Bejelentkezés Regisztráció

Franz Schmidt


1547 Ardelao 2016-03-18 00:02:00 [Válasz erre: 1526 smaragd 2016-03-12 07:38:52]
[url] http://www.aargauerzeitung.ch/kultur/musik/dirigent-nikolaus-harnoncourt-im-alter-von-86-jahren-gestorben-130112677; Aargauer Zeitung (Schweiz) – Ein Graf war der König der Klassikwelt …Megemlékezés Harnoncourtról, Svájcban is [/url] Mindig azokat a műveket játszotta, amelyekre tőle nem számítottak, többek között Franz Schmidt zeneszerzőét is. „Immer wieder dirigierte Harnoncourt …. Werke, die man nicht von ihm erwartet hätte. Und wenn er so etwas aufführte, etwa Jacques Offenbachs «Belle Helene» oder Franz Schmidts eigenartiges Oratorium «Das Buch mit sieben Siegeln», tat er dies mit Haut und Haar. Harnoncourts Rezept? Jedes Projekt erschien im Moment als sein wichtigstes. So verteidigte der Musikversteher und Musikdenker damals wortreich den ….. Komponisten Franz Schmidt.“

1546 Ardelao 2016-03-17 16:58:33 [Válasz erre: 1545 Ardelao 2016-03-17 10:36:51]
[url] https://www.alteoper.de/de/programm/veranstaltung.php?id=196734822; 2011. január 31., A hétpecsétes könyv bemutatója, vezényel: Sebastian Weigle [/url]

1545 Ardelao 2016-03-17 10:36:51
[url] https://www.op-online.de/film-tv-musik/denkmal-herrn-schmidt-678360.html; Das Buch [/url] Denkmal für Herrn Schmidt 18.03.10 - 03:00 Ein frischer Werbe-Auftritt und ein verjüngter Vorstand: Bei der mehr als 200 Jahre alten Frankfurter Museumsgesellschaft herrscht Aufbruchstimmung. Spiegeln soll sie sich in zehn Sonntags- und Montagskonzerten des Museumsorchesters sowie sechs Kammermusik-Abenden mit jeweils einer Sonderveranstaltung in der Alten Oper. Von Klaus Ackermann Zu den Höhepunkten zählt eine Oratorien-Rarität, „Das Buch mit sieben Siegeln“ des Wieners Franz Schmidt (1874- 1939), die Sebastian Weigle gestaltet. ……

1544 smaragd 2016-03-17 04:41:17
Az alábbi weboldalon a Tonkünstler Orchester történetéről, jelenéről, koncertjeiről olvashatunk. Első hangversenyük 1907-ben, 87 zenekari taggal a bécsi Musikvereinben volt. [url]https://www.tonkuenstler.at/de/orchester/das-orchester/orchesterbio;Tonkünstler Orchester[/url]

1543 Ardelao 2016-03-16 19:33:07 [Válasz erre: 1542 Ardelao 2016-03-16 18:11:04]
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/monatszeitung.php?monat=8&jahr=2004; „Übrigens, wenn einer Schmidt heißt …“ [/url] Dr. Thomas Leibnitz, az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Wien) Zenei Gyűjteménye igazgatójának az írása: Franz Schmidt, a „késő romantika“ osztrák képviselőjéről 2. rész (kivonatos fordítás) About Schmidt Schmidt életrajzírói ….. mindig bevetették szónoki képességeiket, amikor Schmidtet meg kellett védeniük az epigonalitás vádjától: ………………….Tschulik ………………………………. Megállapítja, hogy Schmidt zenei nyelve hangsúlyozottan „személyes“ színezetű: „Ez olyan erős, hogy egy Schmidt-mű félreismerhetetlen, azaz már néhány taktus után felismerthető, hogy azt e zeneszerző alkotta. ………………….“ Teljesen más véleményen volt Karl Löbl, aki 1958-ban, a 2. szimfónia Dimitri Mitropoulos vezénylete alatt történt egyik előadása alkalmával, a következőképpen vélekedett: „Nála [Mitropoulosnál] az intenzitás, a fantázia és a személyiség többet jelent, mint az objektív pontosság. Ezt a legjobban Franz Schmidt Második szimfóniájánál ismertük fel, amely majdnem úgy hangzott, mint egy jó darab, mert azt Mitropoulos energikusan és hatásos retusálások …………… alkalmazásával legalább izgalmasan adta elő. ……………… Annak akadémikusan megalapozott, …., noha meglehetősen csiszolatlan mentalitásán (szó szerint: Hinterwäldler-Mentalität), persze, ő sem volt képes változtatni.“ Ezen álláspontok között aligha lehet egyetértésre jutni, így a közönség feladata marad, hogy szüntelenül kinyilvánítsa aktuális véleményét. A „csiszolatlan mentalitás“ vádja kétségtelenül bántotta volna Schmidtet, ugyanúgy, ahogyan őt ifjú korában megsértette a neves zongorista, Theodor Lescheticzky egyik kijelentése, aki Schmidt zongorista képességeit a következő szavakkal kommentálta: „Hiszen lenne itt anyag, sőt, sok anyag. De a fickó nem akar szobatisztává válni. Egyébként, ha valakit Schmidtnek hívnak, ne legyen művész.“ Filharmonikus gályarab évek „Szokványos“ neve és Leschetizky szkeptikus megítélése ellenére Franz Schmidt az Első Köztársaság osztrák zenei életének egyik legtöbbre becsült személyiségévé vált. 1874-ben, Pozsonyban (Bratislava) született, a német, magyar és szlovák kultúra egymásba fonódásának a helyén; magyar gyökereit sohasem tagadta, ………..“ Szinte véletlenül jött Bécsbe, itt elméletet tanult, és hangszeres órákat vett a Zenebarátok Társaságának a Konzervatóriumán, és rövid idő elteltével olyan tökéletesen csellózott, hogy 1896-ban nyert a Bécsi Filharmonikusoknál megüresedett helyért folyó próbajátékon. Ekkor kezdődtek meg számára a „gályarab évek“, ahogyan ő a világhírű zenekarban teljesített szolgálatra történt visszatekintésben keserűen megjegyezte: „Az ember fokozatosan egy kuli mentalitására süllyed, estéről estére halálra únja magát …“ A zenekari szolgálat idejére esnek korai kísérletei, hogy, mint zeneszerző, megvesse a lábát. Első szimfonája, amelyet először 1902. január 25-én mutattak be, kivívta a tiszteletet, azonban inkább a megbízható, mint a zseniális munkák közé sorolták. …………….„ Az alkotói munka széles spektruma 1914-ben Schmidt átvette a jelenlegi Állami Akadémián (a Zenebarátok Társaságának az egykori Konzervatóriumán) a zongoraprofesszori állást, és ezzel megkezdődött zenepedagógusi karrierje; muzsikusok egész generációjának vált elméletet oktató tanárává, és végül ezen intézmény vezetője lett. Zeneszerzőként – ugyancsak 1914-ben – irányította magára a figyelmet a “Notre Dame” c. operájával, amelynek a sikerét azonban második operájával, a „Fredigundis“-szal nem sikerült megismételnie. Operák, szimfóniák, koncertek, oratóriumok – Schmidt mindenekelőtt a nagy formátumokban gondolkodott; későbbi éveiben ezt azzal magyarázta, hogy ő „belül csak nagy szimfonikus zenét“ hall. Pedig a kamarazenei művek mégis hozzátartoznak alkotói munkásságának fontos aspektusaihoz. Schmidt két vonósnégyest hagyott hátra; …………………. A G-dúr kvartettben (1929) Schmidt bebizonyította ………, hogy “mást is tudott“. Szoros kromatika, megalkuvás nélküli, lineáris hangvezetés sodorja itt a zeneszerzőt az avantgarde közelébe.Julius Korngold kritikus a művet “félig komoly, félig vicces demonstráció“-nak találta: „Nem azt akarta megmutatni, hogy ő mindent tud, amit a lineárisok tudnak, csak jobban, zeneibben, fantáziadúsabban és művésziebben, mint ők? “ Vége

1542 Ardelao 2016-03-16 18:11:04
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/monatszeitung.php?monat=8&jahr=2004; „Egyébként, ha valakit Schmidtnek hívnak …“ [/url] Dr. Thomas Leibnitz, az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Wien) Zenei Gyűjteménye igazgatójának az írása: Franz Schmidt, a „késő romantika“ osztrák képviselőjéről Monumentális apokalipszis-oratóriumától, „A hétpecsétes könyv“-től, alkotói tevékenységének az íve az intim kamarezenéig terjed. Franz Schmidt fogalom, a 20. század első felében a legkarakteresebb osztrák zeneszerzők egyike, néhány zenekedvelő számára bizonyára az, mégis – eltekintve néhány „hightlight“-tól – hány műve tekinthető zenei közkincsnek? Így továbbra is indokolt, hogy újra felfedezzünk egy igen önálló zenei személyiséget, aki a modernizmus és a hagyomány sajátos ötvözetét képviseli. Ha Carl Németh a Schmidt-biográfia alcímében „Brahms és Bruckner utáni mesterről“ beszélt, úgy ezt Schmidt hívei ma épp annyira tekintik tiszteletbeli címnek, mint jelzálognak; a 20. századi életrajzírók úgy hiszik, művészüket egyetlen vád ellen sem kell annyira védeniük, mint az epigonalitás, a zenetörténeti áramlathoz viszonyított „maradiság“ vádja ellen. Schmidt biztosan nem volt avantgardista, de egyszerű hagyományőrző sem. Az a kísérlet, hogy meghatározzuk a zenetörténetben elfoglalt helyét, a 20. század elején uralkodó, komplex állapothoz vezet, amely az addigi léptékeket radikálisan megkérdőjelezte. A hagyomány és az avantgárd között E helyzetet tekintve megkísérelünk kölcsön venni egy fogalmat az aktuális európai politikától, és „kétsebességes zenetörténetről“ beszélni. Az alapok mindig is megvoltak, és ebben az értelemben Liszt „modernebb“ volt, mint Mendelssohn, Mahler innovativabb, mint Bruckner. És Schmidt sem másolta le egyszerűen elődei zenei nyelvezetét – akkor az valóban „a hagyományokhoz ragaszkodást“ jelentené, a legszorosabb értelemben –, hanem bővítette a harmonikus spektrumot, új hangzásokat keresett, új formai megoldásokat talált. De mindezen „újdonság“ a legjobb esetben is csupán egy nüansz volt a zenei nyelv forradalmával szemben, amely Schönberghez és köréhez kötődik: Ebben az esetben nem a hagyományos zenei áramlat új elágazásairól volt szó, hanem a hagyománnyal történt radikális szakításról, a tonalitás és a kadencia művészetének évszázadokon át uralkodó elvétől való elbúcsúzásról. E lépésnél természetesen megoszlottak a vélemények, és így némelyek, akik korábban a modern zene képviselőinek és polgárpukkasztónak számítottak – gondoljunk csak Richárd Straussra -, e merész ugrást nem akarták megérteni, és magukat hirtelen ismét a „hagyománykövetők“ táborában találták. A schönbergi újítások radikalitása elterelte a figyelmet arról a tényről, hogy a zeneszerzői innováció a 20. század elején többet jelent,mint az atonalitás pro és kontráját, amely egyenesen a „haladás“ fokmérőjévé vált. (Folyt. köv.)

1541 smaragd 2016-03-16 05:45:43
"Das Ende der Symphonie in Österreich und Deutschland von 1900-1945" címmel rendezte meg a Franz-Schmidt-Gesellschaft 2012-ben a 9. Nemzetközi Franz Schmidt Szimpóziumot. A zenetörténészek előadásairól minden alkalommal kiadványt adtak ki, a 2012-es könyv ismertetése itt olvasható: [url]http://www.dasorchester.de/de_DE/journal/showarticle,39328.html;Franz-Schmidt-Symposion,2012[/url]

1540 smaragd 2016-03-15 22:20:58
Az egyik kedvenc "videoklip"-em, a Wiener Philharmoniker-t Rudolf Kempe vezényelte: [url]https://youtu.be/Opd-MMFAYd0;Franz Schmidt: Notre Dame,Intermezzo[/url]

1539 Ardelao 2016-03-15 20:46:23 [Válasz erre: 1381 Ardelao 2016-02-12 11:46:25]
[url] http://www.mozartgesellschaft.de/index.php/event/das-augsburger-streichquartett-und-robert-lehrbaumer.html; Schmidt A-dúr románcának a bemutatója 2015.03.22-én, Augsburgban [/url]

1538 Ardelao 2016-03-15 18:21:35
[url] http://www.degruyter.com/view/j/omz.1964.19.issue-3/omz.1964.19.3.97/omz.1964.19.3.97.xml; FRANZ SCHMIDT – 1964 [/url] Österreichische Musikzeitschrift, 19. évf., 1964. márciusi, 3. füzet, Részlet Wilhelm Waldstein osztrák zeneszerző és író megemlékezéséből (1897-1974) „Február 11-én volt Franz Schmidt halála napjának 25. évfordulója, aki idén, december 22-én lenne 90 éves. Elég ok arra, hogy megemlékezzünk e jelentős osztrák zeneszerzőről, hogy visszagondoljuk azon rendkívüli személyiségek egyikére, akikkel a zenetörténetben csak ritkán találkozunk, de akik, különösen az utóbbi időkben – lásd „Bruckner esetét” –, kettősséghez vezettek: arra gondolunk, hogy egy mindenképpen széles alapokra épülő nemzeti elismerés külföldön csak csekély támogatottságra lel. A szellemi értékek és alkotások továbbélése megteremtőjük halála után nem mindig könnyen áttekinthető törvényszerűség szerint megy végbe, amelyben az alkotás domináns hatóereje mellett többféle külső tényező is szerepet játszik. Teljesen függetlenül attól, hogy néha egy évszázadokon át hatást gyakorló művészi vagy tudományos bravúrt csak későn ismerünk fel (mint Bachét, majdnem nyolcvan évvel a halála után), a már elismert elismerése is gyakran van kitéve változásoknak, amelyek a múló idő változó szellemi összképéből adódnak: Értelmezések, mércék, értékorientációk váltják egymást, az alkotás és a forma mindig más szempontból, mást összefüggésekben nyer megközelítést, mint ahogyan egy gyalogtúra alkalmával egy magas csúcs váratlan kontúrban, új fényben mutatja meg magát, időnként eltűnik a szem elől, elfedve más, gyakran kisebb, de a szemhez közelebbi kiemelkedések által, hogy előtűnjön ismét, hirtelen. Így éli meg „reneszánszát” némely szellemi nagyság, akinek a képe már elhalványodott, mint Händel, mint Verdi, vagy olyan vonásokat nyer, amelyeket korábban nem vettünk észre, vagy nem tartottuk lényegesnek, mint ahogyan azt Mozartnál megtapasztaltuk, és tapasztaljuk ma is. …… A világtörténelem egyúttal világtörvényszék is az alkotó művész számára. Csak ne feledjük, hogy e világtörvényszéknek még sok instanciája van … A következő generáció által kihirdetett ítélet aligha végleges …”

1537 smaragd 2016-03-14 21:05:20
Franz Schhmidt: Das Buch mit sieben Siegeln "Wasserfuge": [url]https://youtu.be/LSmAHxvHXTo;részlet[/url]

1536 Ardelao 2016-03-14 19:45:58
[url] http://diepresse.com/home/kultur/kunst/4850587/Jungstes-Gericht-im-Konzert?from=simarchiv; Koncertprogram az Utolsó ítélet [/url] Minden határt felrobbantott Franz Schmidt mesterműve, „A hétpecsétes könyv”, amely hamarosan megremegteti a Zeneegyletet. 2015.10.23. | 14:16 | Wilhelm Sinkovicz írása (DiePresse.com) Ebben a szezonban a Bécsi Zenebarátok Társasága különleges jubileumot ünnepel: Johannes Prinz, az Énekegylet kórusvezetője negyed évszazada tölti be hivatalát. Akárcsak Karajan idején, jelentős karmesterek tülekednek azért, hogy ezzel az együttessel dolgozzanak. Ez megmutatkozik majd a programban, amelyben az énekesek közösségének a repertoárja révén Beethoven Kilencedik szimfóniájától Verdi Requiemjéig, Mahler Második és Harmadik szimfóniájától Mendelssohn „Illés”-éig vagy Sztravinszkij Zsoltárszimfóniájáig egy zenei keresztmetszetet nyújtó műsor lesz hallható, olyan karmesterek vezényletével, mint Zubin Mehta, Mariss Jansons, Simon Rattle vagy Franz Welser-Möst. Késő romantika Bevezetőül Manfred Honeck vezényletével egy oratórium hangzik el, amely e kórus számára, mondhatni, a szentek között a legszentebb: Az 1938. évi ősbemutató óta Schmidtnek „A hétpecsétes könyv” c. műve az Énekegylet repertoárjának a fókuszában álló művek közé tartozik. Bécsben a közönség az első esttől kezdve meg volt győződve arról, hogy itt a 20. század egyik legjelentősebb kórusművével van dolga. Azóta minden egyes előadás megerősítette ezt a benyomást. A zene gyökeres megváltozásának az idején Schmidtnek, aki sok éven át volt a Bécsi Filharmonikusok szóló csellistája, sikerült mégegyszer igazolnia a klasszikus d-moll tonalitás egyesítő erőit. Persze, kihasználva a késő romantikus zenealkotás művészetének minden lehetőségét, mely művészet időnként súrolja az e koordináta rendszerben még felfogható dolgok határait. A Schmidt által választott szöveg extrém kifejező eszközöket is követel: A Biblia utolsó könyvének, az Apokalipszisnek a kivonata a hét pecsétről szól, a hét harsonáról, az utolsó ítélet csapásairól, de egy égi Jeruzsálem víziójáról is, amelyben már nem létezik éjszaka. Az „Allelújá”-t röviddel az oratórium befejezése előtt előadó kórus vulkánkitörésekhez hasonlatos hangzásától zenekedvelők generációinak a hátán futott végig az öröm borzongása. Händel és Haydn néhány kórusa mellett „A hétpecsétes könyv” e része az európai énnekkari irodalom legfelemelőbb momentumai közé tartozik. Az apokalipszis viszontagságai, amelyekről előzőleg az ének szólt, a karénekeseket a valaha kapott legnehezebb feladatok elé állítják. Expresszionizmus A „Vízi fúga” lélegzetelállító kromatikus csúsztatásaival hozzátartozik a kollektív vokális művészet kűrjéhez. Annak a kórusnak, amely képes átugrani ezt az akadályt, nem kell tartania a kényes, modernebb partitúráktól sem. Az orgonának is fontos szerep jut. És a szólisták, akik a prológusban felemelő, „égi istentiszteletre” érkeznek, az emberiségről szólnak, az idők végezetén, a pecsétek felnyitása után. Itt harsányan disszonáns, expresszionisztikus hangzásokban is részünk van, amelyeket gyakran váltanak fel népdalszerűen egyszerű, világos momentumok, amelyekben a zene János látnoki, képi hallucinációit Patmoszon hanggá varázsolja. Mesterségbeli tudása révén Schmidt képes volt arra, hogy a modernizmus vívmányait összhangba hozza a tonalitás harmonikus törvényeivel. Ismerte korának korszerű technikáit. A Bécsi Zeneakadémia rektoraként legjobb hallgatóival mintegy betanulta, és bemutatta Arnold Schönberg avantgárd melodrámáit, mint pl. a „Pierrot Lunaire”-t. Néhány műve egyenesen a modernizmusra adott válasznak tűnik: Így a vonósnégyesekből a második (éppen a népdalok G-dúr hangnemében írott!) a zenealkotó művészet felbomlásának a tendenciáit tükrözi; azt, amit Schönberg a tizenkét hang szervezésével kísérelt meg, ő ismét egy végsőkig feszített D-moll tonalitással fogja föl. Az A-dúrban írt testvérdarab a klasszikus gondolkodás sikerült példái között szerepel, és még egyszer - mintegy követve Prokofjev „Klasszikus szimfóniájá”-nak a jellegét - egy lírai érzelemmel teli, tökéletes megformálású, Mozart vagy Schubert szellemében komponált vonósnégyest prezentál. A Küchl Kvartett e művet a koncertsorozatban szereplő első előadásán (10. 24.) Haydn és Mendelssohn kései D-dúr kvartettjével állítja szembe. Ezzel zárul a Schmidttel kapcsolatos kis visszaemlékezés, amely a szezon kezdetén a Második szimfónia filharmonikus előadásával vette kezdetét, és amely ismét hozzájárul e zeneszerző jelentőségének a tudatosításához. ("Kultur Magazin", 2015.10.16.)

1535 Ardelao 2016-03-14 10:22:38
[url] http://www.degruyter.com/dg/viewarticle/j$002fomz.1979.34.issue-11$002fomz.1979.34.11.567a$002fomz.1979.34.11.567a.xml; Fredigundis [/url] Thomas Daniel Schlee kritikája a Fredigundis koncert formájában történt bemutatójáról, 1979. szeptember 25-én a linzi Bruckner házban, majd két nappal később a Bécsi Zeneegylet Nagytermében. Chilperich: Martin Egel Landerich (ill. Praetextatus): Werner Hollweg Drakolen: Reid Bunger Fredigundis: Dunja Vejzovic Karmester: Ernst Märzenhofer Közreműködött: az ORF Szimfonikus zenekara Martin Egel és Werner Hollweg teljesítményében a kritika talált kivetnivalót, ugyanakkor Reid Bunger és Dunja Vejzovic énekesi és előadói kvalitásait nagyra értékelte. A karmester – kisebb ritmusbeli egyenetlenségektől eltekintve – hatásosan vezényelt, a zenekar jól teljesített. Konklúzió: Igen nehéz partitúra, bátor muzsikusok, rendkívül szép és gazdag mű.

1534 smaragd 2016-03-14 05:15:54 [Válasz erre: 1533 smaragd 2016-03-13 14:35:19]
A Franz Schmidt 80. születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen Inge Felderer - 1954-ben még tanítvány - énekelte a "Fredigundis" opera "záróénekét", zongorán Prof. Dr. Alfred Spannagel, az Akadémia opera tanszékének vezetője kísérte. A fredigundis.com weboldal az egyetlen hely, ahol,az opera részletei hallhatók. Most ismét megnyithatjuk a linket, amelynek utolsó részletében hallható az említett ének. [url]http://fredigundis.com/;Fredigundis részletek[/url] [url]http://www.bayreuther-festspiele.de/fsdb_en/personen/8337/index.htm ;Ingeborg Felderer[/url]

1533 smaragd 2016-03-13 14:35:19 [Válasz erre: 1519 smaragd 2016-03-10 13:55:06]
Az Österreichische Musikzeitschrift híradása az Akadémiáról a linket megnyitva olvasható, benne: 1954. december 17-én meghívott vendégek előtt adja át a Szövetségi Oktatási Minisztérium a Zene- és Előadóművészeti Akadémiának Franz Schmidt márvány mellszobrát, Hilde Uray-Leitich alkotását. (18 órakor kezdődik.) 18.30 órakor az Akadémia előadótermében Franz Schmidt-ünnepséget tartanak. Az emlékbeszédet Prof. Dr. Josef Dichler mondja, Inge Felderer a "Fredigundis" operából énekel, Prof. Spannagel kíséri, Prof. Seidlhofer és Prof.Wlach csatlakoznak a Steinbauer Quartetthoz (Prof. Steinbauer, Herta Schachermayer,Senta Benesch) a B-dur Quintettről tartott előadásnál. [url]http://www.degruyter.com/view/j/omz.1954.9.issue-jg/omz.1954.9.jg.400/omz.1954.9.jg.400.xml?rskey=VmoAtU&result=5;Franz Schmidt emlékünnepség az Akadémián[/url]

1532 smaragd 2016-03-13 10:46:42
Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln [url]https://youtu.be/emT-PXO-vdo;részlet a műből[/url]

1530 Ardelao 2016-03-13 09:29:13
[url] http://www.zeit.de/1987/33/adam-zieh-die-hosen-an; Botrány Salzburgban [/url] Franz Schmidt élete fő művéről, „A hétpecsétes könyv” –ről így nyilatkozott (idézet az 1527. sz. alatt, német nyelven belinkelt szövegből, amelynek fordítása így hangzik: « Az …. elismert kihagyás kivételével … pontosan az eredetihez (a biliai történethez) tartottam magamat, és a művel kapcsolatban csak egy mélyen vallásos ember és művész nézőpontjából foglaltam állást. ». Ezek után vajon mit szólt volna a zeneszerző George Tabori (alias: Tábori György) rendezéséhez? Az alábbi cikket elolvasván, mindenki ítélje meg a dolgot a saját belátása, jóízlése és annak az egyéni mércének az alapján, amellyel nemcsak a saját, de mások hitét és érzékenységét is tiszteletben tartani képes … Színház a templomban: Salzburgi botrány George Tabori körül: Ádám, húzd föl a gatyádat! Benjamin Henrich cikke 1987. augusztus 7. Mi ez a szégyentelen színjáték? Meztelen, vaskos testek kuszán egymásba gabalyodva. Testes szőkeség, amint végiglovagol a légben egy kéjvágyó, szárnyas, szarvakat viselő, korhely alak hátán. Rózsásan csillogó és méregzölden világító combok, keblek és ülepek. Ahová a szem tekint: szadizmus, vámpírizus, élvetegség és halál. Szégyentelen színjáték – de vajon hol zajlik? Nem, még nem vagyunk Salzburgban és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. De valószínűleg már egy templomban vagyunk. Témánkhoz mintha délről közelednénk – állunk az orvietói dómban, és hitetlenkedve tekintünk fel a testek tobzódására, amelyet a nagy Luca Signorellinek szabad volt felfestenie a szent ház falaira. És tekintetünk vándorol tovább, a pokolba való hátborzongató alászállástól egy vigasztaló, ám nem kevésbé szégyentelen jelenethez, „A test feltámadása“ a címe, és pontosan úgy is van megfestve. Mert ott, a föld mélyéből nem megtisztult lelkek emelkednek ki, hanem pompás testek mindkét nemből, graciózusan és egyúttal izmosan. Luca Signorelli paradicsomában a szemlélő azt feltételezheti, hogy nem csupán a szellem fog lebegni a víz felett, ott égi módon valósul meg a földi lét, és sohasem szűnik meg a szeretet. Templomban egy ilyen színjáték helyet kaphat. Egykor ez megtörtént. Mert időközben majdnem fél évszázad telt el, és ahogyan mindannyian tudjuk (és naponta újraéljük), a felvilágosodás azóta feltartózhatatlanul halad előre. Amivel kis olasz utunk már véget is érne, és egy fekete lyuk kellős közepén ülünk, amelyet “Salzburg”-nak nevezünk. Salzburgban ugyanis az imént energikusan gondoskodtak arról, hogy a szent helyen szégyentelen színjátékok ne kerülhessenek bemutatásra. Salzburgban ugyanis pontosan tudják, mely színjáték tetszik Istennek, és melyik nem. Ezért sem volt szükség semmiféle színházkritikusi vesződségre ahhoz, hogy azonnal nevén nevezzék az egyetemi templomban kirobbant botrányt, és azt a lehető leggyorsabban megszüntessék. George Tabori rendezőnek és csapattársainak csak egyetlen alkalommal volt szabad bemutatniuk, hogy Franz Schmidtnek „A hétpecsétes könyv“ című világvége-oratóriuma milyen jeleneteket és képeket juttatott az eszükbe. És ezzel az egyetlen alkalommal is csak elméleti védő kíséret mellett élhettek: Franz Willnauer, a salzburgi ünnepi játékok főtitkára, az elképedt közönség elé lépett, majd „liberalitást és toleranciát“ kért, egyenesen szívettépő, tekervényesen és gyötrelmesen megfogalmazott szavakkal. Szép fellépés volt, de semmit sem használt. Mert, ahogyan most már tudjuk, a Salzburgi Ünnepi Játékok nem urai a Salzburgi Ünnepi Játékoknak. Tábori színjátékára ugyanis aligha kerülhetett volna sor már az első (és ahogyan már tudjuk: egyetlen) alkalommal is, nyilatkoztak a ház tényleges urai, és háziúri jogukat erőteljesen érvényesítették: Az egyetem rektora és az érsek úr őkegyelmessége úgy találta, hogy a színházcsinálók megsértették a szent hely méltóságát, változtatásokat kértek (amelyeket, természetesen, nem kaptak meg) – és cselekedtek. Senki sem kérte a salzburgi háziurakat arra, hogy szent házukat kiszolgáltassák e gyanús színházi népségnek. Ám, miután az ő egyetértésükkel a templomból színházat csináltak, (mosolyogva vagy fogcsikorgatva, teljesen mindegy) el kellett fogadniuk annak törvényeit és kiváltságait is. Hiába emlékeztetett Tábori Szent János mártíriumára: „Mint ismeretes, a rómaiak olajfürdőben kínozták meg őt, és akkor bizonyára nem viselt nadrágot vagy fügefalevelet.“ Hiába demonstráltak a salzburgi kollégák (Schaaf, Flimm, Brandauer és sokan mások) Tábori művészi szabadsága – és a sajátjuk – mellett. Most bizonyára hiába is várnak egy istenes emberre, egy hatalommal bíró egyházi személyre, olyan valakire, aki engedélyezte, hogy Luca Signorelli fesse be az orvietói dóm falait, vagy olyanra, aki Michelangelonak a „Teremtés“-re és „Az utolsó ítélet“-re adott megbízást. Nem, már nem ezekben a régi, sötét időkben élünk. Most ismét olyan emberek ügyködnek, mint azok, akik egykor Michelangelo átkozott nadrágját és Signorelli újra életre kelt ágyékkötőit lekésték. Ma nevetünk ezeken a szegény tökfilkókon, ezeken a bugyifestőkön, köténypingálókon – és bigott megbízóikon. Nevetünk, de vigyázat, ők már újra úton vannak! Milyen szép, milyen szégyenteli színjáték bontakozik ki a szemünk előtt: A világot az isten emberei és főtitkárok igazgatják jámboran és egyetértésben. De még vannak bajkeverők, mint a javíthatatlanul gonosz, csodálatos George Tabori. „A művészek hivatásuknál fogva boszorkányok” – mondja ő. És amit még egyébként mond, az e rovat következő oldalán olvasható.” És még itt ez a rövid hír is: [url] http://narancseskaramell.blog.hu/2014/10/16/eotvos_peter; Botrány [/url] „1987-ben Franz Schmidt oratóriumát, a Szent János jelenésein alapuló Hétpecsétes könyvet rendezte az Egyetemi templomban Tábori György, aki egy évvel Csernobil után a szent apokaliptikus vízióit az akkori korba helyezte. A premieren kifütyülték és visszafogottan tapsolták, a kritikák egy része obszcénnek nevezte a produkciót.”

1529 smaragd 2016-03-13 06:43:28 [Válasz erre: 1526 smaragd 2016-03-12 07:38:52]
[url]http://www.amazon.com/Franz-Schmidt-Philharmoniker-Singverein-Harnoncourt/dp/B000050KFN;CD felvétel[/url]

1528 smaragd 2016-03-12 18:26:17 [Válasz erre: 1519 smaragd 2016-03-10 13:55:06]
[url]https://www.mdw.ac.at/dichler-klavierwettbewerb;Dr. Josef Dichler- Klavierwettbewerb[/url]

1527 Ardelao 2016-03-12 12:43:07
[url] http://www.johannesoffenbarung.ch/sichtweisen/21_musik.php; A hétpecsétes könyv 2007. évi, zürichi bemutatójáról [/url]

1526 smaragd 2016-03-12 07:38:52 [Válasz erre: 1525 smaragd 2016-03-12 07:33:58]
Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln Dirigent: Nikolaus Harnoncourt [url]https://www.wienerphilharmoniker.at/konzerte/konzertdetail/event-id/1043/from-search/True;19.12.2009[/url]

1525 smaragd 2016-03-12 07:33:58 [Válasz erre: 1524 Ardelao 2016-03-12 06:54:39]
A Wiener Philharmoniker Franz Schmidt koncertjeinél már bejegyeztem - wienerphilharmoniker.at -linken is megtekinthető ez a két nagyszerű hangverseny, amely Franz Schmidt születésének 135. évében volt, és Harnoncourt 80. életévét töltötte be abban a hónapban. [url]https://www.wienerphilharmoniker.at/konzerte/konzertdetail/event-id/3109/from-search/True;17.12.2009[/url]

1524 Ardelao 2016-03-12 06:54:39 [Válasz erre: 1523 Ardelao 2016-03-12 06:48:07]
Kiegészítés: 2009. decemberében Harnoncourt nemcsak Linzben, hanem Bécsben is vezényelte "A hétpecsétes könyv"-et.

1523 Ardelao 2016-03-12 06:48:07 [Válasz erre: 1515 smaragd 2016-03-08 13:36:46]
[url] http://archiv.kulman.info/archiv09/geistl/schmidt.html; 2009 decemberében, Linzben Harnoncourt vezényelte „A hétpecsétes könyv”-et [/url] Sajtóvisszhang (részletek) „Franz Schmidt oratóriuma, „A hétpecsétes könyv” minden bizonnyal a zeneirodalom legmonumentálisabb és leghatásosabb műve. Méltó mű Nikolaus Harnoncourt 80. születésnapjának a megünnepléséhez, hiszen Schmidt történelmi példaképekhez nyúlt vissza, tisztelettel meghajolt Bach passiói és Haydn oratóriumai előtt, és azokat késő romantikus hangzásokba ágyazta. Így e mű Harnoncourt zenei életútját is szimbolizálja.” „Nikolaus Harnoncourt ismét lándzsát tört Franz Schmid mellett.” Wilhelm Sinkovicz - DIE PRESSE - 2009. december 20. „Dübörgő tapsvihar Nikolaus Harnoncourtnak Ha elérkezik az utolsó ítélet napja, annak így kell szólnia.” Barbara Freundorfer - KURIER - 2009. december 21. „Bizonyára csodálkozást keltett, hogy Nikolaus Harnoncourt a Bécsi Filharmonikusoktól nyolcvanadik születésnapjára Franz Schmidtnek „A hétpecsétes könyv”-ét kérte. Kiváltképp azért, mert ebben a konstellációban már létezik egy referencia-előadás, és a karmester önmagát már sohasem fogja felülmúlni. De a Zeneegylet legutóbbi estjének az összehasonlítása a 2000. évi élőadásról készült CD-vel egyértelművé tette: Az akkori teljesítményt még lehetett fokozni.” Daniel Ender - DER STANDARD – 2009. december 19. „Bizonyára elcsodálkozunk azon, hogy a zeneszerző tudat alatt már 1937-ben milyen világosan megérezte, és milyen megrázó realizmussal ábrázolta a második világháború borzalmait. Sőt, mi több: Egy kis fantáziával a hét harsona apokaliptikus vízióiban még a korunk környezeti katasztrófáira vonatkozó sejtelmeket is felfedezhetnénk. ……. Először is meg kell dicsérni a karmester hatalmas fizikai teljesítményét, aki fáradhatatlan rugalmassággal vezényelte végig ….. a gigantikus kórustételeket, ………………………………….. Kovács Róbert egyéni módon oldotta meg a nehéz orgonarészt, a közönség kitartóan ünnepelt.” Gerhard Kramer - WIENER ZEITUNG - 2009. december 19. „ Ünnepi hangverseny: Mint egy vulkán szélén ….. Az ajándékot rendszerint a születésnapját ünneplő kapja. Nikolaus Harnoncourt ezt fordítva csinálta, és ő ajándékozta meg a linzi Bruckner ház csaknem teljesen megtöltött nagytermének a közönségét egy leírhatatlan esttel.” Karin Schütze - OÖN - 2009. december 23. „Harnoncourt születésnapja Linz számára is ünnep volt. Bruckner ház: Nikolaus Harnoncourt és a Bécsi Filharmonikusok a „A hétpecsétes könyv” előadásáért álló ovációban részesültek.” Georgina Szeless - NEUES VOLKSBLATT - 2009. december 23.

