vissza a cimoldalra
2021-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7568)
Kedvenc előadók (2872)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5121)
Társművészetek (2466)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Opernglas, avagy operai távcső... (21078)
Kedvenc felvételek (152)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8621)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62716)
Momus társalgó (6360)
Milyen zenét hallgatsz most? (25095)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11809)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (651)
Richard Strauss (778)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5244)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4897)
Erkel Színház (10935)
Operett, mint színpadi műfaj (4935)
Zenei események (1024)
Eiffel Műhelyház (563)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2282)
Franz Schmidt (4014)
Kimernya? (4284)
A MET felvételei (1608)
Bartók Rádió (795)
A nap képe (2290)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (892)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1496)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

713   Búbánat • előzmény366 2020-07-12 16:54:48

Kapcs. 366., 363. sorszámok

Adalék a korábbi  bejegyzésemhez

1959. július 29. Esti Hírlap

□ 250. JUBILEUMI ELŐADÁS volt szombaton este a párizsi Châtelet  Színházban Lehár Ferenc Az első szívdobbanás című poszthumusz operettjéből. Az együttest a jubileum alkalmából táviratban üdvözölte Budapestről Kristóf Károly, a szövegkönyv írója, s a zenei feldolgozó, Rékai Miklós özvegye.

366   Búbánat • előzmény363 2015-05-02 13:16:23
A Dankó Rádió heti operettműsorában, a csütörtöki Lehár-napon, születésének 145. évfordulója jegyében, egy bejátszott archív rádiófelvétel (1970) részletéről, Kristóf Károly szerkesztő, író, színpadi szerző emlékezett vissza a zeneszerzőre, pesti személyes találkozásaikra. Ebben az interjúban említette saját daljátékát, mely akár posztumusz Lehár-darabnak is tekinthető. Címe: „Az első szívdobbanás”.

Az „Operett, mint színpadi műfaj” topicból most „átemelem” ide azt a beírásomat, melyben idéztem Schubert Ferenc zenei szerkesztőnek a korabeli rádióújságban megjelent felvezető sorait a 135. Lehár-évforduló alkalmából a rádióban 2005. április 30-án Ruitner Sándor szerkesztésében elhangzott adásra.


„50 évvel ezelôtt kezdett foglalkozni – az akkor még az Irodalmi Osztállyal közösen munkálkodó – dramaturgia azzal a gondolattal, amit Kristóf Károly dobott be a köztudatba, hogy életrajzi daljátékot kellene írni Lehár Ferenc tulajdonképpeni pályakezdô korszakáról, azaz a losonci katona-karmesteri évekrôl. Az ilyen életrajzi játékok írásában igencsak rutinos író tudta, hogy a mindössze hét esztendeje meghalt világhírű zeneszerzô esetében egy ilyesfajta munkához mindenképpen meg kell szerezni az örökösök engedélyét. Megkereste tehát Lehár Svájcban élô húgát, aki viszont csak azzal a feltétellel járult hozzá a komponista életrajzi játékának zenés formájához, ha maga a fôszereplô nem énekel a darabban. Így tehát született egy szabályos daljáték, amelyben minden fôszereplô kapott zenés feladatot, csak a Lehár nem. Ezt azonban olyan ügyesen oldották meg, hidalták át a szerzôk (az eredeti kompozíciók alapján Rékay Miklós teremtette meg a daljáték végsô zenei formáját), hogy az embernek nincs hiányérzete.
Maga a darab – szerintünk – azért a legértékesebb Lehár-felvétele archívumunknak, mert a mi műhelyünk kezdeményezése nyomán született, és – annak ellenére, hogy magyar színpadon nem mutatták be – egy szerencsés véletlennek köszönhetôen Európa francia nyelvterületének valamennyi zenés színháza (beleértve Belgiumot és a francia Svájcot is) eljátszotta az ennek alapján készült daljátékot, Rose de Noël címmel. Sôt a párizsi Chatelet színház szereplôinek közreműködésével hosszújátszású lemez is készült a darab zenei anyagából.”

2005. április 30. Petőfi rádió 16.00 – 18.30: A Rádió Dalszínháza

135 éve született Lehár Ferenc

Lehár Ferenc–Rékay Miklós–Kristóf Károly: Az elsô szívdobbanás

Dokumentumok, valamint az 1955-ben készült rádiófelvétel részleteinek felhasználásával a posztumusz Lehár-daljáték bemutatójára emlékszik Ruitner Sándor.

Km. Bitskey Tibor, Fekete Pál, Sennyei Vera, Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Zentai Anna, Baksay Árpád, Ajtay Andor, Halász Géza, Homm Pál, Szabó Ernô, Kôváry Gyula, Csákányi László, Táncsics Mária, az MR Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vez. Bródy Tamás


A Dankó Rádióban Nagy Ibolya műsorvezető- szerkesztő a minapi műsorában jelezte, hogy az év végén egy teljes hetet fog szentelni Lehárnak, és az adásban meglepetésről is fog gondoskodni.

Az első tippemben „A víg özvegy” szerepel, hiszen idén éppen 100 esztendeje lesz, hogy Lehár első világsikerét 1905. december 30-án bemutatták a bécsi Theater an der Wienben.

De azt sem bánnám, ha az év végi Lehár-hét műsorában A víg özvegy mellett - meglepetésként – helyet kapna ez az említett, Kristóf Károly által írt „posztumusz” Lehár-daljáték (vagy annak részletei) is.
363   Búbánat 2015-05-01 10:09:16
A tegnapi Lehár-emléknapon a Dankó Rádióban magát Lehárt is hallhattuk beszélni az operettműsorban: a Nagy Ibolya műsorvezető szerkesztette Lehár-melódiákat felvezető bejátszott két „Lehár-vallomás” egy archív, Ausztriában készült német hanganyagból való, magyar szinkronnal: a komponista életére és munkásságára emlékszik vissza a felvételen.
(Lehár születésének 100. évfordulója alkalmából, 1970-ben hangzott el először a magyar rádióban.)

Első bejátszásban Lehár arról mesél, hogyan és miért lett pályája legelején katonakarmester?

„ – Miért kezdtem éppen mint katonakarmester? Nos, a válasz nyilvánvaló! Még húszéves sem voltam, éppen katonaköteles sorban. A konzervatóriumi növendékeknek akkoriban nem volt joguk az egyéves önkéntesi szolgálathoz. Hatévi konzervatóriumi tanulás után három esztendőt kellett volna katonabandában töltenem. Miután vállaltam tehát a katonakarmesterséget. A zenedei növendékek alighanem mindmáig irigyelhetnek a részemre kínálkozott alkalomért. Jó zenekar, 42 muzsikus állott rendelkezésemre. Módomban volt kísérletezni velük, mégpedig alaposan, és sok olyat tanultam tőlük, amiknek később hasznát vettem…. Az olyan vitathatatlan siker, mint amilyen A víg özvegy volt, fiatal zeneszerző számára igen veszedelmessé válhat. Akkortájt több ízben azt jósolták nekem, hogy elbízom magam és csökken majd munkakedvem, az alkotás öröme. Életmódomon tudatosan nem változtattam semmit. Rossz apa lennék, ha egyik gyermekemet előnyben részesítenék a másikkal szemben. De mégis. Egyik szülöttem különösen a szívemhez nőt, a Goethéről szóló Friderika című darabra gondolok…”


Második bejátszás a német hanganyagból

„- A művészeti műfajok meghatározása és az az elhatárolása a zenetörténészek és kritikusok feladata. Számomra a színpadi mű megjelölése, mely szerint operának, operettnek, zenés vígjátéknak vagy énekes-játéknak nevezik, mellékes és alárendelt jelentőségű. A történet és a benne szereplő emberek a fontosak. Ha az emberek húsból-vérből valók, és az amit mondanak, énekelnek, az szívhez szól, és úgy váltanak ki örömet és bánatot, ahogy az életben, akkor - de csakis akkor - volt érdemes megírni a művet. Ha sikerül zenémmel mindazt, amit érzek oly módon kifejezni, hogy a színházban ülő emberek néhány órára megfeledkeznek saját gondjaikról, akkor elértem vágyaim célját. És akkor teljesen közömbös számomra, hogy operát írtam-e vagy operettet. Hogy melyik művészi ágba sorolják, azt átengedem nem annyira a kortársaimnak, mint inkább az utókornak.
A jó sorsom a Kaimberg lábához vezetett, ahol ráakadtam egy házra, kilátás a Dunára, kicsiny ápolt kert, gazdag könyvtár és néhány helyiség, ahol a világtól elzárva a zenének élhetek. Ez mostanában az otthonom. Nyáron Ischlben, a Traun folyó partján lévő házban lakom. Csak ritkán hagyom el. Ott nyugodtabb körülmények között dolgozhatom, mint Bécsben. Általában sokat utazom, de mindig visszatérek a városba, amely az idők változásai során egyben változatlan maradt: Bécs a zene városa és a muzsikusoké! De nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik művészetemhez egy emberöltőn át hűek maradtak. Amit nyújthattam, szívből jött. Életem feladatát abban látom, hogy embertársaim szürke hétköznapjait megszépítsem. A muzsikában azt szeretném adni, ami után minden ember vágyik: örömet és egy kis napsugarat.”


Lehár születésének 100. évfordulója alkalmából, 1970-ben hangzott el az a műsor a rádióban, melyben a szerzőre emlékeztek. Benne megszólalt Kristóf Károly szerkesztő, író, színpadi szerző, aki amellett, hogy több újságcikket készített találkozásaik során a zeneszerzővel, de írt egy daljátékot is róla, melynek címe: „Az első szívdobbanás”.

Boros Attila beszélgetett Kristóf Károllyal. Ebből az interjúból is hallhattunk egy bejátszást:

„ - Ismerte személyesen is a mestert?

- Igen, jól ismertem. Újságírói munkásságom során gyakran beszélgettem vele. A vele folytatott interjúkat rendszerint darabjainak budapesti előadása alkalmával készítettem a próbán vagy a szállodában. Találkoztunk a Király Színházban, az Operett Színházban, a Városi, tehát mai Erkel Színházban, és természetesen az Operaházban is. Mindig készségesen állt rendelkezésre. Tökéletesen beszélt magyarul, minden idegen kiejtés nélkül. Ami természetes, hiszen magyarnak vallotta magát, és az is maradt haláláig. Bécsben lakott évtizedeken át, de soha nem vette fel az osztrák állampolgárságot. Magyar útlevele volt, sőt a II. Világháború után a magyar kormánytól kérte új útlevelét, és meg is kapta. Dinnyés Lajos küldötte ki Ischlbe neki, diplomáciai úton.

- A találkozások és beszélgetések során bizonyára sok érdekeset tudott meg Lehár Ferencről illetve műveiről?

- Szívesen mesélgetett pályafutásáról, ifjúságáról, kezdő katonakarmesteri idejéről. Komáromban született, Sopronban járt elemibe, Pesten a piarista gimnáziumba. Amikor a losonci helyőrség karmestere lett, a nők rajongtak érte.


- Kevesen tudják, hogy Lehár tulajdonképpen operaszerzőnek indult. Hogyan lett mégis operettszerző? Erről nem mesélt valamit?

- Dehogynem. Többször megírtam. Lehár már katonakarmester korában arról álmodott, amiről általában minden úgynevezett tamburmajor: hogy a nagy botot, amit a rezes katonabanda előtt emelget a taktus miatt, valaha felcserélheti a kecses kis karmesteri pálcával és eldirigálhatja saját operáját. A haditengerésznél szolgált, ott egy tiszt írt neki operaszöveget. Így született meg Kukuska című operája. Pesten is bemutatták. Nem sok pénzt keresett vele. Minthogy ott hagyta a katonaságot, egzisztenciális gondjai voltak. Egy színházi bennfentes – nevére Lehár nem tudott visszaemlékezni – azt ajánlotta neki, hogy inkább írjon operettet, abban nagyobb a kereslet. Pesten hiába kilincselt szövegkönyvekért, senki nem állt vele szóba. Így kénytelen volt Bécsben szerencsét próbálni. Az osztrák fővárosban jó ajánlólevél volt a monarchia közös hadserege. A Theater an der Wienben éppen megüresedett egy karmesteri állás. Lehár jelentkezett, és szerződtették.

- És ott nyilván már könnyebben helyezhette el operettjeit!

- Csakugyan így volt! Persze a nagy siker, a világsiker még váratott magára. Jóval túl volt a harmincon, amikor megszületett A víg özvegy. Eredetileg másnak szánták a szövegkönyvet, de az
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Bátori Éva - szoprán
DALDÉLUTÁN

19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

BEETHOVEN: István király, Athén romjai

19:30 : Budapest
MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Ránki Fülöp - zongora
vezényel: Kesselyák Gergely
BARTÓK: Két kép
BARTÓK: II. zongoraverseny
BARTÓK: Concerto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia

Christian Tetzlaff - hegedű
Concerto Budapest
vezényel: Keller András
BARTÓK: I. hegedűverseny
LISZT: Két epizód Lenau Faustjából: Az éji menet, Mefisztó-keringő S 110
SUK: g-moll fantázia hegedűre és zenekarra, op. 24
BARTÓK: A csodálatos mandarin - szvit
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)