Bár nem egyformán gondolkodunk a politikáról,soha nem éreztem rosszindulatot Zéta írásaiban.Emberségesnek mondanám,azokkal szemben is,akik éppen nem nyűgözték le az adott produkciójukkal.
"Ott van leírva, analfabéták kíméljenek." Ezt azért nem kellene! A vitapartnert nem fikázni kell, hanem meggyőzni! Persze,ez nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép. Igaz, ehhez érvek kellenek.
Kedves Cilike, én köszönöm, hogy időt szántál rá, és próbáltad magyarázni a korábban bedobott mondatodat. Természetesen nem kötelességed ide írni, de ha csak úgy bedobsz egy mondatot, azt azért nem árt megmagyaráznod.
Említed, hogy dolgozol. Jó Neked! De azt én is tudom, hogy amiért az ember megkínlódik, azt nagyon fogja szeretni. Ezért jogodban áll akár elfogultnak is lenni vele, senki se fogja felróni Neked. Mi viszont "csak" nézők voltunk, ráadásul az online forma miatt erős handicappel. És nem olyannak láttuk az előadást, ahogy szerettétek volna. De a sok év alatt, mióta Zéta kritikáit olvasni szoktam, sosem éreztem azokat szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek vagy rosszindulatúnak.
Zéta egyáltalán nem ír csupán rosszat a rendezőről, legfeljebb nem mindenben ért vele egyet, ahogy megvallom, én sem. Kérdezted, hol itt a szabadság? Hát lett volna rá mód ábrázolni. Szerintem Posa alakja itt félre van értve vagy rosszul ábrázolva. Ő az egész lényével a szabadságot képviselné az operában, az életével és a halálával egyaránt. Ehelyett itt csak egy fura figurát látunk. Ha valakit csak az elnyomás foglalkoztat, akkor az azt fogja ábrázolni. De lenne még sok más apróság is, ami elsikkadt. A rendezőnek voltak jó ötletei, és bizony, másolatai. Az elmúlt években elég sok Carlost láttam, hogy felismerhessem egyik-másik ötletét. De ami sajátja volt, az se mindig remek.Például az a retikül! Borzalmas volt az első megjelenésétől kezdve, és szükségtelen. Erzsébet ládikáról beszél, nem lehetett volna azt megtartani?
Én nagyon szerettem a régi Don Carlost az operában, nyilván a kiváló énekesek mellett a gyönyörű díszletek és jelmezek miatt is. De amikor először megláttam a fontaneblaui jelenetet, végre helyére került a történet a fejemben. Szerintem anélkül nem is szabadna játszani ezt az operát. De itt az is csonkolva volt, mint ahogy a MET produkciójában. Ezért én is úgy jártam, hogy a reklámok után semmi karmester bejövetel, hanem egyszer csak nini, hát már énekel Carlos. Riverót már hallottam itthon élőben, nem is egyszer. Nekem ennél sokkal jobb emlékem volt róla, ebben az előadásban nem volt a helyén sem hangilag, sem alakításban. Megnézheted, a revizoronline kritikája sokakat dicsér, de őt nagyon nem.
Én nagyon szeretem ezt az operát, lehet, hogy túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de ettől még nem utálkozom, amikor azt mondom, hogy nem éppen ezt vártam.
Miután leírtam, hogy nem láttam az előadást, ezért semmi olyanhoz nem tudhatok szólni, ami ott történt. Annyit tettem, hogy összehasonlítottam, ki mit írt róla, és közel sem akkora különbséget láttam, mint amit egyesek megpróbálnak nagy indulatokkal - ha úgy tetszik: fikázva - beállítani.
Aki pedig kíméletre vágyik, az mutasson példát belőle...
Nem szavakat, kifejezéseket ragadtam ki, hanem a kritika sarokpontjait. Nem csak a rendezést nem értette, a szereplőket is fikázta. Ott van leírva, analfabéták kíméljenek.
Nem láttam az előadást, csak e bejegyzés után elolvastam zéta kritikáját. Biztos én vagyok alulkulturált, de egyáltalán nem éreztem egetrengető ellentmondást a kettő között. (Természetesen a tenorista minősítésével nem tudok mit kezdeni, ahhoz hallani kellett volna őt). Viszont azt látom, hogy Cilike fórumtársunk lelkesen kiragadott az összefüggő szövegből néhány szót, kifejezést, majd nagy hévvel megcáfolta azt, amit zéta sem állított. Egyáltalán nem éreztem a kritikát negatívnak a rendezést illetően, de biztos én értelmezem rosszul. Még annyit hozzátennék, hogy a próbafolyamat milyensége egy dolog, de ez a szereplők, alkotók magánügye, a kritikus abból kell dolgozzon, amit az előadásból lát. Így aztán értelemszerűen neki nem kell, hogy olyasmi egyértelmű legyen, amit a rendező egyszer egy próbán, horribile dictu egy interjúban elmondott a darabról, és adott esetben teljesen másként látja ugyanazt, mint a szereplő, aki végigéli a rendezés megszületését az első próbától a többedik előadásig, amire összecsiszolódik a produkció.
Az általános meg nem értésre akkor reagálnék. Megmondom őszintén, nem tekintem napi feladatomnak az itteni tevékenységet, már csak azért sem, mert a közhiedelemmel ellentétben keményen dolgozunk. Ami a kritikát illeti, lehet persze bárkinek véleménye, egészen addig a pontig, amíg az ember nem azt érzi, hogy kifejezetten elfogult, rosszindulatú. Erre mondom én, hogy szakmaiatlan.
Igyekszem a leírtak időrendjében haladni. Miért kell a fontainebleau-i kép? Szerintem is hosszú az opera amúgy is, de ebben a koncepcióban számomra végül igazolta magát ennek a szükségessége. Azáltal, hogy megcsillantotta a sors a két fiatal előtt a boldogság esélyét, aztán rögtön el is vette, és ezt mi látjuk, a későbbi két kettősük is teljesen már jelentőséget kap. ami természetesen LÁTHATÓAN más, mint például az előző rendezésben volt. Magam sose láttam még ennyire világosan, hogy közük van egymáshoz, noha igazából egy soha be nem teljesedett kapcsolat fűzi őket össze. Talán épp ez a lényeg. Mert Erzsébetnek kinyilvánítottan, megrendezetten Fülöppel intim a viszonya, hiszen ők házasok. Ami mégis Carloshoz húzza, az éppen a meg nem történtség.
A kritika írója szerint nem izgatta Hilbrichet a szabadság, csak az elnyomás. Miért, van benne valaki, aki szabad? Épphogy nincs. Még Fülöp sem, aogy láthatjuk. Az elnyomás, ami megjelenik a színpadon, maga a szabadság hiánya.
Azt írja, hogy a rendező nem ért a tömegmozgatáshoz. Na ezen hangosan kacagtam, mint olyan, aki részt vett a próbákon, ahol a 90 énekkari tagot, a szólistákat, statisztákat beállította. Aránylag kevés rendezővel találkoztam, aki ennyire TUDJA kezelni a színpadon jelenlévő tömeget. Más kérdés, hogy nem menetelést és vonuló sorokat rendezett, mint Mohácsi az Aidában -ó be szép is volt, ugye? EZ volt a cél, amit a kritika írója őskáosznak nevez. ami azért, ha megfigyelte volna, a kellő pillanatokban varázsütésre rendeződni tud, nyilván véletlenül, ugye? Nem azért, mert ki lett gyakorolva?
Az, hogy Erzsébetből csak annyi maradt meg az úrnak, hogy ügyetlenül hurcilássza a retikuljét, elég furcsa, mert a retikülnek egyrészt szerepe van, ki is derül, másrészt a Carlossal való első duett végén el is tűnik, és csak Lerma kezében látjuk viszont, ugye? Ezzel szemben ennél az énekesnő sokkal többet tesz. Eljátszik egy nagyon fiatal, két férfi között őrlődő nőt, aki szembe is mer szállni a királlyal -a férjével -, aztán mégis tőle kér védelmet, hiszen akárhogy is megsértette azzal, hogy a bizalmasát csúful elkergette, mégiscsak ő az egyetlen, akihez valódi kapcsolat fűzi. Élő ez a viszonyrendszer , a maga bonyolultságában, mindenkinek mindenkihez zavaros és ambivalens a kapcsolata. Észre lehet ám venni, ha az ember nem úgy ül oda, hogy eleve utálja az egészet. Olvastam olyat, akinek sikerült, pedig szintén csak a streamet látta.
Felrója a szerző Eboli széttört tükrét. Mintha arról szólna az ária szövege, hogy a szépség mennyi bajt hozott a hölgyre. ennek TÜKRÉBEN talán nem is logikátlan a tükörtörés. Az "Ágnes asszonyság" inkább annak a látvánnyá konvertálása, hogy a száműzetésbe küldött udvarhölgyet már nem kötik a látszat-magatartási szabályok. (Szerintem.)
Ami Eisenstein és Bergman felemlegetését illeti, ha akarom, bármely rendezésben ki tudom mutatni, honnan inspirálódott a rendező. Aligha lehet újat kitalálni, minden eszközt ismerünk már. Ezt is kifejezetten rosszindulatú megjegyzésnek kellett tekintenem.
Azt írja a kritika szerzője:Carlosról nem jön át rendezői olvasat. Ó, dehgynem. Azért nem vette észre, mert mást várt. Egy hőst, aki csalódott szerelmében és emiatt az elnyomott nép megmentését teszi élete vezérlő csillagának. Ezzel szemben ennek a Carlosnak a háta közepére se kell a flamandok szabadságharca. Tesz ő magasról az egészre. Posa rángatja bele, aki puszta jószándékból sikeresen tönkreteszi barátja életét. (És mellékesen a megszemélyesítője nagyon szépen és árnyaltan el is játssza ezt a figurát, aki igyekszik egyensúlyozni és mindenkivel korrekt viszonyban maradni,egy tökéletesen elvarázsolt alak, aki egyszerűen nem veszi tudomásul a körülötte levő realitást. ) A kinézetét bírálni meg elég ciki, mert én ugyan imádtam Kelent, de elég viccesen nézett ki ebben a szerepben. Azu, hogy Riveronak g fölött elfogyna a hangja, az szakmailag egyszerűen értelmehetetlen. Fogalmazzunk úgy, nem igaz. Tökéletesen szólt, és én élőben hallottam. Nem volt ott semmiféle kevert fejhang, hacsak nem a pianokra gondol, na olyanok voltak, ez tény. Nem üvöltötte végig a szerepet, tényleg felháborító.
Szóval, megismétlem:szakmaiatlan és hozzá nem értő. Azt kihagytam, hogy kifejezetten rosszindulatú.
Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.03.02. 08:45 - Origo.hu
168. levél
Kedves Néném,
minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.
Hát.. ha aza nagy öröm, hogy nem volt mikroport... miért lett volna. Ha valaki tartogatja a legfőbb puskaporát...
Ez nem derült ki. Cilike szokása újabban, hogy beír valami otrombát, majd eltűnik. De nehéz lenne Zétát szakmaiatlansággal vádolni, nem hinném, hogy neki szólt volna.
A "Trailer" általában előzetes tájékoztató, kedvcsináló szokott lenni! Hát, ha ezt annak szánták.....
szerintem zétának címezte
Ha ezt nekem címezted, akkor nem kritikát írtam, csak beszámolót, hogy legalább ennyi megjelenjen. Mit kellett volna írnom? Öt oldalt a művek keletkezéséről?
Ilyen szakmaiatlan és hozzá nem értő kritikát nem is tudom, mikor olvastam.
Akkor az Eiffel topikba írok néhány sort
Ha Te láttad az általad említett darabokat, én örömmel olvasnék róluk, hogy milyenek voltak. Sajnos én csak ezt az egyetlen előadást láttam eddig.
Így fest. :-) Egy változat a sok közül.
Azért jol volna franciául meg olaszul érteni.
Valamikor az ötfelvonásos változatot is gyakran játszották számos helyen, több felvétel van a Tubuson ebből a változatból. A salzburgi bemutatón valóban Kaufmann énekelte, de az egész jelenet egy remek kórussal és hasonlóan remek szopránnal komplett. Mint ismeretes, jelentősége abban áll, hogy ad némi magyarázatot arra, miért is szerelmes ez a boldogtalan a saját nevelőanyjába, és hogyan lett az infáns menyasszonyából a király felesége.Persze, ha a rendezés ezt nem kezeli valahogy - és a hozzásszólásokból kiderül, hogy nem kezelte, sőt a jelenetet még meg is kurtította, akkor csak hosszabb lesz az előadás! Köszönet a linkért, és a jó magyar szövegért!
Az ötfelvonásos változatból ez a - később kihagyott - Fontainebleau-jelenet a gálák egyik kedvenc tenorszáma lett.
Jonas Kaufmann előadásában főleg...
Én igazából nem akartam megnézni a PILLANGÓT, de próbakép odakapcsoltam. de MOZART.meni na tévedés van --gondoltam ..s el is zártam. Köszi ZÉTA, h emlitette.
További - meghökkentő - "apróságok" a látott Don Carlos mostani verziójából az Erkel Színház premier-előadásában:
- A fontainebleau-i kép nem teljes, e rendezésben kihúzták a „szénégetők” jelenetét és a kórusok is rövidebb lettek.
- A „fátyoltánc” jelenetben (II. felv.) az udvarhölgyek csaknem megerőszakolják Tebaldót, körbefonják, leguggolva rávetik magukat és köpenyeik alatt kvázi „csoportszex” van kialakulóban, közben Eboli fátyoldalát énekli; mikor betoppan Fülöp király, mind szétrebbennek – és ott áll zavarodottan az apród letolt nadrággal, „bugyiban”, s előttünk kezd szedelődzködni, ruháit magára kapkodva, a „sliccének cipzárját” felhúzni…
- Fülöp megszégyeníti Erzsébetet azzal, hogy a szolgálatos udvarhölgyét, Aremberg grófnőt elküldi az udvartól, hazájába, Franciaországba. A királyné a fájdalomtól megtört hölgynek adja gyűrűjét, de nyomban ott terem a kémkedő Tebaldo, erőszakosan elveszi tőle és szolgálatkészen átadja az eseményeket figyelő Fülöpnek. A király pedig cinikusan, fogja és óvatlan pillanatban a nadrágja hátsó zsebébe dugja a gyűrűt.
- Az erotika egy másik, "képes" megnyilvánulása, amikor a III. felvonás kertjelenetében Eboli szerelmesen nyalja-falja Carlost s ezt csak akkor hagyja abba, amikor világossá válik számára, hogy nem őt várta oda a kertbe, hanem talán - Erzsébetet…
- Furcsa volt Eboli alakítása - "kinézete" a IV. felvonás végén, a szobaképben: Erzsébet előtt szánja-bánja bűneit de mintha megőrült volna tetteinek súlya alatt: összeroppant, kifordult szemekkel, égnek emelt, reszkető karokkal látjuk viszont. Ezek a külsődleges jegyek nem teszik hitelesebbé Eboli lelkiismeretfurdalását, a bensejéből fakadó önvád megnyilvánulási formáját alakításában.
Egyébként a televíziós kamerák közeli képei, premier plánban, nyilván többet mutatnak, "láttatnak" nekünk nézőknek; de az énekművészek kissé teatralis, "színészi" megnyilvánulásai: a gesztikulálás, a mimika, a kifejezésteljes mozdulatok ami a képernyőn át zavarba ejtenek, mind arra irányulhatnak, hogy majdan a közönség előtt játszva, a színházban messzebb ülők őket nézve más optikából fogják mindazt lekövetni ami a színpadon velük történik.
- A börtönben (IV. felv.) kínpadon látjuk Don Carlost: kezét-lábát kikötik, majd egy csigával felhúzzák a magasba, lábainál fogva felakasztják – és úgy kell hosszasan elhaló hangon énekelnie, miközben az érkező Posa csak nézi kínszenvedését, és csak akkor lép közbe, mikor a herceg elhallgat. Minden elismerésem Gaston Rivero-é, aki bevállalta ezt a hajmeresztő pozitúrát és így, fejjel lefelé a magasban függve énekel. Nem irigylem a későbbi tenorokat, akiknek ugyanezt meg kell majd tenniük…
Volt a Carlos előtt két igazi bemutató a Dohnányi és Hubay egyfelvonásosok és a Gyöngyösi mű. Miért nem arról írtok? A Carlos kapcsán már az előzmények alapján lehetett tudni, hogy nem sok jóra számíthatunk. Az a két bemutató viszont a maga nemében igen is jó volt. Sokkal inkább megérdemelné a méltatást, kritikát, mint újra egy csalódott produkción keseregni.
Így már értem! De nekem ez a rendezés amúgy se sokra válaszolt. és ha már a filmeknél tartunk, a nemtudomhány fahrenheit is előkerült, mint előzmény.
Pont azért kérdeztem annyiszor, hogy miért fontos most ez a Fontenebleau-kép, mert erre a rendezés nem válaszolt. Mintha ők sem tudnák. Jó lenne, hogy kinek a fejéből pattant ki a modenai változat, de gyanítom, nem a rendezőéből....
Én Búbánattal értek egyet ebben, nekem a fontainebleaui jelenet nagyon fontos ebben az operában. Mivel gyerekkoromtól kezdve sokáig csak enélkül láttam a Don Carlost, igazi reveláció volt, amikor egy felvételen már ez is szerepelt.
Egyébként csak ismételni tudom Zéta meglátásait, bár számomra pont a sok "apróság" miatt a végeredmény erősen közepes lett. A rendezéstől nem voltam elragadtatva, a viszolygást és a paródiát, amit Zéta említett, egyaránt osztom. Nekem túl sok volt a megfélemlítés, és kevés a barátság és a hősiesség. A lépcsősor nem lenne rossz ötlet, de sajnáltam a szereplőket, akiknek éneklés közben ott kellett le-fel rohangálniuk. A szólisták jelmezei közül néhány nagyon előnytelen volt, például Erzsébeté, akinek a frizurája és a maszkja is szerencsétlenre sikeredett. Pedig a külső bizony meg tudja határozni a belsőt is, Fülöp már a megjelenésében is elegáns volt. A hangokkal kapcsolatban teljesen egyetértek, és két szereplő helyett jó lenne azonnal mást találni!
Már tudtam róla, hogy régóta beteg, de vártam, hogy felépül. Lesújtott a gyászhíre, hiszen sokat leveleztünk egymással, különösen Házy Erzsébet-témában, akinek külföldi fellépteiről, de lemez- és televíziós munkáiról is, sok-sok hasznos információval, adattal volt felbecsülhetetlen segítségemre. Már régóta hiányzott a Momus fórumáról személye; mindig vártam a napi rendszerességgel bejegyzett "élő közvetítések" aktuális "tudósításait", óriási szakmai munkát fektetett bele.
Fájó szívvel búcsúzom Tőle én is.
Megrendített, lesújtott a hír! Hiszen még annyira fiatal volt (hozzám képest legalábbis!) Szerettem, tiszteltem - ismeretlenül is - bölcs gondoltaiért, és azért a nagylelkű gesztusért, amivel kinyitott előttünk egy képzeletbeli zenei rádióújságot. Hiszen evvel megadta a kiválasztás lehetőségét olyan műsorokból, melyeknek a létezéséről enélkül nem tudtam volna. Váltottunk levelt privátban is, önzetlen segítségének mindig hasznát vettem.
Ha mód van rá, valaki tolmácsolja őszinte részvétnyilvánításomat Hanka Asszonynak. Hiányozni fog!
Nagyon megrendített ez a szomorú hír. Munkássága és segítokészsége potolhatatlan.
Kedves Zéta, ha lehet add át oszinte részvétemet Hanka asszonynak.
Kedves Haandel!
Megrendített halálhíred és nem is tudom elhinni. Hosszabb ideje nem írtál, de mégis, mintha itt lettél volna velünk. Így érzem most is, nickneved mögé bújva rejtőzöl valahol ott fent és figyelsz ránk, olvasod a "momus"-t. Ugye?
Most látlak először, a fényképen. Most olvastam először az életedről. Sajnálom, hogy nem ismertük egymást.
Kassa mindennél erősebben egybefűzi láthatatlan lelki szálainkat. Nem tudtam, hogy kassai vagy.
Halálod előtt egy héttel a Fő utcán, a Színház mellett kávéztunk a csodaszép nyárvégi napon. Ez az élmény olyan pecsét, ami most már égi lényeddel is összeköt.
Vigyázz ránk!
Kedves Zéta én mindig örülök az írásaidnak, de most az egyszer nagyon elszomorítottál! Nem tudom, hogy halálhír mikor rendített meg utoljára ennyire, pedig sajnos mostanában elég sok volt belőle itt is és a környezetemben is.
Haandelt személyes ismerősömnek tekintettem, mert néha leveleztünk privátban is, és sokat segített nekem is. Nem ismertem, lassan jöttem rá, hogy férfi lehet, aki nem Magyarországon él, sőt a magyar mintha nem is egészen az anyanyelve lenne, a csodás szókincse és kifejezésmódja ellenére se. Nagy szív és nagy lélek volt, tele finomsággal, érzékeny humorral és iróniával.
Egyszer már eltűnt kis időre, amikor túl nagy veszekedések voltak itt. Akkor írtam neki, hogy mennyire hiányzik, gondolom, nem én egyedül, mert újra visszajött. Tavaly mintha akkor tűnt volna el, amikor a karantén kitört, és nem voltak élő közvetítések, én magamban ezzel magyaráztam a távolmaradását. És lehet, hogy mire igazán hiányolni kezdtem, talán már nem is volt az élők sorában. Nem tudom, hogy lehetne betölteni az űrt, amit maga után hagyott? Itt gyakran jönnek-mennek emberek, én se voltam mindig itt, és nem is leszek, de az ő munkája a saját topicjában (majdnem rovatát írtam) pótolhatatlan! Jó lenne valahol, valahogy egy jelet hagyni Róla, ahogy most egy ideig nézhetjük a fényképét, amíg újabb beírások át nem veszik a helyét.
Katolikus Rádió – „Dallamív”
2021. január 07. csütörtök 11:30 - 12:00
Sólyom-Nagy Sándor énekel
Szerkesztő: Magyar Kornél
A 2020. december 30-án elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező műsorban a Kossuth-díjas művész - a Magyar Állami Operaház Mesterművésze - ária- és dalfelvételeiből hallunk:
1. Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Hans Sachs „orgona-monológja”, II. felv. „Was duftet doch der Flieder” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
2. Richard Wagner: Parsifal - Amfortas monológja, I. felv. „Wehnvolles Erbe, dem ich verfallen” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
3. Gustav Mahler: Egy vándorlegény dalai ciklusból:
- "Szívemben izzó kés van"
- "Az a drága szempár"
(Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Hungaroton, 1980
4. Kodály Zoltán: Háry János -Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Eszik-iszik a táborba', semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet. Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret...” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János) - Hungaroton, 1982
Az elhangzott műsor visszahallgatható: itt
Igen . Sólyom Nagy Sándor kiváló művész és kiváló ember volt. Nyugodjék békében .
Igen . Sólyom Nagy Sándor kiváló művész és kiváló ember volt. Nyugodjék békében .
Szerintem hirnev es elismertseg tekinteteben is "immer am Ort" volt...szerencsere.
Maszkabál:
Szennai Kálmán megérdemelne egy szólóestet.
Holnap délelőtt a Katolikus Rádió műsorán szerepel:
"Dallamív" - "Sólyom-Nagy Sándor énekel"
kezdés 11.30-órakor
(30 perc)
Szerkesztő: Magyar Kornél
Csak egyetérteni tudok, legszívesebben "lájkolnám" ezt a hozzászólást! Nagy művész volt, nem övezte hírverés őt, de jó volt hallgatni.
Szép és méltó megemlékezés egy nagy művészről. Sokszor, sokat láttuk - hallottuk hazai színpadon. Tudtam, hogy Bayreuthban gyakori vendég-énekes volt, láttam őt különböző közvetítések során. De a 238 előadás nagyon meglepett! Annyi mindennel, mindenkivel példálózunk, percemberkéket magasztalunk fel. Nem inkább az ilyen és ehhez hasonló teljesítményt produkáló igazi művészeket kellene piedesztálra állítani? Ilyenkor jó lenne egy, az életműek legalább egy részét bemutató emlékműsor valamelyik tv csatornán!
Köszönjük a nagyon szép méltatást. Külön örülök, hogy a Krisztus oratórium meg lett említve. Első lemezeim egyike volt ez a csodálatos album, ahol még "Sólyom nélküli" Nagy Sándorként énekelt. A Nyolc boldogságot azóta sem hallottam senkitől így énekelni, elő sem kell vennem a lemezt, mert hangja bennem él.
„Elismert művészként is kivételes volt, hogy az efféle feladatoktól ódzkodó Ferencsik János elvállalta portrélemezének dirigálását”. „Immer am Ort” – Sólyom-Nagy Sándor halálára
(- zéta -, 2021-01-02) [Főtéma]
Kiegészítésként hozzáteszem, hogy nemcsak Sólyom-Nagy Sándor portrélemezén vezényelt Ferencsik.
Gulyás Dénes szólólemezét (Donizetti-Verdi áriák) is Ferencsik János dirigálta.
Kedves Szerkesztok, turelmesek es turelmetlenek leszunk :-) de leginkabb sikeres munkat kivanunk!
Kinos, de sajnos egyaltalan nem vicces :-( varjuk a beszamolot.
Ez az egész kezd egyre viccesebb lenni, már tényleg kínos.