szám

„Utódok és örökösök”

„Hány tehetséges embert adott már a nagyvilágnak ez a kis ország? Hány világhírű író, zeneszerző és színpadi szerző nevelődött a pesti aszfalton, a pesti kávéházak befüstölt gipszstukkói alatt és hány lett közülük hűtlen — kényszerűségből, vagy a világhírtől elkápráztatva? Micsoda mesebeli szellemi kincsek és maharadzsa mértékkel mérhető vagyonok maradtak olyanok után, akikről néha már azt sem tudta a világ, hogy — magyarok?

Minden regénynél izgalmasabb, minden színpadi műnél meghökkentőbb, fordulatokban gazdag vállalkozás a történelemnek azokat a lapjait kutatni, amelyek arról árulkodnak, hogy a világhír fényében elmúlt magyaroknak kik az utódjai és — kik az örökösei?

Lehár Ferenc, az egykori, vidéki katonakarmester a világ legnépszerűbb zeneszerzői közé emelkedett. A víg özvegy című operettje például olyan elemi hatóerővel robbant, hogy bemutatójának évében 5500 előadást ért meg az öt világrész színpadain. Richard Halliburton világjáró amerikai riporter jegyezte fel egyik könyvében, hogy kínai színházat látott egyszer Pekingben, ahol Goethe „Faust”-ját játszották s aláfestő zeneként csilingelő kínai hangszereken felcsendült a „Vilja dal”... Ez a népszerűség a szerzői jogvédelemnek az egész világra kiterjedő szervezete révén olyan vagyonokat alapozott meg, amelyek néha vetekszenek egy-egy közepes amerikai milliomos gazdagságával.

A Lehár-vagyon története pedig valóságos regény.
Lehár, aki gyermektelen volt, feleségével a második világháború befejezése után Bécsből Svájcba költözött és ott is élt  - haláláig. Amikor Svájcban letelepedett, kivitette magához nővérét, Papházai Ferencnét, akinek egyetlen fia volt: Papházai Ferenc gazdatiszt. Lehár — felesége halála után — új végrendeletet készített, amelyben általános örökösévé húgát, unokaöccsét és Papházai Ferenc gyermekeit tette meg. Az egykori magyar gazdatisztnek ma tizenkét élő gyermeke van, tizenkettőn lesznek tehát a fantasztikus Lehár vagyon örökösei!

Lehár Ferenc, aki sohasem foglalkozott politikával, kizárta a végrendeletéből testvérét, Lehár Antal bárót, a szombathelyi hadtest első világháborús parancsnokát, a Habsburg-restauráció magyar előharcosát, aki megszervezte az 1919-es „Károly puccsot”. Az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly Lehár Antal táborszernagy meghívására repült titokban Magyarországra, hogy a „királyhű” csapatok segítségével elkergesse Horthy admirálist és megkoronáztassa magát. A kaland a budaörsi csatában a legitimisták vereségével és IV. Károly Madeira-szigeti száműzetésével fejeződött be. A nagy zeneköltő sohasem bocsátotta meg fivérének ezt a kétes vállalkozását s végrendeletében csupán csekély évjáradékot hagyott számára. Lehár Antal „báró” ma is ebből él, igén szerényen, Ausztriában.

A főörökös, Papházai Ferenc azonban felvette a Lehár nevet s ma, mint Franz Lehár von Papháza „uralkodik” a londoni Glocken Verlag (London W. 1. Crawford Street 33.) fölött, mely a Lehár jogokat kezeli. A szerzőjogi törvény általában 50 évig védi a szellemi alkotásokat. A Lehár vagyon szakértők becslése szerint évi félmillió dollárral növekszik, 1998-ban tehát, amikor a Lehár örökség szabaddá válik, a 12 „Lehár—Papházai” unokaöcsnek és húgnak lesz mit a tejbe aprítani.”

[...]
/Baróti Géza/

Búbánat: pontosítás a cikkhez. Lehár felesége halálát követően  Zürichből visszatért Bad Ischlbe, a villájába és ott halt meg, tehát nem Svájcban, mint a szövegben szerepel. 

Ha már Jacobi Viktor szóba került, találtam róla még érdekes dolgokat. 

• Hajdú-Bihari Napló, 1983. október  22 / 250. szám

A LEÁNYVÁSÁR SZERZŐJE

Napjainkban a rock, a musical színházi világában sokszor parentálták el az operettet mint divatjamúlt színpadi műfajt De amikor méltó szereposztásban kitűzik a Leányvásárt vagy a Sybillt, a közönség megrohanja jegyekért a pénztárakat, hogy a szép régi melódiák hallgatásakor elábrándozzék. Így történik ez minden esetben, amikor Jacobi Viktor operettjeit játsszák. A zeneszerzőnek most van a centenáriuma: 1883. október 22-én
született Budapesten. Mindössze harmincnyolc éves volt, midőn távol a hazától, New Yorkban elhunyt.

A Markó utcai főreáliskolában tanult, ahol 1901-ben érettségizett. Akkor már jól beszélt angolul és franciául, s ügyesen zongorázott. Szülei azt akarták, hogy a gazdasági életben helyezkedjék el, ezért beiratkozott a Keleti Akadémiára. Az intézet nem volt ínyére, otthagyta az iskolát, s jelentkezett felvételre a Zeneakadémián. A zeneszerzői szakon Koessler János volt akkor a professzor, aki felismerte Jacobiban a tehetséget, és szívesen vállalta tanítványának. Növendéktársai közüli Kálmán Imre és Szirmai Albert lettek legjobb barátai. Alig múlt húszéves, amikor megírta első színpadi művét, a Rá- tartós királykisasszonyt, s benyújtotta a Népszínháznak. Ebből az időből származik róla és mesteréről egy anekdota. Megkérdezték Koesslert, hogy három, a könnyebb műfaj felé orientálódó növendéke közül melyiktől várja a legtöbbet? Válasza így hangzott :
— Legtöbbet tud Szirmai Albert, legtöbbre viszi Kálmán Imre, legzseniálisabb Jacobi Viktor.
Jacobi egyik életrajzírója, Koch Lajos színháztörténész szerény, sovány embernek jellemzi Jacobit. Olyan volt, mintha arcát sohasem érte volna nap. Hajlékony, simulékony, tapintatosan alkalmazkodó. A század elejének pesti színházi világában egészen különös jelenség. Említett első darabjának témája Holger Drachmann dán mesejátékából született, de nem lett volna siker Heltai Jenő alapos átdolgozása nélkül. Jacobi néhány közepes librettó után végre megtalálta az igazit. 1911. november 14- én mutatta be a Király Színház a Leányvásárt. Fedák Sári, Király Ernő, Petráss Sári és Rátkay Márton vitték sikerre a mindmáig népszerű munkát. Aztán elkövetkezett az első világháború kitörésének éve, 1914. Február 27-én játszották először a Sybillt. amely nemzetközi tekintélyt szerzett a zeneszerző Jacobinak. A külföldi kiadók versengtek a darab jogaiért. Jacobi júliusban Angliába utazott, hogy részt vegyen operettjének londoni próbáin. Ott érte a világháború kitörése, a hadüzenet napja. A Sybill próbái azonnal megszakadtak. Rövidesen tudomására hozták, ha nem hagyja el Angliát, internáló táborba kerül. Jacobinak az utolsó órában sikerült az Olympic nevű óceánjárón Amerikába áthajóznia. New Yorkba is eljutott már a Leányvásár és a Sybill híre. Szívesen fogadták a zeneszerzőt. Komponált. sok pénzt szerzett, de gyötörte a honvágy. Ám hazáját nem tudta viszontlátni többé. 1920 végén ugyan átjött Európába a Sybill megkésett londoni bemutatójára. s Bécsben meg is látogatta barátját, Kálmán Imrét, aki meghökkenve tapasztalta, milyen vézna, beteg ember lett Jacobiból. Könyörgött neki. maradjon Ausztriában, hiszen Amerika nem való ilyen megrongált egészségű alkotónak.
Jacobi gazdag zenei vénájából még számos darabra futotta. Ilyen volt Molnár Ferenc Farkas című vígjátékának zenés változata, valamint az Almavirág, amelyet Fritz Kreislerrel együtt komponált. Akkor már halálos beteg volt, az orvosok fehérvérűséget állapítottak meg nála. A New York-i Wood- lawn temetőben egy sír márványkövére egyetlen szót véstek: Jacobi.
Kristóf Károly

• Film Színház Muzsika, 1977-07-02 / 27. szám

Bál a Savoyban

Revüoperett - félórában

Válságban az operett?

Már 1930-ban is ezt kérdezték a kritikusok. Ám jött Ábrahám Pál, a fiatal magyar komponista és Szirmai Albert, Jacobi Viktor. Kálmán Imre, Lehár Ferenc nemzetközi sikerei után indián dobok, dobverő seprű, egzotikusan csörömpölő-csörgő, kereplő segítségével — a klasszikus operettzenét megújítva — megteremtette a jazz-operettet.
A „My golden Baby”, a "Nem történt semmi, csak elválunk csendben” nemcsak az operettszínpadok slágere volt Európa-szerte, de az akkoriban éppen hogy megszületett magyar hangosfilmgyártás is kapva kapott a biztos sikeren.

A Sál a Savoybant 1934- ben fiImesít ették meg először Budapesten. A német nvelvű filmet Székely István rendezte. Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Hans Járati főszereplésével. Sok év után most ismét film készül belőle, ezúttal a Magyar Televízió számára.
A tüzesvérű. szép Tangolitát Tiboldy Mária, a Fővárosi Operettszínház primadonnája alakítja.
— A televízióban meghonosodott szokáshoz híven félórába sűrítették Ábra- hám Pál operettjének történetét — mondja —, a hangsúly most is a muzsikáé. Minden ismert, népszerű dal és kettős elhangzik benne. Korábban már játszottam, színpadon a Bál a Savoyban, vendégként Münchenben, akkor Madeleine szerepét énekeltem.
A Bál a Savoyban című revüoperetlet Rátonyi Róbert dolgozta át képernyőre. A színes televíziós kisfilmet Bednai Nándor rendezte, operatőrje Márk Iván. A többi szereplő: Berkes János. Felföldi Anikó, Bodrogi Gyula. Zsadon Andrea Némethy Ferenc. Sugár István és Löté Attila.
P. J.

Megjegyzem: jó lenne, ha a nava is feltöltené végre és láthatnánk pl. M3-on, Duna tévén.

Találtam egy érdekes cikket Jacobi Viktorról és Szép Ernő íróról, akik állítólag nagyon hasonlítottak. Mondjuk szerintem nem, de lehet hogy fiatalon igen.

Szinházi Élet 1912. 9. szám

Szép Ernő mint Jacobi Viktor.
A Leányvásár századik előadása ismét különösen aktuálissá teszi a szerzőket: Bródi Miksát, Martos Ferencet, Jacobi Viktort. A róluk keringő számos történet közül álljon itt a következő :
Makay Margit, a Vígszínház üdvöskéje, a századik előadás előtt egy este benéz a színházba. A portásszoba előtt egy borotvált arcú, alacsony termetű, elegáns fiatalember köszönt neki : kezét csókolom, Margit. Mire Makay Margit nyájasan válaszolta, hogy jó estét, jó estét, Jacobi.
Egy negyedóra múlva Makay Margit benézett egy öltözőbe. Ott is találta, akiket keresett : Varsányi Irént és Mészáros Gizát. Sőt ott találta az iménti Jacobit is. Elkezdtek diskurálni.
— Drukkol a századik Leányvásár előtt? — mondta Varsányi Irén.
— Na, ugy. Csak egytől félek. Csak ott ne legyen az az utálatos Szép Ernő. Tehetséges fiu, de nagyon kellemetlen.
— Az már igaz — mondja Varsányi.
— Bizony, nagyon kiállhatatlan ember — mondja Mészáros Giza is.
És elkezdik mindahárman közakarattal szidni Szép Ernőt. Hogy milyen kiállhatatlan, kellemetlen, ellenszenves ember. A végén Makay Margitot is megkérdezték a nők :
— Hát neked mi a véleményed róla ?
— Én bizony nem tehetek róla, de nekem nagyon ' tetszik. Nagyon kellemes, kedves, rokonszenves fiu.
Erre Jacobi Viktor fülig pirult. Makay Margit fejében pedig hirtelen egy gyanú villant fel :
— Jesszus Mária, most látom, hogy maga a Szép Ernő. Az arcukat mindig
összetévesztem ... De amit az imént mondtam, azt fenntartom . . .
Tudniillik az alacsony, borotvált arcú fiatalember csakugyan Szép Ernő volt, nem Jacobi. Makay Margit állandóan összetéveszti őket. Ezt az esetet a diamalmas Leányvásár komponistájának is elmondták, aki nagyon jól mulatott rajta — aznap este, mint többnyire minden este, a Királyszinházban volt — és megjegyezte :
— Amit komponáltam, azt szinészek sokszor eljátszották. De hogy engem játsszon el egy iró a Vigben, erre igazán ez az első eset.

off Es bizony ezert az atlageletkor joval alacsonyabb, a csecsemo- es gyermekhalandosag meg joval magasabb volt.

Orommel varom :-) ...es valaszhoz keritek majd alkalmasabb kutyut. Amin most irok, bonyolult elohivni ekezetes betuket :-/

Akkor meg volt más betegség, pl. TBC, spanyolnátha, diftéria.

Ez igazán illusztris névsor, pláne élőben látni őket.

Múltidéző

A Magyar Állami Operaház vendégjátéka a Pécsi Szabadtéri Színpadon 1956. július 11-én

Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz

https://en.mandadb.hu/common/file-servlet/document/677534/default/doc_url/janosvitezatrubadurvendegjatek1956.pdf

3 felvonásos daljáték

Karmester: Kulka János

Rendező: Mikó András

Koreográfia: Harangozó Gyula

Jelmez: Márk Tivadar

Szereplők:

Kukorica Jancsi - Melis György

Iluska -  Vámos Ágnes

Bagó - Palló Imre

A francia király -  Fekete Pál

A francia királykisasszony – Páka Jolán

Iluska mostohája – Lőrincz Zsuzsa

Strázsamester – Szomolányi János

A kedvedert ekezet nelkul irok, szenvedj meg te is :-) vele, szerintem mar ez is sablon, ami az operettrol irtakat illeti. Majd maskor, ekezettel bovebben.

Kedvelem az operettet, ha nem is vagyok olyan szakertoje, mint pl. Bubanat forumtarsunk ... talan  megkockaztathatom a kerdest: az operett(ek) a termeszetes eletvitelrol szol(nak)? ("Felre": mi is az?) Az operettek szerzoi egy andalito alomvilagot ohajtottak teremteni muveik cselekmenyevel es zenejevel. Termeszetes eletvitel a valo vilagban zajlott, zajlik, ha nem is mindig a "normalitas" menten. A valo vilagban, amirol az operettek (is) inkabb vagy nagyreszt elterelni igyekeztek a valo vilag zajaban, megprobaltatasaiban megfaradt, kikapcsolodni vagyo kozonseget es figyelmet.

Ez a jól sikerült régebbi felvétel a szép, emberi, színpadi és művészeti jövő víziója is számomra. Visszatérés a normalitásba -,ha van ilyen szó :-) - a természetes életvitelbe.

Akkor még rophatták,  produkciójuk idején ismeretlen fogalom volt a COVID :-)

Újság, 1934. április

Budapesten találkoznak a divatos operettszerzők

Érdekes találkozója lesz a napokban Budapesten a modern operett nagyjainak. Csütörtökön Budapestre érkezik Lehár Ferenc, aki a Giuditta bemutatóján vesz részt és néhány napig itt is marad.

Pénteken meglátogatja a Király Színházat Oscar Straus, akinek Legénybúcsú című operettjét most újították fel s aki Hollywoodból nemrégen tért vissza Bécsbe.

Szombaton, vagy legkésőbb hétfőn magával hozza az Ördöglovas új zeneszámait Kálmán Imre, aki több hétre Budapestre teszi át a lakhelyét.

Itt lesz Ábrahám Pál is: s ezzel úgyszólván teljes lesz a világ legnépszerűbb zeneszerzőinek véletlen budapesti találkozója.

Búbánat: ehhez a névsorhoz hozzáteszem Huszka Jenő zeneszerzőét is, a magyar "klasszikus" operett "atyját"  - aki eleve Budapesten élt és alkotott...

Operett. Operett! Operett!! Részlet a wikipédia vonatkozó szócikkéből: "A Viktória Ábrahám Pál operettje, háromfelvonásos mű + előjáték. Köszönöm, nincs több kérdésem észrevételem, Good night :-))

- :-) 

- egymás hegyén-hátán, szorosan... távolságtartás nélkül ropták :-)

Kedves joska141, köszönöm, hogy szólt. Bevallom, nem vettem észre, hogy már belinkelte a cikket. Higgye el, ha látom, nem veszem a fáradságot ilyesmire. A kultúra és a politika kapcsolatát szükségtelen nekem összehangolni (nem is tettem), mert ez már jól érzékelhetően megtörtént, az Operettszínházban és máshol. Szétválasztani pedig, amit mint írja, ön megpróbált: lehetetlen. Üdv. ED

A mai világban óvatlanság egyszerűen megmaradni az adott témánál, jelen esetben az "Operett, mint színpadi műfaj" kérdéskörénél, ezért tisztelettel kijelentem, hogy a beírásom végén belinkelt pazar kis operettrészlet kizárólag a témaindító kedves Búbánat és a láthatóan elhivatott operett-rajongó kedves zenebaratmonika örömére kíván szolgálni.

Kijelentem továbbá,
- hogy a választott operarészlet címével (Vik... etc.) jelen esetben nem kívánok állást foglalni egyik párt vagy politikai szereplő mellett avagy szemben;
- örömmel látom, hogy a férfiak és nők aránya az operettrészletben 50 - 50 %, ami nagyon helyes, bár a karmester nemét is figyelembe véve a kívánatos állapot felborul, és ez akár aggályos is lehet;
- sajnálatos látni, hogy a párok csupán az egyetlen avítt gender-elvet képviselik, ami eléggé különös, főleg szokatlan mai modern korunkban;
- felháborító, hogy csak white person -szereplőket látunk, pedig black artists matter, az akkori Budapesten pedig bizonyára élt néhány african-american man and woman (remélem, óvatos fogalmazásommal nem hagytam ki a férfitársadalom által sárbatiport lelkületű asszonyságokat);
- a szerző nevével (Ábr... etc.) nem kívánok állást foglalni a Bibliát vagy a Koránt illető vallási szempontok mellett avagy ellenében;
- a szövegben előforduló "sárga" -szót csak a villamosokra értelmezem, a "veszedelem"-kifejezést idegennek tartanám a mű szellemétől;
- a turulmadár szó hallatán semmi fasisztoid vagy extra-magyaroid képzet nem támad föl elmémben;
- az 1:07 -kor feltűnő lábemelésnél a fehérnemű megjelenítését (noha amúgy szemre egészen OK) szexistának és megengedhetetlennek tartom, ezért mélységes felháborodásomban vagy húszszor ellenőriztem, hogy vajon jól láttam-e (jól, szerencsére...).

Kérem az operettrészlet megtekintőitől, hogy nézzék el nekem, ha valami további lényeges szempont kimaradt volna felsorolásomból, ami az alábbi részlet polkorrekt értelmezéséhez feltétlenül szükséges lett volna:

                Ahol az ember fölmászik a fára, ...ott van Budapest!

Tisztelt „Edmond Dantes”! Megtisztelő számomra, hogy ezen Fórum 4594.számú hozzászólásomban részletezett, elérési helyre mutató, Apáti Bence interjú ismertetésemhez új szempontokat vetett fel.

Ön sokkal jobban tudja összehangolni a kultúra és politika kapcsolatát, amit én legalábbi megpróbáltam szétválasztani.

Figyelem, a főcím és a "lead" senkit ne tévesszen meg: az alábbi interjú Apáti Bencével, mint a Budapesti Operettszínház balettigazgatójával készült. Az interjúba épített -esetleges- politikai tartalom is a portál "kultúra" rovatának részét képezi..

"Apáti Bence: A baloldali összefogás hamvába holt ötlet

SZILLÉRY ÉVA

2021.01.08. 19:29

Ha 99,9 százalékban liberális gyerekek lépnek ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapuin, akkor arra következtetünk, hogy az intézmény ilyen gondolkodást vár el a tanulóktól. Nincs ezzel semmi gond, csak nem kellene letagadni, és úgy tenni, mintha nem létezne ilyen agymosás a Színművészetin - állítja Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója. A balettművész, aki pár éve publicistaként is dolgozik, a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatos vitákról is beszél, és arról, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette baloldali összefogás eleve hamvába holt ötlet. (Apáti Bence mától egyébként az Origónak fog publicisztikákat írni, rendszeresen. Első írását már olvashatják is.)"

A teljes beszélgetés itt olvasható: https://www.origo.hu/kultura/20210106-apati-bence-szerint-az-szfeugy-nem-lesz-hatassal-a-valasztasokra.html

ONLINE SZÍNHÁZ :: Fedák Sári Színház (fedakszinhaz.hu)

Egy nagyon remek hír!

A soroksári Fedák Sári Színház is csatlakozott az online előadások sorához. Megtekinthető náluk Ábrahám Pál Viktória és Bál a Savoyban c. operettje, valalamint egy operettgála 1790 Ft--ért, ami bankkártyával fizethető a neten, tehát egész kedvező áron. 48 órán keresztül lehet megtekinteni az előadásokat.

1. Cárevics - Volga-dal (Carreras),

2. Giuditta - Octavio belépője „Freunde, das Leben ist lebenswert” (Domingo),

3. Cigányszerelem - Zórika dala, III. felv. „Hor' ich Zymbalklange” (Lind),

4. A víg özvegy - Vilja-dal „Vilja, o Vilja” (Rost),

5. Paganini - Paganini dala, II. felv. „Gern hab' ich die Frau'n gekusst” (Domingo),

6. A víg özvegy - Danilo belépője „Dann geh' ich zu Maxim” (Hampson),

7. Giuditta - Giuditta dala, II. felv. „Meine Lipen” (Rost)

8. Egyveleg Lehár operettjeiből (Rost, Lind, Domingo, Carreras, Hampson)

 - „Von Apfelbluten einen Kranz” (A mosoly országa)

 - „Niemand liebt dich so wie ich” (Paganini )

 - „Komm in den Kleinmen Pavillon” (A víg özvegy

 - „Liebe, du Himmel auf Erden” (Paganini )

 - „Immer nur Lächeln” (A mosoly országa

 - „Du bist meine Sonne” (Giuditta )

 - „Ja, das Studium der Weiber ist schwer” (A víg özvegy)

Apáti Bence az Operettszínház balettigazgatója új internetes helyen – Origo – fogja a jövőben megjelentetni a publicisztikai írásait. Ebből az alkalomból készült vele az alábbi interjú:

https://www.origo.hu/kultura/20210106-apati-bence-szerint-az-szfeugy-nem-lesz-hatassal-a-valasztasokra.html?utm_source=hirkereso&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator

Az első Origo-interjú és publicisztika első részében Apáti Bence nagyon elismerően ír az Operettszínház pandémia alatti, sikeres működéséről. Arról, hogy ilyen nehézségek között is sikerült a balettigazgatói poszthoz fűződő előzetes elvárásait maradéktalanul megvalósítani, a színház működését Kiss B. Attila főigazgatóval együtt, egy új pályára állítani, amit természetesen a társulat már nagyon várt és örömmel fogadott.

Az interjúban keverednek a szakmai és politikai megnyilvánulások, amit Apáti Bence természetesen megengedhet magának. Én próbálom tartani magam a Fórum politikamentes voltához, ezért nem minősítem az interjú egyik részét sem.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom, a megfelelő tanulságok levonására.

Az Operettszínház honlapjáról hírek: 

A lezárásokkal az Operettszínház előzetesen meghirdetett évada is megváltozott:

-          A Mosoly országa 2021. január 29-re kitűzött bemutatóját a színház novemberre halasztja.

