A Szegedi Szabadterin a rafinaltabb enekesek az elsö probat azzal kezdik, hogy felkeresik a hangositokat- egy-ket uveg bor, suti, stb.kisereteben - hogy tudod, majd ha en lepek be...
A.Agache említette, hogy eloszor énekel mikroporttal. Bizony a nagy hangok meg a mikroport nem megy ossze. Emlékszem a Szombathelyi Aidára 2013 augusztusában. A harmadik felvonásban leesett Lukács Gyongyinek a mikroport, a muvészno tovább énekelt. Ez volt az est fénypontja.
Ezen a rövid bejátszáson is látszik, hogy különleges rendezés ez a Traviata, Kolonits Klára és Alexandru Agache pedig csodálatosan énekelnek. Utóbbi hangja és éneklése jottányit sem kopik. Egy interjúban olvastam, hogy Agache a húszas évei közepén, még tanuló korában énekelte először operában Germont szerepét, és azóta a repertoárján tartja! Nem kis teljesítmény, mint ahogy az sem, hogy mennyire intakt és szép a hangja!
Gyertek a Traviatára, amíg van benzin. Jó lesz!
Dinyés Dániel karmester és zeneszerző stand up humorral adott betekintést Verdi: La Traviata című opera keletkezésének hátterébe. (Fülek, Városi Művelődési Központ, 2022. július 3.)
video (részlet)
(Kolonits Klára mellett Tötös Roland is énekelt Verdi operájából az elhangzott részletekben. - nincs rajta a Facebook-videón.)
További olvasni-, hallgatni- és néznivalók a szegedi Traviata kapcsán:
Háttérbeszélgetés a főszereplőkkel és a rendezővel (videó, nagyon érdekes)
Még egy Juronics-interjú (audio)
Interjú Vajda Júliával (Flora alakítója)
Interjú Juronics Tamással, a Traviata-produkció rendezőjével a revizoronline-on.
A Traviata nem kifejezetten szabadtéri színpadra való opera, de ezzel a szereposztással szívesen megnézném.
Érdekes, hogy Szegedre Falstaff és Pomádé címszereplőt keresnek. Én azt hittem, egy darabot azért vesznek elő (többek között), mert van egy biztos alap a társulatban, aki a főszereplő lesz, aki miatt elővesznek bizonyos darabokat és utána osztjàk ki a többi szerepet.....
Vagy ez régi divat?
Szeretettel gratulálok Pál Tamás Karnagy Úrnak az elismerésért és örülök, hogy az Ajándékkoncertet ő dirigálja!
A Szabadtéri honlapján olvasható az idei La Traviata-produkció teljes tervezett előadói gárdája.
Így már jobb lett volna nem tudni......de mit is vártam?
A Don Giovanni tapasztalata után nem gondoltam volna, hogy még Gyüdit is visszasírom.....
Korábban - 2022.03.27., 3051. hsz. - belinkeltem ide egy, a delmagyar.hu oldalon megjelent interjút, amiből az alábbi részt idéztem akkor:
"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában.
Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."
Ezek alapján úgy gondolom, Dinyés Dániel fog vezényelni.
Biztosan kíváncsi vagy a nevére?
Én azért a karmesterre is kíváncsi lennék.....aki szintèn főszereplő.
A Szabadtéri honlapján megjelent néhány újabb név az idei Traviata-produkció tervezett szereposztásából. Kolonits Klára neve már régóta ott volt Violettaként, és Juronics Tamásé is rendezőként. Az új nevek: Vajda Júlia (Flora), László Boldizsár (Alfredo), Alexandru Agache (Germont)
Gratulálok minden díjazottnak!
Tegnap este volt a Színházban a Dömötör-díjak átadó gálája. A operai díjakat kapták:
Legjobb operaénekesnő: Ferenczy Orsolya
Legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter
Nagyon örülök Ferenczy Orsolya elismerésének! Igazán megérdemelte!
Az életműdíjat Vajda Júlia kapta, akit a Legjobb női mellékszereplőnek is választottak. Remélem, még sokáig megörvendeztet minket művészetével!
Szép ez az előadás, de nem változtat azon, hogy míg az opera szerint DG folyamatosan cselekszik, addig DO csak beszél a cselekvésről, szerintem ez a legfőbb különbség kettőjük között. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ő belopózna éjjel DA szobájába.
Én Don Ottavio két áriájáról írtam, mert neki tényleg annyi van, bár néha az egyiket kihagyják.
Figyelem, innentől csak 18 éven felülieknek!!
