Bejelentkezés Regisztráció

Wagner: Parsifal (2005.03.25) 2 jegy eladó az Operába


13 Klára 2021-04-21 19:38:47 [Válasz erre: 12 ladislav kozlok 2021-04-21 19:16:36]

https://www.youtube.com/watch?v=tGy0ZDoVIR0

Callas, Corelli, Ch. Ludwig, vez. Tullio Serafin

Megfelel?


12 ladislav kozlok 2021-04-21 19:16:36 [Válasz erre: 10 takatsa 2021-04-21 08:51:20]

Még jobb lenne egy  mennyei  utazás Calllas  Normájával. 


11 macskás 2021-04-21 09:09:02

11


10 takatsa 2021-04-21 08:51:20 [Válasz erre: 9 ladislav kozlok 2021-04-21 08:29:38]

A jegyek szinte ingyen vannak, de az utazás egy párhuzamos világba elég költséges. Ha rászánod magadat, akkor van 2-2 jegyem Orlinskire. és Tézierre, sőt a Carmenre is, Garancával. Jelige: nepper egy jobb világból.


9 ladislav kozlok 2021-04-21 08:29:38 [Válasz erre: 8 takatsa 2021-04-20 18:52:48]

Mibe kerulnek ?   ;-)


8 takatsa 2021-04-20 18:52:48 [Válasz erre: 7 ladislav kozlok 2021-04-20 18:47:13]

Nekem van két jegyem, ami most Húsvét hétfőre szólt, ha esetleg érdekel. :)


7 ladislav kozlok 2021-04-20 18:47:13 [Válasz erre: 2 takatsa 2021-04-20 13:28:34]

Nem mindenki ért magyarul. 

Úgy látom, hogy megszoktetek az Opernglas topicrol.  És a  két jegy  már régen elkelt.


6 Edmond Dantes 2021-04-20 18:07:44 [Válasz erre: 5 Klára 2021-04-20 17:11:30]

Ezek szerint a közönség is menthetetlen. Ennek két oka lehet:

1) Áldozatul estek-esnek a rendezői önkénynek-terrornak.

2) Nem esnek áldozatul: a) megszoknak vagy b) megszöknek. Egyelőre 2a) nem áll rosszul.


5 Klára 2021-04-20 17:11:30 [Válasz erre: 4 takatsa 2021-04-20 14:23:38]

Ez sajnos többnyire igaz!


4 takatsa 2021-04-20 14:23:38 [Válasz erre: 3 -zéta- 2021-04-20 14:05:14]

A rendezők - általában - menthetetlenek, rajtuk már semmi sem segít.


3 -zéta- 2021-04-20 14:05:14 [Válasz erre: 2 takatsa 2021-04-20 13:28:34]

És a rendezők?


2 takatsa 2021-04-20 13:28:34 [Válasz erre: 1 Búbánat 2021-04-20 12:49:51]

Igen. Ezt kellene mindenkinek elolvasnia, mielőtt arra vetemedik, hogy megnézi-meghallgatja a Parsifalt.


1 Búbánat 2021-04-20 12:49:51

„Áldottan a hitben”

 „Gondolatok a Parsifal ürügyén”

https://ujember.hu/wp-content/uploads/2021/04/210404_mertek_.pdf

Az Új Ember hetilap 2021. április 4-i számának Kulturális melléklete: MÉRTÉKADÓ - lásd 8. és 9. oldalon

A meghatározó német protestáns közeg ellenére a lutheránus gyökerű Richard Wagner egész életében vonzódott Itáliához, Dél- Európához, művei tanúsága szerint a germán legendáriumon túl leginkább a Mediterráneum katolikus kultúrköréhez. Mindez korai témaválasztásaiban, végül hattyúdalában, a hosszú éveken át előkészített, lassan kiforró Parsifalban egyértelműen megmutatkozott. Jóllehet a zenedrámaíró Wagnert foglalkoztatta a Távol-Kelet irodalma, mitológiája, bölcselete, lelkesítette a hinduizmus, Buddha (Sziddhárta) személye és tanítása is, a Parsifalról szóló tanulmányokban és az utóbbi évek Parsifal-rendezéseiben a buddhista vonatkozások erősítése a krisztusi megváltástörténet mellett, vagy épp túlhangsúlyozásuk azzal szemben, aligha igazolható. Hiszen a szenvedések viselése, a vágyak korlátozása, az együttérzés, a lemondás képessége és szükségessége valami magasabb, nemesebb cél elérése érdekében a kereszténységnek is alapértéke. Wagner szellemiségi és az eposzi kellékekre vonatkozó ihletettsége kétségtelen. Mesterien szintetizálta a Parsifalban az emberiség (kívánt) közös értékrendjét a hit, remény, szeretet hármasával, a természet csodálatával és a cselekvő humanizmussal. A részvétből, együttérzésből fakadó segítő cselekvés, a szolgálat ebben a formában (középkori közegbe ágyazva, ugyanakkor időtlenné kiterjesztve) viszont kifejezetten keresztényi ismérv. A zenedrámában nincs egyetlen szereplő sem, aki megadóan belenyugodna sorsába. Parsifalnak végig kell mennie a próbatételeken, a megértéshez vezető hosszú fejlődési, érési folyamaton, de „itt és most” tesz embertársai és a Megváltó művének beteljesítése érdekében. Nem az újjászületésükért, hanem az Isten akarata szerinti épségük, teljességük és örök életük visszaszerzéséért küzd.

A Parsifal esetében a reinkarnáció gondolatát leginkább Kundry figurája támaszthatná alá. Ez a különböző korokban, különböző formákban megjelenő, elátkozott nő – ahogy a hitében és emberségében elbukott, a sátáni erőket megtestesítő szereplőtől, Klingsortól halljuk: „Herodiás hajdan és ki még? Gundryggia ott, Kundry itt!” – azonban inkább szimbolikus alak. Wagner 1865 augusztusában, a Parsifal (akkor még Parzival) szüzséjét részletesen kibontó naplóbejegyzésében Kundryt is hosszan jellemzi. Ebben írja: „Kundry élete végtelen, folyvást új alakban születik újjá, ősi átok nehezedik reá, akár az »örök zsidóra«…” A bolygó zsidó története középkori európai eredetű, de a Közel-Keleten is ismert legenda egy űzött lélekről, aki a keresztet hordozó Jézus gúnyolása miatt az utolsó ítéletig nem lelhet nyugalomra. (E mitikus alaptípus „kísértetiesebben hasonlít” egy másik nyughatatlanra, a Wagner által korábban megénekelt, szintén átok sújtotta bolygó hollandira.) Az önmaga végtelen nyitottságába, korlátlanságába zárt, a test ördögének alávetett Kundry egykor látta a keresztet vivő Krisztust – és nevetett. A Megváltó pillantása rászegeződött. Azóta őt keresi, hogy visszatalálva hozzá végre lelki békére leljen.

