Mészáros Árpád Zsolt a Facebookon jelentette be, hogy 23 év után
otthagyja az Operettszínházat.
Tegnap éjjel (23.10 -től) az M5 csatorna
sugározta a Müpából a 2018-as V4 Operett-gála felvételét:
(Megjegyzem, a produkció hangfelvételét a Bartók Rádió korábban már sugározta.)
Az operettirodalom
emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével
búcsúztatták a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét a V4
Operettgálán.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - 2018. 06.30.
Az operett-gála közreműködői:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič
Rost Andrea, szoprán
Katarzyna Kuncio, mezzoszoprán
Richard Samek, tenor
Clemens Unterreiner, bariton
Műsorvezető: Bősze Ádám
Műsor:
I. rész
1. Dvořák: g-moll
szláv tánc, op. 46, No. 8
2. Lehár: Giuditta – Octavio
dala: „Szép itt az élet és oly
vidám” (Richard Samek)
3. Kálmán: Csárdáskirálynő
- Szilvia belépője: "Hajhó,hajhó...Messze délen zordon hegyek
ölén..." (Rost Andrea)
4. Kálmán: Marica grófnő – Taszilo
dala: „Hej, cigány” (Clemens Unterreiner)
5. J. Strauss: A denevér
- Quadrille
- Orlovszky áriája (Katarzyna Kuncio)
6. Lehár: A víg özvegy – szerelmi
kettős: „Minden vágyam súgom
lágyan, csak szeress”(Rost Andrea, Clemens
Unterreiner)
7. Lehár: A mosoly országa – Szu-Csong dala: „Vágyom egy nő után” (Richard Samek)
II. rész
1. Moyzes: Garammenti
táncok, op. 43 - IV. tétel
2. Kálmán: Marica grófnő – Taszilo
dala: „Mondd meg, hogy imádom a
pesti nőket” (Richard Samek)
3. Lehár: A víg özvegy
- Vilja-dal (Rost Andrea)
- Danilo belépője – „Az orfeum tanyám, ott
békén hagy hazám” (Clemens Unterreiner)
4. Moniuszko: Halka -
Mazurka
5. J. Strauss: A
cigánybáró - Czipra jóslata (Katarzyna Kuncio)
6. Lehár: Giuditta - Giuditta belépője (Rost Andrea)
Ráadás:
Kálmán: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár” (Rost Andrea, Katarzyna Kuncio, Richard Samek, Clemens Unterreiner)
(A dalok eredeti nyelven -
német szöveggel - hangoztak el. Egyes versek refrénjét a közreműködő énekesek
magyar nyelven is elénekelték.)
Tegnap tartották a Színházak Éjszakáját. Ez alkalomból a Budapesti Operettszínház, erre az alkalomra készített gálaműsort, Bori Tamás rendezésében. A La Mancha Lovagja díszletei között zajló kötetlen operett és musical dalokból álló gálaműsor egyik érdekessége az volt, hogy itt debütáltak a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói, akik az áprilisban bemutatásra kerülő Carmennek a főszereplői lesznek.
Március 15-én, 10:30-kor a
Múzeumkertben az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója alkalmából
rendezett Díszünnepség műsorát a
Budapesti Operettszínház adta.
Km. a Színház énekszólistái (Kiss Diána, Süle Dalma, Dolhai Attila, Erdős Attila, Ninh Duc Hoang Long, Pete Ádám), az Énekkara és Tánckara, valamint hangfelvételről a Zenekara (karmester: Pfeiffer
Gyula), továbbá Kiss-Balbinat
Ádám (hegedűn)
Az Operettszínház művészei
mellé felsorakoztak és a műsorban felléptek
a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős
növendékei is
(vers, ének, tánc)
A produkció rendezője és szereplője is volt: Homonnay Zsolt, az
Operettszínház művésze.
A
műsorösszeállításban előadásra került:
-
Erkel Ferenc - Kölcsey Ferenc: Himnusz
-
Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy – Palotás (Tánckar)
-
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – „Darumadár fenn az égen,
hazafelé szálldogál...” (Dolhai
Attila)
-
ifj. Johann Strauss – (dalszöveg
fordítása: Fischer Sándor): A cigánybáró – Toborzó és csárdás: „Csapj
kezembe szép öcsém, búcsút mondj a lánynak...” (Erdős Attila)
-
Petőfi Sándor: Nemzeti Dal (ea.: a Színház- és Filmművészeti
Egyetem végzős növendékei)
-
Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy – „Nagy árat kér a sors
a boldogságért, megfizetünk mindenért, minden pillanatért...” (Ninh
Duc Hoang Long)
-
Kodály Zoltán – Harsányi Zsolt: Háry János – Toborzó: „A jó lovas katonának de
jól vagyon dolga, eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja, hej, élet, be
gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!...”
(Pete Ádám és Erdős Attila)
- Vincze Zsigmond - Kulinyi Ernő: Hamburgi menyasszony –
„Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!” (Süle
Dalma és Kiss Diána, valamint az összes szereplő)
- Hubay Jenő: Kossuth-nóta – „Kossuth
Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje...” (az összes fellépő)
Az Operettszínház
Facebook oldaláról:
Március 15., nemzeti ünnepünk alkalmából Csák János kulturális és innovációs miniszter, Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár kitüntetéseket adott át a Pesti Vigadóban.
Kiemelkedő színészi tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjat kapott Janza Kata, a Budapesti Operettszínház színművésze.
Táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült Simon István, a Budapesti Operettszínház balettművésze.
A Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozatát kapta Blénesi Zsolt balettművész, színházunk balettkari tagja.
Továbbá a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült:
Berzsenyi Krisztina jelmez- és díszlettervező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének oktatója, számos nagy sikerű előadásunk kitűnő díszleteinek tervezője, valamint
Pejtsik Péter zeneszerző, karmester, előadóművész, az After Crying zenekar alapító tagja, Az Orfeum mágusa című új magyar operett ősbemutatónk zeneszerzője, aki a kitüntetést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől a Parlament kupolacsarnokában vette át
Párkapcsolati dráma színes háttér előtt – A víg özvegy Zürichben
Fidelio.hu - Kondor Kata - 2024.02.29. 09:15
A hosszú cikkből pár bekezdést ide kiírtam:
"Az operettműfaj megújítójaként is emlegetett ausztrál rendező, Barrie Kosky ezúttal Lehár-műhöz nyúlt – ami nem is csoda, hiszen anyai nagyanyja a két világháború között Magyarországról vándorolt ki, és a művész visszaemlékezései szerint sokat mesélt neki azokról az élményeiről, amelyek a budapesti és a bécsi színházakhoz fűződtek. Ahogyan a néhány hónappal ezelőtti, müncheni Denevér-produkciójában, a neves színházi alkotó ezúttal sem alkalmazott túl radikális eszközöket, már amennyiben nem tekintjük annak az emberi lélek mélységeit feltáró elemzést, amely nemhogy a könnyedebb műfajban, de bármilyen színházi előadásban ritka kincsnek számít.
Egy már nem
fiatal, de még mindig vonzó nő pongyolában leül a zongorához, ujjai végigfutnak
a billentyűkön, megszólal egy régi keringő, és megelevenednek az emlékek:
egyszer egy fényes bálban mindenki őutána epekedett, ám akadt valaki, aki
különösen kedves volt a szívének… Így kezdődik a Zürichi Operaház előadása, a
zene pedig nem sokkal később önálló életre kel. Ahogy egy interjúban a rendező, Barrie
Kosky elmondta, véletlenül bukkant egy felvételre, amelyen
Lehár A
víg özvegy témáira készült variációkat játssza zongorán, így
azt gondolta, megidézi a zeneszerző alakját a nyitójelenetben. Ebből
következően az emlékezés lett koncepciójának fő motívuma, amely keretbe
foglalta az estet."
"Panaszunk persze nem lehet, hiszen az előadás
elképesztően szórakoztató, a jelenetek feszesen peregnek, a poénok a helyükön
vannak, a jelmezek a cselekmény előrehaladtával egyre színesebbek és
díszesebbek lesznek, és az előadás olyan ritka igényességgel, jó ízléssel,
illetve a megfelelő érzékkel, precízen kimért mennyiségű, szélsőségesebb
elemmel valósul meg, amire ebben a műfajban igen ritkán van példa. Bár néhány
női ruhás férfi azért megjelenik a grisette-jelenetben, hogy így is világossá
váljon, a társadalom széles körben elfogadott szabályai ebben a világban nem
érvényesek (ezzel együtt vicces adalék, hogy a nézőtéren pont az én soromban
ült egy biológiai jegyei alapján férfinak tűnő illető, aki olyan feltűnő színű
női estélyi ruhát viselt, hogy eleinte arra gyanakodtam, a produkció beépített
embere)."
"Az összetett lélektani folyamat
magával ragadó megjelenítéséhez a rendezőnek két egészen rendkívüli színészi
adottságokkal rendelkező művész állt rendelkezésére, saját bevallása szerint a
kedvenc énekesei. Marlis Petersen akár
filmszínészként is megállná a helyét, olyan finom, mégis sokatmondó arcjátékra
képes, amely a Zürichi Operaház kis terében remekül érvényesült. A kiváló
szoprán egyetlen szempillantásba, hangba vagy szóba is rengeteg érzést,
kifejezést tud sűríteni, azt pedig mondani sem szükséges, hogy a prózai szövegmondása
is mentes minden mesterkéltségtől. Hannája bölcs, érett asszony, aki a
nehézségek ellenére sem vált érzéketlenné. Partneréről, Michael Volléról még felsorolni
is nehéz lenne, hányféle figura emlékezetes megformálása, illetve zenei stílus
megszólaltatása fűződik nevéhez. Mégsem mondható kaméleontermészetű előadónak,
erős személyiségén szűri át a karaktereket, és mély lélekábrázoló képességével,
valamint páratlanul hatásos színpadi jelenlétével teszi őket élővé. Ennyire
humoros szerepben még sosem találkoztam vele korábban, külön élmény volt látni,
hogyan tudta a más művekben is megjelenő öniróniáját a nevettetés szolgálatába
állítani."
"Az előadás zenei megvalósításáért
a mindössze huszonnyolc esztendős Patrick Hahn felelt.
Nem tudom, hányan emlékeznek még arra, amikor a Magyar Állami Operaház 2015-ös
évadát megnyitó Szabadság OperaGálán néhány más ifjú művésszel együtt egy
tizenkilenc éves karmester is színpadra lépett, és egyetlen Rigoletto-kvartett
elegendő volt ahhoz, hogy kiderüljön, kivételes tehetséggel állunk szemben. A
művész azóta továbbhaladt ígéretesen induló pályáján, Németország legfiatalabb
főzeneigazgatójaként, mindössze huszonnégy évesen nevezték ki a Wuppertali
Operába, most pedig a világ egyik legjelentősebb zenés színházában
bizonyíthatott. Az operett műfaja összetett feladatot jelent egy karmester
számára, amelyben a technikai jellegű elvárások dominálnak: bonyolult színpadi
történések során kell sok szereplőt összefogni. Erre most nem lehetett panasz:
a
fiatal dirigens biztos kézzel, feszesen tartotta a muzsikát, a nagyjelenetek
kirobbanóan szóltak, közben pedig arra is képes volt, hogy a szólisták egyéni
szólamformálási megoldásait is kövesse."
