A BÁNK BÁNNAL SZEREPEL A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA MAROSVÁSÁRHELYEN
2018 JANUÁR 29. HÉTFŐ, 17:30
Szinhaz.org
A Kolozsvári Magyar Opera társulata újra egy reprezentatív előadással, Erkel Ferenc: Bánk bán című operájával vendégszerepel Marosvásárhelyen február 3-án, szombaton este hat órától a Nemzeti Színház Nagytermében. A Marosvásárhelyen színre kerülő rendkívüli előadásban Miklósa Erika játssza Melindát, míg Bánk bánt Kovácsházi István alakítja. Vezényel: Kulcsár Szabolcs, rendező: Dehel Gábor
|
-tól | -ig | ||||||||
8 | márc | 2016 | 19 | márc | 2016 | 5 | Hungarian State Opera, Budapest | Bánk bán | |
11 | márc | 2016 | 19 | márc | 2016 | 4 | Hungarian State Opera, Budapest | Hunyadi László | |
10 | márc | 2017 | 19 | márc | 2017 | 6 | Hungarian State Opera, Budapest | Hunyadi László | |
2 | máj | 2017 | 13 | máj | 2017 | 20 | Hungarian State Opera, Budapest | Bánk bán | |
9 | szept | 2017 | 17 | szept | 2017 | 6 | Hungarian State Opera, Budapest | Bánk bán | Új produkció |
10 | márc | 2018 | 17 | márc | 2018 | 4 | Hungarian State Opera, Budapest | Hunyadi László | |
6 | okt | 2016 | 17 | márc | 2017 | 9 | Szeged National Theatre | Bánk bán | Új produkció |
Keresés eredménye: 54 városban 7 produkció 2 előadás
Rendezési szempont: | ország szerint, cím szerint, dátum szerint |
Részletek: | Teljes (1 sor előadásonként) |
Új keresés |
how in 1,2,3 columns; or 25,33,40 rows
|
Operák: 69 (Produkciók: 847, Előadások: 5083)
[*] : Works by living composers (20)
[f] : Works by female composers (2)
[c] : Works for children/youths (1)
Ez a nemzetközi térkép, és 5 évad 2015/16-ig
The five seasons 2011/12 to 2015/16
Works from 1281 different composers were played, of whom more than half (664) are living
A total of 2662 different works were given, including 543 world premieres over the 5 seasons
Viszont Bartók Kékszakállú lemaradt a listáról.... passz miért.
Ez nem valószínű, mert a Bánk Bánt sehol se játszák Magyarországon kívül, se a Hunyadi Lászlót. Max. a Kolozsvári Magyar Opera, de passz, mert az Operbase adatai szerint az utóbbi években ott se ment.
De gondolom az rögtön zavarna ha pl a Bánk bán lenne fekete közegbe rendezve.
Sajnálom, hogy őt nem hallhattam.
A szombati premieren nem tudtam ott lenni. Oldalsonka szerint az fél óra csúszással kezdődött. Ki volt még szombaton? :)
Végül is engem nem zavart, hogy nem fekete közegbe van rendezve. László Boldizsár még trombitált is mint Sporting Life. :)
Hát, nem lenne olyan nagy veszteség ha letiltatnák. Bár ez az utóbbi évek legtöbb premierjéről elmondható.
És milyen volt? Én is menni fogok rá...
Végre megvolt a bemutató, drukkoljunk, hogy ne tiltsák le a történtek után a művet!
A művek a szerző, illetve az utolsónak elhunyt társszerző halálának hetvenedik évfordulója évének december 31-éjéig jogdíjkötelesek, Ira Gershwin pedig librettistaként társszerző volt és 1983-ban halt meg, ily módon a Porgy és Bess 2054. január elsejével szabadul fel. Azt pedig én már nem fogom megérni...
Összehasonlításul: Bartók zenéje két éve szabadult fel, de színpadilag a Kékszakállú és a Fából faragott csak négy év múlva, 2020-ban válik jogdíjmentessé, a Mandarin pedig 2045-től. (Balázs Béla 1949-ben, Lengyel Menyhért 1974-ben halt meg.) Kodály pedig 2038-ban, húsz év múlva szabadul fel.
