senki se tud szolmizálni? biztosan egyből ráismernétek...
bocsánat a zavarásért! ez melyik szimfóniában van? tételt is meg lehet mondani, a - hosszabb hangot jelöl.
mi- re do mi re do re- so- so- so-
Ééés...Grétry: Pierre, le grand, szintén álruhában.
Pitti Katalin
Két moszkvai méltatás, mindkettő a hetvenes évek végéről való. A Pesti Műsor idézte fel ezeket a sorokat 1985-ben, nemsokkal az Operaház Anyegin- felújítását követően, a művésznővel folytatott beszélgetésében:
Moszkvában, a Nagy Színházbeli felléptéről, az Anyegin Tatjánájának megformálásáról Igor Morozov, a Nagy Színház világszerte ismert szólistája – aki az Anyeginként partnere volt Pitti Katalinnak – szinte vallomásszerű mondatai:
„Egy évvel ezelőtt gyönyörködtünk szereplésében a Csajkovszkij-énekversenyen. Aki pedig most látta-hallotta őt először, egy kitűnő színésznő és egy csodálatos énekesnő moszkvai bemutatkozásának lehetett tanúja. A magyar vendégművésznő valósággal dísze volt az előadásnak. A nézőtér ujjongott. Ez érthető is, hiszen hangja és megjelenése tökéletesen megfelel Puskin és Csajkovszkij Tatjánájának életre keltéséhez. Más szóval Pitti Katalin győzelmeinek forrása művészi és emberi kiválóságaiból fakad.. Nem hiszem, hogy mint partnere elfogult lennék vele szemben, persze nagyon kellemes és kényelmes dolog ilyen Tatjánával énekelni. Igyekszem objektív maradni, de azért meg kell vallanom, hogy rajongok Magyarországért és zenei kultúrájáért, és nagyon örülök, hogy most magyar Tatjana énekelt a Nagy Színház – Bolsoj – színpadán.”
A „Bolsoj” karmestere E. Manszurov, aki számos világnagysággal találkozott már, mind Moszkvában, mind külföldi turnéin, a következőket mondta:
„Pitti Katalin gyönyörűen énekelte oroszul a szólamát, Puskin és Csajkovszkij költőiességét érzékenyen és hűségesen tolmácsolta. Tatjana alakját magas színtű zenei és dramaturgiai következetességgel építette fel: nagy meggyőző erővel, elbűvölő lényének gazdag árnyalataiban jelentette meg a gyermeki álmodozó, félénk és visszahúzódó ’falusi kisasszonyt’ aki szenvedélyes szerelemre lobban Anyegin iránt, és később a régi eszményeit és érzelmeit őrző nagyvilági szépséget.”
/Pesti Műsor, 1985. január 16. – Éles Tibor/
Elfogadtam Pitti Katalint is...
Sajnos errol a kolcson kutyurol nem tudok forrast linkelni, de olvastam cikkeket. Azt mondtak neki, "te vagy a tokeletes Tatjana". Talan 1982 vagy 1984.
Könnyen lehet (többen válaszoltátok), de még keresem az erre utaló forrást...
Pitti Katalin is enekelte Tatjanat a Bolsojban.
Kedves Játékostársak, íme a márciusi végeredmény:
Gabor - 23
Edmond Dantes - 22
Búbánat - 21
gezakadocsa - 19
Nagy Katalin - 16
Majorné - 15,5
Pósa - 13
-nos - 12
tibka1 - 11
József Miklós - 9
vatatava - 9
Heiner Lajos - 7
Capriccio - 6
LEEDA - 5
CallasForever - 3
adamo - 2
Apika - 2
brumi - 2
judit anna - 2
Fidelio - 1
A számítógépes sorsolás nyertese Tibka1 Játékostársunk lett, gratulálunk!
Mai évforduló: 120 évvel ezelőtt született Sir William Walton (Oldhaim, Egyesült Királyság, 1902. március 29. – 1983. március 8., Ischia, Olaszország) - 20. századi angol zeneszerző.
Házy Erzsébet egyik emlékezetes televíziós alakítása volt Popova szerepe Walton Csehov színdarabja nyomán komponált operája – „A medve” - filmváltozatában.
A Zenés TV Színház égisze alatt bemutatott operafilmet - rendező: Ádám Ottó - 1976. június 5-én sugározta a televízió 21.30 órától.
Paul Dehm és William Walton szövegét fordította: Romhányi József
Díszlet: Mátay Lívia
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Dramaturg Bánki László, zenei rendező Fejes Cecília, vezető-operatőr Sík Igor.
Szereplők:
Grigorij Sztyepanovics Szmirnov földbirtokos és a gárda tartalékos hadnagya (a „Medve”) – Melis György
Jelena Ivanovna Popova, özvegy– Házy Erzsébet
Luka, Popova szolgája – Begányi Ferenc
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.
6226
A ma születésnapos William Walton 1948-as Hamlet-filmzenéje, ami egy múlt heti kérdés volt, teljes egészében illetve két részlete (szvit) meghallgatható.
A "filmzenéből elhíresült komponista" E. Morricone, aki az 1990-es, Mel Gibsonos/Zeffirellis Hamlet-film zenéjét szerezte.
Elfogadtam William Waltont is (1948-as Hamlet-film)...
Elfogadom a Jupitert is, mert a források ellentmondásosak, ráadásul ugyanaz a csapat vette föl, valószinűleg egymás utánban...
A tegnapi kérdésre
A g-moll szimfóniát időben megelőzi a Jupiter szimfónia első hangfelvétele (1914)
Legalábbis az alábbi adatbázisok szerint. („oldest first) és a játékos "jóhiszemű"...
AUDIO RECORDING
Date oldest first
Jupiter symphony
Symphonies, K. 551, C major; arranged | [Part 3] | Menuetto allegrettoVictor 17707. Matrix/Take: B-13670/2.
- Contributor: Tobani, Theodore Moses - Mozart, Wolfgang Amadeus - Rogers, Walter B. - Victor Concert Orchestra
- Date: 1914-12-22
https://www.loc.gov/audio/?fa=contributor:mozart,+wolfgang+amadeus&q=symphonies&sb=date
A tegnapi kérdésben szereplő (Mozart g-moll) szimfónia 1915-ös felvétele YT-on ide kattintva meghallgatható. Sebes..
Majorné Játékostársunk a hétvégi fél jó válaszért majd hó végén kap fél pontot...:-)
Helyesbítés: az ausztrál zeneszerző neve valójában Sir George Thomas Thalben-Ball.
Érdekesség: kevésbé ismert, de jegyzett ausztrál zeneszerző-orgonista, Thomas Ball Paganini-variációi a 24. caprice-ra:
https://www.youtube.com/watch?v=ipIySoqTVwc
A szólista csak az utolsó variációnál játszik mellső lábaival kézzel is.
Köszönöm. Sajnos nincs meg ez a könyv az itteni szegényes magyar könyvtáramban. Kénytelen vagyok az internetre bízni magam.
Kedves Katalin, van élet az EU-n interneten kívül is :-) csak önnek: MÁO'100-évkönyv 466.o...ez a becses könyv megvan.
Kedves ED, kérem szépen a forrást, mert tűvé tettem az internetet és semmit nem találtam sem egy, sem két m-mel!
Köszönöm. Most már csak az lenne a jó, ha a zenéhez is értenék annyit, mint az olasz helyesíráshoz. Ez viszont tényleg csak az én problémám.
Kedves Katalin, már javítottam is...
Kedves Katalin, ha addig nem felejtem el, holnap délben megsúgom azt a forrást, ahol ugyancsak Communale-t írnak (ezek szerint hibásan), éppen ennek az előadásnak a kapcsán :-)
Caro zéta, a kérdés szempontjából teljesen lényegtelen, de nem állhatom meg. A comunale szóban csak egy "m" van. Érdekes, hogy miközben az olasz nyelv tele van kettős mássalhangzóval, pont a "comune" szó és annak minden származéka (így a comunale, de pl. comunicazione, comunismo) kivétel.
A kulcsát keresi, de az már rég Judit zsebében van az összes többivel, ahogy Kékszakállú is.
Csak szegenynek eleg nehez a helyzete egy lakoparkban.
Igen, az a nyolcadik ajtó, azt keresi Kékszakállú is...
Pedig kutakodok a Kékszakállút illetően, de még nem tartok nyolcnál.
A februári végeredmény pedig:
Búbánat - 20
A számítógépes sorsolás nyertese Gabor Játékostársunk, gratulálunk! |
Akkor kihírdetem a végeredményt: Álarcosbál-Trubadúr: 8 - 8
Aki ezután talál újabbat, az hallgasson mélyen...;-)
Közben árnyalódik a kép, ED Játékostársunk talált még két újabb Trubadúrt:
1954 (Oliviero de Fabritiis)
1957 (Franco Capuana),
1957 (Max Rudolf)
1960 (Fausto Cleva),
1962 (Tullio Serafin),
1962 (Gianandrea Gavazzeni),
1963 (Oliviero de Fabritiis)
1966 (Arturo Basile)
Akinek még van ötlete, holnapig várom...;-)
Igen-igen, de nem...
... mert Gabor Játékostársunk hozott 8 darab Álarcosbált:
Gianandrea Gavazzeni – 1956
Francesco Molinari-Pradelli – 1956
Gabriele Santini – 1959
Thomas Schippers – 1959
Gianandrea Gavazzeni – 1960
Anton Guadagno – 1963
Vittorio Gui – 1964
Oliviero De Fabritiis - 1967
Egy további Il Trovatore-(film)felvétel 1966-ból Stella, Bergonzi, Capuccilli, Lazzarini, Basile felállásban YT-on ide kattintva meg is tekinthető.
Tényleg van olyan forrás is, de okt. 29-i is... pl. itt... vagy itt...
Bonisolli okt. 30-án halt meg.
Ábrányiné Wein Margit - előbb Frasquita (1893.11.04.), majd öt évvel később követte a Carmen címszerepe (1898.02.19.)
Érdekesség: a 19.szd. végének egyik vezető énekesnője, Ábrányiné Wein Margit is először -de nem első szerepeként- Frasquitát énekelte a Carmenben, pár év múlva már a címszerepet.
A sok további név közül érdemes még kiemelni a számtalan filmben szerepet vállaló, 90 éves Csányi Jánost és a régi nagy generáció egyik jeles tagját, a prózai szinésznek indult Fekete Pált, aki t.k. a Hyppolit, a lakájban is játszott, igaz, abban énekelt.
A hétvégi kérdésre Búbánat Játékostársunk válaszát idemásolom:
"Melis György (Hány az óra, Vekker úr?; Banánhéjkeringő) Házy Erzsébet (Alázatosan jelentem; Új Gilgames; És akkor a pasas...; stb.) Palócz László (Szomszédok – a televíziós filmsorozatban „Sümeghy úr”) Moldován Stefánia (Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? – „Hudákné”) Gregor József (Tiszta Amerika – „a kabinos”)"
Kiegészítésül hozzáfűzőm: a Magyar Televízió stúdiójában készült dalkoncert-filmet először 1977. június 26-án láthatták a tévénézők, 21.50 és 22.15 óra között. A Wesendonck-dalok előadása előtt a stúdióban Hildegard Behrens-szel Fikár László szerkesztő-riporter beszélgetett.
A tévéinterjú és a Wesendonck-dalok Behrens-szel és Váradi Katalinnal itt meghallgatható.
A mai rejtvény kapcsán: Behrenst 1986-ban egy igazán emlékezetes MET-előadáson hallottam, a Walkür Brünnhildéjét énekelte. Partnerei Jeannine Altmeyer (Sieglinde), Peter Hofmann (Siegmund). Brigitte Fassbaender (Fricka) és Auge Haugland (Hunding) voltak,Levine vezényelt.
Kedves Játékostársak, íme hányattatott sorsú januárunk végeredménye:
Búbánat - 20
Edmond Dantes - 19
Gabor - 18
gezakadocsa - 18
Majorné - 12
Nagy Katalin - 12
József Miklós - 11
Pósa - 11
-nos - 9
vatatava - 9
tibka1 - 8
CallasForever - 3
Capriccio - 3
gyoki - 3
Heiner Lajos - 3
adamo - 2
brumi - 2
LEEDA - 2
Apika - 1
A számítógépes sorsolás nyertese Tibka1 Játékostársunk, gratulálok!
Lehet, hogy már senkit nem érdekel, de ha eddig ennyirte belemelegedtünk a hozzászólásokba, nem állhatom meg, hogy ne mutassak rá arra, hogy az Operaritkaságokban a Rossini-bemutatók 1810-ben kezdődnek, s 1820 végéig 18-t sorol föl (108-116.old.), de ezek közül csak a Török Itáliábannál, az A szevillai borbélynál és a Hamupipőkénél jelöl magyar bemutatót (a Török Itáliábannál is az 1976-os bp-it), pedig a 18-ban nemcsak a Tankréd, hanem pl. az Olasz nő Algirban, a Selyemlétra, az A tolvaj szarka, az Otello és a Mózes Egyiptomban is szerepel.
Az elmúlt héten megpróbáltam a végére járni (persze, nem csak ezzel foglalkoztam), ennek eredménye lett a Tankréd.
Várnai könyve jó, de én már futottam bele hibákba, s a szinte ugyanakkor megjelent Operaritkaságok (Németh Amadétól) nem említi, pedig ilyen szempontból alaposabbnak érzem.
Nem találtam nyomát az elérhető korabeli sajtóban és a Színháztörténeti Múzeum arhívumában sem. Ettől még lehetett, sajnos egyikünk sem volt ott...
A mókusok tudtommal elsősorban vegetáriánusok és a mogyoró a kedvencük.