vissza a cimoldalra
2020-11-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11564)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (5173)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4188)
Média, zene, ízlés (116)
Zenetörténet (301)
Pantheon (2774)
Kimernya? (3853)
Momus-játék (5950)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4986)
És te mit láttál a youtube-on? (424)
Miklósa Erika (1265)
Franz Schmidt (3722)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2094)
Eiffel Műhelyház (496)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4894)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1459)
Simándy József - az örök tenor (670)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

236   Ardelao • előzmény235 2018-10-18 01:40:30

         Ritkán esik meg, hogy egy kritikus az általa célba vett személyek kedvencévé válik. Muszorgszkij és Sztaszov között hosszas levelezés folyt arról, miként lehetne kifigurázni a „Hatalmasok” (az Ötök) csapatának ellenfeleit, nem utolsó sorban Larost. Muszorgszkij 1874-ben bele is kezdett egy szatirikus opera, a „Csalán-hegy” írásába, amely «arról szól, hogy a Rák (azaz Laros) összehívja erre a hegyre az állatok gyűlését, hogy felvázolja az aktuális zenei ügyek aggasztó helyzetét, aztán a Kakasra panaszkodik (azaz Muszorgszkijra), aki folyton csak kiabál, meg ordít eszeveszetten, örökké a „trágyadombján” kapirgál, s akinek isten tudja, miféle erényeket tulajdonítanak, holott eddig két-három magocskát talált mindössze!! E prédikációt helyesléssel hallgatják a különféle állatok, mint például a vén és süket Medve (Maurer), a Rinocérosz (Ferrero), a Majom (Ribaszov) stb., valamint a Lajhár (Azancsevszkij), a Tengeri tehén (Fjodorov), a Kos (Famincin), a Poloska (Szolojov – abban az értelemben, hogy inkább bűzlik, mint csíp) stb. stb. Az egész kompánia helyesel a Ráknak, megfogadják, hogy a tanácsára és példáját követve háttal fognak előre haladni, s aztán kitekerik a Kakas nyakát. Végül mind azt kiáltják kórusban „Anatéma (**), anatéma a Kakasra!”» Muszorgszkij e darabból rövid idő alatt megkomponált 43 ütemet, de a mű, sajnos, befejezetlen maradt, mert «a szerzőt teljesen lefoglalták a Hovanscsina munkálatai».

(Idézetek a Bojti János és Papp Márta által összeállított és fordított,  „Modeszt Muszorgszkij – Levelek – Dokumentumok – Emlékezések” c.könyvből)

(**) Anatéma = kiközösítés

235   Ardelao 2018-10-18 01:36:08

114 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el
Képtalálat a következőre: „ГЕРМАН АВГУСТОВИЧ ЛАРОШ”

GERMAN AVGUSZTOVICS LAROS /ГЕРМАН АВГУСТОВИЧ ЛАРОШ/ (1845. május 25. Szentpétervár – 1904. október 18. Szentpétervár), orosz zeneszerző és zenekritikus, komponista kollégáinak „Eduard Hanslick”-ja (*).

          Tanár családba született, apja francia nyelvet oktatott. G. A. Laros már tízéves korában zenét szerzett. Elvégezte a Szentpétervári Konzervatóriumot, ahol zongorázni tanult. Itt találkozott Csajkovszkijjal, akivel – állítólag – életre szóló barátságot kötött. Barátságuk azonban Csajkovszkij „A vajda” c., első operájának a bemutatója után - Laros kemény kritikája miatt - törést szenvedett.

          1866-tól 1870-ig Laros zeneelméletet és zenetörténetet tanított a Moszkvai, 1871-től pedig a Szentpétervári Konzervatóriumban. 1867-ben jelent meg terjedelmes írása  az „Orosz futár”-ban (Русский Вестник), „Glinka és jelentősége a zenében” címmel, amely 1868-ban Moszkvában könyv formájában is kiadásra került. Állandó munkatársa lett a „Hang” (Голос) c. lapnak, ahol zenei és irodalmi glosszákat publikált.

          1875 körül otthagyta a Szentpétervári Konzervatóriumot, de később mind a Moszkvai, mind a Szentpétervári Konzervatóriumban folytatta a tanítást. Szentpéterváron nagysikerű zenetörténeti előadásokat tartott, és különböző újságokban, ill. kiadványokban (Музыкальный Листoк /Zenei levél/, Ежегодник Императорских театров /A birodalmi színházak évkönyve/, Новости /Hírek/  stb.) jelentek meg írásai.

          Laros szerkesztésében adták ki  az „Új Mozart-életrajz”-ot (írója: A. D. Ulybysev), amelyet M. I. Csajkovszkij fordított le francia nyelvről oroszra.

          Laros zeneeművei közül kiemelendő a „Karmozina” c. operához komponált nyitány és a szimfonikus allegro. Mindkét mű az Orosz Birodalmi Zenei Egyesület szimfonikus koncertjein került bemutatásra.

       Laros magánéletéről annyit tudunk, hogy első feleségétől, Anasztázia Suskinától (1847-1875), aki fogyókúrájának az áldozata lett, három gyermeke származott; Zinajda (1869-1959), Jevgenyij (1870-1940) és Olga (1873-1897). Második házassága Alekszandra Uhtomszkajával válással végződött. Emiatt Laros alkotói válságba került, és Csajkovszkij támogatására szorult. Laros harmadszorra is megnősült. Harmadik felesége, Jekatyerina Ivanovna Sinelnyikova, egy gazdag bankár- és földtulajdonos családból származott. Tőle is elvált.

          Keldisnek „Az orosz zene története” című könyvében Larosról ez olvasható:

„[…] Jellemének rendkívüli kettőssége és ellentmondásos volta ellenére is komoly és nagy jelentőségű Laros (1845-1904) zenekritikai tevékenysége. Laros a pétervári konzervatórium neveltje (később hol a pétervári, hol a moszkvai konzervatórium professzora). Szaktudása és általános műveltsége rendkívüli; kifinomult, analizáló hajlamú ember. Írásait ragyogó, világos irodalmi kifejezés jellemzi. E képességei igen szembetűnően megmutatkoznak «Glinka és jelentősége a zenében» című munkájában (1867), amely az első kísérlet Glinka alkotásainak elmélyült technikai és stilisztikai elemzésére. Laros véleménye szerint Glinka halála után az orosz zene hibás útra tévedt. Korának újító zenei irányzatait határozottan elítélte, és velük szemben a régi klasszikus művészet egyszerűsége és mértékletessége mellett tört lándzsát. Állítása szerint Európában «Beethoven után a zene, hanyatlásnak indult.» A megoldást az elmúlt századok nagy klasszikus hagyományaihoz való visszatérésben látta. Így már az 1860-as évek végén megjelenő cikkeiben előhírnöke annak a «neoklasszikus» irányzatnak, amely később számos orosz zeneszerző alkotásaiban jelentkezik. Tanyejev, akinél ez az irányzat a legteljesebben és legkövetkezetesebben jutott kifejezésre, művészi elveit közvetlenül Laros hatására alakította ki. Tanyejevben talál a legtermékenyebb talajra Larosnak az az eszméje, hogy a polifóniának – mint a zeneszerzés további fejlődése szilárd és megbízható művészi alapjának – döntő jelentősége van. Laros szerint csak akkor térhetünk át önálló alkotásra, ha történelmi sorrendben, fokról fokra elsajátítjuk a klasszikus zenei formák valamennyi fontosabb fejlődési szakaszát.

          Larost azonban sajátságos felfogása ellenére gyakran önkéntelenül is magával ragadta kora néhány kiváló zeneművének a szépsége. Mint zenekritikusnak, egyik legnagyobb érdeme az, hogy állhatatosan és szenvedélyesen propagálta Csajkovszkij műveit. Ő volt Csajkovszkij zenéjének első kritikusa, aki a zeneszerző műveivel behatóan foglalkozott és felismerte nagyságát és zsenialitását. […]” 

          Rimszkij-Korszakov„Muzsikus életem krónikája” c. könyvében így emlékezik Larosra: „[…] Egyik vasárnap eljött hozzánk Laros. Először nagyon kellemes légkörben folyt a társalgás, de hamarosan betoppant Sztaszov, és nyomban hajba kapott Larossal. Sztaszovot mérhetetlenül ingerelte Laros konzervativizmusa és egész gondolkodásmódja. Amikor Laros megírta első nagyobb és kitűnő cikkét a «Ruszlán»-ról, Sztaszov elismerően nyilatkozott róla, későbbi cikkeiben azonban Laros (mint a Moszkvai Hírlap munkatársa) egyre inkább a művészet technikai értékeinek meggyőződéses védelmezője lett, egyre inkább a régi németalföldieket, továbbá Palestrinát, Bachot és Mozartot magasztalta. Beethovent támadta, eklektikus ízlést hirdetett, ha az technikailag tökéletes, és ellenségesen lépett fel a „Hatalmasok kis csoportjá”-val szemben. Különös és érthetetlen, hogy Laros ilyen nézetekkel hogyan vonzódhatott mégis Berlioz szokatlan, zilált és technikailag korántsem tökéletes zenéjéhez. Sztaszov és Laros vitája heves és hosszadalmas volt. Laros fegyelmezett és logikus akart maradni. Sztaszov viszont – mint rendesen – elragadtatta magát, gorombaságokkal és becsületsértő vádakkal sem fukarkodott. Csak nehezen sikerült véget vetni kellemetlen vitájuknak. […]”

          Rimszkij-Korszakov sem kedvelte Larost, lesújtó véleménnyel volt róla. Annak utolsó éveiről ezt írja: „[…]1904. október 18-án Laros, a nyomorultan tengődő, egykor neves zenekritikus meghalt. Lényegileg csak Eduard Hanslick kópiája volt. Harmadik feleségétől is elválva, ellustultan, az utóbbi években italnak és züllésnek adta fejét, hajléktalanul élt, s hol Beljajevnél, hol Ljadovnál vagy másoknál húzta meg magát. Idegen családok kegyéből élt, akik szeszélyeire és igényes követeléseire végül is ráuntak. A legutolsó időkben némi tartásdíjat kapott gyermekeitől, és egy bútorozott szobába költözött.  Érthetetlen, hogy a beljajevi kör tagjai hogyan mutathattak iránta rokonszenvet. Sokkal közülük tegező viszonyban volt, mintha a múltját elfelejtették volna. Ez a múlt pedig korántsem volt valami szép. Jó, hogy ítéleteit nem hajtották végre, és jóslatai sem váltak be. Tevékenysége szenvelgésből, hazudozásból és képtelenségekből állott, mint bécsi mintaképének munkássága. […]”

          Falk Géza „A halhatatlan dilettáns, Muszorgszkij élete , művészete és művei” című könyvében ez áll: „[…] Laros – neves zenekritikus – Muszorgszkij ellen ír, de bírálata végén mégis megjegyzi, hogy a szerző igen tehetséges, és megérdemli a figyelmet és a pártfogást. […]” Egy másik helyen pedig az alábbi sorokat olvashatjuk: […] A «Boris Godunov» körüli hullámok sokáig verik a főváros zenei életének partjait. Napról-napra újabb cikkek jelennek meg. Laros írásait mértékadóként fogadják el. Még oly szellemek is, mint Tanyejev és Csajkovszkij, ez írások hatása alá kerülnek. […]”

(*) Eduard Hanslick  (1825-1904), a rettegett bécsi zenekritikus, zeneesztéta.

(Folyt. köv.)          

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1872 • Manuel de Falla, zeneszerző († 1946)
1933 • Krzysztof Penderecki, zeneszerző († 2020)
elhunyt:
1585 • Thomas Tallis, zeneszerző (sz. 1505)