A MET folytatja -mert élő szezon nélkül, élő szezon helyett sajnos folytatni kénytelen- stream-adásfolyamát. Ezen a héten "Operai komédiák", jövő héten "Politika az operában" mottóval. Úgy hallottam, de lehet, hogy már mások is megírták itt: a teljes szezont törölték és a felbontható szerződéseket is mindenkivel felbontották. Lehet, hogy a tiszta képletek az igaziak és az egyenes út a legrövidebb...kapkodás, vergődés, erőltetett évadfenntartás helyett?
2020.10.18., 21.00 - 23.51 Classica csatorna
Közvetítés a New-York-i Metropolitan Operaházból
Vincenzo Bellini: Norma
Kétfelvonásos opera
Szövegét Felice Romani írta
Vez.: Carlo Rizzi
Km.: Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo)
Rendezte: David McVicar
Szereposztás:
Norma - Sondra Radvanovsky
Adalgisa - Joyce DiDonato
Pollione - Joseph Calleja
Oroveso - Matthew Rose
Clotilde - Michelle Bradley
Flavio - Adam Diegel
(MET, 2017. október 7.)
A Classica TV mai műsorán szerepel, 21:00 - 23:22:
Donizetti: La fille du régiment (Az ezred lánya)
2019
142 Minuten
Enrique Mazzola vezényli a New York-i Metropolitan Opera énekkarát és zenekarát
A főbb szerepekben: Paul Corona , Stephanie Blythe, Kathleen Turner és Yohan Belmin .
A 2019. március 2-i előadás felvétele.
Ez így igaz. De mint minden más, ez is több okra vezethető vissza. A MET ugye állami támogatás nélkül, a különböző MET- barát társaságok és privát alapítványok támogatásából működik. (a jelenleg futó MET -stream mellett is ott szerénykedik annak az alapítványnak a neve, amely többedmagával ezt lehetővé teszi) Tehát gyakran elvárásként jelenik meg, hogy a más operákban fellépett és sikeres, neves művészek ott is fellépjenek, mert nehogy már a MET lemaradjon valamiről! És ezek a nagy adományozók nem mindig profi zenészek, vagy értő zenehallgatók. Ezen kívül vannak a közönség-kedvencek! Rudolf Bing ominózus könyvében finoman megemlít pár esetet, mikor a szponzorok valamelyikével "egyeztetnie" kellett a tervezett szereposztást. Egyébként teljesítmény ide vagy oda, az előadás végi meghajlásnál a hazai művészeket mindig viharos taps fogadja, akik lelkesen dobálnak csókokat az úri közönség felé! Azt már csak zárjelben teszem hozzá, hogy ezek a művészek többnyire részt vesznek az operabarátok családi, baráti összejövetelein, ami alól a dologhoz nem szokott európai vendég-énekesek elég nehezen tudják kivonni magukat.
Ettől függetlenül, már több alkalommal több topicban megtárgyaltuk, hogy kevés kivételtől eltekintve ma nincsenek igazi nagy hangok, de ennek az okát és a megoldást nyilván nem mi fogjuk megtalálni.
Deborah Voigt Brünnhildéje nemcsak Hildegard Behrenshez nem mérhető igazából, de a közelmúlt többi jelentősebb Brünnhildéihez sem, hogy csak párat említsek: Deborah Polaski, Jeannine Altmeyer, Linda Watson vagy éppen Nina Stemme. Voigt mindnyájuktól fényévekre van, és még egy sor más szoprántól is, legfeljebb az különbözik, hogy éppen hány fényévnyire. Amikor meghallottam Voigt-ot Brünnhildeként a Walkürben, nem akartam elhinni, hogy egy ilyen préselt, minden fekvésben kellemetlen színnel megszólaló, a nagy Wagner-heroinákra nem is emkékeztető hangot egy Wagner-opera címszerepében a MET-ben színpadra engedtek. Hasnlóképpen ledöbbentem a Siegfried címszerepében hallott Jay Hunter Morristól is, akire csak az az egyetlen mentség lehet, hogy szükségmegoldás volt, beugrott az eredetileg felkért Gary Lehman helyett. Hunter Morris sem mérhető sem Siegfried Jerusalemhez, sem Stephen Gouldhoz, sem René Kollóhoz, de még Ben Heppnerhez sem. Ahogy Bryn Terfel Wotanja sem mérhető a James Morrisé mellett a John Tomlinsonéhoz, Donald McIntyre-éhez, Robert Hale-éhez vagy Albert Dohmenéhez sem. Nem kell ahhoz egyáltalán 50-60 évet visszamennünk, hogy összemérhetetlen énekeseket találjunk!
Tisztelt joska141! Nem kell az idézőjel, ez nem nickname, ez a becsületes nevem. Én még emlékszem Kroó Györgyre, generációk hallgatták a rádióban - mert ugye eleinte csak az volt - és tanultak tőle zeneelméletet, zenekritikát, és sok mindent. Más tanítómester híján sokan tőle tanulták meg, hogyan öltözünk, hogyan viselkedünk az Operában. Nem egy előadásra már úgy ültünk be, természetesen a kötelezően elolvasott Operakalauz mellett vagy után, hogy már tudtuk, mit fogunk látni, hallani, melyek azok a jelenetek, melyek fokozott figyelmet érdemelnek. Sokat köszönhettünk és a mai napig köszönhetünk neki, a mai operalátogató közönség egyes tagjainak megnyilvánulásaiból látható, mennyire hiányzik ma egy hasonló valaki.
Kedves Klára, Behrens Brünnhilde-jét -A walkürben- a helyszínen csodálhattam meg ... de biztos vagyok benne, hogy előtte pl. Nilssoné még csodálatosabb volt ... őelőtte meg pl. Flagstadé figyelem: a saját korában, még csodálatosabbnak számított. Ahogy immár vállvetve :-) szoktuk megállapítani: minden kornak megvannak a leglegebbjei, hogy utóbb hozzájuk lehessen viszonyítani a mindenkori "maiakat", többnyire az előző generáció(k) javára ítélkezve.
Tiszetl "Klára"! Nagyon figyelemre méltó, amit a MET-Ring-ről tetszik írni.
Még most is, évtizedek távlatából is fülembe csengenek a boldog emlékezetű Kroó György (egyáltalán emlékszünk még erre a nagytudású emberre?) szavai a szintén jó emlékű, akkori rádióbeli Új Zenei Újság hasábjain erről a Rajna kincse előadásról. Lelkendezett, hogy milyen lehetőségek voltak benne, a különböző formájú mozgatásokkal. Ismertetése nagyban hozzájárult Wagner iránti kedvem növekedéséhez. Köszönöm, hogy jelen sorai ezt az akkori élményt visszaidézték.
Kedves Kati, azt hiszem, valamit nagyon félreértett! Nem méricskélek senkit senkihez, csak elmodtam azt a véleményemet, hogy az énekesek megítélése szubjektív dolog. Mivel nem vagyok rendszeres MET-látogató (bocs!) a jelenleg hallható Ring egyes darabjait alkalomadtán láttam, hallottam, mikor valamelyik TV vagy rádió adó véletlenül műsorra tüzte, de nem mindegyiket! Nyilvánvaló, hogy az új szerepel gyakrabban, nem a régi. Egyike vagyok azon nem keveseknek, akik hegyezett füllel és tágranyitott szemmel nézzük - hallgatjuk ezt a sorozatot, éppen mert korábban ezek közül nem mindegyikhez volt szerencsénk.
Hogy Voigt kihez mérhető, és mennyire, az egyéni megítélés dolga. Ahogy Jerusalem, Morris, stb és a szerepeket manapság alakító énekesek összehasonlítása is. De ma Voigt van, ő énekel, sem Behrens, sem a többi szereplő nem fog feltámadni a nosztalgiázó operalátogatók kedvéért.
Egészen kellemesen csalódtam Gary Lakesben, akit korábban csak Dutoit Trójaiak felvételén hallottam ORDÍTANI.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy kinek ki a kedvence. Meg kell hallgatni mindkét változatot, és akinek az új tetszik jobban, az megkaphatja a díszletet ajándékba, hogy értékesítse a MÉH-ben. Kedves Klára, ugya nem akarja azt állítani, hogy Voigt bármiben is mérhető Behrenshez?