1522 Ardelao 2016-03-11 16:17:39 [Válasz erre: 1520 Ardelao 2016-03-10 15:42:19]
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1226; Dr. Wilhelm Sinkovicz, a „Die Presse” c. napilap első zenekritikusának és vezető szerkesztőjének az írása [/url] A modern zene ismételt felfedezése 4. rész Újbor régi palackokban Igy teszi Schmidt a szimfonikus formát a nyugati zeneszerzéstechnika kompendiumává, kitűnő tudása és a hangzásoknak a nagy kortárstól, Richard Strausstól eltanult, értő rögtönzése e vélt iskolai feladatot magával ragadó, emocionális hallásélménnyé teszi. Ebből látható az az ellentétes álláspont, amelyet Schmidt Mahlerral szemben képvisel. Ahol az a szimfonikus formát megtöri, és drámai elbeszélő szerkezettel mindenkor szokatlan eredményekhez vezet, Schmidt az bizonyítja, hogy lehet újbort tölteni régi palackokba. Schubert emlékének szentelte a hamadikat, az A-dúr szimfóniát, amelyet Schubert halálának 100. évfordulója alkalmából ismét verseny céljára komponált. Akkoriban Schmidt második helyezést ért el a svéd Atterberg mögött. Itt is Fabio Luisi volt az, aki a Zeneegylet közönségét ismét szembesített Schmidt zenéjével. Ez akkor történt, amikor ő az alsó-ausztriai Tonkünstler vezető karmestere volt, és akkoriban néhányan elcsodálkoztak azon, hogy ebben a műben – látszólag teljesen retrostpektív módon négy tételen belül – hihetetlen érzelmi mélységű és harmonikusan gazdag adagió rejlik. Sírfelirat és metamorfózis Schmidt négy szimfóniája közül gyakrabban játsszák az utolsót, a zeneszerző korán elhunyt leányának égbe kiáltó sírfeliratát és bizonyos fokig a szimfonikus formáét is, amelyet a szerző most egyetlen nagy, megszakítatlan ívben fog össze, noha még hangsúlyt kap a négy klasszikus szimfónia-szakasz. A középpontban egy adagió áll, amely gyászindulóként hatalmas dimenziókat ölt, amelyet Schmidt kicsit később „A hétpecsétes könyv”-ében apokaliptikus hangzásvíziókká bővít. A Negyedikben is meghatja a hallgatóságot – akár csak a Második kezdő tételében –nem utolsósorban az egyedülállóan fülbemászó dallamú, lírai melléktémával. E téma a szimfónia vége felé visszatér, mivel a finálé egyúttal a repríz, a kezdet a vég. A hangjegyek mottósorként szolgálnak Franz Schmidt emlékművén, amely néhány éve Wien-Hietzingben, a zeneszerzőről elnevezett parkban található. Zenei replikációként a madárra, amely ott dalolt … Vége

1521 smaragd 2016-03-11 00:33:19 [Válasz erre: 1520 Ardelao 2016-03-10 15:42:19]
Ez az oldal Franz Schmidt két vonósnégyesét mutatja be rövid részletekkel: [url]https://www.jpc.de/jpcng/classic/detail/-/art/Franz-Schmidt-1874-1939-Streichquartette-in-A-G/hnum/7635407;Sterichquartett A-dur(1925),G-dur(1929)[/url]

1520 Ardelao 2016-03-10 15:42:19 [Válasz erre: 1516 Ardelao 2016-03-09 05:52:49]
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1226; Dr. Wilhelm Sinkovicz, a „Die Presse” c. napilap első zenekritikusának és vezető szerkesztőjének az írása [/url] A modern zene ismételt felfedezése 3. rész Álomszerű kuszaság és biztos terep A Rosé kvartettnek ajánlotta Második vonósnégyesét is, azt, amelyet a népdalok hangnemében, G-dúrban írt, amely mégis harmonikusan hatol be olyan területekre, amelyeket más összefüggésben gyakran „atonális”-nak neveznek. Tekintettel azonban Schmidt zsenialitására, éppen e mű lehet a megmérettetés (szó szerint: Menetekel = mene, tekel): Ott, ahol messzire merészkedik az álom harmonikus kuszaságának a világában, még ott sem veszi a fáradságot egyetlen egyszer sem ahhoz, hogy a hallgatót gyengéd kézzel biztos terepre vezesse vissza. Még a legvakmerőbb akkordrétegződéseket is beköti egy érzékelhető alaphangokkal biztosított, tonális kapcsolatfonatba. Mintha csak be akarná mutatni, hogy az összes dúr és moll hagyomány rendeltetésének a szükségessége, úgy, ahogyan azt Schönberg és annak követői feltételezték, elhibázott csatakiáltás. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – Schmidt azokban az éveiben, amikor a Bécsi Zeneakadémia rektora volt, arra törekedett, hogy a legújabb zenei áramlatok ne hagyják érintetlenül az oktatást. A hallgatókkal betanulta Schnöbergnek a forma és hangzás tekintetében legradikálisabb művét, a „Pierrot Lunaire”-t, és gondoskodott arról, hogy Schönberg „harmóniatanát” alkalmazzák a zeneszerzés oktatásában. Grandiózus architektúra Közvetlenül az újabb kori történelem kezdete előtt, amely az úgynevezett „posztmodern” jegyében a tonalitás fesztelen visszaállításához vezetett, úgy tűnik, Schmidtnek, mint zeneszerzőnek az e lépésekhez viszonyított keresztező magatartása kedvező színben tűnt fel. A zenei modernitásnak mégis több arca volt, mint azt feltételezték. Ha a Bécsi Szimfonikusok most ismét repertoárjukra tűzik a Második szimfóniát, akkor a Zeneegylet közönsége a zeneszerzés klasszikus technikájának és a késő romantikus hangzásvíziónak a mesteri fúziójával találkozik. Schmidt a hangok mámorítóan szép vulkánkitöréseihez hatalmas zenekart mozgat meg, nyolc kürttel; a lírai melléktémák mestereként rögtön az első tételben kitalál egy transzcendens szépségű H-dúr epizódot, és e buja képpel egy népdalhoz hasonlóan egyszerű fafúvós témát állít szembe a második tétel elején. Ettől kezdve a szimfónia teljes hátralévő részét e jelentéktelen csírasejtből bontja ki. Két vagy három tétel következik? Tekintettel arra, hogy Schmidt művésze volt a grandiózus építkezésnek, ezt a kérdést nem kell megválaszolni, talán ez is csak egy több részes, nagy metamorfózis, amely e helyütt túléli a témát; az első lépcsőt nyolc, könnyen követhető, ragyogó leleményesség jellemezte figurális variáció képezi. Ezt egy scherzo követi, amelynek két részét a kilencedik (scherzo) és a tizedik (trio) variáció képezi. A finálé a népdal dallamának további, széles ívű változatával kezdődik, most művészien ellenpontos tanulmánnyá fonva, amely – a régi, Bachnál mégegyszer felvirágoztatott ricecar-művészetre támaszkodva – széles szimfonikus folyammá nő, hogy bruckneri mértékű apoteózisba torkolljon: Ekkor a téma győzedelmesen, korállá „tisztulva” tér vissza. (Folyt. köv.)

1519 smaragd 2016-03-10 13:55:06
Az "Österreichische Musikzeitschrift" archív cikkei interneten elérhetők. Az 1954. decemberi számból idézek: Prof. Dr. Josef Dichler az Akademie Wien zongoratanszékén volt a Mester utóda. Franz Schmidt 80. születésnapja emlékének ajánlva íródtak az alábbi sorok. Josef Dichler: FRANZ SCHMIDT - AZ EMBER Egy férfire emlékezünk, akinek nagysága mindenki előtt világos volt, aki csak néhány percet is beszélhetett vele. Ennek jelentősége a nyilvánosság körében csak fokozatosan tudatosul, igazán csak a halála után, amin nem kell csodálkoznunk, sem belebetegednünk, mert ez a művészetben igen gyakori eset, mindenekelőtt Ausztriában már jó hagyománynak számít. Nem tűnik szükségesnek Franz Schmidtről a biográfia normális módján beszélni, adatokat, műveket, és így tovább felsorolni, mert ezt ma már az ember a zenetörténetben megtanulja, igen, mondhatjuk, az általános műveltség része.

1518 Ardelao 2016-03-09 21:19:01 [Válasz erre: 1416 Ardelao 2016-02-17 04:05:18]
Gondolatok …. Somos János Csaba karnagy a „Szövegábrázolási technikák és motívumok Franz Schmidt: „Das Buch mit sieben Siegeln című oratóriumában” témájú doktori disszertációja bevezető szövegében a következőket írja: „Doktori disszertációm a Magyarországon jószerével ismeretlen zeneszerző, Franz Schmidt : Das Buch mit sieben Siegeln című oratóriumát tárgyalja. 2008-ban, amikor a kompozícióhoz, mint karnagy közelkerültem, meglepett a tény, hogy a művel kapcsolatban mindössze két magyar nyelvű tanulmány állt rendelkezésre. ” E komolyzenei fórumon, amelynek feladata szép és nemes, és szerkesztőségének áldozatos munkáját csak elismerés és dicséret illeti, meglepően sok az idegen nyelvű szöveg. Magyar fórum, tele idegen nyelvű bejegyzéssel. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg információ csak idegen nyelven érhető el, és azok fordítása sokszor nem könnyű, ráadásul igen időigényes feladat. Azt is tudom, hogy hazánkban ma már - szerencsére - egyre többen beszélnek idegen nyelveket. Így sokak számára a fordítás valóban felesleges. Mégis, úgy vélem, az ember tudása, ismeretei nem lehetnek öncélúak. Minden embernek fel kellene ismernie, hogy személyes jóérzése, elégedettsége nem lehet független másokétól, a jó szándék vezette együttműködés a fennmaradás alapja. Úgy gondolom, amilyen lelkesen megosztjuk e fórumon a zenével kapcsolatos ismereteinket, ugyanúgy kell törekednünk arra, hogy azok ne csak egyes rétegekhez, hanem az érdeklődők lehetőleg minél szélesebb köréhez jussanak el. Azokhoz is, akik a magyaron kívül esetleg nem beszélnek más nyelvet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden fórumozó, aki több nyelven képes magát megértetni a világban, szentelje értékes szabadidejét a fordítási munkának. Ez lehetetlen és mérhetetlenül ostoba kívánság lenne. Csupán hasznosnak látnám, ha az, aki teheti, időnként hozzájárulna a csak idegen nyelven létező információk magyar nyelven történő közzétételéhez. Az igazán értékes tudást ugyanis annak a közösség érdekében történő hasznosítása jelenti, és, ami még lényeges, kellő szerénység mellett.

1517 smaragd 2016-03-09 15:02:53
A következő ez évi koncert, ahol Franz Scmhidt 4. Szimfóniáját játszák március 18-án és 20-án lesz Bernben - Kulturcasino, Grosser Saal. Vezényel: Mario Venzago [url]http://www.konzerttheaterbern.ch/mobile/activity?id=4767;Berner Symphonieorchester[/url]

1516 Ardelao 2016-03-09 05:52:49 [Válasz erre: 1509 Ardelao 2016-03-08 06:50:35]
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1226; Dr. Wilhelm Sinkovicz, a „Die Presse” c. napilap első zenekritikusának és vezető szerkesztőjének az írása [/url] A modern zene ismételt felfedezése 2. rész Ahogyan a madár dalol És mégis, Schmidt bármely szimfóniájával való találkozáskor mindig felvetődik a hallgatóságban a kérdés, miért nem játszanak rendszeresen egy ilyen zenét. Feltételezhetnénk talán, hogy ennek oka éppen abban a magától értetődőségben rejlik, amelyre a zeneszerző a Beethoven-versenyre választott jeligéjével költőien utalt: Úgy dalolt, ahogyan a madár dalol. Ez bizonyára nem jelent mást, mint azt, hogy, tiltakozott kora avantgárdjainak extrém ideológiái és teoretikus kalandjai ellen, bízott a zenetörténeti fejlődés töretlenségében, egy gazdag örökségre építve, amelyet – megint csak Goethe után - minden generációnak meg kellene szereznie, hogy ahhoz felnőhessen. Schmidt rendelkezett azzal a biztos mesterségbeli tudással, amely szükséges ahhoz, hogy szemebesüljön az elmúlt idők nagyságával. Tanítványai egybehangzóan és csodálattal beszélnek kiváló irodalomismeretéről és művészetéről, a zongorán hallott zenét zeneszerzést tanuló hallgatóinak időnként rögtön e hangszeren mutatta be, hogy elmagyarázza, miként lehetne bizonyos futamokat „jobban” csinálni. Kényes kapcsolatok Tulajdonképpeni hangszere ugyanakkor a cselló volt. Amikor őt a Bécsi Filharmonikusok felvették tagjaik közé, mint legfiatalabbat, 22 éves volt. Ez 1896-ban történt. Röviddel ezután Gustav Mahler vette át az Udvari Opera igazgatói tisztségét, és ezzel nem hivatalosan – az elméletileg persze önmagukról döntő – filharmonikusok első karmesterévé vált. Akkoriban Mahler sógora, Arnold Rosé volt a koncertmester. Ő nem szerette Schmidtet, ami oda vezetett, hogy Schmidt, aki szóló csellista lehetett volna, feladatát duzzogva az utolsó pultnál látta el. Amivel másfelől Mahler neheztelését vonta magára, aki ragaszkodott ahhoz, hogy amikor ő áll a karmesteri emelvényen, Schmidt játssza a csellószólót. A Mahler és Schmidt közötti kényes kapcsolat nem tudott olyan könnyen konszolidálódni. Nem volt ez másként a Roséhoz fűződő esetében sem. De mégis Schmidt ült a pódiumon, amikor a Rosé kvartettnek két kollégával Arnold Schönberg „Megdicsőült éj”-ével végre sikerült elkészülnie. (Folyt. köv.)

1515 smaragd 2016-03-08 13:36:46 [Válasz erre: 1497 Radegundis 2016-03-06 18:15:55]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Nikolaus_Harnoncourt;Nikolaus Harnoncourt[/url]

1514 smaragd 2016-03-08 13:34:57 [Válasz erre: 1513 smaragd 2016-03-08 13:33:28]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00010366;3.März 1917[/url]

1513 smaragd 2016-03-08 13:33:28 [Válasz erre: 1512 smaragd 2016-03-08 13:28:15]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0001035d;9.November 1916[/url]

1512 smaragd 2016-03-08 13:28:15 [Válasz erre: 1499 smaragd 2016-03-06 18:18:05]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000148ee ;16.Jänner 1916[/url]

1511 smaragd 2016-03-08 13:25:04 [Válasz erre: 1509 Ardelao 2016-03-08 06:50:35]
[url] https://de.m.wikipedia.org/wiki/Beethoven-Preis;Beethoven-Preis[/url]

1510 smaragd 2016-03-08 13:18:06 [Válasz erre: 1509 Ardelao 2016-03-08 06:50:35]
Erich Leinsdorf vezényel: [url]https://youtu.be/mJpFNyKBgUE ;Franz Schmidt: Symphonie Nr.2[/url]

1509 Ardelao 2016-03-08 06:50:35 [Válasz erre: 1508 smaragd 2016-03-08 05:26:28]
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1226; Dr. Wilhelm Sinkovicz, a „Die Presse” c. napilap első zenekritikusának és vezető szerkesztőjének az írása [/url] Megjelent a Bécsi Zenebarátok Társasága Magazinjában, 2010 márciusában A modern zene ismételt felfedezése Franz Schmidt és szimfóniái Fabio Luisiban, a Bécsi Szimfónikusok vezető karmesterében Franz Schmidt zeneszerző szenvedélyesen elkötelezett interpretátorra lelt. Luisi most Schmidt Második szimfóniáját vezényli, olyan művet, amely a Zeneegyletben már egy generáció óta nem volt hallható. „Úgy dalolok, ahogyan a madár dalol, amely az ágak közt lakik.” - Franz Schmidt ezt a Goethe idézetet írta mottóként arra a borítékra, amely Első szimfóniájának partitúráját tartalmazta. A Zenebarátok Társasága Beethoven díjának az elnyeréséhez a műveket név nélkül kellett benyújtani. A zsűri 1900. december 16. egyhangúan határozott: A koronát az E-dúr szimfónia kapta meg. Ez volt Schmidt első műve, amelyet még három további szimfóniának kellett követnie. Mind a négy mű a késő romantikát a modern zenétől elválasztó küszöbön álló, legjelentősebb szimfonikus szerzemények közé tartozik. De a bemutatás története időnként hosszú határidőket enged meg magának. Háromnegyed évszázadig tartott, amíg Gustav Mahler be tudott kerülni a köztudatba. Könnyen lehetséges, hogy a sors Mahler kortársának, Schmidtnek hasonló, még későbbi térhódítást tartogat. Ha 2010 márciusának végén Fabio Luisi vezényli a Második szimfóniát, e mű számára véget ér a közel 30 évig tartó pihenőidő. Erich Leinsdorf volt az utolsó karmester, aki magát 1983-ban, egy bérletes filharmonikus koncert keretében az Esz-dúr szimfóniának szentelte. (Folyt. köv.)

1508 smaragd 2016-03-08 05:26:28 [Válasz erre: 1506 smaragd 2016-03-07 17:35:43]
Az "Előzmény" a 1482 és a 1491 számúhoz kapcsolódik, ahol a Franz-Schmidt-Gemeinde Wien működését mutattuk be. Ennek egyik fő területe Franz Schmidt kottáinak újbóli megjelentetése. Alább a Symphonie Nr. 2 in Es-dur (1911-1913) kottájának kritikai új kiadásáról olvashatunk, és rövid zenei részletet is hallhatunk. [url]http://www.universaledition.com/Franz-Schmidt/komponisten-und-werke/komponist/647/werk/336;Franz-Schmidt-Gemeinde Wien[/url]

1507 Ardelao 2016-03-07 21:08:54 [Válasz erre: 1504 Ardelao 2016-03-07 09:41:57]
Szimfonikus Bruckner-orgona Franz Schmidt (1874 - 1939) és Anton Bruckner (1824 - 1896) szerzeményeivel – új CD a Spektral - Label für Musik und Medien kiadásában A 2008. október 17-én megjelent, új CD A CD-borítóján: Spektral Records Ismeretes, hogy Anton Bruckner művei a kompozitórikus megformálás tekintetében nehezek. E zenének mégis megvan a maga hatása, amely az embert arra készteti, hogy Brucknert valóban megkedvelje. Az orgonista Kovács Róbert, aki Ervin Horn orgonaátiratában a 7. szimfónia adagióját, valamint a C-dúr prelúdiumot játssza. Franz Schmidttől a „Négy kis D-dúr prelúdium és fúgá”-ból a CD-n három darab szerepel. Kovács Róbert, mint a felső-ausztriai St. Florian egykori apátsági orgonistája, a kiválóan ismeri a Bruckner-orgonát, amelyet maga Anton Bruckner is nagyra becsült. Kovács Róbert számos rangos díjat nyert, mint 2006-ban a hollandiai Haarlemben és 2008-ban az alsó-ausztriai Schlägle-ben az improvizációs versenyekét. Kovács előszeretettel játssza szakmai elődjeinek a műveit, valamint Franz Schmidtnek, az osztrák késő romantika egyik képviselőjének a szerzeményeit. Ami a CD-t kiválóvá teszi, az a hangzásvariációk egységessége, amely megtartja azok súlyos és folyamatos alaptónusát. Bruckner, természetesen legendás. Rögtön érezni lehet, hogy kompozíciói milyen kvalitásokkal rendelkeznek. Ehhez az embernek ki kell fejlesztenie a saját hallását. Bruckner orgonaművei szinte kivétel nélkül zenei munkásságának korai időszakára nyúlnak vissza. A c-moll prelúdium és fúga, amely orgonaművei közt a legnagyobb terjedelműhöz tartozik, akkor keletkezett, amikor apátsági orgonista volt. Zeneművei mély istenhitről tanúskodnak. Az egyház iránti elkötelezettsége és vallásossága fejeződik ki bennük. Kovács Róbert 1976-ban született, Magyarországon, 5 éves korában részesült először zongoraoktatásban, 11 évesen kezdett el orgonán játszani. Ezután a budapesti Konzervatóriumban, Virágh Endrénél tanult. 1994-ben első helyezést ért el Magyarországon, a hallgatók számára megrendezett Orgonafesztiválon. 1998 novemberében második helyezést ért el az» Anton Heiller «Nemzetközi Orgonaimprovizációs Versenyen. Sok éven át tartó együttműködés köti őt mint orgonistát, korrepetitort és karénekest Bécs összes kórusához és templomához (többek között az Arnold Schönberg Kórushoz, a Bécsi Kamarakórushoz, a Concentus vocalishoz, a Bécsi Énekegylethez, az Augustinerkirchéhez, a Stephansdomhoz). A Bécsi Korál Iskola tagjaként behatóan foglalkozik a Gregorián énekkel. 2001 és 2003 között, a Bécsi Főérsekségnél az egyházi zene referenseként orgonaimprovizációt és liturgikus orgonajátékot tanított. 2004 és 2006 között a felső-ausztriai St. Florian Apátságának főfelelős orgonistája volt. [u] A CD tartalma [/u] St. Florian szimfonikus Bruckner orgonája [u] Franz Schmidt (1874-1939) [/u] 1. D-dúr prelúdium és fúga 04:08 perc 2. Fúga 07:11 3. Cisz-moll Chaconne 02:43 [u] Anton Bruckner (1824-1896) [/u] 4. C-dúr prelúdium 03:12 5. Adagio a 7. cisz-moll szimfóniából 28:16 Robert Kovács, orgona A felvétel teljes ideje: 75:36 | Formátuma: Audio-CD Készült: 2008. augusztusában, Ausztriában, a Szent Flórián Prépostságon, 36 oldalas német nyelvű füzettel / angol és magyar nyelvű változat is csatolva. Ld. még: [url] http://orgonabemutato.gportal.hu/gindex.php?pg=29129677&sid=0&offset=0&replyid=15239162; A közönség orgonás CD-ajánlatai [/url]

1506 smaragd 2016-03-07 17:35:43
Alois J. Hochstrasser, muzsikus, karmester és a Johann-Joseph-Fux Konservarorium egykori professzora, akinek Franz Schmidtért tett rendkívüli művészi munkálkodásáért a Franz Schmidt-Gemeinde Wien a tiszteletbeli polgár elismerést adományozta. [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Alois_J._Hochstrasser;Alois J. Hochstrasser[/url]

1505 Búbánat 2016-03-07 10:53:20 [Válasz erre: 1489 Búbánat 2016-03-06 10:42:39]
Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás Forrás: Magyar zene. 42. évf. 2. sz. / 2004 A cikk negyedik, befejező részével folytatom. (A cikkben 6 db kottarészlet található) Dohnányi zenéjében (elsősorban a Bartókkal és Kodállyal való, szinte elkerülhetetlen összehasonlítás miatt) gyakran a ’nemzetközi’ vonásokat szokás hangsúlyozni, míg Schmidtnél lehetetlen nem észrevenni a ’magyaros’ pillanatokat. Az 1. szimfónia ’Heimweh’-epizódja nem elszigetelt példa; említhetjük a ’Notre Dame’ zenekari intermezzóját (mely Schmidt egyik leggyakrabban előadott műve) vagy a ’Hétpecsétes könyv’ vége előtt elhangzó Alleluját. A 2. szimfónia különlegesen érdekes eset, mert a magyaros epizód kulcsszerepet játszik a darab sajátos formai felépítésében. A szimfónia 2. tétele olyan variációsorozat, amelynek 9. és 10. darabja egyben a scherzo és trió szerepét is betölti. Jellemző módon azonban a magyaros 8. variáció az, amely a szimfónia utolsó tételének végén emfatikus zárógondolatként újra megjelenik (4. kotta a 161-162. oldalon). Mindkét szerző írt egy-egy jelentős, mintegy fél óra terjedelmű zenekari variációsorozatot: Dohnányi a zongoraszólós Változatok egy gyermekdalra címűt (1914), Schmidt a zenekari Huszárdal-variációkat (Variationen über ein Husarlied, 1930). Mindkét mű gazdag orkesztrális színekben bontakoztatja ki népszerű alaptémáját, váltogatja a könnyedebb és komolyabb epizódokat. Igen jellemző, hogy megint egyszer az osztrák szerző választ magyaros témát, visszatérve a korai csellódarabok inspirációs forrásához [11. sz. lábjegyzet: Lásd Urbancová: i.m.], míg magyar kollégája nemzetközileg ismert, sokféle szöveggel énekelt vándordallamot dolgoz fel. Szerkezetileg a két darab között sok a közös vonás: mindkettő hosszabb, drámai hangulatú lassú bevezetéssel kezdődik, amely Dohnányinál iróniába fordul, és ellentétben áll a téma gyermeki egyszerűségével, míg Schmidt bevezetése közvetlenül előlegezi a témát: annak tulajdonképpeni megjelenése előtt máris felvonultat egy kontrapunktikus variációt. Schmidt variációi négytételes szimfonikus forma keretébe illeszkednek: egy sorozat rövidebb karaktervariáció után terjedelmesebb scherzo, majd pedig ’szupermagyaros’ lassú tétel következik. A művet végül a témát tükörfordításban is bemutató, fugatós finálé zárja le (5-6. kotta a 163. oldalon). Dohnányi darabja egészen más elvek szerint építkezik. Nyoma sincs rejtett négytételességnek, ehelyett az egész mű karaktervariációkból áll, melyek közül nem egy a témában rejlő humoros lehetőséget aknázza ki. Végül három nagyobb szabású forma, a scherzo, a passacaglia és a fúga sorakozik fel. Ezek közül kettő, a scherzó és a fúga, a Schmidt-műben is jelen van, de Dohnányi egyfajta ironikus távolságtartással kezeli őket, amely kortársától merőben idegen. A zenei párhuzamokon túl két szerzőnk abban is sorstárs volt, hogy mindkettejüket náciszimpátiákkal vádolták a II. Világháborút követő időkben. Schmidt esetében, aki 1939-ben meghalt, csak posztumusz vádaskodásról lehetett szó, mely befejezetlenül maradt utolsó művét, a Deutsche Auferstehung (Német feltámadás) című kantátát vezette be. Valóban a már nagybeteg Schmidtet élete utolsó évében rábeszélték e náci propagandaszöveg megzenésítésére, ám ez a komponista részéről nem lehetett több tragikus naivitásnál. Schmidt soha életében nem foglalkozott politikával, és több zsidó barátja kezeskedett azért, hogy sohasem volt antiszemita. [12. sz. lábjegyzet: i.m. 15.] Dohnányit, mint köztudott, súlyos kollaborációs vádakkal illették, melyek az amerikai emigrációba is követték őt. [13. sz. lábjegyzet: Ezzel kapcsolatban lásd Vázsonyi: i.m. – Ilona von Dohnányi: Ernst von Dohnányi: A Song of Life. Indiana University Press, 2002.] A két kivételes tehetségű zenész útja ugyanabból a városból indult el, de csakhamar végérvényesen elágazott. Dohnányiból, a magyar zeneszerzőből világvándor lett, akinek zenei stílusa csak részben kötődött szülőföldjéhez; Schmidt mindvégig Bécsben maradt, Ausztriát alig hagyta el, és munkásságát teljesen az osztrák-német zenei hagyomány keretében fejtette ki. Magyarul sohasem felejtett el; közeli barátja, Alexander Wunderer szerint Schmidt az édesanyjával mindvégig magyarul beszélt. Ennek ellenére kulturális kapcsolata alig volt a magyarsággal: csak zenéje árulja el, milyen erős volt benne a nosztalgia az aktívan már nem ápolt örökség iránt. VÉGE a cikknek. („A cikk eredetileg a Musical Quarterly 1996 nyári számában jelent meg a következő címen: Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study od Austro-Hungarian Alternatives. Peter Laki, a native of Budapest, studied musicology at the Franz Liszt Academy of Music. After further studies in Paris, he took his Ph. D. at the University of Pennsylvania in 1989. Since 1990, he has served as Program Annotator and resident musicologist for The Cleveland Orchestra; currently he is also Visiting Associate Professor at Oberlin College in Oberlin, Ohio. He is the editor of the volume of essay and documents ’Bartók and His World’ [Princeton: 1995] and the author of numerous other publications.)

1504 Ardelao 2016-03-07 09:41:57
[url] http://www.kulturexpress.de/671.htm; Symphonische Bruckner Orgel mit Stücken von Franz Schmidt [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=6Fbe9kHN0Jc; Robert Kovács [/url]

1503 smaragd 2016-03-07 04:58:25
Franz Schmidt nagy oratóriumának egy részletét hallhatjuk ezen a felvételen: [url]https://youtu.be/z21cbdhFu3Y;Hallelujah[/url]

1502 Ardelao 2016-03-06 21:44:51 [Válasz erre: 9 Ardelao 2015-05-11 12:20:17]
[url] http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:_aN7Q1Elu9sJ:ujember.hu/bartok-es-becsi-kortarsai/+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Bartók és bécsi kortársai [/url] Pallós Tamás cikke, Új Ember Hetilap, 2009.05.17. „Bátor Tamás a miskolci operafesztiválról - Amikor Bátor Tamással, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál igazgatójával az idei Bartók+Bécs tematikájáról beszélgettünk, végignézve a zeneszerzők névsorán, rögtön adódott a kérdés: nem vállalja túl magát a rendezvény? Hiszen június 10. és 21. között Mozart, Haydn és Beethoven művei mellett műsorra tűzik olyan - a XX. század első felében élt - szerzők alkotásait is, akiknek a neve vagy csak keveset mond az átlag opera-, illetve koncertlátogatóknak, vagy éppen „túl sokat": gondolva Schönberg vagy Berg embert próbáló, szokatlan, cseppet sem „hallgatóbarát" remekeire... – Nemrég egy angol nyelvű komolyzenei laptól kerestek meg – meséli az operaénekes igazgató. – Szeretnének eljönni Miskolcra, mivel az utóbbi idők egyik legtartalmasabb és színvonalát tekintve is ígéretes fesztiválprogramja felkeltette az érdeklődésüket… Való igaz, hogy a bécsi klasszikusok mellett az új bécsi Bartók-kortársak, Schönberg, Berg, Franz Schmidt, Richard Strauss vagy Zemlinsky művei az előadók és a befogadók számára egyaránt kihívást jelentenek, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a miskolci közönség nagyon nyitott, elfogadja az újat, mind a zenei különlegességek, mind a rendezések tekintetében. ….” Lehet, hogy London közelebb van Miskolchoz, mint Budapest?

1501 smaragd 2016-03-06 20:27:20 [Válasz erre: 1497 Radegundis 2016-03-06 18:15:55]
Érzékletesen megjelenítette, ihletett írásod kellemes perceket szerzett nekem, köszönöm szépen.

1500 smaragd 2016-03-06 18:19:33
[url]https://commons.m.wikimedia.org/wiki/Category:Franz-Schmidt-Villa,_Perchtoldsdorf?uselang=de#/media/File%3AFranz-Schmidt-Villa_FoNo5.jpg;Franz Schmidt, Relief[/url]

1499 smaragd 2016-03-06 18:18:05
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000108aa;3.Dez.1913[/url]

1498 smaragd 2016-03-06 18:16:16 [Válasz erre: 1496 smaragd 2016-03-06 18:14:47]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000155e0;30.Nov.1913[/url]

1497 Radegundis 2016-03-06 18:15:55
Nemrégiben sokadmagammal látogattuk meg Bécsben a Kunsthistorisches Museum régi hangszereinek gyüjteményét, amely a legméltóbb helyen, a Neue Burg íves épületének közepén, a híres és sajnos Hitlernek az Anschluss idején Bécs lakosságát üdvözlö (és vice versa!!!) beszéde miatt hirhedtté vált erkélye mögött rejtözik. Látogatásunk idözítése politikai jellegü volt, Fischer államelnök tájékozódó bejárásán kívántuk volna demonstrálni, hogy ennek a gyüjteménynek itt van az igazi otthona, költséges elszállítása csak azért, hogy a mai "uralkodók" talpnyalói által ide tervezett újkori történeti múzeumának adjon helyett - csak az erkély miatt! - értelmetlen. Látogatásunkhoz, amelyhez kb. 50 aktív zenész és zeneszeretö csatlakozott, a legendás hírü Eduard Melkus professzor ajánlkozott, velünk a hangszerekkel kapcsolatos óriási tudását megosztani. Melkus nevéhez nem csupán Egon Wellesz - akinek a szülei Zemlinskyéhez hasonlóan még Magyarországon éltek - neki ajánlott hegedüversenyének ösbemutatója füzödik, hanem az 50'-es évek elején a régi zene új, korhü játékmódjának kifejlesztésében t.k. Gustav Leonhardt-hoz hasonlóan úttörö szerepvállalás is. A csodás régi hangszerek között könnyes szemekkel emlékezett meg az 50'-es évekröl, ebben Nikolaus Harnoncourttal és örök társával Alice-szel való közös munkájukról is. Harnoncourt haláláról, munkásságáról most sok firkász fogja leírni mindazt, amit archivumokból érzelem (és tudás) nélkül össze tud kaparni. De a vele majdnem egykorú Melkusnak a többszáz éves müvészi hangszerek inspirálta visszaemlékezését Nektek - úgy érzem - tovább kell adnom, mert Ö át is élte, át is érezte, amit a legnagyobb szeretettel velünk éreztetett. A csodás viola d'amore-ék, ma már ismeretlen ös-hegedük, rebeck-ek, lira da braccio-k között az Ö szájából hallani Harnoncourt öszinte zeneszeretetéröl, önzetlenségéröl, az együtt-muzsikálás nagyszerüségéröl, a régi hangszerek megszólaltatásának, a felfedezésnek együttes öröméröl mesélteket sajnos nem tudom Nektek eredetiben továbbadni. Számomra a kor- és "harcos"-társ Melkus professzor szemének már kissé selymes csillogása, amikor Harnoncourtról mesélt, a hallott koncertjeinek, hangfelvételeinek élményeit relevánsan egészítette ki, ezért tartottam fontosnak ezt Nektek is megemlíteni. Johannes Nicolaus Graf de la Fontaine und d’Harnoncourt-Unverzagt (1929 december 6 - 2016 március 5) úgy marad meg lelkünkben, mint egy ritka ember, aki valóban a "noblesse oblige" jegyében élt és alkotott, életünket, a mi emberségünket is gazdagítva. Hiányozni fog...





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.