Varietas delectat ... az "új" főszereplők úgyis azonosak a szegedivel: László Boldizsár, Ràlik, Fokanov, Szemere, csak Arfvidsson asszony más, Wiedemann helyett Fodor. Bernadett maradt.
Rákattintottam én a napi szereposztásra még novemberben, amikor megvettem az évedra szóló jegyeket, és elhiheted, nem ez volt a szereposztás. Ettől függetlenül reménykedem abban, hogy lesz valami szép és jó ebben a második szereposztásban is, így örömöt szerez azoknak, akiknek sikerült a két jegyet átadnom.
Majd beáll (beesik) helyette Gérard Depardieu.
Én ezt a színrevitelt is szeretem: az újraértelmezést célzó megoldásoktól eltekintve abszolút hagyományos színpadra állítás, de vizuálisan szépen megkomponált színpadképekkel - ami a jelmezeket illeti. Az ópiumbarlang sem zavar, annyira nem érzem idegennek a történettől.
Volt egészen más szereposztás: az első szereposztás: Sümegi-Kálmándy-Lászlü Boldizsár. Most jövök onnan. Jó volt, de nekem a Chénierben nagyobb élmény volt a három énekes, de ez is jó volt. A kórus szuper, Szemere Zita a harmadik felvonásban most tényleg brillírozott! A kórus remek volt, a zenekar jól játszott. Érdemes volt most is megnézni - két vagy már lassan három éve nem volt rendes Améliája az előadásnak, most Ulrika szerepére tudtam volna más elképzelni, de Ulbrich Andrea se volt zavaróan hallgathatatlan.
Egyébként az adott előadás dátumára rakkintva meg kell keresni a menüpontban a napi szereposztást és akkor ebbe nem futunk bele, hogy azt hisszük más szereposztás van. Vagy legalábbis: én még ebbe nem futottam bele, mióta ezt a lehetőséget felfedeztem.
Pontosan milyen betoldásokra gondol? Milyen felesleges szereplőkről? Egyszer az a bajuk maguknak, fanyalgóknak, hogy rondák és unalmasak a jelmezek. Most az a bajuk, hogy pazarlóak. Voltaképpen mivel lennének elégedettek, már azon túl, hogy MÁSSAL?
Hiányozni fog Katarina Witt, a pár évvel ezelőtti szegedi szabadtéri Álarcosbál (bál)királynője...
Tisztelt Takatsa Fórumtárs,
A tegnapi főpróbát látva, teljes mértékben igaza volt. És akkor még nem beszéltünk a színrevitelről, ami értelmetlen, tele van felesleges szereplőkkel és betoldásokkal, izléstelen, a felújított gyönyörű neoreneszánsz Opera és a magyar közönség megcsúfolása.
A díszletekkel és a túlméretezett szereplőgárda méregdrága jelmezeivel ez a produkció az adófizetők pénzének megbocsáthatatlan pocsékolása - és akkor még finom voltam.
A két jegy elkelt. :)
Sört nem tudok emailben küldeni, csak jegyeket. És pontosan azért írtam le őszintén mindent, hogy mindenki tudja, mire számíthat. Amúgy minden dologban van szép és jó is, csak keresni kell: kellemesen hűvös van az Operaházban és nagyon szép a csillár. :)
Ha rateszel par uveg sört, esetleg akad erdeklödö...
En biztos nem öreg vagyok,beteg es faradt, de nem mazochista.
Van nekem két jegyem a júl. 5-i Álarcosbálra ( III. em. jobb oldal 1-2, kényelmes, jól látni), amit szívesen odaadok ajándékba. Ha megnézitek a jegyfoglalást, akkor láthatjátok, hogy aznapra csak mutatóban van 1-1 szabad jegy. Az ajándékozás oka az, hogy ezekkel a szereplőkkel (Pataki, Rálik, Fokanov) nincsen kedvem megnézni az operát, és biztos vagyok abban, hogy egészen más szereposztás volt meghirdetve, amire a jegyet vettem. Akit érdekel a kétjegy, az keressen magánban.
Én pedig úgy tudom, hogy Puccini a Fanciullát tartotta a legjobb operájának. Mellesleg pont most megy a Classicán a MET 2018-as előadása. Minden szempontból élmény, és egy másik szereposztással is az volt, bár lehet, hogy Abodynak még ez se tetszene, de ez az ő dolga.
Szerintem meg igen. Van/nak Momusos/ok, akik ezt is, azt is olvassák és valaki szólt ... vagy nekik vagy a cikk szerzőjének és utóbbi javíttatta a nevet.
Kedves Lajos!
Nem vettem. László Boldizsár első pesti Pinkertonjait láttam, sosem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora élmény lesz hallgatni.
Lukács Gyöngyi a saját Facebook oldalán írt részletes kritikát az előadásról, érdemes elolvasni.
Bocsánat az OFF-ért!
A Nyugat lánya-produkció utóbbi előadásait dicsérő hozzászólásokról eszembe jutott Abody Béla Gyere velem operába c. könyvének egyik részlete. Abody 1963-ban Rómában látta A Nyugat lánya egy produkcióját, aminek főszerepeit A. Stella, M. del Monaco és G. Guelfi énekelték. Az előadásról szóló beszámoló ezzel a konklúzióval zárult:
„[…] Itt hát a kiemelkedő egyéni teljesítmények és a hangformátumok bizonyos fajta azonossága, a túlrészletezés háttere előtt izgalmasnak ható „vadromantikus” felfokozottság megmentette, sőt élménnyé avatta az előadást. Csak éppen: nem korszerű élménnyé. [kiemelés A.B.] S a kritikák savanyúan, ám beletörődéssel kellett, hogy nyugtázzák A Nyugat lánya-staggione további sorsát: amint a nagyok egymás után „kiszálltak” a produkcióból, valahogy értelmét vesztette az egész, elvérzett a nyílt színen három előadás után. […]”
ON
Kedves almapüré.
Remélem, nem vetted bántásnak.
Velem akkor szokott előfordulni, ha a beírásom nem jelenik meg azonnal, és a biztonság kedvéért ismét elküldöm.
És nagyon örülök - mind Boross Csilla, mind László Boldizsár első szegedi előadásain, anno, ott lehettem.
Elnézésedet kérem, beakadt valami.
Cser Krisztián, Szántó Andrea, Rácz Rita és Balázsi Gergő Ármin is az OPERA következő évadának kamaraművésze...
Latom, tenyleg nagyon tetszett, ha haromszor dicserted a harom elöadast ugyanazokkal a szavakkal...
Egyszerűen fantasztikus volt a Nyugat lánya, megnéztem mind a hármat, olyan nagy hatással volt rám, hogy most hirtelen nem is tudom mit kezdjek magammal ezután az élmény után.
Egyszerűen fantasztikus volt a Nyugat lánya, megnéztem mind a hármat, olyan nagy hatással volt rám, hogy most hirtelen nem is tudom mit kezdjek magammal ezután az élmény után.
Egyszerűen fantasztikus volt a Nyugat lánya, megnéztem mind a hármat, olyan nagy hatással volt rám, hogy most hirtelen nem is tudom mit kezdjek magammal ezután az élmény után.
Az előadás motorja a láthatatlan színpadi műszak
AZ ADMINISZTRÁCIÓTÓL A PARÓKAKÉSZÍTÉSIG – AZ ÉRTÉKTEREMTÉS FONTOSSÁGA, 2. RÉSZ
MNO.HU - 2022.06.25.
„A főszerep ezúttal a színpadi műszaké.”
A lényeg, hogy akadt valaki, aki szólt nekik, hogy ez így finoman szólva kellemetlen.
Annyira nem olvassák a Momust... ;-), origo-olvasó ilyen szinten nincs képben...
Kósa György Ábrahám Pál osztálytársa volt a zeneakadémián és Krasznai-Krausz Mihályé.
Kijavították Kósát Ránkira eredeti cikkben. ;)
Egyetértek kedves -zéta-.
Egyetértek kedves -zéta-.
Eddig úgy tudtam, hogy a "megunhatatlan Pomádét" Ránki György írta, ezek szerint tévedtem, ha a Írás szerint Kósa György szerzeménye. Egyelőre ennyi. Még idézném az utolsó mondatot: "...146 féle alkotás 169 féle előadása volt/van/lesz műsoron, színpadon 2011 szeptembere és 2024 júniusa között..." Idézet vége. Ez olyan impozáns szám, hogy t.k. a MET igazgatóját és Sztahanov elvtársat egyaránt a sárga irigység emésztené, ha olvasnák.
Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.4
Origo. hu - 2022.06.24. 11:46
Ókovács szerint az Opera - 226. levél
Új alapkérdések és alapvető válaszok:
1. Miért nem adnak több barokk alkotást, szemben a világ más operaházaival?
2. Kiket-miket muszáj játszani a Magyar Állami Operaháznak a romantika korából?
3. És mi a helyzet a XX. századdal, ha abból „kiértjük" Strausst és Puccinit? Onnan mit fontos játszani?
4. Mi kerül feltétlen a magyar örökségbe?
Nem kommentálnám, van amivel egyetértek, és van, amivel nem. De egy kottaszerűen biztos: az énekkar tuti nem fújhatja le Boldit, ugyanis egyetlen hangjegy sincs, amit egy időben éneklünk a darab folyamán.
A Chenier rendben van, de az ópiumbarlangos Álarcos szerintem agybaj...
Nem rossz ez a rendezés. Nekem tetszett - voltak benne szimbolikus megoldások, az álom és a valóság, a szürreális és a reális között egyensúlyozott. A kecske is jól lakott a káposzta is megmaradt az öreg nénik és élemedett korú urak nem menekültek a szünetben felháborodva, hogy micsoda dolgokat művelnek a színpadon, de azért nem volt teljesen hagyományos sem. Átgondolt volt. A falak tologatása, a színszimbolika, a játék a francia trikolór színeivel. Nekem Az álarcosbál rendezése se volt negatív élmény a rendezőnek.
Tegnap este ünnepélyes keretek közt -mármint a saját ünnepélyes kereteim közt- felavattam Ybl-Zoboki renovált Operaházát. Nem vittem magammal nagyítót és nem jártam be töviről-hegyire a Házat, nem készítettem hibalista-leltárt. Én is a III. emeletre váltottam jegyet, éspedig "egyet fizet, kettőt kap"-alapon, amit most "nyárindító akciónak" nevez az erről szóló hírlevél. Az oda vezető úton érdeklődve kopogtattam meg a liftet körülvevő gipszkartont, amit imitt-amott benyomtak, talán a liftakna szellőzését megkönnyítendő. Szó szerint épületes látvány, csakúgy, mint odafönt a társalgót átszelő, szigetelőszalaggal a parketthez ragasztott zsinór, ami egy nem működő kivetítőhöz vezetett. A fenti székek kényelmetlenségéről már mások is írtak, jelentem: azóta sem lettek szélesebbek és nem tudom, miért van zárva az első sor jelentős része.A nézőtér a mások által már megírt képet nyújtotta: többé-kevésbé megtelt III. emelet-közép, oldalt alig, az I.-II. emeleti páholyokban nagyjából csak King Kong ült, -értsd: kongtak az ürességtől- de ő legalább ezúttal nyugton maradt. A zsöllyét nemigen láttam, de ott sem lehetett túl nagy tömeg. Ami meglepett, az az, hogy a harmadikon is sok külföldi ült. Talán nem tudták, hogy kettesével féláron vehetnek jegyet a neten és az eredeti teljes ár is elég magas volt nekik ahhoz, hogy ne váltsanak jobb helyre belépőt, jóval drágábban. Ennyit arról, hogy a külföldiek majd megtöltik a páholyokat és a zsöllyét: a külföldiek, akik ráadásul nem is vásárolnak "nagyban", ami úgy olcsóbb lenne, csak 1-1 előadásra, amikor épp Bp.-en vannak.
A műről. Az Andrea Chéniert nem sokszor láttam, de nem őriztem róla túl jó emlékeket. A műről tegnap este, sőt, ma reggel sem változott a véleményem: egy közepes verista opera, van benne pár Puccini-Manon dramaturgiai reminiszcencia, főleg az itt is, ott is (számomra) unalmas első felvonás, -leszámítva a tenoráriát- és a közös halálba való kéredzkedés, aztán érdekes módon számos dramaturgiai Tosca-fordulat, évekkel a Puccinié előtt és persze sok-sok csinn-bumm, mint a két verista egyfelvonásos zászlóshajóban. Négy ária és a zajos, de kétségtelenül hatásos finálé, kábé ennyi nekem Giordano opusza.
A kivitelezésről: ámulva olvastam a földszinti kivetítőn az eredetileg kiírt és a neten még tegnap délelőtt (!!) is feltüntetett uruguayi énekes helyett László Boldizsár nevét. Aki előző este Ramerrezt énekelt és holnap este ismét Ramerrezt fog énekelni. Ma este zártkörű Anyegin-balettet adnak: sosem fogjuk megtudni, vajon felléptették-táncoltatták-e abban (is) vagy mára netán mondjuk csak próbát írták ki számára, esetleg egy (tizen)harmadik operában. Utólag visszagondolva: lehetséges, hogy a keddi Chénier a külföldi énekes betegsége miatt maradt el? Ennyire nem lehetett időközben máshonnan felkérni valakit az előadásra? Mindenki Boldija derekasan helytállt, nem takarékoskodott a hangjával, nem is nagyon tehette, mert a különben dicséretesen éneklő-játszó kórus és zenekar agyonnyomta volna. Örömmel állapítottuk meg, hogy régi kedves és szeretett ismerőseink, Sümegi Eszter és Kálmándy Mihály is remek formában, hangilag-művészileg egyaránt kiválóan adták elő hálás szerepeiket, élükön nagyáriájukkal. Az itt megtekinthető többi szólista is jól teljesített kettős-hármas szerepben, elnézésüket kérem, hogy itt nem sorolom fel őket. Tetszett Kocsár Balázs vezénylése, nem tudom, visszafoghatott volna-e valamennyit a dinamikából, csupán annyit jelenthetek, hogy a karzaton valóságos hangorkán kerekedett a gyakori fortéknál. A színpadra állítást (Fabio Ceresa) jóindulattal eklektikusnak, kevesebb jóindulattal csapnivalónak gondolom: rokokó cafrangokat, falak ide-oda tologatását, néhány kósza rendezői ötlettel fűszerezve keveselltem is, sokalltam is. Részletfinomságok -voltak?- odafönt Opernglas-szal sem észlelhetők.
Giordano: Andrea Chénier - MÁO, 2022. június 23.
Igazán sajnálatos, hogy László Boldizsárt így túl terhelik, de a tegnapi Chenier nagyon jó előadás volt! Mind a három főszereplőnek nagy gratuláció! De a kisebb szerepeket éneklők is kitettek magukért, és a zenekar is nagyon jó volt! Ezt is szívesen megnézném még egyszer, kár, hogy csak az utolsó előadásra jutottam el.
Gratulálok! Ha van egy jó tenoristánk, tegyük gyorsan tönkre? És mi lett Fekete Attilával? Ő miért tűnt el ennyire?
A mai Chénier-be a tegnap is -Ramerrezt- éneklő László Boldizsár ugrott be vagy ugratták be a külföldi vendég (idézem) "megbetegedése" miatt. Nem először gyötrik túl vagy gyötri túl magát ... Bővebben majd legközelebb.
Ő is, igen. Ha rosszul emlékszem a kolleginára, elnézést kérek.
Az Rost Andrea szerintem...
Többször olvastam itt a Momuson, hogy a művésznő rakat alkalommal mondott le előadásokat.
Megjegyzem, Boross Csilla a közelmúltbeli, Szegeden koncertszerűen bemutatott Maria Stuarda című Donizetti-operában Erzsébet királynőként is nagyszerűen énekelt. Jó lenne "A Nyugat lánya" mellett többször üdvözölni őt más szerepekben is az OPERÁ-ban!
Természetesen: A nyugat lánya!
Óriási előadás volt az esti Myugat lánya!!!
ronda színpadkép, értelmezhetetlen rendezés, de micsoda énekesek!
Boross Csilla és Alexandru Agache szólt mint a nagyágyú, lehengerlően és felülmúlhatatlanul! Jobban már nem is lehetne énekelni, annyira jók voltak! László Boldizsár is maximálisan odatette magát, nagyszerűen énekelt, de megjegyzendő, hogy a hangja líraibb a partnereinél, és líraibb annál, amit ez a szerep megkövetel.
De a két másik főszereplő csoda, világszínvonal, egyben tisztelettel megkérdezném , hogy ők miért énekelnek ennyire keveset az Operában?
Agache ebben az évadban csak Boccanegra volt, abban is fantasztikus, a Boross Csillát pedig csak az énekesi léte végén járó Rost Andrea helyett ugrasztották 2 alkalommal Amelia Grimaldinak! Nem luxus két ilyen nagy formátumú énekest ennyire ritkán szerepeltetni? Példának okáért itt van az Álarcosbál! Ők miért hiányoznak a szereposztásból?
Amikor 2018-ban - 47 év után - újra műsorra tűzte az Operaház a Nyugat lányát, akkor a szereposztást böngészve (Bátori, Boncsér, Szegedi, Kocsár Balázs), vérző szívvel, de megfogadtam, hogy messze elkerülöm nemcsak az Erkelt, de egész Budapestet is azokon a napokon, amikor ezt a művet játsszák és letettem róla, hogy életemben, élőben, látni fogom ezt a csodálatos operát. Aztán amikor belenéztem az MTV felvételébe (5 percig bírtam) igazolva láttam döntésemet, így inkább a MET régi és új felvételeivel vigasztalódtam.
Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor a napokban előkerült ez az opera a süllyesztőből, ráadásul vadonatúj, és nem is akármilyen szereposztásban (Boross Csilla, Agache, László Boldizsár, vezényel: Pietro Rizzo), vettem is rá azonnal méregdrága jegyeket a III. emeletre (8500 ft/db) és nagy várakozással ültem be ma este, különösen azért, mert sok jót hallottam itt a fórumon is az előadásról. Körülnézve láttam, hogy a III. emelet teljesen megtelt, viszont a földszint és a páholyok foghíjasok voltak, ami nem is csoda, 25 ezer Ft-os jegyárak mellett.
Megvallom, az első felvonás kicsit csalódás volt. Én a rendezéssel nem szokam foglalkozni, nemigen érdekel, valahogyan szükséges rossznak tartom, de ez a rendezés mégiscsak megérdemel néhány mondatot. Mostanában divat szidni az oroszokat, én eddig tartózkodtam ettől, de most én is beállok, teljes mellszélességgel a sorba, le is írom ennek a szörnyetegnek a nevét: Vaszilij Barkatovnak hívják, ha még egyáltalán él, és nem sodorta el azóta a népharag. Itt nem arról van szó, hogy rossz a rendezés, hanem ez a rendezés egyszerűen és szó szerint trágya. Aranyásók és kocsma helyett csatornacsövekben élő hajléktalanokat látunk. Ez a szerencsétlen rendező legalább a wikipédiát elolvashatta volna (azt Oroszországban is el lehet érni), akkor tudta volna, hogy nagyjából miről szól ez a történet. Mi köze van a hajléktalanoknak az aranyásókhoz, amikor a hajléktalanok minden remény nélküli, lecsúszott, egyik napról a másikra vegetáló emberek, szemben az aranyásókkal, akik megszállottként dolgoznak, mert hajtja őket a vak- és eszelős remény, hogy holnap, igen, holnap megtalálják az ökölnyi nagyságú aranyrögöt, amely egycsapásra megváltja, a paradicsomba juttatja őket. És ezért a reményért mindent feláldoznak, apát-anyát-feleséget-gyereket-életet. De egy hajléktalannak milyen célja van, miben reménykedik? Hogy holnap aranyrögöt talál a csatornában? Ugyan már. A hajléktalannak és az aranyásónak semmi köze nincs egymáshoz, egy ilyen rendezés nem újszerű, nem polgárpukkasztó, nem mutatja be egy új, eddig ismeretlen rétegét az operának, hanem egészen egyszerűen mélységesen buta és hitvány, egy célja lehet, hogy megcsúfoljon és sárbatiporjon egy zseniális alkotást, a disznó igyekezete, hogy a göngyöt ganéjjá rondítsa, röff, röff. Egy ilyen rendezés mellett zenélni, énekelni, operát előadni nagy tortúra, embert próbáló feladat, és az első felvonásban ez csak felemásan sikerült. Még Boross Csilla sem tündökölt, bár a pianói már ekkor is lélegzetelállítóak voltak, de a csúcshangjai, fortéi igencsak bántóan élesre sikeredtek.
De aztán jött a második felvonás és ebben már a rendező sem tudott ártani, mert ez a három énekes mindent félresöpört, és a zenekar is hogy szólt, és nem maradt más, csak Puccini, Puccini, és betöltötte a teret ez a zseniális és semmire sem hasonlító zene, ez a világ csodája, és ez nem bluray vagy dvd, hanem élő zene, ott születik előttünk, itt és most az Andrássy út 22-ben (É 47.50228 K 19.05891), és nem csak 8500 Ft-ot, vagy 25 ezer ft-ot, hanem bármit megér, megfizethetetlen. Agache tökéletes. László Boldizsárt sohasem hallottam így énekelni, egy óriási tenor, bámulatos alakítás. És Boross Csilla, ilyen Minnie soha, senki, se előtte, se utána. Aztán a harmadik felvonás, ne foglalkozz a szörnyű rendezéssel, hunyd be a szemedet, úgy hallgasd, mert ilyet hallani soha többé nem fogsz. Aztán tapsolj, menj haza, feküdj le és aludj: ma szebb lett a világ.
Igaza van, hagyjuk is. Ünnepeljük, hogy született egy jó előadás: Az árnyék nélküli asszony és a Hunyadi után nekem ez volt a legnagyobb élményem az újranyílt Operaában. Bravo! Egyébként Az istenek alkonya se volt rossz - de úgy éreztem, hogy ennek az előadásnak még kicsit érnie kellene.
Hogy jön ide a politika?
A nagy szereposztási hozzáértések. Annyira professzionálisan osztjáki ki a szerepeket, mint amennyire fantasztikus a műsorpolitika. Most lehet a narancsos operaházi tagoknak mutogatni, hogy máskor se volt jobb a helyzet, mert az önkritikát nem ismerik.
Kedves Oberabarátok!
Én meghallgattam volna inkább vele, mint P.Adorjánnal a szombat délelőtti előadást....Szegedről utaztunk a Don Carlosra. A tenorista gyakorlatilag meghalt a végére, sőt, már az elején a lírai részekben hangosan krákogott, rányomva bélyegét a játékára is ezzel.....a végén már betette hátra a magas hangokat, illetve falzettel oldott meg mindent, a gixerek elkerülése érdekèben. Zavarba ejtő volt. Pedig egy nagyon-nagyon szép hang! Kár......
Köpeczi pedig igen kellemes meglepetés volt. Gyönyörű hang és használni is tudja, màr amit ebből ki lehetett hozni.....