A „tiszta tudatlan, kit a részvét tett tudóvá”, vagyis Parsifal az, aki Krisztus közvetítőjeként lesz a megmentő. A zenedráma végén, a nagypénteken megkeresztelt Kundry a Grálnak, „az Eucharisztia kelyhének” felragyogásakor találkozhat ismét Krisztussal, a valóságos Istennel az „úrfelmutató” Parsifal által. Zaklatott, érzéki szenvedélyektől terhes földi útja végén Kundry az örök bolyongásból az örök élet boldogságába érhet. Amfortas, a Krisztus kereszten kiontott vérét felfogó Grál montsalvati lovagjainak „papkirálya” ugyancsak kiszolgáltatott, végsőkig gyötrött lélek. Annak idején be nem gyógyuló sebet szerzett a Jézus oldalát megnyitó lándzsától, amikor – Kundry csábításának megadva megát – Klingsor csapdájába tévedt. Bűnbe esésével méltatlanná vált szent hivatalához. Wagner Amfortasban is egy rendkívül összetett archetípust ábrázolt. A már idézett „barna könyvben”, a Parsifal korai előkészítéséről tanúskodó jegyzet szerint: „ő a kiválasztott, a csodálatos kehely őrzője, ő a lovagok vezetője, mégis neki kell szenvednie a borzasztó önvád miatt”. „Neki, mindenek közül a legméltatlanabbnak kell naponta megérintenie a szent kelyhet –, mily iszonyatos büntetés! – csak az ő imájára buzoghat fel fénylő bíbor színben a kehely isteni tartalma… A Grál csodaereje még őt, a menthetetlenül szenvedőt is, naponta eltölti az élet melegével: és mert úgy érzi, a halál válthatja csak meg, a Grál áldása örök életre kárhoztatja. (…) Nemcsak esküje, hanem a lélek áhítatos vágya is arra kényszeríti, hogy minduntalan elmerüljön az áldó látványban, a bíbor arany ragyogását megint láthassa, hogy megnyissa lelke kapuit az izzó, isteni fénynek, üdvözülten – és semmivé zúzva.” Üdvözültek, s mégis semmivé zúzottak! Ahogy Kundryt, úgy Amfortast is Parsifal emeli fel, miután visszaszerezte a Klingsor bitorolta szent lándzsát, amellyel hajdan a mágus a be nem hegedő sebet ejtette Amfortas oldalán. Az isteni terv folytatói, végrehajtói a vészben edzett tiszta lelkek. Így válik kozmikussá a zenedráma talányos zárómondata: „A legfőbb üdv csodája a Megváltó megváltatása!” Hiszen a megváltás megtörtént, de e felszabadító öröm(hír) mindenkor csak a krisztusi ember másokért vállalt folytonos áldozathozatalával válhat nyilvánvalóvá. Merthogy szentté lenni annyit tesz: valóságosan megjeleníteni Krisztust. A zenedráma első felvonásának második képe, majd az opera zárójelenete a lovagok templomi szertartása. Nem protestáns úrvacsora ez, hanem az Eucharisztia ünneplése. A kora középkorban járunk, és a szent relikvia, a Grál Krisztus testére és vérére, Jézus valós jelenlétére utal. Wagner a librettójában persze nem szó szerinti liturgikus szöveget használ: „Vegyétek testemet, vegyétek véremet a szeretet jegyében! Vegyétek véremet, vegyétek testemet, hogy rám emlékezzetek! (…) „A szent adomány Vére, Teste szálljon át ma épülésetekre, mint boldogító vigasz szeretet-lelke, a borba, mely most folyik nektek, a kenyérbe, amit ma esztek.” (…) „Váljék bennetek a kenyér erővé, hogy mindhalálig híven, fáradhatatlanul segítsétek a Megváltó munkáját! Váljék bennetek a bor életigenlő vérré, hogy boldog testvériségben és szent bátorsággal küzdjetek áldott szeretetben és hitben!” Még egyszer: „Váljék bennetek a kenyér erővé, hogy mindhalálig híven, fáradhatatlanul segítsétek a Megváltó munkáját!” A szertartási jelenetben a lovagok, fiatalok, ifjak kara és a mennyei hangok már gondolati szinten elővételezik a zenedráma korábban is említett zárómondatát, ami három különböző fordítás szerint: „Égi csodatétel: Megváltónak megváltás!”; „A legfőbb üdv csodája a Megváltó megváltatása!”; „A legmagasztosabb üdvösség csodája: megváltás a Megváltónak!” Nemcsak a zenetörténetben, hanem a húsvét titkát kutató teológiai irodalomban is egyedülálló ez a látásmód. Wagner utolsó üzenete már egy nagy misztikusé. A lázas újító, a zseniális, de öntörvényű alkotó megkapta a belelátás kegyelmét. A Parsifal miért több és fontosabb minden húsvéti oratóriumnál? Wagner realista, aki a szentet és a profánt párhuzamba állítva tükrözteti az egyes ember és az emberiség drámáját nagypéntekkel, a végső sorsunkat eldöntő passióval: Krisztus áldozatával. Közben választ ad arra is, mi a húsvéti öröm. „Áldottan a hitben!”

/Pallós Tamás/


0 Bánóczy 2005-03-24 11:06:37
Sziasztok! Szóval két jegy eladó holnapra. Az elöadás 17:00-kor kezdödik. Hely: Opera. Ülés: 12.sor 1-2. szék. Ár: 7.500,-/db (14.500,-/db helyett) akit érdekel, hívjon 70-315-9595 Üdv,



A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.