vissza a cimoldalra
2021-12-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Kedvenc felvételek (330)
Opernglas, avagy operai távcső... (21155)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8661)
Momus társalgó (6361)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7609)
Kedvenc előadók (2876)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5236)
Társművészetek (2505)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62755)
Milyen zenét hallgatsz most? (25098)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)
Haladjunk tovább... (230)

Olvasói levelek (11816)
A csapos közbeszól (98)
Legfrissebb fórumaink
Balett-, és Táncművészet (6125)
Pantheon (2996)
Operett, mint színpadi műfaj (4982)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4944)
Momus-játék (6115)
Kimernya? (4358)
Callas (465)
Giuseppe Verdi (1412)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2975)
Gaetano Donizetti (995)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2308)
Melis György (274)
Franz Schmidt (4042)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1502)
Lisztről emelkedetten (1161)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

191   takatsa • előzmény190 2021-10-08 16:23:21

Aki esetleg nem látta a felvételt, annak magyarázatként annyi, hogy a színpad két szintes. A felső szint a jelen, egy Németországból Braziliába tartó hajó fedélzete, az alsó szint pedig a múlt, - Auschwitz.

190   Klára • előzmény189 2021-10-08 14:21:27

Ez a rendezői zsenialitás, ettől is ennyire hatásos. Nem is lehetne másképp! Ez az opera evvel a cselekménnyel nem bír el egy klasszikus kimennek - visszajönnek jelenetváltást, pláne függönyt. Itt az emberi lélek rezdüléseiről van szó, arról, hogy egy szituáció az adott pillanatban milyen reakciót vált ki! Különösen remek a II felvonás Műhely jelenete, ahol Tadeusz nem fogadja el a felügyelőnő Lisa  ajánlatát a Martával lehetséges találkozásra, és egy pillanatra szinte "snittként"  bevágva látható, hogyan meséli el ezt Lisa évekkel később a férjének, majd ismét snitt, és a jelenet zajlik tovább a táborban.  Ezt a remek megoldást csak a két szinten megvalósuló rendezés teszi lehetővé, hiszen a "jelenetváltás" nem a színpad átrendezésével, hanem a megvilágítás változásaival valósul meg!

189   ladislav kozlok • előzmény188 2021-10-08 00:13:13

Rosszul fejeztem ki magamat. a The  Passanger-ben   úgy torténnek a cselekmények mintha filmet látnánk, hála  a jo rendezonek.

188   takatsa • előzmény187 2021-10-07 23:02:37

A többi is Weinberg. Igen, nagy rendezés, egyetértek. De miért lenne filmopera?Majd kapsz néhány nap múlva filmoperát, egy 1981-es Elektrát. :)

187   ladislav kozlok • előzmény185 2021-10-07 20:13:33

De  a 21.-edik symphonia  =Kaddish=   az már  Weinberg.

185   takatsa • előzmény183 2021-10-07 17:14:49

Persze, Sosztakovics és Weinberg életreszólóan barátok voltak, évtizedekig egymás közelségében éltek, Weinberg Sosztakovicsra, mint idősebb testvérre tekintett. Sosztakovics meg volt győződve Weinberg zsenialitásáról, és amiben lehetett, segítette. Persze ez édeskevés volt a boldoguláshoz, hiszen Sosztakovics is sokáig kegyvesztett volt, az operaírástól véglegesen eltiltották, és azt követően is többé-kevésbé csak megtűrt személye volt a kommunista diktatúrának. Weinberg pedig még orosz sem volt, csak egy gyanus jöttment. Visszatérve Sosztakovics hatására, ez nyilvánvaló, de Weinberg persze nem másolta az idősebb mestert, hanem a Sosztakovics-elemeket integrálta a saját stílusába, akár csak Bartók Debussy és R. Strauss zenéjét.

183   ladislav kozlok • előzmény179 2021-10-07 15:20:24

A  zenében van egy kis Sosztakovics befolyás is./ például a saxafon és a Waltz/.

179   takatsa • előzmény178 2021-10-06 19:12:18

Köszönöm az élménybeszámolódat, úgy látom, hogy téged is ugyanúgy megérintett ez az opera, ahogyan engem is. Igen, az egyik jellegzetessége a soknyelvűség, hiszen minden szereplő az anyanyelvén beszél, illetve németül, ha a német katonákkal kommunikál. Így lengyel, orosz, francia, angol, német és jiddis szavak és mondatok kavarognak. Biztos, hogy ez az előadás egyik problematikája lehetett, nemcsak az énekesek, hanem a közönség részéről is, persze, mire előadták ezt az operát, addigra már régen meghonosodott a feliratozás, így nem jelent nehézséget az előadás követése és megértése. Viszont ez a soknyelvűség remek lehetőséget nyújtott Weinbergnek arra, hogy megcsillanthassa zenei sokoldalúságát, így hallhatjuk a francia fogoly kislány csicsergését, a lengyel parasztasszony megindító imáját, az orosz fogoly népdal-jellegű áriáját, vagy a német katonák bécsi keringő-paródiáját. Ez a soknyelvűség és sokszínűség emléket állít a sok-sok országból odahurcolt foglyoknak, és csak részben igaz a te "kétszereplős" megfigyelésed, hiszen a mellékszereplőknek is óriási jelentőségük van, és ezt a zeneszerző az eszközeivel külön is hangsúlyozza: mindegyikük értelmetlen pusztulásra ítélt egyedi emberi lény és halálukkal nemcsak egy szám, nemcsak egy ember semmisül meg, hanem maga az univerzum, az egész teremtett világ is sérül. Ezt a megrendítő gondolatot ennyire szépen és hatásosan talán még senki sem tudta úgy megfogalmazni, testközelbe hozni, megélni és átéltté tenni, mint Weinberg. 

178   Klára • előzmény170 2021-10-06 17:42:30

A következő sorokat a 173, sz. alatti bejegyzésem folytatásának szánom. Egy ismételt megtekintés utáni kiérlelt változat. Kérem, tekintsék annak!

Nem ismerem a XX.szd. opera -választékát, és nem is állok neki böngészni, de Az Utasnak minden tekintetben az élmezőnyben van a helye! (Érdekes, hogy a wikipédia a német nyelvű oldalon "Az Utasnő" címet használ, nem véletlenül!) Nem csak a témaválasztás miatt. Nem csodálom, hogy nem engedték bemutatni, a nagy Szovjetunióban csak a szovjet nép (nincs is ilyen) szenvedései, hősiessége kapott teret.
Azt írtam, hogy megrázó, megdöbbentő, nem keveseket lelkiismeret vizsgálatra késztet, ami sose kellemes! Zeneileg nagyon tetszett, pontosan kifejezi Lisa zaklatott állapotát, mikor meglátja a hajón Martát - akiről később kiderül, hogy erős és bátor lényével tartja a lelket a többiekben!
Csodálatos a zene hangulatának változása, a lírai motívumok, ahogyan aláfestést ad a foglyok egymás közötti beszélgetésének,ahogyan emlékeik felidézésével tartják a lelket egymásban és önmagukban. Marta születésnapjára ajándékul szabadságot, szabadulást kívánnak neki, csodálatos megoldás. Ez a kívánságuk végül teljesül is!
Marta és Lisa ellentéte a zenében is megjelenik, a foglyok lelkét fenyegetéssel, "engedményekkel" megtörni akaró felügyelő, és foglyok büszkeségben, visszautasításban megtörhetetlen viselkedése!
Ahogyan a 6. jelenetben Lisa közli Martaval, hogy elmegy a koncertre, meghallgathatja a vőlegényét hegedülni, aztán küldi őket meghalni - dühét fokozza a másik megtöretlen emberi mivolta, zeneileg is és rendezésileg is remek!
Érdekes a férj és Lisa álláspontjának ütközése: a pasas tipikus Übermensch, félti a karrierjét, valószínűleg ezek az élmények kimaradtak az ő életéből, lezárja avval,hogy háború volt, az embernek joga van felejteni, Lisa hagyja magát erről meggyőzni. Ez az opera Leitmotiv-ja, mikor tudunk emberek maradni, és hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel utólag, a klasszikus "parancsot teljesítettem" szöveg alapján. De összeomlik, mikor a fedélzeten  Marta szembemegy vele!

Az opera tulajdonképpen kétszereplős, mindenki más csak háttér! Marta hatalmas zenei anyag, ha jól hallottam, legalább három nyelven énekel, attól függ, kivel beszél, és szinte folyamatosan színen van! Olvastam a takatsa fórumtárs beírásában megjelölt Miksch interjút - nem csodálom, hogy megviselte a szerep. Lisa kettős lényének a megjelenítése sem kis feladat, főleg színészi alakításban - a felügyelőnő és a szelid feleség X év múlva! Remek és kifejező a zárójelenet, és minden tekintetben jó a video-felvétel is.
Nem tudható, hogy az opera mikor játszódik, de pikáns felhangot ad, hogy a háború után a volt nácik - civilek és katonák egyaránt - tömegesen menekültek Brazíliába, spéci szervezetek alakultak ennek szervezésére, bonyolítására, stb.

Biztos vagyok benne, hogy még párszor elő fogom venni, mert a teljes megemésztéshez és a magamban való feldolgozáshoz idő kell!

170   takatsa 2021-10-03 11:06:18

Kezdem a legfontosabbal, innen tudjátok letölteni Mieczysław Weinberg The passenger (Az utas) című operáját, magyar felirattal (rövid használati utasítás és licenc mellékelve).

Ez az opera óriási meglepetés számomra, és úgy gondolom, nektek is az lesz. Megvallom, én Weinbergről sohasem hallottam, és arról, hogy ő szerezte a 20. század egyik legnagyobb operáját, pláne nem. Erre a műre teljesen véletlenül találtam rá, az általam nagyrabecsült és szeretett, Currentzis karmester koncertjeit böngészve.

De kis is volt ez a Mieczysław Weinberg? MInt nevéből is sejthető, egy lengyel (zsidó származású) zeneszerző, aki 1919-ben született Varsóban, és 1996-ban halt meg Moszkvában. Weinberg szülei és húga koncentrációs táborban haltak meg, ő maga pedig 1939-ben, 20 évesen menekült a Szovjetunióba. A Varsóban megkezdett zenei tanulmányait Minszkben fejezte be, majd a II. világháború kitöréskor Taskentbe evakuálták. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot a nála 13 évvel idősebb Sosztakoviccsal, akinek ösztönzésére 1943-ban Moszkvába költözött, ahol  - szinte a szomszédságában élve - csaknem naponta találkozott egymással a két zeneszerző.  1943-ban Sztálin meggyilkoltatta Weinberg apósát, Weinberg is folyamatos zaklatásnak volt kitéve, műveit nem játszották illetve betiltották, majd 1953-ban börtönbe is került, zsidó nacionalizmus vádjával, holott  elsősorban lengyelnek tartotta magát, jiddisül sem tudott, és nem is tartott kapcsolatot zsidó szervezetekkel. A börtönből Sztálin halála menekítette ki, de élete végéig mellőzött volt és műveit - dacára Sosztakovics közbenjárásának - nem játszották. Pedig igencsak termékeny zeneszerző volt, hiszen többek között 26 szimfóniát, 17 vonósnégyest, közel 30 szonátát különféle hangszerekre és 7 operát komponált. E hatalmas életmű felfedezése és újrafelfedezése a mostani generáció feladata. Weinberg élete végéig mellőzött volt, animációs filmekhez és cirkuszi műsorokhoz írt zenével tartotta fenn magát. Gerinc-tuberkulózisban, majd Chron betegségben szenvedett és 1996-ban halt meg.

A The passenger (Az utas) c. operát Weinberg 1968-ban írta. A mű alapjául  Zofia Posmysz lengyel írónő és auschwitzi túlélő 1962-ben írt regénye szolgál. Weinberget a regény mélyen megérintette, mivel az ő családját is kiirtották, és már régen foglalkoztatta a gondolat, hogy emléket állítson családjának és mindazon millióknak, akik koncentrációs táborban vesztették életüket. De senki se gondolja azt, hogy itt egy "szokványos" koncentrációs tábori történetről van szó, ez nem egy Schindler listája 2, sokkal univerziálisabb, mélyebb, megindítóbb.  És nemcsak mondanivalójában, hanem zenei megvalósításában is fantasztikus, ez egy egyedülálló szépségű és tragikumú mű. Az opera 1968-tól az íróasztal-fiókban volt, és - bár mnden követ megmozgatott - Sosztakovics sem tudta elérni a színrevitelét. A szovjetek eleve idegenkedtek minden műtől, ami a holocaustról szólt, ez az elutasítás egyrészt rejtett antiszemitizmusuk, másrészt pedig attól való félelmük miatt volt, hogy ennek a témának felszínen tartása kisebbíti a szovjet nép szenvedésének és háborús veszteségének jelentőségét. A mű ősbemutatója, szcenirozott előadás keretében, 2006-ban, moszkvai Sztanyiszlavszkij Színházban volt. Az igazi bemutató és világpremier pedig 2010-ben, a Bregenzeni Fesztiválon történt,  David Pountney rendezésében, Johan Engels díszletével, Teodor Currentzis vezényletével, a  Bécsi Szimfonikusok és a Prágai Filharmonikus Zenekar közreműködésével. E felvételről készített Blueray lemezről készítettem a magyar felirattal ellátott, és letöltésre felkínált bemutatót.

Az operát azóta a világ számos nagyvárosában bemutatták, de Magyarországon még sohasem.  Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy töltse le, és nézze meg ezt a fantasztikus operát. Én nemcsak a maroknyi aktív fórumosban reménykedek, hanem azokban is, akik be-benéznek a Momus fórumba, és olvasgatják a bejegyzéseket. Hátha akad köztük valaki, aki elő tudja mozdítani azt, hogy a mű Magyarországon is bemutatásra kerüljön. Ez minden vágyam.

Végezetül, az operának magyar vonatkozása is van Miksch Adrienn személyében, aki Detrioitban, MIamiban, és tudomásom szerint Izraelben is énekelte az opera egyik főszerepét. Erről egy riportot itt olvashattok.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Korcsolán Orsolya (hegedű), Bonnyai Apolka (zongora)
"Aranykor"
Goldmark: 1. (E-dúr) szvit, op. 11
Liszt: Szerelmi álmok
Goldmark: A-dúr románc, op. 51
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc – 9. Les cloches de Genève (A genfi harangok)
R. Goldmark: Négy hegedűdarab – 2. Plaintive Air
Liszt: Két hangversenyetűd – 1. Waldesrauschen (Erdőzsongás)
Korngold: Sok hűhó semmiért – szvit a kísérőzenéből hegedűre és zongorára, op. 11
A mai nap
született:
1899 • John Barbirolli, karmester († 1970)
1923 • Maria Callas (Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropulos), énekes († 1977)
1930 • Eck Imre, táncos, koreográfus († 1999)
elhunyt:
1774 • Johann Friedrich Agricola, zeneszerző (sz. 1720)
1931 • Vincent d'Indy, zeneszerző (sz. 1851)
1950 • Dinu Lipatti, zongorista (sz. 1917)
1990 • Aaron Copland, zeneszerző (sz. 1900)
2019 • Bónis Ferenc, zenetörténész (sz. 1932)