"Sokszor
láthatjuk, hogy egy nagyon jó és egy sikerületlen előadás között nem is olyan
óriási jelentőségű dolgokban mutatkozik különbség: nem a pénz, a formanyelv
vagy a radikálisan új gondolatok tesznek egy produkciót élményszerűvé. Ellenben
rengeteg múlik az alkotók és az előadók hozzáállásán, elhivatottságán. Barrie
Kosky csupán egyetlen, rendkívüli tettet hajtott végre: komolyan vette A víg özvegyet, annak
műfaji sajátosságait és központi problematikáját. Ezáltal pedig megmutatta,
hogy a szórakoztatás nem egyenlő az igénytelenséggel, és hogy a hosszú évek
alatt elcsépelt darabok is szólnak valamiről. Művészi szempontból ez is olyan
fontos mondanivaló, mint mindaz az emberi tartalom, amivel a főszereplők
kacifántos egymásra találása során szembesülhettünk."
Our favourite Gilbert and Sullivan Festival moments (YouTube)
You
can't come to us this year, so we will come to you! Our favourite Gilbert and
Sullivan Festival moments are all available on https://www.gsopera.tv.
We
are delighted to share with you these highlights from our favourite shows:
The
Gondoliers, Utopia Limited, The Yeomen of the Guard, Iolanthe, The Mikado (In
Japanese!), Ruddigore, Princess Ida and Pirates of Penzance.
All
these fabulous productions and more are available to stream at https://www.gsopera.tv
Lásd még itt:
Sir Arthur
Sullivan: A
mikádó (The Mikado) - 5248.,5247. sorszámok
Sir Arthur
Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás
(Trial by Jury) - 5242. sorszám,
Sir Arthur
Sullivan: A cornwalli kalózok [avagy a becsület rabja]
(The
Pirates of Penzance, or the Slave of Duty) - 5233. sorszám
Sir Arthur
Sullivan: A gondolások [avagy Barataria királya] (The Gondoliers, or The King of Barataria) - 5232. sorszám
Sir Arthur Sullivan: Patience, avagy Bunthorne
menyasszonya (Patience,
or Bunthorne’s Bride) - 5230. sorszám
Sir Arthur
Sullivan: Iolanthe - 5228- sorszám
A br-klassic német komolyzenei rádió is megemlékezik Kálmán Imre Marica grófnő c. operettje 100. szülinapjáról három dal erejéig. Ebből kettőt a kiváló magyar szoprán, Barabás Sári énekel.
"BR-KLASSIK-Operetten-Boulevard jetzt auf Facebook "Wir lieben Operette"Ein Blick auf Operetten-Termine 2024 - siehe auch unter "Veranstaltungstipps"
2024. feburár 5-i adás:
100 JAHRE "GRÄFIN MARIZA" VON EMMERICH KÁLMÁNS URAUFFÜHRUNG AM 28.02.1924
"DIE LUSTIGE WITWE" VON FRANZ LEHÁR AN DER OPER ZÜRICH (SEIT 11.02.)
"DIE BANDITEN" VON JACQUES OFFENBACH AN DER OPER FRANKFURT (SEIT 28.01.)
"DER TENOR DER HERZOGIN" VON EDUARD KÜNNEKE IM THEATER CHEMNITZ (SEIT 01.02.)
"ROXY UND IHR WUNDERTEAM" VON PAUL ABRÁHÁM IM AMMERGAUER HAUS OBERAMMERGAU (AB 01.03.)
Itt meghallgatható a műsor:
Operetten-Boulevard am 25. Februar: Heißer noch als Gulaschsaft | Oper | BR-KLASSIK | Bayerischer Rundfunk
Mit Stefan Frey
Musikliste 25.02.:
T: "Komm mit nach Varasdin“ - aus: Gräfin Mariza
K: Emmerich Kálmán
I: Sari Barabas, Harry Friedauer, Münchner Rundfunkorchester; Ltg.: Werner Schmidt-Boelcke
T: "Höre ich Zigeunergeigen“ - aus: Gräfin Mariza
K: Emmerich Kálmá"n
I: Sari Barabas, RIAS-Kammerchor; Berliner Symphoniker; Ltg.: Frank Fox
T: "Grüß mir mein Wien“ - aus: Gräfin Mariza
K: Emmerich Kálmán
I: Hubert Marischka, Orchester
T: "Hab in Paris mich noch nicht ganz so akklimatisiert“ - aus: Die lustige Witwe
K: Franz Lehár
I: Marlis Petersen; Philharmonia Zürich, Ltg.: Patrick Hahn
T: "I’m going to Maxim’s“ - aus: The Merrry Widow
K: Franz Lehár
I: Jeanette MacDonald, Maurice Chevalier, MGM-Orchestra, Ltg.: Herbert Stothard
T: "Ja, das Studium der Weiber“ - aus: Die lustige Witwe
K: Franz Lehár
I: Michael Volle und Ensemble; Philharmonia Zürich, Ltg.: Patrick Hahn
T: Chor der Carabinieri - aus: Die Banditen
K: Jacques Offenbach
I: Chor der Oper Frankfurt, Frankfurter Opern- und Museumsorchester; Karsten Januschke
T: "Zittern sollt ihr alle jetzt“ / Finale II - aus: Die Banditen
K: Jacques Offenbach
I: Chor der Oper Frankfurt, Frankfurter Opern- und Museumsorchester; Ltg.: Karsten Januschke
T: "Bitte nur nicht gleich den Mut verlieren“ - aus: Die Banditen
K: Jacques Offenbach
I: Gustav Gründgens, Orchester der Städtischen Oper Berlin, Ltg.: Hans Sommer
T: "Warum bin ich nur in Dich so rettungslos verliebt" - aus: Der Tenor der Herzogin
K: Eduard Künneke
I: Jakob Ewert, Paula Meisinger, Robert-Schumann-Philharmonie; Ltg.: Jakob Brenner
T: „Ach, wie ist es so gemütlich“ / Quintett - aus: Der Tenor der Herzogin
K: Eduard Künneke
I: Paula Meisinger, Akiho Tsujii, Daniel Pastewski, Jakob Ewert, Thomas Kiechle, Robert-Schumann-Philharmonie; Ltg.: Jakob Brenner
T: "Mädel, du hast Feuer" - aus: Roxy und ihr Wunderteam (magyarul: Nem járok én zakóban)
K: Paul Abraham
I: Andrew Collis, WDR-Chor, WDR-Rundfunkorchester Köln; Ltg: Stefan Blunier
T: "Eine kleine Handarbeit" - aus: Roxy und ihr Wunderteam (magyarul: Beleszerettem magába)
K: Paul Abraham
I: Pe Werner, WDR-Rundfunkorchester Köln; Ltg.: Martin Kerschbaum
T: Ouvertüre – zu: Der Tenor der Herzogin
K: Eduard Künneke
I: Orchester des Hamburger Rundfunks, Ltg.: Wilhelm Stephan
A Temesvári Hirlap,
1926. március 28-i számában találtam rá az X úr és Y kisasszony előadás-címre.
„A lugosi műkedvelő-
és koncertszezon” (Lugos, március 27.)
Ebből a cikkből idézem:
„Lugos, e muzikálisan szokatlanul kulturált kis város, magasra fejlett
zenei élete a félévnél is hosszabb ideig tartott hallgatás és stagnálás után, a
szó igazi értelmében eseményszerűleg és a szenzáció erejével hatott a
közelmúltban: egymás után számos országos
jelentőségű sikert aratott igazfalvi komponista-papnak, Nemes Elemérnek
ez a jótékony beavatkozása a Lugosi Magyar Dal és Zeneegylet elnémult
hallgatásába, amelyet pár heti kemény, komoly és megfeszített munka után, a
zajos és sokáig visszhangzó nagy siker
tapsaivá változtatott át.
Nemes Elemér két szerzeményével
vonult fel a lugosi színpadon:
X úr és Y kisasszony című, kilenc képből álló, vonzó,
változatos zenés revükomédiájával és a Fáraó lánya című egyfelvonásos pantomimjével.
A két darabban, amelyeket a Lugosi Dalárda, valamint a pantomimben a
Dalegylettel kapcsolatos zenekar tagjai vittek színpadra, 63 színpadi szereplőt
mozgatott a szerző. A revükomédia invenciókban gazdag, változatos, vonzó és
mindenekfelett szórakoztató színpadi műnek bizonyult, melynek vezérszerepében
Gyenge Gyula (X úr), Hajós Ilma (Y kisasszony), Szombati Szabó Istvánné (Szép
Heléna), Ábrahám Géza dr. (Styx Jankó), kis drámai szerepében Marri Ibolyka,
Wallandt Tivadar (Escamillo), Klein Béla (Csura Máté harangozó), első rangú
énekszámaival Szidonné Kardos Angela (a hangversenyénekesnő jelenetében), továbbá Scherezáde arab táncosnő jelenetében pompás
táncaival, a skót görlök elragadóan kedves jelenetében s a négy mulatságos néger
figura ötletes játékában közreműködők az elsőrangú és fővárosi színpadot is
megbíró revüt a legmagasabb műkedvelői színvonalat messzire felülmúló alakításaikkal, példátlanul nagy sikerre vezették. [Búbánat:
A beszámoló a pantomim előadás ismertetésével és szereplőinek felsorolásával folytatódik, ezt itt
kihagyom.]
A két darab három teljesen zsúfolt, pótszékes színházat vonzott. Olyan példátlan
siker, amilyenre Lugoson más évek hosszú sora óta nem volt eset.
A két előadás zenei részét Witter József dr. dirigálta, aki egyenesen ezért
utazott le Brassóból; a dirigensi polcot a harmadik előadásnál Nemes, a szerző
foglalta el, akit úgy a közönség, mint az előadógárda, minden előadás után
lelkes ovációkban részesített.”
Nemes Elemér (Budapest, 1880. november 1. – Lugos, 1949. március 10.) református lelkész, magyar zeneszerző, zene- és színikritikus.
Életútja
Tanulmányait
szülővárosában, a református gimnáziumban és a teológián végezte, majd a
Zeneakadémián Koessler János növendékeként zeneszerzői oklevelet szerzett.
Segédlelkész Szóládon és Mocsoládon, esperesi titkár Újpesten, majd
lelkipásztor a bánsági Igazfalván (1910-35). Lugoson esperessé választják, ahol
az OMP bánsági alelnökeként tevékenykedik.
Hosszú időn át a
Magyar Dalosszövetség bírálóbizottsági tagja, a kerületi és országos versenyek
jegyzőkönyveinek szerkesztője, a karnagyi tanfolyamok zenetörténeti,
esztétikai, formatani és hangszerelési előadója (1927-34).
Politikai, teológiai,
népegészségügyi, zene- és színikritikai írásait számos lap és folyóirat
közölte, főképp a Krassó-Szörényi Lapok, Magyar Dal, Magyar Nép,
Magyar Kisebbség. Megzenésítette Arany János, Gyulai Pál több versét, írt
zenekari, kamarazenekari és színpadi műveket, mint a Tetemrehívás,
ill. operetteket, mint Az X úr és Y kisasszony, Hollywoodban
találkozunk, A fáraó leánya (1926-27). Történelmi
dalokból, népballadákból a Magyar Nép Könyvtára számára daloskönyvet állított
össze (1927), zenedrámát szerzett Mikes Kelemenről (1928). Országos
zeneirodalmi pályázatokon több műve I. díjat nyert.
- Glück ist ein schöner Traum (Manja)
- Grüß mir die süßen, die reizenden Frauen im schönen Wien (Tassilo)
- Höre ich Zigeunergeigen (Mariza)
- Sonnenschein hüllt dich ein – O schöne Kinderzeit (Lisa, Tassilo)
- Komm mit nach Varasdin (Mariza – Zsupán bzw. Lisa – Zsupán)
- Komm, Zigány, komm, Zigány, spiel mir was vor (Tassilo)
- Ich möchte träumen von dir, mein Pucikám (Lisa – Zsupán)
- Einmal möcht' ich wieder tanzen (Mariza – Tassilo)
- Junger Mann ein Mädel liebt – Behüt dich Gott komm gut nach Haus (Lisa – Zsupán)
- Geigen schallen, Lichter blitzen (alle)
- Sag ja, mein Lieb, sag ja (Mariza – Tassilo)
- Hab mich einmal toll verliebt (Tassilo)
- Braunes Mädel von der Puszta (Mariza, Populescu, Zsupán)
- Wer hat euch erdacht, ihr süßen Frau'n (Tassilo)
- Schwesterlein, Schwesterlein (Lisa – Tassilo)
Érdekes, hogy ilyen kevés dal van a Marica grófnőben. 11-et írtál.
Végülis igen :D tényleg nem tudom honnan szerezték ezt a dalt, korábban sehol máshol nem hallottam csak itt. Kár hogy a Shimmy helyett ezzel rukkoltak elő.
Csak poénkodom
Tegnap volt a Marica Grófnő 100 éves évfordulójának jubileumi előadása az Operettszínházban. Őszintén megmondva kissé csalódott vagyok, a koncepciót tekintve, ugyanis mindössze abbol állt az előadás, hogy az egyes jeleneteket mindig mások játszották. A dalok így hangoztak.
Én akkor szerettem bele az "ÉVÁ"-ba, amikor a Rádió Dalszínháza 1964-es keresztmetszet-felvételéről Házy Erzsébet szopránján először hallottam felcsendülni ezt a dalt: "[...] Hogyha csak egy percig volnál szép, s aztán köddé omolnál szét, nyíló tavaszként tova szállanál, ha elhervadnál, mint egy rózsaszál!..." (Magyar fordítás: Gábor Andor) Aztán 1975-ben már új, teljes operettfelvétel készült Lehár remekéből, a címszerepet Lehoczky Éva énekelte, ugyancsak elragadóan!
Ez Interoperett gála. Jó lenne, ha valaki feltöltené ezeket a youtube-ra. Ha jól tudom nem jogdíjasok, így elvileg nem lenne akadálya.
Vitray Tamás negyedik felesége - Invest Éva - állítólag operaénekes volt. Erről forrást nem találtam, az mindenesetre visszakereshető, hogy Zeneakadémiát végzett személy. Az énekesszakmát mára abbahagyta. A bulvár, Ripost cikke persze inkább a televíziós személyiség magánéletére fókuszál. Viszont az alábbi linket az internetes portál betette: így énekli Lehár Ferenc Éva című operettjének híres szoprán-belépőjét - akkori nevén - Kovács Éva:
(Pesti
Vigadó, InterOperett, újévi koncert, 1998)
"A YouTube máig őriz három,
fellépéséről készült felvételt, ahol látható, vagyis hallható, milyen
tehetséges operaénekes volt egykor. Éva egyébként manapság férjével dolgozik
együtt, ő a gyártásvezetője Vitray Csak ülök… Csakazértis! című
YouTube-műsorának."
https://story.hu/napi-friss/2024/02/22/vitray-tamas-felesege-negyedik-hazassag/
Nagyszerű muzsikus, mindent tud az operettről. Ellentétben a másik kettővel.
"Méltatlan: Maklári Lászlótól 40 év után vált meg az Operettszínház – Úgy érzi, nem ilyen bánásmódot érdemelt volna
Maklári László több mint negyven évig dolgozott a Budapesti Operettszínházban, ahol nemcsak karmester, de főzeneigazgató is volt. December végén azonban a jelenlegi vezetés minden előadását elvette tőle, így már nem dirigál a teátrumban. A 73 éves, Artisjus-díjas magyar karmester, érdemes és kiváló művésznek még fáj az elválás, különösen, hogy az a felesége elvesztése után néhány hónappal történt." Forrás: blikk
Éppen most jöttem haza az Ezeregy éjszaka musicalről a Pesti Magyar Színházból, remek volt, nagyon látványos, két sláger is volt benne, majd a musical fórumon írok róla. Követte a darab Ábrahám Pál elvét, vagyis a zene illeszkedett a történethez. Keleties hangzású, törökös, arabos volt kicsit időnként rappel, máskor poppal keverve.
Előző kérdésedre: lásd például Huszka Jenővel készült riportokat itt, vagy a Lehár topikban is olvashatsz számos, a zeneszerzővel készített interjút, visszaemlékezést életútjáról, a pályáról, tervekről. (Igyekszem inkább a linkjét betenni, nem a teljes szöveget bemásolni - ha megvan a forrása hozzá, persze figyelemmel arra, hogy nem minden felhasználó tud online ilyenekhez hozzáférni...)
Az alábbi riport Ábrahám Pállal készült. Nem tudom, hogy Búbánat tett-e már föl ilyen interjút valamelyik operettszerzővel. Mindenesetre érdekes meghallgatni, hogy mi is vezérelte őket műveik megírásakor.
Prágai Magyar Hírlap 1934. március 4.
Egy magyar komponista csodálatos világkarrierje
„Minden megváltozhatik zenében, csak egy valami marad meg,
s ez a melódia —mondja Ábrahám Pál, a
fiatal magyar zeneszerző, akinek operettjeit ez idő szerint mintegy ezer
színházban játszák
Budapest, február végén. (A P. M. H. kiküldött tudósítójától.)
Talán hat esztendeje annak, hogy az egyik budapesti operett
színházban egy Zenebona című darabot adtak elő, melynek színlapján a zeneszerző helyén ez
állott: Zenéjét ősszeállította részben szerezte: Ábrahám Pál.
Új név volt. Alig figyelt fel rá valaki. Legfeljebb az tűnt
fel kicsit az embereknek, hogy egy beteges külsejű, hosszúkás arcú fiatalember
fehér kesztyűben dirigálja a zenekart. Ez a fehérkesztytűs karmester is Ábrahám
Pál volt.
Meg is dicsérték a lapokban a temperamentumos karmestert, de
hamar népszerűsödő zenére nem igen pazaroltak dicsérő jelzőket. Sem a
kritikusok, sem a közönöség. Legföljebb annyit, hogy egész ügyes fiú ez az
Ábrahám Pál. Jól összeválogatta az amerikai s az angol slágereket. Az ember önkénytelemül
dúdolja, amint kilép a színházból.
És dúdolta. Mindenfelé dúdolták. Például ezt a dalt: Kicsike vigyázzon- egyszer nagymama lesz, nagymama lesz . . S ekkor csak a bennfentesek tudták, hogy. Ábrahám Pál feltalálta a zenei ,,ellen-plágiumot". Úgy csempészte be a saját szerzeményeit a pesti közönség fülébe, hogy — amerikai slágereknek nevezte.
— Hiába, ezek a
pestiek mégsem tudnak olyan dolgokat csinálni, mint ezek az angolok — sóhajtották
a pesti smokkok s elégedetten
foxtrot-oztak a Zenebona zenéjére.
— Igen, — emlékezik- vissza azzal a különös csodálkozással,
amivel az ember a saját dolgait szokta utólag értetlenül analizálni — olyankor
jutott eszembe, hogy én operettet fogok írni, amikor a legtávolabb voltam tőle.
Gondok és bajok letörtek egészen s beledobtam magam a semmibe; A komoly
kompozíciókkal is felhagytam, nem kellett senkinek, nem fizettek érte. Egyszer
egy zenemű-kereskedésben a gramofon egy táncdarabot játszott. Triviális melódia
volt. Emlékszem: „Icih küsse Ihre Hand Madame!" Nem hallgathattam el
valami lekicsinylő megjegyzést. A kereskedő csodálkozva nézett rám:
— Ez schmachtfeeni? (sínylődő tündér) Ez? 600 000 darab lemez fogyott el
belőle! A legnagyobb üzlet évek óta!
- Fejbevágott ez a közlés. Ilyen semmiségekkel lehet ezreket keresni, s én nélkülözök? Ez semmi. Ezt én is meg tudom csinálni. Meg is mondtam. A kereskedő a vállát vonta. Látom magam előtt ajkbiggyesztő fintorát. S hazamenet leültem a zongorához, kezdtem komponálni. Rövidesen jött a Zenebona, aztán „Az utolsó verebélyi lány”, sikerek, a Viktória, a Haway rózsája és a Ball im Savoy . . . Ez az én karrierem . . .
Mosolygott. Fáradt, megviselt arca azonban elárulja. hogy ezt
az utat — bármennyire is meteorszerűen rövid karrier volt — lázas munka, sok
harc kísérte.
— Ez igaz, — adta meg készségesen a felvilágosítást — amikor
a zeneakadémiai, tanulmányaimat elvégeztem, nem tudtam megélni. Mi az, hogy nem
tudtam megélni, egy vasam sem volt. Az inflációs hullám akkor öntötte el
Budapestet. Mint mindenki, aki nem értett a tőzsdéhez, én is tőzsdézni kezdtem.
Gyorsan vagyont szereztem, s még gyorsabban elvesztettem a vagyonomat. Még
többet. — Így hát először voltam muzsikus, s aztán tőzsdés. S miután ott súlyos
tandíjat fizettem, akkor újra visszakerültem a muzsikához. Mert tessék
tudomásul venni, hogy éh 14 zeneakadémiai tanári oklevél felett rendelkezem.
Már 7 éves koromban felfedezték állítólagos tehetségemet: Apatinban laktam
szüleimnél, amikor Schiffer Adolf, a Zeneakadémia gordonka-tanára lejött Apatinba, s többek közt a mi vendégünk is volt. Véletlenül meghallotta, hogy én a zongora
mellett ültem, s az ablak alatt elhaladó tűzoltózenekart „kapásból"
kísérni kezdtem. Tehetségesnek tartott, megvizsgált, megállapította,- hogy
abszolút hallásom van; felvitt Pestre, Weiner Frigyes keze alá kerültem s —
külön engedéllyel — már 13 éves koromban- a zeneszerzési szak növendéke
lehettem.17 éves koromban már a budapesti; filharmonikusok játszák egy szerzeményemet.
Persze csakis kormoly zenét írtam.
— Úgy érzi, hogy az operett-komponálással már hűtlen lett
végleg a ,.komoly" zenéhez?
— Én — megvallom — szeretek bizonyos koncessziókat tenni a
komoly zenének. Például megfigyelheti. hogy például a Bál á Savoyban operettem
nyitányába belecsempésztem valamit-, amit — legalábbis én— többnek érzek, mint a
sablonos operettzene. Persze én is „futok" a siker után, s ha
„kalkulálom", úgy 70 százalékba a közönség kedvére komponálok, és csak 30
százalékot a magam kedvére.
Igen komoly arcot mutatott ennél a kérdésnél.
Elgondolkozott:
— Minden halad a korral. A ritmus, a hangszerelés, a
harmónia, A zenében is éppúgy változnak a kifejezési stílusok, mint az
építészéiben, a festészetben a költészetben. Minden változik a zenében is. Csak
egy marad meg: a melódia! Voltak átmeneti idők, amikor azt hitték, lehet
helyettesíteni. Aki megfeledkezett róla, az belebukott. Semmi sem olyan fontos,
mint a melódia. Ha az megvan, a többi csak technika és rutin . . . Ez az én vezérlő motívumom.
— Min dolgozik most a Mester?
— Most készült el az az operettem, amelyet „Nagyhercegnő és
szobapincér" címen Grünwald és Beda Írtak Savoir vígjátékából. Zenés
vígjáték, amelynek vezető női szerepe Marlene Dietrich egyéniségére íródott Budapesten
valószínűleg a Vígszínházban kerül bemutatóra. (Megjegyzésem: Mese a Grand Hotelben c. került bemutatásra először 1934-ben Bécsben, majd 1936-ban Szegeden, Budapesten.)
— Rendkívül izgató és érdekes feladat elé állít, ez az
operett. Nem zeneszerzői rafinériából állítom össze ilyen széles skálában ezt a
darabot, hanem amikor megkaptam a szövegkönyvet, elolvasás közben alakult ki
bennem ennek szükségszerűsége. Nem tudom
ugyanis elképzelni, hogy a zene mást adjon, mint amit a szöveg diktál. Vannak
ugyan olyan operettek is, ahol például kínai milliőben modern jazz-melódiák
hangzanak. Ezt elviselhetetlennek s művészietlennek tartom
— Még csak arra sincsen szükségem, hogy ehhez az operetthez tanulmányozzam a hindú zenét. Amikor elvégeztem a Zeneakadémiát, disszertációként 600 oldalas tanulmányt írtam a kínai s a hindu zenéről. Hónapokon át a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányoztam a legrégibb zenei emlékeket, az évezredes ötfokú skálát, a negyedhangos skálát, s át s át tanulmányoztam ezt az egész ősrégi zeneirodalmat. Ezért szerzett különösképpen örömet, hogy most ennél az operettnél alkalmam lesz hasznosítanom azt, ámít ekkor tanultam.
A komponista a zongora mellett
S még aznap este. Ábrahám Pál Tárnok utcai lakásának
zongora-szobájában a zongora mellé ült a zseniális, fiatal muzsikus, s
eljátszotta a készülő' Djanaih című operett egyik nagy áriáját. Az első
felvonás tenorszólója lesz. Sejtelmes, izgatóan érdekes keleti muzsika, olyan
nagyvonalú felépítésben. mint egy Puccini-opera áriája. A komponista kissé
rekedtes hangon, mégis közelről énintő kifejező erővel énekelte a főtémát.
Ezt a melódiát, amelyet elsők között volt- szerencsém
hallani, néhány hónap múlva bizonyára az egész világon dúdolni fogják.
Nemsokára elindul a világsiker útjára.
Amikor Ábrahám Pál
befejezte az előadást, egy pillanatig csend támadt szobában. Még a levegőben
zengett az utolsó akkord különös harmóniája. Igen hangulatos csend volt
A csened a komponista szép fiatal felesége szakította meg.
Mosolyogva, kedvesen fordult a férje felé- — Úgy látszik, mégis nagyon sikerült
ez a dal…
Ábrahám Pál mosolyogva fordul felém s a felesége felé mutatva,
nem minden büszkeség nélkül mondja:
— Íme a legszigorúbb kritikusom! S hálásan nézett az
asszonyára.
Nemrég megméztem az Csárdáskirálynő 1971-es film verzióját. Magyar osztrák koprodukcióban készült, és a mozi tv adta le, Psota Irén volt a Sylvia édesanyja. Annál jobb előadás úgy sem lesz ez.
Múlthét pénteken, vagyis Február 23-án tévé felvétel készült, a Csárdáskirálynőből az Operettszínházban, amit Március 9-én fog leadni az M5. A már korábban felvett János Vitézt pedig Március 16-án késő este láthatjuk majd :)
Ebben az interjúban (a papageno.hu cikke mindössze három hónappal ezelőtt jelent meg) Széles Flóra még úgy tűnik, megelégedetten szól az Operettszínházbéli munkáiról, elért sikereiről, díjairól, közelgő új szerepéről. 2019-ben a legígéretesebb tehetségként megkapta a Marsallbot díjat, 2020-ban a Bársony Rózsi-emlékgyűrűt, a Magyar Operett Napján tavaly az évad musicalszínészeként ismerték el. Mindezek ismeretében számomra meglepő, hogy – bizonyára megfontolt döntéseként – kilép az Operettszínház társulatából és „szabadúszóként” folytatja színi tevékenységét.
Egyébként a neten vagy a lapokban nem találtam Széles Flórától
friss interjút, vagy „hivatalos” nyilatkozatot, amely szólna a váltásról, annak okáról, ezzel megerősítené a terjengő – a belső körökből kiszivárogtatott – szóban forgó
hírt.
Igen, én is sajnálnám ha Flóra nem játszana többet, nagyon tehetséges musical és operettszerepekben is :)
Széles Flóra igen tehetséges művész - az operettszerepekben, amikben láttam, ez a benyomásom alakult ki Róla, megkedveltem, sajnáltam volna, ha többé nem lép fel az Operettszínházban. Mint vendégek, más művészek is jönnek oda szerepelni, vissza is, ha hívják őket és megegyeznek a feltételekben. Nyilvánvalón így van ezzel Kerényi Miklós Máté is.
Máté és Flóra nem véglegesen távoznak a színházból. Mindketten fognak még ott játszani, de már nem mint társulati tagok, hanem szabadúszóként.
Ugyancsak a Blikk szellőztette meg a hírt: Széles Flóra színésznő-szubrett és a korábbi főzeneigazgató-karmester, Makláry László távozási szándékát az Operettszínházból.
"Ő ugyan időt kért, hogy megszólaljon, ám néhány, a neve elhallgatását kérő kollégája beszélt arról, mi állhat Máté felmondásának hátterében.
– Valószínűleg elege lett abból a rossz hangulatból, ami az elmúlt időszakban a színházban uralkodik. Sokan szomorú arccal, gyomorgörccsel érkeznek dolgozni. Szétesőben van a társulat, sorra állnak fel azok a kollégák, akikkel Máté is folyamatosan együtt dolgozott az évek hosszú során át. Nagyon sajnáljuk, hogy elmegy, de megértjük a döntését – fogalmazott egy művész." Forrás: Blikk
Távozik Kerényi Miklós Máté az Operettszínházból az évad végén.
Cintányéros cudar világ, avagy házhoz megy az Operett!
/Origo.hu - 2024. február 09. 14:40/
Javában zajlik a Budapesti Operettszínház Cintányéros cudar világ, avagy házhoz megy az Operett! című nagyszabású programsorozata. A teátrum népszerű művészei 2024 januárjától június végéig tartó országjárásuk során számos hazai térségbe elviszik az Operettszínház minőségi, látványos és maradandó élményt nyújtó operett és musical összeállításait.
„A
Budapesti Operettszínház társulatának tagjai Jászfényszaru Adács, Akasztó,
Bicske, Budakeszi, Csót, Csurgó, Dány, Dombóvár, Fehérgyarmat, Fertőd,
Gellénháza, Hajdúbagos, Hajdúszovát, Jánoshida, Jászfényszaru, Kemenesmagasi,
Kimle, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Komló, Magyarbánhegyes, Martonvásár,
Mátraderecske, Mindszent, Mórahalom, Nádudvar, Nagydobsza, Noszlop,
Nyírcsászári, Orosháza, Orosztorony, Palotás, Perenye, Sárrétudvari,
Simontornya, Som, Szendrő, Tardos, Tiszakarád és Zalalövő nézőit is
megörvendeztetik előadásukkal.”
Hát elég érdekes, hogy a "Hawaii rózsája" jazz-operett Van egy díványbabám c. dala német mellett olaszul és franciául is megjelent, magyarul viszont még egyetlen felvételt sem találtam a dalból. Talán elveszett? Vagy nem is készült?
Igen, áprilisban ő is fellép :)
Persze nem, de amíg nem lesz állandó helye újra, addig ez is több a semminél
A Kőbányai Művelődési Ház musical + gálájára biztos meghívják. De ez csak amatőrködés, ebből nem lehet megélni.
Hát ezt én is szeretném tudni, hogy innen hogyan tovább de ez a jövő zenéje lesz, egy ideig játszani biztosan nem fog ez már látszik. Fellépései lesznek ettől függetlebül szerencsére :)
Hát akkor, ha sem ez a színház, sem a Madách, még mi marad neki?
https://magyarnemzet.hu/kultura/2024/02/megvalik-sandor-petertol-a-budapesti-operettszinhaz
Jó bocsánat, megszoktam hogy így írom
Nem a Dalban bocsi, hanem a Csináljuk a fesztivált műsorban énekelt remekül Sándor Peti.
Az az igazság, hogy nekem se sikerült elcsípnem élőben még Sándor Petit, viszont a Dalban már kétszer is énekelt, és tényleg remek előadást nyújtott.
Én is kissé "hidegnek", visszafogottnak érzékeltem a máskor igen lelkes közönség reakcióját...a tapsok hőfoka azért megvolt, csak "kevés", az álló ovációk pedig "nem kötelezőek", a közönségréteg beidegződése olykor elmaradhat, amikor az újdonság ereje már nem hat annyira... - két éve, a gála bemutatója idején valóban felforrósodott a levegő, megtapasztaltuk a sikert! Egyébként most is nívós volt a műsor és pénteken az előadók kitettek magukért. Huszka zenéje amúgy is közel áll a szívemhez, az énekművészek meg adottak.
Kedves Nikolett! Javaslom a YouTube-címeidnél a helyben megszokott helyesírást.
Végülis Magyarországon vagyunk. Hacsak nem vagy USA-girl...
Vértől Pirosló Ősi Kard HELYETT Vértől pirosló, ősi kard
https://youtu.be/ZkkuSDX-Yk8?si=Yp36vStMT5SC4XWJ
Hát az akkor nagyon rossz lenne. Peti se nagyon szeretne(volt már de visszajött) és hát mi nézők sem szeretnénk úgymond elveszíteni. De majd meglátjuk mi lesz. Kíváncsi leszek a mai Huszka Gálára, remélem jobb volt mint péntek este, az nagy csalódás volt.
Kimegy külföldre...ja pl. Németországba, Ausztriába... ott rengeteg színház van és öreg színészek.
Nem, a Madáchban semmiképp nem, onnan nem túl szépen jött el anno ezt tudom. Fogalmam sincs hová mehetne ha az operettbe nem veszik vissza. De az bizonyos hogy nagyon sokan elpártolnak majd a színháztól ha ő már nem lesz
Akkor átmegy más színházhoz? Ott még a Madách Színház. A többi színház viszont visszaesés lenne karrierje szempontjából. Pl. játszik musicalt a József Attila Színház, Turay Ida Színház is többek között.
Sajnos nem tudjuk. Annyi biztos hogy március-áprilisban nem lesz. Hogy sikerül e megegyeznie a színházzal az kérdéses, de nagy veszteség lenne a színháznak, több szempontból is. Ritka tehetséges ember és tény hogy Dolhai Attila mellett rá vesznek jegyeket a legtöbben, ezt bizonyítja az is, hogy ilyen sokan kiállnak mellette.