Sajnos nagyon későn érkezett, és elég gyengén énekelt: de történelmi esemény volt mindenképp!! Inkább, mint zenei szenzáció.
Egészen pontosan: ez egy faji alapú tiltás. Másképpen mondva: rasszista diszkrimináció.
(Én értem Ira Gershwin jó szándékát, de amit kitalált, az akkor is az.)
(Képzeljük el, minek tartanánk ma Richard Wagnert, ha kötelező jelleggel előírta volna, hogy a darabjaiban csak magas, szőke árja emberek énekelhetik a főszerepeket....)
Ezért tekintek általában szkeptikusan a nagy eszmékben való látványos-hangzatos tetszelgésre és öntetszelgésre.
Különös, ahogy Liu ázsiai vonásaira utalva felfelé „hosszabbították” Leontyne Price szemrését, aminek különböző módozatai még az ’40-es, ’50-es években is szokásosak voltak pl. pesti Cso-cso-szánok körében is. Voltaképpen maszkírozási babonaként, hiszen a távol-keletiek szemvágása nem így különbözik az európaiakétól.
De, bizony, ez rasszista, kirekesztő intézkedés. Amint nem voltunk felháborodva azon, hogy a Bánk bánt oroszok adták elő, és örülünk, ha A kékszakállút is előadják bármilyen nemzethez tartozók, természetesen nem lennénk felháborodva azon sem, ha a Hunyadit arabok, nigériaiak vagy kínaiak énekelnék. A Magyar Nemzeti Balett előadásaiban sem felháborító, hogy távol-keleti művészek tűnnek fel egyre több táncjáték fő- és mellékszerepeiben, csak éppen szomorú, hogy ez már nem magyar nemzeti balett.
Ugyanazt nem írhatták volna meg Gershwinék fehér szereplőkkel. DuBose Heyward regénye, darabja eleve feketékről szól, de főleg ezzel a zenével nem szólhatna az opera fehérekről.
Mandiner cikkének címe szerint:
Botrány az Operában: faji alapon tiltanák be a Porgy és Besst
Marian Anderson - Wikipédia (en)
Érdemes elolvasni. Hosszan írnak a 30-as évekbeli európai munkáiról.
Marian Anderson koncert, 1939, Washington D.C.:
Az első afro-amerikai énekes a MET színpadán: Marian Anderson, 1955. január 7.
Verdi: Az álarcosbál - Ulrica
Nem biztos, hogy csak butaságokat mond. Az imént a 238-ban hozakodtam elő a tegnapelőtti Echo tv-s interjúval.
Az "abc"-klauzula 1983-ban született. Ira Gershwin, közeledni érezvén az egyébként nemsokára bekövetkezett halálát, rendelkezett így, hogy az afroamerikai művészeket "helyzetbe hozza". Egyet ne feledjünk: 1983-ban még közelebb voltak az 1960-as évek és a déli államokban még akkor is szegregálták a feketéket. A helyzet Martin Luther King fellépésével változott meg.
Igazad van, valóban ez a legvalószínűbb, bár én nem tartok kizártnak egy olyan opciót sem, hogy az utolsó pillanatban csak hangversenyszerű előadás lesz lehetséges. Nota bene: tavaly nyáron a Margitszigeten bizony hangversenyszerűen ment. Továbbra is állítom, hogy a szerződést megfogalmazó ügynök figyelmetlen volt, kifelejtette a megfogalmazásból az all black cast kitételt és az Opera ezt a szitut (nagyon ügyesen) ki is használta. Azért csak mosolygok az utólagos magyarázkodáson: attól, hogy nincs belefoglalva, bele kell érteni...
Az Echo Tv 2018. január 19-ei Napi Aktuális-műsorában Földi-Kovács Andrea interjúvolta meg Ókovács Szilvesztert a Porgy-ügyben. Érdemes végighallgatni!
Leonóra (Trubadúr) (Met, 1961)
Leontyne Price - Tosca, 1955 január (NBC-TV) (Scarpia Josh Wheeler)
(röhögök azokon, akik egyébként minden módon és minden szabályt felülírva kiállnak az emberi jogok mellett, most hirtelen átmentek szerzői jogvédőbe, és a korlátozások mellett kardoskodnak ...)
Érdemes volt-e előírni, hogy csak afroamerikaiak énekelhetik a Porgy és Besst?
"Gershwin alkotása az Egyesült Államok déli államaiban élő afroamerikai közösségek életét vitte színpadra, természetesen a sajátos kontextus mellett olyan élethelyzeteket bemutatva, amely egytől egyig jellemző lehet bárkire a világon. Bár maga a szerző nem, a jogörökösök úgy határoztak, hogy a művet a későbbiekben csakis afroamerikai művészek vihetik színre. Nem vitatva a tényt, hogy az Amerikában kisebbségként élő közösségek védelmében hozták meg a döntést, számos kérdés vetül fel, amelyek érintik nem csak a művészeti életet, de a társadalmi együttélés problémáit is.
Tegyük fel most a legfontosabbnak tűnő kérdéseket, majd vizsgáljuk is meg a lehetséges válaszokat egy 2002-ben a New York Timesban megjelent írás alapján. A kérdések így hangzanak:
- Mennyiben szolgálja a Porgy előadhatóságának gyakorlatilag megtiltása George Gershwin, a Porgy és Bess című alkotás és az afroamerikai származásúak érdekét az elmúlt négy évtizedben?
- Segítette-e ez a példátlan tiltás a Porgy és Bess mint remekmű színházi recepciótörténetét, ismertségét vagy hátravetette azt?
[...]
Nem olyan régen az operaimpresszáriók még intenzíven foglalkoztak a megjelenéssel, már ami a bőrszínt illeti. Amint azonban olyan illusztris művészek, mint Ms. Price harcba szálltak a rasszizmussal, és kitaposták az utat a főszerepekhez minden jelentős amerikai társulatnál, a kevésbé jelentős szerepekre szerződtetett kisebbségi énekesekkel szembeni ellenállás is alábbhagyott. Az 1970-és és 80-as években Sarah Caldwell karmester és rendező, a Bostoni Opera igazgatója elkötelezettje volt a „színvak” szereposztásnak. Emlékszem egy csodás Bohéméletre, melyben egy slampos fekete Mimi egy csont-és-bőr filippínó Rodolfóba zúg bele: pont olyasféle bohémek, akik összejöhettek volna a Szajna bal partján az 1830-as években.
Mi a helyzet azokkal az operákkal, ahol a bőrszín fontos eleme a történetnek, mint Verdi Otellójában. Egyik legjobb produkciójához Ms. Caldwell Shirley Verrett fekete szopránt szerződtette Desdemona szerepére a fehér James McCracken által megformált Otello mellé. Ms. Verrett bőrét sminkkel világosították; McCrackent sötét testfestékkel borították be. Nem számított a bőrszín, az éneklés volt a fontos. Néhány ütem az első felvonás szerelmi kettőséből, és a közönség máris le volt nyűgözve."
(Papageno, New York Times)
Leontyne Price - Liu (San Francisco Opera, 1961)
Egy korabeli kritika a Gershwin-opera bemutató előadásáról
Erkel Színház: Porgy és Bess
Albert István – Film Színház Muzsika, 1970. február 14.
„Rendkívüli, bátran mondhatjuk: merész vállalkozásba fogott az Operaház, amikor elhatározta, hogy bemutatja Gershwin: Porgy és Bess című operáját. Amikor „merészet” mondunk, nem elsősorban a zene modernségére gondolunk — elhangzottak már ezen a színpadon a század jóval merészebb hangvételű alkotásai is —, hanem mindenekelőtt a zene egyedülálló stílusára, s a Porgy különleges, nagyon távoli, többségünk számára csupán olvasmányélményekből ismerős néger világára. Nem volt hát indokolatlan a fokozott várakozás, mely a premiert megelőzte: hogyan fog az Erkel Színház együttese megbirkózni azokkal a szerteágazó problémákkal, melyeket Gershwin műve az előadóegyüttesre ró? Sietünk leszögezni, hogy a fáradozást dicséretes eredmény és megérdemelt nagy siker koronázta, mintegy igazolva azt a többször hangoztatott megállapításunkat, hogy a rendelkezésre álló erők körültekintő és megfontolt koncentrációjával a színház „rendkívüli”, „merész” feladatok megoldására is képes.
A „Porgy és Bess” színpadán a dél-karolinai Charleston város néger-negyedének világa, különleges közössége jelenik meg, átszőve a nyomorúság, az elvakult, gyilkos szenvedély, a bensőséges, meghitt érzelem, a vallásos tömegrévület, s a táncban- énekben kifejeződő mulatozás bódult örömének megannyi színével. A tiszta érzelmű, nyomorék Porgy, a megvetett kokott, a kokainista Bess és az izomkolosszus Crown históriája nem csupán konvencionális féltékenységi dráma, hanem sötét alaptónusú életkép, mellyel Gershwin az amerikai népi operát igyekezett megteremteni. Ám a „Porgy és Bess” — anélkül, hogy egyetlen pillanatra is alábecsülnénk zeneirodalmi jelentőségét — nem opera a szó hagyományos értelmében. Meglehetősen heterogén mű; a zeneszerző a néger songok, spirituálék, s a jazz nem is mindig legnemesebb anyagát ötvözte egybe a századvég verizmusának és expresszionizmusának hangjával.
Gershwin a musical, az amerikai néger népi daljáték, s a századvégi zenés dráma szellemét idézte fel színpadán nagyszerű tehetséggel, elementáris erejű, egyes mozzanataiban páratlanul magával ragadó, nagyhatású muzsikában.
Az előadás — néhány apró mozzanatot leszámítva —, kellemes meglepetés. Hiszen joggal tettük fel magunknak a kérdést: egy távoli kontinens, idegen társadalom embereinek ábrázolása, de kiváltképp a néger zene szelleme, nyelvezete, megszólaltatási módja nem készteti-e majd küzdelmes birkózásra a hagyományos európai előadási stílushoz szokott énekeseket. Nos, az eredmény várakozáson felüli, a „Porgy és Bess’ mindkét szereposztásban igazi színházi élményt nyújtó, sikeres produkció.
Az opera rendezője, Miké András ezúttal is tanúbizonyságát adta atmoszférateremtő készségének. Jól exponálja a dráma csúcspontjait, a cselekményt hatásosan pergeti a drámai végkifejlethez, Porgy megrendítő búcsújához. Látványosan kavargó, színnel, kontraszttal gazdag tablói, tömegjelenetei (a „nép” itt szinte mindig jelen van a színpadon), igen hatásosak. Az egyéni színészi játék, a végletes szenvedélyek megjelenítése viszont már kevésbé árnyalatos. A négerek sajátos, hallatlanul egyéni mozgás- és ritmuskultúráját —, melyet fehér ember minden bizonnyal alig-alig utánozhat tökéletesen — igazságtalanság lenne számon kérni mind tőle, mind a koreográfiát az adottságokhoz mérten jól megoldó Seregi Lászlótól. (Nem véletlen, hogy a darabot világszerte az Everyman néger együttes vitte sikerre, a híres Porgy-film főszereplői, Sidney Poitier, Dorothy Dandrige és Samy Dawis négerek, sőt néger főszereplője van Felsenstein berlini előadásának is.) A jelmezeket és a színpadképet Makai Péter tervezte. A legfontosabb díszlet, a tér Catfish Row ütött- kopott házai között hangulatos, légkört teremtő; ügyes megoldású a Kittiwah sziget, érthetetlen viszont, miért hasonlít Serena szobája egy kietlen, üres raktárhelyiségre? ...
A két előadás — aligha tévedünk — egyenlő értékű, sőt a második még feszültebb, fűtöttebb légkörű. A Porgyt éneklő Radnay György a nagy vonásokban megragadóan, karakterisztikusan, de a nüanszokban kissé szegényesen jeleníti meg a figurát. Hangjának fénye és ereje is inkább csak a felső regiszterben tud magával ragadni. Begányi Ferenc Porgyja élettelibb; szépszínű, felszabadultan zengő baritonja átütőerejű, előadásmódja azonban érthetően közelebb áll az európai áriastílushoz, mint a néger éneklésmódhoz. Bess: Házy Erzsébet, illetve Andor Éva. Mindketten híven követik a rendezői elképzelést, mely azonban valószínűleg kissé elrajzolta a szerencsétlen Bess alakját. Gershwin bizonyára egy kokainmámoros, elesett, a szíve mélyén jobbra vágyó „néger Violettát” láthatott benne, az Erkel Színház Besse inkább egy pigalli pillangóra emlékeztet. Házy az énekbeli feladatot halványabban oldja meg, mint vártuk; Andor Éva most is hajlékony szépséggel, muzikálisan énekelt, jól „ráérezvén” a Gershwin-zene szellemére. A Porgy zenei stílusában természetesen Szirmai Márta (Serena) a legotthonosabb, ö a specialistája ennek a szabad, improvizatív éneklésmódnak; ő a legjobb tolmácsa ezeknek a „provokatív”, éles, csupa- kontraszt ritmusoknak. A második estén Sudlik Mária énekelte ugyanazt a szerepet; szép hangja, a siratójelenetben nyújtott rendkívül áthevített, drámai éneke méltán aratott nagy tapsot.
Ami a zenei előadásmódot illeti, tetszett Palcsó Sándor Sporting Life- je; jól érzi e zene szellemét. Dicséretesen helytállt ebben a szerepben a tehetséges Rozsos István is. Ám mindketten kissé könnyedre „veszik” a figurát. Sporting Life öregebb róka, gonoszabb, sátánibb, csak így érthető, hogy sikerül megvásárolnia Bess lelkét. A két Crown, Csányi János és Varga András közül az utóbbi a meggyőzőbb, a robusztusabb. Clara szólamában (kivált a Summertime-ban) ez alkalommal is felhívta magára a figyelmet értékes, magvas hangjával Dobránszky Zsuzsa és Laczó Ildikó. A jó ritmusú előadás sikerében részes Svéd Nóra, illetve Eszenyi Irma (Mária), s a Jake-et találó, eleven eszközökkel megformáló, korrekten éneklő Nagy Sándor, illetve Miller Lajos. A hatalmas szereplőgárdából hadd emeljük még ki Kishegyi Árpádot, Külkey Lászlót, Göndöcs Józsefet, Kunsági Kálmánt, Reményi Sándort, Bordás Györgyöt.
A zenekar meglepő stílusbiztonsággal, élvezetesen szólaltatta meg a partitúrát. Az első előadást Pál Tamás vezényelte, s eltekintve néhány túlharsány effektustól, megbízható, jó összhangot teremtett színpad és zenekar között. Bolberitz Tamás élénkebb s feszesebb ritmusai valószínűleg közelebb állnak az alkotó eredeti elképzeléséhez. Az operát Blum Tamás fordította.
A Porgy és Bess — mondottuk: merész vállalkozásként indult, ám a két első előadás sikerének jeleiből joggal következtetünk arra, hogy azzá lesz, aminek szánták — repertoár- darab.”
Privátban válaszolok. |
Nem rasszista dolog ez...Ugyanolyan ez, hogy mi is fel lennénk háborodva, ha Erkel: Hunyadi Lászlót arabok, kínaiak vagy nigériaiak adnák elő. Ókovács meggondolatlan butaságokat nyilatkozik, meg ez a szörnyű példa, a Biblia és Korán levizelésével ciki egy operaigazgatótól. Persze jópofa, láttam pl. Balatonfüreden, ahol ingyenes Wagner és Verdi gála ment pár éve, és ott is pontatlan dolgokat mondott, de rájött és utána kinevette saját magát. Meg kéne gondolnia, mielőtt beszél. Nekem szimpatikus különben, de ez egy jótanács...
Privátban válaszolok.
Alig hinném, hogy Ira Gershwint emlékeztetni kellett a nürnbergi perre. Továbbá Nürnbergben állami vezetőket vontak felelősségre kisebbség/ek elleni bűncselekmények miatt (is). A Porgy "abc"-klauzúlája viszont éppen egy kisebbség érdekében-védelmében születhetett. Kurz: nem értem a hasonlatot.
Gershwin(ék) szvsz nem "fehér rasszista" (fehéreket kirekesztő) céllal kötötte(k) ki azt, amit, "csupán" fekete énekeseket akart(ak) ilymódon helyzetbe hozni...ha már egyszer feketékről szóló, "fekete környezetben" játszódó darabot írt(ak). Megírhatták volna ugyanazt "fehér környezetben", fehérbőrű szereplőkkel és akkor "semmi gond". Sarkítva: többek között -példáddal élve- Kathleen Battle is azért énekelhetett Zerlinát vagy az 1987-es bécsi újévi koncerten Tavaszi hangokat (micsoda paradoxon: a náczy párttag) Karajan vezényletével, mert a korszellem addigra, sőt már jóval hamarabb lehetővé tette,a világ odaért. És ezt a korszellemet, a világ odaérését talán éppen Gershwin(ék) "abc"-klauzúlája indította el.
Az idei négy előadás biztosan le fog menni rendben és biztosan. Viszont a jövő évadban nem hiszem, hogy műsoron maradhat a darab.
Nem fogják betiltani. Mert nem tudják: szerződést nem szegtünk, hadseregük pedig nincs, hogy idejöjjenek, és bezárassák a színházat. Kb. az várható, hogy lemegy a négy előadás, amire szerződés van, és újabb szerződést nem fognak velünk kötni erre a produkcióra.
Vagy azért kéne nagyon kiverni a balhét, hogy Karajan Don Giovanni filmjében holmi "Kathleen Battle" énekelhette Zerlinát, vagy azért hogy ilyen kitételek szerzői-jogi kikötésekben még benne lehetnek. Most, hetven évvel a nürnbergi per után!
Hitler resszista volt, Malcolm X szintén - a gonoszság és hülyeség nem fajspecifikus.
Mi lesz, ha mégis betiltják? Eléggé elvitték már a jegyeket, még a két hétköznapira van.
Ha már említetted a tavalyelőtti West Side Storyt:
A darabot eredetileg át akarták vinni a következő évadra is, ez azonban meghiúsult. Ugye ez is épp olyan kőkeményen jogdíjas darab, mint a Porgy és ennek a darabnak a jogkezelői kifogásolták a legnépszerűbb sláger (America) színrevitelének mikéntjét, ezért az utolsó pillanatban változtatni kellett rajta, továbbá az sem tetszett nekik, hogy a Doki a darab eredetijéből, a Rómeóból idézte a szerep eredetijét, Lőrinc barátot...
Változatlanul az a meggyőződésem, hogy a Porgy jogtulajdonosai figyelmetlenségből felejthették ki a budapesti előadás engedélyéből, illetve az írásos szerződésből az all black cast kitételt. Ha már az Operának küldött felszólító emailben benne felejthették a feljelentő levelet...
Pacta sunt servanda. Az a szerződés, ha és ami 4 Porgy és Bess előadásra szól, az a szerződés arra a 4 előadásra érvényes. És az érvényes, ami ténylegesen a szerződésben áll (nem tudjuk, hogy mi) és amennyiben arra jogosult személy(ek) írta(k) alá. További előadásokra az a szerződés nem érvényes. (Át)értelmezésnek helye nincs. Művészkedésnek és szabadságharcnak
("Ha kell, perre megy Ókovács Szilveszter")
helye a jogban ugyancsak nincs. Fenti cikkben idézett több állítás nehezen értelmezhető.
Milánóban féli szcenírozott verzió ment a Scala kórusával és zenekarával, fekete szólistákkal.
Seattle-ben fekete énekesek voltak.
A toledoi előadásról készült fotókon egy kivételével csupa fekete énekeseket látok.
És a fene egye meg, de Teatro Colón előadásán is szerintem fekete énekeseket szerepeltek.
De lesznek benne feketék állítólag és ők játszák a fehéreket. Ez is fura nekem. Inkább a fehéreket festenék be, van barna smink és a feketéket fekete szerepekre tennék be. Szerintem a festés az OK lenne, mivel ez kifejezett fekete téma, ezért fura fehérek festés nélküli feketeként szerepeltetése.
A Városi Színházban 1928-ban Ernst Krenek: Húzz rá Johnny c. operájában is volt fekete szerep, akkoriban még csak nem is léphettek feketék a színpadra, emiatt befestették a szereplőt. Sőt operettben is voltak fekete szereplők, 1931-32-ben Ábrahám Pál Hawaii rózsájában Johnny boy, később is így játszották ezt a szerepet:
https://www.youtube.com/watch?v=x9dd4UXDhUM
https://www.youtube.com/watch?v=dJZ25M2zCmk 2.30-nál hallható a néger dal.
Verdi Ottellójánál is festették Simándyt.
Talán a youtube-on rá lehet keresni egyikre-másikra...
Valószínűleg mindenütt koncert formában adták elő. Mert a rendelkezés mindenütt érvényes, nem csak Magyarországon.
Sajnos ma már mindenbe politikát visznek, az Operbase Adatbázisát linkelem, 2016. jan. 1. óta itt ment a darab a világon:
|
-tól | -ig | ||||||||
12 | máj | 2017 | 14 | máj | 2017 | 4 | Fondazione Petruzzelli, Bari | Porgy and Bess | |
21 | okt | 2017 | 31 | okt | 2017 | 6 | Palácio das Artes Belo Horizonte | Porgy and Bess | |
6 | dec | 2016 | 13 | dec | 2016 | 5 | Teatro Colón, Buenos Aires | Porgy and Bess | |
27 | máj | 2016 | 12 | jún | 2016 | 6 | Spoleto Festival USA, Charleston SC | Porgy and Bess | |
7 | júl | 2017 | 21 | aug | 2017 | 13 | Glimmerglass Festival | Porgy and Bess | Új produkció |
7 | júl | 2016 | 6 | aug | 2016 | 7 | Utah Festival Opera, Logan | Porgy and Bess | |
3 | jan | 2016 | 8 | máj | 2016 | 5 | Theater Magdeburg | Crazy For You | |
15 | nov | 2016 | 22 | nov | 2016 | 5 | Teatro alla Scala, Milano | Porgy and Bess | Új produkció |
11 | aug | 2018 | 25 | aug | 2018 | 9 | Seattle Opera | Porgy and Bess | |
12 | febr | 2016 | 14 | febr | 2016 | 2 | Toledo Opera | Porgy and Bess |
Keresés eredménye: 62 városban 10 produkció 10 előadás
Kérdés, hogy ezek közül a helyek közül, hol tartották be az all black előírást.
Ez a Porgy és Bess kb. olyan lesz, mint a West side story - lemegy majd a négy előadás és ennyi volt. Mondjuk a Bernstein-darabból legalább az operakaland miatt nagy előadásszámot tudtak produkálni egyetlen évad alatt. De azért örüljünk ennek a négy előadásnak. A csak fekete énekesek léphetnek fel a A Porgy és Bessben szerintem nem korrekt a darabbal szemben sem, ami egyike volt a legsikeresebb huszadik századi zenés színpadi műveknek, mára meg Amerikának kívül szinte sehol se ismeri már a közönség szélesebb rétege, de még a nagy amerikai operaházak se játsszák már emiatt. Ettől függetlenül nem kellene ide is belekeverni a migránsozást és nem kellene politikai célokra, kvázi, burkoltan egyfajta propagandának, kampánynak felhasználni egy operabemutatót, mert a hasonló írások így állítják be a bemutatót és ettől hánynom kell. Már ez a kultúrharc része - okádék ez a kommunikáció.
Az avatott, hozzáértő Figyelő-cikk szerzője kétségtelenül az opera, a nemzetközi szerzői jog valamint a rasszizmus és a migránskérdés szakértője, néhány további írása itt, itt, itt és itt.
Figyelem, ez már nem az a Figyelő, hanem Schmidt Máriáé!