vissza a cimoldalra
2022-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63550)
Haladjunk tovább... (237)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5582)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Momus társalgó (6396)
Kedvenc felvételek (683)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5209)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3257)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Operett, mint színpadi műfaj (5192)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Pantheon (3113)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)
Bende Zsolt (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

3129   Pál Tamás • előzmény3128 2022-05-12 18:44:26

Kedves takatsa, jó pár dologban egyetértünk, mindenekelőtt abban, hogy DG talán egyetlen igazán méltánylandó jellemvonása, hogy vállalja sorsát. Azt is jó volt olvasni, hogy egy remekmű sokféleképpen tudja megszólítani az embert, magam is így gondolom. A darab alapkérdését illetően azonban nagyon más a véleményünk, valószínűleg azért, mert nem ugyanarra gondolunk, mikor érvelünk. Ön egy nőcsábász DG-ról ír, akinek hódításai irígylésreméltóak is lehetnek, aki még éppenséggel számíthat is egyetértő megbocsájtásunkra.  Szerintem azonban Mozart és Da Ponte művének megrázó erejű indítása egy gyilkost mutat be, aki másik, sikerületlen gaztettének helyszínérül menekül, s öl, hanyagul és fölöslegesen..Ezt a jelenetet nem lehet többféleképpen értelmezni, fölösleges is lenne, nyilvánvaló, hogy a szerzők egy "libertínus" gaztetteiről és bűnhődéséről kívántak operát írni, ezt a darab címe is bizonyítja. 

Csak ezek után tudjuk meg, hogy az Anna elleni merényletkísérlet csak egy a hosszú sorból, emberünk "lepkegyüjtő", a becsapott, megerőszakolt, elhagyott nőket gyűjti és listázza. Hogy hódító lenne? Alig hiszem, inkább egyszerűen gátlástalan. Anna iszonyodva utasítja el, Zerlina ugyanígy iszonyodva menekül, mikor felismeri, hogy a házassági ígéret csak csaliként szolgált, s még a DG-t szerető Elvira is azzal a szándékkal lép színre, hogy ha megtalálja, kikaparja a szemét.

Kedves takatsa, igyekeztem tényeket felsorolni, s nem a saját véleményemet eröltetni, remélem megért, annál inkább, mert nekünk előadóknak fokozott a felelősségünk az értelmezés terén, hiszen amit a mi interpretációnk sugall, az esetleg irányadó lehet a közönség számára is.

Hogy itt is konkrét legyek, éppen DG figurájának óriássá növesztése miatt kevés figyelmet szentelünk a mű valódi hőseire, mindenekelőtt a két női alakra, Annára és Elvrára. Ami zenét Mozart nekik adott, mind mennyiségében, mind mélységében, valamint vokális feladatként lényegesebb és csodálatosabb DG szólamánál. Így aztán elsiklunk Anna mély szenvedése és lelkiismeretfurdalása felett, hiszen közvetve ő is oka apja halálának, félreértjük, félremagyarázzuk Ottavioval való viszonyuk mélységét és tragikumát. Nem vesszük észre, hogy válik Elvira. Komikus Özvegyből a mű legtragikusabban megalázott alakjává a szeksztettben, ahol -nota bene - DG nincs is jelen..Ennyit tudok írni hirtelenjében, bár a téma - mint azt nyilván Ön is tudja - kimeríthetetlen.

Kedves takatsa, remélem soraim nem rendítették meg Önt a mű iránti szeretetében, amely mélységesen rokon az enyémmel. 

Üdvözli Pál Tamás

3128   takatsa • előzmény3127 2022-05-12 16:59:13

Egy igazán jó mű nagyon sok rétegből áll, kezdve a külszíni csillogástól az egészen mélyben rejlő súlyos erkölcsi mondanivalóig, és így egyrészt nagyon sokféle értelmezésre nyújt lehetőséget, másrészt pedig - ami a legfontosabb - szinte minden embert meg tud szólítani és minden ember (jogosan) érezheti azt, hogy ez a mű hozzá szól. A Don Giovanni pontosan ilyen mű, a legzseniálisabb Mozart, legzseniálisabb alkotása. Megvallom, én sokszor láttam, és engem ez a mű mindig megszólított, és mindig mást. és mást súgott a fülembe. Volt, amikor azt súgta, amit Pál Tamás művész úr üzen most nekünk, és volt, amikor valami mást, egészen mást. Való igaz, Don Giovanni egy gazember volt, sőt, mi több, piti kis gazember. És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjjj. És közben mit gondolunk róla?  Hát, ez egy fogas kérdés. Én nem tudom, hogy a nők milyenek, vannak ugyan sejtéseim, de azért a lényegük számomra titok. De mi, férfiak, tegyük a szívünkre a kezünket, sohasem irigykedtünk egy ici-picit az eféle Don Giovannikra? Nem akartunk egy pillanatig sem az ő bőrükbe bújni? Nem hittük el egy pillanatra sem hódításainak névsorát? Nem fantáziáltunk sohasem arról, hogy jó lenne egy kis szabadság, egy kis változatosság, legalább az életben egyszer, vagy ha nem, akkor legalább gondolatban? És persze a Don Giovannik sem haltak ki, most is közöttünk járnak, ők a celebek, akiket persze utálunk, de azért mégis elolvassuk a róluk szóló híreket, ha másért nem, akkor legalább azért, hogy meglegyen a napi szörnyűlködni valónk. És aztán ha elbuknak a celebek, akkor kis kárörömöt érzünk, konstatálva azt, hogy ők sem különbek mint mi, ők is halandóak. Hát így állunk mi Don Giovannival, vannak pillanatok, amikor mi is azok akarunk lenni, aztán utána megkönnyebbülten felsóhajtunk: de jó, hogy mi csak amolyan homo ordinarius vagyunk. De azért azt se feledjük, hogy valamiben példát vehetünk Don Giovanniról: a következetességet és elszántságot. Mert Don Giovanni a végső pillanatban sem tagadta meg magát, vállalta a sorsát.

Minden műalkotás addig él, amíg lezáratlan, amíg új- és új mondanivalója van, új- és új kérdéseket vet fel. A Don Giovanni egy ilyen mű, sokféleképpen lehet értelmezni, sok véleményt lehet írni róla, de végső verdikt sohasem fog születni, mert ez egy izgalmas, mindig meglepetést nyújtó, örökéletű alkotás.

3127   Pál Tamás 2022-05-12 11:08:18

Pár szó a Don Giovanniról

Mikor Don Giovanni megjelenik a színen, sarkában az elszánt Donna Annával, Leporello még el tud viccelődni a látottakon: "Che tumulto, oh ciel, che gridi, il padrone in nuovi guai. Sta veder che il libertino mi fará precipitar!" (Hevenyészett fordításban: " Micsoda tumultus, micsoda sikolyok, a gazdám már megint balhét kavart, világos, hogy ez a libertinus vesztemet fogja  okozni!"). Ám, mikor gazdája ledöfi a kormányzót, abbahagyja a tréfálkozást és Don Giovanni szemébe mondja: "Due imprese leggiadre, sforzar la figlia, ed ammazzar il padre." (Két csinos kis tett, megerőszakolni a lányt, és megölni az apját.) S aztán a replika: "L'ha voluto suo danno. - Ma Donna Anna, cosa ha voluto?" Harsányi Zsolt szerint: "Maga hívta ki sorsát. - És Donna Anna, ő mit hívott ki?"

Egyértelmű: Mozart operájában Don Giovanni erőszaktevő gyilkos, s méltó büntetését nyeri el, mikor pokolra kerül. Az  operának nem ő a hőse, csak névadója. A hősei mi vagyunk, a világ, Anna, Ottavio, Elvira, Zerlina, Masetto, a mű arról szól mit tudunk tenni, hogy tudjuk elviselni, ha találkozunk a gátlástalan amoralitással.

Amikor a "felsőbbrendű ember" fogalma megjelent a filozófiában és a művészetekben, Don Giovanni alakja egyszercsak a kötöttségek nélküli személyiség szimbólumává változott, s ez a szemlélet uralta el és uralja a mai napig a Mozart mű interpretációit is.

Kolonits KLára művésznő szeretettel és hozzáértéssel megírt kritikájában olvashatjuk a szegedi előadásról: "Napként sugárzik Don Giovanni, és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők" Ugyanerről az előadásról Horváth Péter: "És erre tessék, most egy olyan, minden szempontból felforgató előadást láttam, ami nem erről szólt, hanem arról a fékezhetetlen életörömről, amit Don Giovanni alakjából és Mozart muzsikájából árad. Gyönyörű az operát lezáró drámai szextett, de nem tudja felülírni azt, ami addig a sztoriban és a zenében történt. Mert az elsöprő volt, mulatságos és izgalmas. Ha fiatalon azt gondoljuk, hogy a szabadság minden büntetést megér, akkor igazunk van, bár ezt vénkorunkra általában elfelejtjük. (Nem véletlen, hogy Mozart harmincötévesen meghalt.)"

Akárhogy forgatom, nem tudom másképp érteni, csak úgy, hogy a gyilkosság és az erőszaktevés jelenti a szabadságot, s a gyilkos erőszaktevő napként ragyog a közönséges emberek felett.

Távol álljon tőlem, hogy a színpadraállítók áldozatos munkáját bíráljam, én az előadás szemléletéről kívántam megjegyzést tenni, mert az kétségtelen, hogy a szegedi interpretáció is a kierkegaardi felfogás szelleméből fakadt.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész