Bejelentkezés Regisztráció

Franz Schmidt


1496 smaragd 2016-03-06 18:14:47
Új sorozatban jegyzem be azokat a koncerteket, amelyeket a Wiener Symphoniker Franz Schmidt zongorajátékával vagy műveiből adott elő. Wien, Musikverein, Großer Saal. wienersymphoniker.at [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000128dd;7. Nov.1913[/url]

1495 smaragd 2016-03-06 18:09:14 [Válasz erre: 1455 smaragd 2016-02-27 10:49:38]
Dr. Thomas Angyan sokrétű zenei munkálkodásáról olvashatunk az alábbi interjúban: [url]http://kurier.at/kultur/wo-oesterreich-konkurrenzlos-ist/749.056;Gesellschaft der Musikfreunde, Musikverein[/url]

1494 smaragd 2016-03-06 18:05:40 [Válasz erre: 1489 Búbánat 2016-03-06 10:42:39]
[url]https://youtu.be/PkBiI9P3U_M;Franz Schmidt:Symphonie Nr.1 in E-dur[/url]

1493 smaragd 2016-03-06 13:51:05 [Válasz erre: 1492 Radegundis 2016-03-06 13:28:49]
Nicolaus Harnoncourt emlékére: [url]https://youtu.be/O-h5j_OhQ70;Franz Schmidt:Das Buch mit sieben Siegeln[/url]

1492 Radegundis 2016-03-06 13:28:49
Szívünknek, zeneszeretetünknek kedves alakjától kell ma búcsút vennünk, aki csellistaként ugyanúgy, mint pl. a Concentus Musicus együttesévelrégi-zene interpretációival, majd a korlátok és korszakok nélküli zene tolmácsolásával örökre beírta nevét a muzsika Pantheonjába: ma éjjel hosszú betegség után elhúnyt Nikolaus Harnoncourt. Az Ö interpretációjában "A Buch" a bécsi tradiciókban is új állomást nyitott. Bár nemesi származásúként született berlini volt, zenéjét a legnyitottabbnak, de alapvetöen bécsinek, osztráknak tekinthetjük. Zenéje, egyénisége számunkra igazi Mikulásnapi ajándék marad egy életre, még nevében is - Nikolaus - a december 6-i születését örizte meg. Fájó szívvel búcsúzunk, zenéjét lelkünkben örizzük ritka emberséges jellemével egyetemben...

1491 Ardelao 2016-03-06 13:04:57 [Válasz erre: 1482 smaragd 2016-03-05 05:37:28]
Az alábbiakban teszem közzé a korábban már belinkelt, apró betűs szöveg fordítását: Franz Schmidt és közössége Egy fontos ember 80. születésnapja az élők esetében különleges ünneplésekre ad alkalmat, az elhunytak esetében ez rendszerint nincs így. Ha azonban a muzsikus Bécs nem engedi megfosztani magát attól, hogy Franz Schmidtről az idén kiemelten megemlékezzék, az annak a jele, hogy személyét és munkásságát nevezetesen Bécsben nem feledték el. Sőt, állíthatjuk, és ez Schmidt művész voltának a jelentősége mellett szól, hogy növekszik azon előadások száma, ahol Schmidt műveket mutatnak be, és hallgatóinak a közössége egyre nő. De jelentőségét külföldön is egyre inkább elismerik, és ez tükröződik nevezetesen a német zeneirodalomban. Jelentős külföldi előadásként különösen a „A hétpecsétes könyv” Karl Lippe vezényletével Münchenben és Josef Krips vezényletével Cincinatiben megrendezett bemutatóját kell megemlíteni. Az osztrák Schmidt-rajongót örömmel fogja eltölteni, ha amerikai kritikákban erről az előadásról azt olvassa, hogy számos amerikai kritikus véleménye szerint „A hétpecsétes könyv” eleve népszerűségre született. Mindazonáltal néhány kritikus arról is beszél, hogy Schmidtet Bécsen kívül kevesen ismerik. Ebből megint csak nyilvánvalóvá válik a bécsi zenei élet támogatóinak azon kötelezettsége, amely szerint Schmidtet a külföldi közönséggel is meg kell ismertetni. Itt gondolni kell mind a szimfóniákra, mind a kamarazenei művekre. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell mondani, hogy valamelyik Schmidt szimfóniának a Salzburgi Ünnepi Játékok alkalmával történő bemutatása a Salzburgi Ünnepi Játékok igazgatóságának neves kritikusok által már többször szorgalmazott, régóta esedékes kötelessége lenne. Franz Schmidt zenei közösségének a célja a szerző halála óta a folyamatos növekedés, művészete tisztelőinek persze csak a töredéke határozta el magát arra, hogy be is lépjen a Franz Schmidt Közösségbe, amelynek céljait és törekvéseit végül röviden ismertetni kell. A Franz Schmidt Közösség 1951. december 13. óta áll fenn, elnöke Dr. August Weissel vezérigazgató, alelnökei Prof. Dr. Hans Sittner elnök és Dr. Otto Mayr ügyvéd. A Schmidt Közösség törekvései mindenekelőtt arra összpontosulnak, hogy orvosolják a Schmidt művek kottáinak érezhető hiányát. Mint, ahogyan arról minden zenebarát meggyőződhet, e közösség működése óta bel- és külföldön Schmidt műveinek számos első alkalommal kinyomtatott és utánnyomott példánya jelent meg, amelyek szinte kivétel nélkül a Schmidt közösség kezdeményezésének és szorgalmazásának köszönhetők. A Schmidt Közösség igazgatótanácsa ezenkívül folyamatosan törekszik annak elérésére, hogy mérvadó hangverseny-rendezők Schmidt műveket mutassanak be. A Közösségnek már e téren is sok sikerben volt része. Az, hogy a mester szimfonikus műveinek az utóbbi időben a programok kialakításában kevesebb figyelmet szenteltek, elsősorban arra a nehézségre vezethető vissza, amelyet neves karmestereknek az ilyen előadásokhoz történő megnyerése jelent, mivel azok ideje a széleskörű nemzetközi kötelezettségek folytán annyira szűkre szabott, hogy a próbáknak, amelyeket egy Schmidt szimfónia megkövetel, csak nehezen tudják alávetni magukat. De engedtessék meg hangot adni annak a kívánságnak, hogy a programok kialakításakor minden értékes zenei produkció lehetőség szerint azonos gondozásban részesüljön, és ezt az alapelvet követve a Schmidt szimfóniák is váljanak minden neves bécsi zenekar repertoárjává. A Schmidt Közösség utat nyitott továbbá egy tudományos kutatásnak is, amelynek első szakasza Dr. Helga Haupt asszony Franz Schmidtről megfogalmazott bibliográfiájával fejeződött be. A Közösség az Állami Zeneakadémiával közösen már több saját zenei rendezvényt, valamint egy tudományos előadást is szervezett. Reméli továbbá, hogy kutatása révén sikerül előkészítenie Schmidtről egy a zenetudomány szempontjából értékes publikációt.

1490 smaragd 2016-03-06 11:27:00 [Válasz erre: 1487 Ardelao 2016-03-05 13:14:12]
Erich Binder vezényel, Franz Schmidt: Notre Dame [url]https://youtu.be/qIjZwvI0r2g;Intermezzo[/url]

1489 Búbánat 2016-03-06 10:42:39 [Válasz erre: 1485 Búbánat 2016-03-05 11:36:27]
Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás Forrás: Magyar zene. 42. évf. 2. sz. / 2004 A cikk harmadik részével folytatom (a négyből) (A cikkben 6 db kottarészlet található) „Az 1. és 2. kotta bemutatja a két szimfónia tételeit és azok főtémáit. Schmidt szimfóniája a hagyományos négytételességet követi, és az egyes tételek hangnemei olykor igen távol állnak egymástól. Dohnányi műve öttételes; a scherzo és a finálé közé intermezzo ékelődik. Ez utóbbi vonás kissé elüt a megszokottól, a hangnemek viszonylatai ugyanakkor (a H-dúr intermezzo kivételével) konvencionálisabbak, mint Schmidtnél. A tételek formai tervét tekintve, Schmidt első tétele meglehetősen szabályos szonátaforma. A főtéma mindjárt a tétel elején teljes vértezetben áll előttünk; a lírai melléktéma, ahogy illik, a dominánsban jelenik meg, metrumváltozás nélkül. Az expozíció végén ismétlőjel áll, ezt kissé iskolás kidolgozási rész, majdnem teljesen szó szerinti visszatérés, meg egy mind hangosabb és gyorsabb kóda követi. Dohnányi első tétele sokkal komplexebb. Főtémája csak fokozatosan bontakozik ki a ködből; a melléktéma új metrumban és egy távoli hangnemben (az intermezzo H-dúrját előlegezve) szólal meg. A kidolgozási részben a zenei folyamatot gyakran drámai szünetek és várakozással teli pillanatok szakítják meg. A visszatérés fontos variánsokat hoz; hogy csak egyet említsünk, a főtéma piano helyett háromszoros fortissimóban hangzik fel. A drámai kóda a csellók és nagybőgők egyetlen pizzicatójával ér véget. A második tételek nagy vonalaiban eléggé hasonlók; fafúvós szólókkal hangszerelt lírai kezdetek után a zene egyre izgatottabb lesz, majd visszatér az eredeti nyugalom. Ám e meglehetősen közhelyszerű formaterv a két műben más és más módon valósul meg. Schmidtnél ’majdnem’ teljesen szabályos triós formát találunk. A klarinét lírai asz-moll dallamát kontrasztáló másodtéma követi E-dúrban, a szimfónia alaphangnemében; ezt a kürtök indítják, és több feltűnő, improvizatív hatású, madárhangszerű fafúvós szóló jelenik meg benne. A visszatérés asz-moll helyett e-mollban indul, és gyors tempójú, drámai csúcsponthoz vezet, ahol újabb improvizatív szakaszt hallunk, ezúttal hegedűn és csellón (’gleichsam phantasirend’). Csak ezután tér vissza az asz-moll alaphangnem és a nyugodt alaphangulat. Dohnányi ugyanezt az emelkedő-ereszkedő dramaturgiát anélkül valósítja meg, hogy a (mégannyira módosított) triós forma foglya maradna. A kezdeti angolkürtszólóra következő második témát érdekes módon éppúgy a négy kürt mutatja be, mint a Schmidt-mű analóg formarészét. De itt egy harmadik téma is megjelenik, oboaszólókkal. A legnagyobb meglepetés azonban most jön (3. kotta a 155-158. oldalon). Ez is improvizatív rubatozene, mint a Schmidté, csak sokkal merészebb; a fafúvók és a hegedűk virtuóz kitörése egyben a mű egyetlen igazán ’magyaros” pillanatával is szolgál. A tételt egy új gondolat ( a harmadik téma önállósult variánsa) és az első téma rövid visszaidézése zárja le. A két scherzo közül a Schmidté a könnyedebb – legalábbis az első megközelítésre. Figyelemreméltó azonban az ellenpont használata, továbbá egy váratlan hangnemi zökkenő: generálpauza után a főtéma hirtelen félhanggal lejjebb és lassabb tempóban jelenik meg. Még ennél is különösebb, amikor a trió, mely drámai cisz-moll szakasszal indul, egyre lassuló átvezetés után lassú Desz-dúr részbe torkollik, amelyben az egész szimfónia érzelmi csúcspontját kell látnunk. [9. sz. lábjegyzet: Érdekes módon sem Schmidt, sem Dohnányi nem használja a ’trió’ megnevezést.] A szordinált, osztott vonósok dallama fölé az Universal Kiadó általam használt kölcsönpéldányába valaki ceruzával a ’Heimweh’ (honvágy) szót írta be. Véletlen-e, hogy ez a szakasz ’magyaros’ éles ritmusokra épül? A téma vitathatatlanul szomorú hangulatot áraszt, melyet a scherzovisszatérés és rövid, sejtelmes és tündér léptű kóda sem tud teljesen elfeledtetni. Ezzel szemben Dohnányi scherzója szinte brutális makacssággal ismételgeti háromhangos basszustémáját. Éppúgy, mint a lassú tételben, a forma jócskán túllép az egyszerű ABA képleten. Az 5/4-es triót követően a scherzóvisszatérés teljesen újrakomponálva és kibővítve jelenik meg, majd hatalmas érzelmi kitörésben kulminál, amely után a zene csak sokára képes megnyugodni. Az 5/4-es trió is visszatér; a kóda a scherzo ritmusképletét szövi tovább egyetlen crescendo-decrescendo ív alatt. Dohnányi intermezzójára, melynek Schmidtnél nincs megfelelője ezúttal nem szükséges kitérnünk. A két fináléval kapcsolatban viszont érdekes megfigyelésekre van mód. Schmidté egyfajta barokkos fantázia hosszú kontrapunktikus fejlesztéssel és afölé helyezett koráldallammal. A középrész gyorsabb tempóban és új metrumban (6/8), de a főtémán alapul. Faktúráját, mely Schmidt más műveiben is fellelhető, Harold Truscott így jellemzi: ’Gyorsjárású, ellenpontozott ritmusképletek váltakozó ¾-es és 6/8-as metrumban’. [ 10. sz. lábjegyzet: Truscott: i.m. 53.] Ezt aránylag szabályos visszatérés és zárás követi. Dohnányi fináléja sokkal ambiciózusabb. Az ellenpont itt sem hiányzik, a tétel megjelölése: ’Intoduzione, Tema con Variazioni e Fuga’. De már a bevezetés is drámai feszültséggel terhes, az első tétel szenvedélyes hangvételét folytatja. A variációs téma szabálytalan, tizenhét ütemes szerkezetével tűnik fel (7 + 10). A variációsorozat három emelkedő-ereszkedő ciklusból álló nagyformát ír le, majd pedig elérkezünk a már említett, ’Heldenleben’-es zárófúgához. Látnivaló, hogy szimfóniájában Dohnányi sokkal kevésbé ragaszkodott a bevett szokásokhoz, mint Schmidt. A két mű közül feltétlenül az ő alkotása a ’modernebb’ és kiérleltebb. Schmidt szimfonikus fejlődésének azonban az 1. szimfónia csak kiindulópontja volt; további három szimfóniájában mindezt lényegesen meghaladta, míg Dohnányi csak jóval később – már Schmidt halála után – írt újabb szimfóniát. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy Schmidt munkásságának csúcspontját élete utolsó évtizedében érte el a 4. szimfóniával és a Hétpecsétes könyv című oratóriumával, míg Dohnányi legmaradandóbb műveit jóval fiatalabb korában írta. (Folytatni fogom a cikk befejező részével.)

1488 smaragd 2016-03-06 06:01:16 [Válasz erre: 1485 Búbánat 2016-03-05 11:36:27]
A három kis fantáziadarab valószínűleg nem csak az én szívemnek és fülemnek kedves, hallgatásakor szinte együtt dúdolhatjuk a zenével a felismerni vélt magyar szavakat,mégsem ismerjük fel benne az eredeti dalt. "Schmidt minden bizonnyal magyar szöveggel ismerhette őket." Az idézett Laki Péter tanulmány részletéhez kapcsolva a zeneművet ismét meghallgathatjuk: [url]http://www.contraclassics.com/browser/composer:231;Drei kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavier[/url]

1487 Ardelao 2016-03-05 13:14:12
[url] https://zeitungspiraten.net/faz/frankfurter-allgemeine-zeitung/2016/02/03/komponierte-seligkeit-10192.html; A”Második Német Iskola” árnyékában? Franz Schmidt (1874-1939) [/url] Klaus Peter Richter cikke a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Megkomponált boldogság Schmidt azon elfeledettek közé tartozik, akiket történelmi igazságtalanság ért? Londonban játsszák őt. Aki a zenetörténetben Hegelnek „Az eltüntetés dühe” (szó szerint: „Furie des Verschwindens”) után kutat, mindenütt találkozni fog vele. Különösen érthető ez a 1900. évi századforduló után, amikor is - noha a zenei historizmus az eltűnt zene óceánjaiból már egész kontinenseket emelt ki - az avantgárdok empatikus haladáseszméje a zeneéletben az összeütközések számát jelentősen megnövelte: „Művészet az új művészet”. – vélte Arnold Schönberg. Ezekhez az újakhoz akkoriban, persze, nemcsak annak a zenei Bécsnek az előharcosai tartoztak, amelyet később „Második Bécsi Iskola”-ként léptettek elő, hanem az olyan zeneszerzők is, mint Wolfgang Korngold, Joseph Marx, Egon Wellesz, Hans Gál, Franz Schreker, Alexander Zemlinsky vagy Franz Schmidt. De, amíg egyesek kirobbantották híres botrányaikat, mások érdeklődő közönségre leltek. Annál meglepőbb, hogy a zenei életből milyen radikálisan tűnt el zenéjük a második világháború után. Ismét vak düh volt ez, esztétikai átalakulás – avagy itt is más volt készülőben? Franz Schmidt (1874-1939) példáján megmutatkozik, hogy a fogadtatás történetébe miként avatkoznak be politikához kapcsolódó, kínos gondolatok. Schmidttől többnyire már csak az „Intermezzo” kísért „Notre Dame” c. operájából, a klasszikus zenén keresztül a tiszta boldogság fülbemászó dallamaként (amelyet Erich Binder vezényel, aki itt látható és főként hallható: https://www.youtube.com/watch?v=qIjZwvIOr2g). És ez, noha monumentális oratóriuma, „A hétpecsétes könyv” az 1938. évi, bécsi ősbemutatója óta a tizenkilencedik alkalommal került bemutatásra, és azután sok felvételt ért meg, Mitropoulostól kezdve Harnoncourton és Fabio Luisin át a legfiatalabb, Franz Welser–Möst vezényletében. Jelentős életműve a négy szimfóniával, a kamarazenével és az orgonaművekkel – úgy tűnik – feledésbe merült. Mindenesetre Neeme Järvi 1989 és 1996 között a Chicagói Szimfonikus Zenekarral és a Detroiti Szimfonikus Zenekarral felvette mind a négy szimfóniát, a doboz a Label Chandosnál 49,38 euróért kapható. Egyrészt a valcerekben rejlő boldogság határát súroló muzsikát, másrészt egyházi zenét hallunk, a negyedik szimfónia pedig mély gyászt közvetít. Nemrégiben azonban Második szimfóniájának a Londoni Promsnál történt első bemutatójakor némileg fény derült a történelmi feledékenység politikai aspektusaira. Ott, Seymon Bychkov vezénylete alatt a Bécsi Filharmonikusok léptek fel, akiknél Schmidt egykoron tizenöt éven át csellózott, és a „Guardian” bemutatta a mű keletkezési idejére jellemző politikai környezetet. Amíg Schreker, Goldmark, Wellesz és Zemlinsky zsidókként áldozatul estek a nemzeti szocialisták általi kiközösítésnek, Schmidt vagy Josef Marx művei ugyanazon ideológia által történt bekebelezésük miatt tűntek el; A nemzeti szocialisták korának a szellemei azok, akik azóta Schmidtet üldözik (Gavin Plumley, „How Franz Schmidt became the composer that history forgot”, „Guardian” 2015. augusztus 29-i száma). Azt, amit a koncerthez előszóként felvázoltak, Leo Black egy részletes esszében már megvizsgálta. („The Four Seasons of Franz Schmidt”, megjelent a Musical Times 155. évfolyamának 1928. füzetében, 2014 őszén). Black, aki Sir William Glock aranykorában több, mint negyed évszázadig a BBC Radio Music producere volt, Schmidtet ideológia nélküli angolszász pragmatizmussal a zeneszerző 1874-es születési évének a zenetörténeti panorámájába állítja. Őhozzá tartozott Schönberg, Holst, Suk és Charles Ives is. Schmidt nemcsak Mahler vezénylete alatt játszott, és a Rosé kvartettben nemcsak Schönberg „Megdicsőült éj”-ének cselló részét vállalta, hanem Első szimfóniájával A Zenebarátok Társaságának Beethoven-díját is megnyerte. Második operájával, a „Fredigundis”-szal kapcsolatban (a „Notre Dame” után Richard Strauss megjegyezte, hogy ő ebből a zenéből négy operát csinált volna. Miután Schmidt a zenekari állását feladta, csellót és zongorát tanított, és a Bécsi Zeneakadémia igazgatója lett. Igényes kamarazenéjét elsősorban Paul Wittgenstein, a zsidó zongorista számára komponálta, aki jobb karját a háborúban vesztette el, és szimfonikájában bizonyítást nyert, hogy az egy harmadik történelmi vonalat képvisel, amely átnyúlik Schuberten és Bruckneren, és Mahlerre is hatást gyakorol. Koncertorgonával kapcsolatos szakértelme nem csak a szólóműveknél mutatkozik meg, hanem „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumban és utolsó, befejezetlen kantátájában, a „Német feltámadás”-ban betöltött prominens szerepben is. Ezzel azonban eljutottunk az esztétika és a politika átkozott kálváriájához. Noha az oratóriumot, amelynek a megírására egyetlen gyermeke halála vezette, János titkos kinyilatkoztatásának eszkatológikus tartalma határozza meg, zenéjének késő romantikus expresszionizmusát a nemzeti szocialisták – akárcsak Bruckner esetében – saját ideológiájukhoz rendelik. Ám az 1938. évi premier után az oratórium annak teológiai tartalma miatt gyorsan a süllyesztőbe került. Sokkal rosszabbul alakult a helyzet Schmidt számára a „Német feltámadás” c. kantátával. Annak ellenére, hogy ez az ottani területi vezetőség megbízására, Ausztria 1938. évi csatlakozása alkalmából készült mű volt. De Schmidt meggyőződéses katolikusként, osztrák patriótaként komponált, és mindenekelőtt az oratóriumának anyagából származó, orgonára és fémfúvósokra írt, központi „fuga solemnis”-ben, azonban Oskar Dietrich, az ideológiailag megfertőződött tanítvány szövegtervezete alapján. E művét mégis befejezetlenül hagyta, mert a már súlyos beteg zeneszerző 1939. január 11-én (*) meghalt, de azt később egy másik meggyőződéses nemzeti szocialista, Robert Wagner befejezte, és csak 1940-ben mutatták be. Ezt követően azonban, 1945-ig, ismét eltűnt a süllyesztőben, mert már nem felelt meg a kultúrpolitikának. Schmidt első felesége súlyos idegbetegségtől szenvedve a nemzeti szocializmus eutanázia programjának esett áldozatul. A barátok, Hans Keller és Oskar Adler, akiknek Angliába kellett emigrálniuk, igazolják: „Schmidt sohasem volt náci.” Black szerint Schmidt zenéje „a bécsi hagyomány egyik alternatívája”, amelynek sajátságos volta távol áll minden politikai eszmerendszertől, de ezzel együtt: még akkor is, ha az egyént egyáltalán nem érdekli a politika, a politikát az egyén érdekelheti. (*) Ford. megj.: A cikkben F. Schmidt halálának a dátuma téves, a zeneszerző 1939. február 11-én hunyt el.

1486 smaragd 2016-03-05 12:20:04
Visszatekintve 2015.december elejére, Ardelaoval elkezdtünk fordításban részleteket idézni az előző bejegyzésben említett kiadványból - Carmen Ottner: "Franz Schmidt und Pressburg" - avval a céllal, hogy a zeneszerző születésnapjáig pozsonyi szülőhelyének, gyermekkora emlékeinek és hatásainak, első zenei tanulmányainak állítsunk emléket. A másik irány, ami most itt is felbukkant, az az önéletírás vázlata (Autobiographische Skizzen), amelyet szintén említettünk, és hivatkoztunk egyes fontos elemeire. Az alábbi könyvben a szerző James Grymes említést tesz Bartók Béla 1921-ben, Franz Schmidt 1915-ben és Dohnányi Ernő 1944-ben kiadott életrajzi visszaemlékezéseiről, amelyekből Pozsony zenei és kulturális befolyásoló hatását emeli ki. [url]https://books.google.hu/books?id=a--A3djqm5IC&pg=PA119&lpg=PA119&dq=franz+schmidt+autobiografische+skizzen&source=bl&ots=lim78qwgy7&sig=-ROQFSNJOdlkAZi0WIxX_6zh7NY&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjfp5fBr6nLAhWDZpoKHT0MCHIQ6AEIKjAD#v=onepage&q=franz%20schmidt%20autobiografische%20skizzen&f=false;Bartók,Schmidt,Dohnányi[/url]

1485 Búbánat 2016-03-05 11:36:27 [Válasz erre: 1479 Búbánat 2016-03-04 13:14:34]
Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás Forrás: Magyar zene. 42. évf. 2. sz. / 2004 A cikk második részével folytatom (a négyből) „A két muzsikus természetesen ismerte egymást, bár túlzás volna azt állítani, hogy szoros kapcsolatban álltak. Önéletrajzi vázlatában Schmidt mint riválisát említi Dohnányit: ’Dohnányi Frigyesnek, gimnáziumi fizikatanáromnak (aki egyszersmind hegedűtanárom is volt) volt egy fia, aki egy szép napon mint zongorista csodagyerek lépett a közönség elé. A csodagyerek első szereplését óriási szenzációnak igyekeztek beállítani: minthogy Dohnányi Ernő korához képest kis termetű volt, valóságos koránál még fiatalabbnak tüntették fel. A gyereket felemelték, úgy ültették rá a zongoraszékre, és egy speciális készüléket szereltek nagy hűhóval a zongora alá, hogy a fiú lába elérje a pedált stb. stb. Legfeljebb másfél évvel lehetett fiatalabb nálam: ő másodikos volt, én harmadikos, amikor első sikerét aratta az iskola egyik ünnepi hangversenyén. Én is játszottam ezen a koncerten, mégpedig egy nagy szólódarabot (ha jól emlékszem, Liszt XI. magyar rapszódiáját), míg ő mindössze Mozart g-moll zongoranégyesének könnyű zongoraszólamát adta elő. Mégis engem alig említettek meg az újságok, míg Dohnányit mint párját ritkító zsenit ünnepelték. A sajtó következetesen kitartott kettőnk ilyetén megítélése mellett, ami (bár nem mutattam) nagy keserűséggel töltött el.’ [5. sz. lábjegyzet: Schmidt önéletrajzi vázlatát angol fordításban közli: Truscott i.m. 167.] Vázsonyi Bálint Dohnányi-életrajzában olvassuk, hogy Dohnányinak 1933-ban szándékában állt meghívni Schmidtet zsűritagnak Budapestre, az első Nemzetközi Liszt Zongoraversenyre. [6. sz. lábjegyzet: Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapes: Nap Kiadó, 2002, 221.] Rajter Lajos,a Pozsonyban nevelkedett karmester Bécsben Schmidt, Budapesten Dohnányi tanítványa volt, egy visszaemlékezésében megemlíti, hogy Schmidt egy ízben magyar nyelvű ünnepi beszédet tartott a budapesti főiskolán. [7. sz. lábjegyzet: Lynne Heller: „Gespräch mit Prof. Ludovit Rajter (unter Mitwirkung von Carmen Ottner)”. In: Franz Schmidt und Pressburg. Szerk.: Carmen Ottner (Studien zu Franz Schmidt XI.). Wien: Doblinger, 1999. 128.]. Ezen kívül azonban nem tudunk róla, hogy Schmidtnek jelentősebb kapcsolatai lett volna Magyarországgal, bár Notre Dame című operáját 1916-ban előadta a budapesti Operaház, 1934-ben (Schmidt 60. születésnapja tiszteletére) pedig Rajter eldirigálta a Notre Dame előjátékát és a Harmadik szimfóniát. Érdekes kérdés volna egy zenei vetélkedőn, hogy a két szerző közül ki kezdte pályáját magyar dallamok feldolgozásával, és ki írt első opuszként nagyszabású zongorakvintettet. A válasz természetesen az, hogy a Drei kleine Fantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien a bécsi Schmidt műve, míg a kvintett Dohnányié. Mindketten tizennyolc évesen komponálták az említett műveket, Bár Schmidt darabja, mely 1892-ben keletkezett, nyomtatásban csak 1926-ban jelent meg. (A szerző eredetileg négy tételt írt, de csak hármat adtak ki.) Schmidt kis darabjai csellóra és zongorára íródtak, a szerző nyilván saját magának szánta őket. A mű népzenei forrásait Hana Urbancová elemzi egy nemrég megjelent tanulmányban. [8. sz. lábjegyzet: Hana Urbancová: „Zu den Volksmusikelementen im musikalischem Schaffen Franz Schmidts”. In: Franz Schmidt und Pressburg. 75-100.] A pozsonyi zenetudósnő szlovák népdalok között talált Schmidt dallamainak pontos megfelelőire, de hangsúlyozza, hogy azok az új stílusú magyar népdal stílusköréhez tartoznak. Schmidt minden bizonnyal magyar szöveggel ismerte őket, ami a mű címéből világosan kitűnik. A ’Fantasiestück’-ök magyarsága a bécsi kontextusban persze mint exotikum jelenik meg, akárcsak Brahms magyar táncaiban. Dohnányi ezzel szemben a Brahms-hagyomény fővonalához kapcsolódott op. 1-es ’Zongoraötös’-ében. Hamarosan mindkét szerző szimfóniaírásba fogott. Schmidt 22 és 25 esztendős kora között, 1896 - 1899-ig írta 1. szimfóniáját. Dohnányi 1897-ben, húszéves fejjel írt egy F-dúr szimfóniát, mely kiadatlan maradt; a ’hivatalos’ 1. szimfónia 1901-ben készült el. Nehéz volna elképzelni két művet két, azonos városban született kortárs tollából, amely annyira különbözne egymástól, mint Schmidt E-dúr és Dohnányi d-moll szimfóniája. Bizonyos hangulati különbségek már a dúr, illetve moll hangnem választásából adódnak, ám ezen túlmenően a két mű majdhogynem két ellentétes stíluskörhöz tartozik. Schmidt szimfóniája – annak ellenére, hogy nyitótémája kissé emlékeztet Richard Strauss Don Juanjának kezdetére – alapvetően Schumann és Mendelssohn zenéjéből, valamint a barokk zenéből táplálkozik (részben a barokktól ugyancsak megérintett Mendelssohn közvetítésével). Dohnányi szimfóniája egészen más forrásokból merít. 1901-ben Bruckner és Csajkovszkij mind ’új zenének’ számított – tíz évvel korábban még mindketten éltek és alkottak. A Dohnányi-szimfónia kezdete, a változatlan kíséret fölötti nyugodt kürttémával, kétségtelenül némiképp bruckneres; az 5/4-es scherzo mögött pedig nyilvánvalóan ott áll a „Pathétique’. Az utolsó tétel monumentális fúgájára viszont az akkor legeslegújabb zene hatott: Strauss mindössze kétéves ’Hősi élet’-je, abban is a híres csatajelenet. Az eltérő stiláris orientáció a művészi attitüd különbségéből következik: Schmidt elfoglalja helyét egy jól megalapozott világban, amelyben lényegében jól is érzi magát. Dohnányinál hiányzik ez a kényelemérzet; az ő műve keres valamit, küzd valamiért. Mindebből persze hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy Schmidt ’konzervatívabb’, Dohnányi pedig ’modernebb’. Harmóniailag éppenséggel Schmidt a merészebb, míg Dohnányi formai vonatkozásban mutatkozik újítónak.” (Folytatni fogom)

1482 smaragd 2016-03-05 05:37:28
Franz Schmidt halálát követően tisztelőiből közösség formálódott, 1951. december 13-án alakult meg a Franz Schmidt-Gemeinde, amely életművének gondozását tűzte ki célul. A zeneszerző 80. születésnapja alkalmából olvashatjuk Friedrich Jölly megemlékezését: [url]http://www.degruyter.com/view/j/omz.1954.9.issue-jg/omz.1954.9.jg.390/omz.1954.9.jg.390.xml;ÖM[/url]

1481 Ardelao 2016-03-04 14:42:59 [Válasz erre: 1279 Ardelao 2016-01-20 18:44:48]
[url] https://www.gko.uni-leipzig.de/fileadmin/user_upload/musikwissenschaft/pdf_allgemein/arbeitsgemeinschaft/heft10/1035_sinkovicz.pdf; Wilhelm Sinkovitz írása: [/url] Állásfoglalás Edeltraut Spaude recenziójához. Spaude hivatkozott recenziójának a címe: „Apokalipszis (Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, 9. füzet) 1999. évi, XIII. Szimpózium” A W. Sinkovitz cikkében található utalásokból következtetve nem Edeltraut, hanem Edelgard Spaude cikkéről van szó, azaz Spaude keresztnevét elírták. Edelgard Spaude recenzióját magyarul az 1279. sz. bejegyzésben, németül pedig az alábbi linken találjuk meg: [url] https://www.gko.uni-leipzig.de/fileadmin/user_upload/musikwissenschaft/pdf_allgemein/arbeitsgemeinschaft/heft9/0915_spaude.pdf; Edelgard Spaude recenziója [/url] Wilhelm Sinkovitz válasza tehát így hangzik: „Nemcsak a Nemzetközi Franz Schmidt Társaság nevében, amelynek elnöke vagyok, hanem mindenekelőtt mint újságíró kolléga és zenetudós szeretnék a legélesebben tiltakozni a „Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok” általunk kiadott XIII. kötetének (Apokalipszis, 2004. évi 9. füzet) az Ön médiumában megjelent recenzió ellen, és szeretnék feltenni néhány kérdést: Miért lehetséges az, hogy valaki a kritika leple alatt pamfletet fogalmaz meg egy olyan zeneszerzőről, akinek a munkásságát nyilvánvalóan még csak megközelítőleg sem tekinti át, és méltatni képtelen? Miért használ fel a recenzió megfogalmazója egy olyan publikációt, amelynek a tartalmába egyáltalán nem mélyed bele. Annak a könyvnek a terjedelmét, amelyről állítólag szó van, a legcsekélyebb mértékben sem méltányolja, ami – figyelemmel arra, hogy az tekintélyes tudósok 26 szakértői cikkét tartalmazza - enyhén szólva hihetetlen arcátlanság az érdemes tudósokkal és a rendezőkkel szemben. Egyes részletek, mint az a megfogalmazás, hogy „A hétpecsétes könyv” c. mű a Salzburgi Ünnepi Játékokon „általános csodálkozásra” került bemutatásra, magukért beszélnek. A kereskedelemben jelenleg hat különböző, CD-n található bejátszás kapható, egy ezek közül az említett ünnepi játékokon készült felvétel - a nem a közönség csodálkozására, hanem annak örömére rendezett - Dimitri Mitropoulos által vezényelt, legendás bemutatóról. (Ettől eltekintve a „Könyv”-et keletkezése óta minden európai országban, a kisebb – pl. számos német! – városokban és a tengeren túl – pl. az USA-ban vagy Ausztráliában – is gyakran bemutatják.) Carmen Ottner főtitkár asszony az Oswald Kabastával történt levélváltást egyébként már 1987-ben, a „Studien zur Musikwissenschaft” (Othmar Wessely által kiadott) 38. kötetében közzé tette. E levelek különben csupán a zeneszerzés folyamatára, ill. egyéb művek Kabasta által történő bemutatására tartalmaznak utalásokat, politikai megjegyzések nélkül. A zeneszerző és az interpretátor közötti levélváltásról van szó, amely számunkra ily módon jó betekintést nyújt a zenei műhelybe. Ez csupán a kérdéses cikkben szereplő, nyilvánvalóan téves észrevételeknek a korrigálására szolgál, amely cikkre nincs bocsánat, sem tudományos, sem újságírói szempontból.”

1480 smaragd 2016-03-04 13:48:01 [Válasz erre: 1478 Búbánat 2016-03-04 13:13:26]
Érdeklődéssel és köszönettel várom, ez a mai nap kellemes meglepetése, erre nem számítottam.

1479 Búbánat 2016-03-04 13:14:34 [Válasz erre: 1475 Búbánat 2016-03-04 01:51:49]
Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás Forrás: Magyar zene. 42. évf. 2. sz. / 2004 „Néha egyetlen döntés örökre meghatározza életünket. 1899-ben a tizennyolc éves Bartók Bélának a bécsi és a budapesti főiskola között kellett választania. Az utóbbi mellett döntött – ha nem azt tette volna, aligha válik a legnagyobb magyar zeneszerzővé. Sorsdöntő elhatározásában komoly szerepet játszott négy évvel idősebb barátjának, Dohnányi Ernőnek hasonló lépése néhány esztendővel korábban. Emberi dolog azonban eltűnődni, mi lett volna, ha akár Bartók, akár Dohnányi Budapest helyett Bécsbe megy. Az ilyen kérdéseket mint teljesen tudománytalanokat, általában el szokás hárítani. A jelen eset azonban kivétel, ugyanis van ellenpélda: Franz Schmidt, aki ugyanabban a városban nőtt fel, mint Bartók és Dohnányi, de onnan Bécsbe költözött, és ettől kezdve számára minden másképp alakult. A város neve, ahonnan a három zeneszerző elindult (attól függően, hogy kitől kérdezzük): Pressburg, Bratislava avagy Pozsony. Hármójuk közül az 1874-es születésű Schmidt a legidősebb. Háromnegyed részben volt magyar: anyja, született Ravasz Mária egészen az, apja félig magyar, félig német. Gyerekkorában odahaza főleg magyarul beszélt. Ugyanabba a gimnáziumba járt, ahol Dohnányi Ernő apja, Frigyes volt a fizikatanár és a kórus vezetője, de már tizennégy évesen elhagyta szülővárosát. Idősb Schmidt Ferencet csalás vádjával letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték. A fiatal Schmidt ekkor került ki Bécsbe, ahová nemsokára anyja és két nővére is követte őt. [1. sz. lábjegyzet: Norbert Tschulik: Franz Schmidt. Wien: Verlag Elisabeth Lafite, 1972.11.] Bár ettől kezdve haláláig Bécsben, illetve Bécs mellett élt, egészen 1918-ig gyakran látogatott haza. 1892-ben az érettségit is Pozsonyban tette le, magyar nyelven. A bécsi főiskola elvégzése után Schmidt csakhamar az osztrák főváros zeneéletének egyik vezető alakja lett. Életútjának a Dohnányiéval való összevetése érdekes tanulságokkal szolgál. (Bár Bartók nevét is emlegettük a fentiekben, az ő életműve annyira más kérdéseket vet fel, hogy ebben az összefüggésben aligha tárgyalhatjuk.) Dohnányi és Schmidt első közös vonása félelmetes memóriájukban rejlik. Mindkettőjüknek a fejében, sőt a szó szoros értelmében a kisujjában volt az egész zeneirodalom, hiszen mindketten szinte bármely kompozíciót, amelyet valaki megemlített, kívülről el tudtak zongorázni. Miközben Dohnányit korának egyik leghíresebb zongoraművészeként tartották számon, Schmidt is, bár nem mint aktívan koncertező pianista, kitűnő mestere volt a hangszernek. [2. sz. lábjegyzet: Érdekes, hogy mindkettejüknél kapcsolatban elterjedt az a vándoranekdota, amely szerint, amikor egy rossz állapotban lévő zongora félhanggal alacsonyabban szólt, egy félhanggal feltranszponálva játszottak el egy beethoven-zongoraversenyt.] (Meglehet, a zongorista karriertől a nagyhírű zongorapedagógus, Theodor Leschetizky epés megjegyzése riasztotta el: ’Ha valakit úgy hívnak, hogy Schmidt, az ne menjen művésznek.’) [3.sz. lábjegyzet: Tschulik i.m.] Schmidt ezenkívül kiválóan orgonált, valamint nagyszerű csellistaként tizenöt éven át működött a Bécsi Filharmonikusoknál. Ennek az időszaknak nagy részében Mahler volt a Hofoper igazgatója, és ő ragaszkodott hozzá, hogy az összes jelentős csellószólót Schmidt játssza. Csak azért nem nevezték ki hivatalosan is szólamvezetőnek, mert Arnold Rosé, a koncertmester hathatósan támogatta kvartettkollégáját, Buxbaumot. (Úgy mondták, ez egyike volt azon ritka eseteknek, amikor Mahlernek nézeteltérése támadt barátjával és sógorával, Roséval.) De Schmidt ezekben az években is fel-fellépett zongoristaként. Még az is előfordult, hogy a Rosé-vonósnégyes partnereként hallhatta őt a közönség. Schubert Pisztrángötösében a zongora-, a C-dúr vonósötösben a második csellószólamot játszotta a Rosé-kvartett tagjaival [4. sz. lábjegyzet: Hans Keller visszaemlékezését közli Harold Truscott: The Music of Franz Schmidt. 1: The Orchestral Music. London, Toccata Press, 1984. 8.] Mind Schmidt, mind Dohnányi életében nagy szerepet játszott a vezénylés, valamint a tanítás. Mindketten főiskolai igazgatók lettek, és mindketten kiálltak radikálisabb kollégáik mellett, megértvén az újítások szükségességét annak ellenére, hogy saját zenei stílusuk konzervatívabb úton haladt. Dohnányi számos Bartók-mű ősbemutatóját dirigálta, és zongoristaként is játszott Bartókot; Scgmidt sikerrel vezényelte Schönberg Pierrot lunaire-jét. A két muzsikus természetesen ismerte egymást, bár túlzás volna azt állítani, hogy szoros kapcsolatban álltak. Önéletrajzi vázlatában Schmidt mint riválisát említi Dohnányit: (Az önéletrajzi vázlat idézetével fogom folytatni a cikk bemásolását.)

1478 Búbánat 2016-03-04 13:13:26 [Válasz erre: 1476 smaragd 2016-03-04 05:59:03]
Örülök, ha segíthetek Neked, és Ardelao fórumtársunknak is, kimásolásaimmal tovább gazdagítani és bővíteni a már most is értékes, jelentős számú bejegyzések, hozzászólások számát. Rendben van, akkor négy részletben - folytatásban - ide kimásolom a nevezett cikket. A lábjegyzeteket szögletes zárójelbe teszem, sorszámozva kiírom a vonatkozó mondat után.

1477 smaragd 2016-03-04 06:36:21 [Válasz erre: 1473 Búbánat 2016-03-04 01:25:40]
Ezt az oldalt korábban már én is megtaláltam az interneten, eddig várólistán volt nálam. Most,hogy idézted a Franz Schmidt fórumhoz tartozó részt, közreadom a teljes írást. Méltó módon mutatja be azt a kiváló munkát, amelyet a Zenetudományi Intézet konferenciáin is meghallgathatunk. [url]http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=2127;"Szenvedély és felelősség"[/url]

1476 smaragd 2016-03-04 05:59:03 [Válasz erre: 1475 Búbánat 2016-03-04 01:51:49]
Bejegyzéssorozatod témáját Ardelaoval már a fórum kezdete óta nyomon követjük, ám eddig csak részleteiben ismertük. Az általad beírt szövegek nagy része tehát új itt a fórumon, nagyon örülök, hogy megtaláltad és itt is olvasható lett. Laki Péter és Mesterházi Máté zenetörténészek írásait természetesen eddig is szívesen közreadtuk volna, de nem sikerült hozzáférni. Amennyiben módodban áll bejegyezni az említett oldalakat, azt előre is köszönöm.

1475 Búbánat 2016-03-04 01:51:49 [Válasz erre: 1474 Búbánat 2016-03-04 01:27:08]
Mesterházi Máté felvezető írása Laki Péter tanulmánya elé: „Az elmúlt Budapesti Őszi Fesztivál kiemelkedő eseménye volt Franz Schmidt A hétpecsétes könyv című oratóriumának magyarországi bemutatója. Habár a produkció – a megszólaltatás nyilvánvaló hiányosságai ellenére – a közönség egyértelmű rokonszenvével találkozott, ugyanezt a hangversenyt a szűkebb muzikológusi-kritikusi szakma részéről jórészt elkedvetlenítő indolencia, lesújtó ignorencia, de még felháborító impertinencia is kísérte. Az Egyesült Államokban élő neves magyar zenetudós, Laki Péter közel másfél évtizede írja a világhírű Clevelandi Szimfonikus Zenekar programfüzeteinek műismertetéseit. Ebben a minőségében – saját elmondása szerint – számos ’nemszeretem’ zenével is találkozik. A Hétpecsétes könyvnek azonban – megint csak saját közlése szerint – Laki Péter a szerelmese lett. De még jóval azelőtt, hogy ezzel a remekművel, annak clevelandi bemutatója okán, foglalkoznia kellett, a Musical Quaterly 1996-os évfolyamában publikálta az alábbi tanulmány első változatát. Jellemzőnek tartom, hogy sem Ausztriában, sem Magyarországon, hanem éppenséggel a tengerentúlon figyelt föl elsőként egy kiváló kolléga a Dohnányi- és a Franz Schmidt-életmű közötti párhuzamokra. Örülök, hogy ez a mindkét szerző recepciójára nézve alapvetően fontos tanulmány most – a legújabb felismerésekkel bővítve – magyarul is olvasható. – Mesterházi Máté” /Itt a topicban, az 1.386. sz. bejegyzésben is történik hivatkozás az említett tanulmányra. / Megvan nekem ez a cikk (149-164. oldal), ha érdemesnek találjátok, onnan bemásolhatom a teljes írást.

1474 Búbánat 2016-03-04 01:27:08 [Válasz erre: 1472 Búbánat 2016-03-04 01:24:10]
TANULMÁNY Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás 149-164 Magyar zene 42. évf. 2. sz. / 2004

1473 Búbánat 2016-03-04 01:25:40
Muzsika 2006. december, 49. évfolyam, 12. szám, 6. oldal Richter Pál: Szenvedély és felelősség Zenetudományi konferencia a hatvanéves Tallián Tibor tiszteletére Mesterházi Máté Franz Schmidt és Dohnányi Ernő egy-egy főművének összehasonlítására vállalkozott. A két szerzőt sok tekintetben összekapcsolja párhuzamos életpályájuk, közös indulásuk, egyszerre magyar és német kulturális kötődésük. A két vokális mű, Schmidt oratóriuma, a Das Buch mit sieben Siegeln(1938) és Dohnányi szimfonikus kantátája, a Cantus vitae (1941) között Mesterházi előadása számos összefüggést tárt fel társadalmi beágyazottságukban, recepciótörténetükben és a tradíció-modernitás kérdéséhez fűződő viszonyukban. (A konferenciát a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság rendezte a Régi Zeneakadémia Kamaratermében, 2006. október 14-15-én.)

1472 Búbánat 2016-03-04 01:24:10 [Válasz erre: 1427 Ardelao 2016-02-21 00:23:25]
[url] http://www.zti.hu/mza-dohnanyi/docs/evkonyv/Kovacs_2002.pdf; Dohnányi Évkönyv 2002 [/url] Kovács Ilona: Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia tanára (1916-19 és 1928-44) Megjegyzések között olvasható ott: "2. A szintén pozsonyi származású pályatárs, a Dohnányínál három évvel idősebb Franz Schmidt hasonló kulturális környezetben nevelkedett. A Klarissza utcai Főgimnáziumba jártak mindketten, azonban Schmidt az érettségi után Bécset választotta. A két zeneszerző a későbbiekben eltérő zenei nyelvezetét, a bécsi és a budapesti iskola hatásának kérdését vizsgálta Laki Péter egy l996-os ottawai zenetudományi tanácskozáson: Franz Schmidt and Ernő Dohnányi: A Study ín Austro-Hungarian Alternatives. The Musical Quaterly 80, 1996, 62-3 81. E témáról lásd még , James A. Grymes: Dohnányi vs. Schmidt and Bartók: Three Boys fi'om Pozsony. Ox- ford, MS - Annual Meeting of the American Musicological Society, kiadatlan előadás, 1998. Dohnányi Archívum Amerikai Központ, Warren D. Allen Music Library, Florida State University. Másolata a budapesti Dohnányi Ernő Archívumban."

1471 Ardelao 2016-03-03 23:17:14
[url] http://7-siegel.blogspot.hu/search/label/Franz%20Schmidt; Todessonntag am 21.11.2010 in Hamburg [/url] Az emlékezés vasárnapján, 2010. 11. 21-én, 18:00 órakor a hamburgi Szent Jakab főtemplomban elhangzott Franz Schmidt, a késő romantikus zeneszerző oratóriuma, a „A hétpecsétes könyv” A hamburgi egyházi zene diadala A Szent Jakab főtemplomban Franz Schmidt oratóriumának, a „A hétpecsétes könyv”-nek a bemutatására vállalkoztak - sikerrel Hamburg –Tulajdonképpen a város nagy zenekarainak kellene felkarolniuk e művet, mert - Franz Schmidt oratóriuma, „A hétpecsétes könyv” - a szólistáktól, a kórustól és a zenekartól teljes erőbevetést követel. Azt azonban, hogy e művet most a Szent Jakab főtemplom egyházi zenéje vitte elsöprő sikerre, nem lehet eléggé nagyra értékelni. Mert azok az eszközök, amelyek egy templomi zenész rendelkezésére állnak, igen korlátozottak. A támogatásokat nagyon szűkmarkúan adják. Várható volt, hogy ez a rendkívül teátrális oratórium Rudolf Kelbernél a legjobb kezekben lenne. Elvégre a Szent Jakab templomnál folytatott tevékenységének első éveiben folyamatosan mutatott be szcenikus műveket, amelyek, mint például Händel „Sámsonja”, felvehették a versenyt az Állami Opera produkcióival. A pénzügyi korlátozások ezt már régen nem teszik lehetővé. Az apokalipszisről szóló oratóriumnál tehát a dramatika teljesen a karmester megformáló erején, nagyszerű zenekarán (Concertone Hamburg) és a (Kántori Hivatal és a Szent Jakab Énekegyüttes) kimagasló teljesítményt nyújtó kórusain múlt. És a szólistákon, akik, mint a Szent Jakabban mindig, nagyon jók voltak. Kiemelkedő: Luca Martin, tenor, János, a narrátor – mondhatni, már „gyilkos” –szerepében, egyáltalán, a legigényesebb tenor-szerepek egyikében. Egyidejűleg kell objektív tudósítónak és figyelmeztető, rettegést keltő prófétának lennie. Nagy csata zajlott az egyházi zene jelentőségéért.

1470 smaragd 2016-03-03 12:48:28
Franz Schmidt - a balkézre írt zongoradarabok és az ellenpontos variációk mestere. Franz Schmidt méltatása mellett a cikk írója a zeneszerző életművéből néhány művet emel ki és elemzésével támasztja alá címbeli meglátását. Ezzel az írással emlékezem Paul Wittgenstein halálának mai évfordulójára. [url]http://www.klavier-online.at/franzschmidt.php; Franz Schmidt, Paul Wittgenstein[/url]

1469 Ardelao 2016-03-03 03:23:07
[url] http://www.degruyter.com/dg/viewarticle/j$002fomz.2013.68.issue-1$002fomz.2013.68.1.66$002fomz.2013.68.1.66.xml; A szimfónia vége Ausztriában és Németországban (1900-1945) [/url] Részlet a Franz Schmidt Társaságnak és a Bécsi Egyetem Zenetudományi Intézetének a 2012. évi, Nemzetközi Franz Schmidt Szimpóziumára készült tanulmányból „Az előző nyolc Schmidt szimpózium központi témáját gyakran képezték különböző műfajok, mint az opera, az orgona- és kamarazene vagy a zongoraverseny, és így csak logikusnak tűnik, ha a szimfóniának is jelentőséget tulajdonítunk. Kifejezetten szerencsésnek tűnt a Franz Schmidt Társaság főtitkára és egyben az ülés szervezője, Carmen Ottner által megadott cím, mert pontosan ez a szimfónia vége kifejezés vezetett a vita során egymásnak ellentmondó véleményekhez. De mégis, miért beszélünk tulajdonképpen mindig a szimfónia végéről, és miért nem a zongoraszonáta végéről vagy a vonósnégyes végéről? - Wolfram Steinbeck e kérdést vizsgálta nyitó előadásában, és megjegyezte, hogy bizony alig keletkezett több szimfónia, mint a 20. században. A szimfónia ausztriai és németországi válságának okát Steinbeck már Beethoven heroizálásában és a zeneszerző fogadtatásában meglátta. Elvégre már a 19. században kisérletet tettek arra, hogy felülmúlják Beethovent, anélkül, hogy a lába nyomába értek volna. Beethoven szimfóniáinak a leküzdhetetlenségével kezdődött a szimfónia hanyatlása. Carmen Ottner bevezetőjében összefoglalta e műfajank a 20. század elején bekövetkezett megszűnésével kapcsolatos problémákat, miközben bemutatta az akkori kor szimfóniájának a zenei műfajok kézikönyvében megjelölt négy útját: a 19. századi szimfónia egyéni interpretációja, amely a műfaj által támasztott követelmények töretlen kontinuitásában nyilvánult meg (Franz Schmidt), az öntudatos elutasítás és diadalmaskodás e műfaj felett, mint program (Max Reger és Alban Berg esete), a szimfónia elnevezés hivatalos használata a műfaj alapvető jellemzőivel való szakítás mellett, valamint a válsághoz vezető út, amelynél az olyan zeneszerzők, mint Richard Strauss és Gustav Mahler, a 19. századi formából indultak ki, végül kudarcot vallottak, vagy saját határaikba ütköztek.”