Kérdés: DO vajon az ágyban is "méltó társa" ... lenne? A két gyönyörű tenorária ellenére legalábbis kétséges. Ebben a felhozatalban pláne és kétségkívül a kanos (copyright Pál Tamás maestro) Don Giovanni a ... khm ... lepedőbajnok. Lepedőn kívül is ;-)
Nekem Alfredo Kraus bebizonyította (pedig "csak" a hangját lehetett hallani a tubuson, nem lehetett délceg alakját látni a színpadon), hogy Don Ottavio méltó társa Donna Annának.
https://www.youtube.com/watch?v=NHIZh_8jgT8
Én is nagyon szeretem ezt a kis áriát. Az én kedvencem Giuseppe Taddei: https://www.youtube.com/watch?v=CfsYEvkz4SY
Érdekes, hogy -zéta- is és te is két Don Giovanni-áriáról írtok. Először Dietrich Fischer-Dieskau lemezén hallottam a darabot (vez. Karl Böhm) és azonnal megragadott a harmadik is: a 2.felv. "Metà di voi qua vadano"-ária DFD szuggesztív előadásában. Későbbi előadásokon aztán tényleg azt tapasztaltam, hogy ezt az áriát a mindenkori címszereplők eléggé "elbújva" adják elő az éj és a színpad sötétjében, hogy az azt követő recitativóban annál "látványosabban" püföljék el a jó Masettót. Hallgassátok meg pl. vele (DFD) ezt a kis rejtett gyöngyszemet, szeretni fogjátok! Erwin Schrott DG-járól még itteni új koromban írtam be (Erkel/5992), és emlékeim szerint alig találtam rá szavakat, -zéta- szerencsére igen :-) Azóta sem járt mifelénk túl sok vendégművész (szerepben) ilyen emlékezetes sikerrel MÁO-ban vagy Erkelben. (MüPában inkább.)
Hát ez remek! Ott voltam ezen az előadáson, sőt, kétszer is megnéztem akkor, de erre a cikkre nem emlékeztem. De valami ilyesmire gondoltam. Vajon miért csináltak a szerzők Don Ottavióból egy ilyen nyámnyila jellegű figurát (miközben két gyönyörű áriája is van)? Csak nem azért, hogy ne is lehessen méltó vetélytársa Don Giovanninak? Donna Anna igazán tűzrőlpattant, valóban nem ő lenne való hozzá.
Máshol is van utalás a történtekre:
LEPORELLO
Non ne so nulla.
Ma essendo l'alba chiara, non sarebbe qualche nuova conquista?
Io lo devo saper per porla in lista. (Tudnom kell, hogy fölvegyem-e a listára.)
DON GIOVANNI
Va là, che sei il grand'uom!
Sappi chi'io sono innamorato d'una bella dama, e son certo che m'ama.
Úgy tűnik, Donna Anna nem kerül föl a végtelen gondossággal vezetett listára.
(A listát itt egy kiváló ukrán fiatalember ismerteti.)
Lehet, hogy túl sok krimit néztem az utóbbi dőben, de az, hogy mi történt Anna és Don Giovanni között kizárólag Anna, azaz a sértett (?) vallomásából tudjuk. És hát ő állítja be magát sértettnek. Az általam ismert felügyelők mind kétkedve fogadnák ezt a tényállást. Különösen, hogy a lány csak jó pár óra múlva meséli el.
Meg hogy elsőre összetéveszti Don Giovannit Ottavióval. És Ottavio vajon miért megy éjnek évadján Anna szobájába? Nekem csak kevés valószerű tippem van... És miért dönt úgy Anna a végén, hogy még egy évig nem megy hozzá Ottavióhoz?
Nagyon érdekes, de pár évvel ezelőtt egy határozottan izgalmas előadás nyomán ebben az írásban pontosan azt próbáltam körüljárni a magam módján, hogy mi történt Donna Annával (akit történetesen Kolonits Klára alakított)...
Szeretném egy igazi zeneértő, például Pál Tamás karnagy úr véleményét megkérdezni arról, hogy vajon Mozart mit gondolhatott erről a témáról? Mert nekem az számítana igazán, hogy mi van a zenében, mit írt ő oda, hogy mi történt Donna Annával? Mert hogy nagyon mélyen érinthette őt az a találkozás, és nem csupán negatív értelemben, az itt-ott kiderül.és bizony, Freud se teljesen a spanyolviaszt találta fel, az odi et amo elég régi tapasztalat. Nem kellett ahhoz megtörténnie az erőszaknak, ettől még utána mégse nagyon akar a vőlegénye karjába omolni valamiért.
Vagy pont ellenkezőleg írta le, mint ahogy gondolta ld.ez alatt. Avagy: "gondolta a fene".
Kedves Csákovics, a librettó,ha létezik is, csupán holt anyag. Nem is mindig jó anyag. És maguk az alkotók sem 1/1 gondolták mindig "úgy", ahogy megírták. Cenzúra és száz más ok miatt.
Tisztelt Karnagy Úr, lehet, hogy önben egy korszerű, 1-1 klasszikus művet merészen újraértelmező rendező veszett el? Rövid összefoglalója mindenesetre ígéretes! Ha rossz olvasni(a) a soraimat, kérem, ne vesztegesse rá(m) drága idejét. Megjegyzem, a Don Juant, újabb nevén Don Giovannit, amióta ismerem, az operairodalom legnagyobb alkotásának tartom és akként szeretem, tisztelem. Humánus (az itt mi?) mondandójával és anélkül. Ha pedig gondolataimat közhelyesnek minősíti, azzal implicite elismeri, hogy nagyjából mégiscsak hasonló közmegegyezés-féle alakult ki a "témában".
Úgy bizony! És ha 1930-ban ezt énekelték, bele se gondolok, mi van ma ;-)
Ehhez még hozzátartozik, hogy a végső kézjegy az előadó idegrendszere, érzései. Sok énekes a kapott instrukcióval párhuzamosan, vagy akár ellenében belül végigéli a saját igazát, a szerepről alkotott zsigeri véleményét.
Nem kell feltámasztani, tudjuk, hogy gondolta: úgy, ahogy leírta.
Bizony. Lorenzo Da Pontét már nem lehet feltámasztani, hogy ő hogyan gondolta. Meg aztán Mozart előtt is voltak szerzők, akik merítettek Don Juan/Don Giovanni legendájából és operaként megzenésítették: Letellier (1713), Righini (1777), Tritto (1783), Gazzaniga (1787 - Mozartéval egy évben). Mozart után is több komponista írt Don Juan-operát.
Ahogyan olvasgatom a bejegyzéseket, kezdem azt hinni, hogy a librettót Freud írta. :)
Azt sosem szabad elfelejtenünk: csupán a librettó létezik, az összes többi csak képzelgés! Fiktív szereplők fiktív élete a szövegkönyvön kívül.
Nem támad rá karddal, párbajra hívja, Don Giovanni először elhárítja (ergo módja lenne kitérni a párbaj elől), de aztán belemegy a párbajba, s világos, ki fog győzni.
Kedves Edmond Dantes, ha úgy volt, ahogy a „közmegegyezés” feltételezi, akkor Donna Anna egy hozzá betörő álarcos ismeretlennel szeretkezett, majd mikor kielégült, üldözni kezdte, fellármázta az egész palotát, és okozója lett apja tragédiájának, ahelyett hogy új randevút beszélt volna meg a kanos látogatóval?
Rossz olvasni az Ön sorait, ahogy az alkotókat lekicsinyelve („kár a librettót idézni”) bele akarja gyömöszölni egy remekmű humánus mondandóját saját közhelyes gondolatainak zsákjába.
Mondanivalódra rímel - nem tudom kihagyni:
Lehár Ferenc – Szenes Andor: Szép a világ
- A fináléból: "A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…”
Rádió Dalszínháza - "Bemutatjuk új felvételünket” címmel 1974. május 1.-jén, a Kossuth Rádióban 14.29 órai kezdettel hangzott el először ez a stúdiófelvétel.
A felvételen Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István énekel, km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
Erről a régi vicc jut eszembe: ha egy hölgy azt mondja: "nem", az azt jelenti: "talán". Ha azt mondja: "talán", az azt jelenti: "igen". Ha azt mondja: "igen", akkor ő q... khm ... szóval akkor ő a legősibb mesterséget űzi ;-) ... vagy szimplán csak vonzzàk a "dissoluto" (szabad fordításban menő macsó) pasik.
Tudja, kedves Katalin, én (sok) mindent elhiszek (sok) mindenkinek, de jó ideje szinte közmegegyezés tárgya, hogy az aktus igenis megtörtént hősünk és hősnőnk között, legfeljebb azon van -néminemű?- vita, hogy a hölgy részéről megvolt-e az a bizonyos "consent", beleegyezés vagy sem, de sokaknál már a "yes" győz, amit persze hogy nem vallhat be sem az apjának, még kevésbé a vőlegényének. Kár a librettót idézni: a kimondott szó, mint ismeretes, sajnos nem mindig bontja ki az igazság minden részletét, ahogy azt nálunk egy ideje szokás megfogalmazni. Megjegyzem, Mozart idején, a felvilágosodás századában, a "léha", "feslett", "dekadens" rokokó korában nem is számíthatott akkora nagy "mitwas-nak" az ilyesmi. Majd az álszent, (túl)buzgó, később viktoriánus erkölcsű, de nem kevésbé romlott 19.szd. ítéli el, minősíti elítélendőnek az ilyesmit (és hagyja el az opera zárószextettjét). Aztán a 20.szd., különösen annak 2. fele, a női egyenjogúság, majd a szabad szerelem, hippikorszak, házasságon kívüli szex, nyitott házasság térhódítása szinte aprósággá tette az efféle "botlásokat". Az 1960-70-es évek Donna Annája és Elvirája, pláne Zerlinája jó eséllyel inkább eldicsekedett volna azzal,hogy ő is "megvolt" a "csúcsszuper" Don Giovanninak.
... aztán eljött a 21. szd. és a #meetoo és napjainkban talán tényleg nem úszná meg Don Giovannink egyik-másik vagy több aktusát. Netán "szexuális ragadozónak" minősíttetne. Esetleg olyanokat sem úszna meg, ahol az aktus megtörténtekor igenis megvolt a "consent" a másik fél részéről vagy legalábbis nem bizonyítható az ellenkezője. Napjainkban ki-ki a saját szimpátiái, politikai vagy egyéb értékrendje szerint hiszi el vagy nem 1-1 hasonló celebbotrány valóságtartalmát és áll teljesen szubjektív alapon az "elkövető" (??) vagy a "sértett" (??) mellé. Bíró legyen a talpán, aki 1/1 tisztán lát és ítél... ;-) Konkrét ügyeket nem említenék, úgyis, anélkül is tudjuk.
Azt hiszem, hogy a romantika óta nem tudunk mit kezdeni a felvilágosodás "egyszerű" világával. A problématikája, a mondanivalója mintha már túl kevés lenne. Don Giovanni egy gazember, amit eleinte nem vesz észre ill. nem hisz el a környezete, mert hiszen úr, gazdag, előkelő. A XX.-XXI. század emberének már egyértelmű, hogy egy gazdag ember is lehet közönséges bűnök elkövetője. A XVIII. században ez még nem ilyen evidens, még érdemes drámát építeni arra a tételre, hogy egy nemes is lehet romlott. Óvatosan felvetem: Lehet, hogy eredetileg ennyi lenne csak a tanulság?
Valóban. Ezt hívják a büntetőjogban úgy, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. De jelen esetben ez nem kisebbíti az elkövető felelősségét, mert nem önszántában hagyott fel a cselekménnyel, hanem a sértett hatékony ellenállása folytán nem tudta befejezni azt, amit elkezdett.
Héterő barátom, a határozott késztetést elváró hölgyek kora szerintem lejárt. A fehértelefonos filmekből ismerős helyzet, hogy a hölgy először ellöki/pofon üti/ elfordul stb. az őt megcsókolni készülő/őt erőteljesen megragadó férfit, majd szépen engedelmesen belesimul az ölelésbe és szelíden viszonozza a csókot.
Dehát végülis tényleg nem erőszakolta meg:
(Allora rinforzo i stridi miei, chiamo soccorso...)
Újult erővel kezdtem kiáltozni megint segítségért;
a gazember megfutamodik,
én követem nagymerészen még az utcára is, hogy megállítsam;
üldözöttből üldözővé váltam.
Az irodalomban (is!) gyakran kerülnek elő némi határozott késztetést elváró hölgyek, hogy kimutathassák (sokszor nem is túl erősen) erkölcsösségüket bizonyító ellenkezésüket.
Érdekes, hogy senki sem említi a darab teljes címét:
Il dissoluto punito ossia il Don Giovanni - Dramma giocoso
melléknévként - léha, ledér, feslett, kicsapongó, erkölcstelen, (vál) obszcén
főnévként - parázna, duhaj, kicsapongó
Bizony, ez a Don Giovanni dissoluto, tetszik - vagy sem. Ilyen alak az opera címszereplője, amint maestro Pál Tamás tökéletes jellemzése is mutatja.
Átolvastam a librettót. Azt nem tudom, hogy a különböző fordításokban mi szerepel, de az eredeti olasz szövegben Don Giovanni nem csábítja, hanem szabályosan letámadja Donna Annát. Donna Anna így számol be róla (saját legkevésbé sem művészi igényű, hanem a lehető leginkább szó szerinti fordításomban): " Némán közeledik hozzám és át akar ölelni; próbálok kibontakozni, egyre jobban szorít; kiabálok./Senki sem jön. Egyik kezével igyekszik befogni a számat, a másikkal olyan szorosan ragad meg, hogy már legyőzöttnek érzem magam./A végén a fájdalom, a becstelen merénylet miatti iszonyat úgy megnövelte az erőmet, hogy a kapálózás, hajolgatás révén kiszabadultam a szorításból." Az én olvasatomban ez nem széptevés, hanem nyers erőszak.