Igazad van kedves Klára, Pozsonyban is voltak kissé nevetséges szituáciok, például egy Bohémélet, Pitti Katalin magyarul a tobbiek szlovákul, e két nyelv  a színpadon valahogy nem jon ossze.   

Sokáig ment a vita arról, hogy eredeti nyelven adják-e elő az operákat, vagy mindenhol a nemzeti nyelven, aztán a vendégénekes énekelhet ahogy akar, boldoguljon, ahogy tud!  (Most az esetenként  nyakatekert  magyar fordításokról semmit, az   Héterő fórumtárs profilja). Nyilvánvaló, hogy nem könnyű egy komplett operát idegen nyelven megtanulni, és énekelni, pláne,hogy a drága szerzők ugye  különböző nyelvű librettókra írtak zenét, de talán megéri. Ifjabb koromban volt szerencsém (?) olyan Bohémélet előadáshoz, ahol az egyébként tündéri Mimi lengyelül énekelt, a Musettát alakító szintén vendég művésznő olaszul,  a többi szereplő és a kórus természetesen magyarul. Úgy szétmentek, mint annak a rendje! Nem csoda, hogy az így keletkező hangzavar kizökkenti az énekest. Akkor már inkább eredeti nyelven, még ha ez nehézséget okoz is!

Lehet, hogy csak frusztrálta Marton Évát a környezet, ahol - Polgár Lászlón kívül - nagyságrendekkel gyengébb énekesekkel volt körülvéve. És - ha jól emlékszem - a kórus pedig, az olasz nyelven előadott opera közepette magyarul énekelt. Ez egy eléggé összegányolt, provinciális előadás volt, ahol Marton Évában elszakadhatott a húr. Abban az időben voltak azért sikeresebb produkciók is Marton Évával itthon, pl. a Végzet hatalma, erre szívesebben emlékezem. (Persze nem arra az előadásra gondolok, amit balesete miatt aznap reggel kellett lemondania - akkor viszont Szergej Larinnal vígasztalódhattunk.)