Valószínűleg "barkácsoltak" egy magyar szöveget, ennél lehet, hogy az éneklési szempontokat vették figyelembe (attól még lehet borzalmas), és azt vetítették ki, mert lustaságból vagy igénytelenségből nem készítettek szöveghű fordítást.  Nem az első eset, és tartok tőle, hogy nem az utolsó.

Nem értem, miért nem érted.
Egymás mellett látszott a MűPa-kivetítőn az eredeti, szép, német nyelvű, ihletett wagneri szöveg a torz magyar szöveggel.
És ugye németül énekeltek.
Ismétlem, hogy világos legyen: senki nem énekelt magyarul.

Nem torzították, hanem úgy műfordították, hogy énekelhető legyen. A nyersfordítás költőibb, szebb: olvasva. Énekelve förtelmes lenne (lett volna).

Tenor vagy bariton énekli a szólamot? Vibrál, tremolózik? Fél hanggal lejjebb szól, hamis? Őrült vita kezdődik mindegyik kérdésben.

Ha Wagner Gesamtkunstwerkjét torzítják, akkor néma csend.
MILD UND LEISE

Wagner-Isolde
                ▼MűPa-18 Izolda
    
Szelíd, gyengéd a mosolya,
                ▼Lágyan nyílik néma ajka,
szeme nyílik – álmodozva;
                ▼Szép szelídség árad rajta,

Látjátok-e?
                ▼Ugye látod,
Ne látnátok...?
                ▼úgy, mint én?

Pazar fényár futja körül,
                ▼Pillantása száll az égbe,
csillagfény-burokban röpül.
                ▼Csillagfénybe fölrepül.
Nem látjátok?
                ▼Így van-é?

Bátor szíve hévvel dobban,
                ▼Csókja ízét most is érzem,
nemes vére lüktet, lobban.
                ▼Édes, édes hangját idézem.
Gyönyörteli bársony-ajka
                ▼Ajka méla sóhaját
édes sóhajt lebbent tova.
                ▼Érzem szállni át a légen,

Ti mind !
                ▼Hallgasd!
Nézzétek csak! Nem halljátok?
                ▼Lásd! Mégse láttok hát?

Ezt a dalt csak én érthetem?
                ▼Árnyak bűvös képe látszik,
Nagy-csodásan, nagy-csendesen
                ▼Égi hangú dallam játszik
gyönyört sirat, elmond mindent,
                ▼Lágyan így zeng, elmond mindent,
belőle szól, úgy békít meg;
                ▼Áldva, vágyva, megbocsátva,
belém hatol, bennem rezeg,
                ▼Mintha élne, mintha kérne,
szépen zendül, szertelebeg!
                ▼Mintha értem visszatérne!

Fennen csengő, átölelő,
                ▼Hangok szárnya átfog várva,
simogató, lenge szellő?
                ▼Lengve lágyan, mint a szellő,
Kéjillatú mámorfelhő?
                ▼Vagy egy édesillatú felhő.

Ó, hogy árad, zsong köröttem,
                ▼Puha hangja, érzem, szólít,
szippantsam be, vagy csak lessem?
                ▼Föld honából égbe bódít.
Igyam? Magam belevessem?
                ▼Átfog engem szelíd karja,
Kábán – ködébe enyésszem?
                ▼Szállva lendít szent hatalma,

Hullám-áradásba,
                ▼Odahív, odahúz,
zajló morajlásba,
                ▼Hol a mindenen át
a Mindenség
                ▼Nyitva áll nekünk
sóhajába
                ▼tárul a menny
belefúlni,
                ▼örökre
elmerülni,
                ▼Gyönyörbe
öntudatlan,
                ▼Lelkünk hull
mély mámorban!
                ▼Léten túl!