vissza a cimoldalra
2022-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5775)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63962)
Társművészetek (2585)
Opernglas, avagy operai távcső... (21628)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6153)
Momus-játék (6361)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3324)
A díjakról általában (1180)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1599)
Birgit Nilsson (60)
Pantheon (3198)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3188)
Kimernya? (4696)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (141)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5405)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5230)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A nap képe (2349)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

38   Búbánat • előzmény37 2017-04-05 20:20:47
Az előbb közölt Radnay György-történetek a Film Színház Muzsika "Maszk és toll" sorozatában kapott helyet. (1974., 13. szám)
37   Búbánat 2017-04-05 20:13:31
Radnay György: Történeteim - I.

/Film Színház Muzsika, 1974. március 30./

Ízlések és igények – 1.

Benyitottam az ajtón.
- Jó estét kívánok! Kérek szépen tíz deka puha karamella cukorkát.
A kis édességbolt csinos szőke eladónője megszokott mozdulattal veszi kézbe a papírzacskót és merőkanálkát, közben rámpillant, egy másodpercig néz, majd megszólal:
- Elnézést, Ön nem Radnay György, az operaénekes?
Mosoly terül el az ábrázatomon: még a legkevésbé hiú művész is örül. ha felismerik. Boldogan felelem az igent.
Ő elkezdi mérni a cukrot, közben komoly arccal közli:
- A napokban láttam Önt az Otellóban, nagyon tetszett a Jágója.
- Igazán örülök – mondom még mindig mosolyogva, bár kissé zavar az a komolyság, amellyel tetszését közli. Elkészül a méréssel, és most már komor arccal folytatja:
- Nemrég a tévében is láttam…
- Milyen műsorban? Mert elég sokfélében szoktam közreműködni.
- Hát éppen ez az, kérem! Hogyan tehetnek meg az Operaház művészei olyat, hogy odaállnak táncdalénekesekkel egy műsorban slágereket énekelni és hülyéskedni (sic!)?! Ne, gondolnak arra, hogy sokezer operarajongónak illúzióját rombolják össze?

Mentegetőztem: az a műsor Kellér Dezső rendkívül szellemes ötlete, amely szerint humoros versenyre kelnek a táncdalénekesek és az operaénekesek. S a magam részéről megtiszteltetésnek vettem, hogy Gyurkovics Mária, Székely Mihály és Udvardy Tibor mellett negyedikként én képviselhettem az Operaházat. A tévéhez érkezett levelek, de még a sajtó is a sikerült műsorok közé sorolta ezt…

- Ez minket, operarajongókat nem vigasztal, nem is győz meg. Nagyon reméljük, hogy a jövőben nem okoznak nekünk ilyen csalódást! – zárja le a vitát a csinos szőke.
Lesújtva botorkáltam ki az üzletből.

Ízlések és igények – 2.

Meglátogattam egy barátomat. Beszélgetünk, közben bejön az édesanyja. Örömmel üdvözöljük egymást. Megkérdezem, hogy van.
- Hát csak úgy, öregesen – feleli -, elég jól. Igaz, többet vagyok egyedül, mint szeretném, de enyhíti az egyedüllétet a rádió. Magát is sokszor hallom benne énekelni, Gyurika – mondja kedvesen, anyásan -, és mindig úgy örülök. Különösen ha operarészletet énekel. Azért az operettet is szeretem. Hanem, már meg ne haragudjék érte: vigyázni kellene a hangjára. Miért énekli folyton azokat a magyar nótákat?!

Ízlések és igények – 3.

Mintegy húsz éve mindig Balatonfüreden töltöm a nyári szabadságomat, az operai horgásztanyán. Mivel a bevásárlást is el kell „valakinek” intéznie, elég gyakran megfordulok a faluban is. Némiképp már ismernek a helybeliek, rámköszönnek, pár szóra meg is állítanak: hogyan „kap” nálunk a ponty. De akad más téma is. Egyszer egy kedves ismeretlen ismerős a ponty-kapás megtárgyalása után így folytatta:
- Az idén elég keveset tetszett nótázni a rádióban is, a tévében is. Hiányoltuk!
Mentegetőztem:
- Elsősorban az Operaház tagja vagyok. Van ám ott munkám bőven.
- Meglehet – feleli -, de azért talán el lehetne valamit hagyni azokból az operákból, és többet kéne nótázni, mert mégiscsak az a legszebb a világon!

No most már az ördög tudja, hogyan lehetne mindenkinek a kedvére tenni.


Radnay György: Történeteim – II.

/Film Színház Muzsika, 1974. március 30./

Édes anyanyelvünk – 1.

Nem kell megijedni, nem Lőrincze professzorral akarok versengeni. Csak megerősíteném azt az állítást, hogy nyelvünk „világnyelv”! Bárhol a világon megment minket az elkallódástól.
Athéni repülőtér, délelőtt. Bábeli hangzavar, időnként angolul felbömbölő hangszórók. Elárvulva üldögélek. Várom, hogy leteljék az óra s beszállhassak az isztambuli gépbe.
Egyszercsak, mintha a nevemet hallanám a hangszóróból. Amikor néhány másodperc múlva ismét megszólal a hangszóró, már jól hallom az angol szöveg között a nevemet. Most mi lesz? Angolul nem tudok,a repülőterek nyelve az angol; olasz és német nyelvtudásommal itt semmire nem megyek. Riadtan nézek körül. S ekkor, szemközt velem egy mosolygó ősz hajú hölgy megszólal, magyarul:
- Igen, művész úr, Önt kérik a tájékoztató irodába.
Velem jött az irodába, ő beszélt helyettem angolul. Kiderült: egyik bőröndömmel volt zavar, nem találták. Hála az eredményes tolmácsolásnak, törökországi fellépésemre nem érkeztem frakk és jelmezek nélkül.

Édes anyanyelvünk – 2.

Ülök feleségemmel Rómában, a híres spanyol lépcső tetején és szidom magamban a derék olasz egyházfit, aki az orrunk előtt bezárja a templomot.
Mennénk is tovább, de megállít minket három csitri lány kiabálása. Messziről futnak, integetnek felénk. Megvárjuk őket. Zihálva, lihegve érnek oda, és kérdések özönét zúdítják ránk angolul. Leintem őket, s áttérek az olaszra. Fejrázás, sűrű „nem értjük” kézmozdulat-sorozat. Feleségem átvált a francia nyelvre. Ugyanaz az eredmény. Én megkísérlem németül. A helyzet változatlan.

- De szeretném – fordulok feleségemhez tréfálkozva - , ha négynyelvű kísérletezés után kiderülne, hogy tudnak magyarul!
Az egyik kislány hatalmasat sikít:
- Én tudok magyar, mert otthon csak magyar beszélünk…
Még a nagypapa vándorolt ki valamikor Amerikába, derült ki, és unokájának a jó bizonyítványért fizette be az európai körutazást, amelynek Olaszország a második állomása volt. Az első, a nagypapa kívánságára – az óhaza!

Kedves olvasók! Jobban érzem magam maszkban, mint tollal a kezemben. Puccini Gianni Schicchijéből kölcsönzött, módosított idézettel búcsúzom:

„Ha valamelyik kis történetemen jól mosolyogtatok – szegény fejemnek ez írásért megbocsássatok…”
Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Nyári Edit (ének), Szalóczy Pál (előadóművész), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? - Játék és muzsika 70 percben"

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Egy tea a Händel-házban: barokk fuvolaszonáták"
Sammartini: G-dúr szonáta
J. Stanley: D-dúr szonáta
Geminiani: D-dúr szonáta, Op. 1/10
J. Stanley: h-moll szonáta
Händel: G-dúr szonáta, Op. 1/5.

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Wayne Eagling / Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
Schubert: Rosamunde, D. 797 – Nyitány
Schubert: 8. (h-moll) szimfónia, D. 759 („Befejezetlen”)
Schubert: 4. (c-moll) szimfónia, D. 417 („Tragikus”)
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)