1468 Ardelao 2016-03-02 18:43:35
[url] http://www.perchtoldsdorf.at/pdf/burgkalender/burgveranstaltungen.php; Veranstaltungen in der Burg [/url] A Franz-Schmidt Zenei Napok keretében, Perchtolsdorfban megrendezésre kerülő, korábban már jelzett, 2016. április 3-i Alsó-Ausztriai Kamarazene Est programja: Agnes Wolf und das ENSEMBLE CONCERTANTE Kammermusikabend im Rahmen der Franz Schmidt-Musiktage 2016. Ines Miklin [Violine], Teodora Sorokow [Violine], Victoria Fónyad-Eitzinger [Viola], Martin Först [Violoncello] und Agnes Wolf [Klavier] Antonin Dvorák: Klavierquintett A-Dur, op. 81 und weitere Highlights der Klavierkammermusik von Franz Schmidt und Robert Schumann Karten im Infocenter, Marktplatz 10, T 01/866 83-400, info@perchtoldsdorf.at zu 25,-, 20,- und 15,- und an der Abendkassa zu 27,-, 22,- und 17,- Vortragender: !! Datum: So, 3.4.2016 um 18:00 Ort: Neuer Burgsaal, Burg Perchtoldsdorf

1467 smaragd 2016-03-02 18:34:20
Robert Kovács - hazánk fia, Kovács Róbert - orgonál St. Florian Bruckner-orgonáján, Franz Schmidt művét jatsza: [url]https://youtu.be/M4VOHJ0XT04;Chaconne in cis, 1925[/url]

1466 smaragd 2016-03-01 20:41:12 [Válasz erre: 251 smaragd 2015-06-22 04:07:19]
Éppen most olvasok Norbert Tschulik könyvében arról a búcsúkoncertnek is tekinthető hangversenyről - az előzményben részleteztem - amelyen a Wiener Philharmoniker Franz Schmidt műveit játszotta a zeneszerző vezényletével. Ehhez a témához kapcsolódik egy levélrészlet, amelyben Schmidt a koncert előtt barátjának, Erwin Denglernek ír. Alább láthatjuk az első kiadásban 1927-ben megjelent nyomtatott partiturát, a zeneművet Schmidt zenésztársainak Rudolf Fitznernek, Christa Richternek és Erwin Denglernek ajánlotta. [url]https://www.musikantiquariat-stoeger.de/artikel/franz-schmidt-streichquartett-a-dur-erstdruck-leuckart-leipzig-1927-14403.html?cHash=89cab92b2f1cb8397caa5c6d3855664f ;Streichquartett in A-Dur,1925[/url]

1465 smaragd 2016-03-01 13:18:53
Franz Schmidt kompozícióját Nancy Green és Frederick Moyer előadásában halljuk: [url]http://www.contraclassics.com/browser/composer:231;Drei kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavier, 1892[/url]

1464 Ardelao 2016-03-01 02:21:50 [Válasz erre: 1463 Ardelao 2016-03-01 02:13:39]
Javítás: Prahács Margit születési éve helyesen: 1883.

1463 Ardelao 2016-03-01 02:13:39
[url] http://epa.oszk.hu/02000/02076/00109/pdf/Napkelet_1932_01_073-076.pdf; [/url] Prahács Margit neves zenetudós, esztéta (sz. Budapesten, 1983.04.12?-én, megh. Budapesten, 1974.07.01-én) kritikája Schmidt Ferenc „Változatok egy huszárdal felett” c. művéről Megjelent a Napkelet c. szépirodalmi folyóirat 1932. januári 1. számának ”Zene” rovatában, a 74. oldalon. Részlet (eredeti helyesírással): „A III. filharmóniai hangversenyen Schmidt Ferencnek, a bécsi állami zeneakadémia magyar származású igazgatójának «Változatok egy huszárdal felett» c. művét mutatták be. Ezt is bátran odasorolhatjuk ama megszámlálhatatlan magyar vonatkozású zeneművek közé, melyek hivatottak a magyar zenei témák nagy vonzerejének, világreputációjának bizonyítására, de annál kevésbbé tarthatnak igényt arra, hogy ezeket a magyar zene értékeihez soroljuk. Nem a téma tesz magyarrá egy művet, a tüntetően magyaroskodó külső cifraságok, hanem a szellem, melyben ezt a témát a zeneköltő feldolgozza. Olyan ez, mintha valaki megtanul egy mondatot magyarul, de nem érti a tartalmát, így a szavakat, melyek a mondatot alkotják, már nem tudja önállóan úgy kombinálni, hogy eredeti szerkezetet alkossanak.” A történeti hűség követelményét tiszteletben tartva az ilyen kritikát sem szabad elhallgatni. A neves zenetudós véleményével nem szállnék vitába, annál is inkább, mert Schmidt művei között valóban nem a „Változatok egy huszárdalra” című a legkiemelkedőbb. Megdöbbentő azonban számomra Schmidt Ferenc „magyar származású”-nak minősítése és kifejezett lebecsülése, olyan szerzők közé sorolása, akik nem értik a magyar zenét, az „egy” megtanult magyar mondat tartalmát. Schmidt magyar volt. A m a g y a r Pozsonyban, az egykori m a g y a r koronázó városban született, m a g y a r a n y a gyermekeként. A zenei képzés alapjait is itt kapta meg. Édesanyjával egész életében m a g y a r u l beszélt, mert az a n y a n y e l v e m a g y a r volt. Elképzelhetetlen, hogy Schmidt Ferenc – akinek zsenialitása művésztársai és tanítványai körében közismert volt - ne tudta, ne érezte volna, mi a magyar zene lényege. Annál is inkább, mert ennek az ismeretét számos más művében bizonyította. Elég, ha meghallgatjuk három kis fantáziadarabját. A magyar lélek nemcsak a verbunkos zenében, annak ritmusában, hanem a zenében megjelenő érzékenységben, az érzelmek sokszínűségében, azoknak a legsötétebb mélységekből a legfényesebb magasságokba törésében, azaz sajátos szélsőségességében nyilvánul meg. Ha így hallgatjuk és halljuk is! Schmidt zenéjét, nem lesz kétségünk afelől, milyen vér folyik az ereiben. Kedves barátom, Dalos László „hírlapíró” (ő maga kérte, hogy ez legyen a titulusa) írásainak a „Patikai csöndet kérek” címmel megjelent gyűjteményében, amelyet „rendszertelenül összesöpört emlékek”-nek nevezett, így ír a magyarság kérdéséről: „Ez hangzott el a rádióban: ’Lehár Ferenc, a magyar származású zeneszerző …” Kedvem támadt belekiabálni a hangszóróba: „Lehár Ferenc – magyar zeneszerző!” De nem tettem, hiábavaló lett volna. Tony Curtis, a világhírű amerikai filmszínész – magyar származású. Szülei ugyanis magyarok. Itt születtek, Magyarországon. Majd valamikor a XX. század húszas éveinek elején kivándoroltak Amerikába; fiuk már ott született, 1925-ben. Az ilyenre mondjuk: magyar származású. Lehár Ferenc viszont Magyarországon született, és akárcsak Jókai Mór: Komáromban. Holtáig fennhangon magyarnak vallotta magát, mert az is; nem magyar származású. …… Soha nem írta németesen a keresztnevét, s nem engedte, hogy vezetéknevének „á” betűjéről lekoptassák az ékezetet. (Kálmán Imre sem engedte, Molnár Ferenc sem.) …………. Különös és érthetetlen idehaza ez a „származású” megszorítás. Miközben az osztrákok a monarchia „jogán” annyira a magukénak tartják. Alig akad olyan városuk, ahol ne volna Lehárgasse. Szülőhazájában mintha még mindig nem vennék tudomásul, hogy ez a világhírű zeneszerző egész életében magyarnak vallotta magát. Az, hogy valaki magyar, nem a négy nagyszülőjének születési helyén, nemzetiségén vagy nyelvén dől el. Hadd idézzem Illyés Gyulát: „Egy-egy népet a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít… Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog.” Habsburg Ottó …. gyakran kezdi szavait így: „Mi, magyarok ..” Ő mondta egy tévéinterjúban: „Kérem szépen, vér szerinti magyar kevés van. De tényleges magyar – sok …” Lehár Ferenc tényleges magyar. Akárcsak én, te, ő, mi, ti, ők – sokan.” Ne tagadjuk hát ki hazánk fiát, Schmidt Ferencet se, aki tényleges magyar volt.

1462 smaragd 2016-02-29 16:30:54 [Válasz erre: 1461 smaragd 2016-02-29 13:46:53]
Akik eljátszották: A 160 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje a Magyar Állami Operaházban 2014. február 17-én. Vezényel: Dr. Győriványi Ráth György Franz Schmidt: IV. Szimfónia [url]https://youtu.be/EfIGPJtzNX8;1.tétel[/url] [url]https://youtu.be/7xdBs4KO4Ss;2.tétel[/url] [url]https://youtu.be/6aYiu3Msp2E;3.tétel[/url] [url]https://youtu.be/Hl6EJQ_LScQ;4.tétel[/url]

1461 smaragd 2016-02-29 13:46:53 [Válasz erre: 88 smaragd 2015-05-25 07:58:09]
Emlékezzünk meg még most, februárban arról is, hogy két évvel ezelőtt 2014-ben szintén ebben a hónapban hallhatta a budapesti közönség Franz Schmidt IV. Szimfóniájának ősbemutatóját. Azok a zenei körök, akik ismerték a zeneszerzőt és zeneműveit nem szalasztották el ezt a szenzáció számba menő koncertet! Az "Előzmény"-re kattintva korábbi bejegyzéseimben írtam a hangversenyről. 2014-ben Franz Schmidt születésének 140. és halálának 75. évfordulója volt. Bízom benne, hogy Budapesten, hazánkban nem kell most már jelentős életrajzi tényhez kapcsolni a következő Franz Schmidt mű előadását... Reménykedem, hogy itteni gyűjteményünk hozzájárul a zeneszerző életművének megismertetéséhez. Ezúton mondok köszönetet az Operaház akkori Igazgatóságának, hogy lehetővé tették az ősbemutató megrendezését! Nagy szeretettel gondolok azóta is erre a hangversenyre, megköszönve a felejthetetlen zenei élményt úgy Dr. GYőriványi Ráth György karmester úrnak, mind valamennyi nagyszerű zenésznek, aki eljátszották Schmidt "legőszintébb művé"-t.

1460 Ardelao 2016-02-28 22:54:48 [Válasz erre: 1459 smaragd 2016-02-28 20:44:37]
Schmidt Fredigundis c. operájával kapcsolatban mindenütt felmerül a nehéz színpadra vihetőség és a finanszírozás kérdése. Minthogy e mű egyszeri és megjósolhatatlan sikerű bemutatásához aránytalanul nagy anyagi, fizikai és művészi erőfeszítés szükséges, érdemes lenne ezt az operát – egyszeri befektetéssel - megfilmesíteni, majd DVD-n is forgalmazni. A film eszközeivel az operában szereplő, rengeteg festői helyszín és jelenet (hömpölygő Szajna, Rouen városa, domb, erdő, mező, erdei állatok, fürdés a holdfényben, csillagok, folyón úszó hajó, királyi menyegző, ragyogás, parton heverő csónak, vihar, villámcsapás, királyi kastély, palotatermek, néptömeg, egyházi ceremónia, koronázási ünnepség, királyi kripta, halottidéző tánc), valamint a sok, dalban el nem mondható, ám képekkel tolmácsolható, titkos gondolat teljességgel megjeleníthető. Egy film művészi képsorai a Schmidt zenéje által közvetített, hatalmas érzelmeknek még nagyobb hangsúlyt adhatnak, azokat még érthetőbbé tehetik. Ebben az esetben a megfelelő színészi teljesítményekre is számítani lehet, hiszen a zene és az ének – a lehető legjobb minőségben – már kész felvételről kerülne bejátszásra. Szerencsés lenne, ha valamelyik producer látna fantáziát ennek a műnek a filmre vitelében, mert úgy tűnik, ennek az operának színpadi bemutatását senki sem fogja felvállalni, és ez az értékes alkotás a feledés süllyesztőjébe kerül.

1459 smaragd 2016-02-28 20:44:37 [Válasz erre: 1458 Ardelao 2016-02-28 14:38:43]
[url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Königsfanfaren aus Fredigundis[/url]

1458 Ardelao 2016-02-28 14:38:43 [Válasz erre: 202 Ardelao 2015-06-09 10:17:43]
[url] http://fredigundis.com/; Méltányosságot Fredigundisnak! [/url] Ki volt Fredigundis? A történelmi Fredigund vagy Fredigunda (latinul: Fredegundis; franciául: Frédégonde) francia királynő volt (597-ben), aki egy személyben napjaink több brutális – hozzá képest játék mackónak tűnő - diktátorát testesítette meg. Minthogy már több, mint 1400 éve halott, nem kell sokat aggódnunk amiatt, hogy ő vagy talpnyalói sok gonoszságot követnek el, mint ahogyan azt bizonyára megtették egykoron. Ma sokkal fontosabb az, hogy Fredigundis a címe annak a „legnagyszerűbb operának, amelyhez hasonlót eddig még senki sem hallott”, és amelynek a zenéjét (Anton Bruckner tanítványa) Franz Schmidt osztrák zeneszerző (1874. december 22.-1939. február 11.) szerezte (a címszereplő szövegének Felix Dahn által történt megfogalmazása alapján) Bruno Warden és Ignaz Welliminsky által megírt librettóval. 1922-ben mutatták be először, az azóta eltelt évtizedek óta mindössze 3 egymást követő előadásban. A legutóbbira koncert formájában került sor az Osztrák Rádió égisze alatt. A felvétel 1979. szeptember 27-én készült a Bécsi Zeneegylet Nagytermében, és egy év múlva jelent meg bakelit lemezen (Voice Label). Az előadás csodálatos volt, de a róla készült felvétel rossz minőségű. Ezért van szükség minimum egy ötödik előadásra, egy kereskedelmi forgalmazásra alkalmas, professzionális minőségű felvétel elkészítésével egyetemben. Ez a honlap ennek az ügynek a támogatását szolgálja. Mi a probléma ezekkel az előadásokkal? Erről mindenkinek megvan a saját elképzelése. Egyesek a librettót hibáztatják, mások magának a főszereplőnek karakterbeli hiányosságait okolják. Egy másik ok feltehetően az a tény, hogy e mű 90 évvel ezelőtt íródott, és sohasem került be a sztenderd operarepertoárba. Ennek következtében a ma közönsége nem ismeri, ezért nem igényli, hogy azt a helyi szimfonikus zenekar vagy operaház bemutassa. Mindenesetre, e sztori sötét aspektusai ellenére azt kell mondani, a zene csodálatos (talán nem rosszabb, mint Bartók Csodálatos mandarinja vagy Berg Lulujának a befejező része). Tény, hogy maga a zene a 3. felvonásig egyáltalán nem kap sötét színezetet. Tény, hogy ha meghallgatjuk a lenti hivatkozásban szereplő részletet a 2. felvonás közepéből, úgy találhatjuk, hogy a zene hangzása furcsán ismerős. Ez azért van, mert (nem tudom biztosan, de erősen hajlok arra, hogy feltételezzem) egy nagyon szerencsés, Jerome Kern nevű fickó részt vett a 1922. évi, berlini premieren, és el volt ragadtatva tőle (tudatosan vagy tudat alatt, de véleményem szerint egyik sem szégyen). Ez azt jelenti, hogy legmaradandóbb dala, a „The Way You Look Tonight” (http://www.youtube.com/watch?v=HzbT3BDlGKM) az ebben az operában alkalmazott fő téma némi variációja. A fő különbség az, hogy az operában ez vagy március táján vagy a sok „királyi fanfár” egyikének a részeként hallható. Stílusában az opera zenéje kissé visszafogott, félúton tart Schmidt Második szimfóniája és „A hétpecsétes könyv” című oratóriuma között. Pontosabban az első két felvonás meglehetősen közel áll a Második szimfóniához. A harmadik felvonás (amely a közönség szerint valószínűleg a legkevésbé kellemes) a harmonikusság tekintetében érettebb, bár nem kifejezetten a mai szabványok szerint. Néhány példa (a forrásul szolgáló felvétel sok javítása után. Igen, az eredeti bakelit lemez sokkal rosszabbul hangzott.): Nyitány Az 1. felvonás vége Részlet a 2. felvonás közepéből 2. felvonás – Befejező rész Részlet a 3. felvonás közepéből A felvonás befejező része Mit lehet tenni az ügy támogatása érdekében? Ha rendelkezésre állnak azok a tekintélyes pénzforrások, amelyekre szükség lenne, meg kell keresni a helyi operaház szimfonikus zenekarának az irodáját, különösen, ha az ember Chicagóban vagy Los Angelesben él. Ha az ember Detroitban lakik), a zenekar elsősorban pénzhiányban szenved, és bizonyára szívesen fogadna egy ilyen projektet. Ha az ember lényegesen szerényebb anyagiakkal rendelkezik, mint ahogyan én is, egyszerűen próbálja meg terjeszteni ennek az operának a jó hírét azok felé, akiknek feltehetően tetszeni fog. K é p : [u] Jerome Kern [/u] (1885. január 27. - 1945. november 11.) a zenés színház és a populáris zene amerikai zeneszerzője volt, és az, aki felismerte a jó német operát, amikor hallott egyet. Ott volt 1922-ben a Fredigundis berlini premierjén, és el volt ragadtatva tőle. Állítólag a következőket mondta: "Mit törődöm én a librettó strukturális problémáival?” „….. Ez a zene eget rengető!” Azon az éjszakán képtelen volt elaludni. Miközben fejében folyamatosan Schmidt csodálatos zenéje zengett, elővett egy tollat és egy kottalapot, majd felvázolta a „The Way you Look Tonight” zenéjét. K é p : [u] Ernst Märzendorfer [/u] 1921. május 26-án született Ausztriában, (a Salzburg melletti) Oberndorfban. 2009. szeptember 16-án Ausztriában hunyt el, Bécsben. Osztrák karmester, zeneszerző és zenetudós volt, és a 20. század második felében az egyetlen olyan karmester, akiről tudjuk, hogy vezényelte Schmidt Fredigundisát. 2011. április 22. És érdekességként itt hallható – ha minden igaz - a Fredigundis hatására született könnyűzene: [url] https://www.youtube.com/watch?v=HzbT3BDlGKM; The Way You Look Tonight [/url]

1457 Ardelao 2016-02-28 02:16:23
[url] http://www.orgelwettbewerb.at/Franz-Schmidt-Orgelwettbewerb/Wettbewerb_2006_files/Kitzbu%CC%88hl_06_RGB_Ansicht.pdf; FRANZ-SCHMIDT-ORGELWETTBEWERB [/url] ……………………. „Tirol már nagyon korán, különösen az elmúlt évtizedekben az orgonák legjelentősebb ausztriai vidékeinek egyikévé fejlődött. Csupán Kitzbühel közeli és távoli szomszédságában példaszerűen restaurált történelmi orgonák és nagyszerű, új építésű orgonák határozzák meg az orgonák e vidékének az arculatát. Mivel Linzben már nem rendeznek Anton Bruckner Orgonaversenyt, több, mint indokolt egy olyan nemzetközi orgonaverseny létrehozása, amely a 20. század legjelentősebb orgona zeneszerzőjének, Franz Schmidtnek a nevét viseli. Franz Schmidt orgonára írt műveinek összessége, amellyel megnyílt az út a szerző önállóságának a csúcsa felé, Schmidt számára - Max Reger mellett – ’a J. S. Bach és Felix Mendelssohn-Bartholdy utáni idő német nyelvterületének legjelentősebb zeneszerzője’rangot biztosítja. Az elmúlt évtizedekben fokozódott az érdeklődés Franz Schmidtnek az orgona terén végzett munkássága iránt, azáltal, hogy művei jelen vannak a hangversenyeken, hogy a hanghordozó eszközökön keresztül számos bejátszás hallható, valamint a tanításnak és a kutatásnak köszönhetően.” ………………………….. „Csupán két zongoradarabja mellett Franz Schmidt rengeteg orgonaművet alkotott, amelyek életművének majdnem a felét teszik ki. …….. Schmidt orgonazenéje abból a korból származik, amikor vita folyt egyrészt a romantikus koncertorgona ideáljának, másrészt pedig a történelmi barokk orgonának a dominanciájáról. Schmidt számára mindig a zene mondanivalója volt a fontos, így anélkül, hogy a hangok aszkétájává vált volna, az orgona esetében sem járta az idividualisztikus zenei hangszíntől az objektiváló ábrázoláshoz vezető utat. Schmidtnek az ideális orgonáról alkotott elképzelése a zeneszerzőnek lehetőségeket kínál arra, hogy a bécsi hangzásban rejlő emelkedettséget és a késő romantikus stílus kifejeződését megóvja az enyészettől, és szilárd fomákba varázsolja azokat. ……..”

1456 Ardelao 2016-02-27 13:19:39
[url] http://www.stuttgarter-nachrichten.de/inhalt.eine-wichtige-organistenpersoenlichkeit.4b7f2f65-0952-4d17-bc6b-637fe5f5099d.html; Oeffingen, Konzert in der Christus-König-Kirche am 20. Juni 2010 [/url] Elisabeth Ullmann Ausztria legjelentősebb orgonistái közé tartozik. 2010. június 20-án, az oeffingeni Krisztus király templomban J. S. Bach, W. A. Mozart, Georg Muffat, Johann Caspar Kerll és Anton Heiller mellett Franz Schmidttől is játszott műveket. Számos kitüntetés mellett Elisabeth Ullmann 2006-ban megkapta „Az év orgonistája” címet. [url] http://www.orgel-information.de/Kirchenmusiker/u-z/ullmann_elisabeth.html#.VtGTb01Ihjo; Elisabeth Ullmann [/url]

1455 smaragd 2016-02-27 10:49:38
Március 26-án lesz öt éve, hogy a "Musikverein" új orgonáját a "Franz Schmidt ünnepi nyitókoncert" keretében felszentelték. (Wien, 26.3.2011) A közreműködőket és a programot itt olvashatjuk: [url]https://www.musikverein.at/konzerte/konzertProgramm.php?idx=119121&referer=zugaben ;Eröffnungskonzert Franz Schmidt[/url]

1454 smaragd 2016-02-26 19:42:00 [Válasz erre: 1453 smaragd 2016-02-26 17:03:47]
[url]https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Alois_Melichar;Alois Melichar[/url]

1453 smaragd 2016-02-26 17:03:47 [Válasz erre: 1450 smaragd 2016-02-26 07:47:34]
[url]https://youtu.be/VtoXKRnAza4;Symphonie Nr.2 Es-dur,1911-1913[/url]

1452 Ardelao 2016-02-26 11:40:59
[url] http://valasz.hu/kultura/a-mu-felkeresre-keszult-73121; Győriványi Ráth György karmester átadja a stafétát [/url] Egy 2014.02.12-én megjelent riport a karmesterrel: "Úgy gondolom, Schmidt művészete mindenképpen érdemes rá, hogy a hazai zenei repertoár része lehessen."

1451 Ardelao 2016-02-26 09:16:28 [Válasz erre: 1438 smaragd 2016-02-24 18:43:06]
A képen: Simone Young karmestesternő, a Hamburgi Opera főzeneigazgatója (picture alliance / dpa / Marcus Brandt) Simone Young nagy oratóriummal búcsúzik Hamburgból, a Hamburgi Filharmonikusok az ő vezénylete alatt mutatják be Franz Schmidtnek „A hétpecsétes könyv“ c. művét. Franz Schmidt bécsi zeneszerzőnek „A hétpecsétes könyv“ c., 1937-ben elkészült, oratóriuma nem kisebb dolgot ír le, mint a világ végét. "Das Gericht kommt über dich, sündige Menschheit. Für euch ist keine Frist." („A törvény keze elér téged, bűnös emberiség. Számotokra nincs haladék.“) Így szól „A hétpecsétes könyv“ c. oratórium szövege, amelyet János kinyilatkoztatásából maga Franz Schmidt, a zeneszerző állított össze. Egy szélesvásznú formátumban megrendezett, zenei világvége-szcenárióról van szó, amelyet a súlyosan beteg Schmidt közvetlenül Ausztria csatlakozása, az ú.n. Anschluss előtt és a második világháború előestéjén fejezett be. Azóta e mű a bécsi zenei életbe masszívan beépült. Így történt, hogy Nikolaus Harnoncourt, amikor 2009-ben 80. születésnapját ünnepelte, mintegy demonstratívan Schmidt apokalipszisét tűzte programjára. E hatalmas hangzású oratóriumban a kórus kiemelkedő szerepet játszik. E művet ebben az előadásban rögtön két együttes mutatja be, a hazai NDR Kórus és a Rigából érkezett, Lettországi Állami Kórus (Staatschor Latvija). Franz Schmidt nem véletlenül írta élete fő művét a Bécsi Zenebaráti Társaság Énekegylete fennállásának a 125. évfordulójára. E mű az utolsó ítéletet bemutató, nagy négyes fúgával és a végén a monumentális Allelujával profi kórusok büszkeségre okot adó darabját képezi. De János szerepéhez egy nagy hang- és kifejező erővel rendelkező tenorra is szükség van. Klaus Florian e szerepre ideális választás. Laeiszhalle Hamburg A jegyzet kelte: 2015. június 15.

1450 smaragd 2016-02-26 07:47:34 [Válasz erre: 1449 smaragd 2016-02-26 07:37:00]
[url]https://youtu.be/Huji5qrHH30;Variationen über ein Husarenlied,1930-1931[/url]

1449 smaragd 2016-02-26 07:37:00 [Válasz erre: 1445 smaragd 2016-02-25 13:04:30]
[url]https://youtu.be/JU-WO-4QSf8;Fuga solemnis, 1937[/url]

1448 Ardelao 2016-02-25 23:22:49
[url] http://epa.oszk.hu/00800/00835/00015/828.html; Muzsika 1999. március, 42. évfolyam, 3. szám, 6. oldal [/url] „Az Anbruch 1934 január-februári - február közepén megjelent - száma a rádióhírek közt tudatja - bár kis hibával -, hogy január 31-én Dohnányi pozsonyi születésű zeneszerzők műveit vezényelte, közöttük a nem született pozsonyi Bartók Parasztdalaival. A Rádióélet - hivatalos műsorújság - 1934. január 26-i számában (VI. évf. 5. sz.) igazolja az Anbruch jelentését. Budapest I., a mai Kossuth Rádió 31-én, szerdán este 9.50-kor Pozsonyi estet közvetít. "Közreműködik a m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar dr Dohnányi Ernő vezényletével". A műsor 3. száma "Bartók Béla: Parasztdalok (első előadás)". Továbbá: Schmidt Ferenc, Dohnányi, Albrecht Sándor, Rajter Lajos, Kováts Ferenc egy-egy kompozíciója. Ugyane műsort tartalmazza a Pesti Napló szintén január 26-án megjelent rádiómelléklete. Kis hiba egyébként a rádióműsorba is becsúszott. Schmidt Ferenc ugyan Pozsonyban, de inkább Pressburgban született 1874-ben, azonban hatéves korától Bécsben tanult majd élt, mint osztrák zeneszerző.” Megj.: A fenti szöveg utolsó mondatában szereplő állítás, nevezetesen az, hogy Schmidt 6 éves korától tanult Bécsben, tévesnek tűnik. Tschulik könyve szerint u.i. Schmidtet kezdetben szülővárosában az édesanyja tanította zongorázni, majd zenei oktatását a pozsonyi népiskola tanára, Rudolf Mader, azt követően pedig Ludwig Burger, a Pozsonyi Városi Színház egykori karnagya vette át. Bécsben csak 1888-ban – tehát 14 éves korában – kezdett órákat venni Theodor Leschetizkytől. A Pozsonyi Estről közvetített, 1934. január 31-i rádióadás részletes műsora itt olvasható: [url] http://www.zti.hu/mza-dohnanyi/docs/evkonyv/Savoly_2007.pdf; Sávoly Tamás: Magyar Rádió Archívum [/url] „1148. 1934.01.26. VI././24. Adás: Budapest I. 1934.01.31. 21.30. Pozsonyi Est. Közreműködik a m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar Dohnányi dr. vezényletével. Pozsony mint zeneváros címmel bevezető előadást mond Kumlik Emil dr. 1. Schmidt Ferenc: Közzene a Notre Dame című operából. 2. Dohnányi: Három tétel a Ruralia Hungaricából [op. 32b]. 3. Bartók: Parasztdalok (első előadás). 4. Albrecht Sándor: Szonatina zenekarra. 5. Rajter Lajos: Szimfonikus szvit. 6. Kováts Ferenc: Vál- tozatok eredeti témára.”

1447 Ardelao 2016-02-25 13:17:52
[url] http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/299/nagysikeru_hangversenyt_adtak_becsben_a_szimfonikusok/; Magyar szimfonikusok nagysikerű hangversenye Bécsben [/url] Emlékezetem szerint ezt az előadás még nem szerepel ebben a topicban. Ha mégis, úgy elnézést kérek.

1446 Ardelao 2016-02-25 13:07:26 [Válasz erre: 1367 smaragd 2016-02-11 05:57:06]
[url] http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?apm=0&aid=wrz&datum=19390212&seite=12&zoom=2; Franz Schmidt gestorben [/url] Ferdinand Scherber cikke Franz Schmidt haláláról a Wiener Zeitung 1939. február 12-i számának a 12. oldalán (Sajnos, e cikket nem sikerült olvashatóra nagyítanom. Mivel a fényképfelvétel nem túl éles, ráadásul a szöveg a nehezebben azonosítható, cirkalmas gót betűkkel íródott. Érdemes lenne e cikket eredetiben elolvasni, a korabeli méltatás megismerése végett.)

1445 smaragd 2016-02-25 13:04:30 [Válasz erre: 1444 smaragd 2016-02-25 10:21:11]
Az előbbi dátumba hiba csúszott, a koncertek ugyanis 1949-ben voltak, a 10. évforduló alkalmából. Két egymást követő esten emlékeztek Franz Schmidtre és nagy jelentőségű zenei munkásságára. A program és az emlékező, neves zeneművészek: [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00010d0b;16.2.1949[/url] [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00010d0c;17.2.1949[/url]





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.