Néha nem árt pontosan olvasni. A szerző ennyit ír: "Vannak emlékeim a szegedi szimfonikusok jó pár évvel ezelőtti színházi megszólalásairól". Mivel az élménybeszámolója alapján ez az úr már a hetvenes éveit tapossa, és mint írja, nem komolyzene rajongó, az emlékei valószínűleg Pál Tamásnál jóval régebbi időkre vonatkoznak, vagyis nincs értelme felháborodni rajta.
Kissé tompítja a hitelességét azzal, hogy Dinyés dirigálását az Szegedi Nemzeti eddigi zenei megvalósításai fölé helyezi. Az először megmosolyogtatott, de tulajdonképpen mint néző, kikérem magamnak! Főleg Pál Tamást tekintve. Ez egy sértődött, csakazértis írás......