Megszoktam, hogy a Dankó Rádió  "Túl az Óperencián" operett-adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya napi rendszerességgel köszönti a műsorában egykor megfordult ismert vagy kevésbé ismert művészeket,személyeket születésnapjukon,  esetleg névnapjukon is,  ilyenkor opera-, operett-, dalfelvételeikből hallunk bejátszást is.  Sajnos, most László Margit 88. születésnapjáról mintha "elfeledkezett" volna? - ahogyan Palcsó Sándor mai névnapja kapcsán is hiába vártam, hogy valami szép operettdalának műsorra tűzésével kedveskedjék neki is - különben mindkettejükkel igen élvezetes beszélgetéseket folytatott műsorában Nagy Ibolya. Bizonyára az idő szűkös kerete nem tette-teszi lehetővé mindig ezt; tudjuk azt is: ezeket az adásokat nem élőben, hanem felvételről halljuk, és ez az oka, hogy most elmaradtak az általam hiányolt felköszöntések az éter hullámhosszán...

László Margit operaénekesnőt mai születésnapján – a 88. életévét tölti be – ezzel a dalfelvételével köszöntöm:

Bágya András – Hárs László: A legszebb hosszú út - előadja: László Margit

Dalszöveg

Ne járj velem, ha velem csak járni szeretsz,
hát örömet így ne szerezz, ne járj velem!
Ne menj megint, hisz nem sürget semmi, tudod.
Hát légy egyszer végre nyugodt szíved szerint.
Néha a tánc se szórakoztat, unom a dalt, a zajt.
Tanulj meg egy-egy órahosszat kettesben lenni majd.
Olyankor elég a csönd is a kedvhez, 
hogy messzire hagyjuk a bút,
s amit a kezed a kezemig megtesz, 
az a legszebb, hosszú út,
az a legszebb hosszú út, hosszú út.

Bejársz velem majd mellettem minden utat,
mit lassanként sorra kutat sok est, sok éj.
Megyünk veled, csak időnk jár, egyre halad,
míg megáll majd szívünk alatt, szemünk felett.
Figyeljük majd, mit mond a másik,
nem kell beszélni sem.
Most dobbanástól dobbanásig
beszél a csönd, a szem.
Ilyenkor elég a csönd is a kedvhez, 
hogy messzire hagyjuk a bút,
s amit a kezed a kezemig megtesz, 
az a legszebb, hosszú út,
az a legszebb hosszú út, hosszú út,
hosszú út, a legszebb hosszú út.