Most olvasom Birgit Nilsson önéletrajzi kötetét.
A szerkesztő számos kisebb tévedést korrigál, vagy egyes adatokhoz megjegyzést fűz.
Egy kapitális hiba azonban a kötetben maradt.
Az Álarcosbál - soha el nem készült - felvétele kapcsán Nilsson Riccardoról: "Korábban már énekelte párszor Solti tanítómesterével, Toscaninivel a szerepet."
Björling SOHASEM énekelt Ballot Toscanini vezényletével.
Folyt. köv.
Dear Hanka,
So kind of you to write us about Ladislas, our dear Haandel. I think we all are symphatising with you to loose him. It is a big deficit for us Momus members too. I was also very sad to loose him. But our lost friend will always present in our memory. We will remember him as a young fellow. I hope we will touch with you here in the virtual platform and with him in the heavenly region.
Sincerely yours
Lujza
Micsoda előadásokat produkált ez a szereposztás!
Mélyen megrendített Palcsó Sándor halálhíre. Legelső opera-vezénylésem a MÁO-ban 1966 január 16-án délelőtt Mozart Szöktetése volt. Konstanza: Gábor Artemisz, Blonde: Erdész Zsuzsa, Belmonte: Szigeti László, Pedrillo: PALCSÓ SÁNDOR, Ozmin: Várhelyi Endre, Szelim basa Bordás György.
Ketten maradtunk Artemisszel.
Sanyikám, legyen neked könnyű a föld...
Vážená a milá pani Hanka. dakujem za Vaše úprimné slová. I ked Lacka som osobne nepoznal, stali sme sa dobrými priateľmi. Viete ja som človek veriaci a pri každej večernej motlibe prosím Hospodina za spásu duše mojej Aničky a Vášho Lacka. A čo nám ostáva - čakať a dúfať, a s láskou spomínať.
Ak by som Vám mohol v niečom pomôcť, kľudne sa na mňa obrátte.
S úctou Laci
Kedves Hanka!
Végtelenül kedves Tőled, hogy mély gyászodban arra is kiterjedt a figyelmed, hogy név szerint mondj köszönetet megemlékező sorainkért. Sokat köszönhetek Laconak, nem csak a csodás tippeket, hogy mit hol érdemes megnézni, meghallgatni, de privátban is élveztem segítségét. Sokszor jártam Kassán, sok barátom van arrafelé, magyarok és szlovákok is. Remélem, a pandémia elmúltával eljutok még oda, és Rá is emlékezni fogok!
Hanka szép levele nekem is szól és külön köszönöm az alábbi sorait:
"Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months."
(gépi, nyersfordításban):
„Igen, Búbánat, Haandel története akkor kezdődött, amikor írsz. Házy Erzsébet és a rajongása iránta és művészetéért vezette a Momus ösvényre. Tehát hozzád fordult. De el kell mondanom, hogy élete első és utolsó betegsége nem tartott sokáig, csak nagyon rövid 4 hónapig."
Kedves Hanka!
Haandel emlékét nem feledem, itt a Momus fórumán az „Élő előadások” oldalán az Ő szelleme kísér bennünket; kötelez hogy töretlenül folytassuk, frissítsük amit elkezdett, amit én is a szívügyemnek érzek és tartok.
Költői vénája, egykori verseiben megfogalmazott gondolatai – azokat visszaolvasva - elgondolkodtathatnak bennünket akár olyan sorskérdésekről is, amelyeket rímekbe szedve „üzent” és sok esetben máig érvényes tartalommal bírnak.
Hozzád "Héterő" fórumtársunk figyelmes, szeretetteljes közvetítéseiért pedig neki is köszönettel tartozunk.
Szeretettel: Búbánat
(Előzmény: "Hozzászólások a Momus írásaihoz" - 7441. sorszámú bejegyzés)
Haandel verse (szlovák eredetiből)
Ladislav Kusnyér: Továbbra is…
Továbbra is izzon-égjen parazsad ily szépen,
hogy körötted fénye mindent felderítsen.
Vegyíts valót is bátran álmodás-szövettel,
úgy a lángolásod biztosan nem vész el.
Sőt, ha hő sziporkád gyakran lángra kap,
sötét fejek fölé világosságot ad;
csak mélyben létező, elfojthatatlan őserő
világos intelemmel zúg elő a színre:
soha ne add fel, ne!
Csak azt ne!
Kedves Hanka,
köszönöm szépen leveledet, szeretettel gondolok Rád, talán egyszer majd Kassán találkozhatunk és megismerkedhetünk egymással.
smaragd
Bár áll bennem a szó,mint a római vallás,időnként mondok olyasmit,amiről csak én tudom,hogy mire is mondom.Bocs.
[.]
Dear All,
Excuse me for writing English, but I'm sorry I don't speak Hungarian.
It is not always easy to thank. Not because we can't do it, but because every word, however accurate, carefully chosen, never expresses what one who wants to express gratitude feels. Only if he was the master of the pen. And sorry, that is not me.
You all made me cry. But for the first time since departure of Haandel, my tears of joy were mixed into tears of grief. Thank you for feeling that way.
Dear Zéta,
I would especially like to thank you in particular. For your generous gesture when you decided to pay so much attention to Haandel at Café Momus. For all your touching words and already in the title of the obituary “Who always just gave to others.”
Dear Héterö,
Thank you for your true friendship with Haandel. I'm sorry it can't continue. Thank you for translating his poems. Thank you for the many kind words of consolation. And without your selfless help, no one would know on Momus about Haandel´s death.
Dear Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav Kozlok, Búbánat ,
Dear All,
Thank you for your warm words of consolation.
Thank you Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav and Búbánat for your friendly relationship with him. Thank you for your personal memories of Haandel. Thank you for appreciating his work. I'm very sorry he didn't hear that. But as Smaragd writes: “ you are somewhere up there and listening to us, reading "Momus", aren't you? “ he is here with us.
Thank you Ladislav Kozlok for your condolences and appreciation to Haandel. I value it all the more because you yourself are experiencing the greatest sorrow for the loss of a loved one right now.
Yes, Lujza, you recognized it. Although Haandel origin is Hungarian, he received his education only in Slovak schools, so he did not speak standard Hungarian.
Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months.
Finally I would like to thank Daunerni for making my contact with Héterö possible.
I have to tell you all, Haendel not only liked to give, but also liked to receive. All your passionate evaluations of opera and singing performances, no matter how personal, were a source of new, another and deeper knowledge for him and both of us. The music sounded permanent in our house and Momus and his group were part of our household. Thank you for that.
And now that I see the richness and impressiveness of your language in the speeches of all of you I fully understand that my husband was so attracted to Momus.
Just as Zéta encourages you all: “ let us nurture the Live Broadcasts” Haandel would definitely wish that and so do I. I believe that many of you also want for Live broadcast to continue in whatever form and whoever of you did it. However, Haendel would have liked if he will be Héterö, who is skilled for this. Of course if he had the interest and the free time.
I will definitely come to Café Momus from time to time.
Thank you for your time and listening to me.
Hanka
"emberből lett ember"
Metamorfózisok. Kutyából szalonna és vice versa. - könnyen elképzelhető. Emberré vált Isten (érettünk) - egyedi eset. Istenné vált ember? - ezt csak a görögök-rómaiak gondolták. Állatból ember? - evolúció. Emberből állat? - na, ez a leggyakoribb. De, hogy emberből ember? - gondolod, hogy bárki ennyire kivetközhet önmagából? :)
Nagyapámtól örököltem,hogy a fajsúlyos embereknek adok egy nevet. Zéta az emberből lett ember.
:) mondjuk úgy,más platformot tartunk rokonszenvesnek (nevet)
Ld. Társművészetek 2287-2290-2291 :-)
Végre valaki tudja, hogy gondolkodom a politikáról, mert én nem...;-)
Bár nem egyformán gondolkodunk a politikáról,soha nem éreztem rosszindulatot Zéta írásaiban.Emberségesnek mondanám,azokkal szemben is,akik éppen nem nyűgözték le az adott produkciójukkal.
"Ott van leírva, analfabéták kíméljenek." Ezt azért nem kellene! A vitapartnert nem fikázni kell, hanem meggyőzni! Persze,ez nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép. Igaz, ehhez érvek kellenek.
Kedves Cilike, én köszönöm, hogy időt szántál rá, és próbáltad magyarázni a korábban bedobott mondatodat. Természetesen nem kötelességed ide írni, de ha csak úgy bedobsz egy mondatot, azt azért nem árt megmagyaráznod.
Említed, hogy dolgozol. Jó Neked! De azt én is tudom, hogy amiért az ember megkínlódik, azt nagyon fogja szeretni. Ezért jogodban áll akár elfogultnak is lenni vele, senki se fogja felróni Neked. Mi viszont "csak" nézők voltunk, ráadásul az online forma miatt erős handicappel. És nem olyannak láttuk az előadást, ahogy szerettétek volna. De a sok év alatt, mióta Zéta kritikáit olvasni szoktam, sosem éreztem azokat szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek vagy rosszindulatúnak.
Zéta egyáltalán nem ír csupán rosszat a rendezőről, legfeljebb nem mindenben ért vele egyet, ahogy megvallom, én sem. Kérdezted, hol itt a szabadság? Hát lett volna rá mód ábrázolni. Szerintem Posa alakja itt félre van értve vagy rosszul ábrázolva. Ő az egész lényével a szabadságot képviselné az operában, az életével és a halálával egyaránt. Ehelyett itt csak egy fura figurát látunk. Ha valakit csak az elnyomás foglalkoztat, akkor az azt fogja ábrázolni. De lenne még sok más apróság is, ami elsikkadt. A rendezőnek voltak jó ötletei, és bizony, másolatai. Az elmúlt években elég sok Carlost láttam, hogy felismerhessem egyik-másik ötletét. De ami sajátja volt, az se mindig remek.Például az a retikül! Borzalmas volt az első megjelenésétől kezdve, és szükségtelen. Erzsébet ládikáról beszél, nem lehetett volna azt megtartani?
Én nagyon szerettem a régi Don Carlost az operában, nyilván a kiváló énekesek mellett a gyönyörű díszletek és jelmezek miatt is. De amikor először megláttam a fontaneblaui jelenetet, végre helyére került a történet a fejemben. Szerintem anélkül nem is szabadna játszani ezt az operát. De itt az is csonkolva volt, mint ahogy a MET produkciójában. Ezért én is úgy jártam, hogy a reklámok után semmi karmester bejövetel, hanem egyszer csak nini, hát már énekel Carlos. Riverót már hallottam itthon élőben, nem is egyszer. Nekem ennél sokkal jobb emlékem volt róla, ebben az előadásban nem volt a helyén sem hangilag, sem alakításban. Megnézheted, a revizoronline kritikája sokakat dicsér, de őt nagyon nem.
Én nagyon szeretem ezt az operát, lehet, hogy túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de ettől még nem utálkozom, amikor azt mondom, hogy nem éppen ezt vártam.
Miután leírtam, hogy nem láttam az előadást, ezért semmi olyanhoz nem tudhatok szólni, ami ott történt. Annyit tettem, hogy összehasonlítottam, ki mit írt róla, és közel sem akkora különbséget láttam, mint amit egyesek megpróbálnak nagy indulatokkal - ha úgy tetszik: fikázva - beállítani.
Aki pedig kíméletre vágyik, az mutasson példát belőle...
Nem szavakat, kifejezéseket ragadtam ki, hanem a kritika sarokpontjait. Nem csak a rendezést nem értette, a szereplőket is fikázta. Ott van leírva, analfabéták kíméljenek.
Nem láttam az előadást, csak e bejegyzés után elolvastam zéta kritikáját. Biztos én vagyok alulkulturált, de egyáltalán nem éreztem egetrengető ellentmondást a kettő között. (Természetesen a tenorista minősítésével nem tudok mit kezdeni, ahhoz hallani kellett volna őt). Viszont azt látom, hogy Cilike fórumtársunk lelkesen kiragadott az összefüggő szövegből néhány szót, kifejezést, majd nagy hévvel megcáfolta azt, amit zéta sem állított. Egyáltalán nem éreztem a kritikát negatívnak a rendezést illetően, de biztos én értelmezem rosszul. Még annyit hozzátennék, hogy a próbafolyamat milyensége egy dolog, de ez a szereplők, alkotók magánügye, a kritikus abból kell dolgozzon, amit az előadásból lát. Így aztán értelemszerűen neki nem kell, hogy olyasmi egyértelmű legyen, amit a rendező egyszer egy próbán, horribile dictu egy interjúban elmondott a darabról, és adott esetben teljesen másként látja ugyanazt, mint a szereplő, aki végigéli a rendezés megszületését az első próbától a többedik előadásig, amire összecsiszolódik a produkció.
Az általános meg nem értésre akkor reagálnék. Megmondom őszintén, nem tekintem napi feladatomnak az itteni tevékenységet, már csak azért sem, mert a közhiedelemmel ellentétben keményen dolgozunk. Ami a kritikát illeti, lehet persze bárkinek véleménye, egészen addig a pontig, amíg az ember nem azt érzi, hogy kifejezetten elfogult, rosszindulatú. Erre mondom én, hogy szakmaiatlan.
Igyekszem a leírtak időrendjében haladni. Miért kell a fontainebleau-i kép? Szerintem is hosszú az opera amúgy is, de ebben a koncepcióban számomra végül igazolta magát ennek a szükségessége. Azáltal, hogy megcsillantotta a sors a két fiatal előtt a boldogság esélyét, aztán rögtön el is vette, és ezt mi látjuk, a későbbi két kettősük is teljesen már jelentőséget kap. ami természetesen LÁTHATÓAN más, mint például az előző rendezésben volt. Magam sose láttam még ennyire világosan, hogy közük van egymáshoz, noha igazából egy soha be nem teljesedett kapcsolat fűzi őket össze. Talán épp ez a lényeg. Mert Erzsébetnek kinyilvánítottan, megrendezetten Fülöppel intim a viszonya, hiszen ők házasok. Ami mégis Carloshoz húzza, az éppen a meg nem történtség.
A kritika írója szerint nem izgatta Hilbrichet a szabadság, csak az elnyomás. Miért, van benne valaki, aki szabad? Épphogy nincs. Még Fülöp sem, aogy láthatjuk. Az elnyomás, ami megjelenik a színpadon, maga a szabadság hiánya.
Azt írja, hogy a rendező nem ért a tömegmozgatáshoz. Na ezen hangosan kacagtam, mint olyan, aki részt vett a próbákon, ahol a 90 énekkari tagot, a szólistákat, statisztákat beállította. Aránylag kevés rendezővel találkoztam, aki ennyire TUDJA kezelni a színpadon jelenlévő tömeget. Más kérdés, hogy nem menetelést és vonuló sorokat rendezett, mint Mohácsi az Aidában -ó be szép is volt, ugye? EZ volt a cél, amit a kritika írója őskáosznak nevez. ami azért, ha megfigyelte volna, a kellő pillanatokban varázsütésre rendeződni tud, nyilván véletlenül, ugye? Nem azért, mert ki lett gyakorolva?
Az, hogy Erzsébetből csak annyi maradt meg az úrnak, hogy ügyetlenül hurcilássza a retikuljét, elég furcsa, mert a retikülnek egyrészt szerepe van, ki is derül, másrészt a Carlossal való első duett végén el is tűnik, és csak Lerma kezében látjuk viszont, ugye? Ezzel szemben ennél az énekesnő sokkal többet tesz. Eljátszik egy nagyon fiatal, két férfi között őrlődő nőt, aki szembe is mer szállni a királlyal -a férjével -, aztán mégis tőle kér védelmet, hiszen akárhogy is megsértette azzal, hogy a bizalmasát csúful elkergette, mégiscsak ő az egyetlen, akihez valódi kapcsolat fűzi. Élő ez a viszonyrendszer , a maga bonyolultságában, mindenkinek mindenkihez zavaros és ambivalens a kapcsolata. Észre lehet ám venni, ha az ember nem úgy ül oda, hogy eleve utálja az egészet. Olvastam olyat, akinek sikerült, pedig szintén csak a streamet látta.
Felrója a szerző Eboli széttört tükrét. Mintha arról szólna az ária szövege, hogy a szépség mennyi bajt hozott a hölgyre. ennek TÜKRÉBEN talán nem is logikátlan a tükörtörés. Az "Ágnes asszonyság" inkább annak a látvánnyá konvertálása, hogy a száműzetésbe küldött udvarhölgyet már nem kötik a látszat-magatartási szabályok. (Szerintem.)
Ami Eisenstein és Bergman felemlegetését illeti, ha akarom, bármely rendezésben ki tudom mutatni, honnan inspirálódott a rendező. Aligha lehet újat kitalálni, minden eszközt ismerünk már. Ezt is kifejezetten rosszindulatú megjegyzésnek kellett tekintenem.
Azt írja a kritika szerzője:Carlosról nem jön át rendezői olvasat. Ó, dehgynem. Azért nem vette észre, mert mást várt. Egy hőst, aki csalódott szerelmében és emiatt az elnyomott nép megmentését teszi élete vezérlő csillagának. Ezzel szemben ennek a Carlosnak a háta közepére se kell a flamandok szabadságharca. Tesz ő magasról az egészre. Posa rángatja bele, aki puszta jószándékból sikeresen tönkreteszi barátja életét. (És mellékesen a megszemélyesítője nagyon szépen és árnyaltan el is játssza ezt a figurát, aki igyekszik egyensúlyozni és mindenkivel korrekt viszonyban maradni,egy tökéletesen elvarázsolt alak, aki egyszerűen nem veszi tudomásul a körülötte levő realitást. ) A kinézetét bírálni meg elég ciki, mert én ugyan imádtam Kelent, de elég viccesen nézett ki ebben a szerepben. Azu, hogy Riveronak g fölött elfogyna a hangja, az szakmailag egyszerűen értelmehetetlen. Fogalmazzunk úgy, nem igaz. Tökéletesen szólt, és én élőben hallottam. Nem volt ott semmiféle kevert fejhang, hacsak nem a pianokra gondol, na olyanok voltak, ez tény. Nem üvöltötte végig a szerepet, tényleg felháborító.
Szóval, megismétlem:szakmaiatlan és hozzá nem értő. Azt kihagytam, hogy kifejezetten rosszindulatú.
Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.03.02. 08:45 - Origo.hu
168. levél
Kedves Néném,
minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.
Hát.. ha aza nagy öröm, hogy nem volt mikroport... miért lett volna. Ha valaki tartogatja a legfőbb puskaporát...
Ez nem derült ki. Cilike szokása újabban, hogy beír valami otrombát, majd eltűnik. De nehéz lenne Zétát szakmaiatlansággal vádolni, nem hinném, hogy neki szólt volna.
A "Trailer" általában előzetes tájékoztató, kedvcsináló szokott lenni! Hát, ha ezt annak szánták.....
szerintem zétának címezte
Ha ezt nekem címezted, akkor nem kritikát írtam, csak beszámolót, hogy legalább ennyi megjelenjen. Mit kellett volna írnom? Öt oldalt a művek keletkezéséről?
Ilyen szakmaiatlan és hozzá nem értő kritikát nem is tudom, mikor olvastam.
Akkor az Eiffel topikba írok néhány sort
Ha Te láttad az általad említett darabokat, én örömmel olvasnék róluk, hogy milyenek voltak. Sajnos én csak ezt az egyetlen előadást láttam eddig.
Így fest. :-) Egy változat a sok közül.
Azért jol volna franciául meg olaszul érteni.
Valamikor az ötfelvonásos változatot is gyakran játszották számos helyen, több felvétel van a Tubuson ebből a változatból. A salzburgi bemutatón valóban Kaufmann énekelte, de az egész jelenet egy remek kórussal és hasonlóan remek szopránnal komplett. Mint ismeretes, jelentősége abban áll, hogy ad némi magyarázatot arra, miért is szerelmes ez a boldogtalan a saját nevelőanyjába, és hogyan lett az infáns menyasszonyából a király felesége.Persze, ha a rendezés ezt nem kezeli valahogy - és a hozzásszólásokból kiderül, hogy nem kezelte, sőt a jelenetet még meg is kurtította, akkor csak hosszabb lesz az előadás! Köszönet a linkért, és a jó magyar szövegért!
Az ötfelvonásos változatból ez a - később kihagyott - Fontainebleau-jelenet a gálák egyik kedvenc tenorszáma lett.
Jonas Kaufmann előadásában főleg...
Én igazából nem akartam megnézni a PILLANGÓT, de próbakép odakapcsoltam. de MOZART.meni na tévedés van --gondoltam ..s el is zártam. Köszi ZÉTA, h emlitette.
További - meghökkentő - "apróságok" a látott Don Carlos mostani verziójából az Erkel Színház premier-előadásában:
- A fontainebleau-i kép nem teljes, e rendezésben kihúzták a „szénégetők” jelenetét és a kórusok is rövidebb lettek.
- A „fátyoltánc” jelenetben (II. felv.) az udvarhölgyek csaknem megerőszakolják Tebaldót, körbefonják, leguggolva rávetik magukat és köpenyeik alatt kvázi „csoportszex” van kialakulóban, közben Eboli fátyoldalát énekli; mikor betoppan Fülöp király, mind szétrebbennek – és ott áll zavarodottan az apród letolt nadrággal, „bugyiban”, s előttünk kezd szedelődzködni, ruháit magára kapkodva, a „sliccének cipzárját” felhúzni…
- Fülöp megszégyeníti Erzsébetet azzal, hogy a szolgálatos udvarhölgyét, Aremberg grófnőt elküldi az udvartól, hazájába, Franciaországba. A királyné a fájdalomtól megtört hölgynek adja gyűrűjét, de nyomban ott terem a kémkedő Tebaldo, erőszakosan elveszi tőle és szolgálatkészen átadja az eseményeket figyelő Fülöpnek. A király pedig cinikusan, fogja és óvatlan pillanatban a nadrágja hátsó zsebébe dugja a gyűrűt.
- Az erotika egy másik, "képes" megnyilvánulása, amikor a III. felvonás kertjelenetében Eboli szerelmesen nyalja-falja Carlost s ezt csak akkor hagyja abba, amikor világossá válik számára, hogy nem őt várta oda a kertbe, hanem talán - Erzsébetet…
- Furcsa volt Eboli alakítása - "kinézete" a IV. felvonás végén, a szobaképben: Erzsébet előtt szánja-bánja bűneit de mintha megőrült volna tetteinek súlya alatt: összeroppant, kifordult szemekkel, égnek emelt, reszkető karokkal látjuk viszont. Ezek a külsődleges jegyek nem teszik hitelesebbé Eboli lelkiismeretfurdalását, a bensejéből fakadó önvád megnyilvánulási formáját alakításában.
Egyébként a televíziós kamerák közeli képei, premier plánban, nyilván többet mutatnak, "láttatnak" nekünk nézőknek; de az énekművészek kissé teatralis, "színészi" megnyilvánulásai: a gesztikulálás, a mimika, a kifejezésteljes mozdulatok ami a képernyőn át zavarba ejtenek, mind arra irányulhatnak, hogy majdan a közönség előtt játszva, a színházban messzebb ülők őket nézve más optikából fogják mindazt lekövetni ami a színpadon velük történik.
- A börtönben (IV. felv.) kínpadon látjuk Don Carlost: kezét-lábát kikötik, majd egy csigával felhúzzák a magasba, lábainál fogva felakasztják – és úgy kell hosszasan elhaló hangon énekelnie, miközben az érkező Posa csak nézi kínszenvedését, és csak akkor lép közbe, mikor a herceg elhallgat. Minden elismerésem Gaston Rivero-é, aki bevállalta ezt a hajmeresztő pozitúrát és így, fejjel lefelé a magasban függve énekel. Nem irigylem a későbbi tenorokat, akiknek ugyanezt meg kell majd tenniük…
Volt a Carlos előtt két igazi bemutató a Dohnányi és Hubay egyfelvonásosok és a Gyöngyösi mű. Miért nem arról írtok? A Carlos kapcsán már az előzmények alapján lehetett tudni, hogy nem sok jóra számíthatunk. Az a két bemutató viszont a maga nemében igen is jó volt. Sokkal inkább megérdemelné a méltatást, kritikát, mint újra egy csalódott produkción keseregni.
Így már értem! De nekem ez a rendezés amúgy se sokra válaszolt. és ha már a filmeknél tartunk, a nemtudomhány fahrenheit is előkerült, mint előzmény.
Pont azért kérdeztem annyiszor, hogy miért fontos most ez a Fontenebleau-kép, mert erre a rendezés nem válaszolt. Mintha ők sem tudnák. Jó lenne, hogy kinek a fejéből pattant ki a modenai változat, de gyanítom, nem a rendezőéből....
Én Búbánattal értek egyet ebben, nekem a fontainebleaui jelenet nagyon fontos ebben az operában. Mivel gyerekkoromtól kezdve sokáig csak enélkül láttam a Don Carlost, igazi reveláció volt, amikor egy felvételen már ez is szerepelt.
Egyébként csak ismételni tudom Zéta meglátásait, bár számomra pont a sok "apróság" miatt a végeredmény erősen közepes lett. A rendezéstől nem voltam elragadtatva, a viszolygást és a paródiát, amit Zéta említett, egyaránt osztom. Nekem túl sok volt a megfélemlítés, és kevés a barátság és a hősiesség. A lépcsősor nem lenne rossz ötlet, de sajnáltam a szereplőket, akiknek éneklés közben ott kellett le-fel rohangálniuk. A szólisták jelmezei közül néhány nagyon előnytelen volt, például Erzsébeté, akinek a frizurája és a maszkja is szerencsétlenre sikeredett. Pedig a külső bizony meg tudja határozni a belsőt is, Fülöp már a megjelenésében is elegáns volt. A hangokkal kapcsolatban teljesen egyetértek, és két szereplő helyett jó lenne azonnal mást találni!
Már tudtam róla, hogy régóta beteg, de vártam, hogy felépül. Lesújtott a gyászhíre, hiszen sokat leveleztünk egymással, különösen Házy Erzsébet-témában, akinek külföldi fellépteiről, de lemez- és televíziós munkáiról is, sok-sok hasznos információval, adattal volt felbecsülhetetlen segítségemre. Már régóta hiányzott a Momus fórumáról személye; mindig vártam a napi rendszerességgel bejegyzett "élő közvetítések" aktuális "tudósításait", óriási szakmai munkát fektetett bele.
Fájó szívvel búcsúzom Tőle én is.
Megrendített, lesújtott a hír! Hiszen még annyira fiatal volt (hozzám képest legalábbis!) Szerettem, tiszteltem - ismeretlenül is - bölcs gondoltaiért, és azért a nagylelkű gesztusért, amivel kinyitott előttünk egy képzeletbeli zenei rádióújságot. Hiszen evvel megadta a kiválasztás lehetőségét olyan műsorokból, melyeknek a létezéséről enélkül nem tudtam volna. Váltottunk levelt privátban is, önzetlen segítségének mindig hasznát vettem.
Ha mód van rá, valaki tolmácsolja őszinte részvétnyilvánításomat Hanka Asszonynak. Hiányozni fog!
Nagyon megrendített ez a szomorú hír. Munkássága és segítokészsége potolhatatlan.
Kedves Zéta, ha lehet add át oszinte részvétemet Hanka asszonynak.
