vissza a cimoldalra
2022-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Kedvenc felvételek (684)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63550)
Haladjunk tovább... (237)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5582)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Momus társalgó (6396)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3258)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Operett, mint színpadi műfaj (5192)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Pantheon (3113)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)
Bende Zsolt (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

63428   bermuda • előzmény63424 2022-06-25 12:17:37

Egyetértek kedves -zéta-.

63424   -zéta- • előzmény63423 2022-06-24 14:40:02

A Chenier rendben van, de az ópiumbarlangos Álarcos szerintem agybaj...

63423   tollnok • előzmény63422 2022-06-24 13:48:25

Nem rossz ez a rendezés. Nekem tetszett - voltak benne szimbolikus megoldások, az álom és a valóság, a szürreális és a reális között egyensúlyozott. A kecske is jól lakott a káposzta is megmaradt az öreg nénik és élemedett korú urak nem menekültek a szünetben felháborodva, hogy micsoda dolgokat művelnek a színpadon, de azért nem volt teljesen hagyományos sem. Átgondolt volt. A falak tologatása, a színszimbolika, a játék a francia trikolór színeivel. Nekem Az álarcosbál rendezése se volt negatív élmény a rendezőnek. 

63422   Edmond Dantes 2022-06-24 09:40:40

Tegnap este ünnepélyes keretek közt -mármint a saját ünnepélyes kereteim közt- felavattam Ybl-Zoboki renovált Operaházát. Nem vittem magammal nagyítót és nem jártam be töviről-hegyire a Házat, nem készítettem hibalista-leltárt. Én is a III. emeletre váltottam jegyet, éspedig "egyet fizet, kettőt kap"-alapon, amit most "nyárindító akciónak" nevez az erről szóló hírlevél. Az oda vezető úton érdeklődve kopogtattam meg a liftet körülvevő gipszkartont, amit imitt-amott benyomtak, talán a liftakna szellőzését megkönnyítendő. Szó szerint épületes látvány, csakúgy, mint odafönt a társalgót átszelő, szigetelőszalaggal a parketthez ragasztott zsinór, ami egy nem működő kivetítőhöz vezetett. A fenti székek kényelmetlenségéről már mások is írtak, jelentem: azóta sem lettek szélesebbek és nem tudom, miért van zárva az első sor jelentős része.A nézőtér a mások által már megírt képet nyújtotta: többé-kevésbé megtelt III. emelet-közép, oldalt alig, az I.-II. emeleti páholyokban nagyjából csak King Kong ült, -értsd: kongtak az ürességtől- de ő legalább ezúttal nyugton maradt. A zsöllyét nemigen láttam, de ott sem lehetett túl nagy tömeg. Ami meglepett, az az, hogy a harmadikon is sok külföldi ült. Talán nem tudták, hogy kettesével féláron vehetnek jegyet a neten és az eredeti teljes ár is elég magas volt nekik ahhoz, hogy ne váltsanak jobb helyre belépőt, jóval drágábban. Ennyit arról, hogy a külföldiek majd megtöltik a páholyokat és a zsöllyét: a külföldiek, akik ráadásul nem is vásárolnak "nagyban", ami úgy olcsóbb lenne, csak 1-1 előadásra, amikor épp Bp.-en vannak.

A műről. Az Andrea Chéniert nem sokszor láttam, de nem őriztem róla túl jó emlékeket. A műről tegnap este, sőt, ma reggel sem változott a véleményem: egy közepes verista opera, van benne pár Puccini-Manon dramaturgiai reminiszcencia, főleg az itt is, ott is (számomra) unalmas első felvonás, -leszámítva a tenoráriát- és a közös halálba való kéredzkedés, aztán érdekes módon számos dramaturgiai Tosca-fordulat, évekkel a Puccinié előtt és persze sok-sok csinn-bumm, mint a két verista egyfelvonásos zászlóshajóban. Négy ária és a zajos, de kétségtelenül hatásos finálé, kábé ennyi nekem Giordano opusza.

A kivitelezésről: ámulva olvastam a földszinti kivetítőn az eredetileg kiírt és a neten még tegnap délelőtt (!!) is feltüntetett uruguayi énekes helyett László Boldizsár nevét. Aki előző este Ramerrezt énekelt és holnap este ismét Ramerrezt fog énekelni. Ma este zártkörű Anyegin-balettet adnak: sosem fogjuk megtudni, vajon felléptették-táncoltatták-e abban (is) vagy mára netán mondjuk csak próbát írták ki számára, esetleg egy (tizen)harmadik operában. Utólag visszagondolva: lehetséges, hogy a keddi Chénier a külföldi énekes betegsége miatt maradt el? Ennyire nem lehetett időközben máshonnan felkérni valakit az előadásra? Mindenki Boldija derekasan helytállt, nem takarékoskodott a hangjával, nem is nagyon tehette, mert a különben dicséretesen éneklő-játszó kórus és zenekar agyonnyomta volna. Örömmel állapítottuk meg, hogy régi kedves és szeretett ismerőseink, Sümegi Eszter és Kálmándy Mihály is remek formában, hangilag-művészileg egyaránt kiválóan adták elő hálás szerepeiket, élükön nagyáriájukkal. Az itt megtekinthető többi szólista is jól teljesített kettős-hármas szerepben, elnézésüket kérem, hogy itt nem sorolom fel őket. Tetszett Kocsár Balázs vezénylése, nem tudom, visszafoghatott volna-e valamennyit a dinamikából, csupán annyit jelenthetek, hogy a karzaton valóságos hangorkán kerekedett a gyakori fortéknál. A színpadra állítást (Fabio Ceresa) jóindulattal eklektikusnak, kevesebb jóindulattal csapnivalónak gondolom: rokokó cafrangokat, falak ide-oda tologatását, néhány kósza rendezői ötlettel fűszerezve keveselltem is, sokalltam is. Részletfinomságok -voltak?- odafönt Opernglas-szal sem észlelhetők.

Giordano: Andrea Chénier - MÁO, 2022. június 23.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész