Azt a bizonyos feladni kényszerült Otellót úgy tudom, Simándy József fejezte be. Bánk bán elmondja című könyvében írja le a sztorit, és valami olyasmit említ, hogy az ő Otello-kosztümje nem volt kéznél, így sebtében a Brankovics György-beli Murat nagyvezír szerepében viselt kaftánját adták rá, és abban ment be Otellóként....
Köszi a youtube-idézetet. El sem tudom képzelni, hogyan tudott (volna) Otellót énekelni, ilyen hanggal. Mellesleg ez az amerikai tájszólás nagyon érdekes. :)
Ekkor valtoztatta meg a nevet Weniger Ernöre.
Mehringer Ernő is eléggé eltűnt.
Az Operaház nyilvános adatbázisa szerint 1917-ben született az USA-ban. Ugyan azt a bizonyos Otello-t félidőben feladni kényszerült, de egy évvel később két Florestant énekelt, az sem egy sétagalopp.
Még arra gondoltam, hogy Tynes 1963-ban már nem lépett fel akárkivel, még az is lehet, hogy Ő hozta ide hozzánk.
Mehringertől ezt a felvételt találtam a YT-on...
Arról a bizonyos Otellóról találtam egy visszaemlékezést, 2004-ből Várnai Péterét:
"Éppen hunytak ki a földszinti lámpák, Kórodi András karmester megjelent a zenekari árokban, és földübörögtek Verdi Otellójának első hangjai. Meg is érkezett nemsokára velencei mórként Menringer Ernő, Amerikában élő magyar tenorista. „Esultate!” - énekelte, ahogyan már szokás. Majd a rá várakozó Desdemonával, az Aidában már egy évvel azelőtt megismert, majd a Salomeként forrón ünnepelt, egzotikus szépségű Margaret Tynesszel bevonult palotájába. Nemsokára igen szép szerelmi kettőst énekeltek.
Baj a második felvonásban támadt. Egyre növekvő indiszpozíció kezdte legyűrni a tenoristát, fogyva fogyott a hangja, a Jagóval való párbeszédben alig- alig szólt - a bosszúkettősben Faragó András már egymaga énekelt, úgy hullt le a függöny."
1964-es Fideliójáról ezt írta a Film-Színház-Muzsika:
"Tavaly ismertük meg az amerikai magyar születésű Mehringer Ernőt — meglehetősen szerencsétlen körülmények közt —; az Otelló címszerepét énekelte, jobban mondva elkezdte s aztán berekedés miatt kénytelen volt abbahagyni. A művész mostani vendégszereplése alkalom volt arra, hogy »-javítson-«. Mint Fidelio Florestanja, meg is tette ezt, s meggyőződhettünk, hogy Mehringer Ernő jelentékeny orgánummal rendelkező, németes hőstenor (legalábbis az iskoláját tekintve), hatalmas hangok meg éneklésére is képes, és feltétlenül megtalálhatjuk benne a törekvést, hogy a színpadi hősről hatásos képet adjon. (Más kérdés, hogy ez a robusztus fizikumú Florestan nemigen tudta elhitetni: évek óta senyved a börtönben, kenyéren és vízen . . .) A rendkívül kényes áriát is, amellyel Florestan bemutatkozik, vendégünk sikerrel küzdötte meg."
Még egy fotót találtam az Otelló-s előadásról is.
Tisztelt Edmond Dantes! Ha már „elfelejtett” magyar énekesekről írunk. Ön biztos jobban emlékszik. Volt nálunk egy Otello előadás anno…Margaret Tynes és talán Mehringer Ernő (???) vendégfelléptével. Aztán a tenorista a szerelmi kettős után berekedt és előadás közben Simándy József ugrott be. Ki volt Mehringer Ernő?
Mindkét énekes rövid életrajza olvasható Várnai Péter Operalexikonában, úgyhogy ismertem a nevüket. Böhm Endre tragikus halálát megemlíti a szócikk. Gafni Miklós eredeti nevén, mint Vári-Weinstock Miklós szerepel a könyvben. Kezdő énekesként -zsidó származása okán- a Goldmark-teremben lépett fel, később munkaszolgálatos lett, majd Mauthausenbe deportálták. Itthon teljes családját kiirtották. Egyes hírekkel ellentétben sosem lépett fel a MET-ben, legalábbis nem találtam ott egyik nevén sem. Böhm Endre szerencsésebb volt, mert időben Svájcba költözött, így megmenekült az üldöztetéstől. A sors így is szomorú, korai halált rendelt számára.
Ez a felvétel tényleg nagyon szépen szól, és jó is, érdemes hallgatni, köszönet érte! Emlékeim szerint sosem hallottam még Böhm Endre nevét (Gafni Miklósét igen), pedig igazán érdekes, kiváló hangú énekes. A 2. felvonás első jelenetét talán még sosem hallottam ennyire ütősnek, nagyon jó előadás lehetett ez akkoriban, és nem is avult úgy el, mint sajnos sok másik.
Szörnyű, hogy szegény ember így halhatott meg, legalább olyan szerencsétlen, mint mondjuk Kertész István karmester halála.
A zenekar 1930-as koncertjén a Városi Színházban Nyári éj címen játszották.
Nagyon szépen szól ez a felvétel ahhoz képest, hogy több mint 70 éve készült.
Momus játék: nem Nyári éj, hanem Nyári este
Oly sok köszönet - zéta - mai Böhm Endre-portréjához. Igen, most jutott eszembe, tényleg, ő is volt, persze főleg tragikus halála maradt meg bennem. Szegedi fellépései valahogy elsikkadtak számomra.
Most elkezdek gondolkodni, hány, mára elfeledett, külföldön karriert befutott magyar énekes van, most épp Gafni Miklós neve ugrik be.
Szerintem mintha félreértettél volna engem. Ppp volt az, aki úgy írt róluk, mintha az Opera szerződtette volna őket más szerepekre is, úgy beszélt róluk. Azt írta, hogy "nem lennének alkalmasak az alaprepertoár műveinek főszerepeit énekelni." Majd Verdit és Puccinit említette, mintha azt énekelnék legközelebb. Én nem hiszem, hogy szó lenne ilyesmiről, de itt, ebben a műben viszont ragyogóak voltak. Ezt a zeneakadémiai vizsgaelőadást érdemes volt ide, a Műhelyházba adaptálni.
Igen, erről a produkcióról írt a vitrioloss tollú FM valami olyasmit, hogy az I. felvonás után a publikum nagy része meglódult a Dankó Pista-szobor felé.
Gondolod, hogy szegediek, csak hakniztak egyet? :) Tudtommal szabadúszók az énekesek, csak produkcióra szerződnek. Ezt a művet a Zeneakadémián adták át az énekes-hallgatók néhány éve, gondolom, ez az előadás annak a felfrissítése.
Érdekes lenne megfigyelni a Bánffy színpad akusztikáját. Ppp elöl ült és nem hallotta Puckot, én hátul, és remekül. De arról se vagyok meggyőződve, hogy ez a sok fiatal énekes az Opera szólistája lenne. Többüket biztos csak erre a szerepre hívták meg, és itt igazán jók voltak. És szerintem nagyon is jó lenne itt megtartani ezt a produkciót, mert vonzza a fiatal nézőket, akiket talán épp így lehet becsalogatni az Operába.
Brittent én nagyon szeretem. Bármelyik operáját meghallom, azonnal tetszik. Megjegyzem a Szentivánéji álmot 2001-ben a Szegdi Nemzeti Színház is bemutatta Zsótér Sándor izgalmas rendezésében. Puck a színház idős táncos-komikusa Herczeg Zsolt volt. Remekül csináűlta, az előadást meghívták a POSZT-ra, és ő kapta a legjobb mellékszereplő díját.
Kedves Edmond,
Első alkalommal nem értek egyet Veled, majd a messzi Északról megírom, miért.
Salve
HL
Örülök, kedves Lajos, hogy téged is megfogott Garanca személyisege, kisugárzása és persze a hangja, miként engem itt a MüPában. Csak annyit jegyeznék meg szelíden, szerényen, hogy élő művész koncertjét sosem szerencsés régiekével összehasonlítani. Garanca "live"-ot sem Schwarzkopf "live"-val. Holt költők énekesek, karmesterek: már egy másik glóbusz.
Bizony, bizony, kedves Heiner Lajos doktor,
zsakett és Rolls Royce kiment a divatból,
és fekete-fej helyett szöszi énekel. :)
Én is köszönöm -zétá-nak ezt az igen érdekes, kétrészes interjút Perencz Béla operaénekessel! Rendkívül sok hasznos és érdekes információt osztott meg magáról és az énekképzés-énektechnika "rejtelmeiről" is, igazán kedvet kaptam most megjelent könyvének megvásárlásához.
Utánanéztem: bár az OPERÁ-ban utoljára Mandrykát énekelte az Arabellában (2014) és a Debreceni Csokonai Színház 2014-es Nabucco-produkciójának címszerepében is láthattuk, baritonunk azóta – tudomásom szerint - kizárólag opera-koncerteken lépett fel itthon, például:
Bakáts tér - Ferencvárosi Ünnepi Fesztivál - 2016. augusztus 28.
20:00 „OPERAGÁLA” – Népszerű részletek Puccini, Rossini, Verdi és Saint-Saëns operáiból.
Közreműködik: Concerto Budapest
Vezényel: Kovács János
Szólisták: Kolonits Klára - szoprán, Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán, Boncsér Gergely - tenor, Perencz Béla – bariton
Perencz Béla a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának a vendége volt 2016-ban: a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetett vele a 49. heti adás-sorozatban: MediaKlikk - Akkor ezt írtam itt a fórumon az első rádióadást követően, ezen a linken megnyitható: Perencz Béla Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban
Köszönjük a Perencz interjú második részét. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem, nem ez a végszó és látjuk még Perencz Bélát az Operaházban, mindnyájunk nagy örömére.
Más a szituáció azoknál a férfiénekeseknél, akik a Honvéd Férfikarban énekeltek sokáig és onnan "váltottak" operaénekessé:
többek közt: Ilosfalvy Róbert, Réti József, B. Nagy János, Palcsó Sándor, Gulyás Dénes, Gregor József
Hurrogásra nem emlékszem, az én véleményem pl. az, hogy kötelezővé tenni nem tanácsos. Minden embernek, minden művésznek más a személyisége, lelki habitusa. Képzeld el pl. Callast, Netrebkót szoprán 2-ben ;-) vagy itthon mondjuk Sass Sylviát, Marton Évát..továbbá átjáróházzá válnának kórusok, ami bomlasztó hatású lenne és egységes hangzásukat is rontaná a folytonos jövés-menés.
Csak egy apróság: Mikor Dinyés Dániel azt írta, hogy egy fiatal énekesnek nem ártana pár évig kórusban énekelni, többen is lehurrogtatok. Most meglepve olvasom, hogy egykori nagy énekeseink közül milyen sokan kezdték kórusban a pályafutásukat.
(Ismertető Perencz Béla: Időutazásom című könyvéhez - Parlando.hu)
Kiadó: Szent István Király Zenei Alapítvány, 2021
Köszönjük ezt a csodálatos Perencz Béla interjút, és várjuk a folytatást.
Én már csak bariton korszakában hallottam őt énekelni, először Scarpiaként, majdnem leestem a székről döbbenetemben, Úristen, micsoda hang!!
Tisztelt Maestro,
Én is teljesen egyetértek Önnel.
Annyit fűznék hozzá, hogy hasonló kísérletek már a XX. század folyamán is voltak, és azok se voltak (pénzügyileg) sikeresek.
Jómagam sok-sok csodálatos operaelőadás és koncert emlékét őrzöm, amelyeket az Erkel színházban láthattam, és szívből remélem, hogy ez a nemes hagyomány továbbra is folytatódik!
A legjobbakat, jó egészséget kívánok.
Bravo Maestro, tokéletesen egyetértek.
Az úttörő a vőlegény.
A szerető az élmunkás.
A férj a kényszermunkás.
Egy úttörő figyel a részletekre és nem hagyja magát megtéveszteni...
Sose felejtem el, zsenge kislánykoromban koncerteztünk Olaszország szerte (még a szoc. időkben). Anaplómba írtam, hogy teatrocomunale, vagy is kommunista színház:)
Köszönöm, javítottam!
Egy Olaszországban élő kedves fórumtárs hölgy arra hívta fel a figyelmemet, hogy a rijekai színház korábbi neve Teatro Comunale volt, azaz egy "m".
Jó kedvem is lett tőle, meg kicsit rossz is! Sajnos, nagyon sok igazság van a levélben, amit meg kellene szívelni, és meg kellene javítani!
2022.01.09-ei cikkhez tömören: +1
Tatjana néne leve Ókovácshoz jókedvre derített. Nem tudom ki írta, de remek.
A szívembol szoltál, kedves Parampampoli.
Biztos nagyon jó füle volt az illetőnek, aki ezt tette! :(((
Ugyanezt éltem meg. Utána rákérdeztem és megbízható forrásból azt az infót kaptam, hogy Bányai Kelemen Barna a marosvásárhelyi színművészetin tanult, ahol alkalmatlanság miatt eltiltották az énekléstől...
Kedves Zéta, köszönöm a Hofmann kritikáidat, azt hiszem, nagyon reálisak! Ebből az alkalomból újraolvastam azt is, amit a Katona Poppeájáról írtál, és csak megerősíteni tudom, hogy Bányai Kelemen Barna énekhangja valóban operai szintű, az állam leesett tőle.
Szomorúan olvastam -zéta- Kesselyák Gergely Hoffmann-vezényléséről írt sorait. Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Kedves Zéta!
A tinta fogyott ki, vagy a papír volt kevés? Mert valahogyan adós maradtál Mester Viktórián és Kálmán Péteren kívül a többi szereplővel. Persze nem baj, így legalább marad meglepetés számomra szerdára, amikor megnézem. :) Bocs, utólag láttam a római I-et. E szerint lesz legalább egy folytatás.
Tavaly közvetítették is ennek a zürichi Boccanegrának a premierjét. Volt mégegy bravúr: a zenekar másutt játszott, nem az Opera épületében, úgy ment az előadás, és mégse estek szét! Jó előadás volt.
Nyertél, Wichita Kansas állam legnépesebb városa, nagy repülőgépgyára, saját operaháza és a mezzo tv közvetítései alapján pezsgő operaélete van! A felvétel minősége tűrhető, a Recondita armonia biztató kezdet - folyt. köv. - később visszatérek rá.
Itt van egy 2014-es Tosca felvétele Hector Sandovalnak a Wichita Grand Operából (valahol Kansasban lehet, ez az opera, ha nem tévedek), A felvétel nem valami jó minőségű, de annyi megállapítható, hogy a fehér hajtíncs és a mérsékelten ízléses előadói stílus megmaradt.
Nekem Lidia Fridman inkáb drámai szoprán koloratúrakészséggel, míg Marta Turbidoni vérbeli drámai-koloratúra. Jo Lucreziák lehetnek.
Több koncertrendező ismerős meséli, hogy papíron eladott telt házak is fél/két-harmados részvétellel mennek. Nyilván a közönség egy része nem kockáztat egy esetleges fertőzést, ezért az utolsó pillanatban otthon marad...
Ez is hozzátartozik 2021 krónikájához...
Tisztelt László Ferenc, mint régi olvasója, nem/sem szeretnék számháborúba bonyolódni, de: szombaton a teljes II.-III.emelet le volt zárva, az I. emelet azaz az erkélyszint csaknem üres volt és a földszint bőven nem volt tele és jelentős részüket is "fentről" tessékelhették le udvariasan, ahogyan nekünk is felajánlották a jegyszedők, csak mi -mint írtam- inkább maradtunk a nagyon "szellős", ennélfogva járványügyi szempontból biztonságosabbnak gondolt erkélyen. És akkor még nem említettem a vélhetően jelentős számú "tisztelet"jegyest. Félreértést elkerülendő: utóbbiak tekintetében részemről szó sincsen valamiféle irigységről, csupán azt akartam érzékeltetni, amit korábbi beírásomban már leírtam: világsztár nevek nélkül ma nem lehet Budapesten két MÜPA-nyi Lucrezia Borgiát eladni és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. A tiszteletjegyesek pedig vélhetően -és sajnos- akkor is befértek volna, ha csupán egy előadást tartanak ... és talán a sokaknak kínos címszereplő-affért is megúsztuk volna, ha az a volna ott nem lett volna lenne.
Lidia Fridman (Лидия Фридман)
Lucrezia-beugróként nagyszerű volt ez a 25 éves, magas, karcsú, ifjú orosz hölgy.
Méltán ünnepelték a Művészetek Palotájában csütörtökön.
A földszint aznap is szinte teljesen tele volt.
Aroldo - Mina - Ciel, ch'io respiri! Rimini, 2021. augusztus 27.
A színpadon kívül is bájos:
