Igen, az egy zseniális hangszer.
Szintúgy nem túl gyakori.
Óriási kedvencem:
Csembaló kísér orgonát, vagy fordítva? A legjobb a claviorganum, amikor egy hangszerben valósul meg mindez.
Amikor csembaló orgonát kísér, ill. fordítva, ill. egy másik szólamban van vele, az nem gyakori manapság.
Nagyon szeretem ezt a darabot.
Amúgy, az egyik kedvenc borítóm.
Ébresztő! Itt van egy kis XVI. sz-i francia zene, a jó, öreg Anonymus tollából. Ez a szerző rendkívül sok művet írt. Barátom, Dominique játszik.
" Lőni azt tud.... de ölni ? "
Ebben a darabban sokkal több zene van, mint amit ő eljátszik. És a tempo, a virtuozitás miatt marad el a zene.. Talán, ha öregebb lesz pár évvel akkor tényleg az lesz, amit mondasz...
A trombitás társadalom egyszerre szisszent fel a soraidon. Ez a pali az elmúlt négy év legnagyszerűbb felfedezése számomra. A tökéletes zenész. Egyszerűen hibátlan. Mindig tizest dob. Ha majd jön Magyarországra, én ott leszek a koncertjén. Sőt! Ha választanom kellene, hogy az egyik teremben Dantone lép fel, a másikban ő, akkor én gondolkodás nélkül az övére mennék be. Ez nem is lehet kérdés.
Ja, a zene az nagyon jó.. de az előadás..túl sok a tempo. Eladta a zenét a virtuozitásnak...nincs benne semmi megcsinálva, a rohanáson kívül... az mondjuk jó, de sztem nem erről szól a darab.
Hát, a saját koordináta-rendszerében ez nagyon jó zene.
Tágabb horizontok, amikor bejönnek, akkor kicsit fajsúlytalannak tűnik, de azért én elég jónak hallom így is.
Nem szabad azt keresni benne, mint a da Milano darabban, nem is arra való, de megvan a helye az Ég alatt.
Szóba hoztam da Milano-t.
Francesco da Milano.
Akit szimplán úgy neveztek a kortársai, hogy 'Il Divino'.
Na de miért ez a barokkos, ill. barokk-előtties túlzás?, hát, nyilván jól tudott bánni a hangszerrel, ezt tudjuk is a fennmaradt lejegyzésekből.
Meg azért mást is tudunk.
Pl. ezt a Recercare-t is ránk hagyta.
Hogy ez milyen zene?
Nem, nem tánc-alap, nem egyszerű dallam variációi, nem régi dolog átirata lantra, nem felgyűjtött és aztán kibelezett-szétrontott nép-izé, és legfőképp, nem valami skolasztikus f@szság, hogy megmutogassuk az ellenpontok rendszerét, vagy a szólamok labirintusát, vagy hogy legyen mit gyakorolni a. zeneiskolásoknak.
Véleményem szerint a megvalósult, színtiszta, egyenesági zenei avantgard.
A legjobb fajtából.
Mint mikor a 424-es mozdony kazánját csutkára megtömik és akkor amit bír...Kb zene is annyi van benne...
Gondoltam kiteszem ezt ide Karaknak, nehogy már feleslegesen térjen be ma ide.
Csak akadjon majd majd, aki megveszi tőled fél áron. Én szóltam.
Nekem is nagyon tetszik.
Mindig úgy gondolok a lantkönyvekre, mint a régizene kifogyhatatlan raktáraira. Ez már nem fog változni. A lant-letét egy kicsit hasonlít a konzerválásra szerintem..tudás és bátorság kell életre kelteni belőle a zenét.. Nem sikerül mindenkinek. De ott vannak konzerválva, és meg is maradnak.
Meg is vettem.
Amerikából fog jönni.
Én meg azt mondom, hogy ez egészen pazarul jó.
Ezen a területen higgy nekem vakon.
Mondjuk, nekem nem kell elmagyarázni, hogy miért, meg hogy Bakfark miért jó egyáltalán.
Amúgy az egyik legnehezebben játszható szerző; lantosok kétszer is meggondolják, hogy kikezdjenek vele.
Olykor azt hiszem, hogy pontosan tudom, hogy a 'népnek', mi tetszik a régizenében, mivel lehet becsalizni őket; én pl. ezt is annak gondolnám. Furcsa, hogy nem mindenki vevő rá mégsem, de aggasztónak azért nem mondanám.
Mindjárt ránézek, hogy lemezen becserkészhető-e ez a felvétel; nem ismertem, úgyhogy köszönöm.
Látod...ha torkon szúrtad volna magad, most nem döntöd romba a szombat délutánomat..
Mindegy, egyetlen dolog segíthet csak : nem nyitod meg a linkjeimet... nekem borzasztó nehéz lesz, de belátom, nincs más választásod. :) Az élet a legfontosabb..
( Egyébként kifejezetten chordnak címeztem....neki erős a lelke )
Így eljátszani... Tempo giusto.
Nem lehetne, hogy olyat linkelj be, amitől nem hullik ki a hajunk? Én a szép felvételekért és előadásokért látogatom a fórumot, nem az elrettentő példák miatt. Lassan gyomorgörcsöm lesz az ajánlóidtól. Komolyan mondom, félek megnyitni a linkjeidet. Némelyik veszélyesebb az antraxnál. :)
Még annyit mondanék a Bakfark témához - és chord , ezt most kifejezetten neked mondom - hogy Bakfark csak annyival gyengébb szerző, mint a kortársai, hogy NEM JÁTSZUK. . Egy kincsesbánya. Minden hangszeren megszólal, mert zseniális. Evvan.
Mindig mondom, mi a baj. Játszani kell ! Anélkül nemhogy " nagy " név nem lesz , hanem még kis is nevetik, mint itt a fórumon az oldott szórakozás jegyében....
Jó a műsor, köszönöm, Abdelazer szvit is lesz,
60 éves a Szlovák Kamarazenekar. Holnap 16 orátol élo kozvetítés a pozsonyi vigadobol. Program - Corelli,Händel,Purcell.
stream.filharmonia.sk/video/?v=KS 202102281600
Tényleg penge jó játék. Tudtad, hogy az egész lemez fenn van a tubuson ?
Jó lesz tízóraira, kösz :)
Blandine Verlet (harpsichord) Frescobaldi: Toccate di cimbalo Libro 1 & 2 1637
Vele kortárs kicsit délebbre, Frescobaldi.
Olykor nagyon erősen hiszem a földrajzi meghatározottágot.
A napokban érkezett ez a lemez.
Ami még jobban emeli a különlegességét, az az, hogy 1973-as felvétel.
Még LP-re ment az első nyomás.
Haladóknak javasolnám csak, de nekik nagyon erősen.
Ez a kezdés, ez megőrjít, annyira jó.
Ajjószól télleg...
Szerintem ejtsük a témát.
Viszont ez itt valami. Nem kortárs, de azért olyan messze sincsen Bakfarktól.
https://www.youtube.com/watch?v=nqWJAG7mF48&ab_channel=Go%C3%BBtdesmusiqueancienne
https://www.youtube.com/watch?v=4akkb2Y2H7A&ab_channel=SwordCoastSoundscapes
https://www.youtube.com/watch?v=ZqnBzRrfilY&ab_channel=ImreSzilas
https://www.youtube.com/watch?v=rUxBiSiXwWY&ab_channel=AlexandruDrimba
https://www.youtube.com/watch?v=xLJvdBwMeYU&ab_channel=jeruberaiba
Így tutira nem leszek Bakfark rajongó.
Semmiből a sok is kevés.
Tényleg, meg szerettem volna kérdezni tőled, hogy Valentinunk miért vette fel a Greff nevet. Erre van esetleg valamilyen adat?
https://www.youtube.com/watch?v=P7sa-eAiuXw&ab_channel=MuzicaRom%C3%A2neasc%C4%83Nemuritoare
https://www.youtube.com/watch?v=MUEL4SElKp0&ab_channel=GrinPax
https://www.youtube.com/watch?v=XhkzSbOkN-w&ab_channel=MartoneRosewood
Dehogynem van. Mert tudod, a nincsnél is van rosszabb, csak keresni kell. Itt van a mi nagy lantművészünk, ugyanazt játssza , mint az előző, csak egy kicsit másképpen, amúgy magyarosan.
Csak azért linkeltem be, hogy meg legyen a kontraszt.
Nem is tudom. Más nincs? :)
Bakfark.
Nagyon komoly zenét csinált szerintem; a fantáziáit szeretem erősen; simán a da Milano kategória nálam.
A szlovén Tartininek ma van évfordulója. Mondom a szlovén Tartininek! Khm.
Ezen a LINN albumon nem Rachel Podger nyiszatolja a cuccost, szóval no para! A szólista Rodolfo Richter. Megérdemli, hogy a nevén nevezzük ezt a hegedűs félistent. 2003 óta tagja a The Palladians együttesnek.
A kiadvány 2008-ban került a polcokra. A hangminőségre nincs panasz. LINN. És hát a műsorban ott találjuk az egyik legemblematikusabb Tartini szerzeményt: Az ördög trilláját. Lehetőség szerint ne keressük benne sem Bartók, sem Kodály harmóniavilágát.
A Psalmus valóban hálásabb darab. Zenekarban is játszottam, kórusban is énekeltem, így nyugodt szívvel állítom, hogy semmilyen tekintetben nem okoz kihívást. Még a karmesternek sem. Három próba bőven elég rá. Könnyű pénz.
Te, ez a Bartók egész sokat benne hagyott az eredetiből. Szerintem érezhettte, hogy ezt csak elrontani lehet. El is rontotta.
Ma reggel nagyon megijedtem. Bárhogyan mesterkedtem, nem tudtam belépni a Mumusba, nem tudtam se írni, se privát üzenetet olvasni. Azt hittem, hogy örökre kitiltottak, amin persze nem lennék nagyon meglepődve. Mindenesetre megfogadtam, hogy magamba szállok, és önkritikát gyakorlok. Itt van máris Bakfark. Érveitek súlya alatt meginogtam, és kérdésemmel zenész feleségemhez fordultam. - Édes, mondd, Bakfark Bálint magyar volt?? Kedvesen rámnézett őzike-szemével és azt mondta: - Hát persze, hogy magyar volt, te buta. Hiszen Pest-isben halt meg, más mi lehetett volna?
Bizony igaza van, miért is kételkedtem. És lám-lám, ez újabb adalék arra, hogy a középkorban milyen jelentős tényező voltunk. Még egy ilyen fontos és méltóságteljes betegséget is rólunk neveztek el, és mégcsak nem is a csikorgó érckakasáról híres Budáról, hanem a mellette szégyenkező, mocskos kis Pestről. Bizony, nagyok voltunk akkor és jelentősek, hová is tűnt régi nagságunk, hogyan törpülhettünk el ennyire, hogy manapság már csak apró, jelentéktelen pont vagyunk az univerzum eseményhorizontján, és még a Covidot sem a Magyar Koronáról nevezték el. No, de nemcsak Bakfark volt nagy zenész a középkori Magyarországon, készségesen elismerem. Kár, hogy a török időkben minden kottájuk, minden emlékük megsemmisült. De tágítsuk kicsit a horizontunkat, és örüljünk annak, hogy a szorgos, könyvégető bégek csak a kottákra specializálódtak. Így aztán egy másik B betűs nagy magyarnak, Balassi Bálintnak az egész életműve fennmaradhatott. Örüljünk ennek, hiszen az első magyar költőnk nemcsak költő, hanem költőóriás is volt, hiszen sokan nemcsak nagy, hanem a legnagyobb költőnket tisztelik benne. Jó magyar ember volt, aki teljes életet élt, Corvette szavaival szólva még a legyet is röptében... (no, inkább hagyjuk). És írt mindefélét, pajzántól az istenesig, olyan nagy ívű spektrumban, amit aztán csak Ady közelített meg, évszázadokkal később. És milyen szép magyar nyelven írt, azon az ősin, még Kazincy nyelvrontása előttin, amit most is tanítani kéne a kis nebulóknak. Én is Balassit adtam először gyermekeim kezébe, azt olvasgatták, amíg el nem költöztek.
De elég volt a B-kből, jöjjön Kodály, vele szemben is van bocsánatkérni valóm. Talán csak egy mentségem van, hogy én láttam Kodályt. Kisiskolás lehettem, amikor egyik vasárnap igyekeztünk fölfelé a macskaköveken a pécsi székesegyházhoz, a 10:15-ös gyerekmisére, amikor nyílt a székesegyház ajtaja, és egy szürke-szakállas ember lépett ki belőle. Nézzétek, ott a Kodály, szólalt meg nővérem, és ez a kép beleégett a retinámba, Kodály Zoltán lobogó szakállal. Régen volt ez, akkoriban még élt Kodály Zoltán, és Liszt Ferencet sem állították ki a püspöki palota erkélyére, hogy üdvözölhesse a kései, de avitt utódját. És amikor Kodály meghalt, még szintén őszinte gyermek voltam, és megsirattam, hidd el, Apika, nem örömkönnyeket hullajtva. Ez a találkozás a nagy zeneszerzővel, átmenetileg kizökkentett napi életritmusomból, és csaknem döntően befolyásolta pályám további alakulását. Rászoktam a könytár látogatására, és belevetettem magamat a Kodály-irodalomba. Leginkább a kortársak méltatása hatott rám, mert naív gyermekként úgy gondoltam, hogy ezekből az írásokból jutok közelebb Kodály nagyságának megértéséhez. Találtam is érdekes dolgokat, még egy kis versikét is, amelynek hallatán talán még a Google és Magoogle is dobna egy hátast: Kot-kot-kokot kotkodály,/ Zoltánka ne komponálj.
Na, de térjünk inkább a zenére. Ott van példának kedvéért a Psalmus Hungaricus és a Táncszvit. Micsoda jubileum lehetett az az 1923-as év. Volt is nagy rökönyödés. Derék zenészeink dülledt szemekkel nézték a bartóki kottát, próbálva elkülöníteni a kottafejeket a légypiszoktól, mert legyek már akkor is voltak. Próbálkozásuk nem járt eredménnyel. Így aztán a Psalmus győzedelmeskedett, a Táncszvit pedig csúfosan megbukott. Pedig szegény, szerencsétlen Bartóknak mi volt a bűne? Tán tehetett arról, hogy zseninek született? Nem. Erről senki sem tehet.
Persze, az kicsit gáz, hogy a Bartók-féle 'Román népi táncok', az lett az eredeti, mert hiszen azt ismeri mindenki, a Jánosiék, meg a Muzsikás, ezt feldolgozta, és az lett a 'Botostánc'.
Ez így leírva kicsit vicces-majdnem, de tényleg akad, aki szerint ez így van.
A klasszikusok diszkóritmusban, az lett a klasszikus.:)
Kicsit a lentiekből az jön le, mintha az lenne a fő gond, hogy nincsenek régi magyar szerzők, régi lejegyzések. Mert sosem voltak, csak lóhús volt / voltak, csak elveszek.
De nekem az is elég lenne, ha idegenföldi régizenét játszanának / énekelnének, attól még ugyanolyan becsületes, Szíriuszról származó szittya-magyarok maradnánk...
De semmi gond, van egy Bartókunk, és a nagynemzeti probléma meg is van oldva.
ÁÁÁ, most veszem csak észre, új személy tévedt a rókalyukba. Légy üdvözülve, de ha lehet, ne fintorogj. Ez a mi szagunk, kedves és otthonos.
Egyes? Ennyire azért ne legyél eltelve magadtól!
Kérdésedre visszatérve, én Enescu nevét dobnám be a kalapba. Van egy nagyon kellemes lemez, amelyen meghallgatható ez:
Négy évig! Úristen! Kiről nevezték is el? Bartókról? Kodályról? Vagy Bakfarkról?
4 év?
Ne röhögtess, bocs.
Na, mindenki alszik? Vagy a Google nem dob ki semmi használható választ? Jól van, kisfiaim, üljetek le, egyes!
Én a róla elnevezett iskolába jártam négy évig. Szerinted?
Örömkönnyek. Sajnálhatod, ha ezt az érzést nem ismered.
Nézd, azt mondtam, hogy erről nem tartanék nyilvános vitát.
Hogy erre a kifejezésre: "legmagyarabb" rávetődik valaki, hát igen, ilyen a kapás.
Úgyhogy, engedd meg, inkább javasolnék Neked egy kevés olvasást: https://www.antikvarium.hu/konyv/kodaly-zoltan-visszatekintes-1-3-474256
Jó művelődést!
A MOST nem jön szóba. Hagyjunk egy kis időt. Majd száz év múlva kiderül, hogy ki volt MOST nagy zeneszerző.
Amúgy, ha már itt tartunk, a Himnuszunk is eléggé gyászosra sikeredett. Nézd csak meg az olimpikonjainkat. Megy a magyar himnusz és csorog a könnyük.
Azt is mondta, hogy ne fórumozzak.