A jelenleg közvetített és az új - ha jól emlékszem 2011- es változat - énekesei közötti összehasonlítás elsődlegesen szubjektv kérdés! Egyrészt, kinek ki a kedvence, másrészt az idő minden emléket megszépít, és a "hol vannak a régi nagy énekesek " témát már csontig lerágtuk.
Az új változat főszereplői igazán nem is az énekesek voltak, hanem az a hatalmas, nemes egyszerűséggel "Masiná"-nak nevezett komplexum, amely a fel-le mozgó hatalmas acél - lemezekkel kívánta a díszletet helyettesíteni, és a bekerülési összeg valamint a sokak által hátrányosnak minősített megoldás miatt nem kevés kritikát kapott anno!
Minden idők egyik legigényesebb Ringje megy, Levine ugyan nem tartozik a kedvenc Wagner-dirigenseim közé, s az új változatra rengetegett érett is az, ahhoz a művekhez hozzányúlt, az új változatban viszont alig volt értékelhető énekes, szemben az itteni csodákkal: James Morris, Christa Ludwig, Hildegard Behrens, Siegfried Jerusalem, Jessye Norman, Matti Salminen, Kurt Moll, Birgitta Svenden, s feltűnik Tatiana Troyanos is.... óriási.
Egy konkrét adat: a Wiener Staatsoper csúcsgázsija 2013-ban esténként 13.000.- Euro volt. Hogy most mennyi, arról nincs információm.
Hát én erről is lemaradtam eddig, de most már elkezdett érdekelni, köszi! :)
Én sem rajongok a francia Don Carlosért, bár tegnap azért megnéztem a bécsit (mégiscsak Jonas, meg az unalmas eddiginél legalább egy fokkal érdekesebb produkció, ha időnként fura is). A "Lacrimosa" szerintem mindig benne kéne hogy legyen, láttam már párszor visszarakva az olasz verzióba, és nagyon jó volt. Ellenben a francia Restate rettenetesen idegen, mianyavalyaez érzés. Alig van benne ismerős zene, hol maradnak a nagy drámai kitörések?
A párizsinál valamivel jobban tetszett ez az előadás, legalább némi humor volt benne és nem rakták szegény Carlost ketrecbe XD Viszont Rodrigóval nem tudnak mit kezdeni, csak úgy van.
Végre egy szép, fiatal Eboli, aki énekelni is tud, még a Fátyoldalt is.
A MET-ben a gázsi nem alacsony és a presztizs is sokat használ a karriernek. Ami inkább gond, az a 6 hetes próbaidőszak, amit a betáblázott top-énekesek nem nagyon szeretnek. Ráadásul a próbákat nem fizetik, a köztes időben max egy-két dalestet lehet adni, mert nincs minden városban alkalmas operaház, LA és San Francisco pedig túl messze van!
A fellépti díj negatív rekordját Bayreuth tartja, ott valóban kicsi a fellépti díj, sőt a vendég zenekarok és énekkarok ingyen lépnek fel, gyakran a saját szabadságuk feláldozásával.De kérem, az Bayreuth! És a Salzburgi Ünnepi Játékok sem fizet túl jól.
Hát a bécsi Kundry az nagyon új terep lesz Garancának, hiszen ha jól tudom, ez lesz az első Wagner-szerepe. És nem a legkönnyebb, se szopránoknak, sem pedig mezzóknak! Kimondottan nagy falat, igazi "zwischenfach", kell benne fent is, lent is énekelni, nagy ugrások is vannak benne, viszont figurában meg szinte rá van írva a szerep. Ezzel együtt azt azért nem gondolom, hogy nagyon Wagner felé kéne bővíteni a repertoárját (Ortrud vagy Fricka szerintem se neki való), de hát ő tudja, eddig jól csinálta, én igazából nem féltem. Ha nem sül el jól a dolog, legfeljebb majd nem énekli többször. Nicolai Gedda is énekelt párszor Lohengrint, aztán állítólag ő maga mondta, hogy rossz ötlet volt, mert a biztos magas regiszterére semmi szükség nem volt benne, viszont az állandó középlágé kifejezetten fárasztotta. És nem is énekete tovább, és hasonló hősi szerepekkel sem kísérletezett a továbbiakban.
Ami a gázsikat illeti, csak két név a közelmúlt nagy MET-sztárjai közül: Samuel Ramey, Sherrill Milnes. Mindketten évtizedeken át rengeteg előadást énekeltek a MET-ben, persze vállaltak néha vendégszerepléseket Európában is, de a karrierjük zömmel a MET-hez köthető, valósággal emblematikus alakjai voltak a Háznak. Komoly arccal ki tudná bárki jelenteni, hogy más operaházakhoz képest "viszonylag alacsony" gázsikért énekeltek olyan huzamos ideig a MET-ben? Ugye hogy nem! Hát ennyit a gázsikról, amúgy engem nem érdekel különösebben a téma. :)
Levine és a MET pereskedése kapcsán derült ki, hogy Jimmy minden előadásáért 27000 $-t kapott (a milliós évi fizetése mellett). Ha neki ennyit fizettek, akkor előadásonként mennyit kaptak a közelmúltban a legnagyobb sztárok (Domingo, Netrebko, Kaufmann, Garanca stb.)??
A Covid elintézte, hogy olyan nagy gázsik sokáig nem lesznek. Egy nagy énekes mondta a napokban, hogy ha azt akarják, hogy közönség legyen, csökkenteni kell a jegyek árát. Igaza lehet, de ez is azzal jár, hogy csökkenteni kell a gázsikat is, több hónapos vagy éves kihagyás után még a sztárok is menni fognak kevesebbért. Garanca Amneris a MET-ben? Legyen. Zajick, Borodina után nézze, aki akarja. Olyan rossz Eboli volt, mint a bűn.
Párizsban jó gázsiért Amneris: naná, hogy elénekli. Jó lesz az. Nyilván lesznek vagy már vannak is, akik prejudikálnak: "hideg szőke" és a többi, már ismert bélyeg. Még MET-be is eljuthat a szereppel. Ebolira már szerződtették 2022-re. Step by step építkezik. Tuti, hogy MET meghallgatja a párizsi Amnerisét és ha jó, arra is felkérik. Mint látom, Bécsben Kundryt is megkóstolja nemsokára = új terep.. MET- (és egyéb) gázsikat sajnos nem ismerjük, engem speciel érdekelnének, nem intimpistaságból, hanem "csak úgy", kiváncsiságból. Olvasni-hallani 50-100.000€/$ sávban mozgó gázsikról, -karmestereknél, koncertekért pláne- ennyit MET aligha fizet 1-1 alkalomra. MET-ben szerintem senkinek nem elég egyszer énekelni, oda valszeg átlagnál jóval alacsonyabb gázsiért is visszajár a többség. Néhány megasztár lehet, hogy csúcsgázsit kap, de sanszos, hogy ők is csak MET-viszonylatban kapnak csúcsgázsit. Nagy pénzt pl. Japánban, arab és egyéb egzotikus helyeken kaphatnak vagy pl. gálákon, magánkoncerteken, nyári fesztiválokon lehet szakítani és nyilván pár "igazi" operaházban.
De Amnerisre nem is a MET-ben kérték fel, hanem lentebb valaki beírta, hogy Párizsban, hát sztem ott se lehet annyira kicsi a gázsi! És amúgy a MET-ben se hiszem, hogy annyira bagóért énekelnék a vezető szerepeket, de mindegy, kár ezen vitázni. (Amúgy meg ha ez bármennyire igaz lenne, akkor elég lenne egyszer ott énekelni "viszonylag kis gázsiért" aztán meg felmarkolni másutt a nagy lóvékat, és nem kötődnének a MET-hez több évtizedes karrierek! Hogy is van akkor ez?) :)
A MET -legalabbis regen- arrol (volt) hires-hirhedt, hogy nem fizet/ett nagy gazsikat. Az volt a "gazsipotlek", hogy ott lephetett fel az enekes, ami tobbet er(t) mint egy magasabb gazsi. Ezzel az ajanlolevellel aztan mashol be lehetett soporni a nagyobb penzt. Lehet, hogy par megasztarra ez nem teljesen vonatkoz/ott/ik, de altalaban igen. A tobbi stimmel, de ezt mar lejjebb jeleztem.
Még jó, hogy szívesen vállalta! Amneris igazi álomszerep, sőt a mezzo-fach egyik alapszerepe, és egyik legjelentősebb feladata. Örülhet, akit alkalmasnak tartanak és felkérnek rá, pláne egy nagy házban, nagy gázsiért, és bolond lenne visszautasítani! :) Mi a fenét énekeljen egy 44 éves élvonalbeli sztár-mezzo, ha nem Ebolit meg Amnerist??
Ezeket az anomáliákat pontosan tudom, de az biztos, hogy ez esetben Garanca nagyon szívesen vállalta el Amnerist. Oké, nem írom le, meglátjuk, megnézem majd. Ő még egy olyan énekes, akiért hajlandó vagyok bemenni vagy megnézni egy mai operaelőadást vagy közvetítést.
Garančához 2015-ben, a Müpá-ban adott áriaestjén, egy színvonalas Carmen-keresztmetszetben már volt szerencsém. Jövőre, teljes Carmen-előadásban láthatjuk majd viszont: már egy komplex alakítást kaphatunk - remélhetőleg - tőle.
Kár, hogy bár Garanca nem orosz, de mégiscsak "szovjet iskolán" nevelkedhetett, orosz szerepekre, mondjuk Márfával az élen tényleg világos lehet a hangja, kevés az alja. Talán nincs is orosz darab a repertoárján. A két Eboli áriát már elénekelte legutóbbi pesti koncertjén éspedig igen jól. Nem hinném, hogy az együttesekben kevés volna. Amneris tényleg valamivel nagyobb és zsírosabb falat mint Eboli, de érthető, hogy elvállalta. Szívesen megnézném a jövő nyári MüPa-Carmenben (ha meglesz...), mert Komlóssy és Obrazcova óta először -úgy 50 ill. 40-45 év után- jó lenne végre egy igazi "nagy" Carment hallani élőben, de covidilag egyelőre kivárok...
Oké, mindenkinek megvan a maga ízlése meg véleménye. De azt azért elhiszed ugye, hogy sehol nem úgy működik a dolog, hogy az énekes bemegy mondjuk a MET főzeneigazgatójához, hogy "vagy ideadjátok nekem ezt meg ezt a szerepet, vagy itt se vagyok"? Azt énekli mindenki, amire felkérik és leszerződtetik. Kivételes esetekben, pl. jubileumi előadáson kérheti az énekes, hogy ezt vagy azt a darabot a kedvéért vegyék elő kvázi jutalomjáték címén, de még ez se túl gyakori. Egyébként a színházak (többnyire az ügynökségeken keresztül) diktálják az énekeseknek, hogy mit fognak énekelni. Azok meg rábólinthatnak vagy köszönettel visszautasíthatják. De csak abból, amit már előzőleg felkínáltak nekik. Egy mezzónak 44 évesen már általában drámai szerepeket kínálnak fel. Pont.
Én alapvetően szeretem Garancát, de nekem ezekhez a szerepekhez nagyon kevés. Én látamm az Eboliját és a Deliláját is, mindkettőben több volt a forszírozott mache sötétítés. Eboli félig szoprán szerep, ott a magasságokkal elvitte a show-t, de a Delilánál inkább a kifejezőereje volt nagy, az meg szinte teljesen alt lágé, érezhetően mély volt neki. Amnerisben is a fele lesz meg a dolognak, de mivel profi,valoszinuleg megoldja ugy, hogy a nagyobb kozonsegnek tetszen. Nekem ezzel a hanggal nem, de ez en vagyok.
Én nem tartozom Garanca rajongótáborába, sőt még azok közé sem, akik nyomon követik a pályáját vagy sokféle szerepben látták-hallották. De láttam a tévében a MűPás áriaestjét, amelynek a második része ha jól emlékszem, Carmen-részletekből állt, valamint megvan vele DVD-n a bécsi Werther Alvarezzel, és a Boleyn Anna Netrebkóval. És ezeken egyáltalán nem tűnt szoprán színezetűnek a hangja. Sajnos nem láttam Santuzza, Delila és Eboli szerepében sem. Az Octavianjára és a Hamupipőkéjre nagyon kíváncsi lettem volna de végülis ezek nem jutottak el hozzám eddig. De a Cenerentola, mint tudjuk, koloratúralt szerep, kell hozzá némi mély regiszter is, ahogy a Delilához is (főleg!) Úgyhogy továbbra is azt mondom, ha a MET-be jó volt Carmennek és Delilának, akkor Ebolinak sem lehet annyira csapnivaló, ezek után pedig a következő állomás a pályáján Amneris kell, hogy legyen szinte törvényszerűen, amit pedig a lírai fachból el lehetett énekelni, már elénekelte. Egy 44 éves mezzó nem énekelhet örökké fiatal lánykákat, nadrágszerep meg nincs olyan sok és azokat is meg lehet unni. Raádásul a legnagyobb sztárok is többnyire abból válogathatnak, amikre felkérik őket, ez a pálya ritkán kívánságműsor... Lehet szeretni vagy nem szeretni Garancát, de hogy az utóbbi két évtized egyik legfényesebben ragyogó mezzoszoprán-csillaga, azt aligha lehet vitatni. Ráadásul nagyon tudatosan építi a pályáját, elég sokáig várt a drámai szerepekkel.
Na ebből mindenben egyetértünk!
Ezeket a szerepeket már évekkel ez előtt kinézte magának, benne van a 2013-ban megjelent önéletírásában. Az más kérdés, hogyan fogja megoldani. Szerintem már Ebolinak és rémes volt, de nem áll le. Az eddigi szerepeire vonatkozó pozitív megállapítással tökéletesen egyetértek. A MET sorozatban nagy örömömre éppen ezeket a remek alakításokat láthattuk!
Sajna szerintem nincs meg hozzá, egy világos, erősen szoprán színezetű karcsú hang Garanca, amelyik hogyha ezeket a megszélesített pozícióval énekelendő, erős mellregisztert és nagy volument igénylő Verdi-szerepeket énekli, akkor egy Knödel-hangú erőlködés lesz belőle. Bár valószínűleg a teteje meglesz neki, (tekintve hogy nagyon stabil be-i, h-i is vannak) egy mezzonal a közepe és az alja talán fontosabb,ami ilyen esetben egy parodisztikus huhogast fog eredményezni, mint ahogy lírai szopránokkal is ez történik, ha nagyon drámaiak akarnak lenni. ld. Netrebko és társai.
1/1 ez a véleményem. Garanca egy tünemény. Csak hébe-hóba megyek el áriaestre, de az övét nem bántam meg, sőt! És rá is igaz a régi mondás: mindennek ellen lehet állni, csak a kísértésnek nem. Márpedig Amneris (is) "kísértés". És csak emlékeztetném a rajongókat: Obrazcova már nem fog Ebolit énekelni :-( ahogyan Cossotto sem Amnerist, bár ő szerencsére még köztünk van. (Mindkettőt láttam a szerepben az Erkelben.) És Semenchuk is csak egy van.
Tavasszal az Alagnás Don Carlos is franciául ment -talán ugyanaz a produkció- és nagyon élveztem. Az a fajta előkelőség, elegancia, ami a Don Carlost az egyik kedvenc Verdimmé emeli, nekem francia nyelven adekvátabban jön át. (Az énekes színvonal elég vegyes volt...)
Egy mezzó, pláne ha világsztár, ritkán elégszik meg kizárólagosan a nadrágszerepekkel és a líraibb bel canto-szólamokkal, hanem hogyha a hangja ezt megengedi, pályája érettebb szakaszában szívesen bővíti a repertoárját drámaibb szerepekkel is. Garanca pályaívén a MET-ben (is) énekelt Carmen és Delila, meg Eboli után teljesen logikusan következik Amneris, egyáltalán nem kapkodta el, nem hiszem, hogy ne lenne meg hozzá a hangja, a közönség pedig zabálni fogja, gondolom, hiszen sztár, megvan a maga nagy rajongótábora. Bukni egészen biztosan nem fog vele.
Scarpia szerepe valóban "csak" másfél felvonásnyi. Na de Alberiché, ha külön-külön nézzük az egy este előadott darabokat, szerintem nem több. A Rajna kincsében és a Siegfriedben viszonylag sokat énekel Alberich, de szerintem ott sem többet mint Scarpia, az Istenek alkonyában pedig már csak egy monológja van mindössze, amibe Hagen is beleénekel időnként. A Beckmesser már sokkal nagyobb falat, az valóban nagy mennyiségű énekelnivaló, de az meg fajsúlyban, jellegében, hangigényben nem mérhető a Scarpiához, olyannyira nem, hogy olyan (egyébként kiváló) lírai baritonok is énekeltek Beckmessert, akiknél fel se merültek soha a Scarpia-jellegű, volumenű és fajsúlyú szerepek (pl Hermann Prey vagy Thomas Allen.) Scarpia szerepe abszolút hősbariton hangot követel megalkuvás nélkül, míg Beckmesser simán megoldható egy teherbíróbb buffo-karakterhanggal is. (Amennyire én tudom, a Mesterdalnokok hangszerelése sem túl vastag a többi nagy Wagner-műhöz viszonyítva, nem kell benne nagy forte-tuttikat áténekelni.)
Nemzetek, népek zenéit tényleg lehet -ha nem is mindegyiknek mindenét egyformán- szeretni. Minden korok zenéjét talán túlzó elvárás egyformán szeretni és hát még ott van a műfajok szerinti "tagolás": a cappella kórusművektől fúvósötösön és vonószenekari műveken át az operákig sok (lenne) ... nem beszélve a szédületesen hangzó John Cage 4'33"-ról :-)
off Ó, hát talán nem csak kivételesen :-) és nem csak egyetértünk, de össze is érünk (mint a jó bor, ha meg nem sértem ezzel). 100%-ban még saját magával sem ért egyet mindig az ember.
on Persze, hogy énekeltek-énekelnek olaszok Wagnert és (majdnem) mindenki mindent ... csak nem (nagyon) a szentélyben = Bayreuth-ban. Érdekes lenne megnézni vagy akár tanulmányt írni mondjuk a Scala (vagy akár a topik-MET) Wagner-szereposztásairól világháború(k) idején. 1. vh.: német énekes aligha énekelhetett olasz és 1917-től amerikai földön. 2. vh.: német énekes aligha énekelhetett MET-ben, több megperzselődött énekes (Schwarzkopf!) jó ideig utána sem. Bing mondta egy nem nevesített karmesterről kb. ezt: "még a Ház tájékán sem akarom látni. Közepes karmester, de kiemelkedő náci. Fordítva jobb lenne." Talán éppen ezek a korszakok indították el a más nemzetbéli énekeseket, nemcsak a német (benne Wagner-) repertoárban. Ha nincs vasfüggöny, még több országból még több énekes jött volna fel.
Hogy Gobbi hogyan bírt volna nagyobb mennyiségben Wagnereket, az örök kérdés marad, de -bár nem vagyok szakértő- az az érzésem, hogy Scarpia másfél, nem túl hosszú felvonásnyi szerepéhez képest mondjuk Alberich vagy Beckmesser szólamai azért combosabbnak tűnnek.
Nem fogja, ebben biztos lehetsz. Amnerisre mar ki volt irva Parizsban, csak elhalasztottak. Elvileg decemberben debutal benne, ha nem csusztatjak tovabb. Nekem ezekben a szerepekben totalis keptelenseg, foleg a csodalatos Sextusai, Hamupipokeje, Charlotte-ja, Adalgisaja, Rozsalovagja utan.
A jövő évadban a MET-ben lesz Don Carlos: Yoncheva-Garanca + Groissböck és Polenzani. Nézet-Séguin vezényel...lehet még fokozni a horrort! :)
Amúgy Garanca következő Verdi szerepe Amneris lesz. Remélem legalább Azucenát elkerüli...
Hát elég érdekes volt a francia Don Carlos - Kaufmann négy nyelven mindenevő, ő hozta a formáját, Abdrazakovnak szerintem mindegy, hogy olaszul vagy farnciául énekel, mindegyik tanult nyelv. Egy toplistás énekesnek ezeket tudnia kell, legalább olyan szinten, hogy a szerepét el tudja énekelni! Ahol gyorsítottam, azok a Yonchevás és Garanciás részek voltak, mindkettő katasztrofális volt. De egy Wagner a MET-ből, akár angol fordításban, akár amerikai énekesekkel német eredetiben - mindkettő komoly megpróbáltatás, és nem kis büntetést érdemelne.
Carmen: Obraztsova nálam is előkelő helyen áll a sorban. Egyébként ha az ember egy operával első alkalommal találkozik, és az jó előadás, megfelelő szereplőkkel, az besorol a kedvencek közé. Ha az első élmény rossz, az az opera nehezen kerül át a "mégis szép darab" kategóriába.
Don Carlos franciául, nem kérem. Az annyira olasz hogy nagyon, a szobaképet végig se bírtam még hallgatni franciául szerintem. De Wagner olaszul az különösen fájdalmas nekem, máig kevés rosszabbat hallottam Gui olasz Parsifaljánál Rómából... igen ahol Callas volt Kundry és rémes volt. Mondjuk nekem magyarul sem tetszik sok opera, de amit úgy hallottam először (mint pl. a Carment, azt imádom magyarul mai napig, de ott az orosz Obraztsovás is toplistás.)
A szegény és szerencsétlen folyamatos ismételgetése nélkül is egyet tudok érteni. Mint írtam, van egy csomó darab és főleg énekes az olasz területről, akiket nagyon szeretek, sőt akár rajongok, csak nem az a stílus nekem a non plus ultra. Biztos másnak is van ilyen. Egy csomóan nem tudnak végigülni egy Wagner-operát én meg nem értem mit lehet abban unalmasnak találni, mikor minden hangjában és szavában (egyik sem kevésbé fontos a másiknál) el lehet mélyülni, és minden hallgatásnál valami új színt felfedezni, nemcsak auditíve, hanem filozofiájában is. Megdolgoztat rendesen, de olyan mint egy jó edzés, csak az agynak és a léleknek, melyek attól izmosodnak.
Elég érdekes nézőpont ez szerintem... Én pl eléggé mindenevő vagyok, igaz, barokkot és kortárs operát nem hallgatok (vagy csak igen-igen ritkán), de ezeken kívül szinte bármi jöhet, Rossinitől Richard Straussig... Két fő kedvencem pedig éppen az olasz és a német romantika, Verdi és Wagner közt pedig akkor se tudnék választani, ha az életem függne tőle. Azt viszont elképzelhetetlennek tarttom, hogy olasz operákat németül hallgassak, élvezhetetlen lenne számomra. Hoffmann meséit vagy Hugenottákat hallottam már németül, vagy Carment olaszul, de ennél messzebre nem merészkednék. Még a francia librettójú olasz műveket is sokkal jobban szeretem olasz fordításban hallgatni (Szicíliai vecsernye, Don Carlos, Tell Vilmos, Kegyencnő), nemhogy az olaszokat!!! De ez remekül megfér nálam a Wagnerekkel együtt, amiket viszont csak németül szeretek hallgatni, az meg úgy az igazi természetesen... :)
Az ember csak magával tol ki, és szegényebb lesz, ha nem szereti az olasz zenét, vagy a német zenét, vagy a francia zenét, vagy az angol zenét, vagy a spanyol zenét, vagy a magyar zenét. Vagy nem szereti a romantikus zenét, vagy a klasszikus zenét, vagy a barokk zenét, vagy a reneszánsz zenét, vagy a XX. sz-i zenét. És még sorolhatnám, hogy mivel lesz szegényebb, és mennyire szegény tud lenni a szerencsétlen ember...
Mármint aki kritika nélkül elhiszi azt a prognózist, annak ijesztő. :)