vissza a cimoldalra
2022-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Kedvenc felvételek (684)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63550)
Haladjunk tovább... (237)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5582)
Társművészetek (2550)
Opernglas, avagy operai távcső... (21470)
Momus társalgó (6396)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7675)
Kedvenc előadók (2930)
Digitális kerekasztal (128)
Milyen zenét hallgatsz most? (25110)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2387)

Olvasói levelek (11890)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3258)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5209)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5389)
Operett, mint színpadi műfaj (5192)
Radnai György művészete (67)
Callas (476)
Kolonits Klára (1223)
Pantheon (3113)
Edita Gruberova (3172)
A nap képe (2319)
Rost Andrea (2113)
Kimernya? (4574)
Momus-játék (6308)
Wagner (2701)
Jonas Kaufmann (2526)
Bende Zsolt (178)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

2617   Búbánat • előzmény2609 2019-04-08 11:00:34

Bizony, ma - az internet korában - más szelek fújdogálnak a Zöld dombon is -  ha felidézem mondjuk az 1992. évi bayreuthi ünnepi játékok szellemét - és gyakorlatát.... És akkortájt még a jegyárak sem "szaladtak el" annyira..., az internet híján persze másképp zajlott a jegyelővétel, a jegymegrendelés módszere, de bizony, legalább egy évvel előbb már "észnél" kellett lenni akkor is, ha a "szentélyben" valamely előadás(ok)ra vágyott a kedvünk...

Emlékek a múltból

A fáma szerint a bayreuthi Festspielhaus nézőterének támlásszékei kényelmetlenek. Ez az állítás, mint tapasztaltam nemcsak fáma, hanem valóság, mert bizony karfa nélküli lehajtható ülőkék — bár párnázottak, de kimondottan kényelmetlenek. így az egyes művek esetében a néha két, két és félórás felvonásokat végigülni rajtuk bizony nem jelenti éppen azt a bizonyos "keleti kényelmet". A terem messze híres akusztikája miatt viszont ezen változtatni nem lehet.

1991-ben, amikor a pozsonyi Liszt Ferenc Társaság tagjaival elzarándokoltam Bayreuthba a társaság névadójának sírjánál tisztelegni, s Liszt dédunokája, Bayreuth akkori ura, Wolfgang Wagner jóvoltából bebocsátást nyertünk a Festspielhausba is, ezt a kényelmetlenséget még nem érzékeltem. Akkor ugyanis csupán a Lohengrin második felvonásának főpróbáján lehettünk jelen, s az élmény és a hely szelleme mindent elhomályosított. Ugyanakkor olyan érzésem is volt, hogy bár kiittam egy pohár márkás étvágygerjesztőt, a lakoma elmaradt. így hát még ott, Wagner városában határoztam el, hogy visszatérek.

Bayreuth Felső-Frankföld fővárosa. Kellemes, szép látnivalót is tartogató csendes városka, mely évente július közepétől augusztus végéig az Ünnepi Játékok jegyében él és lélegzik. Már maga a tény, hogy szinte alig akad kirakat, melyben ne lenne valami — egy kép, egy plakát vagy egy hanglemez —, mely Wagner szellemi örökségére ne utalna, megadja a város ünnepi hangulatát. A város egyszerre idegenekkel telik meg. Naponta 1800 — ennyi a férőhely a Festspielhaus nézőterén — Wagner-rajongó zarándokol ide, hódolni és szent áhítattal hallgatni Wagner hatalmas zenedrámáit. Ez a sok idegen és új arc, az előkelőségek hosszú sora és az "igazhívők" áradata külön látványosságszámba megy. Látványosak a hölgyek ruhakölteményei is, melyeket pompásan semlegesítenek az urak szinte egyenruhaszámba menő fekete és fehér szmokingjai. A rendkívüli hőségben azonban — illem ide, illem oda — a színház falain belül e szépen vasalt szmokingzakók, bizony az ölekbe kerültek. A hazaiaknak tehát külön program legalább nézőként részt venni az előadáskezdetek rítusában. Mert egy előadáskezdet igazi szertartás, melynek pontosan rögzített szabályai vannak. Az előadások délután négykor kezdődnek — kivéve a "szünetmentes" Rajna kincsét és a Bolygó hollandit, melyek fanfárjai két órával későbben szólalnak meg. A kezdést jelző első fanfárjel pontban háromnegyed négykor harsan fel, s dallamát az illető mű első felvonásának egyik jellegzetes motívuma képezi. A fanfárok a főbejárat feletti erkélyen jelennek meg, élvezetes látványt nyújtva a színház előtt sétáló közönségnek. Öt perccel később a második fanfárjel már hosszabb tématöredékkel, s további öt perc után már teljes egészében hangzik fel az illető motívum. Ezután már a közönség maradék része is bevonul a félhomályban úszó nézőtérre. Az egyes széksorok közötti távolság kicsi, s mivel a nézőtér kiképzése amfiteátrumszerű félkör, állva kell megvárni, míg mindenki elfoglalja a helyét. Amikor minden széket elfoglaltak, sötétség borul a nézőtérre s a láthatatlan zenekari árokból felcsendülnek az első taktusok...
Az egyes felvonásokat egyórás szünet választja el egymástól; erre a közreműködőknek és a közönségnek egyaránt szüksége van. A Parsifal első felvonása után, mely az Úrvacsora jelenettel zárul, a wagneri hagyomány szerint tilos a taps. Újabban a második felvonás utánra ez a tilalom már nem vonatkozik, de csak a harmadik felvonás után — úgy fél tizenegy körül — tör ki a tetszésnyilvánítás orkánja, s csupán 20—25 függöny után borul újra csend a már üres nézőtérre. A Játékokra szerződtetett nemzetközi énekkar világhírű és zseniális vezetőjével, Norbert Balatsch-csal együtt, mindig külön ünneplésben részesül. Roppantul tetszett, hogy a Parsifal karmestere, az ugyancsak világelsők közé tartozó James Levine a zenekari árok mélyéből a színpadra hozta teljes zenekarát, ezt a kitűnő "hangszert", s velük köszönte meg a gyönyörű teljesítményért kijáró üdvrivalgást. A legnagyobb sikert és elismerést a közönség lábdobogása jelenti. Ez itt, Bayreuthban döbbenetes hatású, mert a padlózat alatt üres légtér van, mely a dobogást szinte félelmetes intenzitású dübörgéssé erősíti.

