Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

587 Heiner Lajos 2022-05-12 14:05:39 [Válasz erre: 586 Klára 2022-05-12 12:41:35]

Kedves Klára,

 

 

Volt többminden, én nyilván azokra emlékezek, amiket láttam.

 

Kézcsókkal

 

Lajos


586 Klára 2022-05-12 12:41:35 [Válasz erre: 582 Heiner Lajos 2022-05-12 09:46:06]

Kedves Lajos!

Nem dicsekedhetek  az Ön által felsorolt előadások megtekintésével, ennek több oka van. Nem ígérhetem, hogy behozom a lemaradást, mert nem hiszem, hogy ezek az előadások megtalálhatóak lennének a yt -n. Vagy ha egyesek igen, nyilván nem mindegyik!

De ha jól emlékszem, volt valamikor egy Traviata őreg Germont, egy Posa márki a Don Carlosban., egy Luna gróf  a Trubadurban. 

Egyéb megállapításaival tökéletesen egyetértek!

Üdvözlettel


585 macskás 2022-05-12 12:23:38

585


584 Heiner Lajos 2022-05-12 12:10:45 [Válasz erre: 583 Búbánat 2022-05-12 10:25:08]

Kedves Búbánat,

 

 

Köszönöm, természetesen ott voltam. Koncertszerű előadás volt, pát héttel Domingo vastagbélműtéte után, féltünk, lemondja. Netrebko is remek volt.

 

Sok üdvözlettel

 

Lajos


583 Búbánat 2022-05-12 10:25:08 [Válasz erre: 582 Heiner Lajos 2022-05-12 09:46:06]

Kedves Lajos!

Kifelejtetted a  bő felsorolásból  - jól összeszedted - Domingo nagy Verdi-baritonszerepei közül  Giovanna D’Arco Giacomo-megformálását. 

Koncertelőadás, Salzburg, 2013

https://www.youtube.com/watch?v=cIVp0xwIErI&ab_channel=vocedivina

https://www.prestomusic.com/classical/articles/1050--recording-of-the-week-verdis-giovanna-darco-with-anna-netrebko-and-placido-domingo


582 Heiner Lajos 2022-05-12 09:46:06 [Válasz erre: 581 Klára 2022-05-11 09:23:05]

Kedves Klára!

 

Kérem, engedjen meg pár megjegyzést, illetve kiegészítést Domingo Boccanegrája kapcsán.

1995-ben a Metben még Adorno szerepében láttam, akkor már kicsit öregnek tűnt ehhez.

2003-ban jelentette be, hogy 2009-ben a címszerepben búcsúzik az operaszínpadtól.

Operaénekes barátom, akinek a véleményére nagyon adok, azt mondta: Nem fogja megcsinálni.

De megtette, 2009 őszén Berlinben. Akkor még érződött, hogy "kóstolgatja"  a szerepet, a második előadást láttam.

Legközelebb a következő év elején láttam a Metben. Szombat délutáni előadás volt, amit nem igazán szeretnek az énekesek.

Aztán tavasszal a Scalaban - és azt mondtam magamnak, ez hihetetlen, ez egy harmincas éveiben járó hang.

Jött a Covent Garden, kétszer a bécsi STOP, és utoljára Barcelona.

S persze nem állt le a Boccanegra után, újabb és újabb szerepek jöttek. Nagyszerű volt Bécsben a Két Foscariban, 2019-ben Salzburgban a Luisa Millerben, utóbbit Kozlok Laci barátunk is tanusíthatja.

A Rigoletto, Nabucco talán kevésbé sikerültek.

Korábban azt mondtam, Domingo a XX. század utolsó negyen évének legnagyobb operaénekese.

Most már hozzáteszem: és a XXI. század első húsz évének is.


581 Klára 2022-05-11 09:23:05 [Válasz erre: 579 takatsa 2022-05-08 15:23:40]

Hogy ne "csak" kritika legyen, szokás szerint egy csepp pozitív élményt is írok. Elsősorban hálás köszönet e két feltöltésért! Én valóban mindkét változatot ismertem, az 1991-es Takatsa fórumtárs egy korábbi nagylelkűsége révén jutott el mindenkihez, aki letöltötte. Számomra azért volt külön érdekes, mert Solti György vezényelt, ami önmagában élmény, és persze Agache és a remek partnerek miatt is. Agache ekkortájt még harmincas évei közepén járt, ami baritonként szinte gyerekkornak számít, de ez a szerep nem véletlenül találta meg, és Solti nyilván kihozott belőle (is) apait-anyait. Miután én a mostani MÁO előadások révén két alkalommal láthattam a Boccanegrát, volt módom Agache alakítását összemérni a 30 évvel ezelőttivel. Mivel különlegesen szerencsés voltam, mert első alkalommal Rost Andrea, második alkalommal Boross Csilla volt Amélia, egyéb összehasonlításra is volt akalmam, de erről már volt szó.

A 2010-es MET beli Boccanegrát a covid alatti stream jóvoltából ismertem, Domingo elbűvölt, tehát kb tudtam, mire számíthatok a szintén 2010-es Scala Boccanegra előadásból.  Ennek az előadásnak egy részét láttam pár éve a Mezzo tv műsorán, de sajnos csak egy részét. Most viszont itt van az egész előadás! Remek rendezés, semmi borzalmas modernizálás, nagyon jó énekesek, a Scala zenekar és énekkar csak jó lehet, és Barenboim vezényel. Domingo káprázatos, színészi alakításban és hangban is - a Boccenegra az első, vagy talán a második bariton parti, amit énekel. Hogy milyen művészet megtanulni és elénekelni a bariton főszerepet egy olyan operában, melynek tenor főszerepében évekig brillírozott, ezt tőle kellene megkérdezni!  Ami a bónusz ebben a Scala előadásban, az Anja Harteros Amelia alakítása!  1999-ben nyerte meg a Cardiff-i énekversenyt, tehát cca tíz éve van a nemzetközi térképen. Csodálatos alakítást nyújt, méltó partnere a két bölénynek, Domingonak és Furlanettonak. Egyúttal bizonyíték arra, hogy megfelelő, egymással összhangot teremteni képes szereplők igazi Sternstunde-t varázsolnak a színpadra. A túlsúlyos tenorok kapcsán pár napja említettük Fabio Sartori nevét - nagyon jó Adorno-t énekelt, de egyes jelenetekben már érezhető, hogy kicsivel kevesebb kilóval talán jobb lenne!  Mindkét változat maradandó élményeim közé tartozik!


580 takatsa 2022-05-09 19:53:46 [Válasz erre: 579 takatsa 2022-05-08 15:23:40]

Klára felhívta a figyelmemet egy hibára, mindkét magyar feliratban egy helyen Genova helyett véletlenül Verona szerepel. Ez egy elég bosszantó hiba, mindenkitől elnézést kérek, és köszönöm Klárának a jelzést. A hibát kijavítottam, ha valaki újra letöltené az operákat, akkor magánban szívesen küldöm az új letöltési linket.


579 takatsa 2022-05-08 15:23:40

Most egy kis bónusz következik, az Operaházi Simon Boccanegra bemutatóin fellelkesülve. Két felvételt ajánlok a figyelmetekbe, a szokásos magyar felirattal, javasolt lejátszó VLC.

Az első felvétel 1991-ben készült a Covent Gardenben (Agache, Roberto Scandiuzzi, Kiri Te Kanawa, Michael Sylvester, Solti), ezt a felvételt lehet, hogy régebben már megosztottam veletek, de érdemes újra letölteni, mivel jelentősen sikerült javítanom a videó- és hangminőséget). Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jelentős előadás volt, Solti fantasztikus vezénylésével. Agache-nak elég kevés felvétele van, ez talán a legszebb, rajta kívül is minden énekes elsőrangú, nagyon szép, hagyományos felvétel. 

Domingónak - tudomásom szerint - három Boccanegra alakítása is hozzáférhető bluray felvételen (MET, ROH, Scala), ezek közül a legjobbat, a 2010-es Scala-felvételt osztom meg veletek (Domingo, Furlanetto, Harteros, Fabio Sartori, Barenboim). Számomra ez az abszolút tökéletes Boccanegra előadás, külön kiemelném Anja Harteros felülmúlhatatlan alakítását, amelyet nagyon szívesen ajánlanék nagyhírű szopránunk figyelmébe is.Domingónak nincsen bariton hangja, ez nem vitás, de szerepformálása túllép a hangi adottság behatárolta kereteken, operatörténeti jelentőségű, általunk eddig ismeretlen Boccanegrát állítva elénk, és biztos vagyok abban, hogy az utókor Domingóra nemcsak, mint a XX. sz. egyik legnagyobb tenorjára fog emlékezni, hanem mint Boccanegra leghitelesebb alakítójára is. Zárójelben csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy Domingo itt, Budapesten, talán még a 2010-es Scala-beli produkcióját is felülmúlta, Boccanegrája még nemesebbé vált az elmúlt 12 év öregedése-szenvedése-megtöretése által.


578 takatsa 2022-05-03 22:36:58 [Válasz erre: 577 Klára 2022-05-03 18:57:31]

Prokofjev Ukrajnában született, így a státuisza feltehetően ukrán nemzeti hős.


577 Klára 2022-05-03 18:57:31 [Válasz erre: 576 takatsa 2022-05-03 14:34:27]

Ami biztos, az biztos alapon gyorsan letöltöttem. Megnézni valamikor később lesz lehetőségem. Őszintén remélem, hogy az opera és Prokofjev művei iránti jelenlegi érdeklődés fennmarad, és nem lesz a tomboló politkai agyrém újabb áldozata! Külön öröm számámra Gorchakova -  csodálatos Leonora volt a  La Forza-ban - és Leiferkus szereplése. Vannak operák, melyeket nem (lenne) szabad az eredeti környezetből a mába transzferálni, de ezt a rendezők sose fogják megérteni.


576 takatsa 2022-05-03 14:34:27

És akkor jöjjön a következő opera, Prokofjev Tüzes angyal című operájának két felvétele innen töltető le, a szokásos magyar felirattal, ajánlott lejátszó:VLC.

Prokofjev 1918-ban - a kommunisták engedélyével - Amerikába költözött, ahol évekig ünnepelt koncertező-művészként tevékenykedett, de a zeneszerzést is folytatta, többek között első operáját, a Három narancs szerelmesét a Chicagói opera felkérésére készítette. 1922-től édesanyjával együtt, több mint egy évet töltött a Bajor Alpokban, és ekkor kezdett hozzá a Tüzes angyal komponálásához. A librettót saját maga készítette Valerij Brjuszov szimbolista regényéből. Brjuszov önéletrajzi ihletettségű regényét a XVI. századba helyezte, a regény főhőse egy őrült nő, akit gyermekkora óta kísért egy "tüzes angyal", egyszerre édesítve és keserítve, majd a teljes tébolyba kergetve az életét, végül a főhősnőt az inkvizició elítéli, és boszorkányként máglyán elégetik. Prokofjev a regény történetének csomópontjaiból alkotta 5 felvonásos, 7 jelenetből álló operáját, amely egy olyan szerelmi történet, amelyet átitat az őrület és a XVI: századi vallási miszticizmus, de fellelhetők benne olyan filozófiai elemek is, amelyeket Prokofjev a protestáns ihletésű Christian Science szekta szubjektív-idealista szemléletéből kölcsönöz, amely felekezetet Prokofjev akkortájt ismert meg, és élete végéig követője maradt. Prokofjev lassan haladt az opera komponálásával, és azt csak 5 évvel később, 1927-ben fejezte be. Addigra Porokofjev anyagi lehetőségei alaposan megcsappantak, köszönhetően annak is, hogy a komponálás miatt elhanyagolta a koncertezést, neve Amerikában és Európában is megkopott és zenésztársaival sem volt jó a kapcsolata (pl. Sztravinszkijjel egyszer majdnem összeverekedett), aztán jött a gazdasági válság, Prokofjev egyre többet tartózkodott hazájában, majd 1936-ban véglegesen visszaköltözött a Szovjetúnióba. Ez a hányatott időszak, majd a kommunizmus nem kedvezett egy Tüzes angyal-féle opera bemutatására, így Prokofjev legjobb operája az íróasztalfiókba került, és bemutatójára csak a zeneszerző halála után, 1954-ben került sor. 

Az utóbbi években viszont a Tüzes angyal reneszánszát éli, szine a villág összes jelentősebb operájában bemutatták, többek között Rómában, Bécsben, Madridban, Németországban több helyen, Moszkvában, Szentpéterváron. Magyarországon Szegeden játszották az operát, 2010-ben.

Két felvételt hoztam. Az első, amelyet feltétlenül javaslok letöltésre és megnézésre, a Mariinsky Opera 1993-as előadása, Gergijev vezényletével,  Galina Gorchakova és Sergei Leiferkus főszereplésével. Ez az előadás mű gold standardjának tekinthető, a hagyományos és színpompás rendezés híven követi a cselekményt, a két világsztár, Gorcsakova és Leiferkus pedig tökéletes hangi állapotban, nagy átéléssel formálja meg szerepét. A rendezés - mai szemmel nézve - hagyományos, bár bővelkedik a naturális elemekben, különösen az ötödik felvonás orgiáig fajuló záróképében. A másik felvétel, amit közzéteszek, még teljesen friss, hiszen a Madridi Opera 2022 ápriilisi premierjéről van szó. A főszerepet korunk legnagyobb "Renátája", Aušrinė Stundytė, litván énekesnő énekli, akinek alakítása egészen lélegzetellállító, már csak ezért az alakításért is érdemes letölteni és megnézni a felvételt. A többi énekes is nagyszerű, és persze 30 év alatt az audiovizuális rögzítés óriási minőségi fejlődésen ment keresztül, így technikailag is sokkal jobb ez a felvétel, mint a 30 évvel ezelőtt készült Mariinsky színházbeli. 

Viszont a madridi előadásnak van egy árnyoldala; a rendezés, amely ezt a XVI. században zajló történetet korunkba helyezi. Ez az aktualizálás az első órában nem zavaró, és amúgy is Stundité alakítása mindent visz, de ahogyan haladunk a történetben, a rendezés egyre zavaróbbá válik, az énekelt szöveg és a vizuális cselekmény teljesen elválik egymástól, teljes zavart okozva. A Tüzes angyal egy olyan történet, amelyet nem lehet büntetlenül a történelmi közegéből, kiemelni, nem lehet inkviziciót, ördögűzést, boszorkányüldözést apácák-papok nélkül, Isten és Sátán kiiktatásával bemutatni vagy eljátszani, egy ilyen törekvés teljes kudarcra van ítélve.  Éppen ezért, ez a részleteiben nagyszerű és jobb sorsra érdemes előadás - véleményem szerint - torzó marad, a mai kor ártalmas rendezői önkényének bizonyítékaként. Ha valaki ennek az előadásnak kapcsán találkozik először ezzel az operával, akkor pórul fog járni, szinte semmit sem fog megérteni belőle, és lázálomként fogja átélni a 2 órás előadást. (Persze még az is lehet, hogy ez a rendezői szándék.) Éppen ezért mindenképpen az 1993-as előadást javasolnám az operával való ismerkedésre, és utána már bátran nézhetjük a madridi színreállítást, mert ha már tudjuk, hogy mit nézünk, akkor felejthetetlen színészi és énekesi alakításnak leszünk a tanúi.


575 takatsa 2022-05-03 12:17:59 [Válasz erre: 574 Klára 2022-05-03 11:16:17]

Kedves Klára, nagyon köszönöm az értékelésedet. Számomra ez az opera óriási meglepetés volt, egy minden szempontból tökéletes mű, bizonyítva azt, hogy az opera a maga komplexitásával a művészet csúcsa, amely ötvözi a zenét, a drámát, a táncot-mozgást, és egyáltalán nem halott, hanem élő műfaj, amelynek a mai ember számára is van mondanivalója. Ebben az operában a zene és a librettó teljesen egyenrangú, egyik a másikra épül, és tartalmát kiegészíti, elmélyíti: a zene megszólal és életre kelnek a szavak. Ez a felvétel olyan, mint egy Bergman film, amelyet elsősorban nem a ráció oldaláról kell megközelíteni, hanem csak ülni, nézni, hallgatni, befogadni, hagyni, hogy belédhatoljon és benned kiteljesedve életre keljen, formáljon. Egy csodálatos, rendkívüli élmény, ezt nyújtja ez az opera.


574 Klára 2022-05-03 11:16:17 [Válasz erre: 565 takatsa 2022-04-20 08:38:14]

Talán most sikerül! Mert kb két napja kísérletezem a beígért vélemény megfogalmazásával, de eddig mindig  elakadtam. Megnéztem a Written on skin című operát. Nem könnyű darab, az igaz, de nem is megemészthetetlen. Mivel nem egy szokványos klasszikus mű, figyelni kellett, nézni és koncentrálni! Az első jelenetben látható osztott színpad értelme nem ugrott be azonnal, de mikor ott csereberéltek ruhát, onnan hoztak a játéktérre kellékeket,stb., már összeállt a kép. Egyszerű történet, de nem kevés filozófiai, pszichológiai és pszichikai háttérrel! Hogyan lesz felnőtt a feleség, akit a Protector gyermekként kezel (vajon miért?), hogyan ébred fel benne a nőiség, amikor megnevezi önmagát, és kéri, hogy Ágneshez szólítsák. Miért fordul egy kvázi idegenhez, akitől megkapja azt, amire szüksége van. A többi szereplőnek neve sincs. A férfi szereplő, a Protector egy könyv elkészítését kéri, őseiről.  Ahogyan a könyv készül, és annak  lapjairól/lapjain olvassák a történéseket, a cselekmény evvel párhuzamosan zajlik, mintha minden meg lenne írva a sors könyvében! Nem írok tartalmat, akit valóban érdekel, szánjon rá kb másfél órát, megéri!
Nagyon jó, de tényleg abszolút modern zene, a szaggatottság a szereplők lelkiállapotának kifejezése. Az énekesek is jók, nem akármilyen teljesítmény ezt így végigjátszani, énekelni! Szokatlan, de nem lehet örökké "12 egy tucat" műveket nézni, hallgatni!


573 Klára 2022-04-26 19:02:00 [Válasz erre: 572 takatsa 2022-04-26 17:31:42]

Köszönöm, kíváncsi vagyok! Nagyon hozzászoktunk a 2-es kezdetű évszámokhoz, de nagyobb baj sose legyen!:)


572 takatsa 2022-04-26 17:31:42 [Válasz erre: 571 takatsa 2022-04-26 16:15:03]

Ah, ED volt kedves felhívni magánban a figyelmemet, hogy Szymanowski nem 2011-ben és 2014-ben kirándulgatott, hanem 100 évvel hamarabb. Köszönöm a helyreigazítást. :)


571 takatsa 2022-04-26 16:15:03

Egy kedves fórumtársam nemrég magán-üzenetben köszönte meg az eddigi munkámat, és a folytatásra biztatva egy listát is küldött arról, hogy milyen operákkal kellene foglalkoznom. A listáról választottam egyet, és máris le tudjátok tölteni Szymanowski, Król Roger (King Roger, Roger király) c. művét, két nagyszerű előadásban, magyar felirattal. A fájlok elég nagyok lettek, mert HD minőségűek, és eredeti, bluray minőségben tartalmazzák a sztereó és az 5.1 Surround hangsávot is. Lejátszásuk VLC media playerrel ajánlott.

Ez bizony egy elég furcsa opera (legalábbis a számomra az volt). A zene egészen rendkívüli, színes kavalkádban ötvöződik benne Wagner, Mahler, R. Strauss és az impresszionisták zenéje, de valami új minőséget és egészen egyedit alkotva. Én ezt az operát előzőleg sohasem hallottam, és egészen magával ragadott a zenéje. De az opera cselekményével kapcsolatban már eléggé tanácstalan vagyok és az érzéseim nagyon ambivalensek. Roger király történelmi személy, a XI. században Szicilia királya volt. Azt kell tudni róla, hogy korának művelt felvilágosult uralkodója volt, és híd-szerepet töltött be az európai keresztény és a keleti, arab kultúra között. Szymanowski 2011-ben és 2014-ben hosszabb időt töltött Sziciliában, és Roger királyhoz hasonlóan Szymanovskit is szinte betegesen érdekelte a hellén, az arab és az indiai kultúra,  ezért  megfordult Tuniszban, majd Biskrában behatóan tanulmányozta az iszlám miszticizmust. Ekkor érlelődött meg benne a Nyugat és Kelet közötti zenei, vallási és filozófiai híd víziója, és ez eredményezte a Roger király c. háromfelvonásos operája megírását. Szymanovski az operát 1918 és 1924 között komponálta, a librettót unokatestvére segítségével saját maga írta, és az opera bemutatójára a Varsói operában 1926-ban került sor. Ezt követte néhány éven belül a németországi, majd csehországi bemutató. A művet viszonylag keveset játszották, de a 80-as évektől "újra felfedezték" és azóta több jelentős színreállítás született. 

Az opera története néhány mondatban összefoglalható. Roger király palermói udvarába a távoli keletről egy pásztor-próféta érkezik, aki tanításával zavart kelt a nép között, ezért a keresztény egyházi előljárók azt követelik a királytól, hogy eretnekként bélyegezze meg a prófétát és büntesse meg. Roxana, a király felesége is a próféta bűvkörébe kerül, ezért kéri a királyt, hogy ne ítélkezzen elhamarkodottan, hallgassa meg először a prófétát. A kihallgatásra az esti órákban kerül sor, a Pásztor mágikus-szuggesztív hatása alá kerül az udvar népe. A király megpróbál ellenállni, de ez csak részben sikerül neki, a próféta extázisig fokozódó rituális tánca után szinte az egész udvar, a királynővel együtt a próféta nyomába szegődik és elhagyja az udvart. A király, arab tanácsadójával együtt, hosszas vándorlást követően megérkezik a próféta országába, hogy visszaszerezze feleségét. Roxana arra kéri Roger királyt, hogy ő is csatlakozzék a Pásztorhoz. A Pásztor követői körülveszik őket, tüzet gyújtanak és táncolni kezdenek. A tánc közben a Pásztor is megjelenik, majd Dionüszosszá változik. A bacchanália végeztével Roger király megtér, és most már ő is imádja új istenét, a Napot. Ez tehát egy negatív megigazulási történet, ahogyan egy ember Jézustól a pogány görög kultuszig, a napimádatig jut. Én nemigen tudom, hogy mi volt Szymanovski célja ezzel a furcsa történettel, lehet, hogy csak a sok arab és misztikus irodalom olvasása ártott meg neki, bár az is tagadhatatlan, hogy a Roger király és a Pásztor között kialakuló, és az egész operán átívelő ambivalens viszonyban, megnyilvánul Szymanovszki szexuális irányultsága is. Ettől függetlenül ez egy ragyogó, és fantasztikus zene és én jószívvel ajánlom mindenki figyelmébe. 

A linkről két előadás tölthető le. Az első a 2009-es Bregenzi produkció, ez volt az opera első videó felvétele. A Bécsi Szimfonikusokat Mark Elder dirigálja, a főbb szerepeket Scott Hendricks, Olga Pasichnyk, John Graham-Hall és Willy Hartmann alakítja.  (Most vettem észre, hogy a fájl nevében helyesírási hibát vétettem, ez a videó használatát nem befolyásolja, mindenkitől elnézést kérek.)  A második felvétel a Covent Garden 2015-ös előadása, a ROH zenekarát Antonio Pappano vezényli, a szereplők: Mariusz Kwiecień, Georgia Jarman, Kim Begley és Saimir Pirgu. Mindkét felvétel mind technikailag, mind zeneileg nagyszerű, de ha választani kell, akkor én elsősorban a ROH felvételét ajánlom, varázslatos.


570 takatsa 2022-04-24 11:00:47 [Válasz erre: 569 Klára 2022-04-24 10:37:19]

Köszönöm Klára ezt a szép és részletes visszajelzést, ismertetést. Jó lenne, ha egyszer Billy Budd itthon is színpadra kerülne. Nem is tudtam, hogy Glyndebourne így indult, alaposan kinőtte magát, fantasztikus előadások születtek ott az utóbbi időben. Igyekezz, mert ott van a két Korngold és a Benjamin darab, és 1-2 nap múlva jön a Roger király is. :))


569 Klára 2022-04-24 10:37:19 [Válasz erre: 550 Klára 2022-04-06 17:32:00]

A Húsvét ünnepe  és a kapcsolatos családi látogatások elmúltával visszatértem Brittenhez, és a Billy Budd -hoz.

Látszólag egyszerű történet, a francia forradalom utáni vészterhes időszakban egy angol hajó vitorlázik a tengeren, az ellenséges vizek felé. Mindenkinek legfőbb vágya elcsípni és legyőzni egy ellenséges hajót. Ez nem sikerül, közben lejátszódik egy tragédia, egy ifjú hajós kivívja a fegyermester ellenszenvét, az megvádolja lázadás szításával, az ifjú felindultságában szólásra képtelen, megüti a tisztet, az meghal. Az ítélet kötél általi halál.

Ha kicsit mögéje nézünk, az opera cselekményében két dráma rejlik - ez a konkrét valóságos, és egy lélektani, a kapitány visszaemlékezése,  lelkiismereti drámája, mely keretbe foglalja a tulajdonképpeni cselekményt. Az eredendően gonosz és az eredendően jó elkerülhetetlen összecsapása, mely a jó vesztével végződik, az egyik szál. A kerettörténet a kapitány személyes drámája, aki vádolja ömnagát, mert későn ismerte fel a fegyvermesterben a gonoszt, és mert ennek felismerése után, ennek ellenére hagyta a földi törvények alkalmazását, a "jóság és szépség" vesztét. Nekem mindkét változat tetszett, rendezés, zenei megvalósítás és a szereplők tekintetében a második, a Glyndebourne-i változat sokkal jobban.

Ami viszont meglepett, mintha két teljesen külön történetet láttam volna! Nem azért, mert az 1966-os változat fekete-fehér, a másik pedig színes, inkább a két merőben eltérő rendezői felfogás miatt. Az 1966-os változat film, tehát mások a lehetőségek, Ebben a hajó, a hajón zajló élet konkrét, testközeli bemutatását látjuk. A merev brit tengerészeti hagyományok, fegyelem, alá- és fölérendeltségi viszonyok megjelenítése, a kapitány és a tisztek egymás közötti visekedése, a legénységgel szemben megkövetelt vakfegyelem mind megjelenik. Az erőszakkal összefogdosott és a hajóra besorozott emberek "beilleszkedésének" problémája kézzelfogható közelségbe kerül, aki bármilyen tekintetben kilóg a sorból, az bukásra van ítélve. (nekem a megtekintés során a negyvenes, ötvenes években forgatott, hasonló korban játszódó angol filmek jutottak eszembe.) Az énekesek közül a kapitányt éneklő Peter Peers és méginkább Peter Glossop (Billy) fogott meg, aki ezt a filmet követően hosszú  és sikeres operaénekesi pályát futott be.

A 2010-es Glyndebourne-i előadás színpadi változat, tehát eleve más megvalósítási lehetőségeket teremt, a hajó és a hajósélet megjelenítése korlátozottan lehetséges, de szemlátomást nem ez a cél. A rendezői felfogás elsősorban az emberek bemutatására törekszik. A függelmi viszonyok ábrázolása  itt is megjenenik, hszen a történet nem írható át, de a szerepek megformálásában, a szereplők magatartásában érezhető a  személyes vélemény  és a hatályos törvények alkalmazási kényszere közötti komoly ellentmondás. A zenekar alkalmazkodik a rendezői  felfogáshoz, sokszor többet mond, mintha a színpadon megjelenő szereplők énekelnék el a történéseket. A három főszereplő, a kapitány, Billy és a fegyvermester megszemélyesítői előttem ismeretlen nevek, de mind színészi, mind énekesi teljesítményük megragadott.  Egy személyes megjegyzés: mikor John Christie Glyndebourne-i házában elindította az első operaelőadást, megfordult-e a fejében, hogy ebből mi fog kilalakulni? Szerintem ő maga se hitte  volna, hogy ilyen maradandót alkotnak. Mindenesetre Mr. Bing-nek jó előgyakorlat volt a későbbi MET-hez!

 

 

 


568 Klára 2022-04-20 17:48:29 [Válasz erre: 565 takatsa 2022-04-20 08:38:14]

Köszönet ezért is, már letöltöttem.!  A Heliane megtekintésére még nem volt  módom, de azt sem hagyom ki, és ezt is megnézem!


567 takatsa 2022-04-20 16:00:56 [Válasz erre: 566 piszli 2022-04-20 15:53:48]

Köszönöm a hozzászólást, kedves piszli. Megvallom, én most találkoztam ezzel az operával először, és le vagyok nyűgözve tőle. Remélem letöltöd a közreadott felvételemet, mert ez a ROH felvétel egyedülálló, tökéletes megvalósítása ennek a kivételes operának.


566 piszli 2022-04-20 15:53:48

Örülök, hogy felhívta George Benjamin remekművére és a kiválóü közreműködőkre a figyelmet. Néhány éve a most éppen tatarozásnak elébe néző Theater an der Wienben adták és valami különös véletlen folytán betévedtünk. Illetve nem is volt az akkora véletlen; a színháznak olyan kitünő volt a vezetése, hogy nem vállalt az ember túl nagy kockázatot azzal, ha ismeretlen művet választott. Nekünk nem sikerült barátainkat rávenni a megtekintésére (DVD-n is elérhető), remélerm az Ön beszámolója és ajánlása meggyőzőbb lesz.


565 takatsa 2022-04-20 08:38:14

Előző bejegyzésemben Korngold Das Wunder der Heliane c. operája kapcsán a szerelemről elmélkedtem, maradjunk még egy kis ideig ennél a témánál mert egy igazi remekműre akadtam. Ez a kortárs opera számomra óriási meglepetés, jöjjön tehát a kritikusok általános véleménye szerint a 21. század eddigi legnagyobb operája, George Benjaminnak, Written on Skin (Bőrre írva) c. műve. A Royal Opera House 2013-as előadása innen tölthető le, magyar felirattal. (A linken két fájlt találtok, csak az egyiket töltsétek le. A kisebb méretű videó csak a sztereó hangsávot tartalmazza, a nagyobb méretű pedig két hangsávos, a szterereó mellet a 6 csatornás surround sávot is tartalmazza. Lejátszásra VLC-t használjatok).

A történetről csak annyit írnék, hogy egy  - Boccaccio Dekameronjában is megörökített -  a 13. századi Provance-ban játszódó szerelmi történetről van szó, amelyből a mai kor legismertebb angol drámairója írt egy lebilincselően izgalmas és felkavaró, szürreális librettót. És ehhez, a valódi irodalmi minőséget képviselő librettóhoz szerzett George Benjamin egy olyan operát, ahol a zene és a szó megbonthatatlanul eggyé válva egy új minőséget hoz létre. Ez egy igazi remekmű, elképesztő audiovizuális élmény, amely az opera tökéletes megvalósításának köszönhető, a rendezésnek, az énekeseknek (Barbara Hannigan, Christopher Purves, Bejun Mehta), és a szerző által vezényelt ROH zenekarának. Én most nem is akarom tovább szaporítani a szót, töltsétek le, nézzétek-hallgassátok ezt a fantasztikus felvételt, éljétek át ti is ugyanazt az élményt, mint amit én átéltem.


564 Klára 2022-04-16 12:17:50 [Válasz erre: 563 takatsa 2022-04-16 10:53:59]

Kedves Takatsa! Nekem húsvéti ajándékul tökéletesen megfelelt és elegendő volt a tegnapi János Passió, mert ez valóban nagyon jó előadás, ahogyan a pár napja feltöltött Máté Passió is remek (Őszintén örültem, hogy azt rajtam kívül még valaki észrevételezte! Lehet, hogy egy fecske mégis nyarat csinál?)

A mostani Korngold csak hab a tortán, amiért külön köszönet jár Neked! Érdekes, hogy Korngoldot hosszú csend után elkezdték felfedezni, de ezekhez az operákhoz (is!) megfelelő rendezés és énekesek kellenek. A Halott város különböző operaházakban színre vitt előadásai mutatták, mennyi minden múlik ezen! Érdeklődve fogadom a Heliane két változatát. Sara Jakubiak remek énekesnő, Münchenben Kaufmann mellett ragyogő Éva volt a Mesterdalnokokban (mit nem adnék egy erről készült felvételért!) , és Brian Jadge sem ismeretlen számomra. Mindenesetre gyorsan letöltöttem, és "bespájzoltam" - Húsvét után nézem  meg, de jobb későn, mint soha! És természetesen erről is megírom, tetszett-e, vagy sem!


563 takatsa 2022-04-16 10:53:59

És akkor jöjjön a húsvéti meglepetésem: Korngold Das Wunder der Heliane (Heliane csodája) c. operája. Innen tölthető le az opera 2018-as berlini, és 2019-es New York-i előadása, a szokásos formában, magyar felirattal. A lejátszáshoz VLC lejátszó szükséges (!)

Ez a mű Korngold negyedik operája, amelyet 1927-ben a Hamburgi Állami Operaházban mutattak be. Korngold 3 évig dolgozott ezen az operán, és addigi élete "mesterművének" tartotta. A mű csak néhány előadást ért meg, a közönség és a kritikusok egyöntetűen elutasították,  sokan egyszerűen giccsnek nevezték. Az 1928-as, Bruno Walter által vezényelt berlini bemutató után aztán 80 évig el is tűnt az operaszinpadokról. Persze voltak, akik rajongtak ezért az operáért, a címszereplő Lotte Lehmann egyenesen élete legnagyobb szerepének nevezte. 


Nehéz néhány szóban elmondani, hogy miről is szól ez az opera. Persze van egy viszonylag egyszerű történet, tulajdonképpen egy mese, van valahol-valamikor egy ország, a király kegyetlen, totális diktátor, és az elnyomott nép, napfény, öröm, nevetés nélkül éldegél. Persze a király hatalma sem korlátlan, a felesége, Heliane fölött nem tud uralkodni, a hitvesi ágyat nem tudja vele megosztani. Az országba vetődik egy fiatal idegen, aki hírt hoz a szabadságról, az örömről, a fényről. Mint felforgató eszmék terjesztőjét bebörtönzik, és az ítéletre vár. Éjszaka a király megjelenik, fejére olvassa bűneit és kárörvendően kihirdeti a halálos ítéletét. Az ifjú a hír hallatán összetörik. A király távozását követően megjelenik Heliane, a királynő, aki felebaráti szeretetből, vigaszt kíván nyujtani az ifjúnak, utolsó éjszakáján. Szerelmesek lesznek egymásba, végül a királynő ott áll az Idegen előtt meztelenül. A király közben visszatér, egy ajánálattal: megkíméli az Idegen életét, és a szabadságát is visszaadja, ha az Idegen, varázsereje segítségével eléri, hogy a királynő végre szeresse őt. Az Idegen visszautasítja a király ajánlatát, majd ezt követően a király észreveszi a sötétben meztelenül rejtőzködő feleségét. Hívja az őrséget, letartóztatja a királynőt, majd még az éjszaka, összehívja a bíróságot, hogy ítélkezzék a királynő felett. A királynő a bíróság előtt azzal védekezik, hogy a látszat ellenére, a férjét nem csalta meg, nem szerelmes az Idegenbe, csak a fájdalmát igyekezett csillapítani és a szenvedésében osztozni. A király tanúnak behívja az Idegent, az Idegen megkéri a bíóságot, engdélyezze számára, hogy néhány szót négyszemközt válthasson a királynővel. Az engedélyt megkapja, és amikor magukra maradnak, az Idegen öngyilkos lesz, azt remélve, hogy halála kiengeszteli a királyt, és ő meg fog bocsátani feleségének. De a király nem engesztelődik ki, ráveszi a bíróságot, hogy Heliane -t istenítéltnek vessék alá: ha valóban bűntelen, akkor Isten segítségével, az Idegent támassza fel a halálból. Heliane-nak nem sikerül a halottat feltámasztania, a bíróság előtt bevallja, hogy szerelmes volt az Idegenbe. A feldühödött tömeg máglyára akarja vonszolni, amikor az Idegen feltámad. A király végső elkeseredésében és csalódásában leszúrja Heliene-t. Ezt követően a szerelmespár megdicsőülten száll fel a mennybe.

Huh, a vége tényleg giccses és szirupos kissé. :) Persze ez a melodráma csak a váz, hiszen ennek a szimbolikus-allegorikus műnek feltehetően mélyebb mondanivalója is van, és mint minden jó mű, számos értelmezésre ad lehetőséget. A műnek nem kevés aktualitása is volt, hiszen 1927-ben a totális diktatúra, a fasizmus-kommunizmus árnya már ott lebegett egész Európa felett. És persze nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az opera keletkezésének ideje Korngold életének a legboldogabb korszaka volt; ez az opera az ifjú házas férfi szerelmes vallomása, a szerelem, a testi szerelem apoteózisa és mindenen győzedelmeskedő allegóriája. (Igen, az élet - bonyolultságában is - ennyire egyszerű.)

A mű utóélete korántsem annyira diadalmas, mint a Halott városé, amelynek az utóbbi időben több, igen figyelemreméltő előadása és felvétele született. Több, főként koncertszerű előadást követően a 2018-as berlini előadás említhető meg (Berlini Operaház Zenekara és kórusa, vez. Marc Albrecht, főbb szerepek:  Sara Jakubiak, Josef Wagner,  Brian Jagde), amely igen jó kritikákat kapott, és ez az előadás az egyetlen, amely jelenleg elérhető DVD-n és Bulray-n. Ehhez az előadáshoz készítettem el a magyar feliratot. Nehézséget az jelentett, hogy sehol sem találtam meg a teljes librettót, így a dvd-hez készített orosz- és francia feliratot tudam csak felhasználni. Megvallom, én nem voltam elragadtatva a felvételtől. A szólisták közül a királyt alakító Josef Wagner tetszett a legjobban, a többiek is jók voltak, de nem kimagaslóak. Ami viszont nagyon nem tetszett, az a rendezés sivársága, és a díszleteknek szinte a teljes nélkülözése volt, amely elidegenítően hatott és - számomra - megakadályozta a mű teljes átélését és befogadását. Tulajdonképpen meg volt minden, leltár szerint, csak valahogyan az előadás nem állt össze egésszé, nem kelt életre, valami hiányérzet maradt bennem. Na mindegy, elkészültem, éppen közre akartam tenni, amikor ráakadtam egy másik előadásra, a mű 2019-es amerikai ősbemutatójára, amely New Yorkban, a Bard SummerScape festival keretében történt.  Az Amerikai Szimfonikus Zenekart Leon Botstein vezényelte, a főbb szereplők: Ausrine Stundyte, Daniel Brenna és Alfred Walker. És igen, ezen a felvételen Heliane csodája életre kel. Fantasztikus a rendezés, a koreografia, a zenekar, a zene, és az összes szereplő elképesztő intezitással és átéléssel énekel. Csodálatos. Egyáltalán nem tökéletes, pl. a tenor Daniel Brenna hangja és technikája csapnivaló, de ez valahogyan abszolút másodlagos szemponttá válik, mert az énekesek eggyé válnak szerepükkel és mindent betölt ez a fantasztikus, és semmihez sem hasonlítható zene, kibomlik előtted és teljes fényében pompázik ez a csodálatos világ. Jó szívvel ajánlom nekek ezt a boltokban egyáltalán nem forgalmazott és nem megvásárolható felvételt, minden apró hibája ellenére, és még úgy is, hogy a felvételen levakarhatatlanul rajta van a ráégetett angol felirat, amely alá applikáltam a magyar feliratot, reményeim szerint olvashatóan és könnyen követhetően. Ezt a felvételt mindenképpen VLC lejátszóval nyissátok meg. 

Aki többet szeretne olvasni erről az operáról, annak Michael Haas írását ajánlom.


562 takatsa 2022-04-15 15:56:31

Aki esetleg - hozzám hasonlóan - nem Parsifált, hanem János passiót kíván hallgatni nagypénteken, az innen letöltheti. (Berliner Philharmoniker, Simon Rattle)


561 takatsa 2022-04-12 20:37:55 [Válasz erre: 560 -zéta- 2022-04-12 18:58:04]

Igen, ez a helyes szó rá: unikum. Peter Sellars némileg megosztó és excentrikus, de összességében - a nagyszerű és átszellemült zenei megvalósítás mellett - felkavaró élmény, egy igazi, szenvedélyes passió.


560 -zéta- 2022-04-12 18:58:04 [Válasz erre: 558 takatsa 2022-04-12 13:11:45]

Ez egy egészen unikum előadás, mindenkinek ajánlom figyelébe.... 


559 Klára 2022-04-12 18:19:12 [Válasz erre: 558 takatsa 2022-04-12 13:11:45]

Köszönöm!


558 takatsa 2022-04-12 13:11:45

Nagyhétre tekintettel közzé teszem Bach Máté passióját, a Berlini Filharmonikusok előadásában, Sir Simon Rattle vezényletével és Peter Sellars rendezésében. 


557 Edmond Dantes 2022-04-08 13:48:51 [Válasz erre: 556 macskás 2022-04-08 13:14:36]

Vagy héber .. netán éceszg-éber ;-) avagy ki korán kel, 555-öt lel.


556 macskás 2022-04-08 13:14:36 [Válasz erre: 555 Edmond Dantes 2022-04-08 07:16:23]

Ez van, ha nem vagyok elég éber :)

Vagy Weber? :)


555 Edmond Dantes 2022-04-08 07:16:23

555


554 takatsa 2022-04-07 22:36:02 [Válasz erre: 553 Edmond Dantes 2022-04-07 20:23:12]

Kösz a helyesbítést.


553 Edmond Dantes 2022-04-07 20:23:12

Die Teufel von Loudun / The Devils of Loudun


552 takatsa 2022-04-07 09:07:42 [Válasz erre: 551 lujza 2022-04-07 03:18:07]

A Loudini ördögök típikusan olyan opera, amelyet nem élvezetből néz meg az ember. Élvezetre a vígoperák valók, pl. a Sevillai borbélyon mindig halálra röhögöm magam. De egy Otellót, Végzet hatalmát, Oedipus rexet, Lear királyt nem élvezetből néz meg az ember. A Loudini ördögök ékes példája annak, hogy a koncepciós perek, vagy az embereknek a végtelenségig történő manipulációja nem mai találmány, hanem a mindenkori hatalom régi, és jól bevált gyakorlata. Nem állítom, hogy könnyű ennek az operának a befogadása, sőt abban sem vagyok biztos, hogy első nézésre lehetséges ez. Elárulom, ez nekem sem sikerült. Amikor - teljesen gyanutlanul - el kezdtem nézni ezt az operafilmet, akkor 10 perc múlva kikapcsoltam, mert rájöttem arra, hogy a tájékozatlanságom, a nem-tudásom akadályoz a mű befogadásában. Elővettem, hát Aldous Huxley regényét és elolvastam. Utána, ezzel a háttértudással felfegyverezve már könnyen ment a Penderecki opera befogadása. Mindenkinek ezt a módszert ajánlom, ezért tettem letölthetővé a Huxley regényt is, amely egy tudományos alapossággal, ugyanakkor "élvezhető" stílusban megírt nagyszerű alkotás, és hozzásegít minket nemcsak a konkrét opera, hanem saját magunk jobb megismeréséhez, megértéséhez is.


551 lujza 2022-04-07 03:18:07 [Válasz erre: 549 takatsa 2022-04-06 14:21:18]

Veled tényleg nem lehet lépést tartani! Még szerencse, hogy hosszú időre tetted fel, bő lehetőség van a letöltésére. De az fantasztikus, ahogy írsz róla, nem szeretnék hízelegni, de mint egy költő. Viszont a Loudini ördögöket én ugyan megnéztem, de a téma annyira taszított, hogy hiába tudtam, hogy jó az előadás, élvezni nem tudtam.


550 Klára 2022-04-06 17:32:00 [Válasz erre: 549 takatsa 2022-04-06 14:21:18]

Kedves T. Lassan nem tudlak követni, pedig mindig örülök műveidnek és érdeklődve várom az újakat! A felvezető soraid  olvasása közben a korabeli angol hajókon uralkodó rettenetes állapotokat ábrázoló könyvek, filmek jutottak eszembe.  A szerencsétlen, gyakran iskolázatlan, kényszersorozott emberek élete akkor is rettenetes lehetett, ha nem volt egy basáskodó, szadista hajlamokkal megáldott magasabb rangú tiszt, vagy kapitány felettes. Kiváncsi vagyok, már letöltöttem, vissza fogok jelezni! (Úgy tűnik, ha valahol két azonos nemű ember szerepel, akár csak egy légtérben is, sokaknak egyből a homoszexualitás jut eszükbe - ilyen időket élünk! Én inkább a tartalomra, adott esetben a zenére koncentrálok)


549 takatsa 2022-04-06 14:21:18

Egy újabb fantasztikus, megrendítő, és kevéssé ismert operával jelentkezem, Britten Billy Budd c. operájával. Két felvételt javaslok megnézésre-meghallgatásra, amelyet innen tudtok letölteni, 30 napig. Elsőnek mindenképpen a 2010-es Glyndebourne-i fesztiválon készült felvételt javaslom. Úgy gondolom, hogy ez Billy Budd legkiválóbb előadása, amely valaha született, ráadásul ez a bluray felvételen alapuló videó technikailag (mind képi, mind hangi vonatkozásban) is tökéletes.  Lejátszására mindenképpen a VLC lejátszó szoftvert  javaslom, tekintettel arra, hogy az 5.1 DTS hangsáv problémát jelenthet egyéb lejátszók esetén. A fájl valamivel nagyobb, mint 5 GB, így a letöltéséhez némi türelem kell, de ez az ára a HD minőségnek. Az automatikusan induló magyar felirat mellett választhatóak az eredeti feliratok is (angol, francia, német és spanyol).  A másik felvétel, amelyet le tudtok tölteni, a BBC 1966-os operafilmje, amelyet Carles Mackerras vezényel, és az előadás külön érdekessége, hogy a kapitány szerepét Peter Pears énekli, az a Peter Pears, aki az opera bemutatóján is énekelt, és akire írta Britten ezt a szerepet. Ez a fekete-fehér film meglepően jól lett rekonstruálva, élvezhető minőségű, és ráadásul - Mivel Britten tanácsadóként maga is részt vett a munkában - autentikusnak tekinthető, így mindenképpen figyelmetekbe ajánlom.  Ehhez is adaptáltam a 2010-es előadáshoz készített magyar feliratot. (E két előadáson kívül foglalkoztam még két felvétellel, az 1988-as, David Atherton által dirigált felvétellel, amelyben Thomas Allen énekli a főszerepet, valamint a a Teatro Real 2016-os produkciójával, de ezek nem lettek a kedvenceim.)

Britten operája Melville kisregényéből készült. Melville-ről, a XIX. században élt amerikai regényíróról elmondható, hogy életében nemigen volt sikeres. Egészen fiatalon megírta a saját élményekből táplálkozó főművét, a Moby Dicket, amely langyos fogadtatásban részesült, és csak a XX. században vált kultikus művé. (Ezzel a művel már részletesebben foglalkoztam, Heggie operájával kapcsolatban.) Melville ezek után jobbára versírással foglalkozott, inkább kevesebb, mint több sikerrel, majd élete vége felé, 30 évvel a Moby Dick után írt még néhány novellát, és a Billy Budd c. kisregényt. Melville 1891-ben halt meg és a Billy Buddot már nem tudta befejezni, a mű befejezetlen-rendezetlen kézirat formájában maradt fenn, és majd 30 évig az íróasztal mélyén hevert. Első kiadására 1924-ben került sor, majd 1962-ben jelent meg a tudományos igénnyel revideált, hitelesnek mondható kiadása. A történet egyszerű: Billy Budd egy fiatal, apátlan-anyátlan tengerész egy angol hadihajóra kerül a napóleoni háborúk idejében. Az eredendően tiszta és naiv, nyílt szívű, segítőkész és nagyon jóképű fiatal tengerész varázslatos hatással van a társaira, és a kapitánytól a hajósinasig, mindenki kedveli.  Az alapvetően durva, és rosszindulatú fegyvermester is többé-kevésbé Billy hatása alá kerül, de belőle ezek az ambivalens érzések irigységet és agressziót váltanak ki, szabadulni kíván, meg akarja semmisíteni Billyt, ezért a kapitánynál bevádolja, hazaárulással és lázadás szításával. Billynek egyetlen hibája van: idegességében dadogás tör rá, amely a szembesítéskor újra előveszi, egy szó sem tudja elhagyni száját, nem tudja megvédeni magát, a szavak helyet az ökle dolgozik, és egy csapással leüti az őt vádoló fegyvermestert, aki ettől az egyetlen, szerencsétlen ütléstől szörnyethal. A kapitány, a hadiállapotra tekintettel, összehívja a rögtönítélő hadbíróságot, és bár ő is és tisztjei is tisztában vannak azzal, hogy Billy ártatlan az ellene felhozott vádakban, a lázadástól tartva, szigorúan betartják a katonai törvénykönyv rendelkezéseit, amely szerint háború esetén főbenjáró bűn a felettes megütése vagy bármelyik társ megölése, Billyt halálra, akasztásra ítélik és az ítéletet néhány órával később végrehajtják. 

A történet nagyon egyszerű, de mesterien van megírva és korát évtizedekkel megelőzve olyan morális problémákat feszeget, mint a jog és az erkölcs viszonyát, az Isten által adott-,  és az emberi törvények hatáskörét és alkalmazhatóságát, a jó és a rossz abszolút vagy relatív természetét, vagy a vezetők személyes felelősségét. A kisregény utolsó három fejezete igencsak talányos. E fejezetek közül az elsőben röviden leírja a Billy akasztása utáni napok történetét: az angol hadihajó egy francia hadihajóval harcba keveredik, és bár győzedelmeskedik, a kapitány megsebesül, és néhány napra rá meghal. Az ezt követő fejezet újságírói stílusban számol be a Billy Budd körüli eseményekről, hősnek tüntetve fel a fegyvermestert, aki leleplezte Billy lázító szerveszkedését, és ezért halállal fizetett, majd az azt követő tárgyalástról, és az elvetemült Billy nyilvános kivégzéséről. Végül az utolsó fejezetben egy direkt nehézkes és darabos stílusban megírt tengerész-ballada állít emléket az ártatlanul meghurcolt és kivégzett Billynek. Melville ezzel a technikával eléri, hogy a regény nem záródik le, nyitott marad, és a feltett kérdésekre mindenkinek, saját magának kell megadni a választ. Melville nem mondja ki a végső verdiktet, nem tör pálcát senki feje fölött, szereplőit empátiával mutatja be, így vele együtt mi is át tudjuk érezni Vere kapitány dilemmáját és vergődését a törvény, a célszerűség, az erkölcs és a lelkiismeret hálójában, sőt, még azt is megláttatja velünk, hogy a gonosz fegyvermester is szenved, önmagától, és a jó hiányától. Melville - bár rabja a korára jellemző romantikus stílusnak - látásmódjában, probléma-felvetésében, gondolatiságában messze túllép korán, és kisregénye korunkban is újszerű és aktuális. Az általam feltöltött csomagban ezt a kisregényt is megtaláljátok, pdf formátumban, Szász Imre fordításában.

Britten opráját 1951 december 1-jén mutatta be a Royal Opera House. A librettót E.M. Forster és Eric Crozier írta. MIndig problematikus egy regény-kisregény film- vagy opera adaptációja, hiszen nehéz, szinte lehetetlen feladat 2-3 órába sűríteni egy regényt, amelyet az olvasó nemcsak napokig olvas, hanem utána hetekig- vagy akár évekig töpreng rajta. A feldolgozások nagy hibája, hogy - kényszerűen - cselekmény központúak, így éppen a gondolatiság, a "lélek" vész el belőlük. A Billy Budd esetében viszont - igaz a cselekményt kissé megváltoztatva - egy remek libretto született. Az opera-változatban Vere kapitány nem hal meg, hanem magas kort elérve, a színpadon megjelenik, és prológus valamint epilógus formájában keretbe foglalja a történetet. Ez a szerkezeti megoldás Vere kapitányra fókuszál, a kapitány maga mondja el a történetet, illetve a történetet az ő önmarcangoló és gyötrődő perspektívájából láthatjuk.  Igaz, hogy ezzel a fókuszálással az eredeti mű veszít a komplexitásából, de cserébe egy zeneileg- és opera-technikailag megvalósítható nyersanyag születik, amely egy eljátszható, izgalmas történet mellett magában hordozza az eredeti mű morális tartalmát és üzenetét is.  Én nem ismerem annyira Brittent, hogy ki merjem mondani, ez a legnagyobb műve, de az biztos, hogy ez egy kivételesen nagy alkotás, a XX. század egyik legnagyobb operája. Persze nemcsak az egyik legnagyobb, hanem az egyik legnehezebben előadható is. Előadásához óriási, precízen és virtuózan játszó zenekar szükséges, kiváló karmester, nagy férfi-kórus, és 17 férfi énekes (6 tenor, 5 bariton és 6 basszus), és a 17 énekesből legalább 12-nek nagyszerűnek kell lenni, hiszen kulcsfontosságú áriákat, duetteket énekelnek. Nő viszont egy sem szükséges, bár ez inkább nehezíti az előadást, mint könnyíti. :)
A Glyndebourne-i előadásban minden adott: a Londoni Filharmoniusokat Mark Elder vezényli, Vere kapitány szerepében John Mark Ainsley, Peter Pearset felülmúlóan énekel, Jacques Imbrailo mind hangjában, mint megjelenésében tökéletes Billy Budd, Philip Ens pedig félelmetes fegyvermester. és mellettük a többi szerepben is mindenki tökéletes, a rendezés, a díszletek kifogástalanok és a felvétel minden percében lélegzetellállító. 

Szót kell ejtenünk még arról, hogy az utóbbi időben sokan homoszexuális szálat vélnek felfedezni az opera cselekményében, utalva arra, hogy a jóképű, szinte szépségnek nevezhető Billy Buddhoz valamelyest az egész legénység és a kapitány is szexuálisan vonzódik, a fegyvermester ambivalens érzései is erre vezethetőek vissza, és erre utalhat az is, hogy Billyt a társai "Szépség"-nek, "Baby"-nek becézik.  És persze ezt a vélekedést táplálja Britten ismert (bár általa sohasem hangoztatott) homoszexualitása, és Peter Pearshez fűződő több évtizedes kapcsolata. Véleményem az, hogy a szexuális frusztráltság természetesen jelen van egy XVIII. századi hadihajón, ahol a legénység hetekig-hónapokig össze van zárva, és tétlenségre kárhoztatva jobbára csak várakozik, vagy hülye parancsokat teljesít. És a szexualitás amúgy is átitatja az ember tevékenységét, a mélyben mindig jelen van, minden ösztönben, minden emberi reakcióban és tetten érhető minden agresszív cselekedetben is. Billy biztosan nem homoszexuális, ő csak eredendően szép, naiv, és jó; az embernek a teremtés utáni állapotát testesíti meg, persze benne is van egy kis hiba, a sátán apró jele, a dadogás. És mit lehet kezdeni Isten százszorszép virágával? Lehet vonzódni hozzá, gyönyörködni benne, ahogyan a legénység teszi, lehet vonzódva-tartani tőle, ahogyan a kapitány teszi, aki minden szépségben-népszerűségben a lázadás csíráját sejti, és lehet a szépséget látva törni és zúzni, azt megsemmisíteni, ahogyan a kisfiúk átgázolnak a homokváron, vagy kitépik a pillangó szárnyát, vagy ahogyan a fegyvermester elbánik Buddyval. Sem Melville, sem a librettó-írók, sem Britten nem foglalnak állást a homoszexualitás kérdésében, ránk bízzák, hogy gondolkodjunk el a cselekedetek mozgatórúgóin.

Keresgéltem az interneten, és nem találtam semmilyen adatot arra nézve, hogy előadták-e hazánkban a Billy Budot. Ha valóban nem adták még elő, ez az operajátszásunk egyik nagy mulasztása, amelyet valahogyan - illő módon - pótolni kellene.


548 takatsa 2022-04-06 14:16:54 [Válasz erre: 547 Klára 2022-04-06 13:22:27]

Köszi szépen a visszajelzést, kedves Klára, számomra sokat jelent. :)


547 Klára 2022-04-06 13:22:27 [Válasz erre: 542 takatsa 2022-03-26 15:32:38]

Én mindenképpen megnézem a BSO Loudon ördögei előadását is, ha közvetíteni fogják, de az még a távoli jövő. Ez a Loudoni ördögei viszont itt van, méghozzá magyar szöveggel, tehát tökéletesen érthető, és követhető. Számomra nagy élmény volt! Abszolút modern zene, ma is születhetett volna. A történelmi háttér megértéséhez kellő alapot szolgáltattak Dumas pére XIII. Lajos korában játszódó romantikus regényei, és a konkrét cselekmény követéséhez a magyar felirat. A szereplők remekül megfeleltek a feladatnak, csodálatos énekesi teljesítményük mellett nem kevés prózai szöveg is elhangzott, ami profi énekesek számára nem minden esetben könnyű. Nem egy közülük olyan alakítást nyújtott, amivel prózai színpadon is megállná a helyét. Tatjana Troyanost egy sor klasszikus operában láttam, régóta csodálatos énekesnőnek tartom. Amit ebben az előadásban produkált, az párját ritkítja!

A  rendezés méltó a zenéhez, és a feladathoz, bár egyes jelenetek számomra túl realisztikusak  voltak! Kedves Takátsa, ne add fel kérlek! Remélem, előbb-utóbb valaki más is felfedezi és értékeli ezeket a lehetőségeket!


546 takatsa 2022-03-30 06:32:02 [Válasz erre: 545 lujza 2022-03-30 00:04:37]

Igen, engem hajt a kiváncsiság, és hála Istennek mindig van újabb és újabb felfedezni való.


545 lujza 2022-03-30 00:04:37 [Válasz erre: 542 takatsa 2022-03-26 15:32:38]

Köszönet ezért a különleges felvételért, okvetlenül meg fogom hallgatni! Úgy tűnik, nagyon egy hullámhosszon vagy a BSO közvetítéseivel. A Peter Grimes után legközelebb pont a Loudini ördögöt fogják adni, de lesz még egy Ravasz rókácska is nyáron. :))


544 Klára 2022-03-26 20:13:00 [Válasz erre: 542 takatsa 2022-03-26 15:32:38]

Letöltöttem, ezer köszönet!


543 macskás 2022-03-26 17:40:45

543


542 takatsa 2022-03-26 15:32:38

Nem tudom, hogy hányan követitek nyomon opera-feltöltéseimet, de most újra találtam egy olyan „gyöngyszemet”, amely mindenféleképpen felsorakozik a XX. század nagy, de többé-kevésbé elfeledett operái közé. Penderecki Loudun ördögei c. operájáról van szó, amelynek bemutatója 1969-ben, a Hamburgi Operaházban volt, ez tölthető le egy hétig, magyar felirattal, lejátszása javasolt VLC lejátszóval. Ez a több mint 50 éves felvételnek egy nagyon jó minőségű, 2007-es kiadása, a képminőség több mint elfogadható, a hangminőség pedig szinte tökéletes, megtartottam mindkét hangsávot (AAC és PCM), amely között lehet választani. Az automatikusan induló magyar felirat mellett a videó angol, német és francia feliratot is tartalmaz. A Hamburgi Philharmonikusokat és a Hamburgi Operaház énekkarát Marek Janowski vezényli, a főbb szerepeket Tatiana Troyanos, Andrzej Hiolski, Bernard Ladysz, Hans Sotin, Karl-Heinz Gerdesmann, Rolf Mamero, Kurt Marschner és Heinz Blankenburg énekli.

Az opera librettója Aldous Huxley 1952-ben megjelent, Loudun ördögei c. regényének alapján készült. Sokan ezt a művet tartják Huxley legnagyobb regényének. Ez a mű leginkább a dokumentum-regény kategóriába tartozik, ragyogó példája a történelmi-egyháztörténelmi ismeretek, az enciklopédikus tudás és az írói tehetség szinte páratlan találkozásának. Ha valaki veszi a fáradságot a könyv elolvasására, akkor nemcsak egy tragikus-horrorisztikus, izgalmas történetben lesz része, hanem bepillantást nyerhet a XVII. századi Franciaország mindennapjaiba, megismerheti a kort foglalkoztató természettudományos-filozófiai-pszichológiai-etikai kérdéseket és az azokra adott válaszokat és a jog- az igazságosság- és a hatalom egymás közötti viszonyát. Melegen ajánlom ezt a regényt elolvasásra mindenkinek, annyira melegen, hogy a regényt is az opera-videó mellé csomagoltam, pdf formátumban. Ebből a komplex regényből viszonylag könnyen kiemelhető és elmesélhető a regény vázát alkotó történet. Loudun egy francia kisváros, amelyet többségében hugenották laknak, így a város megbízhatatlannak minősül az uralkodó- és a katolikus egyház szemében. A város ráadásul erős falakkal körülvett, így bármikor a protestánsok dacoló fellegvára lehet. A falakat le kellene rombolni, az uralkodó biztonsága ezt kívánná, és a király tanácsadója, Richelieu bíboros is folyamatosan ezt sugalmazza, de a király habozik, tart a botránytól a város elszántságától, és a város vezetőitől. Jó lenne valami kiadós botrány, amely egyrészt elterelné a lakosság figyelmét, másrészt okot adna a beavatkozásra, és a falak lerombolására. Az ürügyet, az okot meg is találják a plébános személyében, aki egy igazi 17. századbeli celeb, ragyogó elme, nagyszerű szónok, híres szépfiú és nagy nőcsábász: imádat és gyűlölet tárgya. De a liliomtiprás, özvegy-hajkurászás  nem elegendő indok a perbefogásra, ezek bocsánatos bűnök az akkori egyházban. „Szerencsére” a hisztérikus orsolyita apácák, púpos főnöknőjük vezetésével tálcán kínálják a megoldást, egy pici irányítással elérhető, hogy hisztériájuk ördögtől való megszállottságba konvertálódjon, amelynek oka a sátánnal lepaktáló plébános. Meg is kezdődik a több hónapig tartó, ördögűzés, természetesen az egyházjogot lábbal tipró és minden teológiai megfontolást súlyosan sértő módon, egy igazi koncepciós per formájában, amely során igazolódik a plébános bűnössége, és az ítélet sem kétséges: eleven megégetés, óriási népünnepély formájában. Már csak a beismerő vallomás hiányzik, amely a jogi eljárást utólagosan törvényesítené, de erre a plébános nem hajlandó; aki a szenvedés stációjain áthaladva, minden régi bűnétől megtisztulva, Istennel, a sorsával és a világgal megbékélve, vértanúként áll a máglyára.

És akkor itt van ez a fantasztikus zene, a csodálatos énekesekkel, a regény méltó zenei megvalósítása, egyszerre rémítő, fölemelő és letaglózó, nagyszerű és emlékezetes alkotás. Ezt az operát a 70-es években nagyon sok helyen bemutatták, és az igazság az, hogy általában az értetlenség övezte és negatív kritikákat kapott, aztán el is tűnt a színpadról, azóta csak hébe-hóba volt egy-egy színrevitele. Most viszont megtörni látszik a jég, hiszen a Bayerische Staatsoper műsorra tűzte, 2022. Június 27-én lesz a premier és ez azért jelent valamit. Én éppen ezért bányásztam elő ezt az operát, és magam is nagyon meglepődtem: ez egy csodálatos zene. Mert mit ismertem én eddig Pendereckiből? Leginkább a Lukács passiót, amelyet a 70-es évek lengyel lemezéről rongyosra hallgattunk, de elsősorban a mondanivaló, és nem a zenei élvezet miatt. De most meghallgatva ezt az operát, én úgy vélem, hogy az eltelt 50 év alatt Penderecki avantgárd  zenéje klasszikussá változott (persze nem Penderecki zenéje lett más, hanem mi), ez az opera óriási élmény, üzenete ma is aktuális, bátran ajánlom mindenkinek.


541 takatsa 2022-03-23 13:18:08 [Válasz erre: 540 Klára 2022-03-23 11:35:32]

Kedves Klára, köszönöm a "leveledet". Örülök, hogy legalább Te letöltötted és megnézted ezt a nem mindennapos Oedipus Rex-et. Ne aggódj, a tevékenységemmel nem hagyok fel, nem szerzek senkinek sem ekkora örömet. :) Kitartás, nemsokára megint jön egy kuriózum, ami lehetséges, hogy még nálad is ki fogja verni a biztosítékot. 


540 Klára 2022-03-23 11:35:32 [Válasz erre: 537 takatsa 2022-03-07 18:56:23]

Kedves Takátsa! Úgy tűnik, továbbra is én vagyok az a "Mikes Kelemen", aki leveleket írogat Neked. (Mivel Te nem vagy T.  néni, és én nem vagyok főigazgató, egyéb párhuzam nem jutott eszembe!)

Szóval, a CSODA - mert ez az opera valóban az! Fantasztikus és borzalmas! Jártam pár jobb-rosszabb állapotban leledző görög amfiteátrumban, a hasonlóság, a megjelentés kísérteties! A jelmezek csak fokozzák a hatást.  Én láttam annak idején a Blahán, a régi Nemzeti Színházban (ahol a hatos megáll!) az  Oedipus király-t Básti Lajos, Tőkés Anna főszereplésével  a klasszikus görög színházon alapuló remek rendezésben, tehát ismertem a történetet, a drámát is.  (zárójelben, akkoriban a tanárok nem tüntetni küldték a nebulókat, hanem színház - és operalátogatást szerveztek, ahova az a diák is eljutott, aki bármely ok miatt egyébként nem jutott volna el!) Ez az opera ebben a rendezésben arra emlékeztetett! Az egész nem több, mint egy röpke óra, de mi minden van benne! A sorszerűség, hogy hiába akarod kivédeni a rád váró rosszat, semmit sem tehetsz ellene! Már az egyébként remek narrátor megjelenésekor kitört a frász! Radásul 3 csodálatos szereplő: Jessye Norman-t láttam, hallottam sok remek szerepben, de ez a zene merőben más, mint a megszokott operaszerepek, és a rendezés által megkövetelt mozgás sem az, ennek ellenére tökéletes! Ez maga a művészet! Philip Langridge nevét előtte sose hallottam, a Wiki-n kerestem rá, hasonlóan remek. A csapat Benjamin-ja az alig 30 éves Bryn Terfel a későbbiekben igazolta a bizalmat, amivel Kréon szerepét rá osztották.

Nem tudom, mi van még a tarsolyodban, kérlek ne hagyj fel evvel a tevékenységgel, én nagyra értékelem, és hálás vagyok érte.


539 Klára 2022-03-11 08:46:02 [Válasz erre: 538 Klára 2022-03-07 19:38:56]

Nos, ahogyan megígértem, beszámoló és talán kedvcsináló a Hersant operához. A címe: "Les Eclairs" -Villám. Számomra cskugyan az volt, egy enyhe villámcsapás, bizonyíték arra, hogy az  OPERA mint műfaj nem haldoklik, csak jó librettó és tehetséges zneszerző kell hozzá.  Jelen esetben mimdkettő megvolt.

Friss, modern zene, nyitány n, rögtön a lényegre tér!  A kicsit elvarászolt zseni, Gregor az elmaradhatatlan kalappal és a 3-as szám és többszöröseinek bűvöletében! Aki a madarakkal társalog, és az egész világegyetemmel! Akiért két nő rajong, az egyik - Betty - megérti a zsenialitást, a másik csak a jóképű pasit látja! Nem tudom, honnan ásták elő az énekest - Jean-Christophe Lanièce - szenzációs alakítás, a zene sem az a megszokott klasszikus dallamvezetés, ráadásul színészi alakítás is kell hozzá, nem semmi! A két női alak is nagyon jó, kettős jelenetük többet mond el a zseniről, mint az önmagáról! A megszemélyesítő énekesnők is nagyon jó énekesnők, és a zenekar  a karmester hölgy vezénylésével teljesíti feladatát. . 
 


538 Klára 2022-03-07 19:38:56 [Válasz erre: 537 takatsa 2022-03-07 18:56:23]

Bocs, ahogyan írtam, én letöltöttem a Hersant operát. Nem írtam még, mert  csak ma jutottam hozzá, hogy megnézzem. Figyelemre méltó, izgalmas modern zene! Nyitány semmi, rögtön a lényegre tör! A többire sajnos, várnod kell!

A Sztravinszkijt is letöltöttem, remélem, nem tiltják le ezt is, a több már kétesnek minősített darab és a  jobb sorsra érdemes művészek mellett.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.