vissza a cimoldalra
2022-11-28
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Opernglas, avagy operai távcső... (21606)
Kedvenc felvételek (740)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63905)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5767)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Momus társalgó (6412)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
Társművészetek (2582)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3305)
Ilosfalvy Róbert (1008)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1596)
Pantheon (3192)
Operett, mint színpadi műfaj (5257)
Balett-, és Táncművészet (6148)
Momus-játék (6349)
Zenei események (1027)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (904)
Rost Andrea (2134)
A díjakról általában (1172)
Kolonits Klára (1237)
Kimernya? (4677)
Lehár Ferenc (817)
MET-es operaelőadások moziban (631)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

2671   takatsa • előzmény2670 2021-10-01 10:49:09

Én már el is kezdtem olvasni, a Wagnerről szóló könyvet. Igazán olvasmányos és emberközelbe hozza a nagy zeneszerzőt. Íme egy kis részlet a könyvből:

"Ez a jelenés több volt, mint mitikus! Mint ahogy Wagner úr valamennyi megnyilvánulásában több volt, mint az emberi tulajdonságok jelzővel kifejezhető értékhatára. Még kacsázó járása is több, mint csámpás, mert Wagner úr részeg is volt, de részegsége is több, mint mámor, mert Wagner úr némileg próféta is volt, hatalmas arányokban, önkívületig feszülő boldogságában, túláradó vidámságában, szinte minden pillanatban készen arra, hogy megölelje az egész világot, ahol hat hónapig tart az ünnep, és a hetedik nap a munkáé, de azt átalussza az ember. És közben oly hihetetlenül megrendítően, elefántszerűen csúnya, krokodilszerűen derűs és jóindulatúan közönyös, hogy egyaránt irigylésre és sajnálatra méltó. Bibircsókos, ráncos arca, vastag, széles ajka, hetyke, hézagos barna fogazata olyan, mint egy koponyának készített üres tök, és keménykalapja mellé tűzve, egyetlen szál hetyke gyertyát visel.
Vörös, fehér, kék csíkos trikót hord, tetovált, barna karokat, spárgából alkalmazott övén rajta felejtette a csomagvivő fácskát, és hatalmas cipői később beismert zenei hajlamait jelezték jó előre a leváló talpak kasztanyettszerű csattogásával."

2670   Edmond Dantes • előzmény2667 2021-10-01 10:35:05

Kedves Tejberizs! Megtisztel és/de egyben sajnálom is, ha beírásomból csupán ez az egy mondat ragadta meg, ezt emeli ki. Ezek szerint hiába írtam előtte hosszabban mindazt, amit írtam ... kár. Kérdésére max. annyit tudnék válaszolni, hogy hátradőlés helyett előre hajolva kell hallgatni Wagnert, előzetesen egy jó kávéval fölszerelkezve kövesse mindenki Cherubino fórumtárs javaslatát: mindenki csinálja azt és úgy, amit, ahogyan akar(ja). Én meg javaslom a könyvet elolvasni :-)

2667   Tejberizs • előzmény2666 2021-09-30 23:17:17

Kedves Edmond Dantes! Köszönöm reagálását! Van egy kérdésem az abban szereplő egyik mondattal kapcsolatban, ami – ha jól értettem – a saját véleménye, és nem csak Gottfried Wagner véleményét idézi abban. A mondat: „Innentől fogva nézetem szerint (is) önámítás hátradőlni a karosszékben vagy az operaházi zsöllyében azzal, hogy "engem csak Wagner zenéje érdekel, semmi más, amit csinált, mondott és/vagy amit a család művel(t) csinál azóta, a zenéje pedig zseniális,pont".” Már máshol is találkoztam ehhez hasonló véleménnyel, de arról semelyik esetben nem esett szó, hogy ha hátradőlni önámítás, akkor mit kellene csinálni helyette. Ön szerint mi a helyes, a megfelelő hozzáállás a wagneri operához?

2666   Edmond Dantes • előzmény2661 2021-09-30 11:03:52

Kedves Tejberizs! Köszönöm figyelmét, figyelmességét. Hangnemváltástól és ütemszámtól függetlenül szakszerű, érthető elemzés és a saját "hangneme" is méltó a portálhoz és a fórumhoz :-)  ... azonban mint szinte minden művészet, a zene sem vegytiszta produkció, olykor egy virágcsendélet is hordoz mögöttes tartalmat. Nem bonyolódnék esztétikai fejtegetésekbe, főleg, mert nem szakmám. Szűkítve a kört az operára, annyit így is ki merek jelenteni, hogy -ha egyáltalán- legkésőbb a barokk óta a klasszikus opera (is) a korának mindig megfelelő, azaz gyakran megfelelni nem akaró politikai-ideológiai tartalmat hordozott, amit az általuk generált politikai, erkölcsi, ideológiai botrányok követtek, a Cositól kezdve a forradalmat indító Portici némán át számos bel canto darabig és Verdiig, amit a sok akkori cenzúrázás, (be)tiltás is igazol. Ezt a politikai-ideológiai tartalmat fokozta Wagner illetve művei a végletekig és máig (örök időkig?) tartó hatással. Ellent kell mondanom egyik fórumtársunk ama véleményének, miszerint Wagner operái csupán az akkoriban született nemzeti operák közé tartoznak, nem többek, nem kevesebbek, legfeljebb jobbak, időtállóbbak, és szélesebb körben  maradtak repertoáron, mint teszem azt a Halka, Az eladott menyasszony, az Ivan Szuszanyin és társaik zöme. Nem. Wagner -szerintem és sokak szerint, leginkább pedig őszerinte!- nem csupán német "nemzeti" operá(ka)t akart írni, azt egyébként már megtette őelőtte pl. C.M. Weber. Ő olyan összművészeti alkotásokat akart létrehozni, amikben zene, irodalom, filozófia, világnézet, politika és ki tudja, mi még,  azonos súllyal, horderővel jelenik meg. Sőt, a zene talán "csak" kifejezi, mintegy "aláfesti" költeményeit, irodalmi, filozófiai, világnézeti munkáit és munkásságát. A zenén keresztül akarta meghódítani a világmindenséget, maga alá gyűrni minden mást, ami és aki nem ő vagy nem őróla szól. Ha jól értettem, ezt fejti ki a dédunoka a vitatott könyvben, fejezetről fejezetre  ld. a fejezetcímeket 2625 itt. Innentől fogva nézetem szerint (is) önámítás hátradőlni a karosszékben vagy az operaházi zsöllyében azzal, hogy "engem csak Wagner zenéje érdekel, semmi más, amit csinált, mondott és/vagy amit a család művel(t) csinál azóta, a zenéje pedig zseniális,pont". Maradva fenti egyszerű példánál: egy virágcsendélet valóban lehet értéksemleges és mindegy, hogy alkotója milyen nézeteket vall(ott) emberi fajról, nőkről (vagy férfiakról), zsidóságról, bármiről. Wagner életműve azonban, ebben biztosan mindenki egyetért, jóval bonyolultabb, mint egy virágcsendélet, de mennyire! Szívesen írnám, hogy ő maga tiltakozna leghangosabban, ha élne, hogy egyetemes(nek hitt) életművét, filozófiáját, a világról alkotott olyan-amilyen nézeteit csupán zenéje élvezetére redukálják, de nem írom. Részben nem tudom bizonyítani, részben, a könyvet olvasva kiderül, milyen rugalmasan tudta változtatni nézeteit személyes sorsának jobbítása érdekében, gerinctelenül az aktuális helyzethez alkalmazkodva. Hogyan lett -hogy egyetlen példát emeljek ki- lelkes majd üldözött republikánus forradalmárból hithű és talpnyaló royalista, amikor legkevésbé erkölcsi, annál inkább anyagi-életviteli érdekei és céljai úgy kívánták. Mondhatjuk, úgyszólván megelőzte korát és a modern kor jellegzetes politikus-típusának előképe volt ő, talán inkább, mint bárki más az ő szintjén. Még egyszer írom: fenti gondolatok nem saját szüleményeim, hanem a szerző dokumentált gondolatai, én legfeljebb csak fölvezettem, 1-2 példával, "betoldással" egészítettem ki azokat. Természetesen mindenkinek jogában áll ezek után is emelt fővel leszögezni: "én csakis a zenéjére vagyok kiváncsi, semmi és senki másra". De a tények attól még tények maradnak és velünk maradnak.

2661   Tejberizs • előzmény2653 2021-09-28 22:01:45

Üdvözletem!

Érdeklődéssel olvastam az alábbi eszmecserét. Az Edmond Dantes fórumtárs által idézett, Gottfried Wagnernek a Mesterdalnokok C-dúrjáról szóló gondolatai okán ragadtam billentyűzetet. Előrebocsátom, nem vagyok a téma szakértője semmilyen értelemben, csak a saját megfigyeléseimre támaszkodva írom, amit írok. Véleményem szerint a Mesterdalnokok III. felvonása fináléjának C-dúrja nem önmagában álló zenei elem, ami akkor „csak úgy” megjelenik, hogy egyszerűen csak „ragyogjon”. Hanem következménye és ki- ill. beteljesedése egy korábbi, nagyon jelentős eseménynek: Hans Sachsnak a Wahn-monológ vége felé történő elhatározásának. A „Nun aber kam Johannistag!” mondat utolsó szótagjánál szólaltatja meg a C-dúr akkordot a teljes zenekar, és ez a hangnem ezután a monológ végéig, Walther megjelenéséig megmarad. Tudomásom szerint ez az első alkalom a műben – természetesen az I. fv. Előjátékától eltekintve – amikor a C-dúr hangnemnek jelentős zenedramaturgiai szerepe van. Wagner nagyon gondosan, a maximális hatásra törekedve készíti elő ezt a C-dúrt: az előtte levő oldalon 3 hangnemváltás van, a kulcsmondat előtt poco rallentando utasítás, a mondat közben Sehr breit tempómódosítás és két rövid szünet is, a dinamika piano - molto crescendo - forte módon változik két ütem alatt a „tag” szótag C-dúrjáig. (A zenének ez a „kivilágosodása” talán még Haydn „Es werde licht!”-jéhez is mérhető.) Wagnert ismerve az nem lehet sem véletlen, sem hatásvadász zenei bűvészkedés, hogy ilyen alapossággal dolgozta ki ezt a részt. Hanem inkább minél jobban az eszünkbe-fülünkbe akarja vésni ezt a pillanatot, a hangzással együtt, hogy „közünk legyen hozzá” és majd később, a Finale során emlékezzünk rá. A C-dúrnak ez a Wahn-monológbeli „beállása” nyilván nem csak a nappal eljövetelének, a világosságnak a régről ismert zenei toposza, hanem egy nagyon jelentős, talán a mű legjelentősebb elhatározásának a jelképe is: Sachs „megvilágosodásáé”, amikor rádöbben, mit kell tennie, és elhatározza, hogy meg is teszi azt, bármilyen nehéz is legyen számára a lemondás. Nekem meggyőződésem, hogy a Finale C-dúr hangzása erre az eseményre utal vissza, mert itt teljesedik be az ottani elhatározás.

2653   Edmond Dantes • előzmény2643 2021-09-28 15:04:10

Kedves Cherubino!

Az ön és csakis az ön kedvéért (vagy a te kedvedért? - majd kialakul) idézek a könyv vonatkozó fejezetéből: Zsidóüldözés C-dúrban: A nürnbergi mesterdalnokok. "A Mesterdalnokok hírhedt befejezésében a közösség megidézésének zenei-világnézeti eszközeként alkalmazza Wagner a ragyogó C-dúrt. 'Tiszteljétek német mestereiteket!', énekelteti Wagner Hans Sachsszal. Hogy aztán mi a német művészet, és mi nem az, ki a német mester,  és ki nem az, ki tartozik a német népi közösséghez, és ki nem - azt Sachs alakjában Richard Wagner a  Mesterdalnokokban az önmaga és a németek nevében egyszer s mindenkorra tisztázni akarta." Idézet vége. Ezután a szerző Sachs szózatát idézi, majd valamivel lejjebb, idézem: "Ettől fogva a Mesterdalnokok a német nacionalista mámor számára perfekt stimuláló zenének bizonyult, II. Vilmos császári birodalmától Adolf Hitler náci államáig. Ez utóbbi 'örök időkre a birodalmi pártnapok ünnepi játékának' nyilvánította az operát." És zárásul még egy idézet: "...minden német opera legnémetebbje... a mi németségünk reinkarnációja ... a felrázó tömegkórus 'Szent nap, Most serkenj, kegyes nép' kézzelfogható szimbóluma a német nép újraébredésének ... Köddé foszlott a Szent Római Birodalom, nekünk megmaradt a szent német művészet." E záró idézetet G. Wagner is csupán idézi ... bizonyos dr. Joseph Goebbelstől, aki 1933 nyarán, az opera élő rádióközvetítésének szünetében mondotta e magasztos szavakat.

Hangsúlyoznám, általánosságban: 1) szeretem Wagner operáit, köztük a Mesterdalnokokat 2) engem fölösleges támadni, én csupán elolvastam egy könyvet, és fejezetcímek felsorolásával kiegészítve, röviden igyekeztem összefoglalni a lényegét, nem pedig "recenziót" írtam, mint azt egyik fórumtársunk állította. 3) Nem vagyok Gottfried Wagner itteni helytartója vagy képviselője. Akinek ő (ő!) és az ő könyve nem tetszik, hozzá forduljon, őt támadja!

2643   Cherubino 2021-09-28 10:45:22

Kedves E. Dantes!

Mélységesen történetietlen a  "Heil Sachs!"-t Heil Hitlernek érteni. Sachs a maga érdemeiért kivívott tekintéllyel rendelkezik a nürnbergi mesterek körében. "Kultuszához" semmi köze semmiféle politikai manipulációnak.

Ha megnézzük a záró szózatot, az a német nyelvet ( és nem birodalmat, még kevésbé a fajt) élteti.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Banda Ádám (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Prunyi Ilona (zongora)
Mozart: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Dohnányi: cisz-moll hegedű-zongora szonáta, op. 21
Boëllmann: G-dúr zongoratrió, op. 19

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Óbudai Kamarakórus
vezényel: Erdős Ákos
zongorán közreműködik: Király Miklós
"Az Óbudai Kamarakórus 36. éves jubileumi hangversenye"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kriszta Kinga (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Vigh Andrea (hárfa)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Kovács János
Ravel: Pavane egy infánsnő halálára
Debussy: Két tánc
Saint-Saëns: Koncertdarab hárfára és zenekarra, op. 154
Debussy: La Damoiselle élue (A kiválasztott hölgy)
Ravel: La valse
A mai nap
született:
1632 • Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli), zeneszerző († 1687)
1829 • Anton Grigorjevics Rubinstein, zongorista, zeneszerző, karmester († 1894)