-          A jelenlegi állás szerint a 2021. március 29-i Nine musical-bemutató változatlan időpontban kerül színpadra,

-          2021. második felében még egy bemutatóval készül a Budapesti Operettszínház: A hegedűs a háztetőn várhatóan egy májusi előbemutató után nyáron lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri színpadon, és ezt követően ősztől kerül repertoárra az Operettszínházban.

Magyar kincsek - Operettek világa 

- ELMARAD

2021. január 9.szombat 19:30 Pesti Vigadó

LEHÁR: A bálványférj – nyitány
LEHÁR: A víg özvegy – szvit
LEHÁR: A mosoly országa – Vadrózsák keringő
LEHÁR: Concertino hegedűre és zenekarra
-szünet-
KÁLMÁN: Csárdáskirálynő – nyitány
KÁLMÁN: Csárdáskirálynő – Heia, in den Bergen
KÁLMÁN: A Montmartre-i ibolya – Du Veilchen von Montmartre
LEHÁR: Giuditta – keringő
LEHÁR: Giuditta – Meine Lippen, die küssen so heiss
LEHÁR: Arany és ezüst keringő, op. 79
KÁLMÁN: A chicagói hercegnő – Medley

Közreműködik: Miranda Liu hegedű, Miklósa Erika ének
Concerto Budapest

Vezényel: Farkas Róbert

2021. január 1-én 22.17-től az M3-on (online érhető el) az 1995-ös Interoperettgálát lehet megtekinteni. Előtte, épp most, amikor írok, az Osztrigás Mirci című Fényes Szabolcs operett megy. Utólag elvileg visszanézhetők a műsorok egy darabig.

MTVA Archívum

Km.: Sophie Bevan (szoprán), Robert Murray (tenor)

1. Lehár Ferenc - Phil Park (1907-1978) - Ronald Hanmer: A víg özvegy - Nyitány,

2. Oscar Straus (1870-1954) - Ronald Hanmer: Csokoládékatona - részlet,

3. Lehár Ferenc - Hans Schneider: Giuditta - Giuditta dala,

4. Kálmán Imre - Max Schönherr (1903-1984): Marica grófnő - Tasziló dala I. felv.,

5. Johann Strauss: A denevér - Nyitány,

6. Lehár Ferenc - Harry Dexter: Paganini - Előzene no. 1,

7. Richard Heuberger (1850-1914): Az operabál - Hortense dala,

8. Lehár Ferenc:

a) Arany és ezüst - keringő op. 79,

b) - Ronald Hanmer - Phil Park (1907-1978): A víg özvegy - Vilja dal II. felv.,

c) A mosoly országa - Szu-csong dala II. felv.,

9. Johann Strauss:

 a) Pizzicato Polka,

b) A denevér - Rosalinda és Eisenstein kettőse (Órakettős) II. felv.

(London, Royal Albert Hall, 2020. augusztus 31.) 

Eduard Künekke német operettszerző legismerebb operettje vasárnap estig ingyen megtekinthető, ez az előadás nézők nélkül lett felvéve nemrég. München Gaertnerplatztheater előadása.

Livestream DER VETTER AUS DINGSDA / Gärtnerplatztheater / 17. Dezember 2020 - YouTube  

A DINGSDA KÖVETE a címe magyarul

Kritika - MUZSIKA

VV Orfeusz feleséget keres

Offenbach: Orfeusz az alvilágban

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - 2015. február 21.

Orfeusz                László Boldizsár

Euridiké               Bucsi Annamária

Jupiter                  Szegedi Csaba

Közvélemény       Wiedemann Bernadett

Plutó                    Horváth István

Styx Jankó            Gábor Géza

Diana                   Miksch Adrienn

Vénusz                 Szakács Ildikó

Cupido                 Csereklyei Andrea

Merkúr                 Kálmán László

Műsorvezető: Bakos-Kiss Gábor

Budafoki Dohnányi Zenekar

Karmester: Hollerung Gábor

Nemzeti Énekkar (Karigazgató: Antal Mátyás)

a Venekei Művek táncosai (koreográfia: Venekei Mariann)

díszlet: Szendrényi Éva

jelmez: Németh Anikó

rendező: Káel Csaba

Múltidéző

1985. október 10.,  MTV 1. 20.00 – 21.00

Huszka-est.

„Az operett kedvelői ebben az esztendőben emlékeznek meg a műfaj egyik legkiválóbb magyar komponistája, Huszka Jenő születésének 110. évfordulójáról. Gondolt az évfordulóra a Magyar Televízió is. Csaknem egyórás emlékműsort készítettek Szellő szárnyán címmel. „

László Zsuzsa szerkesztette, Apró Attila rendezte a műsort

Az MRT Szimfonikus Zenekarát Hidas Frigyes vezényli.

A műsorban a Televízió tánckara is közreműködik, koreográfus: Bán Teodóra és Keveházi Gábor.

Műsorvezető: Bács Ferenc.

A nagyszabású gálaműsort a Magyar Televízió IV. számú stúdiójában készítették.

Mária főhadnagy:

 1. „Szabad-e remélnem?” (Pászthy Júlia, B. Nagy János),

2. Antónia dala (Tiboldi Mária),

3. „Én mától kezdve”  (Pászthy Júlia, B. Nagy János),

4. Palotás (MTV tánckara).

Bob herceg:

1. Bob belépője (Berkes János, Bende Zsolt),

2. A királynő dala (Lehoczky Éva),

3. A holló legendája (Bende Zsolt),

4. Annie és Bob kettőse (Oszvald Marika, Berkes János),

5. Gárdainduló (Pal csó Sándor és MRT férfikara, MTV tánckara).

Gül Baba:

1. Leila dala (Zsadon Andrea és MRT női kara, MTV tánckara),

2. „Daru madár fenn az égen” (Ötvös Csaba),

3. Leila és Gábor diák kettőse (Zsadon Andrea, Jankovits József).

Lili bárónő:

1. „Szellő szárnyán” (Sass Sylvia, Horváth Bálint),

2. „Gyere, csókolj meg” (Kovács Zsuzsa, Németh Sándor),

3. „Egy férfi képe” (Sass Sylvia),

4. „Tündérkirálynő légy a párom” (Sass Sylvia, Horváth Bálint és MTV tánckara).

Charles Lecocq: La Fille de Madame Angot  (1872)

(„Angot asszony lánya”/

A YouTube-on találtam további kitűnő felvételeket, itt  az Opéra Royal de Wallonie-Liège előadásának részleteit linkelem be:

https://www.youtube.com/watch?v=-ghFwvcXDe0

https://www.youtube.com/watch?v=gcUR3PKE_qA

https://www.youtube.com/watch?v=DE-bEco5XFk

https://www.youtube.com/watch?v=o0zuL86Bhok

https://www.youtube.com/watch?v=JPxbBL5sHws

https://www.youtube.com/watch?v=dDu2TFBQZF4

Talán a korábbi bejegyzéseimből kitűnik, nem rajongok a "Csárdáskirálynő" operettért; egyébként is Kálmán Imre művei és azok zenéje sem hoznak tűzbe. Az én zenevilágomat jobban tükrözik a műfajnál maradva Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Nádor Mihály és a nagy klasszikus szerzők alkotásai, amelyek többségét Magyarországon egyáltalán nem játsszák: Offenbach, Lecocq, Hervé,  Planquette, Sullivan, Jones, Suppé, Zeller, Millöcker, Fall, Oscar Straus. Szerencsére a rádióban alkalmanként megszólalnak ezek a muzsikák is! Nem beszélve a YouTube videomegosztó elérhetőségekről is... De kedvelem a szovjet operettek dallamos zenéit is: Dunajevszkij: Szabad szél; Miljutyin: Nyugtalan boldogság. A hazai komponisták ún. rádióoperettjeit- daljátékait is szívesen hallgatom meg (Vincze Ottó, Kemény Egon, Kerekes János, Farkas Ferenc, műveire gondolok elsősorban).  Ábrahám Pál zenéi közül nem a dzsesszes stílusú hangvételűekre, hanem  inkább az érzelmes, behízelgő melódiáira vagyok "vevő".  De mint írtam, mindenekelőtt: Lehár és a francia, angol, valamint a "bécsi" operett klasszikus, vígoperai nívójú darabjai vonzanak, azokat hallgatom és állnak hozzám közel.

Mai cikk az internetről, a magyar operettet megújító Vidnyánszky rendezésű Csárdáskirálynő újabb diadalmenetéről:

https://www.origo.hu/itthon/20201207-hatalmas-siker-volt-az-operett-online-elso-adasa-szombaton-megismetlik-a-csardaskiralynot.html?utm_source=hirkereso&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator

Ahogy a cikk írja:

„Nincsenek szavak! Vastaps!" - írták a nézők Brassótól New Yorkig, Kanadától Németországig. December 5-én tartotta meg a Budapesti Operettszínház A Csárdáskirálynő online premierjét. A közvetítés után özönlöttek a hálás, örömteli üzenetek.

Különösen figyelemre méltó, szívmelengető, hogy – szintén a cikk szerint – „a Budapesti Operettszínház kollégái egész hétvégén az érdeklődő levelekre válaszoltak.”

Ezek után nem is lehet mást tenni: December 12-én az egész produkciót megismétlik, remélhetőleg még hatalmasabb sikerrel, ha ezt egyáltalán lehet még fokozni.

Múltidéző

Magyar Fórum, 2013. június 20.

Jankovits József operetténekes:  „Ragaszkodom a műfaj szabályaihoz”

„Azt a modernizálást sem bírom elviselni, mikor a bonviván részegen legurul a lépcsőn, vagy amikor a szerelmi kettős alatt pofozkodnak”

Augusztus 6-án a Szentesi Nyári Szabadtéri Színházban mutatják be az ön rendezésében Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. revüoperettjét.

Miként került kapcsolatba a Pesti Magyar Operett Színpaddal?

- Kalocsán működött egy kis színház, amiben először a Csárdáskirálynő Feri bácsi szerepét alakítottam. Majd a János vitéz daljátékban Bagó szerepét énekeltem. így nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom az ottani társulattal és a színház vezetőjével, Szabó Árpáddal. így felvetették: jó lenne, ha rendezőként is bemutatkoznék Kalocsán. Ezt örömmel elvállaltam, mert már gondolkoztam azon, hogy egy operettet szívesen megrendeznék. Tudom, mára divat lett, hogy boldog boldogtalan rendezni szeretne, de úgy éreztem, hogy ha már ez a trend, akkor én, aki meglehetős színpadi rutinnal rendelkezem, és jól ismerem az operett műfaját, kipróbálom magamat rendezőként. A színház vezetése 2011-re a Bál a Savoyban operettet választotta, így adta magát, hogy én rendezzem meg ezt az előadást. Tehát ez az előadás eredetileg a Kalocsai Színház produkciója volt. Jó szereplőgárdát sikerült összehozni, és az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult Arany Tamás remek koreográfiája. Revüoperettről van szó, aminek megvannak a maga szabályai: a nagy tánckar, a pompázatos kosztüm, a fényhatások. Mindezt szerény körülmények között varázsoltuk oda a színpadra. Mindig voltak hiányérzeteim, de a leleményes koreográfia sok mindenre gyógyírt adott. Sok helyen léptünk fel ezzel a darabbal, és mindenhol nagy sikerrel. Jelenleg a Pesti Magyar Operett Színpadé a produkció, és ez az intézmény szervezi a további előadásokat.

Vámos László Wagner-énekest akart belőlem nevelni az Operaházban

Pályafutása alatt számtalan rendezővel dolgozott, kik voltak önre nagy hatással? Kiknek a módszereit viszi tovább?

- Ha ezt kérdezi, akkor szólnom kell közben pályám alakulásáról is, hiszen abban a hihetetlen szerencsében volt részem, hogy amikor 1979-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz kerültem, akkor Angyal Máriával dolgozhattam együtt. Nagyon sokoldalú rendező volt, egyaránt otthonosan mozgott a prózai és a zenés műfajok világában. Szegeden főleg operákat és operetteket rendezett. Sokat tanulhattam tőle. Amikor bonvivánnak hívtak a Budapesti Operettszínházhoz - ahol korábban 3 évig énekkaros voltam -, akkor két olyan nagy volumenű rendező egyéniség vett szárnyai alá, mint Vámos László és Seregi László. Ők rendezték az ottani előadások meghatározó részét. Először Seregivel kerültem szinte apa-gyerek viszonyba, mondhatni fogadott gyereke voltam. Pályám tipikus karriertörténet volt; egy éve voltam Szegeden, mikor a Margitszigeten a Víg özvegyet vitték színpadra, és mivel Leblanc Győző eltörte a lábát engem hívtak meg Rosillon szerepére. Akkoriban nagyon sok fellépési lehetőség volt, és az összes számításba jövő jónevű tenor már máshová ígérkezett el. Énektanárnőm, Raskó Magda jól ismerte a színház művészeti titkárát, és beajánlott engem, hallgassanak meg. Megfeleltem, és én énekelhettem el a premiert. A szereposztás ma már legendás: Pitti Katalin volt a primadonna, Bende Zsolt Danilo, Ötvös Csilla Valencienne, Agárdy Gábor Nyegus, Zenthe Ferenc pedig Zéta szerepét alakította. A kisebb szerepeket is az Operaház remek művészei énekelték. Nagyon jól esett, hogy ők mind segítettek nekem, barátságok szövődtek; Agárdy Gáborral a haláláig nagyon jó viszonyban voltam. A próbaéneklést követően Seregi azonnal felhívta az Operettszínház igazgatóságát azzal, hogy azonnal le kéne szerződtetniük. Mivel a következő évadra már aláírtam Szegedre a szerződésemet, így vendégként hívtak meg a Leányvásár c. operettre. Ám nem ez volt az első szerepem az Operettszínházban, mert be kellett ugranom a Csárdáskirálynőbe. Tiboldi Máriával énekeltem az első előadást szólistaként a Nagymező utcában. Seregi mindig is odafigyelt rám, s mikor a debreceni színház igazgatója lett, meghívott, hogy énekeljem el a Hunyadi Lászlót és a Carmenból a Don Jósét. Vámos Lászlónak nem lettem máris a kedvence, hanem idővel alakult ki köztünk jó munkakapcsolat, és ő is megbecsült engem. A Denevérben nála először Alfrédot játszottam, majd Eisensteint, s azt követte a Cirkuszhercegnő és a Cigányszerelem. Akkoriban Virágh Józseffel voltunk fiatal bonvivánok. Minden nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy 10-15 éven át nem volt olyan zenés színház Európában, amelyiknek két olyan bonvivánja lett volna, mint Virágh József és én. Mert a Jóisten mindent megadott számunkra ehhez a szerepkörhöz: hangot, kiállást, külsőt, színészi készséget. Mindez nem mellékes, mert az operett az illúziók műfaja, amit megnyerő, szép embereknek kell játszaniuk, és nem tűri az erőszakot. Vámosra visszatérve: az volt a célja, hogy belőlem, mert sötétebb a tónusom, Wagner-énekest neveljen az Operaházban. Ebben korai halála gátolta meg... Tehát Angyal Máriától, Vámostól és Seregitől vettem át sok mindent. Ez tudat alatt is munkált bennem, mikor megrendeztem a Bál a Savoybant. Tanulni senkitől sem szégyen, hiszen képtelenség ugyanazt a rendezést megcsinálni. A művész megtanul valamit, amit később a saját személyére alakít. Amikor kezdőként Szegedre kerültem, a legtöbbet egy nagyszerű bonvivántól, Csizmadia Lászlótól tanultam. Ő mindent tudott a pályáról, és valószínűleg néhány dolgot a gesztusrendszeréből is átvettem, miközben néztem az előadásait. De amiket átvettem tőle, az már bizonyos idő után nem Csizmadiás, hanem Jankovitsos volt. Tehát nem plagizálásról van szó. Az operett műfajának megvannak a nemes hagyományai. Meg kell tanulni, hogy bizonyos szituációkban miként viselkedjünk a színpadon. Az operettek túlnyomó többsége arisztokratikus környezetben játszódik, és azt a fajta viselkedésmódot senki sem hozza magával otthonról. Ennek a viselkedésmódnak az elsajátítására sajnos egyre kevesebb gondot fordítanak. Erre mondok most egy példát. Nem a Bál a Savoyban volt az első rendezésem, mert még régebben Mikolay László felkért, hogy rendezzem meg az egyik vizsgaelőadást, A mosoly országa keresztmetszetét, az Operettszínház Stúdiójában. Ezt örömmel elvállaltam, ám meglepve tapasztaltam, hogy az első foglalkozásnál a szereplők utcai ruhában, tornacipőben, rövid nadrágban jöttek próbálni. Elmondtam nekik, hogy a következő próbára a hölgyek hosszú szoknyában és körömcipőben, az urak meg hosszú nadrágban és rendes cipőben jöjjenek. Ezután azt tanítottam meg nekik, miként kell a lépcsőn hosszú ruhában lejönni, vagy miként kell frakkban leülni. Ezek szerint mindezt addig nem tanították nekik. Én pedig ragaszkodom a műfaj szabályaihoz.

Tehát önhöz a hagyományos operettrendezés áll közel?
- Mindenhol elmondom azt, hogy az operett egy felnőtteknek szóló mese. Ahogy a gyerekeknek, úgy a felnőtteknek is szükségük van, főleg ebben az agyonmechanizált világban, a szép mesére. A mesét viszont csak hitelesen lehet elmondani és eljátszani. Az operett műfajjal természetesen olyan értelemben vannak problémák, hogy a szövegkönyveket általában a XX. század elején írták, és eredeti verziójuk - akkor a Csárdáskirálynő több mint 4 órán át tartott - a mai néző számára befogadhatatlanok. Ezért azzal egyetértek, hogy szükséges a változtatás. De nem mindegy, hogy milyen. A szerintem pozitív dramatizálásra mondok kettő példát. Seregi László azt vette fejébe, hogy átíratja a Marica grófnő és a Boccaccio szövegét Kardos G. Györggyel, aki bár irodalmár volt, mégis nagyon szerette az operettet. így aztán leporolták a szöveget, de úgy, hogy az nem lett a zene kárára. Úgy dolgozták át a darabot, hogy nem forgatták ki önmagából.

Lehár Giudittájának remek a zenéje, de maga a darab eredeti verzióban játszhatatlan. Ezért Bad Ischlben úgy rendezték meg, hogy zeneileg átírták, meghúzták, a szöveget aktualizálták, és siker lett belőle. Régi színházi mondás, miszerint minden húzás a darab javára válik, hiszen a szerzők igencsak terjengősek voltak. Sőt vannak úgynevezett színészekhez kötött szövegek is. így Rátkay Márton, Rátonyi Róbert több oldalnyi szöveget toldott be magának. Azokat is el kell hagyni, mert ők az éppen aktuális poénokra építettek. Aminek meg végképp nem vagyok híve, az a ripacskodás.

 Azt a modernizálást sem bírom elviselni, mikor a bonviván részegen legurul a lépcsőn, vagy amikor a szerelmi kettős alatt pofozkodnak.

 Él egy olyan színházi metódus Magyarországon, hogy rámutatnak a színészre, és azt mondják neki: holnaptól te operettet játszol. Holott a dolog nem ilyen egyszerű, mert ennek a műfajnak is megvannak a maga szabályai. Ez a tendencia annak idején a Mohácsi-féle Csárdáskirálynővel vette kezdetét. Nem vagyok ellensége az ilyen előadásnak sem, de akkor nem azt kell kiírni, hogy Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. Hanem, hogy a Csárdáskirálynő alapján írták, vagy állították színpadra. Az öncélú csúnya beszéd is idegen ettől a műfajtól. Amit pedig kikérek magamnak, hogy átírják, és ráadásul az éneklés rovására, az operettek magyar szövegeit. Ezek mögött bizonyára ott van a szerzői jog kérdése is. Az igaz, hogy a klasszikus magyar operettek szövege először német nyelven íródott. Nem tudni miért, nálunk nem műfordítások születtek, hanem új magyar szövegeket írtak a dalokra. Amik nagyon jól sikerültek. így azok átírása olyan, mintha valaki a „Hazám, hazámhoz” akarna hozzányúlni.

Szerepel is a Bál a Savoyban előadásban. Jó-e ha a rendező játszik a saját darabjában?
- Nem véletlen, hogy nagyon kis, untermann szerepet választottam magamnak. Ez nem jelent nehézséget, mert színpadi jelenlétemmel segítettem rendezői munkámat. Tehát már élesben is tudtam javítani a jeleneteken.

Zenekarral megy a darab?
- Sajnos a szerény anyagi körülmények miatt zenei alapot használunk, amit nem szeretek. Eredetileg kisegyüttes kísért volna minket, de arra sem volt elég forrás. Az alap biztonságot jelent, de ez nem pótolja az élő zene varázsát. A zenei alap ráadásul mindig ugyanarra a zenei megoldásra készteti az előadót.

A vígoperai nívójú klasszikus francia nagyoperett  - "Angot asszony lánya"  -  teljes színházi produkciójának felvétele a youtube-ról megtekinthető itt:

https://www.resmusica.com/2010/12/29/benedicte-tauran-formidable-fille-de-mme-angot/

Egy előadás-kritika ezen a linken található:

https://www.forumopera.com/spectacle/anemone-a-rate-ses-scenes

https://www.youtube.com/watch?v=GvyZVTTcyoU

LA FILLE DE MADAME ANGOT ACTE I

https://www.youtube.com/watch?v=GZOBvbXquxo

LA FILLE DE MADAME ANGOT ACTE II et III

Lausanne. Métropole. 26-XII-2010. 

Charles Lecocq (1832-1918) : La Fille de Mme Angot,

opéra comique en trois actes sur un livret de Clairville, Paul Siraudin et Victor Koning.

Mise en scène : Anémone.

Décors : Jean Haas.

Costumes : Dominique Borg.

 Eclairages : Patrick Méuüs.

Chorégraphie : Gianni Santucci.

Avec 

Bénédicte Tauran, Clairette ; 

Emiliano Gonzalez Toro, Pomponnet ; 

Jean-Sébastien Bou, Ange Pitou ; 

Maryline Fallot,  Mlle Lange ; 

Alain Vernhes, Larivaudière ;

Michèle Lagrange, Amaranthe ; 

Frédéric Longbois, Trénitz ;

Philippe Cantor, Louchard.

Chœur de l’Opéra de Lausanne (Direction : Véronique Carrot). 

Sinfonietta de Lausanne.

Direction musicale : Nicolas Chalvin

Múltidéző

Párizsi vendég

/Színház és Mozi, 1954. november 12./

Harminc-ötven esztendővel ezelőtt egy-egy operettbemutató lázba hozta egész Budapestet. Ez a láz az utóbbi években nem volt olyan nagy. Nem azért, mintha az emberek már nem szeretnék a könnyű muzsikával ízesített vidámságot, hanem azért, mert az Operettszínház a klasszikus operettek felújításán kívül nem tudott igazán kiválót nyújtani.
A »Párizsi vendég« előadásán, a nyitányt hallgatva, a régi, forró operettsikerek jutottak eszembe és kellemes reménység támadt bennem: hátha most találták meg az elveszett magyar operettet! Reményeimben nem is csalatkoztam. A Blaha Lujza Színház megnyitó előadásán több meglepetés ért. De tartsak sort.
Az első kellemes meglepetést a zene szerezte, végre igazi operettzenét hallottam. Vincze Ottó muzsikája fülbemászó és hangulatos. Kerül minden hatásvadászatot, lármás hangszerelést és jól szabott ruhaként simul a darabhoz. Az előadást fülelő zeneszerzők ugyan hol Mozartot, hol Kodályt emlegették forrásként, de ha így is lenne — a forrás nem rossz. Az első felvonás triója, a bajusz-eskü, a maga enyhén komikus, enyhén szatirikus jellegében, kitűnő.
A darab alapja Szigligeti Ede »Bajusz« című vígjátéka. Az alap tehát megbízható, és jó munkát végzett az átdolgozással Tabi László. Végre olyan operettet láttam, amelynek épkézláb meséje, műfajához illő konfliktusa van és ráadásul még mulatságos is, sőt időnként harsány nevetést fakaszt. És ez nagy szó, különösen ebben a műfajban, ahol az elavult, vagy már születése percében gyenge szöveget csak a zene tartja életben. A kellemes meglepetések közé tartoznak Erdődy János szellemesen, gondosan megírt versei. Sikerült neki egy makacs babonát eloszlatnia. A dalverseknek — most már nyilvánvaló — nem feltétlen tartozéka a bárgyúság.
A meglepetések közé tartozik Versényi Ida rendezése is. Meglehetősen kalandos színházi múlt után most megtalálta munkaterületét. Az előadás sikerében nagy része van. Humorával, ötletességével sok derűs percet szerzett. Babett páncélba öltöztetése a legsavanyúbb embert is harsány nevetésre ingerelte — kivéve a körülöttem ülő szakmabelieket, ők nyilván »hivatalból« nem nevettek, nyilván nem elég magasrendű számukra a helyzetkomikum.
A színészek között sok a fiatal. Feladatukat nagyon jól oldották meg, és ezért a »nagyoktól« elnézést kérek, ha először róluk szólok néhány szót. Basilides Zoltán komor alispánja mindenkinek tetszett. Bajusza és családi boldogsága érdekében képességeinek javát adta. Beszterczei Pálból (Bandi) és partneréből, Zentai Annából (Babett) mint bővizű forrósból ömlik a humor. Bán Klári (Erzsi), Horváth Pál (Várközi gróf) egyszerű játéka, szép hangja kapott sok, megérdemelt tapsot. Thusnelda grófnő szerepében Mezey Mária ragadta magával a közönséget. Valahányszor megjelent a színpadon, szinte érezni lehetett annak az áramkörnek a záródását közönség és színész között, amely a sikerhez szükséges. És természetesen sok tapsot kapott Petress Zsuzsa (Adelaide) meg Dénes György (Hugolini gróf) is.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a színlapon műfaji meghatározásként zenés vígjáték áll és én állandóan operettről beszélek. A »Párizsi vendég« operett a javából, ha kis színpadon játsszák is, ha hiányoznak is a szokásos látványosságok, a tánckar és az énekkar.

 /Vitányi János/

Múltidéző

Párizsi vendég

A Blaha Lujza Színház bemutatója

/Magyar Nemzet, 1954. december 7../

A párizsi vendég egy tisztes bécsi házba toppan be és mindent felborít. Cselre cselt sző, megbűvöli a hiszékenyeket, a szépelgőket, mígnem a jókedvű józanok tréfás tőrbe ejtik, csúffá teszik. A történet és hősei Szigligetitől, a feldolgozás Tabi Lászlótól való. Az előadás maga pedig, ahogyan látjuk, s végig mulatjuk, a Fővárosi Operettszínház leányának, a friss Blaha Lujza Színháznak összefogott, együttes munkálkodását és dramaturgiai, rendezői, tervezői, színészi leleményét dicséri.
Érdeme ennek az előadásnak az is, hogy virtuóz módon dolgozik a különböző művészeti stílusokkal; a darab mondanivalójának szolgálatában ügyesen vonultatja fel egymás ellen a rátarti magyar barokkot és a frivol francia rokokót.
Ezt a „konfliktust" érzékelteti már a nyitány is. Az operett zenéjét Vincze Ottó szerezte, s már nyitányában a darab ellentétes erőinek zenei jelképeként menüett és verbunkos témák kergetőznek.
A nyitány után felgördülő függöny annak a bizonyos bécsi háznak fogadószobáját nyitja ki a közönség előtt. A Bercsényi Tibor komponálta színpadkép korhűségével szinte szantál vagy levendula illatot lehel.
De már kezdődik is a játék: Bandi, a német neje jókedvéért Bécsben időző Koltay alispán huszárja, nyugodalmasan takarít. Ez egyébként a nyugodalom utolsó pillanata a Koltay-házban, mert betoppan Babett, a Párizsból érkező Tusnelda grófnő komamája, hogy szállást csináljon úrnőjének, s — mint az egy zenés vígjátékban történni szokott — mindjárt lángot is gyújtson a Bandi huszár szívében.
Történetünk egyébként arról szól, hogy ez a Tusnelda grófnő (Mezey Mária), akinek kifizetetlen tartozások, s főleg egyebek dolgában kínos múlt sötétlik a háta mögött, Párizsból Bécsbe szökik. Bécsben való vendégeskedése a tekintélyes Koltay-vagyonnal kapcsolatos; azzal vannak tervei.
A második felvonásban kitör a harc — a bajusz körül. Ez a bajusz a Koltay alispán férfiúi dísze, de egyben akadálya az udvari körök estélyein való megjelenésnek, hiszen ott rizsporos paróka a divat. A bajusz-háború bonyodalmai rendkívül mulatságosak. A bajusz-front egy ideig nyílt és elkeseredett csatában csap össze az etikett-fronttal, de a két egymásra talált fiatal, Bandi és Babett ügyessége végül is leleplezi a nemszeretem párizsi vendég csalafinta terveit.
Az előadás erénye, hogy a humor eszközeivel helyére teszi a csupán bajuszkultuszban megnyilatkozó „nemzeti öntudatot”, s megbocsátóan bár, de leszedi a keresztvizet a derék, de pipogya Koltayról. Általában a magyarság és nemzetietlenség problémáját minden operettszerűsége mellett igen politikusan kezeli a darab. Különösen ötletes például a komikus- párnak az a duettje, melyben a tiroli származású párizsi komorna magyar népdalt, a Bandi huszár pedig tiroli jódlert énekel, s egymás táncát járják: a huszár ceppedlit, a habossütemény- Babett pedig rezgőset. Minden külön »átpolitizált« szöveg helyett ebben az ének- és táncduettben tökéletesen kifejeződik a nép gyermekeinek egymásra talált barátkozása, amelytől távol áll minden sovinizmus, mégis mélyen hazafias. (Ezt a közönség is érezte, mert az általunk látott előadáson itt tört fel először viharos taps.)
A rendező, Versényi Ida, támogatva a művészetük javát latba vető színészek lelkesedésétől, dicséretes munkát végzett. A darab szereplőinek jellemrajza határozott körvonalú. Talán csak az egy Erzsi alakját kellett volna mind szöveg, mind rendezés dolgában több élettel telíteni. Vannak | az előadásnak sziporkázó negyedórái, mint például az az ellenállhatatlanul mulatságos jelenetsor a szobadísznek szolgáló páncélt magára öltő Babettel. A harmadik felvonás vége felé, amikor kialszanak a színpadi fények és Tusnelda, meg Hugolimi gróf egymás felé tapogatódznak, a színpad a XVIII. században annyira divatos sziluett-képeket eleveníti meg; ez az ötlet rendkívül stílusosan tette hatásossá az operett befejezését.

Mezey Mária nevét legalább háromszor kellene leírni: elhitető erejű, pompás játékáért, ragyogóan megoldott sanzonjaiért, s végül egész alakításáért, annak minden szikrányi ötletéért. Méltó partnere Zentay Anna, aki tud kedvesen pórias és tenyérviszkettetően finomkodó lenni, nagyszerűen énekel és táncol. Petress Zsuzsa kellemes, nemesanyagú hangja szépen kibontakozik énekszámaiban, s játéka — amikor erre alkalom van — megnyerő és őszinte. Vannak még pillanatai, amikor belső színpadi aktivitása, kisugárzása alábbhagy. Bán Klári nemesen egyszerű játéka, muzikalitása és a magasabb regiszterekben különösen szépen szárnyaló hangja gazdagította az előadást. A Bandi huszárt alakító Besztercei Pál véleményünk szerint legjobb fiatal táncos-énekes színészeink sorába lépett. Huszáros is volt, esetlen is, nyíltszívű is, furfangos is — és főként: az operett-komédiázásban is egyéni, friss és emberi. Basilides Zoltán operettszínészi fellépése is igen jól sikerült. Értékes baritonján tisztán, egészségesen szóltak az énekszámok, s különösen a harmadik felvonásban ragyogó karakteralakítást nyújtott. Dénes György a tőle megszokott csiszoltsággal és kultúrával játszotta a kényeskedő intrikust, bár nem elég szatírával. Megnyerő férfit varázsolt színpadra az ifjú gróf szerepében Horváth Pál. Alakítását abban az irányban kellene fejlesztenie, hogy egy kicsit — „grófabb” legyen, anélkül, hogy elvesztené a szerepnek felvilágosult hazafiúi jellemvonásait.
Külön kell szólni Nagyajtai Teréz alapos tanulmányról tanúskodó ötletes jelmezeiről, elsősorban Mezey Mária kosztümjeiről. Az ötletes, fordulatos táncokat Roboz Ágnes tervezte.

Az előadás zenei szempontból is értékesen szórakoztat. A dalok kitűnő illeszkedéssel, korhű verettel zengő verseit Erdődy János írta. Az együttest biztos kézzel vezeti a vezénylő Váradi László. Vincze Ottó muzsikájának sok színe, s főleg a ritmikája elevenebben hatna, ha a zenekar nem lenne oly hiányos összetételű. A zongora — bármily muzikálisan áll is helyt mellette Scheller Erzsébet — nem egészen pótolja az ütőhangszereket; hiányzik a zenekarból a trombita és a harsona is.

A Párizsi vendég, mint mulatságos, ízléses, stílusos és tehetséges produkció, gazdagította színházaink műsorkincsét.

Csobádi Péter

Vincze Ottó: Párizsi vendég - Kettős - Bokor Jutta, Bándi János

/YouTube/

Vincze Ottó - Szigligeti Ede Bajusz című népszínműve nyomán - Erdődy János : Párizsi vendég

Babett és Bandi kettőse: „- Mi a szerelem? Mosolygó napsugár; csupa ölelés, a szív a szívre vár. Dalold vidáman a szerelem énekét! Ez a szerelem, rózsám, de szép!”  

2020. november 29-én, 14:20-tól a Duna TV-ben látható

Gül baba

Magyar zenés film, 1940

Forgatókönyvíró: Matolay Géza
Zene: Huszka Jenő
Operatőr: Makay Árpád
Rendezte: Nádasdy Kálmán

"Gábor diák Mujkó cigánnyal kincsek után kutatva belopózik a budai Gül baba rózsakertjébe és beleszeret az ott fürdőző Leilába, Gül baba lányába, akit Ali basa 33. feleségének szántak. Az őrség elfogja a diákot, halál vár reá és társaira.
Huszka Jenő híres operettjéből készült filmben a kor nagy sztárjait láthatjuk."

Főszereplők:
Kőmíves Sándor (Gül Baba)
Szeleczky Zita (Leila)
Jávor Pál (Gábor diák)
Makláry Zoltán (Mujkó cigány)
Ladomerszky Margit (Mujkó felesége)
 

Rendezte: Szinetár Miklós

Főszereplők: Anna Moffo, Dagmar Koller,  René Kollo, Németh Sándor, Psota Irén, Karl Schönbock, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Huszti Péter

Nagyon helyes, úgysem tudtam még eldönteni, hogy mit vegyek fel… :-).

Mertem remélni, hogy hagyományos és méltó színházi körülmények között láthatjuk majd a gálaműsorokat!

A Budapesti Operettszínház tájékoztatása a rendkívüli helyzettel kapcsolatban

„A Magyar Közlöny 237. számában (2020. november 3.) megjelent 478/2020 (XI.3.) és 479/2020 (XI.3.) kormányrendeletek előírásainak megfelelően átalakításra került a nézőtéri ültetés. Ennek értelmében előadásonként kb. 300 fő fogadására van lehetőség úgy, hogy minden 3. széken ülhet néző, a páholyokban pedig összesen 3 fő páholyonként. Ez azt is jelenti, hogy nincs lehetőség figyelembe venni az egy háztartásban élőket, illetve a családi kapcsolatokat az ültetés tekintetében.

Az előadásainkra visszavonásig ezért előzetes regisztráció szükséges azon nézőink körében, akik már megvették jegyüket. A regisztráció a következő űrlap kitöltésével lehetséges az előadást megelőző nap 15.00-ig. A feldolgozás a beérkezési sorrend alapján történik.”

[...] 

„A megváltott jegyeket be lehet cserélni másik előadásra vagy utalványra, mely 2021. december 31-ig érvényes és bármely előadásunkra cserélhető.

A 2020. november 10-i Huszka gálát és a 2020. november 11-i Lehár gálát későbbi időpontra halasztjuk. A megváltott jegyek a továbbiakban kihirdetett időpontra lesznek érvényesek.”

[...] 

Az általam (is) nagyon várt két gálaműsort az Operettszínház  - a koronajárvány védekezésében hozott kormányintézkedésekre tekintettel - elhalasztotta: 

Huszka gála - november 10.

Huszka Jenő az egyik legismertebb magyar operettszerző, nevéhez olyan művek fűződnek, mint például a Bob herceg, a Lili bárónő vagy épp a Mária főhadnagy. A komponista születésének száznegyvenötödik, halálának hatvanadik évfordulója előtt tisztelegve fergeteges gálaműsort állítunk színpadra november 10-én. Az est során népszerű operettslágerekkel szórakoztatja közönségünket Bordás Barbara, Dancs Annamari, Dénes Viktor, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Homonnay Zsolt, Kalocsai Zsuzsa, Laki Péter, Lévai Enikő, Szendy Szilvi, Széles Flóra és Vadász Zsolt. A gála rendezőjeként Homonnay Zsolt debütál. Vezényel Pfeiffer Gyula.

Lehár gála november 11.

Idén százötven éve, 1870. április 30-án született a népszerű zeneszerző, operettkomponista és karmester, Lehár Ferenc. Az évforduló alkalmából nagyszabású ünnepi gálaműsorral készül a Budapesti Operettszínház. Az est során felcsendülnek a szerző legnépszerűbb slágerei színházunk sztárjainak előadásában: fellép Bojtos Luca, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Kerényi Miklós Máté, Kiss Diána, Laki Péter, Lukács Anita, Ninh Duc Hoang Long, Szendy Szilvi és Vadász Zsolt. A pazar előadást színesíti a Budapesti Operettszínház Énekkara és Balettkara, színházunk Zenekarát Pfeiffer Gyula vezényli. A gálát Ionel Pantea álmodja színpadra.

Nem tudom, illik-e, szokás-e kritikust, kritikát kritizálni, úgyhogy inkább tartózkodnék ilyesmitől ... annyit szerényen megjegyeznék: a más vonalon bizonyára jeles(kedő) "recenzensnek" úgy tűnik, van még mit tanulnia. Operettből is és színházból, érdemi színházi kritikából is. Az utolsó előtti mondatot: "A tényleg csodálatos előadás egyetlen hibája, hogy a befejezés kissé elsietett..." valaki talán elmulasztotta kihúzni bizonyára véletlenül felejtette az írásban. Az kritika.

Mesevilággal átszőtt valóság a Marica grófnőben

MNO.HU - 2020. NOVEMBER 2. HÉTFŐ 07:20 2020. 11. 02. 14:51

Petrovics Gabriella

Állítólag  Marica premierjét online közvetítették,DE valami maszek stream csatornán.Mondanom sem kell,hogy nem sikerült megnéznem.Aztán al ink is eltűnt Foschl Mónika fesabokk oldaláról. És csak a sajtótájékoztatót nyomták fel a Yuiu tubra.

Úgy emlékszem mintha az M5 csatorna illetékesei egy korábbi nyilatkozatukban körvonalaztak volna egy lehetséges együttműködést a Budapesti Operettszínházzal, miszerint felveszik és közvetítik a színház premier- és repertoárelőadásait. (A Magyar Állami Operaház opera- és balettelőadásainak televíziós közvetítése mintájára.)  Kíváncsi vagyok, a tervezett elképzelést valóra váltják-e a felek, a televízióban láthatjuk-e majd például a most bemutatott "Marica grófnő" valamelyik előadása felvételét?... 

Persze mert az időseket érdekelné, de ők félnek a Covidtól.