A 81. évad műsorát a teljes Nibelung gyűrűje (A Rajna kincse, A Walkür, Siegfied, Az istenek alkonya) mellett a Bolygó hollandi, a Tannhäuser és a Parsifal képezte.

Jómagam az utolsó három előadásán vettem részt. Hogy ez a három est Wagner-zenével átitatott falak között felejthetetlen élmény volt, azt talán nem is kell külön hangsúlyoznom.
Az említett ének- és zenekari tökély mellett a lényeg a tipikusan wagneri eszme, az "összművészet" megvalósítása volt. Ennek értelmében a díszlet, a jelmez, a fényhatások a szinte csodára képes színpadtechnika éppen úgy egyenrangú komponense az előadásoknak, mint az énekesek teljesítménye. . Örömömre szolgált két"újonc" tenoristát is "felfedezni"— a dán Poul Elming és a német Wolfgang Schmidt személyében. Az előbbi Parsifal szólamát tolmácsolta, míg az utóbbitól egy ragyogó drámai Tannhäusert hallottam. Rajtuk kívül a törékeny Erzsébetet megszemélyesítő dán Tina Kiberg éppúgy újonc volt a "Zöld dombon", mint Donald C. Runnicles skót karmester, aki a Tannhäusert vezényelte. Tanulmányt lehetne írni a sokarcú Kundryt alakító fenomenális Waltraud Meier teljesítményéről vagy Bernd Weikl  hősbaritonról, aki a szenvedő Amfortast és a sorsüldözött Hollandit személyesítette meg, vagy Hans Sotinról, aki a pénzsóvár Dalandot formálta meg.

2609   Héterő 2019-04-07 19:05:49

Bayreuth - Festspiele - Jegyrendelés interneten

Közönséges rendelés útján évtizedenként egy darab jegyre számíthat az ember. Buzgó Wagner-rajongó (régóta RWT-társasági tag, stb.) akár már 8 év után is részesülhet a kiemelkedő kegyben: vásárolhat jegyet – nem hétköznapi áron.

A Zöld domb hangulata és hangzása ugyanis semmihez sem fogható. Aki még soha nem volt ott, azt hiszi, látott már Wagner-operát (vagy operát egyáltalán), pedig dehogy! Itt élvezni egy előadást: valószínűleg az emberi létezés egyik csúcspontja – azok számára biztosan, akik eljutottak a Gesamtkunstwerk-adta csoda legfelsőbb szintjére, ami mellett megannyi – egyébként méltán nagyra tartott – zeneszerző művei csak haloványan felsejlő árnyéknak tűnnek.

Ha az adott évben (mint rendszerint) nem adódik jegy, az ember megpróbál az internetes Sofortverkauf / azonnali vásárlás útján hozzájutni, ami idén a mai napon 14:00-kor nyitott némi reménységet az áhítozóknak.
A német pontosságot ismerve előszöris a számítógép saját óráját szinkronizálja az ember a braunschweigi atomórához, ami egész Európa számára szolgáltatja a pontos időt.

Ezután megnyomja a "jegyet veszek" gombot 13:59:50-kor, és elképedve olvassa: a pénztár még nem nyitott meg. Hú, de gyorsak azok az elektronok! Lázas ismétlés, beáll a sorba, és vár türelemmel úgy 3 órát, hiszen egy-két másodperc alatt ennyien "tolakodtak" elé... Egy óra múlva elfogy a Tannhäuser (új előadás), két óra múlva a Lohengrin és a Meistersinger, és mire a hosszú sor végén bejut végre, csak Parsifal és Tristan marad 290 ... 320 € -s áron.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész