Búbánat üzenete: "Magyarorszsági Szent Erzsébet mint romantikus operahősnő"
"Újkori Erkel-bemutató Pesthidegkúton"
(Új Ember, Pallós, 2007. augusztus 19-26.)
"[....] A Nyári Művészeti Fesztiválon (Pesthidegkút- Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központ) augusztus 26.-án este hét órától a kultúrkúria színháztermében egy zenetörténeti kuriózum előadására kerül sor. Paróczay Balázs rendező a Széchényi Könyvtár archívumából és a feledés homályából emelte ki Erkel Ferenc és a Doppler fivérek - Czanyuga József librettójára komponált - Erzsébet című ünnepi dalművét, amelyet 1857. május 6-án a pesti Nemzeti Színházban mutattak be az idelátogató császári pár, Ferenc József és Erzsébet tiszteletére.
Az újkori bemutató zenei vezetője, Dargay Marcell szerint a mű 'alkalmisága' azonnal kiderült a zenei szövet egyenetlenségeiből, a 'kora romantikus' cselekmény naív logikai kuszaságából. Míg a két szélső felvonásért felelős Doppler Ferenc és Károly egy könnyedebb hangvételű daljátékban gondolkodtak, és Donizettit tekintették példaképnek, addig a második felvonásban Erkel drámaibb formában, Verdi stílusában 'szólalt meg', miközben hagyományos magyaros - verbunkos elemeket is felhasznált. Dargay szerint Doppler 'része' hatásosabb, Erkelé komorabb, összetettebb - nemesebb. Érdekes, hogy Erkel az általa megzenésített Himnuszt egy az egyben belefoglalta a művébe, amely így prozódiailag megőrizte az utókornak nemzeti imádságunk első változatának eredeti ritmizálását.
Paróczay Balázs tudatosan csak az opera igazán érdekes első, illetve második felvonását állítja színpadra, méghozzá a történet időtlenségét hangsúlyozó puritán rendezésben. Elmondása szerint az Erzsébet ősváltozatának utolsó része valójában egy cselekménytelen, táncokkal, karjelenetekkel fűszerezett lovagi torna és népünnepély volt, amely - a második felvonásvég pogányok lemészárlására buzdító kórusát 'ismétlő' - harsány fináléval zárult. A rendező az eredeti, archaikus jellegű szöveg megtartásával a dramaturgiailag 'széttartó' műnek akart keretet, a címszereplőnek pedig valódi karaktert adni a húzásokkal.
A félreértésekkel tűzdelt meglehetősen történelmietlen cselekmény két álruhába bújt - egymást tudtukon kívül próbára tevő - pár, Erzsébet és Thüringiai Lajos, valamint szolgálóik, Gunda és Kuno egymásra találásáról szól. II. Endre magyar király, a keresztesek vezetőjeként, a lánya nászára áldást adó atyaként jelenik meg a színen.
Az operaritkaság nem illeszkedik a 'szokványos' Szent Erzsébet-ábrázolások közé, de a királylány ismert erényei - hűsége, kitartása, a koldusokhoz, nélkülözőkhöz való figyelmes odafordulása - itt is hangsúlyos szerepet kapnak. Paróczay szerint az opera Erzsébet 'kifosztását' sejteti, hiszen ő az, aki mindig, minden körülmények között AD, aki mindig szeret, akit szinte felfal az őt körülvevő 'kozmikus éhség'. Erzsébet lelki érése során rájön, hogy hogyan kell 'helyesen táplálnia' az embereket. A fejlődéstörténetet sugalló rendezői beállítás kísérletet tesz annak bemutatására, hogy válhatott a bájos királylány, a gondtalan arisztokrata azzá a szent asszonnyá, akit ma is tisztelünk.
A 'felújítás' alkotói Erzsébet imáját átemelték az első felvonásból, ezzel intimebb, emelkedettebb, az 'eredeti' Erzsébet-képhez közelebb álló befejezést adva a darabnak.
Az Erzsébetet november 10-én a szent szülőhelyén, Sárospatakon is előadják majd, aztán várhatóan Pesthidegkúton lesz újra látható és hallható a dalmű a fiatal operisták (Bucsi Annamária, Kóbor Tamás, Simon Krisztina, Rezsnyák Róbert és Gogolyák György) előadásában."
Sajnos - jelentős földrajzi távolságomból kifolyólag - nem lehetek jelen a ma esti előadáson. Remélem, noha a mai ajánló nem tér ki a produkcióra, lesznek "bátor", "vállalkozó kedvű" fórumozó látogatói is ennek, az Erkel-életműben kuriózum dalmű "újkori' bemutatójának, a pesthidegkúti kies kúria dísztermében, ma este 7-kor - akiktől valamiféle beszámolót is kaphatunk a produkcióról.
A rádió Új Zenei Újság-ja Kovács Sándor szerkesztésében egy kapcsolódó interjúval és a próbáról bejátszott zenei részlettel igyekezett felcsigázni a műre és annak zenei szépségeire az operaritkaságok iránt amúgy is érdeklődő - 'vevő' - opera(zene)barátok táborát...
